New York is made up of millions
of different people,

and they all come here looking for something that would unknowingly change their whole life

★ üdvözlünk new yorkban
• városhatár átlépése •
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés:
★ csicseregj csak kedvedre
• szavak sokasága •

★ éppen jelenlévõ lakosaink
• Ismerõs idegenek •
Jelenleg 30 felhasználó van itt :: 6 regisztrált, 0 rejtett és 24 vendég :: 1 Bot
A legtöbb felhasználó (159 fő) Pént. Ápr. 26 2024, 20:14-kor volt itt.
★ frissen íródott történetek
• legújabb bejegyzések •
Eilis V. Blanchet
tollából
Tegnap 23:39-kor
Jennifer Adler
tollából
Tegnap 23:21-kor
Alden Lindvall
tollából
Tegnap 23:10-kor
Caspian E. Lincoln
tollából
Tegnap 23:08-kor
Dok Min-Joon
tollából
Tegnap 23:01-kor
Georgia Westfield
tollából
Tegnap 23:00-kor
Loretta Maëlys Giroud
tollából
Tegnap 22:51-kor
Kimberly A. Thibodeaux
tollából
Tegnap 22:32-kor
Loretta Maëlys Giroud
tollából
Tegnap 22:20-kor
★ csoportjaink képviselõi
• népszámlálás •
Csoport neve
Bûnüldözés
11
23
Diákok
44
29
Egészségügy
26
14
Hivatal
7
11
Média
43
30
Munkások
30
22
Oktatás
11
7
Törvényszegõk
12
34
Üzlet
24
22
Összesen
208
192

We're gonna be alright • Sophie&Maddie
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
TémanyitásRe: We're gonna be alright • Sophie&Maddie
We're gonna be alright • Sophie&Maddie EmptySzomb. Jún. 22 2024, 22:37

Mosolyogva fürkészem a barátnőmet, hiszen esélyesen ő nincs is tudatában annak, hogy amikor Jake-ről mesél, akkor mindig teljesen kivirul és a pillantásában is megcsillannak a boldogság szikrái. Csak elég rápillantania az embernek, hogy tudja nagyon boldog és én ennek tényleg teljes szívemből örülök. Nagyon remélem azt, hogy ez a boldogság örökre fog szólni nála, mert nagyon megérdemelné, és minél többet tudok meg a párjáról, annál inkább úgy érzem, hogy őket tényleg egymásnak teremtette az élet. Nos, arról nem is beszélve, hogy látva az ő boldogságát kicsit én is képes vagyok hinni abban, hogy talán egyszer még nekem is megadatik valami hasonló és nem csak ez a tragikus szerelmi történet járt ki nekem, ami Holdennel adatott meg.
- Ennek nagyon örülök, mert ez azt jelenti, hogy könnyebb közösprogramokat is találnotok, hogy mi az, ami mind a kettőtöket fel tud tölteni és kikapcsolni egy fárasztó hét után. Szerintem ez fontos egy párkapcsolatban, hogy legyenek közös metszetek. – boldogságtól csilingelő a hangom, hiszen a boldogsága ragadós és ezt egyáltalán nem bánom. Tudom, hogy akadnának olyanok, akiket ez zavarna, de én nem ilyen vagyok. Attól még, hogy jelenleg kicsit összetört vagyok, nem jelenti azt, hogy a környezetemben mások ne lehetnének boldogok. Borzalmas barát lennék, ha így gondolkodnék. Aki mások boldogságának nem tud örülni, ott szerintem már nagy gond van, hiszen attól még, hogy mi nem vagyunk toppon, mások nagyon is legyenek ott. Mindenki megérdemli a boldogságot.
- Csak aztán nehogy egyszer arra toppanjak be, hogy éppen Jake ellen veted be a tudásodat, vagy... – sietve harapok az ajkamba, mert tudom, hogy bizonyos embereknek ez picit kényes téma és én nem akarom őt ezzel zaklatni. Nekem se mindig könnyű erről beszélni, annak köszönhetően, hogy egyszer már elveszítettem egy babát. Ugyanakkor remélhetőleg ő is tudja, hogy csak ugrattam a Jake-kel kapcsolatban és nem gondoltam egyáltalán komolyan. – Tudod, rohangáló gyerekek ellen is tökéletes tud lenni. – kicsit megrántom a vállaimat és persze a mosolyom elárulja, hogy ezt se gondolom teljesen komolyan, mert végül kicsit másként fejezem be a mondatot, mint elsőre terveztem. Nem tudom, hogy ők szeretnének-e majd babát, én pedig nem akarok beállni a faggatok közé. Ha eljön az ideje, akkor biztosan meg fogja osztani velem, hogy „nagynéni” leszek, legalábbis remélem. Ha pedig nem szeretnének babát, akkor az is az ő döntésük. Én támogatni fogom, bárhogy is dönt Maddie ilyen téren. – Emiatt ne aggódj, a húgommal is én bajlódtam, mert a fiúk feladták. Bőven akad türelmem. – elnevetem magam, ahogy eszembe jut Kirsten és az ügyetlenkedései. Fel is akarta adni és én majdnem rá is hagytam, de végül jól tettem, hogy nem, mert nagyon ügyes lett lasszóvetésben. Volt, amikor helyi versenyen is nyert.
- Legalább hoznátok pár követőt még, tuti az lenne a következő vírusvideó. – ártatlanul pillantok a barátnőmre, hiszen pontosan tudja, hogy nem igazán érdekel mennyien követnek, vagy éppen ki nézi meg a posztjait. Nem is gyakran szoktam kirakni képeket, de azért most jól esik kicsit húzni őt és elterelni a gondolataimat minden keserűségről, összetörtségről és rossz érzésről, ami még ott lappang a felszín alatt. Csak hosszú idő óta először most nem ezek az érzések kapnak figyelmet, hanem sokkal pozitívabb érzések kerülnek fölénybe és ezért roppant hálás vagyok Maddie-nek, mert nélküle nem sikerült volna.
A beszélgetésünk érdekes fordulatot vesz idővel, amivel kicsit sikerül meglepnie és ezt könnyedén le is olvashatja az arcomról. Kíváncsian fürkészem őt, majd lerakom a poharamat és összekulcsolom a kezeimet, miközben elmerengek mindazon, amit mesél. Igyekszem én is szavakba önteni mindazt, amit érzek ezzel a témával kapcsolatban, hogy biztosan jól értettem-e mindent, meg neki is segíteni szeretnék picit, terelgetni, hogy rábukkanjunk arra, hogy mi is ütött szöget a fejében. Ugyanakkor pontosan tudom azt is, hogy bármibe is fog belefogni ilyen téren, az fantasztikus lesz és nem azért gondolom ezt, mert a barátnőm, hanem mert ismerem őt és tudom, hogy a szívét és lelkét is belefogja adni. S pontosan emiatt lesz különleges és nagyszerű, ha egyszer úgy dönt, hogy másként szeretne majd segíteni az embereknek.
Bólintok és teljes figyelmemet megnyeri, amikor ismét mesélni kezd, néha mosolyt csal az arcomra mindazzal amit mond, míg máskor újabb bólintást csal elő. Amikor a végére ér, akkor rövid ideig eltöprengek azon, amit mesélt és kisebb megfontolást követően szólalok csak meg.
- Szerintem ez érthető, mert te többféleképpen is megtapasztaltad már életed során, hogy mennyire szüksége van az embereknek arra, hogy számíthassanak valakire, vagy valaki megértse őket és ott legyenek mellettük. - természetesen a munkájára, illetve a múltjára is értem, hiszen neki is szüksége volt hajdanán valakire és szerencsére ott volt a dadája. – Biztos vagyok abban, hogy sok sebzett emberrel is találkoztál, és te is nem régen különféle sebeket szereztél, ami miatt bezárkóztál. Tudod milyen érzés az, ha eltaszítasz mindenkit és azt is tudod, hogy milyen érzés segítőkezet nyújtani vagy adni. Te pedig ezt szeretnéd megadni másoknak is. Kicsit olyan vagy, mint egy fény vagy remény mások életében. – lehet utóbbi picit túlzásnak hathat számára, de attól én még jelenleg így gondolom. Néha elegendő egy apró szikra is ahhoz, hogy idővel a fény vissza tudjon térni az életünkbe. – A veled történtek meg biztosan formáltak téged is, de jó irányba. Szerintem hallgass arra, amit a szíved súg, mert abból csak jó dolog születhet. – teljesen őszintén csendül a hangom és barátságosan is. Kenzo ekkor dönt úgy, hogy ugat egyet, mert kintről is behallatszódott az kutya ugatás. Elmosolyodom. – Látod, még ő is egyetért velem. – elmosolyodom, mert nem gondolom teljesen komolyan, de most jó volt egy kis játékosságot belecsempészni ebbe a beszélgetésbe.
- Ismerem ezt az érzést, amikor jönnek az ötletek, de sehogy se áll össze a kép. Néha ez azért van, mert túlzottan azt akarjuk, hogy összeálljon vagy csak rossz irányból közelítjük meg az ötlethalmazt. Néha csak tenni kell hátrafelé egy lépést, picit elengedni az egészet és friss, új szemlélettel tekinteni az ilyen ötlet morzsákra. – nekem legalábbis ez beszokott válni, de mindenki másabb, így nincs arra garancia, hogy nála is működni fog. – Vagy ha gondolod, akkor egyszer átugorhatsz a füzeteddel is. Lehet a te ötletfoszlányod inspirál majd engem és hozzá tudlak segíteni a megfejtésre. – mosolyogva fürkészem őt, hiszen nem először tennénk már így, hogy egyikünk ötletének köszönhetően a másiknak beugrik valami, majd így tovább és végül egy szuper ötlet születik meg. Megvan ennek is az előnye, ha az ember nem egyedül próbálja meg kibogozni a saját ötletládáját. Néha jól tud jönni egy kis segítség, vagy csak még nagyobb lesz a káosz, ki tudja.


öltözet



"Will it ever be light again?" - worried the rabbit.
"Even the longest night eventually turns to day." said the ox.

Madelaine Lester-Riggs imádja a posztod

mind álarcot viselünk
Sophie L. Collins
Média
ranggal rendelkezem
★ :
We're gonna be alright • Sophie&Maddie 20e2003075a7c620dc89fb6b65f245532d020806
We're gonna be alright • Sophie&Maddie 0bf566b1ee407f38b2a2652c1911f0918110e970
★ kor ★ :
36
★ elõtörténet ★ :
a few pages from the story of my life
★ családi állapot ★ :
divorced
★ lakhely ★ :
Manhattan
★ :
We're gonna be alright • Sophie&Maddie A59bcb642537e3b2c7e850e5e826ae0292ddf8fb
★ idézet ★ :
“Scars have the strange power to remind us that our past is real.”
★ foglalkozás ★ :
presenter & journalist
★ play by ★ :
Sienna Miller
★ szükségem van rád ★ :
I need pieces of my soul & Kenzo (wise one)
We're gonna be alright • Sophie&Maddie 182a4c598371ee5512b60d59661abf0436aa38b0
★ hozzászólások száma ★ :
90
★ :
We're gonna be alright • Sophie&Maddie 705a8db985eef337011540a1bbc04372017815a6
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
TémanyitásRe: We're gonna be alright • Sophie&Maddie
We're gonna be alright • Sophie&Maddie EmptyCsüt. Jún. 20 2024, 20:57



Egy reménykedő én is hagyja el a számat Sophie megjegyzése után az újratalálkozással kapcsolatban. Az elmúlt hetek sok mindenre ráébresztettek az életemben lévő kapcsolataimat illetően is. Nagy részt amiatt, mert nem akarok újra ennyire elzárkózni másoktól, mint ahogyan eddig is tettem, hisz egy nap azon kapom magamat, hogy túl késő lesz, én pedig minden percét bánom majd amit elszalasztottam. Így ha nem is holnap, de valamikor a közeljövőben fogom a drága dokimat és megvalósítjuk azt amit már egy ideje ígérgetünk Marge-nak. Valószínű az első tíz perc egy szeretetből fakadó megdorgálással fog telni a részéről amiért eddig húztuk a dolgot, de aztán ahogyan szokása, már vissza is tér a maga bájos énjéhez. Most viszont minden figyelmemet leköti az, hogy Sophieval bepótoljuk a kihagyott időt és átbeszéljük miről is maradtunk le amíg mindketten a csigaházunk rabjai voltunk. Jó kedvem van most ettől és ez az arcomon is látszik, ha nem éppen a nevetésem lesz az, ami bizonyítékként szolgál ugyanebből az okból. Időnként viszont megesik, hogy a saját rossz szokásaim fosztanak meg attól, ami jót hoz az életembe és sajnos eddig velünk is ez történt.
- Ugyanígy gondolom én is. - értek vele egyet amikor Jake-re terelődik a szó és a közös tulajdonságainkra. - Nem is tudnék felidézni olyat az előző kapcsolataimból, ahol ne lettek volna teljesen eltérőek az igényeink. Jó érzés tudni, hogy ez vele nincs így. - vallom be Sophienak ezek után. Természetesen nem kell minden véleménynek vagy gondolatnak megegyeznie a másikkal, hisz nálunk is vannak dolgok amikről másképpen vélekedünk. De a gondolat, hogy a közös jövőnk alakulását illetően megegyeznek az elképzeléseink és hasonlóan igényeljük a nyugalmas perceket egy olyan megnyugvást hoz számomra amitől végre önmagamnak érezhetem egy kapcsolaton belül.
Boldogan fogadom és viszonzom Sophie ölelését, majd következő megjegyzésére egyszerű válvonással reagálok.
- Ez nem is annyira elrugaszkodott elképzelés, mint gondolnád. - erősítem meg a lasszó tudományommal kapcsolatos vádakat, melyek teljes mértékben igazak. Nem értek hozzá és bár fejben annyira egyszerű elképzelni az ellenkezőjét, de a gyakorlatban egészen siralmas és röhejes lenne a mutatvány.
- Nekem nincs ellenemre. Legalább ezzel is gyarapíthatom a tudásomat és ha belegondolok sose tudhatom mikor lesz szükségem rá. - lelkesülök fel az ötleten, habár úgy érzem a szavaim akár a kitörni készülő katasztrófát is szimbolizálhatnák. - Már csak pakold össze az összes létező türelmedet, mert kelleni fog hozzám. - kuncogok halkan, de a látogatásra tett ötletét jónak tartom és ezt végül szavakban is megjegyzem neki.
- Szedhetnél szét minket, mert amilyen szerencse csomagok vagyunk a saját lasszónkba gabalyodnánk bele. - szórakozok tovább ezen a lehetőségen. Már csak azt kellene elérni, hogy senki ne vegye ezt videóra ellenünk szóló bizonyítékként.
Tudom jól, hogy most mennyire nehéz Sophienak, ezért ahogyan csak lehet próbálok lelket önteni belé vagy támogatni azokban a dolgokban melyek jót tehetnek majd neki. Persze ez annyira kiszámíthatatlan ilyen helyzetekben, hiszen nem mindegyikünknek ugyanarra a módszerre van szükségünk ahhoz, hogy jobban legyünk. Valaki a nagyobb társaságban találja meg ezt, míg mások épp az ellenkezőjében. Sophienak is meg kell tapasztalnia ezt a maga tempójában és módján, hiszen csak úgy fog rájönni mi is tesz jót neki. De ameddig ez a folyamat zajlik, én ott leszek mellette, hogy végigsegítsem rajta.
Manapság már egyre ritkábban, de előfordul, hogy újfent eluralkodik rajtam a bizonytalanság. Nem az a fajta ami a betegségem alatt volt, hanem egy olyan változata melyben ott az esély arra, hogy lépjünk ellene. Elmagyarázni Sophienak a gondolataimat részben egyszerű, de mégis nehéz, mert félreértéseket szülhet. Én szeretek pszichológus lenni és alig várom, hogy visszatérhessek hozzá. Ez tény. Ahogyan az is, hogy ettől függetlenül a gondolataim olykor új és egyben ingatag lehetőségek után kutatnak. Sophie viszont úgy tűnik megérti a fejemben lévő káoszt és amire egyelőre csak helyeslően és rövideket tudok bólogatni.
- Igen, pontosan így. - jegyzem meg kissé elmerengően, majd tekintetemet Sophiera emelem. - Fura ezt most megélni, mert volt egy hosszabb periódus az életemben akkor úgy éreztem nincs jövőm. Most pedig van ez a késztetés, hogy tehetnék ennél többet is. És nem a magánéletemen belül, inkább a munka terén jön ez elő. - vallom be, ám a visszakérdezése nem lep. Azok után hogy ilyen gyönyörűen kerülgettem és körülírtam a témát, nem hibáztathatom amiért feléledt a kíváncsisága a konkrétumok iránt.
- Inkább csak elképzeléseim vannak. Tudod ez olyan, mint amikor hirtelen tele leszel nem összefüggő ötletekkel és mindent le kell írnod azonnal vázlatpontokba szedve nehogy a végén elfelejtsd őket. Na nálam is ez van. - mosolyodok el emiatt. - Itt egy vázlat, ott meg egy másik, de nincs kidolgozva és ha az összeset nézem egybe akkor semmilyen logika nincs közöttük. Talán idővel lesz, de most tényleg nincs. - rázom meg röviden és lassan a fejemet. - Annyit tudok, hogy szeretnék létrehozni valami maradandót amivel mégis tudok segíteni másoknak. Ami több területet fed le. - folytatom azért mégis. - De hát nem ma és nem is a közeljövőben fogok világot váltani ezzel és azt érzem nyertem egy kis időt, hogy kigondoljam ezt. Vagy csak túl sokat voltam itthon és amikor visszatérek a munkához akkor rájövök, hogy minden így nagyszerű. - vonom le végül a következtetéseket ebből a káoszból, amit most megosztottam vele.


sophiemaddie








Sophie L. Collins imádja a posztod

mind álarcot viselünk
Madelaine Lester-Riggs
Egészségügy
ranggal rendelkezem
★ :
We're gonna be alright • Sophie&Maddie 935a042cf4e74c87af9651e1f5dd8a7754a297eb
We're gonna be alright • Sophie&Maddie 8073195a7d983132782e31e7c05867b432221347
★ kor ★ :
34
★ elõtörténet ★ :
If chaos is a work of art
then my heart is a masterpiece
★ családi állapot ★ :
We're gonna be alright • Sophie&Maddie 6c31ba6d7c2e4781f116a390d655c2b37c0e4f45
I never minded being on my own
Then something broke in me
and I wanted to go home
To be where you are ♡
★ lakhely ★ :
Manhattan
★ :
We're gonna be alright • Sophie&Maddie 1fd0a01867cef9ebef2d5b13cdb1f62cd6aaed3d
★ idézet ★ :
• Hello, I am Madelaine, your personal healthcare companion. On a scale of one to ten, how would you rate your pain? •
★ foglalkozás ★ :
pszichológus
★ play by ★ :
✿ margot elise robbie ✿
★ hozzászólások száma ★ :
396
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
TémanyitásRe: We're gonna be alright • Sophie&Maddie
We're gonna be alright • Sophie&Maddie EmptyVas. Jún. 16 2024, 14:01

Gyakran a gyerekkori, vagy fiatalkori ismeretségek megszakadnak, az emberek eltávolodnak egymástól, másabb irányba sodorja őket az élet, új barátokat szereznek és a régiek feledésbe merülnek. Pontosan emiatt még inkább jó volt hallani azt, hogy aki Maddie életére nagy hatással volt és akitől szeretetet, törődést kapott, az a személy nem kopott ki az életéből, hanem még mindig beszélnek. Ez szerintem igazán ritkaság és nagyszerű. Reménykedtem abban, hogy ha összejön az említett látogatás, akkor is minden remekül fog sikerülni és feltöltődve fog onnan hazaérkezni. Mindenki életébe kellenek olyanok, akik pozitív hatással vannak ránk és számára Marge pontosan ilyen személy volt, legalábbis az eddig hallott történetek pont ezt sugallották számomra.
Mosollyal az arcomon pillantottam rá és bólintottam is egy aprót.
- Remélem, hogy hamarosan összejön a találkozó és remekül fogjátok érezni magatokat. – barátságosan és őszintén csendült a hangom. Beszélgetés közben azért figyeltem a többi emberre is, akik velünk szembe, vagy éppen velünk egy irányba sétáltak, ahogyan Kenzo-ról se feledkeztem meg. Igyekeztem megakadályozni azt is, hogy nehogy véletlen valaki el akarjon esni a pórázban, illetve olykor próbáltam motiválni az uraságot is, hogy haladjunk és ne akarjon mindenről is szagmintát venni.
Nevetését hallva még inkább kiszélesedett a mosolyom és játékosan fejet ingattam, mintha csak gond lenne az, hogy kinevet amiatt amit mondtam, de szó se volt erről. Szeretek vele bolondozni. A válaszát hallva most rajtam volt a sor, hogy jóízűen elnevessem magam.
- Erre szokták azt mondani, hogy zsák a foltját. – sokat sejtető pillantással néztem rá, de mosoly továbbra se tűnt el az arcomról. Boldogan fürkésztem őt. – Ezt meg tudom érteni és az a lényeg, hogy egyetértetek ilyen téren és nincs belőle gond, hogy az egyikőtök menni akarna valahova, a másik viszont nem. Az a fontos, hogy nektek jó legyen és nem az számít, hogy mások szerint mit is kéne csinálnotok. – nem mintha ő ezt nem tudná, de attól még most nem tudtam lakatott tenni a számra. Néha hajlamosak vagyunk elveszni a közösségi felületek által mutatott hamis képben, ami miatt olykor rosszul érezzük magunkat, pedig nem kellene. Semmi se tökéletes és egyébként is, mindenkinek mást jelent a pihenés, feltöltődés. Amíg nem ártunk vele másnak, addig szerintem tényleg hagyni kellene azt, hogy mindenki azt csinálja, amit szeretne.
- Ennek örülök és fordítva is igaz. – boldogan csilingelő a hangom és kicsit még meg is ölelgetem őt, ha tudom, ami mellé egy puszit is bezsebelhet. A lasszós szavaira újra elkuncogom magam, ami végül nevetéssé alakul. – Azért most elképzeltem, ahogy próbálkozol, de végül csak magadat ejted el. – kicsit nehezen megy a beszéd a nevetés miatt, de nem bánom, hiszen újra visszatért a jókedv, ami már nagyon hiányzott az életemből és ezt csakis neki köszönhetem. – Megegyeztünk, de ha szeretnéd, akkor egyszer megtaníthatlak. – barátságosan csendül a hangom, hiszen előtte sose titkoltam azt, hogy ranchon nőttem fel. Szeretem a családomat és a múltamat is, minden hibájával és fájdalmas pontjával együtt. A nyilvánosság előtt azért nem beszélek csak ilyen dolgokról, mert tudom, hogy a családom nem akar reflektorfénybe kerülni, én pedig így próbálom megóvni őket. – Tényleg, egyszer akár el is jöhetnétek hozzánk, mármint nélkülem is akár. – hiszen én még nem tudom mikor leszek képes hazautazni, de attól még szerintem ők jól éreznék ott magukat. Friss levegő, lehet pihenni, de akár segédkezni is a farm körül. A családom biztosan nem bánná. -  Biztosan jól éreznétek magatokat. – kedvesen csendül a hangom, de érezhető, hogy ez csak javaslat, nem muszáj élnie vele. Egyébként is ez csak egy hirtelen bevillanó kószagondolat volt és nem több.
- Azt azért megnézném, hogy miként tanítjátok egymást. Biztosan vicces lenne, mert szerintem pontosan annyira van otthon benne, mint te. – továbbra is néha kuncogásom megtöri a beszédemet, de most annyira jól esik ez a felhőtlenöröm, pedig pár órája azt hittem már, hogy örökre elfelejtettem miként is kell boldognak lenni vagy éppen nevetni. Aztán betoppant a barátnőm és újra felforgatott mindent, de jó értelemben és ezért örökre hálás leszek neki, mindamellett pedig roppant szerencsésnek is érzem magam.
- Tudom és köszönöm. – kicsit ekkor már komolyabban csendül a hangom és ott van a pillantásomban minden érzés, amit irányába érzek. Tényleg olyan számomra, mint egy testvér, akire bármikor számíthatok és amíg tudom ő mellettem van, addig képes leszek mindent is túlélni.
Vacsorázás közben sikerül kicsit meglepnie a felhozott témával, ami engem is rövid időre gondolkodásra késztet, majd egyszerűen őszintén megosztom vele, amit gondolod, mielőtt még visszadobnám neki a labdát. Kíváncsian fürkészem őt egy-egy falat között és néha egy aprót bólintok.
- Nem hiszem, hogy túlgondolnád. – gyengédség ott lappang a hangomban, miközben beszélek. – Egyszerűen csak olyan dolgokon kellett átmenned az elmúlt időben, amik kicsit felkavarták az állóvizet, rámutattak arra, hogy attól még, hogy valami tökéletesnek tűnik, nem jelenti azt se, hogy tényleg úgy van, mert bármikor becsaphat a mennykő. – kicsit megköszörülöm a torkomat. – Érthető, hogy fontos számodra a munkád, mert mindig is törődtél az emberekkel, itt pedig ezt teszed. Segítesz nekik visszatalálni az útra, reményt hozol az életükbe, ahogy hajdanán valaki szintén megtette veled. – persze, hogy a dadájára utalok. – Ugyanakkor senki se hibáztatna azért, ha hirtelen úgy éreznéd, hogy ennél picit többre vágysz, esetleg másként szeretnél már segíteni az embereknek. Ez szerintem természetes, hogy a veled történtek kicsit formáltak ilyen téren és előcsalogatták azt, hogy netalán elkacsingatnál másabb irányba. – kedvesen és barátságosan csendül a hangom, miközben megértően fürkészem őt és biztatóan el is mosolyodom. – Esetleg van már ötleted, hogy mi lehetne a B terv, vagy annyira friss, hogy nem is fordult még meg semmi a fejedben? – kíváncsian pillantok rá, majd míg a válaszára várok iszom párkortyot a teámból.  




öltözet



"Will it ever be light again?" - worried the rabbit.
"Even the longest night eventually turns to day." said the ox.

