- Bocsi, mindjárt jövök – szakítottam félbe a próbát, majd rögtön elindultam kifelé, hogy megtámadhassam a mosdót. Lényegében már vagy húsz perce szorongattam a golyóimat a kezeimmel, de szegény lány annyira meg akarta beszélni a dolgainkat, hogy egyszerűen csak nem volt szívem otthagyni a rögtönzött kis próbánkat. Kellett egy kis idő, amíg lényegében realizáltam, hogy ettől függetlenül képtelen voltam felfogni a kérdéseit... Viszont csak nem hagyhattam ott a dolgot öt perccel az érkezésem után.
Én magam megértettem, hogy miért tart a szereptől, hiszen valamennyire osztottam a nézeteit. Attól függetlenül, hogy már volt közöm a Dzsungel Könyvéhez gyerekkoromban, én magam nem éreztem jelenleg jónak a kondiciómat egyetlen zenés darabhoz sem. Bár táncolok valamennyit – általában egy két számot vállalok csak, mert az lényegében elég pénzt hoz az úgy nekem – de egyáltalán nem voltam mostanában túl aktív. Elhagytam az edzéseimet, mert azok a darabok, amiket most vittem inkább beszélgetősek voltak, meg alapvetően nem kívántak olyan erőnlétet, amit egy táncosabb darab. Szóval jelenleg hiába fut három előadásom is, pont nem egy Hosszú út az éjszakában féle darab fog rendben tartani fizikailag.
Még csak a héten kezdtük el a Dzsungel könyvés próbákat, és egyelőre nem is merntek feltétlenül jól se nekem, se Rorának. Pont ezért is döntöttünk úgy, hogy talán otthon is kéne foglalkozni a dologgal egy kicsit. Alapvetően nem vagyok olyan szinten maximalista, mint ő – szerintem nincs még egy ember, aki az ő ambícióival bírna – és nem is szeretek a próbáimon kívül is a darabokkal foglalkozni, de ez most nagyobb falatnak bizonyult, mint amire számítottunk.
Miután végre sikerült összekapnom magam, valamivel magabiztosabban lépdeltem vissza a szobába, hogy újra a teljes figyelmemmel fordulhassak a lány felé.
- Volt valami olyan kérdésed, amire esetleg nem válaszoltam? – mosolyogtam rá szerényen, miközben a kezembe vettem a saját szövegkönyvemet, amivel nagyon foglalkozni még nem volt időm, de hála az égnek van még időm memorizálni a részeimet. Nagyjából a feléig jutottam el, és húztam alá pirossal a saját szövegrészleteimet. Lényegében egész eddig a dalokra próbáltam koncentrálni, improvizálni még mindig tudok, ha valamit elrontok. Sokkal inkább koncentrálok a próbák elején a dalokra és a táncra, szöveget magolni otthon is tudok.
- Amíg nem te főzöl, számomra okés a rendelés – pimaszkodtam vele egy kicsikét – Viszont majd mindenképp lépjük meg a dolgot, mert neked sem ártana felszedned valamennyit. Túl energikus a darab, nehéz másfél hónap elé nézünk majd, amikor már színpadon is produkálni kell, és a próbák sem lesznek túl egyszerűek.
Nem mintha eddig kimaradtak volna bármelyikünk számára a zenész darabok, de ez egy kicsit más. Alapvetően nem túl egyszerűek a táncok, dinamikusak a dalok, meg az egész cselekmény csak pereg, nem túl lassú lefolyású a sztori, ezért is aggódom mind a kettőnk erőnléte miatt... Ha pedig Rora megint ráveszi magát arra, hogy főzzön vagy süssön valamit, akkor valószínűleg két hét múlva anorexiássá fogok avanzsálódni... Emlékszem az első alkalomra, amikor igyekezett elém pakolni valami ehetőt, én pedig csak mosolyogtam rá, és próbáltam meggyőzni arról, hogy csak fáradt vagyok és ezért vágok ennyire fancsali pofát miközben eszek... Szerintem nem hitte el.
- Van benne kihívás, csak nem látod meg – csóváltam meg a fejem, majd felkeltem a saját helyemről és odasétáltam a fotelhez – Gondolj csak arra, hogy egyáltalán mit kell nekünk előadni. A mesét valószínűleg mindenki látta, aki a teremben lesz... Ráadásul készült Disney mese is a sztoriból.
Tény és való, hogy én a mai napig az Oroszlánkirályért meg az Aladdinért rajongok a legjobban – az előbbin máig tudok sírni, de ez titok – de ettől függetlenül számomra is sokat jelent az a történet, amit igyekszünk előadni.
- Legalábbis szerintem ez már elég kihívás lesz... Tudod, közkedvelt sztori, amit az emberek nyilván kritikusabb szemekkel fognak nézni. Viszont... A te szereped a sztori szempontjából elég fontos, ami már önmagában tesz valamennyi nyomást az emberre.
Letagadhatatlan tény volt, hogy a fotelban ülő lány volt a társulat egyik legtehetségesebb női színésze. Pont ezért nem értettem, hogy hol nem látja a szerepben a kihívást. Le is ereszkedtem a karfára, majd hozzá egy kicsit közelebb hajolva kezdtem el lapozgatni lassan a darabot, az ő megjelenéséig a darabban.
- Ez a rész megvan? – mutattam rá a sorokra – Amikor Maugli elhagyja a Dzsungelt, és a faluba megy... Túna az, aki mellé áll, és segíti őt... Aki megtanítja emberként élni.
A tekintetemet lassan a lány arcára is vezettem, mert elég kíváncsi voltam arra, hogy mit fogok látni rajta. Reméltem, hogy azért valamennyit sikerült segítenem neki, viszont a saját gondolataimat nem akartam a szájába rágni. Igazából neki kell eldöntenie azt, hogy hogyan szeretné megformálni a szereplőt. Ügyes lány ő, meg tudja oldani ezt az egészet.
- Amúgy nem hiszem el, hogy már átnézted az egészet – pörgettem végig a könyvét, amiben minden oldalon megvillant a kis pinkszínű szövegkiemelős sorok – Mikor csináltad mindezt? Alszol te egyáltalán? Elég furán néz ki az arcod...
Csak ugratni akartam ezzel, el is vigyorodtam, ahogyan az aurájába hajolva, játékosan próbáltam szemügyre venni az amúgy gyönyörű vonásait. Tény, hogy fáradtnak tűnt, de ettől függetlenül még mindig csinosnak tűnt.


