Bocsánatkérésére rövid fejràzással reagálok. - Nem voltál az! - megerősítőleg el is mosolyodok, hogy éreztessem vele én nem vettem a szavait rossz néven. - Így elmagyarázva könnyen az jöhet le, hogy ez valami pankráció csak éppen kerekeken gurulva. - a korábban megjelent mosoly most szélesebb ívet ölt a gondolatra. Bármennyire is izgat annak néha annak a lehetősége, hogy fellökjek valakit aki az idegeimre megy, még itt se feltétlenül tehetem meg anélkül, hogy ne kapnék ki érte. Attól még nyugodtabban jövök ki onnan, mint ahogyan korábban bementem.
- Te még nem játszottad ki a 'megmutassam a harci sérüléseimet?' kártyát? - érdeklődök szórakozottan. A rejtélyesen szerzett kék-zöld foltjaimmal biztos én lennék a legvagányabb csaj a környéken.  
Bármennyire is esik jól kikapcsolni, attól még nehezen veszem rá magamat, hogy egyedül kimozduljak bármerre is. Most viszont, hogy Jen személyében partnerre akadtam már ez is kevésbé tűnik nehéz mutatványnak.  
Még indulás előtt Nikki lelkére kötöttem, hogy felhív bármi közbejön - úgysem fog -, így a taxiban ülve már inkább az úticélunkra koncentrálok semmint a kislány körüli dolgokra. Talán emiatt is érzem annak szükségét, hogy felhívjam Jen figyelmét a lehetséges 'veszélyekre.  
- Engem? Miért? - bökök mutatóujjammal magamra, mintha ne lennék tisztában saját magam fogalmával. - Hajlamos vagyok még azokat is elüldözni akik felkeltették a figyelmemet, szóval nem tartok én annyira tőlük. - laza vállvonás követi szavaimat. - Megpörgetem egyszer-kétszer a táskám pántját aztán oda csapok ahova kell. - bájos a vigyor ami az arcomra költözik emiatt. Felkészült tudok én lenni, ha akarok!
- Miért ne? Amiről nem tudsz.. - nem fejezem be a mondatot, mert mindketten tudjuk a folytatást. De határozottan nem maradnánk elvegyülve, ha így fogadnánk a mellénk érkező egyedeket. Ettől még engem is szórakoztat a gondolat.  
- Azt én nem tudom, de kis széket is adhattak volna hozzá. - mérgelődök, de azért csak feltornászom magamat a helyemre. Így viszont úgy érzem magamat, mint akit a pultra ültettek fel a szülei.  
- Na, akkor ez egy vak vezet világtalant eset lesz, mert én sem vagyok túl alkoholos. - osztom meg vele, aztán egyből elmerengek. - Értelmes volt ez így? Alkoholos? - ízlelgetem ezt a szót, majd végül legyintek egyet. Feladtam, hogy megértsem magamat, de remélem Jen tudja mire gondoltam ezzel kapcsolatban.  
- Mhm..mit szólnál valamilyen koktélhoz? - kérdezek vissza. Gyorsan változott a véleményem a kóláról. A koktél meg amúgy se árt meg annyira, de arra jó, hogy egy kis időre kizárjam a kéretlen közönséget. Mielőtt folytatnám még a kérdésére is választ adok, mert szorosan kapcsolódik a koktélra megfogalmazott gondolataimhoz.  
- Párszor. Amikor az időm engedi vagy Nikki pizsipartit tart éppen valahol, akkor eljövök. Aztán megkérem a pultost, hogy ő készítsen el valamilyen koktélt, így most is ezt fogjuk tenni. Rábízzuk a döntést. - ajánlom fel, majd Jen felé fordulok. - Jó a csaj. Valahogy mindig eltalálja az ízlésemet. - magyarázom tovább, és ha a pultos hölgy hozzánk is elér, akkor le is adom neki a rendelésünket. Természetesen ha Jen mást kér akkor azt is. Ezt követően a mellettem ülőre koncentrálok, aki időnként a pult másik felére tekintget, így én is vetek arra egy lopott pillantást.
- Kiszúrtad őt? - érdeklődök elmosolyodva, államat megtámasztva. - Adok neki öt percet mielőtt idejön. Addig várom a tippeket kisasszony! - úgy helyezkedek a széken, hogy ne is essek le és mint valami vetélkedő műsorban, a kezemmel ritmusosan és rövid ideig megpaskolom a pultot. - Mit várhatunk az úriembertől? Kreatív lesz vagy marad a kényelmes határon belül? - teszem fel további kérdéseimet némi sejtelmes hangszínnel. - Profiloznotok is kell a munkában vagy az már egészen más terület? - térek el egy pillanatra a témától, de közben mindezt úgy teszem, hogy annak csak Jen legyen fültanúja. Mert ha igen, akkor ez már egy újabb szintre emeli azt amire most készülünk és még jobban tetszik. Habár megtagadhat a választól, ha úgy érzi erről már nem beszélhet. Nem akarok olyanba belemászni amibe nem szabadna. - Mindig is bírtam az ilyet, de 16 évad Gyilkos elmék csak arra volt jó nekem, hogy nem megyek ki este a sötétben és ötvenszer ellenőrizem az ajtó zárját. Majd még egyszer visszalépek, mert nem bízom a saját agyamba sem. - elvigyorodok ezen. Sokan megjegyeznek dolgokat a sorozatokból, de én nem vagy csak nagyon minimálisat. Nem tudom, talán az agyam bizonyos percekben újrafrissíti magát és törli a felesleges információkat.  
Mivel háttal ülök a pasasnak így nem figyelhetem őt meg jobban, de valahogy nem is érdekel most a kinézete. Jobban érdekel a kis játékunk Jennel.  
- Azért jelezz ha készüljek a fülemet befogni. - célzok itt korábbi beszélgetésünkre.

