Most, hogy már látok sokkal jobban megértem a mondandóját, hiszen nem is olyan régen ezelőttig csakis a szavakból és hangokból tudtam táplálkozni és azokban bízni. Elmondani sem tudom, hogy mit érzek most, hogy a szavak mellé látok nem csak arcokat, de gesztikulálásokat is, amelyek sokszor mondanak ellent mindannak, amit hallok. Így lehetett ez korábban is, csak túlságosan bíztam abban, hogy a világunk mennyire ártatlan, és, hogy nincs rossz, csakis jó. Szépen, lassan azonban kezdem megérteni, hogy az emberi kegyetlenség nem ismer határokat, és, hogy senkiben sem szabad bízni. Még azokban sem, akik végig mellettem voltak a láthatatlan utamon.
- Nagyon szívesen el megyek egyszer egy ilyen órádra, hogy megnézhesselek, viszont táncolni biztosan nem fogok. Sem bulizni. Ez nem igazán az én világom. - vallom be még mindig idételnül mosolyogva ezzel pedig talán sikerül a szemében megnyernem a világ legunalmasabb nője címet is. Sokkal fiatalabbnak tűnik nálam, ezért valahogy neki talán természetes lehet a bulizás, így én is simán hivatkozhatok a koromra, ha tovább szeretné feszegetni ezt a témát. A valóság ezzel szemben inkább az, hogy aligha tudnám, hogy mit csinálnak egy olyan buliban, vagy hogyan kéne táncolnom egy számomra ismeretlen férfivel, akit társul kapok. Mert Rick egészen biztos, hogy el nem jönne velem, na nem mintha szeretnék vele gondtalanul táncikálni.
- Inkább a klasszikus zenéket szeretem. Játszom néhány hangszeren is. Az éneklés csak egy kicsi plusz melléjük. - érzem, hogy az arcom felderül miközben arról beszélek neki, hogy mennyire a zenék szerelmese vagyok, azt hiszem, hogy az segített sokkal elviselhetőbbé tenni a saját sötétségemet, hogy ki énekelhettem magamból mindazt, ami bennem volt. - Azért annyira bátor nem vagyok, mint te. Nem hiszem, hogy képes lennék a park kellős közepén dalra fakadni, de ha még lesz lehetőségünk újra találkozni, valami csendesebb helyen, akkor miért is ne? Én énekelek, te táncolsz. - már ha menni fog. Ezt nem mondom ki hangosan, de sajnos azzal kellett szembesülnöm, hogy a lámpa láz, ami korábban nem volt az életem része, egyre gyakrabban tör felszínre belőlem. Sokkal könnyebb volt úgy tennem bármit, hogy nem láttam azt közben, hogy ki néz, vagy ki milyen arcot vág közben melléje. Most, hogy találkozhatok tekintetekkel, egy kicsit másabb minden. Nehezebb. Mégis szebb. Ahogyan az is gyönyörű, hogy mindenki milyen önfeledten képes boldognak mutatnia magát körülöttünk. Szeretem fürkészni az emberek és gyerekek arcát is, és közben azon tűnődök, hogy vajon mindenki mosolya őszinte-e, vagy hozzám hasonlóan még vannak olyan emberek, akik megjátszák magukat a külvilág felé. Én is szeretek úgy tenni, mint akinek tökéletes az élete, teljesen gondtalan, de nem feltétlenül az a célom, hogy másnak mutassam magam, mint aki valójában vagyok. Sokkal inkább azt szeretném érezni, amit addig is éreztem, amíg nem láttam semmit a világból. Mert a vakságom ellenére is sokkal boldogabb voltam, mint amilyennek mostanában érzem magam. Jó érzés a múltban ragadva tenni úgy, mintha minden normális lenne körülöttem. Néha szeretek tagadásban lenni, de ez még nem jelenti azt, hogy hülye lennék. Tisztában vagyok mindazzal, ami körülöttem történik.
