Ma délutánra olyan ritka kellemesre fordult az idő, hogy képtelen voltam ellenállni annak, hogy kimenjek a parkba. Egyébként is mindig nagyon szerettem a természetben lenni, nem véltelen, hogy azt a szakmát választottam, amit. Hétvége volt, és mivel alvási gondjaim vannak, így most is korán nekikezdtem az elvégzendő feladataimnak. A lakótársam kiköltözött, így most még attól sem kellett félnem, hogy őt felverem. A szomszédokra azért igyekeztem figyelemmel lenni, így csak pakolásztam, odakészítettem a mosnivalót és csak később indítottam be, olyan emberi időben. Főztem egy ebédet, voltam edzeni, és elolvastam a spanyol tanítványom leckéjét, és pár helyen javítottam, majd az anyagot vissza is küldtem neki, és mivel most nem tudtunk találkozni a megbeszélt időpontban, azért kértem tőle a következő alkalomre egy újabb, hasonló fogalmazást fordítással együtt. Sokszor mondták már, hogy túl gyorsan dolgozok, de a nem alvást kávéval kompenzálom, ami vagy önmagában pörget fel, vagy alapvetően egy gyorsabb fordulatszámon élem az életem. Ezért is végzek a legtöbb mai teendőmmel a délután közepére, így nincs túl sok egyéb elintézni valóm. A kötelező vásárlást megcsináltam még pénteken, és most véteknek érezném, ha egy épületen belül kellene lennem. A helyi parkokban mostanában túl sokat voltam, ami nekem nem biztos, hogy egészséges, így inkább átmegyek Manhattanbe. A parkba megérkezve először leülök egy padra kicsit lazítani, de a felpörgött életvitelem nem igazán hagy nyugalmat nekem. A gondolataim össze-visszacikáznak, és így nem tudok megülni a fenekemen. Ezért is örülök, hogy Ric felhívott, hogy hallgassak meg néhány zenét, amit majd újításként akarna bedobni órán és majd a bulikban. A buli azért számít, mert vannak olyan zenék, amiknél a legtöbben leülnek, mert nem tudnak feltétlen vele mit kezdeni, mert túl gyors, túl lassú, túl komplikált, így inkább kifújják magukat, ami mindössze akkor rossz, ha ezt sokan csinálják egyszerre. Az óra viszont már másabb. Ott jobban oda kell figyelni, hogy mondjuk egy kezdőnél olyat válasszunk, ahol egyértelműen lehet hallani az alapritmust, a váltást, a kiállást. A haladóknál pedig lehet szabadabban váltogatni, és bár sokszor szeretik, és mondhatni, ösztönből bonyolítják, finomítják ezekre a „kezdőknek szánt zenékre” a lépéseket, figyelnünk kell, hogy ne unjanak bele, ne felejtsék el meghallani előre a váltásokat. Első körben mindegyiket meghallgatom, és visszaírok neki, hogy melyiket milyennek találom, hogy ne tartsam fel, majd kedvet kapva a zenehallgatásra, azokat újra hallgatom, amik a legjobban tetszettek. Persze zenehallgatás közben, főleg olyan zenénél, amire táncolni lehet, én képtelen vagyok sokáig ülve maradni, így sétára indulok. Az egyik közeli tó viszont vonz, így megállok a partnál, hogy nézzem a vízimadarakat úszkálni. Teljesen belemerülök a látványukba, ami nálam sokszor zenehallgatás közben azt eredményezi, hogy tudatomon kívül, automatikusan elkezdek a zenére lépkedni. Ezt általában akkora helyen teszem, ami alig nagyobb egy hosszabb lépésnél, szóval szinte helyben. Itt annyira nem zavartatom magam, mert sokan eddzenek, tornáznak, jógáznak a parkban, így talán én sem lógok ki annyira. Legfeljebb, hogy ők nem hallják igazán a zenét. De nekem tényleg jót tesz, mert teljesen kikapcsol az agyam, nem pörög olyan dolgokon, amiket jelenleg úgy sem tudok megoldani, nem tervezgetek, hogy mit kéne megcsinálni, hogy lekössem magam. Viszont az ösztönök bennem vannak, és egy idő után olyan érzésem van, mintha valaki figyelne. Nálam ez pedig nem biztos, hogy nagyon jó. Meg egyébként is: New York nem a legbiztonságosabb város, a parkok pedig mindig jó terepet adnak a bajnak. Bár ez talán főleg éjjelente igaz. Ettől függetlenül körbe nézek, hogy ki van a közelemben. Egy tőlem valamivel idősebb nőt látok meg, aki elmélyülten figyel. Nem látok rajta ártó szándékot, csak őszinte kíváncsiságot, érdeklődést, és talán egy kicsi rácsodálkozást? - Szia! Segíthetek valamiben? - kérdezem kedvesen mosolyogva, ahogy kiveszem a fülemből a füleseket, és közelebb megyek hozzá.
Seek freedom and become captive of your desires. Seek discipline and find your liberty.
Egyre gyakrabban szembesülök azzal, hogy mennyire magányos is vagyok. Legtöbbször mindent arra fogok, hogy a látásom visszanyerésével vált pokollá az életem, de aztán mindig rá jövök, hogy valószínűleg vakként sem volt semmi máshogyan, csak akkor kevesebbet észleltem mindabból, amik most felemésztenek. Nem voltak bennem kétségek, bíztam a hozzám közel lévő emberek őszinte szeretetében és abban is, hogy önmagamért vagyok elfogadva. Mára viszont rá jöttem, hogy nem csak a barátaim zöme, de még a saját férjem is kihasznál, mert egy olyan cégtulajdonos lánya vagyok, aki hatalmas sikereket ért el, a vagyonára pedig mindenkinek fáj a foga. Arra, ami jogosan engem illetne, mégis folyamatosan el vagyok nyomva. Rick annyira tele beszélte már az apám fejét is az alkalmatlanságommal, hogy Ő maga is kezd kételkedni abban, hogy képes lennék megbírkózni egy ekkora feladattal. Hogyan is lehetne valaki egy olyanból, mint én vagyok? Még az írást is gyakorlom a mai napig, hiszen vakként korábban mindent máshogyan oldottam meg, mint most, hogy látok. Örülnöm kéne annak, hogy megszabadultam a sötétség fogságából, mégis szeretnék néha vissza kerülni oda, és nem látni mindazt, ami körülvesz. Ezekkel a gondolatokkal ülök le a parkban lévő egyik padra, és mosolyogva eszmélek rá arra, hogy ezekért a csodás élményekért, már megéri örülnöm annak, hogy végre olyan életet élhetek, amit mások. A körülöttem kergetőző gyerekek egy mosolyt varázsolnak az arcomra, ahogyan az az idős házaspár is, akik kéz a kézben, büszkén, hogy még mindig egymás társai lehetne sétálnak el előttem, időnként egy-egy szerelmes pillantást vetve a másikra. Akárcsak az egyre idősődő szüleim. Ők is a mai napig rajongásig szeretik egymást. Ez az, amiben én egyre jobban kételkedek a házasságomat illetően. Mikor ki mondtam a boldogító igent, én is azzal a céllal tettem azt meg, hogy majd együt öregszünk meg azzal a férfivel, aki azon a hűvős őszi estén le vett a lábamról a gyönyörű bókjáival, most meg már nem is látom azt, hogy lesz közös jövőnk. Jobban mondva, nem is akarom. Mindaz, amiben eddig voltam csupán illuzió volt. Vakként annyira örültem annak, hogy találtam egy társat magam mellé, hogy eszembe sem jutott azt feltételezni, hogy valami kegyetlenség lehet az igazi szándékok mögött. Így ha most bárki is azt kérdezné, hogy hol látom magamat húsz év múlva, akkor nem tudnék mit válaszolni rá. Gyűlölöm a házasságomat, és azt még inkább, hogy fogalmam sincs, hogyan tudnék ki szállni belőle. Észrevétlenül rázom meg a fejem, mintha úgy akarnám elűzni az elmémből ezeket a gondolatokat és ismét a szemeimet legeltetve próbálok valami csodásra bukkani. Feltűnik néhány tornázó fiatal, kutyát sétáltató kamaszok, de leginkább egy egymagában táncikáló nálam talán fiatalabb nő köti le a pillantásaimat, és egyből arra gondolok, hogy mennyire jó is lenne, ha én is hallanám a zenét, amire ilyen ritmusosan mozog. Csak akkor eszmélek fel, hogy mennyire látványosan csodálkozok el az egész jeleneten, amikor a nő megindul felém. Megköszörülöm a torkomat és úgy egyenesedek ki, majd rögtön fel is állok, amint közel érve hozzám megszólal. - Nem...én csak... - kezdek bele rögtön, de el is hallgatok, mert fogalmam sincs, hogy mivel magyarázzam meg azt, hogy ilyen látványosan bámultam. Bár nem tűnik úgy, mintha számon akarna kérni miatta, de ez egyáltalán nem segít a zavaromon. - Sajnálom. Néha megfeledkezem magamról. - vallom be végül a tekintetét kerülve, mintha csak valami óriási bűnt követtem volna el éppen, amin rajta kaptak. - Tetszett, ahogy olyan felszabadultan táncoltál. Még nem igazán láttam ilyent. - zavartan, a fejem tetejét megvakarva nevetem el magam a saját kellemetlen póénomon, amit Ő valószínűleg nem érthet, talán még hülyének is néz. Hiszen az egyértelmű, hogy ebben a világban minden annyira természetes. Csak még én nem vagyok hozzá szokva.
Gyűlölök belegondolni abba, hogy miken mentem keresztül a múltban. Hogy volt olyan időszakom, ahol az árvaház vagy az utca jobb volt, mint ahol éltem. Mindennél jobban szeretném elfelejteni, de nem tehetem, mert a mostohabátyám még él. Bár még börtönben van, de ez nem marad örökké így, és egyébként is, ha akar, akkor talál embert kint. Mostanában azt feltételezem, hogy ez utóbbi még csak azért nem valósult meg, mert bízik benne, hogy nem kell külsőst bevonnia. Hogy maga kereshet meg nem békülő szándékkal. Hiszen miért is tenné? Én juttattam őt is, a szüleivel együtt börtönbe, ahol ők meghaltak. Persze én sok segítséget kapok, hogy elkerüljem, hogy megtaláljon, és már nem is vagyok a fővárosban, tudom, hogy a világ nem olyan nagy, mint amilyen nagynak én szeretném. Sok mindent elvettek az életemből, amiket talán már sosem fogok visszakapni, és vannak olyanok is, amiket biztosan sosem fogok visszakapni. A tánc élvezetét viszont nem sikerült kiölniük belőlem, és ennek nagyon örülök. Ez az egyetlen, ami tényleg kikapcsol. Ha táncolok, belefelejtkezek mindenbe, csak a pillanat van. Most pedig ezt elérni tényleg egy pillanat. Egy pillanat, amikor a zene a fülemben szól és a figyelmem többi része a tavon és a benne-rajta élő állatokon van. Ennyi elég, hogy igazából észre se vegyem, hogy elkezdtem lépkedni a zenére. Ric és a többiek fel szoktak lépni, de én ebből, amikor csak lehet, az esetek túlnyomó részében, kimaradok. Jobb, biztonságosabb, hogy így van. De ez most nem fellépés. Jó, sokan láthatják, és ez megvan a bulikban is, de nem tudatosan figyelnek rám. Ezért sem zavartatom magam, amikor tudatosul bennem, hogy mit is csinálok. Bár akkor kezd zavarni, amikor megérzem a fürkésző tekintet magamon. Ahogy nem feltűnően, csak tovább folytatva a táncot megfordulok, nem is kell sokáig keresnem, hogy ki az, mert nem túl messze a padon ül. Fura, hogy ennyire néz, így kíváncsi vagyok, hogy mi keltette fel ennyire a figyelmét velem kapcsolatban. Jó, félvér vagyok, mert félig Puerto Ricoi, félig amerikai, de itt, New Yorkban ez talán nem kellene ennyire meglepőnek lennie. Hogy táncoltam? Ez is lehet, de a félvérségem magyarázatot adhat erre. De persze simán lehet más ok is, amire nem is gondolok most. Nem vagyok sértődékeny, így kedvesen megszólítom. Lehet, csak abban bízott, hogy valaki kisegíti valamivel, de eddig senki sem vette észte. Na, igen. Hatalmas város, rengeteg ember, de ritkán foglalkoznak egymással az emberek. Feláll, ahogy közelebb érek hozzá, és megszólítom. Magasabb nálam, bár nem sokkal, de ez nem lep meg, hiszen a magam százhatvan centimmel, kevés ember van, aki alacsonyabb nálam. Először csak szélesen elmosolyodok, amikor bevallja, hogy megfelejtkezett magáról, de ezt nem láthatja, mert lesüti a szemét. - E miatt ne aggódj! Én is azért kezdtem el táncikálni a parton - vallom be az igazat, hátha ezzel oldom a zavarát. - Na, igen! Nem sok olyan van, aki csak úgy, minden indok nélkül, egymagában, és látszólag csak úgy elkezd táncolni egy park közepén - nevetem el magam. - De örülök, hogy tetszett - mosolygok rá kedvesen. - Zavarna, ha leülnék melléd? - kérdezem kedvesen, bízva az igenlő válaszban. - Gyakran jársz ki ide? - kérdezem, ha nem adja jelét, hogy zavarom, és inkább egyedül lenne.
Seek freedom and become captive of your desires. Seek discipline and find your liberty.
Amíg a teljes sötétség rabja voltam, addig gyakran képzeltem el tárgyakat, jeleneteket, az édesanyám tökéletes segítség volt mindabban, azonban most, hogy látok, rádöbbentem arra, hogy koránt sem olyan semmi, mint amilyen az a képzeletemben volt. Sokkal szebbek az emberek, különlegesebbek a tárgyak és még az állatok is másmilyenek. Néha úgy érzem, mintha egy kisgyerek lennék, aki csak most ismerkedik igazán az élet apró örömeivel. Hajlamos vagyok megszámolni egy katicabogár pöttyeit és hinni azokban a hiedelmekben, amelyek szerint az a kis rovar annyi idős, ahány pötty van rajta. Elcsodálkozok a fák lombjain, amiket a szél megfúj, és érdekesnek találom a körém gyűlő galambokat, akik annyira megszokták az emberek jelenlétét, hogy egyáltalán nem félnek attól, hogy veszélyt jelenthetnek rájuk. Igazából minden annyira szép lenne, ha közben nem eszméltem volna rá arra, hogy az én világom mennyire rideg. A férjem nem az az ember, akinek gondoltam, a barátaim zöme sem, és a szüleimen látom csak a legjobban azt, hogy mekkora teher lehettem a számukra. A hosszú éveim során megtanultam látás nélkül is létezni, azonban néha szükségem volt segítségre. Sokszor játszottam el a gondolattal, hogy mennyivel lenne másabb minden, ha olyan átlagos lennék, mint azok, akik körülvesznek. A számtalan sikertelen műtétem után azonban fokozatosan tűnt el a hitem is, és bele törődtem abba, hogy nekem ez a sorsom. Mégis, ha vissza gondolok azokra az időkre, sokkal kiegyensúlyozottabb és boldogabb volt az életem. Mertem bízni az emberekben és a világban is. Mára ez teljesen megváltozott. A táncoló lány viszont egyenesen lenyűgőz, olyannyira, hogy még saját magamról is megfeledkezem, csak akkor eszmélek rá, hogy mennyire rajta felejtettem a tekintetem, amikor az elkezd felém közeledni. Gyönyörű szép, és csak úgy sugárzik belőle a kedvesség. Mindig jó érzéssel tölt el, ha barátságos emberekkel beszélgethetek. Talán azért, mert a saját környezetem annyira nyomasztó. - Azt hittem, hogy szándékos volt. De akkor ezek szerint csak szeretsz táncolni. - állapítom meg mosolyogva és szinte érzem, hogy megkönnyebbülök amiért nem tart tiszteletlennek. Valószínűleg úgy lehet a tánccal, ahogyan én a zenével. Ha meg hallok valami csodát, akkor szinte biztos, hogy nem tudom megállni, hogy ne kezdjek énekelni. Táncolni is szeretek, csak amióta látok, egy kicsit minden másabb. Zavar az ahogyan az emberek rám néznek. Mintha mindenki szánakozna és tudna a múltamról. Persze ez ostobaság, én is tudom, de egyenlőre még nem kezelem túl jól azt, hogy ennyi minden tárul a szemeime elé egyszerre. Tetszik... csak még szokatlan. Nehéz nem észre venni minden kis apróságot. - Hmm... lehet, hogy ha mindenki csak egyszerűen merne önmaga lenni, akkor minden sokkal vidámabb lenne. - egyáltalán nincs bennem semmiféle negatív gondolat amiatt, amit láttam, sőt valójában szerintem lenyűgőző volt az egész. Még akkor is, ha a zenét csak Ő hallotta. Mosolyogva bólintok és a pad felé intek, hogy foglaljon csak nyugodtan helyet, én is úgy teszek és visszaülök a korábbi helyemre, épp csak egy kicsit arrébb csúszok, hogy neki is jusson hely. Bár egyedüllétre vágytam, de egyáltalán nem zavar a társasága. - Nem túl gyakran. De néha jól esik a lelkemnek kiszakadni a szürke hétköznapjaimból. Annyi szépséget rejt ez a park. - miközben beszélek becsukom egy apró pillanatra a szemeim, és a fejem az ég felé fordítom, hogy magamba szívhassam a frissen virágzó fák illatát. Szeretem a tavaszt. Az egész mindössze pár másodpercig tart, mire vissza fordítoma tekintetem a lány irányába, és barátságosan nyújtom feléa kezem is. - Venus. - mutatkozok be, majd ha elfogadja a felé nyújtott kezem, akkoróvatosan meg is rázom azt. Bár nem vagyok túl jó emberismerő, de nem hiszem, hogy olyan valaki lenne, aki ártani szeretne nekem bármivel is. - Odanézz! Mennyi gyönyörű lufi. Mindig is szerettem volna látni azt, hogy milyen amikor magasra repülve eltűnnek az égen. - lelkesen pillantok egy férfi irányába, akinek a kezében több is van, mindenféle színben és formában, és közben eltöprengek azon, hogy mennyire könnyebbülne meg, hogy vége lesz a munkájának mára, ha egyszerre azt mind megvásárolnám. Olyan szép lenne az a sok színes léggömb a levegőben.
