ϟ 5 + 1 rossz tulajdonsága

- konok: ha nem lehet igaza, akkor egyszerűen megsértődik és addig nem hajlandó semmit csinálni, amíg rá nem hagyják a dolgot.

- rideg: nehezen nyílik meg és barátkozik másokkal. A törékenységét modortalansággal álcázza.

- magának való: nem tud veszíteni,  nehezen barátkozik, rendkívül introvertált. Ugyanakkor tökéletesen el van egyedül, nem zavarja a magány. Szereti a csendet.

- sértődékeny: állandó mániája, hogy a családja gyűlöli és valójában cikinek tartják, ezért mindig megsértődik rájuk, ha nem figyelnek rá eléggé.

- nagyszájú: mindent kimond, amit gondol. Általában hülyeségeket beszél, teljesen komoly arccal, ez pedig nagyon aggasztja a szüleit.

- gyűlöli skinshipet: képes üvöltve menekülni, ha valaki ölelgetni, puszilgatni akarja, vagy csak akkor hozzáérni, ha ő azt nem akarja.

ϟ 5 + 1 jó tulajdonsága:

- törődik az emberekkel: természetesen mindezt úgy oldja meg, hogy lehetőség szerint ne tudjanak róla. Általában valami hülyeséget mond a szeretteinek, ha elérzékenyül, ezért sokan észre sem veszik a szándékot a tettei mögött. A testvére szobájába is azért költözött be, mert nagyon hiányzott neki.

- figyelmes: ha valamit elmondanak neki, azt megjegyzi. Emiatt nagyjából minden ismerősének tudja a kedvenc ételeit, jól bánik az emberekkel is, amikor szükségük van rá. Könnyen kezeli még síró nőket is, ami azért nagy szó, illetve kifejezetten jól szót ért a gyerekkel is.

- éhezik mások szeretetére: könnyen féltékeny lesz, ha nem figyelnek oda rá. Általában, ha törődésre vágyik, akkor ő maga keresi fel azt, akitől szeretné ezt megkapni.

- jó hallgatóság: mivel nem a szavak embere, szívesebben hallgat meg másokat. Határozottan tud is hallgatni, ami azt eredményezi, hogy nem érzi tehernek, ha valaki kibeszéli neki a problémáit. A maga kis csekély módján segíteni is próbál, ha valaki bajban van.

- tisztelettudó: már akivel. Nem az a típusú ember, aki beleállna a gyengébbekbe, és alapvetően nem érdeklik annyira az emberek, hogy kötekedéseket kezdeményezzen. Ezenkívül mindig átadja az időseknek, a várandós anyukáknak és a gyerekeknek a helyét a buszon.

- szórakoztató: nem feltétlenül nevezhető egy tipikus bohócnak, ugyanakkor olyan szélsőséges tulajdonságokkal rendelkezik, ami miatt sokszor mosolyt  tud csalni az emberek arcára.

ϟ 5 + 1 dolog, ami a családját jellemzi:
- Jómódúak. Ő ezt általában úgy mondja, hogy köcsög sok pénzük van.
- A szülei nagyrészt elfoglaltak. Emiatt a legtöbb időt a nagyszüleivel és a bátyjával tölti.
- Kiskorában hiperaktív volt, a szülei azért íratták be taekwondozni, hogy lekössék a gyerek energiáit.
- Állandó hobbija Joshuát fenyegetni azzal, hogy megmondja az anyukájuknak vagy a nagyszüleinek, ezt pedig rendszerint tényleg megteszi.
- Mindig a közös vacsorákat, és az ünnepeket választja ki arra, hogy a vallásosságával nyaggassa a családját. Ezt csak a Lim-Hayes fiúk élvezik.
- Folyamatosan attól fél, hogy senki sem büszke rá.

ϟ 5 + 1 dolog, amit gyűlöl
- sosem eszi meg a káposztát, de alapvetően is baromi válogatós, maradékot sem hajlandó fogyasztani
- gyűlöl minden ételt, ami a fogába ragad
- és ha már itt tartunk, utálja a fogait is, állandóan rinyál a szüleinek a fogszabályzó miatt
- utálja, amikor Josh elkezdi gyúrni a karjait, vagy fogdossa
- nem bírja elviselni, ha valamire nemet mondanak
- idegileg teljesen kikészül a rage game-ektől

ϟ 5 + 1 dolog, amit titkol
- nagyon félénk
- szégyenlős
- nincs sok önbizalma
- van szíve
- Josh a legfontosabb ember számára
- sokszor nem árulkodik a mamának, csak fenyegetőzik vele

