Hitetlen mosollyal néztem rá, ami magam sem tudom, hogy a naiv megjegyzésének, vagy a hajcsavargatós zavarának szólt. Utóbbit imádtam, és nem most először és utoljára szeretném ezt kiváltani belőle.
- Hát az bajos lesz. A kellően motiváló jutalom aligha segíthet a koncentrálásban. Csak a bájos segédemre, a díjnyertes mosolyára és a jutalmamra tudnék fókuszálni. El sem hiszem, hogy ezt pont én mondom, de a zenének már nem jutna hely. - nem még akkor szerencsétlen gyerekeknek.
- Tökéletes, köszi. - jó ötlet, hogy elkéri nekem annak az Aly nevű lánynak a számát. Jó lenne, ha Ricky pozitív élményt szerezne ezzel az interjúval, és arról beszélhetne, amiről szeretne. Amit fontosnak gondol, hogy a nyilvánossággal is megossza. A zenéről leginkább. A magánéletben nem véletlenül szerepel a magán szó. Nem egy felkapott magazin vagy ilyesmi, szóval nagy csodát ne várjon, de kezdetnek tökéletes. Ricky-nek és a lánynak is. Valahol egyszer mindent el kell kezdeni, és nem jó egyszerre túl sokat akarni.
- Az belefér. Annyi kell is. - a szokásos mennyiségű aggódás már-már kötelező, nem még ha egy családtagról van szó. Ők egyébként is nagyon közel állnak egymáshoz.
Megnéztem a húgától kapott képeket a házról, az erdőről, a környékről, ahol most Atlantában, vagy valahol annak a közelében vannak.
- Eszméletlen. És tök durva, hogy tényleg ott vannak csak ők ketten a természet, az erdő közepén, távol mindentől és mindenkitől. Ez a tökéletes elvonulás. - visszaadtam neki a telefont.
- Rohadt szép és menő helyen vannak. Nem vagyok egy erdőlakó, nem életcélom vadállatokkal harcolni, utálom a bogarakat is, de egy ilyen helyen azt hiszem, nem panaszkodnék. Te? - nekem jöhetne. A vadászat meg ilyenek nélkül, nyilván. Pihenésre, csendre, kikapcsolódásra abszolút pazar és elvárásokon felüli. Még dalszerzésre is ideális, nincs semmi zavaró inger. A madarakkal nem vesznék össze.
- Csak örülj a húgod boldogságának. - én ezt gondolom elsősorban.
- Ráérsz majd akkor aggódni ezeken, ha aktuális lesz. Addig csak feleslegesen stresszeled magadat és a tesódat is. A szerelem már csak ilyen. Nem tudod sem befolyásolni, sem irányítani. Főleg olyat nem, amiben nem vagy benne. Ettől nem védheted meg. De segíthetsz neki, amikor kell. Persze ne kelljen. Legyen szerencséjük. - őszintén mondom.
- Főleg, hogy eddig úgy tudtam, hogy a húgod egy jégkirálynő. Ez szerintem mindenképp pozitív. - legalább is Azi leírásaiból nagyon annak jött le.
- És ahogy te is mondtad, nem ismered Reilly-t. Ahogy a húgodat sem. Mert az is a te szádat hagyta el, hogy még sosem láttad ilyennek. Innentől nincs tapasztalat, amire alapozhatsz. Nem törvényszerű, hogy bárki is pofára essen. Lehet, hogy ez eleve így volt megírva, és a sors is egymásnak szánta őket. Legyél kicsit romantikusabb. Tök jó, hogy még ilyenek történnek a világban. - de nyugodtan javíts ki, ha tévednék.
- Ezek szerint az sem zavarja őket, hogy elveszíthetik a munkájukat emiatt. Én is szeretnék ennyire szabad és gátlástalan lenni. Vagy ennyire nagyon szeretni valakit. - én a helyében inkább ezt az oldalát nézném. Durva, hogy a sok, egyértelműen ellenük szóló tényező ellenére is simán összejöttek. Lenne mit tanulnunk tőlük.
- Na de nem azért hívtalak el, hogy a húgodról, főleg nem a szerelmi életéről beszélgessünk. - úgyhogy ezt ezennel ejteném is. Szívesen meghallgatom róla, ha szeretne erről beszélni, nem erről van szó. Csak hát én kérdeztem rá a témára, így nekem is kell lezárnom, mielőtt még azt gondolná, hogy ezen akarok sztorizgatni. A legkevésbé sem.
- Téged szeretnélek jobban megismerni. Nem csak az ex-íróasztalomon keresztül. - közelebb is költöztem hozzá a székemmel.
- Úgyhogy mesélj az otthoni, hétköznapi Sierráról, akihez még eddig nem volt szerencsém. Mit szokott csinálni a szabadidejében? Hobbik?

ZENE: Change | HELYSZÍN: Brooklyn

-Szerintem is mindenkinek erre kellene törekednie. Még akkor is, ha valaki nem akar a klasszikus értelemben vett családot. De egy harmónikus kapcsolat, egy szerető közeg mindenkinek jót tesz. -értettem egyet vele a megállapítása kapcsán.
Érdeklődve néztem rá, ahogy megszólalt és kifejtette, hogy a vendéglátós dolgairól nem valamiféle depresszív megnyilvánulás volt ez a részéről.
-Sajnálom, reflexek. -ráztam meg a fejemet bocsánatkérő mosollyal. Nem szerettem volna kellemetlen helyzetbe hozni, vagy azt éreztetni vele, hogy ez valami önsajnáltatás a részéről. Csak ettől még szerintem maga a gondolat elég szomorú, hogy már rég ezzel foglalkozhatott volna, ha a szülei másképp álltak volna hozzá. Bár tény, hogy akkor nem lennénk itt, szóval... valahol tényleg így kellett lennie a dolgoknak.
-Igen, ez így van. Amikor előkerült ez a gyereknevelés téma, csak annyit tudtam hozzáfűzni a két érintettnek, hogy remélem, én is jó anyuka leszek majd, ha eljutok odáig, hogy saját családom legyen. -jó lenne, ha jól tudnám csinálni. Nekem már nincsenek szüleim, akiktől tanácsot tudnék kérni, de ettől még reményeim szerint egyedül, pontosabban a férjemmel együtt is boldogulni fogunk. Én hagyományosan szeretném csinálni. Lánykérés, házasság, aztán a gyerekek.
Meglepve, nem kevés zavartsággal pislogtam rá, ahogy megszólalt és az alsó ajkába harapott. Ezt ne csináld, légy szíves...
Inkább csak elkezdtem egy hosszú tincset az ujjaimra csavargatni pótcselekvés gyanánt, végtelenül zavart mosollyal nézve vissza rá.
-Majd kitalálunk valami motiváló jutalmat, ha sikerül elvonatkoztatnod és a célra koncentrálni. -vagyis a gyerekekre és a zenére. Én meg talán összeszedem magam és nem lesz ennyire nagyon melegem...
-Édes tőled, komolyan. Köszönöm. -döntöttem finoman oldalra a fejemet, egy elismerő, lágy mosollyal figyelve az arcát, majd csak bólintottam erre a Dave dologra. Szívesen vagyok a közvetítő, de sokkal egyszerűbb, ha közvetlenül ők veszik fel egymással a kapcsolatot.
-Persze, ez egyértelmű és tök jogos! Én se engednék egy tucat lányt, aki igazából csak a nyálát folyatni akarja munka helyett a közelükbe. Az túl rizikós lenne. Majd elkérem a lány elérhetőségét, hogy fel tudd venni vele a kapcsolatot, és akkor tudtok beszélni még az interjús dolgok előtt. -ez a legkevesebb, amit meg tudtam tenni az ügy érdekében. De szerintem Aly nem lesz csalódás, legalábbis, ha kicsit is olyan, mint az apukája. A szabadszájúság szinte garantált, de ettől még biztos egy nagyon korrekt, kedves fiatal lány.
-Hát... még mindig aggódom érte, de ez majdnem már csak a szokásos mennyiség. -sóhajtottam lemondóan, de azért egy halvány mosollyal.
-Túlélték a vadászatot, senkit se lőttek lábon, aki nem vadállat volt, és be se mászott hozzájuk semmi ott az erdő közepén. Atlanta is nagyon bejött neki, de ezen nem csodálkoztam. Emma igazi természetjáró, és Mark-nak sikerült beletrafálnia az ízlésébe a házzal is, ahol megszálltak. -adtam át neki a telefont, hogy megnézhesse az üzenetben elküldött képeket.
-Végül sikerült tisztázniuk a kettejük közötti félreértéseket is, így megállapították egymás kölcsönös imádatát és szeretetét. Még sosem láttam ilyennek a húgomat. Őt nehéz zavarba hozni, de most sikerült saját magától elérnie ezt, amikor mesélt nekem. Nagyon örülök a kettejük boldogságának, komolyan. Csak... féltem, nehogy hatalmas pofára esés legyen a vége. Nem ismerem Reilly-t, és nem akarok előre ítélkezni, tekintve, hogy a barátai szerint sosem volt olyan, mint amikor a húgomról van szó. De... ettől még nem szeretném, ha baja esne. -vizsgálgattam egy pillanatra a pizzát, aztán ismét Remy-t.
-Nekem Emma a legfontosabb, így bármit megtennék érte és azért, hogy megvédjem. Nem akarom, hogy kevesebbet kapjon, mint amennyit ad. Egyikük sem egy érzelmi zseni, kapcsolati meg pláne nem. Jó dolog, hogy együtt fedezhetik fel ezt az egészet, de legalább annyira rizikós is. Mark nagyon fontos neki, és különleges helye van az életében. Utálnám, ha az okozna neki fájdalmat, akiért a leginkább oda van.

