Mióta megtudtam, hogy Deniz is itt van a városban, azóta egyáltalán nem voltam nyugodt. Nem álltam arra készen, hogy újra lássam őt, vagy beavassam abban, hogy van egy lányunk. Talán sokan azt mondanánk, hogy joga van megtudni, de én ebben nem voltam biztos. Hajdanán ő döntött úgy, hogy elhagy és szemmel láthatóan megvan mindene, amire szüksége van. Pazar otthona, gyönyörű menyasszonya és a családját ismerve biztosan nem örülnének annak, ha kiderülne, hogy a fiatalként elkövetett egy akkora baklövést, aminek az lett a következménye, hogy van egy lánya.
Hande számomra a világot jelenti és érte bármire képes lennék. Mindig is úgy éreztem, hogy meg kell védenem őt attól az eshetőségtől, hogy az apja nem akarja őt, vagy éppen Deniz családjától, ezért is gondoltam úgy, hogy jobb lesz továbbra is megőriznem ezt a titkot. Szerencsére azóta nem keresztezték egymást az útjaink. A munka még ott pihent a vezetőség asztalán és arra várt, hogy megtalálják a megfelelő felelőst. Hatalmas lehetőség lett volna számomra is, de másrészt meg reménykedtem abban, hogy végül inkább valamelyik kollégának adják oda a megbízást.
Gondolataim messze jártak, miközben mindent bepakoltam a táskámba, majd mosolyogva pillantottam a készülődő lányomra, hiszen ma a szokásosnál is hamarabb felkelt és sokkal elevenebb volt, mint máskor. Régóta győzködött arról, hogy menjünk el az állatkertbe, de az elmúlt hetekben nem adódott rá alkalom. Ott volt a költözéssel járó megannyi teendő, aztán jött az előkészítő, nekem pedig a munka. Nehéz volt megszokni az új felállást és azt is, hogy a családom távol van, már nem számíthatok úgy a segítségükre, mint régebben. Egyedül kellett szembe néznem az ezernyi újdonsággal, ami várt ebben a városban, de csöppet se bántam. Minden nap egy új kaland volt számunkra, amiben olykor a barátnőm is partner volt. Nélküle nem lehettem volna itt, nem lenne ennyire jó állásom se, amiért örökre hálás leszek. Egyedül neki beszéltem Denizről, még a családomnak se említettem, mert nem akartam, hogy a kelleténél még jobban aggódjanak értünk.
- Hande, kincsem a melegebb kabátodat vedd fel. Hűvös van és nem akarom, hogy megbetegedj. – hangom gyengéden és védelmezően csendült, mire ő csak fújtatott egyet és sietve bújt ki a kabátjából, hogy felvegye a másikat. Addig én meggyőzöttem arról, hogy mindent elzártam és minden rendben van, majd pedig én is sietve bújtam bele a csizmámba és kabátomba. Megigazítottam a sapkáját, majd nyomtam egy puszit az arcára. Felvettem a hátizsákomat és megfogtam a kezét, hogy neki vágjunk újra ennek a zűrzavaros városnak és eljussunk a Bronxi Állatkertbe.
Már egy ideje az állatkertben voltunk, amikor is megtörtént a lehető legrosszabb. A pánik egyre inkább kezdett átjárni, amikor egyszer csak Hande eltűnt. Csak egy pillanatra nem figyeltem rá és alig fél percre engedtem el a kezét, mert visszapakoltam az elemózsiáját a táskámba. Sietve és rémültem pillantottam végig a tömegen, de egyszerűen nem láttam őt. A nevét többször is kiáltottam, de semmi. A pánik egyre inkább kezdett átjárni, de nem engedhettem győzni őt, mert most nem ájulhattam el. Meg kell őt keresnem. Pedig mielőtt bejöttünk az állatkertbe megbeszéltük, hogy nem mehet csak úgy el és pár lépésnél távolabbra se mehet. Soha nem csinált még ilyet, ezért is gondoltam egyből a lehető legrosszabbra.
Remegő lábbal indultam meg az egyik irányba, egy-két embert megkérdeztem, hogy nem látták-e őt, de sajnos nem. Idegesen túrtam a hajamba, miközben a nevét kiabáltam és próbáltam meglelni őt. Még az se érdekelt, hogy nem illik ilyet tenni, de sietve álltam fel az egyik padra is, hogy jobban belássam a területet, amikor is úgy tűnt szerencsével jártam. Felismertem a virágos kabátkáját a távolban és a rózsaszín pillangós sapkáját. Futva indultam meg a megfelelő irányba, még az emberek bosszankodása se érdekelt, mert nekik ütköztem, csak az számított, hogy újra az ölelésembe vonhassam a lányomat és meggyőződjek arról nem esett semmi baja. Alig hogy odaértem hozzájuk, sietve  leguggoltam és szorosan magamhoz vontam a lányomat.
- Megbeszéltük, hogy nem szaladhatsz el és nem mehetsz pár lépésnél távolabb! Ne csinálj még egyszer ilyet Hande! Azt hittem valami bajod esett! – nagyon ideges voltam, a szívem ki akart ugrani a helyéről, ő pedig megszeppent, mert soha nem látott még ennyire feszültnek.
- Sajnálom anya. Ne haragudj, de annyira cukik voltak, éppen etették őket. Én…én…  – szipogta, mire én csak megpusziltam és továbbra se engedtem el. Kellett pár perc, mire tudatosult bennem, hogy nem egyedül volt, hanem úgy láttam korábban egy szőke lány magyaráz neki.
- Köszönöm, hogy vigyázott rá. – pillantottam az ismeretlen lányra, de továbbra se engedtem el a lányomat. A hangom pedig egyszerre volt hálálkodó, ugyanakkor bizonytalan is, mert nem tudtam, hogy mi is történt köztük, vagy éppen hogy keveredett a lányom mellé. A kezemet nem nyújtottam felé, mintha csak attól féltem volna, ha elengedem a lányomat, akkor újra eltűnik. Továbbra is félig a földön térdeltem, mert még mindig szédültem, a szívem még mindig hevesen vert és attól féltem, ha hirtelen felállok, akkor esetleg megszédülök, megbotlok.

Mostanában nagyon sűrűek voltak a napjaim, a főiskola, a kutyasétáltatás, ami kiképzés lett, a kávézóban való felszolgálás. Sok volt. Ja, arról el ne felejtkezzek, hogy a múlt hétvégén még megvolt a babysitteres munkám is, csak azt mostanra lemondták, mert elköltöztek a városból az anyuka munkája miatt. Egy kicsit kimerültem, és most még arra sem volt energiám, hogy túrázni menjek, bár a múltkori után, kell egy kis pihenő abból is. Sokan most már kerülik a túrákat, mert egyre hidegebb van. De én nem vagyok ilyen. A hideg nem zavar, hiszen Norvégiából származom, de most nem volt kedvem túraútvonalat tervezni. Meg egyébként is, még csak egyszer voltam az itteni állatkertben, pedig szeretem az állatokat, és a sok állatkert ellenes hang ellenére, én látom ezek hasznát is. Sajnálatos módon mára már nagyon sok faj csak így, ezeknek a helyeknek a segítségével maradhat fenn, mert itt vannak fajmentő programok. Persze sok helyen katasztrofálisak a körülmények, de pont ezért kellene támogatni az ilyen helyeket, hogy jobb és szebb körülmények között éljenek az állatok. Itt, Bronxban viszont nagyon kulturált helyeik vannak az itt lakóknak. Bár most sok kinti hely elhanyagoltnak tűnik, de csak azoknál az állatoknál, akik már jónéhány hete betelepültek a melegbe, mert kint már megbetegednének vagy el is pusztulnának.
Nemrég jöttem ki a trópusi házból, ahol le kellett vennem a kabátomat, mert kezdtem megfőni benne. Nem öltöztem túlságosan fel, de már egy béleltebb kabát van rajtam, mint amilyen eddig volt. Viszont nem vettem sem sapkát, sem sálat, mert úgy is levenném, és lehet, el is hagynám, viszont egy vékony kesztyűt húztam, hogy a fémkorlátokat megfogdosva ne legyen olyan kellemetlen érzés. Sokan furcsán néznek rám a többiekhez képest vékonyabb öltözékem miatt, Osloban ettől jóval hidegebb szokott lenni, és én még mindig ahhoz vagyok hozzászokva. Nekem az itteni nyarak jelentik a kihívást, már persze, ha véltelen itt kell lennem, és nem tudok hazamenni. Egy nagyon vékony nyári ruhánál nem nagyon van hová lejjebb öltözni, főleg, ha tanárok előtt vizsgázik valaki. A hideg ellen viszont lehet védekezni réteges, vastag öltözékkel. Hiányoznak az otthoni telek, amikor olyan vastag a hótakaró mindenhol, hogy csak sítalppal lehet közlekedni az utcákon. Na, majd a téli szünetben, ha haza megyek, megpróbálom kiélvezni a természet ezen szépségét. Addig pedig itt vannak az állatok. Immáron a kinti, kellemesen hűvös szabad ég alatt.
A „Sarkvidéki” részen vagyok éppen, ahol a természettel ellentétesen, szinte szomszédok a jegesmedvék és a pingvinek. Vagy itt az út szimbolizálná a Föld két felét elválasztó teret? Lehet, hiszen a jegesmedvék kizárólag az Északi-sarkon élnek, míg a pingvinek csak a Déli-földtekén találhatóak meg a természetben.
Hirtelen nagyon sokan gyűltek össze körülöttem, és a magellán pingvinek is nagyon felélénkültek. Hamar rájöttem, hogy miért: etetés van. Hirtelen a lábamon óvatos lökést/érintést érzek, és lenézve, egy barna hajú kislányt látok meg, aki a sok felnőtt között nem látja rendesen a műsort. Körül nézve viszont nem látok a közelében felnőttet, így gyanítom, hogy elkeveredett, csak még nem vette észre. Nem akarom megijeszteni, de azt sem, hogy esetleg valaki elragadja. Ez Amerika, és nem a biztonságos Norvégia. - Szia! - köszönök neki kedvesen. - Megemeljelek, hogy jobban lásd? - kérdezem tőle kedvesen, és az első bizonytalanságát, meglepettségét legyőzve bólogatni kezd. A nyakamba nem tudom felemelni, de velem egymagasságba hozni simán fel tudom emelni, úgy, hogy féloldalasan a derekamra veszem. Én látok, így nagy valószínűség szerint ő is fog. - Látsz rendesen? - kérdezem meg tőle a biztonság kedvéért, mire csillogó szemekkel nézi a pingvineket, ahogy a halakért úszkálnak hatalmas sebességgel. - Hogy hívnak? Én Karin vagyok - mutatkozok be, hogy oldjam a hangulatát. Azzal, hogy megemeltem a szülei is jobban megláthatják, de, ha nem találnak ránk, akkor a műsor végén felhívom az állatkertet, hogy mondják be, hogy Hande, mint kiderült az imént a kislány neve, a magellán pingvineknél várja a hozzátartozóit. Most is szívesen telefonálnék, de az etetéshez zene is társul, így gyanítom, hogy nem sokat hallanánk egymásból a vonal másik végében ülő személlyel.
A műsor közben én azért figyeltem a környezetet is, hátha megjelenik egy aggódó felnőtt, aki a kislányhoz tartozik. Nem is volt alaptalan a feltevésem, mert hamarosan feltűnik egy nagyon ideges fiatal anyuka, aki szinte rohanva igyekszik felénk. - Nézd! Ott van anyukád - mutatom meg Hande-nek, és amit ő is észreveszi, leteszem, hogy nehogy félreértés legyen a dologból.
Azért figyelem őket, nehogy véletlen rossz személynek adjam át a kislányt. Mindkettőjük reakciójából viszont azt szűröm le, hogy valóban anya és lánya. De az is hamar kiderül a számomra, hogy Hande csak most fogta fel, vagy pontosabban vette észre, hogy az anyukáját nagyon elhagyta.
- Ugyan! Ez természetes - hárítom kedvesen a hálálkodást. - Láttam, hogy egyedül van, és tudom, hogy egy ekkora helyen milyen könnyű elkavarodni egymástól. Természetes, hogy addig figyelek a kisgyerekekre, amíg a hozzátartozókkal meg nem találják egymást - magyarázok, hátha ettől megnyugszik egy kicsit. - Jól van? - kérdezem bizonytalanul, mert elég sápadnak tűnik a nő. Nő?! Alig lehet tőlem pár évvel idősebb. - Jöjjenek, üljenek le, itt egy pad - mutatok a pár méterre tőlünk üresen álló ülőalkalmatosságra. És, ha hagyja, akkor segítek neki eljutni a padig, mert félek, elájul itt nekem. Még véletlenül sem helyezkedek közéjük, de azért igyekszek mind a kettőjüket szemmel tartani. - Itt egy kis víz - veszek elő egy bontatlan üveg vizet a hátizsákomból, és az anyuka felé nyújtom. - Te is kérsz? - kérdezem kedvesen a kislánytól is. Nagyon sokat túrázok, így már megszokásból is mindig több fél literes víz van nálam szükség esetére.

Úgy tartják, hogy az ember sok mindent kibír, még akkor is, ha úgy érezzük, hogy az élet terhe alatt összeroppanunk, de azt pontosan tudtam, ha a lányomnak bármi baja esne, akkor azt nem élném túl. Ő volt számomra a legfontosabb és érte bármire képes lettem volna. Azzal pedig, hogy eltűnt mellőlem a lehető legrosszabb rémálmom vált valóra. Pár másodperc is elegendő volt ahhoz, hogy úgy érezzem a szívem darabokra hullik, mert nem látom őt és nem tudom merre van. Arról nem is beszélve, hogy manapság megannyi gyermek tűnik el nyom nélkül és hiába szerettem volna nem erre gondolni, attól még beette magát a gondolataim közé, aminek köszönhetően a pánik egyre erősebben kezdett eluralkodni rajtam. Szívem hevesen zakatolt, mint aki bármelyik pillanatban képes lenne kiugrani a helyéről, a világ forgott velem, miközben próbáltam átlátni a tömegem és megpillantani őt.
Miért nem látta őt senki?
Miért ment el?
Ugye nem esett baja?!
Egyre inkább kezdett a nyomasztó érzés átjárni, de tudtam jól, hogy nem adhatom fel. Itt kell lenni és nem telt el sok idő. Csak egy vagy maximum kettő perc. Csak annyi időre engedtem el a kezét, amíg visszapakoltam a hátizsákomba a korábban elővett dolgokat. Természetesen magamat hibáztattam, mert talán meg kellett volna vele fogatnom a kabátomat, akkor hamarabb is észrevettem volna, hogy elengedi, vagy nem kettesben kellett volna vele kijönnöm. Velünk jöhetett volna Rose is, de őt se akartam állandóan nyaggatni. Hiába rajongott a lányomért, így is már annyi mindent tett értünk. Deniz pedig szóba se jöhetett, hiszen nem is tudott Hande létezéséről és ez így volt a legjobb. Ebben a legutóbbi véletlen találkozásunk is megerősített, hiszen már új élete volt, amiben számunkra nem volt már hely. Én legalábbis így éreztem.
Idegesen túrtam a hajamba, miközben felmásztam egy pad tetejére, hogy átlássak az emberek feje fölött és reménykedtem abban, hogy még azelőtt megtalálom a lányomat, mielőtt a sötétség ismét magával rántana, mert elájulok.  

- Szia! – mosolyogva pillantottam fel a nénire, majd amikor azt kérdezte, hogy felemeljen, akkor csak bólintottam egyet. Imádtam a pingvineket. Azóta rajongtam értük, amióta láttam őket a Madagaszkár mesében. Olyan viccesek és lököttek voltak. Mosolyogva figyeltem a történéseket, olykor pedig nevettem vagy éppen tapsoltam, ha egy-egy trükköt mutattak be a finom halért. Átkaroltam a szőkeség nyakát, majd amikor újabb kérdését meghallottam akkor őt fürkésztem. – Igen, köszönöm. – anya mindig azt mondta, hogy legyünk illedelmesek és barátságosak. Sokkal jobb kedvesnek lenni, mint undoknak. Bár utóbbira nem volt semmi okom se jelenleg. Lehető legjobb helyről tudtam megnézni a pingvineket és az etetésüket. Mielőtt pedig elárulhatnám a nevét, azelőtt meghallom anya hangját és a nevét, mire Karin sietve lerak és mielőtt feleszmélhetnék a történésekből addigra már anya védelmező karjai vesznek körbe.

Egyszerre jár át a megkönnyebbülés, amikor kiszúrom a lányomat a tömegben, ugyanakkor pedig az idegesség még inkább átjár, mert egy ismeretlen lány karjai között pillantom meg, vagyis úgy tűnik. Túlzottan messze vagyok ahhoz, hogy bármit is biztosra vegyek. Sietve ugrom le a padról, majd pedig mit sem törődve azzal, hogy mennyi embernek megyek neki, még gyorsabban próbálok eljutni Handehez, hogy utána átöleljem őt és meggyőződjek arról, hogy nincs semmi baja. Miután váltottam vele pár szót, az után jövök rá, hogy akad még egy néző, aki minket figyel. Sietve fordulok az ismeretlen lány felé is és próbálok kedves lenni, nem pedig egyből megenni őt, mint egy anyaoroszlán. Szemmel láthatóan csak vigyázott a lányomra és hálás vagyok ezért, ugyanakkor megtanultam már az életben azt, hogy olykor az ártatlannak tűnő emberek a legveszélyesebbek, így azért még akadnak kétségem vele kapcsolatban.
Mi van, ha csak azért volt kedves, hogy megnyerje a lányom bizalmát és utána könnyebben magával tudja vinni? Annyi rosszat hallani nap, mint nap. Néha már ezért se szeretem bekapcsolni a tévét, mert csak a rosszabbnál rosszabb dolgokról beszélnek ott, mintha semmi jó nem történne a világban, vagy annak nem is lenne hírértéke.
Hallom amit mond, de attól még a félelem és az aggódás nem képes csak úgy elillanni. Szavaira először csak bólintok, majd körbepillantok, mintha csak arról szeretnék meggyőződni, hogy tényleg semmilyen veszély nem fenyegeti a lányomat. – Ezt úgy mondja, mintha nagy tapasztalata lenne benne. Esetleg gyerekkel foglalkozik? – hangom barátságosan csendül, de ugyanakkor alig észrevehetően kisebb aggódalom is vegyül bele. Az újabb kérdésére időm sincs válaszolni, mert Hande megelőz benne. – Anya most is el fogsz ájulni? – aggódva csendül a hangja, mire elmosolyodom és gyengéden megsimítom az arcát. – Nem kell aggódnod kincsem, jól vagyok és semmi ilyen se fog történni. Megígértem, hogy többé nem ijesztelek meg és tudod jól, hogy soha nem szegném meg az ígéremet. – erre ő sietve bólint és elmosolyodik. Természetesen ez egy olyan ígéret, amit lehet egyszer meg fogok szegni, de most minden erőmmel azon vagyok, hogy nehogy elájuljak. Nem akarom még egyszer megijeszteni a lányomat ilyen téren. Az orvosok se találtak semmit se, hogy ez mitől lehet. Egyszerűen csak ha túlzott stressz ér, akkor olykor elsötétül a világ és pár óra múlva általában a kórházban térek magamhoz. A családom már tudta jól, hogy miként is kezeljék az helyzetet, mert először tinédzser koromban történt meg. Anno Deniz is pontosan annyira megijedt, mint Hande vagy a családom, amikor először találkoztak ezzel. – Remek ötlet. – megfogtam a lányom kezét és vele együtt sétáltam a padhoz, aki egyből elkezdett ide-ode billegni a lábain, ahogy megálltunk és leültem. Láttam rajta, hogy nem akar leülni, így nem is erőltette. Inkább csak követtem a sóvárgó pillantását. – Oda mehetsz, mert csak egy lépésről van szó, de többet ne szaladj el. Kisujjeskü? – ő csak bólintott, majd puszit nyomott az arcomra, miután kisujjesküt tettünk és odasétált a korláthoz, hogy meglesse milyen állat is lakik a kerítés túloldalán. Szerencsére onnan még ő is látta, mert mi magasabban voltunk, mint az állat.
- Még egyszer nagyon köszönöm. Yasemin vagyok. Nem ülsz le, vagy esetleg sietsz? – szerettem volna kicsit jobban megismerni a szőke lányt. Valószínűleg pár évvel fiatalabb lehet, mint én. Szerettem volna minden kételyt eloszlatni, hogy még hamarabb meg tudjak nyugodni és el tudjam kergetni az esetleg ájulást még időben.  Közben pedig a lányomat fürkésztem, aki mosolyogva vette szemügyre az elefántokat.

Egy kisgyerek folytonos felügyeletet követel, ami időnként végezve nem tűnik túl nagy kihívásnak, de nap, mint nap, felkeléstől lefekvésig már bizony kimerítő. A legtöbb gyerek ráadásul nem is rosszaságból csinálja a dolgot csak kíváncsi, hiszen számára még minden új, minden érdekes, így mindent meg akar nézni, meg akar tapasztalni. Ráadásul már iskolás korúak mire kifejlődik bennük a félelem érzet, így kezdetben nem rémiszti őket semmi, csak akkor, amikor már megtörtént a baj. Ha én vigyázok egy-egy gyerkőcre, akkor hiába tűnik úgy, hogy mást csinálok, igazából a figyelmem jelentős része a gyereké. Sokszor meg is lepődnek, hogy látszólag oda sem figyelek, így ők szabadon játszanak, de, ha olyat csinálnak, ami veszélyes, akkor már ott is vagyok, hogy megelőzzem a bajt. Alapvetően nem szeretem korlátozni a gyerekeket, és, ha mondjuk mászókán játszik, akkor inkább állok ott mellette, hogy elkapjam, mint tiltsam a dologtól, de mérlegelem, hogy mi az igazán veszélyes, és mondjuk, mozgó hinta közelébe nem engedem. Nem vagyok paranoiás, de tényleg bármikor bárhol érheti őket baj, és pillanatok kérdése, hogy meg is történjen. Egy ekkora, ilyen nyüzsgő és érdekes helyen, mint egy állatkert, pedig valóban másodperc kérdése, hogy elkeveredjenek egymástól az emberek. Főleg a gyerekek. Bár hiszem, hogy az itt dolgozóknak megvan erre a megfelelő protokolljuk, de kérdés, hogy a szülőnek eszélbe jut-e a pánik alatt, hogy tőlük kérjen segítséget.
A most mellém keveredett kislány is valószínűleg egy pillanat alatt keveredett el a felnőtt kísérője mellől. Számomra pedig teljesen természetes, hogy vigyázok rá, amíg meg nem találjuk a szüleit, és, hogy mivel láthatóan még nem vette észre, hogy elveszett, nem is tudatosítom még ezt benne. Ha megijed, lehet nem fog tudni válaszolni a kérdéseimre, amik fontosak, hogy megtaláljam a hozzátartozóit, ha a műsor végéig ez nem történik meg. Egyébként egy nagyon aranyos és kedves kislány, aki hamar a hangjára talál mellettem, és válaszol a kérdéseimre. A nevét viszont nem tudja elárulni, hiszen az anyukája hamar feltűnik. Nem is állok az újra találkozás útjába, bár szeretnék meggyőződni róla, hogy valóban minden rendben van-e velük, így nem megyek semerre.
A fiatal anyukán látszik a megkönnyebbülés, amint a karjaiba zárja a kislányt. Azért lélekben készülök arra, hogy nem csak hálás szavak hagyhatják el az anya ajkait, hanem ideges számonkérés is. A feszültségnek valahol ki kell jönnie mindenkiből, és lehet jobb, ha nem a gyereken csattan. Ezért is próbálom meggyőzni, hogy nem vagyok gyerekrabló. Egyébként is, mit kezdenék egy gyerekkel? Nem vihetem magammal a koliba, mint új lakótársat, és mindenképpen szeretném befejezni a tanulmányaimat.
A kérdést hallom, és már veszem is a levegőt, hogy válaszoljak, de a kislány aggódó hangja megelőz. Az én is látom, hogy a nő nagyon sápadt, ezért is próbáltam volna a figyelmét terelni, de megelőztek. De megtudok egy fontos dolgot: ájulós típus. Az ígéretről viszont, amit a lányának tesz, sejtem, hogy nem igazán betartható. De tényleg nem lenne jó, ha elájulna, és a gyerkőc is megijedne, ezért is ajánlom nekik, hogy üljünk le a közeli padra. Látom csak az anyuka fog leülni, így én is inkább az állás mellett döntök. Most jobban tettre késznek érzem magam, ha nem ülök le. A kislány testbeszédét az anyuka fejti meg, és engedi, hogy a néhány lépésre tőlünk lévő ketrec rácsaihoz menjen. Persze előtt a szavát veszi, hogy most nem tűnik el a szeme (szemünk) elől.
Figyelem a kislányt, hogy mit csinál, és próbálom az anyukán is rajta tartani a szememet. Még mindig elég sápadtnak tűnik. - Igazán nincs mit! Ez tényleg természetes - foglalok mégis helyet én is a padon. - De, köszönöm! - mondom végül. - Nem sietek - válaszolok a kérdésre. - Karin vagyok. Karin Bjorge - mutatkozok be én is. - Hogy érzed magad? - kérdezem aggódó tekintettel. - Ha nagyon szédülsz, egy kicsit hajtsd a fejed a térdeidre, az segít, hogy a vér visszatérjen a fejedbe. És próbálj mélyeket lélegezni - javaslom neki nyugodt hangon.
Ha pedig azt látom, hogy már jobban van, akkor válaszolok a korábbi kérdésére is. - Egyébként diákmunkaként szoktam kisgyerekekere vigyázni, így van tapasztalatom ezen a téren - mondom mosolyogva. - Ne vedd, kérlek tolakodásnak, de… gyakoriak ezek az ájulásaid? - kérdezem aggódva.