„A szem a lélek tükre.” Nos, ez nincs így, mert bizony a szemek tudnak hazudni, de összességében nézve a mimikát, a testtartást, a verbális kommunikációval együtt, már nagyon jól be lehet határolni egy személy szándékát. Nekem pedig ezt nagyon jól meg kellett tanulni nagyon hamar, az alapjait már az árvaházban, öt évesen. A főiskolai pszichológia órák pedig csak ráadás volt, mert nem kapcsolódik a szakomhoz, de elmélyítette a tudást, vagy pontosabban tudatosabbá tette a már meglévő tapasztalatokon alapuló tudásomat. Persze szoktam tévedni, de az esetek döntő többségében jól meg tudom ítélni az embereket. Most pedig az ösztönöm és a tapasztalatom azt súgja, hogy semmi tartani valóm nincs ettől a nőtől, így nem okoz gondot, hogy, ha többet nem is, pár szót váltsak vele. Látom rajta, hogy meglepődik, de végül szóban is a tudtomra adja ezt, amikor elárulom, nem tudatosan kezdtem táncolni a park közepén. - Nos, nem, nem az volt - szélesedik ki a mosolyom. - De valóban szeretek táncolni - erősítem meg a dolgot. - A tánc számomra egy olyan dolog, ami tényleg kikapcsol, amikor minden gondomat, bajomat hátra tudom tenni, és nem létezik semmi más csak a zene, a dal, és, ha van partnerem, akkor ő. Ilyenkor tényleg megszűnik a világ, akár össze is dőlhet, mert csak a pillanat és a zene és a rá adott válaszmozdulatok léteznek. Én úgy gondolom, hogy mindenkinek szüksége van, vagy szüksége lenne egy ilyen kikapcsolódási dologra, ami el tudja vonni minden gondról, bajról a figyelmét - magyarázom, lehet, kicsit bővebben, mint kellene, hogy mit is jelent számomra a tánc. Ez számomra nem csak szimpla „szeretek táncolni”, ez több. - És remélem, azért Neked is van ilyen kikapcsolódás az életedben! - teszem hozzá kedvesen, de nem kérdezek rá nyíltan. Úgy is érzi, vagy érezheti, hogy szívesen meghallgatom, ha meg szeretné ezt velem osztani, de azt is megértem, ha nem így lenne. - Nos… ebben nem vagyok biztos, de bizonyos körökben, csoportokban jó lenne, ha ez mindenki számára megadatna - értek egyet vele egy apró módosítással. Sajnos én olyan múlttal rendelkezek, ahol tapasztaltam, hogy néha áldás, ha a társadalmi kötöttségek visszafognak valakit. Nekem így, ilyen esetben volt egy kis nyugalmam, amíg a mostohacsaládommal éltem. Ha „idegen” társaságan voltunk, nyugodtabb voltam, mert ott nem tudtak, mertek bántani. Persze ez otthon sem jelentett sosem olyan bántalmazást, ami külsőre meglátszott rajtam, de hozzáértő láthatta volna, ha akarta volna. De a mostohacsaládom túl gazdag, túl befolyásos, túl veszélyes volt, hogy bárki meg merje látni a jeleket. De ebbe persze nem avatom be. - Gracias - köszönöm meg véletlenül spanyolul, amikor arrébb csúszva, helyet ad számomra is a padon. Csak megértően és egyetértően mosolygok, amikor azt említi, mit ad neki a parkban való üldögélés, vagy csak az ittlét. - Valóban. Gyönyörű ez a hely, főleg a víz ilyen közelségével. Legalább is számomra nagyon sokat jelent ez is - teszem hozzá kedvesen. Valamiért engem mindig megnyugtat a víz közelsége, egyfajta vonzalmat is érzek a víz iránt, bár főleg a tenger és az óceán végeláthatatlan kékje iránt. Látom, ahogy élvezi egy pár pillanatig a kellemes napsütést, ami még nem túl erős, csak kellemesen melengető. - Flor - fogadom a felém nyújtott jobbot. A felénk közeledő lufiárus láttán egy olyan ártatlan megnyilvánulást tesz, amit én általában csak gyerekektől szoktam hallani, ami viszont számomra valami rosszat sugall. Venus valamiért másabb, mint a legtöbb felnőtt. Valami nem olyan volt a múltjában, mint a legtöbb embernek, ami bármi lehet persze, de biztos nem a szokványos átlag. - Nos, látványosnak valószínűleg az lenne, bár nálam szakmai ártalom, hogy látom egy ilyen eseménynek a sötét oldalát is - mondom nagyon kedvesen. - Így én nagyon bízom benne, hogy a lehető legritkább esetben szabadul csak el egy-egy léggömb a világban - egészítem ki a meglátásomat. - A lufik viszont tényleg nagyon szépek, és a technika fejlődésével egyre több figurát el tudnak készíteni, ami bámulatos. Kár, hogy a bennük lévő hélium másnapra kimegy belőlük - teszem hozzá szomorkásan. Kinőttem a lufis korszakból. Talán még a szüleim vettek nekem, amíg még éltek, öt éves korom előtt. De már nem nagyon emlékszek rá. A szüleimből se túl sok emlék maradt meg, egy-két dolog, amit az idő múlásával egyre nehezebben tudok felidézni, és sokszor már azt sem tudom, valódi emlék-e vagy csak álom volt. De már biztosan tudom, a héliummal töltött lufi hamar elveszíti a repülési képességét. - De gondolom, gyereknek Te is kaptál ilyet, így tapasztaltad - teszem hozzá egy olyan megfogalmazásban, ahol nem lehet kikövetkeztetni, hogy én bizony nem tartozom azok közé, akik rendszeresen kaptak ilyeneket. Ellenszenvet pedig nem érezhet, mert nincs bennem, és végig mosolygok. - Egyébként, ha szeretnél venni, és ismét egy kicsit élvezni a gyerekkort, elkísérlek az árusig. Csak kérlek, ne engedd majd el - ajánlom neki lehetőségként, barátságosan mosolyogva.
Seek freedom and become captive of your desires. Seek discipline and find your liberty.
Mosolyogva hallgatom, hogy milyen beleéléssel képes mesélni a táncról és az érzésről, amit az kivált belőle. Egyszerűen látszik még a tekintetében is, hogy rajongva imádja mindazt, amit az okoz. Olyan jó látni, hogy vannak olyan emberek, akik mernek a szenvedélyükről beszélni, valami olyasmi lehet az, amit a saját hobbija iránt érez, amit én érzek a zene iránt. Egy olyan szerelem az, ami engem is a hangokhoz és hangszerekhez fűz, ami biztosan egy életre szóló érzés. Amiből sosem tudnék kiábrándulni. Az egyetlen, ami képes volt elviselhetőbbé tenni az engem körülvevő sötétséget az a hegedűm csilingelő hangja volt, amihez azóta is hűséges vagyok, és nem félek megszólaltani, valahányszor tehetem. - Azt mondják, hogy a tánccal lehet a legjobban kifejezni az érzelmeinket. Én szívesen megnéznélek egyszer máshol is táncolni. Mármint gondolom komolyan foglalkozol vele. - nem tudom, hogy vannak-e fellépései vagy bármi hasonló, csak reménykedek abban, hogy igen, és, hogy lesz lehetőségem arra, hogy egy partnerrel is láthassam azt, amiből kaptam egy kis ízelítőt az imént. Azért könnyebb úgy barátkoznom, hogy nem tudnak a múltamról, mert kevesebb az esélye, hogy sajnálatot érezzenek irántam. A legtöbb ember szemében azt látom, ha rám néz, hogy szánakozik a szegény nőn, aki vakként élte az életét és most fogalma sincs arról, hogy mitévő legyen. Ez valahol valóban így van, tényleg néha elveszek a rengeteg újdonság között, de ez még korántsem jelenti azt, hogy ne lennének céljaim, és ne tudnám, hogy mit is akarok kezdeni az életemmel. Csak épp nem olyan könnyű kitaposnom magamnak azt az utat, amin majd remélhetőleg ha végig haladok, akkor csupaszép dolgok várnak csak. - Engem a zene kapcsol ki. A hangok. Az éneklés. - válaszolom végül elmerengve az előttünk lévő tájba. Az aki, éveken keresztül nem lát, kénytelen megtanulnia a hangok segítségével érvényesülni.Ezeknek a hangoknak pedig idővel a szerelmese lettem, és sajátokat akartam teremteni. Így kezdtem az énekléssel, hegedűvel, és szépen lassan jött utána a többi hangszer. A megjegyzésére nem reagálok, de csak azért, mert értem, hogy mire gondol. Sokkal jobban, mint gondolná. Ha például egy olyan őrült, mint a férjem is, elszabadulna úgy igazán, akkor jajj lenne a világnak. Néha még velem is vissza fogja magát, szerintem azt is csak azért, hogy nehogy véletlenül ki csússzon a kezei közül a cég, amit az apám nagyon úgy néz ki, hogy mindenképp rá akar hagyni. Vagyis ránk, de egyértelműen az Ő irányítása alatt, így mostanában a legtöbbször azon kattog az agyam, hogy hogyan győzhetném meg Őt arról, hogy rossz döntést hozna. Sajnos imádja Ricket, aki egy olyan arcát mutatja előttük, és olyan hihetően, hogy néha még én magam is képes vagyok elgondolkodni, hogy amit néha látok rajta, vajon nem-e csak képzelgés, mert Ő valójában nem is olyan rossz ember. Végül aztán vissza ülve a padra, helyet szorítva neki is, elrejtve a meglepettségem könyvelem el, hogy talán spanyol lehet. Ez csak azért lep meg, mert a hangján egyáltalán nem vettem észre azt, hogy nem amerikai lenne. - Nekem a kedvencem ez a mindenféle hang. A madarak csicsergése, a gyerekek kiabálása, a labda hangja, ahogyan azt egymásnak rúgják, és ez a sok nevetés, ami mind olyan, mintha tiszta szívből jönnének. - bár már tökéletesen látok, de még mindig nem sikerült ezt megszoknom, így gyakran használom a füleimet még a mai napig arra, hogy érvényesüljek, csak ehhez most már hozzá társul az is, hogy meg tudom nézni, hogy egy adott hangot annak hallok-e, ami valójában. Volt már arra példa, hogy egy-egy zajt rosszul értelmeztem. Fejem hátra vetve élvezem egy rövid ideig a napsütést és közben a hangokat is, amik körülvesznek. Azért jó a parkban ücsörögni, mert itt az ember sosem érezheti magát egyedül. - Ha nem tévedek sapnyol vagy. - mosolyom kiszélesedik amiatt, hogy nem utasította el a felé nyújtott kezem, és bár még mindig kicsit bizalmatlan vagyok, de már kezdem elhinni, hogy egy barátra lelhetek a személyében. Már ha még lesz lehetőségünk valaha találkozni. A lufi árús férfi azonban eltereli a figyelmem, és egy kósza pillanatig eltöprengek azon, hogy mi lenne, ha szabadon engednénk azt a sok színes varázslatot. Imádnám nézni, miképpen tűnnek el a felhők között. - Sötét oldalát? - pislogok felé értetlenül, majd egy kósza emlék miatt hamar el is mosolyodom. Gyerekként féltem a lufiktól, mert tudtam, hogy azok bármikor kipukkadhatnak, és elképesztően ijesztő hangot képesek kiadni olyankor. Vagyis nekem rémisztőnek tűnt. Persze az, ami héliummal van töltve, nem ad ki semmilyen hangot kihasadás esetén, de én mégsem értem, hogy Flor milyen veszélyt lát bennük. - Ezt gondolom a környezetszennyezés miatt mondod. Szerintem van sokkal több károsabb is a levegőben, mint egy ártatlan lufi. Például az a rengeteg füst, amit a gyárak és autók bocsátanak ki magukból. - nem érthet mindenki mindenkivel egyet, nem is vagyok abban biztos, hogy erre célzott-e, de bízok abban, hogy majd a válaszával kifejti ezt pontosabban, mert valóban érdekel, hogy mi rosszat lát abban, ha valaki szabadon enged egy ártatlan lufit. Nem értheti, hogy miért tűnhet nekem másnak, varázslatosabbnak egy ilyen gyerekes elfoglaltság. - Ne nevess ki, de... gyerekként mindig azt hittem, hogy az a lufi, amit elengedek egész a menyországig repül, és a nagymamám ott majd örül annak, hogy küldtem neki valamit. Kicsit naiv voltam. - vallom be, bár azt már nem teszem hozzá, hogy most is az vagyok. Így viszont meglehet, hogy kicsi zavart is kelthetek Florban, mert úgy tűnhet, hogy egyik szavammal elvágom a másikat. Az imént azt mondtam, hogy nem láttam lufit repülni, most meg bevallom, hogy szívesen üzengettem velük az égieknek. Nem is lepődnék meg ha bolondnak tartana, meg sem sértődnék, mert nincs honnan tudja, hogy mi volt a múltamban. - Nem... igazából nem olyan fontos. - legyintek végül. Nem azért, mert még mindig ne lennék lelkes, csak nem szeretnék olyat csinálni, ami Flornak nem tetszene. Talán majd haza fele veszek egyet, és a kertünkben lévő hintáról az útjára engedem, csak, hogy láthassam milyen is az egész. - Régóta élsz New Yorkban? Én néha szívem szerint olyan messzire repülnék innen, amennyire csak lehet. - sóhajtok egyet, bár az igazság az, hogy leginkább olyan helyre költöznék, ahol távol lehetnék az emberiségtől. Kár, hogy ez nem működik ilyen könnyen.
- Valóban. Egy mozdulat néha sokkal több mindent elmond, mint a szavak - mosolygok rá kedvesen. - Nos, ha arra gondolsz, hogy fellépek-e valahol, akkor sajnos nincs jó hírem, mert a fellépések nem az én világom - mondom neki kedvesen, de szomorkásan. Egyszer léptem fel, és bár az jól végződött, én nem kockáztathatok, hogy felismernek, hogy rájönnek hol is vagyok, kikkel vagyok. - De vannak óráink, ahova eljöhetsz megnézni, és, ha van kedved, be is állhatsz. Ezek egészen családias hangulatúak, és még párt sem feltétlen kell hoznod - mesélek neki egy kicsit. - Meg persze ott vannak a hétvégi bulik is - ajánlom neki lehetőségként. Persze egyiket sem akarom erőltetni, és csak akkor adok ezekről több infót neki, ha érdekli. - Akkor nem is állnak olyan nagyon távol egymástól a hobbijaink - mondom enyhe meglepettséggel. Bármit mondhatott volna, hogy mi az, ami lefoglalja, ami a hobbija, és miért ne lehetett volna olyan, ami a lehető legtávolabb áll a zenétől? - És milyen stílust szeretsz a legjobban, mi áll hozzád a legközelebb? Esetleg hallhatlak valahol énekelni? Persze, ha nem vagyok indiszkrét - teszem még hozzá gyorsan, mielőtt túl tolakodnak gondolna. Nem akarom kifaggatni, de felkeltette az érdeklődésemet. Bár én a latin zenét szeretem a legjobban, arra táncolok, szinte minden stílusban megvan a kedvencem. Ha olyanom van, komoly zenét is hallgatok, de akár a Hip-Hop, akár a RAP is jöhet, a rock pedig egy időben nagy kedvencem volt. A következő témánál elhallgat, és nem ad reakciót. Legalább is szavakban nem, de az, hogy nem szól, legalább olyan beszédes a számomra, mintha mondott volna valamit. Persze így a pontos dolgot nem tudom, hogy mi történt vele, amiért mégis egyet ért velem. Rákérdezni viszont így nem fogok, mert ezzel azt is elárulta, hogy nem akar róla beszélni. Én sem szívesen beszélek idegennel a múltamról. Igazából még azokkal sem, akik nagyon közel állnak hozzám, és tudják, hogy min mentem keresztül. Csúnya dolog tudom, de kicsit figyelem a reakcióit, a mimikáját. Nagyon szép nő, de mintha sok fájdalmat, és bizonytalanságot látnék az arcán, és kicsit félek, hogy esetleg jobban maga alá temetik az érzései, mint szeretné, ezért figyelek rá most egy kicsit jobban. De hagyok neki időt, hogy rendezze magában a dolgokat. A bemutatkozás után pedig én is helyet foglalok mellette. Mosolyogva hallhatom, ahogy a hangok szeretetéről beszél. Valamiért úgy érzem, hogy nála ez egy kicsit több, mint egyszerű szeretet, és nem is az a fajta, amit én érzek a tánc iránt. De nem tudom, hogy miért. - Ezek szerintem biztosan abból jönnek - gondolok bele én is, bár csak azokba, amiket most felsorolt. - Itt valahogy mindenki felszabadultabb, szabadabb, így több a szívből jövő érzés is - értek egyet vele. Itt ritkán rohannak azért az emberek, mert sietnek valamiért, valahova, ide inkább kedvtelésből jönnek, ami érződik is rajtuk. A természet hangjai pedig általában szintén megnyugtatják az embereket. A bemutatkozásnál látom, hogy kicsit meglepte, hogy egy latin nevet mondtam, de nem tulajdonítok neki nagy jelentőséget. - Puerto Ricoi - pontosítok a dolgon, mert nekünk ez számít. Rossz érzés viszont tényleg nincs bennem, mert már megszoktam, hogy általában más spanyolajkú helyet mondanak. Ha nem beszél valaki anyanyelvi szinten spanyolul, vagy nem foglalkozik a spanyollal nagyon részletesen, akkor nem hallja a különbséget az egyes országok spanyolja között, ráadásul én most angolul beszélek, mit szintén születésem óta tanulok. A spanyol viszont mindegyik országban más egy kicsit, de mi azért megértjük egymást, esetleg kifejezésekkel lehetnek gondjaink, de nem túl sűrűn. Először csak aprókat bólintok válaszul a kérdésére, és várom, hogy hátha folytatja még a gondolatmenetét. Valamiért úgy éreztem, hogy még folytatni akarja, és be is jött a megérzésem, de meglep, amit mond. Én erre nem is gondoltam, és most erősen bele kell gondolnom, hogy a hélium környezetszennyező-e, de nem rémlik, hogy valaha ilyet olvastam, hallottam volna. Figyelmesen végig hallgatom, a meglátásait, megjegyzéseit, és nem nevetem ki. Miért tenném? Egy szerettünk elvesztése után mindenbe kapaszkodunk, ami enyhíti a fájdalmat, a veszteséget. - Nem foglak kinevetni. Sajnálom, hogy nem lehetett veled sokáig a nagymamád - mondom együtt érzően. Én nem tudom, hogy milyen a nagyszülői szeretet, mert sosem volt benne részem, pedig az enyémek, tudtommal legalább is, még élnek. De, ahogy hallottam, és ahogy ezek alapján el tudom képzelni, csodálatos ez a fajta szeretet. - Én abban látom az elengedett lufikban a veszélyt, hogy a tengeri madarak, és egyéb tengeri állatok gyakran megeszik, és megfulladnak tőle, és mi, itt, New Yorkban nagyon közel vagyunk az óceánhoz. De a szárazföldi állatok is megehetik, ami őket is megbetegítheti, vagy el is pusztulhatnak miatta. És bár a sima gumilufi pár hónap alatt lebomlik, ennyi idő alatt is sok kár okozhat, viszont a fényes, műanyagot tartalmazó lufik sokkal tovább megmaradnak a környezetben. Ráadásul, ha környezetbarátnak is mondanak egy lufit, vagy bármit, azt általában már nem teszik hozzá, hogy a megadott bomlási időt a legoptimálisabb feltételek mellett állapítják meg, ami a környezetben ritkán van meg, így ezek sokkal hosszabb ideig is megmaradhatnak a természetben. Ha pedig valóban környezetbarát anyagról beszélünk, de a természetben nem létezik magától, akkor is szükséges a megfelelő kezelése, és nem szabad csak úgy eldobni - bújik ki belőlem a környezetmérnök, és adok neki egy hosszabb magyarázatot, hogy miért nem tartom helyesnek a léggömbök szabadon engedését. - Nem. Még nincs egy éve, hogy idejöttem - mosolygok kedvesen. - Néha megértem - értek egyet vele, bár nem hiszem, hogy ő is ugyan arra gondol, mint én. - Számomra néha túl nyüzsgő ez a város, és hiányzik a csend és a nyugalom - árulom el az én indokaimat, és bár nem kérdezek rá, szeretném hallani az ő indokait is, hogy miért érez így.
Seek freedom and become captive of your desires. Seek discipline and find your liberty.