Tök jók voltak a képek, amiket Sierra mutatott az aranyhajú királylányos "vad rocker" apukákról. Tényleg látszik, hogy kenyérre lehet kenni őket, és bármit megtennének a családjaikért. Még az a teázó, rózsaszín unikornis sem volt túlzás.
- Na én is valami ilyet szeretnék. - ezt eddig is tudtam.
- Őszinte, tiszta, feltétel nélküli szeretet. Harmonikus, boldog, stabil családi háttér, ahová jó hazamenni, bármi történt is veled aznap. Ránézek, és már jó kedvem van, pedig nem is ismerem őket. Mindenkinek erre kellene törekedni. Szinte irigylem őket. - de komolyan.
- Persze, hogy összejött. - a tekintetem a kezére siklott, ahogy megfogta az enyémet. Aztán a zöldjeit kutattam. Aranyos, ahogy rögtön aggódni kezdett miattam, és próbált vigasztalni. De amúgy rohadt feleslegesen.
- Jaj, ezt nem is valamiféle depressziós kesergésnek szántam. Egyáltalán nem volt benne szomorú él. Csak egy megjegyzés volt. Nem volt mögöttes tartalma. Egyébként is szerettem vendéglátózni is. Ennek így kellett lennie. - csak tényt állapítottam meg, nem sajnáltatni akartam magamat vagy ilyesmi. Eszembe se jutott, hogy talán félreértheti. Már felhagytam a mélyrepüléssel, és tudatosan kerülöm az ilyen gondolatokat és szitukat. Nem hiányzik semmi negatív faszság az életemből. Most felfelé ívelünk, mert így döntöttem.
- Ezek olyan rejtélyek, amiket egyelőre nem tudok és nem is próbálok megfejteni. Elég lesz akkor szembesülni vele, ha élesben támad a saját focicsapat. Olyan ez, mint a kvízműsorok. A kanapéról könnyű okosnak lenni. - majd meglátom, hogy teljesítek akkor, ha mindez velem történik. Addig tovább fejlődik és gyorsul a világ. Csak még nehezebb lesz. Vagy épp még könnyebb? Honnan is tudhatnám. Meg hát ott vannak a szüleim, felneveltek három gyereket. Nekik is lesznek okos meglátásaik, ha akarom, ha nem.
Egy ideig ráérősen elidőztem a vonásain, alaposan megfigyelve minden kis részletét.
- Mondjuk nem tudom, hogy ilyen tanársegéd mellett, hogyan fogok így a gyerekekre vagy a gitározásra koncentrálni... - az alsó ajkamba harapva néztem rá.
- ... de egye fene. Elfogadom a kihívást. - vontam vállat megjátszott hanyagsággal. Mintha az olyan könnyű lenne.
- A plusz pénz mindig mindenkinek jól jön. Részemről pedig ez a legkevesebb. Ha rászoruló gyerekeknek okozhatunk örök élményt, akiknek egyébként talán soha nem lenne lehetősége a nyaralásra, már megéri. - ez egy nagyon kedves, figyelmes és megható kezdeményezés, aminek mindenképp a részese akarok lenni.
- Ha beszéltem a többiekkel és rábólintanak, akkor majd ezt a Dave-et keressük a részletekkel. - együtt, vagy akár én egyedül. Nem szeretném Sierrát postásnak használni, ha már egyszer nekem is van szám.
Aztán csak megtudtam, hogy mi volt ez a nagy kérés, amit úgy kerülgetett szegény nő, mint a macska a forró kását. Most mondjam, hogy egy nagy semmiből csinált ekkora ügyet!?
- Ez szuper ötlet. Szívesen támogatom a feltörekvő tehetségeket, így persze, beszélhetek Ricky-vel. - nem gond, viszont...
- De előtte szeretnék találkozni a lánnyal. Vagy legalább videó üzenetben beszélni vele néhány szót. Biztosan kedves és aranyos, a képek alapján szimpatikusnak tűnt, de szeretném megválogatni, hogy kiket engedek a Wanderers bármelyik tagjának a közelébe. Ha tudom, hogy véletlenül sem akar ártani nekik, értelmes kérdései lesznek, nem valami nyálcsorgató tiktok fankislány, aki csak bosszantásra jó, akkor áldásom rá. - kötelességem kiszűrni az ilyesmit, és nem mindenféle szarságnak kitenni őket. Különösen Ricky-t. Őt saját magától is meg kell még mentenem, nem akkor másoktól. Sok-sok pozitív dolog kell az életébe, nem az, hogy rajongó kiscsajok csimpaszkodjanak rajta. Persze a hírnévvel, a zenész léttel és jó genetikájával jár ez is, szíve joga, de mindennek van határa.
- Na és a húgodéknak milyen Atlanta? Lement már a vadászat? Még mindig annyira aggódsz érte? - sokkal inkább ez a része érdekel, ami Sierrához köthető, nem az, hogy jól sikerült-e a vaddisznó lövöldözés vagy sem.