- Oh... - csak ennyit sikerül kipréselnem magamból, amint közli velem, hogy kicsit mellé fogtam aszületési helyét illetően, zavaromban el pillantok róla, vissza a nevetgélő gyerekek irányába. - Biztosan szép hely lehet Puerto Rico is. - fűzöm hozzá, mintha Spanyolországot legalább láttam volna. Egyszer Rick el vitt oda nyaralni, de ugye a hangokon kívül mást nemigen észleltem az egészből. Boldognak viszont boldog voltam. Hihetetlen, hogy mekkora örömet lehetett nekem okozni pusztán annyival is, hogy a társaságomat választották, holott mindenki tudta, hogy körül kell írniuk azt, ami a szemünk előtt van éppen és én nem láthatom. Nem is tűnt akkoriban úgy, mintha ez bárkinek is nehézséget okozott volna. Most sokkal nagyobb tehernek érzem magam, mint abban a kiszolgáltatott helyzetben. Mivel Flornak nem igazán tetszett a héliumos lufik elszabadítása, így jobbnak láttam azt nem is ecsetelni tovább, hisz Ő nem tudhatja azt, hogy számomra az miért lenne annyira fontos, és gyönyörű. Mert egyáltalán nem a halott nagymamám miatt, akiről mostanra már olyan túl sok emlékem sincs.
- Már szinte nem is emlékszem rá. - legyintek egyet, mintha már az olyan mindegy lenne, pedig igazából nem az. Sosem könnyű elfogadni, hogy nincs velünk valaki, akit nagyon szerettünk, de sajnos az élet velejárója a halál is, nekem pedig volt időm azt feldolgozni bőven, csak épp jól esett vissza emlékezni a gyemeki naívságomra. Nem mintha sokszor nem érezném magam még mindig úgy, mintha az lennék. Az, hogy mindent látok olyan sok, hosszú év után, azt váltják ki belőlem, hogy gyermekien viselkedjek.
- Igazad van... erre nem is gondoltam. Sajnálom, ha valami rosszat mondtam, csak a kíváncsiság beszélt belőlem. De persze nem is olyan fontos az, hogy szabadon engedjük a lufikat. - azt meg inkább nem is fűzöm hozzá, hogy még felnőtt fejjel is azt gondoltam, hogy egy héliumos lufi képes a végtelenségig is elrepülni. Olyan sok minden van még, amit meg kell tanulnom, talán sok időbe fog telni, mire mindent megértek a világgal kapcsolatban, de hiszek abban, hogy meg fogja érni.
- Puerto Rico ennél sokkal csendesebb? Akkor miért épp ezt a nyűzsgő várost választottad? - nem szeretném, ha tolkodónak tartana a kérdéseimmel, nem is haragszom meg, ha nem válaszolja meg azt, viszont mivel szeretek ismerkedni nem csak új emberekkel, de helyekkel és dolgokkal is, így sokszor a kíváncsiság beszél belőlem. Szándékosan nem beszélek arról, hogy miért választanám a menekülést legtöbbször, hiszen nem olyan könnyű kifejteni mindazt, ami a fejemben van. Főleg nem egy idegennek. Pedig legtöbbször egy kívülálló ért meg a legjobban bennünket.  

Mosolyogva hallgatom, hogy milyen beleéléssel képes mesélni a táncról és az érzésről, amit az kivált belőle. Egyszerűen látszik még a tekintetében is, hogy rajongva imádja mindazt, amit az okoz. Olyan jó látni, hogy vannak olyan emberek, akik mernek a szenvedélyükről beszélni, valami olyasmi lehet az, amit a saját hobbija iránt érez, amit én érzek a zene iránt. Egy olyan szerelem az, ami engem is a hangokhoz és hangszerekhez fűz, ami biztosan egy életre szóló érzés. Amiből sosem tudnék kiábrándulni. Az egyetlen, ami képes volt elviselhetőbbé tenni az engem körülvevő sötétséget az a hegedűm csilingelő hangja volt, amihez azóta is hűséges vagyok, és nem félek megszólaltani, valahányszor tehetem.