Most, hogy már látok sokkal jobban megértem a mondandóját, hiszen nem is olyan régen ezelőttig csakis a szavakból és hangokból tudtam táplálkozni és azokban bízni. Elmondani sem tudom, hogy mit érzek most, hogy a szavak mellé látok nem csak arcokat, de gesztikulálásokat is, amelyek sokszor mondanak ellent mindannak, amit hallok. Így lehetett ez korábban is, csak túlságosan bíztam abban, hogy a világunk mennyire ártatlan, és, hogy nincs rossz, csakis jó. Szépen, lassan azonban kezdem megérteni, hogy az emberi kegyetlenség nem ismer határokat, és, hogy senkiben sem szabad bízni. Még azokban sem, akik végig mellettem voltak a láthatatlan utamon. - Nagyon szívesen el megyek egyszer egy ilyen órádra, hogy megnézhesselek, viszont táncolni biztosan nem fogok. Sem bulizni. Ez nem igazán az én világom. - vallom be még mindig idételnül mosolyogva ezzel pedig talán sikerül a szemében megnyernem a világ legunalmasabb nője címet is. Sokkal fiatalabbnak tűnik nálam, ezért valahogy neki talán természetes lehet a bulizás, így én is simán hivatkozhatok a koromra, ha tovább szeretné feszegetni ezt a témát. A valóság ezzel szemben inkább az, hogy aligha tudnám, hogy mit csinálnak egy olyan buliban, vagy hogyan kéne táncolnom egy számomra ismeretlen férfivel, akit társul kapok. Mert Rick egészen biztos, hogy el nem jönne velem, na nem mintha szeretnék vele gondtalanul táncikálni. - Inkább a klasszikus zenéket szeretem. Játszom néhány hangszeren is. Az éneklés csak egy kicsi plusz melléjük. - érzem, hogy az arcom felderül miközben arról beszélek neki, hogy mennyire a zenék szerelmese vagyok, azt hiszem, hogy az segített sokkal elviselhetőbbé tenni a saját sötétségemet, hogy ki énekelhettem magamból mindazt, ami bennem volt. - Azért annyira bátor nem vagyok, mint te. Nem hiszem, hogy képes lennék a park kellős közepén dalra fakadni, de ha még lesz lehetőségünk újra találkozni, valami csendesebb helyen, akkor miért is ne? Én énekelek, te táncolsz. - már ha menni fog. Ezt nem mondom ki hangosan, de sajnos azzal kellett szembesülnöm, hogy a lámpa láz, ami korábban nem volt az életem része, egyre gyakrabban tör felszínre belőlem. Sokkal könnyebb volt úgy tennem bármit, hogy nem láttam azt közben, hogy ki néz, vagy ki milyen arcot vág közben melléje. Most, hogy találkozhatok tekintetekkel, egy kicsit másabb minden. Nehezebb. Mégis szebb. Ahogyan az is gyönyörű, hogy mindenki milyen önfeledten képes boldognak mutatnia magát körülöttünk. Szeretem fürkészni az emberek és gyerekek arcát is, és közben azon tűnődök, hogy vajon mindenki mosolya őszinte-e, vagy hozzám hasonlóan még vannak olyan emberek, akik megjátszák magukat a külvilág felé. Én is szeretek úgy tenni, mint akinek tökéletes az élete, teljesen gondtalan, de nem feltétlenül az a célom, hogy másnak mutassam magam, mint aki valójában vagyok. Sokkal inkább azt szeretném érezni, amit addig is éreztem, amíg nem láttam semmit a világból. Mert a vakságom ellenére is sokkal boldogabb voltam, mint amilyennek mostanában érzem magam. Jó érzés a múltban ragadva tenni úgy, mintha minden normális lenne körülöttem. Néha szeretek tagadásban lenni, de ez még nem jelenti azt, hogy hülye lennék. Tisztában vagyok mindazzal, ami körülöttem történik. - Oh... - csak ennyit sikerül kipréselnem magamból, amint közli velem, hogy kicsit mellé fogtam aszületési helyét illetően, zavaromban el pillantok róla, vissza a nevetgélő gyerekek irányába. - Biztosan szép hely lehet Puerto Rico is. - fűzöm hozzá, mintha Spanyolországot legalább láttam volna. Egyszer Rick el vitt oda nyaralni, de ugye a hangokon kívül mást nemigen észleltem az egészből. Boldognak viszont boldog voltam. Hihetetlen, hogy mekkora örömet lehetett nekem okozni pusztán annyival is, hogy a társaságomat választották, holott mindenki tudta, hogy körül kell írniuk azt, ami a szemünk előtt van éppen és én nem láthatom. Nem is tűnt akkoriban úgy, mintha ez bárkinek is nehézséget okozott volna. Most sokkal nagyobb tehernek érzem magam, mint abban a kiszolgáltatott helyzetben. Mivel Flornak nem igazán tetszett a héliumos lufik elszabadítása, így jobbnak láttam azt nem is ecsetelni tovább, hisz Ő nem tudhatja azt, hogy számomra az miért lenne annyira fontos, és gyönyörű. Mert egyáltalán nem a halott nagymamám miatt, akiről mostanra már olyan túl sok emlékem sincs. - Már szinte nem is emlékszem rá. - legyintek egyet, mintha már az olyan mindegy lenne, pedig igazából nem az. Sosem könnyű elfogadni, hogy nincs velünk valaki, akit nagyon szerettünk, de sajnos az élet velejárója a halál is, nekem pedig volt időm azt feldolgozni bőven, csak épp jól esett vissza emlékezni a gyemeki naívságomra. Nem mintha sokszor nem érezném magam még mindig úgy, mintha az lennék. Az, hogy mindent látok olyan sok, hosszú év után, azt váltják ki belőlem, hogy gyermekien viselkedjek. - Igazad van... erre nem is gondoltam. Sajnálom, ha valami rosszat mondtam, csak a kíváncsiság beszélt belőlem. De persze nem is olyan fontos az, hogy szabadon engedjük a lufikat. - azt meg inkább nem is fűzöm hozzá, hogy még felnőtt fejjel is azt gondoltam, hogy egy héliumos lufi képes a végtelenségig is elrepülni. Olyan sok minden van még, amit meg kell tanulnom, talán sok időbe fog telni, mire mindent megértek a világgal kapcsolatban, de hiszek abban, hogy meg fogja érni. - Puerto Rico ennél sokkal csendesebb? Akkor miért épp ezt a nyűzsgő várost választottad? - nem szeretném, ha tolkodónak tartana a kérdéseimmel, nem is haragszom meg, ha nem válaszolja meg azt, viszont mivel szeretek ismerkedni nem csak új emberekkel, de helyekkel és dolgokkal is, így sokszor a kíváncsiság beszél belőlem. Szándékosan nem beszélek arról, hogy miért választanám a menekülést legtöbbször, hiszen nem olyan könnyű kifejteni mindazt, ami a fejemben van. Főleg nem egy idegennek. Pedig legtöbbször egy kívülálló ért meg a legjobban bennünket.
Sosem értettem igazán a nyelvtanárok, ~ akár a saját anyanyelvét, akár idegen nyelvet tanító, esetében ~ azt a felfogást, hogy „a választékos beszéd mennyire fontos”, „a legfontosabb a jó szóbeli és írásbeli kommunikáció”, „megfelelő szókincs nélkül nem tudjuk magunkat megértetni másokkal”. Ez a normál, mindennapi életben nagyon nem így van, legalább is az én tapasztalataim alapján. Bár amióta az USA-ba költöztem az egyetlen, ahova egy konferencia miatt utaztam az Hawaii, és ott mindenki beszéli az angolt, vagy legalább is azon a részen, ahol én voltam mindenki beszélte. De itt, New Yorkban, nagyon sok olyan külföldivel találkoztam, aki se angolul, se spanyolul nem beszélt, mégis megértettük egymást, mert mutogattunk, és a világszinten sokak által ismert „hello” köszönési formulát használtuk, mint egyetlen kiejtett szót. És, ha azt veszem figyelembe, hogy a szavakkal mennyire sokan hazudnak, míg a gesztusok mindig elárulják az embert, akkor sem igaz ez. Bár tény, hogy néha a hanglejtés is sok infót elárul a közlendő dolog hátteréről, ezt még mindig könnyebb manipulálni, mint az egyéb testbeszédet. Mosolyogva hallgatom a tánccal kapcsolatos mondandóját. - Nem kényszer egyik sem. De nem soká - és itt előveszem a telefonomat egy naptár miatt - két hét múlva péntek este hattól lesz egy nyíltnapunk, ahol mindenkit szívesen várunk, akit érdekelnek ezek a táncok. Itt mi megmutatjuk, hogy milyen táncokra lehet beiratkozni, elmondjuk, hogy azok mikor lennének, és bár már ilyenkor szoktuk egy-két könnyebb táncnak az alaplépéseit venni, nem tesszük kötelezővé, hogy mindenki beálljon. Ha érdekel, akkor feldiktálom a pontos címet Queensben, és a tánciskola központi számát, ahol eléred az igazi oktatót - ajánlom neki, de nálam most sem névjegykártya, sem papír nincs, amire fel tudnám írni. - Annyi lenne még, hogy, ha jössz, hogy egy tiszta talpú váltócipőt hozz magaddal, akár táncolsz, akár nem. Illetve valamilyen innivalót, ha megszomjaznál. A partner sem kötelező elem - teszem még hozzá kedvesen, egy szélesebb vigyor kíséretében az utóbbit. A tánctermek tisztasága a tánc miatt fontos, mert akkor is gondot okoz a táncolás, ha bevisszük az utcai port, és csúszik, akkor is, ha foltokban nedvességet kap a padló, és megtapadunk rajta. Így a váltócipő kötelező, illetve enni és inni sem igazán jó az ilyen helyeken, de egy több órás táncórán, gyakorlásnál nem lehet megtiltani, hogy ne igyanak a résztvevők, így a saját üvegből, kulacsból történő ivás engedjük. - Tényleg nem kényszer, és még véletlen sem erőltetésből mondom, de a mi bulijaink nem olyanok, mint amire általában gondolnak. Elmegyünk egy táncklubba, ahol beszélgetünk és táncolunk. Még az ivás sem olyan, mint máshol, mert ilyenkor inkább a táncé a főszerep, és túl sok itallal nem lehet stabilan táncolni. Csak azért mondom, hogy ne egy olyan buli legyen a fejedben, mint egy discóban szokás - mosolygok kedvesen. Ez sokaknak meglepő szokott lenni, és nem ilyennek képzelik, hanem a filmekből, meg a saját fiatalkorukból megismert bulikból szerzett tapasztalataik alapján ítélnek. De ez más. Itt, ha már nincs korai takarodó, akkor még „gyerekeket” is szoktak hozni. Látom, hogy mennyire szívesen beszél a zenéről és az éneklésről, így bátrabban merek kérdezni. - Nos, nekem lehet könnyebb megfelejtkezni magamról, mert nincs szükségem hangszerre, a zene meg most adott volt - mosolygok kedvesen. Bár lehet, ha az ő fülében is szólt volna valamilyen zene, ő is elkezd énekelni. A hangszeren való játszáshoz viszont tényleg szorosabban kötődik a hangszer megléte, bár… amióta „feltalálták” a léggitározást… nos, nem tudom. Bár szerintem az vagy az olyan megszállottak hobbija, mint amilyen én vagyok a táncnál, vagy azoké, akik annyira bénák, nincs épeszű ember, aki igazi hangszert adna a kezükbe, így nem jutnak hozzá. De ez tényleg az én privát véleményem, amit nem tervezek megosztani másokkal. - De van esetleg kedvenc zeneszerződ? És milyen hangszeren, hangszereken játszol? - kérdezem kíváncsian. És ha válaszol, akkor megjegyzem neki, hogy lehet, össze is tudjuk hozni ezt az éneklős-táncolós dolgot. - Ha két hét múlva jössz erre a nyíltnapra, és oda tudsz érni ötre, akkor tudok szerezni egy üres termet, ahol meg is ejthetjük ezt az éneklős-zenélős-táncolós dolgot, ha valóban szeretnéd. Bár nem tudok balettozni, és nekem a komoly zenére inkább az illik, de kitalálhatunk valamit - mosolygok kedvesen, lehetőségként ajánlva neki. Amivel, ha akar, élhet is. - Jaj! Ezt nehogy magadra vedd! Sokan eltévesztik, akik nem spanyolajkúak, csak nekünk van egyfajta, lehet már inkább kóros önérzetünk ezzel kapcsolatban - szabadkozok egy kedves mosollyal, mert látom rajta, hogy zavarba jött. Ezt pedig nem akartam. Tévedni emberi dolog, főleg, ha valaki nem jártas az adott témában. - Valóban az, és megvan a maga varázsa - teszem hozzá kedvesen. Puerto Rico valamilyen szinten az USA-hoz tartozik, és bár nagyban hatással volt rá már az itteni kultúra, de mégis annyira más ott minden, mint itt, hogy leírni is nehéz. Az ottani hangulatot inkább érezni kell, mint elképzelni. Nem szólok, amikor elárulja, már alig emlékszik a nagymamájára, de érzem a hangsúlyán és a mozdulaton is, hogy ez a lazának tűnő néhány szó inkább annak szól, hogy nem akar róla többet beszélni, minthogy valóban így is gondolná. Fáj neki még mindig az elvesztése által okozott hiány. De ezzel én is így vagyok, csak én a szüleimmel. - Nem kell szabadkoznod. Én egy kicsit másabb szemléletet kaptam az ilyen dolgokról, mint a legtöbben, mert ehhez kapcsolódik a szakmám. Sokan nem látják egy-egy ilyen dolognak a következményét, vagy az esetleges következményét. Csak engem érint túl érzékenyen - teszem hozzá lágyan, nem sértően. Nem akartam megbántani. - Puerto Rico nagyon más. Az is nyüzsgő, főleg a nagyvárosok, de teljesen máshogy. Itt valahogy mindig az az érzés fog el, hogy mindenki rohan a következő feladat miatt, a következő élmény miatt, és a nagy rohanásban elfelejti megélni a pillanatot. Mintha az, hogy megáll valaki egy percre, és élvezi az adott pillanatot, bűn lenne, mert lemarad a következőről. Hogy az emberek folyton azt nézik, hogy mondjuk, ha „összeveszek a párommal, vajon mit gondolnak a szomszédok, mert azt kell látniuk, hogy mi mintaéletet élünk”. Nálunk ez nem ilyen. Hangosan kiveszekedjük magunkat, átrohanunk a szomszédhoz, baráthoz, majd lecsillapodunk, és újra összejövünk. Vagy szakítunk - vigyorgok. Bár én ezt San Juanban nem éltem át, itt ugyan ezt csinálom. Legfeljebb nem a szomszédhoz rohanok át, de azon a környéken, ahol sok latin-amerikai él, ott pont így van minden. Én Washington DC-ben is lazán kiszórtam a pasim, aki egyből az exem lett, cuccait az ablakon, amikor megtudtam, hogy kifelé kacsintgat. Itt ennyire komoly kapcsolatom még nem volt. A most alakulóval pedig remélem, nem jutok el eddig, mármint, hogy megcsaljon. - Az pedig, hogy eljöttem… nos, maradjunk annyiban, hogy az életünk nem mindig úgy alakul, ahogy szeretnénk - válaszolok a kérdésére úgy, hogy nem árulom el a valódi okot. Ebbe pedig mindenki azt ért, amit akar. Puerto Rico lesz mindig az igazi otthonom, de valószínűleg nem fogok visszajutni oda, mert megismertem egy olyan oldalát, ami bár ide is követett, mégis úgy érzem, hogy azokat a helyeket viszont látni, olyan sebeket tépne fel, amiket nem akarok, amikre még nem készültem fel. Bár tényleg nem az országgal, a várossal van a baj, hanem azokkal, akik ott vettek magukhoz. De az emlékezetfurcsa dolog.
Seek freedom and become captive of your desires. Seek discipline and find your liberty.
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy egyáltalán nem vagyok kíváncsi arra, hogy hogyan nézhet ki egy olyan táncóra, de azt még mindig nem hiszem, hogy lenne kedvem ahhoz, hogy kipróbáljam. Nem azért, mert ne szeretnék zenére lépkedni, viszont olyan helyen, ahol nagyon nagy a tömeg, szinte biztos, hogy nem menne. Leginkább azért sem, mert így, hogy látok, elég zavaró, ha közben észre veszem, hogy valaki engem néz. Azóta van lámpalázzam éneklés közben is. Sokkal könnyebb volt, amig csupán a sötétség vett körbe, és nem pedig a kíváncsi tekintetek. A lelkesedése a tánc iránt viszont egyszerűen elbűvöl. Nem csak tisztán hallom, de látom is azt, hogy milyen beleéléssel mesél arról a nyílt napról, így ösztönszerűen jelenik meg egy halvány mosoly a szám szélén. - Mindenképp ott leszek. Fehértalpú cipővel, viszont partner nélkül. Mint néző. Mert táncolni komolyan nem szeretnék. Főleg nem egy idegen partnerrel. Nem az én világom ez. - vallom be ismét le sütve a szemem, és bízva abban, hogy nem sértődik meg. Rick-et ismerve az ilyesmi számára felesleges paródia, az pedig, hogy táncikáljak önfeledten egy idegen férfivel teljességgel ki van zárva. Nem csak azért, mert, ha a férjem fülébe jutna, akkor ismét mindennek elhordana, aminek csak tud, hanem azért is mert hiába nincs abban semmi rossz, attól még bűnösnek érezném magam. Akkor is, ha a házasságunk nem túl rózsás, és mert megérdemelné, hogy azt tegyem vele, amit Ő velem. De mégsem vagyok olyan. És azt hiszem nem is szeretnék olyanná válni. Még akkor sem, ha néha elgondolkodok azon, hogy mennyire jó lenne egy olyan férfi, aki mellett valóban nőnek érezhetném magam. - Igazából nem sok minden van a fejemben. Nem tudom, hogy milyen egy diszkó. - vallom be ismét szégyenkezve, és egészen biztos vagyok abban, hogy a világ legunalmasabb emberének tart épp. Mivel eddig nem láttam a világot és az azzal járó szépségeket, így nem jártam diszkókba, meg szórakozó helyekre. Néha koktél partykra, meg ilyen - olyan megnyító eseményekre mentem el amelyeket az apám szervezet, de ezek amolyan kötelező jellegűek voltak. A diszkó azonban túl merész volt nekem úgy, hogy nem láthatok semmit. Most meg már bőven kinőttem azt a kort, hogy ki próbáljam. - Ezen még nem gondolkodtam. Nincs különösebben kedvenc zeneszerzőm. Minedegyiket szeretem a maga módján. Meg egyébként a zene stílusokat is. Meg van mindnek a maga varázsa. Csak talán a lassúbb, klasszikusok közelebb állnak hozzám. Játszok hegedűn, zongorán és orgonán is. - valami olyasmit jelent nekem a zene, amit számára a tánc, így talán az egyetlen közös bennünk az, hogy a két hobbi lényegében nagyon közel áll egymáshoz. A sok külömbségünk ellenére, mégsem gondolom azt, hogy ne adhatnánk meg az esélyt annak, hogy barátok lehessünk. Könnyebb úgy közel engedni bárkit magamhoz, hogy az közben nem tud előítéletes lenni velem, meg sajnálni sem tud azért, amiért nem volt átlagos életem. Számára épp úgy csak egy idegen vagyok, ahogyan Ő is az én nekem. - Elénekelek én bármit, amit csak szeretnél. De egyenlőre maradjunk annyiban, hogy meglátjuk. Mert nem szeretek tervezni, hisz olyankor valami egészen biztos, hogy úgyis közbe szól. - ha egyszer lehetőségem lesz, természetesen ott leszek, de jobb ha nem éli bele magát egyikünk se. Úgy kevesebb az esély arra, hogy csalódunk egymásban. Kicsit megkönnyebbülök, hogy nem sértődik meg azon, mert azt gondoltam, hogy spanyol származású, de így viszont legalább csak még érdekesebb lett a számomra. Még csak New Yorkból kaptam néhány ízelítőt, mióta végre látok, de a bakancslistámon mindenképp ott van az is, hogy bejárjam a világ egyes pontjait. Köztük mostmár Puerto Ricot is. Főleg amiatt, hogy arról mesél, hogy mennyire másabb az ottani élet. - Sajnos a legtöbb ember előítéletes. Meg irigy és önző. Bár nem tudom, hogy ez máshol hogyan működik, de a személyes tapasztalataim alapján csak nagyon kevés olyan van, aki őszinte az embertársaihoz. - muszáj, hogy egyet értenem vele, mert sajnos a leírása tökéletesen illik az én világomhoz is. Valóban mindenki a másik életével foglalkozik a sajátja helyett, pedig szinte biztos vagyok abban, hogy mindenkinek meg van a maga baja. Csak bólintok a megjegyzésére, mert biztosra veszem, hogy nem akar ennél többet elárulni. Erőltetni pedig nem szeretném semmiképp. - Szereted a vattacukrot? Mit szólnál, ha vennénk? Csak most jöttem rá, hogy mennyire hasonlít a felhőkhöz. - közben pedig fel is állok a helyemről, bízva abban, hogy Flor is velem fog tartani, mert sokkal jobban élvezem így felidézni a gyerekkoromat, hogy közben látom is mindazt, ami körülöttem van.
