Horatio -Horian - Killian

↜ Szeretni valakit, az több, mint egy erÕs érzés - az döntés, ítélet és ígéret ↝

+18 Tudom jól, a szerelem zavaros és alaposan összekuszálja az embert lelkileg, legalább annyira, hogy még véletlenül se tudja értelmezni az egészet. Még is olyan érzés ez, mintha nem is mi lennénk. Vagy korábban nem mi voltunk, akik? Fejemben összefüggéstelen pillanatok játszódtak le olykor, erős kontrasztként a múlt és a jelen képeit nézve. Egyik pillanatban még a kocsiban ülünk, néma csendben, egymásra sem nézve, csak az ügyeken töprengve, a következőben pedig szinte ruhátlanul esünk egymásnak. Mintha valami összetett, kusza filmet néznék a tévében és próbálnám megérteni. A gyanúsítottat faggatjuk, aztán a következő kép kockában már úgy lépkedünk kézen fogva kitárt inggel nyáron a tengerparton, mintha őszinte és gondtalan életet élnénk. Jaj, de jó is volna...
Nem vagyok szexfüggő és nem is hiszem, hogy egy párkapcsolatban ez volna a legfőbb, most még idővel követelőzőbbé váltam, mint egy sorba állásnál türelmes kis gyerek, aki végre helyet foglalhat a mikulás ölében és felsorolja mind azt a milliónyi ajándékot, amit karácsonyra szeretne. Mindent akartam Horatiotól, és azt hiszem, azt érzem, ő is hasonlóképp érezhetett. Nem is tudnám megmondani kettőnk közül jelenleg ki a dominánsabb. Ő kezdeményez leginkább, de én lépek szinteket. Egészen addig, míg a koppanó flakon rám nem ébreszt, hogy hát ejnye Killian, szerelmet vallasz és rá két percre már az együttlétetekről fantáziálsz, sőt mi több, készülsz rá...? Ez tényleg kicsit zavarba hoz, de azt hiszem ténylegesen kellett a flakon, hogy ráébredjek, itt kettőnkké a szerep, és nem illene csak úgy letámadni, noha egy percig sem ellenkezett. De az nem is jelent semmit. Ő is zavarba jön, és én is pironkodva pillogok ide-oda és rá, remélve, hogy azért nem ijesztettem el. Egészen addig nem is voltam biztos benne, hogy lesz e folytatás, míg el nem mosolyodott. Lehet azért, mert eddig szinte sosem látta így, de ahányszor felfelé kunkorodnak ajkai szélei, mindig elfog egy kellemes melegség, és szinte eltudnék olvadni a mosolyától. Jól áll neki, többet kéne mosolyognia. Annyira elvonja figyelmem, hol mosolygó ajkait figyelve, hol szintén mosolygó szemeibe pillantva, hogy után újfent zavartan lépkedek hátra. Azt mondta nem baj? Akkor most mi a baj? Leakar szállni? Nem szeret a magasban lenni? Nincs magason. Akkor meg mi a baj?! Mosolyából próbáltam megfejteni vajon mi járhat a fejecskéjében, mikor a nadrágomhoz nyúlt és mosolya huncut vigyorrá vált. Oh... Óóóóó!!
Őszintén? Szóhoz sem jutottam, ahogy leesett a tantusz. Hát még mikor merészen - ki tudja honnan szedett bátorságból le is tolta a naciját. Nem viccelek! Csak így sity-suty. Én meg mint egy szűz és szégyenlős kamasz, úgy pillogtam rá egyre elvörösödött fejjel. Mintha fordult volna velünk a világ, pedig aztán tényleg nem vagyok gátlásos, inkább Horatio merészsége taglózott le igazán. Ki ez a férfi és hol bujkált eddig? Még a végén kiderül, hogy nagyobb pornós készségekkel rendelkezik, mint az a bolond seftelő csapos. Igyekeztem nem látványosan ámulni és bámulni, de olyan más milyen volt. Legbelül pedig nagyon imponált, hogy megbátorodott, főleg, mert mellette... életemben nem láttam még ennyit mosolyogni, vigyorogni meg pláne... Meg lehet, figyelmem ezzel kissé elterelődött, dehát ha hirtelen ekkora változás történik valakiben, nehéz azon nem percekig gyönyörködni(?). Így még azon kellemetlen pillanatok is imádnivalóvá váltak a mosolya és az egész értelmet nyerő dologgal, amik akkor tényleg nagy fejfájást okoztak. Mint például a vitánk a nyomozások közben. Lehet már akkor is ott volt köztünk a vonzalom, csak nem tudom... mindkettőnk olyan elfuserált, hogy egyszerűen nem vettük észre. Aztán a gatyám lerántása ébresztett fel a rózsaszín álomból. Semmi hajtogatás, semmi fegyelem vagy türelem. Tényleg kuncogni hallottam?! Érzem én, hogy ezentúl ezek a megnyilvánulásai lesznek a gyengéim. Kér valamit, én ódzkodom, rám mosolyog azzal az ártatlan tekintetével és kész, végem is van. Zavartan pillogva figyeltem, még vörösebb fejjel, ahogy elém térdel, hogy farkaszemezhessem a... részben velem. Nem mondanám, hogy minden pillanatban felfogtam mi is történik, aminek azért örültem is, mert zavarom másként nem is hagyott volna alább olykor. Ami pedig a lenti dolgokat illeti, nem voltam különlegesebb másnál, úgy értem a méreteim tekintve átlagos voltam, ha azt nézzük, hogy alapból is magas vagyok. Amíg ő pedig attól jött izgalomba, hogy odalent egyre keményebb lettem, én pont attól éledeztem igazán, ahogy lefelé nézve rá, láttam az arcát. Mikor még fenekemnél volt egyik keze, ösztönösen simítottam rá az enyémet is, míg elértem. Utána is szívesen hajába túrtam volna, csak féltem, hogy kizökkentem abból a "varázsból" amiben éppen volt. Persze én sem voltam másként. Ahányszor felnézett rám azokkal a kiskutya szemeivel, szó szerint elvesztem bennük. Egészen addig lélekben valahol teljesen másfele jártam, míg szemeztünk, pedig, ha jobban odafigyeltem volna, merre kalandozik ajka, biztos már előre