Külsős vélemények, meglátások, jellemzések

Killian B. Grimwald
Azt gondolom... gondoltam eleinte, hogy míg én nyitott, barátságos és érzékenyebb vagyok, ő ennek teljes ellentéte. Hideg, kimért és zárkózott volt. Amúgy is tök fura volt egy tanterem után gyilkosági helyszínekre járni, diákok helyett, valós ügyekről és szakértőkkel eszmét cserélni, de mikor még vele is találkoztam... huh... Már az első pár mondatából, frászt, már a bemutatkozásából tudtam, hogy ez bizony kemény menet lesz. Az is volt. Mai napig sok az egyet nem értésünk, csak akkoriban kicsit hevesebb vitákba torkollottak. De a lényeg itt az időn van. Azt gondoltam először, hogy jó, kibírom vele ezt az ügyet, aztán pápá. De jött egy újabb ügy, és egy újabb, és, amikor kollégát kellett választania maga mellé, nagy meglepetésemre én voltam. Nem mondanám, hogy mérges vagy szomorú voltam, mert mint nyomozó, azt gondolom nem véletlenül jutott odáig, ameddig. Jó logikai képessége, alapossága és megoldó képessége lévén eddig egy ügy sem maradt megoldatlan a számára. Ha néha meg is orroltunk egymásra, végül egyikünk mindig bocsánatot kért, nagy ritkán mindketten az ügy végéig duzzogtunk, de mindig megoldottuk valahogy. Aztán úgy alakult, hogy tudásom nem csak a nyomozásokban tudtam hasznosítani, és az első pánikrohamánál rájöttem, hogy az, amit eddig láttam belőle, amit eddig mutatott csupán egy kifogástalan öltöny, amiről onnantól elkezdtek lepotyogni a gombok, itt-ott szétmállott rajta az anyag, míg végül felbukkant mögüle az igazi valója. Félreismertem és szégyellem is magam miatta, de most, hogy látom, hogy valójában milyen, igyekszem segíteni és támogatni.
Azt gondolom jól kiegészítjük egymást mára, mert ő gondoskodásra szorul, én pedig szeretek másokról gondoskodni.

Dr. Joseph Brewster
Terveim vannak vele, ezért még azelőtt meg kellett ismernem, mielőtt először kezet nyújtottunk volna egymásnak a bemutatkozásunknál. Számomra elsőre is látható volt álarca, és az ezt rosszul takaró kényszeressége, ami a rendet illeti. Sokkal, de sokkal érzékenyebb, könnyen manipulálható, ha az ember ismeri a gyengepontjait, noha ő ezt a végletekig tagadná. Ki nem? Kétségtelenül jó nyomozó, de nem a legjobb, mert érzéketlensége, és megjátszott ridegsége hamis. Viszont tekintélye van a rendőrségen, függetlenül, hogy az ottaniak jó nagy része nem is kedveli. Ezért van rá szükségem. Azt gondolom kellő szaktudással hamar kiismerhető, ráadásul a bizalom is megfizethető nála. Őszinte ember, azokkal, akiket közelebbi ismerősnek, ne talán tán barátnak tart. De füllenteni is ügyesen füllent, ha valaki nem ismeri a trükkjeit, vagy nem lát az álarca mögé. Néha kicsit túl kombinál dolgokat, zavarosan próbálja kifejezni magát, sőt az első beszélgetésünk alatt azt éreztem, hogy érzelmi intelligenciája nagyjából egy tányér borsó levesével egyenlő. Vannak dolgok, amik másoknak egyértelműek, érzések, amik nem idegenek, neki viszont igen. Nem pszichopata, sőt, tekintve a pánikrohamait azt gondolom extrém érzékeny. Sok jel utal arra, hogy van "hajlama" az autizmusra, azon belül is, inkább az aspergerre, de annyira  nem vészes. Főleg, mert próbálkozásait sokszor siker koronázza, így azt gondolom, inkább csak nem lett "felkészítve" gyerekkorában.
Bár meggyőződése, hogy érzelmileg nem manipulálhatják, valójában pontosan ez az egyik legnagyobb gyengéje. Ezt pedig hamarosan meg is mutatom neki.