Látom, hogy érdekli a dolog, de csak, mint nézőt. Ezt pedig a szavai is megerősítik, én pedig csak elmosolyodok. - Elég, ha tiszta a talpa a cipőnek - nyugtatom meg, hogy nem a szín számít, hanem a tisztasága. - Gyere el, mint néző, és érezd jól magad. Többet nem kérek - mondom kedvesen. - Ez hobbi, így az a lényeg, hogy aki ott van, az jól érezze magát. Ha pedig kényszer lenne, akkor nem is lehetne élvezni - mosolygok még mindig. Nem lepődök meg azon, hogy partner nélkül jön, mert az itteni férfiak valahogy úgy félnek a tánctól, mintha az életükkel fenyegetnék meg őket. Pedig egy tánc, főleg egy páros tánc, iszonyú sokat ad a személynek és a párkapcsolatnak is. Az egészségügyi jótékony hatását pedig szintén sokáig sorolhatnám. Figyelem az arcát, a gesztusait miközben beszél, és furcsa érzés fog el. Mintha tartana valamitől azzal kapcsolatban, amiről éppen beszélünk. De lehet, csak rémeket átok. Egy kicsit meglepődök, mert általában azoknak is van valami elképzelése egy diszkó hangulatáról, akik még életükben nem voltak, mert legalább a TV-ben láttak már ilyet. - Semmi baj, nem mindenki élt olyan életet, hogy ismerhesse - mondok csak ennyit, ami valóban igaz. Persze nem tudhatom a valódi okot, hogy miért nem találkozott még ilyennel, legalább a TV-ben, de számtalan oka lehet. Akár mélyen vallásos szülők, akár olyan családi háttér, ahol más miatt volt szigorúan fogva, de ezek csak azok, amik most hirtelen az eszembe jutnak. Látom, hogy zavarja a dolog, és nem akarok rontani a dolgon. - Nem vagyunk egyformák, ahogy a hátterünk, a múltunk sem. Én például sosem voltam még megnyitón - mosolygok megértően. - Jó leszámítva az iskolai évnyitókat - szélesedik ki a mosolyom, de ez utóbbit csak viccnek szánom, hogy oldjam a feszültségét. - Bár azokat lehet inkább kihagytam volna - teszem hozzá játékosan elmélázva. - Akkor Te is mindenevő vagy a zene terén? - kérdezem kedvesen, ezzel elárulva, hogy én bizony az vagyok. - Ha olyan hangulatban vagyok, akkor én is szoktam néha lassabb klasszikust hallgatni, bár általában modernebb feldolgozásban, előadásban - teszem hozzá kedvesen. Persze itt nem arról van szó, hogy diszkósított stílusban, hanem mondjuk elektromos hegedűn, aminek másabb a hangzása, mint a hagyományosnak. - A hegedű és a zongora hangját én is szeretem, de az orgona bennem mindig rossz érzést kelt - árulom el őszintén. Persze ma már tudom, hogy miért van ez, de bennem akkor is, ha nincs meg az a bizonyos feltétel, akkor is bennem ragadt az ösztön, amivel nem tudok mit kezdeni, és szorongok a hangjától. - Szabad megkérdezni, hogy hol szoktál ilyen hangszereken játszani? - kérdezem érdeklődve. Nem feltétlen az a célom, hogy meghallgassam, inkább az a kíváncsiság motivál, hogy van-e otthon orgonája és zongorája, vagy eljár valahová. A hegedű egy sokkal kisebb, hagyományosabb hangszer ebből a szempontból. - Nem erőltetni akarom, csak lehetőségként mondtam - mosolygok kedvesen. - A két hét még nagyon messze van, bárkinek bármi közbe jöhet addig - ismerem el én is. A táncon én biztos, hogy ott leszek, mert megígértem Ricnek. Igaz, hogy a mennyasszonya is ott lesz, aki táncol is, de velem másabb, mert Cassie a visszafogottabb stílust képviseli, én inkább a latinos temperamentumot, és jó, ha az újak látják a különbséget, és így a lehetőségeket. Egyébként sincs köztünk abból gond, ha Rickel táncolok. - Valami itt nem jól működik - értek egyet. - Bár az igazi őszinte véleményt a legtöbben nem tudják megemészteni, és bár létezik a radikális őszinteség, aki így él, azt a legtöbben nem szeretik - mondom nem éppen vidáman. Nekem is sokszor vissza kell fognom magam, hogy ne mondjam meg az igazat másoknak, mert tudom, hogy az lenne a következménye, hogy megutálnának. És ezt nem feltétlen engedhetem meg magamnak. Sok mindent láttam és tapasztaltam már annak ellenére, hogy nem vagyok túl idős, és sok olyat látok előre, amit mások nem. De, ha megmondom az őszinte véleményemet, akkor meg fog sértődni az illető, és az a jobbik eset. - Vattacukrot? - kérdezem meglepődve. - Igazából még nem ettem… vagy nem emlékszem rá - vallom be őszintén. Nem olyan életet éltem, ahol erre lehetőségem lett volna. Bár előfordulhat, hogy öt éves korom előtt ettem, de már nem emlékszem. Utána pedig gyerek fejjel erre nem volt lehetőségem, mert sem az árvaházban, sem a mostohacsaládomnál nem voltunk olyan helyen, ahol lehetett kapni. Utána meg, hogy Tíohoz kerültem… nem is tudom, valahogy kimaradt. Hamarabb csábultam a fagyihoz vagy a csokihoz.
Seek freedom and become captive of your desires. Seek discipline and find your liberty.
Minden egyes szavával egyre fokozódik bennem a kíváncsiság is, hiszen valóban csodálatos érzés lehet látni, ahogyan emberek táncolnak körülöttem, megfeledkezve úgy minden másról, ami körül veszi Őket. Számomra legalábbis a zene ilyen. Ha énekelek, vagy hangszeren játszok, akkor megszűnik a külvilág, és ez valahogy így lehet a tánccal is. Én mégsem hiszem, hogy képes lennék csomó idegen ember előtt annyira feloldódni, hogy megeredjen a lábam, így szinte teljesen biztos vagyok abban, hogy csakis, mint néző fogadom el a kedves meghívást. Szeretek új emberekkel megismerkedni, új dolgokat felfedezni és élvezettel tölt el, hogy már nem csak a fülemmel észlelem mindazt, ami körülöttem történik, hanem láthatom is. Ezáltal pedig épp olyan átlagos életet élhetek, amilyenre mindig is vágytam. Leszámítva azt a néhány kellemetlenséget, amit bónuszba kapta a világosság mellé. - Mindenképp ott leszek, ha lehetőségem lesz rá, és minden tőlem telhetőt megteszek, hogy élvezzem is. Biztosan nagyon bámulatos lesz az egész. - a mosolyomra rá telepszik egy aprócska bizonytalanság is, mert nem tudom, hogy kiben mennyire szabad megbíznom, még nem igazán megy az, hogy rá nézve valakire meg tudjam állapítani, hogy mi lakozik a lelkében. Amióta látok az egyedüli, amit tapasztaltam az emberekkel kapcsolatban, hogy senki sem az, akinek mutatja magát. Flor azonban a barátságos jellemével nem tűnik úgy, mintha bármiféle rossz szándék is vezérelné, de azért mindenképp igyekszem óvatos maradni. Ahogyan arra is folyamatosan figyelmeztetnem kell saját magam, hogy ne bámuljam Őt túlságosan feltűnően, mert semmi esetre sem szeretném, ha félre értené. De arra jöttem rá, hogy az emberek gyönyörűek. Mindenki az, a maga módján. Flor pedig a kedvességével még inkább annak tűnik. Mintha látnék rajta egy enyhe meglepettséget az miatt, hogy közlöm vele, hogy nem tudom, hogyan néz ki egy diszkó, de mégsem gondolom azt, hogy ezt ki kéne magyaráznom ennél jobban. Az emberek többsége úgysem érti ezt meg, a másik fele pedig el kezd sajnálni azon nyomban, hogy fény derül a múltamra. - Tényleg nem voltál? Ha szeretnéd majd egyszer el jöhetsz velem egyre. Az apám gyakran tart megnyítókat és koktél partykat. Bár lehet, hogy azok unalmasabbak, mint egy diszkó. - hallani hallottam a különféle szórakozóhelyekről, és azok alapján azt hiszem, hogy bátran kijelenthetem azt is, hogy a magunk fajta partyk azoknál sokkal visszafogottabbak. Nincs dübörgő zene, sem részegen dulakodás. Helyette viszont tökéletesen le tudják nézni az emberek egymást, tudnak ítélkezni mások felett és elvárt az elegáns megjelenés, ami természetesen azt jelenti, hogy a ruhád véletlenül sem lehet egy bizonyos márka alatt vásárolt. Mondanám, hogy ezt is meg lehet szokni, de nekem nem nagyon sikerült. Mégsem tudom elkerülni azt, amibe bele születtem és talán máshogyan nem is tudnám elképzelni az életem. - Mondhatjuk azt is. Bár azért van olyan zene amitől égnek áll a hajam. Például nem szeretem a rockot. Az számomra túl vad műfaj... - meg még tudnék sok olyant felsorolni, amit nem, hogy elénekelni képtelenég, de még hallgatni is nehezemre esne. - Néha nekem is a hangulatomtól függ a zene, de énekelni sokkal jobban szeretem a lágyabb zenéket, amelyekkel érzelmeket is lehet kifejezni. - mert az bizony van bennem bőven. Mindent sokkal jobban megélek, mint a legtöbb embertársam. Ha szomorú vagyok akkor nagyon, és ha vidám vagyok azt is nagyon. Nem tudok kevesebbet mutatni soha, mint ami bennem zajlik. Bár mostanában kezdem gyakorolni azt, hogy minél jobban elrejtsem, hogy mennyire csalódás számomra az egész világ. - Miért kelt rossz érzést benned az orgona hangja? - pillantok rá ismét értetlenül, és valóban érdekel is a válasza, mert az igaz, hogy nem vagyunk egyformák, de szerintem minden egyes hangszer a maga módján csodálatos. De persze semmi baj nincs azzal, ha Ő ezt nem így gondolja. - Többnyire otthon. Van berendezve nekem egy saját zene stúdió, az a hely számomra a menedék is. Magán tanárokkal tanultam, akik fiatalkoromban küldtek versenyekre is. Volt, hogy nyertem. Néha pedig szoktam fellépni az apám által szervezett ünnepségeken is. - bár azóta, hogy látok nem volt részem ilyesmikben, mert a lámpa lázzam így sokkal nagyobb, és még nem is állok kész arra, hogy nagy közönség elé álljak. Amig nem láttam a kíváncsi tekintetteket valahogy sokkal könnyebb volt minden. Talán ha sikerül megszoknom az új életemet, akkor vissza térek, de reményeim szerint akkorra már úgy, hogy az apám cége teljesen az enyém lesz. Bár jól tudom, hogy addigra még rengeteg utat kell megtennem. Bólintok a következő szavaira, hiszen való igaz, hogy két hét elég hosszú idő ahhoz, hogy bármi közbe szóljon, én pedig azért nem akarom bele élni magam semmibe, mert ha mégsem úgy alakul, akkor csalódásként fogom megélni. Csalódni pedig nem szeretek. - Szerintem őszinte úgy is lehet az ember, hogy közben nem tipor a sárba egy másikat. Az a baj az emberek többségével, hogy a saját hazugságaikat el akarják hitetni a világgal és úgy tesznek, mintha az lenne az igazság. - bólintok helyeslően és egy kicsit meg is lep az, hogy Flor hozzám hasonlóan talán szintén nincs megelégedve az életével. Ez pedig csak egy újabb indok arra, hogy jobban meg akarjam ismerni. A vattacukor látványa azonban eltereli a figyelmem, a Flor válasza viszont igazán meglet. - Nem ettél? - pislogok felé nagyokat, és valahogy úgy is képzelem el most a fejemet, mint korábban az övét, mikor azt mondtam, hogy fogalmam sincs, hogy hogyan néz ki egy diszkó. Úgy tűnik, hogy bőven tartogatunk egymás számára meglepetéseket. - Akkor ezt semmiképp sem hagyhatjuk ki. Gyere. - felpattanva a helyemről mosolyogva nyújtom felé a kezem, amit ha el fogad, akkor már el is indulok vele a vattacukros felé. Örülök, hogy én lehetek az, akivel ki próbálhattja ezt a finomságot. Már ha nem tiltakozik természetesen. Ha elfogadja, akkor kérek is kettőt, az egyiket felé nyújtom, a sajátomat pedig egy kicsit magasabbra emelem, és hunyorítva hasonlítom össze a felettünk lévő felhőhöz. - Látod mennyire hasonlítanak? Gyönyörű.. - sóhajtom bele a levegőbe, majd végül szélesen mosolyogva engedem lejjebb a kezem, hogy egy darabot ki csíphessek a sajátomból.
Az életem a tánc, és a lelkesedésem is töretlen. Néha úgy gondolom, hogy az örök szerelmem, mert ez az, ami mindig ott van, ami sosem hagy cserben, és csak a legritkább esetben okoz fájdalmat. Az is mindig csak akkor, ha én vagyok ügyetlen, és rosszul lépek vagy mozdulok. De persze ettől annak a férfinak sosem kell félnie, akivel megosztom az életemet, akinek a szívemet adom, mert mindkettőnek helye van az enyémben. És most úgy tűnik, hogy Venusnak nincs azzal baja, hogy ennyire lelkesen mesélek. Sőt! Mintha valamennyire őt is magával ragadta volna, és talán át tudta fordítani a saját „nyelvére”, így meg is értene. - Bízom benne, hogy sikerül ott lenned, és hogy valóban úgy fogod gondolni a végére is, mint most - mosolygok. A két hét valóban hosszú, és magamról tudom, hogy bármikor bármi közbe jöhet. Viszont észreveszem a bizonytalanságot a mosolyában, ami nem tudok hová tenni. Lehet, hogy ennyire káoszos az élete? Vagy valami más áll a háttérben? Látom, de nem merek rákérdezni, hiszen nem ismerjük egymást, és ez most nem olyan, hogy rosszul érzi magát, és segítségre lenne szüksége. Tényleg meglep, hogy nem ismeri milyen egy diszkó, de ezen túllépek, hiszen hamar kiderül a számomra, hogy nem egy környezetben mozogtunk eddigi életünk során. Ő most elárulta, volt megnyitókon, koktél partikon, nekem pedig ez a világ idegen. Pontosabban filmeken, sorozatokon láttam már, de most ebből nem biztos, hogy következtetést kellene levonnom. - Nos, nem biztos, hogy unalmasabb, de nagyon más - mosolygok. - Nem mondok nemet, de igent sem, szóval… maradjunk a talánnál - szélesedik ki a mosolyom. - Ha nem vagyok indiszkrét, akkor ezeken az eseményeken kik szoktak részt venni. Persze most nem konkrét személyekre gondolok, hanem inkább a foglalkozásukra, hivatásukra - érdeklődök kedvesen. Tényleg nem a nevek érdekelnek, mert vélhetően semmit sem mondanak a számomra, de a társaságot meg lehet belőle határozni. Vannak olyan társasági körök, amikben tudom, hogy nem érezném jól magam. Arról nem is beszélve, hogy van egy szint, aminél már a megjelenéshez szükséges ruhát sem tudnám megvenni. Nem mondom, hogy rossza a bevételem, de sok olyanra kell költenem, ami szó szerint az életemet védi, így nem kérdés, hogy mi egy estély miatti ruha nem fog előtérbe kerülni nálam. Figyelmesen hallgatom, milyen zenei stílusokat szeret vagy éppen kerül. - Nos, szerintem a legtöbb zene érzelmet fejez ki. Valami jobban, valami kevésbé. Persze néha csak a dühöt és az elkeseredést, de azok is meghatároznak minket, a hangulatunkat. Bár tényleg lehetnek kivételek - gondolok bele jobban, de most igazán nem nagyon jutna ilyen az eszembe, de ez nem jelenti azt, hogy nincs ilyen. - Nem erőltetés, csak kíváncsiság - bocsátom előre a dolgot. - Egyik rock-műfajt sem szereted? Csak azért, mert vannak lágyabbak is, mint az alternatív metál vagy szimfonikus rock stílusok - kérdezem. Nekem is volt egy elég erős rockos időszakom, amikor leginkább ezeket a stílusokat hallgattam, bár voltak ott „igazi” rockzenék is. Innen tudom, hogy nem feltétlen kell annyira nagyon erős „rockra” gondolni, mert egy-egy előadónak is lehetnek lágyabb számai. Persze ettől még Venus ugyanúgy ignorálhatja az egész műfajt minden stílusával, zenéjével együtt, hiszen egyfajta erő mindegyikben van. - Én legelőször templomban találkoztam az orgona hangjával egy misekor. Azokban a hangszerekben pedig van néhány olyan billentyű, ami az emberi fül számára már hallhatatlanul mély, infrahangot ad ki. Erre a hangra viszont vannak, akiknek a szervezete úgy reagál, hogy feszültséget érez, és mint kiderült, én is ebbe a csoportba tartozom. És nagyon mélyen megmaradt bennem az általa keltett rossz, feszültséget okozó érzés - mesélek neki inkább tudományos alapon. És ezzel elvileg akkor sem bánthatom meg, ha hívő. Persze lehet, hogy más miatt is jobban megmaradt bennem ez az érzés, de biztosan tudom, hogy ezt a rossz érzést az orgona hangja váltotta ki, mert jóval később is jártam misén, amikor ugyan az a rossz érzés fogott el. - De elképzelhető, mert nem értek hozzá, hogy az orgonának vannak különböző fajtái, és nem mindegyik tartalmaz ilyen billentyűt - teszem hozzá kedvesen, beismerve, hogy ebben nem vagyok járatos. És nyugodtan beavathat ennek a hangszernek az általa ismert fajtáiba, változataiba, ha szeretne. Mosolyogva hallgatom, amit a zenetanulásáról, a fellépéseiről és a versenyeiről mesél. - Akkor utólag is gratulálok a győzelmedhez - mondom neki széles mosollyal. - Örülök, hogy neked is van egy menedéked, ahová elvonulhatsz. Minden embernek kéne egy ilyen. Ha nem is feltétlen egy konkrét hely, de valami - mosolygok kedvesen. Nem kell, hogy valakivel tragédia történjen, hogy szüksége elegyen egy kis magányra, nyugalomra, mert néha elég, ha csak az élet különböző oldalai, mint a munka és a magánélet, összefognak ellene és közös erővel összecsapnak a feje felett. Vagy lehet, külön-külön is elég, hogy valaki egy ilyen menedékre vágyjon egy hajtósabb időszak után. Elgondolkozok azon, amit mond az őszinteséggel kapcsolatban. - Nos, nem tudom, hogy ez lehetséges-e - kezdek hangosan gondolkozni. - A hazugság is lehet egy menedék valami elől. Hogy valakinek meg tudjuk megmondani az őszinte igazságot, nagyon jóban kell vele lenni, hogy megtaláljuk azt a hangot, hogy ne vegye támadásnak - mondom. - És még akkor is fájhat, ami védekezést válthat ki a másikból - teszem még hozzá. Látom a meglepettséget az arcán, amikor elárulom neki, hogy még nem ettem vattacukrot. A lelkesedésén én viszont nem osztozok ennyire könnyedén. Nem lehettem sosem válogatós az ételekben, mert nem volt rá lehetőségem sem az árvaházban, sem az utcán, de igazából a mostohacsaládom sem foglalkozott ezzel. Most mégis óvatos vagyok ezzel a felhőnek kinéző édességgel. - Bajom nem lehet tőle - fogadom el a felém nyújtott jobbot, de csak jelzés szintjén, mert egyáltalán nem nehezedek rá a felálláshoz. Figyelem a mozdulatait, a lelkesedését, ahogy összehasonlítja a kezében tartott édességet a felhőkkel. - Valóan - ismerem el. - Köszönjük! - mondom az árusnak, hogy fizetünk, és távozunk, hogy másoknak is lehetőséget adjunk venni a vattacukorból. Majd leutánozva, én is csípek egy kicsit a szálas cukorból.
Seek freedom and become captive of your desires. Seek discipline and find your liberty.