visszafojtottam volna lélegzetem. Így viszont meglepetésként az első és igazából második puszi is, amit ezúttal én sem ajkaimra kaptam. Akkor viszont rá is haraptam alsó ajkamra, egy be nem tervezett, hangosat szusszanva. Egyből észhez is térített, ahogy ez a néhány apró érintés tett kőkeménnyé, így mikor már arra került sor, hogy odalent is a legérzékenyebb ponton fogadjon ajkai közé, úgy befeszült, kockás hasam, hogy tojást lehetett volna törni rajta. Közben pedig elengedtem alsó ajkam fogaim szoros fogságából és egy akadozó, hallhatóbb nyögést hallattam, ahogy még ha csak részben is, de elmerültem szájában. Már a gondolattól is csillagokat láttam volna, de így élőben, s közben nézve őt. Igazából már most megizzasztott kicsit, ahogy figyeltem, miként szép lassan teljesen eltűnik ajkai mögött a férfiasságom első néhány centije, közben pedig vagy százszor megnyaltam ajkaim, mert valahogy mindig azt éreztem, hogy teljesen kiszáradtam.
- Ho... Horatiooo... - senki se tudná megmondani pontosan mit is akartam akkor ott mondani, mert amint nyelve, pimaszul és kíméletlenül végig siklott a kis lyukon keresztül, szinte csillagokat láttam, és éreztem, hallottam a fülemben, ahogy szívem is egyre gyorsabban és erőteljesebben ver. Szemeimmel a plafon felé tekintve hunytam le őket, miközben férfiasan viseltem, ahogy testemen végigfut egy apró, de annál inkább intenzív érzés, amitől már most libabőrös vagyok, és a végén kieresztett sóhaj is remegve szökik ki. Nem, ez még nem a mennyek kapuja volt, de már kelletlenül közel járok hozzá ennyi idő után is, és ezt remekül jelzi az is, ahogy néhány bizsergető nyelv játéka után elő is cseppenek. Nem sok, igazából alig érezhető adag, de így is örülhetek, hogy nem szégyenülök meg rögtön előtte. Egy szusszanásnyi időt sem hagyott, ahogy egy röpke pillanatra eleresztett, mert nyelve könyörtelenül végig siklott egész hosszomon, amikre újabbat nyeltem, nem is egyet, miközben ezzel próbáltam elfojtani a feltörekvő, remegő, sóhajokat. De csak kibukott egy nyögés is, miután has izmom minden csókja nyomán befeszült. Ösztönös volt, de ő irányított engem. Amikor pedig újra elmerülhettem benne, ismételten elfogott az a lélegzet visszafojtó érzés, aminél igen csak nagy erőt kellett vennem. Újra alsó ajkamba harapva hümmögtem egy nyögőset, miközben tenyereimen támaszkodtam meg a mosdó pultján, mert ember legyen a talpán, aki ezt támasz nélkül, két lábon ki bírja. Pláne ennyi idő után. Kinyújtott kezekkel támaszkodtam, így neki sem kellett hanyatt vágódnia és én is le tudtam rá mosolyogni, ahogy előre döntöttem fejem, így a nedvességtől már az én hajam sem állt olyan tökéletesen, néhány tincs pedig le is hullott homlokomra. Már-már csillogó szemekkel, kissé "meggyötört" arccal mosolyogtam le rá, ahogy olykor-olykor azt néztem, ahogy egyre mélyebbre kerülök ajkai mögött.
- Elég, te pimasz... mert a végén elfenekellek... - somolygom szélesebben, résnyire nyitott ajkakkal, el-el akadó lélegzettel, de halk, búgó hangon. Amikor megszívta, újra megrándult a pocakom, és nyekkentem is egyet, amire persze halkan, férfiasan el is nevettem magam, miközben immáron alkarommal támaszkodtam a pulton, homlokom pedig rá hajtottam.
- Nehee mááhr... - nevettem, miközben azért teljesen át is adtam magam az érzésnek, élvezeteknek. Biztos voltam benne, hogy pokolian élvezi, hogy pimaszkodhat, de majd megkapja a magáét, csak maradjak talpon. Nem gondoltam volna, hogy ilyen gyakorlattal rendelkezik, pláne, hogy azt feltételeztem egy ideje ő sem volt már senkivel. Az is kifejezetten izgató érzés volt, ahogy a labdákkal játszott, nem győztem neki nyöszörögni, és "kérlelni", hogy hagyja abba. Amint rájuk fogott, még ha csak néhány röpke pillanatig is, újabb cseppek törtek elő férfiasságomból, és ismételten végig járta még intenzívebben testem ez a különös, mámorító érzés. Érzem, hogy a következőnél már nem fogom tudni visszafogni magam.
Saját karomba mélyesztve fogaim nyögdöstem egy ideig, ahogy felvett egy ritmus, és még így is ezerféle módon izgatott. A pocakom egy pillanatra sem tudtam kiengedni, pláne, mikor a kényeztetése nyomán elkezdtem érezni, ahogy az a bizonyos hőmérő elindul föl felé. Eleresztettem karom, fogam nyoma ott is maradt. Kezeim ökölbe szorítottam, és elnyomtam magam a pulttól, ahogy hangosabbá és szaporábbá váltak már nem a sóhajok, hanem a nyögések. Hangom felvette mozdulataival a ritmus, egy ponton túl pedig már én sem tudtam kontrollálni. A gondolataim apró fény pontokként cikáztak fejemben, semmi másra nem tudtam figyelni csak ő rá és amit épp csinál. Ó, basszus, elfogok élvezni...! Szólni kéne neki, ha esetleg megkímélné magát...
Már én sem láttam arcát, és ő se az enyém, ahogy hátra kaptam fejem a plafon felé, szemeim pedig összeszorítottam, mert éreztem, hogy már csak milliméterekre vagyok a beteljesüléstől. Ajkaim értelmes szót, de még a nevét sem tudták formálni. Ha nem állt meg, egy ponton túl végig futott rajtam a már jól ismert remegés, minden porcikám kőkeményre feszült, fogaim szinte csikorogva értek egymáshoz, miközben két erőteljes nyögés közepette elélveztem.