ZENE: Change | HELYSZÍN: Brooklyn

-Ez nagyon jól hangzik. –bólogattam egy mosollyal. Élvezni az életet és kihasználni minden percét.
-Egyébként szerintem is nagyon menő, ha ilyen apukád van. Aki amúgy keménynek tűnik, mindenki tart is tőle akár, de otthon meg egy kenyérre kenhető vajas kenyér. Főleg, ha lányuk van, akivel otthon rózsaszín unikornisnak öltöznek és teáznak vele. Szerintem ez minden, csak nem „gáz”, ahogy a fiatalabb generáció sokszor hiszi. Ha gyereked van, biztosan sok dolog átértékelődik. Én láttam képeket Dave instáján a gyerekekről. Nem csak ő tündéri kislányáról, de „Sharkey” lányáról is. Elég érdekes a kontraszt. –hogy valami támpontot adhassak neki, gyorsan kikerestem az említett képeket a szőke „baba” típusú lányokról, hogy megnézhesse ő is. Hihetetlenül szép mind a kettő, szerintem. És amúgy a durva az, hogy Mark mennyire oda van a képek alapján Dave lányáért. Mindig meglepődöm rajta valami kapcsán.
Valamiért automatikusan megfogtam a kezét, ahogy arról beszélt, hogy ha ilyen szülei lennének, sosem kellett volna a vendéglátással szarakodnia, mert talán támogatták volna a zenész álmait.
-Végül csak összejött a zenei álommunka. –húztam egy mosolyra a szám. Sajnos itt tényleg felesleges a mi lett volna, ha kérdésköre. De egyébként én is egyet értettem vele ebben. Valamiért ezek az emberek olyannak tűnnek, akik támogatják a gyerekeik álmait, mindegy, hogy mi az pontosan.
-Hát ez egy többszörösen elcseszett dolog. Mind a gyerek, mind a szülő részéről. De egyébként igen, szerintem is az van inkább, hogy a szülő akkor se tudja kirobbantani bentről a gyereket, ha igazán akarja. Sokan nem tudnak mit kezdeni ezekkel. –valahogy teljesen felborult az egyensúly. Meg sokan azért vállalnak gyereket, mert „így illik”, miközben magukról sem tudnának gondoskodni valójában.
-Öhm… jó. Persze, szívesen leszek a tanársegéded. Majd… igyekszem csinosan bólogatni. –ráztam meg a fejemet jót nevetve ezen. De egyébként örültem, hogy bevállalta és tényleg hajlandó volt velem tervezni ebben. Legalább nem kell külön-külön sodródni az árral.
-Komolyan?! Az nagyon klassz lenne! Én úgy vettem ki Dave szavaiból, hogy alapítványi, mivel ő ismer elég sok ilyet, ami támogathatja az anyagi részét a dolgoknak. De szerintem örülnének plusz támogatásnak. Ez nagyon kedves tőled, köszönjük szépen. Ők is biztos örülni fognak neki. –néztem rá hatalmas, csillogó, lenyűgözött szemekkel, egy hasonló mosollyal kísérve. Ez nagyon kedves tőle, és persze a srácoktól is. Gondolom nem ajánlotta volna fel, ha a többiek nem támogatnák az ötletet.
Végül előhoztam azt, amire még Emma kért meg Mark barátaival kapcsolatban. Nem szeretem az ilyen dolgokat, de végül is abban igazuk volt, hogy Remy lehet benne az igazán nagy segítség.
-Az a helyzet, hogy Sharkey lánya, Aly most végzett az egyetemen és szabadúszó újságíróként szeretne dolgozni, illetve vezet egy blogot is. Így végül ő felhívta Mark-ot, hogy kérje meg Emma-t, hogy kérjen meg engem, hogy beszéljek veled arról, hogy… szeretne egy interjút csinálni Ricky-vel, a Wanderers énekesével. Nagyon szereti a bandát, és szerinte egy tök jó dolog lehetne, ha ő lehetne az elsők között, akinek ez összejönne. Ők is egyre jobban futnak a kezed alatt, így… szeretne megkérni rá, hogy beszélnél-e a sráccal emiatt. –vagy micsoda. Inkább beleettem a pizzámba, addig se beszélek itt össze-vissza mindent.

- Deeee. - bólogattam nagy szemeket meresztgetve rá.
- Az sosem baj, ha vidám vagy, sőt. - nincs ember a földön, aki ne imádná a mosolyát, a nevetését, szóval... én is egy vagyok közülük. Persze, hogy ki nem hagynám.
- Ami pedig a túlzott kedvességedet illeti, majd én vigyázok rád, hogy csak azokkal legyél az, akik megérdemlik. - mondjuk velem. Úgysem engedném nagyon idegenek közelébe. Az ismerősök, barátok pedig nem számítanak, ha például egy olyan csoportos karaoke partin vagyunk.
- Oké. Beírtam a naptáramba. Majd észben tartom. - vágtam komoly képet hozzá. Szóval soha napján kiskedden, értem én.
- Mhm-hm. Az EX-királyon van a hangsúly. - annak már vége.
- Én már csak élvezni akarom az életemet, amíg tart. Érted... Kihozni belőle a legjobbat és a legtöbbet. Ilyesmi. - vontam vállat. Elcsépelten hangzik, de igaz. Egész eddig alárendeltem magam másoknak, ennek innentől vége.
- Ezt jól látod. - hogy hülyeség lenne a VIP-meghívásra nemet mondani. Még ha a koncert nem is feltétlenül érdekli, még mindig elmehet várost nézni. Nem ezen van a hangsúly.
- Szerintem valahol az ilyen fazonok a legmenőbb apák. Ne érts félre, az enyém is az, hisz elismert állatorvos, tisztességes, normális ember, aki szereti a családját. Fel is nézek rá sok mindenért. - még ha nem is mindig mindenben értünk egyet, attól még remek családom van, és egy rossz szavam sem lehet rájuk.
- De azért nem egy motoros rock sztár alkat, akivel menőzhetsz a haverok, osztálytársak előtt. Bírom a lazaságot. Talán mert én annyira nem vagyok az, fogalmam sincs. - vagy a lelkem mélyén igen, és csak eddig nem tudott érvényesülni.
- Tök jó, ha a szüleid valahol a barátaid is. Valamiért úgy képzelem, hogy ők ilyenek lehetnek. - az enyémekre azért ez nem jellemző. És itt most nem arra gondolok, hogy szigorúan fognak-e vagy sem. Azért minden hülyeséget sem kell megengedni vagy ráhagyni a gyerekre.
- Ha ilyen szüleim lennének, tutira támogattak volna, és már rég zenész lennék. Sosem kellett volna a vendéglátással szarakodnom. - talán nem lenne (lett volna??) ennyi hülye komplexusom, megfelelési kényszerem és hasonlók. Már sosem tudjuk meg.
- Inkább az a gond, hogy a gyerek nem akarna táborba menni, a szülő hiába engedhetné meg magának anyagilag. Mármint most legyünk kegyetlenül őszinték. Ki ne akarná egy hétre lepasszolni a gyereket, hogy csak magával foglalkozzon? A telefon csak tessék-lássék megoldás. - mindenki szeretne kimenőt kapni a mindennapi mókuskerékből.
- Szerintem a gyerek az, amelyik belebetegszik a gondolatba is, hogy egy hétig ne a szobájában punnyadjon, ne legyen se számítógép, se net, se telefon, se PS, se semmi. - ezt reálisabbnak gondolom. A szülők meg nyilván a modern kor gyermekeit nevelik, és nem igen tudják, hogy mit kezdjenek velük. Mindenkinek nehéz ez.
Jót nevettem azon, hogy a lézerkard csata veszélyesen hangzik.
- A zene a szívügyem, így csábító az ajánlat. - hogy abban a táborban megismertessem a zene szeretetét a kiskölykökkel is.
- Ha leszel velem csinos gitár-tanárnéni, akkor benne vagyok. Még a felügyelést is bevállalom veled. Aztán sodródunk együtt. Nem kell egyedül csinálnod. - megígértem, hogy valahogy beszorítom az időmbe. Még az is lehet, hogy jó buli lesz.
- Azt tudni egyébként, hogy ez milyen jellegű tábor? Fizetős vagy alapítványi? - néztem rá kérdőn.
- Mert ha az utóbbi, akkor a saxomuch szívesen beszáll a költségekbe. - mármint, hogy...
- Simán tarthatunk egy koncertet, aminek a bevételét felajánljuk ehhez a táborhoz. Ez is segítség, na meg ingyen reklám nekik. A gyerekek ügye remélhetőleg sokakat megmozgat, hogy ezen túl is hozzájáruljanak valamivel. Még ha csak egy színező árával is. Sok kicsi sokra megy. Szeretem az ilyen kezdeményezéseket. Gyerekek, állatok. Ártatlan, kiszolgáltatott kis lények. - ez számomra nem olyan, mint mondjuk rehabosokat meg ilyeneket támogatni. Az emberek a legtöbbször maguknak keresik a bajt, és mindenki előtt ott van a lehetőség, hogy önálló döntéseket hozzon. A gyerekek és az állatok nem tartoznak bele ebbe a kategóriába. Őket megéri tángálni, akár anyagilag is.
Ami a fellépést illeti, lehetne akár dupla koncert is. Lehet, hogy a Wanderers-es srácok is benne lennének egy ilyen kezdeményezésben. Majd bedobom Ricky-nek, hogy ő mit szól. Aztán át tudja rágni a többiekkel is.
Kíváncsian felvontam az egyik szemöldököm, mikor előhozakodott azzal, hogy a húga fönökének a haverjainak a kérését kell tolmácsolnia felém.
- Ne kímélj. - el nem tudom képzelni, mégis mit akarhatnak tőlem. Főleg így, hogy láthatóan Sierra nagy feneket kerít a dolognak. Egyre kíváncsibb vagyok már erre a Reilly-re és a bandájára. Érdekes fickók lehetnek. A kérést meg meglátjuk. Nem igazán vannak olyan dolgok, amiket ne lehetne megoldani. Leszámítva, hogy most összeállt a banda, szóval nincs kiadó hely. Zenei menedzselést pedig nem vállalok be többet. Mindent a Wanderers-re teszek fel.