Az eredeti tervem az lett volna, hogy egymagam ücsörgök majd egy padon és a látásomnak - ami számomra egy ajándék - köszönhetően igyekszem majd felfedezni olyan dolgokat, amelyekről korábban csupán csak egy elképzelésem volt, de nem bánom, hogy akadt egy társaságom, mert Flor igazán kedves lánynak tűnik, és annak ellenére, hogy talán nem kevés a korkülömbség köztünk, úgy hiszem, hogy sikerül nagyon hamar megtalálnunk a közös hangot. Erre sokat rá segít az is, hogy az Ő szenvedélye is sokban köthető az enyémhez. A tánc zene nélkül nem is az igazi, és ez igaz fordítva is. Bár mindennél jobban szeretném Őt biztosítani afelől, hogy mindenképp élni fogok a meghívásával, de semmit nem merek megígérni, hiszen a férjemet ismerve, nagyon hamar képes megváltoztatni a terveimet, főleg, ha valami olyasmi jön épp közbe arra a napra, ami arról kell majd, hogy szóljon, hogy mosolyogva bájolgjak az oldalán, mint egy igazi, boldog feleség, akit a férje a tenyerén hordoz. Annyira megszoktam már, hogy hozzá kell alkalmazkodnom, hogy szinte már nehézséget sem okoz. Nem azért akarok mindenképp megfelelni neki, mert nem tehetek mást, inkább csak feltűnés nélkül szeretném elérni, hogy valamilyen formában sikerüljön kihoznom belőle az igazi énjét mások előtt is. Olyan ügyesen megy neki a szerepe megjátszása, hogy azt gondolom, nem lesz könnyű dolgom. A Flor szavaira mégis csak bólintok, de a lelkesedésem még továbbra is kiül az arcomra és szinte biztos vagyok abban, hogy ha sikerül majd eljutnom megnéznem Flort és a többi táncos lábút, semmiképp sem fogom megbánni azt. Számomra minden annyira csodáltaos, amit láthatok magam körül. Leszámítva a környezetet, amelyben élek, de az is csak azért, mert rájöttem, hogy hazugság az egész életem. Csupán kedvességből hívom meg viszonzásul én is egy olyan partyra, ami az életemhez tartozik, meg talán egy kicsit azért is, hogy elfeldtessem vele azt a tényt, hogy felnőttem ekkorára, és még sosem voltam olyan szórakozóhelyen, ahová a fiatalok előszerettel járnak. - A talán tökéletes válasz. - mosolygok rá barátságosan, és egyáltalán nem sértődnék meg, ha ez nemmé változna majd, hisz sokan unalmasnak tartják az olyan összejöveteleket, amelyeket az eliteknek tartanak. - Általában üzletemberek, politikusok, ügyvédek, örökösök. Egy átlagembernek elég nehéz bejutnia egy ilyen helyre, de megfelelő ismerettséggel nem lehetetlen. Szóval ne aggódj... ha szeretnél jönni, akkor én elintézem, hogy ott lehess. - válaszolok kérdésére még mindig mosolyogva, miközben bízok abban, hogy nem gondolja, hogy olyan ember vagyok, mint a legtöbb, akik a felső tízezer tagjaihoz tartozik. Az én boldogságomat egyáltalán nem a pénz és hatalom jelenti. Sőt... az néha képes megfojtani az embert. Szerencsére a témánk hamar a zenére terelődik, amiről sokkal szívesebben is tudok beszélni, mint arról, hogy egy befolyásos család tagja vagyok. A legtöbben azt gondolják, hogy azok akik gazdagok, boldogabbak is. Pedig néha ők a legmagányosabbak. - Ebben igazad van, viszont egy adott dallal nem mindenki tudja át is adni az érzelmeket. Hiába szól arról, ha az előadó képtelen arra, hogy a hallgatóságnak át adja megfelelően. - bólintok többnyire egyetértően a kijelentésére, de azért mégis ismerek olyan dalokat, amelyek nem azt az érzést keltik bennem miközben hallgatom, mint amiről a dalszöveg szól. - A lágyabbakat meghallgatom, ha az megy a rádióban, de ha én kell kiválasztanom, hogy épp milyen zenét rakok fel vagy énekelek, akkor a rock egyik műfaja sem szerepel a listámon. - vallom be ismét, bár ha őszinte akarok lenni, akkor épp ide sorolnám mondjuk a rap-et és hipp-hoppot is. De az a szép az emberiségben, hogy nem vagyunk mind egyformák, és igenis minden ember másmilyen, másféle stílust képvisel, legyen szó bármiről is. Egy kicsit mégis meglep a Flor megjegyzése az orgonát illetően, ami talán az arcomra is ki ül egy röpke pillanatig, de próbálom azt egy újabb barátságos és megértő mosollyal korigálni. - Ez azért érdekes, mert én meg ennek pont az ellenkezőjét érzem. Engem megnyugtat az orgona hangja, nem csak akkor, ha én játszom rajta, hanem akkor is, ha valaki más. Bár otthon csak elektromos orgonám van, ami elég sokban különbözik az eredetitől, nem szól olyan gyönyörűen, de volt lehetőségem már templomban is kipróbálni. Hihetetlen érzés volt. - szinte érzem, hogy még a szemeim is csillognak miközben erről beszélek, ami nem is csoda, hiszen az egyik legfőbb elfoglaltságom a hangszereken játszás, csodálatos érzés általuk át adni mindazt, ami az emberi lélekben lakozik. - Minden orgona ugyanolyan, ugyanazokkal a billenttyűkkel, viszont sokkal nehezebb rajta játszani, mint a zongorán. Sokan, akik zongoráznak, azt hiszik, hogy menni fog az orgonán is... de külön kell tanulni, mert másképp valóban meg lehet úgy is szólaltatni, hogy az embernek el megy a kedve tőle. - nem arra akarok célozni, hogy rossz templombamehetett misére, viszont valami baj lehetett azzal, aki játszott azon a meseszerű hangszeren, mert még sosem hallottam ilyenről, mint amit Flor mesél. - Köszönöm. És igen... néha jó érzés, ha az embernek van hová elmenekülnie a rossz napjain. - bólintok egyetértően, hiszen a zene studióm a házunkban az egyedüli olyan hely, ahol igazán otthonosan is érzem magam. Főleg azóta, mióta végre látok. Elgondolkodok a következő szavain, veszek egy mély levegőt és elbámulok valahová előre, ahol éppen néhány kisgyerek futkorászik egy labdát kergetve. Milyen jó is nekik... még gondtalan az életük. - Én úgy gondolom, hogy sokkal jobb a fájdalmas igazság, mint hazugságban élni. - ha valaki már korábban felnyitotta volna a szemeimet, még azelőtt, hogy a látásomat megkaptam volna, akkor lehet, hogy most sokkal kevésbé fájna minden, ami körülöttem történik. Eddig is a szemem láttára vett mindenki hülyére, csak akkor nem láthattam. Most viszont, hogy látom azokat, sokkal jobban fájnak. Soha senki nem készített fel arra, hogy mi fog majd történni, ha egyszer egy ekkora csodában részesülhetek. Tiszta egyedül kellett mindennel megbírkóznom, és kell a mai napig. Nem túl könnyű, de bízok abban, hogy előbb avgy utóbb én is olyan normális életet élhetek, mint mások. Kicsit furcsa, hogy Flornak még nem volt alkalma megkóstolni a vattacukrot, és mivel nem részletezi ennek az okát, én nem is akarom fírtatni. Úgy hiszem, hogy ez a megfelelő pillanat arra, hogy kipróbálja. Így a vattacukorral a kezünkben, boldogan lépek el vele együtt az árustól, miközben eszem azt még mindig időnként az égre nézve a felhők irányába. - Hogy ízlik? Nekem gyerekkoromban a kedvencem volt. Mindig végig tapogattam, ami miatt tiszta ragacs lettem. De az édesanyám azt mondta, hogy a felhőket olyannak kell elképzelnem, mint a vattacukrot. Így mindennap vettünk, és ha otthon az égre pillantottam, akkor el tudtam képzelni a felhőket az alapján. - mosolygok ismét, miközben céltalanul indulok el előre, a vattacukromat majszolva, és közben biztosra veszek, hogy Flor valószínűleg nem is érti, hogy miről beszélek.
Bár nem volt tervben, hogy megismerkedek valakivel, nem bánom, hogy így lett. A Venusszal folytatott beszélgetés kicsit eltereli a figyelmemet azokról a dolgokról, amiken nem akarom, hogy járjon az agyam. Semmi kedvem most aggódni azon, hogy mi történhetne, ha olyan tudná meg, hogy hol vagyok, hogy itt vagyok, akinek nem kell. Azon sem akarok kattogni, hogy mit kellene otthon még elintézni vagy milyen munkák várnak majd rám hétfőn. Most csak élvezni szeretnék egy kötetlen beszélgetést egy kedves nővel, akit csak most ismertem meg. És akivel úgy tűnik, hogy a hobbijaink, a szenvedélyeink összekapcsolódnak. A meghívása okán átfut az agyamon, hogy talán igent kéne mondani, de azon kívül, hogy az ilyen összejövetelek ~ szerintem ~ a felszínes külsőségekről szólnak leginkább, és egy olyan társaság lenne jelen, akik közül csak Venust ismerem úgy-ahogy, nem hiszem, hogy túl sok beszélgetni valóm lenne, és közös érdeklődési köröm sem igazán hiszem van egy üzletemberrel vagy egy ügyvéddel. Meg az is ott van, hogy pont ilyen körökben mozgott a volt mostohacsaládom, akiket érdemes kerülnöm, csak nálunk egy-egy ehhez hasonló összejövetelnek teljesen más a hangulata volt, mint itt, és mi sosem neveztük „megnyitónak”. Ettől függetlenül valahol érdekelne milye egy megnyitó. Meg az is ott van, hogy Venus nagyon nem olyannak tűnik, mint, aki egy ilyen társaság része, így még kíváncsibb vagyok egy olyan megnyitóra, ahol ő is ott van. Így nem mondok nemet az aggályaim ellenére sem, így amikor kiegyezünk a „talánban”, csak kedvesen elmosolyodok. Ha nagyon akarnám, meg tudnám szervezni, hogy minden rendben legyen. - Ezzel egyetértek, bár az én véleményem az, hogy akkor lehet, nem jó előadóművész. Egy énekes vagy zenész is kicsit szerintem olyan, mint egy színész. Ha valamit előad, akkor szerintem elvárható lenne tőle, hogy érezzem azt, amit előad. Ha olyan, mint egy híradós bemondó, akiknek ugye függetlennek kell maradnia az adott hírtől, legalább is látszólag, akkor nem jól végzi a munkáját. Ne érezzek boldogságot és könnyed felszabadultságot, ha arról énekel, hogy éppen most hagyta el élete szerelme, vagy éppen most kapta rajta mással. De ez persze csak az én véleményem - mosolygok. - Bár talán valahol egyezik a Tiéddel - teszem még hozzá kedvesen. Amikor rákérdezek a rockra, akkor egy teljesen elfogadható választ kapok, bár bevallom, nem erre számítottam. Kevés olyan emberrel találkoztam, aki a rock minden változatához így állt hozzá. Vagy lehet, hogy csak én nem tudok róla, hogy van ilyen ismerősöm, mert nem kerül ebben a formában szóba. - Ez teljesen korrekt válasz - mosolygok kedvesen. Viszont az, hogy ennyire a lágy, halkabb zenéket keresi és szereti, valamit megmozdít az agyam hátsó zugában, de nem tudok rájönni, hogy mi az. - Egyébként van még olyan zenei stílus, amivel ilyen a viszonyod? - kérdezem. - Bocs, nem muszáj válaszolnod, nem akarok kíváncsiskodni - teszem hozzá gyorsan, mert nem igazán van hozzá közöm. Nem akarom kielemezni, vagy a múltjában vájkálni, csak érdekel, hogy miket szeret vagy nem szeret. Figyelmesen hallgatom, hogy mit mond az orgonákról, és vitatkozni sem próbálok vele. Ehhez nem értek. Én csak a hangjával találkozok, most már csak néha-néha. - Nem vagyunk egyformák, bár gyanítom, hogy nem is feltétlen ugyan azon zenéket hallgattuk ilyen hangszeren - szélesedik ki a mosolyom. - Én csak a távolból láttam, meg a TV-ben orgonát, de még véletlenül sem tűnik egyszerűnek - mosolygok. Az egy dolog, hogy úgy tűnik, mintha simán csak a billentyűket kellene nyomkodni, de általában azok is több sorban vannak, és szerintem még bőven vannak ott olyan „dolgok”, amik a megszólaltatásához szükségesek. Arra, amikor elismeri, hogy jó, hogy van hova visszahúzódnia, ha rossz napja van, csak megértően bólogatok. - A hazugság egyszer kiderül, és bár az időnek sokszor van jelentősége, de a fájdalom nem mindig és nem feltétlen változik ennek függvényében - nézek le a földre. Nem hiszem, hogy jobban fájt volna, ha gyerekként tudom meg, hogy a biológiai apám nem azért nem vett rólam tudomást, mert nem tudott rólam, hanem azért, mert önző, és nem akart sosem. Anyám, aki nagyon szerette, csak egy kaland volt neki a felesége mellett, akiről Anyu nem tudott, én pedig egy szerencsétlen baleset. A különbség talán annyi, hogy mostanra megtanultam elrejteni a fájdalmamat, de attól a lufi kipukkadt, és űrt hagyott maga után. Persze tudom, hogy van jelentősége annak, hogy mikor tudjuk meg az igazságot, ezért fogalmaztam úgy, hogy ahogy. Figyelem, amit mond, miközben a vattacukrot esszük, és valahogy egyre jobban olyan érzésem van, mintha egy időben komoly probléma lehetett volna a szemével. Persze itt most attól kezdve, hogy erősen rövidlátó volt, a vakságig sok minden szóba jöhet, de nem akarok rákérdezni. Még csak most találkoztunk, és nem hiszem, hogy meg szeretné ezt osztani velem, így nem reagálok rá. - Nekem ez lehet, túl édes - mondom bizonytalanul. - De, ahogy elnézem, ezzel egyedül vagyok - szélesedik ki a mosolyom. - Édes szájú vagy egyébként, vagy ez csak egy különleges kivétel? - érdeklődök kedvesen.
Seek freedom and become captive of your desires. Seek discipline and find your liberty.
Kevés olyan ember van a környezetemben, akiben megbízok és akivel ilyen könnyedén tudok beszélgetni szinte bármiről, talán sokban rá segít az egészre az, hogy két idegen vagyunk az egymás szemében, így még csak okunk sincs ítélkezni a másik felett. Mégis sokkal több közös van bennünk, mint azok a barátaim és köztem, akiket hosszú évek óta ismerek, rá kellett döbbennem, hogy a legtöbbjüket csak az érdek fűzi hozzám. Még csak semmi közös nincs is bennünk azon kívül, hogy üzletemberek gyerekei vagyunk és egy kicsivel feljebb vagyunk azon a bizonyos ranglétrán, mint egy egyszerű és átlagos ember. Amíg a társaságomnak mindez nagyon sokat jelent, bármire képesek azért, hogy minél hatalmasabbnak tűnjenek a pénzükkel, addig engem sokkal boldogabbá tesz az, hogy végre láthatom azt, hogy a világ lényegében gyönyörű dolgokkal van körülvéve, mindössze csak mi emberek vagyunk azok, akik ezt bemocskoljuk. Minél többet látok, annál inkább jövök rá arra, hogy az emberiség valahol nagyon elcsúszott, nem mindenki jó, aki annak mutatja magát és minden ember önző, csakis a maga érdekét lesi, a legtöbben pedig szemrebbenés nélkül tapossák el a gyengét azért, hogy hatalmasabbnak látszódjanak. Az én kegyetlen valóságom pedig az, hogy jelenleg nem látok menekülést a saját poklomból, mintha az a boldogsá, amit vakként éreztem, nem is létezett volna soha. Hírtelen ébredtem fel a hosszú álmomból és nem jöttem még rá arra, hogy hogyan nézzek szembe a csúnya valósággal úgy, hogy a lehető legkevésbé sérüljek. - Igen. Ezzel egyetértek én is. De sajnos manapság már mindenkiből lehet énekes vagy színész. Nekem úgy tűnik, hogy már nem is igazán számít az, hogy az embernek van-e tehetsége hozzá. Mintha az emberiséget sokkal jobban lekötné az, ha valaki a színpadon bohócot csinál magából, mint az, hogy van-e hozzá tehetsége. - persze értem én, hogy mindenki a lehető legkönnyebb módon szeretne pénzhez jutni és gazdaggá tenni magát, talán nekem könnyű is beszélnem úgy, hogy sosem kellett megtapasztalnom azt, hogy milyen éhezni, viszont akkor sem értek azzal egyet, hogy bárki is tehetség nélkül válljon híressé. Egyértelmű, hogy nem lehet mindenki jó mindenben, de az emberiség rá kéne jöjjön arra, hogy nem szabad erőltetni olyan dolgokat, amik nem mennek. Akkor sem, ha a hobbijukat élik meg általa. - A rap zenéket sem nagyon szeretem. Olyan, mintha egy verset szavalnának el, csak épp megszínesítik egy kicsi dallammal. - vallom be végül egy halvány mosoly kíséretében, és nincs bennem a véleményem miatt semmiféle rossz érzés, hiszen úgy gondolom, hogy mindenkinek meg lehet a saját vélekedése, bár az igaz, hogy mindenki előtt nem merem a sajátomat hangoztatni. A férjem például megszoktatott ahhoz rendesen, hogy csakis az a nézet létezhet, amelyet Ő maga lát, hiszen mivel az életem vakként éltem eddig, egyértelműen úgy hiszi, hogy sokkal több tapasztalata van mindennel szemben, mint nekem. Lényegében igaza is van. Viszont most, hogy látok egyre jobban jövök rá arra, hogy nem mindennel értek egyet, amikre eddig gondolkodás nélkül bólintottam rá, bízva a szavaiban és benne. Azt sem tartom sértőnek, hogy az orgona hangjával Flor nem igazán barát, szerintem nincs ebben semmi rossz, viszont én mivel a zenének élek, mindegyik hangszer hangját gyönyörűnek tartom, így pedig, hogy már láthatom is őket, még nagyobb varázslattal töltenek el. - Jövő hónapban lesz egy előadás, ahol több féle hangszert mutatnak be, és mindegyiken más-más stílusú zenét fognak játszani. Ha tényleg érdekel a zene, akkor szívesen fogadom a társaságodat. - tudom, azt már megbeszéltük, hogy nem tervezünk előre, hiszen nem tudni, hogy mit hoz a holnap, de én már meg vettem rá a jegyet, talán szerezhetünk egyet Flornak is. A férjem egyébként sem szereti az ilyen számára semmitmondó koncerteket, és így legalább nekem sem kell egyedül mennem. Persze nem sértődök meg azon sem, ha visszautasít. A következő megjegyzésére csak egy széles mosollyal válaszolok, és nem akarom hozzá tenni azt, hogy én egészen mostanáig semmilyen hangszert nem láttam eddig. Mégis annyira rá tudtam érezni azok használatára, hogy szinte szükségem sem volt rá. Ha valaki az életét úgy éli le, hogy soha semmit nem lát maga körül, akkor megtanulja, hogy más érzékeivel boldoguljon. Bár eleinte nehéz volt, de megtanultam kitapíntani azt, amit keresek, és a füleimet és szaglásomat használtam a szemeim helyett is. Ezt persze csak az értheti, aki benne volt ebben. Néha még most is megfeledkezem magamról, és egy adott tárgyat, hiába látok, azért van, hogy végig tapogatok. Talán csak a megszokás. - Pontosan úgy beszélsz, mint aki tapasztalta már azt a bizonyos fájdalmat. Figyelve téged néha olyan, mintha boldog lennél, máskor pedig, mintha csak megjátszanád magad, hogy annak tűnj. - jegyzem meg még mindig az arcvonásait figyelve, és bízok abban, hogy nem veszi zokon, amit mondtam. Amióta látok, szeretem nézni az emberek arcát és leolvasni azokról az érzelmeiket. De semmiképp sem szeretném, hogy Flor azt gondolja, hogy köteles beszélnie nekem arról, amit érez. Végtére is, még mindig csak egy idegen vagyok a számára. - Persze lehet, hogy csak rosszul látom. - teszem azért hozzá, miközben megszerzünk magunknak egy-egy vattacukrot, ami a gyerekkoromat idézi fel, annyi külömbséggel, hogy most már teljes valójában látom is azt, hogy hogyan néz ki és nem csak egy elképzelésem van róla. Vajon el fog múlni valaha az, hogy mindent ennyire gyönyörűnek lássak? Valahogy így képzelem el a kisbabákat is, akik még csak most kezdik felfedezni a világot. - Nem mondanám magam annak. De a vattacukrot nagyon szeretem. Ez az imádat valahogy bennem maradt a gyerekkoromból. - mosolygok vissza rá, miközben elindulok remélhetőleg az oldalán a park felfedezésére. - Ha nem ízlik megeszem a tiedet is. - szélesedik ki még jobban a mosolyom, miközben megtorpanok, mert épp egy kisgyerek fut belém, aki a társai elől menekül. A gyerek nevetése egy pillanatra komollyá változik a megdöbbenéstől, így csak megsimitom a fejét, kedvesen nézve le rá, neki pedig ennyi elég is ahhoz, hogy tovább szaladjon a többi gyerek elől. - Nekik a legjobb. Még annyira gondtalan életük van. - szólalok meg végül egy halk sóhaj kíséretében, és eltöprengek azon, hogy vajon milyen érzs lehet az anyaság. Meglehet, hogy ezt sosem fogom megtapasztalni, de talán így jobb is. Mert a férjem nem olyan ember, akinek szívesen szülnék gyereket.