- Azt mondják, hogy a tánccal lehet a legjobban kifejezni az érzelmeinket. Én szívesen megnéznélek egyszer máshol is táncolni. Mármint gondolom komolyan foglalkozol vele. - nem tudom, hogy vannak-e fellépései vagy bármi hasonló, csak reménykedek abban, hogy igen, és, hogy lesz lehetőségem arra, hogy egy partnerrel is láthassam azt, amiből kaptam egy kis ízelítőt az imént. Azért könnyebb úgy barátkoznom, hogy nem tudnak a múltamról, mert kevesebb az esélye, hogy sajnálatot érezzenek irántam. A legtöbb ember szemében azt látom, ha rám néz, hogy szánakozik a szegény nőn, aki vakként élte az életét és most fogalma sincs arról, hogy mitévő legyen. Ez valahol valóban így van, tényleg néha elveszek a rengeteg újdonság között, de ez még korántsem jelenti azt, hogy ne lennének céljaim, és ne tudnám, hogy mit is akarok kezdeni az életemmel. Csak épp nem olyan könnyű kitaposnom magamnak azt az utat, amin majd remélhetőleg ha végig haladok, akkor csupaszép dolgok várnak csak. - Engem a zene kapcsol ki. A hangok. Az éneklés. - válaszolom végül elmerengve az előttünk lévő tájba. Az aki, éveken keresztül nem lát, kénytelen megtanulnia a hangok segítségével érvényesülni.Ezeknek a hangoknak pedig idővel a szerelmese lettem, és sajátokat akartam teremteni. Így kezdtem az énekléssel, hegedűvel, és szépen lassan jött utána a többi hangszer. A megjegyzésére nem reagálok, de csak azért, mert értem, hogy mire gondol. Sokkal jobban, mint gondolná. Ha például egy olyan őrült, mint a férjem is, elszabadulna úgy igazán, akkor jajj lenne a világnak. Néha még velem is vissza fogja magát, szerintem azt is csak azért, hogy nehogy véletlenül ki csússzon a kezei közül a cég, amit az apám nagyon úgy néz ki, hogy mindenképp rá akar hagyni. Vagyis ránk, de egyértelműen az Ő irányítása alatt, így mostanában a legtöbbször azon kattog az agyam, hogy hogyan győzhetném meg Őt arról, hogy rossz döntést hozna. Sajnos imádja Ricket, aki egy olyan arcát mutatja előttük, és olyan hihetően, hogy néha még én magam is képes vagyok elgondolkodni, hogy amit néha látok rajta, vajon nem-e csak képzelgés, mert Ő valójában nem is olyan rossz ember. Végül aztán vissza ülve a padra, helyet szorítva neki is, elrejtve a meglepettségem könyvelem el, hogy talán spanyol lehet. Ez csak azért lep meg, mert a hangján egyáltalán nem vettem észre azt, hogy nem amerikai lenne.
- Nekem a kedvencem ez a mindenféle hang. A madarak csicsergése, a gyerekek kiabálása, a labda hangja, ahogyan azt egymásnak rúgják, és ez a sok nevetés, ami mind olyan, mintha tiszta szívből jönnének. - bár már tökéletesen látok, de még mindig nem sikerült ezt megszoknom, így gyakran használom a füleimet még a mai napig arra, hogy érvényesüljek, csak ehhez most már hozzá társul az is, hogy meg tudom nézni, hogy egy adott hangot annak hallok-e, ami valójában. Volt már arra példa, hogy egy-egy zajt rosszul értelmeztem. Fejem hátra vetve élvezem egy rövid ideig a napsütést és közben a hangokat is, amik körülvesznek. Azért jó a parkban ücsörögni, mert itt az ember sosem érezheti magát egyedül.
- Ha nem tévedek sapnyol vagy. - mosolyom kiszélesedik amiatt, hogy nem utasította el a felé nyújtott kezem, és bár még mindig kicsit bizalmatlan vagyok, de már kezdem elhinni, hogy egy barátra lelhetek a személyében. Már ha még lesz lehetőségünk valaha találkozni. A lufi árús férfi azonban eltereli a figyelmem, és egy kósza pillanatig eltöprengek azon, hogy mi lenne, ha szabadon engednénk azt a sok színes varázslatot. Imádnám nézni, miképpen tűnnek el a felhők között.