ϟ 5 + 1 kedvence
- Valhalla
- Pizza sok szalámival és extra adag sajttal
- a mama  
- Post Malone
- minden Harry Potteres cucc, és az ahhoz köthető világban játszódó könyvek, filmek
- azok a gyerekek, akik a társulatuknál küzdenek a fehér övekért

ϟ 5 + 1 iskolai balhéja
- elsősen lelökött egy kislányt a lépcsőn. Állítása szerint nagyon tetszett neki.
- a bátyja legjobb barátjának az öccsét zaklatta, amíg össze nem barátkoztak. Egyszer belökte azt a fiút a bokorba.
- középiskola kilencedik osztályában beküldte Joshuát maga helyett matek témazárót írni.
- összeveszett az irodalom tanárával egy verselemzésen, amiért meg is lett buktatva. Jelenleg évet ismétel.
- verekedett egy fiúval, aki összetörte a szemüvegét. Mindketten kórházba kerültek, majd kirúgták őket.
- az új iskolában minden dolgozatról legálisan lóg, mivel a hajnali miséken ministrálni kezdett.

- És akkor a 12 ember újra ott állt a parton… - mondtam, egészen tele szájjal, aztán a bátyámra pillantottam, aki folyamatosan a telefonján pötyögött. A szája sarkában volt egy kis mosoly, miközben a pillantása folyamatosan a megnyitott chat ablak sorain futottak végig. Joshua teljesen az ellentétem volt; mondhatni olyan távol álltunk egymástól, mint a Hold és a Nap, de mégis ő volt a legfontosabb ember az életemben… Bocsi, anya és apa. Valószínűleg persze ezt soha nem fogom neki elmondani, mert elég volt nekem tudni a dolgot.
Kettőnk közül talán ő volt az, aki megtestesítette a Napot. Mindig mosolygott, kedves volt másokkal, ezért a környezete pozitívan gondolt rá. Szerették őt. Nyílt és barátságos, bár első pillantásra a karizmája miatt ridegnek tűnik. És itt vagyok én… A testvére, aki megörökölte édesanyánk hatalmas szemeit, aki kifejezetten kedves vonásokkal rendelkezett, mégis sokkal inkább voltam hűvös, akár a Hold egy felhős éjszakán. Hiába tűntem még gyerekesebbnek a szemüvegből, és a homlokomba lógó, fekete tincsektől, hiába mondták többen, hogy aranyos a két metszőfogam, ami nagyobb volt a többinél, amitől pont úgy néztem ki, mint egy nyuszi. Utáltam, ha hozzám értek az engedélyem nélkül, utáltam elhagyni a szobámat is, ahol általában a tanulás helyett inkább a videójátékok kötöttek le. Kiskoromban én voltam az elevenebb, emiatt a szüleink úgy döntöttek, hogy hasznomra lenne valami harcművészet. Nem csak felesleges energiámat vezetném le, hanem meg is tudnám magam védeni a fene nagy szám miatt, amit általában arra használok, hogy másokat kritizáljak. Josh jobb volt abban, hogy kedves dolgokat mondjon és tegyen.
- Figyelsz te rám egyáltalán? – egészen kiérződött a hangomból a felháborodás – Éppen a traumámról mesélek neked, amit az éjszaka során éltem át, te pedig képes vagy ilyenkor lányokkal üzengetni?
Hatalmasra meresztettem a szemeimet, ahogy ránéztem, és igyekeztem nagyon dühösnek tűnni, amiért ignorált engem. Határozottan jobban sült volna el a művelet, ha közben nem kellett volna megigazítanom az orromról lecsúszó szemüveget, de így is elégedett voltam a mímelt felháborodásommal. Valójában csak a figyelmére vágytam.
- Mit csinált a 12 ember a parton, Eli? – ahogyan végigpillantott rajtam, az arckifejezése végig komoly maradt, csak a szemei csillogtak játékosan. Minden bizonnyal szórakoztatónak találta a reakciómat.
- Hát végig nézték, ahogyan a vízbe hajítanak engem! Te is közöttük voltál csak, hogy tudd!
- Elian, világ életedben jobb úszó voltál nálam. Úgy néz ki, hogy a tudatalattid tisztában van ezzel, így… - ezen a ponton már sértődötten dobtam bele a kanalat a levesembe, és pontosan úgy néztem a saját testvéremre, mint aki elárult engem. Egyetlen pillanatig haboztam csak, aztán bevetettem a kistestvérek legfőbb fegyverét; az árulkodást.
- Anya, apa! Joshua megint bánt! – a bátyám szemei elkerekedtek, és már rögtön nyitotta a száját, hogy védekezni kezdjen.
Ezekben az időkben sokat veszekedtünk, mert nehéz volt a természetem. Viszont amióta elhagyta az otthonunkat, folyamatosan hiányzik nekem. Valójában pedig csak azért költöztem be a szobájába, mert túl nagy volt a csend; hiszen már nem volt kivel veszekednem.


