Azon a bizonyos napon, amikor bejött egy bizonyos hívás, az első hívás... akkor még nem tudtam, hogy mi indul el. Éjszakai ügyeletben voltam, az operátorhoz bejött egy hívás, miszerint egy holttestet találtak a Mount Vernon East vasútállomáson. Normál esetben nem én kaptam volna az ügyet, hanem egy alsóbb rangú tiszt, csak én voltam mozgósítható ember, aki nem órákkal később tud kimenni, így nekem kellett elvállalnom, hogy kimegyek egy egyszerű, hétköznapinak tűnő esethez. Bár igazat megvallva, nekem sosem volt ellenemre, bármilyen ügyet el szoktam vállalni, csak sokszor mások úgy érzik, hogy az átlagos esetek nem hozzám méltók. Buta hozzáállás, amit szóvá is szoktam tenni.
Az operátorhoz mentem, hogy felvilágosítson.
- Egy holttest fekszik a Mount Vernon Easten. Fehér nő, huszonéves, többszöri késszúrás. A mentők ott vannak már. A járőr lezárta a helyszínt, folyamatban van a kikérdezés. A vonatot feltartóztatták.
- Nagyon helyes! Köszönöm Rachel! - átvettem a nyomtatványt, majd kimentem és felvettem az egyik szolgálati autót, amivel kimentem a tetthelyre.
A vonat a megállóban állt, senki nem szállhatott le, sem fel, tekintve, hogy jelenleg az állomást tetthelyként kell kezelni, így a leszállók nem szennyezhetik be, de felszállni sem engedhetünk senkit a helyszínelés végéig. A helyszínt amúgyis tilos idegeneknek összejárni.
A kordonszalagnál álló tisztnek felmutattam a jelvényem, hogy jelezzem, számomra engedélyezett a belépés.
- Sinclair felügyelő, NYPD.
- Parancsoljon!
Átbújtam a szalag alatt. Láthatóan folyamatban volt a kikérdezés, én pedig egyből a mentőtisztekhez mentem, akik a holttestet őrizték.
- Sinclair felügyelő, NYPD - mutattam jelvényem. - Mit állapítottak meg a holttestről?
- Húsz év körüli nő, nyolc késszúrást kapott a mellkasába, különböző pontokon, de egymáshoz nagyon közel. Ütés, vagy más agresszió hagyta nyomokat nem találtunk, de... nem jön halottkém?
- Már úton van, csak kiinduló pontot szerettem volna, hiszen önök már megvizsgálták. A halálok oka végülis a késszúrás?
- Igen, de többet biztosan csak a boncolás fog majd mondani.
A járőrhöz léptem, aki nagyban jegyzetelt és beszélgetett egy nővel, akit eléggé megrázott a holttest látványa és még feszültebbé tette a helyzet, amit az eset magával vonzott.
- Horatio Sinclair felügyelő- mutatkoztam be a tisztnek megszakítva a beszélgetést. - Ki fedezte fel elsőnek a halottat?
- Liman - mutatkozott be a járőr is. - Az úr. Jack Graham - mutatott az öltönyös, középkorú férfira.
Még nem mentem oda hozzá, hanem a megállóban fekvő nő testéhez mentem. Tetőtől talpig végig néztem rajta, aztán leguggoltam. Szemre olyan huszonhárom évesnek mondtam volna, de ez ma már nem jelent semmit. Nem mindenki néz ki a korának megfelelően. Szép, elegáns fekete-piros öltözéke volt, gondosan ápolt szőke, tarkó alá érő haja, visszafogottan rúzsozott ajkak, minimális smink, mennyei virágos parfüm. Vinyl kesztyűt húztam és a szúrt sebeknél arrébb húztam a ruhát, majd visszaigazítottam, miután megnéztem a sérüléseket.
Közel hajoltam körmeihez, nagyítóval megnéztem őket. Reménykedtem benne, hátha belemart gyilkosába és lesz bőrdarab, vagy vérnyom, de nem volt szerencsém. Legalábbis én nem láttam, de hátha a boncnok talál. Viszont hajszálat sikerült felfedeznem, ami nagyon jó jel volt. Ezek szerint belekapott a gyilkosa hajába, vagyis próbált védekezni, ellen támadni.
Mire alaposan átvizsgáltam, addigra a helyszínelők és a halottkém is kiért.
Azonnal felhívtam a figyelmüket a hajszálra, jó ha mihamarabb begyűjtik, majd felálltam és az emberek felé fordultam.
- Ismeri valaki az áldozatot? - kérdeztem hangosan, hogy mindenki hallja.
Két ember is jelentkezett.
- Jöjjenek ide hozzám!
Oda is jöttek.
- Voltak már a tizedesnél vallomást tenni?
Bólintottak.
-Rendben, akkor nekem már nem kell felvennem a vallomásukat. Ki a hölgy? El fogom olvasni a vallomásukat, de szeretném én is hallani.
Mint megtudtam, a nő Abigail Foster, aki a Columbia Egyetem végzős irodalomszakos hallgatója volt, mellette kutyasétáltatással és bébiszitterkedéssel foglalkozott.
Beszéltem Jackkel is, de sajnos semmi épkézláb adatot nem tudtam meg tőle, ami közelebb vinne a fő kérdésekhez.
Mikor mindenkit kihallgattunk, ujjlenyomat mintákat és hajmintát is vettünk tőlük, azután felszállhattak az emberek a vonatra, de le csak a kordonnal elkerített területen kívül, méterekkel arrébb szállhattak le, nem járhatták össze a tetthelyet.
Tetthelyről beszélek, de ez csak egy másodlagos tetthely. A nőt nem itt ölték meg, ez teljesen nyilvánvaló, itt csak kirakták a testet. Pechemre nem voltak kamerák a környéken, így nem számíthattam rá, hogy vissza tudom nézni ki dobta itt ki.
A vérnyom elenyésző volt, az csak akkor került oda, amikor kitették.
Figyeltem, amint a szerológiai mintát összegyűjtik. Egy nedves textillel vettek mintát több vérfoltból is és az áldozat mellkasán lévő vérből is. A fotós nagy bőszen készítette a képeket, a helyszínelők pedig összegyűjtötték a lehetséges mintákat. Hajszál, rostminták.
A furcsa nekem az volt, hogy nem vetkőztették le és nem erőszakolták meg a lányt. A furcsát idézőjelben, hiszen a nők gyilkosai többségében szexuális indítékkal cseleksznek.


Eltelt már pár nap, mióta Abigail testét megtaláltuk, de a helyszínelés sajnos nem hozott úttörő eredményt, ahogy a nyomozás is zsákutcába futott. A barna, negyvenöt centi hosszú hajszál az egyetlen, amire hagyatkozhatunk, csak nincs gyanúsított, akinek a hajszálával össze tudjuk vetni, addig nem tudunk vele mit kezdeni. A többi minta nem sokat ért. Találtak az áldozaton szőnyegből származó kis darabokat is. Talán a gyilkos szőnyegéről származik. Vettek mintát a lány cipő talpán található egyvelegből is, így lehetett következtetni merre járt aznap. Volt rajta homok, kutyaszőr és rágó gumi is. Ez nagyon szép és nagyon jó volt, de nem volt mivel összevetni őket. Ez akkor lesz majd érdekes, ha lesz gyanúsított.
Mindegyik vérminta, amit a helyszínen vettek egyezett Abigail vérével.
Ellenőriztük a nő aznapi teendőit. Randiról ment hazafelé, a kilencórási vonattal akart hazamenni New Jerseybe, ám a halál közbe szólt. Beszéltünk a barátjával is, akivel találkozott, de érdemtelenül, sajnos nem tudott hozzá tenni az esethez. Az elmondásai szerint nem követték, nem figyelték. A technikai részleg ellenőrizte a lány mobilját is, de a telefonhívások között csak a rokonok, barátok, és a barátja, Ted Prince számai voltak, hacsak nem egy másik készülékről beszélt mással is. Átnézték a levelezéseit is, de semmi érdemleges. Nem szerepelt az eltűntek között és nem is erőszakolták meg.
Nem sokat tévedtem egyébként, huszonkét éves volt. Júliusban lett volna huszonhárom.
Az elmondások alapján nem voltak haragosai, nem rúgta össze a port senkivel sem. A bébiszitteri munka és a kutyasétáltatás is rendben volt, senkinél nem volt semmi, mindenki pozitívan, vagy semlegesen beszélt róla, senki nem mondott róla rosszat. Ez meglepő volt, de van ilyen is.
A szülei nem New Yorkban éltek, hanem Atlantában, de a lányuk halála miatt ideiglenesen New Yorkba jöttek.

