Jen & Toni

**Jennifer Adler**

Antonia & Jennifer

Kedvesnek szánt mosollyal nézek rá, miután vettem egy nagy levegőt, megköszörültem a torkomat és még jobban kihúztam magamat, mintha az a néhány milliméter számítana bármit is. Tonnányi súlyok libbennek le a vállaimról - mert ezek szerint legalább ezt jól csináltam. A barátságunk alapköveit együtt helyezzük el, ha pedig a pillérek biztosan állnak, talán kevésbé kockázatos tovább építkezni. Legalábbis ebben reménykedem abban a mikropillanatban, amikor elfordítom róla a tekintetem.
Megtörlöm eddig öntudatlanul ökölbe szorított, izzadó tenyereimet a nadrágom szárába, aztán teljes mellszélességgel belevetem magamat a beszélgetésünkbe, mintha nem számítana, hány repedés dekorálja legbelső vázamat. Immár magabiztosan és elmélyülten göngyölítem társalgásunk fonalait, miközben Antonianak fogalma sem lehet róla, hogy mennyire szét vagyok esve: a szokásos nehézségek mellett még egy súlyos titkos is rejtegetek előle... Talán saját magamnak sem vallottam be, mennyire mélyre csúsztam vissza abba a bizonyos szakadékba. Számomra úgy tűnik, minden egyes nappal közelebb sodródok egy pazar, látványos és visszafordíthatatlan idegösszeomláshoz.
- És meddig kell várni? - kapom hirtelen a fejem felé a kelleténél talán nagyobb hirtelenséggel - Mármint úgy értem, hogy meddig... Honnan tudhatod, hogy már nincs értelme? Mikor kell lemondani róla? Ez nekem annyira bonyolult. Őskáosz... - nedvesítek alsó ajkamon, miközben várom a válaszát. A várakozás... Egy újabb kegyetlen próbatétel, mintha nem lenne már így is elég megpróbáltatás a mindennapjaimban.
- És? Hogy mutat benne? - kuncogok, a vállam is megrázkódik tőle. Fantomként megjelenik előttem is egy elmaszatolt alak, bár csak azért, mert éppen a beszélgetésünk tárgyát képezi. - Semmi rossz nincs abban, ha a fantáziádban mászkál... Vagy álldogál. Mármint? - a szám elé kapom a tenyeremet. Antonia nevetése betölti a környezetünket. Egy pillanat ereje, amíg nézek rá és ő visszanéz rám. A gyomromból induló kacagás kitör belőlem is, ahogy bocsánatkérőn a felkarja után nyúlok. Semmilyen határvonalat nem szeretnék átlépni, éppen ezért érzem kellemetlenül magam, miután kétértelműre sikeredett a mondandóm. De egy ennyire elfuserált beszélgetés alatt teljességgel érzéketlennek kellene lennem ahhoz, hogy ne nevessünk együtt. - Atlas? Gyönyörű neve van! - kiszélesedő mosollyal, üde ábrázattal közlöm vele, figyelemelterelésnek szánva. Nem mintha az előbbi botlásomról bármi elvonhatná a gondolatait.