Roman W. Hemlock (+18)
Túl sokszor nem kereszteztük egymás útját, maximum a rendőrségen, ha épp bevitték valamelyik kölyköt, vagy engem. De ilyen komoly ügyekben nem. Vagy is egyszer, akkor házhoz jött. Annyira nem ismerem, de az tuti, hogy nincs ember, aki ne tartaná, főleg az első pillanatokban kurva idegesítőnek. Szerintem nagyképű, túl sokat gondol magáról és rohadtul fel tudja baszni az embert, hogy sokszor úgy beszél másokkal, mintha szarba se venné őket vagy a rokonaikat. Ezért is kapott tőlem egy hatalmas nagy pofont. Azóta nem találkoztunk. Nem is bánom.
Elég karót nyelt, és lemerném fogadni, hogy egész életében sose drogozott vagy cigizett. Inni is max egy fél pohár gyümölcsös sört, így szökő évente egyszer. Azt is álmában. Szerintem még szűz, és nem, itt most nem a horoszkópjára gondolok. Csak keresztezzük egymás útját az őrsön kívül, akár a bárban vagy valamelyik kicsit is félreeső helyen. Elkapom és megtömöm, de úgy, hogy még a nyála is csorogjon, és figyeljétek meg, egyből mennyivel elviselhetőbb tag lesz belőle az elem csere után. Még hálás is lenne nekem, hogy kigyógyítottam ebből a kóros seggfejségből. Ó, babám, csak találkozzunk össze...

Lisbeth Grimwald
Nem a szívem csücske, de nem utálom. Elkerültem, ha lehetőségem volt rá, és megóvtam tőle, akit tudtam. Nem állítanám, hogy tehet róla, szerintem csak így született, de roppant mérgező személynek tartom. Még akiket elvileg felkarolna is, azokat is porig alázza, amíg maguktól nem hagyják ott a szakmájukat. Nehéz felhúzni, de, ha éppen sikerül, és kettesben vagytok, ha nem is őszinte veled, akkor is megalázó módon beszél veled. Tapasztalat. Amit tudok, hogy nem érdemes adni a szavára. Nem mindig, mert a lelkesítés és bíztatás távol áll tőle. Nem tudom, de Killian bácsiból kiindulva vannak, akiket valahogy megtűr, ne talán tán még kedvel is, bár én sokáig félre voltam tájékoztatva, ugyanis azt mondta, hogy egyáltalán nem bánja, ha a nagybátyámtól megszabadul és nem dolgoznak már együtt. Erre most... kiderül, hogy karácsonykor nem tudok majd odamenni még látogatóba se, mert Killian bácsi befogadta. Jaj, tudom én, hogy megy ez nála. Akit befogad, azt többé nem engedi el. Amit még tudok, hogy rühelli, ha a középső nevével piszkálják, vagy hívják. Húúh, emlékszem, mikor először találkoztunk és elkezdtem énekelni a Nevem Rexet. Vicces volt... eleinte.


(Dr.) Terry M. D. Scott
Nem igen dolgoztam még együtt vele, csak futólag, de úgy vélem egy kissé felelőtlen alak. Elismert nyomozóként lehetne jobban résen, de néha saját indulatai és érzései irányítják, melyeken képtelen uralkodni. Én úgy vélem szüksége lenne különböző gyakorlatokra. Jóga, meditáció, lélektani gyakorlatok, hogy jobban megismerje önmagát és uralkodni tudjon saját személyisége felett, mert jelenleg őt uralják, nem pedig ő magát és ez hiba.
Szakmailag nem tartom rossznak, de néha meg kéne tanulnia elfogadni mások véleményét is, hiszen csak ő létezik, nem csak neki lehet igaza. Bár vannak emberek, akiknek ad a szavára, előszeretettel szereti saját véleményét és meglátásait előtérbe helyezni, pedig néha bebizonyosodik, hogy a kollégái tapogatóznak jó irányba.
Le kéne nyugodnia és be kéne fogadnia a környezetét, eltörölni a hierarchiát és egyenrangúságnak kéne tekintenie mindenkit, de ő szereti éreztetni, hogy ő a főnök és ő a jobb, okosabb, tapasztaltabb, pedig ennél nagyobb hibát nem is követhetne el.