Madelaine Lester-Riggs imádja a posztod

mind álarcot viselünk
Sophie L. Collins
Média
ranggal rendelkezem
★ :
We're gonna be alright • Sophie&Maddie 20e2003075a7c620dc89fb6b65f245532d020806
We're gonna be alright • Sophie&Maddie 0bf566b1ee407f38b2a2652c1911f0918110e970
★ kor ★ :
36
★ elõtörténet ★ :
a few pages from the story of my life
★ családi állapot ★ :
divorced
★ lakhely ★ :
Manhattan
★ :
We're gonna be alright • Sophie&Maddie A59bcb642537e3b2c7e850e5e826ae0292ddf8fb
★ idézet ★ :
“Scars have the strange power to remind us that our past is real.”
★ foglalkozás ★ :
presenter & journalist
★ play by ★ :
Sienna Miller
★ szükségem van rád ★ :
I need pieces of my soul & Kenzo (wise one)
We're gonna be alright • Sophie&Maddie 182a4c598371ee5512b60d59661abf0436aa38b0
★ hozzászólások száma ★ :
90
★ :
We're gonna be alright • Sophie&Maddie 705a8db985eef337011540a1bbc04372017815a6
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
TémanyitásRe: We're gonna be alright • Sophie&Maddie
We're gonna be alright • Sophie&Maddie EmptySzomb. Jún. 15 2024, 17:59



Órákig tudnék beszélni arról, hogy Mrs. Linard mennyire meghatározó szerepet töltött be a gyerekkori, majd a fiatal éveimben is. Hogy az ő törődése vezetett el odáig amitől többet és jobbat akarok attól az élettől, mint amit Hank vagy Alyssa nyújthatott nekem. Sokáig bűntudatom volt amiért nem kötődöm annyira a szüleimhez, mint mások, főleg mert a környezetemben mindenkitől csak jókat hallottam a sajátjukról, én pedig aligha tudtam volna bármit mondani az enyéimről. Ilyen programokat szerveztek, olyan családi összejöveteleken vettek részt és ez az én életemből kimaradt. Nem jártunk el közös nyaralásokra, habár Alyssa lelépése után ez még gondolatba se jöhetett. Hanknek mindenki más is prioritást élvezett. Ha nem a munka és az ügyfelei, akkor jött az ismeretségi kör, de velem minden percet jól érezhető teherként élt meg. Anyám vele szemben a másik véglet volt, hisz mikor egyszer-kétszer józanabb pillanaiban hazatévedt úgy két hét erejéig, akkor megpróbált úgy viselkedni ahogyan az szerinte egy anya figurától elvárható. Újra és újra felébresztette bennem a reményt, hogy aztán egy nap összetiporja azt amikor ismét megunta ezt a szerepet. Mindig is úgy gondoltam tőlük csak ennyi jár és ezt is kell elfogadnom. Lehet nem voltam jó gyerek és többet kellett volna tennem azért, hogy ez ne így legyen. Örülni kellett volna annak amit erejükön felül nyújthatnak és nem vágyni másra. Aztán később rá kellett jönnöm, hogy ők csak egyszerűen nem voltak szülőnek való emberek és nem is akarták bebizonyítani az ellenkezőjét. Az ismeretségük kezdetéről sosem hallottam egyetlen történetet sem és még azt sem tudnám kijelenteni, hogy szerették volna egymást. Az a környezet amiben velük osztoztam távolságtartó volt és rideg. Azt hiszem az egyetlen amit Hanknek köszönhetek az az volt mikor beleunt abba, hogy engem is magával hurcoljon az üzleti útjaira és felvette Mrs. Linardot. Onnantól kezdve ugyanis nem igazán érdekelte mi volt velem, a nőt viszont annál inkább. Margaret nem titkoltan haragudott a szüleimre, de tudom jól, hogy ha Hank valami megjegyzést tett volna rólam, akkor nem félt volna konfrontálódni vele. Ez viszont sosem történt meg, így a közelében az a gyerek lehettem, aki előtte sosem. A végén azt hiszem jól alakult, ha a fiatal éveimet kellene összegezni, de ez csak Marge miatt történt így.
Sophienak is megemlítem őt röviden, hogy megnyugtassam nem ennyire fekete-fehér az én sztorim. És igen, a szüleim olyanok voltak amilyenek, de van ennek a sztorinak is egy másik oldala. Elmosolyodok azon amikor megsimogatja a hátamat, de közben a válasszal sem váratom meg.
- Személyesen ritkán, de tartjuk a kapcsolatot. Jake-el beszéltünk is róla korábban, hogy majd meglátogatjuk, de egyelőre ez még csak tervben van. Legutóbb egy hete beszéltünk, másfél..akkor azt mondta épp készül a fiához egy pár napos pihenőre. - mosolyodok el őszintén emiatt, bár azért várom, hogy bemutathassam neki az én 'lovagomat'. Ahogy Marge hívja.
Elnevetem magamat a megjegyzésén arra amikor szóba kerül a spontán énem - és annak nem létezése.
- Árulj csak be nyugodtan. Majd velem együtt kúszik vissza abba az üregbe. - röhögök tovább. - De tényleg, mi azok vagyunk akik szeretjük a nyugalmat meg a saját kis világunkat. Izgalomból szerintem bőven kijárt már mindkettőnknek, hogy értékeljük a semmittevést. - osztom meg vele most már mosolyogva. Én viszont ezt nem is bánom. Szeretem amink van és ami együtt vagyunk.
Az utazását illetően csak a saját tapasztalataimból tudok meríteni, azonban ez nem jelenti azt, hogy az ő élményei is hasonló ritmusban fognak telni. Azért igyekszem neki valami jó tanácsot is adni.
- Ez már egy örök társulás, Soph. Nem szabadulsz tőlem akkor sem, ha szeretnél. - nevetek fel halkan emiatt, majd megemelkedik szórakozottan és enyhén a szemöldököm a folytatás miatt. - Lasszó? Huh, azt nem tudom kezelni, de majd úgy teszünk mintha mégis és mindenki másnak is ezt a sztorit meséljük el. Megegyeztünk? - nyújtom felé a kisujjamat úgy, mint azt a bizonyos és megtörhetetlen eskü jelét.
- Hé, ő kapható lenne pár lasszó leckére? Olyannak tűnik, akinek ez már most megy. - szórakozok tovább, de attól még nem kicsinylem le Sophie aggodalmait ezzel az úttal kapcsolatban. Sok mindent kell helyre tennie magába és ez nem egyszerű. Főleg nem ilyenkor amikor még minden érzés ennyire friss és intenzív.
- Ha mégsem találnád a helyedet, akkor tudod hogy felhívhatsz bármikor. - ajánlom fel neki ezt úgy, mint egy lehetséges mentőkötelet, ha az aggodalma ott is eluralkodna rajta.
Az ételünk elfogyasztása közben az én gondolataim is eljárnak másfelé és ezeknek csak úgy körülírva hangot is adok. Mindezt viszont csak feltételes módba csomagolva, ami után figyelmesen követem végig mondanivalóját, majd a visszakérdezés miatt tagadólag és röviden megrázom a fejemet.
- Nem mondanám, egyelőre nem. Szeretek pszichológus lenni és most hogy egy ideig kispadra lettem ültetve, csak még inkább megerősödött bennem ez a tudat. - vallom be elgondolkozva. - De közben arra is rámutatott, hogy néha az élet mennyire kiszámíthatatlan is tud lenni és ami még aznap természetesnek tűnt és biztosnak, az másnapra elveszik. Elgondolkoztatott, hogy mit tennék helyette. - folytatom, közben pedig őt figyelem. - Az igazat megvallva amióta csak tudom mivel szeretnék foglalkozni, nem volt B tervem, de lehet hogy most már kellene. Vagy csak feleslegesen túlgondolom megint? - kérdezek rá mellékesen, mert ez is egy opció. Főleg nálam, ha túlságosan is sok időm van elveszni a gondolataimba.


sophiemaddie








Sophie L. Collins imádja a posztod

mind álarcot viselünk
Madelaine Lester-Riggs
Egészségügy
ranggal rendelkezem
★ :
We're gonna be alright • Sophie&Maddie 935a042cf4e74c87af9651e1f5dd8a7754a297eb
We're gonna be alright • Sophie&Maddie 8073195a7d983132782e31e7c05867b432221347
★ kor ★ :
34
★ elõtörténet ★ :
If chaos is a work of art
then my heart is a masterpiece
★ családi állapot ★ :
We're gonna be alright • Sophie&Maddie 6c31ba6d7c2e4781f116a390d655c2b37c0e4f45
I never minded being on my own
Then something broke in me
and I wanted to go home
To be where you are ♡
★ lakhely ★ :
Manhattan
★ :
We're gonna be alright • Sophie&Maddie 1fd0a01867cef9ebef2d5b13cdb1f62cd6aaed3d
★ idézet ★ :
• Hello, I am Madelaine, your personal healthcare companion. On a scale of one to ten, how would you rate your pain? •
★ foglalkozás ★ :
pszichológus
★ play by ★ :
✿ margot elise robbie ✿
★ hozzászólások száma ★ :
396
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
TémanyitásRe: We're gonna be alright • Sophie&Maddie
We're gonna be alright • Sophie&Maddie EmptyPént. Jún. 07 2024, 12:09


El nem tudom képzelni azt, hogy milyen lehetett ilyen szülők árnyékában felnőni és miken mehetett keresztül Maddie is miattuk. Mármint elképzelni csak-csak, de igazán átérezni nem hiszem, maximum egy kicsikét, hiszen mindenkit érnek rossz dolgok, még ha én a szüleimmel igazán szerencsés is voltam. Tényleg csodálatos a családom, persze mi se vagyunk tökéletesek, akadnak néha összezördülések, nem mindig egyformán gondolkodunk, hiába ugyanazok az emberek neveltek, attól még a testvéreimmel mind-mind kicsit másabbá váltunk, de ez így van jól. Viszont tényleg nagyon hálás vagyok a sorsnak, hogy a barátnőmet nem törte össze a múlt és nem elkallódott, hanem egy csodálatos ember lett belőle, aki arra tette fel az életét, hogy másoknak segítsen. Szerintem ez igazán fantasztikus dolog, hiszen sokszor hallani olyanról, hogy elkallódnak a fiatalok és könnyedén keverednek rossz társaságba, ha a családi háttér se megfelelő.
Kíváncsian hallgatom mindazt, amit a gyerekkorával kapcsolatban megoszt velem és elmosolyodom, amikor a dadusa kerül szóba. Biztosan nagyszerű nő lehetett, hiszen érezhető a barátnőm hanglejtéséből is, hogy örömmel gondol vissza rá.
- Örülök annak, hogy nem voltál egyedül és akadt legalább egy olyan felnőtt az életedben, aki melletted állt és vigyázott rá. Nagyszerű nő lehetett. – őszintén csendül a hangom és támogatólag kicsit megsimogatom a hátát séta közben, mert hiába csalt elő a dadusa felidézése kedves emlékeket, biztos vagyok abban, hogy azért akad pár kellemetlen emlék is, amit esetleg ez a téma előhozhatott. Bár azért remélem, hogy az utóbbival kapcsolatban tévedek. – Szoktatok még találkozni, vagy esetleg már nem él? – a kérdés végére kicsit már halkabban csendül a hangom, hiszen sose könnyű elveszteni egy olyan személyt, aki fontos volt valaha számunkra.
Bólintással felelek és elmosolyodom. – Azért jó ezt hallani, hogy szeretsz itt lenni és nem kell amiatt aggódnom, hogy esetleg magamra hagynál ebben az őrült városban. Szükségem van a józanabbik és okosabb felemre. – játékosan a csípőmmel meglököm őt és kicsit még el is nevetem magam, de tény, hogy sok mindent köszönhetek neki. Lehet fiatalabb nálam, de attól még nagyon okos és gondoskodó teremtés. Csupaszív teremtés. S bárki, akti a szívébe zár, az nagyon is szerencsés. Én is annak érzem magam. Nem is értem, hogy miért is zárkóztam most be ennyire előtte is, hiszen a beszélgetésünket követően, a ma estét tekintve is eléggé egyértelmű, hogy szükségünk van a másikra. Néha tényleg jót tud tenni az, ha van akivel megoszthatjuk kételyeinket, félelmeinket és a bánatunkat. Nem kell minden csatát egyedül megvívni. – Rendben, de lehet majd lasszó kell hozzá. – hangom boldogságtól csilingelő és jó érzés kicsit végre bolondozni, nem mindent túlzottan komolyan venni, vagy elmerülni teljesen a sötétségben, mert úgy érzem, hogy minden az én hibám, ami félresiklott az életemben. Biztos lesznek még olyan napok, amikor újra zuhanni kezdek, a hangok a fejemben nem fognak csak úgy eltűnni, ahogy az önmarcangolás se, de már azt is tudom, hogy a fény újra meg fog érkezni a sötétségbe, mert nem vagyok egyedül. Itt van nekem Madelaine.
- Vigyázz még a végén kivételesen megírom Jake-nek, hogy miről is beszéltünk, aztán már nem bújhatsz ismételten vissza a nyúlüregedbe. – játékosan még a mutatóujjammal is megintem őt, a nevetése ragadós, ahogy a mosolya is, miközben átadom neki a pórázt, hogy betérjek az étterembe, hogy szerezzünk valami normálisnak mondható kaját is, ne csak muffinnal tömjük meg a korgó gyomrunkat. Egyébként is, szerintem éhgyomorral a lehető legrosszabb főzni.
Miután megjártunk mindent szép lassan elindulunk vissza a lakásomhoz. A pórázt elveszem tőle, ő pedig hozza a szatyrokat, nem mintha a másik kezemben ne tudtam volna hozni, de nem állok le vitázni vele ilyen téren, csak hálásan pillantok rá és megköszönöm neki a segítséget.
Picit elhúzom  számat a válaszát hallva és egy gondterhelt sóhajnak is teret engedek.
- Részben talán igazad van, de ha hamarabb térnék vissza és Adela kiszimatolná, akkor az őrületbe kergetne. Az is lehet, hogy még elrabolna és ő furikázna vissza. – kicsit nevetve adom elő a dolgot, de ismeri már ő is, hogy eléggé karakán nőszemély, akit nem kell félteni. Ő is nagyon imádnivaló, csak néha nehéz eltántorítani attól, amit gondol. Ő volt a másik támaszom ebben a városban, hiszen az évek múlásával már nem csak munkatársak, de barátnők is lettünk. – Lehet igazad van, de attól még kicsit bennem van az is, hogy lehet ott is inkább csak a vakolatot fogom bámulni és újra emészteni magam, azt meg nem akarom, de ígérem igyekszem spontán lenni és tényleg úszni kicsit az árral. Nem bezárkózni, hanem találni néhány programot. Talán még új embereket is megismerek. – nem olyan értelemben értettem az utóbbit és ezt ő is tudhatta, hiszen ennyire már ismer, de szeretek barátkozni, beszélgetni másokkal. Sose lehet tudni azt, hogy hol bukkannunk egy remek beszélgetőpartnerre.
Miután mindent előkészítettünk a vacsorához és rám parancsol, elmosolyodom, de még azért én is felállok, hogy Kenzo se maradjon ki a jóból, így adok neki is friss vizet és vacsorát is, majd miután megmostam a kezemet leülök én is enni.
Én is megkóstolom és elismerően hümmögök, miután jó étvágyat kívántam én is neki. Ez nagyon finom és igaza van, ez tényleg elviselhetően csípős. Kellemesen az, nem égeti le az ember torkát, remélem, hogy később se fog ez változni, mert néha akadnak olyan ételek, amik az időmúlásával mutatják meg azt, hogy igazából mennyire is erős. – Ez nagyon finom. Rég ettem már ilyet, de most nagyon jól esik. – még akkor is, ha lehet utána a muffin kicsit furán fog hatni, de úgyse egyből fogjuk enni utána, hiszen idő annak is az elkészítése. Csendesen falatozom, amikor is a kérdése egy picit megakaszt, mert váratlanul ér és ez ki is ül az arcomra, miközben ráemelem a pillantásomat. Rövid ideig elgondolkodom, majd miután lenyeltem a falatot iszom pár kortyot.
- Nem tudom, igazából sose gondolkoztam ezen, mert szeretem a munkámat. Szeretem a műsoromat és az újságírást is. Valószínűleg, ha hirtelen a komolyabb cikkek helyet pletykákról kellene írnom, akkor ez megváltozna. – a vállamat is megrántom, majd újra eltöprengek kicsit. – Ugyanakkor azt se mondanám, hogy nem váltanék, ha olyan lehetőségem adódna, ami nagyon a kedvemre való lenne, akkor szerintem megtenném. De ezt így nehéz láthatatlanba megmondani, hiszen egyszer feladtam az álmomat, aztán még is úgy alakult az életem, hogy ide költöztem és valóra váltottam mindazt, amiről tinédzserként álmodtam. Szóval sose mond, hogy soha.  – barátságosan csendül hangom és ismételten az ételnek szentelem a figyelmemet. Végül pár falattal később megszólalok, de ügyelek arra, hogy most se legyen tele a szám. – Miért kérdezted? Váltáson gondolkozol? – kíváncsian fürkészem, mert tényleg érdekel, hogy miért is érdekelte az, hogy mit gondolok. Esetleg arról van szó, hogy ő nem tudja mit kellene tennie vagy teljesen másról?


öltözet



"Will it ever be light again?" - worried the rabbit.
"Even the longest night eventually turns to day." said the ox.

Madelaine Lester-Riggs imádja a posztod

mind álarcot viselünk
Sophie L. Collins
Média
ranggal rendelkezem
★ :
We're gonna be alright • Sophie&Maddie 20e2003075a7c620dc89fb6b65f245532d020806
We're gonna be alright • Sophie&Maddie 0bf566b1ee407f38b2a2652c1911f0918110e970
★ kor ★ :
36
★ elõtörténet ★ :
a few pages from the story of my life
★ családi állapot ★ :
divorced
★ lakhely ★ :
Manhattan
★ :
We're gonna be alright • Sophie&Maddie A59bcb642537e3b2c7e850e5e826ae0292ddf8fb
★ idézet ★ :
“Scars have the strange power to remind us that our past is real.”
★ foglalkozás ★ :
presenter & journalist
★ play by ★ :
Sienna Miller
★ szükségem van rád ★ :
I need pieces of my soul & Kenzo (wise one)
We're gonna be alright • Sophie&Maddie 182a4c598371ee5512b60d59661abf0436aa38b0
★ hozzászólások száma ★ :
90
★ :
We're gonna be alright • Sophie&Maddie 705a8db985eef337011540a1bbc04372017815a6
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
TémanyitásRe: We're gonna be alright • Sophie&Maddie
We're gonna be alright • Sophie&Maddie EmptyCsüt. Jún. 06 2024, 20:22



Sokáig gondolkoztam azon melyik lenne a megfelelő alkalom ahhoz, hogy visszatérjek a szokásaimhoz. Időpontokat tűztem ki magamnak, majd mikor elérkezett a felírt nap, akkor újra választottam másikat. A bizonytalanságom már egy jó ideje velem együtt ébredt és nem akartam ezt érezni amikor mások beavatnak életük részleteibe. Ezt foglalom össze nagyvonalakban Sophienak is a sétánk közben.
- Néha az sem árt. - felelek egyetértően és elmosolyodva, habár ez a döntésem a várakozással kapcsolatban mindkét irányba szól. Ha nem vagyok jól teljesen akkor másoknak sem tudok segíteni. Szóval ebből következtetve egyszerre teszem értük és magamért is. Ezt leszámítva valahol várom, hogy visszatérhessek a munkámhoz és ne csak a saját gondolataimat halljam, hanem másokét is - már amit megosztanak velem, mert a gondolatolvasó képességem még mindig nem fejlődött ki.
Egy apró sóhaj az én ajkaim közül is utat tör amikor az emberekkel kapcsolatos problémákat vesézzük ki. Az én életemben is akadtak mindig olyanok akiknek a gondolkozását furának találtam, sokszor már-már idegeítőnek. Akiket nem lehetett meggyőzni arról, hogy létezik más igazság is a sajátjukon kívül. Ez frusztráló tud lenni, mert sokszor úgy érezzük soha nem nyerhetünk velük szemben.
- Nehéz őket meggyőzni és talán egy idő után már nem is érdemes. Ha engem kérdezel, csak magunkat bosszantjuk vele. - felelek elmerengően erre az egész helyzetre, de bárhogyan is próbálok erre megoldást találni egyelőre nem megy. Ezzel szemben a szüleimmel kapcsolatban sikerült azt az egészséges határt felállítanom, ahol nem engedem meg nekik, hogy magukkal húzzák az eddig felépített életemet. Sophie őszinte mosolyt csal az arcomra a véleményével.
- Igen, hát megmutatták milyen ne akarjak lenni. - összegzem ezt magamban. - De volt egy dadusom, Mrs. Linard. Ő valójában egy csoda volt és nagy támaszom gyerekként. Nem engedte soha, hogy magamra vállaljam a szüleim hibás viselkedését, így könnyebb volt átvészelni azokat az időszakokat, amikor még intenzíven érzed a ragaszkodást valakihez, pedig nem kellene. Sokat köszönhetek neki. - mosolyodok el a nosztalgikus perceim közepette, de jól esik róla beszélni. Annyi közös élményünk és hosszas beszélgetésünk volt egymással, amely nélkül nem lennék az aki. És mindig van hova fejlődni, hisz én is sokszor tanulok valami újat vagy a környezetemről vagy magamról, de a nagy részét a mai személyiségemnek neki köszönhetem. A jobbik felét, természetesen. A bizonytalan, önszabotáló verzió meg Alyssa és Hank műve.
Megértem Sophie aggodalmait, de még mindig úgy gondolom, hogy bármi is történjen majd ott, semmi olyan nem lesz amivel ne tudna megbírkózni. Ha pedig mégis nehezebbé válna a helyzet, majd a távolból öntöm belé a lelket.
- Nem hiszem. - röviden megingatom a fejemet, de a hangomban aggodalom nyoma sincs, nem úgy mint a szavaiban. - Ha szeretsz itt lenni, akkor nem kell ettől tartanod. Amikor Philadelphiából elköltöztem én is sokszor úgy gondoltam, hogy majd mikor időnként visszatérek, akkor a honvágy meg a sok emlék visszahúz majd. Sosem történt meg. - folytatom mosolyogva. - Jó volt ott lenni, maximum két napig, de ennyi. Megvolt az indokom miért jöttem el és nem szívesen estem volna vissza ugyanabba a sémába. Szóval a helyedben nem aggódnék ezen. Aztán ha mégis kezdenéd ezt érezni, majd visszahúzlak. - kuncogok halkan, de attól még komolyan gondolom a szavaimat. Ragaszkodó típus vagyok és ennyire könnyen úgysem engedem el.
- Csak nyugodtan! - felelem hezitálás nélkül miközben megérkezünk a következő kitérőnkig. - Azt, hogy..semmit. - nevetem el magamat. - Spontán Maddie még csak fejben létezik és egy igazi nyuszi, ha a bátorságról van szó. - vallom be szórakozottan mielőtt még magamra maradhatnék Kenzoval, majd mikor Sophie is újra megjelenik akkor átveszem tőle a szatyrot, hogy ne járkáljak itt üres kézzel. Közben pedig nem hagyom figyelmen kívül a szavait sem.
- Környezetváltozás szempontjából biztos, hogy jót fog tenni és az egyedüllét sem mindig rossz. Meglehet segít majd jobban átgondolni a helyzeted és az érzéseidet az, hogy nem itt vagy, ahova kötnek most a válással kapcsolatos események. - gondolkozom el ezen. - És tudod, ez csak kikapcsolódás, ami azt jelenti, hogy semmi sem kötelező benne. Bármikor hazajöhetsz, ha mégsem érzed jól magad. - figyelmeztetem erre biztatóan, mert bennem is megvan ez a szokás, hogy szeretem lebeszélni magamat egy-két programról csak mert tartok annak folyamatától. De ha úgy fogom fel, hogy nem a kényszer hajt és van lehetőségem változtatni annak menetén, akkor könnyebben is állok hozzá.
Nem telik bele sok időbe, hogy újra a lakása kényelmébe fészkeljük be magunkat, én pedig segítek neki a kipakolásban addig amíg el nem vonulunk az ételünket elfogyasztani. Pluszként csak egy pohár vizet kérek, de nem akarom őt ugráltatni, így kedvesen és mosolyogva ráparancsolok hogy foglaljon helyet, addig pedig intézem én ezt.
- Nincs bajom amúgy a csípős ételekkel. - jegyzem meg, majd jó étvágyat-ot kívánok neki és belekóstolok a saját ételembe. Az ízek különleges kavalkádja fogad, ami eddig ismeretlen volt számomra, de mégis finomnak találom. - Szerintem ez még az elviselhetően csípős kategória. - erősítem meg korábbi véleményét, majd beleiszok a vizembe, de közben máshol is jár a gondolatom.
- El tudnád amúgy képzelni, hogy mással is foglalkozz a mostani munkádon kívül? Vagy ez sosem volt opció? - érdeklődöm tőle, miközben bennem újra felszínre kúszik egy egyre többször visszatérő gondolat.

sophiemaddie








Sophie L. Collins imádja a posztod

mind álarcot viselünk
Madelaine Lester-Riggs
Egészségügy
ranggal rendelkezem
★ :
We're gonna be alright • Sophie&Maddie 935a042cf4e74c87af9651e1f5dd8a7754a297eb
We're gonna be alright • Sophie&Maddie 8073195a7d983132782e31e7c05867b432221347
★ kor ★ :
34
★ elõtörténet ★ :
If chaos is a work of art
then my heart is a masterpiece
★ családi állapot ★ :
We're gonna be alright • Sophie&Maddie 6c31ba6d7c2e4781f116a390d655c2b37c0e4f45
I never minded being on my own
Then something broke in me
and I wanted to go home
To be where you are ♡
★ lakhely ★ :
Manhattan
★ :
We're gonna be alright • Sophie&Maddie 1fd0a01867cef9ebef2d5b13cdb1f62cd6aaed3d
★ idézet ★ :
• Hello, I am Madelaine, your personal healthcare companion. On a scale of one to ten, how would you rate your pain? •
★ foglalkozás ★ :
pszichológus
★ play by ★ :
✿ margot elise robbie ✿
★ hozzászólások száma ★ :
396
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
TémanyitásRe: We're gonna be alright • Sophie&Maddie
We're gonna be alright • Sophie&Maddie EmptyHétf. Május 27 2024, 16:46


- Örülök annak, hogy nem sieted el a dolgokat és magadra is gondolsz, nem csak másokra. – őszintén csendül a hangom és még egy biztató mosolyt is kap, mert sokan rohannának vissza a munkába, még akkor is, ha nincsenek teljesen jól. Örülök annak, hogy ő nem kapkodja el ezt az egészet, hanem magának is ad időt a gyógyulásra. Remélem, hogy hamarosan teljesen jól lesz, vagy legalábbis amennyire az ember jól lehet olyan megpróbáltatások után, mint amilyenen ő is átment.
Alig észrevehetően megingatom a fejemet, mert sajnos igaza van és még egy aprót sóhajtok is. Szerintem nincs olyan ember, aki ne esne ebbe a hibába, de attól még a mértéke se mindegy, meg az se, hogy az ember mennyire is táplálja a tévképzeteit ahelyett, hogy esetleg kérdezne.
- Ez nem is lenne gond, ha megtartanák az ilyen feltételezéseiket maguknak, vagy legalábbis nyitottak lennének az igazságra, nem pedig csökönyösen ragaszkodnának a téves gondolataikhoz. – értek egyet Maddie-vel. Pontosan tudom, hogy mennyire nehéz nem elsőre megítélni az embereket, vagy a szituációt, a munkám során ezt nagyon meg kellett tanulnom, meg azt is, hogy a legnehezebb pillanatokban is megpróbáljak pártatlan fél maradni.
Együttérzően pillantok rá, amikor a családja és a múltja kerül szóba. Csendesen hallgatom őt, majd amikor a szabadkozásomra felel, akkor haloványan elmosolyodom és bólintok. Kicsit közelebb lépve hozzá az egyik kezemmel átölelem őt, aztán egyszerűen elengedem és folytatom tovább a sétát, miközben Kenzonak is adok időt arra, hogy itt-ott megálljon és kedvére szagolgasson.
- Igazán büszke lehetsz magadra, amiért sikerült kikeveredned abból és már nem hagyod azt se, hogy befolyásoljanak. – komolyan csendül a hangom kisebb szünetet követően, mintha csak a megfelelő szavakat kerestem volna, vagy csak egyszerűen időt akartam volna hagyni annak, hogy a csöppet se vidám téma kicsit ülepedni tudjon. – Én személyesen nem ismerem őket, de azok alapján amit meséltél eddig róluk azt gondolom, hogy sikerült a célod. Sokkal jobb ember vagy, mint ők. Igazán büszke lehetsz magadra, hogy ennyire erős vagy. – barátságos mosoly kíséretében pillantok rá, egy szőke tincset a fülem mögé simítok, majd óvatosan kicsit meghúzom a pórázt, hogy az uraságot is rávegyem arra, hogy folytassuk az utunkat, mert túlzottan lecövekelt az egyik fánál.
Mosolyát viszonzom, miközben nagyon távolinak érzem azt, hogy valaha még haza fogok menni a ranchra, de attól a remény továbbra is ott él bennem, hogy egyszer sikerülni fog. Remélhetőleg igaza lesz a barátnőmnek is, hogy szép lassan sikerül magam mögött hagyni a múltam sötétlőn kavargó örvényeit, még ha kitörölni nem is tudom és nem is akarom. Életem kevésbé boldog pillanatai is sokban hozzájárultak ahhoz, amilyenné váltam az elmúlt évek alatt. Egyszerűen csak meg kell tanulnom végre lezárni és nem hagyni azt, hogy újra és újra elbizonytalanítsanak, vagy távol tartsanak attól a helytől, ami a szívemnek oly kedves volt mindig is.
- Remélem igazad lesz és remélhetőleg nem fog annyira magával rántani a pillanat, hogy fel akarjam adni az itteni életemet. Hiányoznál, meg ez a zűrzavaros város is. – mosollyal az arcomon pillantok rá, miközben kicsit bolondozva csendül a hangom, hiszen a munkámat is imádom. S míg régebben nem igazán tudtam volna elképzelni azt, hogy ilyen helyen éljek, maximum csak ábrándokban, most meg azt nem tudom elképzelni, hogy hosszabb időre magam mögött hagyjam a mostani életemet.
Miután sikerült megvennie a szükséges alapanyagokat kíváncsian hallgatom a válaszát és szép lassan folytathatjuk is az utunkat, hogy valami vacsorát is kerítsünk magunknak, ne pedig csak édességgel próbáljuk meg csillapítani az éhségünket.
- Vigyázz, még a végén szavadon foglak. – hangom játékosan csendül, miközben a mosoly ott bujkál az arcomon. Nem vagyok a spontán kirándulások, utazások híve, de ki tudja. Ezek után lehet, hogy megpróbálkozom én is vele és ketten együtt teszteljük majd azt, hogy ez mennyire is megy nekünk. Úgyis azt mondják, hogy az utazás is jobb, ha van kivel megosztani. Egy csajos-baráti utazás meg már nagyon ránk férne. Régóta nem voltunk sehol se. – És mit szól Jake a spontán Maddie-hez? Nem próbált még elrángatni különféle programokra? – kíváncsian fürkészem őt, miközben az étterem felé sétálunk. Néha kikerülök egy-két járókelőt, vagy csak rövidebbre fogom a pórázt, hogy ne akarjon mindenkihez oda menni Kenzo.
A kérdését követően pár pillanatig elgondolkodom, majd megrántom a vállamat, amikor megállunk az étterem előtt.
- Beugrom oda, és utána felelek. – ujjammal még az üzlet felé bököm.
- Rendben. – azzal a lendülettel már magukra is hagyom őket. Az üzletbe lépve köszönök, majd szemügyre veszem a kínálatot. Körülbelül 10-15 perccel később pedig egy szatyorral hagyom magam mögött az éttermet, miután sikerült döntenem és az a pár ember is leadta a rendelését, akik még előttem várakoztak. – Bocsi, csak kisebb sor volt. – szabadkozom ismételten amiért kicsit hosszabban megvárattam őket. A pórázt elveszem tőle és már indulhatunk haza felé.
- Következő héten elutazom. Adela szerint rám férne egy kis kikapcsolódás és addig rágta a fülemet, míg le nem foglaltam egy nyaralót New Jerseyben. Szóval azt hiszem én már mondhatom azt, hogy a spontán nyaralás útjára léptem. – a hangomból érezhető az, hogy nem sok kedvem van hozzá, de már nem fogok meghátrálni. Talán tényleg jól fogom magam érezni és az is lehet, hogy jót fog tenni egy kis kikapcsolódás. – Nem tudom. Hiába telt már el több hét a papírok aláírása óta, valahogy még nem találtam ki azt, hogy hogyan tovább. Lehet csak hagyom azt, hogy magával rántsanak a dolgok és megpróbálok nem bezárkózni a falaim mögé, hanem megélni a pillanatot és meglelni mindenben a jót. – újfent aprót sóhajtok, miközben egyértelmű lehet Maddie számára is, hogy nekem nincs olyan tervem még a jövőre nézve, mint neki. Egyszerűen még időre van szükségem, hiszen nem olyan régen mindent teljesen a sötétség borított és a munkába menekültem. Nem mintha már ne lennének viharfelhők a felszín alatt, de a vele való beszélgetés azért hozott egy kis fényt a sötétségbe. – Nekem még időre van szükségem, hogy átgondoljam. – közben pedig meg is érkezünk az otthonomhoz. Előveszem a kulcsot, majd beengedem őket, utolsónak sétálok be a lakásba. Bezárom magunk mögött az ajtót, majd miután kibújtam a kabátomból, cipőmből és a salámat is a helyére pakoltam elindulok a konyha felé. Előveszek két tányért, meg evőeszközt, aztán pedig kipakolom a két féle tésztát, meg a három féle feltétet is. Van közte csípős, édes és zöldséges is.
- Remélem találsz közte olyat, ami ízleni fog. – a csípősre mutatok. – Ez elméletben újdonság, valami különleges fűszer is van benne. Nem tudtam megjegyezni, de nem égeti le az ember torkát se. Csak olyan kellemesen csípős, legalábbis ezt állították. – avatom be, majd szedek magamnak az üvegtésztából és az egyik felére szedek a csípős szószból, a másik felére pedig édesből rakok rá.
- Inni kérsz valamit? Bort, vagy teát, vagy kávét? – talán még akad gyümölcslé is. Mielőtt leülnék megvárom a válaszát.