- Mesélj még róla! Mi az, ami ennyire megfogott benne? - kíváncsiskodom. Biztosan különleges férfi, ha elegendő volt ilyen rövid idő ahhoz, hogy tábort verjen a fejébe. Igaz, hogy nem volt alkalmunk még túl sokszor személyeskedni, nem ismerem Antonia korábbi párkapcsolatait, a számára fontos férfiakat, ha voltak, így nincs is viszonyítási alapom - mégis úgy tűnik, hogy ez valami egészen más és új a számára.
Eldünnyögöm dióhéjban a történteket, mi minden változott a legutóbbi beszélgetésünk után: minden. A fejemben kavargó gondolatok és az aggodalmam miatt a mondanivalóm valamiféle groteszk, hangos jegyzetfüzetnek érződik. Rosszul érzem magam, amiért nem tudom logikusan levezetni neki azt, ami bennem zajlik, ahogyan azt sem, ami történt. Bár meglenne hozzá a képességem, hogy bánni tudjak a szavakkal, akkor elmondhatnám, mennyire összetörtem...
Tudatosan pásztázom a fejemben felbukkanó emlékeket, érzéseket, amiket Wyatt kiváltott belőlem. Egy egyszerű kérdést tett fel nekem Antonia, mégis a hányinger kerülget a megválaszolásától. Mire vágyom? Olyan egyértelműnek éreztem, ahogy elhasaltak szőke, puha hajkoronáján a nap legelső sugarai, ahogyan kék szemei lezuhantak valahová a kettőnk ütközésébe és, ahogyan rám olvadt, mint a forró betonra a hűvös esőcsepp. Egy csepp tűz, egy szikra víz - így robbantunk fel akkor, ambivalens és megismételhetetlen, inverz csoda volt.
- Tudom, hogy soha senkit nem tudnék úgy szeretni, mint ahogyan őt. Ahogy azt is, hogy valahogyan az egész világ megszűnik létezni, ha ő ott van a közelemben, mindegy mennyire, milyen görcsösen igyekszem nem odafigyelni. Ez történt akkor is... - felveszem a szemkontaktust Antoniaval, ezúttal valamiféle kétségbeeséssel az arcomon -, de nagyon megbántottam, magamat is. Megváltozott, én is. Már nem ugyanazok vagyunk, akkor hogyan lehetne ez ugyanolyan? - megtorpanok, onnan nézek rá. Kimondva ezek a szavak még nagyobb nehezékként ereszkednek a mellkasomra, érzem a nyomásukat. Senkinek sem beszélek erről. Soha. Érthető és magányos okokból kifolyólag. - A lezárást próbáltam, de nem működött. A folytatást pedig nem tudjuk elérni, szóval... Számít, hogy mit szeretnék? - keserédesen nevetek rá. Viszket a bőröm, ha arra gondolok, hogy nem öblíthetem le a gondolataimat valamivel, ami erősebb nálam.
- Senkivel nem tudok beszélni erről, csak veled - vallom be, állva előtte, mint egy rakás, szélhordta összeomlás - Nem akartam rád zúdítani, sem elrontani a hétvégénket, úgyhogy megígérem, hogy jól fogom érezni magamat! - bólintok, ahogyan teszi az, aki ígéretet tesz - Csak szükségem van rá, hogy elláss a tanácsaiddal, Napsugár - féloldalas mosollyal nyúlok érte, hogy belekarolva hívjam magammal, haladjunk tovább.
- Mi lehet Shawnnal? Emlékszel még rá? - kérdezem hol rá, hol az útra figyelve előttünk. Könnyű témára van szükség egy ilyen mély víz után. Most, hogy beszéltem róla, mintha újra kapnék levegőt...