Nem számoltam még egy hasonló gyilkosságra, mégis megtörtént.
A bejelentés ezennel legalább nappal érkezett, a kora délutáni órákban, egy héttel Abigail halála után.
A holttest a Ludlow vasútállomás sínjei között feküdt, ezért le is zárták a vonalat, hogy a helyszínelés zavartalanul folyhasson. Mire odaértem a halottkém már vizsgálta, a helyszínelők gyűjtötték a nyomokat, a fotós pedig fényképezett.
A nő kísértetiesen hasonlított az előző esetben szereplő nőre. Huszonéves, szőke, elegánsan öltözött lány volt, visszafogottan sminkelve. Még alkatra is hasonló. Karcsú, lágy vonású, ápolt. A parfümje viszont fűszeresebb, aromásabb volt.
- Kitalálom doki. Nyolcszor bökték meg a mellkasát egy késsel - mondtam szenvtelen hangon.
- Tízszer - igazított ki a doki rosszalló pillantás kíséretébe.
- Talán csak elszámolta magát. Egyéb? Ütés, karmolás, zúzódás?
- Van, de azokat akkor szerezhette, amikor ledobták ide.
- Ledobták?
- Nem finoman fektették ide aludni. Valahonnan ide pottyant, a sérülések a halála után keletkeztek.
- Vagy úgy. Tudjuk ki az áldozat? - fordultam a járőrhöz, aki a helyszín biztosítását is végezte, közben szétnéztem honnan eshetett le.
- Nála voltak az iratai. Igen. Giorgina Danvers. Huszonöt éves. Volt nála egy beléptető kártya is, ami a Haley & Honey Ltd-hez szól. Ez egy pénzügyi cég.
- Ott dolgozott?
- Lehet. Talán gyakornok volt.
- Ki találta meg?
- Egy karbantartó, aki a sínek állapotát és a leszórt köveket ellenőrizte. Mitch Hoover. Rutin ellenőrzést tartott, amikor belebotlott. Eléggé megrázta...
- Pontosan hánykor fedezte fel.
- 14:20 körül. Nem egészen pontosan emlékszik, mert nem volt nála óra és ritkán nézi az időt. A bejelentést 14:42-kor tette.
- Hol van most?
- A váróban.
Az embereim felé néztem, köztük is főleg Rupertre.
- Mindent alaposan nézzenek át, akit csak lehet kérdezzenek ki. Mindenre alaposan figyeljenek oda! Tökéletes munkát várok!
Bementem a váróba, majd jelvényem megmutatva léptem a férfihoz.
- Mitchelle Hoover? Horatio Sinclair felügyelő vagyok az NYPD-től.
- Jó napot...
- Lehetne jobb is, nem?
- Igen - mondta savanyúan és horgasztotta le fejét.
- Fel kell tennem pár kérdést. Mit keresett a sínek között, amikor megtalálta az áldozatot?
- A sínek minőségi állapotát vizsgáltam és ellenőriztem a "kőzetszintet".
- A micsodát? - kérdeztem vissza.
- A kőzet minőségét és mennyiségét. Tudja, egy vágány stabilitásának hatvan százalékát ezek a bazalt, vagy zúzott kövek adják. Alátámaszt és elosztja a terhelést is. Továbbá segít elvezetni a folyadékokat, amik oda kerülnek. Ha kevés, vagy rongálódik, akkor pótolni és cserélni kell.
- Értem. Milyen gyakran ellenőrzi?
- Havonta, két hetente... Mikor-hogy adódik.
- Mit csinált, mikor megtalálta a hullát?
- Leblokkoltam. Én... azt hittem elájulok. Nagyon rosszul voltam. Mikor magamhoz tértem, fejvesztve menekültem. El is estem nem egyszer a kövekben.
- Azután?
- Bementem a mosdóba és megmosakodtam. Próbáltam lenyugodni. Szóltam a központnak, majd hívtam a rendőrséget.
- Miért nem a rendőrséget hívta azonnal?
- Minél hamarabb jelentenem kellett, hogy tudjanak róla és tudjanak cselekedni. Le kellett állítani az ide tartó vágányt, vagy elterelni.
- Ez érthető. Igen. Ön ismerte a halottat?
- Nem.
- Látott bárkit is a környéken, a holttest körül, valakit, aki távolról figyeli?
- Nem. Senkit. De nem is mertem igazán körbe nézni.
Még néhány kérdést feltettem, aztán visszamentem a többiekhez.
- Találtak valamit?
- Vérnyomokat. A híd alatti részen.
- Igazán? - kérdeztem lelkesen, aztán elhagytam a síneket és az állomást is. A doki úgyis azt mondta ledobták. Felmentem a hídra, ahol vérnyomokat fedeztem fel. Nem sokat, így egyből tudtam, hogy nem ott történt az eset, ott csak kivették a testet valahonnan, mondjuk egy kocsiból és onnan dobták le.
- RYAN! - kiáltottam a szerológus felé. - JÖJJÖN FEL! VÉR!
A szerológia szakos helyszínelő felsietett és mintát vett az alvadt vérből.
Szétnéztem, majd visszamentem a csapathoz.
- Onnan dobták le a nőt. Sajnos ezen a szakaszon nincs még egy rossz kamera se, nem, hogy működő.
Rupert felém pillantott.
- Talán valaki látott valamit. Elvégre odafenn közlekednek autók.
- Ez igaz, de... adjanak ki felhívást, hátha jelentkeznek szemtanúk.
- Meg fog még ölni néhány nőt, igaz? - Kérdezte Rupert keserű szájízzel.
- Ha rajtunk múlik nem annyit, amennyit szeretne.
- Felügyelő, itt van a mobilja. Nem kér kódot.
Vinyl kesztyűs kezembe vettem a készüléket, majd ellenőriztem a hívásait és az üzeneteit. Volt három nem fogadott hívása és két olvasatlan SMS-e is.
13:40
"Drágám, merre vagy? Én itt várlak a Sea Saltban lassan húsz perce! Nem illik elkésni az első randiról. Nem veszed fel a telefont és nem írsz vissza. Ha nem akarsz velem találkozni, akkor mondd meg nyíltan!"
13:25.
"Merre vagy szívem? Baj van? Én már foglaltam asztalt."
- Randija volt. 13:20 óta biztosan várta őt az alany. Doki! Mit gondol, mióta halott a lány?
- Így helyszínen azt mondanám lassan két órája.
- 14:42-kor hívták az NYPD-t, vagyis alsó hangon legalább háromnegyed egy óta halott a lány.
- Igen, kb.
A halottkém felé fordultam.
- Abigailt is leszúrták. Tudni akarom a fegyver ugyanaz-e.
Mikor mindent letudtam, amit csak módomban állt, visszamentem az irodába és ledobtam magam a székembe. Szinte biztos voltam benne, hogy nem véletlen a két eset. A hülye is láthatja, hogy valaki fiatal, szőke, elegáns, randizó lányokat öl és hajít ki vasútállomásokon. Tény, ezidáig még csak kettősgyilkosságként kell kezelnem az esetet, de innentől már csak egy hajszálon fog múlni, hogy a harmadik gyilkosság után azt mondhassuk, hogy egy sorozatgyilkos az elkövető.
Amíg nem jönnek meg az új vizsgálati eredmények, addig nem tehetek semmit, nem léphetek érdemben. Viszont, amikor megjöttek az eredmények...
Megkaptam az orvosszakértői eredményt, a gyilkos fegyver egyezést mutatott. Most már biztos, a két eset nem véletlen egybeesés. A tettes ugyanaz az elkövető lehet. Ezt pedig csak tetézte, hogy az előző áldozaton talált hajszál egyezik azzal, amit Girogina ruháján találtak.
Minél hamarabb el kellene kezdeni a profil felállítását a gyilkosról, mert ha a sejtésem nem csal, hamarosan újra ölni fog. Nem lenne jó, ha még több fiatal lány hullana el. A pszichológiai feltérképezés nem az én asztalom volt, erre vannak szakembereink. Én magam el is kezdhetném, sőt, gondolkodom is, amióta csak megkaptam az esetet és megteszek minden tőlem telhetőt, de egy magam kevés vagyok, én nem arra szakosodtam, hogy belelássak mások elméjébe. Van már benne tapasztalatom, de még sok idő kell, hogy olyan szinten legyek, mint Dr. Grimwald, vagy az egykori Dr. Webster.
Fogtam magam és bementem az osztályvezetőhöz.
- Üdvözlőm Dr. Bernard!
- Horatio. Miben segíthetek? - pillantott fel rám az osztályvezető, Dr. Eugene Bernard.
- Engedélyt kérnék bevonni Dr. Grimwaldot a "vasúti holttestek" nyomozásába. Egyenlőre kettős gyilkosság, de a tények azt igazolják egy leendő sorozatgyilkossal állunk szemben. Mindkét gyilkosságnál ugyanazt a fegyvert használták, a megölt nők egy kategóriába sorolhatóak. Szőke, elegáns, húsz év körüli lányok, akiket késszúrásokkal öltek meg. A holttestek kihelyezése minden esetben vasúti sín, vasútállomás. Az áldozatokon talált hajszálak is egyeznek.  A tettes pedig módszeres.
Elmeséltem az ügy részleteit az osztályvezetőnek, ő pedig rövid gondolkodás után bólintott.
- Rendben van. Tegyen belátása szerint. Igaza van. Járjunk egy lépéssel a tettes előtt. Ha csak egy-két élettel többet menthetünk meg, hát tegyük.
Hálásan bólintottam.
- Köszönöm! Akkor felveszem vele a kapcsolatot és beavatom az eset részleteibe.
Távoztam az irodából.
Miközben saját irodám felé mentem, az eseten gondolkodtam.
Vajon ki a tettes és miért öl? Ha az eset nem feltétlen szexuális eredetű, akkor milyen célok vezérelhetik? Holt történtek a gyilkosságok? Miért pont a vasút az a hely, ahol kihelyezi a holttesteket?
És még sok-sok gondolat cikázott a fejemben, ám az irodába érve felhívtam Killiant és jeleztem neki, hogy szükségünk van a szakértelmére egy ismétlő gyilkos miatt és elküldtem neki a digitális anyagot is.