Minden szülőnek az a rémálma, hogy egyszer szemelől téveszti a gyermekét. Reménykedtem abban, hogy velem soha nem fog ilyen történni, főleg nem ebben a városban, ami még számomra is eléggé ismeretlen volt. Hiába váltották egymást a hetek, azért ennyire rövid időn belül nem sikerült kiismernem magamat. Egyedül a környékünk volt olyan, ahol pontosan tudtam mit merre találok, illetve merre kell menni a lányom iskolájához, vagy a munkahelyemre, meg még egy-két fontosabb helyet.
Biztos voltam abban, hogy most hordtam ki két lábon egy szívrohamot, és ha ma nem fog magával rántani a sötétség, akkor már soha többé. Persze ez erős túlzás volt, de miután biztonságban tudtam a lányomat és magamhoz tudtam ölelni, az után minden erőmmel azon voltam, hogy megnyugtassam a zakatoló elmémet és szívemet, illetve elkerüljem azt, hogy újra megtörténjen az velem, ami már életem során párszor a lehető legváratlanabb esetben esett meg, vagyis hogy elájuljak. A közeli pad említését örömmel fogadtam, nem is haboztam sokáig, hogy elinduljak a megfelelő irányba. Főleg, hogy ki tudja meddig lesz szabad, hiszen az állatkertben meglepően sokan voltak még most, pedig azt hittem az időjárás miatt már nem lesz ennyire tele.
Próbáltam nem megfeledkezni a szőke lányról, de a korábban történtek miatt most még inkább a lányomon felejtettem a pillantásomat. Biztos akartam lenni abban, hogy nem fog újra eltűnni és nem csinál megint ilyen butaságot, hogy se szó, se beszéd egyszerűen faképnél hagy. Örültem annak, hogy őt annyira elvarázsolta a hely, hogy a pánik nem lett úrrá rajta, ami esélyesen a mellettem álló lánynak is köszönhető, ugyanakkor bele se akartam volna gondolni, hogy mi történt volna akkor, ha tudatosul benne az, hogy „elveszítettük” egymást.
A lány válaszára kicsit szomorúan rázom meg a fejemet. – Hidd el, ez egyáltalán nem természetes. Sajnos a legtöbb ember csak magával van elfoglalva, észre se veszi a másikat. Még akkor se, ha az orra előtt történnek az események. – kicsit elhúzom a számat is, mert itt még inkább ezt tapasztalom. Ha kicsit lassabban haladsz a metrónál is, akkor képesek fellökni vagy átgázolni rajtad, mintha te ott se lennél. Viszont szerencsére úgy néz ki, hogy most egy kedves és barátságos lányt sodort az életünkbe a sors. Végül elmosolyodom, amikor helyet foglal mellettem a padon. A pillantásom a lányomra siklik, majd leveszem a hátamról a hátizsákot és az ölembe rakom. Előveszem a kulacsomat és kortyolok párat, mert ilyenkor fontos az is, hogy igyak. – Örülök a találkozásnak. – kezemet nyújtom neki és remélem, hogy elfogadja. – Yasemin Miray Arslan a teljes nevem, ő pedig Hande Arslan, a lányom. – tudom, hogy az emberek fejében legtöbb esetben ilyenkor az fut át, hogy miként lehet ő a lányom? Annyira fiatalnak tűnők és tényleg az vagyok. Aztán pedig jön az ítélkezés, hogy biztosan felelőtlen voltam, vagy csak így akartam megtartani a férfit, aki persze nem maradt. Vagyis sokszor futottam már bele ebbe az előítéletbe, pedig nem sok igazság van ezekben a gondolatokban. Tény, hogy a lányom apja nem maradt velünk, mert pontosan azon a napon hagyott el, amikor el akartam neki mondani, hogy gyermeket várok. – Köszönöm, de nem lesz gond. – nem hajoltam előre, de továbbra is ügyeltem a légzésemre, ahogyan még oda haza az orvosom is mondta. A percek múlásával szerencsére kezdtem egyre jobban lenni és bizakodtam abban, hogy ez már így is fog maradni. Nem akartam nagyobb riadalmat okozni, hiszen elég volt a mai napra az, hogy rövid időre elkeveredett Hande.
- Ezek szerint tényleg értesz hozzájuk és ezért találtad meg ennyire könnyedén a közöshangot vele is. – elmosolyodtam, ahogyan a lányomra siklott a pillantásom. – Hallottam, hogy itt nagy keletje van a bébiszittereknek, de még nem volt lehetőségem jobban utána járni, hogy is működik. Szereted csinálni? – kíváncsian fürkésztem a lányt és ezzel elárultam azt is, hogy nem ebben az országban nevelkedtem, vagy legalábbis nem régóta vagyok itt. Kérdésére először csak nemlegesen megráztam a fejemet. – Szerencsére nem, inkább az a rossz benne, hogy váratlanul történik és általában nem tudok ellene tenni semmit se. – kicsit megrántom a vállaimat is, mintha nem lenne nagydolog. – Orvosok szerint nincs nagy baj, nem találtak semmit se. Egyszerűen csak a túlzott stresszre képes így reagálni a szervezetem, mintha meg akarna védeni, vagy legalábbis valami hasonlót magyaráztak egyszer. – akkoriban nem igazán figyeltem erre még. Gyerek voltam én is és minden más sokkal fontosabbnak tűnt, mint egy ájulás. – Kérlek, ne aggódj. Nem fogok hamarosan kikötni a földön vagy az öledben. Már sokkal jobban vagyok. – próbáltam megnyugtatni őt, mert nem szerettem volna, ha aggódik értem, értünk. Alapból furán hatott, hogy egy idegennel ennyire törődik, ugyanakkor kicsit magamra emlékeztetett ezzel. Én is ilyen voltam.  
- Kérsz süteményt? Tegnap készítettük. – ha kért, akkor elővettem az ételhordót és felé nyújtottam, hogy vegyen belőle. - Çatlak Kurabiye, vagyis hétköznapi nyelven török repedt süti. Remélem nincs allergiád, mert a végén még „megmentesz” minket, aztán mi meg hálából a kórházba juttattunk. - manapság az emberek mindenfélére allergiások, így biztosra akartam menni. Ha kellett, akkor könnyedén felsoroltam azt a pár hozzávalót, hogy miből is készült.
Ismételten a lányomat fürkésztem mosollyal az arcomon, majd kisimítottam az arcomból a hajamat, amit a szellő sodort oda.
- Te itt nőttél fel? – kíváncsian fordultam Karin felé, majd sietve tettem hozzá. – Bocsánat, nem akarlak faggatni, csak mondtad, hogy gyerekkel is foglalkozol és gondoltam, ha régóta itt élsz, akkor van pár tipped, hogy esetleg mit lenne érdemes meglátogatni. Én még nem igazán ismerem ki magam a városban. – kicsit szabadkoztam, de tényleg nem volt semmi hátsószándékom a kérdéssel. Egyszerűen csak minden ötletnek örülnék, mert szeretném Hande számára is könnyebbé tenni ezt a hatalmas változást, ami az elmúlt hetekben beállt az életünkben.

Nincs gyerekem, és még nem is akarok, de vigyázok gyerekekre, és tudom, hogy mennyire pánikba tudnak esni, ha azt veszik észre, hogy elvesztek. Láttam, tapasztaltam már, és azt a fajta pánikot, amit akkor élnek át, mindenképpen el akarom kerülni. Egy kisgyerek számára a szülő jelenti a Mindent, a szeretet, a nyugalmat, a biztonságot, és még hosszan lehetne sorolni, hogy mit. Ráadásul a gyerekek a pillanatban élnek, és, ha a Minden eltűnik, akkor összeomlik a kis világuk, és hiába tudhatnak normál körülmények között válaszolni az ilyekor fontos kérdésekre, a pánik miatt lehet, még a nevüket sem tudják megmondani. Ezt pedig nagyon szeretném elkerülni. Nincs szükség arra, hogy ez a kicsi lány itt a karjaimban ilyen pánikot éljen át, és, hogy esetleg ennek következtében az állatkeret is szörnyű helynek érezze a jövőben, amikor most szemmel láthatólag nagyon élvezi az ittlétet.
Hogy mit élnek át a szülők, azt is sejtem, és nem is hibáztatom őket, de ők talán… talán kicsit jobb helyzetben vannak, mert bennük feléledhet a remény, hogy épségben megkerül a gyerek. Bár egyáltalán nem irigylem ilyen helyzetben őket sem. Ők ugyan úgy pánikba esnek ilyenkor, de nekik már lehet valami megoldásféle a tarsolyukban, amivel könnyebben átvészelhetik a dolgot, mint a kicsik.
Most szerencsére nem volt nagy baj, és legjobban az anyuka esett kétségbe, de látom rajta, hogy túl fogja magát tenni a dolgon, csak időre van szüksége. A kislány jól van, egy haja szála sem görbült, nem ijedt meg, talán fel sem fogta teljesen, hogy mi is történt, így pedig talán az anyukának is könnyebb lesz feldolgoznia a történteket.
- Nos, lehet benne valami, de talán ez a hely, ahol ennyi gyerek van, és mindenki tudja, hogy leginkább miattuk járnak ki a legtöbben, talán egy kicsit több odafigyelést eredményez - bár sok a talán, próbálom bíztatni, hogy az állatkert mégsem az Upper East Side, ahol a szupergazdag befektetőt rohangálnak csak a pénzt látva maguk előtt. Az itt lévők többsége azért maga is gyereket nevel, vagy gondolkozik azon, hogy majd később szeretne, illetve ide pihenni, kikapcsolni jönnek, és ilyenkor megváltozik a gondolkodásuk is. Másabb ingerekre lesznek érzékenyek, mint a város többi részén.
- Én is örvendek, Yasemin - fogadom el a felém nyújtott jobbot. - Karin Janne Bjorge vagyok, de szólíthatsz Szöszinek is - mutatkozok be, és a mindenki által használt becenevemet is elárulom. Még néhány tanárom is így hív, mert ezt a legkönnyebb nekik megjegyezni és kiejteni is. A kislány nevét is igyekszek megjegyezni, mert sosem lehet tudni, hogy mikor sodor minket ismét össze az élet. Az, hogy valóban jól láttam, hogy anya és lánya, azon igyekszek nem meglepődni, mert nincs hozzá közöm. Látható, hogy nem ebbe a kultúrába valók, így lehet, hogy az, hogy ennyire fiatalon egy ilyen korú lány anyukája, teljesen normális. És egyébként is, régen az itteni kultúrában is jóval fiatalabban vállaltak gyereket, és lehet, hogy az lenne a helyes. Legalább is biológiailag. Az én korosztályomnak van még elég energiája, hogy egy kisgyerek után rohangáljon, a kezdeti időszakban pedig néhány óránként felkelve, alig aludva átvészeljen heteket, hónapokat. Bár ezt utóbbit minden olyan ember csinálja, aki főiskolára, egyetemre jár, mert éjjel szoktunk tanulni, hiszen nappal órára járunk. A fáradtságot pedig alig vesszük fel, ha mégis, akkor egy kávé átsegít rajta. Na, jó, nálam több, de én magát az ízét is nagyon szeretem.
Nem erőltetem az előre hajlást, felnőtt, és tudja, hogy mire van szüksége a szervezetének. Ráadásul úgy tűnik, valóban jobban van, mert jobb a színe is.
- Általában igen, szeretem. Sok tapasztalatot lehet szeretni, és ismerkedni is szeretek. Ráadásul én egy ügynökségen keresztül szoktam vállalni egy-egy gyerek felügyeletét, ami biztonságosabb, mintha magam hirdetném, mert előttem már van egy szűrés. Így pedig nincs az, hogy nekem valami bajom legyen, ha a személyes elbeszélgetésre kerül sor, de a szülőknek is jó, mert, ha olyan beosztásban kell vállalni a felügyeletet, ami nekem nem jó, akkor már eleve ki sem közvetítenek - mesélek neki egy kicsit a dolgokról és a fejvadász cégről. Lehet, hogy már ő is elgondolkozott ezen a lehetőségen, csak nem tudta, hogyan is lehetne igazán nekiállni. - Te is gondolkoztál mar azon, hogy néha igénybe vennél egy babysittert? - kérdezem kedvesen. Olykor mindenkinek szüksége lehet egy ilyen segítségre, még akkor is, ha nem rendszeres időszakonként. Itt, New Yorkban mindenre lehet megoldást találni, persze általában pénzért, így ezt mindenkinek magának kell mérlegelnie. Viszont lehetőségként mindenféleképpen jó, ha tudjuk, mihez lehet nyúlni végszükség esetében. Hande még túl kicsi, hogy akár egy órára is magára lehessen hagyni otthon, és bármikor szüksége lehet arra, hogy valaki legalább erre az időre vigyázzon rá.
Figyelmesen hallgatom, hogy mit mond az ájulásairól, de talán nem vészes a dolog. - Örülök, hogy most már nem fenyeget az ájulás veszélye - mosolygok rá kedvesen.
Már akarnám mondani, hogy, köszönöm, nem kérek, de gyomrom közbe szólt. Szó szerint. Igazából csak reggeliztem, és itt, hiába vagyok már felnőtt, úgy elvarázsolt a hely, hogy megfelejtkeztem az evésről. - Ha nem gond, megkóstolnám - válaszolok szerényen. - Nincs allergiám, ne aggódj - válaszolok erre a kérdésére is. Legalább is egyelőre még nem tapasztaltam, hogy bármire is allergiás tünetet produkálnék, bár tudom, hogy ez bármikor bármire beindulhat. Ha pedig előveszi, leveszem a kesztyűmet, és kiveszek egyet. - Nagyon jól néz ki, és nagyon finom is - teszem hozzá az első falat után. - Esetleg elárulod a receptet? - kérdezem kedvesen. Így ránézésre nem tűnik macerásnak az elkészítése, és néha, a koliban is jól jönne egy kis gyors nasi. Az általam kedvelt és ismert édességek viszont, bár nagyon finomak, nem egy kolihoz valók. Pontosabban, a kolis konyha és az ottani felszereltség nem való hozzájuk.
Nem lep meg túlságosan a kérdés, ha most nem is igazán kivehető a norvég akcentusom. Az leginkább akkor érződik, ha fáradt vagyok, vagy, ha gyorsan beszélek. - Semmi baj - mondom mosolyogva. - Nem, nem itt nőttem fel. Osoból, Norvégiából származom, és az államokba csak tanulni jöttem. Ráadásul már nem is az itteni főiskolák egyikére járok, hanem az állam másik végében lévő Cornellre. De péntektől vasárnapig itt vagyok, mert itt vannak a diákmunkáim, és az ügynökség is, ahova még az első félévemben jelentkeztem, amikor még a NYU-ra jártam - magyarázok bővebben. - Ti egyébként melyik részén laktok? Mert én leginkább Manhattant ismerem, ebbe a városrészbe ritkán járok. De mire lennél leginkább kíváncsi? - kérdezem, mert lehet, hogy mégis tudok neki segíteni.
- Egyébként nem vagytok éhesek? Van itt egy jó kajálda, meghívlak benneteket, ha velem tartotok - ajánlom nekik. Bár igazából nem is csak egy helyen lehet enni, mert vannak gyorskajáldák és rendes éttermek is, ha valaki be akar ülni enni; kinek mi tetszik. Nekem pedig mindegy, hogy mit választanak, csak valami komolyabb legyen a sütinél, még akkor is, ha egyébként nagyon fimon.

Megmosolyogtatott a beceneve, de csak egy bólintással feleltem arra, hogy úgy is hívhatom. Kíváncsi lennék, hogy csak a hajszíne miatt ragadt rajta ez a becenév, vagy van valami történet is mellé, hogy a barátai miért így hívják, de majd talán egyszer erre is fény derül. Jelenleg nem akartam rákérdezni, mert még nem igazán ismertük a másikat és fogalmam sem volt arról se, hogy mennyire lehet közvetlen. Vannak olyan emberek, akik nehezen elegyednek beszédbe az idegenekkel.
Szerencsére a szédülés is kezd elillanni, a szívem is újra kezdi a jól megszokott ritmust járni. Örülök annak, hogy nem lett nagyobb baj. Tényleg nem tudom mit tennék akkor, ha a lányommal történne valamit. Lehet olyanná válnék, mint a filmekben, amikor a szeretteiket bántja valaki és őrjöngő bosszúba kezdenek. Na jó, ezt nehezen tudom elképzelni, de az biztos, hogy akkor kialudna a fény az életemben. Mindig is nagy családot szerettem volna, de azért azt nem gondoltam volna, hogy ennyire fiatalon leszek anyuka, ahogyan azt se, hogy úgymond egyedül kell majd szembe néznem a nehézségekkel, ami a szülői léttel jár. Szerencsés vagyok, hogy a családom nem tagadott ki, hanem kiállt mellettem és megvédett a rosszindulatú emberektől is.
Hamarosan pedig az is kiderül, hogy számára nem új keletű az, hogy gyerekekkel foglalkozzon.  Kíváncsian hallgatom azt, amit mesél, hiszen nem annyira vagyok még otthon ebben a témában. Nálunk ez nem igazán megszokott, hogy idegenek vigyázzanak a gyerekekre. Amióta pedig ide költöztem, azóta nem igazán volt még lehetőségem annak, hogy jobban utána járjak ennek a rendszernek, hogy miként is működik, mennyibe kerül és egyáltalán tényleg annyira megbízható-e, mint azt sokan állítják.
- Hmm, érdekesen hangzik és így te is biztosabb lehetsz abban, hogy nem egy őrült házába sétálsz be, aki fiatal lányokra vadászik, vagyis gondolom. – reménykedtem abban, hogy tényleg mind a két irányba alapos szűrés van, mert ha egyszer én is ilyenre adnám a fejemet, akkor biztos akarnék abban lenni, hogy a lányomat a lehető legjobb kezekre bízom arra a pár órára, amíg nekem el kell mennem. – Még nem igazán, valaki ajánlotta, de még nem tudtam utána járni a dolgoknak. – vagyis haboztam, nem vagyok biztos abban, hogy csak úgy egy idegenre rá tudnám bizni a lányomat. Az biztos, hogy mielőtt így döntenék, találkozni szeretnék azzal a lánnyal, aki vigyázni fog rá. Látnom és tudnom kell, hogy nem érheti semmi baj a lányomat. – Esetleg tudsz olyan ajánlani, amit érdemes megnézni vagy olyan oldalt, ahol elérhetőek az ilyen ügynökségek? Lehet majd körbenéznék, ha lesz egy kis időm. Azt esetleg tudod, hogy mindig napokkal előtte kell jelezni, ha szükségem lenne vigyázóra, vagy ha esetleg reggel tudom meg, hogy kellene valaki este, mert tovább kell dolgoznom vagy bármi más miatt, akkor is lehet hívni őket? – sajnos mindig történhet valami váratlan helyzet, amivel nem tudunk előre tervezni. Főleg az én munkámban is, igaz, ott eléggé megvannak a határidők, de tekintve, hogy az életemben is sok minden másképpen alakult, mint gondoltam volna… Tényleg jobb lesz, ha utána járok és nem húzom túlzottan el a dolgot, mert aztán meg az utolsó pillanatban fogok kapkodni.
Hallom hasának a korgását, de nem mondok semmit se, csak továbbra is felényújtom a süteményt, aztán pedig ismételten Hande felé, mert nagyon imádja. Igaz, mindig megjegyzi, hogy ezt is imádja, de ahogyan a nagyi készíti az a legjobb. Ezzel pedig mindig mosolyt varázsol az arcomra, mert teljesmértékben egyetértek vele. Anya főztjei mindig is finomabbak, mint az enyémek. Hiába tőle tanultam, akkor se lesz ugyanolyan. – Dehogy, vegyél akár többet is, ha ízlik. Hande imádja, azért szoktam ezt készíteni. – majd ha a lányok vettek, akkor ölembe raktam a dobozt és ráraktam a tetejét is, hogy nehogy beleszálljon valami. Mosollyal az arcomon pillantottam körbe, és szerencsére már nyoma se volt a korábbi rosszullétnek. – Örülök, hogy ízlik és persze, de bevallom nem tudom fejből a receptet. – egy pillanatra elhallgatok, mert tényleg így van és remélem nem azt gondolja, hogy nem akarom megosztani. – De ha van instagram oldalad vagy valami más oldalad, akkor szívesen lefényképezem és átküldöm, mármint ha lefordítottam. Ez édesanyám receptje és törökül van, de nem gond. Szívesen megosztom veled. – a legtöbb embernek volt fiókja, nekem is, de én nem nagyon posztoltam semmit se. A lányomról is maximum akkor került ki kép rá, ha nem látszott az arca. Soha nem értettem az olyan szülőket, akik a gyerekükkel pakolták tele a fiókjukat. Hol marad az ő védelmük? Én inkább egy-egy rajzomat, tervemet osztottam meg ott vagy tájról készült képeket ahol jártam, jártunk.
- Jó messzire keveredtél te is. Megszeretted az itteni életet vagy azért van honvágyad? Mit tanulsz? – egyik kérdés követte a másikat, de én ilyen voltam. Szerettem új embereket megismerni. – Sajnálom, nem akartam tolakodó lenni, csak mindig érdekes új embereket megismerni, főleg, ha ennyire barátságosak, mint amilyen te is vagy. –közben még egyszer megkínáltam őket sütivel, aztán pedig elpakoltam a táskámba, ha már senki se kért többet. Hande még mindig el volt az elefántokat fürkészve. Hallottam ahogy beszél hozzájuk, vagy nevetgél, mert éppen valami vicceset látott. – Mi is Manhattanben élünk, most csak az állatkert miatt érkeztem ide. Bármire, játszóházra, gyerekszínházra, csodák palotája vagyis igazából bármi érdekel, ha esetleg neked vannak már jól megszokott helyeid, vagy csak otthon vigyázol a gyerekekre, nem szervezzel közösprogramot velük? – ez eddig fel se merült, hogy ő tényleg csak vigyáz rájuk és nem mennek sehova se. Ezzel sincs baj, de akkor nem fogom tovább őt se zaklatni javaslatokért, hogy mit érdemes megnézni egy kislánnyal.
- Hande szeretnél enni menni? – a kislányom pár pillanatra elgondolkodott, aztán serényen bólogatni kezdett. – Akkor ez el is dőlt, viszont köszönjük a meghívást, de majd fizetem én a mi részünket. Biztosan van olyan dolog amire gyűjtesz, vagy a fiatalság szeret bulizni is, inkább arra fordítsd a megkeresetett pénzedet. – hangom barátságosan csendült és nem akartam vájkálni a pénzügyeiben se, mert tényleg kedves tőle az, hogy meghívna minket, de tisztában voltam azzal, hogy a diákélet nem éppen olcsó. Tankönyvek, tandíjak, a lakhatás és a többi dolog is ott volt. Ha már dolgozik, akkor azt fordítsa magára, ne pedig idegenekre.
Felvettem a hátizsákomat és megfogtam Hande kezét.
- Merre menjünk? Van kedvenc helyed, vagy te mindenevő vagy? – utóbbit már akkor kérdeztem, amikor elindultunk, hogy keressük valami helyet, ami mind a hármunknak megfelel.

