Elmosolyodom annak köszönhetően, amit mesél és közben belebújok a kabátomba is.
- Koffein fontos dolog, anélkül egy napot túl se lehet élni, másrészről meg nagyon is megérdemled a hercegnői bánásmódot. Sok jót tesszel az emberekkel. – őszintén csendül a hangom, mert tényleg így gondolom. Nem biztos, hogy képes lennék arra a munkára amit ő csinál. Biztosan nem lehet mindig könnyű meghallgatni másokat, szembesülni netalán azzal, hogy mennyi romlottság létezhet a világban, hiszen ki tudja milyen történeteket hall, viszont kétség se fér hozzá, hogy nagyon tiszteltem őt ezért, hogy kitart és fel is néztek rá. – Már újra dolgozol is, vagy még inkább adsz magadnak időt a teljes gyógyuláshoz? – kíváncsian csendül a hangom, miközben magunk mögött hagyjuk a lakásomat. Tudom, hogy azt mondta már minden rendben van a leleteivel, viszont a korábban meséltek alapján azért őt is megviselték lelkileg az, ami vele történt. Reméltem azt, hogy magának is ad időt a gyógyulásra, nem csak mindig másokon akar esetleg segíteni, hiszen tudom, hogy hatalmas szíve van és olykor pontosan olyan tud lenni, mint én, vagyis hogy másokat könnyedén magunk elé helyezünk.
- Lehet igazad van, de szerintem akadna olyan, aki elítélne emiatt, hogy alig váltam el, máris egy idegen férfi volt a lakásomban, még ha nem is amiatt, amit sokan gondolnának. – komolyan csendül a hangom, mert az emberek szeretnek olyanokat is belelátni egy-egy találkozásba, aminek nincs semmi alapja. Tényleg csak jót beszélgettem egy idegennel, meg hálás vagyok azért, hogy Michel megmentett abból a helyzetből és nem hagyta azt, hogy bajom essen abban az állapotban. Azt is mondhatnám, hogy a vele való találkozás egy lábjegyzet az életem könyvében, vagy valami ilyesmi, hiszen meg se fordult a fejemben, hogy nem sokára ismét a véletlennek köszönhetően egymásba fogunk botlani.
Lassan sétáltam Maddie mellett, hagytam, hogy Kenzo kicsit szaglásszon és élvezze az esti sétát a szellővel karöltve.
Csendesen hallgattam Maddie szavait és el is gondolkodtam kicsit a hallottakon. Néha úgy éreztem, hogy egy bölcs öreganyó veszett el a barátnőmben. Mintha mindig pontosan tudná azt, hogy mit is kell mondania, vagy tennie ahhoz, hogy a másikat megnyugtassa, vagy csak észrevétlenül is a helyes irányba terelgesse az embert. Én legalábbis gyakran így éreztem a közelében. Haloványan elmosolyodtam és már éppen válaszoltam volna, amikor ismét megszólalt. Sietve pillantottam felé és kicsit komorrá vált az arcom, mert pontosan tudtam, hogy neki se lehet erről könnyű beszélni. Szabad kezemmel ha tudtam, akkor megfogtam a kezét és kicsit megszorítottam, talán bátorításként, talán csak a támogatásomat akartam kifejezni, az is lehet, hogy mind a kettőt. Egyszerűen csak ösztönösen cselekedtem.
- Sajnálom, hogy ezen kellett keresztül menned gyerekként. Sokkal jobbat érdemeltél volna. – őszintén csendül a hangom és míg Kenzo szaglászik, addig közelebb lépek hozzá és megölelem őt, majd puszit nyomok az arcára. – Remélem, tisztában vagy azzal, hogy csodálatos és nagyszerű ember vagy, és ezt most nem csak azért mondom, mert úgy szeretlek, mint egy kistesót, hanem tényleg így gondolom. Örülök, hogy nem hagytad azt, hogy a veled történtek miatt kialudjon a benned lakozó fény, mert sokkal szegényebb lenne a világ. – reméltem, hogy nem fog túlzottan furán hatni mindaz, amit most mondtam, de tényleg hálás voltam azért, hogy mi találkoztunk és tényleg csodáltam azt, hogy milyen kedves, barátságos és segítőkész. Ritka manapság az ilyen ember, vagy legalábbis az emberek nem szeretik megmutatni az érző oldalukat, ő viszont ilyen téren kicsit más, legalábbis velem biztosan és esélyesen azokkal is, akik hozzáfordulhatnak segítségért. Utóbbi persze csak tipp, megérzés.  – Sajnálom, hogy miattam most előkerült a múltad eme darabkája, de hálás vagyok amiért megosztottad velem. Tudom, hogy mire gondolsz, csak olykor nehéz pont azokat az embereket figyelmen kívül hagyni, akik között akadt olyan, aki sokat jelentett számomra. – és most nem az exférjemre gondolok. Aprót sóhajtok, majd kicsit meghúzom a pórázt, hogy ideje lenne haladnunk is. Szerencsére a kutyám is kapcsol és folytathatjuk a sétát. – Biztosan idővel menni fog, hogy az ő véleményük vagy pillantásuk se érdekeljen, hiszen itt se érdekel, hogy mit hordanak néha össze rólam. – mert tényleg így van, ha nagy ritkán cikket írnak rólam a munkásságom miatt, akkor is általában maximum jót szoktam nevetni, ha teljesen valótlant állítanak rólam és maximum kérek egy kis helyreigazítást, de különösebben nem szoktam ilyenekkel törődni. – Egyébként ez nem is rossz ötlet, hogy a közelbe is elutazhatnánk. Ez nem is jutott eszembe. – kicsit ugyan megkésve, de azért reagálok arra is, amit még a beszélgetés elején mondott. Amikor elérünk a bolthoz, akkor körbepillantok és bólintok arra, hogy ő fog bemenni.
- Igen, ha van barackos csokijuk, akkor abból kérek, meg jöhet egy epres is. – néha kell egy kis kényeztetés. – Mi addig átmegyünk oda – mutatok a parkos rész felé, hátha Kenzo szeretné elvégezni a dolgát, direkt hoztam zacskót is, hiszen nem hagyjuk hátra semmit se.  Figyelem az éjszakai várost, a sietős embereket, miközben a barátnőmre várok. Mosollyal az arcomon pillantok rá, amikor közeledik felénk.
- Sikerült mindent beszerezned, vagy elnavigáljam magunkat egy másik bolt felé, mert még szükségünk lesz valamire? – kíváncsian pillantok rá és a válaszától függ, hogy melyik irányba is indulok el. Az étterem felé, vagy pedig egy másik bolt felé, ahol beszerezhetjük a hiányzó hozzávalót.
- És van valami terved erre az évre? Például, hogy valahova mindenképpen elszeretnél utazni, vagy esetleg valamit mindenképpen szeretnél megvalósítani? – tényleg érdekelt, hiszen még csak év eleje volt és én szerettem egy-két dolgot előre megtervezni, mármint nem azt, hogy pontosan tudtam azt, hogy mikor is akarok majd elutazni, nyaralni menni – főleg, ha rajtam múlna, akkor nem igazán iktatnék be ilyet -, hanem egyszerűen csak szerettem kitűzni minden évre valamit. Legyen szó valami új dolog megtanulásáról, vagy a lakás átalakításról és stb. Mindig kellett egy képzeletbeli lista, amiről ki tudtam húzni egy-két dolgot, ha teljesítettem az elképzeléseimet.
Ha pedig időközben megérkeztünk az étteremhez, akkor felé nyújtottam a pórázt amennyiben az egyik keze még szabad volt. Ha kellett, akkor elvettem tőle a szatyrot is, hogy meg tudja fogni a pórázt.
- Mit szeretnél enni? Szokásost, vagy inkább valami újat próbálnál ki? – utóbbival se lett volna gond. Simán felhívtam volna videóhívásban, hogy megmutassam mi is a választék. Nem először tennénk így, mert valamelyikünk kutyája miatt nem tudunk bejutni egy helyre.



öltözet

- Szeretlek! – őszintén csendül a hangom, mert tényleg így volt. Lehet nem állandóan hangoztattam, de a tetteim és az, ahogy viselkedtem vele mindig csak ezt erősítette. Most viszont úgy éreztem, hogy ki akarom mondani ezt a szót. Tényleg szeretem őt, ahogy egy nővér szereti a húgát. Hálás voltam mindazért amit értem tett az elmúlt hosszú percekben. Meghallgatott, nem küldött el a búsba, hogy nem süket fülekre találtak a szavaim, hanem megértett és támogatott. Nagyon hálás voltam azért, hogy a külön töltött idő ellenére is úgy fordult felém, mintha valójában egyetlen egy percet se töltöttünk volna külön. Vannak barátságok, amiket egy ilyen eset megtépázna, de úgy éreztem, hogy nálunk a mostani találkozónak köszönhetően csak még inkább elmélyült.
Mosollyal az arcomon fürkészem őt, amikor ismét ráterelődik a beszélgetés. Tényleg érdekel minden kis apró részlete az életének, na jó, csak bizonyos fokig, akad olyan, amit nem biztos, hogy szívesen hallanék. Örültem annak, hogy a megannyi rossz után tényleg boldognak látom őt, és annak is, hogy sikerült egy rendes fickót találnia, aki szereti és vigyázni fog rá.
- Az is már félsiker, azt szokták mondani, hogy minden kezdet nehéz. – pláne levetkőzni egy régi szokásunkat és egy másikat elsajátítani. Nehéz a változás, de nem lehetetlen. Én legalábbis ebben hittem, meg abban is, hogy teljesen viszont senki se tud megváltozni. – Amíg örömödet leled benne, addig szerintem ez teljesen rendben van. – bátorító mosolyt küldök felé, mert tényleg így van. Az a lényeg, hogy örömmel és lelkesedéssel csinálja, ha már kényszer, pótcselekvés lenne nála, akkor kicsit kezdenék aggódni, de úgy éreztem, hogy erről szó sincs.  – Remekül hangzik. Gondolom a kutyák is örülnek. – tényleg, most mennyi kutyájuk is van? Ha jól rémlik, akkor Jakenek is van, vagy tévednék?  Kenzora siklik a pillantásom, majd újra vissza a szőkeségre. – Ha gondolod, akkor egyszer szervezhetnénk valami közösprogramot a kutyáknak is. Rég látták már ők is egymást. – biztos vagyok abban, hogy Kenzo is nagyon élvezni, ha újra láthatná a pajtiját, pajtijait.
Könnyedén elnevetem magam azon, amit mond és játékosan megingatom a fejemet. Jó érzés volt kicsit bolondozni, még ha kicsit úgy is éreztem, hogy tényleg azon túl, amit elmeséltem nem igazán tudok mit mesélni Michellel kapcsolatban. Jó volt, kellemes volt és biztosan még mostanában gyakran eszembe fog jutni, hiszen világitótorony volt a sötétségben, de attól még csak egy idegen volt. Nem voltam már tinédzser, hogy ennyi után ábrándos kislánnyá változzak. Tekintve azt is, hogy nagy esélyt láttam arra is, ha egyszer netalán létezik még olyan férfi ezen a földkerekségen, aki képes lenne felkelteni az érdeklődésemet, azzal is sokkal óvatosabb lennénk, mint hajdanán voltam. Egyszer már csúnyán megégettem magam, nem vágytam még egyszer hasonlóra, mint amin Holdennek köszönhetően mentem át. Lassan járj, tovább élsz és hiába voltam egyedül az elmúlt 10 évben is, időt akartam adni magamnak, hogy újra rátaláljak magamra és feldolgozzam mindazon a sebeket, amikről igyekeztem az elmúlt évtized alatt nem tudomást venni.
- Köszönöm, hogy meghallgattál és megértesz. – hálásan pillantottam rá. Örültem annak, hogy nem rágta a fülemet amiatt, hogy már pedig fel kellene keresnem a fickót. Ha így is lenne, akkor se sok esélyt látnék rá. Hiába vannak kapcsolataim, igazából szinte semmit se tudok róla, ebben az országban meg a tengerészgyalogosok száma nem kevés. Mindegy is, mert nem állt szándékomban kutakodni utána. Ahogy Maddie is mondta ez most csak egy kellemes emlék volt és nem több. Néha ennyi is elég.
- Hiányzott már ez a bolondozás és beszélgetés. – ismerem be a válaszát hallva, miután a sütikészítésre terelődik a szó, meg játékosan a szökésitervek kerülnek említésre. Lehet felnőttek vagyunk, de attól még mindenkinek kell az életébe egy kis játékosság, ha túl komolyan vesszük az életet, akkor előbb vagy utóbb agyon fog nyomni.
Benedvesítem az ajkamat, nagyon is jól hangzik, hogy mit is szeretne készíteni.
- Remekül hangzik, egy gond van csak, hogy még nincs kész. – picit elkuncogom magam és feltápászkodom, mert egyértelmű, hogy szeretem. – Esetleg vehetnénk kindert is és csinálhatnák pár olyat is, amibe belesütjük azt. – imádtam azt a csokoládét. Nem tudom, hogy ő mennyire rajong érte, de én szívesen tennék egy próbát. Ha muffinban is jó, akkor csak nem lesz most se gond.
Bólintottam arra, amit mondott, majd elvettem Kenzo szájából a pórázt, hogy rárakjam, aztán belebújtam a kabátomba és csizmámba is. Sálat is tekertem a nyakam köré, mert hideg volt kint. Felkaptam a táskámat, és ha ő is indulásra készen volt, akkor kisétáltam a házból és bezártam mögöttünk az ajtót.
- Sajnos meg. Ne lepődj meg, ha már név szerint fognak köszönteni. – és ez nem amiatt volt, mert minden reggel a tévében szerepelek, hanem mert gyakori vendég voltam az üzletben. Szerettem a különféle csokoládék között válogatni, meg szerettem a kóstolókat, amik mindig változatosak voltak.
Ha Maddie hagyta, akkor belekaroltam, miközben hagytam Kenzot is szimatolni, meg hogy élvezze a sétát. Nem rohantunk sehova se.
- Így belegondolva egyáltalán nem bánom hajdanán azt a zűrös estét. Lehető legjobban alakult minden. Nem kizárt, hogy tényleg igaz, hogy minden rosszban van valami jó. – természetesen a megismerkedésünk estéjére utaltam mosollyal az arcomon, miközben kikerültük az embereket.
Habozok, mert nem igazán akarom újra erre terelni a beszélgetést, de még is újra és újra felsejlik elmémben a kérdés. Nagyon is érdekel, hogy ő mit gondol erről, így végül még is megszólalok és remélem azt, hogy nem fogja bánni azt, hogy ilyet kérdezek.  
- Szerinted most, hogy lezárult végre eljöhet az az idő is, hogy haza fogok tudni menni? – Persze, erre senki se tudhatja igazán a választ, de érdekel, hogy ő mit is gondol róla. Tudja, hogy mennyire hiányzik a ranch, ahogy azt is, hogy amióta eljöttem nem tette be a szülővárosomba a lábamat a történtek miatt. A családom jött mindig látogatóba, vagy együtt mentünk valahova nyaralni. Hiányzott Texas, de egyelőre még nyuszi voltam szembe nézni az ottani emberekkel és történésekkel.