804 || remélem nem lett túl szörnyű    || ruha ||

Elég jó alkatú srác vagyok, de ettől függetlenül én is éreztem azt, hogy a mostani alkalommal sikerült egy kicsit többet leadnom a súlyomból, mint amennyit szerettem volna. Ennek lényegében az volt az oka, hogy felszedtem egy „barátnőt”, akivel pont a múlt héten sikerült „szakítanom”, a revüt jobban be kellett izzítanom, és mellette képtelen voltam arra, hogy leadjam az előadásaim... Mert azzal az emberek számára sikerülne bebizonyítanom azt, hogy valami nagyon nincs rendben velem, az én fogam pedig nem kifejezetten fűlött ahhoz jelenleg, hogy a pátyolgatásukat és a sajnálatukat képes legyek lenyelni. Ez számomra egy olyan dolog volt, amitől világ életemben felfordult a gyomrom... Szerettem empatikus lenni másokkal, de a saját magam felé mutatottból sosem kértem.
Mindezzel persze csak azért volt probléma, mert épphogy sikerül befejeznem egyet az előadásaim közül, máris kénytelen voltam elkezdeni készülni arra a szerepre, ami annak idején számomra az egész színházdolgot beindította... És pont a fizikai adottságaim nem voltak tökéletesek ahhoz, hogy újra Maugli bőrébe bújhassak. Mindez frusztrált, mert szerettem volna tökéletesen csinálni, de azért elég nehéz úgy újat – vagy lényegében bármi elfogadhatót – a nap alatt alkotni, hogy nem terhelhető a testem.
Persze azért nem rendbehozhatatlan a helyzet... Lényegében a megszokott nyolcvan kilómnál csak egy ötössel vagyok kevesebb, de ez épp elég számomra ahhoz, hogy stresszt érezzek, és gondolatban nekiálljak hisztizni a dolog miatt akkor is, ha az egész mondhatni teljesen alaptalan.
- Ezek szerint semmi fontos – bólintottam egyet, hogy nyugtázhassam a helyzetet – Ha az volt, menet közben gondolom úgyis eszedbe jut... Ha esetleg mindez nem történik meg, akkor így jártál. Lehetséges, hogy életed válaszáról maradsz majd le.
Csak ugrattam és húztam az agyát, mert eléggé bírtam, amikor átment agresszívbe. Ilyenkor leginkább egy vörös fejű, pattogó, törpenövésű pocokra hasonlított. Persze ezt sosem kötöttem az orrára, mert még szerettem volna élni egy keveset, de ettől függetlenül vicces volt, ha idegeskedett... Főleg ha nem rajtam csattant. Mondjuk sokakkal ellentétben elég jól tudtam kezelni Aurorát, aminek hát... Fogalmam sincs mi lehet az oka. Talán az, hogy nekem sincsen túl sok barátom annak ellenére sem, hogy elég sokan kedvelnek. Plusz én talán türelmesebb lehettem hozzá... Mondjuk alkalmat sem tudok konkrétan felidézni, amikor nem volt kedves velem, de ez már egy másik kérdés. Biztos a karizmán múlott a dolog.
- Hm... – csücsörítettem egy kicsit, miközben azt imitáltam, hogy elgondolkozom – Szóval ez elsősorban szerintem még mindig apukád háza, bár rohadtul cuki, ahogyan menőzni próbálsz amúgy... Viszont arról elfeledkezel, hogy a családod által az egyik legszívesebben látott vendég vagyok itt. És nem, amúgy jelenleg jobb kondiban vagy nálam, ami annyit eredményez, hogy én magam változtam pudinggá... A többi csak jótanács volt. Ha meg akarod tartani a kondidat, akkor edzeni fogsz. Megtaláltam az előző években rögzítette előadásokat és hát finoman szólva, belenyúltunk a jóba.
Ezzel azt akartam mondani, hogy iszonyat sokat fogunk táncolni, énekelni és ugrálni, ami miatt nem ártana még a jó erőnlétet is megtartani... Mert ha főműsoridőre tűzik a Dzsungel könyvét akkor kvázi beköltözhetünk a színházba, és heti hétszer, naponta pedig minimum kétszer léphetünk fel a darabbal, három teljes héten keresztül. Hogy mindenkinek legyen esélye megtekinteni a legendás történetet, mi pedig a végén annyira hányni fogunk a sztoritól, hogy minimum két évig mindenki kihagyja magát a projektből.
- Pont ez benne a kihívás – eresztettem meg egy halvány mosolyt – Meg kell változatnod a nézők gondolatait arról, hogy Túna milyen megítélést kap. Lehet, hogy elsőre jelentéktelennek tűnik, de ha beszippantja őket a történet, akkor rá fognak jönni arra, hogy nem az. Lényegében neki köszönhetően tanul meg Maugli igazán élni.
Ahogy az arcát szemléltem, egyszerűen képtelen voltam felfogni az aggodalmát. Elvitt már rengeteg nagyon nehéz szerepet, és az egész társulatból ő volt az, aki a legfényesebb karriert futhatta volna be mindannyiunk közül. Pont ezért sem értettem azt a pillantást, ahogyan bámult rám. Hirtelen nem tudtam eldönteni, hogy mi az istentől lett ennyire dekoncentrált, amikor ő akart minden áron a próbákon kívül is megejteni egy próbát. Nekiállhattam volna azzal cukkolni, hogy nem is olyan magabiztos, mint ahogyan azt mutatni szokta a világ felé, de nem leszek akkora farok, hogy oda támadjak neki, ahol a legjobban fájhat.
- Most töröld ki az egész katyvaszt az agyadból, amit oda alkottál – csóváltam meg a fejem végül, miután meghallgattam, majd kivettem a kezei közül a szövegkönyvet és a földre dobtam – Dalokat nem tudunk gyakorolni a jubileum miatt, szóval azt majd egy másik alkalomra fogjuk hagyni... Teljesen felesleges lenne elkezdeni a dolgot mert simán lehet, hogy alapjaiban lesz megváltoztatva a dolog így... Kezdjük úgy dolgot, mintha ez lenne az első próbánk.
Magam sem tudtam, hogy pontosan mi az, ami jelenleg ennyire zavarja. Talán túlságosan belemerülhetett a szövegkönyv tanulmányozására, ezért képtelen volt észrevenni azokat a dolgokat, amiket ha alapjaiban belevisz a játékába, akkor nem kell majd azon gondolkoznia, hogy mitől lesz túl sok, vagy éppen kevés a játéka.
- Szimplán csak fáradtnak tűnsz – vontam össze a szemöldököm, miután közelebbről is szemügyre vettem az arcát – Túlgondolod a dolgokat. Hozzá ne nyúlj a szövegkönyhöz, mert eltépem ha megteszed... Máshogy fogjuk csinálni, mert szerintem túl hamar nézted át, és összezavart az egész.
Persze simán lehet, hogy tévedek a dologgal kapcsolatban, de egyelőre így láttam a helyzetet. Én a magam részéről mindig a magolást igyekeztem mindig csak a próbák előtt megejteni addig meg inkább azon gondolkoztam, hogy a sztorinak melyik részét és a karakterem melyik jellemvonását kell megragadnom ahhoz, hogy mindenki számára hitelesen tudjam előadni a dolgaimat.
- Igazából a nagybetűs nőt kell megtestesítened. Túna, mint karakter nincs túlságosan kidolgozva a nyilvánvalókon, amiket mi is tudunk. Neki köszönhetően tanul meg Maugli emberi normák szerint élni, azaz lényegében ezzel ugyanazt teszi, mint Balú, vagy Bagira, akik Mauglit a dzsungel törvényei szerint nevelték, hogy túlélhessen. Viszont ugyanakkor Túna nő is... Aki végül Maugli gyerekét meg fogja szülni. Ez az a plusz, amit szerintem bele kell tenned. El kell hinniük a nézőknek, hogy te leszel az egyetlen és tökéletes választás  a számomra, viszont mivel ez kettőnkön áll vagy bukik... Rá kell gyúrnunk a kémiára. Ha az működik, akkor már jóval könnyebb dolgunk lesz, szóval elsőkörben. Próbálj meg elcsábítani.
Időközben távolabb húzódtam tőle, ahogyan beszéltem. Ezt a részét a dolognak komolyan gondoltam, mert bár csókjelenetünk a darabban nem lesz – legalábbis eddig nagyon úgy néz ki – pont ez nehezíti majd meg talán még inkább a dolgot.