- Sötét oldalát? - pislogok felé értetlenül, majd egy kósza emlék miatt hamar el is mosolyodom. Gyerekként féltem a lufiktól, mert tudtam, hogy azok bármikor kipukkadhatnak, és elképesztően ijesztő hangot képesek kiadni olyankor. Vagyis nekem rémisztőnek tűnt. Persze az, ami héliummal van töltve, nem ad ki semmilyen hangot kihasadás esetén, de én mégsem értem, hogy Flor milyen veszélyt lát bennük. - Ezt gondolom a környezetszennyezés miatt mondod. Szerintem van sokkal több károsabb is a levegőben, mint egy ártatlan lufi. Például az a rengeteg füst, amit a gyárak és autók bocsátanak ki magukból. - nem érthet mindenki mindenkivel egyet, nem is vagyok abban biztos, hogy erre célzott-e, de bízok abban, hogy majd a válaszával kifejti ezt pontosabban, mert valóban érdekel, hogy mi rosszat lát abban, ha valaki szabadon enged egy ártatlan lufit. Nem értheti, hogy miért tűnhet nekem másnak, varázslatosabbnak egy ilyen gyerekes elfoglaltság. - Ne nevess ki, de... gyerekként mindig azt hittem, hogy az a lufi, amit elengedek egész a menyországig repül, és a nagymamám ott majd örül annak, hogy küldtem neki valamit. Kicsit naiv voltam. - vallom be, bár azt már nem teszem hozzá, hogy most is az vagyok. Így viszont meglehet, hogy kicsi zavart is kelthetek Florban, mert úgy tűnhet, hogy egyik szavammal elvágom a másikat. Az imént azt mondtam, hogy nem láttam lufit repülni, most meg bevallom, hogy szívesen üzengettem velük az égieknek. Nem is lepődnék meg ha bolondnak tartana, meg sem sértődnék, mert nincs honnan tudja, hogy mi volt a múltamban.
- Nem... igazából nem olyan fontos. - legyintek végül. Nem azért, mert még mindig ne lennék lelkes, csak nem szeretnék olyat csinálni, ami Flornak nem tetszene. Talán majd haza fele veszek egyet, és a kertünkben lévő hintáról az útjára engedem, csak, hogy láthassam milyen is az egész. - Régóta élsz New Yorkban? Én néha szívem szerint olyan messzire repülnék innen, amennyire csak lehet. - sóhajtok egyet, bár az igazság az, hogy leginkább olyan helyre költöznék, ahol távol lehetnék az emberiségtől. Kár, hogy ez nem működik ilyen könnyen.

Amíg a teljes sötétség rabja voltam, addig gyakran képzeltem el tárgyakat, jeleneteket, az édesanyám tökéletes segítség volt mindabban, azonban most, hogy látok, rádöbbentem arra, hogy koránt sem olyan semmi, mint amilyen az a képzeletemben volt. Sokkal szebbek az emberek, különlegesebbek a tárgyak és még az állatok is másmilyenek. Néha úgy érzem, mintha egy kisgyerek lennék, aki csak most ismerkedik igazán az élet apró örömeivel. Hajlamos vagyok megszámolni egy katicabogár pöttyeit és hinni azokban a hiedelmekben, amelyek szerint az a kis rovar annyi idős, ahány pötty van rajta. Elcsodálkozok a fák lombjain, amiket a szél megfúj, és érdekesnek találom a körém gyűlő galambokat, akik annyira megszokták az emberek jelenlétét, hogy egyáltalán nem félnek attól, hogy veszélyt jelenthetnek rájuk. Igazából minden annyira szép lenne, ha közben nem eszméltem volna rá arra, hogy az én világom mennyire rideg. A férjem nem az az ember, akinek gondoltam, a barátaim zöme sem, és a szüleimen látom csak a legjobban azt, hogy mekkora teher lehettem a számukra. A hosszú éveim során megtanultam látás nélkül is létezni, azonban néha szükségem volt segítségre. Sokszor játszottam el a gondolattal, hogy mennyivel lenne másabb minden, ha olyan átlagos lennék, mint azok, akik körülvesznek. A számtalan sikertelen műtétem után azonban fokozatosan tűnt el a hitem is, és bele törődtem abba, hogy nekem ez a sorsom. Mégis, ha vissza gondolok azokra az időkre, sokkal kiegyensúlyozottabb és boldogabb volt az életem. Mertem bízni az emberekben és a világban is. Mára ez teljesen megváltozott. A táncoló lány viszont egyenesen lenyűgőz, olyannyira, hogy még saját magamról is megfeledkezem, csak akkor eszmélek rá, hogy mennyire rajta felejtettem a tekintetem, amikor az elkezd felém közeledni. Gyönyörű szép, és csak úgy sugárzik belőle a kedvesség. Mindig jó érzéssel tölt el, ha barátságos emberekkel beszélgethetek. Talán azért, mert a saját környezetem annyira nyomasztó.