öltözet



"Will it ever be light again?" - worried the rabbit.
"Even the longest night eventually turns to day." said the ox.

Madelaine Lester-Riggs imádja a posztod

mind álarcot viselünk
Sophie L. Collins
Média
ranggal rendelkezem
★ :
We're gonna be alright • Sophie&Maddie 20e2003075a7c620dc89fb6b65f245532d020806
We're gonna be alright • Sophie&Maddie 0bf566b1ee407f38b2a2652c1911f0918110e970
★ kor ★ :
36
★ elõtörténet ★ :
a few pages from the story of my life
★ családi állapot ★ :
divorced
★ lakhely ★ :
Manhattan
★ :
We're gonna be alright • Sophie&Maddie A59bcb642537e3b2c7e850e5e826ae0292ddf8fb
★ idézet ★ :
“Scars have the strange power to remind us that our past is real.”
★ foglalkozás ★ :
presenter & journalist
★ play by ★ :
Sienna Miller
★ szükségem van rád ★ :
I need pieces of my soul & Kenzo (wise one)
We're gonna be alright • Sophie&Maddie 182a4c598371ee5512b60d59661abf0436aa38b0
★ hozzászólások száma ★ :
90
★ :
We're gonna be alright • Sophie&Maddie 705a8db985eef337011540a1bbc04372017815a6
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
TémanyitásRe: We're gonna be alright • Sophie&Maddie
We're gonna be alright • Sophie&Maddie EmptyVas. Május 19 2024, 13:51



Feltölt az, hogy most Sophieval lehetek és van lehetőségünk arra is közben, hogy némiképp felzàrkózzunk a kimaradt időt illetően. Hiànyoztak ezek a percek. A bátorító szavai vagy csak szimplán amikor egy pletykàra ülünk össze, esetleg valami komolytalan témára melyen jókat szórakozunk. Most érzem csak igazán mekkora űr tátongott bennem az ő személye nélkül amely most apránként kerül újra kitöltésre. Ma már többször is azt ígértem magamnak, hogy nem fogom engedni a múltkori viselkedésem megismétlését, de sosem elég bizonygatni. Akár ha ez csak fejben történik meg, akàr ha neki mondom el.
Jól esnek most a szavai melyeket egy mosollyal reagálok le.
- Vannak páran akik nem értenek ezzel egyet. Legfőképpen azok akik kikészülnek attól ha a terápia akár csak szavakban is előkerül. Ők annyira nincsenek jóban velem. - osztom meg vele mosolyogva, hogy ezzel is jelezzem, ez nem bánt, hisz tudom hogy mikor sikerül nekik a kötelező szó vonzatában álló kényszert legyűrni akkor rájönnek, hogy miért is történik ez velük pontosan. Addig pedig örömmel pakolom félre a felszínes dühöngésüket, hogy rávezessem őket egy reményeim szerint közös útra. Előbb-utóbb mindig eljutunk eddig a pontig.
Kérdésére röviden ingatom meg a fejemet.
- Még nem. Jobban vagyok, ezt minden szempontból érzem, de sokszor érzem magamon, hogy igénylem a pihenést. Nem úgy mint korábban, de még adok magamnak egy kis időt. - vallom be, mert nem akarok úgy fejest ugrani újra a munkába, hogy nem tudom a maximumot nyújtani azok számára akiknek szükségük van rá.
Megjegyzésére alig feltűnően elfintorodok, de tudom mire gondol ezalatt.
- Bár azt mondhatnám, hogy ez elkerülhető, de mindig lesznek olyanok akik előbb kombinálnak agyban, majd kérdeznek. - gondolkozom el. - Az ilyeneknek még az se segítene, ha táblára írnád ki pontosan mi történik veled. Akkor meg gondolom azzal vádolna meg, hogy így próbálod védeni magadat és már emiatt is gyanús vagy. - a fejemet ingatom meg rosszallással. Nehéz nem adni mások véleményére, főleg akkor nem, ha ott él bennünk az arra való törekvés, hogy kedveljenek mások. Megértem Sophie aggodalmait, de ettől még tartom magamat ahhoz, hogy nem tett semmi rosszat. Az én szememben biztosan nem. Néha jó lenne megtanulni, hogy csak azok véleményére adjunk akik fontosak nekünk.
A szüleimről nem sok jó élményt tudnék mondani. Meghoztak jó pàr olyan döntést velem kapcsolatban, amit nem kellett volna és ami a mai napig emlékeztetőként él bennem. Elegendő csak kapcsolatunk elejére gondolni Jake-el, ahol nem egyszer lebegett előttem példaként a szüleim házassága és az ezzel kapcsolatos kérdések. Vajon én is követem majd őket ezen a vonalon? Aztán mostanában a családalapítás gondolata is többször jött fel közöttünk és vele együtt újra Hank meg Alyssa is. Mi van, ha belém van kódolva az, hogy olyan szülő legyek mint egyik vagy másik? Legtöbb esetben sikerül félretennem a múltban történteket, de van amikor több időm marad gondolkozni és olyankor ott vannak és emlékeztetnek, hogy ők kitörölhetetlen részei lesznek az életemnek.
- Szeretném hinni, hogy így van. - mosolyodok el hálásan Sophie szavai miatt. - Volt idő amikor túlságosan hagytam magamat befolyásolni, de mára már egyre kevesebbszer történik ez meg. Nem vagyok hálás nekik azért ahogyan viselkedtek, de sokban közrejátszott ez, hogy jobb akarjak lenni, mint ők. - mesélem el neki, de a szabadkozására egyből megcsóválom a fejemet.
- Nem, ne kérj emiatt bocsánatot, Soph. Nem esik nehezemre róluk beszélni. Már nem. - nyugtatóan csendül a hangom és egyben őszintén is. Alyssa már kevésbé az életem része, Hank azonban néha megjelenik és olyankor számíthatok arra, hogy minden a feje tetejére fordul. Utólag belátva jó döntésnek bizonyult őket a hátam mögött hagyni. És persze, sokan azzal érvelnének, hogy ők mégiscsak a szüleim, de vannak olyan kapcsolatok amik már menthetetlenek. És a miénk sajnos ilyen.
- Egyszer így lesz. Talán azután fog ez bekövetkezni miután megpróbálod visszaszoktatni magadat a közelükbe és meglátod, hogy nincs is miért aggódnod. - biztatóan mosolyodok el, de aztán megérkezünk az egyik bolthoz, így magamra vállalom a kezdést, előtte viszont kikérdezem őt is arról, hogy mire van szüksége. Mivel céllal lépem át a helyiség küszöbét így a szükségesnél tovább nem is időzök odabent. Még gyorsan tartok egy mentális ellenőrzést a kosaram tartalmát illetően, majd beledobok még egy barackos, meg egy epres csokit és már sétálok is a pénztárhoz. Mire kiérek addigra már Sophieék is megjárták a parkot, a kérdésére viszont megrázom a fejemet.
- Nem szükséges. Minden volt ami kell. - erősítem meg ezt szavakban is, mielőtt az érdeklődése gondolkozóba ejtene.
- Azt hiszem először is szeretném azt érezni, hogy minden egy kicsit visszaáll abba a normális helyzetbe ami a betegség előtt volt. Vagy ahhoz hasonlóba. De azt megfogadtam, hogy nyitottabb leszek a világra és másokra is, így nem akadok ki, ha éppen egy spontán utazásra invitálnak. - halkan elnevetem magam emiatt. - El kell határolódnom egy kicsit attól a szigorú napirendtől amihez szerettem tartani magamat, mert akkor megint jön a kis világomba fordulás és újra a nullán vagyunk. Szóval nem... - tartom fel minimálisan a kezemet. - Innentől kezdve jön spontán Maddie. De csak bizonyos kereteken belül. - magyarázom el Sophienak jókedvűen. - Na és nálad a hazautazáson kívül? - kérdezek vissza, de mivel megérkezünk a következő helyszínünkig így a másik kérdését is megválaszolom.
- Legyen most valami más. Válassz nekem valamit, bízom a döntésedben. Addig mi megleszünk Kenzoval, ugye? - hajolok le a kutyushoz és egyből megsimogatom. 

sophiemaddie








Sophie L. Collins imádja a posztod

mind álarcot viselünk
Madelaine Lester-Riggs
Egészségügy
ranggal rendelkezem
★ :
We're gonna be alright • Sophie&Maddie 935a042cf4e74c87af9651e1f5dd8a7754a297eb
We're gonna be alright • Sophie&Maddie 8073195a7d983132782e31e7c05867b432221347
★ kor ★ :
34
★ elõtörténet ★ :
If chaos is a work of art
then my heart is a masterpiece
★ családi állapot ★ :
We're gonna be alright • Sophie&Maddie 6c31ba6d7c2e4781f116a390d655c2b37c0e4f45
I never minded being on my own
Then something broke in me
and I wanted to go home
To be where you are ♡
★ lakhely ★ :
Manhattan
★ :
We're gonna be alright • Sophie&Maddie 1fd0a01867cef9ebef2d5b13cdb1f62cd6aaed3d
★ idézet ★ :
• Hello, I am Madelaine, your personal healthcare companion. On a scale of one to ten, how would you rate your pain? •
★ foglalkozás ★ :
pszichológus
★ play by ★ :
✿ margot elise robbie ✿
★ hozzászólások száma ★ :
396
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
TémanyitásRe: We're gonna be alright • Sophie&Maddie
We're gonna be alright • Sophie&Maddie EmptyCsüt. Ápr. 18 2024, 17:42


Elmosolyodom annak köszönhetően, amit mesél és közben belebújok a kabátomba is.
- Koffein fontos dolog, anélkül egy napot túl se lehet élni, másrészről meg nagyon is megérdemled a hercegnői bánásmódot. Sok jót tesszel az emberekkel. – őszintén csendül a hangom, mert tényleg így gondolom. Nem biztos, hogy képes lennék arra a munkára amit ő csinál. Biztosan nem lehet mindig könnyű meghallgatni másokat, szembesülni netalán azzal, hogy mennyi romlottság létezhet a világban, hiszen ki tudja milyen történeteket hall, viszont kétség se fér hozzá, hogy nagyon tiszteltem őt ezért, hogy kitart és fel is néztek rá. – Már újra dolgozol is, vagy még inkább adsz magadnak időt a teljes gyógyuláshoz? – kíváncsian csendül a hangom, miközben magunk mögött hagyjuk a lakásomat. Tudom, hogy azt mondta már minden rendben van a leleteivel, viszont a korábban meséltek alapján azért őt is megviselték lelkileg az, ami vele történt. Reméltem azt, hogy magának is ad időt a gyógyulásra, nem csak mindig másokon akar esetleg segíteni, hiszen tudom, hogy hatalmas szíve van és olykor pontosan olyan tud lenni, mint én, vagyis hogy másokat könnyedén magunk elé helyezünk.
- Lehet igazad van, de szerintem akadna olyan, aki elítélne emiatt, hogy alig váltam el, máris egy idegen férfi volt a lakásomban, még ha nem is amiatt, amit sokan gondolnának. – komolyan csendül a hangom, mert az emberek szeretnek olyanokat is belelátni egy-egy találkozásba, aminek nincs semmi alapja. Tényleg csak jót beszélgettem egy idegennel, meg hálás vagyok azért, hogy Michel megmentett abból a helyzetből és nem hagyta azt, hogy bajom essen abban az állapotban. Azt is mondhatnám, hogy a vele való találkozás egy lábjegyzet az életem könyvében, vagy valami ilyesmi, hiszen meg se fordult a fejemben, hogy nem sokára ismét a véletlennek köszönhetően egymásba fogunk botlani.
Lassan sétáltam Maddie mellett, hagytam, hogy Kenzo kicsit szaglásszon és élvezze az esti sétát a szellővel karöltve.
Csendesen hallgattam Maddie szavait és el is gondolkodtam kicsit a hallottakon. Néha úgy éreztem, hogy egy bölcs öreganyó veszett el a barátnőmben. Mintha mindig pontosan tudná azt, hogy mit is kell mondania, vagy tennie ahhoz, hogy a másikat megnyugtassa, vagy csak észrevétlenül is a helyes irányba terelgesse az embert. Én legalábbis gyakran így éreztem a közelében. Haloványan elmosolyodtam és már éppen válaszoltam volna, amikor ismét megszólalt. Sietve pillantottam felé és kicsit komorrá vált az arcom, mert pontosan tudtam, hogy neki se lehet erről könnyű beszélni. Szabad kezemmel ha tudtam, akkor megfogtam a kezét és kicsit megszorítottam, talán bátorításként, talán csak a támogatásomat akartam kifejezni, az is lehet, hogy mind a kettőt. Egyszerűen csak ösztönösen cselekedtem.
- Sajnálom, hogy ezen kellett keresztül menned gyerekként. Sokkal jobbat érdemeltél volna. – őszintén csendül a hangom és míg Kenzo szaglászik, addig közelebb lépek hozzá és megölelem őt, majd puszit nyomok az arcára. – Remélem, tisztában vagy azzal, hogy csodálatos és nagyszerű ember vagy, és ezt most nem csak azért mondom, mert úgy szeretlek, mint egy kistesót, hanem tényleg így gondolom. Örülök, hogy nem hagytad azt, hogy a veled történtek miatt kialudjon a benned lakozó fény, mert sokkal szegényebb lenne a világ. – reméltem, hogy nem fog túlzottan furán hatni mindaz, amit most mondtam, de tényleg hálás voltam azért, hogy mi találkoztunk és tényleg csodáltam azt, hogy milyen kedves, barátságos és segítőkész. Ritka manapság az ilyen ember, vagy legalábbis az emberek nem szeretik megmutatni az érző oldalukat, ő viszont ilyen téren kicsit más, legalábbis velem biztosan és esélyesen azokkal is, akik hozzáfordulhatnak segítségért. Utóbbi persze csak tipp, megérzés.  – Sajnálom, hogy miattam most előkerült a múltad eme darabkája, de hálás vagyok amiért megosztottad velem. Tudom, hogy mire gondolsz, csak olykor nehéz pont azokat az embereket figyelmen kívül hagyni, akik között akadt olyan, aki sokat jelentett számomra. – és most nem az exférjemre gondolok. Aprót sóhajtok, majd kicsit meghúzom a pórázt, hogy ideje lenne haladnunk is. Szerencsére a kutyám is kapcsol és folytathatjuk a sétát. – Biztosan idővel menni fog, hogy az ő véleményük vagy pillantásuk se érdekeljen, hiszen itt se érdekel, hogy mit hordanak néha össze rólam. – mert tényleg így van, ha nagy ritkán cikket írnak rólam a munkásságom miatt, akkor is általában maximum jót szoktam nevetni, ha teljesen valótlant állítanak rólam és maximum kérek egy kis helyreigazítást, de különösebben nem szoktam ilyenekkel törődni. – Egyébként ez nem is rossz ötlet, hogy a közelbe is elutazhatnánk. Ez nem is jutott eszembe. – kicsit ugyan megkésve, de azért reagálok arra is, amit még a beszélgetés elején mondott. Amikor elérünk a bolthoz, akkor körbepillantok és bólintok arra, hogy ő fog bemenni.
- Igen, ha van barackos csokijuk, akkor abból kérek, meg jöhet egy epres is. – néha kell egy kis kényeztetés. – Mi addig átmegyünk oda – mutatok a parkos rész felé, hátha Kenzo szeretné elvégezni a dolgát, direkt hoztam zacskót is, hiszen nem hagyjuk hátra semmit se.  Figyelem az éjszakai várost, a sietős embereket, miközben a barátnőmre várok. Mosollyal az arcomon pillantok rá, amikor közeledik felénk.
- Sikerült mindent beszerezned, vagy elnavigáljam magunkat egy másik bolt felé, mert még szükségünk lesz valamire? – kíváncsian pillantok rá és a válaszától függ, hogy melyik irányba is indulok el. Az étterem felé, vagy pedig egy másik bolt felé, ahol beszerezhetjük a hiányzó hozzávalót.
- És van valami terved erre az évre? Például, hogy valahova mindenképpen elszeretnél utazni, vagy esetleg valamit mindenképpen szeretnél megvalósítani? – tényleg érdekelt, hiszen még csak év eleje volt és én szerettem egy-két dolgot előre megtervezni, mármint nem azt, hogy pontosan tudtam azt, hogy mikor is akarok majd elutazni, nyaralni menni – főleg, ha rajtam múlna, akkor nem igazán iktatnék be ilyet -, hanem egyszerűen csak szerettem kitűzni minden évre valamit. Legyen szó valami új dolog megtanulásáról, vagy a lakás átalakításról és stb. Mindig kellett egy képzeletbeli lista, amiről ki tudtam húzni egy-két dolgot, ha teljesítettem az elképzeléseimet.
Ha pedig időközben megérkeztünk az étteremhez, akkor felé nyújtottam a pórázt amennyiben az egyik keze még szabad volt. Ha kellett, akkor elvettem tőle a szatyrot is, hogy meg tudja fogni a pórázt.
- Mit szeretnél enni? Szokásost, vagy inkább valami újat próbálnál ki? – utóbbival se lett volna gond. Simán felhívtam volna videóhívásban, hogy megmutassam mi is a választék. Nem először tennénk így, mert valamelyikünk kutyája miatt nem tudunk bejutni egy helyre.



öltözet



"Will it ever be light again?" - worried the rabbit.
"Even the longest night eventually turns to day." said the ox.

Madelaine Lester-Riggs imádja a posztod

mind álarcot viselünk
Sophie L. Collins
Média
ranggal rendelkezem
★ :
We're gonna be alright • Sophie&Maddie 20e2003075a7c620dc89fb6b65f245532d020806
We're gonna be alright • Sophie&Maddie 0bf566b1ee407f38b2a2652c1911f0918110e970
★ kor ★ :
36
★ elõtörténet ★ :
a few pages from the story of my life
★ családi állapot ★ :
divorced
★ lakhely ★ :
Manhattan
★ :
We're gonna be alright • Sophie&Maddie A59bcb642537e3b2c7e850e5e826ae0292ddf8fb
★ idézet ★ :
“Scars have the strange power to remind us that our past is real.”
★ foglalkozás ★ :
presenter & journalist
★ play by ★ :
Sienna Miller
★ szükségem van rád ★ :
I need pieces of my soul & Kenzo (wise one)
We're gonna be alright • Sophie&Maddie 182a4c598371ee5512b60d59661abf0436aa38b0
★ hozzászólások száma ★ :
90
★ :
We're gonna be alright • Sophie&Maddie 705a8db985eef337011540a1bbc04372017815a6
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
TémanyitásRe: We're gonna be alright • Sophie&Maddie
We're gonna be alright • Sophie&Maddie EmptyHétf. Ápr. 15 2024, 14:01



Sophie vallomása mosolyra késztet és ez abban a pillanatban sem halványul el kevésbé amikor visszamondom, hogy én is, melyet komolyan is gondolok. Gyerekként nem sokszor hallottam ezt a szót és ha Alyssa szájából el is hangzott, akkor sem érződött túl őszintének, hisz anya tettei az ellenkezőjét mutatták. Hank pedig nem volt az a fajta aki kimondja és mellette az sem, aki érezteti is. Amíg kicsi voltam akkor nem volt ennek nagy jelentősége, de ahogyan telt az idő egyre többször merült fel bennem, hogy pontosan miért is lehetett ez. Hank és Alyssa annál jobban nem is különbözhettek volna egymástól mint amit a személyiségük mutat. Csak egy-két információt osztottak meg a megismerkedésükből, de abból ítélve annyi jött le, hogy fiatalok voltak és egyikük sem állt készen a gyereknevelésre. Egy időben az is felmerült, hogy nem is voltak igazán együtt, de a helyzetükben beállt változás - vagyis én - egymás mellé kényszerítette őket. Nem fogom őket felelősségteljesnek nevezni csak mert egyikük sem mondott le rólam, hisz nem telt el úgy nap amikor ne éreztették volna velem a létezésem következményeit. Én voltam mindig is az az ok, aki elvágta fiatalságuk kiteljesedését, és ha még szavakban ez nem is került kimondásra, de attól még ott volt, tisztán és érthetően. Hank teljesen távolságtartó volt velem kapcsolatban, sokszor valóban nyűgként kezelt engem, Alyssa pedig azt bizonygatta, hogy mennyire szeret és hálás értem majd két nap múlva arra ébredtem, hogy ismételten lelépett. Ezek után én is leszoktam arról, hogy szavakban fejtsem ki az érzéseimet, helyette megpróbáltam tettekben éreztetni ennek jelentőségét. Ugyanakkor én sem hittem el ezt könnyedén másoknak, bár túl sokszor nem is hallottam vissza. Sophie szavai épp ezért jól esnek és el is raktározom magamnak ennek hatását, hogy a későbbiekben is örömmel térjek vissza hozzá, mint egy nosztalgikus élményhez amit senki nem vehet el tőlem.
Egyetértek vele abban amit a házzal kapcsolatban mond és ezt egy bólintással ki is fejezem.
- Jó helyük van nekik, szóval igen. - akaratlanul is elém kúszik gondolatban a bajkeverőink képe mielőtt áldásomat adnám Sophie ötletére. - Ez jól hangzik! Az udvar egészen tágas ahhoz, hogy elszórakozzanak ott és Kenzo is biztos élvezné. - lelkesülök fel ennek gondolatára majd magamnak ígéretet is teszek, hogy muszáj erre visszatérnünk. Meg persze Jake-nek is említeni.
Kedvesen rámosolygok és finoman, egyben röviden megingatom a fejemet mellé.
- Bármikor meghallgatlak. - felelem őszintén mielőtt folytathatnám. - Ami pedig a többit illeti, felzárkózunk majd a kihagyott időhöz. Mindkettőnkre ráfér egy kis könnyedség, így ki fogunk használni minden alkalmat. - kötöm a lelkére, de tényleg nem akarom őt ezek után szem elől téveszteni. Tanulok a legutóbbi döntésemből és másképp csinálom majd. Lehetőleg úgy, hogy ezzel ne zárjak ki mindenkit az életemből, ha az akadályt hozó események nem egyeznek meg az elképzeléseimmel. A rossz pillanataink is az életünk része ahogyan az érzések is amiket magukkal hoznak. Semmi szégyellnivaló nincs ebben, még ha ilyenkor szívesen bújnánk is el a saját vackunkba, hogy ne mutassuk a gyengeségeinket. De néhány kapcsolat az ilyen pillanatok által is erősödik. Ez is mutatja, hogy komolyan gondoljuk azt amit kialakítottunk egymással, mert egy olyan énünket fedjük fel, amit titokként őriztünk mások elől. Jake esetében is voltak ebből problémáink, de végül áthidaltuk őket. Most itt a sor, hogy Sophieval is ezt tegyük.
A sütemény készítés csak egy hirtelen jött ötlet a részemről, bár az édességre nehezen mondok csak nemet, érkezzen a nap bármelyik szakaszában is a kérés. Örülök annak, hogy Soph beleegyezik ebbe és még ki is egészíti az ő elképzelésével.
- Nem vagyok én semmi jól elrontója. - mosolyogva jelzem azt, hogy nincs ellenemre ha egy kicsit feldobjuk az ízeket. Én olykor gyümölcsökkel pakolom tele, mert imádom a gyümölcs és csoki íz kombinációját, de ez a verzió is kedvemre van. Így hát össze is szedjük magunkat az induláshoz, meg Kenzot is akit nincs szívünk magára hagyni.
Elnevetem magamat a megjegyzésén és gyengéden vállat is vonok erre.
- Az sosem probléma. Legalább tudjak mire van szükséged. - próbálom neki prezentálni ennek jó oldalát is. - Velem ugyanez van a rendelőmmel szembeni kávézóval, de nagy előnye, hogy mindig kapok fahéjszórást a latte-m tetejére és értesítenek ha új ízek érkeznek. Hercegnői bánásmódba részesülök egy koffein birodalomban. - halk nevetéssel reagálom le ezt mielőtt magunk mögött hagynánk Sophie otthonát.
Útközben szóba kerül az idegen lovagja, én pedig tekintetemet egy pillanatra az ő arcvonásai felé irányítom.
- Csak jó emlékekkel jöttél ki belőle, így nem is szabad bánni. Kellett valami, hogy kikapcsold az agyadat. Senki sem hibáztatna ezért. - aprót sóhajtok emiatt, de ettől még tartom magamat a véleményemhez.
- Idővel biztosan. Próbáld meg fokozatosan hozzászoktatni magadat a visszatéréshez. Utazz el a közelbe, ha nem is pont haza és találkozzatok ott a családoddal, mint valami köztes megoldás. Vagy nézz ki egy programot és menj céllal, ha úgy érzed nehezen érintene mások véleménye. De bármi is történt, csakis rád tartozik és nézz magadra, kijöttél belőle. Ez jó dolog, és akármi is vár ott rád az meg sem közelíti majd ennek súlyát. - gondolkozok el ezen. - Sokszor nem beszélek anyáról, tudom, de vele kapcsolatban mindenki tudta hogy mit művel odahaza Phillybe. Mármint hogy ki-be rohangál az életünkből és a függőségekkel is tisztában voltak, bár soha nem közöltük ezt senkivel, viszont mindenki kialakította a saját maga verzióját vagy amibe hinni akart. A nap végén viszont csak az számított mi hogyan éljük ezt meg és semmi más. Akik mellettünk álltak ebben, azoknak nem kellett a beavatásunk, akik pedig nem, nekik az is kevés lett volna. Hank valóban nem volt jó férj, sem apa, de amit hangoztattak róla Alyssa miatt az egyik sem volt igaz. Én csak azt akarom ezzel mondani, hogy mikor visszamész azzal törődj te mit érzel és ne azzal hogyan reagálnak majd rád. - osztom meg vele gondolataimat, majd ki is szúrom a korábban említett boltot alig pár lépésnyire tőlünk. - Én majd bemegyek és beszerzem a sütihez a hozzávalókat. - jelentem ki közben fejben futom végig a receptet. - Hozzak neked valamit? - kérdezek rá, hátha valami sós nasira szüksége lenne vagy bármire ami odabent található.  

sophiemaddie








Sophie L. Collins imádja a posztod

mind álarcot viselünk
Madelaine Lester-Riggs
Egészségügy
ranggal rendelkezem
★ :
We're gonna be alright • Sophie&Maddie 935a042cf4e74c87af9651e1f5dd8a7754a297eb
We're gonna be alright • Sophie&Maddie 8073195a7d983132782e31e7c05867b432221347
★ kor ★ :
34
★ elõtörténet ★ :
If chaos is a work of art
then my heart is a masterpiece
★ családi állapot ★ :
We're gonna be alright • Sophie&Maddie 6c31ba6d7c2e4781f116a390d655c2b37c0e4f45
I never minded being on my own
Then something broke in me
and I wanted to go home
To be where you are ♡
★ lakhely ★ :
Manhattan
★ :
We're gonna be alright • Sophie&Maddie 1fd0a01867cef9ebef2d5b13cdb1f62cd6aaed3d
★ idézet ★ :
• Hello, I am Madelaine, your personal healthcare companion. On a scale of one to ten, how would you rate your pain? •
★ foglalkozás ★ :
pszichológus
★ play by ★ :
✿ margot elise robbie ✿
★ hozzászólások száma ★ :
396
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
TémanyitásRe: We're gonna be alright • Sophie&Maddie
We're gonna be alright • Sophie&Maddie EmptyCsüt. Márc. 21 2024, 09:23