1 009 || remélem nem lett túl szörnyű    || ruha ||

Néha egyszerűen képtelen voltam arra, hogy eldöntsem: Rora lényegében túlságosan tisztában van a tehetségével, vagy pedig alábecsüli magát. Akik nem ismerték őt, mindenképpen egy törtető, nagyképű kis pukkancsnak látták volna, viszont én valamilyen szinten más voltam jelenleg... Mert volt szerencsém meglátni azt az oldalát is, amit nagyon keveseknek mutatott. Hogy miben lennék más a többieknél? Lényegében erre a kérdésre nem tudnék választ adni... Pusztán a lány beengedett a saját kis világába, ami által megismerhettem azt, hogy milyen.
Ennek hála voltam tisztában azzal is, hogy bár erősnek mutatja magát, azért neki is vannak érzései, gátlásai és határai. Sokan elfelejtik azt, hogy a színészek nem szimplán eljátszanak karaktereket, hanem jellemeket formálnak meg ugyanúgy, ami által lényegében érzéseket jelenítenek meg. Tehát aki nem tudja könnyen megélni az érzéseit, szerintem nem is feltétlenül lehet jó színész. Innentől kezdve pedig az emberek nagyrészének az elmélete meg is dőlt Rorával kapcsolatban.
Ami a gátlásait illeti... Néha – akárcsak most – képtelen arra, hogy meglásson dolgokat, ezen behergeli magát, és végül csak azt hozza ki a helyzetből, hogy nem elég jó egy-egy szerephez, vagy valamit rosszul csinál, pedig csak hajlamos rossz oldalról megközelíteni pár dolgot. Néha nem veszi észre a kihívást egy-egy szerepben, de idővel meg fogja tanulni azt, hogy ezt az egészet hogyan kezelje... Ahogyan majd veszíteni is megtanul, gondolom én. Az emberek formálódnak, így valószínűleg ő is változhat ilyen téren.
- Remélem is – húztam vigyorra végül az ajkaimat a bizonyos elfelejtett kérdés megvitatása miatt – Mert lehet, hogy te miattad én pedig életem kérdéséről fogok lemaradni.
Nem sok ember volt az életében, akinek hagyta, hogy így beszéljen vele, szóval egyszerűen csak ki akartam használni az alkalmat. Ha már volt olyan szerencsém, hogy felettébb kiváltságos helyzetbe kerültem nála, akkor mégis miért kéne bizonyos kereteken belül maradnom. Szerintem titokban élvezi ahogyan cukkolom.
- Ez esetben majd megyek vinnyogni anyukádnak, aki fel fog háborodni azon, hogy nem vagy hajlandó enni adni nekem – fontam össze a karjaimat a mellkasom előtt, és kissé önelégült pillantással néztem rá – Mert ugyebár a nagy embereknek enni kell... Mindig ezt mondja, nekem meg általában jobb étvágyam van, mint az egész családodnak együttvéve.
Legalábbis a jobb napjaimon. A mostani időszak az életemben túl sűrű és stresszes ahhoz, hogy komolyan figyelni tudjak a testi egészségemre, emiatt pedig ledobtam pár kilót... Abban pedig csak reménykedni tudok, hogy mindez senkinek sem tűnt fel, mert egyáltalán nem akartam magyarázkodni nekik. Lényegében utáltam hazudozni és bevetni a színészi vénámat olyan emberekkel szemben, akik közel állnak hozzám, de a büszkeségem miatt nagyon más választásom nem maradna.
- Hát, ha nem is fáról – csücsörítettem egy kicsit, ahogy elgondolkoztam azon, amit mondott – Ha leesek róla most Maugliként akkor valószínűleg más választásom nem nagyon marad... Egyszerűen csak fának kell lennem, mert úgy fog alakulni.
Ez az a pont, amikor már én is beoltom saját magam. Mert ha örökösen csak a kolléganőm vérét szívnám, akkor – bármennyire is ártatlanul teszem ezt – lényegében csak egy hülye paraszt lennék, én pedig nem akarok ilyenné válni a szemében. Tisztában vagyok azzal, hogy alapvetően érzékeny – még ha nem is mutatja ezt – ezért a bizonyos határait csak egy picikét szeretem átlépni. Amennyire a pimaszkodás még vonzónak számít.
- Egy kicsit próbáld a másik oldalról felépíteni a szereped – fogtam rá az egyik térdemre, ahogy a fotel karfáján ülve felhúztam a lábamat – Mivel még a táncosokra a csoportra és senkire sem tudsz támaszkodni, lényegében csak én vagyok neked. Tehát először talán arra kellene rájönnöd, hogy a mi kapcsolatunk hogyan alakuljon. Mert Túna választhatna a falujából is egy férjet magának, de mégsem teszi. Van valami Maugliban ami számára többet jelent az esetleges férj jelölteknél, és ezt a dolgot kéne meglátnod neked is bennem.
Én a magam részéről egyáltalán nem tudtam elképzelni azt, hogy mennyire lehetek jelenleg nagy segítség számára, de amikor a saját szerepeimre készültem fel, mindig először az emocionális dolgokra kezdtem el figyelni, aztán támaszkodtam csak a szövegre, esetlegesen az énekre és a táncra. Sokkal jobb is voltam éppen ezért prózában, ami valamennyire megintcsak aggasztani kezdett, de mivel még zeneszerzőnk sincs, lényegében korai a dolgok énekes részén izgulni.
- Szerintem soha nem próbáltunk még az én módszerem alapján – sóhajtottam fel halkan, majd egy halvány mosolyt megeresztve folytattam – Adsz neki egy esélyt, vagy felejtsük el az egészet?
Mert nyilvánvalóan teljesen szubjektív, hogy ki miként tanul könnyebben... Így lényegében lehet, hogy neki az enyém csak felesleges macera lenne, de egy próbát megérne szerintem. Az utóbbi időben elég külön utakon jártunk, ami a szerepeket illeti, így nem ártana egy kicsit egymásra hangolódnunk és újra összeszokni... Legalábbis én így éreztem.
- Ha ennek nem látom a jelét, egyszerűen fogom magam és ideköltözök – jelentettem ki egy kicsit flegmán, de aztán végül csak elmosolyogtam magam – Anyudék úgyis állandóan ezzel rágják a fülemet, amiért aggódnak értem.
Mint ahogy a környezetemben nagyon sokan. Aiden napi rendszerességgel kérdezi tőlem, hogy jól vagyok-e, Tae Oh bár nem cseszeget, ettől függetlenül is már kaptam megjegyzést arra, hogy nyugodtan maradhatok nála több ideig... Rora szülei is felajánlották, hogy némi lakáskassza keretein belül Phil régi szobáját birtokba vehetem. Én pedig mindegyikért hálás köszönetet nyilvánítottam, majd utasítottam el azzal az indokkal, hogy van hol laknom és boldogulok egyedül. Pedig a hét minden napját máshol töltöttem lényegében, mert még mindig képtelen voltam visszamenni a nevemre írtatott házba, ahol régen laktam anyával.
- Ellenben az elején nem értették egymást, mert Maugli nem beszélte Túna nyelvét – jelentettem ki határozottan azt, aminek a darabban elvileg történnie kell majd – Viszont a nézőknek valamiféle kémiát érzékelnie kéne, nem? Ami csak úgy lehetséges, ha el tudod érni, hogy belédessek, akár egyetlen pillanatra is. Csináltál már ilyet, szóval nem kell zavarban lenned.
Mert én a magam részéről érzékeltem ezt, és ugyanakkor nem is értettem. Színészek vagyunk, ez a dolgunk, nekem pedig úgy volt a legkönnyebb egy bizonyos érzelmet átadni a nézőknek, ha valahol mélyen én magam is éreztem azt, vagy legalábbis hasonlót. Ha kivált belőlem valamit a partnerem, akkor könnyedén együtt tudtam vele dolgozni. Ha ez nem történt meg, akkor már nagyobb odafigyelésre volt szükségem, és jobban össze kellett szednem magam... Hogy legalább én ne legyek rossz. Roránál ez az esehetősgé sosem állt fenn.
- Vegyünk alapul valamennyit a sztorinkból – nyújtottam ki az egyik lábamat, amivel lényegében teljesen akaratomon kívül zártam el Rora elől a menekülési lehetőséget – Itt vagyok, és nem értem azt amit mondasz, de te valamit nagyon közölni akarsz velem... Ezért megtanítasz a saját nyelvedre, közben pedig belém szeretsz. Szóval innentől kezdve rajtad áll... Bármilyen eszközzel megpróbálhatod elérni azt, hogy ezt viszonozzam. Az egyetlen tiltólistás tárgy jelenleg a szövegkönyv. Ha nem tudsz felengedni, akkor pedig lenyúljuk a családod alkoholkészletét és megpróbáljuk úgy is.
Igyekeztem megkeresni a lány tekintetét. Nem igazán tudtam, hogy mivel kéne megkönnyítenem a dolgát tekintve, hogy soha nem került szóba az példának okáért, hogy milyen pasikat kedvelne. Így egyelőre azon túl, hogy önmagamat adva ültem a kanapén kvázi az ölébe pakolt lábaimmal, és néztem őt... Többet nem tudtam tenni.