Yasemin is gondolkodik egy babysitter felvételén, csak még nem tudott utánanézni, mint kiderült, így szeretnék neki segíteni. Sok kérdést is feltesz a dologgal kapcsolatban, én pedig figyelek, és úgy próbálok válaszolni, hogy kerek legyen az egész. - Nos, itt, New Yorkban tudom, hogy minden fajta változat van, hogy ki mikor mire hogyan szorul ilyen segítségre. Vannak azok, akik inkább nevelőnőt fogadnak fel, és, akik így, mondhatni, hogy a szülők helyett nevelik fel a gyereket, gyerekeket. De van arra is lehetőség, hogy csak néha-néha vegyen valaki igénybe egy babysittert. Ismertem olyat is, akit úgy fogadtak fel, hogy el kellett hozni az óvodából, előkészítőből a gyereket, és csak egy-másfél órát vigyázni rá, de ezt minden hétköznap, mert a szülők csak így értek haza, és nem akarták az oviban, suliban hagyni a gyerkőcöt. Én, személy szerint még nem találkoztam olyannal, aki csak egy-két havonta vállalt volna egy-egy órát, ha hirtelen kellett beugrania, de ez nem jelenti, hogy nincs ilyen - nyugtatom meg. - De, én mindenképpen azt ajánlanám, hogy ügynökségen keresztül vegyél fel valakit. Az ilyen közvetítő cégeknek van egy adatbázisa azokról, akik vállalnak ilyet, és ott megvan az is, hogy ki mikor mit tud vállalni, így, ha tudják, hogy Neked, Nektek mi az igényetek, akkor már csak azokat ajánlják, akik ezt teljesíteni tudják. Ez mindenkinek kényelmes, mert minket nem hívogatnak mindennel, ahogy ismeretlenek sem tudják a számunkat, meg nektek is, mert már egy előre szűrt réteggel kell elbeszélgetnetek. Persze ez anyagilag a szülőnek drágább, mert van egy közvetítői díj, amit ők fizetnek - avatom be ebbe a változatba. - De ott van, az általam veszélyesebbnek tartott változat, hogy vannak újságokban, bár most már inkább álláskereső oldalakon, olyanok, akik maguktól keresnek ilyen állást, vagy babysittert. Ez olcsóbb lehet, mert nincs közvetítői díj, de nem lehet tudni, hogy ki kicsoda - húzom el a számat, mert felsejlik előttem a rengeteg rossz lehetőség. - Ez utóbbinál elég, ha beírod a netes keresőbe, hogy „babysitter keres”, és kidobja a megfelelő hirdetési oldalakat. Én egyébként náluk vagyok - veszem elő az irattartómból a névjegykártyájukat, amiből nekem van még a koliban is. Persze a telefonomban is benne van a számuk, mert nem csak ezzel foglalkoznak, de, ha történik valami a telómmal, egyszerűbb, ha kártyán is megvan, és nem csak a neten kell megkeresnem az elérhetőségüket. - De ezekre is rá lehet keresni a neten, ha azt írod be, hogy „babysitter ügynökség” vagy „közvetítés” - árulom el, hogy nem csak az enyém létezik. - Egyébként is jobb többet megkeresni, mert lehet, hogy náluk pont nincs olyan szabad ember, akit keresel. Én személyesen nem ismerek senkit, így ajánlani sem tudok senkit. Magamat tudnám csak mondani, de én csak péntekről tudok felügyeletet vállalni vasárnapig, ami sokaknak nem jó, mert akkor ők sem dolgoznak, mármint hétvégén, és sok gyerek is pénteken iskolában vagy óvodában van, ahova a szülők értük tudnak menni - osztom meg vele az én helyzetemet, de leginkább, mint példát. Meg persze kényszernek sem akarom éreztetni, hogy engem kell választani. - Arra pedig, hogy mikor kell hívni valakit… nos… én nem hagynám az utolsó pillanatra a keresést, mert az sokszor esélytelen vagy akár veszélyes is lehet. Ha felhívsz, mondjuk így egy ügynökséget először, hogy „most kéne vagy két órára egy babysitter”, nem biztos, hogy találnak szabad embert, de lehet, ha van, és még megbízható is, akkor sem találják meg a gyerekkel a közös hangot, vagy a gyereknek nem szimpi az érkező. Én a helyedben azt csinálnám, hogy felhívnék néhány ilyen helyet, elmondanám, mire van szükségem, és lehet, rögzíteni tudnak a rendszerben, ki is küldenek néhány lehetséges embert, és megtartod néhány megfelelő nevét szükség esetére. Így kizárod a nem megfelelő személyeket, de lesz megoldásod a váratlan helyzetre - osztom meg vele az én ötletemet. Hogy ilyenkor kell-e fizetni, vagy menyit, azt én nem tudom, de ez is ügynöksége válogathatja.
Amikor előkerül a sütijük, rájövök, hogy éhes vagyok, és ezt Yasemin is hallja. - Nem, köszönöm, egy elég - hárítom a további felajánlást kedves mosollyal. Nem szoktam ilyen helyzeteket kihasználni, és csak egy kóstolót veszek. Most is, még akkor is, ha nagyon finomnak találom. - Van minden, de leginkább a facebook massangerét használom, főleg telefonról. Várj, fel is veszlek - kapom elő a telefonomat. - Hogy talállak meg? - kérdezem, amikor már beléptem a megfelelő felületre. Videochatet is használok, meg minden olyat, amin személyesebb a kapcsolattartás a családdal és az otthoni barátokkal, vagy magyonn adatmennyiséget lehet megosztani, mert a suliban ez elengedhetetlen. - Nagyon szépen köszönöm. És nem sürgős - árulom el, hogy nehogy azt csinálja, hogy amint hazaért, ezt kezdi fordítani, csak mert kértem. - Ha van rá időd, csak akkor küld - kérem mosolyogva.
- Semmi gond - mosolygok. - A Cornellen légköri tudományok szakon vagyok - osztom meg vele a fő tárgyamat, de azt, hogy hobbiként pszichológia órákra is járok, már nem osztom meg vele. Ebből nem tervezek diplomázni, de a tudás hasznos. Bár lehet, hogy majd, valamikor leteszem a záróvizsgát is; még képlékeny. - Nos, hogy mennyire szeretek itt lenni… mondjuk úgy, hogy nincs bajom az itteni élettel, és szeretek világot látni is, más szokásokat megismerni, de haza akarok majd költözni - próbálok diplomatikus választ adni a kérdésre, amivel nem hazudok. - És Ti, Te, hogy keveredtetek erre, és milyennek ítélitek az itteni életet? - kérdezem érdeklődve.
- Én mindig megbeszélem a szülőkkel, hogy mikor hova mehetünk, nem mehetünk, mert lehet, hogy van valami félelme a gyereknek, amin, ha dolgoznak is, nem tenne jót neki, ha velem menne oda. Meg azokra a helyekre szoktam leginkább vinni őket, ahova a szüleikkel, vagy az óvodával, iskolával járnak - avatom be, hogy én mit szoktam csinálni. - De van egy gyerekszíhnáz a „Keleti 46-os utca” keleti felében és a „Nyugati 43-as utca”-ban is, ha jól emlékszem, annak valahol a közepe táján. De a térkép megmutatja pontosan, ha rákerestek. A Nyugati 16-os utcában van egy játszóház - majd elgondolkozok, hogy még mit ismerek még -, de így hirtelen nem jut több az eszembe - vallom be. - Játszóteret meg mindig a lakáshoz, vagy iskolához, óvodához legközelebbit szoktam választani, ha nincs egyéb óhaj - teszem hozzá mosolyogva.
A javaslatom, miszerint együnk valamit, Hande által eldöntésre került, amit Yasemin össze is foglal, én pedig csak mosolygok rajta. - Rendben, de e miatt egyébként nem kell aggódnod - veszem tudomásul a válaszát. Abba pedig nem avatom be, hogy egyébként nem vagyok szegény család gyermeke, és a sulit, kolit, életben maradást szolgáló dolgokat, mint a kaját, „alap” ruhákat a szüleim fizetik, én csak a többire keresem meg a pénzt.
Megvárom, amíg összeszedelődzködnek, és mind felállunk. - Én bárhol találok a fogamra valót - hárítom gyorsan a kérdést. - Te mit szeretnél enni, Hande? - kérdezem, és remélem Yasemin nem veszi zokon, bár nem tűnik olyannak. Ha pedig Hande elárulja mit kíván, akkor igyekszek megosztani velük azt, hogy merre találjuk a megfelelő helyet vagy helyeket. De végső soron a bejáratnál osztogatott térkéből is van nálam egy példány, ahol meg is tudjuk nézni, hogy melyik van a legközelebb.

Kíváncsian hallgattam mindazt, amit mondott, hiszen minél többet tudok meg erről a rendszerről annál könnyebben fogok tudni dönteni is. Nálunk odahaza nem igazán működik ilyen, vagy csak teljesen elkerülte a figyelmemet, mert nem volt rá szükségem. Akkor ott volt a családom és ők mindig ki tudtak segíteni, ha éppen nem tudtam a lányomra vigyázni. Ez pedig mindenkinek jó volt, mert nem kellett azon aggódni, hogy vajon biztosan megfelelő kezekben hagyom Handet vagy nem, vagy még azon is stresszelni, hogy miként tudom megoldani az életünket, mert képtelen lettem volna akkoriban annyi felé szakadni.
Mindig is jobb szerettem személyesen hallani a véleményeket, mintsem a kommenteket olvasni. Azért talán nehezebben hazudnak az emberek beszélgetés közben, mintsem egy-egy vélemény megírásnál. Ugyanakkor kicsit felkeltette az érdeklődésemet is mindezzel, mert abból amiket mondott arra tudtam következtetni, hogy ez itt eléggé megszokott és általános dolog. Ez pedig azért kicsit megnyugtatott, mert akkor biztosan egészen jól kiépített hálózatról van szó, biztosan alapos ellenőrzések történnek és kisebb eséllyel fog a lányomra egy őrült vigyázni, mintha csak egy hirdetés alapján vennék fel valakit. – Köszönöm ezt a sok információt. Nagyon hasznosak és nem gond, hogy az drágább. A pénz nem számít, ha a lányomról van szó, mert inkább fizetek többet, ha annak köszönhetően biztos lehetek abban, hogy biztos kezekben van és nem érheti baj, vagy nem arra megyek haza, hogy nincs meg. – a hangom is kicsit elcsuklott, mert erre még gondolni se akarok. Sietve megráztam a fejemet, mert ilyen nem történhet meg. Abba beleörülnék, ha egyszer valaki elrabolná az én tündéremet. Lehet olykor nehéz volt és teljesen másabb életem lenne, ha ő nem lenne, de akkor se változtatnék semmin se. Ő számomra a világot jelentette, még akkor is, ha gyakran emlékeztetett arra a férfira, aki először a világot ígérte, majd pedig összetörte a szívemet. – Ez érthető, gondolom a gyerekeknek is fontos az, hogy nem indig egy új személy vigyázzon rájuk. Majd a napokban utána nézek, hogy milyen cégek is jöhetnek szóba és kiket ajánlanak mások. Szerintem bent a kollégák között is akad olyan, aki él ezzel a lehetőséggel. Majd rákérdezek náluk is. – lehet túlzottan óvatosnak tűnhetek, mert nem akarok egyből fejest ugrani, de míg az embernek nem lesz gyereke, addig talán nem is fogja igazán átérezni azt, hogy mit jelent egy gyerek érkezése. Hamar fel kellett nőnöm, a világom és a gondolkodásomat is sokban megváltoztatta, ugyanakkor talán kicsit jót is tett, mert így nem tudtam elsüllyedni az önsajnálatban, hanem hamar talpra kellett állnom a szakítást követően.  – Aww, értem, de majd akkor eldől, hogy mi lesz. Mármint igazán szimpatikus vagy, de egyelőre inkább majd magamtól keresném fel az ügynökségeket, azt se akarom, hogy netalán azt gondolják, hogy valami örült vagyok, mert téged akarlak kérni. Tényleg nekem is át kell gondolnom, mert lehet itt ez természetes dolog, de ahonnan én jövök ott inkább a család és barátok szoktak segíteni, nem idegenek. – nincs ebben semmi rossz se, csak mindenhez idő kell. Az átállás, az újdonságok megszokása nem megy egyik pillanatról a másikra és jelenleg elég sok újdonság volt az életünkben. Azt se gondolnám, hogy Hande részére rossz lenne, ha esetleg pénteken vagy szombaton pár órán át valaki más vigyázna. Én is tudnék kicsit pihenni, vagy elvégezhetném addig a takarítást és legalább addig ő is jól érezné magát, el tudna menni játszótérre, vagy gyerekprogramokra. Ennek tényleg utána kell néznem. Fejben már hozzá is adtam a teendőim listájához, hogy „nyomozásba” kezdjek.
Sietve veszem elő én is a telefonomat és felétartom, hogy jól láthassa a nevet és a kirakott képet is. A profilképemen csak én vagyok, nagyon nem szoktam képeket feltölteni. A lányomról se osztottam meg igazán soha képeket. Nem azért, mert rejtegetni akarnám, de szerintem nem jó dolog a gyerkőcökről össze-vissza mindenféle fényképet megosztani a közösségimédiában. Én inkább ezt az elvet vallottam. Max. néha olyan kép volt fent róla, ahol nem látszott az arca, mert éppen mondjuk háttal állt, vagy még a babakocsi napernyője kitakarta a pofiját. Szerettem volna őt megvédeni, és azt se szeretném, ha később netalán emiatt érni hátrányt, mert én úgy gondoltam milyen cuki lenne ilyen, meg amolyan képeket felrakni róla. Ha pedig bejelölt, akkor viszonoztam elfogadtam a barátfelkérést. – Este majd átküldöm neked a receptet vagy holnap. Attól függ, hogy mi is mikor keveredünk haza. – hangom barátságosan csendült és még mosolyt is kapott a szavaim mellé.
- És ott pontosan mit tanultok? – meglepetten csendült a hangom és lehet, hogy most butának fog gondolni, de tényleg elképzelésem se volt arról, hogy mit is takarhat ez a szak. Én régóta tudtam már, hogy mi szeretnék lenni, célirányosan építettem fel az életemet úgy, hogy tájépítész lehessen belőle és szerencsére össze is jött. – Sok helyen jártál már? – tényleg érdekelt, biztosan remek érzés lehet fiatalon bejárni a világot. Nálam sajnos ez nem jöhetett szóba, pedig simán megkaphattam volna egy ösztöndíjat, de nekem ott volt Hande és nem akartam magára hagyni hosszú hónapokra, vagyis képtelen lettem volna rá.
- Anya itt kapott munkát, így ide költöztünk. – Hande ekkor döntött úgy, hogy beszáll a beszélgetésbe, majd újra beleharapott a sütibe. Amint lenyelte a falatot folytatta is. – Szerintem menő hely, mindig történik valami. Zajos és hatalmas. Az előkészítő is jó, már vannak barátaim is.  – megrántotta a vállaimat és tovább majszolta a sütijét. – Csak akkor lehetne jobb ez a hely, ha papa és mama is velünk jöttek volna. Ők nagyon hiányoznak, de minden este beszélek velük is, szerencsére Mo is jól van. – miután az utolsó falatot is bekapta kinyújtotta a kezét, hogy kér egy zsebkendőt, mert megszeretné törölni a kezét. Odaadtam neki és mosolyogva figyeltem.
- Igen, a munka miatt költöztünk ide. Kaptam egy remek lehetőséget és úgy gondoltuk megpróbáljuk. Lányommal is sokat beszélgettünk erről, de ő azt hiszem úgy fogja fel, mintha csak egy nagy kaland lenne, mint a mesékben amikor a hős egy végtelen utazásra indul. – mosolyogva figyeltem, ahogyan a száját is megtörölte, majd egy-két lépésre eltávolodott tőlünk, hogy kidobta a szemetesbe a piszkos zsebkendőjét, aztán pedig visszaszaladt hozzám és odabújt.
- Ez jól hangzik, mindenképpen megnézem majd őket. – közben elővettem sietve a telefonomat és bepötyögtem a címeket, amit mondott, hogy majd később megnézzem. Nem akartam elfelejteni, hogy miket is ajánlott, de nem akartam bunkó se lenni azzal, hogy most nézzek utána.
Kíváncsian fordultam a kislányom felé én is, miközben a válaszára vártunk. Látszott rajta, hogy nagyon töri a buksiját, majd amikor rájött mit is akar, akkor elmosolyodott.
- Sült krumplit és unikornisos hamburgert, mint amit pár hete ettünk. – édesen elmosolyodott, mert pontosan tudta, hogy olyat kér, amibe nem szívesen megyek bele. Mármint néha belefér ilyen dolgot enni, de jobb szeretem, ha egészséges ételeket eszik. Végül megadóan sóhajtottam és széttártam a kezemet, mint aki megadja magát.
- Rózsaszín volt a hamburger és az étterem is eléggé színes. Ha neked megfelel, akkor szívesen meghívunk oda. Vannak más ételek is, de készülj arra, hogy semmi nem a megszokott színben fog eléd kerülni. – nem tudtam azt, hogy ő mennyire lehet egészségtudatos, de én próbáltam ilyen téren meglelni mindig a középutat. Nem szerettem azt, ha folyamat egészségtelen ételeket eszik Hande, de még egy kivétel belefér. Úgyse leszünk gyakran ott vendégek.
- Remélem, tényleg nem sietsz, mert ahhoz kicsit utaznunk is kell. – ha pedig nem volt semmi kifogása, akkor összeszedtem minden cuccunkat, majd megfogtam Hande kezét és elindultam kifelé az állatkertből, hogy utána a metró felé induljunk el, mert pár megállót azzal is menni kell az étteremhez.
- Karin, még fogunk találkozni? Szeretsz olvasni? – Hande édesen elmosolyodott, miközben a lányt figyelte, míg a metróra vártunk. Megmosolyogtatott, hiszen egyértelmű volt, hogy szimpatikus neki a lány és jól érezte magát abban a pár percben, míg kettesben voltak az állatkertben.

Megértem Yasemint, hogy nehezen áll neki, mert mégis a kislányáról van szó, és ők sem ebben a világban szocializálódtak. Valószínűleg ő és családja is eddig inkább bízták rá családtagra, barátra, közeli, jó szomszédra, mint egy idegenre a gyereküket. Nem rábeszélni akarom, hogy ez a helyes, ha babysitter vigyáz a gyerekre, de megosztom vele a tapasztalataimat, és Rá bízom a döntést. - Ez egy nagyon jó, és természetes dolog, de átverésnek éreztem volna, ha ezt nem mondom el - árulom el neki az okot, hogy miért fektettem erre hangsúlyt, annak ellenére, hogy sejtettem, hogy nem Handen akar spórolni. Bár vannak olyanok, akiknek ez a különbség is sok anyagilag, és nem feltétlen negatív dolog áll a háttérben. Arra már nem mondok semmit, hogy a gyerek eltűnik a rá vigyázó szeme elől, mert most is egy szempillantás alatt történt a dolog, csak most gyorsan megoldódott, és nem lett belőle baj. Ha meg valaki szándékosan akarja elvinni a gyereket… nos, arra nem hiszen, hogy bárki fel lenne készülve szülőként, babysitterként, mert erre elég egy pillanatra félre nézni, vagy pár másodpercre elengedni a kezét.
- Nos, valóban nagyon fontos, hogy a gyerek tudjon kötődni a rá vigyázó személyre, meg az is, hogy a rendszeresség meglegyen az életében - értek egyet vele. Nagyon komoly mentális, és ebből következő testi tünete is lehet, ha nem alakítunk ki már egésze fiatalon egy megszokott ritmust, vagy, ha a gyerek azt érzi, hogy állandóan dobálják egymás között a felnőttek. Ezek a megszokott dolgok mind a biztonságérzetét erősítik, amitől sokkal nyugodtabb lesz, és így még az immunrendszere is jobban fejlődik-. - Ez valóban jó ötlet, ha olyanoktól is érdeklődsz, akiket már ismersz, és az is, hogy alaposan körbe nézel - értek egyet vele. Ez fontos döntésnek kell lennie, nem csak egyik pillanatról a másikra meghozottnak. Én személyt nem tudok, és annyira nem is akarok ajánlani, mert ehhez keveset tudok, meg, ami az egyiknek bejön, az a másiknak koránt sem biztos, és a többi ilyen munkavállalót sem ismerem. Ezen kívül, azt látom Yaseminen, hogy még azt sem igazán érzi eldöntöttnek, hogy valóban belevág-e ebbe az egészbe.
Kedvesen, megértően elmosolyodok, amikor magyarázkodni kezd velem kapcsolatban. - Megértem, az egészet, hogy miről beszélsz. A miatt nem kell aggódnod, hogy őrültnek találnának-e miatt, mert volt, hogy kifejezetten kérni próbáltak valakit, mert valahonnan már ismerték egymást, hallottak róla más szülőtől. Ilyenkor mindig utána járnak a dolognak, mert ezt a részt felénk vállalták. Legalább is nálunk - magyarázok neki, amennyire lehet pontosan. Más ilyen cégeknél nem tudom, hogyan működnek ezek, de az, ahol én vagyok az jól. - Át kell gondolnod mindent, azt is, hogy meg tudsz-e barátkozni azzal a gondolattal, hogy annyira idegen vigyáz akár órákig a lányodra egyedül, akit csak egy interjú alatt ismertél meg. Én ezt megértem, és szerintem inkább ez lenne a normális - mosolygok rá kedvesen. - Ha úgy döntesz, hogy attól bérled fel a babysittert, amelyiknél én vagyok, az igényeitek egyeznek azzal, ahogy én tudok vállalni egy gyerkőcöt, és kiközvetítenek hozzátok, és még az interjú után is úgy érzitek, hogy én vagyok erre a legmegfelelőbb, akkor nem látom most akadályát ennek. De mindenképpen járjátok körbe, és a végleges döntés előtt aludjatok rá legalább egyet - adok még egy jó tanácsot Yaseminnek. Hande is bármikor dönthet úgy, hogy én mégsem vagyok neki annyira szimpatikus, hogy hosszabb távon is egyedül maradjon velem, amit tiszteletben kell tartani. Legalább is szerintem.
Amikor felveszem őt ismerősnek, látom, hogy a profilképén csak ő van, ahogy az enyémen is csak én vagyok. Nem tartom helyesnek a kiskorú gyerekünk képeit kitenni a világhálóra, mert túl sok az őrült. Én még arra is igyekszek figyelni, hogy, ha valakivel együtt vagyok egy képen, akkor az illetőt se zavarja, ha kiteszem a közös fotónkat. Volt már arra példa, hogy csoportképnél, amit ki akartam tenni, valaki szólt, hogy nem szeretné, ha felismerhető lenne, így az ő képét egyszerűen kitakartam, úgy, hogy lehetőség szerint ne lehessen visszaállítani, és úgy ment ki. Nem csináltam belőle gondot, mert ez is a személyiségi jogainkhoz tartozik. Egy gyereknek is vannak személyiségi jogai, amiről néhány szülő előszeretettel felejtkezik meg, főleg ebben a digitális álvalóságban.
- Annyira tényleg nem kell kapkodnod, ahogy az időd engedi - erősítek rá megint kedvesen. A barátnőmnél nem hiszem, hogy lehetőségem lenne ilyenekre, így marad a kolis sütés, ami még várat magára.
- Nos, azt, hogy milyen folyamatok zajlanak a légkörben az ionoszféráig, az időjárás és az éghajlatváltozás elemzése és ezek előrejelzése, és minden, ami ehhez kapcsolódik - válaszolok kedvesen. - Igen, nagyon sok helyen jártam a családdal, mert nagyon szeretünk utazni. És Te, Ti? Hogy álltok ezzel? - kérdezem én is. Akármi a válasz, kíváncsi vagyok rá, mert tudom, hogy valaki nem szeret utazni, vagy, ha mégis, inkább a saját országának a határain belül.
Egy pillanatra meglepett, hogy Hande is beszállt beszélgetésbe, mert eddig annyira csendben volt.
- Az nagyon jó, hogy tetszik a város, és az még jobb, hogy máris találtál barátokat - válaszolok kedvesen, de egyelőre röviden, mert látom rajta, hogy még folytatni akarja. - Biztos nekik is nagyon hiányzol Te is és Anyukád is. Én is messze vagyok most a családomtól, de, amikor csak lehet, igyekszünk meglátogatni egymást, addig meg telefonon, és videóchaten beszélünk - mesélek én is. Azért jó ez a modern technika, mert most már nem csak a hangjukat halljuk a tőlünk távol lévőknek, hanem az arcát is láthatjuk. - Mo kicsida? - kérdezem kedves, mert ez nekem nagyon nem ismerős rövidítés.
- Ilyen jellegű költözést lehet, hogy valóban jobb fiatalon megélni, mert később talán nehezebb - teszem hozzá, amíg Hande messzebb van. - Hol kaptál munkát, ha nem vagyok indiszkrét? - érdeklődök kedvesen.
- Remélem, tudtam olyat mondani, ami tetszeni fog mindkettőtöknek - mondom bizakodóan. Fontos, hogy valamennyire a szülő is jól érezze magát, mert e nélkül lehet, a gyerek hangulatára is rányomja a bélyegét a dolog.
Nem szólok, de összehúzom a szemöldökömet a választását hallva. Az egy dolog, hogy a legtöbb gyorskaja tele van hozzáadott cukorral és zsírral, amitől nagyon finomak, de nagyon egészségtelenek, de ez… Láttam már a hirdetést, és tudom, hogy egyes kislányok nagyon oda vannak érte, de ezeket még rengeteg mesterséges színezékkel is telenyomját, amik egyáltalán nem biztos, hogy egészségesek. Otthon még próbáltam odafigyelni az étkezésre, és, ha hazamegyek most is, de suli mellett erre képtelen vagyok. Sokszor nincs idő rá, és örülünk, ha valamit eszünk, így gyakran rendelünk, főleg, hogy sokszor éjjel is tanulunk, és, hogy az agyunk forogjon, szénhidrátot, így a pizza, a gyorséttermi kaják előnyben vannak. - Még jó, hogy a célközönség nem figyel a mesterséges színezékekre - csúszik ki a számon. Ha rajtam múlik, én nem szívesen viszem ilyen helyre a rám bízott gyereket. Megmutatni sem szeretek nekik ilyet, mert őket nehezebb visszafogni, mert nehezebb nekik nemet mondani, de, ha nem ismerik, akkor nem vágynak rá. Sajnos ezeket a határokat nagyon nehéz lehet meghúzni szülőként, de nálam valahol itt van a határ. Persze csak akkor, ha a gyerek egyébként eszik rendesen, és nem úgy van vele szülő, hogy „bánom is én mit eszik, csak egyen már végre valamit, mert eddig semmit sem evett”.
- Nem sietek, mert ma végre ki akarok kapcsolódni és pihenni - válaszolok kedvesen, és elindulok utánuk.
Az első kérdésnél egy kicsit Yasemin felé nézek, hogy segítsen, mert hazudni nem akarok, mert nem tudom, hogy találkozunk-e még. - Igen, szeretek olvasni. Nagyon sokat szoktam. És Te milyen meséket, könyveket szeretsz? - kérdezem kedvesen inkább a második kérdéssel foglalkozva. Le is guggolok hozzá úgy, hogy egy kicsit közte és a metró között legyek, bár elég messze vagyunk a vágánytól. Ha eddig nem jön segítség, és még mindig kíváncsi arra, hogy találkozunk-e még, akkor igyekszek nem hamis reménybe ringatni, de nem is elutasítani. - Remélem, fogunk még találkozni. Hétvégente én is a városban vagyok. Ha pedig a Central Park északi részén jártok, ott van egy kávézó, ahol nagyon finom szendvicsek, sütik, kakaó és forrócsoki kapható - mondom neki kedvesen, némi gondolkodás után. Ez egy olyan lehetőség, amit, ha kihasználnak, találkozhatunk. Meg valahol abban is bízok, hogy egy kicsit kevesebb adalékkal készült ételre terelhetem a figyelmét, bár ennek elég kicsit a valószínűsége. Aki ezt a rózsaszín, meg ki tudja milyen színben játszó hamburgert kitalálta, nagyon értette, hogy mivel lehet elrontani a gyerekek étkezési szokásait. Nem ismerem, hogy pontosan mivel színezik ezeket, de nem hiszem, hogy annyira egészséges lenne, mint amennyire egy gyereknek szüksége lenne.