öltözet

Rövid időre a némaságot választom és elgondolkozom azon, amit mond, mert van benne igazság. Gyakran ott lappang a felszín alatt az, hogy pontosan tudjuk mi is lenne a helyes vagy mire is lenne szükségünk, csak valahogy vakok vagyunk észrevenni a zűrzavar és a félelmeink közepette. Végül mosollyal az arcomon pillantok rá.
- Igen, azt hiszem tényleg így van. – arról nem is beszélve, hogy olykor ott bukik meg a dolog, hogy önzőnek érezzük magunkat akkor, ha aszerint cselekszünk, ami számunkra jó és végre egy kicsit önmagukkal törődünk, nem pedig azzal, hogy másoknak mi a jó vagy mit is várnak el tőlünk.
Maddie támogatása sokat jelent, ahogyan az is, hogy meghallgat. Tényleg hittem abban, hogy magányra van szükségem, hogy úgy jobb lehet, de tévedtem és ezt nem is vagyok rest beismerni önmagamnak. Néha azt hisszük, hogy legalább önmagunkat ismerjük és legalább azt tudjuk, hogy mire is van szükségünk, de aztán pontosan úgy hibázunk, mint olykor egy baráttal szemben. Néha talán egy barátot is könnyebb megérteni és kiismerni, mint önmagunkat. Ötletének köszönhetően boldogság szikrái megcsillannak a szemeimben, ahogyan őt fürkészem. – Köszönöm, ez talán tényleg jó lenne, de lehet eleinte inkább azt mondanám, hogy heti egyszer, mielőtt még a fejemre unnál, vagy a siránkozásaimra. – kicsit elnevetem magam és a szememet is megforgatom, mert tudom, hogy nem unna rám, de abban is biztos voltam, hogy lesznek még olyan pillanatok az elkövetkező hetekben, amikor újra zuhanni fogok. A gyógyulás sajnos nem csettintésre történik meg és hiába látjuk olykor a fényt, attól még ugyanúgy néha a sötétség visszaránt minket, de legalább már tudtam, hogy van remény és azt is, hogy szép lassan ki fogok tudni mászni ebből a gödörből is, amibe a múltam és a jelenem lökött.
Látom, hogy mennyire boldog Maddie, ahogy a közös otthont említi, vagy Jake kerül szóba, ez pedig az én szívembe is melegséget csempész, hiszen nagyon is örülök a boldogságának. Soha nem értettem azt, hogy az emberek miért nem tudnak örülni mások örömének, pedig szerintem másokat boldognak látni – főleg azokat, akik közel állnak hozzánk –nagyon is csodálatos dolog. Nagyon reméltem, hogy a boldogság sokáig az élete része lesz. Mosollyal az arcomon figyeltem őt, majd elkuncogtam magam azon, amit mondott.
- És ezt tényleg be is tudod tartani? Mert nekem sose szokott menni, pedig próbálkozom vele. – jókedvűen csendül a hangom, mintha hosszú percekkel ezelőtt nem éppen a lelkemet sírtam volna ki, de ő ilyen hatással van rám. Ő a fénysugár a borult égen, aki képes kicsit szerte oszlatni a sötétséget és fényt, boldogságot csempészni a megtört lelkembe. Nagyon szerencsésnek érezem magam, hogy ilyen barátom van, mint ő. – És hogy érzed, sok még a teendő? Tényleg, kert van? – kíváncsian csendül a hangom, miközben a barátnőmet fürkészem.
Hiába nem tulajdonítottam túlzottan nagy jelentőséget a férfival való találkozásnak, mármint nem változtam ábrándos nővé, mint valami romantikus limonádéban, akkor is úgy éreztem, hogy valakivel szeretném megosztani. Még akkor is, ha semmi értelme nem volt, vagy éppen egyértelműen felelőtlen voltam, amiért ennyire nyugodtan viselkedtem egy idegen közelében. Az pedig, hogy Maddie ennyire rápörgött az egészre, valahogy csak még inkább előcsalta a jókedvemet és mosolyomat. Egy pillanatra még elfogott az az érzés is, mintha csak visszarepültünk volna az időben és újra tinédzserek lennénk. Igen, a lelkesedése kicsit ragadós volt, kár is lenne tagadni.
- Rendben, de akkor szerzünk neked egy ballonkabátot, egy rozoga autót és mindenkihez vissza kell menned azzal a szöveggel, hogy „Csak még egy kérdés”. – hangom jókedvről árulkodott és a végére kicsit el is nevettem magamat, mert egyértelmű volt, hogy egy régi klasszikust próbáltam megeleveníteni, mármint Columbot. Nagyon szeretem azt a sorozatot, de az is lehet, hogy ő nem ismeri. Tényleg, lehet ez lesz az egyik új programom, hogy szép lassan újra nézem az összes részt.
- Ez is igaz, de ő akkor is csak egy idegen, még ha abban a pillanatban valahogy nem tűnt teljesen annak. – kicsit tanácstalanul rántom meg a vállaimat, mert szeretném azt hinni, hogy az elmúlt évek alatt a munkámnak köszönhetően jobb emberismerővé váltam, mint korábban, de azért még olykor engem is érnek meglepetések. Kicsit elhúzom a számat, aztán lemondóan sóhajtok és megadóan felemelem a kezemet. – Ebben igazad van, csak néha talán pont direkt keressük a rosszat a másikban, hogy legyen még több okunk azt mondani, hogy miért is lenne jobb, ha nem látnánk valakit többé. – talán részben én is ezt tettem, mert valahol mélyen legbelül éreztem azt, hogy hiába nem kapott el semmi rajongás a férfi iránt, ahogy ábrándozás se, attól még szívesen találkoznék vele és beszélgetnék még. Kellemes társaság volt, és talán olykor ennyi pont elegendő, hogy valaki mellett kicsit jól érezzük magunkat és jót tudunk beszélgetni. Nem mindig kell ennél több, vagy beleképzelni olyan dolgokat, amik valójában jelen sincsenek.
- Igen, ez azt hiszem a tökéletes megfogalmazása az egésznek. – játékosan kicsit meglöktem őt a vállaimmal, mert magam sem gondoltam volna, hogy elegendő lesz pár napnak eltelnie és újra látni fogom Michelt, mert ha Maddie nem is, de a kutyám nyomozónak áll és úgy dönt, hogy a nyomába fog eredni.
Elgondolkozom az ötleten, aztán mosollyal az arcomon szólalok meg.
- Remekül hangzik, de a takarítást se fogod megúszni, hiába az én konyhám lesz a bűntény helyszíne. – persze csak ugratom őt, majd lassan felállok, ha kell, akkor a kezemet nyújtom felé, hogy felhúzzam, majd Kenzora pillantok, aki szintén feláll, hogy a nyomunkba szegődjön. – Van is ötleted, hogy milyen süteményt készítenél? – kíváncsian fürkészem őt, miközben elindulok a konyha felé a fánkos dobozzal, lerakom a pultra és megmosom a kezemet. – Ha már itt tartunk, akkor akár főzhetnénk valami normális kaját is. Mostanában nem igazán ettem, tudod, a munkamániások egyik ismérve, hogy szinte levegőn élnek. – lebiggyesztem az ajkamat, mert tényleg kicsit elhanyagoltam ilyen téren magamat. Szívesen ettem volna valami végre valami normális kaját is. – Hmm, talán útba ejthetnénk a kedvenc falatozónkat is, hátha van még a kedvenc kajánkból. – dobom be ötletnek, mert akkor azt készen vesszük, a desszertet meg majd mi készítjük el. Amikor pedig elkezdünk öltözködni, akkor Kenzo megjelenik pórázzal a szájában, mint aki tudatni akarná azt, hogy nélküle aztán nem mehetünk sehova se. Jót mosolyogok ezen, miközben a barátnőmre pillantok, hogy szerinte jöhet az uraság, vagy inkább hagyjuk most itthon.


