Azt gondolom... gondoltam eleinte, hogy míg én nyitott, barátságos és érzékenyebb vagyok, ő ennek teljes ellentéte. Hideg, kimért és zárkózott volt. Amúgy is tök fura volt egy tanterem után gyilkosági helyszínekre járni, diákok helyett, valós ügyekről és szakértőkkel eszmét cserélni, de mikor még vele is találkoztam... huh... Már az első pár mondatából, frászt, már a bemutatkozásából tudtam, hogy ez bizony kemény menet lesz. Az is volt. Mai napig sok az egyet nem értésünk, csak akkoriban kicsit hevesebb vitákba torkollottak. De a lényeg itt az időn van. Azt gondoltam először, hogy jó, kibírom vele ezt az ügyet, aztán pápá. De jött egy újabb ügy, és egy újabb, és, amikor kollégát kellett választania maga mellé, nagy meglepetésemre én voltam. Nem mondanám, hogy mérges vagy szomorú voltam, mert mint nyomozó, azt gondolom nem véletlenül jutott odáig, ameddig. Jó logikai képessége, alapossága és megoldó képessége lévén eddig egy ügy sem maradt megoldatlan a számára. Ha néha meg is orroltunk egymásra, végül egyikünk mindig bocsánatot kért, nagy ritkán mindketten az ügy végéig duzzogtunk, de mindig megoldottuk valahogy. Aztán úgy alakult, hogy tudásom nem csak a nyomozásokban tudtam hasznosítani, és az első pánikrohamánál rájöttem, hogy az, amit eddig láttam belőle, amit eddig mutatott csupán egy kifogástalan öltöny, amiről onnantól elkezdtek lepotyogni a gombok, itt-ott szétmállott rajta az anyag, míg végül felbukkant mögüle az igazi valója. Félreismertem és szégyellem is magam miatta, de most, hogy látom, hogy valójában milyen, igyekszem segíteni és támogatni.
Azt gondolom jól kiegészítjük egymást mára, mert ő gondoskodásra szorul, én pedig szeretek másokról gondoskodni.

Terveim vannak vele, ezért még azelőtt meg kellett ismernem, mielőtt először kezet nyújtottunk volna egymásnak a bemutatkozásunknál. Számomra elsőre is látható volt álarca, és az ezt rosszul takaró kényszeressége, ami a rendet illeti. Sokkal, de sokkal érzékenyebb, könnyen manipulálható, ha az ember ismeri a gyengepontjait, noha ő ezt a végletekig tagadná. Ki nem? Kétségtelenül jó nyomozó, de nem a legjobb, mert érzéketlensége, és megjátszott ridegsége hamis. Viszont tekintélye van a rendőrségen, függetlenül, hogy az ottaniak jó nagy része nem is kedveli. Ezért van rá szükségem. Azt gondolom kellő szaktudással hamar kiismerhető, ráadásul a bizalom is megfizethető nála. Őszinte ember, azokkal, akiket közelebbi ismerősnek, ne talán tán barátnak tart. De füllenteni is ügyesen füllent, ha valaki nem ismeri a trükkjeit, vagy nem lát az álarca mögé. Néha kicsit túl kombinál dolgokat, zavarosan próbálja kifejezni magát, sőt az első beszélgetésünk alatt azt éreztem, hogy érzelmi intelligenciája nagyjából egy tányér borsó levesével egyenlő. Vannak dolgok, amik másoknak egyértelműek, érzések, amik nem idegenek, neki viszont igen. Nem pszichopata, sőt, tekintve a pánikrohamait azt gondolom extrém érzékeny. Sok jel utal arra, hogy van "hajlama" az autizmusra, azon belül is, inkább az aspergerre, de annyira  nem vészes. Főleg, mert próbálkozásait sokszor siker koronázza, így azt gondolom, inkább csak nem lett "felkészítve" gyerekkorában.
Bár meggyőződése, hogy érzelmileg nem manipulálhatják, valójában pontosan ez az egyik legnagyobb gyengéje. Ezt pedig hamarosan meg is mutatom neki.

-Mert kilencből tíz engem ajánl… -forgattam meg a szemeimet, és már vártam, hogy majd fennakadjon azon, hogy az tízből kilenc. Ez az ember olyan, mintha ő és az irónia, a szarkasztikus megjegyzések elsétálnának egymás mellett, és még csak nem is köszönnének. Mindjárt megtérek, de komolyan. Larson, ez még kurva sokba fog neked kerülni, ezt most mondom.
-Figyelj csak… szerintem ne is erőlködj, vagy felrobban az agyad. Ha hallottál egy suhanást, akkor az az irónia volt, ahogy elrepült a fejed mellett.  

"Sinclair nagyon okos. Olyan volt, mint aki önszorgalomból, becsülettel beseggelte még a növényhatározó zsebkönyv sorozatot is. Nagyon alapos, és szeret képben lenni mindennel, ami akármilyen megbízása szempontjából hasznos lehet. Szóval biztosan nem csak a növénytannal van így. Irigylem az efféle sokoldalúságát és rám is inspirálóan hat. Szeretek tanulni, fejleszteni magam enélkül is, de időnként kellenek a plusz löketek. Sok oldalról közelít meg egy ügyet. Nem zár ki semmilyen lehetőséget, csak mert ő maga földhöz ragadt, és nem képes befogadni a feltételezés elvontsága miatt. Felül tud emelkedni ezen a cél elérése érdekében. Amilyen elveszett volt az elején, egészen jól belejött a misztikus konteó gyártásba.
A csapata is jól dolgozik az irányítása alatt. Bár az elején kissé tartottam a pasastól, mert egyrészt felügyelő, és a legtöbb szörnyen lekezelő. Másrészt az ő szkepticizmusa más, mint az enyém. Az elején szerintem próbált kóstolgatni, gondolom az okkult, mesekönyvbe való "marhaságaimból" kiindulva, de egyébként nem volt sértő. Végig korrekt és nyitott volt. Nem lettünk barátok, de ellenségek sem.
Végül jól sikerült az ügy, a közös munka és egy nagyon jó új tapasztalat volt. Azt hiszem, mondhatom, hogy mindkettőnknek. Nem állítom, hogy rólunk fogják mintázni a csapatmunka szobrát, de nem volt rossz ahhoz képest, hogy ez volt az első közös munkánk."