- Szeretlek! – őszintén csendül a hangom, mert tényleg így volt. Lehet nem állandóan hangoztattam, de a tetteim és az, ahogy viselkedtem vele mindig csak ezt erősítette. Most viszont úgy éreztem, hogy ki akarom mondani ezt a szót. Tényleg szeretem őt, ahogy egy nővér szereti a húgát. Hálás voltam mindazért amit értem tett az elmúlt hosszú percekben. Meghallgatott, nem küldött el a búsba, hogy nem süket fülekre találtak a szavaim, hanem megértett és támogatott. Nagyon hálás voltam azért, hogy a külön töltött idő ellenére is úgy fordult felém, mintha valójában egyetlen egy percet se töltöttünk volna külön. Vannak barátságok, amiket egy ilyen eset megtépázna, de úgy éreztem, hogy nálunk a mostani találkozónak köszönhetően csak még inkább elmélyült.
Mosollyal az arcomon fürkészem őt, amikor ismét ráterelődik a beszélgetés. Tényleg érdekel minden kis apró részlete az életének, na jó, csak bizonyos fokig, akad olyan, amit nem biztos, hogy szívesen hallanék. Örültem annak, hogy a megannyi rossz után tényleg boldognak látom őt, és annak is, hogy sikerült egy rendes fickót találnia, aki szereti és vigyázni fog rá.
- Az is már félsiker, azt szokták mondani, hogy minden kezdet nehéz. – pláne levetkőzni egy régi szokásunkat és egy másikat elsajátítani. Nehéz a változás, de nem lehetetlen. Én legalábbis ebben hittem, meg abban is, hogy teljesen viszont senki se tud megváltozni. – Amíg örömödet leled benne, addig szerintem ez teljesen rendben van. – bátorító mosolyt küldök felé, mert tényleg így van. Az a lényeg, hogy örömmel és lelkesedéssel csinálja, ha már kényszer, pótcselekvés lenne nála, akkor kicsit kezdenék aggódni, de úgy éreztem, hogy erről szó sincs.  – Remekül hangzik. Gondolom a kutyák is örülnek. – tényleg, most mennyi kutyájuk is van? Ha jól rémlik, akkor Jakenek is van, vagy tévednék?  Kenzora siklik a pillantásom, majd újra vissza a szőkeségre. – Ha gondolod, akkor egyszer szervezhetnénk valami közösprogramot a kutyáknak is. Rég látták már ők is egymást. – biztos vagyok abban, hogy Kenzo is nagyon élvezni, ha újra láthatná a pajtiját, pajtijait.
Könnyedén elnevetem magam azon, amit mond és játékosan megingatom a fejemet. Jó érzés volt kicsit bolondozni, még ha kicsit úgy is éreztem, hogy tényleg azon túl, amit elmeséltem nem igazán tudok mit mesélni Michellel kapcsolatban. Jó volt, kellemes volt és biztosan még mostanában gyakran eszembe fog jutni, hiszen világitótorony volt a sötétségben, de attól még csak egy idegen volt. Nem voltam már tinédzser, hogy ennyi után ábrándos kislánnyá változzak. Tekintve azt is, hogy nagy esélyt láttam arra is, ha egyszer netalán létezik még olyan férfi ezen a földkerekségen, aki képes lenne felkelteni az érdeklődésemet, azzal is sokkal óvatosabb lennénk, mint hajdanán voltam. Egyszer már csúnyán megégettem magam, nem vágytam még egyszer hasonlóra, mint amin Holdennek köszönhetően mentem át. Lassan járj, tovább élsz és hiába voltam egyedül az elmúlt 10 évben is, időt akartam adni magamnak, hogy újra rátaláljak magamra és feldolgozzam mindazon a sebeket, amikről igyekeztem az elmúlt évtized alatt nem tudomást venni.
- Köszönöm, hogy meghallgattál és megértesz. – hálásan pillantottam rá. Örültem annak, hogy nem rágta a fülemet amiatt, hogy már pedig fel kellene keresnem a fickót. Ha így is lenne, akkor se sok esélyt látnék rá. Hiába vannak kapcsolataim, igazából szinte semmit se tudok róla, ebben az országban meg a tengerészgyalogosok száma nem kevés. Mindegy is, mert nem állt szándékomban kutakodni utána. Ahogy Maddie is mondta ez most csak egy kellemes emlék volt és nem több. Néha ennyi is elég.
- Hiányzott már ez a bolondozás és beszélgetés. – ismerem be a válaszát hallva, miután a sütikészítésre terelődik a szó, meg játékosan a szökésitervek kerülnek említésre. Lehet felnőttek vagyunk, de attól még mindenkinek kell az életébe egy kis játékosság, ha túl komolyan vesszük az életet, akkor előbb vagy utóbb agyon fog nyomni.
Benedvesítem az ajkamat, nagyon is jól hangzik, hogy mit is szeretne készíteni.
- Remekül hangzik, egy gond van csak, hogy még nincs kész. – picit elkuncogom magam és feltápászkodom, mert egyértelmű, hogy szeretem. – Esetleg vehetnénk kindert is és csinálhatnák pár olyat is, amibe belesütjük azt. – imádtam azt a csokoládét. Nem tudom, hogy ő mennyire rajong érte, de én szívesen tennék egy próbát. Ha muffinban is jó, akkor csak nem lesz most se gond.
Bólintottam arra, amit mondott, majd elvettem Kenzo szájából a pórázt, hogy rárakjam, aztán belebújtam a kabátomba és csizmámba is. Sálat is tekertem a nyakam köré, mert hideg volt kint. Felkaptam a táskámat, és ha ő is indulásra készen volt, akkor kisétáltam a házból és bezártam mögöttünk az ajtót.
- Sajnos meg. Ne lepődj meg, ha már név szerint fognak köszönteni. – és ez nem amiatt volt, mert minden reggel a tévében szerepelek, hanem mert gyakori vendég voltam az üzletben. Szerettem a különféle csokoládék között válogatni, meg szerettem a kóstolókat, amik mindig változatosak voltak.
Ha Maddie hagyta, akkor belekaroltam, miközben hagytam Kenzot is szimatolni, meg hogy élvezze a sétát. Nem rohantunk sehova se.
- Így belegondolva egyáltalán nem bánom hajdanán azt a zűrös estét. Lehető legjobban alakult minden. Nem kizárt, hogy tényleg igaz, hogy minden rosszban van valami jó. – természetesen a megismerkedésünk estéjére utaltam mosollyal az arcomon, miközben kikerültük az embereket.
Habozok, mert nem igazán akarom újra erre terelni a beszélgetést, de még is újra és újra felsejlik elmémben a kérdés. Nagyon is érdekel, hogy ő mit gondol erről, így végül még is megszólalok és remélem azt, hogy nem fogja bánni azt, hogy ilyet kérdezek.  
- Szerinted most, hogy lezárult végre eljöhet az az idő is, hogy haza fogok tudni menni? – Persze, erre senki se tudhatja igazán a választ, de érdekel, hogy ő mit is gondol róla. Tudja, hogy mennyire hiányzik a ranch, ahogy azt is, hogy amióta eljöttem nem tette be a szülővárosomba a lábamat a történtek miatt. A családom jött mindig látogatóba, vagy együtt mentünk valahova nyaralni. Hiányzott Texas, de egyelőre még nyuszi voltam szembe nézni az ottani emberekkel és történésekkel.




öltözet



"Will it ever be light again?" - worried the rabbit.
"Even the longest night eventually turns to day." said the ox.

Madelaine Lester-Riggs imádja a posztod

mind álarcot viselünk
Sophie L. Collins
Média
ranggal rendelkezem
★ :
We're gonna be alright • Sophie&Maddie 20e2003075a7c620dc89fb6b65f245532d020806
We're gonna be alright • Sophie&Maddie 0bf566b1ee407f38b2a2652c1911f0918110e970
★ kor ★ :
36
★ elõtörténet ★ :
a few pages from the story of my life
★ családi állapot ★ :
divorced
★ lakhely ★ :
Manhattan
★ :
We're gonna be alright • Sophie&Maddie A59bcb642537e3b2c7e850e5e826ae0292ddf8fb
★ idézet ★ :
“Scars have the strange power to remind us that our past is real.”
★ foglalkozás ★ :
presenter & journalist
★ play by ★ :
Sienna Miller
★ szükségem van rád ★ :
I need pieces of my soul & Kenzo (wise one)
We're gonna be alright • Sophie&Maddie 182a4c598371ee5512b60d59661abf0436aa38b0
★ hozzászólások száma ★ :
90
★ :
We're gonna be alright • Sophie&Maddie 705a8db985eef337011540a1bbc04372017815a6
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
TémanyitásRe: We're gonna be alright • Sophie&Maddie
We're gonna be alright • Sophie&Maddie EmptyHétf. Márc. 18 2024, 19:31



Úgy tűnik mindketten egy kicsit kezdünk megnyugodni a kezdetekhez képest. Lassan már egyikünk szavait sem határozza meg a bűntudat, hogy magára hagytuk a másikat most hogy mindketten elmondtuk miért is történt ez. Az életünket érintő helyzetek befolyásolóan hatnak a döntéseinkre és sokszor nem úgy jönnek át másoknak ahogyan mi azt valóban szeretnénk. Velünk is megesett, de sikerült megbeszélnünk és ennek örülök. Legalább okulhatunk ebből, hogy máskor másképpen csináljuk majd és ez már egy biztató kezdet. Ettől még igyekszem azt éreztetni Sophieval, hogy a mai beszélgetésünk nem csak egy egyszeri alkalom. Nem egy a sok 'védem magamat' szitu közül, hogy aztán újra megismételjem ugyanezt amikor már sikerült a bocsánatát elnyernem. Nem, én valóban éreztetni akarom vele, hogy itt vagyok és ebből az elhatározásból születik a felajánlásom is.
- Rendben, ahogy neked kényelmes. - mosolyodok el ezután már nem akarok semmit sem ráerőltetni. Ez az a helyzet ahol neki kell meghatároznia mit érez komfortosnak vagy túl soknak, nekem pedig csak annyi a dolgom, hogy alkalmazkodom ehhez bárhogy is döntsön. - Azt azért megjegyezném, hogy nem foglak megunni. - mellékesen, de őszintén fejtem ki ezt. Sophie nem az érzelmileg fárasztó kategória - léteznek ilyenek, előfordul - így bármikor szívesen töltöm vele az időt akár telefonon is. Ettől még nem erősködök vele, hogy a saját elképzelésemmel győzködjem, hanem tiszteletben tartom a döntését.
A vàlása mellett az én életem alakulása is szóba kerül, közöttük pedig a költözés is. Megosztom vele a módszereimet, ám a visszakérdezése után félig tanácstalanul ingatom egyik majd másik irányba fejemet.
- Folyamatban van az elsajátítása, de már legalább belekezdtem. - kuncogok fel halkan mielőtt folytatnám. - Csak apróságok, amiket épp észreveszek. Valójában már sok, inkább magamnak csinálom az elfoglaltságot. - válaszolok. - Kert nincs, de egy egészen szép kis udvarunk igen. - teszem még hozzá miközben lelki szemeim előtt megelevenedik előttem az otthonunk amit egyszer bemutathatok majd Sophienak is, amint összeegyeztetjük a napjainkat.
Az új ismeretségének elemezgetése felpörgeti a kíváncsiságomat amely egyből a gázra tapos az elhangzott információk miatt. Nevetve fogadom Sophie leírását amikor is azt boncolgatja milyen is lennék nyomozóként.
- Klasszikus. Majd gyakorlom nagy bevásárlások közben. - mosolygok jókedvűen, hisz másképpen amúgy sem lenne erre merszem, főleg nem arra, hogy én most így idegenben felkeressem Sophie váratlanul jött társaságát. A gondolat mindenesetre szórakoztató számomra és amikor úgy érzem akkor rá is játszom erre. De ez csak kettőnk között marad, olyan cukkolódó szinten, mert a szavaiból ítélve ő ezt nem éli meg ennyire könnyedén és nem is gondolja, hogy ennél mélyebben bele kellene mennie. Megértem őt, hisz a tinta még alig száradt meg a válási papírjain és bármennyire hasznos tud lenni a figyelemelterelés, a legtöbb esetben nem az oldja meg a problémát, ha egy másik kapcsolatba ugrunk bele amikor épp csak érzelmileg túléltük az előzőt, de még nem tettük túl magunkat rajta. Azok általában sosem vezetnek semmi jóra vagy maradandóra. Korábban tartottam magamat ahhoz, hogy amíg nem vagyok elégedett a saját érzelmi világommal addig nem húzok magammal senkit sem. Az én esetem viszont más volt, hisz nem egy régmúlt kapcsolatot gyászoltam - volt idő amikor azt is - hanem a másokba vetett bizalmamat. Jake esetében sem volt ez egyszerű, mert mihelyst úgy éreztem, hogy ez jó is lehetne, akkor felszínre tört bennem az önszabotáló művész és menekült ahogyan csak bírt. Mostanra viszont úgy érzem együtt gyógyulunk és építkezünk a közös életünkben, hogy egy jobbat hozzunk létre, mint ahonnan jöttünk.
Sophienak most időre van szüksége meg arra, hogy önmagával is eltöltsön egy kis időt, mert ez eddig elmaradt. Ettől még örülök amiért ez a férfi képes volt egy kis időre kihúzni őt a gondolataiból és mosolyt csalni az arcára.
- Valóban csinálunk ilyet, ebben igazad van. - bólintok egy aprót és egyetértően. - De ha még ez is történik, akkor sem kell rosszul érezned magad emiatt. Ha majd egyszer úgy gondolod akkor felkeresed. Addig pedig megmarad ez egy jó emléknek. - nem is beszélem le róla, de bátorítani sem fogom. Amikor ő maga készenáll, akkor meghozza a számára megfelelő döntést.
Az ajànlatomba beleegyezik, én pedig jót mosolygok megjegyzésén.
- Eszembe sem jutott. - védem be magamat az egyből. - De ha nem bánod akkor most szépen kidobálok néhány szökési tervet a kukába. A terveinkhez természetesen ez nem kapcsolódik. - szórakozok ezen tovább, majd nagy nehezen feltornászom magamat az eddig kényelmet nyújtó földről, mielőtt elgondolkozhatnék a kérdésén.
- Browniet ennék szívesen. Valami csupa csokisat eperrel vagy meggyel. - nyalom meg kicsit az ajkamat ennek gondolatára. - Azt szereted? - kérdezek rá azért, mert ismerek olyanokat akiknek nem annyira jön be ez a tömény csokis világ. Evan például egy ilyen, aki mellettem dolgozva nem egyszer jegyezte meg, hogy nem érti hogyan tudom megenni. Szerencsémre több marad nekem.
- Nekem jó így. Akkor beszerezzük a süti hozzávalókat, aztán hazafelé elvitelre rendelünk valami menüt is. - mondom fel neki és magamnak is a tervet. - És közben felváltva egyikünk kint marad Kenzoval. - pillantok a kis potyautasra, akit egyből megsimogatok miután felkaptam a táskámat, Sophie pedig szerzett egy szatyrot is amibe pakolhatunk.
- Megvan még az a kis üzlet a közelben ami tele volt ilyen különleges csokikkal? - egy ideje már nem jártam a környéken és idefelé jövet sem igazán figyeltem a helyet, ezért is érdeklődöm. Viszont ha megvan, akkor ott mindent be tudunk venni a sütihez meg Jake-nek is tudok vinni valamit haza.

sophiemaddie








Sophie L. Collins imádja a posztod

mind álarcot viselünk
Madelaine Lester-Riggs
Egészségügy
ranggal rendelkezem
★ :
We're gonna be alright • Sophie&Maddie 935a042cf4e74c87af9651e1f5dd8a7754a297eb
We're gonna be alright • Sophie&Maddie 8073195a7d983132782e31e7c05867b432221347
★ kor ★ :
34
★ elõtörténet ★ :
If chaos is a work of art
then my heart is a masterpiece
★ családi állapot ★ :
We're gonna be alright • Sophie&Maddie 6c31ba6d7c2e4781f116a390d655c2b37c0e4f45
I never minded being on my own
Then something broke in me
and I wanted to go home
To be where you are ♡
★ lakhely ★ :
Manhattan
★ :
We're gonna be alright • Sophie&Maddie 1fd0a01867cef9ebef2d5b13cdb1f62cd6aaed3d
★ idézet ★ :
• Hello, I am Madelaine, your personal healthcare companion. On a scale of one to ten, how would you rate your pain? •
★ foglalkozás ★ :
pszichológus
★ play by ★ :
✿ margot elise robbie ✿
★ hozzászólások száma ★ :
396
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
TémanyitásRe: We're gonna be alright • Sophie&Maddie
We're gonna be alright • Sophie&Maddie EmptyKedd Márc. 12 2024, 15:25


Rövid időre a némaságot választom és elgondolkozom azon, amit mond, mert van benne igazság. Gyakran ott lappang a felszín alatt az, hogy pontosan tudjuk mi is lenne a helyes vagy mire is lenne szükségünk, csak valahogy vakok vagyunk észrevenni a zűrzavar és a félelmeink közepette. Végül mosollyal az arcomon pillantok rá.
- Igen, azt hiszem tényleg így van. – arról nem is beszélve, hogy olykor ott bukik meg a dolog, hogy önzőnek érezzük magunkat akkor, ha aszerint cselekszünk, ami számunkra jó és végre egy kicsit önmagukkal törődünk, nem pedig azzal, hogy másoknak mi a jó vagy mit is várnak el tőlünk.
Maddie támogatása sokat jelent, ahogyan az is, hogy meghallgat. Tényleg hittem abban, hogy magányra van szükségem, hogy úgy jobb lehet, de tévedtem és ezt nem is vagyok rest beismerni önmagamnak. Néha azt hisszük, hogy legalább önmagunkat ismerjük és legalább azt tudjuk, hogy mire is van szükségünk, de aztán pontosan úgy hibázunk, mint olykor egy baráttal szemben. Néha talán egy barátot is könnyebb megérteni és kiismerni, mint önmagunkat. Ötletének köszönhetően boldogság szikrái megcsillannak a szemeimben, ahogyan őt fürkészem. – Köszönöm, ez talán tényleg jó lenne, de lehet eleinte inkább azt mondanám, hogy heti egyszer, mielőtt még a fejemre unnál, vagy a siránkozásaimra. – kicsit elnevetem magam és a szememet is megforgatom, mert tudom, hogy nem unna rám, de abban is biztos voltam, hogy lesznek még olyan pillanatok az elkövetkező hetekben, amikor újra zuhanni fogok. A gyógyulás sajnos nem csettintésre történik meg és hiába látjuk olykor a fényt, attól még ugyanúgy néha a sötétség visszaránt minket, de legalább már tudtam, hogy van remény és azt is, hogy szép lassan ki fogok tudni mászni ebből a gödörből is, amibe a múltam és a jelenem lökött.
Látom, hogy mennyire boldog Maddie, ahogy a közös otthont említi, vagy Jake kerül szóba, ez pedig az én szívembe is melegséget csempész, hiszen nagyon is örülök a boldogságának. Soha nem értettem azt, hogy az emberek miért nem tudnak örülni mások örömének, pedig szerintem másokat boldognak látni – főleg azokat, akik közel állnak hozzánk –nagyon is csodálatos dolog. Nagyon reméltem, hogy a boldogság sokáig az élete része lesz. Mosollyal az arcomon figyeltem őt, majd elkuncogtam magam azon, amit mondott.
- És ezt tényleg be is tudod tartani? Mert nekem sose szokott menni, pedig próbálkozom vele. – jókedvűen csendül a hangom, mintha hosszú percekkel ezelőtt nem éppen a lelkemet sírtam volna ki, de ő ilyen hatással van rám. Ő a fénysugár a borult égen, aki képes kicsit szerte oszlatni a sötétséget és fényt, boldogságot csempészni a megtört lelkembe. Nagyon szerencsésnek érezem magam, hogy ilyen barátom van, mint ő. – És hogy érzed, sok még a teendő? Tényleg, kert van? – kíváncsian csendül a hangom, miközben a barátnőmet fürkészem.
Hiába nem tulajdonítottam túlzottan nagy jelentőséget a férfival való találkozásnak, mármint nem változtam ábrándos nővé, mint valami romantikus limonádéban, akkor is úgy éreztem, hogy valakivel szeretném megosztani. Még akkor is, ha semmi értelme nem volt, vagy éppen egyértelműen felelőtlen voltam, amiért ennyire nyugodtan viselkedtem egy idegen közelében. Az pedig, hogy Maddie ennyire rápörgött az egészre, valahogy csak még inkább előcsalta a jókedvemet és mosolyomat. Egy pillanatra még elfogott az az érzés is, mintha csak visszarepültünk volna az időben és újra tinédzserek lennénk. Igen, a lelkesedése kicsit ragadós volt, kár is lenne tagadni.
- Rendben, de akkor szerzünk neked egy ballonkabátot, egy rozoga autót és mindenkihez vissza kell menned azzal a szöveggel, hogy „Csak még egy kérdés”. – hangom jókedvről árulkodott és a végére kicsit el is nevettem magamat, mert egyértelmű volt, hogy egy régi klasszikust próbáltam megeleveníteni, mármint Columbot. Nagyon szeretem azt a sorozatot, de az is lehet, hogy ő nem ismeri. Tényleg, lehet ez lesz az egyik új programom, hogy szép lassan újra nézem az összes részt.
- Ez is igaz, de ő akkor is csak egy idegen, még ha abban a pillanatban valahogy nem tűnt teljesen annak. – kicsit tanácstalanul rántom meg a vállaimat, mert szeretném azt hinni, hogy az elmúlt évek alatt a munkámnak köszönhetően jobb emberismerővé váltam, mint korábban, de azért még olykor engem is érnek meglepetések. Kicsit elhúzom a számat, aztán lemondóan sóhajtok és megadóan felemelem a kezemet. – Ebben igazad van, csak néha talán pont direkt keressük a rosszat a másikban, hogy legyen még több okunk azt mondani, hogy miért is lenne jobb, ha nem látnánk valakit többé. – talán részben én is ezt tettem, mert valahol mélyen legbelül éreztem azt, hogy hiába nem kapott el semmi rajongás a férfi iránt, ahogy ábrándozás se, attól még szívesen találkoznék vele és beszélgetnék még. Kellemes társaság volt, és talán olykor ennyi pont elegendő, hogy valaki mellett kicsit jól érezzük magunkat és jót tudunk beszélgetni. Nem mindig kell ennél több, vagy beleképzelni olyan dolgokat, amik valójában jelen sincsenek.
- Igen, ez azt hiszem a tökéletes megfogalmazása az egésznek. – játékosan kicsit meglöktem őt a vállaimmal, mert magam sem gondoltam volna, hogy elegendő lesz pár napnak eltelnie és újra látni fogom Michelt, mert ha Maddie nem is, de a kutyám nyomozónak áll és úgy dönt, hogy a nyomába fog eredni.
Elgondolkozom az ötleten, aztán mosollyal az arcomon szólalok meg.
- Remekül hangzik, de a takarítást se fogod megúszni, hiába az én konyhám lesz a bűntény helyszíne. – persze csak ugratom őt, majd lassan felállok, ha kell, akkor a kezemet nyújtom felé, hogy felhúzzam, majd Kenzora pillantok, aki szintén feláll, hogy a nyomunkba szegődjön. – Van is ötleted, hogy milyen süteményt készítenél? – kíváncsian fürkészem őt, miközben elindulok a konyha felé a fánkos dobozzal, lerakom a pultra és megmosom a kezemet. – Ha már itt tartunk, akkor akár főzhetnénk valami normális kaját is. Mostanában nem igazán ettem, tudod, a munkamániások egyik ismérve, hogy szinte levegőn élnek. – lebiggyesztem az ajkamat, mert tényleg kicsit elhanyagoltam ilyen téren magamat. Szívesen ettem volna valami végre valami normális kaját is. – Hmm, talán útba ejthetnénk a kedvenc falatozónkat is, hátha van még a kedvenc kajánkból. – dobom be ötletnek, mert akkor azt készen vesszük, a desszertet meg majd mi készítjük el. Amikor pedig elkezdünk öltözködni, akkor Kenzo megjelenik pórázzal a szájában, mint aki tudatni akarná azt, hogy nélküle aztán nem mehetünk sehova se. Jót mosolyogok ezen, miközben a barátnőmre pillantok, hogy szerinte jöhet az uraság, vagy inkább hagyjuk most itthon.


öltözet



"Will it ever be light again?" - worried the rabbit.
"Even the longest night eventually turns to day." said the ox.

Madelaine Lester-Riggs imádja a posztod

mind álarcot viselünk
Sophie L. Collins
Média
ranggal rendelkezem
★ :
We're gonna be alright • Sophie&Maddie 20e2003075a7c620dc89fb6b65f245532d020806
We're gonna be alright • Sophie&Maddie 0bf566b1ee407f38b2a2652c1911f0918110e970
★ kor ★ :
36
★ elõtörténet ★ :
a few pages from the story of my life
★ családi állapot ★ :
divorced
★ lakhely ★ :
Manhattan
★ :
We're gonna be alright • Sophie&Maddie A59bcb642537e3b2c7e850e5e826ae0292ddf8fb
★ idézet ★ :
“Scars have the strange power to remind us that our past is real.”
★ foglalkozás ★ :
presenter & journalist
★ play by ★ :
Sienna Miller
★ szükségem van rád ★ :
I need pieces of my soul & Kenzo (wise one)
We're gonna be alright • Sophie&Maddie 182a4c598371ee5512b60d59661abf0436aa38b0
★ hozzászólások száma ★ :
90
★ :
We're gonna be alright • Sophie&Maddie 705a8db985eef337011540a1bbc04372017815a6
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
TémanyitásRe: We're gonna be alright • Sophie&Maddie
We're gonna be alright • Sophie&Maddie EmptyVas. Márc. 10 2024, 22:06



A velünk történtekből ítélve határozottan állítom, hogy mindkettőnkre ráfér majd egy közös program, ahol nem kell állandóan ezekre az időszakokra gondolnunk vagy annak kellemetlenségeit felidéznünk. Ahol elég csak arra figyelnünk, hogy mi a jó nekünk és mi az ami segít kikapcsolódni és csak erre koncentrálni. Örülök, hogy Sophie érzései most kölcsönösek ezzel kapcsolatban, mert az elmúlt hónapokban neki sem volt lehetősége figyelmen kívül hagyni a gondolatait bármennyire is szerette volna. Innentől kezdve viszont lépésekben jobb lesz neki is, míg nem egy nap úgy kel majd fel reggel, hogy nem ez az esemény fogja befolyásolni a hangulatát és a döntéseit.
Sokat beszélgetünk az érzéseiről és ennek ténye megnyugtat. Nem azért, mert a hivatásomnak fényében elemezni kívánom őt, hanem azért, mert így tudom, hogy nem csak magában őrlődik. Így is rengeteg kételybe avat be, én pedig igyekszem ezeket átbeszélni vele abban reménykedve, hogy a meghallgatásán kívül másféle segítséggel is szolgálhatok. Az olykor arcán megjelenő mosolya pedig elég bizonyíték arra, hogy bármelyiknek is érzi nagyobb szükségét az működőképes.
- Ha engem kérdezel, szerintem ezt pontosan senki nem tudja. De úgy tapasztaltam, hogy néha érezzük mi a helyes és bármilyen bizonytalansággal is küzdünk közben, idővel az előbbi felülírja majd. - gondolkozom el ezen valahol azt éreztetve vele, hogy nem érdemes emiatt idegeskednie. Sajnos nincs az emberekhez egy fél perces összefoglaló ami megmutatná nekünk mit várhatunk a másiktól, de a közösen eltöltött idő alatt úgyis választ kapunk a kérdéseinkre.
- Na látod, ez már egy nagyon jó ötlet! - mosolygok rá biztatóan. - Jót fog tenni neked a kimozdulás, az meg főleg hogy Kenzo is ott van melletted közben. - pillantok a kutyus felé, majd vissza Sophiera. - Ami a csendet illeti.. ha szeretnéd kiválaszthatunk naponta egy időpontot amikor beszélünk telefonon egymással, még ha éppen a találkozó nem is jön össze. A rendszeresség nem rossz és segít abban is, hogy ne legyél mindig egyedül. - ajánlom fel, de a végső döntést most rábízom.
A közös otthon ténye most egy izgalmas szakasza az életemnek és ha valaki lehetőséget ad rá, akkor végtelenségig tudom sorolni mit gondolok ezzel kapcsolatban. Kezdve a Jake iránti érzéseimmel, folytatva a kapcsolatunk jelentőségével, hogy aztán áttérjek mivel foglalom el magamat otthon. Sophiet is ezzel nyaggatom most, hisz bármilyen témából nagyon gyorsan át tudok térni erre és amint ez megtörténik, az a boldog mosoly egyből az arcomra varázsolódik amivel mostanában egyre többször találkozom. Régebben csak haloványan tudtam elképzelni egy ilyen jövőt, de általában nem foglalkoztam vele. Most viszont olyan mintha mindig is az életem részét képezte volna ez a tudat, ez a kimondatlan vágy az igazi család iránt. Van benne valami természetes és jó, amitől biztos vagyok abban az útban amerre tartunk.
- Ez is sokszor megesik. - vallom be és el is nevetem magamat mellé. - De megfogadtam magamnak, hogy egyszerre csak egy dolgot csinálok és nem kezdek bele közbe öt másikba, mert ebből szokott a katasztrófa lenni. - a fejemet ingatom szétszórt viselkedésem miatt. Még csak a gyakorló fázisban vagyok, de legutóbb egészen jól ment.
Az új ismeretségének részleteit úgy iszom magamba, mintha percek múlva Sophie arra kérne majd, hogy mondjam vissza őket. És ha még ez nem történik meg attól a kíváncsiságomnak nem tudok gátat szabni, így kérdésekkel bombázom őt. Látom rajta, hogy ez az élmény összezavarta és nem feltétlenül a rossz értelemben. Van valami a hangjában akkor amikor kifejti mennyire jókat beszélgetett vele, még ha szerintem ő se lát bele több értelmet annál. Egyszeri alkalom, de olyan amire általában évekig emlékszünk majd és ott ismételgetjük, mint valami nosztalgiát magával hozó jóleső emléket. Én viszont rá vagyok pörögve arra, hogy ez a történet itt ne érjen véget. Ne így, ne csak ennyivel.
Halk kuncogással fogadom az engem ért vádakat és ártatlanul megemelem két kezemet.
- Ugyan, miből gondolod? - a fejemet ingatom megcáfolva a szavait, de a mosoly ott tündököl az arcomon. - Viszont tudod csak egy szavadba kerül és örömmel változtatok ezen az álláspontomon. - jegyzem meg mellékesen és félvállról. Hát persze, hogy szívesen járnék utána ki lehetett ő, milyen szándékai vannak vagy mennyire kell féltenem tőle Sophiet. És ha mégsem kell, akkor jön a kapcsolati státusz és a lehetséges tervei vele. Ezeket csak akkor tudom meg, ha egy kicsit utánajárok ennek a különleges helyzetnek.
- Ez ebben a formában való igaz és nagyon is félelmetes tud lenni egy idő után így vélekedni mindenkiről. - játszom el ennek hosszabb hatásával. - De ha végig futok még egyszer az estéden, akkor meg kell mondjam eléggé sok lehetősége nyílt volna ezt bebizonyítani. - apró és elgondolkozó hümmögéssel reagálok erre, majd felfogom milyen irányba haladunk így gyorsan megrázom csak a fejemet. - Viszooont elkalandoztunk és ideje visszakanyarodni, meg megállni a ténynél, hogy normális volt. - mosolyodok el ártatlanul. Még csak az hiányzik, hogy a frászt hozzam Sophiera. A túlzott elővigyázatosságnak is megvannak a hátulütői, ha csak a rossz fejleményeket keressük a másikkal kapcsolatban.
Elgondolkoztatnak a szavai melyekre együttérzéssel biggyesztem le ajkaimat.
- Akkor maradjunk csak ennyiben, hogy ő egy érdekes fordulat volt az életedben, akinek örülünk, hogy ott volt és épségben hazahozott. Aztán meg talán egyszer úgy alakul, hogy újra találkozni fogtok. - foglalom össze így, aztán egy pillanatra körül majd az időre nézek.
- Nincs még késő és megkívántam valami sütit. Van kedved egy kicsit kimozdulni a hozzávalókért majd összedobni valami finomat? - érdeklődök tőle, mert igen, a sütés a másik ami mostanában lefoglal otthon a rendezkedés mellett.