öltözet

Hiába még meg se volt az időpont, vagy éppen a program, attól még már most nagyon vártam azt, hogy újra egy kis időt együtt töltsünk. Szerettem együtt lógni vele, ahogy a mai fiatalok mondanák, mert nagyon sok örömteli és boldog pillanatot köszönhetek a barátságunknak, a varázslatos személyiségének. Olykor pedig kalandokban se volt hiányunk, mert egyikünk se arról volt híres, hogy túlzottan sokáig képesek lennénk megülni a fenekünkön.
Eleinte nagyon nehéz volt nem csak meglelnem a szavakat, hanem egyáltalán kimondanom mindazt, amit érzek, ami kétellyel, fájdalommal és megannyi más érzéssel tölt el. Maddie érkezése előtt pontosan annyira elveszetten éreztem magam, mint tíz évvel ezelőtt, amikor úgy döntöttem, hogy magam mögött hagyom a házasságomat. Túl sok mindent elveszítettem hajdanán, miközben hagytam azt is, hogy önmagamat is elveszítsem Holden viselkedésének köszönhetően. Látható sebeket hajdanán se viseltem, ahogyan most se, de olykor a láthatatlan a legveszélyesebb. Most pedig ennyi év után újra ahhoz hasonlóan éreztem magam, mint akkoriban. Újra éltem minden boldog, minden fájdalmas, megalázó pillanatát a házasságomnak, a babám elvesztését. Aztán jött Madelaine, mint egy fénysugár, ami képes volt átvilágítani a káosz sötétlő egén, hogy egy kis fényt és reményt hozzon az életembe. Hiába volt a legjobb barátom, olyan, mint egy testvér, akkor is tudtam róla, hogy ő habozás nélkül, vagy talán kicsit habozva is, de az arcomba mondaná az igazságot, akkor is, ha fájdalmas lenne. Tudtam jól, hogy ő nem hozna csak úgy vígaszt, ha én hibáztam volna a legnagyobbat a házasságomban.
Rettentően hálás voltam, hogy itt volt velem és meghallgatott, ahogyan azért is, hogy rávilágított dolgokra és ezzel hozott egy kis vígaszt a megtépázott szívemre és lelkemre is.
Amint meghallom Maddie válaszát a kezéért nyúlok és gyengéden megszorítom, mert érzem, hogy tapasztalatból beszél. Biztos vagyok benne, hogy a műtét előtti időszak neki se lehetett egyszerű. Megértő és szelíd mosolyt kap, viszont a pillantásomból könnyedén kiolvashatja azt, hogy neki sincs miért aggódnia. Előtte még az élet és sok remek pillanat vár rá, vagyis nagyon remélem, hogy még mind a kettőnknek bőven van ideje.
Ölelése jóleső és kicsit fel is tölt. Fura dolog, hogy mennyire azt hittem magányra van szükségem, közben valójában meg nagyon nem arra volt szükségem, hanem egy barátra. Aki megért és felnyitja a szememet, mondhatni, aki megtanít újra látni a félhomályban, hogy észrevegyem a fényt és a jó dolgokat is, ne pedig csak a feneketlen sötétséget lássam.
- Igen, ebben igazad lehet, de még én se tudom, hogy néha mi is lehet a helyes válasz és talán örökre ott lesz a bizonytalanság is olyan téren. – persze, hogy részben a bizalomra, vagy akár nevezhetjük szerelemre gondoltam. Egyszer valakiben megbíztam, odaadtam mindent neki, de csak megégettem magamat. Hiába volt megannyi boldog közös évünk, a vége és az elmúlt 10 év megsebzett. Mi lesz akkor, ha netalán emiatt soha nem leszek képes újra majd megbízni az emberekben, vagy csak hinni azt, hogy még járhat nekem is a boldogság? Kíváncsian hallgatom őt, miközben az általa hozott fánknak hódolok. Még most is abban a pékségben csinálják a világ legjobb fánkját. Mennyei. –Tudod, kicsit félek a csendtől és attól, hogy egyedül maradjak. –habozva ismerem ezt be, miközben végiggondolom mindazt, amit mondott. - Lehet igazad van. Gondoltam már arra, hogy Kenzoval ismét ideje lenne bejárni a környéket, kicsit elhagyva a várost. Megannyi remek kutyás hely van. – ha ő legalább velem van, akkor valamennyire képes elvonni a figyelmemet. Tényleg kicsit féltem egyedül maradni, mert tartottam attól, hogy netalán újra visszatérnek a sötétség árnyai és újra vissza fogok zuhanni oda, ahol a beszélgetésünk előtt voltam. Jó, nem azt mondom, hogy már most majd kicsattantam az élettől, de még is egy kicsit úgy éreztem, hogy végre nem akarok megfulladni az engem üldöző démonoktól. Bólintok a hobbi említésére, majd meglátom, előbb mindenképpen le kell állnom azzal, hogy a munkában mindent a nyakamba akarjak venni, és amit már elválltam, azokat be kell fejeznem. Amikor viszont a lakásukat említi és azt, hogy ő mit is művel, akkor elmosolyodom. – Ez nagyon jól hangzik és gyakran amit elsőre jó helynek hiszünk valaminek, az valójában nem is az. Biztos vagyok abban, hogy csodálatos lesz a lakásotok. – boldogan csendül a hangom, miközben őt fürkészem. Aztán elkuncogom magam. – Meg tudom érteni, de hidd el addig jó, amíg te pontosan tudod mi hol is van. Vicces tud lenni, amikor elfelejted, hogy már megint átraktad azt a tárgyat, amit keresel és csak a régi helyei ugranak be. – amikor beköltöztem ebbe a házba, akkor évek teltek el addig, mire elégedett voltam mindennek a helyével. S volt olyan, amikor hirtelen valamit nem is találtam meg, mert elfelejtettem, hogy új helyre került és annyira megszoktam már a régit, hogy ott kerestem.
Természesen muszáj beavatnom Maddie-t Michel kapcsolatos reggelembe, meg úgy mindenbe, még ha egy novellára valónyi történés se történt. Egyszerűen csak jó érzés kicsit beszélni erről is. Erről a fura, szokatlan reggelről, ami kicsit képes mosolyt csalni az arcomra. Arra pedig nem is számítottam, hogy ő ennyire lelkes lesz. Ezzel egészen meglepett.
Lenyalom az ujjaimról a rátapadt csokit és közben megingatom a fejemet.
- Ha tudnám, akkor se árulnám el, ezek után pláne nem. Kezdjek aggódni, hogy a te új hobbid az lesz, hogy detektívet játszol vagy kerítőnőt? – játékosan csendül a hangom és mosollyal az arcomon fürkészem őt. Na jó, talán egy hangyányit hajlanék rá, mert érdekelne az, hogy miért is volt ennyire kellemes ez a furcsa helyzet, de ennyi és nem több miatt, viszont kicsit úgy érzem, hogy talán jobb így. Nincs ami elrontsa az emléket, mert tudom, hogy többé nem fogjuk látni a másikat, így nincs min aggódni és rágódni se.
- Tudod, elsőre a sorozatgyilkosok is annak tűnnek, de ahogy mondani szokták idővel derül fény az emberek valódi arcára. – kicsit szomorúan csendül a hangom, mert újra eszembe jut a voltférjem. Néha elgondolkozom azon, hogy az ő valódi arca melyik is volt, aztán valahogy mindig arra jutok, hogy mind a kettő ő volt és egyik se volt színjáték. – Imádlak, de hidd el, hogy hiába illik romantikus könyvekbe ez a véletlen találkozás, akkor se hiszem, hogy olyan fordulatot venne az élet, mint ott szokott. Néha csak két ember találkozik, aztán egyszerűen többé már nem keresztezik az életük egymásét. Néha csak nincs folytatás és jobb ezt elfogadni, mintsem reménybe ringatni magunkat. – megrántom a vállaimat, mert tényleg nem igazán gondoltam azt, hogy ez egy olyan pillanat volt, mint azokban az irományokban szokott, ahogy nem is képzeltem azt, hogy majd ebből valami nagy románc keveredik ki. Egyszerűen csak jól éreztem magamat. Olykor ennyi is elég. – Talán. Nem tudom.  – őszintén csendül a hangom, miközben őt fürkészem. Arcomra van írva, hogy kicsit el vagyok veszve, végül sóhajtok. – Igen is, meg nem is. – teszem még hozzá egészen halkan, mert lehet eddig nem gondolkoztam igazán ezen, de a barátnőmnek hála most kénytelen voltam.


