Azi - Lotte

“You don’t know much about me, do you?”

Miért van az, hogy amikor meg akarok valamin egy kicsit is sértődni, rögtön jössz egy teljesen logikus válasszal, amitől még én érzem magam idiótának? Pedig attól még ja, sokkol a tényem, hát látom az arcodon, még ha most komplett hülyének is érzem magam, amiért ilyeneket teszek veled. Felsóhajtok.
- Na, ha most még az is jön, hogy ezért el akarsz válni, én akadok ki.. - mormogom félhangosan - Jól van, jól van! - emelem a kezem kábé védekezőn - Valahogy én úgy gondoltam, hogy ha nem lelkesítelek be előre egy nem biztos dologra és elrendezek mindent, mielőtt eléd állok...az inkább ad okot örülni, nem kiakadni. - muszáj vagyok ezt visszafordítani, hát nehogy már az legyen a baj, hogy próbáltam lényegében mindent elkövetni, hogy hivatalosan is itt élhessek és ne kelljen repkednem örökké Párizs és New York között. Tudod édesem, iszonyatosan fárasztó dolog. Fogalmam sincs viszont, hogy most ezzel a helyzettel mit kezdünk. Évek óta gyakorlatilag távkapcsolatban élünk és életvitelszerűen sosem éltünk még együtt.
- Mindent megtettem, hogy itt lehessek. - persze az is tök logikus, hogy váltsak munkahelyet. Könnyebb lenne néha, ha ismernél, ha tudnál mindent és nem kellene más valakinek lennem veled, mint aki egyébként vagyok. - Mintha nem tudnád, hogy ez azért nem úgy működik, hogy felmondok és landol az ölemben egy másik ajánlat. Úgy pláne, hogy nem vagyok amerikai. - erre persze mondhatod, hogy hát éhen nem haltunk volna, főleg mert gyakorlatilag sosem beszéltünk anyagi dolgokról. Nyilván azt is észre fogod venni, hogy a gardróbom kiteszi három ember ruhatárát, de meglehet, hogy nem annyira fog megmozgatni a dolog. Már, ha ez fog megtörténni. Jelenleg inkább azt érzem, hogy ez nem fog. Nem tudom miért sérülök le a dolgon, hiszen sokkal könnyebb lenne nem együttélni, csak találkozgatni.
Pólót csenek és jóformán szomorúan nézem ahogy hasonlóképp teszel. Mondjuk valóban nem olyan a téma, hogy meztelenséget kívánna. Sajnos. Oké, most ez sem ideillő gondolat. Nem tudom miért érzem úgy, hogy valami...rosszat akarsz mondani. Szinte aggódom, de mikor elém érsz felnézek rád. - Ezért vállaltam négy évig az ingázást. - és mert rohadt jó hallani a szádból, hogy te vagy a családom. Jesszus, annyira jó így, annyira le tudod nekem egyszerűsíteni az egészet. Kár, hogy egyébként egyáltalán nem egyszerű. Nevetve megcsóválom a fejem. Ha apám tudna rólad...inkább ebben nem gondolkodnék.
- Mégis francia nőt vettél el. - elmosolyodom - Tőle egyébként azt várta el, hogy feleség legyen és anya. Ez neki csak üzleti kérdés volt. Tőlem mást vár. Eredményeket, karriert, amiben nincs férj és gyerek. És szüksége van rám. - mert én tudom őt kezelni. Tudom, mikor mire van szüksége és mit hogyan lehet tálalni neki. Ha elvágom, mindent elvesz tőlem és joga is van hozzá, az ő vagyona és az ő cége, az ő kapcsolatai. Célie kérdésköre más. - Nem hozott ő senkit sem. - még a hangom is elutasító, megbántott...vannak dolgok, amiket nem tudtam megbocsátani. - Nem...nem tudom. Azzal, hogy megszökött, megszegett egy szerződést. De ah, ez bonyolult... - meg gázos, hát el akarják venni tőle a lányát, hogy hazavigyék az apjához és a nagyapjához. És vagy megy vele, vagy lemond róla. Nem igazán akarnak C útvonalat felkínálni. Ha találkozom vele és kiderül, az...nem lenne jó. - Nem tudom jót tenne-e, ha valahogy megkeresném. Őszintén mondom. - mélyedek bele ebbe a gondolatba és az alkarod cirógatom pótcselekvésként. Először talán magunkat kellene rendeznünk, aztán a nővéremet.
- Úgy tűnt, hogy nem akarod. - és ez megijeszt, mert akkor neked sincs rám szükséged, ahogy Célie-nek sem volt és csak apám marad a képben és ez megijeszt, már gondolatban is megijeszt. Félszegen elmosolyodom. - Szóval dolgozzak, hogy tudj gyakorolni. - szélesedik a mosoly és csak bólintok rá, hogy játszom még. - Áh, és rábeszéllek? - érdekes jelenet lenne, bár nem attól szalad végig rajtam a libabőr, hanem mert úgy látszik reménytelenül imádom, ha egyáltalán a bőrömre sóhajtasz is. Teljesen hülye képpel nézek utánad és próbálom feldolgozni a hallottakat. Már nem a hülyeségeket a másik férjről. Utánad sétálok, szaladok jobban mondva és hátulról átölellek, a lapockáid közé fúrom az arcom. - Felhívom a másik férjem, hogy inkább veled laknék. - nyomok csókot arra az izgi illatú bőrödre, mert ugyan a nevedre nem emlékeztem az első találkozás után, de az illatodra nagyon is, és azóta is minden nap. - De az egyik szobát tutira ki kell sajátítanom. - izgatott vagyok, minek tagadjam. Összekulcsolom az ujjaimat a köldököd alatt és csak mosolygok, mint egy idióta. - Sosem éltem senkivel ezelőtt, de majd igyekszem úgy eltűnni reggelente, hogy ne ébresszelek fel. Mint egy szellem. - és elengedlek, hogy jóformán tánclépésekben menjek ki. - Kérsz valamit inni? - mert most nem hiszem el igazából, hogy ez megtörténik. Hogy meg fog történni. Úgy nézek életemben először körbe, hogy keresem benne a helyem. - Erre koccinthatnánk! - kiáltok be a szobába.

~ demons around me ~  ★ ~