sophiemaddie








Sophie L. Collins imádja a posztod

mind álarcot viselünk
Madelaine Lester-Riggs
Egészségügy
ranggal rendelkezem
★ :
We're gonna be alright • Sophie&Maddie 935a042cf4e74c87af9651e1f5dd8a7754a297eb
We're gonna be alright • Sophie&Maddie 8073195a7d983132782e31e7c05867b432221347
★ kor ★ :
34
★ elõtörténet ★ :
If chaos is a work of art
then my heart is a masterpiece
★ családi állapot ★ :
We're gonna be alright • Sophie&Maddie 6c31ba6d7c2e4781f116a390d655c2b37c0e4f45
I never minded being on my own
Then something broke in me
and I wanted to go home
To be where you are ♡
★ lakhely ★ :
Manhattan
★ :
We're gonna be alright • Sophie&Maddie 1fd0a01867cef9ebef2d5b13cdb1f62cd6aaed3d
★ idézet ★ :
• Hello, I am Madelaine, your personal healthcare companion. On a scale of one to ten, how would you rate your pain? •
★ foglalkozás ★ :
pszichológus
★ play by ★ :
✿ margot elise robbie ✿
★ hozzászólások száma ★ :
396
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
TémanyitásRe: We're gonna be alright • Sophie&Maddie
We're gonna be alright • Sophie&Maddie EmptyHétf. Márc. 04 2024, 17:07


Hiába még meg se volt az időpont, vagy éppen a program, attól még már most nagyon vártam azt, hogy újra egy kis időt együtt töltsünk. Szerettem együtt lógni vele, ahogy a mai fiatalok mondanák, mert nagyon sok örömteli és boldog pillanatot köszönhetek a barátságunknak, a varázslatos személyiségének. Olykor pedig kalandokban se volt hiányunk, mert egyikünk se arról volt híres, hogy túlzottan sokáig képesek lennénk megülni a fenekünkön.
Eleinte nagyon nehéz volt nem csak meglelnem a szavakat, hanem egyáltalán kimondanom mindazt, amit érzek, ami kétellyel, fájdalommal és megannyi más érzéssel tölt el. Maddie érkezése előtt pontosan annyira elveszetten éreztem magam, mint tíz évvel ezelőtt, amikor úgy döntöttem, hogy magam mögött hagyom a házasságomat. Túl sok mindent elveszítettem hajdanán, miközben hagytam azt is, hogy önmagamat is elveszítsem Holden viselkedésének köszönhetően. Látható sebeket hajdanán se viseltem, ahogyan most se, de olykor a láthatatlan a legveszélyesebb. Most pedig ennyi év után újra ahhoz hasonlóan éreztem magam, mint akkoriban. Újra éltem minden boldog, minden fájdalmas, megalázó pillanatát a házasságomnak, a babám elvesztését. Aztán jött Madelaine, mint egy fénysugár, ami képes volt átvilágítani a káosz sötétlő egén, hogy egy kis fényt és reményt hozzon az életembe. Hiába volt a legjobb barátom, olyan, mint egy testvér, akkor is tudtam róla, hogy ő habozás nélkül, vagy talán kicsit habozva is, de az arcomba mondaná az igazságot, akkor is, ha fájdalmas lenne. Tudtam jól, hogy ő nem hozna csak úgy vígaszt, ha én hibáztam volna a legnagyobbat a házasságomban.
Rettentően hálás voltam, hogy itt volt velem és meghallgatott, ahogyan azért is, hogy rávilágított dolgokra és ezzel hozott egy kis vígaszt a megtépázott szívemre és lelkemre is.
Amint meghallom Maddie válaszát a kezéért nyúlok és gyengéden megszorítom, mert érzem, hogy tapasztalatból beszél. Biztos vagyok benne, hogy a műtét előtti időszak neki se lehetett egyszerű. Megértő és szelíd mosolyt kap, viszont a pillantásomból könnyedén kiolvashatja azt, hogy neki sincs miért aggódnia. Előtte még az élet és sok remek pillanat vár rá, vagyis nagyon remélem, hogy még mind a kettőnknek bőven van ideje.
Ölelése jóleső és kicsit fel is tölt. Fura dolog, hogy mennyire azt hittem magányra van szükségem, közben valójában meg nagyon nem arra volt szükségem, hanem egy barátra. Aki megért és felnyitja a szememet, mondhatni, aki megtanít újra látni a félhomályban, hogy észrevegyem a fényt és a jó dolgokat is, ne pedig csak a feneketlen sötétséget lássam.
- Igen, ebben igazad lehet, de még én se tudom, hogy néha mi is lehet a helyes válasz és talán örökre ott lesz a bizonytalanság is olyan téren. – persze, hogy részben a bizalomra, vagy akár nevezhetjük szerelemre gondoltam. Egyszer valakiben megbíztam, odaadtam mindent neki, de csak megégettem magamat. Hiába volt megannyi boldog közös évünk, a vége és az elmúlt 10 év megsebzett. Mi lesz akkor, ha netalán emiatt soha nem leszek képes újra majd megbízni az emberekben, vagy csak hinni azt, hogy még járhat nekem is a boldogság? Kíváncsian hallgatom őt, miközben az általa hozott fánknak hódolok. Még most is abban a pékségben csinálják a világ legjobb fánkját. Mennyei. –Tudod, kicsit félek a csendtől és attól, hogy egyedül maradjak. –habozva ismerem ezt be, miközben végiggondolom mindazt, amit mondott. - Lehet igazad van. Gondoltam már arra, hogy Kenzoval ismét ideje lenne bejárni a környéket, kicsit elhagyva a várost. Megannyi remek kutyás hely van. – ha ő legalább velem van, akkor valamennyire képes elvonni a figyelmemet. Tényleg kicsit féltem egyedül maradni, mert tartottam attól, hogy netalán újra visszatérnek a sötétség árnyai és újra vissza fogok zuhanni oda, ahol a beszélgetésünk előtt voltam. Jó, nem azt mondom, hogy már most majd kicsattantam az élettől, de még is egy kicsit úgy éreztem, hogy végre nem akarok megfulladni az engem üldöző démonoktól. Bólintok a hobbi említésére, majd meglátom, előbb mindenképpen le kell állnom azzal, hogy a munkában mindent a nyakamba akarjak venni, és amit már elválltam, azokat be kell fejeznem. Amikor viszont a lakásukat említi és azt, hogy ő mit is művel, akkor elmosolyodom. – Ez nagyon jól hangzik és gyakran amit elsőre jó helynek hiszünk valaminek, az valójában nem is az. Biztos vagyok abban, hogy csodálatos lesz a lakásotok. – boldogan csendül a hangom, miközben őt fürkészem. Aztán elkuncogom magam. – Meg tudom érteni, de hidd el addig jó, amíg te pontosan tudod mi hol is van. Vicces tud lenni, amikor elfelejted, hogy már megint átraktad azt a tárgyat, amit keresel és csak a régi helyei ugranak be. – amikor beköltöztem ebbe a házba, akkor évek teltek el addig, mire elégedett voltam mindennek a helyével. S volt olyan, amikor hirtelen valamit nem is találtam meg, mert elfelejtettem, hogy új helyre került és annyira megszoktam már a régit, hogy ott kerestem.
Természesen muszáj beavatnom Maddie-t Michel kapcsolatos reggelembe, meg úgy mindenbe, még ha egy novellára valónyi történés se történt. Egyszerűen csak jó érzés kicsit beszélni erről is. Erről a fura, szokatlan reggelről, ami kicsit képes mosolyt csalni az arcomra. Arra pedig nem is számítottam, hogy ő ennyire lelkes lesz. Ezzel egészen meglepett.
Lenyalom az ujjaimról a rátapadt csokit és közben megingatom a fejemet.
- Ha tudnám, akkor se árulnám el, ezek után pláne nem. Kezdjek aggódni, hogy a te új hobbid az lesz, hogy detektívet játszol vagy kerítőnőt? – játékosan csendül a hangom és mosollyal az arcomon fürkészem őt. Na jó, talán egy hangyányit hajlanék rá, mert érdekelne az, hogy miért is volt ennyire kellemes ez a furcsa helyzet, de ennyi és nem több miatt, viszont kicsit úgy érzem, hogy talán jobb így. Nincs ami elrontsa az emléket, mert tudom, hogy többé nem fogjuk látni a másikat, így nincs min aggódni és rágódni se.
- Tudod, elsőre a sorozatgyilkosok is annak tűnnek, de ahogy mondani szokták idővel derül fény az emberek valódi arcára. – kicsit szomorúan csendül a hangom, mert újra eszembe jut a voltférjem. Néha elgondolkozom azon, hogy az ő valódi arca melyik is volt, aztán valahogy mindig arra jutok, hogy mind a kettő ő volt és egyik se volt színjáték. – Imádlak, de hidd el, hogy hiába illik romantikus könyvekbe ez a véletlen találkozás, akkor se hiszem, hogy olyan fordulatot venne az élet, mint ott szokott. Néha csak két ember találkozik, aztán egyszerűen többé már nem keresztezik az életük egymásét. Néha csak nincs folytatás és jobb ezt elfogadni, mintsem reménybe ringatni magunkat. – megrántom a vállaimat, mert tényleg nem igazán gondoltam azt, hogy ez egy olyan pillanat volt, mint azokban az irományokban szokott, ahogy nem is képzeltem azt, hogy majd ebből valami nagy románc keveredik ki. Egyszerűen csak jól éreztem magamat. Olykor ennyi is elég. – Talán. Nem tudom.  – őszintén csendül a hangom, miközben őt fürkészem. Arcomra van írva, hogy kicsit el vagyok veszve, végül sóhajtok. – Igen is, meg nem is. – teszem még hozzá egészen halkan, mert lehet eddig nem gondolkoztam igazán ezen, de a barátnőmnek hála most kénytelen voltam.


öltözet



"Will it ever be light again?" - worried the rabbit.
"Even the longest night eventually turns to day." said the ox.

Madelaine Lester-Riggs imádja a posztod

mind álarcot viselünk
Sophie L. Collins
Média
ranggal rendelkezem
★ :
We're gonna be alright • Sophie&Maddie 20e2003075a7c620dc89fb6b65f245532d020806
We're gonna be alright • Sophie&Maddie 0bf566b1ee407f38b2a2652c1911f0918110e970
★ kor ★ :
36
★ elõtörténet ★ :
a few pages from the story of my life
★ családi állapot ★ :
divorced
★ lakhely ★ :
Manhattan
★ :
We're gonna be alright • Sophie&Maddie A59bcb642537e3b2c7e850e5e826ae0292ddf8fb
★ idézet ★ :
“Scars have the strange power to remind us that our past is real.”
★ foglalkozás ★ :
presenter & journalist
★ play by ★ :
Sienna Miller
★ szükségem van rád ★ :
I need pieces of my soul & Kenzo (wise one)
We're gonna be alright • Sophie&Maddie 182a4c598371ee5512b60d59661abf0436aa38b0
★ hozzászólások száma ★ :
90
★ :
We're gonna be alright • Sophie&Maddie 705a8db985eef337011540a1bbc04372017815a6
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
TémanyitásRe: We're gonna be alright • Sophie&Maddie
We're gonna be alright • Sophie&Maddie EmptyVas. Márc. 03 2024, 19:04



Sophie helyzete nem az egyszerű eset, de hiszem azt, hogy idővel könnyebben fogja majd szemlélni a jelenleg még őt felzaklató eseményeket. Nem rég tettek még csak pontot erre a hosszasan elhúzódó kapcsolatukra, így minden érzés még túl intenzív és összezavaró lehet számára. Hozzá kell szoknia milyen szabadnak lennie és ahhoz, hogy ezek után bármit tehet anélkül, hogy figyelembe kellene vennie az exférjét. Egy ilyen megtapasztalása egyszerre megterhelő lehet jó és rossz értelemben egyaránt. Mintha még egy része a múltban élne, a másik meg a jelenben és ez utóbbi minél gyorsabban fel akarna zárkózni a kihagyott évekhez. De ez sajnos sokszor nem ilyen egyszerű, azonban lehetetlen sem, ha nem sürgetjük magunkat.
Már most felfedezek némi megkönnyebbülést Sophie hangjában és erre a közös terveink megemlítése csak még nagyobb bizonyítékkal szolgál. Azt hiszem nekem is jól esne egy ilyen program, még ha egyelőre konkrét helyszínt és időt nem is tudunk. Megígértem magamnak, hogy nem fogok megint ennyire elzárkózni azok az emberek elől akiket fontosnak tartok. Keresni fogom őket és nem hagyom, hogy elvesszenek csak mert számomra könnyebb magammal megbeszélgetni a problémáimat. De amíg ilyenkor úgy érződik mintha egy helyben toporognék, addig a világ nem áll meg körülöttem. Ez viszont egy olyan következmény amivel számolnom kell, viszont elviselhetőbbé tehetem ennek tényét, ha a saját feltételeimet is figyelembe veszem.
- Találni fogunk egy közös időpontot ami mindkettőnknek megfelel, én emiatt nem aggódom. - a szavaim őszinték még ha az élüket a mosolyom egy kissé el is veszi. Most hogy újra egymás életének részesei leszünk, így a kivitelezés sem megoldhatatlan.
A kételyeibe avat be, én pedig próbálom őt megnyugtatni azokkal kapcsolatban. Nem mindenre van pontos válaszom, mert a legtöbb esetben a másik fél tudja a megoldást erre, én meg csak egy kicsit noszogatom, hogy merre kellene indulnia. Sophieval is pontosan ezt teszem, de hiszem azt, hogy mikor kicsit tisztábban kezdi látni a dolgokat, akkor nem fogja ennyire reménytelennek és elveszettnek érezni magát, mint most.
- Van időd, még ha sokszor is akad olyan helyzet ami elhiteti az ellenkezőjét. - akaratlanul is eszembe jut újra a műtét előtti időszak, ahol még máshol vélekedtem erről. Akkoriban belekerültem egy olyan örvénybe ami sürgetett, mert folyton azt éreztette velem, hogy kifutok az időből. Hiába voltam mélyen, de a tettvágy hogy bepótoljak mindent nem hagyta, hogy maximálisan elmerüljek ebben. Félelmetes volt, de mára már a múlté. Most van jövőképem, terveim és hiszem azt, hogy Sophie is fel tud majd zárkózni ahhoz az élethez, amit megérdemel.
- Nem kell köszönnöd. Itt vagyok neked. - viszonzom ölelését és finoman, de nem fájdalmasan meg is szorongatom őt mellé amitől egyből mosoly terül el az arcomon.
Csendben hallgatom őt és egy apró fintorra is húzódnak ajkaim emiatt mielőtt véleményezném a szavait.
- Ez természetes. Ilyen helyzetben mindenki meg akarja mondani mit csinálj vagy hogyan érezz, de most már ott lesz az az előnyöd, hogy te magad döntheted el tényleg ezek a helyes válaszok vagy másra van szükséged. - jegyzem meg, majd kérdésére elgondolkozóan sóhajtok egyet. - Igazából tényleg csak tippjeim vannak, mert a végén neked kell tudnod, hogy melyik tesz jót neked. De ne gondold túl, viszont csinálj belőle rendszert. Például válassz ki egy időpontot ami a napjaidba belefér és menj el futni. Viszont ha ezt nem szereted, akkor a séta is megfelel. Vidd magaddal Kenzot vagy menj egyedül, hogy megismerd az igényeidet. Feldobhatod ezt azzal, hogy kiválasztasz pár helyszínt ahol eddig nem jártál és meglátogatod őket. Csak hogy egy kis időt eltölts magaddal a kellemetlen gondolatok nélkül. - foglalom össze mire is gondolok itt. - De akár elkezdhetsz egy új hobbit. Nem muszáj, hogy ez minden napos legyen. Lehet a héten egy alkalom vagy kettő, csak ott legyen az a rendszer benne, ami motivál és kimozdít a végrehajtásában. - teszem még hozzá és remélem érti mire gondolok itt. - Engem most leköt a házunk elrendezése. Annyi minden van még amivel otthonosabbá tehetjük, így legtöbbször ezzel töltöm el az időmet. - osztom meg vele. - Néha mikor Jake hazaér szegény csak pislog, hogy már megint más helyen van minden. - kuncogom el magam emiatt. Szerencsére nem mentem még az agyára ezzel és hiszem azt, hogy elérem majd azt a pontot ahol elégedett vagyok mindennel.
Eleinte nem tudom hova fut majd ki a sztorija, de aztán minden részletével egyre kíváncsibbá tesz. És bár akadnak olyan pontok amivel nem feltétlenül értek egyet, de azokat felülírja az a megkönnyebbülés és a tudat, hogy végül jól alakult Sophie helyzete az idegennel. De rettentően merésznek is tartom emiatt, mert a helyében én már rég kiakadtam volna, de az a magam bizalmatlanságának tudható be.
- Oh, ne már! Valahogy csak fel tudjuk kutatni. Tudod melyik helyen voltál? Valaki csak ismeri őt. - helyezkedek ültömben rákészülve a folytatásra, de közben nem is engedem el a témát, mert úgy tűnik jó hatással volt rá ez a találkozás. És ahogy folytatja tovább ez csak még inkább bebizonyosodik. Néha ezek a véletlen találkozások vagy egy egyszerű beszélgetés hoz olyan embert az életünkbe, akit utána felejthetetlenné válik. Ezt az ő esetükben még korai megmondani, de Sophie hangján érződik a lelkesedés és ezt jó jelnek veszem.
Halk neveléssel reagálom le amikor Kenzo is bekerül a történetembe, tekintetem pedig a kutya irányába siklik.
- Pedig aztán ő tényleg jól megneveli azokat akik arra érdemesek. - jegyzem meg, majd Sophie arcvonásaira koncentrálok ezek után.
- Abból amit elmondtál egészen normális pasasnak tűnik. És te hogy érzed? Ha megadatik a lehetőség akkor szeretnéd őt újra látni? - hisz most már tudom mi a véleménye róla, azt viszont nem mennyire állna készen ennek folytatására.

sophiemaddie








Sophie L. Collins imádja a posztod

mind álarcot viselünk
Madelaine Lester-Riggs
Egészségügy
ranggal rendelkezem
★ :
We're gonna be alright • Sophie&Maddie 935a042cf4e74c87af9651e1f5dd8a7754a297eb
We're gonna be alright • Sophie&Maddie 8073195a7d983132782e31e7c05867b432221347
★ kor ★ :
34
★ elõtörténet ★ :
If chaos is a work of art
then my heart is a masterpiece
★ családi állapot ★ :
We're gonna be alright • Sophie&Maddie 6c31ba6d7c2e4781f116a390d655c2b37c0e4f45
I never minded being on my own
Then something broke in me
and I wanted to go home
To be where you are ♡
★ lakhely ★ :
Manhattan
★ :
We're gonna be alright • Sophie&Maddie 1fd0a01867cef9ebef2d5b13cdb1f62cd6aaed3d
★ idézet ★ :
• Hello, I am Madelaine, your personal healthcare companion. On a scale of one to ten, how would you rate your pain? •
★ foglalkozás ★ :
pszichológus
★ play by ★ :
✿ margot elise robbie ✿
★ hozzászólások száma ★ :
396
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
TémanyitásRe: We're gonna be alright • Sophie&Maddie
We're gonna be alright • Sophie&Maddie EmptySzer. Feb. 28 2024, 20:18


Esélyesen el kellene fogadnom azt, amit mond, de valahogy még se érzem jogosnak a felmentést, mert attól még, hogy sok minden történt mostanában velem igen is észrevehettem volna azt is, hogy körülötte sincs minden rendben, és ha ő nem jön most el hozzám, akkor ki tudja, hogy nekem mikor lett volna bátorságom hozzá. Ennek köszönhetően a bűntudat újra erőre lel és szinte mar belülről, mire sietve sütöm le szomorúan a pillantásomat, aztán sóhajtok egyet lemondóan, mert tényleg kicsit úgy érzem, hogy pocsék barát vált belőlem, ugyanakkor roppant hálás vagyok azért, hogy Maddie ennyire megértő.
Lelkesedésével eléri, hogy egy őszinte és boldog mosoly jelenjen meg az arcomon.
- Következő héten pár napra elutazom New Jersey-be, de utána bármikor ráérek, maximum majd otthagyom az égőházat, hogy megoldják nélkülem is. – természetesen utóbbit a munkámra értettem és a mondat első fele még kicsit bizonytalanul csendült, mert még mindig voltak kételyeim afelől, hogy tényleg jó ötlet-e elutaznom. Délelőttönként ott volt a reggeli műsoron a csatornánál, utána meg jött az újságírás. Nem kizárt, hogy kicsit munkamániásnak vagyok mondható, de mind a kettőt nagyon szeretem és büszke vagyok az elért eredményeimre is, mert amik egykoron csak álmok voltak, azok végül áldozatos munkával valósággá váltak.
Szomorúan bólintok arra, amit mond, mert tényleg olykor a legrosszabb dolog az értelmetlen remény és bármennyire is szeretném szépíteni, de az elmúlt évek pontosan ebbe tartoztak. Én pedig balga módon hagytam, hadd pislákoljon, hogy még inkább megégessen.
- Időm, mint a tenger, hiszen még remélhetőleg csak az életem fele telt el. – persze próbálom abszurd viccel elütni az egésznek a komolyságát, majd fáradtan és kimerülten megdörzsöltem az arcomat egy sóhaj kíséretében. Fura dolog az élet, hogy olykor szükségünk van valakire, aki tükröt tart elénk, aki kimondja azt, amit érzünk, vagy nem merünk. Nekem most Madelaine ilyen volt. Egy erősen pislákoló fény volt abban a sötétségben, ami eddig fogva tartott. Hálás voltam neki ezért, hogy segített abban, hogy kicsit tisztábban lássak én is, meg azért is, hogy meghallgatott, nem hagyott magamra akkor, amikor összeomlottam és rázúdítottam az összes bajomat.
Kíváncsian pillantottam rá és csendesen hallgattam azt, amit mondott. Kicsit elgondolkodtam azon, amit mondott és haloványan elmosolyodtam. Valahogy ő mindig pontosan tudja, hogy mit kell mondania ahhoz, hogy újra érezzem a fényt, a reményt vagy éppen csak kicsit eloszlassa a körülöttem kavargó káoszt, még ha teljesen most nem is tudná szétzúzni azt, de már azért is hálás voltam amit eddig tett. Végre hosszú hetek óta most először úgy éreztem, hogy nem fulladozom, hogy nem a sötétség a legjobb barátom, hanem újra láttam egy halovány ösvényt, ami valahova vezetett, de még magam sem tudtam, hogy mi vár közben vagy a végén, de éreztem, hogy rá akarok lépni, hogy szép lassan magam mögött hagyjam a sötétséget, ami annyira könnyedén nyelt el nem is olyan régen.
Sietve hajoltam közelebb hozzá, hogy szorosan megöleljem a barátnőmet, majd fejemet a vállához fúrtam és hosszú ideig el se engedtem. – Köszönöm. – sok mindent szerettem volna mondani, szerettem volna kifejezni azt, hogy mennyire hálás vagyok neki, de míg máskor könnyedén találtam a szavakat, addig most nem igazán ment. Viszont nagyon reméltem, hogy kimondatlanul is érzi azt, hogy mennyire is hálás vagyok neki mindazért, amit mondott és tett. Sőt, inkább pár boldog könnycsepp jelent meg a szemem sarkában, amit sietve töröltem le miután elengedtem őt. Ezt követően visszaültem a korábbi helyemre, ismét a hajamba túrtam és hatalmasat sóhajtottam, mintha most kicsit végre elengedném ezzel is azt a sok szart, ami az elmúlt időben emésztett. Tudtam jól, hogy még velem vannak, de már nem állt szándékomban harc nélkül hagyni nekik, hogy a lelkemből kedvükre falatozzanak. – Azt hiszem, igazad van, de mostanában olykor azt érzem, hogy talán mások jobban tudják, hogy mire is van szükségem. De lehet most, hogy már kicsit tisztábban látok és nem ölel körbe a feneketlen sötétség hála neked, így már én is kicsit jobban meg fogom hallani azt, hogy mire is vágyom. – a remény újra gyökeret kezdett ereszteni bennem, de ez most jól eső volt és nem fullasztó. S mindamellett magával hozott egy kis fényt, melegséget is, amikről már azt hittem, hogy örökre elvesztek.
- Van valami tipped, hogy mibe kéne belevágnom? Bár mostanában főként csak a munkának éltem, mert addig se volt időm elsüppedni a fájdalomtengerében, vagy nem kellett azon agyalnom, hogy miként is hullott darabjai az életem, ami valójában régóta már részben darabokban volt... – így volt, még ha a vele való beszélgetésnek köszönhetően ráébredtem arra is, hogy túlzottan nagy teret engedtem a fájdalomnak, a sebeimnek, aminek köszönhetően sokkal rosszabbul láttam az egész helyzetet, mint amilyen valójában volt. Fájt, persze. Jól voltam ennyitől? Nem. Még messze nem voltam jól, de még is jobban voltam már ahhoz képest is, mint amikor hazajöttem. Ő segített abban, hogy kicsit tisztában lássak, és még ha képtelesen is, de kicsit arcon csapot mindazzal, amit mondott. Pontosan erre volt szükségem most, hogy kicsit valaki segítsen tisztábban látni, a többi meg remélhetőleg érkezni fog a maga idejében.
Hamarosan beavatom Michel való találkozásba is. Ő az első, akinek mesélek az estémről és arról is, hogy részben mi történt másnap. Annyira őrültségnek és értelmetlennek hat az egész, de talán pont ettől volt annyira különleges. Váratlan volt, szokatlan a maga módján. Még a szüleimnek se említettem, mert tényleg olykor kicsit kezdtem kételkedni abban, hogy minden rendben van-e a fejemben, amiért enynire lazán vettem azt, hogy egy idegent találtam a lakásomban, akiről eleinte azt se tudtam, hogy kicsoda.
Szavaira ismét elmosolyodom, mert teljesen meg tudom érteni őt, hiszen a fenékbe billentést is teljesen jogosan megérdemelném. Közben előveszem a fánkos dobozt és lerakom magunk közé. Kiveszem az egyiket és beleharapok, majd miközben megrágom a falatot elgondolkozom. Kicsit oldalra fordulok, hogy szembe kerüljek vele. – Nem hiszem, hogy látjuk még egymást. Nem cseréltünk se címet, se számot. – az pedig meg se fordult a fejemben, hogy alig egy hét múlva a kutyámnak köszönhetően ismét egymásba fogunk botlani, mert ő pont ott él, ahova éppen gyógyulni utazom, mármint amikor éppen nem bevetésen van. – Igen, az volt, de ő is zavarban volt. Mint kiderült ő se keveredett még hasonló helyzetbe. Kicsit fura volt az egész. Részben úgy beszélgettünk, mintha nem akkor láttuk volna először a másikat, mármint olyan is elhangzott, amit egy idegennek nem mondasz csak úgy el. – lassan ejtem ki a szavakat, mert részben újra ott járok azon a reggelen és most először próbálom kicsit jobban megérteni az egész helyzetet. Eddig nem igazán elemezgettem, de az biztos, hogy csak úgy nem mondod el valakinek, hogy pszichológushoz kell menned bevetés után, vagy volt már hogy betörted az illetőnek az orrát... – Igen, régóta nem találkoztam ennyire kedves és segítőkész emberrel. – természetesen a barátaimon kívül, de tényleg Michel annyira megértő volt, sőt, talán kicsit gondoskodó is, ami fura, hiszen idegenek voltunk. – Ő készítette a reggelit is, a sebemet is bekötötte és még a másnaposságra is készített italt.  Tudod miért maradt, mert ha távozik, akkor nem tudta volna bezárni az ajtót és nem akarta, hogy valaki csak úgy bejöjjön. Legalábbis ő ezt mondta. – elmosolyodtam, ahogy eszembe jutott mit is mondott, mert őszintén bevallhatjuk, azért ilyet manapság nem tesznek csak úgy az emberek. Főleg úgy, hogy ezen a kanapén húzta meg magát, aminek most neki dőltünk a földön ülve. - „Vigyázz magadra. Ne menj egy olyan neve nincs csehóba, ha leakarod inni magad a sárga földig. Az épp elég lesz.” – kisebb habozást követően megszólaltam, ahogy felidéztem a szavait. – Ezt felelte arra, amikor megkérdeztem mivel hálálhatnám meg mindazt, amit tett értem. Ki mond ilyet manapság? – kicsit hitetlenkedve pillantottam Maddie-re, mert szerintem nem sok mindenki. Sokan pénzt kértek volna, vagy ki tudja mit. Az meg más kérdés volt, hogy a drága barátnőm pontosan tudta, hogy olykor mennyire képes vagyok veszélybe sodorni magam egy-egy komolyabb cikk miatt. Az elmúlt években volt már erre példa, így badar javaslat Mich részéről ez.
- Nem is tudom… - zavaromban kicsit lesütöm a pillantásomat. – Nem igazán gondolkodtam még ezen. – aztán, mint aki ki akar bújni a válasz alól két falat között ismét megszólalok, miközben a kutyámra mutatok maszatos ujjal. – Tudod mi volt a legfurább? Hogy még ő se akarta megkóstolni a püspökfalatját. Úgy ült mellette, mintha régi cimborák lennének, akit régóta nem látott, igaz, azért kicsit szemmel tartotta, de még is annyira közvetlen volt vele. – Maddie pedig tudja, hogy Kenzo sok minden, csak nem közvetlen, ha arról van szó, hogy be akarok ide invitálni valakit. Nagyon is védelmező. Néha percek kellenek ahhoz, hogy beengedje az illetőt, aztán pedig sokáig szemmel tartja, követi, mint aki csak meg akarna győződni arról, hogy jól döntött, hogy beengedje. Sőt, volt olyan is, amikor kicsit morgott az illetőre.