öltözet

Esélyesen el kellene fogadnom azt, amit mond, de valahogy még se érzem jogosnak a felmentést, mert attól még, hogy sok minden történt mostanában velem igen is észrevehettem volna azt is, hogy körülötte sincs minden rendben, és ha ő nem jön most el hozzám, akkor ki tudja, hogy nekem mikor lett volna bátorságom hozzá. Ennek köszönhetően a bűntudat újra erőre lel és szinte mar belülről, mire sietve sütöm le szomorúan a pillantásomat, aztán sóhajtok egyet lemondóan, mert tényleg kicsit úgy érzem, hogy pocsék barát vált belőlem, ugyanakkor roppant hálás vagyok azért, hogy Maddie ennyire megértő.
Lelkesedésével eléri, hogy egy őszinte és boldog mosoly jelenjen meg az arcomon.
- Következő héten pár napra elutazom New Jersey-be, de utána bármikor ráérek, maximum majd otthagyom az égőházat, hogy megoldják nélkülem is. – természetesen utóbbit a munkámra értettem és a mondat első fele még kicsit bizonytalanul csendült, mert még mindig voltak kételyeim afelől, hogy tényleg jó ötlet-e elutaznom. Délelőttönként ott volt a reggeli műsoron a csatornánál, utána meg jött az újságírás. Nem kizárt, hogy kicsit munkamániásnak vagyok mondható, de mind a kettőt nagyon szeretem és büszke vagyok az elért eredményeimre is, mert amik egykoron csak álmok voltak, azok végül áldozatos munkával valósággá váltak.
Szomorúan bólintok arra, amit mond, mert tényleg olykor a legrosszabb dolog az értelmetlen remény és bármennyire is szeretném szépíteni, de az elmúlt évek pontosan ebbe tartoztak. Én pedig balga módon hagytam, hadd pislákoljon, hogy még inkább megégessen.
- Időm, mint a tenger, hiszen még remélhetőleg csak az életem fele telt el. – persze próbálom abszurd viccel elütni az egésznek a komolyságát, majd fáradtan és kimerülten megdörzsöltem az arcomat egy sóhaj kíséretében. Fura dolog az élet, hogy olykor szükségünk van valakire, aki tükröt tart elénk, aki kimondja azt, amit érzünk, vagy nem merünk. Nekem most Madelaine ilyen volt. Egy erősen pislákoló fény volt abban a sötétségben, ami eddig fogva tartott. Hálás voltam neki ezért, hogy segített abban, hogy kicsit tisztábban lássak én is, meg azért is, hogy meghallgatott, nem hagyott magamra akkor, amikor összeomlottam és rázúdítottam az összes bajomat.
Kíváncsian pillantottam rá és csendesen hallgattam azt, amit mondott. Kicsit elgondolkodtam azon, amit mondott és haloványan elmosolyodtam. Valahogy ő mindig pontosan tudja, hogy mit kell mondania ahhoz, hogy újra érezzem a fényt, a reményt vagy éppen csak kicsit eloszlassa a körülöttem kavargó káoszt, még ha teljesen most nem is tudná szétzúzni azt, de már azért is hálás voltam amit eddig tett. Végre hosszú hetek óta most először úgy éreztem, hogy nem fulladozom, hogy nem a sötétség a legjobb barátom, hanem újra láttam egy halovány ösvényt, ami valahova vezetett, de még magam sem tudtam, hogy mi vár közben vagy a végén, de éreztem, hogy rá akarok lépni, hogy szép lassan magam mögött hagyjam a sötétséget, ami annyira könnyedén nyelt el nem is olyan régen.
Sietve hajoltam közelebb hozzá, hogy szorosan megöleljem a barátnőmet, majd fejemet a vállához fúrtam és hosszú ideig el se engedtem. – Köszönöm. – sok mindent szerettem volna mondani, szerettem volna kifejezni azt, hogy mennyire hálás vagyok neki, de míg máskor könnyedén találtam a szavakat, addig most nem igazán ment. Viszont nagyon reméltem, hogy kimondatlanul is érzi azt, hogy mennyire is hálás vagyok neki mindazért, amit mondott és tett. Sőt, inkább pár boldog könnycsepp jelent meg a szemem sarkában, amit sietve töröltem le miután elengedtem őt. Ezt követően visszaültem a korábbi helyemre, ismét a hajamba túrtam és hatalmasat sóhajtottam, mintha most kicsit végre elengedném ezzel is azt a sok szart, ami az elmúlt időben emésztett. Tudtam jól, hogy még velem vannak, de már nem állt szándékomban harc nélkül hagyni nekik, hogy a lelkemből kedvükre falatozzanak. – Azt hiszem, igazad van, de mostanában olykor azt érzem, hogy talán mások jobban tudják, hogy mire is van szükségem. De lehet most, hogy már kicsit tisztábban látok és nem ölel körbe a feneketlen sötétség hála neked, így már én is kicsit jobban meg fogom hallani azt, hogy mire is vágyom. – a remény újra gyökeret kezdett ereszteni bennem, de ez most jól eső volt és nem fullasztó. S mindamellett magával hozott egy kis fényt, melegséget is, amikről már azt hittem, hogy örökre elvesztek.
- Van valami tipped, hogy mibe kéne belevágnom? Bár mostanában főként csak a munkának éltem, mert addig se volt időm elsüppedni a fájdalomtengerében, vagy nem kellett azon agyalnom, hogy miként is hullott darabjai az életem, ami valójában régóta már részben darabokban volt... – így volt, még ha a vele való beszélgetésnek köszönhetően ráébredtem arra is, hogy túlzottan nagy teret engedtem a fájdalomnak, a sebeimnek, aminek köszönhetően sokkal rosszabbul láttam az egész helyzetet, mint amilyen valójában volt. Fájt, persze. Jól voltam ennyitől? Nem. Még messze nem voltam jól, de még is jobban voltam már ahhoz képest is, mint amikor hazajöttem. Ő segített abban, hogy kicsit tisztában lássak, és még ha képtelesen is, de kicsit arcon csapot mindazzal, amit mondott. Pontosan erre volt szükségem most, hogy kicsit valaki segítsen tisztábban látni, a többi meg remélhetőleg érkezni fog a maga idejében.
Hamarosan beavatom Michel való találkozásba is. Ő az első, akinek mesélek az estémről és arról is, hogy részben mi történt másnap. Annyira őrültségnek és értelmetlennek hat az egész, de talán pont ettől volt annyira különleges. Váratlan volt, szokatlan a maga módján. Még a szüleimnek se említettem, mert tényleg olykor kicsit kezdtem kételkedni abban, hogy minden rendben van-e a fejemben, amiért enynire lazán vettem azt, hogy egy idegent találtam a lakásomban, akiről eleinte azt se tudtam, hogy kicsoda.
Szavaira ismét elmosolyodom, mert teljesen meg tudom érteni őt, hiszen a fenékbe billentést is teljesen jogosan megérdemelném. Közben előveszem a fánkos dobozt és lerakom magunk közé. Kiveszem az egyiket és beleharapok, majd miközben megrágom a falatot elgondolkozom. Kicsit oldalra fordulok, hogy szembe kerüljek vele. – Nem hiszem, hogy látjuk még egymást. Nem cseréltünk se címet, se számot. – az pedig meg se fordult a fejemben, hogy alig egy hét múlva a kutyámnak köszönhetően ismét egymásba fogunk botlani, mert ő pont ott él, ahova éppen gyógyulni utazom, mármint amikor éppen nem bevetésen van. – Igen, az volt, de ő is zavarban volt. Mint kiderült ő se keveredett még hasonló helyzetbe. Kicsit fura volt az egész. Részben úgy beszélgettünk, mintha nem akkor láttuk volna először a másikat, mármint olyan is elhangzott, amit egy idegennek nem mondasz csak úgy el. – lassan ejtem ki a szavakat, mert részben újra ott járok azon a reggelen és most először próbálom kicsit jobban megérteni az egész helyzetet. Eddig nem igazán elemezgettem, de az biztos, hogy csak úgy nem mondod el valakinek, hogy pszichológushoz kell menned bevetés után, vagy volt már hogy betörted az illetőnek az orrát... – Igen, régóta nem találkoztam ennyire kedves és segítőkész emberrel. – természetesen a barátaimon kívül, de tényleg Michel annyira megértő volt, sőt, talán kicsit gondoskodó is, ami fura, hiszen idegenek voltunk. – Ő készítette a reggelit is, a sebemet is bekötötte és még a másnaposságra is készített italt.  Tudod miért maradt, mert ha távozik, akkor nem tudta volna bezárni az ajtót és nem akarta, hogy valaki csak úgy bejöjjön. Legalábbis ő ezt mondta. – elmosolyodtam, ahogy eszembe jutott mit is mondott, mert őszintén bevallhatjuk, azért ilyet manapság nem tesznek csak úgy az emberek. Főleg úgy, hogy ezen a kanapén húzta meg magát, aminek most neki dőltünk a földön ülve. - „Vigyázz magadra. Ne menj egy olyan neve nincs csehóba, ha leakarod inni magad a sárga földig. Az épp elég lesz.” – kisebb habozást követően megszólaltam, ahogy felidéztem a szavait. – Ezt felelte arra, amikor megkérdeztem mivel hálálhatnám meg mindazt, amit tett értem. Ki mond ilyet manapság? – kicsit hitetlenkedve pillantottam Maddie-re, mert szerintem nem sok mindenki. Sokan pénzt kértek volna, vagy ki tudja mit. Az meg más kérdés volt, hogy a drága barátnőm pontosan tudta, hogy olykor mennyire képes vagyok veszélybe sodorni magam egy-egy komolyabb cikk miatt. Az elmúlt években volt már erre példa, így badar javaslat Mich részéről ez.
- Nem is tudom… - zavaromban kicsit lesütöm a pillantásomat. – Nem igazán gondolkodtam még ezen. – aztán, mint aki ki akar bújni a válasz alól két falat között ismét megszólalok, miközben a kutyámra mutatok maszatos ujjal. – Tudod mi volt a legfurább? Hogy még ő se akarta megkóstolni a püspökfalatját. Úgy ült mellette, mintha régi cimborák lennének, akit régóta nem látott, igaz, azért kicsit szemmel tartotta, de még is annyira közvetlen volt vele. – Maddie pedig tudja, hogy Kenzo sok minden, csak nem közvetlen, ha arról van szó, hogy be akarok ide invitálni valakit. Nagyon is védelmező. Néha percek kellenek ahhoz, hogy beengedje az illetőt, aztán pedig sokáig szemmel tartja, követi, mint aki csak meg akarna győződni arról, hogy jól döntött, hogy beengedje. Sőt, volt olyan is, amikor kicsit morgott az illetőre.