thinking about the friendship you find in the phase of life when you're done making friends. when the prospect of being by yourself is way more appealing than stripping your soul before another one. that's when they come in and light up your world once again. helps you in regaining trust and always letting you be yourself without the fear of being misjudged. spoils you in all the better ways and lends a listening ear when dismayed. worries seem less frightening in their company and in this state of blissful content, you resume life's tedious journey

▲

**Antonia Ortiz**

jennifer& antonia

Where Do We Go From Here? ―

Nem nevezném magamat barátságtalan típusnak, mert vannak azért jó pillanataim, és az a bizonyos gyógyszer sem gurul el csak azokban az esetekben amikor a másik harcolta ki magának. Mondhatni mindenkinek megadom az esélyt, aztán valakivel vagy működik, vagy nem. Nincs ezzel probléma. Anya úgyis mindig azt mondogatta, hogy nem kell mindenkit szórakoztatni, mert nem vagyunk cirkuszi bohócok és azóta is ehhez tartom magamat. Ha úgy alakul nyitok mások felé, de kevés embert engedek be úgy igazán a falak mögé. Nem vagyok olyan aki mindenkivel is kitàrgyalja a belső harcait, mert úgy érzem nem mindenkire tartoznak ezek és nagyon sokan vissza is élnének vele. Nem törte meg semmi sem a bizalmamat, szimplán úgy érzem nem mindenki érdemli meg a sérülékenyebb pillanataimat. Jennifer előtt esélyem se volt elrejteni ezt az énemet, mert amiatt a nyomorult Zachary miatt belekerültem a probléma kellős közepére. A mai napig nem értem Nikki hogyan lett ennyire csodálatos amikor az apja meg olyan..amilyen. Bizonyára ez inkább Staceynek köszönhető és nem annak a két lábon jàró elmebajnak. A lényeg, hogy miatta már csak azt vettem észre, hogy egy kihallgató szobába ülök és azt bizonygatom semmi közöm hozzá. Nem tudom hogyan kellene kezelnem az ilyen helyzeteket, de az hogy Jen volt a másik fél jócskán megkönnyített mindent. És talán ő nem azt látja amit én, de a valós tényeken nem változtat, vagyis azon hogy örülök amiért az életem része lett.
- Akárcsak én. - a mosolyom talán az ellenkezőjét támasztaná alá, de ez nincs így. Továbbra is igényt tartok a közös programjainkra, a társaságára és nem is fog ez változni.
Őt hallgatva úgy érzem sok kimondatlan gondolat kavarog benne, amikkel egyensúlyozik, hogy mit hozhat felszínre vagy mi az amit inkább mélyre eltemetne. Az ő vilàga felemésztőbb, mint az én hétköznapi problémáim. Neki naponta kell szembesülni mennyi rossz vesz minket körül, én meg néha hűséget fogadok az unalommal egy tál chips meg valami agyzsibbasztó műsor felett. Vitatkoznék a kijelentésével, mert aki jégverem belül, azzal sosem tudtam azonosulni. Egy idő után kiöltünk egymásból mindenféle reakciót, majd elváltak útjaink. Ha ilyen lenne, màr az elejétől nem kedvelnèm. És ha akadnak ilyen momentumai ő akkor is több ennél.
- Mondhatni jó egymásra találtunk. Két természeti katasztrófa. - nevetek fel halkan erre, hogy oldjam benne is ennek úgymond súlyosságát. Ilyenek vagyunk, mit tehetnénk? Ő falakat von maga köré, én meg időnként a másik torkának ugrok. Ha valaki a bajt keresi én szívesen adok neki belőle. De nem lehetünk mi sem àllandó napsugaras személyiségek. Kell a kontraszt - még ha idegesítjük is magunkat ezzel.