↜ öltözet ● thx. ● helyszín ● zene ↝

Horatio -Horian - Killian

↜ Szeretni valakit, az több, mint egy erÕs érzés - az döntés, ítélet és ígéret ↝

+18 Teljesen el voltam varázsolódva, és őszintén nem számoltam vele, hogy ilyen gyakorlatiasan csinál majd mindet. Hangosan nem merném kimondani, még így sem, hogy már egészen másmilyen légkör van köztünk, de mostmár tudom, hogy nem csak a nyomozásban olyan jó. Féltem is tőle, hogy én majd elügyetlenkedem és kevésbé leszek olyan jó, mint ő, ami neki egyrészről biztos felemelő érzés, másrészről viszont minőségben rontana a dolgon, és nem élvezné annyira. Ha durva és erőszakos lett volna sem lepődtem volna meg kevésbé, de így, hogy szinte minden kis részletre odafigyel, óvatos és bármilyen hülyén is hangzik, gondoskodó volt, amellett, hogy férfiként nagyon is jól tudta, mitől látunk mi csillagokat... szóval már ennyivel le tudott volna venni a lábamról. És itt most nem arról van szó, hogy már amúgy is ki voltam éhezve, tényleg piszkosul jól csinálta. Hát még mikor közben fel is pillantott rám. Nehéz is volna ezek után együtt dolgoznunk, mert hiába lennék tudatában, hogy nem kellene, ahányszor kikérné véleményen és rám nézne, mindig ez a pillanat jutna eszembe és biztosan mindenre rábólintanék, miközben bénán leplezni próbálnám zavarom. A kis pimasz meg még vissza is élne vele szerintem. Most is olykor halk nevetéssel próbáltam leplezni zavarom, mint például mikor tenyerével megérintette kockás hasam, ami már alapból is meg-megrándult, ahányszor szívott egyet a tagomon, vagy ahogy a hegyénél incselkedett nyelvével, de mikor még meg is érintette, ösztönösen rántottam be kicsit. Remegő sóhajokkal, meg rebegtetett pillákkal és nem kis libabőrrel élveztem a nedves meleget, és nyelvének cirógató, sikamlós mozdulatát. Sokat és nagyokat kellett nyelnem, ahogy támaszkodva igyekeztem nem elcseppenni játékától, igaz, mikor ez meg is történt egy pillanatra, ő csúf módon még meg is szívta, amitől újabb kínlódó nyögéssel cseppentem el megint. Kínos, de be kell látom, most biztos nem tudnám sokáig húzni. Még a pulton támaszkodni is alig bírok, egy idő után már a szemkontaktus megtartása sem megy olyan könnyen, és a homlokom is lassan a pultnak nyomódik.
- Pokolian... - vallottam be férfiasan, még el is mosolyodtam, de, hogy ne süljek el azonnal, szemeim nem mertem kinyitni. Mert ha lenézek rá, és meglátom, ahogy felpillog rám azokkal a kiskutya szemeivel, miközben tempósan rángatja, kőkemény férfiasságomon a vékony bőrt, s olykor még így is előbújik egy-egy csepp, nekem tényleg végem. Sokadjára jön nyelvem hegyére, de nem merem pont most kimondani mennyire szeretem őt. Azt hinné, csak azért mondom, mert épp a markában vagyok. Szó szerint és átvitt értelemben is. Félek teljesen megdicsérni, noha biztosan nem tudom, hogy tényleges választ vár, mert szüksége van az önbizalma miatt, vagy pontosan látja, hogy én itt férfiasan próbálok ellenállni, csak menni nem megy. Az is lehet csak én gondolom túl és egyáltalán nem zavarná, tán még az sem, ha a hajába simítanék. A sóhajokat egyre gyakrabban váltották fel nyöszörgések és nyögések, sőt idővel néha még könyörögni is rákényszerültem, bár mikor játékosan választás elé állított és még csábítgatott is huncut nyelve, teljesen összezavarta az amúgy is kusza gondolataim.
- Nem... méhg... - nyüszögtem követelőzően, mint egy kis gyerek, aki előtt ott az egész tálca sütemény, de csak egy felet nyújtanak neki. - Mmm... - haraptam be alsó ajkam, ahogy újra éreztem magam elmerülni ajkai mögött, össze is szorítottam szemeim, de már későn erőlködtem, mert néhány csepp újfent előserkent, ahogy ismét neki esett nyelvével a kis résnek. Egy ponton túl megpróbáltam felnyomni magam a pulttól, talán akkor sandíthattam le rá alsójára, ahol már nem csak merevedése látszott, de annak nyoma is, hogy őt is milyen szinten lázba hozza az egész. Újabb cseppek, és érzem, hogy legközelebb már nem leszek ilyen szerencsés. Milyen jól esne közben tőle egy csók is. Kicsit húzhatnám, kicsit kínlódhatnék még, érezhetném forró leheletét ajkaimon és csillogó tekintetébe fúrhatnám enyém. Akartam válaszolni, de tényleg, viszont ahányszor neki futottam vagy a mozdulatai végett szakítottam félbe magam, vagy az egyre intenzívebb reakciók miatt. Ó, jaj, nem megy... Legalább szólni tudnék neki, hogy nem bírom, de mostmár tényleg nem... Éreztem, hogy az utolsó másodperceket élem meg. Próbáltam kevésbé szép dolgokra gondolni, de azok is mindig átcsaptak valami erotikától túl fűtött képre. Felidéztem egy pillanatra a múltkor összeszedett kutyaszőr csomót a nappaliban, a következő percben pedig már a kandalló lángjainak fényében markoltam derekát, s bár fekvő helyzetben volt, úgy befeszítette hátát a gyors mozgásom miatt, hogy éppen csak háta nem érte a földet. Aztán ott volt a félkész kenel kint a kutyáknak, ami még