Mikor hallottam, hogy kopogott felpillantottam a dokumentumokról az ajtóra és kiszóltam, hogy jöjjön be. Ez meg is történt.
- Jó napot! - köszöntöttem én is jókedvű barátom. Mindig is furcsának találtam az állandó jókedvét, humoroskodását, de nem zavartattam magam. Egyéni döntése, na meg a személyiségét nem befolyásolhatom. Az nem volna humánus. Minden esetre én nem láttam okát, hogy viszonozzam a jókedvét, elvégre két fiatal lányt megöltek, a gyilkos kiléte pedig homályban teng-leng.
Leült, aztán kaptam tőle némi szemrehányást. Felvontam a szemöldököm, megköszörültem a torkom.
- Drága doktor... mit gondolt? Egy sima késeléses gyilkosság miatt nem fogom azonnal idehozatni az állam összes szakemberét. Akkor még egy hétköznapi gyilkosságnak tűnt. Elvileg önnek is tudnia kéne éves szinten hány nőt késelnek meg, vagy vernek agyon különböző körülmények között.  Nem hívhatunk minden gyilkossághoz profilozót, pszichiátert és FBI ügynököket. Az osztályvezető sem bólintott volna rá csak úgy. Akkor még senki nem gondolta volna, hogy egy ismétlő gyilkossal lesz dolgunk. De még így is szerintem kellően korán vettem magamhoz a telefont, szerintem máshol megvárták volna a harmadik hullát is. De persze megértem a maga álláspontját is, hiszen minden sokkal könnyebb, ha az elejétől részesei vagyunk. Egy könyvet sem a közepén kezdünk el olvasni, szóval nem hibáztatom, de nekünk is megvan a magunk protokolja.
Ha nem is sok minden van a kezünkben, azért azt már tudjuk, milyen nőkre vadászik az elkövető és hol teszi ki a hullákat, ismerjük a gyilkosságok elkövetésének módszerét. Sajnos azt nem tudjuk milyen módon gyűjti be az áldozatokat és hol végez velük. Megvizsgáltunk mindent, ami a tetthelyre utalhat, de nem találtunk semmit, ami egy azon helyszínre utalna. Abigail ruháján szőnyegből származó rostmaradványokat találtunk, amik talán a gyilkos szőnyegéből származnak. A szakértők szerint egy minőségi, perzsa szőnyegből származhat. Ezt onnan tudjuk, hogy egy két évvel ezelőtti gyilkosságnál hasonló szőnyeg maradványait találták meg, bár az elkövető ott el lett fogva és mai napig börtönben ül. Greg Palmer. Életfogytiglanit kapott három férfi meggyilkolásáért, akiket egy szekercével vert agyon. Az ő lakásán is hasonló szőnyeg volt. Kétlem, hogy a két eset összefüggene, csak a szőnyeg miatt mondtam el. Abigail cipőjén pollen maradványok voltak, a halála előtt vélhetően növényi környezetben is megfordult, de semmi extra, ezek a növények minden harmadik kertben előfordulnak. Volt rá ragadva rágó is, a DNS minták megvannak, ahogy a hajszálról is, de nincs összehasonlítási alapunk. Illetve a rendszerben megtalálható bebörtönzött és kőrözött bűnözök egyikével sem azonos.
Giorginán nem találtunk szőnyeg maradványokat, a cipője pedig kellően "tiszta volt", nem járt sem kertben, sem erdőben, talán csak az utcákon és épületekben. A hajszál, amit találtunk egyezett az előző holttest körmei alatt talált hajszállal. Kb. ennyi, amit el tudok mondani.
A gyilkos fegyver ugyanaz.
Nem tudom mi lehet a gyilkosság indítéka. Ezek a nők nem voltak sem gazdagok, sem híresek, nem voltak kiemelkedő tehetségek semmiben, tudtommal nem volt köztük közös pont, a kinézeten és a randin túl. Azt sem értem miért pont egy vasútállomás. Értem én, a gyilkos szerette volna, ha biztosan és hamar megtalálják a holttesteket, de vajon miért? Miért nem rejtette el őket? Mit szimbolizálhat számára a vasút? Miért nem egy út mentén dobta ki? Az állomáson le is bukhatott volna, megláthatták volna. Sokat kockáztatott, ám biztosan tudta mik azok az időpontok, amikor zavartalanul megszabadulhat tőlük. Viszont... kellően körülményes, ha azt veszem, hiszen olyan helyeken tette ki őket, ahol nem voltak kamerák, vagy nem működtek. Talán előre felmérte a terepet.
Nem kínozta meg őket, nem vetkőztette le őket, erőszakolta meg őket. Vajon mi mozgathatta a gyilkost? Érdekes viszont a gyilkosság módszere. Több késszúrással hirtelen felindulásból szoktak ölni. Veszekedő házasok, konyhákon, ha elharapódzik egy véresen komoly veszekedés... ha pedig mégis valaki tudatosan késsel gyilkol, az nem szurkál egymás után össze vissza, hanem vagy egy-két szúrással szíven döf, vagy elvágja az illető torkánt. De a nyolc és a tíz késszúrás nem kevés. Bár remélem erre van már elképzelése, mert nekem így hirtelen nincs. Mégis mekkora esély van rá, hogy két elegáns, szőke, visszafogottan sminkelt, karcsú, fehérbőrű lánnyal is összevesszen a gyilkos, majd ugyanazzal a késsel dühében halálra szúrkálja őket? Szerintem kevés.
Jártunk mindkét áldozat lakásán. Rendben találtuk.
Ami még elég azonos, hogy a szülők távol éltek. Nem egy háztartásban éltek és nem is a városban laktak a lányokkal. Ez nem tudom, hogy véletlen-e, vagy ez is tudatosan illik a gyilkos profiljába. De nem is tartotta őket fogva. "Elrabolta őket", már ha megtette... megölte őket és kitette őket a gyilkosság után. Ki sem élvezte. A legtöbb sorozatgyilkos kiélvezi a nők társaságát, nem? Ez inkább ámokfutó, viszont ahhoz meg túl hosszú ideig ül két gyilkosság között. Az ámokfutók nem pihennek meg egy hétre két áldozat között. Szükségem van a meglátásaira, doki, mert nekem ez még kissé zavaros.
Beszélgettünk a lányok randipartnereivel is. A gyilkosság idejére, illetve a holttest elszállításának és kihelyezésének idejére igazolt alibijük van, nem ők tették.
Annyi biztos, a gyilkos nagyon tudatos, ha ennyire megtervez mindent és ennyire... jól válogat.
Fogtam egy New York térképet és elkezdtem bejelölni pirossal azokat a helyeket, ahol a randik voltak, vagy lettek volna... illetve feketével azokat a helyeket, ahol a holttesteket kihelyezték, zölddel pedig a lányok lakhelyét.
Az említett térképet elé is csúsztattam.
- A lakhelyből csak Girodináé szerepel a térképen, illetve Abigail kollégiumi címe, ugyanis hivatalosan nem a városban élt, hanem New Jerseyben. Heti két-három napot otthon töltött Jerseyben, New Yorkban csak addig tartózkodott, amíg tanult, de hétvégére, vagy a tanszüneti napokra mindig hazament.

Alig észrevehetően egy mérgesen grimasz vonásai tűntek fel, mikor felvilágosítást tartott nekem. Igen, tudtam jól, hogy nem csak sorozatgyilkosokhoz kell profilozó, de nem szeretek segítséget kérni. Nem volt bajom Killiannel, csíptem, meg minden, még ha voltak is idegesítő tulajdonságai, viszont minden egyes bevont személy az én renomémat rombolja.
Nem szeretném, ha a kollégák azt hinnék, hogy segítség nélkül nem boldogulok. Most igazuk lenne, de akkor is... minden bevont személy kínos, hiszen az én képességeimet visszaveti. Sok gyilkost elkaptam már egyedül, pontosabban én és a csapatom, nem sűrűn kellett segítséget kérnem és erre mindig is büszke voltam, így sosem volt kellemes érzés felemelni a telefont és hívni "erősítést", vagy nézni, ahogy az FBI átveszi a hatalmat.
Végtére is igaza volt, ha hamarabb szólok, lehet előrébb lennénk, de ahogy ő is mondta: "Nem állítom, hogy meg tudtam volna fékezni a mostani tragédiát". Vagyis ő sem ért volna többet nálam, szóval pont.
- Tisztában vagyok a jogszabályokkal. Ez a munkám.
Lehet nem a megfelelő szavakat használtam, de nem kéne minden apróságon fennakadnia. Tisztában vagyok vele, hogy beszélek, de ez nem azt jelenti, hogy félvállról veszem a munkám. Azt gondolom magunk között megengedhetem magamnak, hogy használjak olyan szavakat is, amiket nem illene. Nem a bíróságon voltunk.
Nem azért mondtam, hogy a "legtöbb-ből induljunk ki", csak felhoztam neki egy információt. A kutya se gondolta volna, hogy egy késes barom fogja sorra ölni a csajokat a városban. Egy hétköznapi gyilkosságnak tűnt, nem én vagyok az egyetlen, aki így vélekedett volna róla. Legközelebb majd ha megölnek egy férjet, aki csalta a feleségét, akkor is ki fogom hívni, gondoljon mindenki, amit akar.
Az már csak Killian túlérzékenysége, hogy ő még egy feleségnek küldött fenyegető levelet is úgy kezelne, mint egy lehetséges terror cselekményt az USA irányában.
- Nem is vettem félvállról, dolgoztam rajta. De ha az boldoggá fogja tenni, akkor ha egy lelőtt szarvast találok majd az erdei sétám során, akkor felhívom magát, hogy segítsen elkapni a vadászt. Tegye túl magát a sértettségén. Legközelebb igyekszem hamarabb hívni, ennyi. Nem kell ezen annyit lovagolni. Az előbb mondta, hogy maga sem tudta volna megváltani az igazságszolgáltatást. Akko felesleges az egóját sajnálnia.

Figyelmesen hallgattam és szemléltem a dokit munka közben.
- Ezek szerint a gyilkosnak nem is a nők számítanak, hanem az, hogy próbára tegye a rendőrség képességeit? Akkor miért csak egyfajta női szekciót gyilkol? Miért nem ölt meg Abigail után egy vörös hajú, teltebb, túlsminkelt nőt? Vagy egy férfit. Ha nem maga a nő a fontos neki. Vagy a megtalálás alatt nem a gyilkost érted, hanem a holttesteket? Miért lenne neki fontos a testek megtalálási ideje? Az nem a rendőrségen múlik, hanem a bejelentéseken. Vagy úgy érted a tettes szeretné, ha rajta ütnénk minél hamarabb? Annak bizony következményei lesznek...
Figyeltem, amint lapoz, amint tovább bújja az aktát.
- És minek az eszköze? A saját kielégülésük eszköze, vagy annak az eszköze, hogy a rendőrséget játszótársnak használja és "megalázza"?
Ahogy tovább magyarázott, kezdtem tisztább képet kapni.
- Vagyis az, hogy ugyanolyan lányokat öl a késével, azt azért teszi, hogy felismerjük őt. Amolyan autogram a gyilkosról. Egyfajta aláírás, hogy ő tette, hogy felismerjük a gyilkosságait. Akkor nem is a saját belső fantáziáihoz kell, hogy a nők egyformák legyenek, hanem azért kell, hogy tudjuk, ő volt az elkövető. Mit gondol, a személyes mit jelenthet? A rendőrség felé személyes, vagy a "világ felé" személyes? Mi indíthattuk el benne? Egy másik, korábbi gyilkos? Vagy egy személy a magánéletéből?

Felálltam és elindultam vele az alagsor felé, ahol a hullaház is volt, és ahol az orvosszakértő a vizsgálatokat szokta végezni.
- Remélem többet fog segíteni, ha látja is őket. Már ez a pár perces elemzés is sokat segít, hogy tudjak haladni, remélem hamarosan még többet fogunk tudni elérni. Hiddje el nekem, Killian, nekem nem önnel van bajom. Hasznos a társasága és szívesen látom, csak nekem is vannak elvárásaim.
Leértünk a hullaházba, ahol míg ő a testeket vizsgálta, én a hajam igazgatva néztem, ahogy tevékenykedik.