Sgt. Rupert Evans
Hosszú ideje már, hogy Hayes felügyelő mellett dolgozom a csapatában és úgy vélem túlhajszolja magát. Sokszor marad benn dolgozni késő este is és úgy hallom egyesektől, hogy még munka után sem megy mindig haza. Mindig is érdekelt miért nem szeret otthon pihenni, de tudtam, nem kérdezhetek rá nyíltan.
A munkában ismerem csak, nem szoktunk szabadidőnkben találkozni, de mindig azt vettem észre, hogy szigorú és maximalista. De megbocsátó. Ha megszid minket, azt alaposan teszi. Sose hallottam még káromkodni, talán nem is tud. Mindig visszafogott, a hangját is ritkán emeli fel, de igyekszik erős lenni és határozott. De hamar elszáll a haragja és nem éreztem soha, hogy tartós lenne.
Ha kell engedékeny. Velem legalábbis. Soha nem akartam még visszaélni azzal, ha kedves hozzám, vagy többet enged meg, mint másoknak, mert úgy éreztem a bizalmát könnyű elveszteni, utána pedig semmibe veszi a másikat. Nem tudom vissza lehet-e nála nyerni egy komoly csalódás után.
Mindig tanít minket, mindig ösztönöz minket, hogy jobbak legyünk és többet akarjunk magunkból kihozni, de a többség néha úgy érzi beláthatatlan. Őszinte leszek, néha én is így érzem.
És nem ismeri azt, hogy "nem".

Gordon osztályvezető
Horatio az egyik legjobb emberem, bár ha őszintén kell róla nyilatkoznom, azt mondom túlvállalja magát és túl sokat vár el magától és másoktól. Nem örülök neki, mert sokszor fél segítséget kérni és ez hibákhoz vezet. Azt hiszi egyedül mindent meg tud oldani, vagy, hogy az emberei csodákra képesek, de a legutóbbi hiába saját testi épségének veszélyeztetésével járt és egy FBI-os közbelépéssel.
Nehezen fogadja el, hogy ő sem mindenható és nem akarja belátni, hogy nem tudja megváltani a világot és a szakmát. Kétségtelenül az egyik legjobb gyilkossági nyomozó, de neki is vannak korlátai és úgy veszem észre saját nagyképűsége és túlzott önbizalma, jobban mondva a saját maga felé és mások felé támasztott irreálisan magas elvárásai okozzák a vesztét.
Meg kéne tanulnia megismerni saját korlátait és időben segítséget kérni, támogatást, mert ez idővel a megbízhatósága kárára fog menni és emberek életét fogja veszélyeztetni. Kétségtelenül megoldott eddig még minden ügyet, nagyon jó képességei vannak, de hatékonyabb lenne, ha nem akarna mindig magára hagyatkozni.
   