öltözet



"Will it ever be light again?" - worried the rabbit.
"Even the longest night eventually turns to day." said the ox.

Madelaine Lester-Riggs imádja a posztod

mind álarcot viselünk
Sophie L. Collins
Média
ranggal rendelkezem
★ :
We're gonna be alright • Sophie&Maddie 20e2003075a7c620dc89fb6b65f245532d020806
We're gonna be alright • Sophie&Maddie 0bf566b1ee407f38b2a2652c1911f0918110e970
★ kor ★ :
36
★ elõtörténet ★ :
a few pages from the story of my life
★ családi állapot ★ :
divorced
★ lakhely ★ :
Manhattan
★ :
We're gonna be alright • Sophie&Maddie A59bcb642537e3b2c7e850e5e826ae0292ddf8fb
★ idézet ★ :
“Scars have the strange power to remind us that our past is real.”
★ foglalkozás ★ :
presenter & journalist
★ play by ★ :
Sienna Miller
★ szükségem van rád ★ :
I need pieces of my soul & Kenzo (wise one)
We're gonna be alright • Sophie&Maddie 182a4c598371ee5512b60d59661abf0436aa38b0
★ hozzászólások száma ★ :
90
★ :
We're gonna be alright • Sophie&Maddie 705a8db985eef337011540a1bbc04372017815a6
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
TémanyitásRe: We're gonna be alright • Sophie&Maddie
We're gonna be alright • Sophie&Maddie EmptyKedd Feb. 27 2024, 18:59



Jó érzéssel tölt el, hogy Sophieval átbeszélhetem ezeket a dolgokat. Egyrészt azért, mert most hogy újra kimondom őket azt is megtapasztalhatom, hogy milyen hatást gyakorolnak rám az elmúlt időszak történései. Jobban vagyok, és ezt nem csak úgy mondom, hanem így is érzem magamat. Tudatában vagyok annak, hogy ezeket az eseményeket sosem fogom elfelejteni, de már nem engedem azt, hogy befolyásolják minden döntésemet és negatív módon írjak felül azokat. Most a jövőmre koncentrálok, csak közben még inkább értékelve annak pillanatait. Legyen szó itt a költözésről és annak a közös életnek az ígéretéről amit Jake és a kutyák mellett alakítunk ki vagy a jelenleg zajló beszélgetésről Sophieval. Mind egy olyan pillanat amiért hálás vagyok, hogy megélhetem.
Másrészt pedig megérthetem végre Sophie indokait is azokkal kapcsolatban miken ment keresztül. Volt már komolyabb kapcsolatom a múltban, de a házasság nem volt opció. Azt viszont értem milyen valakihez ennyire mélyen kötődni - hisz most Jake mellett is ezt érzem - és azt is hogy milyen elveszíteni. Lance esetében csak egy pillanat volt, melyet egymást követő rosszul meghozott döntések okoztak. Ő volt az első komoly kapcsolatom, de sosem volt igazán szépnek mondható. Az elején jól indult, de hamar rá kellett jönnöm, hogy Lance kikapcsolódási lehetőségei nem egyeznek meg az én világommal. Abban az időszakban amikor összejöttünk Alyssa újra hazatért. Rosszul nézett ki, de arra volt energiája, hogy élete legnagyobb csalódásaként írja le a létezésemet. Lance volt akkoriban a menekülőm, aki vigaszt nyújtott és megértette min megyek keresztül. Talán nem volt a legegészségesebb olyan mellett kikötni, akinek érzései nem csak megértésből, hanem tapasztalatból jöttek. Mert bármennyire is szükségem volt Lance támogatására, hogy Alyssa szavai elcsendesedjenek a fejemben, ő ugyanúgy függő volt, ami végül a vesztét is okozta.
Sophie helyzete egészen más, de részben akadnak közös pontok. Ő is szeretett valakit, akivel végül nem jól alakultak a dolgok. De amíg számomra adott volt a továbblépés lehetősége, addig ő tőle ezt éveken keresztül megtagadták. Nyomasztó helyzet ez, mert tudatában vagy, hogy az a szituáció aminek részese vagy az nem tesz jót neked, még sincs lehetőséged szabadulni tőle. Aztán idővel meggyőzöd magad az ellenkezőjéről, majd arról hogy a saját magad hibájából kerültél oda. Ez utóbbi viszont csak egy elterelés az adott problémáról, ahol az agyunk egy elfogadható választ keres amikor a valóság már rég kimerítette azokat.
- Annyi minden zajlott körülötted. Elég volt ezekkel törődni. - mosolyodok el együttérzéssel. Mindkettőnknek szüksége volt arra az általa emlegetett rádió csendre, hiába próbáljuk ezt így utólag szépíteni. Számomra viszont ott volt Jake, de neki...? A magamban megfogalmazott érvek ellenére sem érzem jól magamat a viselkedésem miatt.
- Annak nagyon örülnék. - lelkes a hangom amikor a közös programot emlegeti. - Azt hiszem van mit bepótolnunk. - folytatom, de fejben már terveket keresek hogyan és mikor lehetne ezt kivitelezni. Ám mivel most már ha szabadulni akarna tőlem sem tud majd, így lesz időnk kitalálni mi lenne nekünk a legjobb.
A szavaim tudom jól, hogy jelenleg nem oldjàk meg Sophie problémáját, csak enyhíthetik az azzal jàró kellemetlenségeket. Nem fog egyik napról a másikra túllépni az exférje tettein és ezt bizonyára ő is jól tudja. De tényleg úgy gondolom, hogy ez a papírra vésett lezárás valami jónak a kezdete, ami ahogyan a napok telnek úgy fog ő rajta is segíteni.
- Ez a remény sajnos elkerülhetetlen ilyen helyzetben és a legrosszabb, hogy csak még jobban összezavar. - fintorodok el emiatt. Bármi is történt közöttük a múltban, ez a jó pár év csak még rosszabbá tette. Ezután csendben hallgatom amikor kifejti a valós érzéseit ezzel kapcsolatban. Sajnálatos módon nem okoz meglepetést, mert ez egy várható következmény. De nem is egyenlő azzal, hogy ne lehetne ezen segíteni.
Egy sóhajtás hagyja el ajkaimat mielőtt gondolataim szavakban is utat találnak közénk.
- Nem hitegetlek, egy darabig még nehéz is lesz, de adj időt magadnak, Sophie. - a hangomba türelem keveredik miközben őt figyelem. Általában ez a nehéz része. Türelmesnek lenni magunkhoz és várni a változást. Márpedig ha valaki érzésein az őt ért rossz élmények mély nyomot hagytak, akkor annak eltűntetéséhez kell egy kis idő. Meg segítség is, hogy ne térjünk le a gyógyuláshoz vezető útról.
- Ha elfogadsz tőlem egy tanácsot, haladj apró lépésekben. Egyszerre túl intenzívnek fogod érezni, hogy végre szabad vagy, de csak koncentrálj a saját tempódra. Ne engedd, hogy sürgessenek semmivel, mert senki nem volt a te helyzetedben és nem is értheti pontosan min mentél keresztül. - folytatom ugyanígy. - Ahogyan arra is megvan minden jogod hogy boldog legyél, Soph. Nem érdemelted meg azt amit az elmúlt években kaptál és nem is te okoztad. Ez egy olyan ember egyéni döntése volt, akit a saját elképzelései befolyásoltak és nem te. Ha rajtad múlik ez már rég le lett volna zárva. - a fejemet csóválom és egyszerre vagyok most csalódott és dühös is miatta. De most hogy itt vagyok - és ha arra van szükség - akkor minden egyes nap emlékeztetni fogom őt erre, amíg el nem kezd hinni benne.
A mosolyom egy kicsit szélesebben terül el arcomon a megjegyzése miatt.
- Lehet. De tudod szokták mondani azt is, hogy könnyebb kívülről szemlélni néhány dolgot, mint akkor ha annak a kellős közepén vagy. Csak más megfogalmazásban. - gondolkozok el ezen gyorsan, de nem is olyan fontos, mert a lényege így is, úgy is ugyanaz.
- Bevallom én is irigylem valahol azokat akik céltudatosak az életüket illetően és tudjàk mit és mikor akarnak. Én nem minden helyzetben vagyok ilyen és nem baj, ha te sem. Először ajánlom kezdj valami új dologgal, amihez kedved van. Próbálj ki mindent ami tetszik és meglàtod ez kissé felràzza majd az életed annyira, hogy közben akár még arra is ràjössz mit szeretnél. Egyet màr magam tapasztalataiból megtanultam, mégpedig hogy nem fog gyorsabban a megoldás az ölembe hullani csak mert aggodalmaskodok miatta. - próbálom őt nyugtatni ezzel, hátha a segítségére válhat.
Először csak a hezitàlást veszem rajta észre, mintha mondani akarna valamit, csak előtte felkészül rà. Az arcomon egyből kérdő kifejezés uralkodik el amikor az őrültséget emlegeti, de hagyom őt kibontakozni. Lassan avat bele a történtekbe és bevallom az aggodalom egyből a felszínre tör bennem szavai hallatán, de visszafogom magamat meg a közbeavatkozásomat. A korábbi kérdésekkel teli arckifejezésem most egyre érdeklődőbbé válik, de nem mutatom annak jelét, hogy emiatt egy kicsit is neheztelnék rà. Végül véleményemet màr csak akkor mondom el amikor úgy tűnik a végére ért.
- Először is, azta! Tudod hogy emiatt részben megértelek, részben pedig fenékbe billentenélek. - színlelt rosszallással tekintek rá. - Másodszor pedig, tudni akarok mindent. Rendes volt? Fogtok még találkozni? - helyezkedem el a földön ülve, hogy még lelkesebb résztvevője legyek beszélgetésünknek. - Mit gondolsz róla? - újabb kérdés, de aztán befogom, hogy most hagyjam őt is szóhoz jutni.

sophiemaddie








Sophie L. Collins imádja a posztod

mind álarcot viselünk
Madelaine Lester-Riggs
Egészségügy
ranggal rendelkezem
★ :
We're gonna be alright • Sophie&Maddie 935a042cf4e74c87af9651e1f5dd8a7754a297eb
We're gonna be alright • Sophie&Maddie 8073195a7d983132782e31e7c05867b432221347
★ kor ★ :
34
★ elõtörténet ★ :
If chaos is a work of art
then my heart is a masterpiece
★ családi állapot ★ :
We're gonna be alright • Sophie&Maddie 6c31ba6d7c2e4781f116a390d655c2b37c0e4f45
I never minded being on my own
Then something broke in me
and I wanted to go home
To be where you are ♡
★ lakhely ★ :
Manhattan
★ :
We're gonna be alright • Sophie&Maddie 1fd0a01867cef9ebef2d5b13cdb1f62cd6aaed3d
★ idézet ★ :
• Hello, I am Madelaine, your personal healthcare companion. On a scale of one to ten, how would you rate your pain? •
★ foglalkozás ★ :
pszichológus
★ play by ★ :
✿ margot elise robbie ✿
★ hozzászólások száma ★ :
396
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
TémanyitásRe: We're gonna be alright • Sophie&Maddie
We're gonna be alright • Sophie&Maddie EmptyCsüt. Feb. 22 2024, 19:55


- Igen, azt hiszem, de az is lehet, hogy csak mi földihalandók szeretünk mindent túlbonyolítani. – mert néha ez is eszembe jutott már. Sokkal könnyebb lenne az élet, ha olykor nem vennék mindent ennyire komolyan, nem agyalnék annyit bizonyos érzéseken, döntéseken, hanem elmerném egyből hinni azt, hogy jól döntöttem, még akkor is, ha a vége totális katasztrófa lesz, de legalább hallgattam a megérzéseimre, a szívemre, vagy arra a sugallatra, amit belsőhangnak is szoktak hívni. Minden döntésem én vagyok, akár jól döntök, akár nem, de olykor sajnos megesik az is, hogy a világ nyomásának engedünk és totálisan megfeledkezünk arról, hogy mire is van valójában szükségünk, csak azért, mert azt nevelték belénk, hogy meg kell felelnünk bizonyos téren annak, amit a világ elvár tőlünk.
Szavai kicsit megnyugtatnak és elmosolyodom. – Örülök annak, hogy ő se veszi félvállról a dolgokat és vigyázz rád. Most már én is itt vagyok, ha csak kell egy barát, vagy egy jó hallgatóság, akkor ott leszek. – az se zavarna, ha az éjszaka közepén hívna fel, mert neki biztosan felvenném a telefont, vagy éppen át is száguldanék a városon, ha szüksége lenne rám. Vannak olyan barátságok, amik olyanok, mint a legdrágább kincs és számomra az övé pontosan ilyen volt. Örökké hálás leszek azért, hogy a bizalmába fogadott és barátja lehetek, mert vele nem csak egy barátot nyertem, hanem egy testvért is. Még akkor is így gondolom, ha odahaza három testvér már várt engem. Ő volt az én jobbik és józanabb felem, ha éppen arra volt szükségem.  
Bólintottam arra, amit mondott. – Remélem is, de remélhetőleg legközelebb újra jobb megfigyelő leszek és hamarabb észre fogom venni, hogy rádiócsend állt be. – lesütöm a pillantásomat, hiszen ez is növeli csak a bűntudatomat, hogy annyira el voltam foglalva a saját kis nyomorúságommal, hogy ahogy megjelent ama gondolat, hogy ő is kerül engem, az úgy el is libbent, mintha csak beképzelném a dolgokat. Az se segített az egészen, hogy az elmúlt hetekben tényleg úgy éreztem, hogy mindenkinek jobb az úgy, ha nem találkozunk. A munkában tudtam tartani magam, de azon kívül a mosolyt megjátszani már képtelen lettem volna, ahogyan hazudni se akartam a barátaimnak. – Ha szeretnéd, akkor akár majd el is utazhatunk pár napra valahova, vagy akár csak egy napra kitalálhatunk valami programot. – régóta nem mentünk már együtt sehova se. Lehet az is jót tenne mind a kettőnknek, de az biztos, hogy én valami alkoholmentes programra vágytam, mert még a legutóbbi mértéktelen fogyasztásomat nem igazán hevertem ki.
Mosolyogva hallgattam azt, amit mesélt és tényleg nem került elérhetetlen messzeségbe. – Persze, érthető. – én se rajongtam annyira az ilyen házavató bulikért, de a barátiösszejöveteleket mindig is szerettem. Azok mindig is sokkal hangulatosabbak voltak, nagy beszélgetéseknek, hangos nevetéseknek tud otthont adni a különféle játékoknak is köszönhetően. Nagyon régóta nem volt ilyenben részem és egyelőre még biztosan nem is fogok megpróbálni ilyet szervezni, ahhoz nem voltam elég jól.
Csendesen hallgattam azt, amit mondott és mélyen legbelül éreztem, hogy igaza van, de valahogy még is annyira nehéz volt elfogadni és hagyni azt, hogy bűntudat nélkül egyet tudjak vele érteni, mert tényleg én is hasonlóan éreztem. Mintha csak ő kimondta volna azt, amit én nem mertem, mert akkor még rosszabbnak éreztem volna magamat.
- Tudom, hogy igazad van – aprót sóhajtottam. –, de valahogy még is nehéz elfogadni. Tény, hogy az elmúlt 10 év se tett túl jót, mert úgy éreztem, hogy szép lassan tényleg mindennek vége, de attól még egy nagyon halovány pislákoló fény ott volt, még ha tudtam is azt, hogy értelmetlen és nem kellene… - szomorúan csendül a hangom és kicsit elhúzom a számat, mert Holden a tettével elérte ezt, hogy ne tudjam igazán kioltani az elmúlt évek alatt a fényt, ami csak még több kárt okozott bennem, csak eddig vak voltam észrevenni. Tovább viszont nem tudtam tagadni, hogy jobban megviselt ez a várakozóállapot, mint azt gondoltam.
Talán igaza volt, lehet ez is a gond volt, de tekintve az elmúlt két viharos találkozót, úgy érzem, hogy talán soha nem is tudtuk volna igazán megbeszélni az érzéseinket, a történéseket, mert mind a kettőnknek megvolt a maga verziója a sebeink miatt. Ezek a sebek talán nagyobb éket vertek közénk, mint azt mi hittük. Főleg így, hogy az elmúlt évtized alatt maximum csak saját magunkat tudtuk valamennyire gyógyítani, de a történések örökké ott maradtak, mint valami beforrni nem képes sebesülés, ami miatt szép lassan elvérzel bármit is teszel.
Látom, hogy tagadóan rázza a fejét, de valahogy még is olyan nehéz elhinni. Lesütöm a pillantásomat, miközben őt hallgatom és más esetben elmosolyodnék Kenzo tettén, aki alig hallhatóan odakúszik hozzám és fejét az ölembe próbálja tenni. Kinyújtom a lábamat és hagyom neki, majd gyengéden megsimogatom, miközben ő próbál vigasztalni a maga módján. Sóhajtok, aztán Maddie-re pillantok.
- Néha úgy érzem, hogy túlzottan sokáig feledkeztem meg arról, hogy mi is jó nekem. Még olykor most is könnyebb elhinnem azt, hogy amit érzek vagy gondolok, ahhoz nincs meg a jogom, mintsem tényleg hagyni azt, hogy tényleg aszerint cselekedjek, mint amire vágyom. – és most nem a munkámra értetettem, hanem saját magammal való viszonyomról. Pedig a családom nagyon is támogató volt végig, ők soha nem éreztették velem azt, hogy bármelyik érzésem téves lenne vagy csak egy hiszti, aminek nincs alapja. Ők nagyon is megértettek, de akinek hajdanán a szívemet odaadtam, nos, ő sok téren elbizonytalanított és meg is tépázott a felszín alatt.
- Kezdem úgy érezni, hogy te jobban értesz engem, mint én saját magamat. – elmosolyodtam, még ha csak halovány is volt, de ez volt az igazság. Tényleg ezt éreztem a bocsánatkérését követően, valahogy elkésett és üresnek hatott, még ha ő nem is annak szánta. – Tudom, de gyakran azon kapom magamat, hogy fogalmam sincs, hogy merre is kéne mennem, vagy mit kellene tennem ahhoz, hogy újra virágozni kezdjen a bennem lakozó rét és újra felragyogjon a nap. Elveszettnek érzem magam. – aztán beugrik egy emlék, mire újra mosoly kúszik az arcomra, de ez most nem a szomorúság felhőjéből szőtt, hanem tényleg mint egy kis fénysugár a boldogságság fonalából szőve.
- Nem olyan régen hatalmas őrültséget tettem. – nagyot nyelek és habozok, de azt akarom, hogy tudja, mert ha letol, akkor se fogom bánni. – Megkerestem Manhattam legeldugottabb bárját, hogy alkoholba fojtsam az érzéseimet. – biztos voltam abban, hogy tudja miért tettem így. Nem akartam, hogy felismerjenek, nem akartam cikkeket olvasni magamról, hogy miként vesztem el a bárban, vagy éppen az alkoholban. – Ha úgy vesszük, akkor az elvárásaimat is túlszárnyaltam, mert teljesen kiütöttem magam, de szerencsére valaki vigyázott rám, még ha én nem is emlékeztem rá. Fogalmam sem volt arról, hogy pontosan miként keveredtem haza, majd amikor reggel zajt hallottam a konyhámból, akkor megpróbáltam leütni az őrangyalomat az egyik esernyőmmel, mert frászt hozta rám és nem rémlett, hogy valaki van még itt rajtam kívül. Azt hittem, hogy valami behatoló. – elnevettem magam és megráztam a fejemet is, mert még mindig alig akartam elhinni az abszurd reggelemet és szerintem Mad is könnyedén kitalálhatta, hogy eléggé vicces jelenet lehetett. Még mindig nem tudom, hogy fordulhatott meg a fejemben az, hogy képes lehetek ártalmatlanná tenni őt egy esernyővel. - Nem jött össze, aztán kiderült, hogy tengerészgyalogos… - ez pedig sejtetni engedte, hogy nem kis darab fickóról lehetett szó, tényleg ostoba elképzelés volt őt így megtámadni, főleg, ha az én apró termetet vesszük figyelembe. Kenzo bundájába temettem a kezemet, mert még mindig fura volt az egész és tényleg olyan volt az a reggel, mintha a vihar közepén rábukkantam volna egy világítótoronyra, még ha nem is gondoltam bele igazán sok mindent ebbe a találkozásba. Egyszerűen csak jóleső volt és kész. Két idegen megtalálta részben a közöshangot és kicsit jót beszélgettek, ennyiről szólt az egész. – Végül együtt reggeliztünk és beszélgettünk.  – óvatosan pillantottam Maddie-re, mert kicsit féltem attól, hogy talán tényleg egy picikét őrültnek és felelőtlennek fog gondolni, amit teljesen meg tudnék érteni. Én se igazán leltem ésszerű magyarázatot arra, hogy miért nem kaptam jobban frászt. Tenyeremre siklott a pillantásom, a sérülésre, amit még a bárban szereztem, de már sokat javult, így már sokkal kisebb kötés volt rajta, mint amit Michel rakott rá.  – Tudom-tudom, kész őrültség, de valahogy még se bánom. Hosszú idő után képes voltam kicsit nevetni és mosolyogni, még akkor is, ha ezt egy idegen csalta elő belőlem. – kicsit elhúztam a számat bűnbánóan, majd hajamat a fülem mögé simítottam, hogy utána megkeressem a fánkot és magunk közé rakjam. Szükségem volt a fánkra. Mesélés közben pedig könnyedén leolvashatta az arcomról, hogy tényleg semmi olyan se fordult meg a fejemben, amiről könyvek és filmek szoktak általában regélni egy ilyen véletlen találkozást követően.


öltözet



"Will it ever be light again?" - worried the rabbit.
"Even the longest night eventually turns to day." said the ox.

Madelaine Lester-Riggs imádja a posztod

mind álarcot viselünk
Sophie L. Collins
Média
ranggal rendelkezem
★ :
We're gonna be alright • Sophie&Maddie 20e2003075a7c620dc89fb6b65f245532d020806
We're gonna be alright • Sophie&Maddie 0bf566b1ee407f38b2a2652c1911f0918110e970
★ kor ★ :
36
★ elõtörténet ★ :
a few pages from the story of my life
★ családi állapot ★ :
divorced
★ lakhely ★ :
Manhattan
★ :
We're gonna be alright • Sophie&Maddie A59bcb642537e3b2c7e850e5e826ae0292ddf8fb
★ idézet ★ :
“Scars have the strange power to remind us that our past is real.”
★ foglalkozás ★ :
presenter & journalist
★ play by ★ :
Sienna Miller
★ szükségem van rád ★ :
I need pieces of my soul & Kenzo (wise one)
We're gonna be alright • Sophie&Maddie 182a4c598371ee5512b60d59661abf0436aa38b0
★ hozzászólások száma ★ :
90
★ :
We're gonna be alright • Sophie&Maddie 705a8db985eef337011540a1bbc04372017815a6
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
TémanyitásRe: We're gonna be alright • Sophie&Maddie
We're gonna be alright • Sophie&Maddie EmptySzer. Feb. 21 2024, 12:47



Mindig is egyszerűbbnek tűnt nekem, ha a saját problémáimmal magamban számolok le. Ilyenkor különböző módszerekhez alkalmazkodtam és abban a tempóban ahol még nem éreztem a külvilág okozta sürgetést. Csak így tudtam jobban lenni, mert abban a pillanatban, hogy másokra támaszkodtam sok más érzés is követte az alap problémát. Bűntudat amiért a környezetemet terhelem a magam csatáival, holott mindenkinek megvan a saját baja. Kellemetlen utóérzet amelyet amiatt tapasztalok, ha túl sokat osztottam meg abból ami velem zajlik és általában sokkal intenzívebben élem meg általa azt ami amúgy is zavar. Tudom magamról, hogy sokszor nem vagyok egyszerű. Elzárkózom, makacsul viselkedem és ilyenkor nehéz velem megtalálni a közös hangot. Az elmúlt hetek hullámvasút-szerű érzései mindezt nagyszerűen kimerítették, így mostanra - túl mindenen - szeretnék csak örülni a jelennek és hinni abban a jövőben amelyről egy ideig azt hittem, hogy örökre elveszítettem. Sophiet nagyjából ebbe igyekszem beavatni itt-ott megtűzdelve magyarázatokkal a részemről. Nem kifogásokat keresek, mert akkor nem lennék tisztában azzal, hogy hibáztam. Inkább okokat amelyek azt mutatják, hogy igen, tudom, csinálhattam volna másképp is, de nem ment, viszont szeretnék változtatni ezen.
Sophie úgy tűnik megérti mire gondolok és akaratom ellenére is halvány mosolyra késztetnek a szavai. Így is meg lehet közelíteni az egészet és még jobban is hangzik annak a bűntudattal teli énemnek amely végig jelen volt amíg elvezettem hozzá. Olyanok ezek a szavak számára mint a megérthető kifogások amely miatt nem kell vállalniuk a felelősséget.
- Bonyolult érzések bonyolult döntésekkel járnak, nemde? - kérdezek vissza magam is elgondolkozva az elhangzottakon. Nekem nem volt gond sohasem, hogy ezeket magamban vívjam meg, de időnként feleszmélek, hogy vannak olyan emberek a közelemben, akik nem élik meg ennyire egyszerűen azt amikor visszavonulót fújok.
Kérdésére adott rövid bólintásomat végül szavaim is követik.
- Igen, ezt jól látod. Emiatt szerencsére napról napra jobban vagyok. - válaszolok részben megerősítően, részben pedig megnyugtatóan. - Még időnként kell majd vizsgálatokra járnom, de Jake mellett ez szigorúan van véve. Ilyen esetekben is nagy előnye, ha egy orvossal élsz együtt. - halkan nevetek fel ennek ténye miatt, de attól még ez az igazság. Mindkettőnket érzelmileg megviselt a műtét. Nálam ezt a sok kellemetlen gondolat okozta, őt pedig azért, hogy sikeresen tudja végrehajtani azt. Most csak mindketten örülünk annak, hogy végre nyugalom vesz minket körbe. Már amennyi négy kutya mellett lehetséges, de személy szerint egyetlen pillanatot sem cserélnék el. Szeretem azt a kontrasztot amelyet a közös életünk nyújt. Mintha a megteremtett harmóniánk egy jó nagy adag káoszt keveredne, amely végül az otthon gondolatával egyezik meg.
- Ezzel még vitatkozni sem tudok. - mosolyodok el egyből amikor megvádol a bajokhoz fűződő viszonyomhoz. Csak mostanában ez még inkább felerősödött. - De kerülni fogom őket amennyire csak lehetséges és ha nem is sikerül, akkor legalább időben megosztom veled. - teszek ígéretet, hogy ezzel is jelezzem miképp hajlamos vagyok a változásra és a szándék megvan bennem. - Most jól vagyok. Kezdem újra önmagamnak érezni a világot és hogy végre helyén van minden. - válaszolok őszintén, de valóban ezt is tapasztalom. Nem hitegetem magamat azzal, hogy ezek után a nehéz időszakok engem majd nem érnek utol, mintha valami csoda folytán védelem alá kerültem volna alóluk.  Egyszerűen csak úgy gondolom innentől kezdve jobban tudom majd kezelni őket.
- Queensbe vettünk házat, szóval nem elérhetetlen közelségben. - mosolyogva közlöm ezt vele. - Ami pedig a házavatót illeti, nem gondolkoztunk ilyenen. Mondjuk belegondolva egyikünk se igényli az ehhez hasonló összejöveteleket. - vallom be. Aztán ha egyszer mégis beadnánk a derekunkat az minden bizonnyal a legszűkebb körben történne.
Tagadhatatlan, hogy az elmúlt időszak nem csak nekem volt megterhelő, hanem Sophienak is, melyre apránként magyarázatot is kapok. Csendben és figyelmesen hallgatom őt végig és amint lehetőségem engedi egy ölelésben nyújtok számára vigaszt. Ajkaim fintorra húzódnak miközben feleleveníti számomra is az újra találkozásuk részleteit és bár egy-két ponton szeretnék felszólalni, de helyette inkább hagyom, hogy kiadja magából az érzéseit.
- A helyzetetek bonyolult, Sophie. Egy válás már önmagában érzelmileg felkavaró tud lenni, mert mégiscsak egy olyan életet zár le egy olyan személlyel akit szerettél és akiben megbíztál. De ő tett róla, hogy ez a fejezet csak még inkább elhúzódjon és ez senkinek sem tesz jót. - kezdek bele véleményembe.
- Az egyik legnagyobb gond itt kettőtök között, hogy nem volt lehetőségetek átbeszélni ezt. Te rosszul érezted magadat, ő meg az ellenkezőjét feltételezte és végül benne rekedtetek ebben a sehova nem vezető szituációban, ahol már el kellene engednetek egymást, de mégsem ment. Nem voltatok már együtt, de a papírok miatt külön sem, így esélyed sem volt túllépni rajta. - sóhajtok egyet a szavaim után, miközben az ő általa elhangzottakat próbálom feldolgozni.
A fejemet csóválom tagadólag amikor újra felteszi a kérdést azzal kapcsolatban, hogy valójában ő a rossz ebben az egészben.
- Sophie, nem vagy az! Ő a saját verzióját fogja mindig is hangoztatni amit ő menti fel a felelősség alól, de ez nem írja felül azt amit mellette éreztél. Elveszítetted a babádat és vele együtt önmagadat is. Szükséged lett volna rá, de nem számíthattál rá. Megtetted azt a lépést ami neked akkor és ott segített. Nem önzőség az, ha a saját egészséged érdekében magadat veszed előre. - magyarázom el neki megnyugtatóan. Talán mások ezt úgy érzèkelik, de időnként muszáj hallgatnunk a saját igényeinkre és aszerint cselekedni. A véleményem töretlen azzal kapcsolatban, hogy Sophie helyes döntést hozott.
- Igazság szerint a sajnálata ennyi idő után már nem hat rád ugyanúgy. Nem fogja visszaadni neked az elmúlt évek bizonytalanságát, csak úgy érződik majd mint egy kipipálandó teendő egy vele kapcsolatos listán. - húzom el ajkaimat erre. - Nem egyből fogod azt sem érezni, hogy ez a válás meghozta végre számodra a lezárást. Ahhoz túl sok év telt el így. - aprót sóhajtok és együttérzően. - De nem vagy rossz ember Soph, sem önző. Innentől kezdve csak az a lényeg, hogy magad mögött hagyd őt. Nem muszáj beszélned vele, sem találkoznod ha nem akarsz, mert vége van. - újra elismétlem ezt neki.