Karin meglepően kedves és segítőkész volt, hiszen mondhatta volna azt is, hogy nézzek utána a neten, vagy oldjam meg, de ehelyett inkább beavatom ebbe az egész babysitter rendszerbe. Neki köszönhetően én is kicsit okosabb lettem és legalább tudtam azt, hogy merre is induljak el, mert néha úgy éreztem kicsit jó lenne, ha lenne segítségem, mivel soha nem lehet tudni azt, hogy mikor talál ránk a baj, vagy valami váratlan esemény. Plusz ott volt az is, hogy szerettem volna igazán otthonossá varázsolni a lakást, de még mindig nem jutottam a végére. Hande segített, amikor csak tudott, de attól még egy gyerkőc nem mindig segítség, hanem hátráltatóerő is volt és hiába hamarabb ment aludni mint én, akkor meg ott volt az, hogy nem akartam igazán zörögni, hogy nehogy felébredjen. Fontos volt, hogy ki tudja pihenni magát és jól tudjon szerepelni az előkészítőben. Őszintén szólva soha nem hittem volna azt, hogy ennyire hamar néha olyan érzésem fog támadni, hogy talán ez nekem sok és képtelen vagyok helytállni egyedül. Féltem attól, hogy csalódást okozok a lányomnak, pedig bármit megtettem volna azért, hogy neki jó legyen és ne szenvedjen hiányt.
- Ha gondolod, akkor nyugodtan mond meg, hogy te melyik ügynökségnél vagy, és ha úgy alakul, akkor lehet lesz egy újabb gyerkőc, akire vigyázhatsz. – nem akartam, hogy ezt gondolja ez már biztos. Még magam sem tudtam és tényleg szerettem volna jobban utána járni a dolgoknak, viszont az se kerülte el a figyelmemet, hogy Hande jól érezte magát Karin társaságában. Igaz, a gyerekek könnyedén barátkoznak és nem látják a veszélyt, mert ők még hisznek abban, hogy mindenki kedves és jó. Hiába beszél az ember velük, hogy nem szabad elszaladni vagy nem állunk idegenekkel szóba, nem megyünk velük csak azért, mert aranyos kutyát mutat. Az emberek sajnos néha igazán rosszak tudnak lenni, de reméltem, hogy a lányom soha nem fog ilyen emberrel találkozni, viszont az is biztos, hogy ma este még nagy beszélgetés vár ránk azért, mert megszegte az egyik főszabályt, mert elfutott és egy pillanatra a szívbajt hozta rám.
Hamarosan ismerősnek jelöljük egymást, aminek köszönhetően kicsit úgy érzem, hogy talán még találkozni fogunk. Örülnék annak, ha idővel sikerülne nekem is barátokat találnom, de ez kicsit nehézkes nem csak a munka miatt, hanem amiatt is, hogy egyedülálló anyuka is vagyok. Kevesebb a szabadidőm és nem is mindenki rajong a gyerekért. Ő pedig szemmel láthatóan hasonlókorú lehet, mint én és kedves, barátságos és mellé még a gyerekeket is kedveli. Ez picit reménnyel töltött el, de előre se akartam szaladni. Majd az idő eldönteni, hogy csak futóismeretség lesz ebből a találkozásból, vagy netalán idővel barátság.
- Ez nagyon érdekesen hangzik, később is ezzel szeretnél foglalkozni vagy csak vonzott és vésztartaléknak jó lesz? – ismertem olyanokat, akik több szakra is jártak párhuzamosan, mert több is vonzotta egyszerre őket, de tudták jól, hogy elsődlegesen milyen területen szeretnének majd elhelyezkedni. Én beértem egy diplomával, talán később még lehet visszamegyek egyetemre, ha lesz rá lehetőségem, de egyelőre inkább Hande jövőjére teszem félre a pénzt és nem azért, hogy én ismét iskolapadba üljek. – Mi nem jártunk sok helyen, Izmirben éltünk, most pedig itt. Néha ott a környéken elmentünk pár napra, de a nagyobb utazások eddig elkerültek minket. – kedvesen csendült a hangom. Kicsit talán irigyeltem is érte, hogy sok helyen járt, mert mindig is szerettem volna beutazni a világot, főleg, ha a családom is velem jöhetne, de ez örökre álom marad.
- Mi is azt szoktuk tenni, aztán mama és papa mindig bohóckodik is egy sort, meg mesél arról, hogy mi van a többiekkel. Minden héten pontosan ugyanakkor beszélünk. – ez tényleg így volt, mindig előre megbeszéltük, hogy mely napokon is fogunk beszélgetni, mert így én is tudtam ahhoz igazodni és szerettem a rendszerességet is az életünkben. Gyengéden megsimogattam Hande buksiját, miközben beszélt és elmosolyodtam. Reméltem, hogy hamarosan újra személyesen is fogunk találkozni, de jelenleg még nem tudtam miként is lehetne ezt kivitelezni.
- Mo, papa és mama cicája, azért ez lett a neve, mert olyan foltos mint a bocik. Én neveztem el, amikor még kicsi voltam. – mosolyogva mesélt, miközben körbe pördült a tengelye körül. Megfogtam a kezét, mire aztán kicsit dülöngélni kezdett, mint aki valamerre nagyon szeretne menni, de az egyhelyben állás tényleg néha nehezen ment neki. Mindig is imádott mozogni.
- Lehet igazad van, még számomra is kicsit nehéz. És te tudod, hogy merre szeretnél majd élni, ha elvégezted az egyetemet? – ha sok helyen járt már, akkor biztosan van elképzelése, hogy hol is érzi magát a legjobban, de az is lehet, hogy majd a munkától fog függeni, ahogy nálam is történt. Itt kaptam egy remek lehetőséget, amit nem akartam veszni hagyni. Még akkor is, ha ijesztő ez a nagy változás. - Jelenleg Lucente Landscaping cégnél kaptam állást, tájépítész vagyok. – fogalmam sem volt arról, hogy meddig fogok ott dolgozni, hiszen bármikor jöhet egy leépítés vagy akár olykor az ott dolgozok is kapnak más ajánlatokat, amiket vagy elfogadnak vagy nem. Bár én még eléggé kezdő voltam, így attól „nem tartottam”, hogy mostanában egyszer csak az ölembe hullana egy kivételes lehetőség.
Az étel említésére látom, hogy miként vonja össze a szemöldökét, ami megmosolyogtat. Közben pedig el is indulunk a metró felé, miután meggyőzödtem arról is, hogy nem esett ki semmi se a táskából és szemetet se hagytunk hátra. Meg fogom a kislányom kezét lassú léptekkel sétálunk a tömegben. Ő még mindig ámuldozva figyel a helyet, így picit közelebb hajolok az új ismerősünk felé, hogy nehogy Hande meghallja amit mondok. – Ne aggódj, nem annyira káros, mint elsőre tűnik. Ügyelek arra, hogy minél kevesebb „szemetet” egyen, ezért is kerestem olyan helyet, ahol természetes módon érik el az ételek színét, de ha meghallaná, hogy például a céklának köszönhető… - megrántottam a vállaimat, mert szerintem nem kell neki bemutatni a gyerekeket. A zöldségekkel gyakran hadilábon állnak és vannak olyan zöldségek, amiket a világért se akarnak megkóstolni és megenni. Nem hagynám azt, hogy mindenféle színezéseket egyen, már azon túl, ami gyakran még a legalapvetőbb élelmiszerekbe is belekerülnek. Manapság szerencsére sok jó praktika van, például a legújabb kedvencünk a sültrépa sajttal elkeverve, jobb, mint a chips. Szerintem ízre is és az is biztos, hogy egészségesebb. Megfőzöm a répát, összenyomom, mintha csak krumplipüré készülne belőle, sajtot reszelek bele és összekeverem. Aztán serpenyőbe sütőpapírt rakok és nagyon vékonyan chipset próbálok formázni belőle. Mind a ketten imádjuk. Néha csak úgy nassolni valónak esszük meg, máskor meg szendvicsbe rakom neki. Szerencsére ez az újdonság elnyerte a kislányom kegyét is.
Hande kérdőn rám néz, mire sietve sietek a segítségére.
- Katherine Applegate: Kívánságfa könyvét olvassuk jelenleg. Hamarosan a végére érünk. Nagyon kedves és elgondolkodtató történet. – Karin tette megmosolyogtat, ahogyan a metró és a lányom közé guggol. Látszik rajta, hogy mindig próbál óvatos lenni és egyre inkább kezdtem abban reménykedni, ha egyszer netalán tényleg szükségem lesz segítségre, akkor az pont olyankor lesz, amikor ő is rá fog érni. Úgy éreztem, hogy ha ő vigyázna a lányomra, akkor talán kevésbé aggódnék, de ez persze még a jövő zenéje, addig még sok minden történhet.
- Anya, majd megnézzük? – kíváncsian pillantott fel rám, mire sietve bólintottam és hamarosan be is futott a szerelvény. Miután az emberek felszálltak kicsit felkaptam őt és úgy léptünk be a metróba. Nem szerettem volna, ha a peron és a metró közé netalán becsúszik a lába, mert nem figyel. Miután kiszúrtam egy helyet elindultam abba az irányba és szerencsére Hande le is ült, mire elindultunk, így nem kellett attól tartani, hogy netalán elesik.
- Három megállót kell menni és utána még kb. 10 percet sétálni és ott is leszünk, de tényleg mehetünk máshova is. – nem ragaszkodtam hozzá, igazából Hande ötlete volt az egész és biztosan idővel elfogadná azt is, hogy most nem fog unikornisos hamburgert kapni.

Nem kerül semmibe sem, hogy segítek Yaseminéknak eligazodni a babysetter keresésben. Persze azt nem fogom nekik megmondani, hogy melyik fajta megoldást, vagy pontosan melyik fejvadász céget, vagy hirdetési felületet válasszák. Ezt a döntést nekik kell meghozniuk. Én mindössze annyit teszek, hogy a legtöbb infóval ellátom őket, és elárulom, hogy még hol tudnak tájékozódni, hogy a számukra legmegfelelőbb döntést hozzák. Az eddig látottakból, bár szívesen vigyáznék Hande-re hosszabban is, mint ez a pár perc, de nem fogok ilyen irányú nyomást gyakorolni rájuk, és nem csak azért, mert az én időm erősen korlátozott.
- A névjegykártyán lévő cégnél vagyok - nyújtom át a kezemben lévő papírlapot Yeseminnek, amit egy ideje már szorongatok az ujjaim között, csak még nem volt lehetőségem sem átadni, sem neki átvenni. - Ha megkérdezik véletlen, hogy honnan értesültél, nem gond, ha rám hivatkozol. Ez nem jelent semmit, mert ilyenkor nincs senkinek kötelezettsége senki iránt, sem előnye vagy hátránya nem lesz belőle. Nekik ez mindössze egy statisztika, hogy hogyan tudnak több embert elérni minkét oldalról - tájékoztatom. Hiába mondja, hogy én ajánlottam, ha neki például olyan segítség kell, hogy hétfőtől csütörtök esténként kell vigyázni a kislányra, én szóba sem fogok kerülni az ügynökség részéről, mert tudják, hogy nem vagyok a városban. Vagy, ha mégis, akkor valamilyen iskolai feladat miatt, ami miatt úgysem vállalok munkát. De fordítva is igaz, ha nem említ, és pont olyan időben van szüksége segítségre, amikor én is szabad vagyok, könnyedén kiközvetíthetnek hozzájuk.
- Igen, szeretnék majd a szakmában elhelyezkedni - válaszolok kedvesen. - Én nem érzem egyelőre szükségességét egy vésztartalék diplomának - szélesedik ki a mosolyom. - Bár kíváncsiságból hallgatok pszichológiát is, de egyelőre nem tervezem, hogy záró vizsgázok belőle. A tárgyaim meglesznek, és később is dönthetek úgy, befejezem ezt a tanulmányt is - osztom meg vele ezt is. Én úgy vélem, hogy bár jó, ha több lábon áll valaki, de a diplomahalmozás nem feltétlen jó, mert akkor vagy egész életében az iskolapadban ül, vagy semmiből sem lesz kiemelkedően jó, erős tudású. Az más, ha valaki olyan szakokat választ, ami kiegészíti egymást vagy egymásra épülnek, de senki sem lesz egyszerre világhírű orvos és kiemelkedően sikeres informatikus, mert ezekhez a tudásokhoz idő kell. Persze vannak kivételek, a polihisztorok, de azok nagyon ritkák. Legalább is tudtommal.
- Ami késik, nem múlik. Persze nem rábeszélni akarlak, hogy utazzatok, de, ha van olyan hely, amit igazán szívesen megnéznétek, akkor lehet érdemes megpróbálni eljutni oda - mondom kedvesen. - Én úgy vélem, remek kikapcsolódás és feltöltődés, de nem az egyetlen lehetőség. Vannak, akik nem szeretnek utazni, és az ilyenekre nem is szabad ráerőltetni a dolgot. Viszont, ha van olyan hely, ahova nagyon elvágyódik valaki, akkor azt, legalább is szerintem, nem szabad kihagyni. Az idősebb rokonaim szokták különböző formában mondogatni, hogy nincs annál rosszabb, ha olyat bánunk meg, amit nem tettünk meg, de nagyon szerettünk volna - mosolygok rá kedvesen. Szép gondolat, és én pont ezért próbálok ki minél több mindent. A mondandómmal pedig egyáltalán nem rábeszélni vagy lebeszélni akarom ők bármire vagy bármikről, csak, hogy, ha szeretné(k), igyekezzen megteremteni rá a lehetőséget. Érzem a hangján, hogy szeretne kicsit utazni, de valamiért nem tud. Az ok viszont nem tartozik rám, így nem is kérdezek rá erre. Ha akarja, beavat. Kibeszélni úgy sem fogom.
- Akkor gondolom, mindig nagyon izgatottan várod, hogy eljöjjön az az idő, igaz? - kérdezem kedvesen a kislányt. A rendszeresség nagyon fontos, de kicsit furcsálom, hogy ehhez ennyire ragaszkodnak. Mi mindig megbeszéljük a következő időpontot, hogy mikor lesz a következő hívásunk. De, van, hogy csak random ráírunk, rácsörgünk egymásra, és vagy bejön, vagy nem. Gyereknél, a tapasztalataim szerint, ezek a konkrét időpontok egy olyan dologra, amit nagyon vár, nem biztos, hogy mindig jól sülnek el, mert ha bármi közbejön, nagyon csalódottak tudnak lenni.
Megmosolyogtat, amikor azt mondja, hogy „kicsi volt”, mert számomra még mindig kicsit. Furcsa dolog ez a relativitás. - Biztos, Te is hiányzol neki, meg az, hogy játssz vele és, hogy simogasd - mondom neki. Bár hallottam már olyan gyerek-cica kapcsolatról, ahol a gyerek megjelenésekor a cica elmenekül, és elő sem jön, amíg ott van. Bár ez nagyban a szülő hibája, és ezt nem nézem ki sem Handéból, sem Yaseminből, hogy hagyná ezt. Nincs bajom a macskákkal, de jobban kijövök a kutyákkal. A nagybátyám kutyákkal foglalkozik, és egyszer, még egészen kicsi koromban fordult elő, hogy nem megfelelően közeledtem az állatokhoz, és azt mondják, hogy, amikor elmagyarázták, hogy ők nem játékok, akkor megértettem, és óvatosabb voltam velük. Legalább is szándékosan sosem ártottam nekik, de balesetek azért mindig lehetnek. Én is és az állatok is önálló akarattal, gondolatokkal rendelkező előlények vagyunk, és előfordul, hogy annyira ellenkezően gondolkozunk, hogy véletlen, apróbb sérüléseket okozunk egymásnak. Volt olyan, hogy a kutyusomra feküdtem rá, mert ő úgy gondolta, hogy jó ötlet mellém feküdni, amikor aludtam, és ahogy fordultam, egyszer csak ott volt alattam. Komoly baja nem lett, de hangot adott annak, hogy nem esett jól neki.
Ahogy viszont beszélgetünk, feltűnik, hogy Hande elég élénk kislány lehet, bár az is lehet, hogy már unja, hogy csak itt ülünk. Az anyukája már úgy tűnik, jól van, de a felállás mindig a döntő, így én nem szeretném erőltetni a dolgot.
- Bele fogsz jönni, csak meg kell ismerni az új helyet, az embereket, hogy komfortosan érezd magad. Ráadásul hozzám hasonlóan Ti is másabb kultúrából jöttetek, így még ezzel is ismerkedni kell - nyugatom meg, hogy nincs ezzel az érzéssel egyedül. Én is éreztem ezt, amikor ide jöttem, de már jól vagyok. - Én mindenképpen haza akarok költözni. Persze ez nem jelenti azt, hogy nem olyan munkám lesz, ami sok utazással jár, de a nem ezzel töltött időt Osloban szeretném tölteni - válaszolok kedvesen. Nem titok, hogy csak tanulni jöttem ide, de haza akarok menni a tanulmányaim végén. Bár az még sok idő.
- A céget nem ismerem, de a szakma nagyon jól hangzik - vallom be őszintén. - Jól sejtem, hogy a tájépítészek foglalkoznak, mondjuk egy kiemelt épület, egy kastély, vagy itt a Fehérház kertéjnek rendezésével? - érdeklődök.
Nem értek egyet, hogy színezik az életeket, bár vannak, amikből én is vonzódom a lehetetlen színekhez, mint például a macaron, bár nagyon ritkán eszek. Ezt a néhány kivételt leszámítva viszont az ételnek legyen meg az eredeti színe. Nem tudom, merre kell menni az étteremhez, így követem őket. - Egy fokkal jobban hangzik - suttogom én is, hogy még véletlen se hallja meg a kislány. Bár azt értem, hogy a céklától húzódozik, mert én sem szeretem. Próbálok egészségesen enni, ha lehet, de vannak olyan ételek, amikről hiába tudom, hogy mennyi vitamint, ásványi anyagot, meg hasonlót tartalmaz, nem tudom megenni. De jó, hogy ezt nem kötjük egyelőre Hande orrárra, feltéve, ha valóban azzal színezik, amivel mondják.
- És miről szól? - kérdezem kedvesen és kíváncsian. Nem ismerem a könyvet, és tényleg kíváncsi vagyok rá, hogy miről szól. Én külön nem foglalkozok azzal, hogy milyen mesét olvassak a gyerekeknek, mert eddig még mindig a saját mesekönyveiket használtam. Ha a szülő megvette nekik, akkor nem fogom felülbírálni őket, így vagy folytatom, ahol abba hagyták, vagy a polcáról választunk egyet közösen a gyerkőccel. Most a metróban Hande és a pálya közé helyezkedek, mert balesetek mindig lehetnek. Ha leszáll a tömeg, és megindulnak a leszállók és a felszállók, egy gyereket könnyen elsodorhatnak. Bár én nem hiszek abban, hogy tiltani kell a gyereket dolgoktól, ha van valami veszélyes helyzet, mint egy gyorsan haladó szerelvény, én biztonságos körülmények között igyekszek nekik elmagyarázni a veszélyt, és általában megértik. Minket is így neveltek a szüleink. A sütőnél például anyu, ha még csak enyhén volt meleg a sütőajtó, és az ő kezét nem sértette, óvatosan odatartotta a miénket a sajátja után, hogy megértsük, hogy „süt”. Így legközelebb már nem rohangáltunk ott a bátyámmal, ha sült valami benne, hanem szépen leültünk, vagy kimentünk a konyhából. Na, ez nem azt jelenti, hogy nem figyelek utána rájuk, de egy magyarázatot követően már ők is másabbul állnak általában az adott dologhoz.
A metró hamarosan befut, és mögöttük szállok fel. Kicsit meglep, hogy felveszi a felszállásnál, mert itt nem kell akkorát lépni, mint néhány vonatnál. Ott van, hogy még én is nehezen lépek fel egy-egy első lépcsőfokra, de itt szinte teljesen szintben van a peronnal. Bár lehet, ez még a korábbi riadalom utóhatása. A metrón Hande elül, én pedig az anyukája mellé állok, hogy én is védjem a lökdösődő felnőttektől. Sokan vagyunk, és ilyenkor én is jobban szeretem, ha a rám bízott gyerek biztonságos helyen van.
- Maradhat, ha nincs más kívánság - nézek Hande-re. Ha valóban nem mesterséges színezékekkel van tele minden, akkor én is biztosan találok valamit. Ahhoz, hogy oda jussunk, ahol én szoktam dolgozni, ahhoz túl éhes vagyok, mert az nagyon messze van, legalább fél-egy óra közlekedési stílustól függően.