Néhány órával korábban...
Bizonyos pillanatok balszerencsésen - másoknak pedig éppen szerencsésen - alakultak. Cade lelövése ugyan elhallatszott az erdő keresztül a táborba, a baj valójában már meg volt. Pedig West tényleg bűnös volt, ám ez most már sosem derül ki, sőt mi tőbb, gyalázatos módon egy szerencsétlen áldozat képében fogják megsiratni. Volt egy feladata, Horatio bizalmában férkőzni, majd a történet haladtával szépen el kísérni a célig. Hibázott, noha szerepében maradt mindvégig. Ám végül így is meghalt. Tudta mit vállal. Tudta, hogy ez miféle véget jelent. A Bábmester könnyeket biztosan nem hullajt majd érte, hiszen feladatát nem teljesítette. Ha ő lett volna ott, alkotásba nem került volna. Azonban nem sokkal tűz meggyújtása és füstjének szélnek eresztését követően, illetve Cade élettelen testének elhelyezése után két helikopter is elszáguldott a totemoszlop és a mellette álló, kissé beszámíthatatlan nyomozó fölött. Az egyik mentőhelikopter volt és nem, nem a tábor felé száguldottak, hanem az elhagyatottnak hitt raktárak felé. A bámészkodás azonban nem tarthatott sokáig, ugyanis kellemetlen pillanatoknak nézhetett elébe Hayes felügyelő. Először is egy szinte semmiből jövő golyó ütötte át azt a kezét, amelyiket leggyakrabban használta, vagy amiben a pisztolyt is tarthatta. Nem bízhatták a véletlenre a mögötte jóval távolabb fák mögül megjelenő különleges rendőri osztag, akik siető lépésben vették körbe Horatiot fegyverekkel felszerelkezve. Az egyetlen élőt ott.
- Azonnal hasaljon a földre és tegye a kezeit a tarkójára! MOST!! - ordította parancsba Horationak az egyik, és ha tette, ha nem, igen hamar a földre küldték, kicsit sem finomkodva. Ha nem lett volna alatta puha, már-már tengerparti homok, most biztos sok kellemetlenséget okozott volna, ahogy a hátára tapostak, majd térdeltek, hogy erőszakos mozdulatok közepette jó szorosan rácsapják vérző kezére a bilincset. Közben persze felsorolták jogait.
- Dr. Horatio Rex Hayes felügyelő, letartóztatjuk több ember meggyilkolásával, többek között Cade West kivégzésével és Dr. Killian Grimwald megölésével. Jogában áll... - a tények szárazan tálalva, senkiben egy szemernyi sajnálat a mindig is különös nyomozó iránt, akiről most kiderült, nem is olyan ártatlan, sőt... maga a Sátán. A távolban a fák mögött ott figyeltek a még élő táborozók is, többük rémülten, mások gyászukban dühös arccal figyelték, ahogy talán most végre megkapja méltó büntetését. Hogy ki? Hát a Bábmester. West csupa vér teste mintha még mosolygott is volna, bár Horatio a földre erőszakolása végett, hosszú percekig csak egy felé nézhetett. Egyik oldal sem volt jobb. Szembesülni azzal a rengeteg halottal, akit a számlájára írtak... s nem csak őket. Vagy az őt elítélő pillantások, hangos zokogások, megtört lelkek, akik őt utálják más bűne miatt. És Killian? Nem, nem halt meg, az osztagos csak túl dühös volt és eme apróságot rosszul fogalmazta meg. De nem sokon múlt, Killiant ugyanis életveszélyes állapotban, egy súlyos hasi sérüléssel szállították kórházba. Úgy tűnt ő volt az egyetlen túlélője a nyomozó ámokfutásának, ám kikérdezésére nem került sor, ugyanis a vérveszteség és a sérülés miatt azóta is kómában feküdt.
Útfélen Julianéket is elkapta a rendőrség és elmondták mi a helyzet. Lizzie kis híján sírógörcsöt kapott. Julie nem tudott mit hozzászólni. Roman viszont meglepődött, bár bizonytalan volt. Nem mondaná, hogy nem nézte volna ki a nárcisztikus férfiból, hogy valami fejtörős ostobaság megalkotója legyen, ugyanakkor még is csalódottnak érezte magát.
Később...
Horatio sorsát megnehezítette, hogy sokan unszimpatikusnak tartották a rendőrségen, Joseph - természetesen bírósági kötelezettséggel - bevallotta, hogy súlyos pánikrohamok miatt kereste fel a nyomozó, noha felkeresése után egyszer sem tapasztalt ilyesmit az orvos. Megrótták ugyan Brewstert, de lévén, hogy önkéntesen adta át a jegyzeteiket, illetve addig sem született diagnózis, nagyobb bajba nem került. Idővel találtak nem Joseph által, de receptre írt erős nyugtatókat is Horationál. A pisztolyon pedig ott volt az ujj lenyomata, amivel "lelőtte" Killiant, aki sajnos nem tudott védelmére kelni, de a bíróság nem is hitte, hogy valaha is fog, mert a bizonyítékok önmagukért beszéltek. A történtek után hosszú heteken át több pszichológus, pszichiáter és igazságügyi orvos is vizsgálta Horatio elméjének kérdéses épségét, ám egyikük sem merte volna azt mondani, hogy társadalomba engedhető, pláne minek után lejátszottak egy felvételt, ahol Horatio Cade megölése után "hozzá illeszti" a totemoszlophoz és őrültségeket kezd kiabálni. Idővel a szennylapok valahogy még a többi gyilkosságot is rátudták kenni, míg végül úgy nem döntött a bíró, hogy Horationak súlyos személyiségzavara van, mely által folyamatos gyógyszeres kezelésre szorul, szigorú ellenőrzések mellett.
A Baltimore-i Állami Kórház közveszélyes elmebetegeknek fenntartott osztályára száműzték, ahol is, Dr. Joseph Brewster önkéntesen vállalta, hogy továbbra is felügyeli, immáron szabad kezet kapva, anélkül, hogy Hayes beleegyezését adná.