megannyi munka, idő és fáradság, de a következő képben már ujjainkat átfűzve a kerítés rombusz alakú drótjain, letolt gatyával a kerítésnek nyomva mozgok benne hátulról. Még is mióta lettem én ennyire perverz?!?! Aztán jött a zongora, a konyha asztal - amire még a macskákat sem engedem fel - és az íróasztal, kész... felegyenesedve, hátra csapva fejem élveztem el, és bár így sem kis adaggal leptem meg, aminél mintha hallottam is volna, hogy őt is meglepte, ha nem nyögött is volna hozzá, lehet egy-két spriccel megúszta volna. De neeeem, neki ez sem volt elég. Először magasba szökött szemöldökkel, lebigyesztett ajkakkal próbálta elzárni a csapott, mire ő még meg is szívogatta. Újabb nyögések hagyták el ajkaim, ismételten megremegtem és erőlködő fejjel, minden nyögés közben újabbakat élveztem szájába. Na ebből micsoda izomláz lesz holnapra... Kivörösödve, még olykor megremegve a lenti tisztogatástól, és úgy lihegve, mint egy kutya néztem le rá lassan, kócosan, a mámorító érzésektől könnyes szemekkel.
Nem húztam fel, már én is alig bírtam állni, de szép lassan letérdeltem hozzá, még mindig a gyönyörtől és a szerelemtől ködös tekintettel, majd a padlóra tenyerelve mellé két oldalt, közelebb hajoltam és állán végig nyalva lassan, a szájába csúsztattam nyelvem egy már nagyon vágyott hosszú csókra. Akkor még csak csókoltam, mert rájöttem, hogy ez egy újabb remek, közös hobbink lesz. Viszont a második ilyen kezdeményezésnél, majd becsúsztattam nedves alsójába kezem, és előbb makkjától tövéig, majd visszafelé simítottam végig már biztosan nagyon kemény és érzékeny tagján. Ha bele is nyögött, már nem zavart annyira, mintha az elsőbe tette volna, de persze... bőven megtudtam volna bocsájtani azt is.
- Az a helyzet, drága szerelmem... - kezdtem bele a mondanivalóba, miközben makkjánál mindig kicsit szorosabbra fogva, és kínzóan lassúan kezdtem mozgatni rajta kezem. - ...hogy önző módom még mindig be nem telve veled, túl sok mindent akarok itt és most... - felelem tárgyilagosan, el-el mosolyodva, miközben arcát figyelem, mintha éppen nem is kényeztetni. - Csakhogy... nem biztos, hogy bírni fogjuk szuflával... mármint te... - vigyorodom el huncutúl. - Mert én biztosan bírni fogom... - szélesedik vigyorom mit sem törődve azzal a néhány korábbi perccel, ahol majdnem térdre rogytam. - De bármikor megállíthatsz... nehogy a végén elájulj itt nekem... - nyomtam egy rövidke puszit alsó ajkára, vagy ajkára attól függően mennyire nyögdécselt. Akármit is reagált, végül kihúztam kezem, ami már nedvétől volt sikos, és ha megemelte kicsit hátsóját teljesen megszabadítottam attól a fránya alsótól, majd újabb csókba forrasztva ajkaink, lassan eldöntöttem a padlón, de akkor már úgy helyezkedve, hogy térdeit felhúzva, köztük lehessek. Őszintén szólva már az bizsergetően jó érzés volt, ahogy meztelen testtel hozzá simulhattam csók közben, ami után mikor elváltunk, végig csókolgattam állát, nyakát, majd szépen lassan haladtam lefelé. S miközben elidőztem egy kicsit egyik mellbimbójánál, amit előbb csak megcsókoltam, majd kicsit meg is harapdáltam, kezemmel alhasától kezdve a simogatást, végig cirógattam tőle sikamlós kezemmel tagját, finoman rámarkoltam zacsijára, majd még egy kicsit lejjebb kalandozva ujjaimmal megtaláltam, amit igazából kerestem. Ha nem is sikerülne megint annyira hadba vágnom magam - amit erősen kétlek - akkor sincs semmi baj, legalább kipróbáltuk milyen is ez, már ha még nem volt hasonlóba része, illetve azt is, hogy a későbbiekben mennyire jó ötlet e így folytatni a menetet. Nem siettem el, jó párszor végig simítottam néha majdnem egész tenyeremmel, néha néhány ujjammal, s volt, hogy csak eggyel a bejáratán, hogyha új még neki - ami tekintve technikáit kizárt dolog - szokja, hogy oda is beférnek dolgok és lehet az jó érzés. Nem mindenki szereti, ezért is, jó, ha ezt most kikísérletezzük. Addig pedig agyon kínzott, peckesre harapdált mellgombját is megszívtam, majd áttértem a másikra, hogy az se ússza meg. Közben ágyékommal is igyekeztem mindig annyira hozzá dörgölődzni, hogy merev tagját se hanyagoljam el, de egy kezemmel muszáj volt támaszkodnom. Fel-fel pillantgattam rá, hogy lássam mi az, ami esetleg fájna, vagy nem élvezné, mert akkor azzal fel is hagyok. Aztán mellkasa után szép lassan, apró csókokkal végig követve lejjebb mentem hasához, amihez hízelgő macskához hasonlóan egyszer még borostás képem is odadörgöltem. Még mindig alig hiszem el, hogy ilyen jó kondiban van, és ezt mindenféle módon illik elismerni. Köldöke köré és adtam szépen edzett pocakjára néhány csókot, miközben úgy éreztem, eleget masszíroztam odalent, így egy simító mozdulatnál, hagytam bekúszni középső ujjam teljesen. Őszintén? Nem kételkedtem, de ahogy elmerült abban a szűk, forróságban ujjam, éreztem, hogy lesz itt még következő menet. Még én is belesóhajtottam az érzésbe.