ZENE: Change | HELYSZÍN: Brooklyn

-Jajj, inkább ne. Indokolatlanul nevetek mindenen. Is. Plusz egyébként sem tartom magam egy mogorva, gonosz természetű embernek, de olyankor aztán tényleg átmegyek nagyon kedvesbe. Na nem a mindenkire rányomulok kedvesbe, hanem olyan kis... nem tudom megfogalmazni. De érdekes egy jelenség. Annyit viszont sose szoktam inni, hogy egyáltalán ne tudjak magamról, az szerintem sem vonzó, sőt. -egy nő egyébként se legyen teljesen segg részeg. Kiábrándító.
-Hmmm... jövő év február harminc olyan ideálisnak tűnik a felmondásra és zenésznek állni. -ráztam meg a fejemet mosolyogva.
-Hát... én sem az ilyen iszogatós, beülős programoknál gondoltam oda a többieket. Nincs bajom a társasággal, de van, ami jobb, ha csak kettesben vagyunk. -döntöttem oldalra a fejemet, érdeklődve vizsgálgatva a vonásait, majd csak kapott egy lelkes, széles mosollyal kísért bólintást az igérete kapcsán.
Kissé zavarban néztem fel rá, amikor arról beszélt, hogy van, amire megéri várni. Ezt én is így gondolom, de a legtöbben elveszítik az érdeklődésüket, ha valakit nem lehet csak úgy megkapni. Szerencsére Remy minden, csak nem ilyen.
-Hjajj. El is felejtettem, hogy a munkamániások ex-királyával beszélgetek éppen. -szóval nála a pont.
-Hát akkor... köszönöm szépen, elfogadom az ajánlatot. Ha lesz rá lehetőségem és szabad kapacitásom meg időm, mindenképp élek vele. Egy ilyen ajánlatra ostobaság lenne nemet mondani. -bólintottam rá a dologra egy hálás, lenyűgözött mosollyal.
Az élő zene témája és a többiekkel való találkozás számomra le lett zárva a kijelentéseivel. Kár lett volna ragozni, amikor egyet értettem vele.
-Igen, tényleg ez írja le őket a legjobban. Vannak közöttük apukák is, szóval duplán igaz. Meg aztán egyébként sem lehet a külsőre alapozni. Ahogy te is mondtad, a random felbukkanó szomszéd srácok is lehetnek veszélyesek bizonyos emberekre nézve. -végtére is, képes volt korábban hazajönni, mert veszélyben lehettem.
-Komolyan???!!! Az szuper lenne, köszönöm. -meredtem rá hatalmas, csodálkozó szemekkel.
-Ma már nem divat táboroztatni, és oda küldeni a gyereket. Odanyomják a kezébe a telefont, és elvan magának. -forgattam meg a szemeimet.
-Szuper! Örülök, hogy benne vagy. Biztos össze tudjuk hozni valahogy. -elvégre lehet, hogy csak a "munkanapokat" öleli fel, ami öt nap. Vannak persze hosszabb ideig tartó táborok is, de ettől még nem kell, hogy ne tudjuk összehozni. Persze nekik is utazniuk kell, ha fellépnek valahol, de megoldható. Egyébként sem hiszem, hogy New York-on kívülre vinnék a helyszínt, maximum valami erdősebb részre. De ami a legfontosabb, így nem kell nélkülöznöm a társaságát akár egy egész hétre.
-Hát én sem csináltam még sose ilyet, szerintem mások sem. De ezek mind jól hangzanak. Leszámítva a lézerkard csatát. Az elég veszélyesnek tűnik. -ráztam meg a fejemet jót nevetve az abszurd kijelentésemen, magamhoz véve egy szeletet a pizzából.
-Mindenki azt teszi hozzá, amit tud, de a zene megismertetése a gyerekekkel a legjobb kiindulási pont. Elvileg Dave és Reilly is szeretik a zenét, előbbi még hangszeren játszani is tud, de ettől még szerintem jó, ha megtanítanád őket valamiféle alapokra a gitározással kapcsolatban, esetleg. Egyelőre én sem tudom elképzelni még, hogy pontosan miben lehetnék a hasznukra, de mindig jól jön a plusz ember. Akár csak felügyelni, akár bármi másra. A gondolattól is rosszul vagyok, de majd... sodródunk az árral? -húztam el bizonytalanul a szám.
-De ha már Mark haverjai... Öhm... lenne egy... tolmácsolt kérésük feléd... -nem szeretem az ilyesmit, olyan kihasználásnak tűnik, de talán nem fogja rossz néven venni, vagy annak, mintha ki akarnám használni. Utálnám, ha ezt gondolná rólam.

- Elkaptalak volna. - semmiféle asztalról nem vágódott volna le, ha én ott vagyok.
- Igazság szerint nem szeretem az ordenáré részegséget, amikor valaki szánalmasra és vállalhatatlanra issza magát, és azt sem tudja, hol van, miket csinál, mit beszél. Ez férfiban is undorító, nem még nőben. Dee. Ha valaki ismeri a határait, az más. Egyszer azért megnéznélek spiccesen. - úgy képzelem, hogy nagyon vicces és persze aranyos lenne.
- Hozzám hasonlóan te is mindig összeszedett vagy, figyelsz, hogy nálad maradjon az irányítás. Kíváncsi vagyok, milyen, amikor nem. - én tudnék mesélni azért. Nem vagyok szent, ezt sosem állítottam. De tudom moderálni magam, és tartani a mértéket.
Örültem, hogy Sierra azon a véleményen volt, hogy elkerülhetetlen, hogy időnként akaratlanul is feljöjjön a családja, főleg a szülei, mint téma. Sajnálom, ami velük történt, hogy meghaltak, meg minden ilyet. Csak... Nem szeretnék azon feszengeni folyton, hogy nehogy valami rosszat szóljak, ő pedig rossz néven vegye és furán reagálja le. Netán megutáljon. Nem szeretném semmivel sem bántani, de nem lépkedhetek állandóan tojáshéjon, ha vele vagyok. Nem azt mondom, hogy könnyedén veszi, de valami ilyesmi. Szeretem, hogy rendben van magával, az életével, a múltjával. Ez megkönnyíti a dolgomat. A nőkkel sosem egyszerű. Ő pedig extrán különleges a számomra.
- Még jó hogy. Főnyeremény lennél a bandában is. Gitár és vokál? Ne viccelj. Mikor is mondasz fel? - vontam fel a szemöldököm megjátszott komolysággal.
- Aha. A karaoke esetén ez igaz. - hogy jobb, ha többen vagyunk és nem csak ketten.
- Minden másnál... ööö... nopp!!?? - ráztam meg a fejemet.
- Jó. Ezt bármikor megígérhetem. Nem tudok nem önmagam lenni. - kétlem, hogy el tudnék szállni magamtól, vagy hogy az agyamra menne a siker. Kamuból tudok nagyképűzni, de egyébként rohadtul nem vagyok ilyen típus. Két lábbal állok a földön, és ez már az idők végezetéig így is marad.
- Meg is sajnálhatsz. A látszat ellenére tényleg elég türelmetlen tudok lenni. De hajlandó vagyok várni. Van amire megéri. - és nem a privát mini koncertre gondolok.
- Aaaha. Tudod az a lesújtó hírem van, hogy ez nem mentség. Én is ezzel álltattam magam, hogy a vendéglátásban nincs se ünnep, se hétvége. Baromság. - csak arra nincs időnk, amire nem is akarjuk igazán, hogy legyen. Ezt gondolom.
- Nem kell a táskámban lenned. És én egyáltalán nem érzem ezt bonyolultnak. - ha van kedve, jön és kész. A határok feszegetése és átlépése itt most szó szerint az országhatárokra is vonatkozik.
- Az örökös bérletben az útiköltség és a szállás is benne van. Ez ilyen szuper VIP dolog. És sajnos van egy olyan szabály, hogy nem lehet nemet mondani. - vontam vállat, mintha ez már el is dőlt volna.
- Az élő zenénél nincs jobb. És a legnagyobb tisztelet A Zene, illetve a közönség felé is. - inkább öljenek meg, mint hogy felvételről toljak bármit is. És most nem a szintetizátor nyújtotta előnyökről beszélek. Az egy más kategória. Az a műfajunk velejárója.
- Biztos, hogy nem. - nem most találkoztak utoljára a srácokkal. Az teljességgel kizárt.
- Előítéletek. - forgattam meg a szemeimet Reilly haverjai és a pincérek kapcsán.
- Az ilyen fazonok a legrendesebbek. Elhiheted. Zord ajtósszekrénynek álcázott plüss macik. Vagy mi. A cuki szomszédsrácok meg lehet, hogy kitépik a beleidet, ha olyannal szórakozol, aki fontos nekik. - pislogtam ártatlan képpel. Hazajöttem megvédeni, nem? De.
- Ha nem akarsz kilógni közülük, meg tudlak tanítani motorozni. - reagáltam csak ennyire. A hátsó szándékos érdeklődőket pedig nem hibáztatom, a legkevésbé sem. De nyugodtan megbaszhatják. Reményeim szerint ez a hajó már elment. Kurva messze.
- Ez tök jól hangzik. - a hagyományos tábor gyerekeknek.
- Több ilyen kellene. Zenei táborból is rohadt kevés van. - főleg az értelmesebb, hasznosabb fajtából.
- Köszönöm, hogy gondoltál rám. Én sem örülnék, ha csak úgy eltűnnél. - kezdtem el a zöld íriszeit fürkészni.
- Nem kell aludnom rá egyet sem. Már átgondoltam. Benne vagyok. Valahogy összehozzuk ezt az egészet. - nincs olyan, hogy nem. Azt mondjuk még nem tudom hogyan, de nem most fogok nekiállni sakkozni.
- Talán jól jönnek ki a dátumok. Ha nem, akkor is ki lehet találni valamit. - mármint... semmit sem tudok erről a táborról. Az sem biztos, hogy hetekről van szó. Ezek általában csak 5 naposak. Főleg, ha kisebb gyerekekről van szó. Még a helyszín sincs meg gondolom. Az is lehet, hogy itt lesz New York környékén. Máshol nem tűnik logikusnak. A tábor felében ott lehetek, a másik felében nem. Ingázhatok is. De akár Sierra is jöhet a fesztiválos koncertekre. Nem tudom. Ehhez még nagyon sok a változó mind a munkában, mind pedig vele kapcsolatban. Fogalmam sincs, mikor hová hívják a saxo-t. Nem tudom, a Wanderers szekere mennyire lódul meg arra még jobban. Még azt sem tudom, Sierrával hányadán állunk most, nem még hónapok múlva. Persze hamar eljön, de ez sajnos nem olyan dolog, amire nagy befolyásom van, és előre percre pontosan meg tudom tervezni a menetrendet. Jó lenne, de nem mindig adatik meg ez a luxus. Az viszont rohadt jó jel, hogy Sierra nem bírna ki egy ilyet nélkülem, és ezen "aggódik". Sőt!!! Még be is ismeri. Legszívesebben...
Az alsó ajkamba haraptam, majd hálás pillantást küldtem a kiérkező pizzákért cserébe. A legjobbkor.
- És szerinted mivel tudnám én támogatni a kezdeményezést? Gitár órák vagy...? Star Wars kvíz? Lézerkard csata? Vagy segítsek be a kajáltatós dolgokban? - vakartam meg a tarkómat tanácstalan zavarral.
- Ne nézz tök hülyének, de sosem csináltam ilyet. Az egyetlen kötődésem, hogy anya gyerekekkel foglalkozik. Az talán a véremben van, de erre se alapoznék. Szeretem a természetet, imádok kirándulni, de nem vagyok egy kimondott kiscserkész típus sem. - marad a sodródás?? Abban úgyis rohadt jó vagyok. Ja nem!!!!!!!!!
Inkább beleharaptam a pizzába. Mind jobban járunk.