- Ez valóban így van. - merengek el a válaszán, de aztán elhallgatok, hogy ne zökkentsem ki őt a gondolataiból, miközben én a sajátjaimba merülök az elhangzottak hatására. Végül egy apró sóhajtást követően hallatom én is a hangomat.
- Gondolom ez az a pillanat amikor vársz valami jelre, ami egyértelműen alàtámasztja, hogy nem késő. Ami annyira valódi, hogy eltéveszteni sem lehet mit kezdjen vele az ember lánya. - pillanatra fordulok csak felé, mert megértem az összezavarodottságát. Olyan ez mint két világ között heverni és hiába húz az egyik felé a szíved, ha a másik közben még visszatart.
Egyetértően bólintok egyet Jen szavaira. Kifogások, azok akadnak bőven már egy ideje, csak egyik sem elég erőteljes ahhoz, hogy elnyomja az igazságot.
- Neem, nem úgy, persze. - mosolyodok el ezen. - De most emiatt megelevenedett előttem egy kép Atlas mostani formájában, egy szál zászlóval a csípője körül. - szemeimet összeszorítva csóválom meg fejemet, hogy minél előbb eltűnjön onnan, de sikertelennek bizonyul ez. - Azt hiszem ez nagyon gyorsan fordult olyan irányba, amerre nem akartam menni. - vallom be elnevetve magamat, de úgy tűnik most ez az én sorsom. Zavart módon viselkedni valaki miatt akivel csak egy napot töltöttem el. A férfiakkal való múltamat figyelembe véve azt hiszem volt már rosszabb dolgom is.
Nem vagyok valami jó tàjékozódó és hiába került a térkép a kezembe, még így is hajlamos leszek majd eltévedni. Igaz egy ilyen hangulatú helyen ez nem is lenne csoda. Mégis ezt a háttérbe szàműzve azért csak elindulunk, hogy felfedezzük mi vàr rànk, miközben még én mindig annàl a gonosz britnél tartok.
Egy hàlàs mosoly kerekedik arcomra szavai miatt, mert bàrmennyit is bosszankodok azért valóban jól esik kiadni magamból ezt. Nikkinek nem tehetem, Patty pedig nem úgy fognà fel. Ő màr valószínűleg felrakott volna a Londonba tartó járatra, hogy ne szalasszak el még egy lehetőséget. Ő nem éri be csak annyival, hogy valami komplikált.
- Az a szemtelen csak elérte, hogy kedveljem.. - rosszallással ingatom meg a fejemet, de könnyedén pakolom őt félre amikor Jennifer bevallja mik aggasztották őt eddig is.
- Na ne.. - kezdem ennyivel, de aztán befogom a csipogómat, mert őszintén érdekelnek a szavai. Korábban màr mesélt a házasságáról ami a most elmondott történtekkel csak még zavarosabbà vàlik. Benne meg főleg. Apró fintor jelenik meg arcomon a nemtetszésemet kifejezve, mert nem jó így làtni őt, de közben azon is pörgök most hogyan segíthetnék neki ezzel kapcsolatban.
- Szóval ami eddig amúgy is nehéz volt most még jobban összezavar. - összegzem magamban, aztán Jennifer felé fordulok.
- Ebben az egészben mi az amit te szeretnél? Ne gondolj most a döntésed következményeire, mert amit most kimondasz nekem az csakis közöttünk marad. De valójában mire vàgysz, Jen? Ha felteszem a kérdést, hogy lezárni vagy folytatni, mi az első ami az eszedbe jut? - érdeklődöm tőle.
- Ha viszont nem akarsz róla beszélni, akkor megígérem a sarokba vágjuk a két ember formát öltött fejfájást és csak egymásra koncentrálunk meg azon, hogy minél jobban érezzük magunkat itt. Most az egyszer szeretném, ha valóban magadra gondolnál itt. - veszem fel vele a szemkontaktust szavaim közben, de a hangszínemben nincs most semmilyen sürgetésnek nyoma. A saját feltételeink szerint megyünk tovább és ha az kell, akkor erre a hétvégére magunk mögött hagyunk minden mást.