↜ öltözet ● thx. ● helyszín ● zene ↝

Horatio -Horian - Killian

↜ Szeretni valakit, az több, mint egy erÕs érzés - az döntés, ítélet és ígéret ↝

+18 Az őrült nap és a kapcsolatunk szokatlan fordulata ellenére meglepően jól megértettük egymást és különösebb akadályok nélkül ráhangolódtunk a másikra. Pár nappal ezelőtt még éppen csak nem intettünk be egymásnak a hírek hallatán, most pedig nedvétől síkos kezem mozgatom bódító lassúsággal kemény vesszején, és szinte megbabonázva figyelem, ahogy szinte elalélt tőle, de legalábbis tekintetét sóhajtva süti le.
Kicsit talán követelőző voltam, de tudni akartam, hogy merjek e nagyot vállalni, vagy ne akarjak annyi mindent egyszerre. És ha mindig mindent akarok? Mi lesz ha már nem lesz így kiéhezve? Mondjuk abban reménykedem, hogy akkor már én se, de most még eléggé másként érzem.
- Ó, ami azt illeti, most éppenséggel kőkeménynek... - mosolyodtam el csintalanul, ahogy közben minden mozdulatnál, nedves hangot hallatott kényeztetésem. Nem gondoltam volna, hogy a másik kényeztetése is lehet legalább olyan izgató és bizsergető érzés, mintha épp minket kényeztetnek, de ahogyan Horatio reagált... halk nyögésétől még én is libabőrös lettem. De különös ilyesmiket hallani tőle. Előbb elkezdtem merevedni, mint gondoltam, így aztán nem akartam csak kézi munkával kényeztetni, szóval szépen elfektettem a padlón.
- Azt mondod...? Kyllie...? - hajolok vissza kis időre ajkaihoz puha csókokat hintve rájuk, elmosolyodva az eddig sosem hallott beceneven. Igazából eddig még senki sem becézett a nevem által, mivel, hogy... hát igen, elég nehéz is volna. A rövidítése pedig, mint a "Kill" nem hiszem, hogy ideális becézgetése, pláne nyilvános helyeken.
Pillanatról pillanatra úgy éreztem szerelmesebb vagyok, mint előtte. A hajamba fúrt ujjai által, mellbimbójánál doromboltam, miközben olykor fel-fel pillantottam rá. A hangjából is hallható volt, hogy tetszik neki, de a kép akkor vált teljessé mikor láttam alsó ajkát beharapni. Ugyanakkor nem bámészkodhattam sokáig, mert lassan elindultam lejjebb s lejjebb, megállva néha, csókkal hintve bőrét, borostámmal édesgetve szépen kidolgozott pocakját, miközben azért elmosolyodtam néha, azon, amiként bíztatott. Éppen fogaimmal cirógattam végig köldökénél, mikor lenézve megszólalt. El is vigyorodtam, és újfent végig nyaltam feszített izmain.
- Borzasztó szexi... - csókoltam köldöke alá. - Ha csak simán lapos pocid lenne is imádnám, de ez... - dörgöltem arcom egyik oldalát ismét hasához. Kellemes meglepetés.
Gondoltam itt a kellő pillanat, hogy alaposan átmasszírozva, szépen nekilássak a tágításnak. Ujjam szinte becuppant popsijába a rajta lévő nedvétől, aminek érzésétől még én is libabőrös lettem. Alaposan rá is koncentráltam volna, ha nem böki közben vicces megjegyzését, amitől nem csak teljesen vörössé válok, de el is nevetem magam zavaromban. Nem akartam elsietni, de legfőképpen neki fájdalmat okozni, viszont, ahogy rámozdult én is rájöttem, hogy ez még nem sok, hiszen a sikosságtól könnyedén mozgattam benne ujjam, így hát néhány mozzanat után követte a mutatóujjam is. Kicsit jobban feszült, de továbbra is jól csúszott. Idővel pedig már feszülni sem feszült úgy, én is kőkemény voltam már, így azt gondolom jöhet a következő menet. Élve nedvének lehetőségével tagom is összekentem vele, sőt, hogy ne csak nekem jusson a jóból, feltérdelve közelebb hajolva, összefogtam mindkettőnkét és egy kicsit egymáshoz dörgölve kényeztettem magunk. Így síkos is leszek a tagjától és közben őt is kényeztethetem. Nem néztem, de szerintem méretben sem volt különbség, ha lett is volna, akkor sem számít, mert így is izgató volt percekig azt nézni, ahogy ellenkező irányba, fel-le dörgölőznek. De mielőtt még nagyon elkezdtem volna lövöldözni, vagy ő, felhagytam a kellemes masszázs játékkal, és elmosolyodva pillantottam le tagjainkról ő rá, miközben övét elengedve, saját szépen popsijához illesztettem.
- Igen...? Nagyon... vagy nagyon nagyon...? - haraptam be alsó ajkam, miközben tőle síkos, merev férfiasságommal végig szántottam a lyukon. Aztán egy ponton túl makkom a két ujjra tágított, piros kis bejáratához nyomtam és finoman elkezdtem belé hatolni. Nem mondanám, hogy pontosan rám lett tágítva, de nem szorult vagy ilyesmi, csupán kellett egy kis idő, ahogy az első pár centire tágul. Halk, elnyújtott sóhajjal figyeltem, ahogy centiről centire kezdek elmerülni benne, noha még csak a hegyével, s azért sűrűn felpillantottam rá is, hogyha fáj is mennyire, folytassam,  vagy ne? De ahogy becuppantotta az első néhány centit, onnantól meg sem álltam, míg ütközésig nem értem benne, aminek végén nyögtem is egyet, már most csillagokat látva attól a mennyi, forró, szűk érzéstől, amiben most voltam. Be is hunytam szemeim azokra a pillanatokra, szám résnyire eltátottam, ahogy elő elő bújt belőle egy halk nyögésszerű sóhaj, amíg végül szemöldökeim összevonva, be nem csuktam, és egy halk férfias, de szenvedő hümmentést hallattam. Kellett pár másodperc, bár kezeim közben térdeire, onnan pedig egészen ágyékáig lesimítottam. El ne menj nekem... főleg már másodszor...
- Ahh... Hohratioh... már most nagyon jó vagy... - vallom be, némi szakadozással, ahogy igyekszem csitítani ezeket a bizonyos öröm hullámokat, addig meg se merek moccanni. Végül csak összeszedem magam, és előre hajolva, néhány centire arcától támaszkodom meg alkaromon feje felett, másik kezemmel pedig félig meddig feneke, félig meddig combja alá nyúlok, hogy majd ez segítsen a lökések intenzitásában és, hogy el ne csússzon közben valamerre. Adok neki egy röpke, szerelem ittas csókot, majd nyakába bújva kezdek el mozogni. Először lassan, és csak néhány centire kijjebb húzva magam, nem is mindig ütközésig, csak keresve a megfelelő paramétereket, de még így is olyan mennyei volt, hogy halk nyögésekbe kezdtem. Aztán kezdtem ráérezni s ahogy ez megtörtént, tempót váltottam. Olyat, aminél mélyebbeket löktem, erősebbeket és gyorsabban, olyat, amitől nem csak hangossá vált a mozgás, ahogy nedves popsiján csattantam, hanem amitől legalább is bennem érezhetően megint elindult a bizonyos örömmérő. Hangosabban nyögtem, férfiasabbakat, néha még grimaszoltam is ajkaimmal, ahogy aztán elhúztam fejem nyakából és úgy néztem le rá. Látni akartam, hogy élvezi, bevésni a tudatom legmélyére az első aktusunk örömkönnyeit, pillanatát. Mondtam volna neki, hogy nagyon szeretem, de helyette olykor inkább neki döntöttem homlokom övének, gyorsítottam néha egy kicsit a mozgáson, ha nem is tudtam megcsókolni ilyen mozgás közepette, azért néha megpróbálkoztam vele.