ZENE: Change | HELYSZÍN: Brooklyn

-Azt én is. Biztos érdekes lett volna, amíg ez a vidéki country csaj le nem vágódott volna. Tuti nem lettem volna már szomjas. –ráztam meg a fejemet, a kezemet a szám elé téve, ahogy elnevettem magam ezen a képen. Szépen nézhettem volna ki, pont, mint egy hulló csillag.
-Ü-üm, semmi baj. Elkerülhetetlen, hogy feljöjjön. –néztem fel rá egy elnéző mosollyal kísérve. Egyáltalán nem az ő hibája. Nem szerettem erről beszélni, de megmásíthatatlan tény, hogy nagyon-nagyon sok dolgot befolyásolt rajtunk a szüleink halála. Túl sokat is.
-Aaaaw, édes vagy. Ha nem jön be ez az ügyvezetőség, neked szólok először. –kizárt, hogy zenészi babérokra törjek.
-Egyébként is úgy jó, ha nem csak ketten vagyunk. Minél változatosabb, annál izgibb. –szerintem legalábbis. Meg akkor tényleg nem érezném magam olyan furán. Majd elrángatom Emma-t. Felőlem hozhatja Reilly-t is, meg akit akar.
-Ezt nagyon szeretem is. –pillantottam fel rá, kissé zavarban.
-Mármint… nagyon az jön le rólad, hogy nem szálltál el, nem vagy nagyképű, és nem hiszed magad jobbnak másoknál. Szeretem, amikor valaki alázatos, és a nagy sikerek ellenére sem adja fel önmagát. Szerintem ez a legfontosabb, úgyhogy sose változz meg, jó? –pislogtam rá nagy, csillogó szemekkel. Remy nagyon jó srác, tényleg. Szeretem, hogy ilyen, így kár lenne, ha elrontaná a hírnév vagy bármi más.
Jót nevettem azon, hogy majd valami frissen sült cutie pie cinamon roll-nak képzeljük Remy-t a privát karaoke partin.
-De türelmetlen itt valaki. Még a végén megsajnállak, és csak neked tartok egy mini koncertet. Sierra Larson első fellépése közönség előtt. Nem szeretném, hogy miattam halj bele itt a nagy várakozásba. –már csak a gondolatától is halálra izgultam magam. Remy véleménye nagyon fontos, és elég gázul érezném magam, ha beégnék előtte.
-Nagyon szeretem én is. Szerintem is illik hozzám. Köszönöm. –kapott is érte egy hálás, ezer wattos mosolyt cserébe.
-Ezt már rám is mondták. De mentségemre szóljon, hogy én FBI-os voltam, ahol ritkán pihennek a gyilkosok, drogosok és egyebek. Meg a maffia. –húztam össze a szemeimet megjátszott rosszallással, aztán csak meglepve néztem rá, ahogy az örökös bérletemről beszélt a koncertjeikre.
-Ez jól hangzik, csak kár, hogy egyik kontinensről a másikra nem túl egyszerű a kiruccanás. De majd… felcsempészhetsz a táskádban a gépre. Úgy is kísérletezni kezdtünk a határainkkal, ez határozottan a feszegetésük lenne. –ittam bele a pizza mellé kért jeges teámba ennek a gondolatnak az örömére.
-Az biztos!!! Annyira szeretem, amikor valaki tényleg élőben nyomja, és nem használ hozzá semmi mást. Amikor valaki mindent belead, hogy a közönség elégedett legyen, az lenyűgöző. –néztem rá lelkesen mosolyogva.
-Tényleg? De jó!! Tényleg szuper jófejek voltak, és örülök, ha ők is kedvelnek engem. Reményeim szerint nem most találkoztunk utoljára. –viszonoztam a mosolyát.
-A táborokkal. Tudod. Sátrazás, szabadban sütögetés, játékok, ilyesmik. –néztem rá teljesen komolyan, aztán csak az alsó ajkamba harapva próbáltam meg elfojtani egy vigyort.
-Igazából arról lenne szó, hogy Reilly haverjai meglátogattak az Aunt Marie’s-ben. Szegény pincérek szerintem azt hitték, hogy balhézni akarnak, mert amikor szóltak, hogy keresnek, hozzátették, ha bármi baj lenne, szóljak nyugodtan. –látta már, hogy néz ki Mark, szóval el tudja képzelni a barátait is.
-De egyébként szuper jófejek voltak, egyesek elég hátsó szándékosnak tűnő érdeklődései ellenére is a kapcsolati helyzetemről, komolyan. Jól elbeszélgettem velük, és tiszteletbeli motoros csaj lettem, motoros tudás nélkül. Na ezt utánozza le valaki. –ráztam meg a fejemet még mindig vigyorogva.
-Szóval a lényeg, hogy az egyiküknek az unokahúga tábort szervez a nyáron gyerekeknek, és ebben kértek segítséget, hogy esetleg tudnánk-e nekik kaját biztosítani, akár csak pár napra, vagy egy hétre. Ez jó lehetőség az Aunt Marie’s-nek is, meg nekik is. Ráadásul imádom a gyerekeket, és én is szerettem táborozni anno, szóval simán belementem. Ez egy hagyományos tábor. Játékokkal, mozgással, éjszakai bátorságpróbával, sütögetéssel, ilyesmikkel. És igazából itt jössz a képbe te is. –pillantottam rá némi bizonytalan ajakrágcsálással.
-Van már képregény szakértő önvédelmi oktató, aki tök jól rajzol elvileg, szóval bedobtam, hogy majd megkérdezem a Star Wars rajongó zenész ismerősömet, lenne-e kedve beszállni ebbe az egészbe. Nem kötelező meg semmi, nyugodtan mondhatsz nemet is, csak gondoltam… egy próbát megér. Én megyek majd, és örülnék, ha nem kellene hetekre nélkülöznöm a társaságodat. Tudom, hogy nyáron neked biztos beindul majd a fesztivál szezon, és nem is kell minden nap ott lenned, csak… gondold át azért. Megtennéd, hogy alszol rá párat?