Teljes mértékben elengedtem a gyerekes cívódást. Neki is a munka volt a fontos és nekem is. Arra kell koncentrálni, nem arra, hogy egymást marjuk.
Figyelmem a dokinak szenteltem és annak, amiket mondd. Értékes szokott lenni a munkája, még mindig kihúzott minket a csávából, persze kiszűröm szavaiból azt is, hogy azért élvezet számára oda-oda szúrni nekem, miközben a profilt próbálja összerakni. Ezen nem akadtam fenn, csinálja csak. Szoktunk marakodni, próbáljuk betörni a másikat, meg hasonlók, de mind a ketten nehezen engedünk a saját stílusunkból, viselt dolgainkból.
Nem. Nekem nem volt vele bajom, csak nem szeretem a számon kérést és a kötekedést, megjegyzéseket, főleg, ha azok emberileg, vagy szakmailag megkérdőjeleznek engem. Voltak rossz tulajdonságaim, ez igaz, de arra utalni, hogy miattam halt meg valaki, mert "nem hívtam őt időben", az kicsit erős.
Egoista voltam, beképzelt, konok, igen. De ne akarja ezt ennek a számlájára írni.
A gyilkos engem pécizett volna ki? Lehet. Volt már rá példa a bűnügy történetében, hogy egyes gyilkosok azért öltek, mert valakinek bizonyítani akartak. Akár rendőrnek, akár valaki másnak. A legismertebb történet, hogy John Hinckley Jr. azért akarta megölni Ronald Reagan elnököt, mert azzal akart bizonyítani Jodie Fosternek. Vannak bolondok, nem kérdéses. A sorozatgyilkosok gyakran mások számára értelmetlen célokért gyilkolnak, vagy olyan célok vezérlik őket, amiket csak ők érthetnek meg, amik csak számukra fontosok. Éppen ezért nehéz néha elképzelni mi vezérelheti őket.
Lementünk hát a hullákhoz, ahol a megfelelő követelményeknek eleget téve szemügyre is vehette a holttesteket.
- De igen, megpróbáltuk, csakhogy a kés egyedi darab. A penge 10-14-15 centi mélyen fúródott az áldozatokba. Változó, minden seb más mélységű. A fegyver ugyanaz, csak nem mindig egyforma mélységre ment beléjük. A sebek íveltek, a penge enyhén íves. A sebek szaggatottak, tehát a penge felső részén vannak visszahajló kampós horgok, amik kirántáskor szaggatták, roncsolták a sebet.
Engem kicsit a Damaszkusz konyhakések okozta szúrt sebek jutottak eszembe. Japán kések, de az alap jegyek ki lettek egészítve. A késpenge nagyobb ívet kapott, már-már félholdhoz közeli formát, továbbá "szaggató kampókat". Voltak részleges egyezések más kések okozta sérülésekkel, de egyik sem teljesen pontos. Több piacon lévő, beszerezhető kést is megnéztük, több szúrt seb mintájával próbáltuk összevetni, de nem elég jók az eredmények. Úgy véljük, bármilyen is legyen a kés, ezt egyedi kérésre gyártották. Már rajta vannak az embereim, keresik a késkészítőket és próbálnak érdeklődni. Hamarosan kell, hogy legyen fejlemény.
Rezzenéstelen, merev ábrázattal néztem a nőre, majd a kezemben tartott nyomtatványra, végül Killian felé.
Megcsörrent a mobilom. Felvettem.
- Horatio.
- Felügyelő úr! Áttörés!
Egyből lelkesebb lett a pillantásom.
- Mondja Rupert! Már rám fért a jó hír - mondtam és kihangosítottam.
- Abigail és Giorgina is fenn voltak egy társkereső oldalon. Ugyanazon az oldalon.
- Valóban? Mi az oldal neve?
- Love at first click.
Kicsit emésztgettem az információt, hirtelen próbáltam hová tenni, bele gondolni mit is jelenthet ez.
- Ez azért elég fontos hír, viszont a lányok vélhetően nem a gyilkossal randiztak, hiszen mindkét lánynak más pasi volt a randi partnere. Viszont... az oldalon keresztül a gyilkos tudhatott a randikról.
- Ez lett volna a következő hírem. Az informatikusok érdekes felfedezést tettek. Egy nyilvános gépről, a városi könyvtárból bejelentkeztek mindkét lány profiljába a gyilkosságok előtti napokban.
- Remek munka, Rupert! Ennek nemsokára utána is nézek. Itt van velem Dr. Grimwald is. Ez már előre lépés - mondtam, majd kinyomtam.
Killianre néztem.
- A gyilkos most már biztosan tudatosan választ áldozatokat. Már azt is tudjuk honnan.
Hamarosan újabb érdekes eset történt. Ismét szólt a telefonom. Ezúttal a diszpécser volt.
- Felügyelő. Levele érkezett - közölte a női hang.
- Egy perc és megyek Evelyn.
Mikor Killian végzett a halottszemlével, felvettük a levelet. Nem volt rajta a feladó, csak a nevem és a rendőrségi központ címe.
- Ki hozta? - kérdeztem, hisz egyből tudtam, hogy nem a postaszolgálat, hisz náluk kötelezően meg kell jelölni a feladót.
- Egy férfi. A külleme alapján elég... hobó szerű... - húzta a száját.
Miközben én a levelet kibontottam, addig Killiannek lehetősége volt a profil miatt kérdezősködni a levélfutárról a diszpécser hölgynél.
Nekem most az volt a fontos mit küldtek nekem.
Kibontottam és szétnyitottam a félbe hajtott levelet.
"Sgdqd zqd sxqdd czxr tmshk sgd mdws ltqdq." állt a papíron a látszatra értelmezhetetlen betűsor.
Meredeztettem is a szemeim alaposan az írógéppel gépelt betűkön.
- Azt hiszem nem kérdés kinek üzen a gyilkos...

- Ez így van, tudtuk, hogy tudatos, csak azt nem miképp. Nem tudtuk a vadász területét, hogy hol és miképpen szedi az áldozatait, de most már ezt is tudjuk. Ez annyiból zavaró, hogy New York szerte bárhonnan szedhet áldozatot, nincs egy konkrét terepe. A sorozatgyilkosok szeretnek a saját vonzáskörzetükben vadászni, ahogyan sokan tették is. A legtöbb gyilkos vagy a lakhelye közelében vadászik, vagy a lakhelyétől nagyon távol. Ez alapján viszont a gyilkost nem érdekli az áldozatok holléte, inkább csak az ideálja és a céljai. De javítson ki, ha tévedek - mondtam neki minden szarkazmus nélkül, hiszen én is tévedhetek és ő a pszichológiai szakember itt. Nekem a gyakorlati része fekszik jobban, ő itt az, aki a szellemi hátteret vizsgálja.
- Miért nem tartotta itt? - kérdeztem rá a nőnél kissé éles hangon. Fiatal volt és új a szakmában, de ennyi eszének csak lennie kellett volna.
- Itt tartani? Mégis miért? Bűn levelet behozni?
- Idehoz egy csöves egy levelet egy nyomozónak címezve, amin alig szerepel bármi adat és ez önnek cseppet sem volt gyanús?
- A letartóztatás nem az én dolgom, én csak egy eligazító vagyok - mondta szerencsétlen nő kissé megrökönyödve.
- Nem kell letartóztatnia, csak... - inkább nem folytattam, mert tudtam, hogy nem lesz jó vége. Azzal nyugtattam magam, hogy még új és nincs tapasztalata.
Vettem több nagy levegőt is, hogy ne üvöltsem őt ki a székéből, mert azzal senki nem járt volna jól.
- Majd még elbeszélgetünk a hatáskör kérdéseiről és az eljárásokról. Kap tőlem egy tovább képzést.
Van kamera, azokat majd vissza nézzük és úgyis meg fogjuk találni a "postást".
Killian felé fordultam és bólintottam neki.
- Igen, az én szakterületem. Ez egy egyszerű ABC játék - kezdtem bele az előadásomba. - Egyfajta titkos írás. Az adott betűk az ABC egy másik betűjét jelképezik. Van az úgy nevezett könyv kódolás. Annak az a lényege, hogy egy adott könyv oldalát lejegyezzük és mellé írunk egy másik számot is, ami az adott oldalon lévő szó elhelyezkedésére utal.
Csak egy példa: 11/20. 11. oldal, 20. szó. De ez macerás annyiból, hogy mindenkinek birtokában kell lennie az adott könyvnek és hosszadalmas a dekódolás is. Sok féle verziója van a kódolásnak, de ez az egyik legegyszerűbb és leg... eszköztelenebb, hiszen ehhez csak az ABC-t kell ismerni.
A metódus hasonló. Az adott betű utal az ABC egy másik betűjére. Mintha az adott betű az oldalon elhelyezkedő szót jelképezné. Lásd pl.: a Pmqc. Ez a Rose szó. Ebben a rejtjelezésben minden betű a Rose szót alkotó betűk előtti második betűből van leírva. Vissza számolunk. Az "R" betű előtti második betű a "P." és így tovább. Ez a kódolás is ezen az alapon működik, csak rá kell jönnöm milyen sablon alapján íródott. Melyik betű melyik betűt jelképezi.
Jöjjön, menjünk az irodámba.

Beültünk az irodámba, ahol kikerestem a kamerák felvételeit, hogy megtudjam ki volt az a homeless, aki behozta a nekem szóló üzenetet. Nem kellett sokat léptetnem a felvételben, hogy meglegyen.
A képet lementettem és tovább küldtem az embereimnek, hogy álljanak rá és keressék meg. Biztos nem jutott messze és vélhetően a környéken is csövezhet.
- Maga szerint még él? - kérdeztem és magam elé vettem az üzenetet és az ABC-t is. - Ha látta a gyilkos arcát, akkor lehet megölte, miután leadta a levelet. Ha nem látta az arcát, mert mondjuk maszkot és napszemüveget vett fel hozzá, akkor van esély rá, hogy él még. Nem hiszem, hogy a tettes kockáztatná a lebukást, ha annyira intelligens és magabiztos is és elvileg alapos-körültekintő is, hogy csak úgy játszik a rendőrséggel, akkor nem vétene egy olyan egyszerű hibát, hogy egy csövessel lepleztesse le magát. Ugye?
Ahogy azt sem értettem miért egy ilyen egyszerű feladványt adott nekem. Sorra írtam le a szavakat, csupán annyi volt a dolgom, hogy egy betűvel előre lépek az ABC-ben. Az S a T, a G a H és így tovább. Az ember azt hinné jobban meg akar majd dolgoztatni a tettes, ha már játszik velem és kódol nekem, ám mikor megfejtettem a teljes mondatot egyszerűen bedühödtem. Ingerült lettem, amiért pofán lettem köpve. Nem elég, hogy megalázott azzal, hogy a képességeim így lealacsonyítja, mintha többre nem lennék képes, mint egy ilyen egyszerű üzenetet dekódolni, még ki is gúnyol. Levelében előre felkészít arra, hogy mikor találok még egy hullát.
Mint mikor az óvodásokkal játszanak a szintjükre leereszkedő óvó nénik.
"There are three days until the next murder."
- Ez azért mégis csak több a soknál! Ennyire lenéz és még "kedveskedik" is...

Elgondolkodtam azon, amit mondott.
- Maga szerint mennyi esély van rá, hogy egy sorozatgyilkos olyan mértékben változtasson a szokásain, hogy képes legyen megváltoztatni a vadászterületét? A mi sorozatgyilkosunk azon az oldalon szedi az áldozatait. Ha most változtat, akkor ki tudja, hogy mikor jut újra áldozathoz. Megkockáztatná? - gondolkodtam el. - Mondjuk... ha a szokás felhagyásával párhuzamosan azonnal talál egy új oldalt, a másik helyett, vagy esetleg elmegy mondjuk egy szórakozó helyre... de nem. Szórakozó helyre nem hiszem. Őt olyan áldozatok érdeklik, akiket az előre megbeszélt randevú helyekre menet, vagy onnan jövet tud elkapni. Nem tudom. Én úgy érzem ez egy nagyon nehéz döntés lenne számára. Ellenben, ha nem lép meg, lehet el fogjuk tudni fogni.
Miközben ő a kamerafelvételekkel és a gondolkodással, elmélkedéssel volt elfoglalva én addig a levéllel voltam elfoglalva, de közben válaszolgattam is neki.
-Hmmm. Hát nem tudom. Többen... nem hiszem. Szerintem nem. De aztán lehet magának van igaza, de szerintem ez nem egy annyira nagy volumenű eset.
Szinte sértette a fülem, ahogy "kollégák"nak nevezte a hölgyet, aki a levelet átvette.
- Kolléga? Nem. Én nem tekintem annak. Ő csak egy "recepciós", nem kolléga. Kolléga mondjuk Rupert, vagy maga, vagy Esteban, vagy isten tudja... Gregory hadnagy. De az a nő csak egy kis semmi pont itt a rendőrség életében.
A levél megfejtése után nem sokkal kitört belőlem némi háborgás, de hamar sikerült úrrá lennem haragomon, mérgemen és figyelmem ismét Killianre szegeztem.
- Az, hogy el kell mennünk a könyvtárban, hogy megtudjuk ki használta a PC-ket erre a célra.
Én is felkeltem a táblagéppel a kezemben, amin ott volt a cím.
- New York Public Library. A feltételezett elkövető utoljára egy hete, azaz múlthét kedden lépett be a könyvtárból 13:40-kor és 14:30-kor jelentkezett ki. Ez az utolsó áldozat, Giorgina profilját érintette. Feltörhette a jelszót és elolvashatta a lány levelezéseit a randi partnerrel. Innen tudhatta hol kell mindig várnia, lesben állnia, holt tud rájuk lecsapni. Előtte Abigail profiljában járt, ez közel három hete volt, csütörtökön, 12:40-kor és 13:30-kor jelentkezett ki. Mindkét esetben ugyanannyi időt töltött az oldalon, a profilban.
Maga szerint jelképezhet valamit a vasútállomás a gyilkos fejében? Milyen jelentése lehet, hogy mindig vasútállomáson, sínek között teszi ki a halottakat? Vagy semmi, csak elég forgalmas hely, hogy hamar felfedezzék őket? Esetleg csak a nyilvánosság érdekli, hogy nagy felhajtás legyen belőle?
Beültem a kocsiba, de most az anyós ülésre Killian mellé.
- Ha a művészetből akarok kiindulni, akkor a vonatot, a vasutat általában az elmúlás, a halál, a tovább lépés, a távozás szimbólumaként szokták használni. "Elvitte a vonat", "távozott a vasúton". A vonatot a művészek többsége ezekhez a kifejezésekhez, érzésekhez szokták társítani. Elképzelhető, hogy a gyilkos is így tekint erre a helyszínre. A holttesteket szimbolikus okból hozza ide.
Végtére is többségében az öngyilkosságok legnépszerűbb helyszíne is a vasút szokott lenni. Talán ezért is tekintik sokan a vonatot a halál szimbólumának. A tovább lépés pedig onnan eredhet, hogy sokan válás, szakítás után vonattal lépnek tovább előző kapcsolatukból. Gondoljon csak azokra a festményekre, ahol a férj reménytelenül rohan a vonat után, amin a kedvese van, vagy a filmes szakítós jelenetekre. John Bradley 19. századi ausztrál festő egyik leghíresebb képén is egy nőt ábrázol, aki a vonatra vár, miután szakított férjével és úgy döntött tovább áll. Elég régi jelkép ez, de ha belegondolunk régebben nem is volt sok más lehetőségük. Akkoriban az autók még alig léteztek és a vonat jelentette jóformán az egyetlen lehetőséget, hogy szakítanak addigi életükkel. Kik költöztek, kik elé vetették magukat.