↜ öltözet ● thx. ● helyszín ● zene ↝

Horatio -Horian - Killian

↜ Szeretni valakit, az több, mint egy erÕs érzés - az döntés, ítélet és ígéret ↝

+18 Elnézve imádnivaló reakcióit és a tőle teljesen idegen megszólalásait, na meg, ahogyan mindezeket kiejti, nem csak sűrűbbé válik körülöttünk a rózsaszín köd, ami kissé problémás, lévén, hogy nem zártuk el a vizet, de egyszerűen nem tudtam volna megfejteni, hogy mikor kezdődhetett ez az egész vonzalom és vágyakozás köztünk. Igaz, jelenleg a saját nevem sem tudtam volna megmondani, annyira máshová vitt ez az észveszejtő érzés. De azért érdekelne, hogy mikor, hol és hogyan történt meg ez a törés pont? Mert nem biztos, hogy az első pánikrohama alatt, sőt szerintem pont azért viszonyultunk egymáshoz már akkor is úgy, ahogy, mert volt köztünk egy nagyon halovány kapcsolat. Aztán lehet én gondolok többet az egészbe, de azt hiszem már előtte is volt valami. Nem szexuális, és nem is szerelmi, sőt még talán barátinak sem hívnám, tekintve, hogy voltak vitáink, de a lényeg, hogy ezekből végül mindig békével másztunk ki. Nem hiszem, hogy a törődésem iránta váltotta volna ki ezeket a... uhh... mi ez a szexin hátra fej? Most már, akkor is ez pillanat fog eszembe jutni, ahogy magunkat kényeztetem, ő meg erotikus pózokban élvezkedik, ha csak szimplán napozni fog a tengerparton. Miért csinálod ezt velem, Rex fiú, hm?
Amikor végre eljutottunk odáig, hogy végre a tettek mezejére léphessek, már-már nem is az az érzés volt mámorítóbb, ahogy sikamlós tagommal egyre mélyebbre mentem benne a végsőkig, hanem, ahogy reagált. Mintha évek óta másra sem vágyott volna, és őszintén szólva, ettől lettem még igazán libabőrös, bár ahogy ütközésig furakodtam benne, uhh, na az sem volt semmi. Majdnem el is mentem, pedig nincs egy két perce, hogy megint megmeredtem. Más esetben borzasztó kínosnak élném meg, hogy ilyen kívánós vagyok, de a saját gondolataimra se nagyon tudtam figyelni, nem, hogy még a pillanat mögöttes problémáira. Annyira izgató volt a látványa, ahogy szép lassan elolvadt a padlón, hogy nem tudtam megállni, hogy még az elején, ne húzzam ki a már méretemre tágult barlangjából és toljam vissza újfent lassan. Nekem is piszkosul jól esett, de még a nyögés közben is, minimum fél szemmel benne, főleg arcának vonásaiban gyönyörködtem. Nem is kezdtem el azonnal mozogni, de már zavarba sem jöttem annyira, mert valahol azért tényleg elég jól esett a sok izgató dícsérete. Amíg pedig szüneteltünk picit, lehajoltam hozzá, hogy nyomjak egy puszit ajkaira, majd mosolyogva duruzsoljak neki.
- Nem is tudtam... hogy ennyire szereted... a szexet... - jegyeztem meg halkan, dorombolósan, nem gúnyolódva vagy ilyesmi csak hát, tényleg meglepett. Az ember azt hinné, aki ennyire vágyik az ilyen pillanatok megélésére, az mondjuk minimum heti szinten felvisz magához valakit, vagy keres valakit, akivel néha napján... összefekszenek, de mélyebb kapcsolatot nem létesítenek. De róla valahogy nem tudom elképzelni... pláne a lakását látva.
- El se tudod hinni... milyen szexi kisugárzásod van most... - nyomtam ajkaira újfent és ezúttal egy beszélgetést bezáró puszit, hogy mozgásba lendülhessek.
Egy ponton túl már nem számított, hogy elfojtsuk vágyainkat kifejező hangerőnket, gondolom szegény kutyák mikre gondolhattak a nappaliban... de őszintén még az sem tűnt fel a kemény menet közepette, hogy Horatio egy kisebb pocsolyában vonaglik. Annyira csak ő meg én léteztünk. Na meg gyakorlatilag egy csomószor csukott szemmel mozogtam benne eszeveszett módon, hát még is ki tud ilyenkor arra figyelni, hogy lassan a Titanicot is eljátszhatjuk.