- Igen, ez már feltűnt. - hogy a céltudatosság családi vonás náluk. Ezt már összeraktam. És nem kétlem, hogy az aranyosság is. Már ami Sierrát illeti. A húgáról nem tudok nyilatkozni, és igazság szerint nem is szeretnék, végül is nem ő érdekel. De Sierráról tudom, hogy mennyire nagyon kedves, figyelmes, segítőkész, empatikus, jólelkű, jószívű, humoros, türelmes és hasonlók, amik miatt az aranyos kategóriát is kimerítheti. Sok egyéb más kategória mellett is természetesen. Azzal, hogy mennyire okos, talpraesett, és nem mellesleg gyönyörű is, órákat lehetne tölteni. Arról nem is beszélve, hogy az övé a világ legeslegszebb mosolya.
- Elnézést, Miss Virginia. Hirtelen nem raktam össze. Jobban lefoglalt az, hogy azt jobban megnéztem volna, ahogy ez a vidéki country csaj táncol az asztalon. - inkább, mint hogy mások.
Amikor szóba került a szülei halála, legszívesebben megálltam volna, hogy itt valamelyik falba beleverjem a fejemet. Mekkora hülye vagy te, Fellowes. Nem szándékos volt.
- Jogos. Sajnálom. Nem akartam ezt felhozni. Ne haragudj. - néztem rá bocsánatkéréssel. Nem állt szándékomban beletenyerelni egy ennyire kellemetlen témába és emlékbe, hogy aztán szépen elrontsam vele a hangulatát.
- Még nem késő újrakezdeni. Menedzserkedést is vállalok. - húztam vigyorra a számat.
- A karaoke bárokban az a jó, hogy ott minél gázabb vagy, annál jobban élvezik a többiek. Aztán ha kiderül, hogy valaki mégis egy gyöngyszem, vagy csiszolatlan gyémánt, akkor aznapra megvolt a katartikus élmény is. - imádom az ilyet.
- De nekem jó. Felőlem jöhetnek mások is. Nekem csak a cél lebeg a szemem előtt. - hogy őt énekelni halljam most, hogy beharangozta, ilyet is tud.
- Egyébként vicces, hogy továbbra sem tartom magam profi énekesnek, hanem csak egy srácnak a sok közül, aki szeret énekelni, és véletlenül összejött neki nagyobb közönség előtt is. - nem érzem azt, hogy hű de képzettnek vagy híresnek vagy akárminek számítanék a szakmában. Egy senki vagyok. Egy szerencsés, boldog senki.
- Privát karaoke parti? Majd azt képzeljük, hogy egy frissen sült cutie pie cinnamon roll vagyok. - vagy minek is neveztek már.
- Nem biztos, hogy nem fogok beledögleni a kíváncsiságba addig, amíg össze nem hozzuk azt a nem profi karaoke csapatot. - azt nem mondom, hogy akkor a halálom az ő lelkén fog száradni, mert azzal megint kurvára mellé lőnék. Plusz türelmes típus tudok lenni, ha nagyon muszáj. Már pedig Sierráért megéri.
- Amúgy az egy jó dal. És illik hozzád. A mosolyodhoz. - akár éppen ő énekli, akár nem.
Megnyugodtam, hogy Sierrának bejött a helyválasztás is, és még a pizza ellen sem volt kifogása. Elég kajás tudok lenni a fellépések után. Előtte nem eszek semmit, mert lehet, hogy oda is hánynék, aztán utána meg éhen akarok pusztulni, mikor már vége az izgulásnak. Ez persze jó fajta izgalom, de jobb nem kockáztatni.
- Pff. És még rám mondták a barátaim, hogy munkamániás vagyok, akinek nincs élete. Akkor te? - ezzel nem bántani akarom, de kicsit magamra ismertem ebben a mondatban. A régi magamra.
- Mostantól örökös bérleted van minden fellépésünkre itt, és az összes többi kontinensen is. Szeretem, ha laza és kikapcsolt vagy. Jól áll. - vaaaagy mi. Faszság, de már késő visszavonni.
- Muszáj kimozdulnod időnként. Nem élhetsz csak a munkának. El tudom mesélni, milyen az. De szerintem sejted. - ha csak nem volt vak éppen, látta a búval baszott fejemet és hogy mennyire padlón voltam az év vége környékén. Kb. szégyellem magam, ha visszagondolok. Neki nem szabad eljutnia idáig.
- Az élő zenének nincs párja. - mármint a jó élő zenének, nem az ilyen playback, autotune, kamu, kirakat, igénytelen szarságnak. Az nem zene, nem előadóművészet, hanem bohóckodás. Nem képzelem magam sztárnak, és hogy mi szartuk a spanyolviaszt, de mi legalább megpróbálunk élőben odatenni valamit, és megtisztelni a közönségünket. Becsülettel felkészülünk, nem elindítunk valamit a laptopon.
- Hát igazából részemről az öröm, hogy elfogadtad a meghívást. Örülök, hogy jól érezted magad, és a többiekkel is megtaláltad a közös hangot. Ők fontosak nekem, mert nem csak zenésztársak vagyunk, hanem barátok is. De úgy láttam, hogy ők is nagyon megkedveltek téged. - címeztem neki egy elismerő mosolyt. Nem mintha lettek volna kétségeim. Sierrát nem lehet nem imádni. Azt próbálná meg valaki. Úgyis szeretnék már bemosni végre valakinek valamiért.
- A... mikkel?? - pislogtam rá értetlenül.
- Hát... utoljára még általános sulis koromban voltam ilyesmin, azóta nem. Akkor azokat eléggé bírtam. Vagy mire gondolsz? - vakartam meg a tarkómat.
Egyszer Eviékkel voltunk ilyen sátrazós izén, de az nem hiszem, hogy kimerítené ezt a kategóriát. Ráadásul a legjobb barátnője atomjaimra szedett a fura kérdéseivel. Annyira nem volt jó élmény. Nem szeretem, amikor kihallgatáson érzem magam, vagy ha sarokba szorítanak.