Néhány másodpercig merengtem a válaszán, de egyet értettem vele és ezt jelezvén bólintottam is.
Ezután én tartoztam neki válaszokkal.
- Nos, talán nem is az a jó szó rá, hogy érzem, inkább az, hogy úgy gondolom. Elvégre egy olyan terepet kell elhagynia, ami a biztos áldozatok szerzését szolgálja neki. Ez olyan, mintha egy állást hagyna ott valaki. Senki nem lép ki egy biztos jövedelmet juttató állásból, amíg nem talál másikat, hisz fizetnie kell a lakhatást, a rezsit, az élelmet, stb. A mi gyilkosunk elég speciális. Ha egy olyan gyilkos lenne, aki szupermarketekből szed áldozatokat, vagy parkokból, más lenne a helyzet. Van annyi, mint a fene, elég csak két utcát gyalogolnia, de nem. A mi gyilkosunk egy adott oldalt böngész és onnan szed olyan lányokat, akik randiznak és még az ideálja is. Ezt nem tudja a gyilkos csak úgy egyik pillanatról a másikra megoldani. Valahonnan utána is áldozatokat kell találnia és nem biztos, hogy órákon belül megtalálja a neki való új oldalt, ahol elérhető távolságból megtalálja a nőket. Lehet talál egy új randi oldalt, de ott nem talál olyan lányokat, akik beleillenek az ideáljába. Érti, mire gondolok, Killian? Ez olyan, mintha valaki felmondana, de utána nem talál időben új, neki való állást. A következő áldozata három nap múlva hal meg, igaz? Ki tudja utána mennyi ideig tud nyugton maradni. Viszont, ha megteszi és új oldal után néz, könnyen lehet szerencsénk lesz és hibát vét. Ha még nem hibázott.
(Már nem tudom a nagy volumenűt mire értettem akkor XD)
Az meg, hogy önhitt vagyok... talán van benne valami. Igen, van bennem nem kevés önhittség, de úgy érzem meg dolgoztam érte.

Nem akartam külön kocsival menni és vezetni sem akartam, ha nem muszáj, most szerettem volna az anyós ülésen ülni, hogy nyugodtan tudjak gondolkodni és ne kelljen még az útra és a kocsira is figyelnem.
Kérdéseket tettem fel neki, majd figyelmesen hallgattam a rá kapott válaszokat.
- Értem - mondtam, majd elmerengtem annak lehetőségén, hogy valami hatás miatt mániákussá vált.
Hogy őszinte legyek még nem sok esetem volt, ahol mániákusokkal, vagy mentális degeneráció hatására gyilkolászó sorozatgyilkosokkal lett volna dolgom. Ahhoz nem sokat tudnék hozzá szólni, ám azok az esetek is elég bizarrak, amiket most példának felhozott. Sok a beteg a világban, de szerencsére keveseket fúj felém a szél. Sajnáltam is őt, hogy ilyesmik keresztezték az útját.
A vonat, mint szimbólum érdekes beszédtémának bizonyult. Már csak azért is, mert kiderült, mennyire másként látjuk a dolgokat, mennyire más a lelki beállítottságunk.
Abban viszont van realitás, hogy talán egy mentálisan labilis férfi az elkövető, akit egy nő traumatizált, talán egy randival. És a megölt nők külsője tükrözik azé a nőét, aki a traumát okozta. Ő jut róluk eszébe és talán ez váltja ki az ingert is, hogy végezni akar velük.
Azt pedig fel sem vettem, hogy pesszimistának tart.

Bementünk a könyvtárba, ami szerencsére kamerázott is volt, és ott is volt kamera, ahol a számítógépek voltak. Megkerestük a könyvtár egyik alkalmazottját, felmutattam jelvényem.
- Jó napot. Horatio Sinclair felügyelő vagyok, ő pedig Dr. Grimwald profilozó. Bocsánat, hogy így zárás előtt néhány perccel állítunk be, de egy fontos rendőrségi nyomozás zajlik. Két gyilkosság is történt a hónapban és lehet, hogy a gyilkos többször is megfordult ebben a könyvtárban. Szeretnénk tudni ki, vagy kik ültek és melyik géphez 2023. 06. 20.-án 13:40-kor és 06. 07.-én 12:40-kor. Továbbá elkérnénk, elvinnénk az egész hónapra terjedő kamera felvételeket és az érintett számítógépeket is lefoglalnánk, hogy a technikusaink alaposan átfésülhessék. Köszönöm.
A könyvtáros néni köpni, nyelni nem tudott a hirtelen rá zúdított információktól, láthatóan keveset fogott fel. Vissza is kérdezett, én pedig türelmesen újra elmondtam neki mindent.
Bólintott és engedelmesen megnézte a nevet. Mindkét napon ugyanaz a férfi ült ugyanannál a számítógépnél. Harold Falk.
Még helyben a könyvtárban visszanéztük az aznapi kamerafelvételt az adott időről. Nem kellett sokat néznem a képet, hogy rájöjjek ki ül a számítógép előtt. A fiatal, barna hajú, tornász alkatú huszonéves srác nem Harold Falk volt, hanem Peter Ulman. Még egyszer én tartóztattam le nemi erőszakért, de a jó ügyvédek és a jó magaviselet miatt és gondolom némi pénz miatt csak hat hónapot töltött a fogházban.

Napok óta alig pihentem, csak a munka körül forogtak a gondolataim és ez úgy tűnt a munkámra, a gondolkodásomra és a beszédemre is hatással volt. Amióta Killian felbukkant, sorra kapta fel a fejét a rám nem jellemző kijelentésekre és a csökkentett teljesítményemre. És bár ő kivételes személy volt, ha neki feltűnt, lehet másnak is fel fog tűnni és ez nem fog rám túl jó fényt vetni.
Nekem is feltűnt, így igyekeztem minden maradék erőm és képességem összekaparni, hogy összeszedettebb és meggondoltabb legyek. Ha lehetőségem lesz, iszok majd egy kávét sok cukorral, aztán lehet megfogadom Rupert tanácsát és Killian ki nem mondott javaslatát és a mai délutánom, estém pihenéssel fogom tölteni, különben csak a renomémat fogom rombolni, azt pedig nem engedhetem meg magamnak.
Ha pedig elkaptuk a gyilkost, akkor lehet kiveszek egy-két nap szabadságot és elmegyek valahová Marthával. Persze róla nem beszéltem senkinek, még Rupertnek és Killiannek sem. Nem verem őt nagy dobra, főleg, hogy még semmi hivatalos nincs köztem és közte. Jobb, ha nem kezdenek beszélni róla és kérdezősködni.

A könyvtárosnő készségesen segített minket, ezáltal az ügy új megvilágításba került, ami meglepett. Felidéztem magamban azt az embert, akit én Peter Ulman néven ismertem. Killian felé fordultam, hiszen egy szinten igaza volt, noha azt sem szabad elfelejteni, hogy a legtöbb sorozatgyilkos nemierőszakkal kezdi és csak később lesz sorozatgyilkos. Erről van pár tanulmány. Persze itt is megvannak a kivételek, hogy nem minden erőszaktevő lesz gyilkos és nem is minden gyilkos volt erőszaktevő. Nem minden nemierőszak-bűnöző lépi át a gyilkosság határát, de tény, hogy sokuk igen.
Viszont mi nem alapozhattunk a statisztikákra, nekünk pontos adatok és tények kellettek, ami csak a mi nyomozásunkra vonatkozik.
- Mmm. Egy olyan profi és alapos gyilkos, mint a miénk, aki még a vasút kameráit is kikerüli és úgy ragad el és öl meg embereket, hogy nagy eséllyel egy szemtanú sincs és az áldozatokon sem hagy semmi nyomot magáról, az nem fog akkora hibát elkövetni, hogy beül egy nyilvános helyre, kamerák alá, hogy a rendőrség visszanézze a tettét. Eddig nem hibázott, miért vétene hirtelen ekkorát.
Szerintem nem Peter a mi emberünk, főleg, mivel a mi áldozatainkat nem erőszakolták meg, csak megölték. De tagadhatatlan, hogy minden bizonnyal kapcsolatban áll a mi emberünkkel.
Peter a vallomásában elmondta, hogy látott egy filmet az interneten. A Vádlottak című filmet, amiben három férfi egy bárban megerőszakol egy nőt. A film nagy hatással volt rá, ezért elkezdett még több olyan filmet nézni, aminek a nemi erőszak a témája és erős késztetést érzett, hogy Ő maga is megtegye ezt az életben. Az első nő, akit megerőszakolt Janet Wilkinson volt, de nem volt megelégedve az esettel és erőszakos pornót kezdett nézni, hogy ihletet merítsen belőle, hogy lehetne még élvezetesebb neki, majd megerőszakolta Amanda Hiltont. A harmadik áldozatát már nem tudta, mert rajta ütöttünk.
Megjegyzésére bólintottam.
- Igen, mindenképp beszélni fogunk vele. Csak meg kell tudnunk hol van most, mert a régi albérlete már nincs meg. A főbérlő eladta a tömböt egy vállalkozónak, aki le fogja bontani és az alapra egy három szintes üzletet fog felhúzni. A fél épület már le lett bontva.
Utána nézek hol lehet most bejelentett lakcíme. Ha nincs, akkor nehezebb lesz megtalálni, de nem lehetetlen. Ismerek pár embert, akik még mindig jó viszonyban vannak vele, tőlük is lehet érdeklődni, csak attól tartok az Peter fülébe is visszajutna és ott lennénk, ahol a part szakad.