- Én olyat nem tennék. Hű vagyok az adott szavamhoz - válaszoltam, magamban viszont hozzá tettem: és ahhoz, akit szeretek.
Azért az meglepett, hogy nem köti őket pórázra. Mi van, ha elszöknek? Mi van, ha baleset éri őket? Mi van, ha meglátnak valamit és mégis csak túl messzire mennek? Bár Killian biztos kitapasztalta már, meg egyébként is, ha meg akarták volna lépni, már megtették volna. Csak akkor is, nekem ez szokatlan volt, mert a városban a kutyasétáltatók szinte mindegyike pórázon viszi az ebeket. De az is tény volt, hogy ennyi kutyát egyszerre pórázon. Lelki szemeim előtt láttam, amint a kutyák rohannak, Killian meg sárkányrepülő módjára repül a kutyák mögött. Magamban jót is mosolyogtam ezen.
A Killian által kijelölt úton indultunk el. Magam mellé sandítottam, ahol ott volt a névrokonom és kimérten baktatott mellettem. Ezek szerint tényleg szimpatikus vagyok neki. Eeezzz nem tudom jó vagy rossz hír-e nekem. Gondolom jó hír.
Elkötelezni? Ez nekem ismerős. Én is elköteleztem már magam, csak én a munkámnak. És... már Killiannek is. Csak ő ezt még nem tudja. De nem is baj. Jobb ez így.
A fa alá beállva, zsebre tett kezekkel néztem a kutyák játékát, bár nem tudom, engem valahogy annyira nem nyűgözött le a dolog. Nem mondom, hogy nem volt kellemes látvány az önfeledt játék, de úgy gondolom én lehet soha nem fogok tudni úgy tekinteni egy ilyen jelenetre, mint a legtöbb kutyás gazdi. Nem olvadoztam, de ha olvadoztam is volna, a hideg úgyis a segítségemre sietett volna.
Alapvetően ez egy kellemes, természeti jelenet volt az állatok világából, de biztos vagyok benne, a kutyás videókon felnőtt emberek ezt talán jobban élvezték volna. Jómagam inkább Killian felé fordultam, de ő láthatóan teljes mértékben elmerült a gondolatai világában.
Szerintem őt is csak a hirtelen lezúduló hó térített észhez, ami engem is meglepett és fel is "sikoltottam" ijedtemben. Nem voltam rá felkészülve, hogy az állatok havat zúdítsanak a nyakamba. Nem voltam dühös, nem voltam ideges, inkább csak meglepett és fáztam. Szerencsére nem volt kapucnis kabátom, így jobbára csak a hajam és szövetkabátom igyekeztem leseperni a hótól, miközben hol Killianre, hol Rexiere pillantottam.
- Ez az, szidd csak meg jól - adtam a lovat a kutya alá, miközben teljes mértékben idiótának éreztem magam, hogy Killian mellett már beszélek is az állatokhoz. Habár... a rendőrkutyákhoz is szoktam, ha dolgoznak...
- Semmi baj, megesik az ilyen. Inkább a hó, mint egy holttest.
Már épp meg akartam kérdezni és nézni mit néz annyira, amikor váratlanul az egyik kutya fellökte. Komolyan, kevés ilyen kétballábas, peches embert ismertem, mint Killian. Még Julian sem volt ilyen szerencsétlen. Pedig ő is tud alkotni és körülötte is alkotnak.
Ez még nem is lett volna gond, lökjék csak fel, a baj az volt a doki magával sodort engem is a hideg hóba, én pedig hiába akartam megkapaszkodni a levegőben, átsuhant rajta a kezem. Még szerencse, hogy puhára estem, mert lehet pipa lennék, ha az aszfalton koppant volna a fejem.
Eléggé megilletődve pillantottam fel, már-már ijedten, hogy most akkor ő rám zuhan, de szerencsére a férfi időben meg tudott támaszkodni, de még így is... szinte elfeküdt rajtam. Zavartan, pirultan néztem fel rá, ami nem volt nehéz, hisz arca szinte az én arcomat érintette. Levegőt se mertem venni, épp csak szívtam valamicskét, de mikor ajkaimon, arcomon éreztem meleg leheletét olyan vörös lettem, mint a szivecske a messengerben.
Millió dolog megfordult a fejemben mit akarhatott tőlem kérdezni. Nyeltem egy nagyot, ideges voltam, kicsit féltem is és zavarban is voltam, ő pedig alig találta a szavakat. Meredten néztem fel, némán, mégis minden porcikám egy dolgot szeretett volna: Hogy most ne hagyjon hoppon.
Ha ez egy tévésorozat lenne, biztosan millió női rajongó ordítozna most a tévéképernyő, vagy épp a netflix előtt, hogy hajrá, csókold meg!
És ő megtette. Megmerevedett tekintettel, vörös arccal, remegő ujjakkal, hevesen dobogó szívvel, de visszacsókoltam. Lehunytam szemeim és egy pillanatra kiürült az elmém. Semmi más nem létezett már, csak ő és a pillanat.