ZENE: Change | HELYSZÍN: Brooklyn

Finoman hozzábújtam Remy-hez, ahogy átkarolt és párszor végigsimított a felkaromon. Kevésbé fáztam így, ami részben a kellemes és jóleső közelségének, részben pedig tényleg annak volt köszönhető, hogy így kevésbé fújt át a szél, akkor is, ha nem épp orkán tombolt. Attól, hogy nappal már jó idő van, este még hűvös az idő. Nincs kedvem megfázni, hogy aztán három hétig piros orral mászkáljak. Ritkán vagyok beteg, de akkor nagyon. Szóval végtelenül hálás voltam ezért a gesztusért.
-Mhm, halálosan. –bólintottam rá a visszakérdezésére még mindig zavartan mosolyogva.
-Hát, kicsinek is aranyosak, és céltudatosak voltunk. Ez családi vonás. –a szüleink is ilyenek voltak.
-Nem egyértelmű? Mert Virginia! Onnan származunk, és ott a country baromi népszerű. Vidéki csajok vagyunk, akik mindenhova becsattogtak volna a csizmájukkal és az asztalon táncoltattuk volna a népet. –vontam meg a vállamat egy finom mozdulattal.
-Öhm… nem is tudom. Felnőttünk, azt hiszem. Én is elkezdtem a sulit, Emma is készült arra, hogy az igazságszolgáltatás útjára lépjen. És… meghaltak a szüleink. Szerintem az volt az igazán nagy törés mindkettőnk életében. Nagyon szerettük az apukánkat, és onnantól fogva már nem tudtunk tovább álomvilágban élni, mint amikor még velünk volt. Az ő halálával pedig anyukánkat is elveszítettük. Többször is. Először a mentális betegségek miatt, aztán meg azzal, hogy meghalt. Szóval maradt a zsaru lét… -pillantottam rá, aztán az előttünk lévő útra.
-Mondjuk Emma kamionsofőr is szeretett volna lenni, szóval mindegy is. –legyintettem rá a dologra egy mosollyal, visszaterelve a dolgokat vidámabb vizekre.
Jót mosolyogtam azon, hogy ő biztosan Larson Sisters rajongó lett volna.
-A francba, ha tudtam volna, hogy x év múlva találkozunk, nem adom fel. –ráztam meg a fejemet.
-Jajj. –temettem egy pillanatra a tenyereimbe az arcomat.
-De egyébként karaoke bárban sem jártam már… nem tudom, mióta. Főleg csak otthon, a zuhanynak, vagy az éppen sülő ételnek szoktam énekelni, szóval fura lesz, hogy a „közönség” visszaszól, de… egye fene. Majd megmutatom a nagy tudást, de ahhoz kell még pár ember, hogy más is legyen, aki nem profi énekes. –néztem fel rá jelentőségteljesen.
-A húgom szerint nálam aranyosabban senki sem énekli az „I Love You Always Forever”-t, szóval… ne legyél majd nagyon kritikus. –pislogtam rá hatalmas szemekkel, bevetve az aranyos, Larson féle nézést.
Miután elértünk a célhoz, előre engedett az ajtónál, rám bízta a helyválasztást, majd a kért ételeket is egyben adta le, egy rendelésben. Ezeket az apróságokat nagyon tudtam értékelni. Tényleg nem tűnnek nagy dolognak, pedig nagyon is azok! manapság ez már nem divat.
-Nem, sőt! Ezer éve nem voltam annyira kikapcsolt és laza, mint most. Már el is felejtettem, mennyire jól tud esni az, ha az ember élőben hallja a zenét. –nagyon fontos nekem a zene, de szerintem ezzel a legtöbb ember így van. De sajnos nem igazán jutok el annyira gyakran koncertekre. Nem szeretek egyedül menni, Emmalynn viszont gyakran dolgozott, és így lehetetlen olyan programot szervezni, ami mondjuk nincs közel egyik őrshöz sem, hátha behívják. Kicsit örülök is ennek a felfüggesztésnek…
-Örülök, hogy elhívtál, és köszönöm a fuvart is. Mindenki szuper kedves és normális volt. Jó volt megismerni a bandát, amiben játszol, és illetve úgy globálban mindenkit. Nagyon jól éreztem magam. –villantottam rá egy hálás, lelkes mosolyt.
-De ha már csoportos foglalkozások… hogy állsz a nyári táborokkal? –döntöttem oldalra a fejem kérdőn.

Miután Sierra a csendesebb hely mellett tette le a voksát, átverekedtük magunkat a tömegen, és már indultunk is a megfelelő irányba. Pár saroknyira van innen egy értelmesebb pub, úgy ítéltem meg, hogy az alkalmas lesz egy beszélgetéshez. A közelsége miatt adta magát. Sierrának sem kell sokáig a hűvös éjszakai utcán lenni, és a kocsit sem kellett feleslegesen elindítani. Minek menjünk át a város másik felébe, ha itt is van megfelelő hely?
Némi habozás után ugyan, de finoman átkaroltam. Közelebb húztam magamhoz, miközben párszor végigsimítottam a felkarján, hogy ne fagyjon meg. Ezt inkább figyelmességnek szántam felé, semmint valami átlátszó taperolási kísérletnek. Reméltem, hogy ezt ő is tudja.
- Komolyan? - vágtam aztán meglepett képet, amikor elárulta, hogy régen ő is zenész szeretett volna lenni. Na nem azért, mert ne lehetne tehetséges, csak meglepő infó volt. Aztán kiderült, hogy ez valami közös, kislányos vágyálom volt a húgával, amikor még kicsik voltak.
- Ez nagyon aranyos történet. - őszinte vigyort is csalt az arcomra. Főleg, hogy már akkor tudták, hogy főállásban rendőrök akarnak lenni, és majd amellett turnézgatnak. Ezt nevezem eltökéltségnek.
- De miért pont country? - ez elég specifikus.
- És mi történt? Miért hagytatok fel a lázadó country duóval? Lehet, hogy valami tök jó dologtól fosztottátok meg a világot. - és komolyan is gondoltam, semmi irónia. A zene nekem fontos téma, és mindenki közvetít, ad vele valamit. Ők is így tettek volna.
- Biztosan Larson Sisters rajongó lettem volna. - de az egyiküké egészen biztosan.
- De most ezzel kíváncsivá tettél. - pillantottam le rá.
- A "nincs világklasszis hangod" nem egyenlő azzal, hogy csapnivalóan hamis és botrányos. Szóval érzek én ott némi szerénykedős tehetséget. - fordultam be vele a következő sarkon.
- Alig várom, hogy halljalak énekelni. Vagy legalább gitározni. Ha ezt előbb tudom, kiszemelek inkább valami karaoke bárt. - azt nem mondom, hogy vagy felhívtam volna a színpadra, mert soha nem szeretném őt kellemetlen helyzetbe hozni. Hiába tud mondjuk jól énekelni, akkor is váratlan dolog elé állítottam volna, amilyen figyelmet nem feltétlenül élvezett volna. Hozzám hasonlóan ő sem szeret túl hirtelen kiesni a komfortzónából.
Közben sikeresen megérkeztünk a pub-hoz. Előre mentem, hogy kinyithassam neki az ajtót, majd beengedjem magam előtt. Az asztalválasztást rá bíztam. Megbeszéltem vele, hogy ehetnénk egy pizzát (vagy kettőt). Amikor megvolt mindkettőnk rendelése, egyben le is adtam azokat.
- Szóval akkor végül is nem bántad meg, hogy eljöttél. - azért kicsit izgultam, hogy bejön-e neki ez az egész, és nem fogja-e halálra unni magát "egyedül" vagy valami. Aztán meg alig várja, hogy inkább hazadobjam. Nem igazán foglalkozom ilyesmivel, de az ő véleménye fontos volt. Nagyon fontos. Oké-oké. Kit is áltatok. Jelen pillanatban a legfontosabb.

ZENE: Change | HELYSZÍN: Brooklyn

Még az Atlanta-ba való kiruccanása előtt Emms eljött velem vásárolni, és sikerült beszereznünk mindent, ami az én szekrényemben nem volt megtalálható. A farmerkabát, harisnya, és a magassarkú bakancs megvolt, így már csak valami vagány, de vállalható rövidnaci és póló kettőst kellett guberálnunk. Szeretek öltözködni, szeretek szép, vagy épp vagány lenni, bár Emmalynn szerint ez inkább a „szexi” vagy dögös kategória kellene, hogy legyen. Az én és mások szemében is. Szerencsémre olyan testvérrel vagyok megáldva, akinek jó ízlése van, és szeret is öltözni, illetve erre pénzt költeni, így a legjobb kezekben voltam.
Örültem, hogy elmehettem Remy-vel, mert így nem kellett taxiznom, ráadásul kihasználhattuk az oda vezető utat is arra, hogy beszélgessünk. Persze majd az este végén is megiszunk valamit, de ettől még jó érzés volt, hogy ennyi időt tölthettünk együtt úgy, hogy az nem az Aunt Marie’s irodája volt. Bárhol szívesen beszélgettem volna vele, de ez mégis csak más. Sokkal szabadabb, kötetlenebb, mondhatni intimebb közeg, mint valamelyikünk munkahelye. Miután megismerkedtem a bandával, illetve a tagokhoz tartozó barátnő-feleség szekcióval is, a pakolás után kezdődhetett a koncert is. Szerettem a zenéjüket, felvételen, és így élőben is. Még mindig imádtam a szövegeiket és a hangzást, ráadásul tetszett, hogy a tömeg is lelkes volt tőlük, és voltak, akik elég szépen énekelték is az egyes dalokat. Kezdték kiépíteni a tényleges törzsközönségüket, ami nagyon nagy szó, és biztosan katartikus élmény lehet számukra is.