Hiszem azt, hogy meg kell találnunk azt az elfoglaltságot az életünkben, amihez menekülhetünk, ha körülöttünk összegyűlik minden. Amíg Jennek a lövés az egyik ilyen, addig nekem az, ha körbe-körbe korcsolyázhatok és ott törhetem össze magamat ahol éppen jól esik- vagy jól esek. Nem szándékosan ugyan, de a legtöbb esetben ez sajnos elkerülhetetlen. Ettől még szerintem mindketten élvezzük azt az érzést ahogyan az elménk felszabadul a feszültség ötven árnyalatának köde alól. Vagyis én mindenképp.
- Most miért? Egészen egyedi lenne! Életem színfoltjai.. - kezemmel úgy suhintok el előttünk mintha egy láthatatlan feliratot próbálnék felvázolni előtte, hogy ő maga is elképzelje mennyi potenciál lakozik is ebben. Nekem is van tetoválásom, csak éppen sosem fedi le az aktuális sérüléseimet.
Együttműködően bólogatok kérdésére, de én magam is szórakozottan állok a lehetséges jelenethez.  
- Lehet ilyen. Csak bökj rá majd valakire aztán tartok egy bemutatót a táskás harcművészetből. - ajánlom fel jókedvűen. - Ezek után gyorsabban repülnénk onnan, mint amennyi időbe telt, hogy odaérjünk. De tudod ahhoz, hogy egy vállalkozás elinduljon merni kell kockáztatni. Nem mintha értenék ehhez csak úgy hírlik. - vonogatom meg vállaimat. Ha nem valaki ártalmatlanítására, de azokhoz az edzésekhez jól jöhet még amikhez karkörzés szükségeltetik.
Szórakozva a helyzeten mozdulok egy kényelmes pozícióba az immáron megmászott székemen nehogy a végén a földön kössek ki róla, majd csak ezután válaszolok Jennek.
- A sámli segíthet, mert elképzelve a másik felajánlásodat tényleg a pult másik oldalán kötnék ki. Úgy tűnik vagy így, vagy úgy de végül csak oda jutok. - nevetgélek a gondolat miatt, de vad képzeleteimnek már jele sincs amikor leadom a rendeléseinket. Egy kisebb csoport verekedik be az ajtón, majd egyből a pult felé veszik az irányt és egymást túllicitálva kérnek alkoholt. Aztán az egyik fennhangon meséli a tegnap zajló italos estéjét és azon hüledezik, hogy a felére sem emlékszik. Rá kell jönnöm, hogy nagyon kizökkentem már ebből és valahol nem is vágyom vissza. Elvesztettem a számolást ma mennyi kávé van bennem az éjszakai műszakom után, de mostanra átestem azon a ponton ahol inkább szórakozott vagyok az álmos helyett. Pedig nem ártana pár órára kidőlni, mert akkor a holnapi kirándulós nap a lányokkal egy gyötrelem lesz, engem meg hazafelé kiraknak valahol az út szélén. Előny a javamra, hogy csak én tudok hármunk közül vezetni, szóval ők se mehetnének sehova.
Azt hiszem még így kimondatlanul is tisztában vagyunk mindketten azzal, hogy hamarosan társaságunk akad, de azért úgy döntök előtte nem ártana egyeztetnünk sztorijainkat.
- Igen, a viselkedéselemzésre gondoltam. - bólintok, de aztán a pasast jellemző körülírása nevetésre késztet. - Ez egészen kampányszöveg szagú lett. - szórakozok tovább. - Egy vagy két éjszakás vad szerelmet akkor éreztem utoljára amikor volt otthon cseresznye ízű jégkrém vajkaramella darabokkal, ami csak az enyém.. - elrévedően sóhajtok egyet a kellemes emlék miatt. Nem szokásunk a keretünkbe alig beleférő ínyencségeket venni, de Stacey meg Nikki éppen hazalátogattak Miamiba, nekem meg összejött a hoteles meló, így itt volt az ideje osztani-szorozni az anyagiakat illetően. Boldog pillanatok voltak azok - csak én, a jégkrémem meg Matt Murdock, akitől egy képernyő meg egy egészen más idősík választott csak el.  
- Hát ez igazán megnyugtató statisztika. Hazamegyek az lesz az első dolgom, hogy pánikszobát csinálok a szekrényem mögött. - biggyesztem le ajkamat a fejemben kavargó tervekben elveszve. - De a te ötleted hasznosabb és kivitelezhetőbb. - mosolyodok el végül, azonban kettőnk egységét a harmadik idegen szakítja meg. Felpillantok a férfi arcára, aztán vissza Jenre, de úgy tűnik a döntés rajtam áll.
- Elférsz még itt te is, szóval helyezd magad kényelembe. - kínálom őt a közelünkbe lévő üres székkel. Nem zavar a társaság ameddig megmaradunk az emberi szinten, mert különben én sem maradok sokáig finom és nőies. Indoklása miatt lebiggyesztem ajkaimat és beleiszok a koktélomba. - Beszéljünk róla vagy inkább hanyagoljuk a témát eset? - kérdezek vissza. Kinek mi segít a rosszkedvre. Én személy szerint nem szeretek az érzéseimről beszélgetni, aztán megesik, hogy a megfelelő ember mellett be nem áll a szám. - Vagy kapsz egyet a kimondhatatlan nevű koktélok közül. Tudniillik az összes problémád elillan miközben próbálsz rájönni mi a francot kevertek ebbe bele. Előre szólok: esélyed sincs. - az utolsó szavaimat már csak úgy adom tudtára, ha a pultosunk nincs a közelben. Nem mintha megharagudna érte, sőt amikor olyan kedvében van, akkor belemegy a tippelgetős játékba, hisz a legtöbbször úgyis ő nyer. Valljuk be, hatalmas előnnyel indul, de azoknak már úgyis mindegy ez az információ akik előtte legurítottak párat az erősebb italokból.