öltözet

- Igen, azt hiszem, de az is lehet, hogy csak mi földihalandók szeretünk mindent túlbonyolítani. – mert néha ez is eszembe jutott már. Sokkal könnyebb lenne az élet, ha olykor nem vennék mindent ennyire komolyan, nem agyalnék annyit bizonyos érzéseken, döntéseken, hanem elmerném egyből hinni azt, hogy jól döntöttem, még akkor is, ha a vége totális katasztrófa lesz, de legalább hallgattam a megérzéseimre, a szívemre, vagy arra a sugallatra, amit belsőhangnak is szoktak hívni. Minden döntésem én vagyok, akár jól döntök, akár nem, de olykor sajnos megesik az is, hogy a világ nyomásának engedünk és totálisan megfeledkezünk arról, hogy mire is van valójában szükségünk, csak azért, mert azt nevelték belénk, hogy meg kell felelnünk bizonyos téren annak, amit a világ elvár tőlünk.
Szavai kicsit megnyugtatnak és elmosolyodom. – Örülök annak, hogy ő se veszi félvállról a dolgokat és vigyázz rád. Most már én is itt vagyok, ha csak kell egy barát, vagy egy jó hallgatóság, akkor ott leszek. – az se zavarna, ha az éjszaka közepén hívna fel, mert neki biztosan felvenném a telefont, vagy éppen át is száguldanék a városon, ha szüksége lenne rám. Vannak olyan barátságok, amik olyanok, mint a legdrágább kincs és számomra az övé pontosan ilyen volt. Örökké hálás leszek azért, hogy a bizalmába fogadott és barátja lehetek, mert vele nem csak egy barátot nyertem, hanem egy testvért is. Még akkor is így gondolom, ha odahaza három testvér már várt engem. Ő volt az én jobbik és józanabb felem, ha éppen arra volt szükségem.  
Bólintottam arra, amit mondott. – Remélem is, de remélhetőleg legközelebb újra jobb megfigyelő leszek és hamarabb észre fogom venni, hogy rádiócsend állt be. – lesütöm a pillantásomat, hiszen ez is növeli csak a bűntudatomat, hogy annyira el voltam foglalva a saját kis nyomorúságommal, hogy ahogy megjelent ama gondolat, hogy ő is kerül engem, az úgy el is libbent, mintha csak beképzelném a dolgokat. Az se segített az egészen, hogy az elmúlt hetekben tényleg úgy éreztem, hogy mindenkinek jobb az úgy, ha nem találkozunk. A munkában tudtam tartani magam, de azon kívül a mosolyt megjátszani már képtelen lettem volna, ahogyan hazudni se akartam a barátaimnak. – Ha szeretnéd, akkor akár majd el is utazhatunk pár napra valahova, vagy akár csak egy napra kitalálhatunk valami programot. – régóta nem mentünk már együtt sehova se. Lehet az is jót tenne mind a kettőnknek, de az biztos, hogy én valami alkoholmentes programra vágytam, mert még a legutóbbi mértéktelen fogyasztásomat nem igazán hevertem ki.
Mosolyogva hallgattam azt, amit mesélt és tényleg nem került elérhetetlen messzeségbe. – Persze, érthető. – én se rajongtam annyira az ilyen házavató bulikért, de a barátiösszejöveteleket mindig is szerettem. Azok mindig is sokkal hangulatosabbak voltak, nagy beszélgetéseknek, hangos nevetéseknek tud otthont adni a különféle játékoknak is köszönhetően. Nagyon régóta nem volt ilyenben részem és egyelőre még biztosan nem is fogok megpróbálni ilyet szervezni, ahhoz nem voltam elég jól.
Csendesen hallgattam azt, amit mondott és mélyen legbelül éreztem, hogy igaza van, de valahogy még is annyira nehéz volt elfogadni és hagyni azt, hogy bűntudat nélkül egyet tudjak vele érteni, mert tényleg én is hasonlóan éreztem. Mintha csak ő kimondta volna azt, amit én nem mertem, mert akkor még rosszabbnak éreztem volna magamat.
- Tudom, hogy igazad van – aprót sóhajtottam. –, de valahogy még is nehéz elfogadni. Tény, hogy az elmúlt 10 év se tett túl jót, mert úgy éreztem, hogy szép lassan tényleg mindennek vége, de attól még egy nagyon halovány pislákoló fény ott volt, még ha tudtam is azt, hogy értelmetlen és nem kellene… - szomorúan csendül a hangom és kicsit elhúzom a számat, mert Holden a tettével elérte ezt, hogy ne tudjam igazán kioltani az elmúlt évek alatt a fényt, ami csak még több kárt okozott bennem, csak eddig vak voltam észrevenni. Tovább viszont nem tudtam tagadni, hogy jobban megviselt ez a várakozóállapot, mint azt gondoltam.
Talán igaza volt, lehet ez is a gond volt, de tekintve az elmúlt két viharos találkozót, úgy érzem, hogy talán soha nem is tudtuk volna igazán megbeszélni az érzéseinket, a történéseket, mert mind a kettőnknek megvolt a maga verziója a sebeink miatt. Ezek a sebek talán nagyobb éket vertek közénk, mint azt mi hittük. Főleg így, hogy az elmúlt évtized alatt maximum csak saját magunkat tudtuk valamennyire gyógyítani, de a történések örökké ott maradtak, mint valami beforrni nem képes sebesülés, ami miatt szép lassan elvérzel bármit is teszel.
Látom, hogy tagadóan rázza a fejét, de valahogy még is olyan nehéz elhinni. Lesütöm a pillantásomat, miközben őt hallgatom és más esetben elmosolyodnék Kenzo tettén, aki alig hallhatóan odakúszik hozzám és fejét az ölembe próbálja tenni. Kinyújtom a lábamat és hagyom neki, majd gyengéden megsimogatom, miközben ő próbál vigasztalni a maga módján. Sóhajtok, aztán Maddie-re pillantok.
- Néha úgy érzem, hogy túlzottan sokáig feledkeztem meg arról, hogy mi is jó nekem. Még olykor most is könnyebb elhinnem azt, hogy amit érzek vagy gondolok, ahhoz nincs meg a jogom, mintsem tényleg hagyni azt, hogy tényleg aszerint cselekedjek, mint amire vágyom. – és most nem a munkámra értetettem, hanem saját magammal való viszonyomról. Pedig a családom nagyon is támogató volt végig, ők soha nem éreztették velem azt, hogy bármelyik érzésem téves lenne vagy csak egy hiszti, aminek nincs alapja. Ők nagyon is megértettek, de akinek hajdanán a szívemet odaadtam, nos, ő sok téren elbizonytalanított és meg is tépázott a felszín alatt.
- Kezdem úgy érezni, hogy te jobban értesz engem, mint én saját magamat. – elmosolyodtam, még ha csak halovány is volt, de ez volt az igazság. Tényleg ezt éreztem a bocsánatkérését követően, valahogy elkésett és üresnek hatott, még ha ő nem is annak szánta. – Tudom, de gyakran azon kapom magamat, hogy fogalmam sincs, hogy merre is kéne mennem, vagy mit kellene tennem ahhoz, hogy újra virágozni kezdjen a bennem lakozó rét és újra felragyogjon a nap. Elveszettnek érzem magam. – aztán beugrik egy emlék, mire újra mosoly kúszik az arcomra, de ez most nem a szomorúság felhőjéből szőtt, hanem tényleg mint egy kis fénysugár a boldogságság fonalából szőve.
- Nem olyan régen hatalmas őrültséget tettem. – nagyot nyelek és habozok, de azt akarom, hogy tudja, mert ha letol, akkor se fogom bánni. – Megkerestem Manhattam legeldugottabb bárját, hogy alkoholba fojtsam az érzéseimet. – biztos voltam abban, hogy tudja miért tettem így. Nem akartam, hogy felismerjenek, nem akartam cikkeket olvasni magamról, hogy miként vesztem el a bárban, vagy éppen az alkoholban. – Ha úgy vesszük, akkor az elvárásaimat is túlszárnyaltam, mert teljesen kiütöttem magam, de szerencsére valaki vigyázott rám, még ha én nem is emlékeztem rá. Fogalmam sem volt arról, hogy pontosan miként keveredtem haza, majd amikor reggel zajt hallottam a konyhámból, akkor megpróbáltam leütni az őrangyalomat az egyik esernyőmmel, mert frászt hozta rám és nem rémlett, hogy valaki van még itt rajtam kívül. Azt hittem, hogy valami behatoló. – elnevettem magam és megráztam a fejemet is, mert még mindig alig akartam elhinni az abszurd reggelemet és szerintem Mad is könnyedén kitalálhatta, hogy eléggé vicces jelenet lehetett. Még mindig nem tudom, hogy fordulhatott meg a fejemben az, hogy képes lehetek ártalmatlanná tenni őt egy esernyővel. - Nem jött össze, aztán kiderült, hogy tengerészgyalogos… - ez pedig sejtetni engedte, hogy nem kis darab fickóról lehetett szó, tényleg ostoba elképzelés volt őt így megtámadni, főleg, ha az én apró termetet vesszük figyelembe. Kenzo bundájába temettem a kezemet, mert még mindig fura volt az egész és tényleg olyan volt az a reggel, mintha a vihar közepén rábukkantam volna egy világítótoronyra, még ha nem is gondoltam bele igazán sok mindent ebbe a találkozásba. Egyszerűen csak jóleső volt és kész. Két idegen megtalálta részben a közöshangot és kicsit jót beszélgettek, ennyiről szólt az egész. – Végül együtt reggeliztünk és beszélgettünk.  – óvatosan pillantottam Maddie-re, mert kicsit féltem attól, hogy talán tényleg egy picikét őrültnek és felelőtlennek fog gondolni, amit teljesen meg tudnék érteni. Én se igazán leltem ésszerű magyarázatot arra, hogy miért nem kaptam jobban frászt. Tenyeremre siklott a pillantásom, a sérülésre, amit még a bárban szereztem, de már sokat javult, így már sokkal kisebb kötés volt rajta, mint amit Michel rakott rá.  – Tudom-tudom, kész őrültség, de valahogy még se bánom. Hosszú idő után képes voltam kicsit nevetni és mosolyogni, még akkor is, ha ezt egy idegen csalta elő belőlem. – kicsit elhúztam a számat bűnbánóan, majd hajamat a fülem mögé simítottam, hogy utána megkeressem a fánkot és magunk közé rakjam. Szükségem volt a fánkra. Mesélés közben pedig könnyedén leolvashatta az arcomról, hogy tényleg semmi olyan se fordult meg a fejemben, amiről könyvek és filmek szoktak általában regélni egy ilyen véletlen találkozást követően.


öltözet

Csendesen hallgatom azt, amit mesél, az aggódás és szomorúság könnyedén leolvasható az arcomról, viszont amikor az örömhírt is megosztja velem, akkor mosoly kúszik az arcomra és habozás nélkül ölelem meg, hiszen nagyon örültem annak, hogy ennyire jól alakult a kapcsolata azzal a férfival, akihez a szíve húzott. Nagyon megérdemelte a boldogságot, azok után pedig amik vele történtek az elmúlt időben még inkább örültem annak, hogy valaki mellette állt és segítette őt, mert reméltem, hogy Jaket nem zárta ki az életéből azokban a nehéz napokban, hetekben, ahogyan engem.