A kamera felvételekkel a táskámban és a csomagtartóban a számítógéppel álltunk meg kávét venni. Nekem legalábbis szükségem volt egy adag kávéra, hogy jobban magamhoz térjek. Három cukorral kértem, hogy a szacharidok, a cukor kicsit ellensúlyozza szegényes étkezésem és serkentse kicsit a kis szürke sejteknek a működését. Aztán ha lesz időm és kedvem és energiám, akkor majd eszek valami rendes ételt is.
Majd pár óra múlva.

Visszatérve a rendőrségre átadtam a gépet a technikusoknak, hogy hátha megtudnak belőle bármit is állapítani, ami hasznunkra lehet. Jelszavak, feltört profilok, beszélgetések, bármit. Lehet már feltört róla egy harmadik fiókot is és belépett. Akkor talán ki tudnánk cselezni és a harmadik áldozat életét megmenteni. Ha három nap múlva öl újra, már biztos tudja ki az új áldozata és hol akarja becserkészni.
Visszamentem az irodámba és elkezdtem nyomozni Peter lakhatása után.

- Igen, ezzel tisztában vagyok én is, de nem az én dolgom volt ezzel foglalkozni. Én hozzám csak annyi információ jutott el, hogy már nem az albérletben lakik. Nem én foglalkozom a sittesek lakhatásával. Egyébként van igazság abban, amit mondd. De nem az én dolgom ezt megítélni. Persze... ennek ellenére én is el szoktam követni az ítélkezés hibáját, de igyekszem csak a magam dolgával foglalkozni. Sokkal stresszmentesebb.
Visszatértünk az irodába, ahol a kávémat iszogattam munka közben és hallgattam Killian oktató előadását is.
- Nézze, Dr. Grimwald... én megértem, hogy aggódik az ügy miatt és miattam is. Megígérem önnek, hogy, ma, amint letelik a műszakom időben hazamegyek és pihenni fogok. Rendben? Cserébe csak annyit kérek, hogy mára ejtsük ezt az egészség és pihenés témát a nap további részére, mert nem mozdítja előre a helyzetünket. Kicsit olyan, mintha valami aggódó férj lenne, én pedig a feleség. Kicsit frusztráló.
Most ez a kávé nekem sokat segít. A pihenés még többet fog, de most ezzel kell beérnem. Ideiglenes megoldásnak tökéletes. Ez a mai nap már ilyen.
Tudom, túlzásba estem, tudom, most nem vagyok a legjobb formámban, de még ez is többet ér a semminél. Legalább valaki van itt, aki foglalkozik az esettel és kerülhetett volna rosszabb kezekbe is ez az eset.

Túllendülve ezen a beszélgetésen elintéztem egy telefont, majd Killian felé pillantottam.
- Megvan az új lakcíme. Le van jelentve, szóval egyelőre senkit nem fogunk tudni kirúgatni - állapítottam meg, majd utasítottam két járőrt, hogy menjenek ki a címre és hozzák be egy kihallgatásra.
Felálltam és újra a profilozóra pillantottam.
- Van valami, ami nem hagy nyugodni. Az áldozatokon találtak hajszálakat. Vélhetően a gyilkosét, mert mindkét holttesten talált hajszál egyezik. Peter DNS-e benn van a rendszerben, hiszen nyilvántartott bűnöző. Ha ő lenne a gyilkos, lenne DNS egyezés. De nincs. És semmilyen formában nem találtak semmit, ami Peterrel hozná összefüggésbe a gyilkosságokat. Mármint a holttesteken nem, de most itt van ez az kamera felvétel és a tény, hogy belépett az áldozatok társkereső profiljába.
Szóval a tény szerintem az, hogy együtt dolgozik a gyilkossal és segít neki becserkészni az áldozatokat. De mégis mit kaphat érte cserébe? Egy szexuális bűnöző és semmi nemi erőszak az áldozatokon. Vagyis jó eséllyel nem is találkozott az áldozatokkal. Tán pénzt kapott érte, hogy segített? Érdekelne mi volt a jussa és miért segített egy gyilkosnak.
Remélem el tudják fogni és be tudják hozni, hogy szóra bírjuk.

Eltelt egy bő negyed óra-húsz perc, csörögni kezdett a telefonom.
- Sinclair. Tessék? Ez egy nagyon rossz hír, Jack... rendben. Máris megyünk. Addig kezdjék meg a tetthely lezárását és akit lehet kérdezzenek ki. Köszönöm - letettem, majd zsebre tettem és Killian felé fordultam. - Meghalt. Valaki agyon szúrta. Szólok a helyszínelőknek mehetünk mi is.
Szóltam a labornak, hogy küldjék ki a csoportot, majd bejelöltem a térképen a gyilkosság új helyszínét és mi is a helyszínre mentünk.
A látvány meg sem lepett. Legalább tizenöt, húsz szúrt seb volt a mellkasában.
- Ez az első, hogy a testet nem dobta ki egy vasúton. Végre egy primer tetthely. Megtört a rutinja, valaki megzavarhatta. Nem tudta úgy elvégezni a munkáját, ahogy szokta... ez azt jelenti, hogy stresszahatás alatt van most. Hibát vétett, tehát itt bizonyítéknak, nyomnak is többnek kell, hogy legyen itt a tetthelyen, főleg, hogy ez az elsődleges gyilkossági hely, nem pedig a secunder, vagyis nem csak egy másodlagos tetthely, ahol csak a kidobott holttestre bukkanunk.
Talán most már többet fog hibázni...

Hát igazából nem tudtam mire adjak. Volt igazság abban, amit Killian mondott, de én nem mertem volna még ennyire messzemenő következtetéseket levonni. Szerintem korai még egy ennyire durva és bizarr esethez hasonlítani ezt a gyilkossági ügyet.
Ez az eset ahhoz képest, amit Killian hozott fel kismiska. De lehet csak én gondolkodom így egyszerű kis New York-i felügyelőként, hiszen Killian azért sokkal több mindent látott és hallott, mint én. Sokkal több tanulmányt olvasott mindenféle esetről, mint én. Ezért is tartottam sokra a munkásságát és fordultam hozzá, pedig hívhatnék más profilozót is. Megvolt a maga természete, a szúrkálódásai, meg a hihetetlen nyugalma, amit még egyszer sem láttam, hogy elveszített volna és az, hogy minden helyzetben tökéletesen összeszedett és még tőlem is precízebb.
Ha róla volt szó, igyekeztem majdnem minden szavát értékesnek tekinteni, de néha úgy éreztem képes elrugaszkodni és túl messze menőnek lenni. Néha meg tudtam kérdő jelezni az elméleteit, de nagyon sok esetben helytállóak voltak meglátásai.
- Ez így van, én is ebben reménykedem. A gép eltárolt minden előzményt és a szakemberek remélhetőleg a nem mentett jelszavakat is vissza tudják állítani. De emiatt nem aggódom, mivel fel tudják törni a jelszavakat a megtekintett felhasználónevek és a felhasználói fiók rublikában felbukkanó nevekhez tartozó fiókokhoz. Nem egy agysebészet nekik.