Néha úgy érzem, hogy velem van a baj, hogy én látom rosszul a világot, mert mások teljesen máshogy látják, és mindenhez máshogy állnak hozzá. Ebbe pedig beletartoznak ezek a művészeti ágak is. Bár a színészetről kicsit nehezebben alkotok véleményt, mert nem nagyon van időm filmezni, vagy sorozatokat nézni. De az éneket valahogy nagyon hallom, meg persze a zenét. Viszont most, ahogy beszélgetek Venusszal, most úgy érzem, mégsem vagyok annyira egyedül ezzel a véleménnyel. - Bocsánat! Félrevezető lehettem - kérek tőle elnézést színpadiasan, erőteljes öniróniával. - Én olyan énekesekre gondoltam, akiknek van hangjuk, és nem számítógéppel meg egyéb technikával keverik alá a tiszta, sokszor elsőre tökéletesnek tűnő hangot - szélesedik ki a mosolyom. - De valóban, a művészetek, és minden hasonló valahogy elment egy nagyon rossz irányba - értek egyet vele. - De ez talán a hanyatló társadalmat jelenti valahol, ahol a külsőségek számítanak, és már egyre kevésbé van igazi tartalma, mélysége a dolognak - mondom szomorkásan. - És egyetértek, bár én a bohócokat többre értékelem, mint azokat, akikkel most összehasonlítottad őket - húzom el a számat egy kicsit. - A bohócok zseniálisak a maguk területén, és talán megkockáztatom, hogy lehet, például egy olyan bohóc, aki kötél táncol, sokkal ügyesebb, mint egy „sima” kötéltáncos - gondolok bele a dologba, de közben kedvesen mosolygok Venusra, mert nincs bajom a véleményével. Sőt! Nagyon is egyet értek, és értem, hogy ő a szó átvitt értelmében gondolta a dolgot. Csak szerintem egy bohóc, a maga játékosságával, megjátszott ügyetlenkedésével talán sokkal ügyesebb, mint egy „normál” akrobata. De persze ettől függetlenül mindegyik ilyen cirkuszi előadóművészt nagyon tisztelem és becsülöm, mert szenzációs, amit csinálnak, és én az egy tizedétől boldog lennék, ha meg tudnám csinálni. - Ez így van - értek egyet a rapre tett megjegyzésével. - Bár engem talán ebben a stílusban az fog meg, hogy vannak olyan számok, amik kicsit tükröt mutatnak a társadalomnak, meg az, ahogy bizonyos esetekben ezekre táncolnak, mozognak. Na, persze nem az énekesek, hanem a táncosaik - mosolygok kedvesen. De nem sértődök meg a véleménye miatt, és remélem, hogy ő sem teszi ezt. Nem vagyunk egyformák, így az ízlésünk sem egyezhet. Tiszteletben tartom, hogy ő ezeket nem szereti. Az megint egy másik dolog, hogy engem meglepett, hogy nem szereti a rockot, de ettől hátránya nem fog származni nálam. Ha találkoznánk még, akkor nem ajánlanék felneki belépőt egy rockkoncertre, de ez a maximum, amit diszkriminációnak tarthatna. Bár kétlem, hogy így vélekedne erről. De úgy tűnik, hogy a véleménycserénkből nem lesz harag, mert ő sem sértődik meg, hogy én kerülöm az orgona hangját. - Ez jól hangzik - csillan fel a szemem. - Hol lenne? Mármint városon belül? - érdeklődök kíváncsian. Bár tényleg érdekelne, egyelőre még nem mondok igent, mert még túl messze van. A biztonságomról meg majd beszélek Tíoval, csak nekem is többet kellene megtudni erről a bizonyos eseményről. Minden megoldható, csak időben kell szólnom a megfelelő személyeknek. Néha hátránynak tartom, hogy a biztonságom miatt korlátozva vagyok, de valahogy mégis meg tudunk mindent oldani, csak szervezni kell. Ha most lesznek köztük hírességek is, akkor biztos vannak biztonságaik is, akik között vagy van már ismerős, vagy az FBI meg tudja oldani, hogy plusz egy-két fő még jelen legyen extra biztosításként. Nem szeretem kihasználni, de néha tényleg előny, hogy Tío kiemelt vezető ügynök a központban, és, hogy nekem igazából a tanúvédelemben kellene lennem. Csak sem én, sem Tío nem bízunk a rendszerben. Mármint a számítógépes rendszerben. - Bár jó emberismerőnek tartom magam, azért én sem látok mások fejébe - mosolygok. - De vert már át olyan, akit szerettem, és azt sosem tudtam megbocsájtani neki - mondok csak ennyit. Ezt veheti úgy, hogy csak szerelmi csalódás, ami persze volt, mert volt egy barátom, aki megcsalt, de akár más, komolyabb dologra is gondolhat. Sajnos ez utóbbi is volt, bár ott a gondolatolvasás sem segített volna, mert csak egy álomképet kergettem gyerekfejjel. De tény, hogy ezek közül egyik férfinak sem tudtam megbocsájtani, és soha nem is fogok. - És, ha véletlen eszembe jut, azért még mindig érzek egy kis fájdalmat, csalódottságot és haragot - ismerem el. Az már más tészta, hogy a megcsalás régebben volt, mint az, hogy megtudtam, a biológiai apám sosem akart. - Viszont úgy tűnik, hogy Te is nagyon jó megfigyelő vagy - mosolygok kedvesen. A legtöbb embert át tudom vágni, de mindig vannak kivételek. Talán annyi a szerencsém, hogy jól tudok terelni, mert féligazságokat mondok. Most is igazat mondtam, de azért nem a megcsalás az életem legnagyobb tragédiája. Kedvesen mosolygok, ahogy elárulja, bár nem édesszájú, ez gyerekkori kedvence. Amikor megemlíti, hogy megeszi az enyémet is, egy kis ideig figyelem a reakcióit, hogy komolyan gondolja-e vagy csak viccelt. - De, nehogy rosszul essen a kettő - mondom kicsit aggódva. Persze most magamból indulok ki, de valahogy számomra lehetetlennek tűnik, hogy valaki két adagot is megegyen. Ezzel viszont bele is egyezek, hogy, ha szeretné, és tényleg komolyan gondolja, akkor megeheti az enyémet is. - Jól vagy? - kérdezem a gyerekkel történt ütközést követően. Nem láttam az érkezőt, mert valahogy takarásban volt onnan, ahol én voltam. A gyereken viszont látom, hogy nem esett baja, mert, ahogy felméri a helyzetet, már szalad is tovább. - Ők a pillanatban élnek, és nem a jövőben, a holnapban - értek egyet. Én is ilyen voltam, még akkor is, ha nem ennyire gondtalan, hiszen az árvaház azért sokkal másabb volt, mint egy család. - Minden rendben? - kérdezem, mert látom, hogy megváltozott szinte egy pillanat alatt, de most nem tudom hová tenni ezt. Ez nem olyan, mintha fizikai fájdalma lenne, inkább valami, ami az eszébe jutott, az szomorította, keserítette el egy pillanat alatt.
Seek freedom and become captive of your desires. Seek discipline and find your liberty.
Úgy érzem, hogy egyáltalán nem ismerem a világot, amelynek a részese vagyok. Azt hittem, hogy az elmúlt időszakban, amióta végre látok, sikerült minden után néznem, amire kíváncsi voltam, hogy hogyan néz ki, és nagyon sok mindenben kellemesen is családtam, hisz a képzeletemben rengeteg dolog másképp zajlódott le. Persze, hisz még az sem volt korábban, amihez hozzá hasonlítsak tárgyakat vagy épp arckifejezéseket. Mindössze egy üres papír volt, és egy speci curuza, amellyek segítségével anya, a tudásához mérten lerajzolt ezt-azt, majd a mutató ujjamat azon végig vezette, hogy nagyjából legyen egy körvonal, amitől például megtudom különböztetni a szomorú arcot, a boldogtól, vagy éppen a kutyát a macskától. A többi pedig már a fantáziámra volt bízva, és az a legérdekesebb, hogy abban a sötétségben, a saját kis, képzeletbeli világomban, minden teljesen másabbnak tűnt. Nem voltak benne gonosz emberek, mindenki egyenrangú volt és én magam is boldogabbnak éreztem magam, még úgy is, hogy vakon tengődtem a világban. Csakis azért nem szeretek a történetemről beszélni, mert az emberek java sajnálatot érez az irányomba, amit nem igazán szeretek, másrészről pedig úgysem érti meg senki azt, amin keresztü megyek, hiszen aki nem volt ebben a cipőben, az aligha tudná felmérni. Ez persze nem baj. Úgy gondolom, hogy megvan mindenkinek a saját maga keresztje. Talán Flornak is van olyan a múltjában, amit én sem értenék meg, mert amit nem tapasztalunk, azt nem is tudjuk átérezni úgy igazán. - A zene olyasvalami, amire az ember, vagy rá érez, vagy nem. Nincs középút. - vonom meg a vállam mosolyogva, majd a tekintetem egyből kíváncsivá változik, amint a bohócokról kezd beszélni. Persze én kezdtem, de igazából fogalmam sincs, hogy azok hogyan is néznek ki. Csak valamiért a bohóc szóhoz nekem a vicces emberek fűződnek. Anyu persze beszélt róluk, mikor gyerek voltam és azt hallgattam, hogy a velem egykorú gyerekeket elvitték cirkuszba, és akadt olyan, aki szerint a bohóc a legviccesebb az egészből, míg mások azt állították, hogy féltek tőle. Én pedig nem igazán tudtam hová tenni, talán még elképzelni sem tudtam igazán. Színes haj, nagy piros orr és idétlen ruha... valamit a cipőjéről is mesélt az anyám, de már nem is tudom mit. A lényeg, hogy felülmúlta a képzeletemet, most viszont már érdekel, hogy az milyen is lehet. - Ne nevess ki, de... én még nem láttam bohócot. - pillantok le a cipőm orra irányába zavaromban, majd megüti a fülemet egy másik szó is, amit szintén nem tudok elképzelni. Vagyis nem tudom, hogy szó szerint kéne-e azt értelmeznem. - A kötéltánc pontosan mit jelent? Mármint valaki egy kötélen táncol? Vagy egy kötéllel táncol? - a zavar még nagyobb lesz rajtam, miközben a fejem tetejét megvakarom, mert akármennyire is kínos, de tényleg nem tudom elképzelni. Lehet, hogy több olyan programot kéne szerveznem, ahol megismerhetem a világ csodálatos oldalait. Például egy cirkuszba elmenni igazán kellemes lenne. Azért is szeretek sokkal jobban beszélgetni valakivel, akivel csupán két idegen vagyunk az egymás számára, mert lévén, hogy nem túl sokat tudunk a másikról, nem is ítélkezhetünk egymás felett. Ez pedig nagyon fontos, hisz a tapasztalataim alapján az emberek nagyon ítélkezőek, néha anélkül bélyegeznek meg emberek embertársaikat, hogy úgy igazán megismernék a másik valódi jellemét és múltját, ami mára azzá formálta Őket, amik. - Minden műfajnak megvan a maga a sajátos varázsa. Ki ezzel, ki azzal szereti átadni a benne lévő érzelmeket, amelyeket csak jól kell értelmezni és belátni a sorok mögé is. - itt nem csak a zenére utalok, hiszen szerintem egy tánccal, egy festménnyel vagy bármi mással is kiadhatjuk magunkból az elfojtott érzelmeket, és persze az sem baj, ha az, amiben jónak érezzük magunkat nem tetszik mindenkinek. Azért ilyen színes a világ, hogy mindenki maga tudja eldönteni azt, hogy mi az, ami boldoggá teszi. Engem személy szerint mostanában minden boldogsággal tud eltölteni, amit láthatok, mert csodálatos érzés, hogy nem a füleim és a képzeletem segítségével kell boldogulnom, hanem fel is tudok mérni dolgokat, még ha néha nem is mindent tudok azonosítani rögtön. Kivéve persze, mikor a keserű valóságommal szembesülök nap, mint nap, és az nem más, mint a hűtlen férjem, aki minden egyes szavával arra utal, hogy csakis az apám öröksége az, ami miatt kitartott mellettem ilyen hosszú időn keresztül. Ez épp elég indok is arra, hogy meginogjon az emberekbe vetett bizalmam. - Manhattan egyik neves színházában. De majd küldök pontos címet. Szerintem kár lenne kihagyni. - mosolygok rá barátságosan, de természetesen nem baj, ha végül mégsem tudna eljönni. Mindenkit nem érdekelhetnek annyira a hangszerek, mint engem. Engem személy szerint nem csak a zene iránti szenvedélyem hajt, hanem a kíváncsiságom is. Mert jó érzés látni, még akkor is ha néha azt kívánom, hogy bárcsak még mindig vak lennék. Általában szeretem önmagam adni, de mégis igyekszem elrejteni a bennem dúló kalamajkát, és néha úgy érzem, mintha a valóságomat még saját magam elől is próbálnám elrejteni, mintha attól bármi is változna és kevésbé lenne igaz az, amit átélek nap, mint nap. Az arcomra talán épp ezért is ül ki egyfajta keserű mosoly miközben Flor a csalódásáról beszél, és valahogy tökéletesen átérzem a szavait. Én is nap mint nap csalódok a hozzám legközelebb álló férfiban, aki egyben a legtávolabb is van tőlem. Tévhitben éltem az egész házasságunk alatt. - Én úgy gondolom, hogy ezek a csalódások és fájdalmak teszik a legerősebbé az embert. Például megtanítanak arra, hogy nem mindenki jó, aki ránk mosolyog, és, hogy a legtöbb embert csak az érdekek fűzik a másikhoz. A csalódás sajnos az élet velejárója és csak meg kell tanulnunk elfogadni, hogy mindenki magára van utalva. - ezt én is akkor tanultam meg, amikor visszanyerve a látásomat szembesültem azza, hogy semmi sem olyan körülöttem, mint amilyennek hittem. Rájöttem, hogy ebben az életben csak magamra számíthatok, mert én magam vagyok az egyedüli, aki valóban a jót akarom a saját lényemnek. - Inkább azt mondanám, hogy szeretem tanulmányozni az embereket, mert érdekes, hogy sokszor az arcukra teljesen más van ráfestve, mint amit kimondanak. - vakként például semmi más dolgom nem volt, mint bíznom a körülöttem lévő emberek szavaiban, és abban, hogy mindenki jót akar nekem. Így vissza gondolva pedig nem csak, hogy én voltam a gyenge láncszem, akit bárki kihasználhatott tekintettel arra, hogy semmit nem láttam, de talán egy nyűg is voltam, mert bár megtanultam a hosszú évek során önállósodni, azért gyakran volt szükségem segítségekre. Például a ruháim kiválasztásában, mert nem láttam a színeket és azt, hogy mit mivel tudnék párosítani. A vattacukor azonban sikeresen eltereli a gondolataimat a keserű életemről, amit meglehet, hogy csak én fogok vel ennyire drasztikusan. Aranyosnak találom, hogy Flornak nem annyira ízlik, mint nekem, ezzel nincs is semmi baj, viszont én magam sem vagyok abban biztos, hogy elfér bennem mindkettő. Szeretem az igaz, de nem vagyok már gyerek, aki az édességekben látja a boldogságot. Vagyis néha meglehet, hogy úgy viselkedem, de azt is csak azért, mert jó érzés felfedezni a világot. - Oké... lehet, hogy túl nagy falat lenne a kettő egymás után. - ismerem el, de nincs is sok időm tovább azon agyalni, hogy mi legyen a másik vattacukor sorsa, mert időközben nekem szalad egy kisgyerek, de szerencsére egyikünk sem sérül meg, engem pedig túlságosan lenyűgőz a gyerek szépsége ahhoz, hogy haragudni tudja rá. Hisz semmi rosszat nem tett, csak önfeledten játszik a vele egykorúakkal. - Jól vagyok. - mosolygok rá Florra, majd vissza pillantok az elrohanó gyerek felé, aki úgy folytatja tovább a kergetőzést a többiekkel, mintha mi sem történt volna. - És milyen szépen megélik a pillanatot. - sóhajtok ismét előre nézve, miközben tovább csipegetem a saját vattacukromat, ami már a vége felé közeleg. Talán, ha lehetne egy saját gyerekem, akkor sokkal több értelmet nyerne az életem is. Lenne egy igazán komoly célom, akiért ki kell tartanom. Sosem hagynám, hogy a férjem mocska megfertőzze Őt is. Mindenképp el kell válnom tőle valahogyan. - Azt hiszem. Csak egy pillanatra eltöprengtem azon, hogy vajon milyen anya lennék. - vallom be végül mosolyogva, és már annyi témát átbeszéltünk, hogy valahogy nem is esik nehezemre megnyílni Flornak. - Sajnos néha nem azt életet éljük, amit szeretnénk. Te érezted már úgy valaha, hogy mások határozzák meg azt, hogy milyen legyél? - kérdezem nem nézve rá, csak óvatosan emelem fel a szabad kezem és pillantok rá az azon ékeskedő, hatalmas gyűrűre, amit mindennap úgy érzek, hogy bilincsként láncol egy másik emberhez, és még csak levenni sem tudom magamról.
Nekem talán már valahogy kényszerem, hogy átlássak az embereken, de ez azért általában nem olyan egyszerű. De nekem a nyomomban járó múltam miatt, a mostohabátyám miatt, aki rajtam akarja kiélni majd minden frusztráltságát és devianciáját, ha ismét a kezei közé kerülök, azt hiszem, szükséges, hogy gyorsan kiismerjem az embereket. Viszont azt hiszem, hogy Venus nem akar majd később sem ártani nekem, de mégis megindult a „védelmi mechanizmusom”, így figyelem a szavait és a gesztusait. Persze évekkel ezelőtt már azt is megtanultam, hogy ezt hogyan lehet úgy csinálni, hogy ne legyen feltűnő, vagy ijesztő mások számára. Így viszont sok furcsaság feltűnik vele kapcsolatban, amit nem tudok hová tenni. - Nos, nem tudom. Persze nem a profi szintig, de egy jó, hozzáértő tanár, és valaki, aki akarja is, megtanulhat bármit. Akár emberi arcot rajzolni, akár zenélni, akár táncolni - gondolok bele kedvesen mosolyogva. Táncból tudom, mert tapasztaltam, hogy egy nagyon rossz koordináltsággal rendelkező személy, akiről elsőre nem tűnt úgy, hogy valaha meg fog tanulni táncolni, évek alatt egészen jól megtanult, és végül kellemes volt vele táncolni egy buliban is. Nekem a zenéhez sosem volt több eltökéltségem, mint a „de jó lenne…”, így erről személyes tapasztalatom nincs, de Tío egyik beosztottja unalomból megtanult szájharmónikázni. A rajzos dolgot meg egy riportban láttam évekkel ezelőtt. Szóval nem igazán van lehetetlen, csak kitartás kell hozzá. Amikor a cirkuszos dolgokról kezdek beszélni, mintha megint megváltozna egy kicsit a viselkedése. Mintha zavarban lenne, vagy nem is tudom, de valahogy más. Majd végül elárulja, hogy mi is hozta zavarba. A pillanatnyi meglepettségemet viszont nehezen tudom leplezni, de talán nem vette észre, mert elfordult. Majd elárulja, hogy nem tudja, hogy mi is az a kötéltánc. - Nem foglak kinevetni, ettől nem kell félned - mondom neki őszintén. - Viszont meglep, hogy még nem láttál bohócot - árulom el neki őszintén. Tényleg nem nevetem ki, és a meglepettségen kívül nagyon mást nem érezhet rajtam. De tényleg furcsának találom, hogy ennyi idősen még nem járt cirkuszban vagy legalább a TV-ben, vagy a számítógépen nem látott ilyet. - A kötéltáncon most azt értettem, amikor egy artista szó szerint egy kifeszített kötélen táncol, pontosabban sétál, forog, ugrál, mutatványozik - pontosítok, bár inkább csak magam miatt, mert nekem más a fogalmam a táncról, mint másoknak, de ez inkább „szakmai ártalom” az esetemben. - Esetleg nem lenne kedved eljönni velem jövő pénteken vagy hétvégén a cirkuszba? - kérdezem hirtelen, amikor eszembe jut, hogy láttam mostanában ilyen plakátot. - Queensben lesz egy cirkusz a jövő héten - osztom meg vele lehetőségként, de, ha nekem nem is mond igent, lehet, van, akivel el tud menni. A gyűrűt látom az ujján, így lehet, a férjével szeretne menni. Igazából én nem terveztem, de, ha szeretné, elkísérhetem, mert alapvetően szerem az ilyet. Arra, hogy miért nem látott még cirkuszt, arra nem kérdezek rá; legalább is egyelőre. - Ezzel egyet értek- mosolygok kedvesen. Az mindegy, hogy milyen formában, stílusban/műfajban adja át a művész az érzelmeit, gondolatait, csak tudja átadni. Persze mindenre nem lehet mindenki befogadó, és ettől szép a világ, de én azért valamilyen szinten elvárom, hogy ne csak önmagának alkosson. - Ezen az e-mail címen elérsz - adok meg neki egy olyan címet, ami inkább regisztrációkhoz használok. Nézem, de ebből idegen nem tud meg rólam semmit. Mi még nem ismerjük egymást, és nem szeretem megadni a rendes e-mail címemet vagy a telefonszámomat idegennek, még a cégest sem, ha ennyire nem ismerem. A címet telefonomba írom be, hogy le tudja másolni. Erre nem tudok mit mondani. Vagy lehet, inkább nem akarok. Szerintem mindenki csalódik az életében valamiben, valakiben. De, hogy ez tényleg erősebbé tesz-e valakit, azt nem tudom, mert lehet, én inkább azt mondanám, hogy megtanulja kezelni az adott dolgot, de szerintem fájni ugyan úgy fáj. A lelki sérülés is olyan, mint a fizikai; csak azért, mert sokszor elvágod a kezed, az ugyan úgy fog fájni, mint korábban ~ már, ha nem sérül a fájdalomérzetért felelős ideg ~, csak legfeljebb megtanulod kezelni a sérülést, vagy a helyzetet. - A szavak nagyon gyakran hazudnak, a testbeszéd, a mimika, a viselkedés viszont a legtöbb esetben elárul. De ugyan ez van a hanglejtéssel is - teszem még hozzá. Nekem ez nem új, mert évek óta így élek, hogy figyelek a szavak mellett ezekre is. Venus az ütközése után megerősíti, hogy jól van, így én is nyugodtabb vagyok. - Ha nem is ennyire, de lenne mit tanulnunk tőlük - gondolok bele. Egy kis szertelenség, egy kis felelőtlenség, egy kis önfeledt öröm mindenkinek kéne, amikor minden gondját, baját, búját elfelejti. Amikor nem kell problémákat megoldani, vagy azok megoldásán agyalni. Megfogott. Nekem az elmúlt több, mint tíz évem azzal telt, hogy olyan legyek, akit nem lehet megtalálni, aki egy normálishoz közeli életet él, de amennyire lehet, rendszeren kívül, pedig nem vagyok bűnöző. Végül eszembe jut ismét egy olyan válasz, ami talán megnyugvást jelent neki, és úgy mondok igazat, hogy nem árulom el magam. - Igen. De szerintem mindenki van ezzel így, legalább egy-két dologban, már csak a társadalmi elvárások miatt is. De ez most, hogy jutott eszedbe? - kérdezek vissza, mintha nem vettem volna észre, hogy a gyűrűjére néz.