1 126 || remélem nem lett túl szörnyű    || ruha ||

Nem sok kapcsolatom volt az eddigi életemben, ahogyan azt sem igazán tudtam számlálni, hogy mely emberekre számíthatok úgy igazán. Lényegében senkihez sem mertem tartozni abban a helyzetben, amibe kevertem magam, mert egyszerűen ez csak... Ijesztő volt, és elképzelni sem tudtam, hogy pontosan mi lenne velem, ha valakire támaszkodnom kéne.
Sokan azt mondták, hogy ki kéne semmiznem az apámat, hiszen mégiscsak a fia vagyok. Én ezt a véleményt azért sem osztottam, mert határozottan utáltam ennek a dolognak a gondolatát. Büszke vagyok. Talán túlságosan is, emiatt pedig képtelen lettem volna arra, hogy komolyabban belegondoljak a dologba. És itt nem arról van szó, hogy éppenséggel a másik fia taszított volna, holott ez is határozottan benne volt a pakliban. Sokkal inkább szólt ez arról, hogy nekem nem volt szükségem egy olyan ember szánalompénzére, amit csak azért vágna hozzám, mert felsőbb hatalmak azt mondták neki. Inkább eltűntem és talán titkon vártam is azt, hogy nekem is bajom essen egy kicsikét. Mert akkor az ő lelkén száradhat a dolog.
Hogy mindez hogyan kötődhet Aurorához? Nos, ez lényegében egyszerű volt. Nem kifejezetten kedvelte az embereket, engem viszont valamiért mégis. És bár sokan nem tudták ezt róla, de elég jó barát volt ő, ha komolyabban belegondolok. Sosem mondott nekem olyat, amit az én helyzetemben ő sem szívesen hallott volna. Nem vágytam masszív sajnálatra. Arra vágytam, hogy elfeledtessék velem, hogy mindenki nyakán lényegében csak még egy teher vagyok. És neki ez sikerült, ezért is mertem boldogan csipkelődni vele, a rögtönzött házipróbánk alkalmával.
- Életem kérdése... – csücsörítettem egy kicsit, miközben a plafont bámulva elgondolkoztam, majd egy kifejezetten pimasz vigyort villantottam felé és volt képem kimondani a következőt – Ez lett életem kérdése. Hogy megtaláljam életem kérdését.
Annyiszor hangzott el a bizonyos szókapcsolat, hogy már engem is határozottan idegesített, de pont ez volt benne a jó. Mert akkor ő valósággal fel fog robbanni tőle, én pedig imádtam nézni, ahogyan egyszerűen csak kiég a nő. Talán udvariasabban kéne bánnom vele a korára való tekintettel, de azt hiszem, hogy akkor képes lenne esetlegesen megütni is. Ezt pedig mindenképpen el akartam kerülni.
- Ki másnak tudnék vinnyogni ebben a házban? – vontam meg a vállam, miközben egy kényelmes terpeszben helyezkedtem el, kissé lecsúszva a kanapén. A könyökömet megtámasztottam a combomon, a kézfejem az állam alatt volt. Így pillantottam fe rá a szempilláim mögül. Volt már rá példa hogy Rora szintén aprócska édesanyját használtam élő pajzsnak, amikor a lánya ki akart nyírni. Nem mondom, hogy kifejezetten hatásos volt, de jobb nem akadt akkor a házban... Mivel Phil minden bizonnyal az én oldalamra állt volna.
- Anyukátok tökéletes szakács - jegyeztem meg a fejemet csóválva. A tekintetem természetesen vidáman csillogott még most is – Nem értem miért válogattok. Biztos vagyok benne, hogy nem voltál hajlandó megenni kiskorodban a spenótot. Bezzeg én megettem.
Nem kellett kimondanom, hogy a közöttünk levő, nyilvánvaló magasságkülönbségre gondolok. Elég feltűnő volt az anélkül is, hogy még jobban kérkedtem volna a dologgal. Vicces, mert sokan állítják, hogy az ázsiaiak bizony alacsonyak és vékonyak... Alapvetően én egyik sem vagyok, szóval eléggé meg szoktak lepődni az emberek, amikor meglátnak. Az meg már részletkérdés, hogy más sztereotípiákra is határozottan rácáfolok.
- Lefogytam és megöregedtem – sóhajtottam fel halkan, miközben még lejjebb csúsztam az ülőalkalmatosságon. Lényegében már a seggem is majdnem a földön volt, én pedig kis híján feküdtem – Nem vagyok jó kondiban, Rora. El kéne járnom a terembe, hogy bírjam majd szusszal a próbákat. Meg nem ártana azért hát... Jól is kinézni. De köszönöm a bizalmat, a következő alkalommal biztosan faként fogok próbálkozni.
A kisebb hisztirohamomat már egy jóval derűsebb mondat követte, egy csibészes kis vigyorral kísérve. Nem mintha hatásosan lefogytam volna az izmaimat, de azért valamennyi még elfért volna rajtam. Bár sokat szokott segíteni néhány rögtönzött gyakorlat a jeleneteim előtt... Persze ha van rá idő.
- Nem lesz ezzel gondod – mosolyodtam el végül, most komolyan – Lehet, hogy egyszerűen csak túl jó vagy már, és képtelen vagy kihívást találni valamiben. Ha szeretnéd, adok még egy löketet neked.
Általában határozottan szoktam segíteni a színpadon a társaimat. Mivel nagyon jó vagyok a rögtönzésben, könnyen bevonom akár a közönséget is a sztoriba, és ha esetlegesen bakiesélyt látok, vagy nem érzem a kémiát, felveszem ugyanazt a maszkot, amit a revüzéshez használok. Általában könnyen elcsábítom vele a nőket, és ez a segítségükre van. Az már más kérdés, hogy akadtak olyan partnereim, akik határozottan félreértették a dolgot... Na mindegy.
- Csak azért, mert nem vagyok a fiúk – eresztettem meg felé egy mosolyt. Nem igazán kellett magyaráznom azt, hogy a saját anyámmal kapcsolatban határozottan nem voltam udvarias, mert tudta. Mindig neki panaszkodtam arról, ha valami éppen nem úgy ment az életemben – anyám miatt természetesen... vagyis leginkább csak rá fogtam – ahogyan azt szerettem volna. Holott az a szerencsétlen nő mindent megtett értem annak ellenére, hogy egy fikarcnyi jóságot sem tudtam mutatni felé... Aztán pedig egyszerűen csak meghalt, én pedig itt maradtam az ellenérzéseimmel, és máig úgy gondolom, hogy az egész az én hibám volt.
- Mégis idegesnek tűnsz – jegyeztem meg, enyhén összevont szemöldökkel – Tehát nem fog ártani a gyakorlás azt hiszem. Régen játszhattunk már főszerepet, ezért pedig kicsit kieshettünk mind a ketten.
Legalábbis én úgy éreztem, hogy ez lehet a dolog hátterében. Elég régóta ismerjük már egymást, nem kellett volna tabunak lennie a témának. És bár mindig tartottunk privát próbákat is – amiken mondjuk hasonlót sosem kértem tőle, és nagyon a csókjeleneteket sem itt gyakoroltuk – de én az egészet nem éreztem másnak a többitől. Ugyanaz, csak most a nappalijukban csináljuk
- Na. Ne légy ilyen - szóltam hozzá most már lágyabb hangon – Csak én vagyok az, nem valami alfahím. Amúgy egészen működik a dolog.
Határozottan nem akartam hátrébb húzódni, inkább még egy kicsit elmosolyodtam, aztán pedig automatikusan kicsit nagyobb terpeszre váltottam, amitől a keze a belső combomra csúszott. Ezzel mondjuk pont a saját kapum ellen játszottam tekintve, hogy jóideje már nem voltam úgy nővel, de ha ez neki a felszabadulásról szól, akkor nálam az önuralom növelésén lesz a hangsúly.
Ettől függetlenül figyeltem, ahogyan a nyakának csinos vonala lassan a szemem elé kerül és csak utána néztem vissza a lány arcára aki túlságosan is közel volt. Nem akartam megjegyezni, hogy mennyire hangzik perverzül a dolog, amit mondott, inkább beszálltam a játékba, és finoman a másik oldalon is a füle mögé tűrtem a haját.
- Azt hiszem annyira még nem vagyok éhes – jegyeztem meg, miközben óvatosan végigsimítottam az arcán. Akartam neki némi segítséget nyújtani a dologban, mert alapvetően kíváncsi voltam arra, hogy meddig hajlandó elmenni. Egyre inkább szükségesebbnek éreztem a radikális módszeremet, mert úgy tűnt, hogy ideges a társaságomban, ami nem volt kifejezetten jellemző rá – Válassz te. Én bármit megeszek.