- Rendben. – elvettem tőle a kártyát, aztán előhalásztam a tárcámat a táskámból, hogy elrakjam, mielőtt még elveszíteném vagy elkeveredne a táskában uralkodó káosz miatt. Mielőtt azért elraktam elolvastam a kártyán szereplő nevet és adatokat is, de ennél többet nem mondtam, hiszen még én se tudtam, hogy miként lesz a későbbiekben, vagy egyáltalán igénybe fogom-e venni az ilyen szolgáltatásokat. Még túlzottan sok kérdésem volt ezzel kapcsolatban, ami miatt biztosan még utána fogok olvasni a véleményeknek, tapasztalatoknak, ahogyan esélyesen a céget is fel fogom keresni, hogy az utolsó kételyeimet is eloszlassam a velük való beszélgetésnek köszönhetően, de ez mind-mind még a jövőzenéje.
- Pszichológia is érdekesen hangzik és eléggé eltérő a két szak, de az jó, ha már most tudod, hogy mihez is szeretnél kezdeni vagy milyen területen szeretnél elhelyezkedni. – Sokan még akkor se tudják mihez akarnak kezdeni, amikor egyetemre mennek. Csak keresnek valamit, ami vonzza őket, aztán vagy befejezik, vagy szakot váltanak, vagy egyszerűen csak félbehagyják a tanulmányaikat. Én régóta tudtam, hogy tájépítész szeretnék lenni és örülök annak, hogy a családomnak köszönhetően ez össze is jött.
Mosolyogva hallgattam azt, amit mondott és bólintottam a szavaira, igaz a végén kicsit kuncogtam is. – Úgy tűnik az idősek mindenhol ugyanolyanok, én is gyakran hallottam ezt tőlük. – hangom kedvesen és barátságosan csendült. – Igen, egyetértek veled, de most azt hiszem egy kis pihenés jót fog tenni mind a kettőnknek. Egy nagy utazáson már túl vagyunk és előbb szeretném, ha itt minden rendben lenne, aztán biztosan majd elhagyjuk a várost is, hogy megnézzük más helyeket. – nem hiszem, hogy Handevel be fogom járni a világot, legalábbis amíg ilyen kicsi, de majd szeretném bejárni a környező várásokat, vagy államokat, hiszen Amerikában is megannyi remek hely van és eléggé változatos földrajzi adottságokkal is rendelkezik ez a kontinens. Egy gyerekkel néha még az előkészítőbe eljutni is kacifántos tud lenni, nemhogy egy nagyobb utazás.
- Igen, mindig nagyon várom és imádok velük beszélni. – Hande mosolyogva válaszol a kérdésre, mert tényleg mindig kíváncsian fürkészi azokon a napokon az órát is, hogy mikor lesz már este, hogy beszéljen egy jót a szüleimmel és testvéreimmel. Mindig nagyon gyorsan elrepül az az idő, amikor együtt beszélgetünk. Hiányoznak, nagyon is és azt is tudom, hogy aggódnak is. Ha tehetnék, akkor ők is velünk jöttek volna, de az ő életük ott van, nekem pedig ideje megtalálnom a saját életemet. Ott nem tudtam minden téren rendbe hozni a dolgokat, reméltem, hogy ennyire távol én is új esélyt kapok, de persze tévedtem, mert a múlt elég hamar bekopogtatott az ajtómon, viszont azóta szerencsére elkerültük egymást. Talán még is elég nagy ez a város és soha többé nem fogjuk látni a másikat. Már azt is tudom, hogy Deniz tovább lépett, és remélhetőleg ez nekem is segíteni fog abban, hogy én is le tudjam zárni mindazt, ami még hozzákötött.
- Remélem igazad van, sajnos, az emberek nem mindig annyira nyitottak, mint azt hangoztatják. – pontosan tudom, hogy akadnak olyan emberek, akik azt mondanák, hogy húzzak haza, meg minek jöttem ide. Szavaira újfent csak bólintottam. – Biztosan gyönyörű hely lehet Oslo is. – bár gondolom inkább a családja miatt szeretne hazamenni. Nekem is hiányzik a szülővárosom, ahogyan a családom is, de ha itt bejön az élet és tényleg megtalálom a számításaimat, akkor nem hiszem, hogy hazaköltöznék. Biztosan mindig lenne honvágyam, de ha itt is mindent megtalálok, ami igazán boldoggá tud tenni, akkor igazából mindegy, hogy a világ melyik pontján élek. Én legalábbis ebben hiszek, hogy csak az számít, hogy boldogok legyünk.
- A tájépítész feladata, hogy a környezet (a táj, a város, vagy akár a kisebb méretű kert) természetes közegével és növényzetével jól egybeszerkesztetten, kompozíciós egységben jelenjenek meg az épített elemek (épületek, építmények). A tájépítész a természetes és a művi alkotóelemek összehangolásán dolgozik, miközben előnyt kovácsol a táji adottságokból. – feleltem a jól begyakorolt mondatot, hiszen gyakran megkérdezik, hogy mit is jelent ez pontosan. Nem csak kerteket rendezgetünk, ez annál azért sokkal több, azt inkább kertészek csinálják, én legalábbis így láttam. Mi próbáljuk meglelni a harmóniát a természet és az épületek között. Mindig is fontosnak tartottam a növényzetet, a természetet, ezért se akartam csak építész lenni, hanem annál kicsit több. Bár ez nézőpont kérdése, hogy kinek mi a több.
- Vörös tölgy mesél egy történetet, amiben megjelenik a szeretet, barátság és az elfogadás ereje is. Egyszerre fonódik össze a múlt és a jelen benne. Nagyon szép történet, nehéz lenne összefoglalni, mert szerintem ez a történetet mindenkinek olvasnia kéne, mivel mindenkinek talán kicsit másabbat adhat. Ha gondolod, akkor majd nézd meg és olvas bele valamelyik könyvesboltban. – kicsit bajban voltam, hogy miként is foglaljam össze, meg nagyon spoilerezni se akartam, mert annak nem lenne értelme, főleg, hogy Hande még nem ért a végére. Nem akarom elrontani neki az élményt, hiszen én már olvastam és csak utána adtam oda neki. Szeretem tudni, hogy mit is olvas és nem csak úgy odaadni neki egy könyvet. Azt szeretném, ha értékes könyveket olvasna.
- Nekem nincs. Ez a nap egyre jobb lesz. – jóízűen kuncog, miközben már a vonaton kuncogunk, aztán megfordul és feltérdel az ülésre, hogy kilásson az ablakon. Mosolyogva figyelem őt, de pontosan tudja, hogy a cipőt nem tesszük fel és nem is tette fel. Ügyelek arra, hogy a fékezéseknél se dőljön el, az egyik kezemmel védelmezem őt, míg a másikkal kapaszkodom és próbálom megtartani magamat. Figyelem én is az embereket, ügyelek a táskára is, hogy nehogy valaminek lába keljen belőle, aztán amikor jön a megfelelő megálló, akkor sietve szólok a lányomnak és kezemet nyújtom neki, hogy megfogja, aztán már sétálunk is felfelé a lépcsőn az utcára.
- Erre kell menni. – mutatok az egyik irányba és miután körbepillantottam el is indulok. Figyelem az üzleteket, és pár percen belül meg is érkezünk. Kinyitom az ajtót és előre engedem a lányokat, aztán követem én is őket. Köszönést követően pedig hamarosan már az egyik asztalnál ülünk. Segítek kibújni a téli cuccokból a lányomnak, aztán én is megszabadulok a kabátomtól és a többi dologtól és az étlap is megérkezik közben.
- Vannak vegetáriánus kaját is, mármint nem tudom, hogy eszel-e húst. – mert ezt azt hiszem el is felejtettem megkérdezni tőle, d szerencsére sok helyen már nem csak húsos kajákat lehet enni.  – Rendelek egy szörpöt és egy teát, amikor visszajön a pincérnő, hogy hozhat-e addig inni. Aztán újra átfutom az étlapot, hogy mit is kérjek. Karin pedig jól láthatja, hogy tényleg nem füllentettem és nem mesterségesen színezik az ételeket. Sőt, itt egészen figyelnek arra, hogy egészséges kajákat szolgáljanak fel, már amennyire a lehetőségük van rá.
- Karin, amúgy olyan a hajad, mint Aranyhajé, meg fogod annyira hosszúra növeszteni? – Hande közben a kezét az asztalra tette és ráhajtotta a fejét, mint aki kicsit elfáradt és mosolyogva fürkészi a lányt. Az én arcomra pedig mosolyt csal a szavaival, gyengéden megsimogatom a fejét.

- Eltérőbb már nem is lehetne - nevetek vele. - De hasznos, és szerintem egy bizonyos fokig mindenkinek tanulnia kéne - teszem még hozzá. Valóban így gondolom, mert nagyon hasznos, mert ez segít, hogy megismerjük saját magunkat és másokat is. De ezen kívül én nagyobb hangsúlyt fektetnék egyéb dolgokra is a suliban, mint a biológia a saját szervezetünk megismerésével, a gyereknevelés alapszabályai, a KRESZ, és még biztos lenne ilyen, de most csak ennyi jutott az eszembe. Ezek sokkal hasznosabbak lennének, mint a lexikális tudás. Még fiatal vagyok, de tőlem a sulin kívül még senki sem kérdezte meg, például a történelem egyik fontos eseményének sem a dátumát.
Én is elnevetem magam a válaszára. - Akkor ez nem egy, csak ránk jellemző dolog, hanem általános - vonom le a következtetést. Ha a világ más részein is így gondolkoznak az idősek, akkor nem tudom, hogy ez jó vagy rossz, de mindenképpen elgondolkodtató. - Nem is a kényszerről kell, hogy szóljon, mert az sosem jó, főleg, hogy ez kikapcsolódás kell, hogy legyen - mosolygok rá kedvesen. - Csak ne mondjatok le róla, csak azért, mert még nem volt rá lehetőségetek - mondom bíztatásként. Én egészen kicsinek is utaztam már a szüleimmel. Nálunk nem volt gond, pedig ketten voltunk a bátyámmal. Rosszak éppen nem voltunk, de elevenek igen.
- Ha majd megtanulsz írni, akár levelezhetsz is majd velük, az nem lesz ennyire kötött, mint a hívás. Írtok egymásnak, ha van rá időtök - bíztatom, hogy később akár ez is megoldás lehet, mert, ha a nagyszülők nem is feltétlen értenek a számítógéphez, biztos van olyan rokon a közelükben, aki tud nekik segíteni. A családdal, de főleg a bátyámmal ezt is alkalmazzuk. Írunk egymásnak, és válaszolunk, ha van időnk. Ez a lehetőség pedig talán egy plusz indok lesz neki, hogy igyekezzen megtanulni írni és olvasni. Ha valami célja vele, akkor könnyebben koncentrálunk az oda vezető útra, legalább is a tapasztalataim szerint.
- Valóban sokan csak mondják a nyitottságukat, de igazából nem azok. Ha adhatok egy tanácsot, én megpróbálnék olyan helyen kezdeni nyitni, ahol sok a török. Az ő ismerőseik által pedig lehet könnyebb ismerkedni, barátokat szerezni, mert, ha őket elfogadták, akkor nálatok sem lehet baj - adok egy támpontot neki, ha nagyon nem boldogulna máshol. - De a munkahely is lehet ilyen, hiszen ott már eleve van egy közös érdeklődési kör. Nekem a suli volt ilyen, hiszen a közös szak már jó kiindulási alap volt a barátkozásra - mesélem neki. - Igen, valóban az. Ott sokkal több az épületek közötti zöld terület, mert igyekeznek minél többet megőrizni a természetből az eredeti állapotában. Az épületek között is rengeteg fa van, még a város belsejében is, amik a kisebb épületek között jobban érvényesülnek, fejlődnek - mesélek neki. Az egész város, az egész ország olyan, mintha a természet szeretetére épülne. Bár tény, hogy ott lakást venni kész rémálom, mert nagyon kevés van, és a szülők, már a gyerek születésénél elkezdik lefoglalni, megvenni, mert egyébként nem is igazán lehet hozzájutni.
- Így már el tudom képzelni, hogy melyik is ez a szakma pontosan - mosolygok rá kedvesen.
- Érdekesen hangzik, és összetettnek - mosolygok rá kedvesen. - Meglátom, csak legyen rá időm - szélesedik ki a mosolyom. - Sokat igyekszek olvasni olyat is, ami nem szakkönyv, de általában netről, mert mostanában nincs időm, könyvesboltba járni, a suli könyvtárában meg nincs ilyen szekció - húzom el a számat. Idejét sem tudom, mikor voltam utoljára könyves boltban, mert az, hogy ott nézelődjek, keresgéljek, már nem fér bele az időmbe, ahhoz hosszabb idő kell, mint, amit szánni tudnék rá. De visszautasítani sem akarom.
- Örülök, hogy így gondolod - mosolygok Hande-re a válaszának okán. Örülök, hogy jól érzi magát. Yaseminnel együtt vigyázunk a kislányra a metrón. Én is felkészülök a leszállásra, amikor szól, hogy most következik a megfelelő megálló. Én szállok le utoljára, és még visszanézek a helyünkre, hogy semmi sem maradt-e ott véletlen, akár úgy is, hogy kiesett a zsebünkből, de nem látok ott semmit.
Leszállva továbbra is követem őket, és az útmutatásukat. Ismerem a város, de most nem tudom, hogy hová megyünk. Az épület elé érve már rájövök, hogy hol vagyunk, de még sosem jártam az üzletben. Yasemin előre enged minket, és belépve én is rátartok az ajtóra, hogy ő is kényelmesen be tudjon jönni.
- Ne aggódj, minden élelmiszercsoportból eszek - mosolygok rá kedvesen már az asztalnál ülve. Én nem húzok ki egy ételcsoportot sem az étrendemből, mert tudom, hogy mindenevők vagyunk. Az már más kérdés, hogy mindegyikből van olyan, amit nem eszek meg. Megvárom, hogy leadják a rendelésüket, majd én is kérek egy fekete teát, és bízom benne, hogy tea színe lesz. Az, hogy számomra milyen giccses ez a hely, még véletlen sem említem, hiszen egy körülbelül öt éves kislánnyal ülök egy asztalnál, akinek tetszik. - Ti mit fogtok választani? - kérdezem bizonytalanul. Az étlap szerencsére képeket is tartalmaz, mert így valamivel könnyebben ki tudom választani azt, ami rendes színű és még szeretem is, mint a konfitált tarja, de, ha Yasemin tud jobbat mondani, akkor lehet, mást választok.
Széles mosolyra húzódik az ajkam Hande megjegyzése miatt. - Köszönöm! - mondom neki kedvesen, mert az ilyen kicsi lányoknál ez komoly bóknak is tekinthető. - De a Tiéd is nagyon szép - dicsérem meg az övét. Tényleg szép haja van. - Az enyém nem nő meg olyan hosszúra, de majdnem a derekamig már volt, hogy megnőtt - válaszolok kevesen. Azt már nem teszem hozzá, hogy az a hosszúság már akadályozna a mindennapokban. Még a derékig érőnél is volt, hogy ráfeküdtünk, és nem volt vicces mire rájöttünk, hogy hogyan nem tépjük ki. - És neked meddig nőtt meg legjobban? - kérdezem én is.

- Lehet igazad van, de szerintem ahhoz szükséges egy fajta hozzáállás is, hogy valaki azt tudja tanulni. Szerintem nem mindenki olyan, hogy jól jönne neki, vagy tudna segíteni másoknak. – nem mindenki szeret másokkal foglalkozni és véleményem szerint az itt megszerzett tudást fel lehet használni rossz célokra is. Én szívesen meghallgatom a barátaimat, ha pedig tudok, akkor segítek, de attól még nem iratkoznék be ilyen szakra, mert tudom, hogy valószínűleg nem lennék jó benne.
- Attól nem kell félni, nem szoktam csak úgy lemondani a dolgokról, de nem is szoktam erőltetni. Kicsit talán hiszek abban, hogy minden okkal történik velünk, még akkor is, ha nagyon sok idő kell ahhoz, hogy megértsük a múltban történt dolgok okát, vagy jelentőségét. – barátságosan csendült a hangom és tudom, hogy sokan falra tudnak mászni az ilyenektől és inkább abban hisznek, hogy mi magunk döntünk a sorsunkról és társai, amiben szintén van igazság, de szerintem ugyanakkor nem tudunk mindent irányítani, és aminek meg kell velünk történnie, az meg is fog.
Hande elkuncogta magát arra, amit mondott Karin és elmosolyodott.
- Én már tudok írni, anya és papa is megtanított. Az iskolában is megdicsértek, hogy milyen ügyes vagyok. De az nem ugyanolyan, mint látni őket, így én jobb szeretem, ha hívnak. – lelkesen avatta be Karint, hiszen szerette, ha büszkék rá a tanárai, vagy én. Ugyanakkor büszke voltam arra, hogy nem gondolta különbnek magát emiatt az előkészítőben, hanem inkább segített a barátainak, az iskolatársainak. Mosolyogva hallgattam azt, amit mondott, miközben kifelé sétáltunk az állatkertből.
- Igen, ez jó ötlet lehet. Igazából inkább a miatt szoktam aggódni, hogy nehogy Hande-t bántsa valaki emiatt, de eddig szerencsére nem volt gond ebből. A többi meg majd alakulni fog, még nekünk is meg kell jobban ismernünk ezt a várost, azt itt élőket, de jelenleg főként a munka, ő vagy az otthoni teendők foglalnak le. Azt hinné az ember a költözés könnyű dolog, de néha olyan érzésem van, hogy még egy év múlva is azt fogom érezni, hogy nincs minden a helyén a lakásban és találni fogok még akkor is egy olyan dobozt, amiből még nem pakoltunk ki. – az utolsó dolgot kicsit nevetve mondta, mert részben vicceltem, másrészt viszont nem. Mindig akadt valami teendő, amivel úgy éreztem, hogy otthonosabbá tudom tenni az egész helyet. – Igen, de tudod a legtöbbeknek van családja és munka után szinte mindenki rohan haza, hogy ne mindig minden csak a munkáról szóljon. – ez meg szerintem érthető, minden életszakaszban megvannak azok a dolgok, amik prioritást élveznek, felnőttként ez a munka és a család lesz, a barátilátogatások megritkulnak, mert mindenkit leköti a saját kis élete.  – Ez remekül hangzik, egyszer mindenképpen el kell odajutnunk majd. Nagyon szeretem, amikor a természet is fontos szerepet kap és nem vágnak ki mindent, hogy betondzsungelt csináljanak. Talán itt ez hiányzik leginkább, persze ott vannak a parkok, de ez akkor se ugyanolyan. – kicsit megrántottam a vállaimat, mert ha tehetném, akkor biztosan olyan házba költöztünk volna be, aminek legalább van egy kis kertrésze, vagy több természeti csoda található meg a közelben, de itt szinte lehetetlenség olyat lelni, vagy pedig aranyárban mérik.  
- Igen, én nagyon szeretem. Jó érzés látni az embereknek az arcát, amikor meglátják a terveket és látszik rajtuk, hogy tényleg ilyet szeretnének, vagy talán még jobbat is alkotsz, mint amit el tudtak képzelni. – mosolyogva beszéltem, mert imádtam a munkámat. A természet és az épületek harmóniája számomra fontos volt. Szerencsére úgy tűnt, hogy az emberek is egyre inkább kezdenek rájönni arra, hogy a természet fontos és nem szólhat minden csak a betonról és tégláról.
- Pedig a könyves boltok nagyon varázslatosak tudnak lenni. Mi anyával gyakran megyünk oda, néha le is szoktunk ülni és engedi, hogy már ott elkezdjem olvasni a könyveket. – Hande hangja sugárzott a boldogságtól és egyáltalán nem bántam azt, hogy megelőzött a válasszal. Szeretet új embereket megismerni, barátokra lelni, ahogyan szerencsére szeret beszélgetni is másokkal, ami nagyban megkönnyítette a dolgát. Sok hozzá korban közelálló gyerkőc még inkább szégyellős és alig akarnak megszólalni.
Hande mosolya kiszélesedik, ahogy belépünk az üzletbe, majd az asztalnál lepakolom a cuccainkat, mire ő kíváncsian pillant végig a díszeken, aztán egyszerűen lecsúszik az ülésről, hogy megnézze magának a kirakott játékokat is. Követem őt a pillantásommal és kicsit én is arrébb mozdulok, hogy biztosan rálássak. Szeretem tudni, hogy merre jár és mit csinál, mert számomra tényleg ő volt a legfontosabb és nem is akarok arra gondolni, hogy mi történne akkor, ha egyszer csak már nem lenne velem.
- Neki egy csirkés unikornisos hamburgert rendelek sültkrumplival. Én pedig szerintem most maradok a rántott sajtnál egy kis salátával és krumplival. Te? Sikerült találnod olyat, ami nem ijesztett el? – mosolyogva pillantottam rá, majd hamarosan a kislányom is visszajött egy babával a kezében és persze hozott magával egy egyszervút is, aminek a sörénye szivárványszínű volt. Mosolyogva figyeltem, ahogy elkezdett játszani, majd a baba haját babrálta, utána pedig Karinra pillantott és mondandójával újabb mosolyt csal arcomra, amikor aranyhaj lett a téma.
- Biztosan nagyon szép lehetett. Eddig ez a leghosszabb, mint amilyen most. Mindig vágunk egy picit a végéből, hogy szép maradjon, és azt mondják, hogy az segít abban is, hogy meg tudjon nőni. Remélem tényleg így lesz. Szeretnék hosszú hajat. – kicsit kuncogott, majd amikor megérkezett az innivaló, akkor elvette a poharat és ivott pár kortyot és gyerekekhez méltóan hümmögött is egy sort, mint akinek nagyon jól esett az innivaló.
- Sok van még hátra az egyetemből? – kíváncsian fordultam a társaságunk felé, miközben Hande újra a játéknak szentelte a figyelmét. Ha közben pedig megjött a pincér, akkor leadtam a rendelésünket, utána pedig ismét Karinnak szenteltem a figyelmemet.