Haragudtam-e rá, amiért csak most értesültem mindenről? Nem. Mert hittem abban, hogy oka volt rá és örültem annak, hogy idővel eljutott oda, hogy megossza velem is a történeteket, hogy újra itt volt velem a barátnőm és hagyta azt, hogy újra a távolság lecsökkenjen közöttünk és igazán közel legyünk a másikhoz. Még akkor is, ha talán igazán meg se érdemeltem, mert az elmúlt hetek annyira maguk alá temettek, hogy nem nagyon tudatosult bennem az, hogy gond lehet, csak sejtettem. Aztán ahogy az a sejtés megszületett, el is illant, mert csak a saját sötétségemmel voltam elfoglalva és azzal, hogy valahogy nap, mint nap ki tudjak kelni az ágyból és úgy tenni, mintha a világom nem most dőlt volna össze.
Ahogyan korábban ő, úgy most én is egyetértően bólintottam, mert pontosan tudtam, hogy mire is gondol. A bűntudat attól még ott marad, hogy elkerültük a másikat, de hittem abban, hogy ez csak azt jelenti, hogy a másik tényleg fontos és nem csak megjátszott az, ahogyan most viselkedünk.
- Szerintem ez csak azt jelenti, hogy a másik tényleg fontos és sajnáljuk azt, hogy bezárkóztunk, mert ott van a bűntudat, hogy magunkra szántunk időt és nem a másikra. Eltitkoltuk azt, ami történt velünk, pedig tudtuk azt is, hogy a másik ott állna mellettünk, viszont kivételesen talán nem akartuk, hogy ott legyen, mert először nekünk kellett megnyernünk ezt a csatát, nem pedig másnak kellett pajzsot tartania elénk. – kicsit elmélkedve csendült a hangom, miközben őt fürkésztem. A szavaim talán kicsit káoszosak voltak, pont úgy, mint elmém és a lelkem a felszín alatt. – Megértem, viszont megtetted és nagyon büszke lehetsz magadra. Sőt, ha jól veszem ki abból amit mondasz, akkor nem csak szembe néztél velük, hanem el is kezdted a gyógyulást, nem? – kicsit aggódva csendült a hangom, mert az egy dolog, hogy szembe nézünk azzal, amin keresztül megyünk. Megint más dolog, hogy rájövünk arra, hogy mire is van szükségünk, hogy kimásszunk belőle, a harmadik lépcsőfok pedig az, hogy tényleg teszünk is a gyógyulásunkért, mert még a második és harmadik fok között simán megszökhetünk, mert félünk arra az ösvényre lépni, ami hozhatna gyógyulást vagy éppen segítséget kérni, hogy nehogy letérjünk róla.
- Nagyon örülök nektek, tényleg annyira megérdemelted már. – viszonoztam a mosolyát és hiába mélyen legbelül a fájdalom tavában úsztam, attól még a mosolyom és a pillantásomban megcsillanó öröm igazi volt. – Messzire keveredtél így tőlem, vagy azért a közelben leszel? – kíváncsian csendült a hangom, mert tényleg érdekelt minden, ami vele kapcsolatos volt. – Milyen a ház? Ünnepség lesz? – természetesen házavatóra gondoltam, és érdekelt minden, amit szeretet volna megosztani ezzel kapcsolatban, hiszen a jó dolgokra is időt kell szánni, nem csak a rosszra.
Mosolyom könnyedén alakul át aggódássá, ahogyan már egy kevésbé vidám dologra terelődik a beszélgetésünk. Megfogom a kezét és gyengéden megszorítom, miközben az aggódás és a sajnálom ott ül a pillantásomban.
- Ez nagyon ijesztően hangzik és örülök annak, hogy azt mondják az orvosok, hogy már minden rendben lesz, de… - lesütöm a pillantásomat és a bűntudat újra belém mar, hogy nem voltam mellette. Aprót sóhajtok. – Sajnálom, hogy nem voltam melletted és egyedül kellett ezzel megküzdened… - bocsánatkérően néztem rá, még ha sejtettem is azt, hogy nem volt teljesen egyedül, mert Jake biztosan ott volt vele. – Ha tudok valahogy segíteni, akkor szólj. – persze, hogy a történtek feldolgozására értettem, mert most már nincs „egyedül”. Itt vagyok én is, és ha bárhogy is tudok segíteni, akkor számíthat rám.
Elhúzom a számat, amikor a túszejtésre terelődik a beszélgetés és megingatom a fejemet is.
- Madelaine, néha úgy érzem, hogy vonzod a bajt, de remélem most már a szerencsecsillaga melléd szegődik és inkább a boldogság fog a nyomodba szegődni, mint bármi más. – komolyan gondoltam, mert egyszerűen hihetetlennek tűnt, hogy az élet ilyen sok rosszat csempészet az életébe ennyire rövid időn belül. Ez még hosszabb időre is megterhelő lett volna, így meg pláne az lehetett és nagyon sajnáltam őt, aggódtam érte. Szőke tincseimbe túrtam és újfent bólintottam arra, amit mondott.
- Amúgy most hogy érzed magad? Vannak benned még félelmek, szomorúság vagy aggódás? – és még ezernyi kérdést képes lettem volna rázúdítani, mert lehet ezek már a múlt és eljutott oda is, hogy felkeressen engem és ne válassza többé a rádiócsendet, de tényleg érdekelt, hogy miként is van azok után, hogy ezek történtek vele.
- Mit mondanak az orvosok, kell még valami kezelésre járnod, vagy kontrollra? – aggódás minden egyes szóban ott lapult és őt fürkésztem, mert nagyon is érdekelt minden ami vele kapcsolatos volt és nem állt szándékomban magára hagyni.
Hamarosan pedig rám tereli a szót és elfutnék, sikítva menekülnék, ha tehetném, de érzem, hogy örökké nem futhatok és a pillantásunk ahogy találkozik valami eltörik, mintha csak a gát megrepedne, ami többé nem tudja visszatartani azt, ami mélyen legbelül tombol bennem. A tettek és a szavak egymást követik, nem tudom irányítani egyiket se. Egyszerűen csak kitör belőlem, mint egy sokáig szunnyadó vulkán, aminek a lávája szép lassan feléget mindent, ami még élt és virágzott bennem legbelül. Fáj minden egyes szó és hiába érzem azt, hogy egy nagyon kicsit megkönnyebbülök, hogy végre kimondtam, hogy végre volt bátorságom szembe nézni mindazzal, ami történt és érzek, attól még éget és megperzsel minden, még több kétely költözik a lelkembe, ahogyan elszabadulnak az árnyak.
Amikor ölelésébe von, akkor úgy bújok hozzá, mintha ez az egyetlen menedékem lenne perzselő láva elől és az engem üldöző árnyak elől. Szorosan ölelem őt, mint aki csak rálelt végre egy mentőmellényre, aminek segítségével talán nem fog örökre a feneketlen sötétségbe elmerülni. Azt is tudom, hogy örökké nem maradhatok ott, így végül elengedem őt és neki dőlök a kanapénak. Lábaimat felhúzom és átölelem, mintha az bármin is segíthetne. Szavaira szeretnék elmosolyodni, mert talán igaza van, tényleg nem kellene bánnom, de végül csak egy bólintásra futja.
Csendesen hallgatom őt.
– Akkor miért érzem még is azt, hogy az vagyok? Miért érzem azt, hogy el akarok futni, de valahogy még is helytelennek tűnik… - könny áztatta arccal veszem el Maddie fürkésző pillantásában. Szeretném, ha igaza lenne, de félek ha elfogadom azt, amit mond, akkor azzal olyan felmentést fogadok el, amit igazán meg se érdemlek, mert valójában szörnyű ember vagyok.
A kérdést hallva elmerengek és úgy derengenek fel elmémben Holden szavai, mintha csak itt állna előttem és most mondaná. Nagyon sóhajtok és egy pillanatra lehunyom a szememet.
- Elárulta, hogy egyszer eljött és boldognak tűntem, így nem jött oda hozzám, hanem csak eldöntötte azt, hogy nekem jobb itt, mint ott. – hangom megremegett, mert fájt a tudat, hogy helyettem döntött és fájt az is, hogy soha nem volt mersze elém állni. – Tudod, hogy találkoztunk most? Egy interjúnak köszönhetően, sikeres üzletember lett, de fogalmam sem volt arról, hogy ő fog velem szemben állni, amikor beléptem a hotelszobába és ott volt… - kezem ökölbe szorult. – Azt mondja mindent értem tett, de akkor miért nem volt soha mersze elém állni? Ha most véletlen nem én megyek elkészíteni az interjút, akkor talán most is pontosan ugyanúgy elsétált volna, mint hajdanán tette. – elhúztam a számat és hirtelen azt éreztem, hogy gyáva…. gyáva volt szembe nézni mindazzal, amit tett és helyette inkább rám akarta kenni mindazt, hogy miért is nem jött oda hozzám. Mintha csak én lennék a rossz ebben az egészben. Sietve töröltem le a könnyeimet és mély levegőt véve a plafont fixíroztam pár pillanatig, aztán a barátnőmre pillantottam. – „Te miért nem kerestél egyszer sem? Úgy leléptél Gruene-ből, hogy a lábad nyomát sem lehetett látni. Ott hagytál minket, engem, a családodat és a barátaidat!” – könnyedén kitalálhatta, hogy őt idézem, és keserűen elnevettem magam. –Mintha én lennék a rossz ebben az egészben, még is mit kellett volna tennem, visszamenni oda, ahol megsebeztek és önként várni az újabb pofonokat?! – hangom kétségbeesetten csendült és elbizonytalanodtam újra. Mi van akkor, ha én is hibáztam, de még se éreztem úgy, mert túl mély sebeket ejtett rajtam és többé már képtelen lettem volna elviselni azt, hogy továbbra is mindenféle nőcske ül az ölében, vagy azt, hogy más úgy csókolja meg mintha minden joga meg lenne hozzá és még lehetne sorolni, hogy miket tett. Hajdanán megalázott, és talán ha akkor hagyom George-nak, hogy bemosson neki, akkor talán észhez tért volna, vagy talán nem, hiszen az érkező gyerekünk híre se hozta őt vissza hozzám, hanem csak még távolabbra sodródott.
- „Sajnálom, hogy egyedül kellett megbirkóznod a babánk elvesztésével, hogy nem voltam melletted. Sajnálom.” – elmerengtem az újabb felidézett szavakon, aztán lesütöttem a pillantásomat. – Annyiszor vártam arra, hogy legalább ezért bocsánatot kérjen, de amikor megtette, akkor még se éreztem azt, hogy gyógyír lenne a sebeimre, hanem mintha csak üres szavak lennének. Mintha tényleg egy sajnálom megoldaná azt, hogy nem csak a babánkat veszítettem el, hanem majdnem én is meghaltam amiatt, mert őt képtelenség volt elérni. Ha akkor apa nem jön értem... – fájdalom minden egyes szóban benne volt és most először beszéltem erről valakinek, hiszen ez örök titok volt még a családban is. Még a testvéreim se tudtak róla, mert a szüleimmel így láttuk a legjobbnak, mert félő volt, hogy akkor a bátyáimat semmi se tudta volna megállítani. A barátaim se tudtak róla, vagyis csak annyit, hogy egyszer elveszítettem egy babát, de azt nem hogy az én életem is veszélyben volt. Ajkamba haraptam, mintha azzal minden fájdalmas hangot elnyomhatnék, ami feltörni készült.  
- Rossz ember vagyok? – megtörten csendült a hangom, és talán nem volt fair ezt kérdezni tőle, de tudtam róla, hogy soha nem hazudna. A bizonytalanság, a kételyek továbbra is tábort vertek a lelkemben, de akkor is tudnom kellett. - Borzalmas ember vagyok, amiért azt érzem, hogy főként az ő hibája volt az egész, mintsem az enyém és én elfáradtam ebben, végleg menekülni akarok, hogy újra érezhessem még a napfényt?