1 071 || remélem nem lett túl szörnyű    || ruha ||

Talán pofátlanság volt a részemről kihasználni azt, hogy engem Rora jobban kedvel a legtöbb embernél, mégis mindig megtettem. Mások nem igazán tudtak volna vele hasonlóképpen beszélni, ez a tény mellett nem igazán lehet elmenni. Engem pedig valahogy mindig mosolyra késztetett, ahogyan kiosztja az embereket. Azért persze én is ismerek bizonyos határokat és azt hiszem sosem merném neki elmondani az elméletem arról, hogy egy alacsonyabb ember miféle kisebbségi komplexusokkal küzd. Azt pedig már teljességgel bunkóságnak találtam volna, hogy példának okáért csak úgy megemlítsem neki, hogy van egyfajta elmélet az alacsony emberek okosságával kapcsolatban is. Ezt vele kapcsolatban amúgy sem gondoltam igaznak.
- Ez esetben megkapod magad mellé Codyt Mauglinak – vontam meg a vállam, mintha tényleg semmiség lenne az egész – Hallottam róla, hogy a múltkor is mennyire jól ment a közös munka.
Sosem kedvelték egymást. Még ha ez nem is jött át a darabokból, nyílt titok volt a dolog. Sokaknak nehéz Rorával együtt dogozni a maximalizmusa miatt, de szerintem csak meg kell tanulni kezelni az egészet. Mindenesetre nekem ilyen problémám sosem volt. Valamiért velem mindig másképp bánt, mint a többiekkel... Bár az is tény, hogy nem szokásom okot adni arra, hogy utáljanak.
- Apukádat nem merném bosszantani – jegyeztem meg, miután kissé elgondollkoztam – Lehet, hogy nagyobb termetű vagyok nála, de egy ideje hozzászoktam ahhoz, hogy ti inkább mentálisan szerettek támadni. Véletlenül se akarom, hogy találjon valami kis szálkát bennem és azt kezdje el ecsetelni a következő kritikájában. Lippel azt hiszem jól kijövünk, anyukád meg cuki, szóval csak te maradtál nekem.
Szomorkás mosollyal vontam meg a vállam, mintha tényleg ennyit számítana az egész szekálósdi nekem Mertem remélni, hogy tisztában van ennek a valódi okával és azzal, hogy sokkal inkább csinálom szeretetből. Lényegében ő volt az, akit a legrégebb óta mondhattam a barátaim közé, aki igyekezett annak ellenére mellettem lenni és megvédeni, hogy nem igazán engedtem ezt a környezetemnek. Főleg nem anya halála után. Örültem neki, hogy sokakkal ellentétben ő nem a hogylétem felől faggatózott és erőszakoskodott, hanem egyszerűen csak elhitte azt amit mondtam neki. Tiszteletben tartotta a büszkeségem, mindenki mással ellentétben, és teszi ezt a mai napig. Nem rángat magukhoz, csak elhiszi, hogy van hol aludnom... Ha nincsen, akkor úgyis megoldom, mint mindig. Bízik bennem és a képességeimben, nem akar túlságosan gondoskodni rólam. Talán realizálta, hogy jelenleg számomra valakihez mélyen kötődni inkább ijesztő, mint felemelő, ezért nem is igazán vannak mély beszélgetéseink. Csak igyekszünk jól érezni magunkat.
- Én mindent megettem amikor kicsi voltam – vontam meg a vállam, aztán kicsit megrándult az arcom, amikor folytattam.... De tényleg csak egyetlen századmásodpercnyi fájdalom volt látható rajta, miközben a következőt mondtam – Anyáék mindig meggrillezték nekem őket, hogy kicsit édesebbek legyenek a zöldségek, így mindent megettem. Lényegében megszerettették velem a zöldségeket, aztán egyszerűen csak megettem a spenótot a későbbiekben.
Illetve mivel elég édesszájú vagyok, mindig kaptam valami cukorkát az étkezések után – kivéve este ugye – tehát volt motiváció. Lényegében így éltem le az életemet, amiért talán még apámnak is hálás voltam annak ellenére is, hogy magama hagyott. Korán meg lettem tanítva arra, hogy semmit se kapok meg csak úgy és megtanultam eredményesen élni.
- Egyet mondj kérlek! – vigyorodtam el, egészen belesüppedve a fotelba – És nem mondhatsz semmi olyat ami nem családbarát, oké? Még a végén meghallják a szüleid és ki kell nyitunk az ajtót.
Gondolok itt arra, hogy amikor kamaszodni kezdtünk és Rora végül a mi társulatunkhoz jött hát... Nem igazán bíztak meg bennem. Lényegében tizenhét éves koromig nyitott ajtóval kellett léteznünk, mert egészen addig azt hitték, hogy meg akarom rontani a lányukat. Magam sem voltam biztos, hogy egyáltalán képes lennék a dologra, de arra tippeltem, hogy már nincsen mit elvenni tőle, mivel szép lány, meg amúgyis volt már valami csávója ha jól emlékszem.
- Te is öreg vagy, állítottam én az ellenkezőjét? – vontam fel a szemöldököm – majd elvigyorodtam – Holnaptól nyanyának vagy asszonynak foglak hívni. Választhatsz.
- Az utóbbi időben viseltesnek érzem magam – sóhajtottam fel halkan – A múlt héten megtámadott egy macska. Ha megmutatnám a testem, minden bizonnyal elszörnyednél tőlem. Levert vagyok, amiért elhagytam az edzéseket, szóval rángatnod kell majd magaddal. Mostanában semmihez sincs kedvem.
Amióta komolyabban beindult az egész revüs karrierem, még inkább kellemetlenül érintenek bizonyos dolgok. Lényegében ténylegesen egy vénember energiáival bírok, amitől teljesen kikészülök. Legszívesebben ki sem másznék az ágyból, csak fetrengenék egész nap, de minderre lehetőségem nincs. Egy színész életében is van olyan hogy kifogy és alapvetően nincs kedve megformálni egy karaktert, de nálam ez is úgy működik, hogy elég kibírnom az első tíz percet, amíg nekiállok a dolgaimnak, aztán egyszerűen csak király lesz minden a végére. Még elégedett is vagyok ilyenkor, amiért sikerül  bevégeznem a feladataimat.
- Akkor nem vagy az – vontam meg a vállam, miközben igazat adtam neki. Én a magam részéről annak láttam, de lényegében ki vagyok én, hogy felülírjam azt, amit nekem mond? Simán lehet, hogy az indoka valid azzal kapcsolatban, hogy csak régen játszottunk együtt, mert ez is tény. Lényegében amíg én a Hosszú út az éjszakábant vittem, teljesen elszoktam a szerelmi szálaktól, így nekem is szükségem volt arra, hogy felélesszem az érzékenyebb vagy mondhatni romantikusabb oldalamat. Talán hülyeségnek tűnik, de ez könnyebben megy, ha valaki párkapcsolatban van. Tehát az én kezem jelenleg kétszeresen is meg van kötve.
- Nem tudom, szerinted melyik illik hozzám jobban? – lassan húztam mosolyra az ajkaim, miközben elkaptam a tekintetét. A hangom talán még engem is túlságosan egy doromboló macskáéra emlékeztetett, de ez részletkérdés volt. Egyelőre azt akartam elérni, hogy ellazuljon a szituációban, tehát muszáj volt flörtölnöm vele... a munkatársammal – Szerintem nem vagyok túl macskás típus. Vagy szeretnéd, hogy a lábadhoz dörgölőzzek?
Elég furán venné ki magát az egész jelenet, de ettől függetlenül most is kifejezetten vidáman forgattam ki a szavait. Ne legyen már annyira egyszerű dolga. Mivel én teremtettem a helyzetet, én voltam az ura is annak... Egyelőre meg akartam fejteni, hogy miért van ennyire ki és miért nem képes bízni magában egy kicsit.
A tekintetem akaratlanul is az ajkaira futott, és ha másra éppen nem is, arra határozottan emlékeztetett, hogy túl régen volt már barátnőm. Sajnos nem igazán tartozom azok a srácok közé, akik ész nélkül szexelnek bárkivel, így lényegében nem sokat segített rajtam az, hogy Rorát határozottan szépnek találtam. Viszont igyekeztem ebben a pillanatban én magam is lehetőség szerint kismacskákra és nagymamákra gondolni, mert valahogy nem érzem helyesnek, hogy a gyerekkori barátomat döntsem hanyadt a nappalijuk közepén. Főleg nem úgy, hogy a szülei kint tevékenykednek a konyhában. Azért azt mindennek ellenére el kellett ismernem, hogy számomra is vonzó nő, még ha nem is akarok tőle barátságnál többet. Szép, okos, céltudatos... Egy pillanatig arra a nőre emlékeztetett ténylegesen aki az első szerelmem volt.
- Mi? – egészen vékony hangon kérdeztem vissza neki, aztán erőnek erejével toltam el magam tőle és ütöttem saját magam arcon – Szép munka volt. Azt hiszem ez most túl jól működött.
Éreztem ahogyan lassan vörös foltok jelennek meg a nyakamon, de igyekeztem az egészről lehetőség szerint nem tudomást venni. Valószínűleg pillanatokon belül ki fog cikizni emiatt, tehát nem volt más választásom, csak várni kezdtem arra, hogy a fejem kevésbé égjen és elkezdtem magamban tíztől visszafelé számolni, miközben folyamatosan más téma után kutakodtam.
- Talán mégis jobb ötlet szövegkönyvezni. Azt hiszem hangulatban leszünk ahhoz, hogy újra elő tudjuk venni – ahogy fekaptam a lapokat, rögtön át is kezdtem nézni a sorokat – Hát ez fantasztikus. Ezzel a résszel még csak nem is találkoztam korábban! Azt hiszem bajban leszek az első próbáig.