sophiemaddie








Sophie L. Collins imádja a posztod

mind álarcot viselünk
Madelaine Lester-Riggs
Egészségügy
ranggal rendelkezem
★ :
We're gonna be alright • Sophie&Maddie 935a042cf4e74c87af9651e1f5dd8a7754a297eb
We're gonna be alright • Sophie&Maddie 8073195a7d983132782e31e7c05867b432221347
★ kor ★ :
34
★ elõtörténet ★ :
If chaos is a work of art
then my heart is a masterpiece
★ családi állapot ★ :
We're gonna be alright • Sophie&Maddie 6c31ba6d7c2e4781f116a390d655c2b37c0e4f45
I never minded being on my own
Then something broke in me
and I wanted to go home
To be where you are ♡
★ lakhely ★ :
Manhattan
★ :
We're gonna be alright • Sophie&Maddie 1fd0a01867cef9ebef2d5b13cdb1f62cd6aaed3d
★ idézet ★ :
• Hello, I am Madelaine, your personal healthcare companion. On a scale of one to ten, how would you rate your pain? •
★ foglalkozás ★ :
pszichológus
★ play by ★ :
✿ margot elise robbie ✿
★ hozzászólások száma ★ :
396
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
TémanyitásRe: We're gonna be alright • Sophie&Maddie
We're gonna be alright • Sophie&Maddie EmptyVas. Feb. 18 2024, 14:57


Csendesen hallgatom azt, amit mesél, az aggódás és szomorúság könnyedén leolvasható az arcomról, viszont amikor az örömhírt is megosztja velem, akkor mosoly kúszik az arcomra és habozás nélkül ölelem meg, hiszen nagyon örültem annak, hogy ennyire jól alakult a kapcsolata azzal a férfival, akihez a szíve húzott. Nagyon megérdemelte a boldogságot, azok után pedig amik vele történtek az elmúlt időben még inkább örültem annak, hogy valaki mellette állt és segítette őt, mert reméltem, hogy Jaket nem zárta ki az életéből azokban a nehéz napokban, hetekben, ahogyan engem.
Haragudtam-e rá, amiért csak most értesültem mindenről? Nem. Mert hittem abban, hogy oka volt rá és örültem annak, hogy idővel eljutott oda, hogy megossza velem is a történeteket, hogy újra itt volt velem a barátnőm és hagyta azt, hogy újra a távolság lecsökkenjen közöttünk és igazán közel legyünk a másikhoz. Még akkor is, ha talán igazán meg se érdemeltem, mert az elmúlt hetek annyira maguk alá temettek, hogy nem nagyon tudatosult bennem az, hogy gond lehet, csak sejtettem. Aztán ahogy az a sejtés megszületett, el is illant, mert csak a saját sötétségemmel voltam elfoglalva és azzal, hogy valahogy nap, mint nap ki tudjak kelni az ágyból és úgy tenni, mintha a világom nem most dőlt volna össze.
Ahogyan korábban ő, úgy most én is egyetértően bólintottam, mert pontosan tudtam, hogy mire is gondol. A bűntudat attól még ott marad, hogy elkerültük a másikat, de hittem abban, hogy ez csak azt jelenti, hogy a másik tényleg fontos és nem csak megjátszott az, ahogyan most viselkedünk.
- Szerintem ez csak azt jelenti, hogy a másik tényleg fontos és sajnáljuk azt, hogy bezárkóztunk, mert ott van a bűntudat, hogy magunkra szántunk időt és nem a másikra. Eltitkoltuk azt, ami történt velünk, pedig tudtuk azt is, hogy a másik ott állna mellettünk, viszont kivételesen talán nem akartuk, hogy ott legyen, mert először nekünk kellett megnyernünk ezt a csatát, nem pedig másnak kellett pajzsot tartania elénk. – kicsit elmélkedve csendült a hangom, miközben őt fürkésztem. A szavaim talán kicsit káoszosak voltak, pont úgy, mint elmém és a lelkem a felszín alatt. – Megértem, viszont megtetted és nagyon büszke lehetsz magadra. Sőt, ha jól veszem ki abból amit mondasz, akkor nem csak szembe néztél velük, hanem el is kezdted a gyógyulást, nem? – kicsit aggódva csendült a hangom, mert az egy dolog, hogy szembe nézünk azzal, amin keresztül megyünk. Megint más dolog, hogy rájövünk arra, hogy mire is van szükségünk, hogy kimásszunk belőle, a harmadik lépcsőfok pedig az, hogy tényleg teszünk is a gyógyulásunkért, mert még a második és harmadik fok között simán megszökhetünk, mert félünk arra az ösvényre lépni, ami hozhatna gyógyulást vagy éppen segítséget kérni, hogy nehogy letérjünk róla.
- Nagyon örülök nektek, tényleg annyira megérdemelted már. – viszonoztam a mosolyát és hiába mélyen legbelül a fájdalom tavában úsztam, attól még a mosolyom és a pillantásomban megcsillanó öröm igazi volt. – Messzire keveredtél így tőlem, vagy azért a közelben leszel? – kíváncsian csendült a hangom, mert tényleg érdekelt minden, ami vele kapcsolatos volt. – Milyen a ház? Ünnepség lesz? – természetesen házavatóra gondoltam, és érdekelt minden, amit szeretet volna megosztani ezzel kapcsolatban, hiszen a jó dolgokra is időt kell szánni, nem csak a rosszra.
Mosolyom könnyedén alakul át aggódássá, ahogyan már egy kevésbé vidám dologra terelődik a beszélgetésünk. Megfogom a kezét és gyengéden megszorítom, miközben az aggódás és a sajnálom ott ül a pillantásomban.
- Ez nagyon ijesztően hangzik és örülök annak, hogy azt mondják az orvosok, hogy már minden rendben lesz, de… - lesütöm a pillantásomat és a bűntudat újra belém mar, hogy nem voltam mellette. Aprót sóhajtok. – Sajnálom, hogy nem voltam melletted és egyedül kellett ezzel megküzdened… - bocsánatkérően néztem rá, még ha sejtettem is azt, hogy nem volt teljesen egyedül, mert Jake biztosan ott volt vele. – Ha tudok valahogy segíteni, akkor szólj. – persze, hogy a történtek feldolgozására értettem, mert most már nincs „egyedül”. Itt vagyok én is, és ha bárhogy is tudok segíteni, akkor számíthat rám.
Elhúzom a számat, amikor a túszejtésre terelődik a beszélgetés és megingatom a fejemet is.
- Madelaine, néha úgy érzem, hogy vonzod a bajt, de remélem most már a szerencsecsillaga melléd szegődik és inkább a boldogság fog a nyomodba szegődni, mint bármi más. – komolyan gondoltam, mert egyszerűen hihetetlennek tűnt, hogy az élet ilyen sok rosszat csempészet az életébe ennyire rövid időn belül. Ez még hosszabb időre is megterhelő lett volna, így meg pláne az lehetett és nagyon sajnáltam őt, aggódtam érte. Szőke tincseimbe túrtam és újfent bólintottam arra, amit mondott.
- Amúgy most hogy érzed magad? Vannak benned még félelmek, szomorúság vagy aggódás? – és még ezernyi kérdést képes lettem volna rázúdítani, mert lehet ezek már a múlt és eljutott oda is, hogy felkeressen engem és ne válassza többé a rádiócsendet, de tényleg érdekelt, hogy miként is van azok után, hogy ezek történtek vele.
- Mit mondanak az orvosok, kell még valami kezelésre járnod, vagy kontrollra? – aggódás minden egyes szóban ott lapult és őt fürkésztem, mert nagyon is érdekelt minden ami vele kapcsolatos volt és nem állt szándékomban magára hagyni.
Hamarosan pedig rám tereli a szót és elfutnék, sikítva menekülnék, ha tehetném, de érzem, hogy örökké nem futhatok és a pillantásunk ahogy találkozik valami eltörik, mintha csak a gát megrepedne, ami többé nem tudja visszatartani azt, ami mélyen legbelül tombol bennem. A tettek és a szavak egymást követik, nem tudom irányítani egyiket se. Egyszerűen csak kitör belőlem, mint egy sokáig szunnyadó vulkán, aminek a lávája szép lassan feléget mindent, ami még élt és virágzott bennem legbelül. Fáj minden egyes szó és hiába érzem azt, hogy egy nagyon kicsit megkönnyebbülök, hogy végre kimondtam, hogy végre volt bátorságom szembe nézni mindazzal, ami történt és érzek, attól még éget és megperzsel minden, még több kétely költözik a lelkembe, ahogyan elszabadulnak az árnyak.
Amikor ölelésébe von, akkor úgy bújok hozzá, mintha ez az egyetlen menedékem lenne perzselő láva elől és az engem üldöző árnyak elől. Szorosan ölelem őt, mint aki csak rálelt végre egy mentőmellényre, aminek segítségével talán nem fog örökre a feneketlen sötétségbe elmerülni. Azt is tudom, hogy örökké nem maradhatok ott, így végül elengedem őt és neki dőlök a kanapénak. Lábaimat felhúzom és átölelem, mintha az bármin is segíthetne. Szavaira szeretnék elmosolyodni, mert talán igaza van, tényleg nem kellene bánnom, de végül csak egy bólintásra futja.
Csendesen hallgatom őt.
– Akkor miért érzem még is azt, hogy az vagyok? Miért érzem azt, hogy el akarok futni, de valahogy még is helytelennek tűnik… - könny áztatta arccal veszem el Maddie fürkésző pillantásában. Szeretném, ha igaza lenne, de félek ha elfogadom azt, amit mond, akkor azzal olyan felmentést fogadok el, amit igazán meg se érdemlek, mert valójában szörnyű ember vagyok.
A kérdést hallva elmerengek és úgy derengenek fel elmémben Holden szavai, mintha csak itt állna előttem és most mondaná. Nagyon sóhajtok és egy pillanatra lehunyom a szememet.
- Elárulta, hogy egyszer eljött és boldognak tűntem, így nem jött oda hozzám, hanem csak eldöntötte azt, hogy nekem jobb itt, mint ott. – hangom megremegett, mert fájt a tudat, hogy helyettem döntött és fájt az is, hogy soha nem volt mersze elém állni. – Tudod, hogy találkoztunk most? Egy interjúnak köszönhetően, sikeres üzletember lett, de fogalmam sem volt arról, hogy ő fog velem szemben állni, amikor beléptem a hotelszobába és ott volt… - kezem ökölbe szorult. – Azt mondja mindent értem tett, de akkor miért nem volt soha mersze elém állni? Ha most véletlen nem én megyek elkészíteni az interjút, akkor talán most is pontosan ugyanúgy elsétált volna, mint hajdanán tette. – elhúztam a számat és hirtelen azt éreztem, hogy gyáva…. gyáva volt szembe nézni mindazzal, amit tett és helyette inkább rám akarta kenni mindazt, hogy miért is nem jött oda hozzám. Mintha csak én lennék a rossz ebben az egészben. Sietve töröltem le a könnyeimet és mély levegőt véve a plafont fixíroztam pár pillanatig, aztán a barátnőmre pillantottam. – „Te miért nem kerestél egyszer sem? Úgy leléptél Gruene-ből, hogy a lábad nyomát sem lehetett látni. Ott hagytál minket, engem, a családodat és a barátaidat!” – könnyedén kitalálhatta, hogy őt idézem, és keserűen elnevettem magam. –Mintha én lennék a rossz ebben az egészben, még is mit kellett volna tennem, visszamenni oda, ahol megsebeztek és önként várni az újabb pofonokat?! – hangom kétségbeesetten csendült és elbizonytalanodtam újra. Mi van akkor, ha én is hibáztam, de még se éreztem úgy, mert túl mély sebeket ejtett rajtam és többé már képtelen lettem volna elviselni azt, hogy továbbra is mindenféle nőcske ül az ölében, vagy azt, hogy más úgy csókolja meg mintha minden joga meg lenne hozzá és még lehetne sorolni, hogy miket tett. Hajdanán megalázott, és talán ha akkor hagyom George-nak, hogy bemosson neki, akkor talán észhez tért volna, vagy talán nem, hiszen az érkező gyerekünk híre se hozta őt vissza hozzám, hanem csak még távolabbra sodródott.
- „Sajnálom, hogy egyedül kellett megbirkóznod a babánk elvesztésével, hogy nem voltam melletted. Sajnálom.” – elmerengtem az újabb felidézett szavakon, aztán lesütöttem a pillantásomat. – Annyiszor vártam arra, hogy legalább ezért bocsánatot kérjen, de amikor megtette, akkor még se éreztem azt, hogy gyógyír lenne a sebeimre, hanem mintha csak üres szavak lennének. Mintha tényleg egy sajnálom megoldaná azt, hogy nem csak a babánkat veszítettem el, hanem majdnem én is meghaltam amiatt, mert őt képtelenség volt elérni. Ha akkor apa nem jön értem... – fájdalom minden egyes szóban benne volt és most először beszéltem erről valakinek, hiszen ez örök titok volt még a családban is. Még a testvéreim se tudtak róla, mert a szüleimmel így láttuk a legjobbnak, mert félő volt, hogy akkor a bátyáimat semmi se tudta volna megállítani. A barátaim se tudtak róla, vagyis csak annyit, hogy egyszer elveszítettem egy babát, de azt nem hogy az én életem is veszélyben volt. Ajkamba haraptam, mintha azzal minden fájdalmas hangot elnyomhatnék, ami feltörni készült.  
- Rossz ember vagyok? – megtörten csendült a hangom, és talán nem volt fair ezt kérdezni tőle, de tudtam róla, hogy soha nem hazudna. A bizonytalanság, a kételyek továbbra is tábort vertek a lelkemben, de akkor is tudnom kellett. - Borzalmas ember vagyok, amiért azt érzem, hogy főként az ő hibája volt az egész, mintsem az enyém és én elfáradtam ebben, végleg menekülni akarok, hogy újra érezhessem még a napfényt?


öltözet



"Will it ever be light again?" - worried the rabbit.
"Even the longest night eventually turns to day." said the ox.

Madelaine Lester-Riggs imádja a posztod

mind álarcot viselünk
Sophie L. Collins
Média
ranggal rendelkezem
★ :
We're gonna be alright • Sophie&Maddie 20e2003075a7c620dc89fb6b65f245532d020806
We're gonna be alright • Sophie&Maddie 0bf566b1ee407f38b2a2652c1911f0918110e970
★ kor ★ :
36
★ elõtörténet ★ :
a few pages from the story of my life
★ családi állapot ★ :
divorced
★ lakhely ★ :
Manhattan
★ :
We're gonna be alright • Sophie&Maddie A59bcb642537e3b2c7e850e5e826ae0292ddf8fb
★ idézet ★ :
“Scars have the strange power to remind us that our past is real.”
★ foglalkozás ★ :
presenter & journalist
★ play by ★ :
Sienna Miller
★ szükségem van rád ★ :
I need pieces of my soul & Kenzo (wise one)
We're gonna be alright • Sophie&Maddie 182a4c598371ee5512b60d59661abf0436aa38b0
★ hozzászólások száma ★ :
90
★ :
We're gonna be alright • Sophie&Maddie 705a8db985eef337011540a1bbc04372017815a6
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
TémanyitásRe: We're gonna be alright • Sophie&Maddie
We're gonna be alright • Sophie&Maddie EmptyVas. Feb. 18 2024, 11:53



A kezdeti idegességemen könnyedén teszem túl magamat abban a pillanatban, hogy megpillantom Sophie arcát és megerősítést nyer, hogy ő neki is ugyanúgy hiányoztak a közös pillanataink akárcsak nekem. A szüleim, majd Lance után mindig is egy kissé óvatosan bántam a mások iránt érzett bizalommal. Nem tudtam csak úgy könnyedén megnyílni, amely nálam nem egyet jelentett azzal, hogy kedvesen álltam másokhoz és beszélgetésekbe bonyolódtam velük. Ezek többnyire felszínesen zajlottak a magam részéről és sokat nem árult el arról mi zajlik le bennem. Ettől függetlenül mindig is szívesen hallgattam meg másokat hogy ha ők úgy érezték én vagyok épp az a személy akinek ki kell adniuk a bennük zajló érzéseket. Ettől még én nem tettem meg fordítva, mert nekem ehhez több idő kellett. Viszont ha már sikerült átlépnem ezen az érzelmi gáton, onnantól kezdve nagyon is tudtam ragaszkodni az adott illetőhöz. Jake helyzetét sem könnyítettem meg az elején, de tagadhatatlan, hogy ő sem az enyémet. Mindketten egy nehéz érzelmi csomagot cipeltünk megismerkedésünk alkalmával, amelynek tartalmával legtöbbször akkor szembesültünk amikor megpróbáltunk közelebb kerülni egymáshoz. Jellemző volt rám, hogy szabotálom a saját boldogságomat, mintha ez egy olyan luxus lenne, ami nekem nem jár. Vele is ezt tettem és sokszor Sophie esetében is, amikor éppen elzárkóztam előle mikor pont az ellenkezőjére lett volna szükségem. És ez nem azért történt, mert hogy ne bíztam volna meg benne teljes mértékben, egyszerűen csak van bennem egyfajta fal amely visszakozásra késztet akárhányszor jó dolgok történnek velem. Egészen valószínű, hogy így védem magamat mindenféle lelki sérüléstől amely a múltamban történtek által nyomott bélyeget az azután meghozott döntéseimre. Ez viszont veszélyes terep, hisz sosem vezet jóra, ha saját magamat kezdem elemezgetni. Van benne valami elfogultság és egyben erős önkritika is. Ezek keveréke pedig ahelyett, hogy hasznomra válna inkább csak még jobban összezavarja a gondolataimat. Ezért sem kezelünk hozzátartozókat vagy az én esetemben saját magunkat.  
Halk nevetésre késztetnek Sophie szavai és egy apró bólintás is követi ezt.  
- Szigorúan véve, igen. Igazából az utolsó darabokat hoztam el, így ha ezt nézzük akkor kifosztottam az összeset. – magyarázom meg szinte már tudományosan ezt, de a szórakozottság továbbra sem tűnik el hangomból. Még csak most érkeztem, de már most könnyebbnek érződik a lelkivilágom.  
Odabent azt hiszem mindketten egy kicsit megrekedünk. Nem rossz értelemben, egyszerűen csak próbáljuk felhozni a kihagyott időszakot anélkül, hogy túl gyors lenne, túl intenzív annak felidézése. Őszintén belegondolva az elmúlt hetek egy masszává álltak össze és végtelen hosszúnak érződtek. Hirtelen azt se tudnám hogyan kezdenék bele anélkül, hogy ne tűnjek érzéketlennek a velem történtekkel kapcsolatban, mert nem vagyok. Inkább azt mondanám, hogy a kiesett időszak az én feldolgozásomért történt, amely olykor gyorsabb, máskor lassúbb tempóban zajlott. Szívem szerint néhány pontját elzárnám egy dobozba és elfelejteném, hisz már vége. De tudom, hogy most elő kell szednem amiatt, hogy Sophie is megértse az én nézőpontomat. Valahol ebben keresem a tetteim iránti vigaszt, de mellette szorosan azt is ott találom, hogy rossz barát vagyok. Fogalmam sincsen miken mehetett keresztül csak azt látom, hogy nincs jól. Ez pedig ezekben a beszélgetés előtti tudatlan percekben még nagyobb aggodalommal töltöttek el, mint ezelőtt.  
Sophie viszont megérti az álláspontomat, amelyet lassú és egyetértő bólogatásokkal fogadok.  
- Annyira egyszerűnek tűnik ez így kimondva, mégis közben ahogy itt ülök és eszembe jut, hogy már egy ideje nem láttalak épp emiatt, így helyesnek sem érződik.  – gondolkozok el ezen, majd sóhajtok egyet. – Így belegondolva azt se tudom mit mondhattam volna akkor, mert mint te is mondtad, könnyebb volt kizárni őket. De aztán rá kellett jönnöm, hogy ha nem nézek szembe velük és nem élem meg őket, akkor sosem leszek túl rajtuk. Csak nehéz volt ezt belátni. – fintorodok el miután kissé sikerül neki összefoglalnom gondolataimat. Talán pont ez a vallomás lök át azon a visszatartó ponton is amely nem engedte volna hangosan kimondani a történteket. Ám most hogy megteszem így egyszerre Sophiera zúdítva akkor jövök rá, hogy lehetséges jobb lett volna apránként adagolva közölni ezeket vele. Egyből jobb kedv veszi uralma alá arcom vonásait amikor Jake kerül szóba és az aktuális helyzetünk. A költözés és az elkezdett közös életünk egy olyan esemény sorozat aminek már csak az említése is boldoggá tesz. Régóta nem éreztem így valaki iránt, ez pedig egyszerre okoz újdonságot, miközben hozza el egyben azt az érzelmi biztonságot is, amire titkon mindig is vágytam. Most végre úgy érzem én is tartozom valakihez akivel egy közös családot alapíthatok.  
- Igen, szerencsére. – mosolyodok el ezen boldogan, mielőtt apró kuncogással reagálnék a szavaira. – Nem fog bántani. Jake nagyszerű és valóban boldoggá tesz. – fűzöm még hozzá kissé elkalandozó hanggal, de vissza is térünk a többihez.  
- Egy kisebb tumort találtak az agyamban, de már túl vagyok rajta és innentől kezdve minden rendben lesz. – a mondat másik felét kissé gyorsabban teszem hozzá mielőtt aggódni kezdene. Vége van – aminek jelentését sokszor még én magam sem hiszem el.  
- Pszichológiai előadásra mentünk az egyik akkori diákommal és valakik úgy gondolták ez a megfelelő alkalom arra, hogy elvigyenek pár dolgot az ottani kiállításról. Nem sérült meg senki szerencsére, csak megijedtünk. – idézem fel a történteket, mielőtt kifújnám egy kicsit ajkaim közül a levegőt.
- Nem, persze, tudom hogy ez nem kis dolog egyik sem. De már eltelt némi idő a történtek óta és napról napra jobban megy, hogy meséljek egyikről vagy másikról. Természetesen elfelejteni egyiket sem tudom majd, de ha enyhül a hatásuk az már jó kezdet. – haloványan mosolyodok el miután beavatom őt az én álláspontomba. Mindkettő esetében voltak mélyebb időszakaim – a műtétnél inkább – de volt segítségem, hogy átvészeljem őket.  
A visszakérdezésem után most rajtam a sor, hogy elhallgassak, mert nem áll szándékomban kizökkenteni őt a gondolataiból. Mire az első szavak elhagyják az ajkait én már legalább öt verziót sorakoztattam fel fejben mi történhetett vele, amiket abban a pillanatban lufi formájában el is engedek mikor beavat a történtekbe. Tudatában vagyok annak mennyire megviselte a házassága és bár szólásra nyitnám a számat amikor kijelenti, hogy elvált, de a zaklatottsága miatt mégsem teszem. Helyette mellé fészkelődök és ha engedi, akkor egy ölelésbe húzom őt szorosan, majd a hátát simogatom közben.  
A bocsánatkérésére egyből a fejemet ingatom, hogy erről hallani sem szeretnék.  
- Örülök, hogy megtetted és kiadtad magadból. Ezért sose kérj bocsánatot. – kezdem ezzel, majd elhelyezkedem mellette a földön, hogy lereagáljam mindazt amit mondott.  
- Kimerítő volt neked ez a sok huzavona vele, Sophie főleg a veled történtek után. Te csak szerettél volna egy lezárást kapni, amit mind ez idáig megtagadott tőled. Ez minden módon megterhelő. – kezdek bele, de közben két tenyerem közé zárom a kezét. – Nem vagy önző, sem hibás amiért magadat helyezted előtérbe egy olyan helyzetbe amely érzelmileg folyamatosan megviselt. – veszem fel vele a szemkontaktust, hogy ezzel is éreztessem vele hogy komolyan gondolom a szavaimat.  
- Helyesen teszed, hogy foglalkozol ezekkel az érzésekkel, mert te is tudod és én is, hogy nem múlnak el csak úgy maguktól. De most már itt vagyok és segítek neked átvészelni ezt. Az, hogy elváltatok egy nehéz, de hidd el jó kezdet. Innentől esélyed van arra, hogy magad mögött hagyd őt, még ha most úgy is tűnik, hogy nem találod a helyedet anélkül aminek ennyi évig ki voltál téve. – osztom meg vele gondolataimat. – Mi történt a liftben, Sophie? – kérdezek rá arra az információra ami a szavai közben is megragadta a figyelmemet.  

sophiemaddie








Sophie L. Collins imádja a posztod

mind álarcot viselünk
Madelaine Lester-Riggs
Egészségügy
ranggal rendelkezem
★ :
We're gonna be alright • Sophie&Maddie 935a042cf4e74c87af9651e1f5dd8a7754a297eb
We're gonna be alright • Sophie&Maddie 8073195a7d983132782e31e7c05867b432221347
★ kor ★ :
34
★ elõtörténet ★ :
If chaos is a work of art
then my heart is a masterpiece
★ családi állapot ★ :
We're gonna be alright • Sophie&Maddie 6c31ba6d7c2e4781f116a390d655c2b37c0e4f45
I never minded being on my own
Then something broke in me
and I wanted to go home
To be where you are ♡
★ lakhely ★ :
Manhattan
★ :
We're gonna be alright • Sophie&Maddie 1fd0a01867cef9ebef2d5b13cdb1f62cd6aaed3d
★ idézet ★ :
• Hello, I am Madelaine, your personal healthcare companion. On a scale of one to ten, how would you rate your pain? •
★ foglalkozás ★ :
pszichológus
★ play by ★ :
✿ margot elise robbie ✿
★ hozzászólások száma ★ :
396
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
TémanyitásRe: We're gonna be alright • Sophie&Maddie
We're gonna be alright • Sophie&Maddie EmptySzer. Feb. 14 2024, 23:34