Jól érzem magamat most Jennel és igazából azt sem bánnám, ha csak itt ülnénk a koktéljaink felett és elszórakoznánk a teóriákon amik éppen az eszünkbe jutnak. Hiányoztak a Staceyvel töltött ilyen programok és hálásabb nem is lehetnék azért, hogy most Jenniferrel így megvagyunk az első találkozásunk körülményei után. Nem vagyok olyan aki folyamatosan a társaságra vágyik és arra, hogy soha ne legyen otthon, de vannak napok amikor pont az ilyen helyzeteket preferálom. Egy nem túl zsúfolt helyet ahol szól a zene és kicsit elengedhetem magamat. Mert nem panaszkodom az életem miatt, hisz lehetne rosszabb is, de nincs így. Jól megvagyunk Nikkivel és ha Stace felébred, akkor teljes lesz az összkép. Addig is felszínen tartjuk a másikat és ott vagyunk egymásnak. Kell ennél több? De a két munka sokszor kimerítő és az otthonlét sem érződik pihentetőnek, így kell egy pár óra amit táncolással vagy szimplán idegenek között töltök, akiket talán azonos cél vezérelt ide, mint engem.  
Jókat derülök Jennifer felvetésén. Lehet azok, mert az ő észjárásuk még rajtunk is jócskán kifog. Pedig mennyivel egyszerűbb lenne az életem, ha megtanulnám a profilozás fortélyait. Az étkezdében történő beszélgetéseim úgy 95%-a kevésbé tartalmazna kínos elemeket. De hát én az átlagot erősítem, átlag felfogással, így maradnak nekem ezek a felemelő társalgások melyek után szívem szerint a pultot fejelném. Remélhetőleg a felénk közeledő férfi nem lesz a statisztika része.  
- Azt hiszem szavadon foglak. - teljes odafigyeléssel hallgatom a tanácsait az önvédelemmel kapcsolatban. Vannak esetek amikor a táskám pántja már pont, hogy nem elég.  
A koktélomba kóstolás után kínálom szabad hellyel, ami mindkét oldalról bőven körülvesz minket. Akik jelen vannak azok a parketten tömörülnek vagy a biliárdasztalnál verik el kevés bevételüket és a korábbi csapat is már az éppen szóló dalra nyomul. Egyszer végighallgattam amúgy egy biliárdos fogadást. Szerintem egy éppen megtörténő katasztrófa nem annyira egyértelmű tragédia, mint amit ott azok művelnek, csak hát külső szemlélőként jobban észrevehető az ilyen. Attól meg mentsen meg a józan eszem, hogy közbe avatkozzak! Még a végén én lennék a hibás.  
Gondolatban megrázom magamat, hogy visszatérjek a jelenbe, mely magával hozza az együttérzést is ami az idegen irányába szól. Egy őszinte sajnálom bukik ki belőlem, de már viszi is tovább a témát. Én egyből és tiltakozóan a fejemet rázom erre. Pasit fogni? Ugyan! Azt se tudom hogyan kell manapság megszólítani őket. Szerintem Nikkinek előbb lesz valakije, mint nekem - természetesen csak ha én rábólintottam. Meg majd ha betölti a huszonegyet. Addig meg akaratlanul is példát mutatok neki a szingli státuszt illetően.  
- Gondoltuk meglepjük magunkat egy csajos délutánnal. - válaszolok, aztán pedig Jenre téved a tekintetem aki mintha kiszúrt volna valakit a jelenlevők között. Én is abba az irányba fókuszálok, de számomra nem ismerős ott senki, azonban nem én vagyok az aki hangot is ad a bennem megfogalmazódott gondolatoknak. Mert Shawn - mint ahogyan az nem sokra rá ki is derül - bátrabban hozza fel ezt a témát.
- Antonia. - mutatkozok be én is, de aztán újra Jent figyelem. Sok alkohol nincsen bennem, hogy ne vegyem észre az arckifejezését uraló változásokat vagy azt ahogyan a szavait kiejti. Tudom kire gondol, hisz nem is olyan rég jártuk körbe ezt a témát.  
Shawn úgy tűnik kedvre talált jelenlegi helyzetünkbe és táncra is invitál minket, én viszont nem tudok nem a mellettem ülőre összpontosítani.  
- Menj csak előre, aztán csatlakozunk majd mi is. - biztatom a férfit, hisz nem vagyok én olyan gonosz, hogy a kedvét vegyem ha már végre mosolyt tudott varázsolni az arcára. Natalia csak a fogadott testvérem, de nem viselném jól, ha bármi baja esne, ezért Shawn számára is kijár egy kis szórakozás.
Mihelyst ketten maradunk én Jennifer felé fordulok a székemen és a mutatvány közbe a pult szélébe is megkapaszkodom nehogy padló ölelés legyen a vége.  
- Mázlista, mert talán van esélye megmenekülni. - pillantok a táncoló alak felé, aztán vissza Jenre. - De most nem ő a fontos itt, hanem te. Jól vagy? - kérdezek rá aggodalommal a hangomban, mert az előbbi félreértés mintha nyomot hagyott volna rajta. - Mert ha nem, akkor kapom is a cuccomat és már lépünk is, aztán elpusztítjuk otthon a maradék tortát vagy amit szeretnél. - ajánlom fel, de komolyan is gondolom. Vele jöttem és nekem számít, hogy jól is érezze magát. - Nekem mindegy, hogy táncolunk Johnny Castlevel vagy sétálunk egyet a városban. Már az eddig megélt környezetváltozás is hasznosnak bizonyult, szóval ha most lefújjuk a dolgot, akkor se leszek csalódott. - teszem még hozzá, de most el is mosolyodok mellé. Nem ér annyit ez a hely, hogy ebbe ne egy csapatként működjünk.

Könnyen lehet, hogy az állandó túlgondolásom eredménye, de a legtöbb esetben kiszúrom hogyha valaki hangulatában változás állt be és most Jen esetében is ugyanezt érzem. A tekintete meg-meg állapodik egy tőlünk távolabbi társaságon és a későbbi válaszában benne van az, hogy egészen másra számított. Nem könnyű az ő helyzete, habár sosem voltam házas, de azt megértem milyen kötődni valakihez aki aztán egyik napról a másikra már nem lesz többé az életünk része. Amikor Cole elutazott nem telt el úgy nap, hogy ne gondoltam volna az akkor meghozott döntésemre. Nem voltunk együtt, de lehettünk volna. Minden esélyünk ott volt egy lapra feltéve a közös életünkhöz amiből én aztán nem kértem. Nem haraggal váltunk el, de a távozása betöltetlen hiányként élt tovább bennem. Többé már nem volt ugyanolyan a kapcsolatunk, mert a közénk ékelődött szakadék hosszabbra nyúlt, mint a fizikai távolság. Jenniferhez hasonlóan én sem egyszer hittem idegenekre, hogy Cole az. Nem egyszer vert hevesebben a szívem és töltött el a remény amiatt, hogy mégis valamilyen oknál fogva maradt még ha bizonyítékok szolgáltak az ellenkezőjére. Tudom milyen tehetetlenül sóvárogni olyan életért ami már nincs többé. Épp ezért sem vagyok hajlandó ilyen állapotban Jent a táncparkettre húzni vagy olyan helyzetbe kényszeríteni amit nem őszintén akar. Én ötletem volt, hogy eljöjjünk ide, de ez nem azt jelenti, hogy most már itt is kell örökre ragadnunk. Ha nem érzi jól magát az emlékei miatt vagy túl soknak találja a környezetünket akkor már itt sem vagyunk. Ezt viszont nem dönthetem el helyette így miután felteszem a kérdéseimet egyből el is hallgatok a válaszok érdekében. Mosoly suhan át arcomon az italt illetően és fel is  hívom pultosunk figyelmét újabb két ital érdekében. Ezután viszont teljes egészében Jenniferé vagyok.  
- Jófejnek tűnik, való igaz. Egyelőre nem hiszem, hogy bűnügyi statisztika válhatna belőlünk. – pillantok én is Shawn felé aki úgy tűnik kezdi meglelni a helyét a táncolók között. Kell is neki a kikapcsolódás meg ami eltereli a figyelmét a veszteségéről.
Gyanakvóan méregetem Jent és az ajkaimat elhagyó ühüm szavacskát is ugyanez a hangulat öleli körbe. Hinni akarok neki, de egyelőre nem tudom magamban lebirkózni az ellentétes érzéseket, viszont megpróbálom.  
- Még szép, hogy küldj neki! – ez a kérés nem tűr elutasítást és mikor előkerül a telefon egyből elviselhető pózba teszem magamat, hogy a legjobb oldalamat mutassam első közös képünkön. – Nehogy még a végén azt gondolja, hogy kitaláltad az egészet. Ha kell még egy táblát is tartok a nevével. – fűzöm hozzá jókedvűen, aztán elé tolom az újabb italát.  
- Ez remek..örülök, ha tényleg jól vagy. De azért rajtad tartom a szememet kisasszony! – mutatom neki két ujjammal miközben lemászok a székről és bevárom őt, közben pedig tekintetem Shawnra terelődik. – Gyerünk, pörgessük meg jól azt a parkett ördögöt!  

~

Jó pár végigtáncolt zenével és plusz egy-két koktéllal később pihenünk csak meg a biliárdasztal környékén. A telefonomra nézek rá hátha Nikki üzent valamit, de nem kaptam tőle semmit, így a készüléket vissza is csúsztatom a táskámba. Két nekünk idegen pasas még próbálja eldönteni melyikük nyeri a játékot én meg a darts tábla felé araszolok mielőtt olyat mondanék nekik amitől nagy bajba lennénk.
- Valaki beszáll? – a két cinkosom felé sandítok, aztán az egyik nyilat veszem el, majd hunyorítva mérem fel a falra rögzített táblát és dobok egyet. A nyíl hegye alig fúródik bele a táblába, az ajkaim pedig lekonyulnak erre.
- Ó, hát ez siralmas! Eddig valamiért az volt a meggyőződésem, hogy profi vagyok benne. – égnek emelem a tekintetemet, de nem adom fel ennyire könnyen. Kellően kifáradtam ahhoz, hogy most újra táncolni akarjak.
- Megmutassam hogy kell? – szól közbe oldalról az egyik biliárdos pasas, de az arckifejezéséből ítélve nem éppen a jószívűség vezérli.  
- Boldogulok. De ha annyira akarsz segíteni, akkor beállhatsz a darts tábla elé. Hátha ügyesebben megy majd a célzás. – mosolygok rá, de ez már annyira nem jön be neki. A haverja az aki meglöki a vállát és figyelmezteti, hogy inkább a játékra koncentráljon, mert sosem fognak végezni, így szerencsére nem leszek többé már érdekes.  
- Kár. Pedig úgy felkészültem. – lépek közelebb oda ahol Jen és Shawn vannak, majd kinyújtom a tenyeremet amibe a nyilak pihennek.
- Nos? – barna íriszeim egyszer egyik majd másik felé vándorolnak. – De megvárhatjuk a két banditát is, ha a biliárd jobban tetszik. Nekem kell most egy kis fellélegzés mielőtt visszamennék oda. – a férjemmel a táncolók felé biccentek. Már többen vannak mint amikor megérkeztünk, de most nem zavarnak. A pultnál lévő helyünk épp ezért már nincsen meg, de eléggé fel vagyok pörögve ahhoz, hogy ne tudjak most nyugton ülni.

Szórakoztatónak találom ezt a váratlanul összeverődött kis hármas csapatot amivé összeàlltunk az itt tartózkodásunk során. Én már annak is örültem, hogy egy kicsit otthon hagyhatom minden aggasztó gondolataimat és kimozdulhatok egy másik felnőttel egy-két ital erejéig. Arról meg talán a pillanat hangulata tehet, hogy időközben elfelejtettünk számolni. Talán magunk miatt, talán azért, hogy támogatásunkat fejezzük ki Shawn irányába, akit a legpocsékabb körülmények sodortak ide. Ha Stacere gondolok nekem is kedvem lenne a pult mögé innom magamat vagy csak annyira zsibbadttá ahol nem érzem ezt a reménytelen sajgást a mellkasom környékén. Mert a gondolat nem enged, hogy megeshet nem ébred fel többé, én meg bele sem akarok gondolni egy pillanatra sem milyen lenne az életem nélküle. Gimi óta a legjobb barátnőm. Ismerjük egymás minden nyomorult vagy örömteli eseményét, mint egy nyitott könyvet amelynek fejezeteit már évek óta együtt írjuk, Nikki pedig itt-ott hagyja a kéznyomát a magunk mögött hagyott lapokon. Erre viszont nem gondolhatok, mert akkor ki se akarnék kelni az ágyból. Nikkinek viszont szüksége van rám, jobban mint valaha. Nem lehetek önző, még ha tudom mennyire is jól esne sokszor őszintén megélni mindent. Így Shawn indoka támogatásért kiált, mi pedig hol egy közös koccintással vagy tánccal adjuk ezt meg neki. Úgy tűnik minden végére ért zene után a figyelme a jelenre fókuszál a valóság alkotta futóhomok helyett amelyben minél többet mocorog az ember, annál mélyebbre süllyed benne. De nem ő az egyetlen aki vonzza a figyelmemet. Korábban Jen sem volt jobban, még ha nem is élt az ajánlatommal. Azonban a kifulladásig tartó figyelemelterelés az ő hasznára is válik, így én is elengedhetem a folyamatosan aggodalmaskodó tyúkanyó szerepet, hogy a ritmus olyan helyre vigyen, ahonnan sokszor nem is kívánnék visszatalálni.  
Miután félrevonulunk a parkettről én már nem vállalok be még egy italt. Valahogy haza is kellene találni, de még egyelőre a hangulatomat tekerte fel néhány fokozattal és nem vágta tönkre a tájékozódási képességeimet. Az első kettő után be nem áll a szám, a harmadik és a negyedik után jó kedvem van. Öt felett már a fába is belekötök, de azt a szintet csak Stacey meg Cole látta. Én azt mondom jobb is, ha ez ilyen szűk körben marad, mert a végén még magunkra uszítok valakit.  
A darts táblával szenvedek, mert azért az a dobás a játéktól jócskán távol áll. Jen és Shawn most kihagyják ezt a páratlan élményt, előbbit pedig még egy férfi is megközelíti. Már azon vagyok éppen, hogy a táskámba kapaszkodva behajtsam a korábban Jennifernek részletezett ígéretet, de még szerencsére előtte kiderül, hogy ő lenne az a bizonyos Sam akiről nem egyszer hallottam már. Bájosan integetek felé üdvözlésképp és egyensúlyomat egyik lábamról a másikra helyezem.  
- Szóval te vagy az. – mosolygok. – Már éppen be akartalak mutatni a táskámnak azzal a szöveggel, hogy hozzá.. – mutatok itt Jenre. -.. csak a testemen keresztül érhetsz el. – érzem mintha még lenne itt egy plusz szó vagy más megfogalmazás. – Nem úgy persze, nem ajánlottam fel magamat mielőtt félreértenéd. Olyan harcias stílusban. – magyarázok és tekintetem a pult és a kijárat között cikázik. Menni vagy maradni? Aztán dilemmámból Jen rángat ki, én pedig követem őt bármerre is haladjunk. Úgy tűnik számára itt ért véget a mai program, az én ajkam pedig sajnálatomat kifejezve először lekonyul.  
- Megértem, persze..és hé, én is nagyon jól éreztem magamat! – váltok gyorsan mosolygósabb verziómmá, mielőtt egy ölelésbe vonhatnám újdonsült barátnőmet, finoman megszorongatva őt közben. – Elkérhetem a telefonodat? Beírom a számomat..vagy megadtam volna már? Nem rémlik, de ha igen, akkor kétszer olyan biztos, hogy ott lesz. – nem csinálok ebből nagy ügyet, csak megvárom a kezembe adott készüléket – persze ha szeretné odaadni – aztán beírom a számomat a nevemet is odabiggyesztve mellé. – Bármire szükséged van, hívj fel nyugodtan vagy írj, amelyik kényelmesebb. Eljöhetünk megint táncolni vagy kitalálhatunk bármilyen más programot. A lényeg, hogy ne vessz el, oké? – adom neki vissza a telefonját, aztán a kérdésére a harmadik muskétás felé pillantok, majd intek neki. – Hé Shawny, tudsz biliárdozni? Az a kettő ott szánalmas és szerezhetnénk egy kis plusz pénzt magunknak. – ajánlom fel neki, de ha nem megy bele, akkor majd egyedül próbálkozom.  
- Maradok még egy kicsit, aztán én is szerintem hazaesek. Holnap kirándulunk a lányokkal és nem jól járok, ha nem hozom a maximumot. – fintorgok erre. – Pihend ki magad, drága és írj mikor hazaérsz! Te meg vigyázz rá! – figyelmeztetően bökök Sam felé és a legbájosabb mosolyomat villantom rá. Ó, szerintem mindannyian tudjuk, hogy én a légynek se tudnék ártani..