- Azt hittem, hogy szándékos volt. De akkor ezek szerint csak szeretsz táncolni. - állapítom meg mosolyogva és szinte érzem, hogy megkönnyebbülök amiért nem tart tiszteletlennek. Valószínűleg úgy lehet a tánccal, ahogyan én a zenével. Ha meg hallok valami csodát, akkor szinte biztos, hogy nem tudom megállni, hogy ne kezdjek énekelni. Táncolni is szeretek, csak amióta látok, egy kicsit minden másabb. Zavar az ahogyan az emberek rám néznek. Mintha mindenki szánakozna és tudna a múltamról. Persze ez ostobaság, én is tudom, de egyenlőre még nem kezelem túl jól azt, hogy ennyi minden tárul a szemeime elé egyszerre. Tetszik... csak még szokatlan. Nehéz nem észre venni minden kis apróságot. - Hmm... lehet, hogy ha mindenki csak egyszerűen merne önmaga lenni, akkor minden sokkal vidámabb lenne. - egyáltalán nincs bennem semmiféle negatív gondolat amiatt, amit láttam, sőt valójában szerintem lenyűgőző volt az egész. Még akkor is, ha a zenét csak Ő hallotta. Mosolyogva bólintok és a pad felé intek, hogy foglaljon csak nyugodtan helyet, én is úgy teszek és visszaülök a korábbi helyemre, épp csak egy kicsit arrébb csúszok, hogy neki is jusson hely. Bár egyedüllétre vágytam, de egyáltalán nem zavar a társasága.
- Nem túl gyakran. De néha jól esik a lelkemnek kiszakadni a szürke hétköznapjaimból. Annyi szépséget rejt ez a park. - miközben beszélek becsukom egy apró pillanatra a szemeim, és a fejem az ég felé fordítom, hogy magamba szívhassam a frissen virágzó fák illatát. Szeretem a tavaszt. Az egész mindössze pár másodpercig tart, mire vissza fordítoma tekintetem a lány irányába, és barátságosan nyújtom feléa kezem is. - Venus. - mutatkozok be, majd ha elfogadja a felé nyújtott kezem, akkoróvatosan meg is rázom azt. Bár nem vagyok túl jó emberismerő, de nem hiszem, hogy olyan valaki lenne, aki ártani szeretne nekem bármivel is.
- Odanézz! Mennyi gyönyörű lufi. Mindig is szerettem volna látni azt, hogy milyen amikor magasra repülve eltűnnek az égen. - lelkesen pillantok egy férfi irányába, akinek a kezében több is van, mindenféle színben és formában, és közben eltöprengek azon, hogy mennyire könnyebbülne meg, hogy vége lesz a munkájának mára, ha egyszerre azt mind megvásárolnám. Olyan szép lenne az a sok színes léggömb a levegőben.

