Életvidám, társasági személy, akire mindig számíthatnak a barátai. Talán néha még abba is beleüti az orrát, amibe nem kéne, de ez sosem rosszindulatból vagy ártó szándékból teszi, amit általában tudnak is róla. Annak ellenére, hogy gazdagok a szülei nincs elszállva magától, és nem néz le másokat a származásuk miatt. Nagyon érdekli a pszichológia, így belelát az emberekbe, de nem akar ezzel hivatásszerűen foglalkozni. Szeret meghallgatni másokat, és próbál tanácsokat adni, ha úgy érzi, a másiknak arra van szüksége.

A szüleim fiatalon nem voltak valami gazdagok, bár szegényeknek sem mondanám őket, olyan kényelmes életet éltek. Az egyetemen ismerkedtek meg, és miután elvégezték összeházasodtak és közös vállalkozást nyitottak, ami egészen gyorsan, néhány év alatt elképesztően sikeres lett. A bátyám, aki nálam két évvel idősebb, fogja majd átvenni a cég irányítását. Ez nem kényszer, hanem ő valóban ezzel akar foglalkozni. Szerencsére Anyu és Apu sosem kényszerített minket arra, hogy az ő álmaikat valósítsuk meg vagy vigyük tovább, de nagyon jól esett nekik, hogy ő ezt +szeretné folytatni. Egy ideig én is azt hittem ezzel akarok foglalkozni, így be is iratkoztam a NYU vállalatvezetés szakirányra, de valahogy nem nekem volt való. Így átmentem a Cornellre, éghajlatkutatás szakra.
A középiskola nekem nem volt olyan tragikus, mert voltak nagyon jó barátaim, akikkel még mindig tartom a kapcsolatot, bár a távolság miatt már nem személyesen. Hiányoznak, de nem bántam meg, hogy New Yorkba jöttem, szeretek itt lenni, bár azért hiányzik Oslo és a család. A nyári hőmérséklet is nekem kicsit magas, mert nem ehhez vagyok szokva. Viszont, amikor az itteniek már javában hosszú nadrágban és dzsekiben mászkálnak, én simán képes vagyok egy háromnegyedes vagy rövidnadrágban meg egy szál pólóban flangálni.
Itt valóban nem olcsó mulatság a tanulás, de szerencsére apu megígérte, hogy, ha jó jegyeim lesznek, akkor végig fizeti a tandíjat és a szállást is, és még az sem zavarta, hogy egy félév után váltani akartam. Azt mondta, az a fontos, hogy szeressem a választott szakirányt, mert lehet, egy életen keresztül ezt fogom csinálni. A többit viszont nekem kell állnom, ha ügyes vagyok, akkor az ösztöndíjból, de a munka sem áll tőlem messze. Elvileg mehetnék albérletbe is, mert fizetné, de szerencsére a koliszobák jól felszereltek, és nem is vagyunk túlzsúfolva, hiszen általában kétszemélyesek; én is egy ilyenben lennék, de a lakótársam már inkább a pasijánál lakik, mint a koliban. Tisztára bele van habarodva, de aranyosak is együtt, nekem meg csak fedeznem kell, amit ő is meg szokott tenni értem.
Én még nem akarom elkötelezni magam, így inkább mondom magamat szinglinek, de ez csak annyit jelent, hogy nem veszem túl komolyan a kapcsolatokat. Persze megcsalni sem csalom meg az aktuális fiúmat, és ezt viszont elvárom, de nem tervezek hosszú távra. Túl fiatal vagyok ahhoz, hogy elkötelezzem magam, és már az esküvőn és a családalapításon törjem a fejem. Meg kell ismerni a férfiakat és önmagunkat is, hogy jó döntést hozzunk. Apunak és Anyunak sikerült, így tudom, hogy lehetséges, de ettől nekem még nem kell az egyetem alatt megtalálnom a Nagy Őt.