Antonia&Shawn with Jen

Words have power. Use them wisely.

Csak kapkodom a fejemet a környezetemben zajló beszèdfoszlányok között, hogy logikai értelmet nyerjek belőlük, de egyelőre még várat magára a felzárkózás. Ahhoz túl szórakozott vagyok most, de ettől eltekintve még felfogom, hogy Jennifernek Sam megérkezésével véget is ért a program. Szerettem volna hogyha marad még egy keveset, de megértem miért nem tett így. Gondolom a korábbi kis félreértés az ismeretlen pasival felkavarta annyira, hogy ne tudjon annak érzésétől olyan könnyen megszabadulni. Sajnos ilyen dolgok nem működnek csettintésre, pedig sok esetben én örülnék ennek a legjobban. Ha valami nem tetszik csak jelzek két ujjam találkozásával és bamm, már meg is szűnt a probléma vagy az érzés kavalkád melyet az követ.  
Jen távozásának pillanata jobb esetben nekem is visszavonulót jelentene, mégis az elvártak ellen döntök és maradok még egy kicsit, hogy a harmadik fél idegein táncoljak. Vagy azokén akik korábban oly annyira segíteni akartak nekem. Minek az nekem? Nagy lány vagyok én, megoldom, aztán ha mégsem akkor sem őket fogom megkérni rá. Legalább öt másik itt tartózkodó emberre tudnék rábökni akiket segítségül hívnék ilyen esetben és ők ketten nincsenek közöttük. Nagy meglepettségemre nem értetlenkedik egyik sem, így ha ezek után még bénázok is egy-két kört a darts táblánál akkor az csak legyen az én gondom. Majd egyszer valaki normálisan megtanítja. Addig viszont van más terep is ahol ki lehet velük szúrni és amelynek ötletét azonnal fel is ajánlom Shawnnak. Nem hiszem, hogy a táncot most erőltetnem kellene és a pultnál sem szeretnék ücsörögni. Nem tudnék csak egy helyben malmozni, mert úgy érzem mocorognom kell valamerre vagy csinálnom valamit. Egészen valószínűnek tartom azt is, hogy mihelyst elkényelmesednék már rögtön az alkohol kifejtené jótékony hatását és gondolataimba veszve nyöszörögnék meg nem történt múltamért. Akkor innen aztán kis kanállal se kaparna fel senki sem.  
Integetek még a két távozónak majd lassan és gyanakvóan Shawn felé fordulok amikor kijelenti, hogy hazakísér.
- Te tudod hol lakom? – hangom tiszta megjátszott pánik és gyanakvás keveréke, karjaim magam előtt fűződnek össze és úgy nézem őt. Aztán lassú vigyor váltja fel eme kettőst. – Csak ugratlak. – lököm meg finoman vállát aztán a félbehagyott kérdést meg a mellé csatolt Activityt próbálom értelmezni. Aztán leesik.  
- Oh..Ó. – először csak tagadólag és gyorsan megcsóválom fejemet. – Én nem. Nincs az a hülye aki nekem fegyvert adna a kezembe. – kuncogok röviden. Nem tudnám azt csinálni, mint Jen ahogyan azt neki is több ízben és korábban kifejeztem. Ahhoz túl nyuszi vagyok meg sokszor egy érzelmi roncs is. Valószínű nem tudnék jó döntéseket hozni hogyha a pillanat azt kívánná. – Bármi is hangzik el itt engem köt a.. – elgondolkozok. - .. az új ismeretségre vonatkozó titoktartás. – bököm ki végül amikor megfogalmaztam mit akarok. Persze ha kiderülne, hogy egy sorozatgyilkos akkor nem biztos az, hogy ennyire nyugodtan vagy diszkréten kezelném a dolgot. Nagyon remélem, hogy ez nincs így, mert annyi dolgom lenne még. Ott van Nikki sulis projektje, a kirándulás, a munkák. Nem érek rá még meghalni sem.
Shawn kérdésére csak megrázom a fejemet.  
- Gyorsan összeadtad őket, de nem. – válaszolok, de ennél több információval nem látom el. Ez olyan amit Jen bizalmasan osztott meg velem, én pedig nem fogom mindenkinek átadni. – Mehetünk! De remélem tudsz gyorsan futni, mert lehet ez lesz annak a vége. – grimaszolok egyet, de azért ennél határozottabban indulok meg az említett irányba. Nem mutatunk félelmet, sem más érzelmet. Azért most hálát adok a józan eszemnek, hogy nem valami magas sarkú mellett döntöttem.
- Hé, elférne egy játék erejéig még két plusz ember? – érdeklődöm mire mindketten felénk fordulnak. Egyik aki korábban is megszólított most ugyanúgy átveszi a szószóló szerepét a társa helyett.
- Ha már ilyen szépen kéred.. – vigyorog, én pedig sóhajtok egyet erre. Helyben vagyunk.  
- Fogadnál is? – ekkor már a másik felé fordul aki csak vállat von, majd kihúzza magát. Úgy tűnik meg is van ki az erő meg ki az ész a csapatban.  
- A korábbi dartsos mutatványod után simán. – találja meg ő is a hangját. – Mellékesen megjegyezve ő Louis, én meg Victor. – mutatkozik be.  
- Bernadette és Orlando. – találok ki valamit gyorsan, az utolsó név említése közben pedig Shawn felé tekintek. Elsőre a Rodrigo ugrott be, de az azért mégsem passzolna hozzá annyira. Az igazi nevünket meg csak nem àrulom el.  
- És mit nyerek ezzel Bernadette? – vigyorog Louis. Egy időpontot a fogorvosnál, ha tovább célozgat.  
- A puszta jelenlétemet. Előbb annyira jöttél volna segíteni. A mi nyereményünk részleteit meg majd Orlando megosztja veletek. – bököm oldalba a mellettem állót, hogy segítsen ki közreműködésével.  