- Én ezt most nem is úgy értettem, hogy nagy dolgok végrehajtására kellene használni. Hanem arra, hogy megismerjék a nagy személyiségtípusokat, hogy egy állásinterjún ki tudják szűrni, hogy az adott vezető milyen, de ide lehetne sorolni még a szeretet nyelveit, hogy ebből ne legyen konfliktus családtagok, barátok között. De valóban, ha valaki szeretne jobban belemerülni, akkor bizonyos mentális betegségek intő jeleit észre veheti, vagy akár arra is hasznos lehet, hogy ne bélyegezzünk meg valakit azért, mert depressziós, ami most már agyi felvételekkel kimutatható. Tehát én ez úgy gondoltam, mint az alap életmentési dolgokat, amiket már suliban is egyre több helyen tanítanak, de akár applikációt is le lehet hozzá tölteni, de erről még senki sem lesz mentős vagy orvos - mosolygok rá, hogy értse, hogy mire is gondolok. Nem kész pszichológusokat kellene nevelni szerintem sem, hanem az alapokat, hogy eligazodjuk az embertársainkon. Itt annyi szörnyűséget követnek el az emberek, és a jó részük lehet, már azzal megoldódna, ha többen felismernék, hogy az adott illetővel valami nem stimmel, hogy segítségre szorul, mert nem szimplán egy rossz napját éli át.
- Tényleg minden okkal történik, hiszen a profi hálózatkutatók is a legtöbb globális történést előre tudják jelezni. Nem látnokok, csak az okokat és a következményeket tudják megfelelően összerakni, és így előre jelezni a történéseket - ebben én is hiszek, de az ok okozat megfordításától kiráz a hideg. Persze néha vígasznak jó hallani a megfordított magyarázatot, hogy, mondjuk a padlón lévő ember, fel tudjon állni, és ne rúgjuk képletesen mi is bele, de attól még nem lesz igaz. „Nem azért karambolozott, mert a karma visszaüt, amiért szemét volt a beosztottjaival, hanem azért, mert részegen és drogosan ült a volán mögé.” - És jó, hogy igyekszel megtalálni ebben az egyensúlyt, hogy se lemondani ne kelljen a dolgokról, de ne is kapaszkodj görcsösen valamibe, amire még nem készültél fel eléggé - mosolygok rá. Ez is egyfajta egyensúly, amit nagyon nehéz néha megtalálni. Amikor a vágyaink és a lehetőségeinket kell összeegyeztetni… Nos, az nagyon nehéz tud lenni.
- Akkor Te egy nagyon ügyes kislány vagy - dicsérem meg Hande-t, mert láthatóan nagyon büszke az eredményére. - És valóban más, amikor látod is őket, de néha az is enyhíteni tudja a hiányukat - mosolygok rá kedvesen.
- Az a baj, hogy nem lehet, mindentől megóvni a gyerekeket - mondom szomorúan. - A tapasztalatom az, hogy minden közösségbe előbb-utóbb kerül egy olyan, aki mások felett akar uralkodni, vagy mint a csirkék, a leggyengébbet halálra szekálják - árulom el neki. - Én azt mondanám, hogy a legfontosabb, hogy a szülő-gyerek kapcsolat olyan legyen, hogy a gyerek mindent el merjen mondani, de a szülő önmagától is vegye észre, ha valami változás van a gyereke viselkedésében - árulom el neki a tapasztalataimat. A tanár, legyen bármennyire is jó, akkor sem biztos, hogy időben észreveszi a jeleket, mert néha sok diák van a kezük alatt, főleg itt. Nálunk, Norvégiában, körülbelül tizenöten vagyunk egy osztályban, és leginkább alatta, mint felette. - A költözés csak a filmeken egyszerű - vigyorodok el. - Lakásba még nem költöztem, de a koliban úgy vagyunk, hogy csak az kerül elő, amire szükségünk van, a többinek a dobozban van a helye - árulom el neki mosolyogva. Felfogás kérdése csak, hogy minek hol a helye. Jó, a nagy átlagot leszámítva, mert kristálypohárnak ritkán van helye az ágyon, de láttam már olyan kiloszobát, ahol építőmérnökök laktak, és minden egyenes felületen makettek voltak, így a tányér, pohár a párnára felrakott takarón dekkolt, mert nem volt máshol helye. A munkatársaira tett megjegyzésre nem tudok mit mondani, így csak megértően bólogatok. Persze, mások az ő igényeik, és mások az enyémek, és még nem tapasztaltam milyen saját családról gondoskodni.
- Örülök, hogy kedvet csináltam hozzá - mosolygok rá lelkesen. - És, ha úgy időzítesz, hogy én is otthon leszek, akkor még szívesen kalauzollak is benneteket, ha szeretnétek - ígérem meg neki lehetőségként. - De valóban nem ugyan az, amikor a betondzsungelben szorítanak helyet a természetnek - értek mélységesen egyet vele.
- Az alkotás egy értelmes változata, ami a természetet és a lakókörnyezetet összhangja - mosolygok rá, ahogy kicsit másképpen megfogalmazom a munkáját, az én értelmezésemben. Valóban gyönyörűek az ilyen épületek, de van, ahol ezt nem kéne alkalmazni, mert olyan a környezet, hogy nincs keresni valója ott a mesterséges dolgoknak, amin látszik, hogy mérnöki tervezés, mint egy erő vagy természetvédelmi terület.
- És emlékszel még, hogy miket olvastál így? - kérdezem kedvesen. Az utolsó lehet, hogy az előbb nekem is ajánlott könyv, de ezen kívül még biztosan sok ilyen élménye van. Nem zavar, hogy ő is bekapcsolódik a beszélgetésekbe, hiszen a társaságunk része, és nem lehet végig kuka, hiszen rajtunk kívül most nincs más társasága. Egyébként sem szokott zavarni, ha gyerek van a közelemben, csak akkor jóval óvatosabban válogatom meg a beszédtémát, és a szavakat. Bár ez a veszély most nem fenyeget, mint egyszer egy családi összejövetelen, ahol kisgyerekek is voltak a közelben. - Ez a rántottsajtos étel, amit Te rendeltél, az hagyományos? - kérdezem felcsillanó szemmel, mert valahogy ezt jobban megkívántam, mint, amit én kinéztem, így, ha igen a válasz, akkor inkább nekem ez marad. Ha nem, akkor megkérdezem még Yasemintől, hogy jól látom-e a konfitált tarját, hogy az nem színes, és akkor inkább azt választom. Valahogy nekem az ennyire színes ételek nem hozzák meg az étvágyat.
Érdeklődve figyelem Hande-t, hogy merre megy, és mit csinál. Most nem én vagyok érte a felelős, de részben kíváncsi is vagyok, részben pedig már megszoktam, hogy a velem lévő gyerekre figyelek. Mosolyogva nézem, ahogy elhoz egy babát és egy unikornist, majd ismét helyet foglalva elkezd játszani velük. Ez követően pedig igazi kislány módjára a szőke hajam felől kezd érdeklődni. - Valóban segít, ha a végéből mindig vágtok egy kicsit, hogy az esetleg tört részeket eltávolítsátok - erősítem meg, hogy ez nem baj, nem rossz dolog. - És biztosan hosszúra meg fog nőni, ha figyelsz rá, és jól kezeled - mosolygok rá, és csak messziről veszem jobban szemügyre a haját. Innen egészségesnek tűnik, így szerintem figyelnek rá, hogy neki megfelelő sampont, kondicionálót és fésűt használjanak, mert ez mind segíti a hosszú hajú kislányok egészséges hajnövekedését. A pincérnek pedig közben megköszönöm az italokat.
- Még legalább három év, de lehet, hogy több, mert még nem döntöttem el, hogy az MSc után megyek-e tovább - válaszolok kedvesen. Nekem sajnos kicsit minden összekuszálódott a suliváltás miatt, és ez a program egyébként sem az alap diplomát adja, hanem az egyetemit. Utána meg lehet majd menni a PhD-re, de az még nagyon a jövő zenéje.
- Ti hogy boldogultok az itteni iskolai rendszerrel? - kérdezem kíváncsian, mert nekem elég nehéz ezt átlátni, mert Norvégia nagyon eltér ettől. A felsőoktatásba való bejutást segítették az ottani tanáraim, az átiratkozást az itteniek, de az alatta lévő osztályok nekem néha még mindig kaotikusak. Persze elmegyek a gyerkőcért, meghallgatom a tanárokat, óvónőket, ezeket az üzeneteket átadom a szülőknek, ha kell, és tanulok is a kicsikkel, ha szükséges, de magába a rendszerbe nem látok bele.

Rövid időre a hallgatást választottam, miközben elgondolkoztam mindazon amit mondott. Volt igazság a szavaiban, viszont nem értettem vele teljesen egyet, ami számomra nem volt gond. Szerettem megismerni mások véleményét, gondolkozását és néha agyalni azon, ahogy ők látják a világot, mert szerintem attól még hogy két ember nem teljesen ért egyet valamiben nem jelenti azt, hogy ne lehetnének barátok vagy fontosak a másik számára.
- Érdekes amit mondasz. – végül kisebb töprengést követően megszólaltam. -  Vannak dolgok amikkel egyetértek, de ugyanakkor szerintem lehet azt se ártana szűrni, hogy bizonyos szakokra milyen embereket is vesznek fel. Lehet ez durván hangzik, de én hiszek abban, hogy a tudással hatalom is jár, és még ha egyet is értek veled, hogy ezekre mind jó lehetne és az emberek hasznára tudna válni, addig szerintem akadna olyan, aki ilyen téren is simán visszatudna élni a tudással és ki tudná használni a másikat. – kíváncsian pillantottam rá, hogy ő vajon mit is gondol erről. Egyáltalán nem bántam, hogy ilyen irányba kanyarodtunk el, mert gondolatébresztő volt ez a beszélgetés és reméltem, hogy ő se bánja, ha viszont nem akar ilyenekről beszélgetni, akkor nem fogom erőltetni.
Bólintottam arra, amit mondott, majd a folytatásra elmosolyodtam és úgy fürkésztem őt. Tényleg igyekeztem nem görcsösen kapaszkodni a dolgokba, ahogyan az univerzumra se kenni mindent, de én hittem abban, hogy az aminek meg kell velünk történni az úgy is meg fog, maximum elodázhatjuk, de elkerülni nem tudjuk. Ugyanakkor hittem abba is, hogy részben mi alakítjuk a sorsunkat, valahogy ez a kettőség segített abban, hogy talpon maradjak és ne vesszek el az élet zűrzavaros forgatagában.
Továbbra is mosolyogva hallgattam a lányok csevegését és fura dolog az élet, hiszen csak egy egyszerű kiruccanásnak indult az egész és közben megismerkedtünk Karinnal is, aki nagyon kedves volt és barátságos. Reméltem, hogy nem most látjuk őt utoljára, és ha a lányomra hivatalosan nem is fog vigyázni, attól még reméltem, hogy lesz szerencsénk egymáshoz, mert nagyon szimpatikus volt és szívesen megismertem volna jobban is, ha neki nem lenne ellenvetése. Néha ott találhatunk barátra, ahol nem is remélnénk, keresnénk. Jelenleg valahogy ezt éreztem, hogy akár még azok is lehetnénk, de egyelőre megtartottam magamnak ezt a gondolatot, érzést.
- Ez így igaz, viszont meg lehet arra is tanítani őket, hogy szóljanak vagy emeljék fel a hangjukat az ellen, ha valaki így akarna cselekedni. Szerintem, ha a többség nem áll a szekáló mellé, hanem megpróbálnak vele beszélni vagy jelzik a tanárnak, akkor az is hozhat változást az illető viselkedésébe. Sőt, néha otthonról hozott okai is lehetnek annak, hogy valaki így viselkedik. – hiszen gyakran lehet arról hallani, hogy azért lesz valakiből szekáló, mert otthon hasonlót tapasztalt és míg ott ő a gyenge, úgy az iskolában meg ő lehet az uralkodófél. De hallottam olyan osztályokról is, ahol szerencsére remek közösség alakult ki és egyáltalán nem volt szekálás és semmi negatív dolog se. Reméltem, hogy Hande is ennyire szerencsés lesz. – Igen, nagyon fontos a gyerek és a szülő közötti bizalom, ezzel egyetértek. – reméltem, hogy soha nem fog a lányommal megromlani a kapcsolatom és sikerül örökre megtartanom a bizalmát, hogy bármi is történik vele, azt megossza velem. Mosolyogva hallgattam a költözéssel kapcsolatos észrevételét és bólintottam rá, majd a mosolyom még inkább kiszélesedett, ahogy a kollégium került szóba. – Gondolom ott kisebb a helyetek is, így érthető. – nem tudom, hogy ő pontosan milyenben is lakott. Sok féléről lehet hallani, vannak több szobás lakásokat bérelnek közösen és mindenkinek így van egy kis fészke, meg vannak azok a kollégiumi szobák is, ahol gondolom egy szobán osztoznak.
- Rendben, mindenképpen szólok, ha aktuális lesz. – barátságosan csendült a hangom, mert tényleg jobb úgy felfedezni egy várost, ha egy ismerős mutatja meg, mintha csak útikönyv alapján próbálnám meg megismerni a helyet.
Hande kicsit elgondolkodott a kérdésen, majd sietve szólalt meg, amit eszébe jutott egy-két történet.
- Pumuklit, Vidám meséket, Micimackót is szeretem, meg hercegnőkről is olvastam. – mosolyogva avatta be, hogy miket is szokott olvasni. Általában igyekszem mindig olyan olvasmányokat választani neki, amik nem lehetnek rá rossz hatással, ami olykor nehéz, mert olyan mesék mennek néha a tévében is, hogy még én is borzadva szemlélem és sajnos olykor akad ilyen mesekönyvekben is. Örülök annak, hogy érdekli őt olyan történetek is, amik még az én gyerekkoromat is színesebbé tették. Így sokkal egyszerűbb dolgom van, mintha a megannyi mostanában megjelenő mese közül kellene válogatnom. Kérdésen elmosolyodom és sietve bólintok. – Igen, az hagyományos, de ha kérsz rá különféle szószt, akkor azok között akad színes is. – ha még esetleg nem lapozott oda, de szerencsére a legtöbb étel mellé azért oda kerül az is, hogy milyen színekben pompázik, így azért könnyebb választani, megértem azt is, hogy biztosra akar menni.
Hamarosan Hande magunkra hagy, hogy játékot szerezzen magának, nem mintha nálunk nem lenne, mert a táskámban akad, mert anélkül nem lehet magunk mögött hagyni a lakást. Néha emiatt is nehezebb a pakolás, hogy minden szükséges dolog beférjen, de a játék se maradhat el. Ezért is könnyebb egy fokkal az élet, amikor még babakocsiban elvolt, mert azzal nyertem plusz egy helyet, ahova pakolhattam a cuccainkat. – Anya mindent megtesz, mert mondtam neki, hogy hosszú hajat szeretnék. – mosolyogva nézett rám, aztán közelebb hajolt és én is úgy tettem, mert ismertem már annyira, hogy tudjam puszit szeretne adni és hamarosan meg is éreztem a cuppanós pusziját, aztán visszafordult a játékhoz, amit elhozott a helyéről az asztalhoz és elmerült a saját kis világában. Mosolyogva figyeltem őt, aztán újra Karinra pillantottam.
- Az még hosszú idő és minden szünetben haza mész, vagy csak ritkán van erre lehetőséged? – kíváncsian fürkésztem őt és reméltem, hogy nem fogja tolakodónak venni a kérdésemet, viszont az arcomra volt írva, ha nem szeretne felelni, akkor nem kell. Tudom, hogy vannak olyanok, akiknél van egy bizonyos határ, hogy mibe is avatnak be egy idegent.
- Még nagyon fura, de igyekszem tartani a lépést, viszont szerencsére nagyon kedvesek a tanárok és amikor látják, hogy mennyire tanácstalan vagyok, akkor mindig barátságosan segítenek, ahogy akad egy-két szülő is, akik ilyenek. Hande egyik barátnőjének az anyukája is sokat segített abban, hogy átlássam a rendszert. – azért másabb, mint odahaza, de igyekszem helytállni, felvenni az itteni szokásokat, miközben próbálom nem teljesen elhagyni a mi kis saját szokásainkat. Inkább azon vagyok, hogy a kettőt lehetőségeimhez mérten sikerüljön összeilleszteni, mintha csak puzzle darabok lennének.
- Olykor nincs kisebb félsz benned amiatt, hogy gyerekekre vigyázol, vagy hogy miként is fognak elfogadni? – én biztos minden egyes alkalom előtt nagyon izgulnék, mert a gyerekek nagyon kiszámíthatatlanok is tudnak lenni, meg bármikor megtörténhet a baj is. És amikor ő van a gyerekekkel, akkor gondolom minden felelősség is az ő vállán pihen, így nagyon is érdekelt, hogy ő mit is gondol erről.  

Figyelmesen hallgatom, hogy mit mond, és részben egyet értek vele, részben pedig nem, de ez egy egészséges véleménycsere. Legalább is szerintem és eddig. - Egyetértek, abban, hogy sok szakmában szűrni kéne, ahogy már azt is, hogy kit vesznek fel az adott szakra, a munkahelynél meg pláne. És most már megértem az aggodalmadat is - mosolygok rá, hogy most esett le, hogy mire is gondolhat. - Viszont, ha arra gondolsz, hogy nem kellene felkészíteni egy esetleges pszichopatát, vagy szociopatát ilyen tudás szerint, akkor sajnos azt kell, hogy mondjam, hogy a szociopátia egy agyi rendellenesség, ami kimutatható a megfelelő képkészítő eszközökkel -, és remélem nem kérdez rá, hogy pontosan milyennel, mert gőzöm sincs, hogy MRI-vel, vagy CT-vel, - az agyi sérülés, és, ha mögé nézünk a gyerekkorának, már ott látszik, hogy sérültek, és nekik nem kell tanítani ezt, mert, úgymond, ösztönösen tudják. A pszichopatáknál tanult viselkedésről van szó, de ezt sosem iskolai keretek között sajátítják el, hanem tapasztalati úton vagy önképzéssel valahol. És én úgy vélem, hogy több az a személy, akiket ezektől az emberektől kell megvédeni, és erre szerintem ez lenne a legjobb módszer - osztom meg vele a nézeteimet. A köztudatban nincs különbség a pszichopata és a szociopata között, pedig tudományosan van, és a legrosszabbak a szociopaták, mert a sorozatgyilkosok belőlük kerülnek ki. Nem mondom, hogy minden szociopata sorozatgyilkos, mert ez nem igaz, de eddig én még nem hallottam olyan sorozatgyilkosról, aki ne szociopata lett volna. De értem azt is, hogy sokszor a közéletben nincs is túl nagy jelentősége, hogy melyik kóros elmeállapot áll fent, mert mind a kettő tönkreteszi a környezete életét, és, ha véletlen hatalomra jut felettük, akkor az egyetlen kiút az ilyen befolyás alól, ha otthagyjuk, és kiszállunk a képből, persze nem öngyilkossággal, hanem máshogy, mint költözéssel, távoltartásival, felmondással, amit az adott helyzet kíván.
- A legtöbb esetben igaz, hogy nem állnak a szekálók mellé, de pár éve volt egy megfigyelés gyerekeknél, amikor egy jól tanuló osztályba betettek rossz tanulókat, és, ha jól emlékszek, akkor egy tizenöt fős csoportnál két rosszat meg tudtak nevelni, de azt hiszem háromnál, már a jók romlottak le - gondolkozok el, mert a pontos számokra nem emlékszek már, de valahogy így volt az arány, ami nagyon meglepő. - Szóval nagyon kell figyelni a gyerekre a tanároknak, és valóban igaz, hogy a legtöbb esetben azok a gyerekek lesznek a szekálók, akiknek rossz a családi háttere - értek egyet Yaseminnel. - De a jók és rosszak arányára is nagyon kell figyelni, ami a kevés információ hiányában és a kényszerhelyzetek miatt gyakran elmarad - osztom meg a megfigyeléseimet, amiknek az egy részét éppen pszichológiából vettünk, alapoztunk meg.
Amikor a lakásban, szobában történő pakolásra kerül a szó, kitűnik, hogy mennyire másabb környezetben is mozgunk. - Igen, ott jóval kevesebb lehetőség van pakolni, mint egy lakásban egy család számára - mosolyodok el a gondolatra. Főleg, ahol két vagy több lány lakik együtt, akiknek rengeteg ruhája, cipője meg kiegészítője van a sulis dolgai mellett, mert ez is szakonként változhat, hogy mennyi hely szükséges a tanulmányaikhoz.
A felajánlásomra, miszerint leszek az idegenvezetőjük igent mond, amire én csak mosolyogva bólintok. Komolyan gondoltam az ajánlatot, és készséggel állok a rendelkezésükre, ha aktuális lesz.
- Óh, hát akkor Te már nagyon sok könyvet olvastál - ámulok el. - De akkor biztosan szereted a Walt Disney meséket is, igaz? - kérdezem kedvesen Handet. A felsoroltakból én csak a Mici Mackót ismerem, de azt én is szeretem. Ráadásul pontosan bemutatja a gyerektípusokat is, így kiváló a gyerekek megismeréséhez is. Milne zseniális volt ebből a szempontból, mert örök értékűt alkotott, és még a felnőtteknek is hasznos lehet, ha figyelnek.
- Köszönöm, mert akkor én is azt kérek - mosolygok vissza kedvesen. - A Tiéd még jobban meghozta az étvágyamat, mint az én választásom - szélesedik ki a mosolyom, és, ha lehetőségem lesz, én is leadom a rendelésemet a pincérnek. Vannak képek, de ez valahogy elkerülte a figyelmemet.
Mosolyogva beszélgettem Handeval is bármiről, amire kíváncsi volt, és a kedves, meghitt jelenetet is mosolyogva figyeltem, ami anya és lánya között volt. Örülök, hogy jócskán vannak még ilyenek, mert mostanában borzalmasan beszippantotta a szülőket a telefon, és ez számomra félelmetes, pedig én is ennek a generációnak vagyok a tagja.
Majd Yasemin rákérdez a sulimra, és csak egyetértően bólogatok, hogy igen, így belegondolva még valóban sok idő mire végzek. - Nyáron mindenképpen, hiszen bezár a suli, és csak nagyon indokolt esetben maradhatunk, ha, mondjuk nyári gyakorlatot nem tudunk máshogy megoldani, de ez ritka. A téli szünetben meg, hanem is feltétlen haza, de mindig úgy utazunk, hogy a család együtt legyen - mosolygok. Télen szeretünk síelni, snowboardozni, és nem mindig Norvégia az úticél. - A többi túl rövid, hogy haza tudjak menni, és csak pár napot töltsek otthon - mondom egy kicsit szomorúan. Oda vissza több, mint harminc óra csak a repülőút, ráadásul még általában vizsgára is kell készülnöm vagy a projekt munkára kell jobban ráfeküdni, így egy hétbe nem fér bele minden. A téli szünetet igyekszek úgy alakítani, hogy hosszabb legyen, mint egy hét.
- Akkor Ti is szerencsések vagytok, hogy van segítségetek az eligazodásban - jegyzem meg kedvesen.
- Attól nem félek, hogy nem fogadnak el, mert, ilyen egyszer volt, de az egyből látszódott, hogy nem fog működni. De, ha ilyen lenne, szólnék a szülőnek, hogy nem fog működni, és jobbnak látnám, ha más vigyázna a gyerkőcre - válaszolok először a második kérdésre. - Félelmet meg még nem éreztem, vagy nem emlékszek rá, de most mire is gondolsz pontosan félelem alatt? - kérdezem kicsit bizonytalanul. Most nem jut eszembe semmi, amitől félnem kellene egy babysitterkedés alatt.

Csendesen és figyelmesen hallgatom mindazt, amit mond. Nem szakítom meg, olykor csak egy bólintással jelzem azt, hogy a figyelmem nagy része még mindig az övé, még ha olykor a lányomra is téved a pillantásom. Szeretem tudni, hogy mit csinál, vagy merre is jár. Nem akarom megint szemelől téveszteni, elég volt egy életre a mai eset. Még egyet ma már nem bírnék ki.
- Értem, amit mondasz, de akkor se gondolom azt, hogy csak ők jelentenének ilyen téren veszélyt. Ott van a sok manipulatív ember, akik könnyedén képesek a szavakkal másokat megnyerni, átlátni a másikon, hamar rájönnek arra, hogy mivel nyerhetnek meg, hogy utána kalitkába zárjanak és szép lassan kitépkedjék a szárnyaidat. – próbáltam kicsit óvatosabban fogalmazni, hiszen itt volt a lányom is. Nem akartam kitérni a bántalmazásra és hasonló dolgokra úgy, hogy netalán ő is meghallhatja. De megannyiszor látni olyan híreket, hogy egy ember mennyire megnyerő volt, aztán a négy fal között meg maga volt az életre kelt szörny, s ők szerintem nem mindig pszichopaták. – Ez talán bonyolult dolog, és lehet azt is vizsgálni kellene, hogy biztosan az illetőnek való-e egy adott szakma, de ilyen soha nem lesz, mert akkor minden túlzottan jól működne a világban. A világ pedig örökre káoszos fog maradni. – volt szerencsém olyanhoz, hogy azt hitte a választott szakma tökéletes lesz számára, lelkesedéssel vágott bele, de aztán amikor helyt kellett volna állnia, akkor hamar egyértelművé vált, hogy lelkileg túlzottan megviseli őt és az adott szakmát még se neki találták ki. Az élet minden területén van stressz, de nem mindegy a nyomás mértéke se, vagy az, hogy mit és mennyire tud valaki lelkileg elviselni.
- Hmm, ez érdekes, de szerintem sok függ attól is, hogy milyenek a diákok, ahogy a felnőttek se egyformák, úgy szerintem az ilyen helyzetek se. – nem igazán szerettem az ilyen tanulmányokat, sokszor az is kiderült, hogy olykor ezt a címkét aggatják olyan dolgokra, amiket egy vagy két helyen figyeltek csak meg, nem is volt nagy kutatás. Szerintem nem minden téren lehet igazán következtetni a dolgokra a tanulmányokból. Plusz ilyen esetben szerintem ott van a tanárok és a szülők felelőssége is, hiszen hogy nem tűnik fel valakinek az, ha a gyereke változik vagy az osztálya? Számomra ez fura volt, még ha rohanó világban is élünk. El se tudnám képzelni azt, hogy egyszer ne szánjak időt a lányomra és részben idegenné váljon, hogy ne értsem meg őt egy-egy „rezdülésből”. Na jó, ez picit túlzás, de akkor is. – Szerintem egy rossz is változhat, nem kell örökre megbélyegezni. Sok odafigyeléssel és szeretettel szerintem ők belőlük is lehetnek végül jógyerekek, jó tanulók. – nem szabad elfelejteni azt, hogy senki se rossz alapjáraton, sokkal inkább szerintem a környezeti hatásoknak köszönhetően válik azzá, de nem voltam orvos, se szakember, csak egy laikus, aki ezt gondolta, aztán lehet ennél távolabb nem is állhatnék az igazságtól. Remélhetőleg soha nem fogom megtudni, mert nem Handevel gond és az osztályában se.
Hamarosan pedig Hande is becsatlakozik a beszélgetésbe, aminek köszönhetően a mesék és az olvasás kerül előtérbe. Gyengéden megsimogatom a buksiját, miközben mosolyogva hallgatom őket. A hangja dallamosan és boldogan csendül. Nagyszerű kislány, barátságos és segítőkész is, meg életvidám. Még mindig hihetetlen, hogy ennyire édes angyallal ajándékozott meg az élet.
- Igen, de nem csak olvasni, hanem nézni is szeretem. – egy pillanatra elgondolkozik, aztán újra Karinra pillant. – Neked van kedvenc meséd? Filmben vagy könyvben? – arcára volt írva, hogy akár mind a kettőre mondhat kedvencet. Biztos voltam abban, ha olyat mond a társaságunk, amit még nem olvasott vagy látott, akkor majd be kell szereznünk, mert kíváncsi lesz rá. Persze csak az után, miután utána jártam, hogy már neki való vagy még esetleg kicsi hozzá. Tudom, hogy vannak olyan szülők akik már egy négy évessel is Star Warst  nézetnek, de én nem ilyen voltam.
- Mit választottál volna? – kíváncsian csendült a hangom, mert tényleg érdekelt, hogy mi volt az első gondolata, hogy minek is adna esélyt, amit végül most elvetett és ugyanazt kérte, amit én is.
- Gondolom, akkor ennek köszönhetően kicsit még inkább várod a szüneteket, nem? – én még csak pár hete kerültem távol a családomtól, de olykor már most nagyon hiányoztak és néha el is bizonytalanodtam, hogy egyedül helyt tudok-e állni vagy netalán túl nagy fejszébe vágtam a fejemet, meg talán túl hirtelen is. Ugyanakkor igyekeztem nem túlzottan nagy teret adni a negatív gondolatoknak és inkább ilyenkor átfordítani a fejemben a dolgokat pozitív, reménykedő gondolatokká, vagy éppen végiggondolni mindazt, hogy ennyire rövid idő alatt is már mennyi jó dolog történt velük. Ez pedig segített abban, hogy úgy érezzem tényleg jól döntöttem és egyébként is minden kezdet nehéz, így miért pont egy ilyen változás lenne zökkenőmentes?
Míg Hande játszott, addig mi folytattuk a beszélgetést. Szerencsére hatalmas képzelőereje volt, így könnyedén feltalálta magát egyedül is és nem kellett vele minden percben játszani, mert egyedül jól el volt. Ennek ellenére is, ha tudtam akkor együtt olvastunk, vagy játszottunk és mostanában már bizonyos kártyajátékok vagy társasok is érdekelték őt, így még több dolgot tudtunk együtt csinálni.
- Ilyenkor még is a te válladat nyomja egy elég nagy felelősség, amikor vigyázol egy gyerekre. Ahol pedig akad egy gyerek, ott mindig akadnak váratlan pillanatok, fordulatok is. – ezt kár lenne tagadni, hiszen egy gyerkőc olyan kicsit, mint az időjárás. Lehet egyik pillanatban hétágra süt a nap, de a következőben már lehet szélvihar lesz, vagy csak beborul. – Hogy például bármi baj történhet, nem hallgat rád és hasonló dolgokra gondolok. – reméltem, hogy így kicsit jobban sikerül a tudtára adnom, hogy mire is gondoltam elsőre. Néha nehéz megtalálni a megfelelő szavakat arra vonatkozóan, ami gondolatként megszületik a fejünkben, főleg, ha nem az anyanyelvemen beszélek. Annak ellenére is így volt, hogy szerencsére nagyon is jól beszéltem és értettem az angolt. Kiválóan vizsgáztam és itt se volt eddig hátrányom belőle, de azért akadnak nehéz pillanatok amiatt, hogy mindent át kell fordítanom a fejemben mielőtt kimondanám. Néha ez roppant fárasztó tud lenni.