öltözet

Amikor visszakérdezett, akkor egy pillanatra haboztam, de aztán elmosolyodtam és bólintottam, hiszen touché volt. Igaza volt, hogy rám is vonatkozik, de olykor könnyebb másoknak megbocsájtani, mint saját magunknak. Lehet túlzottan az önmarcangolás feneketlen tengerébe estem az elmúlt napokban, hetekben, de valahogy így éreztem. Persze, akadt olyan személy, akinek szintén nem tudtam jelenleg megbocsájtani, de igazán nem is értettem, hogy miért kellene. Miért kellene olyan személynek megbocsájtani, aki megannyi sebet ejtett rajtam, de igazán soha nem kért bocsánatot miatta. Könnyű feltenni azt, hogy a másik megbocsájt-e, de bevallani a bűneinket és elnézést kérni miatta, az megint más dolog volt és utóbbi nem igazán történt meg.
A fánk gondolata most jóleső volt, hiszen imádtam és biztos voltam abban, hogy a kedvenc helyünkről hozta, amit annyira kalandos módon találtunk meg. Mindig új helyre mentünk, míg meg nem leltük mindennek a tökéletes helyét, talán ezt is szerettem benne, hogy nem adta fel könnyedén és ő is kimerte mondani azt, ha valami nem volt jó és addig ment, míg meg nem lelte az igazit. Akkor is, ha csak egy süteményről volt szó, vagy éppen egy kávéról. – Remélem kifosztottad az egész készletüket, ami volt. Még az se érdekel, ha holnapra többet fog mutatni a mérleg, mint illene és nem tudom majd begombolni a ruhámat. – utóbbival persze csak vicceltem, mert nem gondoltam volna azt, hogy ennyitől baj lehet, meg hamarabb lennék rosszul, mintsem elérjem azt, hogy a ruháim ne jöjjenek rám.  Végül aztán ismét kicsit elmosolyodtam. – Ha ilyen egy vesztegetés, akkor bármikor jöhet. – őszintén így gondoltam, vagy nem kizárt, hogy most az is beszélt belőlem, hogy míg mosolyogtam és próbáltam összeszednek mutatni magam, addig mélyen legbelül pontosan ezeknek az ellenkezője voltam. Úgy éreztem, hogy egy sötét szobában rekedtem és sikítani próbálok, de nem jön ki egyetlen hang se torkomon, hiába keresem a kijáratot nem lelem. Ott pedig egyre hidegebb és hidegebb volt, míg a sötét árnyak egyre inkább sarokba szorítottak, miközben fogalmam sem volt arról, hogy miként is futhatnék el, vagy merre is van legalább egy kis fény, ami távol tarthatja őket attól, hogy szép lassan felfaljanak belülről és teljesen üressé váljak.
Mosolyogva figyeltem, hogy Kenzo mennyire is élvezi Maddie simogatását, azt a szeretet, amit imádott mindig is megkapni. Néha olyan volt, mint egy gyerek, aki arra vágyik, hogy mindenki szeresse őt és ő lehessen a középpontban. Végül én is csatlakoztam hozzájuk a forró teával, bár nem is értem miért csináltam, inkább csak megszokás volt, mintsem tényleg vágytam volna rá. Hiába van rá írva az, hogy nyugtató hatású és segíti az elalvást, mert nem így volt, vagy csak az én szervezetem volt immunis rá.
Tudom, hogy kitértem a kérdése elől, de valahogy nem akartam ledobni az atombombát máris a legelején, meg mindig is olyan voltam, aki szívesen meghallgatott másokat, segített is nekik, ha tudtam, de magamról beszélni kicsit nehezebb volt. Főleg olyankor, amikor rossz passzban voltam és nem azért, mert azt gondoltam nem érdekli őket, hanem azért, mert tudtam mindenkinek megvan a saját kis baja, s nem akartam még én is rájuk zúdítani a sajátomat, még ha tudtam is, hogy ostobaság így gondolkodnom.  
- Remélem, hogy nem gyakran fog rossz dolog érni, de értem mire gondolsz. Hiába tudjuk, hogy a másik akkor is tárt karokkal várna, félünk kimondani a dolgokat, mert akkor túlzottan igazzá válnak, míg ha elménkben él csak, akkor talán kicsit tudjuk tagadni is a létezésüket. – lehet nem sok értelme volt annak, amit mondtam, de én kicsit kezdtem ezt érezni. Pontosan sejtettem, hogy mi mondatja ezt velem, de csak egy grimaszra futotta, az igazság nem bukott ki, hogy jelenleg miként is vagyok, vagy mi történt velem. Egyszerűen nem ment…
Ahogy elkezdte mesélni, hogy mik is történtek vele, annál inkább kiült a döbbenet az arcomra és kicsit még a fejemet is megráztam, mint aki nem akarja elhinni mindazt, amit hall. Egy pillanatra szólásra nyitottam a számat, de aztán sietve csuktam be, miközben próbáltam feldolgozni a sok információt, amit kaptam.
- Hogy micsoda!? – aztán végül elsőre csak ennyi bukott ki belőlem a csodálkozásnak és a döbbenetnek köszönhetően. – Először is ez fantasztikus hír, nagyon örülök nektek! Akkor ezek szerint minden rendben van veletek, ennek nagyon örülök. – mosoly megjelent az arcomon, mert tényleg nagyon boldog voltam ennek a hírnek köszönhetően. Sietve hajoltam előre, hogy megöleljem őt. – Maddie, annyira megérdemelted már a boldogságot, de remélem Jake tudja, ha megbánt, akkor még a világ másik felére való költözés se védheti meg őt. – ugrattam, de bármire képes lennék a barátnőmért, aki olyan volt számomra, mint egy kistestvér. Vigyázni akartam rá, még ha ez picit abszurd is volt.- De várjunk csak, kanyarodjunk vissza az elejére. Miféle műtéted volt? – aggódva csendült a hangom és a mosolyom máris eltűnt, miközben őt fürkésztem. – Milyen túszejtésről beszélsz? Miért nem mesélted korábban. Jesszusom Maddie, ha bármi bajod esett volna, akkor… - akkor fogalmam sincs, hogy mit csináltam volna. Nem veszíthetem el még őt is. Kicsit megdörzsöltem az arcomat, mint aki hirtelen nem is tudja, hogy mihez kezdjem mindazzal az érzéssel, ami rá tört, aztán újra őt fürkésztem. – És ezt miért úgy adod elő, mintha nem lett volna nagydolog? – bele se merek gondolni, hogy mit élhetett át, de így teljesen érthetővé vált, hogy miért is állt be a rádiócsent közöttünk. Nem lehetett könnyű mindezt feldolgozni. Kinyújtottam a kezemet, és ha tudtam, akkor megfogtam az övét és gyengéden megszorítottam. – Megértem, ne aggódj emiatt. Azt tetted, amit helyesnek véltél és amiről úgy érezted szükséged van. Ha ez kellett ahhoz, hogy kicsit jobban legyél, akkor nincs miért bocsánatot kérned. Néha azt kell tennünk, ami a legjobb számunkra. – őszintén és kedvesen csendült a hangom, majd egy halovány mosoly is megjelent az arcomon, mintha csak biztosítani akarnám még ezzel is őt, hogy tényleg nem tett semmi rosszat se és nehogy nekem emiatt rosszul érezze magát. A gyógyulás mindig nehéz, főleg a kezdet, mert meg kell lelnünk azt, hogy mire is van szükségünk igazán, ami szerintem a legtöbb esetben túlzottan is nehéz. Én kerestem, de még nem leltem meg és féltem, hogy talán soha nem is fogom.
Amikor ismét rám tereli a szót, akkor elhúzom a kezemet és kezem a szám elé siklik, mint aki nagyon is őrlődik, mert nem tudja mit is mondhatna. Érzem a pillantását magamon, de valahogy olyan, mintha most találkoztam volna Ursulával, hogy ellopja a hangomat. Aprót sóhajtok, majd alig hallhatóan csendül a hangom.
- Nem tudom. – ez volt az igazság, hogy fogalmam sem volt arról, hogy pontosan mit is érzek. – Talán így érezheti magát egy játékbaba, akit egykoron nagyon szerettek, majd aztán kevésbé és végül el is dobták, mígnem aztán úgy tettek, mintha megint fontos lehetne és érdekes, de aztán még se. – esélyesen semmi értelme se volt annak, amit mondtam, de nem tudtam másként kifejezni. Holden szavai, az, ami kiderült, hogy egyszer eljött ide, de oda se jött hozzám… túlzottan fájt, és ott volt minden más is, ami elhangzott a liftben, vagy a hotelben. Ajkamba haraptam és egy pillanatra lehunytam a szememet, de mielőtt netalán Maddie megölelhetett volna, ha akart, azelőtt sietve felálltam, amire még Kenzo is felkapta a fejét és kirohantam a szobából. Hamarosan jól hallható volt, hogy valamit nagyon keresek, még valami a földre is zúgott és összetört, de nem érdekelt. Amikor megtaláltam a fiókban a papírt, akkor azzal együtt sétáltam vissza és barátnőm felé nyújtottam. Látta már, hiszen tudta jól, hogy az elmúlt évek alatt mit próbáltam elérni, de most valami még is másabb volt, az aláírások helye nem volt üres és hivatalossá is vált már azóta.
Figyeltem őt, karomat összefontam mellkasom előtt, mintha azzal megakadályozhatnám azt, hogy darabokra törjek össze, mint egy elejtett porcelánbaba.
- Elváltam. – és most először hosszúidő után kimondtam azt, amit még soha. Csak leírtam, elmémben visszhangzott, de soha nem ejtettem ki ezt a szót és most hirtelen úgy éreztem, túlzottan igazzá vált. Nem véletlen, hogy úgy tartják a kimondott szónak súlya van. Sírással vegyített kisebb sikoly hagyta el a számat, mire sietve kaptam oda a kezemet. – Vége van… - éreztem, ahogy a könnyeim elerednek, én pedig egyszerűen összerogytam a földre és hagytam, hogy a sírás testemet rázza. Pokolian fájt az egész, pedig egy részem azt súgta, hogy ennek így kellett történnie és idővel jobb lesz, de vajon végre mikor jön el az az idő? Az elmúlt hosszú évek után végre szerettem volna levegőhöz jutni ilyen téren... – Azt hittem, hogy könnyebb lesz minden, ha aláírja a papírokat, akkor végre fellélegezhetek, de nem így lett. Balga módon azt is hittem, hogy több sebet már nem tud rajtam ejteni, de még is megtette, amikor a sors bezárt minket egy rohadt liftbe. – sietve töröltem le a könnyeimet, ha pedig Maddie időközben odajött és megölelt, akkor elvesztem az ölelésében és hosszú ideig el se engedtem. Végül kicsit eltoltam magamtól és a hátamat a kanapénak támasztottam, lábamat pedig felhúztam és átöleltem, miután letöröltem a könnyeimet és elővettem egy zsebkendőt, hogy kifújjam az orromat. – Talán igaza van, hogy nem minden az ő hibája, hogy én voltam gyáva, amiért mindennek hátat fordítottam és azóta se mentem vissza, de közben meg azt is érzem, hogy én nem tudtam már többet feláldozni magamból. Önző vagyok? És ott van az az érzés is, hogy mi van, akkor ha miattam tért le az útról, mert nem voltam elég jó és nem tudtam megadni azt, amire vágyott? – bár akkor nem házasodtunk volna össze, ha nem lettem volna elég, nem? – Újra és újra magamban keresem a hibákat, mert egyik részem azt súgja, hogy az én hibám, a másik felem meg azt, hogy bolond vagyok, amiért hagyom azt, hogy még mindig kínozzon az általa szerzett sebeimmel és elbizonytalanítson. Vajon melyik felemnek van igaza? Mindeközben pedig félek attól, hogy soha nem leszek elég... – olykor nehéz meglelni a szavakat arra, hogy miként is érezzük magunkat, mert túlzottan nagy a káosz és úgy érezzük egyetlen szó se igazán tudná a másik tudtára adni azt, amit érzünk, de most talán sikerült meglelnem, legalábbis részben biztosan… - Annyi rossz dolgot tett, de közben engem is elbizonytalanított, amit egészen idáig próbáltam nem nagyon észrevenni, de már nem tudom levegőnek nézni ezeket az érzéseket. Elvesztem, nem találom az ösvényt, ami bármerre elvihette, mintha egy mocsárban ragadtam volna és nem tudnám megmozdítani a lábamat. – kicsit elmélkedve csendült a hangom, de egyelőre megtartottam magamnak azt, hogy miként ittam le magam ájulásig és utána még milyen őrültséget tettem. Így is talán túlzottan sokat mondtam, túl sok mindent zúdítottam rá, ami miatt szintén kezdtem pocsékul érezni magam. - Sajnálom, nem kellett volna így rád zúdítanom. - szomorúan pillantottam felé, mert már nem tudtam semmisé tenni az elmúlt perceket. Pedig talán szerettem volna, talán nem. Össze voltam zavarodva.


öltözet

A legtöbb barátságom abban az időkben zátonyra futott, amikor a házasságom kezdett rossz irányt venni. Én is jobban bezárkóztam és ők se tartottak ki mellettem a pletykáknak és ki tudja még minek köszönhetően. Akkoriban fájt, mert szükségem lett volna támaszra, de nem volt, csak a családom, akik olyanok, mint a legdrágább kincs a világon. Azt a szeretet, amit mindig is kaptam tőlük semmivel se lehet mérni, és mindig hálás leszek érte. Nélkülük biztosan rég elsüllyedtem volna és nem ott tartanék, ahol most tartok a karrieremben se, ahogyan magánemberként se.
Miután a városba költöztem elveszett voltam, de aztán jött Adela, akivel együtt vezetjük azóta is a műsort és talán mindig is így lesz. Először társak lettük, aztán pedig barátok, majd jött Jack és végül Maddie is. Véletlen találkozás volt, de még mindig tisztán emlékszem, hogy miként csapódtunk egymás mellé, hogy biztonságot vigyünk egymás életébe azon a zűrzavaros estén, majd pár nappal később a parkban találkoztunk, aminek végül szép lassan egy elszakíthatatlan barátság lett a vége, legalábbis szeretném ezt hinni, hogy őt soha nem fogom elveszíteni. Vannak olyan barátok, akiket elveszítünk és fáj a hiányuk, de akadnak olyanok is, akiket ha elveszítünk, akkor olyan, mintha egy részünket veszítenénk el és ő ilyen volt. Nem csak egy bizalmas barát volt, hanem olyan volt számomra, mint egy húg. Ő félszavakból is megértett, olykor pedig elég volt egy pillantás, hogy tudja nincs minden rendben. Ő végig harcolta az életem bizonyos csatáit velem együtt, ott volt, kitartott és nem szaladt el, ahogyan attól se rettent el, ha éppen fejmosást kellett tartania nekem. Mindig is hálás leszek ezekért és azért is, hogy még mindig kitart mellettem.
Ezért is fájt még inkább a hiánya, hogy őt is ellököm magamtól, ahogyan másokat is, de akkor se tudtam rávenni magam, még egy üzenetre se. Miért? Mert míg tudtam mások nem állítanak be, addig biztosra vettem volna, hogy ő megteszi, ha annyit megírok, hogy elváltam. Biztosan tudná akkor, hogy míg a világ egy erős és mosolygos nőt lát, addig minden vagyok, csak ez a kettő nem. Önzőnek éreztem magam, ha csak emiatt írok neki, mert szükségem van rá. Tudom, hogy ostobaság volt ez a gondolat, hiszen az igaz barátok ott vannak mellettünk akkor is, amikor minden reménytelennek tűnik és ő igaz barát volt, de akkor is a szörnyek még mélyebbre löktek amik a lelkemben életre keltek, így pedig a magányt választottam és azt, hogy újra, meg újra elsüllyedjek egy ébenfekete jeges tóban, ami az összetörtséggel csak egyre inkább mélyebbé vált.
Amikor megpillantottam őt, akkor majdnem elsírtam magam, ami rohadtul abszurd volt, de az idegeim és az érzéseim túlzottan kivoltak ahhoz, hogy még ilyenkor is megpróbáljam uralni azokat, de valahogy még is sikerült. Elég fárasztó egész nap úgy tenni, mintha az ember élete nem siklott volna ki, mintha nem fájna pokolian az, ami történt. De felkeltem és minden nap a jól ismert mosollyal csináltam végig a napot, míg a falak között olyanná váltam, mint akit megrágtak és kiköptek. Ott többé nem volt színjáték, csak én voltam és Kenzo, a kutyám, aki el se mozdult mellőlem, mintha csak elhatározta volna, hogy minden sebemet begyógyítja és addig el se mozdul, míg jól nem leszek.
Könnyedén zártam a karjaimba a barátnőmet, mintha nem is hetekkel ezelőtt beszéltünk volna, hanem csak tegnap köszöntünk volna el egymástól. Szavaira halovány mosoly kúszott arcomra. Őszinte volt a mosolyom és nagyon őrültem neki, de valahogy a jól megszokott, ragyogó mosoly most még is elkerült. Fáradt voltam és úgy éreztem, hogy túlzottan sokáig tettem úgy, mintha minden rendben lenne.
- Egyáltalán nem vagy pocsék barát, mindenkinek olykor szüksége van egy kis magányra. – legalábbis szerettem volna ezt hinni, hogy tényleg így van és emiatt nem lesz egyikünk se rossz barát, mert a magányt választotta a másik helyett. Talán azért is tettünk így, mert mélyen legbelül a káosz alatt mind a ketten tudtuk azt, ha készen állunk a találkozásra, akkor a másik ott lesz nekünk és nem fog hátat fordítani. – Remélem, igazad van, mert most rám fér. Mit hoztál? – kíváncsian csendült a hangom, majd pedig közben beengedtem magunkat. Bár igazából mindegy volt, hogy mit hozott, mert egy kis édességnek nem tudok nemet mondani, még mindig jobb, mintha alkoholba fojtanám ismét a bánatomat. Az elég volt egyszer is.
- Rendben, mindjárt jövök. – én elmentem a konyhába, míg ők a nappaliba mentek. Mosolyogva figyeltem, hogy Kenzo mennyire is örült neki. Kicsit jobban is megszimatolta, de ez annak volt köszönhető, hogy ismerős kutyák illatát is magával hozta Maddie. Konyhába érve egy pillanatra majdnem még is a bort választottam, de aztán inkább csak megcsináltam a szokásos idegnyugtató teámat, majd bögrével a kezemben mentem vissza a szobába, ahol én is helyet foglaltam. Kenzo pedig lefeküdt a kanapé mellé.
- Nekem tetszik az ötlet. – elmosolyodtam újra, mert akkor ezek szerint tényleg jól éreztem, hogy a rádiócsend talán pont egyszerre ért el minket. Lehet ezért is tudott ennyire sokáig tartani, mert mind a kettőnket beszippantott az élet és ezért nem láttuk azt, hogy a másiknak az életében esetleg baj van.
- A rossz pénz soha nem vész el. – próbáltam poénkodni egy sort, és természetesen magamra értettem de mást nem mondtam, inkább csak hol őt, hol pedig a bögrémet fürkésztem, de aztán újra rajta állapodott meg a pillantásom. – Annak örülök, hogy kezdesz jobban lenni. Sajnálom, hogy nem voltam melletted bármi is történt. – szomorúan csendült a hangom, majd leraktam a teát, hiszen úgyis forró volt még, majd én is hasonlóan helyezkedtem, mint ő és megtámasztottam a fejemet. – Szeretnél mesélni, hogy mi történt? – tudtam, hogy nem feleltem a kérdésére, de neki képtelem vagyok hazudni és azt mondani, hogy jól vagyok és minden rendben lesz. Inkább azt szerettem volna megtudni, hogy mi történt vele és ő min megy keresztül. Kicsit talán menekültem is, ugyanakkor aggódtam is érte és a bűntudat újra hatalmába kerített, hogy még is csak pocsék barát lehetek, amiért nem vettem észre, hogy szüksége van valakire, mert nála se alakul minden rendben.