Antonia&Shawn

Words have power. Use them wisely.

Eleget ittam ma már ahhoz, hogy a hangulatom kicsit oldottabb legyen, de ahhoz még keveset ami meggondolatlan hatással lenne a tudatomra. Nem is akarom ezt a szintet elérni, mert azt a másnapom bánná és Nikki nem kezelné jól az egészet. Talán még ki is szúrna velem, hogy ha már a következményekkel kell élnem, akkor azt maximálisan éljem meg. Nem hibáztatnám, mert meg is érdemelném. Elég felnőtt vagyok már ahhoz, hogy ne engedjem el annyira magamat amik a kötelességeim rovására menjenek. Így Jennifer távozása után megígérem magamnak, hogy ennyi volt és a felesleges energiáimat inkább a biliárdba vezetem. Tudatában akarok lenni a tetteimnek már csak a többi játékos miatt is és Shawnt sem ismerem annyira, ami miatt hirtelenjében az életemet bíznám rá. Jó arc ez tény és eddig inkább volt velünk, mint ellenünk, de az alap gyanakvásom belül nagyon erős érvekkel vitázik velem, nekem pedig nincs más lehetőségem, mint hallgatni rá. Ma nincs kedvem ahhoz, hogy tragikus hír legyek a késő esti híradóba.
A számat most előszeretettel jártatom, de az még nem biztos, hogy bármi értelmes is kiszökik onnan a külvilág felé. Bár fejben annak tűnik, de Shawn visszakérdezése megingatja ennek valószínűségét. Most nem tudom eldönteni, hogy én vagyok ennyire totálkáros vagy ő sincs már a helyzet magaslatán, mert a tekintetéből leszűrve úgy jön le mintha éppen egy más gondolatsíkon kalandozna. Magamban azért diszkréten kiegyezek az 50-50% eséllyel és így már kevésbé siralmas a dolog.  
Az leesik, hogy felfedezte Jennifer mi is valójában, de a rám utaló feltételezését nevetségesnek érzem. Mégis miből gondolhatta? Amúgy ha nem éppen a fegyverrel buknék el, akkor a magasság teszten, mint amikor a vidámparkokba felmérik, hogy eléggé nagyra nőttél-e már a hullámvasúthoz. Létezik egyáltalán ilyen az ügynököknél? Fogalmam sincsen, de mivel nem készülök annak így ez nem is akkora lényeg.  
- Dehogy bízok! – húzom ki magamat büszkén mintha ez akkora emberi eredmény lenne. – Amíg az ellenkezője be nem bizonyosodott, addig tuti nem. Sokszor még utána sem, de az már egyéni defekt. – vonom meg vállamat és nem megyek bele jobban ebbe a témába.  
Magasba szökik szemöldököm az ügynököt illető véleményeit illetően.
- Miért? – kérdezek vissza egyből. – Mondott valamit? – kíváncsiskodok tovább, mert észrevettem, hogy volt egy kis közös pillanatuk a távollétünkben. – Én annyit nem beszéltem vele, hogy véleményezni tudjam. Vagy viszonozni az érzéseit, ha ezt már így megállapítottad.. – furán is nézek rá emiatt. – Te ilyen jó emberismerő vagy? – kérdezek rá mellékesen. Valami hasonlót korábban Jennifernek is feltettem és magam sem tudom miért érdekel ez ma ennyire. – Mert akkor te leszel ma a titkos fegyverem. – teszem össze gyorsan a képet mielőtt visszakanyarodnék az előbbi témához. – Nekem a pasas semleges volt. Nem jutott eszembe a szó. – hümmögök egyet, ha már így elhatároztam magamat emellett. Ahhoz jobban fel kellett volna őt mérnem vagy két szónál többet váltani vele. És amúgy sem azzal a céllal jöttünk ma ide, hogy valakit haza is vigyek. Eleget bonyolítom én magamtól az életemet, nem kell hozzá még egy utas.
Feldob most annak a ténye, hogy a két unszimpatikus alak beleegyezik egy közös játékba. Bár a kinézetük vagy a viselkedésük most a legkevesebb, mert engem jobban foglalkoztat a biliárdozás, ők meg úgy tűnik már egy jó ideje csak állnak itt, mintha érzelmileg kötődnének az asztalhoz. Fel is vezetem nekik a dolgot miután abbahagytuk ezt a béna ismerkedési dolgot és még át is adom a terepet Shawnak..vagyis Orlandonak, hogy kiválassza mivel akarja majd lenyúlni a két jómadarat. Az én tekintetem is a pult feletti rész irányába villan és legszívesebben elkuncognám magamat erre, mert tuti nem olcsó ott egyik ital sem. Ó, most emelkedtek csak igazán komolyra a tétek, mert annak kiérdemléséhez nagyon jónak kell lennünk. Utoljára azt se tudom mikor játszottam már, de azt tudom, hogy Staceyvel voltam és egészen belejöttünk a végére. Már csak ki kell csomagolnom azokat az emlékekkel teli poros dobozokat és kicsit jobb esélyekkel indulunk.
A kezdés most engem illet amit a másik három részéről érkező várakozás követ. Bevallom kissé zavar ez a túlzott figyelem, de lerázom magamról, hogy a koncentrációm ne kalandozzon el és arra figyeljek, hogy legalább egy előnyt szerezzek magunknak. Elhelyezkedem és a fehér golyót meglökve össze is jön, de a folytatásban már nem leszek ennyire szerencsés, így az ellenfeleink következnek. Kialakítunk egy rendszert, hogy mindig amikor valamelyikünk elhibázza akkor a társa folytatja.  
A golyók fogyatkozásával úgy tűnik az előny a mi oldalunkon áll és emiatt Louis húzza is rendesen a száját, én viszont egészen jól szórakozok ezen. Victor közben rendelt mindannyiunknak egy sört, de az enyém bontatlanul áll és át is passzolom a morcosnak.
- Hátha egy kis életkedved lesz tőle. – nem érkezik szellemes megszólalás Louis részéről csak elkapja az üveget helyette, én pedig Shawnra nézek, mert most éppen ő következik.
- Meglesz az Orlando. – biztatom őt, de ha nem is nyernénk akkor sem érdekel, hisz nem ígértünk semmit nekik cserébe. Azért az az ital tuti jól jönne most a társaságomnak.

Antonia&Shawn

Words have power. Use them wisely.

Bólintással válaszolok Shawn kérdésére amikor a megcsalás felől érdeklődik, de ennél több szót vagy percet nem kívánok pazarolni az ilyen erkölcsű emberekre, akik ily módon táncolnak ki egy kapcsolatból. Manapság viszont úgy tűnik túlságosan is elrugaszkodott elvárás az, hogy valaki normális legyen. És bár örülök amiért ezt követően elterelődik a téma, mégis túl hevesre sikeredik a fejcsóválás a részemről amikor újra a pasik kerülnek előtérbe.
- Dehogy is! – jelentem ki gyorsan. – Viszont néhány alakkal szemben nem árt majd az ilyen képesség. – ugyan ennek lényegét csak akkor érti meg igazán, ha megismerjük a kiszemelt játékpartnereinket.
- Te csak tartsd be nyugodtan ezt a bölcs mondást, én köszönöm szépen, de maradok továbbra is a válogatós énem. – mosolyodok el ezen. – Nincs nekem arra elég kapacitásom, hogy bárkivel összejöjjek csak azért, hogy elmondhassam nem halok meg egyedül. – vallom meg ezt a nyílt titkot Shawnnak. Inkább leszek egymagam, mint valakivel úgy, hogy ne unatkozzak.  
Nem nagyon vallanám magamat lázadó típusnak, bár szívem szerint gondolkozás nélkül orrba vernék bárkit aki naivnak nevez, de ez inkább az alap természetemből fakad, mint a világ iránti tiltakozásom miatt. Nem tudom miért, de ez a jellemző az idegeimre megy és egyből arra késztet, hogy ne legyek már annyira kedves. Abból a tinédzserekre jellemző időszakból amikor is legnagyobb szórakozásom a felém szegezett kérések elutasítása reményeim szerint meg már rég kinőttem, de ettől még nem vetem meg a szórakozás bármilyen formáját amelynek okán egy kis időre elengedhetem magamat. És bár Jenniferrel érkeztem ide, mégis most Shawn társaságában igyekszünk biliárd tudásunkat megcsillogtatni a két mamlasszal szemben. Már korábban sem voltak szimpatikusak és meg kell valljam ez a közelükben eltöltött idő alatt sem változott. Bár az egyik sokkal rosszabb és a megjegyzései sem segítenek rajta, még ha ő valami felszedési stratégiának is szánja őket. Semmi izgató nincs abban, ha valaki ennyire nyíltan kifejezi mit tudna veled csinálni. Most emiatt mit vár? Ugorjak ki a bőrömből amiért legalább eljutott az állati ösztönök szintjéig vagy tapsoljam meg őt? Hisz az ilyen kijelentéseken kívül ezidáig egy értelmes mondat sem hangzott el tőlük. Bármi is a terve, csak még jobban lehangol mintsem felkelti az érdeklődésemet. Ettől még a játék szórakoztató, főleg ha a versenyszellem eluralkodik rajtam és motivál, hogy mi nyerjünk. Megmondani nem tudnám mikor játszottam utoljára, de ahogyan a játék halad úgy mintha kezdenék én is belerázódni ebbe – a másik kettő legnagyobb bánatára. Szerintem Patty kitér a hitéből, ha elmondom neki, hogy kimozdultam egy nővel és három férfivel zártam az estét. Persze azért kiegészítem majd részletekkel, mert nem áll szándékomban kedves szomszédomat az őrületbe kergetni. Annyi mindent köszönhetek neki, hogy meg sem érdemlem őt. Ő persze mindig azt mondja, hogy neki ez nem teher és nagyon kedvel minket, de sokszor mégis úgy érzem túlzásokba esünk olykor mennyire szükségünk van rá. Ezek után miért is hálálnám meg őt egy ilyen kijelentéssel? Legfőképp azután, hogy nem egyszer osztotta meg velem mennyire örülne neki, ha valami rendes férfi mellett kötnék ki, akivel végül majd családot alapíthatok. Ilyenkor mindig csak elmosolyodok, mert mi mást mondhatnék? Azt nem venné be, hogy az én társam eltévedt vagy hogy azért nem talál rám a lelki társam, mert a saját lelkemet rég eladtam Moralesnek. Ebben a témában Patty egyáltalán nem ismer viccet. És ha most végignézek a jelenlegi társaságomon akkor azt kell mondjam, egyikre se adná az áldását. Bár Shawn tűnik innen a legnormálisabbnak, de ettől még körüllengi őt valami sunyi aura mely arra figyelmeztet, hogy azt se higgyem el amit kérdez. Nem is kell, hisz a mi történetünk csak pár óráig és csakis ezen falak közé szól.  
A játék egészen szorosan alakul és egy pillanatra felmerül bennem, hogy kiszökök amíg nem figyelnek. De aztán az a fene nagy büszkeségem úgyis visszalökdösne az épületbe és addig ott is tartana, amíg méltó ellenfél módján nem vállalom az ötletem következményeit. A vereséget is el kell viselni, de van egy olyan sanda gyanúm, hogy nem ebben a helyzetben. Itt csakis egy végkifejlet lehet és vagy Shawn vagy én, de megszerezzük magunknak.  
A kérdése nem lep meg, sőt szinte már számítottam rá. Mégis most a feltételezései halk nevetésre késztetnek.  
- Egyik sem. Tegnap Karib-tenger kalózai ment a tv-be. – vallom be egy nagy mosollyal az arcomon. Persze ha így sem érti szívesen elmagyarázom neki, de talán csak nem kell. És amúgy is el kell ezt a magyarázatot tolnunk, mert az utolsó kör következik, vele együtt pedig én. Összeszedem magamat és ki is zárom a körülöttem lévő mocorgást, beszélgetést vagy bármi egyéb zavaró tényezőt. Veszek egy mélyebb levegőt és miután felmértem az esélyeimet nem is húzom tovább az időt, mellyel egy újabb pontot zsebelek be magunknak, ezzel pedig a nyertes címet is.
- Ez az! – tartanám fel két kezemet Shawn felé egy csapj bele odabökésével, de ez elmarad, mert valami feszültséget érzékelek a levegőbe. Louis arcán bárgyú vigyor, Victor csak puffog magában valamit, Shawn viszont egyáltalán nem boldog.
- Jöttök nekünk a nyereményünkkel. – egyszer az egyik pasas majd a másik felé nézek, aztán Shawn közelébe araszolok.
- Mit művelt megint? – érdeklődöm, mert úgy érzem kimaradtam valamiből.  
- Csak elmondtam ki lett volna a nyereményünk. – a fejével felém bök. – De ha már így alakult akár osztozh.. – nincs ideje befejezni, mert felkapom Shawn még megmaradt sörét és azzal a lendülettel Louis képébe öntöm, az üveget azonban nem teszem le.  
- Te kis.. – morogja, miközben kikerülöm őket. Ezután Shawn felé fordulok.
- Én léptem. Jössz? – kérdezek rá, majd már szedem is elő a telefonomat, hogy minél előbb taxit hívjak magamnak. Louis még morog valamit, amitől szorosabban markolok rá a kezemben maradt üvegre.
- Ha követni mersz a fejeden töröm szét. Még hogy osztozkodni..! – Victor sétál most a haverja felé és valamit a pultosról beszél és távolabb húzza tőlünk, én meg megindulok a kijárat irányába. Egy percig sincs kedvem tovább itt maradni.  