Seek freedom and become captive of your desires. Seek discipline and find your liberty.
Néha úgy érzem, hogy azok az emberek, akik nem ismernek, azt feltételezhetik rólam, hogy valami másik bolygóról jöttem, ahol nem ismertek az ilyen mások számára annyira természetes dolgok, mint például a cirkusz és a benne szereplő emberek. Aztán eltűnődök azon, hogy vajon mennyi időre lesz szükségem ahhoz, hogy mindent megismerjek magam körül és ne kelljen tovább kilógnom a sorból. Bár azt mondják, hogy az ember egész életében tanul, soha nem lehetünk elég okosak, viszont én egy kicsit túl nagy hátránnyal indítottam a második életemet, amit lehet ajándékként is felfogni akár, de számomra gyakrabban átok az. Van jó és rossz is abban, hogy végre láthatok, ha választanom kéne a vakságom és ez között, akkor inkább az utóbbira szavaznék, hiszen minden ellenére jó érzés, hogy nem kell tapogatóznom. Mindössze csak a sok jóhoz társulnak kellemetlenségek is. Nem csak az, hogy mindent meg kell még ismernem, nagyon sokat kell tanulnom, hogy utol érjem magam, de a rossz dolgok észrevételét is meg kell tanulnom megfelelően kezelni, ami talán a legnehezebb kihívás a számomra. Felébredni az álom világomból kicsit csalódás, és igaz, hogy elég sokszor elhagyom magam, de igyekszem még mindig nem feladni a reményt. - Nem igazán volt még lehetőségem látni bohócot. - válaszolok végül még mindig kicsit zavartan, majd elmosolyodok, mert a kötéltáncos magyarázata egy kicsit beindítja a képzelőerőmet, és az amit látok magam előtt, igazán tetszik, még ha nem is értem, hogy hogyan képes valaki egy kötélen mindazt megcsinálni, amiket Flor mond. Talán kicsit túloz. - Áh... már értem. Biztosan nagyon érdekes lehet. - a lelkesedésem pedig akkor lesz teljes, amikor még azt is felajánlja, hogy elvisz egyszer egy ilyen cirkuszba, ahol nem csak a bohócot ismerhetem meg, de a kötéltáncost is, és még ki tudja mennyi érdekességet lehet látni egy olyan helyen. Tudom, hogy lehetetlen mindent egyszerre megismerni, harmincöt évet nem tudok egy pillanat alatt bepótolni, de mégis annyira szeretnék már túl lenni az ilyen apróságokon. Vagyis talán egy normális életet élő embert nem hoz ennyire lázba egy cirkusz, de az én életem egyáltalán nem lehet normálisnak nevezni. - Igazából de. Ha neked nem okoz problémát, akkor szívesen elmegyek veled. Legalább nem fogok többé butaságokat kérdezni. - zavartan mosolygok rá, mert még mindig elég kellemetlen, hogy nem tudtam - sőt még most sem teljesen világos -, hogy hogyan lehet kötélen táncolni. Ennyi idősen már illett volna részt venni néhány cirkuszi mutatványon, de hát ez van. Semmiért sem vagyok hálátlan, ami az életemben történt, valahogy úgy fogom fel, hogy mindennek oka volt. Annak is, hogy az életem javát vakként kellett leélnem, és, hogy épp most sikerült az a műtét. Talán épp időben, hogy megakadályozzam azt, hogy a férjem kezébe kerüljön minden, amiért az apám verejtéket izzadva dolgozott meg. El veszem a felém nyújtott e-mail címet, a far zsebembe rejtem azt, és inkább nem közlöm vele azt is, hogy nem tudom hogyan működik az emailezés, mert már így is elég ostobának gondolhat. Majd megkérek valakit, hogy segítsen. Én még egyenlőre az olvasást és írást is gyakorlom, mert vakként kicsit máshogyan működtem. Néha még mindig megfeledkezem arról, hogy látok, és nagyon sok mozdulatom még mindig hasonlít ahhoz, amikor csak tapogatóztam, sőt még a fehér botom is megvan, amivel akkor közlekedtem, és sokszor még most is ösztönösen venném magamhoz. - Igen. Ezt már én is kezdem kitapasztalni. De tudod vannak olyanok, akiknek nem adatott meg a testbeszédekből olvasni. Van, akinek meg kell tanulnia a szavak mögé látni és, ha valaki jól játszik azokkal, akkor az ilyen embereket nagyon könnyen sikerül átverniük. - Rick bizony nagyon jó abban, hogy mindenkinek azt mondja, amit az hallani akar, én pedig voltam olyan naív, hogy szinte ittam minden egyes szavát. Most, hogy már látom is, hogy miket csinál, kevésbé hiszek neki, da ha olyan a hangulata, akkor van, hogy sikerül megtévesztenie és sokszor még én érzem magam hülyének, amiért rossz dolgokkal vádolom. Persze végül mindig rájövök, hogy az igazán nagy baj nem velem van. Ő tipikusan egy olyan ember, akiből hiányzik az emberség és empátia. A kisgyerek nekem ütközése szerencsére kibillent a gondolkodásomból és ezért még hálás is vagyok neki. Mosolyogva bólintok a Flor szavaira, mert biza, senki nem lehet jobb tanítómester egy kisgyereknél. Ők az egyedüli teljesen őszinte lények ezen a földön, addig legalábbis amig fel nem nőnek, és nem szippantja be őket is a világban lévő rengeteg gonoszság. - Nem tudom. Azt hiszem, hogy megártott a friss levegő. - hátrálok végül ki a válasz adás elől, mert rájövök, hogy kicsit megfeledkeztem magamról. Leengedem a kezem, majd eldobom egy közeli kukába, az időközben elfogyott vattacukorból megmaradt pálcikát. - Nemsokára talán mennem kéne. - teszem aztán hozzá, mert rá eszmélek, hogy az időérzékem is elveszett azóta, hogy ki jöttem a parkba. Bár Rick este előtt nem nagyon szokott haza érni, de mégsem szeretném, hogy bármelyik alkalmazottunk is elárulja, hogy sokáig maradtam kint. - De előtte azt hiszem, hogy mégis csak veszek egy héliumos lufit. - mivel ismét előttünk van egy férfi, aki lufikat árul, eszembe jut újból, hogy mire vagyok még igazán kívéncsi. Muszáj látnom, hogy milyen mikor az elrepül, még ha nem is itt a parkban. Hisz egyszer már Flor elmondta, hogy Ő azt mennyire nem szeretné, ha elengedném.
Nem akarok vájkálni az életében, de egyre több a kérdőjel a fejemben vele kapcsolatban, és ez egyre jobban zavar. De próbálom visszafogni kíváncsi énemet, mert valamiért úgy érzem, hogy nem akar erről beszélni, amit tényleg szeretnék tiszteletben tartani. Ezért csak bólintok párat pókerarccal, jelezvén, hogy tudomásul vettem, hogy még nem látott bohócot. - Valóban az, érdekes, látványos, és izgalmas is, miközben csodálattal nézed, hogy mire képesek - mosolygok a válasz közben, amit már a kötéltáncosokra értek. - Már miért okozna problémát? - kérdezem kicsit értetlenkedve. - Ha az lenne, fel sem ajánlottam volna - teszem hozzá őszintén. - Egyébként szerintem igazából nincs buta kérdés, mert én még mindig azt gondolom, hogy inkább kérdezzünk, minthogy félreértés miatt legyen sértődés, vagy más esetben, bajt csináljunk[/i] - mosolygok. Hogy félreértés miatt lesz veszekedés, vagy sértődés, vagy pedig rosszul csinálunk meg valamit, vagy rosszabb esetben kárt is teszünk, az csak az adott helyzeten múlik. De, ha ezek elkerülhetőek egy „buta kérdéssel”, akkor inkább tegyük fel; legalább is én így gondolom. Ha a munkahelyen is van nálam egy újonc, akkor is mindig úgy vagyok vele, hogy inkább kérdezzen meg mindent kétszer-háromszor is, minthogy rosszul legyen megcsinálva a munka. - Egyébként mikor lenne neked a legalkalmasabb? Mármint most arra gondolok, hogy melyik hétvégi nap és inkább délelőtt vagy estefelé? - kérdezem kedvesen. A pontos időpontot most úgy sem fogjuk tudni megbeszélni, mert nem tudom, mikor vannak előadások. Ennyire nem mélyedtem még bele a témába. Figyelmesen hallgatom a véleményét, és valahol egyet kell értenem vele, de van, ahol ez nincs így. Én sokat foglalkoztam már ezzel, és egy idő után tudatosan is, ami sokat fejlesztett a korábbi „képességeimen”. - Igen, vannak olyanok, akik lényegében születésüktől kezdve profi módon tudnak másokat befolyásolni, másokkal játszani, és ezek általában felnőtt korukra svindlisek leszenek, de a jobbik eset, ha „csak” - teszem idézőjelbe - hamisítanak, pénzt csalnak ki másoktól, és inkább fehérgalléros bűnözők lesznek, mint, ha fizikai vagy súlyos, akár életre szóló lelki sebeket okoznak másoknak. - Azt már nem teszem hozzá hangosan, hogy ez a viselkedés a pszichopatákra és szociopatákra jellemző leginkább. - Viszont meg lehet tanulni, hogy hogyan lehet másokban, a testbeszédben olvasni - mosolygok kedvesen. - És tudom, hogy nem lehetetlen megtanulni, de idő kell hozzá. Hogy mennyi, az egyénenként változhat, de bizonyos szintig tudom, hogy mindenki által tanulható - próbálom megnyugtatni, mert valamiért úgy érzem, hogy szeretné ezt megtanulni, csak valamiért még nem sikerült neki. Az okot pedig még csak kitalálni sem próbálom, mert ennek tényleg nagyon sok oka lehet, az időhiánytól kezdve, egészen addig, hogy csak mostanában érte valami olyan hatás, amiért ennek hirtelen a szükségességét érzi. Egyelőre pedig nem ajánlom fel neki, hogy személyesen segítek neki, de, ha kérdése van, akkor megpróbálok majd a segítségére lenni, útba igazítani, hogy hol is kezdhetné, ha valóban érdekli. A táncban, a spanyolban képes vagyok visszamenni az alapokra, de ebben nem, mert erre még nem volt szükségem. Így viszont, tanítani sem igazán tudnám. Az alapokat én a negatív tapasztalatok ideje alatt szereztem, és nem akarom, hogy valaki így tanulja meg. Hogy ettől a témától mennyire visz minket messzire az előbbi kisebb koccanás, majd kiderül, de erőltetni nem szeretném. A válasza után csak egy kis ideig érdeklődve figyelem az arcát, de nem teszem szóvá, hogy már hallottam ettől sokkal jobb kifogást is. - És most hogy érzed? Erre még igényt tartasz? Vagy mi legyen vele? - kérdezem kicsit megmozgatva az én kezemben lévő tömény cukrot, amit vattacukornak hívnak. Ha nem kéri, lehet, ez is a kukában végzi, vagy nem tudom. Én nem érzem úgy, hogy meg tudnám enni. - Ha gondolod, és nem zavar a társaságom, elkísérhetlek még egy darabig - ajánlom fel neki kedvesen, de abból sem lesz sértődés a részemről, ha nemet mond. Nem akarok tolakodó lenni, csak úgy vettem észre, legalább is eddig, hogy jól elvoltunk egymás társaságában. - Akkor tedd azt - mosolygok kedvesen. - És meg is hívlak rá, ha szeretnéd - ajánlom fel neki kedvesen.
Seek freedom and become captive of your desires. Seek discipline and find your liberty.
Vakként sokszor gondolkodtam el azon, hogy milyen lehet látni az embereket, az állatokat, bizonyos tárgyakat, amelyeket elképzelni sem tudtam, és bár néha vissza vágyok inkább abba az életbe, hiszen akkor nem volt más dolgom, mint bízni azokban, akik körülvesznek, máskor pedig hálás vagyok azért, hogy annak ellenére, hogy elveszítettem a reményt, most itt vagyok, és nem csak tapogatózva kell felismernem néhány dolgot, hanem láthatom is. Azonban mégis vannak benne nehézségek, hiszen olyan apróságokon akadok fenn, mint egy bohóc. Az egyedüli, amit biztosan tudok arról az emberről, aki annak öltözik, hogy az a dolga, hogy szórakoztassa a közönséget, meg, hogy állítólag nagy piros orra van, színes haja és ruhája, na meg legalább kétszer akkora a cipője, mint amekkora a láb mérete. Anyu legalábbis valahogy így próbálta körülírni. Mégsem igazán tudom eldönteni, hogy ez valóban vicces lehet-e, vagy inkább ijesztő? Mármint mi értelme annak, hogy az ember saját magát lejárassa azzal, hogy bohócnak öltözik és úgy is viselkedik? Épp ezért sem esik nehezemre elutasítani a Flor meghívását, mert a gyermeki kíváncsiságom hamar a hatalmába kerít, és már szinte várom azt a hétvégét, amikor elmehetünk egy cirkuszba. - Ez esetben akkor mindenképp megpróbálom úgy megoldani, hogy elmehessünk együtt. - bólintok lelkesen, és örülök annak, hogy nem látok rajta semmi olyasmi arckifejezést, amely azt sugallná, hogy ostobának néz csak azért, mert nem nagyon vagyok jártas néhány dologgal kapcsolatban. Sőt... valójában elég sok minden van még mindig, amiről fogalmam sincs. - Köszönöm, hogy megértesz. - mosolygok felé kedvesen, hiszen valóban hálás vagyok azért, mert nem áll szándékában ítélkezni, pedig még csak nem is tudhatja, hogy miért vagyok ennyire tudatlan egyes dolgokat illetően. Örülök, hogy nem kérdez, mert nem szívesen beszélek idegeneknek arról, hogy hogyan éltem évtizedeken keresztül. Nem azért, mert szégyellném, sőt... igazából büszke vagyok arra, hogy annak ellenére, hogy minden fekete volt körülöttem, mindig képes voltam mosolyogva elfogadni azt, hogy más vagyok, mint a legtöbb ember, hiszen számomra valahogy az volt a természetes, hogy nem láthatom azt, amit mások igen. A fantáziámat használtam, bár nem tagadom azért sokszor nagyon bántott. Leginkább gyerekként, mert nem csinálhattam olyan dolgokat, amit a korombeliek. Ha meg mégis, akkor semmiképp sem egyedül, és talán az élmény sem ugyanaz lehetett, mint másoknak. - Hmm... szerintem inkább péntek. És mindenképp napközben. - mert akkor a férjem sincs otthon, és kevesebb arra az esély, hogy megakadályozza, hogy elmenjek valami ostoba kifogással. Bár újabban mindennap késő este ér haza, van tippem arra is, hogy miért. Sóhajtok egyet, majd inkább a körülöttünk lévő emberekre koncentrálok, na meg a Flor szavaira, hogy eltereljem a gondolataimat arról, hogy a látásom visszaszerzésével mennyire változott meg az életem. Hazugságban éltem, ennek a felismerésével pedig nem olyan egyszerű megbírkózni. - Mindezt úgy mondod, mintha ismernél ilyen embereket. - újból felé nézek érdeklődve, próbálom az arcát fürkészve egy kicsit jobban belelátni a lelkébe is, de semmiképp sem szeretnék tolakodó lenni. De valahogy úgy beszél azokról az emberekről, mintha Ő maga is tapasztalta volna már, hogy milyen lelki terrorban élni. Lehet, hogy több közös van bennünk, mint azt gondolnán. - Mondjuk úgy, hogy én még tanulgatom. De rajtad azt látom, hogy van benned kicsi szomorúság. Mármint úgy tűnik, mintha már sok mindent tapasztaltál volna meg. - a szavai leginkább azok, amik erre utalnak, mert az arcát nézve azért olyan, mintha nagyon is tudná, hogy hogyan kll elrejtenie az érzéseit. Mert amúgy szerintem a legtöbb ember épp ilyen. Senki sem szereti, ha észre veszi rajtuk bárki is a gyengeségüket. Néha keménynek kell mutatnunk magunkat már csak azért is, hogy kevésbé tűnjünk sebezhetőnek. Persze nem várom azt el Flortól, hogy éppen velem ossza meg az életét, hiszen két idegen vagyunk az egymás számára, de ha mégis szeretne beszélni, természetesen meghallgatom. Ha valaki, hát én pontosan tudom, hogy milyen jó érzés beszélni arról, ami bennünk van, sokszor még csak válaszokra sincs szükségem. Épp elég az, ha valaki csak némán hallgat. Ettől eltekintve azért, bárkinek én sem öntöm ki a lelkem, mert az a rövid idő, amióta látok, épp elegendő volt ahhoz, hogy rájöjjek: nem mindenki a barátunk, aki annak mutatja magát. Gondolataimból a Flor szavai térítenek vissza a valóságba, és először kicsit értetlenül nézek rá, majd a kezében lévő vattacukorra. - Nem hiszem, hogy olyan jó ötlet lenne... - válaszolok végül, majd hamar körbe pillantok, hogy mit is tudjunk kezdeni vele. Eldobni kár lenne. Ekkor akad meg a szemem az egyik padon ülő nőben, akinek meggyötört arca van miközben az alig pár hónapos babáját tarthatja a karjában, és mellette ül, egy aranyos szőke hajú kislány is, akivel épp akkor találkozik a tekintetem. Szégyenlősen hamar el fordul tőlem, és a lábait kezdi lógatni, olyan kicsi, hogy az nem is éri a földet. Kicsit szomorúnak tűnik a nő, a kislány sem teljesen ápolt, és én azonnal meg is sajnálom őket. Mindenki nem engedheti meg magának azt, hogy vattacukrot vegyen. - Na várj, csak... - el veszem Flortól a vattacukrot, majd mosolyogva lépek od a kislányhoz és nyújtom azt át neki. Lelkesen mosolyog, majd az anyukájára néz, aki egy bólintással jelzi neki, hogy el veheti. Na azt hiszem, hogy ezek a pillanatokért érdemes élni. Még megsimogatom a kislány arcát, aztán vissza is lépkedek Flor mellé. - Úgy örült neki. - mielőtt tovább lépkednénk, még vissza pillantok, a kislány arca is egyből megváltozott. Mosolyogva kezd neki az édesség evésének, ami engem örömmel tölt el. Aztán eszembe jut, hogy már elég régen kint bóklászok, és, hogy az esetleges balhét elkerüljem, talán jobb lenne haza mennem. Még akkor is, ha jól érzem magam a Flor társaságában. - Egyáltalán nem zavar. Majd leintek valahol egy taxit. - mosolygok felé lelkesen, de azért ismét meglátva a lufi árust, még mindig nem mondtam le róla. - Elfogadom. - vigyorgok rá Florra, majd mellette lépkedve veszem célba a héliumos lufikat. Egészen biztos, hogy gyerekesnek gondol, de ez most valahogy egyáltalán nem zavar. Néha valóban annak is érzem magam. Talán azért, mert ki maradt számomra a valódi gyermekkor. Mármint sok mindent nem tehettem meg, amit mások viszont igen. Megállva előttünk azonban elgondolkodok azon, hogy melyiket is válasszam, mert sajnos arra is rá jöttem, hogy még csak kedvenc színem sem igazán van. Mármint vakként nem ismerhettem a színeket, azokat nem igazán lehetet hogyan körbe írni. Sőt, azt csak most nem olyan rég tanultam meg. Tetszik azonban, hogy a legtöbb mind különböző figurákat ábrázolnak, mintha valami rajzfilm szereplők lennének. Azért nyílván nem választhatok olyant. - Na mit gondolsz? Melyik legyen? - tanácstalanul nézek rá, teljesen rá bízva a döntést, de ha meg neki is mindegy, akkor biztosan sikerülni fog nekem is választanom. Csak valahogy megszoktam, hogy mindig mások hoznak döntést helyettem. Leginkább a férjem.