öltözet

Ahogyan hajdanán ide menekültem a romokban heverő életem elől, hogy idővel a munkába temetkezzek és úgy tegyek, mintha csakis a karrier számítana, úgy most is pontosan ezt tettem. A munkába temetkeztem, igyekeztem minél több ügyet, cikket magamra vállalni, még azokat is, amiket amúgy messzire elkerültem volna normál esetben, mert nem vonzottak, nem érdekeltek és inkább fontosabb ügyeknek szenteltem volna az időmet, de most mégse válogattam. Szükségem volt arra, hogy mire hazaérek, addigra ne maradjon egy fikarcnyi erőm se arra, hogy a gondolataim elszabaduljanak, mígnem végül az őrületbe kergetnek.
Az önvád ismét életre kelt, mint valami megállíthatatlan szörny. Megannyiszor játszottam újra az elmémben az elmúlt hetekben a házasságom minden apró részletét, kerestem és kutattam azt, hogy vajon mit rontottam el és gyűlöltem magam azért, hogy Ő volt az, aki megannyi sebet ejtett rajtam, aki összetört és félrelökött hajdanán, mint egy megunt játékszert, de mégis még mindig saját magamban kerestem a hibákat, mintha minden az ÉN hibám lenne és nem az ÖVÉ. Gyűlöltem ezt az önmarcangolást, ami ismét kezdett felemészteni és hiába tudtam, hogy nem futhatok örökké és a munka nem fog menteni, csak nagyobbat fogok zuhanni, amikor már nem lesz hova menekülnöm, akkor se tettem ellene semmit se és azt se tudtam, hogy miként is vethetnék neki véget.
Annyi éven át próbáltam meg elválni és most, hogy megtörtént valahogy a feloldozás elmaradt, helyette újra ott találtam magam abban a sötét szobában, amiben hajdanán is ragadtam annak köszönhetően, ahogy viselkedett velem.  Helyettem, helyettünk hajdanán versenyeket választotta, míg a baleset meg nem történt, aztán pedig jöttek a barátok, az alkohol vagy éppen az, hogy hagyta mindenféle nő az ölébe másszon, vagy megcsókolja őt egy olyan nő, aki nem a felesége volt – talán hagynom kellett volna akkor George-nak, hogy bemosson neki és nem elrángatni-, majd jött a tragédia, ami fekete felhőként örökre a lelkembe költözött. A babánk elvesztése, amikor szintén nem számíthattam rá, mert nem válaszolt a hívásokra. Ha akkor apa nem visz be a kórházba és az élet nem ragaszkodik annyira hozzám, akkor ma már én se lennék itt. Igaz, utóbbi féltve őrzött titok volt és a szüleimen kívül senki nem is tudott róla, még a barátaim se, hogy akkor egy hajszálon múlt az életem és majdnem végetért minden.  
A családom és Jack is tudta, hogy elváltam, de egy ember nem, pedig szerettem volna neki elmondani. Szerettem volna, ha megráz és azt mondja, hogy minden rendben lesz és nem az én hibám volt az, ami történt. Ne hagyjam azt, hogy ahogy egykoron megtört és elbizonytalanított saját magammal kapcsolatban, úgy most újra megtegye. De bármennyire is akartam üzenni neki, valahogy még se tudtam még egy nyamvadt üzenetet se küldeni neki. Pedig olyan volt, mintha a másik felem lenne, aki félszavakból is megért, mint egy jó testvér, de hiába írtam meg az üzeneteket, mindig kitöröltem. Kizártam őt is az életemből, mint ahogy mindenkit az elmúlt hetekben, vagy talán kicsit ő is engem, magam sem tudom, de az is lehet, hogy mind a ketten távolságot választottuk valami oknál fogva és voltam annyira önző jelenleg, hogy nem léptem a tettek mezejére, hogy felkeressem őt és meg tudjam miért is tűnt el a radarról. Féltem attól, ha meglátom Maddiet, akkor a könnyeim újra el fognak eredni és nem leszek képes tovább színlelni, tovább úgy tenni, mintha minden a legnagyobb rendben lenne és úgy mosolyogni, ahogy a környezetem elvárja, hanem összedőlök, mint egy kártyavár. Neki nem tudtam hazudni, ő olyan volt, mint egy tükör, aki elől semmit se rejthetek el. Ő mellettem állt az elmúlt évek alatt is és ő volt az egyik legnagyobb támaszom, aki képes volt megnyugtatni, hogy igazam van abban, hogy le akarom zárni a múltamat.
De ha így volt, akkor miért megint magamat hibáztattam? Miért tápláltam továbbra is a lelkemet falatozó szörnyeket? Apának hajdanán igaza volt, hogy egy szörny csak addig magabiztos, amíg táplálod, de nem tudtam miként is zárhatnám el előle a kedvenc csemegéjét. Nem értettem, hogy miért magamban keresem a hibákat, ha Holden volt az, aki megannyi hibát elkövetett...
Kezem megremegett, ahogyan arcomból kisimítottam pár tincset és kipillantottam a taxi hátsóüléséről, amikor pedig elhaladtunk egy kocsma mellett, akkor egy halovány mosoly még is megjelent az arcomon a káosz, az önpusztítás ellenére is. Bevillant annak a bizonyos reggelnek minden mozzanata, aminek köszönhetően újra éreztem egy kis fényt és azt, hogy még olykor igen is képes vagyok tényleg boldog lenni, nem megjátszani a mosolyt. Csak egy szimpla találkozás volt, semmi több, nem gondoltam bele semmit se, de akkor a szégyen és zavar ellenére is volt egy kis pislákoló fény, mint egy világítótorony, ami segít a legnagyobb viharban is elkerülni a hajóknak a hajótörést. Még akkor is, ha tudtam, hogy ésszerűtlen és logikátlan volt az, hogy úgy beszélgettem egy idegennel és úgy reggeliztünk együtt, mintha nem először láttuk volna a másikat. De mégis valahogy képes volt Michel való beszélgetés kicsit kizökkenteni abból a sötétségből, amivel nap, mint nap együtt létezem.
Az emléknek köszönhetően újra bevillant Maddie arca, mert szerettem volna elmondani neki, még akkor is, ha azt mondja, hogy totál elmentek otthonról, meg lecsesz azért, hogy életemben először leittam magam annyira, hogy teljesen kiütött az alkohol és a hiányát még erősebben éreztem a szívemben, mint bármikor máskor az elmúlt hetekben.
Sietve fizettem ki a taxit, ahogy felpillantottam a hatalmas otthonomra, ami most még üresebbnek hatott, mint bármikor máskor, de okkal vettem ezt a nagy házat és okkal volt benne ennyi szoba, helység. Én nem mentem haza azóta, amióta ebbe a városba menekültem, így mindig a családom jött hozzám. Sose akartam azt, hogy szállodába kelljen menniük, ha már miattam mindig ide kell utazniuk, mert én képtelen vagyok visszatérni a szülővárosomba.
Gondolataimba elmerülve indultam meg a bejárat felé, amikor is ismerős hangra lettem figyelmes, sietve pillantottam fel és megláttam Maddiet az ajtóm előtt ácsingózni. Éreztem a lelkemet nyomó összes súlyt, de mégis egy félszeg mosoly kúszott az arcomra, aztán válasz helyett egyszerűen közelebb léptem hozzá és megöleltem.
- Hiányoztál! – őszintén csendült a hangom és rövid időre el se engedtem, ha csak ő nem akart kibújni az ölelésből. – Sajnálom, hogy pocsék barát vagyok, meg se érdemlem az édességet. – ez nem önsajnáltatás volt, hanem tényleg így éreztem, mert kizártam őt, nem érdeklődtem, hogy mi van vele és be se avattam abba, ami történt és a bűntudat könnyedén jelent meg ezeknek köszönhetően. Végül elengedtem és miután kinyitottam az ajtót beljebb sétáltam, ahol már Kenzo várt. Boldogan üdvözölt engem, aztán hasonlóan tett Maddievel is, hiszen régóta ismerték ők is egymást.
Lepakoltam a cuccaimat és próbáltam nem kapásból tényleg összetörni, mint egy porcelán, aminek már végre nem kell úgy tennie, mintha a világon minden rendben lenne és nem lenne rajta repedés.
- Örülök, hogy eljöttél és sajnálom, hogy nem kerestelek az elmúlt időben, csak… - megráztam a fejemet, mintha nem is lenne fontos. – Mindegy is, kérsz valamit inni? Kanapé, vagy háló? –változó volt, hogy mikor éppen hova telepedtünk le, hogy beszélgessünk, kiöntsük azt, ami a lelkünket nyomja. Ha kért valamit, akkor a konyhába mentem, majd a megbeszélt hely felé vettem az irányt az innivalókkal, hogy letelepedjek.
- Tudom, már mondtam, de tényleg sajnálom, hogy nem kerestelek, pedig akartalak, de valahogy valami még is visszarántott, de örülök, hogy eljöttél. – őszintén csendült a hangom, majd egy pillanatra elmerültem ismét a gondolataimban, aztán újra ránéztem. – Hogy vagy? – nem azért kérdeztem meg, mert így szokás, hanem azért, mert őszintén érdekelt.




öltözet