Aztán... észhez tértem. Eluralkodott rajtam a rémület és a pánik, két tenyerem mellkasára tettem, lelöktem magamról és amilyen sebesen tőlem telt, felkeltem a földről. Zihálva pillantottam felé és hajamba túrtam.
- Killian... én... nem, ezt nem lehet! - hebegtem. - Ez... ez nem helyes. Kérlek... - fogtam őrült magyarázkodásba, mintha az életem múlna azon, hogy lebeszéljem.
Minden porcikám azt kívánta, hogy végre együtt lehessünk, én mégis pánikba estem tőle.
- Nem lehet, mert... mellettem sose lennél boldog - pillantottam felé, miközben úgy karoltam át magam, mint a nők, akik attól tartanak meglátják őket ruha nélkül.
- Én... én... - álltam meg az egyik közeli fa alatt nem túl messze tőle. - Én nem vagyok olyan, mint mások. Ezt meg kell értened. Nem akarhatod tönkre tenni az életedet egy olyan emberrel, mint én. Főleg, hogy azért mész el, hogy távol tartsd magad attól az élettől, amit én élek! Ez... ez őrültség - figyeltem őt zaklatott tekintettel. - Amíg velem vagy, veszélyben lehetsz és... és a jövőd is.
Rendőr vagyok, ráadásul... ráadásul... egy olyan ember, akit mindenki megvet és... és - hebegtem, hiszen itt még a különc dolgaimról is szót kéne ejteni, de nem tudtam miképp tegyem. - Nem tudnál engem elviselni úgyse! Engem senki sem tud elviselni, és tudom, hogy te is csak megtűrsz, Lizzy elmondta nekem, amikor kettesben voltunk - vágtam oda, de meg sem fordult a fejemben, hogy ha csak megtűrne, nem csókolt volna meg.
- A fenébe, Killian! Szeretlek, az isten verje meg! - kiáltottam rá, mintha ő tehetne róla, majd könnyes szemekkel lehajtottam a fejem. - Az istenit! - toporzékoltam lábammal. - Hogy a fenébe történhetett ez meg? - kérdeztem, miközben kezembe temettem arcom.
Mélyet sóhajtottam és az ég felé fordultam megtörölve szemem, hogy a havazást figyelhessem.
- Pedig... hidd el, én igyekeztem. Próbáltam nem ezt érzeni, próbáltam nem szerelmesnek lenni - töröltem le ismét könnyeim - és minden percben... minden percben próbáltam figyelni és ügyelni, hogy ne vegyél észre belőle semmit, de.... úgy látszik nem voltam elég ügyes. Hiba volt megtörnöm, nem kellett volna ott lenned velem.
Ez az egész az én hibám, én tehetek róla... - fogtam a fejem. - Én... pedig én igyekeztem, hogy elrejtsem, amit irántad érzek, mert nem akartam...
Nem akartam, hogy te is.
Napról napra próbálkoztam, hogy valami csoda történjen, hogy ne derüljön ki...
Annyira sajnálom...
   

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

Nagyon részletes és mondhatni szemtelenül őszinte jellemzést olvashattam a karakteredről, aminek köszönhetően sikerült megismerni őt. Azt hiszem, hogy nem mondok újat azzal, hogy lenyűgöző az elhivatottsága mint a munkája, mint a nymozásokkal kapcsolatban. Megnyugtató a tudat, hogy vannak közöttünk ilyen szorgalmas nyomozók is, akik nem kímélik saját magukat a nemesebb cél érdekében. Igazán éles eszű férfi, jó meglátásokkal, mondhatni már kissé megszállott, de úgy tűnik, hogy ezek a tulajdonségok kellenek ahhoz, hogy mozgatórugóként hassan rád.
Azért ne felejtsd el a saját szavaidat, hogy bizony pihenni mindenkinek kell, mert észre sem veszed a kimerültséged magadon csak amikor már túlságosan késő. A megfelelő hatékonysághoz fontos, hogy kipihend magad
Remélem, hogy sikerül megállítani azt az ámokfutót, aki most éppen fiatal nőket gyilkol egymás után, remélem, hogy az ügybe fektetett munka és energia meghozza a gyümölcsét
Színt és rangot admin ad majd, de addig is foglalózz és utána mehetsz is, hogy minél több rosszfiút zárj rácsok mögé.

Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!