Amikor visszakérdezett, akkor egy pillanatra haboztam, de aztán elmosolyodtam és bólintottam, hiszen touché volt. Igaza volt, hogy rám is vonatkozik, de olykor könnyebb másoknak megbocsájtani, mint saját magunknak. Lehet túlzottan az önmarcangolás feneketlen tengerébe estem az elmúlt napokban, hetekben, de valahogy így éreztem. Persze, akadt olyan személy, akinek szintén nem tudtam jelenleg megbocsájtani, de igazán nem is értettem, hogy miért kellene. Miért kellene olyan személynek megbocsájtani, aki megannyi sebet ejtett rajtam, de igazán soha nem kért bocsánatot miatta. Könnyű feltenni azt, hogy a másik megbocsájt-e, de bevallani a bűneinket és elnézést kérni miatta, az megint más dolog volt és utóbbi nem igazán történt meg.
A fánk gondolata most jóleső volt, hiszen imádtam és biztos voltam abban, hogy a kedvenc helyünkről hozta, amit annyira kalandos módon találtunk meg. Mindig új helyre mentünk, míg meg nem leltük mindennek a tökéletes helyét, talán ezt is szerettem benne, hogy nem adta fel könnyedén és ő is kimerte mondani azt, ha valami nem volt jó és addig ment, míg meg nem lelte az igazit. Akkor is, ha csak egy süteményről volt szó, vagy éppen egy kávéról. – Remélem kifosztottad az egész készletüket, ami volt. Még az se érdekel, ha holnapra többet fog mutatni a mérleg, mint illene és nem tudom majd begombolni a ruhámat. – utóbbival persze csak vicceltem, mert nem gondoltam volna azt, hogy ennyitől baj lehet, meg hamarabb lennék rosszul, mintsem elérjem azt, hogy a ruháim ne jöjjenek rám.  Végül aztán ismét kicsit elmosolyodtam. – Ha ilyen egy vesztegetés, akkor bármikor jöhet. – őszintén így gondoltam, vagy nem kizárt, hogy most az is beszélt belőlem, hogy míg mosolyogtam és próbáltam összeszednek mutatni magam, addig mélyen legbelül pontosan ezeknek az ellenkezője voltam. Úgy éreztem, hogy egy sötét szobában rekedtem és sikítani próbálok, de nem jön ki egyetlen hang se torkomon, hiába keresem a kijáratot nem lelem. Ott pedig egyre hidegebb és hidegebb volt, míg a sötét árnyak egyre inkább sarokba szorítottak, miközben fogalmam sem volt arról, hogy miként is futhatnék el, vagy merre is van legalább egy kis fény, ami távol tarthatja őket attól, hogy szép lassan felfaljanak belülről és teljesen üressé váljak.
Mosolyogva figyeltem, hogy Kenzo mennyire is élvezi Maddie simogatását, azt a szeretet, amit imádott mindig is megkapni. Néha olyan volt, mint egy gyerek, aki arra vágyik, hogy mindenki szeresse őt és ő lehessen a középpontban. Végül én is csatlakoztam hozzájuk a forró teával, bár nem is értem miért csináltam, inkább csak megszokás volt, mintsem tényleg vágytam volna rá. Hiába van rá írva az, hogy nyugtató hatású és segíti az elalvást, mert nem így volt, vagy csak az én szervezetem volt immunis rá.
Tudom, hogy kitértem a kérdése elől, de valahogy nem akartam ledobni az atombombát máris a legelején, meg mindig is olyan voltam, aki szívesen meghallgatott másokat, segített is nekik, ha tudtam, de magamról beszélni kicsit nehezebb volt. Főleg olyankor, amikor rossz passzban voltam és nem azért, mert azt gondoltam nem érdekli őket, hanem azért, mert tudtam mindenkinek megvan a saját kis baja, s nem akartam még én is rájuk zúdítani a sajátomat, még ha tudtam is, hogy ostobaság így gondolkodnom.  
- Remélem, hogy nem gyakran fog rossz dolog érni, de értem mire gondolsz. Hiába tudjuk, hogy a másik akkor is tárt karokkal várna, félünk kimondani a dolgokat, mert akkor túlzottan igazzá válnak, míg ha elménkben él csak, akkor talán kicsit tudjuk tagadni is a létezésüket. – lehet nem sok értelme volt annak, amit mondtam, de én kicsit kezdtem ezt érezni. Pontosan sejtettem, hogy mi mondatja ezt velem, de csak egy grimaszra futotta, az igazság nem bukott ki, hogy jelenleg miként is vagyok, vagy mi történt velem. Egyszerűen nem ment…
Ahogy elkezdte mesélni, hogy mik is történtek vele, annál inkább kiült a döbbenet az arcomra és kicsit még a fejemet is megráztam, mint aki nem akarja elhinni mindazt, amit hall. Egy pillanatra szólásra nyitottam a számat, de aztán sietve csuktam be, miközben próbáltam feldolgozni a sok információt, amit kaptam.
- Hogy micsoda!? – aztán végül elsőre csak ennyi bukott ki belőlem a csodálkozásnak és a döbbenetnek köszönhetően. – Először is ez fantasztikus hír, nagyon örülök nektek! Akkor ezek szerint minden rendben van veletek, ennek nagyon örülök. – mosoly megjelent az arcomon, mert tényleg nagyon boldog voltam ennek a hírnek köszönhetően. Sietve hajoltam előre, hogy megöleljem őt. – Maddie, annyira megérdemelted már a boldogságot, de remélem Jake tudja, ha megbánt, akkor még a világ másik felére való költözés se védheti meg őt. – ugrattam, de bármire képes lennék a barátnőmért, aki olyan volt számomra, mint egy kistestvér. Vigyázni akartam rá, még ha ez picit abszurd is volt.- De várjunk csak, kanyarodjunk vissza az elejére. Miféle műtéted volt? – aggódva csendült a hangom és a mosolyom máris eltűnt, miközben őt fürkésztem. – Milyen túszejtésről beszélsz? Miért nem mesélted korábban. Jesszusom Maddie, ha bármi bajod esett volna, akkor… - akkor fogalmam sincs, hogy mit csináltam volna. Nem veszíthetem el még őt is. Kicsit megdörzsöltem az arcomat, mint aki hirtelen nem is tudja, hogy mihez kezdjem mindazzal az érzéssel, ami rá tört, aztán újra őt fürkésztem. – És ezt miért úgy adod elő, mintha nem lett volna nagydolog? – bele se merek gondolni, hogy mit élhetett át, de így teljesen érthetővé vált, hogy miért is állt be a rádiócsent közöttünk. Nem lehetett könnyű mindezt feldolgozni. Kinyújtottam a kezemet, és ha tudtam, akkor megfogtam az övét és gyengéden megszorítottam. – Megértem, ne aggódj emiatt. Azt tetted, amit helyesnek véltél és amiről úgy érezted szükséged van. Ha ez kellett ahhoz, hogy kicsit jobban legyél, akkor nincs miért bocsánatot kérned. Néha azt kell tennünk, ami a legjobb számunkra. – őszintén és kedvesen csendült a hangom, majd egy halovány mosoly is megjelent az arcomon, mintha csak biztosítani akarnám még ezzel is őt, hogy tényleg nem tett semmi rosszat se és nehogy nekem emiatt rosszul érezze magát. A gyógyulás mindig nehéz, főleg a kezdet, mert meg kell lelnünk azt, hogy mire is van szükségünk igazán, ami szerintem a legtöbb esetben túlzottan is nehéz. Én kerestem, de még nem leltem meg és féltem, hogy talán soha nem is fogom.
Amikor ismét rám tereli a szót, akkor elhúzom a kezemet és kezem a szám elé siklik, mint aki nagyon is őrlődik, mert nem tudja mit is mondhatna. Érzem a pillantását magamon, de valahogy olyan, mintha most találkoztam volna Ursulával, hogy ellopja a hangomat. Aprót sóhajtok, majd alig hallhatóan csendül a hangom.
- Nem tudom. – ez volt az igazság, hogy fogalmam sem volt arról, hogy pontosan mit is érzek. – Talán így érezheti magát egy játékbaba, akit egykoron nagyon szerettek, majd aztán kevésbé és végül el is dobták, mígnem aztán úgy tettek, mintha megint fontos lehetne és érdekes, de aztán még se. – esélyesen semmi értelme se volt annak, amit mondtam, de nem tudtam másként kifejezni. Holden szavai, az, ami kiderült, hogy egyszer eljött ide, de oda se jött hozzám… túlzottan fájt, és ott volt minden más is, ami elhangzott a liftben, vagy a hotelben. Ajkamba haraptam és egy pillanatra lehunytam a szememet, de mielőtt netalán Maddie megölelhetett volna, ha akart, azelőtt sietve felálltam, amire még Kenzo is felkapta a fejét és kirohantam a szobából. Hamarosan jól hallható volt, hogy valamit nagyon keresek, még valami a földre is zúgott és összetört, de nem érdekelt. Amikor megtaláltam a fiókban a papírt, akkor azzal együtt sétáltam vissza és barátnőm felé nyújtottam. Látta már, hiszen tudta jól, hogy az elmúlt évek alatt mit próbáltam elérni, de most valami még is másabb volt, az aláírások helye nem volt üres és hivatalossá is vált már azóta.
Figyeltem őt, karomat összefontam mellkasom előtt, mintha azzal megakadályozhatnám azt, hogy darabokra törjek össze, mint egy elejtett porcelánbaba.
- Elváltam. – és most először hosszúidő után kimondtam azt, amit még soha. Csak leírtam, elmémben visszhangzott, de soha nem ejtettem ki ezt a szót és most hirtelen úgy éreztem, túlzottan igazzá vált. Nem véletlen, hogy úgy tartják a kimondott szónak súlya van. Sírással vegyített kisebb sikoly hagyta el a számat, mire sietve kaptam oda a kezemet. – Vége van… - éreztem, ahogy a könnyeim elerednek, én pedig egyszerűen összerogytam a földre és hagytam, hogy a sírás testemet rázza. Pokolian fájt az egész, pedig egy részem azt súgta, hogy ennek így kellett történnie és idővel jobb lesz, de vajon végre mikor jön el az az idő? Az elmúlt hosszú évek után végre szerettem volna levegőhöz jutni ilyen téren... – Azt hittem, hogy könnyebb lesz minden, ha aláírja a papírokat, akkor végre fellélegezhetek, de nem így lett. Balga módon azt is hittem, hogy több sebet már nem tud rajtam ejteni, de még is megtette, amikor a sors bezárt minket egy rohadt liftbe. – sietve töröltem le a könnyeimet, ha pedig Maddie időközben odajött és megölelt, akkor elvesztem az ölelésében és hosszú ideig el se engedtem. Végül kicsit eltoltam magamtól és a hátamat a kanapénak támasztottam, lábamat pedig felhúztam és átöleltem, miután letöröltem a könnyeimet és elővettem egy zsebkendőt, hogy kifújjam az orromat. – Talán igaza van, hogy nem minden az ő hibája, hogy én voltam gyáva, amiért mindennek hátat fordítottam és azóta se mentem vissza, de közben meg azt is érzem, hogy én nem tudtam már többet feláldozni magamból. Önző vagyok? És ott van az az érzés is, hogy mi van, akkor ha miattam tért le az útról, mert nem voltam elég jó és nem tudtam megadni azt, amire vágyott? – bár akkor nem házasodtunk volna össze, ha nem lettem volna elég, nem? – Újra és újra magamban keresem a hibákat, mert egyik részem azt súgja, hogy az én hibám, a másik felem meg azt, hogy bolond vagyok, amiért hagyom azt, hogy még mindig kínozzon az általa szerzett sebeimmel és elbizonytalanítson. Vajon melyik felemnek van igaza? Mindeközben pedig félek attól, hogy soha nem leszek elég... – olykor nehéz meglelni a szavakat arra, hogy miként is érezzük magunkat, mert túlzottan nagy a káosz és úgy érezzük egyetlen szó se igazán tudná a másik tudtára adni azt, amit érzünk, de most talán sikerült meglelnem, legalábbis részben biztosan… - Annyi rossz dolgot tett, de közben engem is elbizonytalanított, amit egészen idáig próbáltam nem nagyon észrevenni, de már nem tudom levegőnek nézni ezeket az érzéseket. Elvesztem, nem találom az ösvényt, ami bármerre elvihette, mintha egy mocsárban ragadtam volna és nem tudnám megmozdítani a lábamat. – kicsit elmélkedve csendült a hangom, de egyelőre megtartottam magamnak azt, hogy miként ittam le magam ájulásig és utána még milyen őrültséget tettem. Így is talán túlzottan sokat mondtam, túl sok mindent zúdítottam rá, ami miatt szintén kezdtem pocsékul érezni magam. - Sajnálom, nem kellett volna így rád zúdítanom. - szomorúan pillantottam felé, mert már nem tudtam semmisé tenni az elmúlt perceket. Pedig talán szerettem volna, talán nem. Össze voltam zavarodva.


öltözet



"Will it ever be light again?" - worried the rabbit.
"Even the longest night eventually turns to day." said the ox.

Madelaine Lester-Riggs imádja a posztod

mind álarcot viselünk
Sophie L. Collins
Média
ranggal rendelkezem
★ :
We're gonna be alright • Sophie&Maddie 20e2003075a7c620dc89fb6b65f245532d020806
We're gonna be alright • Sophie&Maddie 0bf566b1ee407f38b2a2652c1911f0918110e970
★ kor ★ :
36
★ elõtörténet ★ :
a few pages from the story of my life
★ családi állapot ★ :
divorced
★ lakhely ★ :
Manhattan
★ :
We're gonna be alright • Sophie&Maddie A59bcb642537e3b2c7e850e5e826ae0292ddf8fb
★ idézet ★ :
“Scars have the strange power to remind us that our past is real.”
★ foglalkozás ★ :
presenter & journalist
★ play by ★ :
Sienna Miller
★ szükségem van rád ★ :
I need pieces of my soul & Kenzo (wise one)
We're gonna be alright • Sophie&Maddie 182a4c598371ee5512b60d59661abf0436aa38b0
★ hozzászólások száma ★ :
90
★ :
We're gonna be alright • Sophie&Maddie 705a8db985eef337011540a1bbc04372017815a6
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
TémanyitásRe: We're gonna be alright • Sophie&Maddie
We're gonna be alright • Sophie&Maddie EmptySzer. Feb. 14 2024, 22:10



Az adott körülményeket figyelembe véve két esélyes hogyan fogadja majd Sophie a találkozásunkat. És amíg az egyik örömöt okozna és megnyugtatna, a másik – és jól megérdemelt – nem hordozna magával meglepetést. Azért mert számomra egy berögzült módszer az indokokat keresni a haragom megélése helyett, attól még másnak igenis joga van arra, hogy ne nyomja el őszinte érzéseit, hanem időben megélje azokat. Reméltem, hogy a jelenlegi helyzetben Sophie sem fogja ezt tenni. Hibáztam amikor elzárkóztam előle még ha az én fejemben ez egy elfogadható lépésnek is tűnt. Jake és Jared mesélni tudna róla mennyire nem voltam jól és sokszor még miattuk is a bűntudat uralkodott el rajtam amiért kedvetlen viselkedésemnek teszem ki őket. Egyikük sem éreztette, hogy nyűg lennék számukra vagy inkább lennének más helyen, mint abban a nyomasztó valóságban amiben akkor léteztem, de attól még bennem ez egészen másképp játszódott le. Tény, hogy nem tudom meghazudtolni aki vagyok, de tanulni tudok belőle. És amíg ez a pont nem érkezik el a várva várt változáshoz, addig muszáj felelősséget vállalnom azokért a következményekért melyek ezzel járnak.  
Amíg Sophiera várok lélekben minden lehetőségre felkészülök, de a valóság kellemesen felülírja azokat. Őszinte öröm kúszik bennem felszínre amint egy öleléssel üdvözöl és ekkor fogom csak fel igazán, hogy mennyire is hiányzott. Hirtelen annyi mindent tudnék mondani neki vagy kérdezni tőle. Tudni akarok minden kimaradt részletről, hogy felzárkózzunk egymással kapcsolatban a buta viselkedésünk után. Belemehetnék ennek mélyebb okaiba, de ma nem akarok az lenni akivé a munkám formált és kielemezni minden mozzanatot vagy mondatot amelyet elhint irányomba. Ma csak a barátnőmmel akarok beszélni és meghallgatni őt bármi is volt az indok az ő eltűnésére is.
Mosoly tűnik fel az arcomon kijelentésére legfőképpen amiatt, mert tudom hogyan készülök erre reagálni.  
- Ebben az esetben ez rád is érvényes, nemde? – kérdezek vissza szórakozottan meg enyhén megdorgálóan is. Nem szerettem amikor ehhez hasonló jelzőkkel illette magát, még ha olykor magam is ugyanezt tettem puszta önkritika céljából. Vagy legyen bármi is ennek a magyarázata.
- Fánkot, mégpedig azt a csokisat amelyiket úgy szereted. – libbenek utána az otthonába, hogy ott folytassuk tovább beszélgetésünket. – Remélem ez nem úgy hangzott mintha meg akarnálak vesztegetni. – nevetek fel halkan és röviden. Persze, ez is egy módszer ha valakit meg akarsz puhítani a bocsánatkérésed minél előbbi elfogadása érdekében, de én maradok a hagyományos módszer mellett. A kikényszerítéssel általánosságban az a baj, hogy csak a negatív érzelmeket hordozza magával. Egyáltalán nem szeretném, ha már alapból ezzel indítanánk.
A fánk viszont egy közös emlékhez repít vissza a sok közül. Sophieval az ismeretségünk alatt volt egy időszak amikor felfedeztük a város jobb pékségeit, hogy megtaláljuk az ízlésünknek megfelelőt. Valahol a kávé nem volt annyira a kedvencünk, míg másik helyen éppen a szénhidrát választék nem hozta el a várt elképzelést. Az egyértelmű édesség sokk mellett volt valami szórakoztató is abban, hogy ily módon mértük fel a lehetőségeinket. Mint valami ételkritikusok, akik nem a nagyvilág elé tárják véleményüket hanem egymás és a négy fal között őrzik azt meg. Végül csak sikerült elégedetten zárni a túránkat és amíg ő kiszemelt egy fánkot a finomságok közül, én egy belga csokis-meggyes péksüti mellett tettem le a voksomat, ami azóta is az egyik kedvencem. Jake már tisztában van a csoki iránti szeretetemmel. Ez természetesen azzal jár, hogy gondosan odafigyelek az otthoni tartalékunk feltöltésére. Magamat ismerve akkor kívánnám a legjobban amikor nincs belőle egy sem a közelemben.  
A kanapén kényelmesedem el, közben pedig Kenzot simizem aki készséggel fogadja minden felé irányuló szeretetemet. Jesset juttatja eszembe, aki a maga izgő-mozgó személyisége mellett igenis tud nagyon is nyugodt lenni. Ez legtöbbször akkor alakult így amikor bekuckóztam magamat este egy könyv vagy egy szaklap társaságában. Ilyenkor addig fészkelődött a mellettem lévő szűk helyen amíg el nem tudott nyújtózkodni a közelemben. Szeretem ezeket a perceket, amelyek mostanra már Samiraval és Dózerrel bővültek, ha éppen Jake a kórházban tartózkodik, én pedig otthon. A kivitelezéshez persze a kanapé már aligha lenne elegendő.  
Sophie visszaérkezése után bele is vágunk a közepébe, az ajkam pedig enyhén legörbül kijelentésére.
- Én is hasonlóan sajnálom ezt a magam részéről. Idővel megtanulom majd, hogyan ne zàrjak ki másokat az életemből amikor valami nincs rendben. Ez még mint tapasztalhattad nem az a pont volt. – a fejemet megingatom magamnak szánt rosszallásom jeleként.  
- Hol is kezdjem? – fészkelődök egy kicsit mintha ezzel akarnék felkészülni a hosszas monológomra. – Túl vagyok egy műtéten, túszul is ejtettek mert rosszkor voltam rossz helyen, viszont Jake és én összeköltöztünk, ami annyira új és izgalmas. – itt már szélesebben terül el az arcomon a mosoly. – Sok volt ez az időszak, fizikálisan és mentálisan is megterhelő. – sóhajtok egy rövidet. – Nem tudtam hogyan kezeljem ezt és így utólag belegondolva azt sem hogy érjelek el. Egyszerűbb volt elvonulni, mintha nem lenne ez is ugyanúgy a részem, mint a jó dolgok, amiket megosztok veled. – foglalom össze a gondolataimat egy szomorkás mosollyal az arcomon.  
- De mivel észrevettem, hogy egy éles kanyarral kikerülted a kérdésemet, ami mindketten tudjuk, hogy miért történt, ezért közelítsük meg másképpen. Mit érzel most? – kérdezek rá őt fürkészve érdeklődésem közben.

sophiemaddie








Sophie L. Collins imádja a posztod

mind álarcot viselünk
Madelaine Lester-Riggs
Egészségügy
ranggal rendelkezem
★ :
We're gonna be alright • Sophie&Maddie 935a042cf4e74c87af9651e1f5dd8a7754a297eb
We're gonna be alright • Sophie&Maddie 8073195a7d983132782e31e7c05867b432221347
★ kor ★ :
34
★ elõtörténet ★ :
If chaos is a work of art
then my heart is a masterpiece
★ családi állapot ★ :
We're gonna be alright • Sophie&Maddie 6c31ba6d7c2e4781f116a390d655c2b37c0e4f45
I never minded being on my own
Then something broke in me
and I wanted to go home
To be where you are ♡
★ lakhely ★ :
Manhattan
★ :
We're gonna be alright • Sophie&Maddie 1fd0a01867cef9ebef2d5b13cdb1f62cd6aaed3d
★ idézet ★ :
• Hello, I am Madelaine, your personal healthcare companion. On a scale of one to ten, how would you rate your pain? •
★ foglalkozás ★ :
pszichológus
★ play by ★ :
✿ margot elise robbie ✿
★ hozzászólások száma ★ :
396
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
TémanyitásRe: We're gonna be alright • Sophie&Maddie
We're gonna be alright • Sophie&Maddie EmptyHétf. Feb. 12 2024, 18:27


A legtöbb barátságom abban az időkben zátonyra futott, amikor a házasságom kezdett rossz irányt venni. Én is jobban bezárkóztam és ők se tartottak ki mellettem a pletykáknak és ki tudja még minek köszönhetően. Akkoriban fájt, mert szükségem lett volna támaszra, de nem volt, csak a családom, akik olyanok, mint a legdrágább kincs a világon. Azt a szeretet, amit mindig is kaptam tőlük semmivel se lehet mérni, és mindig hálás leszek érte. Nélkülük biztosan rég elsüllyedtem volna és nem ott tartanék, ahol most tartok a karrieremben se, ahogyan magánemberként se.
Miután a városba költöztem elveszett voltam, de aztán jött Adela, akivel együtt vezetjük azóta is a műsort és talán mindig is így lesz. Először társak lettük, aztán pedig barátok, majd jött Jack és végül Maddie is. Véletlen találkozás volt, de még mindig tisztán emlékszem, hogy miként csapódtunk egymás mellé, hogy biztonságot vigyünk egymás életébe azon a zűrzavaros estén, majd pár nappal később a parkban találkoztunk, aminek végül szép lassan egy elszakíthatatlan barátság lett a vége, legalábbis szeretném ezt hinni, hogy őt soha nem fogom elveszíteni. Vannak olyan barátok, akiket elveszítünk és fáj a hiányuk, de akadnak olyanok is, akiket ha elveszítünk, akkor olyan, mintha egy részünket veszítenénk el és ő ilyen volt. Nem csak egy bizalmas barát volt, hanem olyan volt számomra, mint egy húg. Ő félszavakból is megértett, olykor pedig elég volt egy pillantás, hogy tudja nincs minden rendben. Ő végig harcolta az életem bizonyos csatáit velem együtt, ott volt, kitartott és nem szaladt el, ahogyan attól se rettent el, ha éppen fejmosást kellett tartania nekem. Mindig is hálás leszek ezekért és azért is, hogy még mindig kitart mellettem.
Ezért is fájt még inkább a hiánya, hogy őt is ellököm magamtól, ahogyan másokat is, de akkor se tudtam rávenni magam, még egy üzenetre se. Miért? Mert míg tudtam mások nem állítanak be, addig biztosra vettem volna, hogy ő megteszi, ha annyit megírok, hogy elváltam. Biztosan tudná akkor, hogy míg a világ egy erős és mosolygos nőt lát, addig minden vagyok, csak ez a kettő nem. Önzőnek éreztem magam, ha csak emiatt írok neki, mert szükségem van rá. Tudom, hogy ostobaság volt ez a gondolat, hiszen az igaz barátok ott vannak mellettünk akkor is, amikor minden reménytelennek tűnik és ő igaz barát volt, de akkor is a szörnyek még mélyebbre löktek amik a lelkemben életre keltek, így pedig a magányt választottam és azt, hogy újra, meg újra elsüllyedjek egy ébenfekete jeges tóban, ami az összetörtséggel csak egyre inkább mélyebbé vált.
Amikor megpillantottam őt, akkor majdnem elsírtam magam, ami rohadtul abszurd volt, de az idegeim és az érzéseim túlzottan kivoltak ahhoz, hogy még ilyenkor is megpróbáljam uralni azokat, de valahogy még is sikerült. Elég fárasztó egész nap úgy tenni, mintha az ember élete nem siklott volna ki, mintha nem fájna pokolian az, ami történt. De felkeltem és minden nap a jól ismert mosollyal csináltam végig a napot, míg a falak között olyanná váltam, mint akit megrágtak és kiköptek. Ott többé nem volt színjáték, csak én voltam és Kenzo, a kutyám, aki el se mozdult mellőlem, mintha csak elhatározta volna, hogy minden sebemet begyógyítja és addig el se mozdul, míg jól nem leszek.
Könnyedén zártam a karjaimba a barátnőmet, mintha nem is hetekkel ezelőtt beszéltünk volna, hanem csak tegnap köszöntünk volna el egymástól. Szavaira halovány mosoly kúszott arcomra. Őszinte volt a mosolyom és nagyon őrültem neki, de valahogy a jól megszokott, ragyogó mosoly most még is elkerült. Fáradt voltam és úgy éreztem, hogy túlzottan sokáig tettem úgy, mintha minden rendben lenne.
- Egyáltalán nem vagy pocsék barát, mindenkinek olykor szüksége van egy kis magányra. – legalábbis szerettem volna ezt hinni, hogy tényleg így van és emiatt nem lesz egyikünk se rossz barát, mert a magányt választotta a másik helyett. Talán azért is tettünk így, mert mélyen legbelül a káosz alatt mind a ketten tudtuk azt, ha készen állunk a találkozásra, akkor a másik ott lesz nekünk és nem fog hátat fordítani. – Remélem, igazad van, mert most rám fér. Mit hoztál? – kíváncsian csendült a hangom, majd pedig közben beengedtem magunkat. Bár igazából mindegy volt, hogy mit hozott, mert egy kis édességnek nem tudok nemet mondani, még mindig jobb, mintha alkoholba fojtanám ismét a bánatomat. Az elég volt egyszer is.
- Rendben, mindjárt jövök. – én elmentem a konyhába, míg ők a nappaliba mentek. Mosolyogva figyeltem, hogy Kenzo mennyire is örült neki. Kicsit jobban is megszimatolta, de ez annak volt köszönhető, hogy ismerős kutyák illatát is magával hozta Maddie. Konyhába érve egy pillanatra majdnem még is a bort választottam, de aztán inkább csak megcsináltam a szokásos idegnyugtató teámat, majd bögrével a kezemben mentem vissza a szobába, ahol én is helyet foglaltam. Kenzo pedig lefeküdt a kanapé mellé.
- Nekem tetszik az ötlet. – elmosolyodtam újra, mert akkor ezek szerint tényleg jól éreztem, hogy a rádiócsend talán pont egyszerre ért el minket. Lehet ezért is tudott ennyire sokáig tartani, mert mind a kettőnket beszippantott az élet és ezért nem láttuk azt, hogy a másiknak az életében esetleg baj van.
- A rossz pénz soha nem vész el. – próbáltam poénkodni egy sort, és természetesen magamra értettem de mást nem mondtam, inkább csak hol őt, hol pedig a bögrémet fürkésztem, de aztán újra rajta állapodott meg a pillantásom. – Annak örülök, hogy kezdesz jobban lenni. Sajnálom, hogy nem voltam melletted bármi is történt. – szomorúan csendült a hangom, majd leraktam a teát, hiszen úgyis forró volt még, majd én is hasonlóan helyezkedtem, mint ő és megtámasztottam a fejemet. – Szeretnél mesélni, hogy mi történt? – tudtam, hogy nem feleltem a kérdésére, de neki képtelem vagyok hazudni és azt mondani, hogy jól vagyok és minden rendben lesz. Inkább azt szerettem volna megtudni, hogy mi történt vele és ő min megy keresztül. Kicsit talán menekültem is, ugyanakkor aggódtam is érte és a bűntudat újra hatalmába kerített, hogy még is csak pocsék barát lehetek, amiért nem vettem észre, hogy szüksége van valakire, mert nála se alakul minden rendben.


öltözet



"Will it ever be light again?" - worried the rabbit.
"Even the longest night eventually turns to day." said the ox.

Madelaine Lester-Riggs imádja a posztod

mind álarcot viselünk
Sophie L. Collins
Média
ranggal rendelkezem
★ :
We're gonna be alright • Sophie&Maddie 20e2003075a7c620dc89fb6b65f245532d020806
We're gonna be alright • Sophie&Maddie 0bf566b1ee407f38b2a2652c1911f0918110e970
★ kor ★ :
36
★ elõtörténet ★ :
a few pages from the story of my life
★ családi állapot ★ :
divorced
★ lakhely ★ :
Manhattan
★ :
We're gonna be alright • Sophie&Maddie A59bcb642537e3b2c7e850e5e826ae0292ddf8fb
★ idézet ★ :
“Scars have the strange power to remind us that our past is real.”
★ foglalkozás ★ :
presenter & journalist
★ play by ★ :
Sienna Miller
★ szükségem van rád ★ :
I need pieces of my soul & Kenzo (wise one)
We're gonna be alright • Sophie&Maddie 182a4c598371ee5512b60d59661abf0436aa38b0
★ hozzászólások száma ★ :
90
★ :
We're gonna be alright • Sophie&Maddie 705a8db985eef337011540a1bbc04372017815a6
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
TémanyitásRe: We're gonna be alright • Sophie&Maddie
We're gonna be alright • Sophie&Maddie Empty
mind álarcot viselünk
ranggal rendelkezem
 
We're gonna be alright • Sophie&Maddie
Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
 Similar topics
-
» Everything's gonna be alright - Allison & Georgia
» Maddie & Sophie
» Oh yeah, alright, don't stop the dancing
» Kai && Levi && Jae | backstreet's back, alright
» it hurts, it will be alright ⇾ Jamie & Felix

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Livin' in New York :: New York :: Manhattan :: Lakóhelyek :: Lakások-
Ugrás: