Anyai részről örökölt tulajdonságok:
♡ Segítőkész és kedves. ♡ Mindent túlgondoló. ♡ Nem szeret panaszkodni másoknak, bár magában képes elmérgelődni percekig, órákig, napokig ha valamit igazságtalannak tart. ♡ Sokszor borúlátó és egy számára ismeretlen helyzetben minden legrosszabb végkimenetelt számba vesz, hogy felkészült legyen. ♡ A nagymamája receptjei számára szent és sérthetetlenek. ♡

Apai részről örökölt tulajdonságok:
● Kávé és energiaital tartja össze. ● Rend és rendszer szerető, de a kanapén elnyúlni sem esik nehezére és csak létezni. Nem munkamániás, de lehet rá számítani. ● Csak akkor beszél, ha mondanivalója is van vagy éppen meglódult benne a koffein fogyasztás. ● Nem túlzottan kedveli ha az érzelmeiről kell beszélnie, de olykor megengedi magának, aztán egyből meg is bánja. ● A probléma helyett a megoldásra koncentrál. ● Inkább elássa jó mélyre az érzéseit és nem éli meg őket. ● Napokig tervezgetős, mint spontán. Nem szereti épp ezért a bizonytalanságot sem. ● Inkább jó hallgatóság mint lelkes beszélgetőpartner. ●

Egyéni változatok (csak mert van saját személyisége is) :
/ Sokszor a múltban él, a jövő meg egy nagy kérdőjel számára. / Az éppen aktuális hobbija tartja őt abban az állapotban, hogy motivált legyen. Számára mindig kell valami amire fókuszálhat és a lelkét is beleölheti. / Nem a nagy szerelmes típus, inkább az a távolból rajongó. Ha valaki komolyabbat akarna tőle vagy viszonozná érzéseit, akkor attól visszatáncol. / Nagyon tud kötődni hogyha egyszer érzelmileg stabilnak érzi a kapcsolatot, de ha kihasználják ezt, akkor ugyanilyen egyszerűen enged el másokat és határolódik el tőlük úgy, mintha nem is ismerné őket. / Nehezen nyílik meg, csak ha már komfortosan érzi magát az illető közelében. / Kevésbé frusztrált ha egy konkrét menetrendet kell követnie, de ha mégsem jön össze, akkor két mérgelődés közben alkalmazkodik és újratervez. / Ragaszkodik az elképzeléseihez és nem szereti ha valaki meg akarja mondani mit csináljon olyan helyzetben amit már ő is 'tud.' Később persze különválogatja a kapott tanácsokat és csak azokat fogadja el aminek látja az értelmét. / Nem szeret láb alatt lenni, irányítani, inkább olyan háttérénekes típus. / Szeret azonban komolytalan lenni és jókat röhögni, ahogyan másokat megnevettetni is. A humora inkább fárasztó, mint jó, de van amikor célt ér vele. / Nézőközönség előtt ügyetlen - csetlik, botlik meg elejt mindent. / A receptkönyvek a jó barátai és annyira már tud főzni, hogy változatos módon kerülje el a kaja megfosztástól történő kihalást, de nem túlzottan az a kísérletező fajta. /

Az étkezdében lévő nappali műszakosokkal sorra tömörültünk be az apró öltözőbe mielőtt a váltás megérkezett volna, hisz körülbelül tíz percünk volt elkészülni. Nem egyszer panaszoltuk a vezetőség felé olykor egyszerre, másszor meg külön-külön, hogy kapjunk még egy öt percet, de Morales fülén mintha be, majd egyből ki-száguldott volna a kért információ. Szerinte a rendszer működőképes, Beth szerint meg Morales elmehet a búsba. A türkiz egyen-kötényemet a szekrénybe akasztom és miközben Luna folyamatos csicsergését hallgatom, közben a farmer nadrágomba táncolom bele magamat és fejben azt számolgatom mennyi időm van egy vásárlást is beszorítani a szűkre szabott időkeretembe ahhoz, hogy ne késsek majd a hotelből. Bárhogyan is matekozok, az esélyeim nem éppen a legjobbak, de ha a rövidebb utat választom meg azt a kisboltot, amit annyira nem szeretek, akkor talán nem csúszok ki az időből. Valamit valamiért ugyebár, és nem tehetem meg, hogy válogassak amikor az egyik a forgalmat nem beleszámítva is negyed órás kerülőt jelent.
Az ajtó feletti csengő hangjától liftezik a gyomrom. Na nem azért, mert olyan dühítő lenne, hanem mert a kassza mögött álló Victor egy nagy betűs görény és nem képes felfogni, hogy akkor sem lesz közöttünk semmi, ha az egyik pultot véletlenül lefejelve kapok amnéziát. Szerencsére nem figyel amikor a kosarammal besurranok a sorok közé és a listámat végigpörgetve pakolom tele a felírtakkal, plusz még egy olcsóbb nasival, amit Nikkivel megfelezhetünk és még belefér a keretünkbe. Még gyorsan átfutom a listát, aztán mély levegőt veszek és felkészülten meg némiképp határozottan indulok meg a pénztár felé, Victor sunyi tekintete meg egyből kiszúr.
- Nem. - meg sem várom igazából, hogy bármit is mondjon, mert úgy is fog. Sokszor épp ezért éri meg az a plusz negyed óra, de ma ez sehogy sem fog összejönni.
- Hallottam egy szórakozóhelyről innen pár utcányira ami nemrég nyílt. Elnézhetnénk oda. - félig a kosaram tartalmára figyel, félig meg a reakciómat méri fel. Mint ezelőtti húsz alkalommal, úgy most is pókerarcot öltök fel, mert bármilyen kedveskedést jelnek vesz arra, hogy tovább próbálkozzon.
- Nem járok ilyen helyekre. - vonok vállat, aztán lenézek az órámra, hogy hátha ezzel feltűnőbben sürgethetem, de nem túlzottan veszi a lapot.
- Iszunk valamit, táncolunk. - vigyorog, én meg a fejemet rázom. Pedig szeretek táncolni, csak nem vele. Esetleg ez úgy működhet ha egy másik város választ el minket egymástól, másképpen semmiképp. Victor megint azon van, hogy valami szöveggel eladja magát, de az ajtó feletti csengő megszólal és a beérkező vevő miatt nem folytatja. Az utolsó tételeket csendben olvassa be a gépbe, majd szemkontaktust kezdeményezve és monoton ütemben mondja el mennyivel lesz könnyebb a pénztárcám. Ez a Victor értelmelmesebbnek tűnik, de ő sem vált ki belőlem azon kívül mást, hogy minél gyorsabban szabaduljak a közeléből.

• Kevesebb, mint 8 óra van még hátra az éjszakás műszakig;

Az első amit észreveszek az Mrs. Morgan rémült ábrázata ahogy szinte rohan elém a lépcsőház folyosóján.
- Toni, kincsem, én annyira nagyon sajnálom. Csak egy fél percig voltam figyelmetlen.. - hadarja, de nem áll össze mi történt.
- Mi lenne ha vennénk egy mély levegőt és elkezdenénk elölről? - mosolyt erőltetek az arcomra, de aztán eltekintek a válla felett. A lakás úgy tűnik még egyben van, de akaratlanul is azok a rémképek ugranak be amikor a filmekben azt mondják, hogy csak egy fél percre aludt el a cigivel a kezében és bamm, kész is a baj. De amíg én azon töröm magamat, hogy füstöt érzékeljek, addig Mrs. Morgan harmadszorra ismétli meg Nikki nevét.
- Mi..mi történt vele? Jól van? Megsérült? - kerülöm ki őt egyből, aztán berohanok a lakásba a nevét szajkózva, de válasz nem érkezik. Rossz érzés kúszik a bőröm alá és az ajtóban ácsorgó nő felé fordulok aki szinte a könnyeivel küszködik.
- Hol van Nikki? - ki sem kell mondania hangosan azokat a szavakat, hogy összerakjam mi történik. Elég csak az arcára íródott rémületet és a kislány üres szobáját látnom, hogy tudjam: Nikki megszökött.

• Kevesebb, mint 6 óra van még hátra az éjszakás műszakig;

A telefonon kijelzett szám ismeretlennek tűnik számomra, ahogyan a vonal végéről szóló női hang is. Ennek ellenére ő úgy tűnik ismer mikor a nevemet mondja és végül Nikki is szóba kerül.
Pattyvel az elmúlt órákat a környék körbejárásával és érdeklődéssel töltöttük, de nem leltünk semmi nyomra. Senki nem látott semmit vagy hallott a kislányról, bennem pedig minden perc elteltével egyre jobban burjánzott el a pánik. Még Nikki kedvenc helyeire is benéztem, de ugyanazt a tanácstalan választ kaptuk újra meg újra. Egyedül akkor jövök rá az egyértelmű válaszra amikor a hívás a kórházból érkezik. Egy húsz perc türelmet kérek amíg megérkezek, majd jelzek még Pattynek is a fejleményekről, aztán kocsiba szállok.
A 206-os kórterem előtt már lassabbak a lépteim, habár a zaklatottságom pont az ellenkezőjére késztet. Az elmúlt két hétben amióta a baleset történt nem egyszer fordultunk meg itt a kislánnyal, de mindig közösen tettük és ez volt a kulcs szó. Olyan kimondatlan egyezség kettőnk között.
- Csatlakozhatok?
Nikki bólint egyet és átszökken a másik fotelbe.
- Jól rám ijesztettél ugye tudod? - helyet foglalok mellette, majd a táskámat elfektetem az ölembe, hogy végül felvegyem a szemkontaktust a bocsánatkérő zöld íriszekkel. - Hogyan jutottál ide? - bele sem akarok gondolni abba, hogy idegenek között mászkál vagy netán valaki olyan hozza el akit nem ismer.
- Mrs. Scottal jöttem. - nyugtat meg, majd egy aprócskát sóhajt is mellé. - Én csak látni akartam anyát.
Nikki két hete került hivatalosan hozzám amikor a legjobb barátnőm Stacey autóbalesetet szenvedett és azóta sem ébredt fel. Évek óta ismerem már Stacet és amióta Nikki apjával elváltak, azóta közösen béreltünk egy kis Brooklyn-i lakást mi hárman. Zack nem volt jó ember, így Stacey nem egyszer hozta fel beszélgetésünk során, hogy bármi is történjen vele, Nikkinek velem kell maradnia. Arra azonban egyikünk sem gondolt, hogy ez ilyen hamar bekövetkezik majd. Az első pár nap végeláthatatlan ellenkezéssel és zárkózott percekkel telt. Sok tapasztalatom ugyan nincsen hogyan kezeljek egy 12 évest, de a két munka között ingázva próbálunk Pattyvel mindent megtenni, hogy a legjobb kezekben legyen, viszont nem tehetünk úgy mintha ne rémisztené meg őt ez a helyzet vagy ne hiányozna majd többé az anyukája. Megértettem, hogy nem akar velem lenni, de szóba se jöhetett hogy Zachnek ez bárhogyan a fülébe jusson. Miután a legutóbbi alkalommal az életét veszélyeztette, Stacey hallani sem akart róla, hogy exférje a kislány közelébe menjen. Azóta alakulunk, de a mai eset is bizonyíték arra, hogy még van hová fejlődnünk.
- Egyezzünk meg valamiben. Ha be szeretnél jönni anyához, akkor kijelölünk időpontokat és meglátogatjuk őt közösen, rendben? - Nikki bólint egyet erre, bár némi hezitálás kiérződik ebben a mozdulatban, mintha még mondani akarna előtte valamit, csak aztán végül meggondolná magát.
- Jobb lesz nekem is és Patty nénit se kerülgeti a szívinfarktus amikor megszöksz előle. - a fejemet ingatom, ő meg elmosolyodik erre.
- Nem akartam őt megijeszteni.
- Tudom.
- Veled mehetek ma a hotelbe?
Most rajtam a sor hogy egy kicsit hezitáljak, mert akárhányszor velem jön, a lebukás veszélye egyre nagyobb és nem akarom elveszíteni a recepciós állásomat, mert az étkezdében töltött heti három alkalom rettentően kevés, ez pedig legalább állandó és jobban is keresek vele. Azt az esélyt viszont nem szalaszthatom el, hogy több időt töltsek Nikkivel, amikor szándékosan ő kér meg rá. Majd beteszünk egy kis széket a recepciós pult mögé ahogyan a legutóbb is, így nem lesz feltűnő, közben pedig figyelni is tudok rá.
- Kérlek. - fűzi hozzá még gyorsan, én meg lepillantok az órámra. Van még kevesebb mint öt órám hogy beérjek, de előtte még muszáj haza is mennünk.
- Oké, legyen. De Nik, meg kell ígérned, hogy viselkedsz. - a kisujjamat tartom felé, ő meg összefűzi a sajátját az enyémmel.
- Ígérem, jó leszek! - mosolyog, amit már én sem bírok ki, hogy ne viszonozzak.
- Reméltem. Most pedig gyere, köszönj el anyától és menjünk. Hazafelé meg kell beszélnünk egy hatásos bocsánatkérő szöveget Patty néninek és vennünk kell egy csokit is neki vigaszdíjként. Melyik is a kedvence?
Nikki lelkesen sorolja a csoki fajtákat, majd futtában megöleli Staceyt, én pedig addigra már a kezemet nyújtom felé, hogy újra el ne szökjön majd mellőlem. Apró lépésekben ugyan, de haladunk az új hétköznapjaink elfogadásában, ez pedig több mint amit remélni mertem volna az első este után amikor Nikkit szembesítenem kellett azzal, hogy az anyukája egyelőre nem jön haza hozzá.

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

Hű, hát egyelőre még keresem a szavakat, amik leírhatnák, hogy mennyire imádtam a lapodat. Egyszerre volt izgalmas, érdekes, megható... Toni nagyon vagány személyiség, de közben rendes csajszi, és egyértelműen nagyon jó barát. Olyan, amilyennek nagyon sokan örülnénk, hisz nem mindenki vállalná be, hogy magához veszi a barátnője kiskamasz lányát. De Toni két pörgős állás mellett - mert hát azért az éjszakai recepciós meló és mellette a nappali pincérnői állás sem piskóta - még egy gyerekről is gondoskodik, rohan egyik helyről a másikra, miközben fél szavakkal leszereli a nyomulós udvarlókat. Azt amúgy megértem, hogy ilyen zsúfolt hétköznapokba egy állandó párkapcsolat nehezen férne be, de én most mindenképpen kicsit Toni rajongója lettem   és egy kicsit ő akarok lenni, "ha nagy leszek".     Azért drukkolok, hogy a barátnő, a kislány anyukája idővel felépüljön!
De nem is tartalak fel tovább, hisz biztos kismillió dolgod akad még mára ennyi elfoglaltság mellett... Fuss, Forest, fuss!  

Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!