1 207 || remélem nem lett túl szörnyű    || ruha ||

- Soha életemben nem állítottam azt, hogy ne lennék pletykás – úgy emeltem fel a kezeimet, mintha legalábbis olyan dologgal gyanúsított volna, amit szégyen beismerni – Ez az átka annak, ha valaki extrovertált.
Én a magam részéről mondjuk nem szimplán magamra aggattam ezt a jelzőt. Veszélyesen szociális típus vagyok, azaz egyszerűen elvárom azoknak az embereknek a figyelmét, akiket szeretek. Lényegében elég rendesen meg tud viselni, ha valaki figyelmen kívül hagy. Lehet, hogy ez nárcisztikussá tesz, de ilyenkor mindig arra gondolok, hogy olyat tettem az illetővel, ami miatt haragszik rám... Csak nem bűn az, hogy valaki mindig minden körülmények között jóban akar lenni másokkal.
- Én amúgy is csak hallottam dolgokat innen-onnan. Olyanokat is amikről nem is tudhatnék – és már nyilvánvalóan túl sokat mondtam. Ha innentől kezdve Rora megkérdezi tőlem, hogy mégis miről van szó, én nemes egyszerűséggel elmondom neki... Mert hát ilyen vagyok. Szeretek másokkal beszélgetni és vannak az életemben fontos emberek ,akikkel megosztom a részleteket. Még akkor is, hza ezek nem éppen rá tartoznak. Arról pedig már nem tehetek, hogy lényegében csak olyan dolgokról tudok másokkal beszélgetni, amikről nem feltétlenül kellene. Gondolok itt mondjuk arra, hogy Garyvel jó viszonyt ápolok, ami miatt előbb tudom, hogy milyen darabokra lehet jelentkezni. Olyasmibe már nem akartam belegondolni, hogy előnyben indulnék nála legyen szó bármiről is. Amióta anya meghalt, odafigyel rám... Ez pedig néha zavaró tudott lenni, éppen ezért is volt szükségem arra, hogy eltűnhessek. Nem akartam, hogy kivételezzenek velem és sajnáljanak amiért elárvultam.
- Lip nem alacsony, ellenben igen tudja, hogy mikor kell valakinek beszólni – tettem egyből megjegyzést a bátyjára – Főleg akkor, ha rólad van szó. Vagy a magasságodról. Akkor őt elcseréltétek és ezért haragszik rád?
Könnyed volt ugyan a hangom, de ettől függetlenül is veszélyes vizekre eveztünk. Nem szerettem árvaságról és hasonlókról beszélgetni az emberekkel, illetve ha hasonló szóba került is viccet csináltam belőle. Végülis ez a hivatásom, miért ne játszhatnám el az embereknek azt, hogy már jól vagyok? Más kérdés, hogy ilyenkor elég mélyre tudok kerülni, ha egyedül maradok, azonban csak úgy tudom elhitetni másokkal, hogy nincs semmi baj, ha időről időre beiktatok a repertoárba egy kis öniróniát. Tényleg nincs szükségem arra, amit annak idején tapasztaltam meg. Szeretem a figyelmet... De az túl sok volt nekem. Így időről időre hazudnom kell a környezetemnek, hogy a saját sötét gondolataimtól megkíméljem őket. A jelenlegi helyzetem több, mint kilátástalan.l
- Jaj úgy sem bírod sokáig nélkülem – ahogy előredőltem, finoman belecsíptem a lány arcába a mosolyom pedig csak szélesebb lett – Amióta megláttál csak imádsz engem. Főleg, mert mindig eszedbe jut az a fénykép, amelyiken letörött az egyik fogam. Tudom, hogy folyamatosan elképzelsz úgy.
Akkoriban készült a legikonikusabb gyerekkori képem is, ami nagy kedvence volt azoknak, akik láttak felnőni a társulatban. Sokan voltunk a jelenlegi felnőtt színészek közül, akik nagyon korán kezdték az ipart, viszont ennek ellenére is volt nem egy nézeteltérés közöttünk. Régen barátok voltunk, most pedig hiába vagyunk munkatársak, hajlamosak vagyunk hajba kapni a szerepek miatt. Ha valaki túl sok főszerepet visz el, az a kapcsolatok rovására mehet... Ilyen volt az én vagy Rora esete is. Illetve minket általában nem robbantanak szét, a mostani nagyon egyedi eset volt. Tehát ha az egyikünk főszerepet visz, akkor a másik is.
- Ezért vagy ilyen picike – az arckifejezésem nagyon pimasz volt, miközben megsimogattam – vagyis inkább összeborzoltam – a lány tincseit, miközben gátlástalanul terpeszkedtem a nappalijukban. Túlságosan is normálisnak és hétköznapinak tűnt ez a szituáció, mivel már a gimibe is rendszeresen együtt töltöttük az időt. Ennek hála én pedig könnyedén megfeledkeztem a pillanatnyi rossz hangulatomról... Lényegében még a vihar előtt megjött a személyes napsugaram és elűzte a felhőket. Sosem mondanám ki neki, de valójában jelenleg talán ő az, aki a legfontosabb szerepet tölti be az életemben... Csak mert pontosan tudom, hogy Tae Oh-n már nem tudok segíteni többet és lassan el kell engednem őt.
- Kicsit úgy érzem, hogy kiégtem – vontam meg a vállam, de aztán gondosan megválogattam a szavaimat. Nem igazán beszéltem erről még senkinek – Ha azt hinnéd, hogy anya halálával bármi lezárult, akkor tévedsz. Újraindult a családi drámám, ráadásul a srác állapota is rosszabb lett, akivel együtt lakom. És a másodállásom is eléggé hát... Leterhel, tehát nem érzem túl jól magam a bőrömben, de lelkes vagyok a darab miatt és fejlődni akarok. Közben majd minden szépen elrendeződik.
A mondatom végén ismét csak elmosolyodtam. Valamilyen szinten jól esett erről beszélni, még ha ködösen is tettem meg a dolgot. Ugyanakkor viszont nem bíztam abban, hogy hirtelen rózsaszín vattacukorrá változik az életem és egyetlen varázsütésre helyrejön minden, ami éppenséggel szétbaszódni látszik. A féltestvérem megjelenése minden volt, csak éppenséggel a kedvemre való nem. Az említett lakótársam valószínűleg a hónap végét nem fogja megélni, a munkám pedig... Nos tekintve, hogy 36 órákat ébren töltök az utóbbi időszakban csak azért, hogy pénzt kereshessek a testemmel hát nem igazán segített az önbecsülésemen. Pár kilót leadtam pedig figyelnem kell a testemre és a régi fizikai állapotomnak is a múlté már. Még így is valamennyi volt rajtam az izommenyiségből, de bőven kevésnek ítéltem meg azt. Egy olyan szerephez, mint a Dzsungel Könyve határozottan kevés, meg a random orrvérzésem sem jelent sok jó dolgot.
- Nem lehetek rossz benne és nem a kritika miatt – halk sóhaj következtében túrtam a hajamba, aztán egészen fáradt volt a pillantásom, ahogy a lányra néztem – Én voltam tizenöt évvel ezelőtt a pici Maugli és ezt mindenki tudja. Ezzel van bepromózva az egész előadás, hogy lényegében a címszereplő felnőtt. Mr. Oh gyerek verziója voltam és most az ő kisfia fogja az enyémet játszani... Nem ronthatom el, mert minimum körül fognak metélni érte, nekem pedig nem lesz más választásom, mint egyetérteni azzal, aki le akarja nyisszantani a legdrágább kincsemet.
Akaratlanul is az említett tesztrészre csúszott a kezem, de egy pillanattal később el is vettem onnan, mert egyrészt tényleg nem számíthattam arra, hogy mikor nyitnak be a Cabot szülők, másrészt azért mindennek van határa és egyszerűen nem pöcsörészhetem magam Rora szeme láttára. A jó viszonyunk miatt néha hajlamos vagyok megfeledkezni arról, hogy ő is lányból van és kihozza belőlem azt a gusztustalan pasi énemet, amit nagyon nem szerettem. Pontosan tudom, hogy szokásom egy bagzó kandúr módjára viselkedni néha, de ezt igyekszem elnyomni... Tehát ha egy ilyen állatnak vannak gondolatai, akkor határozottan tudom, hogy mi jár a fejében.
Főleg abban a pillanatban tudtam átérezni nagyon, amikor egy általam javasolt módszer végül rám ütött vissza. Tipikusan az a fajta srác voltam, aki szeretett a lányok fejében járni, viszont hagytam, hogy ők szedjenek fel engem. Ezzel megmaradtam úriembernek és nem vetettem be teljesen a testi adottságaimat, meg az egyéb tudásomat annak érdekében, hogy megkapjak valakit. Viszont mivel régóta nem volt még egy légyottom se, nemhogy barátnőm, határozottan én jöttem jobban zavarba az egésztől... Ez egy idősebb nőnél amúgysem úgy működik, mert nem feltétlenül bírok én a nagyobb tapasztalattal.
- Persze, mert zavarba hoztál – már-már vádló volt a hangom miközben elkezdtem piszkálgatni az elvörösödő füleimet. Elég sokat próbáltunk az utóbbi alkalmakkor, nem egyszer végződött a dolog csókokkal vagy hasonlóval, de ez más volt. Őszintébbnek tűnt, ettől pedig kirázott a hideg... Mert mi csak barátok vagyunk és nem élhetek vissza azzal, amit a szemében láttam. Ami amúgy sem volt valóságos.
- Van kéked? – hiába rendelkezik a koreai génjeimért felelős, egyébként csodás kultúra elég magasztos jelzőnek, ami a rózsaszín színt illeti... Egyszerűen csak jobban szerettem a kéket.
- Talán igazad van – határozottan bólintottam arra amit mondott, de az agyam lényegében még mindig a munkán járt – Folytatjuk kaja után. Szerintem valahogy úgy eddig kellene eljutnunk.
Ahogy megemelkedte a helyemről, közelebb is csúsztam hozzá. Annyiral hogy a háta ezáltal majdnem a mellkasomhoz simult a karom pedig finoman az övéhez ért, ahogy végigcsúsztattam az ujjamat egészen a csókig jelzett részig. Jobb túlesni a zavarba ejtő részeken hamarabb, ugyanakkor szükséges az ő jóváhagyása is rá, így oldalra fordítottam az arcomat, hogy ránézhessek.



1 276 || remélem nem lett túl szörnyű    || ruha ||

Kian&&Rora

"Sometimes having a crush on someone is the best and the worst feeling ever at the same time."