Antonia&Shawn

Words have power. Use them wisely. +16

Nem különösen jeleskedem az ilyen játékokba, de olykor megkísértem a szerencsémet. Ez is egy ilyen alkalomnak ígérkezik amire Shawnnal és a két ismeretlennel együtt készülünk. A hangulatom már rég nem azon a ponton túl van ami megakadályozhatná, hogy ne ugorjak fejest egy ilyen kihívásba, ami nem kicsit pörgeti fel az agyamat. Nem vagyok adrenalinfüggő, sem olyan aki minden sarkon a veszélyt keresné csakhogy elkerülje az unalom, de olykor jól esik nem az elvártak szerint cselekedni. Mint például kibújni a felelősség alól vagy tenni valami hülyeséget, amiért okolhatom magamat, ha éppen egy értelmesebb szakaszomba vagyok. Legtöbbször úgyis ezt az énemet részesítem előnybe, aki összeszedett és helyén van az esze, ha az élet akadályokat gördít elé. Ettől még nem válik ennek fenntartása kevésbé nehezebbé vagy fárasztóbbá. Az ilyen pillanatok vagy amikor éppen úgy hozza, hogy táncolni tudok kicsit visszaadnak valami pluszt, amit sokszor úgy érzem kezdek elveszíteni magamból. Anya szerint addig nincs baj amíg tudjuk kik vagyunk, a mit akarunk része meg amúgy is képlékeny. Én sokáig tudtam mit akarok, de nélküle sok minden után az életembe egy hatalmas kérdőjel került. Mostanság ez inkább fordítva van.  
Nem tudhatom biztosra a nyerésünket, de azért a remény ott él bennem emiatt. Meg se kérdeztem a két tuskót mit akarnak majd cserébe, mert egy részem nem lát más lehetőséget, mint győztesként kijönni ebből a helyzetből. Persze, ha ez nem jön be, akkor még mindig felvehetjük a nyúlcipőt, hogy elkerüljük a ránk eső részt. Hisz ezt az ajánlatot már az elején is közöltem vele, mint esélyes végkifejletet.  
Valamiben egyetértünk Shawnnal, valamiben nem, de ez nem mutatkozik meg a játék közben amivel mondhatni jól haladunk. Ő másképp vélekedik a párkapcsolat témát illetően, de nem egy tapasztalataink vannak, így ez nem is okoz meglepetést. Ha ő így érzi rendjén, nem az én tisztem kioktatni őt erről és nem is akarom. Ettől még nem zárom ki, hogy okozhatnak számomra meglepetést, de nem is ez tölti ki minden gondolatomat.  
A név elmagyarázása után egyszerűen vonok csak vállat a visszakérdezésére, azonban egy halvány mosoly csak kirajzolódik arcomra.  
- Ugyan! Még a végén összeteszik és rájönnek, hogy kamuzunk. – alig feltűnően biccentek az ellenfeleink irányába, a hangomból is visszavéve. Megtanultam már, hogy sose szabad lebecsülni senkit sem és ez talán rájuk is igaz.  
A vége felé már elég szoros lesz az állás és egy pillanatra el is bizonytalanodom. Talán most kellene időt kérni és tisztázni a nyeremények részleteit, hisz innen még visszatáncolhatunk. Lehetne döntetlen és mindenki megy a maga útján. Azonban egy részem csak nem engedi, hogy ilyen könnyedén feladjam és Shawnnal sikerül végül bezsebelnünk azt a győzelmet. Ezután viszont olyan gyorsan válik feszültebbé a hangulat, ami korábban még nem volt ennyire sűrű és szinte késsel vágható. Hirtelen nem is értem mi történik amíg magam meg nem bizonyosodok a pasas nem igazán titkolt szándékairól. A felháborodottság kevés lenne jelzőként arra amit magamban érzek amikor meglendítem felé az üveg tartalmát és mielőtt bármit is reagálhatna már meg is lódulok kifelé egy kezemben az üveggel, a másikkal meg a telefont tartva a fülemhez. A kezem enyhén remeg amikor bontom a hívást miközben kilépek a friss levegőre melyet egészen eddig észre sem vettem. A szívverésem ütemét a fülemben hallom vissza, de az üveget még mindig úgy szorítom, hogy az ujjaim enyhén elfehérednek. Nem vagyok meglepődve az elhangzott szavaktól, ettől függetlenül még nem fogom tűrni, hogy így kezeljenek. A kint töltött percekben többször is az ajtó felé nézek vagy éppen a közeledő kocsikat, hátha meglátom a számomra ismerőset, de egyelőre még nem mozdulok a helyiség elől.
Nem sokkal később nyílik az épület ajtaja, én pedig már emelném feljebb az üveget, de Shawnt meglátva a kezem visszahanyatlik eredeti pozíciójába, a kérdésére pedig nemleges válaszomat kifejezve megrázom a fejemet.
- Nem. Jól vagyok. – szavakban is megerősítem ezt. – Te? – kérdezek vissza egyből miközben a felém nyújtott italra fókuszálok amit Shawn szavainak ellenére biztosan nem boldogan fizettek ki.  
- Gondolom. – jegyzem meg, aztán visszatolom felé. – Legyen a tiéd. Még dolgoznod kell a hihető sztorin. – mellékesen és némi szórakozottsággal figyelmeztetem őt, de egyből visszahúzom magamhoz a kezemet, majd közben egyik lábamról a másikra helyezem az egyensúlyomat. Felkavartak a bent történtek és most csak arra vágyom, hogy otthon legyek a lakásomban Nikkivel.  
Shawn szavaira én is autó felé fordulok és lassan bólintok egyet. A taxi felirat ugyan hiányzik róla, de bárhol felismerném Luna kocsiját.  
- Felhívtam a munkatársam..barátnőmet. – félig neki, félig magam elé mondom ezeket a szavakat amíg elénk nem húzódik a kocsi, Luna pedig egyből nyitja is ki az anyósülés felén lévő ajtót.
- Neked miért van a kezedben sörös üveg? – ez az első kérdése hozzám, majd int egyet köszönésképp Shawn felé. – Tudod mit? Majd elmondod. Beszállás mindkettőtöknek és induljunk. Téged hova vihetlek? – teszi fel a kérdést Shawnnak, én pedig beülök előre és egy pillanatra nyugodtabban fújom ki a levegőt amikor becsukom magam mögött az ajtót.  
- Lunette vagyok, de szerintem lejön miért probléma ez, szóval csak Luna. – nyújtja hátra a kezét bemutatkozóan mielőtt elindulhatnánk. A szemeimet behunyva húzódok lejjebb az ülésemen és kizárok minden kellemetlen gondolatot.

Antonia&Shawn

Words have power. Use them wisely. +16