Persze én is észre vettem, hogy nem egy nőt gyilkoltak meg, de úgy éreztem azon információk birtokában, amiket eddig megtudtunk lehetett számítani rá. Főleg, hogy tudtuk, kihez jövünk ki. Szerintem nem volt annyira meglepő, hogy végzett Peterrel, benne volt a pakliban. Egy sorozatgyilkossal együtt dolgozni nem életbiztosítás és nem is wellness.
Annak tekintetében, hogy egyre több mindent tudtunk meg és egyre jobban a nyomukban voltunk, lehetett rá számítani, hogy végezni fog vele. Továbbá sok sorozatgyilkos egyébként is szeretett megszabadulni azoktól, akik sokat tudtak. Márpedig Peter sokat tudhatott, ha segítette a munkáját.
- Az is lehet. Igen. Erre gondolok én is. A gyilkosság egy oka lehetett az, hogy nem szerette volna, ha beszél. El akarta hallgattatni, mielőtt rátalálnánk. De van egy másik lehetőség is. Áthágott valamit. A gyilkos minden bizonnyal szabályok közé zárta. Voltak kitételek, amik a közös munkához kapcsolódtak. Talán átlépett egy határt a gyilkosnál, aki megölte érte. Mondjuk nem nyúlhatott a nőkhöz, ellenben, mivel Peter erőszaktevő volt, lehet mégis megpróbált aktust létesíteni a nővel, ezért a gyilkos megölte. Vagy Peter el akarta árulni. Talán kényszerből dolgozott a gyilkosnak, fel akarta dobni, de a gyilkos megneszelte és megölte, mielőtt beszélhetett volna.
De jelen helyzetben arra van a legnagyobb esély, hogy azért ölte meg, hogy ha megtaláljuk, ne tudjon köpni. Akkor viszont a gyilkosnak valahonnan meg kellett tudnia, hogy a nyomára bukkantunk, tudnia kellett, róla, hogy a könyvtárban jártunk és a videónk rátaláltunk Peter arcára. Valaki volt a könyvtárban, aki köpött? Vagy a rendőrségről valaki? - kérdeztem nem túl vidám ábrázattal.
A vérre pillantottam, mikor Killian a gyilkosság időpontjáról érdeklődött.
- Hmmm... - szemléltem a vért. Fényes, zselé szerű állaga volt. Még nem vált szét vérröggé és szérummá. - A vér fél órája, nem egész egy órája hagyhatta el a testet Még nem vált ki a vérből a szérum. Nem, nincs egy órája, hogy megölték, de fél óránál már azért több ideje lehet halott - mondtam, hiszen a halottkém most éppen a helyszínelőkkel tárgyalt és amúgyis szerettem csillogtatni a helyszínelői képességeim. Ha nyomozóként voltak is bennem kivetni valók, a helyszínelői munkát mindig is kifogástalanul láttam el.
Ahogy felmértem a holttest körüli helyzetet, láttam a fröccsenő vér nyomait, de egy ponton valami mást is megláttam távolabb a padlón.
- Nézze csak... ezek nem fröccsenő vérek, illetve ezt biztosan nem az áldozat hagyhatta. Ezeket a csepegett foltokat. Viszont nem származhattak a késről sem, ahhoz túl sok a vér itt. Valaki más is megsérült. Talán pont a gyilkos.
Megálltam és az áldozat helyzetét szemléltem. Előrébb lépkedtem, ahol a legtöbb fröccsent vér volt a falon és a padlón is.
- Itt szúrták le Petert. A vér itt a falon és itt a fal előtt tőle származnak. Ahogy tántorogva megindult arra, nyomokat hagyott a földön is, amik a holttesthez vezetnek. Viszont ez itt - léptem vissza a csepegett vérhez. - Ez itt már nem lehet az ő vére. De fegyverről sem származhat. Itt valaki más sérült meg és az ő vére folyt ide. Ez nem artériás vérfolt, már csak a vér mennyiségéből és a cseppekből ítélve sem. A vér környezetében nem láttam, hogy lenne még vérfolt, tehát valamivel ott helyben ellátta, azaz bekötötte a sebet és úgy ment tovább, hogy nem hagyott nyomot.
Hé, fiúk! - kiáltottam a helyszínelőkhöz, akik éppen a holttestet vizsgálták a halottkém társaságában, fotóztak és gyűjtötték a mintákat. Felismertem egy ismerős helyszínelőt is. - Donnie, jöjjön ide!
A férfi hozzánk lépett.
- Ebből a vérből vegyen minél több mintát. Ez egy második személytől származik, nem az áldozattól.
- Rendben van, felügyelő.
- Ahogy elnézem a mintát, a vér negyvenöt fokos szögben esett, olyan egy, másfél méteres magasságból. Ez a rész itt... - mutattam az egyik ovális vércsepp "csápszerű" részére, ami olyan, mintha el akarna folyni. - Ez mutatja a szöget. Ha kilencven fokból hullott volna a vér és legalább két méter magasból, a csepp szabályosabb lenne. Ezek a cseppek sokkal szortabbak és csáposabbak.  Ez valakinek a keze lesz. Vagy kézen szúrták, vagy kézen lőtték és ahogy előre nyúlt, hogy megnézze, lefolyatta a vérét. Itt a foltokból látom, hogy három helyre is csepegtek, folytak. Ahogy elemelte a vérző kezét eredeti helyéről. Oda pedig a lendülettől csepegett el a vére. Vagy a gyilkos állt itt, vagy valaki más, aki itt volt. Ez a vér frissebb, vagyis azután keletkezett, hogy Peter meghalt. Egy tíz perc eltérés lehet a két vérzés között. Valaki volt itt, aki... meglőtte, vagy megszúrta annak a valakinek a kezét, aki itt állt. De inkább meglőtte. Volt itt egy harmadik fél is. De vajon ki? Donnie. Luminolt és szudánfeketét. Kérem.
Donnie engedelmesen hozta az eszközöket és intettem egy fotóst is.
Azt kezdtem el szemlélni a támadó merre állhatott. Az, aki miatt a vér keletkezett, ami felett tanakodtunk. Mikor belőttem a tartózkodási helyet, illetve azt, hogy merre mehetett, merről jöhetett a luminol port egyenletesen elkezdtem ráfújni a fapadlózatra, közben kis mennyiségben adagolni kezdtem a szükséges oxidáló anyagot, majd a megfelelő elsötétítés után kék színben két féle lábnyom is láthatóvá vált, amiket a fotós a lehető legnagyobb alapossággal el is kezdett lefotózni.
A szudánfeketét felvittem az ajtó előtti területre, majd kicsit vártam és feltöröltem nedves anyaggal. A szudánfekete nyomelemző anyag ugyan lejött a felületről, de az a része, amely a szennyezett anyaggal érintkezett ott is maradt. Erős, megfelelő szögből eső fénnyel megvilágítottam, mivel a padló sötét volt, így keletkezett akkora kontraszt, hogy a nyom jól fotózható legyen, majd átlátszó ragasztószalagal rögzíthető is lett.
- Vajon ki volt a harmadik személy? Lehet, hogy az új áldozat? Itt lett volna velük és sikerült megszereznie egy pisztolyt és azzal megtámadta az elrablóját, miután az megölte Petert? Vagy valaki megpróbált rajtuk ütni? De ki és miképp, miért? A harmadik személy okozta támadás megmagyarázza, miért maradt így a tetthely és miért nem tudott megszabadulni időben Petertől mondjuk egy vasútnál. A harmadik fél, aki mondjuk a gyilkost megtámadta - mert szerintem ez
a gyilkos vére - sietve távozott, a gyilkosnak pedig utána kellett iramodnia.

Nem hittem volna, hogy bárki is gyilkos lenne a rendőrségen, a kiérkező járőr, a társa, vagy bárki. De tény, hogy lehetett rá lehetőség. Megérkezik, leszúrja Petert, majd meglövi azt, aki még itt van a lakásban. De akkor a rendőrnek is véresnek kéne lennie, vagy át kellett volna öltöznie és megmosakodnia. Arra volt lehetősége, akkor viszont a véres rendőregyenruha valahol a környéken kell, hogy legyen.
De én ebben nem hittem. Valami más van itt, valaki más a gyilkos.
Viszont tény, hogy ha miattunk ölték meg Peter, akkor vagy a könyvtárból, vagy a rendőrségről kellett valakinek szólnia a gyilkosának, hogy az NYPD a nyomában van.
- Tehát 10-15 perc... az vajon mire elég? Egy átlagos ember kényelmes tempóban tíz perc alatt kb. 700 métert tesz meg. Futva ez a táv akár a háromszorosára is növelhető. Márpedig a mi emberünknek a karja sérült, nem a lába. Tehát akár 2100 métert is lefuthatott tíz perc alatt ez a táv pedig percről percre nő - mondtam, majd elővettem a telefonomat és beszóltam a központba a diszpécsernek.
- Horatio felügyelő vagyok. A Grand Street 122-ben vagyunk egy gyilkosság helyszínén. Küldjön járőröket a környékre, legalább 5-6000 méteres körzetben mindent fésüljenek át. Egy ismeretlen korú és kinézetű, vélhetően 30-50 közötti férfit-nőt keresünk enyhén-súlyos, kar sérüléssel, mely vénásan vérzik és nem kapott rendes ellátást. Talán ruhadarabokkal, vagy sebtében összedobott kötéssel látta el a sérülését. Esélyes, hogy lőtt seb. A környékbeli orvosi rendelők és kórházak potenciális célpontjai lehetnek.
Továbbá küldjön nekünk egy kutyás nyomozót. A helyszínen itt a menekülő vére, megpróbáljuk a kutyával kiszagoltatni.
- Máris felügyelő úr.
Eltettem a telefont, majd sóhajtottam.
- Talán lesz eredménye.
Elkezdtük bejárni a lépcsőházat, hogy kikérdezzük az épület többi lakóját. Szerencsére Killian reményei beigazolódtak és voltak, akik látták a sérült férfit.

"Igen, láttam, de lövést nem hallottam. Itt szaladt le a pasas földszínt felé. Éppen a kutyát hoztam vissza a sétából. Ha jól láttam egy póló volt a karjára csavarva. Véres volt. Igen. Ezek szerint nem baleset volt? Azt hittem csak valamivel megsérült otthon. Mi történt itt?"

"Láttam egy fickót. Félmeztelen volt. Nem tudom mi lelhette, itt rohant el az utcában a kajálda előtt. Nem tudnám megmondani hány éves lehetett. Talán negyven körüli, fekete szakállas. A pólója a karjára volt csavarva. Elég szépen elintézhette a karját. A szép kék póló tiszta vörös folt volt. Biztos valami otthoni barkácsszaki, aki azt hitte nem kell szakember...
Tipikus férfi."

Telefonon leadtam az új információkat, hogy a járőrök pontosabb információk alapján hamarabb el tudják csípni a férfit, majd mikor megjött a kutyás nyomozó visszasiettem és felvezettem őt a vérhez.
A kutya szagmintát vett róla, majd egy idő után nehezen, de megindult a szag után. Nehezen tudta követni a nyomot, de sikerült neki. Egészen a Forsyth ST.-i Spicy Village étteremig.
Jelvényem felmutatva mentem be a kutyával és a nyomozóval az oldalamon.
- Rendőrség! Mindenki maradjon a helyén, kövessék az utasításaim és ne pánikoljanak! Hagyják a kutyát dolgozni! - mondtam a döbbent, értetlen, vegyes nemzetiségű vendégekre és alkalmazottakra nézve.
A kutya a szimatot követve a nyomozóval a társaságában hátra ment a konyhába, ahol az alkalmazottakat kezdte szimatolni. Megált egy a leírásnak megfelelően kinéző kínai félvér pincér előtt, aki éppen rendeléseket akart kivinni. Hangos ugatással jelzett, hogy megtalálta a vér forrását.
- Mit akarsz kutya?! Menj innen! Hess! Fuss!
- Tegye le a tálcákat és tartsa előre a kezeit! - utasítottam.
- Nem csináltam semmit!
- Tegye le a tálcákat!
Letette a tálcákat, amiken az ételek voltak.
- Rendesen dolgozom, be vagyok jelentve!
Nem voltam kíváncsi a férfi sületlenségeire, így valamivel ingerültebben szóltam hozzá.
- Vegye le a kabátot! - mondtam erélyesen, ő pedig levette fehér pincér kabátot.
Az alkalmazottak értetlenül, döbbenten figyelték az eseményeket.
Megpillantottam jobb karján, könyék alatt a kötszert. Azóta már kapott rendes ellátást.
Már vettem is elő a bilincset.
- Uram, ezennel letartóztatom gyilkosság alapos gyanújával! Forduljon meg! - mondtam és meg is iramodtam felé.
A férfi távolodott, mire pedig elmartam volna, már méterekre futott tőlem. A kutya utána ugrott, ő kivetette magát a konyhaajtón, mely az Eldridge St-re nézett, ám ott nem csak, hogy a kutya vetette rá magát és csapta hasra, hanem a járőrök is pont erre kanyarodtak és fogtak rá fegyvert.
Most már cseppet sem finomkodva csavartam hátra a kezeit és nyomtam rá jó szorosan a bilincset.
- Nem csináltam semmit!
- Hitler is biztos ezt mondta Szent Péternek, amikor nem engedte be a Mennyországba.
- Ez jogsértés! Engedjen el!
Felhúztam a földről és betuszkoltam a járőrök kocsijába.
- Vigyék be, ki fogjuk hallgatni. Potenciális gyanúsított egy gyilkosságban. Ne vegyék be neki a hülye kínai dumát.
A két járőr engedelmesen elvitték őt.

Idegesnek hihetett? Lehet. Pedig nem voltam az, csak annak tűnhettem a modorom miatt, ami viszont csak egy látszat volt éppen. Durva voltam? Igen. De okkal.
Ismertetnem kéne a jogait? Úgyis tudja, nem? Ma már mindenki ismeri a saját jogait, ha máshonnan nem, a filmekből, vagy az iskolából.
De engedtem Killiannek, szóval eleget tettem kérésének.
- Tisztelt uram, jogában áll megtagadni a kérdésekre való válasz adást, jogában áll csendben maradni. Ha lemond hallgatási jogáról, az elhangzottakat a bíróság előtt felhasználhatjuk, felhasználhatjuk a vádemelésnél. A kihallgatás előtt fogadhat ügyvédet, ha ezt nem tudja megtenni, akkor kirendelt ügyvédet kap. Ha ügyvéd jelenléte nélkül kíván vallomást tenni, a kihallgatás menete közben is jogában áll megszakítani a további válaszadást és ügyvédet kérhet.
A közölt tények értelmében hajlandó ügyvéd jelenléte nélkül részt venni a kihallgatáson?
A férfi bólintott, így én is megtettem ezt, majd miután a két járőr elvitte, Killian felé fordultam.
- Maga olyan, mint egy rossz lelkiismeret, ami mindig ott ül az ember vállán - sóhajtottam.
Nade milyen jó kérdést tett fel? Lehet rossz lelkiismeret, de jók a kérdései.
- Nem tudom, Doki... nem tudom - ingattam meg fejem és a falnak dőltem. - Nem hiszem, hogy Ő ölte meg Petert, de biztosan ott volt a helyszínen. Szerintem csak rosszkor volt rossz helyen. És nem, nem azért made in china, hanem, mert nem látom benne azt a gyilkos tüzet.