Egyre gyakrabban szembesülök azzal, hogy mennyire magányos is vagyok. Legtöbbször mindent arra fogok, hogy a látásom visszanyerésével vált pokollá az életem, de aztán mindig rá jövök, hogy valószínűleg vakként sem volt semmi máshogyan, csak akkor kevesebbet észleltem mindabból, amik most felemésztenek. Nem voltak bennem kétségek, bíztam a hozzám közel lévő emberek őszinte szeretetében és abban is, hogy önmagamért vagyok elfogadva. Mára viszont rá jöttem, hogy nem csak a barátaim zöme, de még a saját férjem is kihasznál, mert egy olyan cégtulajdonos lánya vagyok, aki hatalmas sikereket ért el, a vagyonára pedig mindenkinek fáj a foga. Arra, ami jogosan engem illetne, mégis folyamatosan el vagyok nyomva. Rick annyira tele beszélte már az apám fejét is az alkalmatlanságommal, hogy Ő maga is kezd kételkedni abban, hogy képes lennék megbírkózni egy ekkora feladattal. Hogyan is lehetne valaki egy olyanból, mint én vagyok? Még az írást is gyakorlom a mai napig, hiszen vakként korábban mindent máshogyan oldottam meg, mint most, hogy látok. Örülnöm kéne annak, hogy megszabadultam a sötétség fogságából, mégis szeretnék néha vissza kerülni oda, és nem látni mindazt, ami körülvesz.
Ezekkel a gondolatokkal ülök le a parkban lévő egyik padra, és mosolyogva eszmélek rá arra, hogy ezekért a csodás élményekért, már megéri örülnöm annak, hogy végre olyan életet élhetek, amit mások. A körülöttem kergetőző gyerekek egy mosolyt varázsolnak az arcomra, ahogyan az az idős házaspár is, akik kéz a kézben, büszkén, hogy még mindig egymás társai lehetne sétálnak el előttem, időnként egy-egy szerelmes pillantást vetve a másikra. Akárcsak az egyre idősődő szüleim. Ők is a mai napig rajongásig szeretik egymást. Ez az, amiben én egyre jobban kételkedek a házasságomat illetően. Mikor ki mondtam a boldogító igent, én is azzal a céllal tettem azt meg, hogy majd együt öregszünk meg azzal a férfivel, aki azon a hűvős őszi estén le vett a lábamról a gyönyörű bókjáival, most meg már nem is látom azt, hogy lesz közös jövőnk. Jobban mondva, nem is akarom. Mindaz, amiben eddig voltam csupán illuzió volt. Vakként annyira örültem annak, hogy találtam egy társat magam mellé, hogy eszembe sem jutott azt feltételezni, hogy valami kegyetlenség lehet az igazi szándékok mögött. Így ha most bárki is azt kérdezné, hogy hol látom magamat húsz év múlva, akkor nem tudnék mit válaszolni rá. Gyűlölöm a házasságomat, és azt még inkább, hogy fogalmam sincs, hogyan tudnék ki szállni belőle.
Észrevétlenül rázom meg a fejem, mintha úgy akarnám elűzni az elmémből ezeket a gondolatokat és ismét a szemeimet legeltetve próbálok valami csodásra bukkani. Feltűnik néhány tornázó fiatal, kutyát sétáltató kamaszok, de leginkább egy egymagában táncikáló nálam talán fiatalabb nő köti le a pillantásaimat, és egyből arra gondolok, hogy mennyire jó is lenne, ha én is hallanám a zenét, amire ilyen ritmusosan mozog. Csak akkor eszmélek fel, hogy mennyire látványosan csodálkozok el az egész jeleneten, amikor a nő megindul felém. Megköszörülöm a torkomat és úgy egyenesedek ki, majd rögtön fel is állok, amint közel érve hozzám megszólal.
- Nem...én csak... - kezdek bele rögtön, de el is hallgatok, mert fogalmam sincs, hogy mivel magyarázzam meg azt, hogy ilyen látványosan bámultam.  Bár nem tűnik úgy, mintha számon akarna kérni miatta, de ez egyáltalán nem segít a zavaromon. - Sajnálom. Néha megfeledkezem magamról. - vallom be végül a tekintetét kerülve, mintha csak valami óriási bűnt követtem volna el éppen, amin rajta kaptak.
- Tetszett, ahogy olyan felszabadultan táncoltál. Még nem igazán láttam ilyent. - zavartan, a fejem tetejét megvakarva nevetem el magam a saját kellemetlen póénomon, amit Ő valószínűleg nem érthet, talán még hülyének is néz. Hiszen az egyértelmű, hogy ebben a világban minden annyira természetes. Csak még én nem vagyok hozzá szokva.