- Ezt nem mondhatod komolyan! – úgy hunyorogtam apámra, hogy szinte azonnal hátra hőkölt. Valószínűleg nagyon agresszívnek tűnhettem így reggel, hiszen a kezemben volt egy párna. Az a fajta párna, ami kényelmetlen és kemény… Elvileg a tisztessége neve díszpárna, aminek nem az a funkciója, hogy kényelmes legyen. Tehát igazából csak egy felesleges faszság, amit az emberek azért találtak ki, mert túlzottan unatkozhattak. Most azonban a világ legveszélyesebb fegyverének bizonyult: az én kezemben volt, és apám nem tudta kiszámítani, hogy mire leszek képes vele. Ezért nem szabad engem felbőszíteni.
- Anyád szeretne főzni neki valamit. Biztos fáradt lesz, amikor hazaérkezik – szegény apa minden bizonnyal még mindig nem tudta feldolgozni azt, hogy olyan elbaszott fia született, mint amilyen én vagyok. Láttam, ahogyan lassan elkerekednek a szemei, aztán elhasal a földön, így a párna az anya kedvenc vázáját érte. Az csörömpölve tört össze, de jelen helyzetben egyáltalán nem tartottam a nő haragjától, mivel elment vásárolni. Sőt, sokkal inkább hálásnak kellene lennie az univerzumnak nekem, amiért tönkretettem azt a csúf dekorációs tárgyat. Anyám és az ő exklúzív ízlése… Inkább nem utalnék arra, hogy melyik testrészem az, ami szebb ennél az emberiség ellen elkövetett bűnnél.
- Most mi a bajod, Ian? – figyeltem a szemem sarkából, ahogyan apám felém sompolyog, ezért még jobban összehúztam magamon a hatalmas takarót, amit magam köré csavartam miután felébredtem. Furcsa szokásom ez. Általában fázni szoktam ébredés után, viszont minden alkalommal mezítláb mászkálok.
- Mondtam nektek, hogy írtam egy listát arról, hogy mit szeretne Joshua, amikor hazaérkezik – a szüleim pedig minden bizonnyal tökéletesen tisztában voltak azzal a ténnyel, hogy ez a lista csak az én fejemben létezett – Ott volt a szobámban. Anya nem vitte magával.
Sosem mondtam ki azt, hogy valójában nagyon lelkes voltam, amiért a testvérem hazaérkezik. Ugyanakkor mélyen hallgattam a bátyám előtt arról a dologról is, hogy mennyire hiányzott nekem. Nem tartottam tőle, hogy csak miattam képes lenne hazajönni. Hogy majd a hisztim elegendő lesz ahhoz, hogy visszakaphassam őt. Pont ezért történt meg az, hogy hetekig nem kerestem azt hazudva neki, hogy elfoglalt vagyok, de a szüleim valószínűleg beárultak, hogy egész idő ültem az elsötétített szobában és a gépét vertem. Mert Josh maga hívott fel minden hazugságom miatt.
- Te inkább azon gondolkozz, hogy hol fog aludni a bátyád, ha megjön – jogos kérés volt, hiszen szinte még fel se raktuk a repülőre, én már azonnal beköltöztem a bátyám helyére. Ezt pedig nem voltam rest vele is közölni.
- Hát hol aludna? A szobájában fog! – nem értettem, hogy miért nem volt egyértelmű ez számára. Most már közelebb merészkedtem a kanapéhoz, apa pedig minden bizonnyal rájött, hogy nem vagyok annyira morcos, hiszen kezdek magamhoz térni. Ezért engedhette meg magának azt, hogy közelebb jöjjön, aztán egy puszit nyomjon a homlokomra. Én nem reagáltam rá.
- Akkor ezek szerint visszamész a saját szobádba?
- Ezt egy szóval sem állítottam – kifejezetten nyugodt volt a hangom, miközben ezt kimondtam – Tudom, hogy Josht szeretitek jobban, ezért tartotok fenn neki egy teljes lakosztályt. Bőven elférünk ott ketten is. Engem nem dobtok ki abból a hotel minőségű szobából.
Miközben az öreg arcát szemléltem, egyszerre tudtam leolvasni róla a teljes felháborodást, és a megkönnyebülést is. Miden bizonnyal tudta, hogy nagyon hiányzott nekem Josh, azonban erre nem kérdezett rá. Ez apának egy olyan tulajdonsága volt, ami miatt nagyon szerettem őt, és egyszerre utáltam is: ismer, mivel a fia vagyok.