Visszamentünk a tetthelyre, ahol a helyszínelés már a vége felé közeledett és a holttestet is elvitték már, csak a krétakörvonalak maradtak.
- Na, vegyük át újra, rendben? Ott a holttest. Ott a vérfolt, ami minden kétséget kizárólag, Mr. Chantól származik - hívtam a nevén a sérült pincért. Addigra már hozzá jutottam a személyi adataihoz SMS-ben.
- A gyilkos itt ölte meg Petert - mondtam odalépbe a véres falhoz. - Itt állt. Leszúrta. A vérből rá is jutott és a falra is. Többször megszúrta, a férfi tett néhány lépést hátra és összeesett, elterült a földön. A kanapéra és az asztalra is jutott vér, ami akkor keletkezett, amikor a földön fekvő férfit a tettes tovább szúrkálja.
Most én leszek a gyilkos. Itt a kezemben a kés, amivel szúrtam - emeltem meg a kezem és magam mellé ejtettem. - Felkelek a holttest mellől. Itt van a véres kés, lépek néhányat hátra és lecsepeg ide a vér a késemről.
A fegyver nincs itt, tehát magával vitte, ahogy eddig is. Elvégre egyedi darab.
Szóval. Lecsurgott-csepegett a késről a vér, majd vélhetően megtörölgette valamivel és eltette.
Találtak véres ruhát a házban? Valamit, ami arra utal, hogy átöltözött?
- Nem, felügyelő úr.
- Értem. Tehát a tettes csurom vér, mégsem látta senki távozni? Miért? Egy csurom vér embert nem lehet nem észre venni, mégis csak a sérül karút látták távozni. Volt nála váltó ruha? Átöltözött és megmosakodott? Ennyire előrelátó volt a tettes? Végülis egy váltó ruha elfér egy sporttáskában és abba a fegyvert is el tudja rejteni. Akkor pedig az emberek már egy tiszta ruhában lévő sporttáskás embert látnak itt elmenni, nem pedig egy véres gyilkost, ezért észrevétlen tud maradni ide jövet és távozás közben is.
Találtak vérre utaló jeleket ruhás szekrényeken, a hálóban? Bárhol, ahol tusolni, vagy öltözködni lehet?
- Ami azt illeti a fürdőszobában találtunk nagyon kevéske vért.
- Na, ez már valami. Ez azt jelenti, hogy a tettes járt ott. Akkor ez azt jelenti, hogy itt levette a véres ruháit és átment a fürdőbe megmosakodni. Mikor tiszta lett, vissza jött és felvette a tiszta ruhákat, a véreset pedig eltette. Haladunk.
Na, akkor tovább. A tettes itt fejezte be a dolgát, mert itt ér véget a vérnyom. A pincérünk...
- Pincér? - kérdezte a helyszínelők egyike.
- A véres karú, akit megsebeztek. Egy pincér. Hosszú. Azóta már haladt előre az ügy.
- Értem. Szóval a pincér ott állt.
- Igen. És itt kapta a sebet. Nem hallottak lövéseket, tehát vagy hangtompító, vagy kés. De még a hangtompítónak is van hangja, nem némítja le a pisztolyt, csak halkít rajta. A két szomszédnak akkor is hallania kellett volna. Ez bizony kés lesz, vagy valami dobó fegyver.
Ha a gondolatmenetem jó, akkor nem Mr. Chan a gyilkos, hanem csak valaki, aki itt volt. Hamarosan azt is meg fogjuk tudni miért jött ide és miért nem szólt róla a rendőrségnek, hogy itt megöltek valakit. Mert bizony eltitkolta.
Sőt, én azt is sejtem mit keresett itt. Szerintem itt lakik, mint Peter lakótársa.
- Tessék? - kérdezte a helyszínelő.
- A gyilkosság vélhetően délután négy óra körül történt. Legalábbis a dokumentációk szerint.
Szerintem Mr. Chan itt lakik. Hogy éppen mit keresett itt a gyilkosság idején, azt nem tudom. A Spicy Village 10:30-tól 22:30-ig van nyitva. Ha Chan 6 órában dolgozik ott, akkor bizony 16:30-kor volt a váltás. Az alkalmazottak hat órában dolgozhatnak, így jön ki a 12 órás műszak is. Az egyik turnus 10:30-tól 16:30-ig dolgozik, míg a másik műszak 16:30-tól 22:30-ig. Helytálló, igaz?
Ez a lakás és a Spicy Village három perc séta innen. A gyilkos tudta Chan mikortól-meddig dolgozik, így kivárt. Miután elhagyta a házat, megjelent a gyilkos a lakáson és végzett Peterrel. Megmosakodott, átöltözött, majd távozni készült, amikor Chan felbukkant. Talán itthon hagyott valamit. Vagy más dolga volt. Ezért tudott ilyen hamar meglépni a helyszínről és az utcáról is eltűnni, majd még ellátást is kapott.
Ha késsel támadták meg, akkor még csak gyanút sem foghattak a konyhán, betudták, hogy konyhai baleset. Megvágta magát, megsértette egy szeletelő gép, bármi.
A kérdés az, miért ne hívta a rendőrséget és miért nem kórházba ment?
- Talán nincs bejelentve - mondta Donnie. - Akkot a kórházban ki kellett volna fizetnie a teljes ellátási költséget. Arra pedig lehet nem volt pénze. És lehet a munkahelye sem tudott róla, hogy hazajött, lehet csak kiszökött ide valamiért, hiszen csak egy utcára vagyunk az étteremtől.
- Igen, ez lehet. Sőt, biztosan ide sem volt bejelentve. Így nem tudott volna mivel számolni a rendőrség felé. Feketén dolgozik, illegálisan lakik valahol. És még egy gyilkosságba is belekeveredik. Ez cseppet sem jópont sehol sem.

- De igen, így van. Ezért is jöttem ide vissza, hiszen nem szabad mindig elhinni az első benyomást. Minél alaposabban mérünk fel egy helyszínt, annál többet tudunk és annál biztosabbak lehetünk bizonyos dolgokban. Akár a főzés. Többször fűszerezünk, mire a végére beérik a tökéletes ízvilág.
Szerintem nem tűnik logikátlannak, de nem állítom biztosra, hogy volt pisztolya. Csak azt mondom, benne van a pakliban, hogy volt. De gondoljon bele maga is. Ez egy panel. A lövöldözésre bárki-bármikor felfigyel, a késre viszont senki. A gyilkos nem kockáztathatta meg, hogy meghallják és lebukik, mert akkor azonnal rendőrt hívnak, ide csődülnek lakók, meglátják az arcát is, talán ismerik is. A lehető legnagyobb titokban kellett ölnie.
Ráadásul van, akiknek a késszúrás élvezet és van kielégülés érzésük is tőle. Továbbá a mi gyilkosunknak a kés a fő fegyvere, mivel a nőket is azzal ölte meg. Már ha ugyanaz a valaki ölte meg Petert is, aki a nőket, márpedig a legtöbb jel arra utal ugyanaz a gyilkos, csak most bizonyos okoknál fogva "félmunkát" végzett.
És abban igaza van, hogy az idő nem volt túl sok, de mi van, ha nem miattunk ölte meg? Ha már elve meg akart szabadulni Petertől? Mert erre is van esély. Esetleg már nem volt hasznára, vagy túllépte a hasznosságát, vagy valami miatt megharagudott rá.
Ne rohanjon, Killian, az a fickó nem megy sehová a rendőrségről. Fogunk vele beszélni, de előbb szeretném itt befejezni a munkát. Mindenre sort fogunk keríteni a maga idejében.

Elmondtam a magam verzióját, majd hallgattam Killian verzióját is. Pontosabban az ellenvetéseit.
- Ugyan már, Mr. Grimwald, ne legyen már ennyire szűklátó. Ez itt New York. Mit gondol, minden munkahely teljesen törvényes? Szép világ lenne, de volt már olyan is, hogy valakit törött lábbal tartottak a munkahelyén és megfenyegették, hogy kirúgják, ha elismeri, hogy munkahelyi baleset. A pasas csak munka után ment el vele orvoshoz és azt kellett hazudnia, hogy otthon történt, hogy megmaradjon az állása és továbbra is meg tudjon élni.
Nem minden olyan hófehér, mint ahogy ön látni szeretné.
De abban egyet értünk, hogy az éttermet is meg kell bűntetni.
Én azt gondolom, hogy ennek van realitása. Máskülönben, adjon nekem magyarázatot, hol kötözték be szakszerűen a karját és mit keresett az étterem konyháján, mint dolgozó ember? Elvégre a legközelebbi kórház a NewYork-Presbyterian Brooklyn Methodist Hospital másfél órás sétára van innen. Oda el kell jutni, ki kell várni a sorát a többi sérült között, el kell lássák, dokumentálni és vissza is kell ide érni, be kell menni dolgozni. Ezt nem tudta megcsinálni szűk 30 perc alatt, ami neki volt. Sőt, az út még autóval is negyed óra, húsz perc csak oda.
De jogos a felvetés! A gyilkos lebukott. Miért nem ölte meg? Miért csak karsérülést okozott neki? - kérdeztem. A fickó tény és való, gyanús volt.
A körülmények is gyanúsak voltak.
- Van egy másik lehetőség. A pasas saját magának okozta a karsérülést és ő maga látta el, hisz volt ideje, nem kellett tartania tőle, hogy a gyilkos rajta üt - hisz ő maga volt a gyilkos - és mivel nem csaptak zajt, hiszen nem pisztollyal tette, senki meg se fogja zavarni őket, így kényelmesen ellátta a magának okozott sérülést, anélkül, hogy bárki megzavarná őket. Jó esetben. De miért tette volna, ugye? Azért, hogy ha bárki felfedezné őt a tetthelyen, vagy később kapcsolatba hoznák Peterrel és a lakással - mert egyesek tudhattak róla, hogy ott él, akkor tudjon arra hivatkozni, hogy ott a tettes őt is megtámadta és épp csak el tudott menekülni, félelmében és a bejelentések hiánya miatt félt kapcsolatba lépni a rendőrséggel. Ennek is lehet valamennyi alapja, nem? Sőt. Talán ez a legvalószínűbb. Vagyis az első megérzésem volt a nyerő és mégis csak a pekingi kacsa a gyilkos és itt is lakik.
Volt ideje megmosakodni, tiszta nadrágot venni, elmosni a kést, stb. Innen pedig három perc alatt be is ért dolgozni, ám a látszat kedvéért futva, menekülve, a véres rongyot a kezére csavarva, mintha megtámadták volna.