- Én nem szeretek valakit elítélni az alapján, hogy valamit nem tud. Senki sem tud mindent, és igazából, aki elég sokat tud, az tudja igazán, hogy valójában milyen keveset is tud - mosolygok kedvesen. - Hogy nem voltál még ilyen helyen, annak számtalan oka lehet, és, ha rám tartozna, akkor biztosan megosztottad volna velem. De ettől függetlenül is biztos vagyok abban, hogy bőven van olyan dolog, ami Neked természetes, én meg azt sem tudom, hogy eszik-e vagy isszák - szélesedik ki a mosolyom kedvesen. Ezzel viszont el is árultam, hogy nem fogok a múltjában kutakodni, de, ha szeretné, megoszthatja velem, hogy miért nem járt még cirkuszban, vagy legalább TV-ben miért nem látott még ilyen előadást. Bár az nagyon más, mint élőben. - Na, akkor nézzük is meg, ha már ennyi mindent megbeszéltünk - veszem elő a telefonomat, és megnyitom a keresőt, hogy rákeressek a hamarosan Queensben lévő cirkuszi előadásokra. - Áh! Itt is van - nyitom meg az oldat - péntek… - mondom hangosan is, ahogy keresem a szót az előadások időpontjánál - délután négy óra az első előadás - tartom úgy a telefont, hogy ő is lássa a kijelzőn. - Ez nekem is jó lenne, mert akkorra biztosan végzek a munkában, és oda is érek a helyszínre - mondom magabiztosan, mert pénteken hamarabb szoktam végezni, és arra a hétvégére még tanítványom sincs, az edzést pedig bármikor megcsinálhatom, amit aznapra tervezek. És Manhattanből is kényelmesen Queensbe érek. - Már nagyon régen voltam, de szerintem két óránál nem hosszabb egy ilyen előadás - mondom, látva a következő időpontokat, és tudom, hogy az előadások között pihenő is van, meg arra is kell idő, hogy a nézők váltsák egymást. Azon, hogy miért nappal akar menni, nem akadok fent, mert nem mindenki szeret este, sötétedéskor kint mászkálni, főleg nem Queensben. De a nagy sóhaj nem kerüli el a figyelmemet, bár nem tudom hová tenni. De egyre biztosabb vagyok abban, hogy valami nagyon nem stimmel az életével. - Tío volt katona, és most az FBI-nál dolgozik, főleg gyilkossági ügyekben, és bár nem szándékosan, de találkoztam már olyan túlélőkkel, vagy elkövetőkkel, akiket lelki terrorban tartottak - mondok csak ennyit, ami száz százalékban igaz, de azt, hogy én is átéltem, azt nem teszem hozzá. - De szerintem a legtöbben találkoztunk már egyébként is olyannal, aki ezzel a módszerrel próbált felénk kerekedni, akár munkahelyen, akár iskolában, akár magánéletben - mondok még egy olyat, ami nagyon jellemző, de nem lehet az én múltamra következtetni belőle. A katonaságot pedig csak azért említettem, mert ott is nagyon sok kiképző, felettes ezt a módszert alkalmazza, és Tío történetein keresztül is lejön ez a fajta bánásmód, bár ő sosem használja, legfeljebb, ha a kihallgatás során ez a célravezető a bűnözővel szemben. - De tudom, hogy van kiút ebből, de segítség kell hozzá, mert egyedül, bár nem lehetetlen, majdnem felér azzal - osztom meg vele a dolgot. Kevés embernek van annyi ereje, hogy egyedül kitaláljon egy olyan ember mellől, aki lelkileg terrorizálja, elnyomja, mert pont azt a részét támadja, teszi tönkre, amiből erőt merít a cselekvésre. Én megléptem, bár engem testileg is bántottak, de iszonyú makacs is tudok lenni, és ez a halálfélelemmel együtt elég erőt adott, hogy meg tudjak lépni. Bár a végleges, vagy annak tűnő lezáráshoz nekem is kellett segítség, nem is kevés, nem is akárhonnan, mert az FBI is köztük volt, akik lecsukták a mostohacsaládomat. Nyíltan viszont nem ajánlom fel a segítségemet, mert csak sejtem, hogy bajban van. Ráadásul nekem is jobban kellene tudnom a részleteket, hogy tudjam, ha belemászok, mibe mászok bele, mert lehet, kell a hatóság segítsége is. Az iránymutatást tudom, honnan lehet megszerezni, de ehhez is részletek kellenek, hogy ők is jó felé indítsanak. A vattacukorra adott megjegyzésére csak kedvesen elmosolyodok, mert valahogy nem lepett meg a válasza. De nekem ötletem sincs, hogy mit is kezdhetnék vele, mert kidobni nagyon sajnálnám, de megenni képtelen vagyok. Viszont úgy tűnik, hogy Venus hamar megtalálja a megoldást, és, amint elindul a nő és a két gyerek felé, én is megvilágosodok, hogy mit is tervez, és én csak mosolyogva figyelem a jelenetet. Borzalmas belegondolni, hogy miken is mennek keresztül egyes emberek, családok, bár az én életem sem volt könnyű. Tudom, hogy nem csak én élek, éltem át szörnyűségeket, de még így is rossz azzal szembesülni, hogy a világ nem változik pozitív irányba, és bár nem vagyok túl idős, de a szegénységre még mindig nincs megoldás mindenki számára, még mindig vannak nagyon nehéz sorsok. - Igen, valóban - mondok csak ennyit, de nem akarok ettől jobban belemenni. - Nem tudom, merre laksz, de nekem van időm, bármerre elkísérhetlek, ameddig gondolod - ajánlom fel neki, de úgy, hogy nem arra értem, hogy hazáig kísérem, hanem eldöntheti, hogy meddig akarja megosztani velem az útvonalát. - Akkor menjünk - indulok meg a lufiárus felé. A lelkesedése egy kisgyereké, ami bár fura, valahogy nem zavar. Ilyen embereknek is kell lenniük. - Nos, én azt javasolnám, hogy azt válaszd, amelyik a legjobban tetszik, amelyiken legelőször megakadt a szemed - adok neki egy tanácsot, anélkül, hogy konkrétan megmondanám, hogy mit válasszon. Az árus előtt még vannak jócskán vásárlók, így nem is kell sietnie a döntéssel.
Seek freedom and become captive of your desires. Seek discipline and find your liberty.
Igazából sosem okozott problémát az ismerkedés, mindig is szerettem új embereket magam köré, viszont amióta a látásom visszatért és rájöttem, hogy nem minden ember olyan, mint amilyennek gondoltam, sokkal óvatosabb vagyok. Flor nem tűnik olyannak, akit a rossz szándék vezérelne, éppen ezért, minden esélyt szeretnék megadni arra, hogy legalább megpróbáljunk valami jót kihozni az ismeretségünkből. Az pedig, hogy el jön velem egy cirkuszba, csakhogy enyhítsem a kíváncsiságomat, számomra nagyon értékelendő. Biztosra veszem, hogy Ő már egy pár olyan előadáson volt, meglehet, hogy nem is fog számára semmi újdonságot okozni az az élmény én viszont még csak most ízlelgetem az élet valódi szépségeit, mert biza minden rossz ellenére azért próbálkozok a jókat is megélni. Megmosolyogtatnak a szavai és az, hogy nem akar faggatózni, még csak nem is tűnik úgy, mintha vicces lenne a számára, hogy ennyi idős fejjel, fogalmam sincs, hogy milyen is egy cirkusz, de válaszul csak hálásan bólintok, és nem is áll szándékomban ennél többet mondani. Nem azért nem akarom elmondani neki azt, hogy mi is áll rengeteg miértek mögött, mert kételkedek a jóságában, csak egyszerűen nem akarom elrontani a pillanatot. Nem szeretném, hogy elkezdjen sajnálkozni, ahogyan azt minden egyes ember is teszi a közvetlen környezetemben. Igazából én büszke vagyok mindarra, amin keresztül mentem, és hiszem, hogy előbb vagy utóbb sikerül mindent megtanulnom, ami szükséges a normális életmódhoz. Az elő vett telefonjára sandítok és próbálom követni az ujjait, amelyek olyan gyorsan járnak a készüléken, de végül meghagyom a kutakodást neki, nekem ilyen gyorsasággal ez még nem megy. Szerencse, hogy a telefonom még mindig a régi, és arra direkt olyan program van beállítva, ami a látássérülteknek kedvező. Így elég ha beszélek hozzá. Most a külömbség csak annyi, hogy a telefonomon látom is azt, hogy miképpen teljesíti a készülék a megadott parancsokat. - Péntek délután négy óra. Az tökéletes. - ismétlem utána, hogy biztosan megjegyezzem a kitűzött időpontot, és hírtelen olyan izgatottá is válok. Már rendesen várom, hogy elérkezzünk ahhoz a naphoz és átélhessem azt az élményt, amit egy cirkuszi előadás vált ki az emberekből. - A két óra még belefér. Sötétedés előtt lesz is időm haza érni. - bólogatok még mindig hatalmas lelkesedéssel. Talán mégsem minden ember gonosz ezen a földön. Nagyon úgy néz ki, hogy vannak olyanok is, akik önzetlenül akarnak jót tenni másokért. Pesze azért én is tudom, hogy nem telt el olyan sok idő azóta, hogy megismerkedtünk Florral, nehéz megállapítani, hogy valóban olyan-e, mint amilyennek látszik, de a benne rejlő titokzatosság valamiért azt sugallja, hogy bízhatok benne. - Tio? Ő a párod? - kíváncsiskodok mosolyogva, de egyáltalán nem sértődök meg, ha nem válaszol majd rá, mert ahogyan én sem szeretek a magánéletemről beszélni, úgy Ő is vélekedhet hasonlóan. - Igen... sajnos elég sok olyan ember van, aki képes kiszűrni az emberek gyenge pontját, és akkor és ott támad, ahol a legjobban fáj. - fűzöm hozzá úgy téve, mintha nem saját magamról beszélnék, csak én is ismernék olyan embereket, akik hasonló kegyetlenség áldozatává váltak. A legrosszabb az, hogy én csak most kezdek ráébredni arra, hogy az, amit szerelemnek hittem, valójában egy zsarnok férfi akarata volt, aki kihasználta a vakságom, és úgy tett, mintha fontos lennék a számára. Azt hittem, hogy engem szeret, önmagamért, mostanra viszont rájöttem, hogy csak egy eszköz vagyok a hatalomra vágyásához. - Na és mi van akkor, ha mindenki látja, hogy valakinek segítségre lenne szüksége, de senki sem akar segíteni? Úgy értem, hogy lehet vannak olyan emberek, akik elfogadják a sorsukat, mert azt hiszik, hogy már késő rajta változtatni... - még mindig nem akarok saját magamra célozni, de egyre inkább úgy hangozhat, mintha valóban magamról beszélnék. Én bele törődtem volna a sorsomba? Néha úgy gondolom, hogy igen, máskor pedig csak úgy teszek, mintha bele törődtem volna, hogy ennyi jár nekem, de közben azon kattog a fejem, hogy miképpen mutassam meg a világnak a férjem valódi arcát, amelyet egyre többször megmutat nekem. Egyenlőre sajnos az Ő szava van az enyémmel szemben, ami azért is hihetőbb, mert én az életemet vakként éltem. Mégis hogyan ismerhetném fel a valóságot a képzelgéstől? Szerencsére sikerül elterelnem a gondolataimat a vattacukorral és azzal a kislánnyal, aki szemében látszott a csillogás, amint át adtam az édességet neki. Sajnos vannak olyan nehéz helyzetben lévő családok, akiknek még egy vattacukor megvásárlása is hatalmas fejfájást okoz. Rendesen jól esik a lelkemnek az, hogy egy kicsit boldogabbá tehettem a gyereket, holott jól tudom, hogy attól még nem lesz jobb az élete. Látni rajta a pillanatnyi boldogságot, azonban megkönnyebbülés a számomra. Visszatérve Florhoz döntök úgy, hogy mégis csak veszek egy lufit mielőtt haza mennénk, és az, hogy szeretne egy darabig elkísérni mindenképp jó érzéssel tölt el. Ez azt jelentheti, hogy szeret a társaságomban lenni. Vagy legalábbis inkább erre akarok gondolni, mint arra, hogy hátsó szándékai lennének. Már mindössze csak az okoz fejtörést, hogy a rengeteg aranyos lufi közül melyiket is válasszam. Mindegyik a maga módján egyedi, még a rajfilm figurák is, amelyeket nem is igazán ismerek fel. - Oké. Akkor legyen az. - bökök egy sötétkék lufi fele, amelyiket sárga csillagok díszelegnek, olyan, mint egy sötét égbolt. - Szeretem a csillagokat. Bár a sötétséget annyira nem. De a csillagok gyönyörűk a sötét égen. - még mindig annyira furcsa, hogy miképpen jelképezik a csillagot, miközben az égre nézve semmi mást nem látsz egy apró, fénylő pontnál. Mégis mindig elvarázsolnak. Szinte minden este a kertből figyelem Őket és próbálom megfejteni, hogy mi is olyan különleges bennük.
Szeretek embereket megismerni, beszélgetni, de nekem ez nem egyszerű. Az új emberek idegenek, akiknek igazán sosem lehet tudni a hátsó szándékát, még akkor sem, ha egyébként egész jó emberismerőnek tartom magam. De ott van az is, hogy nem tudhatom, kiket ismer, így ki az, akivel megosztja, még, ha névtelenül is, az általam mesélt dolgokat, mert az esélye megvan, hogy olyan fülébe jut vissza, aki a mostohabátyám besúgója. Persze ez ebben a formában spekuláció, de az esély megvan, még, ha egészen minimális is, viszont rám nézve a következmény végzetes lenne. Viszont úgy beszélgetni valakivel, hogy nem oszthatom meg magamról az infókat, ráadásul sok esetben azt sem, ami más számára hétköznapi, természetes dolog, de nálam árulkodó is lehet, nagyon nehéz, szinte lehetetlen. Nem tudom, hogy mi van Venus múltjában, de ő sem az átlagosok életét éli, vagy élhette, de nem akarom faggatni, főleg, hogy nagyon úgy tűnik, ő sem akar erről beszélni. Meg egyébként sem lenne a részemről fair, mert tudom, hogy én sem fogok mindent megosztani vele. Ezen beszélgetési akadályok ellenére is, úgy tűnik, nagyon jól elbeszélgetünk egymással. Vannak szokatlan, fura dolgok körülötte, de igyekszek átlibbenni rajtuk, és apróbb meglepettségeknél nem nagyobb dolgot tulajdonítani neki(k). Látom, hogy próbálja lekövetni, hogy mit ügyködök a telefonomon, és próbálom is hagyni neki, de egy idő után mégis feladja. Nem tudom, hogy én tartottam úgy, hogy nem látta, vagy más miatt adta fel, de nem kizárni akartam, csak ezek a modern telefonok nem ergonomikusak, és nem szeretném összetörni azzal, hogy elejtem. Amikor viszont már megtalálom, amit mutatni akarok, akkor jobban figyelek arra, hogy ő is kényelmesen lássa a kijelzőt. - Remek. Akkor megbeszélve - nyugtázom én is a dolgot. - Szerintem így biztosan, ettől nem kell félned - nyugtatom meg, hiszen még nagyon soká sötétedik nyár lévén, így még Queensből is hazaérhet, szinte bárhol is legyen a város határain belül. Nem kérdezem, miért szeretne ennyire hazaérni, mert bármi lehet ennek a hátterében, és igazából én is jobbnak látom, ha egy lány/nő sötétedés előtt hazaér, nekem is jobb lenne, de sajnos az én életvitelem mellett ez nem kivitelezhető. A következő kérdése még rendesen összezavar, és zavarba is hoz, így meg is rázom a fejemet, hogy kitisztuljon. Ez segít, és rá is jövök, hogy mi zavarhatta meg. - Nem - nevetem el magam enyhén. - A „tío” spanyolul annyit tesz, hogy „nagybácsi”, csak nálam ez már névvé avanzsált nála - mondom mosolyogva. A munkahelyén is, ha megjelenek, és olyannal találkozok, akivel ismerjük egymás, csak annyit kérdezek, hogy ”Tío bent van?” és már kapom is a választ. Nála ez még akkor is jogos kérdés volt, amikor otthon laktam, hiszen FBI ügynök, így bármikor lehet(ett) terepen. - Igen, vannak ilyenek - értek egyet, és bár én is közéjük tartozom; mármint azok közé, aki hamar rájön a másik gyengepontjára; ezt csak akkor alkalmazom, ha az az illető is ezt használja, vagy olyan sokat ártott nekem, hogy már nincs más mód, hogy leállítsam. De ez nagyon elenyészően ritka. Olyannal szemben viszont, aki engem sosem bántott, vagy szó szerint nincs tőle veszélyben az életem, annál ezt sosem alkalmazom, és nem is alkalmaznám. Tudom, hogy nem szép dolog, de valakit addig piszkálni, szekálni, amíg a sértett testileg és/vagy lelkileg teljesen ki nem készül, és el nem lehetetlenül a legrosszabb esetben akár az öngyilkosságba kergetik, azt sem lehet tűrni. Én pedig csak ilyen végső esetben, ha nagyon nincs más menekülési útvonal, csak akkor alkalmazom, és csak annyira, amennyire ő teszi. Lényegében tükröt igyekszek mutatni a másik félnek. Ezt egyesek biztos rossz dolognak ítélik, de én sokszor úgy vagyok vele, hogy az adott helyzetet csak az ítélheti meg igazán, aki volt már ilyenben. Majd komolyan elgondolkozok a kérdésén. Nem tudom mi, talán a szavak, vagy a hangsúly, de valami azt súgja, hogy önmagáról beszél. Veszek is egy nagyobb levegőt, hogy átfogó képet adjak neki minden oldalról. - Ennek nagyon sok oldala és kimenetele van. Sokszor az adott szituáció is meghatározza. Sajnos, nem sajnos, ez nézőpont kérdése, de tudok olyat, akit a közeli hozzátartozói addig gyötörtek lelkileg, és testileg is, hogy végül úgy bekattant, hogy megölte a főkolompost, majd mindent úgy folytatott, ahogy megszokta, bár feladta magát, de mielőtt kiértek a rendőrök rendet rakott, feltakarított. Nem bizonyítékot akart eltüntetni, csak benne ragadt az, hogy „mit szólnának, hogy milyen háziasszony, ha ilyen koszra érkeznének meg”. Bár ez a legvégső eset - teszem hozzá megnyugtatóan. - De sajnos tényleg vannak olyanok is, akik annyira feladják, annyira nem találják a kiutat, hogy abban a személyes poklukban élik le az egész életüket, bár lehet, hogy önkezűleg végeznek magukkal, mert annyira nem bírják. Viszont én mindig azt mondom, hogy, ha valaki eljut odáig, hogy felismeri, hogy bajban van, akkor próbáljon segítséget kérni. De, ha nagyon nem tud kiben megbízni, akkor a legnehezebb, de tudok olyat, akinek még így is, önerőből sikerült ki kijutnia egy nagyon lehetetlennek tűnő helyzetből - osztom meg vele, de azt már nem teszem hozzá, hogy önmagamról beszélek. - Vagy, ha valaki azt sejti, hogy valaki bajban van, akkor próbáljon neki segíteni - mondom kicsit félve, mert nem tudom, hogy mennyire látom jól a helyzetét, és, ha igen, mennyire kész ezt felvállalni. De nem tudom megállni, hogy ne nézzek rá fürkészőbben. Próbálok valahogy infót szerezni tőle; hogy kérhet tőlem segítséget, ha akar, vagy felajánlhatom-e neki segítségemet; fel kell-e ajánlanom a segítségemet. - Rendben - mondom mosolyogva, és megjegyezve, hogy melyik léggömböt is választotta, ha az előttünk lévők rendezték soraikat. Ahogy pedig mi kerülünk sorra, meg is veszem a kért lufit, az árus pedig Venus kezébe adja. - De a sötét nélkül nem tudnánk ennyire értékelni a fényt, hiszen a csillagok sem látszódnak, ha nincs sötét - teszem hozzá kedvesen, és a többi dologról nem ejtek szót, hogy mennyire rossz lenne, ha nem lenne sötétség. De az is világossá válik a számomra, hogy valami nagyon rossz élménye lehet a sötétséggel kapcsolatban. Persze, hogy mi, azt nem tudom, mert bármi állhat mögötte, főleg, hogy nem tértünk ki jobban, hogy milyen sötétségről is van most szó. A szobában, az utcában lévő sötétségre gondol, vagy mindenhol az éjszaka folyamán, esetleg teljesen máshol, más kontextusban a sötétségre.
Kezdőlap