Kezdek rájönni, hogy miért vagyunk más nézőponton, és nem akarom meggyőzni, vagy beláttatni vele, hogy az, amiről beszél, az egy is egy torz személyiség, ami valakiben, vagy benne van kicsi kora óta, vagy az életkörülményei teszik ilyenné, és az egyetlen fegyver ellenük, ha megtanuljuk kivédeni a pszichológia fegyverével a támadásaikat. Ha nem tanuljuk meg megvédeni magunkat ezek ellen, akkor védtelenek leszünk a támadásaik ellen és súlyos sérüléseket szenvedhetünk el, és mivel ezek mentális, érzelmi sérülések, nem lesznek olyan nyilvánvalóak, mint egy testi sérülés, de legalább olyan veszélyesek. - Megértem, amit mondasz - mosolygok rá kedvesen, mert amit mond, az is egy védekezési stratégia lehet, majd tovább hallgatom, amit mond. - Ha a világ tökéletes lenne, létre sem jöhetett volna - szélesedik ki a mosolyom. Elvileg mindennek megvan az ellentétes párja, és a világot alkotó anyag ellentéte az antianyag, és elvileg, ha a világ tökéletes lenne, ugyan annyi lenne mind a kettőből, de így a világ létre sem jöhetett volna. Így az elméletet maga a világ létezése cáfolja, hiszen itt van, itt vagyunk, tehát az anyagból több van, mint az ellenanyagból. De, ha a világ nem tökéletes, akkor mi sem lehetünk azok, az életünk sem, mert mi is a világ részei vagyunk. - Viszont törekednünk kellene a tökéletesre, hogy a jövő nemzedéke egy jobb jövőben élhessen, és ehhez elengedhetetlen lenne egy olyan rendszer, ami mélyrehatóan szűri azokat, akik a gyerekek nevelésével foglalkozhatnak - teszem hozzá, és azt hiszem, hogy az elméleti hátterével egyet is értünk. Az meg megint egy másik kérdés, hogy az ilyen szűréséhez nem elég egy tesztet kitölteni, hanem sokkal mélyebb és hosszabb, akár napokig, hetekig tartó pszichológiai vizsgálat lenne szükséges, mert ideig-óráig bárki bármit el tud játszani.
- Persze, mert mindig van olyan, aki elég erős ahhoz, hogy egyedül is ellenálljon a többség akaratának, de lehet, hogy így sérülni fog lelkileg. Meg, ha sok az, akit fegyelmezni kell a tanárnak, akkor a többiekkel nem fog tudni annyit foglalkozni, mint kellene, és a jók apró gondjai is összeadódhatnak, amik hosszú távon lehet, ugyan oda vezetnek, mint ahol azok vannak, akik eredetileg problémásként kerültek az osztályba - próbálok rávilágítani a miértekre. Ezek a dolgok viszont nagyon összetettek, így nem biztos, hogy a hely és az idő valóban alkalmas ezekre a beszélgetésekre, főleg, hogy példákat nem is lehet hozni, mert itt van Hande, akinek ezekről nem kell tudnia. - Én még véletlen sem azt mondtam, hogy a rosszakat örökre meg kell bélyegezni, hanem, hogy olyan társaságba kell illeszteni, ahol megkaphatja azt a figyelmet és törődést, amire igazán szüksége van, de ez nem mehet a többiekre szánt idő rovására. Viszont ennek a környezetnek a kiválasztása, ahogy az előbb is felmerült, több időt és energiát kellene, hogy igénybe vegyen, mint ahogy ez megtörténik, de ehhez sokszor egy ideálisabb világra lenne szükség - mosolygok kedvesen. Bár én tudom, hiszen tanultuk, hogy a viselkedésünk körülbelül negyvenhét százalékát örököljük, és ezen semmilyen nevelkedés vagy környezet nem változtathat gyökeresen. A viselkedés nagyon bonyolult és összetett dolog, és engem mindig nagyon érdekelt, és néha eljátszottam a gondolattal, hogy milyen jó lenne megtanulni azt, amit a viselkedéselemzők tudnak, de mértéket kell tartanom ezen tudás felszívásában, mert egy bizonyos szint után megvisel. De tudom, hogy az átlag ember, akit ez nem érdekel jobban, még mindig a régi tudást birtokolja, pedig a viselkedéselemzés, a pszichológia ugyan olyan gyorsan fejlődik, mint bármely más orvostudomány, vagy csak tudomány.
Hande beszélgetésbe való becsatlakozása pedig elviszi ezt a komoly témát, el egészen az ő tiszta világába. - Nos, én a mai napig nagyon szeretem a Mici Mackót, de a legtöbb Walt Disney mesét is, főleg a régebbiket, mint a Hófehérke és a hét törpe, A kis hableány, a Hamupipőke, de a Poca Hontast is nagyon szeretem, meg a mostanában abból készült filemet is - mosolygok rá kedvesen. Azt már nem teszem hozzá, hogy azért vannak jócskán olyanok, amik nem neki valók, és a kedvenceim a katasztrófafilmek, még akkor is, ha gyakran nem sok közük van az élethez. Viszont tényleg lekötnek a mai napig azok a mesék, amiket említettem, és azokban még volt egyfajta olyan báj, amit a legtöbb modern mesében már ritkán lehet megtalálni. Yasemin pedig olyannak tűnik, aki próbálja minél tovább megőrizni a kislánya gyermeki ártatlanságát, amit nagyon helyeslek, így nem akarok olyat mondani, ami felkelti az Hande érdeklődését, de nem nézheti meg még évekig, mert nem neki való.
- A konfitált tarjával szemeztem, de, az, amit Te választottál sokkal jobban megtetszett - szélesedik ki a mosolyom az éttermi asztalnál ülve. - A rántott sajton valahogy átsiklottam - teszem még hozzá kedvesen.
- Igen, mert tényleg nagy a távolság, de ettől függetlenül nem bántam meg, hogy ide jöttem tanulni - válaszolok kedvesen. Meg így azt is kipróbálhatom, hogy hogyan állok meg egyedül, vagy majdnem egyedül a lábamon, mert azért a szüleim jócskán támogatnak anyagilag. Saját zsebből nem tudnék itt elvégezni egy sulit sem, még akkor sem, ha nem a Cornellre járnék, vagy, ha több össztöndíjra próbálnék jogosultságot szerezni. De a múltkori túszejtős incidensem után, amikor nagy szükségem volt rájuk, az első géppel jöttek, és itt voltak, amíg kellett. A bátyám is jött, és tovább tudott maradni, amiért szintén nagyon hálás voltam. Szóval azért mégsem vagyok itt annyira egyedül, mint azt egyesek gondolják. És én is mennék, ha kellenék otthon, de mind abban bízunk, hogy ilyenre nem fog sor kerülni.
- Ja, így már értem - mosolyodok el. - Nem hiszem, hogy félek. Én és a bátyám jó sok hülyeséget megcsináltunk gyereknek annak ellenére, hogy szófogadóak voltunk, de azért csak gyerekek - mosolygok. - Én mindig figyelek a rám bízott gyerekre, még akkor is, ha ezt nem a szememmel teszem, mert ilyenkor beszéltetem, vagy énekeltetem, ha olyan beállítottságú, így mindig tudom, hogy hol van, és, hogy mit csinál. De, ha mondjuk, egy játszótéren van, és egy mászókán játszik, akkor ott vagyok mellette, és elkapom, ha kell. De ez minden egyébre is igaz. Ha kell ott vagyok, hogy megakadályozzak egy balesetet, de nem félek, hogy nem érek oda időben, mert ott vagyok tőle egy karnyújtásnyira. Valahogy az én szemem már ráállt, hogy egy gyerek miből mit tud kihozni. Lehet, negatív hozzáállás, de én mindig a legrosszabbat is meglátom, és arra készülök, így nagyon váratlan esemény nem ért eddig - húzom el a számat gondolkodás közben, mert erősen agyalok azon, hogy volt-e vagy mikor volt olyan, hogy ez nem volt igaz, de nem jut ilyen az eszembe. Az „állj pozitívan a dolgokhoz, hogy azt vond be”, az részben működik, mert az elme hatalma nagy, de nem alapozhatunk mindent erre. Én a „reméld a legjobbat, és készülj a legrosszabbra” elvet pártolom inkább, főleg, ha gyerekre vigyázok. Bízom benne, hogy nem csinál „hülyeséget”, de ott vagyok, ha mégis megteszi. - Az meg, hogy nem hallgat rám, ritka, de vagy megpróbálom elmagyarázni neki, hogy mi fog történni, ha nem fogad szót, és általában működik, ha nem, és, nem működik, hogy „elkapom mielőtt baja lesz”, akkor sajnos szoktam egy olyan módszert alkalmazni, amire nem vagyok büszke, de inkább az, mint például egy baleset. Ez pedig az, hogy közlöm a gyerekkel, hogy megmondom annak a szülőnek, akitől tudom, hogy nagyobb visszafogó erővel hat a gyerekre. De ezt eddig csak egyszer vagy kétszer kellett bevetnem a rokongyerekeket is beleszámolva - mosolyodok el szélesen. - Én hiszem, hogy a gyerekek azért csinálnak rosszat, mert még kicsit a tudásuk, hogy felmérjék a következményeket, és sokáig félelemérzetük sincs, így még kevésbé érzékelik a veszélyt. Ezt nekünk kell helyettük megtenni, és én amennyire lehet, igyekszek ugyan azt a módszert alkalmazni, amit szülő is. Bár a magam részéről én hiszem, hogy többet ér, ha elmagyarázzuk a gyereknek, hogy mi mivel jár, vagy jócskán tompítva a hatást, megmutatni neki, hogy kicsit érezze a dolog súlyát. Mint a mászókás példánál. Ha tiltjuk a gyereket a mászókától, ha nem vagyunk ott, meg fogja előbb utóbb csinálni, de, ha ott vagyunk, és elkapjuk, kicsit meg fogja magát ütni, az ijedségtől jobban fog figyelni a magyarázatunkra, de azt is tudni fogja, hogy ránk számíthat, így egy plusz bizalom is kiépül - magyarázok neki, hogy miért nem mondanám magamra azt, hogy félek, ha gyerekre kell vigyáznom.

- Ezzel teljesmértékig egyetértek, hogy jobban szűrni kellene azt, hogy kik is foglalkoznak gyerekekkel. – tényleg sok mindent meg lehetne előzni azzal, ha nem mindenkit engednének gyerekek közelébe, ahogyan azzal is, ha azok a személyek, akik foglalkoznak velük megfelelő felkészítéseket, továbbképzéseket kapnának és nem lennének túlhajszolva se. Reméltem, hogy ilyen téren jó irányba fog változni idővel a világ, mert a vezetők is ráébrednek erre, de olykor még is azt éreztem, hogy őket nem igazán érdekli a jövőnemzedéke.
Csendesen hallgattam az eszmefuttatását és kicsit elmerültem a saját gondolataimban is, de attól még őt se zártam ki. Érdekes volt erről beszélgetni valakivel, mert úgy tűnt, hogy azért eléggé otthon van a témában és nem csak úgy mondja az egészet, hanem tényleg ezt gondolja. Megfontoltnak tűnt, nem pedig olyannak, aki csak hirtelen ötlettől vezérelve lenne ezen a véleményen. Én pedig mindig is szerettem másokat meghallgatni, elgondolkozni azon, amit mondanak, hiszen szerintem részben ettől igazán különleges a világ, hogy ahány ember, annyi féle meglátás létezhet egy adott témában. Engem sose zavart az, ha valaki más állásponton volt, de ismertem olyat is, aki ilyenkor akár képes volt agresszívvá válni és megpróbálta lenyomni a saját véleményét a másik torkán is. – Igen, részben igazad van, csak sajnos valahogy a rendszer nem tökéletes ilyen téren és sajnos nincs megfelelő kapacitás ilyen téren, mint amire szükség lenne. Ahogy az iskolák, úgy a tanárok is eléggé túlterheltek. Az új intézkedések meg gyakran se az iskolákat, se a tanárokat, de legfőképpen nem a diákokat szolgálják. – szomorú volt ezt beismerni, de tényleg így volt. Néha nem is értettem azt, hogy akik felelősek voltak ilyen téren az ügyekért miként is felejtették el azt, hogy hajdanán ők mire vágytak volna, vagy éppen milyen iskolát is szeretnének a gyerekeiknek, netalán az unokájuknak.  De ennél jobban nem is akartam most belemenni, részben a lányom miatt se. Örültem annak, hogy Karin is ügyelt arra, hogy mit mond és nem mondott példákat se. Jelenleg pedig én el is engedtem ezt a témát, mert virágnyelven se lehet mindenről hosszú ideig beszélgetni, most pedig nem volt más lehetőségünk Hande miatt.
Hande könnyedén tereli vidámabb témára a beszélgetést azzal, ahogy becsatlakozik ő is. Én csendesen hallgatom a lányok beszélgetését, csak akkor siettem a lányom segítségére, ha úgy éreztem súgni kell neki, mert netalán elfelejtette valaminek a címét.
- Pocahontast én is nagyon szeretem, megvan mesekönyvben és láttam a mesét is. Olyan aranyos Meeko. – felderül az arca, miközben nagyon is lelkes lesz. Otthon volt egy mosómedve plüsse is, aki természetesen Meeko nevet kapta, mi mást? – Aladdint szereted? Szívesen cserélnék Jázmin hercegnővel, akkor lehetne egy saját tigrisem. – hangja csilingelően csendül, hiszen nagyon is boldog volt, én pedig csak jót mosolyogtam ezen, mert hajdanán én is ilyen voltam, amikor láttam azt a mesét. Arra vágytam, hogy bárcsak nekem is lenne egy saját tigrisem.
Szerencsére az étteremben nincsenek sokan, így nem csak szuper helyet találunk, de nincs nagy hangzavar se és ez lehetővé teszi azt is, hogy könnyedén tudjunk beszélgetni. Hande olykor felkel az asztaltól, hogy új játék után nézzen, amikor pedig egy másik kislány is odamegy, akkor beszélgetésbe elegyednek és a kialakított játékos részen le is telepednek, hogy együtt játszanak. Mosolyogva figyelem őt, míg az ételt várjuk. Szerencsésnek érzem magam, hogy ennyire barátságos és tényleg egy szavam se lehet, mert nagyon is okos és értelmes kislány. Soha nem volt még vele nagy gond.
- Mindig csak te utazol haza, vagy olykor ők is meglátogatnak téged? – kíváncsian csendül a hangom, ahogyan újra Karint fürkészem a pillantásommal. – Bocsánat, nem akarok túlzottan személyes kérdéseket feltenni, csak annyira könnyed veled a beszélgetés, mintha nem is most találkoztunk volna. – kicsit zavarba is jövök a dologtól, amit könnyedén leolvashat az arcomról. Tényleg nem akarok tolakodónak tűnni és most nem csak arról van szó, hogy olykor jó felnőttekkel beszélni, vagy velem egykorúakkal, hanem tényleg nagyon kedves, barátságos volt. Régóta nem beszélgettem ennyire jót senkivel se, annak ellenére se, hogy azért olykor komolyabb témák is szóba kerültek közöttünk.
- Akkor te tényleg nagyon foglalkozol velük és nem olyan vagy, aki csak úgy leülne egy padra és onnan tartja szemmel a gyereket, vagy éppen újságot olvasgatna közben. – sajnos ilyenekbe is belefutottam már a játszótereken. Én is szeretek ott lenni Hande mellett, de persze teret is adok neki, ugyanakkor a szememmel mindig követem őt. Ha pedig szüksége van rám, akkor habozás nélkül odasétálok hozzá. – Szerintem emiatt nem vagy negatív, inkább csak előrelátó és próbálsz minden helyzetre felkészülni, hogy el tud kerülni a nagyobb bajt. Ez inkább dicséretes, mintsem rossz tulajdonság lenne. Persze, azért szerintem túlaggódni se szabad, meg hagyni kell kicsit csetleni-botlani a gyerekeket is, mert abból tanulják meg azt, hogy mit is jelent a veszély. – nem azt mondom, hogy hagyjuk azt, hogy összetörje magát, de egy kis bibi még nem a világ vége. Hande is volt, amikor elesett, meg persze volt olyan is, amikor nagyobb beszélgetések keveredtek egy-egy dologból, amiatt amit tenni akart. Ahogy a mai napig többször is szóba kerül az is, hogy attól még cuki kutyát látunk nem megyünk el az idegenekkel, ahogyan szóba se állunk és a ma történtek után újra fel kell frissíteni ezt a beszélgetést, mert ebbe tartozott az is bele, hogy csak úgy nem szaladhat el tőlem anélkül, hogy tudnám merre is van. Nem lehet elégszer elmondani, de tekintve ma miként is keveredett el az állatkertben jobbnak látom, ha majd holnap vagy holnapután ismét leülünk kicsit komolyabban beszélgetni.
Mosollyal az arcomon és kíváncsi tekintettel hallgatom mindazt, amit mond és olykor kicsit bólintok, hogy tudja a figyelek rá, még ha néha a lányomra is téved a pillantásom, de úgy tűnik remekül el van az új barátjával. Igen, a gyerekeknél még a barátkozás sokkal egyszerűbben megy, mint a felnőtteknél. Egy pillanatra találkozik a másik kislány anyukájának a pillantásával az enyém, mire neki is csak egy mosollyal és bólintással köszönök, aztán pedig újra Karinra emeletem a tekintetemet.
- Tekintve, hogy ennyire szeretsz velük lenni, vigyázni rájuk és abból amit mesélsz az jön le, hogy nagyon is jól csinálod és tényleg foglalkozol velük. Nos, szóval nem is fordult meg a fejedben, hogy esetleg olyan irányba tanulj, hogy később is tudj gyerekkel foglalkozni? – érdeklődve fürkészem őt, mert az eddigiek alapján nagyon is gondoskodónak tűnt, figyelmesnek és olyannak, akik figyel a rá bízott gyerekekre. Ez pedig manapság ritka, azt hiszem. Tényleg érdekes volt az eddig hallottak alapján, hogy nem olyan szakmát tanul, aminek köszönhetően később is gyerkőcökkel foglalkozhatna, mint mondjuk egy óvónő.

Elhúzott szájjal bólogatok, mert egyetértünk, de bár ne lenne igazunk. Rengeteg probléma van/lesz ebből a hozzáállásból, és lehet olyanok is, amiket sosem lehet majd helyre hozni.
Látom, hogy kicsit nem csak én, hanem ő is elgondolkozott, ami nem baj, mert mély témákat érintünk, amiket át kell rágni, főleg, ha egy másik nézőpontot kapunk. Örülök, hogy nem lesz veszekedés, harag abból, hogy nem egyeznek a nézeteink. - Sajnos igaz. De, ha egy a tanítással összefüggő intézkedés nem szolgálja azoknak az érdekét, akik a tanítási rendszer részei, akkor nem biztos, hogy tudni akarom, hogy mi célt szolgál - gondolkozok hangosan. A Cornellen én szerencsés helyzetben vagyok, mert nem érzem, hogy bármiben hátrányom lenne. A legfőbb igényeket kiszolgálja, és egy ekkora rendszer nem tud mindenkinek mindenben tökéleteset nyújtani, mert, amit az egyik szeretne, azt lehet, a másik a háta közepére sem kívánja, hiszen nem vagyunk egyformák. Hogy drága? Igen, de én szerencsés helyzetben vagyok, mert jómódú családból származom. Mélyebben nem tudok, és nem is akarok belemenni, hogy nálunk hol miben mikor kinek sérülnek az érdekei, mert tenni nem tudnék ellene, és lehet, csak felidegesíteném magam.
Hande mosómedve iránti rajongása az én arcomra is mosolyt csal. - Meeko valóban nagyon aranyos - értek egyet a dologgal, és szerintem a szereplő jelleme nem is áll olyan nagyon messze a valódi mosómedvék jellemétől. Vicces, bohókás, kíváncsi állatok, bár azért nem árt tartani tőlük a távolságot, mert még sem háziállatok, hanem vadak. - Igen, nagyon szeretem - válaszolok kedvesen, és bár nagyon szeretem Will Smith-t, sajnálom, hogy a mesében a Genie hangját adó Robin Williams már nem játszhatta ezt a szerepet. Nekem, személy szerint hiányzott az a könnyed, vicces, laza és játékos alakítás, amit a mesében kaptam. Viszont Hande is bizonyítja nekem azt, hogy a gyerekek mennyire nem törődnek azokkal a szavakkal, amiket nem értenek, és könnyebb nekik valami más, sokszor teljesen értelmetlen szót érteni, és nem kezdenek agyalni azon, hogy mit is mondtak valójában, vagy annak mi a jelentése. Gyereknek én sem értettem az Aladdin főcím zenéjének bizonyos szavait, és csak jóval később jöttem rá, hogy mi mit is jelent, és bizony egyáltalán nem gyerekfülnek való. Szóval szerintem a gyerekek védelmének nem erről kéne szólnia, mint ahogy sok, más ország/állam vezetője gondolja, és mindenhova kiteszik a „gyerekek nem nézhetik” feliratot vagy jelzést. - És miért lenne jó, ha lenne egy saját tigrised? - kérdezem mosolyogva. Biztos van elképzelése, hogy miért szeretne egy tigrist.
Az étteremben kellemes a hangulat, és az alapzaj se zavaró. Amikor Hande elmegy az asztaltól, megszokásból én is figyelem, hogy merre megy, mit csinál. Több szem többet lát, és bár itt nagyon sok gyerek van, és a bűnügyi pszichológiások azt mondják, hogy a legtöbb gyerekrablást ismerős/rokon követi el, nem szeretek nem odafigyelni a hozzám tartó gyerekekre. Bár igazából a körülöttem lévő gyerekekre is mindig figyelek.
- Semmi baj. Ha nem akarok, akkor nem válaszolok - mondom mosolyogva. - Általában én, de nem törvényszerű. Meg sokszor van, hogy nem is otthon találkozunk, hanem egy másik helyre megyünk, ahol egy nyaralást vagy sítúrát, vagy rendes túrát ejtünk meg - magyarázok. Szeretünk utazni, és az, hogy nem egy helyről indulunk, még a családi utazásokat nem kell, hogy negatívan befolyásolja.
- Én ezt nem azért vállalom, hogy könnyű pénz, hanem, mert szeretem a gyerekeket, és tudom, hogy a szülőknek is szükségük van néha segítségre, de van, hogy csak kell nekik egy kis olyan idő, amikor pihenhetnek, feltöltődhetnek. Jó, ez most csúnyán hangzik vagy hangozhat, de, kell nekik is egy óra vagy néhány óra, amikor van idejük a párjukra, egymásra, vagy, ha csak olyan dolgot kell intézniük, amit egy gyerekkel időigényesebb, nehezebb, mint egy hivatalos ügy elintézése. Persze azon kívül, hogy dolgozniuk kell, amikor nincs óvoda vagy iskola. Tudom, hogy más huszonnégy órában a hét mindennapján gondoskodni egy gyerekről, mint az, amit én csinálok, de így talán adok egy kis igazi könnyebbséget a szülőknek - mondom mosolyogva. - Örülök, hogy így gondolod, de sokan vannak, akik ezt nem így látják. Vannak, akik az én óvatosságomat már túlzásnak gondolják, de olyanok is, akik, hogy is mondják… - gondolkozok el az itteni szón - burokban? - kérdezem bizonytalanul - próbálják nevelni a gyereküket, így túl merésznek gondolnak - mondok két ellentétes példát is, amivel már találkoztam. Egyik sem jó, legalább is szerintem. Bár tudom, hogy mennyire nehéz megtalálni az egyensúlyt. És azt is, hogy a másodiknak sokszor trauma az előzménye, ami vagy a gyerekkel történt, vagy éppen a szülővel, amikor még gyerek volt.
Elmosolyodok a hallottakon. - Nem. Én legfeljebb egyszerre két gyerekre vigyázok egyszerre, akik döntő többségben testvérek. Ennyiért tudom vállalni a felelősséget úgy, ahogy én szeretem. Ráadásul most még nem esik nehezemre végig csinálni velük azt, amit ők, mert ha kell, fogócskázok velük, ha olyanok a játékok, akkor azokra is felmegyek velük. Sőt! Volt egy kisfiú, akivel még fára is másztam, mert ott volt egy bunkerje, amit az apukája csinált neki, és bár volt hozzá létra, inkább máshogy szeretett felmenni oda. De ezt a figyelmet se több gyereknél nem tudom vállalni, sem azt nem tudom mondani, hogy tíz-tizenöt év múlva is képes leszek mindenre, amire most. Meg ott van az is, amit beszéltünk, hogy nem feltétlen tudnék belülről úgy dolgozni, ahogy szeretnék, mert le van sok minden szabályozva, amitől lehet, nem térhetek el, pedig kellene, vagy szeretnék. Szerintem hosszú távon kiégnék - vázolom fel az ellenérveimet, mert nem ez az első eset, hogy ezt megkérdezték.