Szemforgatva sóhajtok egyet, s közben igyekszem nem túlságosan felháborodni az olyasfajta pofátlanságon, amit Kiantől ugyan már megszokhattam, de sosem leszek hajlandó figyelmen kívül hagyni. Valószínűleg keresnem kellene valamilyen sportot, amivel folyamatosan levezethetem a felesleges frusztrációmat, ami valljuk be elég gyakran felgyülemlik bennem és rendszeresen azon élem ki, hogy Kian fülét rágom azzal kapcsolatban, hogy van-e hol laknia... Ötletem sincs mennyire van már elege belőlem, de mivel állandóan visszajár - és nem hiszem, hogy pusztán anyukám főztje miatt, ha már a sajátomért nem teheti -, azzal nyugtázom a kapcsolatunkat, hogy ha idegesíti is a pattogásom, de elfogadja. Mint ahogyan én is kénytelen vagyok elfogadni, hogy a folyamatos unszolásom ellenére sosem tapasztaltam még, hogy hallgatni is rám. Szóval teljesen feleslegesen tépem a számat, ami megint egy újabb körét tudná beindítani annak, hogy pontosan miért is legyek feszült... Ördögi kör.
- Leszokhatnál róla - nevetek fel, majd rögtön meg is rázom a fejemet, aminek köszönhetően a hajam néhány tincse csiklandozni kezdi az államat. Odanyúlok, hogy az egyik oldalon a fülem mögé tűrjem a tincseket. - A végén még olyan dolgokat is kikotyogsz majd, amit nem feltétlenül kellene mindenkinek hallania... Csak azért mert valami szaftos pletykát tudsz, még nem kell terjeszteni is- - Habár nyilván ez egyrészt nem olyan egyszerű, másrészt az emberek igenis pletykálnak és ha nem az egyik információt adják tovább, akkor kitalálnak egy másikat, amin lehet rugózni.
- Miért, milyen dolgokat hallottál? - teszem fel a kérdést inkább kíváncsian, mintsem bármilyen más érzelemtől vezérelve.
- Igen, de szerintem őt örökbe fogadták. Jól néz ki, magas és a pofája is nagy - vigyorogva fejezem be a testvérem jellemzését, csak mert tudom, hogy ha hallaná, akkor nem köszönné meg nekem. De legalább vagyunk olyan jó kapcsolatban, hogy ennek ellenére is legalább annyira szeressük egymást. - Ha mi nem kötekednénk egymással, akkor nem lenne meg az az egyensúly a családunkban, ami remekké teszi a Cabot családot, szóval ez pusztán csak szükséges rossz. - Halvány mosollyal az arcomon magyarázok. Nyilvánvalóan szeretem a családomat, de nem különösebben szoktam mások orra alá dörgölni, hogy a meglévő súrlódásokon kívül, ami minden más családban is megvan, mi tulajdonképpen egészen normálisra sikeredtünk. A szüleim azt hiszem még így több, mint húsz év házasság után is szeretik egymást, az meg hogy ki mit vár el a másiktól, nos... Azzal idővel meg lehet barátkozni.
Létezik azonban olyasfajta szeretet is, amit nem a családunk vagy a testvérünk, a barátaink iránt érzünk, hanem sokkal mélyebben gyökeredzik és kínzóbb is tud lenni, amikor nem lehet maradéktalanul átadni. Ez a helyzet a részemről Kiannel, akinek bármilyen konkrétabb jel tudatában képes lennék megadni mindent, amit szimpla barátként nem lehet.
- Erre inkább nem is mondok semmit. - Eltolom az arcomtól a kezét, nehogy a végén, ha a külső jelekből nem is, de az arcom forróságából - amit hirtelen olyan intenzíven érzek, mintha beültem volna egy kitörésben lévő vulkán közepébe - megérezze, hogy zavarban vagyok a közelsége miatt. - Fiatalon aranyosabb voltál - jegyzem piszkálódva. Felnőttként meg pofátlanul jóképűvé vált, de ezt nyilvánvalóan nem szükséges Kian orrára kötnöm, mert így is tisztában van vele.
- Légy szíves ne kezelj gyerekként, idősebb vagyok nálad! - A kérésem már-már minimálisan hisztérikusba csap át, de a korábbi arccsipkedés után már tényleg kezdem nyolc évesnek érezni, akit a nagyszülei piszkálnak, mert milyen cuki meg kicsi... Nincs erre szükségem, mert nem kifejezetten a cuki imidzsemet igyekszem fényezni. Ha pedig még Kian is úgy kezel, mint egy törpét, akkor hogyan fognak mások?
- Tudod, ha azon kívül, hogy meg akarod osztani valakivel, másban is segíthetek.. - nagyot sóhajtok, ahelyett, hogy rá néznék, pár pillanatig az ölemben fekvő kezeimet bámulom. Nehéz úgy egyensúlyozni a szakadék fölött, hogy tisztában vagyok vele; Kian nem szereti, ha mások segíteni akarnak neki, vagy éppenséggel sajnálják. Utóbbiról jelen esetben szó sem volt, pusztán csak aggódni kezdtem érte. - Mi van a családoddal? Nem akarsz esetleg velük beszélni? - Nem veszem le róla a fürkésző pillantásomat, ha nem is mondja el mi a helyzet a családjával, de legalább valami jelet igyekszem keresni rajta, hogy igenis kicsit erőltetni kelljen csak és elmondja. - Tudom, hogy ez nem megy csak úgy, de ott kellene hagynod a másodállásod. Ha magánórákat adnál, azzal talán még jobban is keresnél. - Kérdőn pillantok rá, tudom, hogy nem én leszek az, aki meggyőzi, de azért a remény még megvan bennem, hogy látja az értelmet a szavaimban és legalább meggondolja.
- Az egy dolog, hogy azzal van reklámozva, hogy te már felnőttél, de gondolj bele, akik akkor voltak a közönség, mostanra már öregek és szenilisek, csak arra emlékeznek, hogy milyen aranyos voltál. - Magyarázatom határozott, az egy dolog, hogy én a saját apám miatt mennyire érzem frusztrálva magam, amikor kritikát olvasok, de Kian pont a korábbi Dzsungel Könyvével szerzett tapasztalatával kellene az legyen, aki nyugodt az előadással kapcsolatban. - Különbség van a gyerek és felnőtt Maugli között, neked megvannak az alapok a korábbi szereplésed miatt, így olyan alapod van építkezni a mostani szereppel, mint ami senki másnak. Valószínűleg épp ezért leszel jó. - Illetve valószínűleg azért is, mert Kian kisujjába is több tehetség szorult, mint néhány újonnan próbálkozó színészébe.
- Az előbb még te pöttömöztél engem.. Mindenkinek el fogom pletykálni, hogy zavarba hoztalak és azt mondom majd, hogy azért volt, mert megfélemlítettelek. - Vigyorogva támasztom az államat a kezembe, miközben a szemeimet egy pillanatra a plafonra emelem, amíg felvázolom előtte is a roppant gonosz tervemet. De ha már ő a nagy pletykás, akkor most induljon róla is egy. Így a többiek is megnyugodhatnak, mert beszélhetnek Kianről a háta mögött, ugyanakkor nem azt kezdik találgatni, hogy mi a helyzet a magánéletével.
- Van, majd felszaladok érte kicsit később. Pasztell vagy normál kéket szeretnél? - Talán mániákusnak nézne, aki bekukkantana az íróasztalom fiókjába, ahol lényegében minden létező színben megtalálható szövegkiemelőt felhalmoztam, de tény, hogy egyike vagyok azoknak, akik a színekhez érzéseket is társítanak, ráadásul a több színnel egyszerűbb megjegyeznem a szövegeimet is.
- Mindig igazam van! - Jelentem ki jókedvűen, minden idegszálammal és porcikámmal azon igyekezve, hogy ne reagáljak még a jelenleginél is hevesebben a közelségére, amikor felém fordítja a fejét azonban nem sikerül tovább türtőztetnem magamat. A pillantásommal nagyon erősen fókuszálok a szövegkönyv azon részére, amire mutat, de amint megérzem a lélegzetének finom mozgását az arcom mellett, egyszerűen odafordulok hozzá, hogy szemtől szemben legyünk. Alig pár másodpercet hezitálok csak, a jobb kezemet előbb az állára, majd az arcára csúsztatom és odahajolok, az ajkaimat az övének préselem és finoman megcsókolom. Ezer meg egy érzés robban bennem és irtózatosan szeretném, ha ezúttal úgy reagálna, ahogyan fejben már ezerszer elképzeltem, ahelyett, ahogyan a színpadon kénytelenek vagyunk pusztán csak eladni egy érzést... De épp eléggé sikerül józannak maradnom ahhoz, hogy megmentsem magamat az esetleges pofára eséstől - ha ez a csók nem elég nyilvánvaló számára, akkor lassan a homlokomra kell írnom, hogy mit érzek -, és elhúzódjak. - Ezzel azt hiszem meg is vagyunk... - szavaim halkan törnek elő belőlem, pillantásom előbb a szájára siklik, majd inkább elfordítom a fejemet, vissza a szövegkönyv irányába, amit most határozottan a kezembe kaptam és ledobtam a kávézóasztalra. - Menjünk enni! - Apró kezeimmel igyekeztem őt arrébb tolni, miközben a pillantásomat nem voltam hajlandó ráemelni. Még a végén teljesen elárultam volna magam.

A magam részéről határozottan nem tudtam néha kezelni azt, hogy milyen lelkesedéssel mesélek másoknak... Sok esetben másokról. Ez nálam egyáltalán nem rosszindulaton alapuló dolog, szimplán csak annyiról van szó, hogy érdeklődöm az emberek iránt. Ha valakiről problémát hallok persze azért azt nem adom tovább, igyekszem csak olyan ártatlan dolgokról mesélni másoknak, amikkel nem árthatok. Nyilvánvalóan előfordult már ennek az ellenkezője, de a környezetem már megtanulta kezelni azt, hogy határozottan sokat szövegelek. Éppen ezért sok esetben nem bizalmatlanságból, szimplán csak a spoilerezési vágyaim miatt egyes témákról rólam csak nem beszélnek. Én ezt elfogadtam, mert sokszor képtelen vagyok a számra ülni.
- Az esetek nagy részében neked adom tovább először a dolgokat – jegyeztem meg a lányt vizslatva – Tehát neked is szereped lehet a pletykákban. Utána szoktam csak másokhoz menni, de bizonyos esetekben nem is feltétlenül érintettek.