- Ehz az... hah... nagyohn jóóh vahgy... - nyögtem, ahogy megemelkedett hátsója alá nyúltam - nyagjából ennyi volt jelenleg a lélekjelenlétem - hogy szorosabban foghassam, így még akaratlan is ugyan, de a heves mozdulatoknál, ahogy hasunk közé préseltük merev tagját, még azt is kényeztettük, arról nem is beszélve, hogy így olyan mélyre mentem és olyan heves mozdulatokkal, hogyha most lapos pocakja lenne, még a nyoma is látszódna oly módon, hogy minden erőteljes lökésnél kidudorodna kicsit nagyjából valahol a köldöke felett. Kéjes, és igencsak ingerlő morgással reagáltam hátamon érzett körmeire, amire még keményebben kezdtem el dolgozni. Ösztönös volt, és kellően felgyorsította a dolgokat, ahogy éreztem, hogy lassan lassan elérem a csúcsot, mit olykor megremegő testem, fájdalmas képem és kontrollálatlan nyögéseim is jól mutatták. Nem kizárt, hogy kisebb adagokat így is spriccentettem, pedig próbáltam fegyelmezni magam. Végül ő állított meg, azaz, igyekezett, mert elsőre nem ment. Annyira benne voltam már a dologban, hogy mikor megéreztem engem eltoló kezét, egyik kezemmel fogtam és a padlóra szegeztem morgolódva, de utána persze - ha észhez nem is tértem addig - hagytam eltolni magam. Az a röpke pillanat elég volt, hogy alább hagyjon kicsit az érzés, így utána már tudtam figyelni. Mikor kicsúsztam belőle, ahogy elhúzódott, nyüsszentettem egy férfiasan csalódottat, de csak röviden, főleg, mert rögtön utána kaptam egy csókot, amit épp olyan hevesen viszonoztam, mint az előbbi aktust. Annyira már csak a vágyaim irányítottak, hogy nem is értettem először mire gondol, hiszen éppen azon voltam. Amikor viszont érthető jelekkel tudtomra adta, pajzán vigyorog jelent meg arcomon, és ujja tövétől egészen a hegyéig végig nyaltam rajta, majd egyszer be is kaptam.
- Igen is, őfelsége. - vigyorogtam még mindig erotikától túl fűtött tekintettel, vágyaktól csillogó szemekkel. Elégedetten, vágyakozva rá figyeltem, ahogy elhelyezkedik, még alsó ajkamon is végig nyaltam egyszer, aztán lábai közé hajoltam, hason elfekve a pocsolyában, ami legalább biztosította, hogy a padló ne legyen hideg.
Előbb végig csókolgattam egyik combjának belső felét, haladva lassan az ágyékához, miközben sunyi módon egyik kezemmel kézbe véve zacsiját, kicsit átmasszíroztam neki, igyekezvén, amikor csak lehetett tartani vele a szemkontaktust. Majd egy ponton túl, ahogy elértem ágyékát és másik szabad kezemmel ráfogtam hímtagjára, nem olyan apró csókokkal hintettem be tövét, majd lentebb golyóit is, ahonnan addig ott lévő kezem lejjebb kalandozott és mivel, hogy két ujjamra már tágabb lett volna, szemtelen módon mutató- és középsőujjam mellé felnyomta neki a gyűrűset is. Kellett egy kis nyomást kifejtenem, de hamar bent voltak, és onnantól tempós ujjazásba kezdtem, miközben a mozgás alatt meg is forgattam benne néha őket. Adok én neki önfegyelmet. Szinte cuppogott benne három ujjam, és akaratlan is szivárgott belőle ujjazás közben az a néhány kis adag, amit beleélveztem.
Mindezek után a csókok nyomán végig is nyalok merev és saját nedvétől sikamlós tagját párszor, ahogy egy ponton, elérve makkját csak próbaszerűen, hogy meddig megy be is kapom, és csúsztatom ameddig tudom, remélve, hogy nem lesz még olyan kegyetlen, hogy teljesen ledugja a torkomig, mert, hogy ő sem épp olyan kis kicsi. Nem tart ez néhány röpke pillanatig, és addig is rálátok pofijára, pláne, ha még mindig támaszkodik alkarján, és mikor eleresztem ajkaimmal, a közben felgyülemlett nyál végett egy kis hidacskával válok el makkjától.
- Nem vagyok benne túl profi, babám... - csókolok makkjára, míg alul szabad kezemmel főként tövénél masszírozom. - ...szóval neked kell mondanom mi az, ami jól esik... - búgom makkjára elmosolyodva, mialatt tagját kényeztető kezem feljebb csúszik egészen annyira, hogy markomban lehessen makkja, és hüvelyk-, illetve mutató ujjammal kicsit széttudjam húzni a kis lyukat. - Mondjuk eeehz... - csókolok a nyílásra, aztán nyelvem hegyével ingerlem tovább, éppen csak elhintve annak érzetét, hogy megpróbálom bedugni. Van, aki szereti, és van, akinek kellemetlen, így nem csak az örömök végett csinálom, hanem, ténylegesen próbálom megismerni testét. De nem csak ezzel próbálkoznék, így idővel akkor is felhagyok vele, ha jó neki. Markom lejjebb csúsztatom éppen csak, hogy makkja kilátszódjon. - Vaagy ehz... - kapom be és szívok rajta párat, majd kicsit körbe is járom nyelvemmel és újra megszívom.

