Yindee & Jonatan

Az emberiség fenntartása szempontjából haszontalan tehetséggel és érdeklődési körrel születtem ugyan - elvégre lassan egy mesterséges intelligencia legalább olyan szintű művészeti alkotásokat generál alig néhány másodperc alatt, mint ami amúgy körülbelül egy napnyi befektetett emberi energia -, de mégis kifejezetten büszke voltam arra, amit csináltam. Gyerekkorom óta szerettem alkotni, matatni valamivel, vagy épp bütykölni az aktuális kedvenc járgányomat, ami jelen esetben vagy egy bicikliben, vagy gördeszkában merült és merül ki a mai napig. Ma az utóbbin nyugtattam a lábamat, míg a metrón utaztam, és ugyan nagyon is tisztában voltam vele, hogy ha leszállok, mindössze egy percet kellene sétálnom az egyetem épületéig, én szerettem a gyors és könnyű megoldásokat. Ránk férfiakra mindig ránk fogják, hogy túl egyszerűen vagyunk, de azt gondolom ezt részben bóknak is lehet venni. Nem bonyolítunk túl semmit, inkább a hatékony megoldásokat választjuk a felesleges kertelés helyett és ha valakivel nézeteltérésünk van, előbb verekedjük ki a gondot, mint hogy hónapokon, vagy éveken át mérgezzük egymás életét. Én legalábbis így éltem a mindennapjaimat.
Roppant kíváncsi lennék rá, hogy a férfi-női kapcsolatok azért olyan komplikáltak-e, mert a nők nagyon másképp gondolkodnak hozzánk képest. Talán csak azért élvezem annyira, hogy a diplomamunkámért felelősséget vállaló Phd hallgató idegeire akarok menni, mert egyfajta kísérletet végzek és tudni akarom mi a tűrőképessége határa. Az elmúlt óráin tanúsított viselkedésem nem volt feltétlenül példaértékű, de még nem akart kidobni vagy megszabadulni tőlem - amúgy meg ezer évben egyszer nyitottam meg az egyetemtől érkező emailjeimet, szóval felőlem már dobhatott is volna -, ezért ha nem is lóhalálában, de igyekeztem odaérni a megbeszélt helyre a megbeszélt időben.
Láttam arra némi esélyt, hogy ha megtudja, hogy az óránk óta még mindig nem haladtam a diplomamunkámmal, épp ezért témát sem tudunk ma választani, akkor egyszerűen ki fog majd dobni, de mint művész a művésznek, azt hiszem megmondhatom azt neki, hogy mostanában hanyagol az ihlet és elveszítettem a múzsámat. Nem lenne teljes mértékben hazugság, szimplán csak egy jótékony füllentés. Sokkal egyszerűbb dolgom lenne, ha nem csupán órán foglalkozhatnánk a műveinkkel, főleg mert az értékelésük előtt lesz időnk az órákon kívül tökéletesítenünk a dolgot. De azt gondolom nem az én véleményem fogja megváltoztatni a ki tudja hány éves múltra visszatekintő NYU képzőművészeti karát.
Úgy ötven métert tehettem meg a campus felé, amikor az épület felé sétáló emberek között megpillantottam egy ismerős fejbúbot, akit rögtön célba is vettem, és direkt megkocogtattam a vállát, ahogy elhaladtam mellette. A biztonság kedvéért még visszafordultam és Dee-re vigyorogtam, habár biztos vagyok benne, hogy nehezen tévesztene el engem, lévén rövidre nyírt pink haja kevés embernek van az egyetem. Művészek ide vagy oda.
- Ha te késel, neked is jár büntetőpont? - Kiáltottam vissza félhangosan, majd újabb vigyort engedtem meg magamnak. - Le foglak értékelni az év végi kérdőívben - jelentettem ki nevetve, majd szó szerint menekülni kezdtem, már csak attól a gyerekes vágytól is hajtva, hogy én érjek oda előbb a kisterembe, ahol a konzultációnkat tartjuk.
Már egy széken terpeszkedtem - egyik lábamat a gördeszkámon nyugtatva, előre-hátra tologatva azt -, mikor a nő belépett a terembe. - Helló, Yindee. - Ezúttal komolyabban álltam a helyzethez, habár másodpercek kérdése volt csupán, hogy nem folytattam az udvaron megkezdett csipkelődést, ami valljuk be, hogy egyoldalú volt. - Mi a helyzet? - tettem fel a kérdést félvállról. Nem volt kedvem belevágni a mai alkalom fő kérdésébe, ezért óvodás módon próbáltam terelni a témát, mintha pont úgy működne a dolog, mint tíz éves koromban.
- Remélem nem kellett készülnöm, mert nem hoztam semmit. - A többiektől persze tudtam mi mindent kell elintézni, ha az ember diplomát akar szerezni az NYU-n, és talán megvoltak részletek azzal kapcsolatban is, hogy mit kell most elérnünk ezen a különórán, de olyan távolinak tűnt az értékelés időpontja, én pedig biztos voltam benne, hogy össze tudok majd hozni valamit, akkor is, ha közben a nevelőanyámnak kell segítenem.