- Pár dolgot az újonnan induló darabokról – vontam meg a vállam – Gary nem akar minket szerepeltetni a Dzsungel könyve miatt. Ettől függetlenül indulhatunk értük, de nagyot kell villantanunk. Ő maga mondta nekem és kitért pár címre is, de mélyebben nem ment bele... Így is piásan mondta el.
Azért az egyértelmű volt, hogy józanul nem biztos, hogy bízna rám infókat. De mivel elég jó viszonyt ápolok a férfival, ezért össze szoktunk járni a színházon kívül is. Egészen összetartó az egyesületünk, ami miatt nem csak velem csinál ilyeneket. Így biztos vagyok benne, hogy Rora is tudhat egyes dolgokról, amikről én nem.
- Szóval úgy gondolod, hogy te nem nézel ki jól? – a szemöldököm majdnem a hajtövemig szaladt, amikor feltettem a kérdést. Határozottan nem értettem, hogy most magát akarja fikázni, vagy Lipet emelné piedesztálra. Az utóbbi ebben a családban pedig egyszerűen elképzelhetetlen a gyerekek között, szóval lényegében ezt a lehetőséget már el is engedtem. Ami a többit illette... Arról addig nem beszélek, amíg egyenes választ nem kapok.
- Egyébként, ha látnád a féltestvérem – egészen megválogattam a szavaimat, mert a dolgok ezen részéről sem feltétlenül beszélek sokat – Meglepődnél szerintem. Egyáltalán nem hasonlítunk egymásra, de teljesen biztos vagyok benne, hogy ugyanaz az ember az apánk. Szóval lehet, hogy még az őskorban volt magas felmenőtök, és Lip örökölte a géneket.
Egyáltalán nem akartam én bántani a Cabot család felmenőit, mert a végén még a nyakamba kapok egy rakás kísértetet, akik életem végéig kínozni fognak. Viszont ugyanakkor lehetetlenség lett volna letörölni azt a vigyort, ami kiült az arcomra, miközben Rorát és a reakcióját figyeltem. Általában szerettem az utolsó pillanatig húzni az agyát, aztán bocsánatot kérni tőle és megölelgetni egy kicsit. Ilyenkor mindig elhallgat.
- És ezt az elvet viszed majd tovább akkor is, amikor már saját családot alapítasz? – egészen hangosan nevettem fel az érvelésén. Sokakkal ellentétben én nagyon kedveltem Rora habitusát és tudtam élvezni, ha éppenséggel konfliktusba keveredett valakivel – Neked mondott már anyukád olyat, hogy kétszer annyira rossz gyereket kíván a saját családodba, mint amilyen te voltál? Mert ha ez a dolog bejön, akkor mindenképpen jó lenne látni a mini Aurorát, aki jól kioszt téged az egyensúly kedvéért.
Határozottan szórakoztatónak tartottam a kapcsolatát Lippel, viszont a korábbi évek alatt már megtanultam pár dolgot. Ilyen a most kényszeresen rám törő késztetés arra, hogy összeborzoljam a haját. Pontosan tudom, hogy az a pici kéz milyen erősen tudná letörni az enyémet, szóval inkább azzal foglalatoskodtam, hogy még jobban szélesítsem a terpeszt, amiben ültem, és lejjebb csússzak a fotelban.
- Úgy beszélsz, mintha most hatvan éves lennék – igyekeztem nem túl átható pillantással vizsgálni a vonásait. Azért én magam is ismerem a határaimat, legalábbis azt határozottan tudtam, hogy Rorán használni olyan dolgokat, amit más nőkkel teszek, nagyon nagy pofátlanság lenne. Mert ő egy jó barátom.
- Értettem, asszonyom! – mind a két kezemet feltartva igyekeztem bűnbánó fejet vágni a továbbiakhoz – Befejeztem. Csak tudhatnád, hogy én elfogadlak aranyos kis növésű személyként.
Viszont még mielőtt bármit léphetett volna, egyszerűen felemeltem a kezeimet, hogy tudjak védekezni. Pontosan sejtettem, hogy fogok még kapni a továbbiak miatt, hiszen degradálónak tűnt amit mondtam. Ugyanakkor annyi mögöttes tartalma volt, hogy én tényleg képes vagyok Rorát teljes mértékben elfogadni.
Az viszont már sokkal inkább más kérdés volt, hogy a családom ügyét minként kezelem. Igazából elég makacs vagyok kicsi koromtól kezdve, ami az élet sok területén előre vitt, viszont azt is be kellett látnom, hogy voltak helyzetek, ahol határozottan visszahúzott a makacsságom. Ilyen volt mondjuk elég határozottan hát... Lényegében az, ami a családommal történt. Képtelen voltam feldolgozni a veszteséget, de nem is nagyon segítek magamon.
- Én sem tudom, hogy mit kellene tennem – egy egészen halk sóhaj szakadt ki a torkomon, aztán megráztam a fejem – Nem tudom pontosan mi van velük, de a bátyám egy ideje keres. Ugyanakkor én nekem erre már nem igazán van szükségem. Tudod, hogy sosem vártam tőlük azt, hogy tegyenek értem bármit is.
Mondjuk őt se avattam be túlzottan a dolgok menetébe, mert voltak a történetemnek annyira nyakatekert pontjai, amikről egyszerűen jobb ha csak nem tud. Már arról sincs nagyon fogalmam, hogy a sérülésemet miként magyarázhattam ki neki, bár abban sem vagyok biztos, hogy hitt nekem. Rora esetében szimplán csak annyit tudok elképzelni, hogy beletörődött és nem faggatott tovább. Ettől függetlenül néha előkerültek ezek a témák, de soha nem erőltette rám a véleményét, vagy az akaratát, nagyon sok emberrel ellentétben.
- Nincs nagy gond a másodállásommal – vontam meg a vállam – Majd ha leérettségizem elgondolkozom a tanításon is, de addig kötve hiszem, hogy bárkinek hitelesen adhatnék át tudást. Nekem is bőven van még mit tanulnom.
Tény és való, hogy ettől eltekintve például nagyon jól tudnék felkészíteni srácokat és lányokat arra, hogy javítsanak példának okáért az énektudásukon, meg hasonlók, viszont vannak nálam jobbak is. Még a mentorkodásra sem éreztem elég affinitást, ami miatt nem jelenthettem ki a magabiztosságomat sem határozottan. De hát azt hiszem ez egy ilyen kör. Azt pedig nem mondtam el Rorának sosem, hogy egy szerencsésebb estén elég jól kerestem, viszont ugyanakkor, ha éppen senkinél sem lakok, akkor a pénz el tud menni a hotelekre és a kajára... Mert főzni ugyanannyira tudhatok, mint a mamám. Semennyire.
- Köszi, hogy ennyire bízol bennem – mosolyodtam el végül, és mégis vettem bátorságot ahhoz, hogy megsimogassam a lány tincseit – Nem biztos, hogy mindenki szenilis volt amúgy, lehet lesznek akik emlékeznek rám majd. Ha csak egy-két ember is... Nem akarom, hogy bárki csalódottan távozzon. Se új, se régi tagja a közönségnek, szóval ettől még nagy a nyomás rajtam.
Mivel a színház eléggé szeretne újításokat véghez vinni, határozottan el is hasalhat az egész dolog. Valahogy sokszor történnek katasztrófák, ha a fiatal közönségre hajtanak egy-egy szórakoztatóipari cikk esetén... Remélem, hogy ez a Dzsungel Könyve előadás viszont a portfóliónkban inkább büszkeségként lesz jelen és nem kell majd kínosan éreznünk magunkat emiatt később.
- És szerinted ezen bárki meglepődne? – elnevettem magam, miközben csillogó szemekkel néztem a lányra. Határozottan mentek olyan pletykák rólunk, hogy vagy több van közöttünk munkakapcsolatnál és barátságnál, vagy én vagyok túl kedves, ami miatt Rora hajlandó megtűrni maga mellett... A harmadik teória az én terrorban tartásomról szólt, na meg arról, hogy papucs vagyok. Soha nem beszéltünk a nő pasiügyeiről, de ettől függetlenül számomra nonszensz lett volna az, hogy jól érezze magát egy olyan kapcsolatban, ahol mindig neki van igaza és a másik fél lesi a kívánságait. Túlságosan nagyra értékeli azt ehhez, hogy ha valakinek vannak saját gondolatai.
- Teljesen mindegy – még a vállamat is megrántottam ahhoz, hogy ennek a jelentőségét prezentáljam neki. Számomra annyi a fontos, hogy azonnal átlássam a szövegeimet, a kék szín árnyalata már hidegen hagy. Nem is feltétlenül értettem, hogy miért kérdezett rá erre.
- Azért ne bízd el magad – finoman mosolyodtam el, a közelségétől most viszont egyáltalán nem jöttem zavarba. Nyilvánvalóan ezen a ponton már végre sikerült felvennem a szakmaiság fonalát. A korábbiak során sokkal inkább a barátságos beszélgetésünk miatt jelentett problémát az egész helyet.
Mondjuk így sem voltam arra felkészülve, hogy az a bizonyos csók be is fog következni. Az egész túl gyorsan történt ahhoz, hogy reagálni is tudjak rá, és csak pislogtam a lányra, aki nyilvánvalóan úgy gondolta, hogy mi ezzel végeztünk is. A helyzet hirtelen abszurdnak tűnt, holott nem ez volt az első alkalom, hogy hasonlót csináltunk, mégis talán kettőnk közül ő volt az, aki végül zavartabban reagált.
- Ha már ennyire belemelegedtél – finoman fogtam rá a kezére, amivel megpróbált eltolni magától – Nem kellene rendesen csinálni a dolgot?
Először néztem rá azzal a bizonyos átható pillantásommal most, mert a fejemben átkapcsolt valami. Pontosan tudtam, hogy a kémia akkor tud működni közöttünk, ha azt megteremtjük, ehhez pedig nekem is le kell tennem valamit az asztalra. Így még mielőtt megszökhetett volna előlem, kihasználtam az erőfölényem és közelebb húztam magamhoz, de aztán inkább úgy döntöttem, hogy óvatosan a falhoz nyomom a testét és úgy csókolom meg. Egyáltalán nem voltam erőszakos, de ennek ellenére is határozottan választottam szét az ajkait és hezitálás nélkül toltam át a nyelvemet az ő szájába. Az egyik kezemmel igyekeztem megtámasztani a tarkóját, az ujjaimat finoman a tincsei közé fúrva, a másikkal a derekát öleltem át. Végig határozottan csókoltam, néha a fogammal finoman belekapva az alsó ajkába, olykor kifejezetten arra törekedve, hogy a csók lassú és szenvedélyes legyen, vagy éppenséggel gyors és követelőző. Viszont én a magam részéről nem vágytam arra, hogy mondjuk Cabot apuka nyissa ránk az ajtót, szóval igyekeztem még épp időben elszakadni a lánytól.
- Most már mehetünk – egészen közel volt az arcom az övéhez, tehát éppen elég volt suttognom ahhoz, hogy hallja a hangomat. Ha már csináljuk, akkor rendesen ugorjunk bele... Viszont ugyanakkor furcsán néznének ránk, ha megpillantanák Rora összeturkált tincseit, tehát nagy műgonddal éppen azon voltam, hogy a helyére igazítsak párat belőlük, aztán egyszerűen elindultam kifelé a szobából.



1 559 || remélem nem lett túl szörnyű    || ruha ||