A kislányomnak köszönhetően hamarosan sokkal vidámabb témára téved a beszélgetés. A mesék világa boldog és általában varázslatos is. Igaz, néha kicsit soknak érzem a modern meséknél, hogy annyit énekelnek bennük, de megszokható, vagy legalábbis el lehet viselni az adott időre. Szerencsére Hande ritkán dönt úgy, hogy ugyanazt a mesét akarja egymás után többször megnézni. Általában nála is akad szünet, vagy felváltva nézi ugyanazt a pár mesét, így még a falra se akartam mászni a daloktól. Meg az is fontos, hogy szerencsére mostanában, ha nem is mindig, de egyre gyakrabban készítenek olyan mesét, aminek van mondandója is és nem mindig ugyanoda fut ki, mint a régi meséknél, hogy a herceg megmenti a hercegnőt.
Karin kérdésén kicsit elgondolkodik, de a vidámság könnyedén leolvasható Hande arcáról. Habozik, mint aki nagyon is átgondolja azt, hogy mit is kéne felelni arra, amit tőle kérdeztek. Mosolyogva figyelem a jelenetet és már majdnem a segítségére sietnék, amikor is végül megszólal.
- Mert lenne egy nagy cicám. Mindenkitől megvédene minket, hozzá lehetne bújni és különleges is lenne. – boldogan csendül a hangja, miközben arcára van írva, hogy még keresi azért a szavakat, hiszen néha neki is még az anyanyelvén jut eszébe hamarabb egy-egy kifejezés, mintsem angolul. – Ha lenne egy varázsszőnyeged, akkor hova repülnél el? – kíváncsian csendül a hangja, majd alig hallhatóan dúdolni kezdi az egyik dalt a meséből. Én pedig sejtem, ha erre megkapja a választ, akkor mi is lesz a következő kérdése. Egyértelmű, hogy majd jönni fog Dzsinni is, meg a varázslámpa és a kívánságok. Miként is maradhatna el, ha éppen erről a meséről van szó?
Idővel az étteremben kicsit kötetlenebbül tud folyni a csevegés Karin és köztem, miután Hande úgy dönt, hogy elég a felnőttekből és inkább játszótársat keres magának, ami hamar akad is. A kislány hasonló korú lehet, mint ő és szerencsére úgy tűnik, hogy hamar megvan a közöshang közöttük, nem kell attól tartani, hogy két másodpercen belül kiabálásra fogja mindenki felkapni a fejét és szét kellene őket választani. Játszótéren néha látni olyat, hogy a gyerekek is egymásnak esnek, mert ugyanaz a játék kell, ami a másiknál van, vagy türelmetlenek és ők is pont ott akarnak felmászni, lecsúszni, netalán ugyanarra a játékra akarnak ráülni, ami már foglalt. Néha pedig olyan hisztiket tudnak levágni a gyerekek, ha nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy elképzelték, hogy sajnálni tudom a dadákat, vagy szülőket, mert látszik rajtuk is, hogy mennyire kellemetlenül érzik magukat, hogy mindenki őket figyeli.
- Ez nagyon jól hangzik, hogy a hasznosat összekötitek a kellemessel is. Nem csak látjátok egymást, de még együtt is nyaraltok. – mosolyogva fürkészem őt, majd beleiszom az innivalómba, amit időközben megkaptunk. – Bevallom, ha lehetőségem lenne, akkor lehet inkább az otthont választanám ilyenkor, mintsem egy nyaralást. Hiányzik azért a jól megszokott otthon melege, de az is igaz, ha a családomat láthatnám, akkor úgymond a hely is mindegy lenne. – jó pár hete már annak, hogy elbúcsúztam a családomtól, de attól még nagyon hiányoztak. Még annak ellenére is, hogy heti szinten rendszeresen beszélünk is, de az nem olyan, mint amikor személyesen valakit látsz. Egy ölelés olykor megannyi energiával képes feltölteni, nekem pedig szükségem lenne rá.  
Kíváncsian hallgatom azt, amit mesél, amikor pedig arra tér ki, hogy ez csúnyán hangozhat, akkor megingatom a fejemet, de egyelőre nem szólalok meg. Szerintem egyáltalán nem néz ki csúnyán, minden embernek szüksége van olykor egy kis én időre, vagy arra, hogy nyugodtan el tudja intézni a bevásárlást, vagy a hivatalos ügyeket. Véleményem szerint nem attól lesz valaki rossz szülő, mert olykor pár órára valaki másra bízza a gyerekét. Amíg biztos kezekben hagyja és tudja, hogy megbízható és jó emberre bízta, addig nincs gond. Múltkor olvastam olyan anyukákról is, akik válás után egyedül maradtak, majd úgy döntöttek, hogy összeköltöznek a gyerekeikkel együtt, így pedig a teher is megoszlott és könnyebbé vált az életük is. Szerintem ez is csodálatos dolog, főleg, ha működik és a gyerekek is szeretik az új családjukat.
- Az azért meglepő, ha téged túlmerésznek gondolnak. Talán egy picit lehet az óvatosabb felé hajlasz, de a hallottak alapján szerintem még nem rossz értelemben. Tényleg csak szeretnéd megvédeni őket és épségben visszaadni a szüleiknek. Ez meg szerintem érthető. Amíg nem szül feszültséget közted és a gyerekek között a szabályaid, vagy az, ahogyan kezeled a helyzeteket, addig szerintem nincs miért aggódni. – a feszültség soha nem jó, könnyedén tönkre teheti az embert, ugyanakkor ha ő ki tud alakítani egy jó kapcsolatot a gyerekekkel, az viszont csodálatos lehet. Főleg, hogy biztosan nem lehet könnyű mindig összecsiszolódni, mert biztosan akad keményebb dió, vagy éppen makacsabb egyén, mint ahogy felnőttek között is akad. Meg ahogy a felnőtteknek, úgy a gyerekeknek is lehet rossz napjuk.  – Visszatérve arra, amit mondtál. Szerintem semmi csúnya dolog nincs ebben, sőt, inkább igazad van. Mindenkinek kell egy kis pihenő, hiszen ha a szülő is tud töltekezni, akkor a gyereknek is jobb lesz. Ha valaki kimerült, akkor sokkal hamarabb elveszítheti a fejét, türelmetlenebb lesz vagy éppen olykor elősegíti azt is, hogy több félreértés essen meg beszélgetés közben, mint amúgy lenne. – sóhajtok egy aprót, mert így hogy erről beszélünk rájövök arra is, hogy nekem is ideje lesz utána járni jobban ennek. Nekem is el kellene intéznem pár dolgot, meg pár óra nyugalomra nekem is jól jönne. Sok minden pihen most a vállaimon és hiába érzem magam még teljesen jól, attól még nem akarok addig várni, míg gond lehet, mert netalán kimerülök és túlhajtom magam. – Szerintem sokkal károsabb dolgok ömlenek a szülőkre, főleg az anyákra a média sötét bugyraiból, vagy éppen a családnak köszönhetően. Mintha tényleg létezne olyan, hogy tökéletes anya, vagy mert te kicsit másként neveled a gyerekedet, mint amit „előírnak”, akkor máris előszeretettel bélyegeznek meg, hogy rossz anya vagy, pedig nagyon nincs így. – azt is be kell látni, hogy leggyakrabban a nőkre sütnek bélyeget, mintha az apáknak nem lenne semmi felelősségük vagy mintha csak ők dolgoznának. Kicsit feszülten megingatom a fejemet, mert nem akarok most ebben elmerülni, mert csak felhúznám magam rajta.
- Mindig előre megbeszéled a szülőkkel, hogy nagyjából mi a programotok, vagy gyakran megesik, hogy rád bíznak mindent és maximum a nap végén kérnek egy kis információt arról, hogy milyen is volt a napotok? – kérdést követően ismét a lányomra pillantottam, aki továbbra is úgy játszott ott, mintha nem most találkozott volna először a másik kislánnyal. Örültem annak, hogy akad társasága, mert tudtam jól, hogy ez mekkora örömet okoz neki. Szeret mindig új ismerősöket, barátokra bukkanni. Még akkor is, ha tudja jól, hogy nem biztos, hogy valakivel találkozni fognak még. Aztán ki tudja, néha az élet eléggé szeszélyes tud lenni. Én már csak tudom, hiszen megannyi év után, pont itt botlottam bele az apukájába. Szomorú sóhajnak adtam hangot, ahogy a gondolataim messzire repítettek, de aztán újra mosollyal az arcomon fordultam az új ismerősünk felé.

Hande bekapcsolódása a beszélgetésbe egy teljesen másik világba röpít minket, ami a korom ellenére a mai napig leköt, hiába vagyok tisztában, vagy legalább is igyekszek tisztában lenni azzal, hogy mi folyik a világban. A kérdésemre komolyan elgondolkozik, és közben figyelem Yasemint is, hogy nem kérdezte-e véletlenül rosszat, de nem látok rajta semmi ilyet, csak azt, hogy készül kisegíteni a lányát. De erre nem kerül sor, mert úgy tűnik, hogy Hande összeszedte a gondolatait, és egy elég hosszú és részletes választ ad. Bár az én fülemet akkor is megüti valami, és így elsőre nem tudom, hogy van-e igazán félni valója valamitől, bár erre semmilyen jel nem utalt eddig, és csak a gyerekekre oly jellemző élénk fantáziájában, gyakran az ágy alatt élő képzeletbeli szörnyektől szeretne védelmet kapni egy hatalmas, sárga-fekete csíkos melegbundás, hatalmas „cicától”. - És hol aludna, ahol tudna vigyázni is rátok? - kérdezem kedvesen, és bízok benne, hogy ez közelebb visz engem a megoldáshoz, hogy mitől fél. Abban a korban, amiben most Hande van, én is képzeltem szörnyeket az ágy alá, a szekrénybe, bár tudtam, hogy nincs ott semmi. De jó volt néha ilyen indokkal a bátyámmal vagy anyuékkal aludni. A trollok miatt pedig csak zárt ablaknál aludtam, vagy ez is egy újabb indok volt, hogy ne egyedül aludjak. Bár az is igaz, hogy nálunk kicsit jobban hiszünk a trollok létezésében, hiszen a trollokra még jelzőtábla is figyelmeztet bizonyos utak mellett. Persze az elmúlt évtizedekben senki sem látott ilyen lényeket, azért még mindig szerves része a kultúránknak, és a hitvilágunknak. De ebből kinőttem, valamikor ottan körül, mint amikor itt a gyerekek rájönnek, hogy mi a helyzet a fogtündérrel vagy a Mikulással. Bár ez is egy érdekes dolog, mert nálunk valóban létezik a Mikulás otthona, így minket sokáig meg lehet erről győzni. Viszont az is igaz, hogy én a mai napig szeretek, főleg az ünnepek előtt elutazni oda. Bár a fősuli miatt erre mostanában ne került sor, de majd egy legközelebbi alkalommal, ha otthon vagyok, biztos felvetem kirándulási célzattal. - Hűha! - sóhajtok fel játékosan. - Szerintem ez sokszor változna, de, ha mostanában lenne egy ilyenem, akkor szerintem először haza utaznék - válaszolok kedvesen. - És Te, hová utaznál? - kérdezek vissza mosolyogva. Én a legtöbb helyet láttam már, ahova szerettem volna menni, és az, hogy még nem jutotta el oda, nem jelenti, hogy nincs tervben, csak azt, hogy még nem volt rá lehetőségem.
- Mi ahhoz szoktunk, hogy elutazunk az ünnepekre, persze családilag, így nekem a karácsony nem kötődik az otthonhoz annyira, mint sokaknak - válaszolok mosolyogva. - Ilyenkor ott vannak a nagyszülők, Anyu és Apu testvérei a családjaikkal, így pedig másabb, mintha csak a szüleimmel és a bátyámmal lennék - teszem még hozzá. Persze azt is megértem, hogy sokaknak ez furcsa, hiszen nem ehhez szoktak. - De nyáron azért otthon is vagyok, hiszen az egész nyári szünetet valahol máshol tölteni, az nekem is sok lenne távol az otthon melegétől - nézek rá kedvesen.
- Sok szülő, akik kint vannak a gyerekeikkel a játszótéren, sokszor olyan, furcsán méregetnek, amikor engedem, hogy a velem lévő gyerek nagyon magasra másszon a mászókán, mert én hagyom. De ezekkel a szülőkkel ellentétben, én nem a padon ülök, hanem ott vagyok mellette, és elkapom, ha megcsúszik. Szóval vannak, akik merésznek tartanak - mosolygok rá. - Igyekszek sem a gyerekek és köztem, sem a szülők és köztem olyan helyzetet teremteni, ami feszültségforrás lehet, meg persze a szülő és a gyerek között is megtartani a békét - teszem még hozzá. Ha a gyerek és a szülő között feszültség van, akkor ott olyan ok van a háttérben, ami tőlem független, bár sokszor a gyerektől is, mert sokszor a szülő hazavisz valamit, amit nem kéne, és nincs is köze a gyerekhez, vagy az csak az utolsó csepp abban a bizonyos pohárban, hogy mondjuk a nappali szőnyegén hagy egy játékot, ami zavarja a szülő „szépérzékét”.
- Ez szerintem is így van, de hidd el, nem mindenki gondolkozik így. Főleg, aki az előző generációkba beleégetett gondolkodást viszi tovább - válaszolok neki kedvesen. Néha félelmetes számomra néhány ember felfogása, akik a mai rohanó világban is egy olyan életet akarnak magukra, vagy inkább a mostani szülői korban lévő generációra rákényszeríteni, ami már működésképtelen, mert megváltozott a világ.
- Én igyekszek igazából nem foglalkozni az ilyenekkel. Odafigyelek, levonom a számomra hasznos tanulságot, de sosem akarok korlátozni egy gyereket a játékban, csak azért, mert valaki így tartja helyesnek. Egyébként régebben volt egy műsor valamelyik ismeretterjesztő csatornán, ahol egy régen dadaként dolgozó nő látogatott el olyan családokhoz, akiknél mondhatni megfordult a gyerek és a szülő szerepe, mert úgymond, a gyerek irányította a szülőket, és megmutatta szülőknek, hogyan fordíthatják vissza ezt a dolgot. Szóval lehet ezt tanulni, és kellene is tanítani, de nem olyanoktól, akik sokszor legalább olyan rosszul csinálják csak másképpen, mint az, akit megszólnak - teszem hozzá elgondolkodva. Zseniális sorozat volt, és én is sokat tanultam belőle, pedig nincs saját gyerekem.
- A kezdet kezdetén átbeszéljük, hogy mik a kötelező programok, mint zeneóra, karate, vagy bármi, ahova a gyerek jár az óvoda, előkészítő vagy iskola mellett. Ha iskolás, akkor a szülő megosztja velem, hogy milyen feladatot kell megcsinálnia, és segítek is neki, ha kell. De egyébként gyakran rám van bízva a többi. Bár én nem szeretek semmit sem ígérni, főleg a gyerekeknek, mert, ha mondjuk azt írégem, hogy délután kimegyünk a játszótérre, de szakad az eső, akkor a gyerekek elképesztően el tudnak keseredni, amit igyekszek kerülni. A beszámolót pedig szeretem a gyerekre hagyni, és csak azokat a fontos dolgokat osztom meg a szülőkkel, amikről fontos tudniuk, főleg, ha én hozom el őket mondjuk az előkészítőből - nézek Handéra, hogy Yasemin értse mikre is gondolok. Egy gyereknek nagyon nem fontos, hogy, mondjuk a jövő heti csoportos kirándulásba a szülőnek be kell fizetnie egy meghatározott összeget, és bár küldenek erről általában tájékoztatót a szülőknek, szeretik a tanárok szóban is megismételni annak, aki a gyerekért megy.

- Természetesen az ágyam mellett. – Hande hangja határozottan csendül, meg talán kicsit úgy is, mintha amikor a gyerekek azt mondják, hogy „kis butus, hát nem tudod”. Elmosolyodom a válaszán, gyengéden megsimogatom a buksiját, majd bocsánatkérően nézek Karinra, de tekintve hogy ő gyerekekre vigyáz, így biztosan nem veszi magára. Ez olykor együtt jön ezzel a korral, hogy ami nyilvánvaló nekik, arról azt hiszik a felnőtteknek is az.  Kíváncsian hallgatom a beszélgetést, de nem avatkozom közbe. Nem érzem úgy, hogy Karin veszélyt jelentene a lányomra, ha így lenne, akkor már rég elváltak volna az útjaink, az pedig, hogy Hande ennyire jól érzi magát a társaságában, annak csak örülök. Igaz, gyerekként könnyebb „barátokra” lelni, mint felnőttként, de attól még füleltem, még ha nem is szólaltam meg. Kíváncsian hallgattam meg Karin válaszát, de arra nem számítottam, hogy a lányom mit is fog felelni. – Hmm, ez jó. Lehet elsőre én is ezt tenném. Megszeretgetném mamát és papát, meg a többieket. Lehet még pár napig ott is maradnék, aztán útra kelnék és megkeresném apát. – az utóbbi szónak köszönhetően megtorpanok és sietve pillantok más irányba. Mély levegőt veszek, és mire leguggolnék hozzá, hogy váltsak pár szót, azelőtt megelőz és folytatja tovább. – Tudom, hogy elfoglalt és haza fog jönni, amint lehetősége lesz rá, de attól még megpróbálnám meglepni. Biztosan nagyon örülne. – hangja édesen csilingelő, engem viszont lever a víz. Mert meglepetés az biztosan lenne, tekintve hogy az apja nem is tud a létezéséről, de még is miként mondhattam volna el azok után, hogy pont azon a napon szakított, amikor közölni akartam vele, vagy az apja tette után, aki hamarabb fizetett volna azért is, hogy meg se szülessen az unokája, mintsem Deniz tudomást szerezhessen az egészről? Arról nem is beszélve, hogy balszerencsémre már azt is tudtam, hogy ebben a városban él és hiába zengenek ódákat arról, hogy ez a város hatalmas, könnyedén el lehet veszni benne, mert valahogy az élet pont ennek az ellenkezőjét bizonyította, amikor az első munka pont hozzájuk vezetett.
Végül leguggolok és ölelésembe vonom a kislányomat, aztán gyengéden kisimítom a haját az arcából. – Biztos vagyok abban, hogy nagyon örülne neked, de ahogy mondtad haza fog jönni, amint tud. Én viszont nagyon szomorú lennék, ha hosszú időre te is magamra hagynál. – gyengéden, szeretetteljesen csendül a hangom, miközben őt fürkészem. Sietve ölel meg és nyom egy puszit az arcomra.
- Szeretlek anya. – suttogja a fülembe, mire elmosolyodom, megpuszilom és én is a fülébe suttogom, hogy nagyon szeretem, aztán játékosan megcsiklandozom őt, mire nevetni kezd.
A gondolataim ezerfelé cikáznak, a lelkemben újra zűrzavar támad, de igyekszem úgy mosolyogni, mintha az apja említése nem zökkentett volna ki. Szerencsére a beszélgetés és az, hogy megérkezünk az étterembe segít kicsit elterelni a gondolataimat, ahogy most talán még inkább örülök annak, hogy Hande valakivel játszik, míg az ételre várunk, mert így könnyebben tudom én is rendezni a gondolataimat. Nem szeretném, ha ő bármit is megsejtene abból, hogy mi is az igazság. Idővel majd elmondom, ha elég nagy lesz hozzá, de még úgy éreztem, hogy nem jött el az ideje.
- Ezt ismerem, nálunk is nagy a család és ünnepekor gyakran összegyűltünk. Nagyon szerettem mindig az ilyen családi összejöveteleket. – mosollyal az arcomon szólalok meg és kicsit ábrándossá is válik az arcom, mert ez nagyon is hiányzik. Aztán meglepetten pillantok rá. – Egész nyáron otthon vagy? Nem hiányoznak a barátaid? Mármint akkor végre nincs suli és gondolom több időt tudnátok együtt tölteni. – nem gondoltam volna, hogy nyáron nincs az államokban. Persze, megértem, hogy az ember a családjával is szeretne időt tölteni, de attól még a fiatalságnak megvannak a maga szépségei és őrültségei, még ha nálam ezek ki is maradtak részben amiatt, mert anya lett belőlem. De az is lehet, hogy én értettem félre az egészet és valójában nincs távol egész szünetben.
- Néha úgy érzem, hogy túlzottan óvatossá vált a világ, mármint ha visszagondolok az én gyerekkoromra, akkor szerintem kevésbé voltunk féltve, akkor jobban úgy voltak a szülők, ha elesik a gyerek, akkor majd feláll. Persze minket is óvtak, de nem ennyire. – húzom el kicsit a számat, mert szerintem ezzel a túlzott óvatosággal ami némelyik szülőre jellemző, azzal csak a gyerek gyerekkorát veszi el. Szerintem bizonyos mértékig hagyni kell azt, hogy a gyerek  gyerek lehessen, kicsit összepiszkolja magát, megtanulja a határokat, kialakuljon az egészséges félelem érzet, vagy éppen olykor kicsit összetörje magát.
- Ez nagyon érdekesen hangzik, majd lehet megpróbálom megkeresni, aztán hátha valahol vissza is tudom nézni. – tényleg nagyon érdekesnek tűnt és biztos voltam abban, hogy egy ilyen ismeretterjesztő műsor nem csak a szülőknek lehet jó, hanem talán mindenkinek, aki gyerekkel foglalkozik. Ugyanakkor talán kicsit azt is gondoltam, hogy ez részben a szülők felelőssége is, hogy idáig fajulnak a dolgok, ezért se szabad mindent ráhagyni a gyerekre, mert meg kell tanulnia azt is, hogy nem ő irányítja és nem mindig az van, amit ő akar. Sőt, a szüleire hallgatnia kell.
- Mindig is ennyire tudatosan intézted ezt a dolgot, vagy már több éve vigyázol gyerekekre és szép lassan ráéreztél arra, hogy mi is lenne a legjobb? – kíváncsian fürkésztem őt, mert tényleg olyannak tűnt, akit nehéz lehet meglepni és olyannak is a hallottak alapján, akire még én is szívesen bíznám a lányomat, ha úgy hozná az élet, pedig még alig ismertem őt.