-Szia. –viszonoztam a mosolyát hasonló lelkesedéssel, majd csak elhúztam a szám, megjátszott közönyre váltva.
-Háááát… jaaaa. Egészen jók voltatok. –pislogtam rá egy vállrándítással, aztán csak elnevettem magam.
-Nagyon ügyesek voltatok, tényleg!!! És a tömeg sem nyomott össze, szóval tökéletesen életben maradtam. –döntöttem oldalra a fejemet, aztán csak zavartan beletúrtam a hajamba, egy hasonló kaliberű mosollyal kísérve, ahogy a külsőmre terelődött a szó.
-Hát annak biztosan nem. És öhm... köszönöm szépen. Igyekeztem beleolvadni a tömegbe, remélem, sikerült. –néztem le a ruhámra, és a hatás kedvéért még egy óvatos, játékos mozdulattal körbe is fordultam.
-Hmmm… én a csendesebb helyre szavazok. Mármint… nincs baj ezzel a hellyel, de jó, ha nem kell átkiabálni a tömeget és a háttérzenét. –pillantottam rá némi bizonytalansággal, elgondolkozva fürkészve az embereket.
-Szóval… átvágunk a tömegen? –nyújtottam neki a kezemet, hogy véletlenül se tudjunk elkeveredni egymás mellől, amíg kijutunk innen.

Ha neki is jó volt ez így, és kijutottunk az utcára, összehúztam magamon a kabátot.
-Régen én is zenész akartam lenni. –kezdtem bele a mesélésbe, az alsó ajkamat rágcsálva egy zavart mosollyal.
-A rendőr mellett, persze. Az volt a nagy terv a húgommal, hogy lázadó country énekesek leszünk, és majd adunk egy csomó koncertet meg turnét. Annyira komolyan vettük, hogy mindketten megtanultunk gitározni. Persze egyikünknek sincs világklasszis hangja, és már ki is nőttünk ebből, de anno nagyon nagy ötletnek tűnt. –ráztam meg a fejemet.

Örültem (enyhe kifejezés!), hogy Sierra elfogadta a meghívásomat az egyik fellépésünkre, vagyis... csak részben ennek. (Szerintem ettől csak jobban izgultam, mint általában.) A lényeg, hogy annak sokkal jobban, hogy hajlandó volt velem jönni, korán, még az egész előtt. Így nem kellett taxiznia meg semmi, én pedig már az odautat is vele tölthettem. Simán mondhatott volna nemet, mivel azért sokaknak elég uncsi lehet végigvárni egy fél estét, hogy egyáltalán elkezdődjön a buli. Aztán túlélni a koncertet, és csak utána beülni valahová. Na igen. Ez volt a legjobb rész az egészben! Az egész meghívás arról szólt, hogy az utána lévő időt kihasználjuk, hogy ne csak az Aunt Marie's-ben találkozzunk a "munka" miatt. Jó lenne kicsit csak ketten lenni vele, mások nélkül. És hát az iroda azért nem túl... romantikus (??) hely ehhez.
Aztán ott van az is, hogy már kicsit kezdtem unni ezt az egyébként baromira átlátszó visszajárkálást. Tökre bírtam a kollégáimat, nem erről van szó, de azért nem annyira, hogy a szabadidőmben is őket bámuljam. Akkor már inkább a saxós srácok, vagy Ricky, vagy akárki. Ürügynek jók voltak, de már talán, vagyis majdnem biztos, hogy felesleges. Végül is lecsapta a felkínált magaslabdámat, ami nem jelenthet rosszat. Szerintem érezhetően megvolt köztünk a szikra, ami feljogosított a továbblépésre. És hát benne volt a pakliban az is, hogy ha ezt még tovább húzom így, a végén azt gondolja rólam, hogy valami gyáva szar vagyok. Szerintem ennyiből már levehette, hogy nem letámadni akarom, és hogy hajlandó vagyok lassan közelíteni. Itt már maximum csak én szúrhatok el dolgokat, de arra reményeim szerint nem fog sor kerülni. A régi Remington talán. De őt belefojtottam a Földközi-tengerbe. Mondjuk.

Miután megérkeztünk, megmutattam neki a backstage részt, aztán bemutattam a srácoknak. Kicsit tudtak beszélgetni, hogy ki mivel foglalkozik, hova valósi meg ilyenek. Aztán nem szívesen, de magára kellett hagynom Sierrát. Nekünk lépnünk kellett pakolni, hangolni, lebeszélni a dolgokat, egyeztetni a dalok sorrendjét, stb. Na nem féltettem őt, hisz kedves, közvetlen nő, akit csak imádni lehet. Biztosan feltalálja magát a kezdésig. Ráadásul ott volt Adam felesége és Jake barátnője is. Velük tud ismerkedni, beszélgetni.

A koncert jól lement. Bepróbálkoztunk pár új dallal, ami láthatóan tetszett a közönségnek. Egész jól kezdett kialakulni egy állandó kör is. Már vannak ismerős arcok, akiket időnként kiszúrunk a tömegből. Bár jobban szeretem a saját szerzeményeket, nem igazán szoktam jól bevált klasszikusokhoz nyúlni, mert hálátlan feladat tud lenni, ha elbaszod, de azért belecsempésztünk néhány cover-t is. Az ilyesminek nagyon szoktak örülni. Amikor a kedvenced kedvence a te kedvenced is. Vagy valami ilyesmi járhat a fejükben, nem tudom. De erre érdemes építeni. Hiába volt nálunk mindig is meghatározó hangszer, a szintire is kidolgoztunk egy (tőlünk) új fajta hangzásvilágot, amit eddig még nem erőltettünk, de épp itt volt az ideje. A legutóbbi gitárszóló helyett most egy Whiplash kikacsintás mellett döntöttünk. A doboknál Ted igen jól odarakta magát. Nyomtunk két ráadás dalt, ahogy a nagy könyvben meg van írva, mielőtt lejöttünk volna a színpadról. A Chateau és a Roddy valamiért nagy jolly jokerek, így érdemes a legeslegvégére tartogatni őket.

Utána még váltottunk pár szót a srácokkal az élményről, hogy kinek milyen tapasztalatai, meglátásai vannak a mai alapján, aztán abban maradtunk, hogy majd valamikor összeülünk egy (néhány) jó sörre, és alaposan átrágjuk a témát. Addigra jobban fel is dolgozzuk a történteket. Hirtelen mindig nehéz felfogni a sok ingert, ami ér minket. Én személy szerint gyorsan elköszöntem, hogy elrabolhassam (egész pontosan visszarabolhassam) a "zenész feleségektől" Sierrát. Megígértem neki, hogy utána megiszunk valamit. Ketten. Ehhez tartani is akartam magam.
- Hey. - léptem mellé egy lelkes és valószínűleg levakarhatatlan mosollyal. Örültem, hogy még mindig itt volt. Nem mintha azt feltételeztem volna, hogy csak úgy lelép egy szó nélkül, de... ismerve a régi karmámat, hát... lehet, hogy meg sem lepődtem volna.
- Azért túlélted? - önkéntelenül is végigsiklott rajta a tekintetem. Általában szokásom csekkolni a másikat, hogy jól van-e, de...
- Még nem volt alkalmam megjegyezni, hogy csinos vagy. - egyrészt az ajtóban nem akartam ezzel letámadni, másrészt nem ez volt a jelző, ami elsőre beugrott. Egyáltalán ezekre a ruhákra lehet azt mondani, hogy csinos?
- És dögös is. Valójában. Csak gondoltam nem ezzel indítok, hogy ne nézz valami tapló gyökérnek. - arról meg nem én tehetek, hogy most jelen pillanatban ez írja le a legjobban. Bók volt. Nem valami szexista nyomulás.
- Na és mi a terv? Maradjunk itt, jó lesz ez is alapon, vagy keressünk egy csendesebb, semleges helyet máshol? - néztem rá kérdőn.
- Nekem bármelyik opció jó. Az nyer, amelyiket te szeretnéd. - nem tudom, melyikhez van kedve jobban.

ZENE: Change | HELYSZÍN: Brooklyn