↜ öltözet ● thx. ● helyszín ● zene ↝

Horatio -Horian - Killian

↜ Szeretni valakit, az több, mint egy erÕs érzés - az döntés, ítélet és ígéret ↝

+18 Jogos felvetés. Pironkodva pillogtam odébb, miközben mozogtam benne, mert hát persze, mindenki szereti, csak háát... nem tudom... talán a kényszeressége és rendezettsége zavart ennyire össze. Tetszett, hogy mindenféle akadály nélkül tudtunk haladni, hogy nem okoztam neki fájdalmat, se magamnak, és jó, néha egészen embert próbáló volt az önmegtartóztatás, de még így is pokolian jó érzés volt.
- Heh... nem vagy túl igazságos... - mozogtam benne, akkor még lassan, így a sóhajok, meg nyögések mellett, azért jutott időt dumára. - De akkor majd emlékeztetni foglak erre a pillanatra, hogy kicsikarjam belőled... - duruzsoltam ajkainak adva rájuk egy rövid csókot, hogy aztán felhagyva a beszéddel, tempót váltsak, s neki köszönhetően még mélyebbre mehessek benne. Nem volt több néhány centinél, de ugye mennyivel másabb érzés? Egyikünk sem félt már hangosabb lenni, bár, ha félt is volna, sem tudtuk kontrollálni. Szerencsére nem kellett aggódnunk a szomszédok miatt, akik ugye nem voltak. A városon kívüli, "magánylét" egyik jó oldala. Maximum a kutyák pillantgattak sűrűn az emelet felé értetlenkedve, és  macskák közül jöhetett fel egy kettő, hogy az ágyon ülve, "élőben" hallgassák a furcsa zajokat.
Egyre kevésbé éreztem zavarban magam attól, amiben éppen benne voltunk és attól, hogy olyan oldalát ismerhettem meg Horationak, amit eddig... képzelni sem mertem volna. Ami viszont kissé fájó pillanatnak ígérkezett, az a kitörő örömök nyújtotta mozgás megállítása volt általa. Már tényleg közel voltam, és hiszem, hogy ő is, szóval nem is értettem miért csinálta, amit csinált, míg nem fel nem világosított. Újabb meglepetés, fel is vonom szemöldököm, de egyből el is mosolyodom. Nem is féltem viszonozni, azt, amit előzőleg én kaptam tőle, bár az mindig megmosolyogtatott közben is, mikor megszólalt. Szerintem életében nem dicsérgettet ennyit senkit se. Hát ezt is megértük... és vicc nélkül mondom, ha legközelebb újra újra nyakkendőt húz és vágja azokat a komoly pofákat, miközben épp próbál valaki földig alázni, nem fogok tudni nem közbe lépni mosolyogva, hogy emlékeztessem rá, tud ő... kedvesebb is lenni. Még ha ezeket a szavakat most az intenzív boldogság hullámok is mondatják vele.
Nem azt mondom, hogy voltam olyan profi, mint ő, de igyekeztem mindent bevetni azontúl, hogy próbáltam rájönni mi az, ami épp kedvére való. Idővel aztán ki is derült mindez. Ha épp nem lett volna tele a szám, még fel is nevettem volna megjegyzésén és reakcióin, így jobbára csak jóízűen hümmögtem neki, ahogy próbálva felvenni a ritmus is, mélyebbre toltam fejem, bár csak lassan, mert azért na, ebben kevesebb magabiztosságom volt. Nehéz volt egyszerre ennyi mindenre figyelni, plusz kezemmel is tevékenykedtem közben odalent, ám végül mondhatni ő is besegített. Volt egy kis kezdeti meglepetés, ahogy keze ezúttal nem csak játékosan hajamba markolt, de lejjebb is nyomta fejem, de egy kis köhintést követően már nem okozott problémát. Nyelni sokat nem tudtam közben, így felhagyva a tagjának szívogatásával, jobbára ajkaim melegében és a nyálamban fürdőzhetett, ám őt hallva, aligha zavarhatta mindez. Kicsit önzően reagált, de nem p volna, ha nem így tett volna. Mikor már érezhetően a végét járta, kihúztam ujjaim belőle és átkaroltam vele egyik combját, fel készülve rá, hogy félre ne nyeljek, mikor elélvez. Az eszembe se jutott, hogy megálljak, és nem is hiszem, hogy hagyta volna, így mikor végül elsült, behunyt szemekkel nyeltem egy nagyot, de csak az elsőnél, mert volt is mit, utána viszont elkezdtem szívogatni és ingerelni nyelvemmel makkját, hogy egy cseppje se veszen kárba. Combján lévő kezemmel addig simogattam, vagy ha esetleg mocorgott, akkor fogtam, nehogy véletlenül megrúgjon vagy ilyesmi. Mikor pedig már csak apró cseppek jöttek belőlem és ő is hagyta, elhúztam fejem, de csak annyira, hogy kihúzhassam számból és finoman ráütögethessem makkját nyelvemre az utolsó cseppekért, majd végül adtam rá egy csókot.
- Hogy maga milyen hevesnek tetszik lenni, Dr. Sinclair... nem csodálom, hogy nem ismerik annak módját, hogy puhítsák meg... - somolygom pimaszul. Pedig, ha nem olyan volna, amilyen - hála égnek - simán élhetne a kellemest a hasznossal módszerrel. Rengeteg sok tanítványa lehetne, akiket gyakorlati munkáért s tanításért... szóval a természetben fizetnének vele. Nem volna túl szép, se törvényes, de azt gondolom még ma sem volna példanélküli.

↜ öltözet ● thx. ● helyszín ● zene ↝

Horatio -Horian - Killian

↜ Szeretni valakit, az több, mint egy erÕs érzés - az döntés, ítélet és ígéret ↝

+18 Meglepett Horatio "vakmerősége", sőt mióta a fürdőben vagyunk, mintha teljesen kicserélték volna. De nem bántam. Úgy értem, én a kicsit merev és elég kényszeres, állandóan a hibákat néző oldalát is szeretem, más különben el se jutottunk volna idáig azt hiszem. De tetszik ez a nyitott, bátor, szavait meg nem válogató fickó, aki, egy-kettőre domináns alkattá válik, ha bizonyos pozíciókra kerül a sor. Tény, hogy eleinte kissé féltem, hogy ennek rossz vége lesz, de hamar hozzászoktam, és utána már nem csak nem zavart, de élveztem is, főleg mert láttam ő mennyire élvezi. Ennek pedig meg is lett a jutalma, mindkettőnk számára. Amikor pedig térfél csere volt, meglepetten és kissé zavartan somolyogtam, milyen lazán rám csüccsent. Nem kínlódott, bár talán már nem is volt miért. Zavaromon az sem segített, ahogy már-már szégyellve magam perverz gondolataim miatt, nyögdösve, fogtam derekát, és figyeltem vonagló testét, szépen hullámzó izmait, ami már önmagában is elég gyönyörű látványt volt, hát még, hogy kiegészítette ez az egyre erősödő kéj, amely éreztette velem és vele is, hogy nem lesz ez olyan hosszú móka.
Mikor pedig éreztem, hogy elmegyek, még úgy is, hogy lényegében rajtam ült, megremegve, majdnem lementem hídba, aztán hasam teljesen belapult, mellkasom kinyomtam, és szakadozott nyögésekkel töltöttem meg, miközben "kínomban" már azt sem tudtam mit fogja, derekát, combjait, esetleg keressek kapaszkodót a vizes földön. Szemeim összeszorítottam, hol szemöldökeim is össze vonva, hol hagyva a magasba szökni őket. Azt gondoltam ennyi, így is megtöltöttem egy nem kis mennyiséggel, de mikor mozdult egyet és újra mélyre ült, mint az a vidámparki zuhanós játék, újabb nyögéssel spricceltem belé, de ezúttal nem hídba mentem le, hanem felültem, és átkarolva őt, megremegve, fejem a vállára hajtva, még rángatózva egyet-egyet vártam, hogy az érzés kicsit alább hagyjon. Aztán nagyokat szusszanva csúsztak le kezeim róla és dőltem vissza hátra, de arra azért ügyeltem, hogy ne üssem meg magam a padlóba. Az utolsó pillanatokban még be is könnyeztem az érzéstől, így nem csak a rózsaszín köd miatt nem láttam túl sokat. Meg is töröltem szemeim, izzadt arcommal együtt, miközben úgy lihegtem, mint aki a maratont futotta volna le. Egy ideig nem is nyitottam ki a szemeim, és fáradtan pihegve viszonoztam a csókjait is, de aztán csak átkaroltam nyakánál, így abban sem akadályoztam, hogy kicsússzak belőle. Hümmentettem is egy halkat, ahogy éreztem, hogy csöpög kibelőle rám a szerelmünk gyümölcse.
- Ó, igen, tudom... - vigyorgom pilledt képpel, egy rövidke csókot hintve ajkára. - Te pedig isteni... bár meg se kérdezem, hogy te tudod-e... - csókoltam meg újra.

↜ öltözet ● thx. ● helyszín ● zene ↝