**Jennifer Adler**

Antonia & Jennifer

Bárcsak elegendő lenne helyrehozni a belső összeomlást néhány eszméletvesztést okozó kiáltással, üvöltéssel... Akkor véget vethetnék ennek a végeérhetetlen agóniának. Bármit megtennék, hogy véget vessek neki. Kínlódok, és tehetetlen vagyok, tétlen szemlélője és elszenvedője az aláereszkedésemnek. A változásnak, amit nem akarok. Egyetlen ügy, egyetlen gyilkosság, egyetlen könyv, vagy beszélgetés sem tudja magához láncolni igazán a figyelmemet. Olyan érzés, mintha belülről emésztené el a sötétség azt, ami vagyok. És nem beszélek róla - mert nem érthetik meg. Hogy is érthetnék? Én sem értem meg... Az őrület határán bizonyos koncentrációra pedig szükség van.
Egy pillanatra lélegzetvisszafojtva nézek rá. A mocsár felé - ahova süllyedtem, indák formájában kúsznak el a szavai, hogy kapaszkodókká változzanak és kisegítsenek belőle. Észre sem vettem mennyire fullad a lelkem a kedvességért, a meleg szavakért, azért, hogy szükség legyen rám. Valakinek, bárkinek. Zavartan mosolyogva babrálok ujjaimmal, pár másodpercig eltart, mire válaszkész leszek.
- Köszönöm... - lágy mosollyal fürkészem végül, ha nem is hangosan fejezem ki a hálámat, de megteszem. Elégedettséggel tölt el, hogy így gondolja. Nincs sok ember az életemben, főleg barátaim nincsenek. Ha az, akivel építem ezt a köteléket, úgy gondolja, hogy jól csinálom, az több, mint elegendő számomra. - Igen, ez biztos... És persze az sem mindegy, hogy milyen az ember. Mármint úgy értem, hogy tudom, hogy én sem vagyok egy egyszerű eset. Az önkritika gyakorlása fontos alapeleme egy barátságnak, de ezért... - a kettőnk közötti légüres térbe söprök kézfejemmel - Ezért szeretnék mindent megtenni! - vallom be. Nyilván az, hogy mindketten igent mondtunk erre az utazásra, hogy végül el is jöttünk és itt vagyunk, már önmagában remek bizonyítéka annak, hogy jó úton haladunk. Mégis legbelül kételkedem abban, hogy megéri velem töltenie az idejét... Ezt szeretném bizonyítani, talán nem is neki, inkább magamnak, ha végül leküzdöttem a démonokat.
- Így van ez, nem? Mindig a legboldogabb mosolyok mögött tombolnak a legnagyobb viharok... Azt hiszem túl sokáig mosolyogni is fárasztó, persze, hogy heves esőzés várható, de ezt te jobban tudod nálam. Én egy üres jégverem vagyok... - vállat rántok, ahogy sóhajtásba fullad a nevetésem. A rólunk megalkotott természeti jelenségek miatt érhető el számunkra a tökéletes barátság. Hogyan máshogy olvadhatna a gleccser, mint a megfelelő hősugárzásától!?
Figyelek a szavaira, nem pusztán hallgatom, meg is akarom érteni; „saját magunk által kreált valóság...” Lehetséges, hogy én is egy illúziót teremtettem? Elfordítom a fejem, magam elé révedek és emlékek sorozzák meg a lelki szemeim előtti vászonfalat; csillaghullások, aranybarna falevelek a göndör tincsek közé ragadtan, ígéretek a bőrömre tetoválva csókokkal, majd egy fegyver ahogy a mellkasának koccan remegő kezem végén... Le kell küzdenem egy gombócot, megfeszíti a torkomat. Hogyan lehetne széttörni ezt a képet?! Hogyan érhetném el azt, aki a túloldalon várakozik rám? Mi van, ha őt is csak képzelem? Van értelme szilánkokra bontani a falat kettőnk között? Őszinteség... Hogyan hallhatnám meg azt, ha annak hiányában kezdtünk el építkezni?
- Nem... - hirtelen vágom rá, pedig a mellkasom mélyén haldokló kismadár éhező bömböléséből tudom, hogy ez így nem igaz. - Hogy nem késő... Azt érzi az ember, nem? Mármint, ha tényleg nem késő, akkor nincs az az erő, ami távol tarthatna attól, akivel őszinte akarok lenni... És akkor egyszerűen csak őszinte vagyok - lesütöm a tekintetemet. Ez azt jelenti, hogy nem voltam elég fontos ahhoz, hogy megkapjam a teljes, kendőzetlen igazságot? Vagy azt jelenti, hogy a bizalom maradt esendő mindig is?! Létezhet elfogadható magyarázat? Mert nekem hosszú éjszakáim múltak el annak fényében, hogy nem...
- Meggondolnám magam, ha egyértelmű lenne, hogy semmi sem olyan fontos, mint az, hogy nem voltunk őszinték... Ha valaki megbánást tanúsít és minden követ megmozgat azért, hogy ne csak szavak maradjanak a levegőben, arra figyelnék. De az ember nem hunyászkodik meg, mind a saját igazunk mögé bújunk és ott tartunk ki... És aztán nem értjük, hogy miért van ez így elcseszve, ahogy - sosem mostam tisztára a kezeimet. Talán eleinte csak ujjal mutogattam, de később már magamban kezdtem el keresni a romlás okának forrását. Bizonyos, hogy belőlem eredt a válasz a kérdéseimre, csak sosem leltem rájuk... Így végül elborított az önutálat, ami most mind a mimikám és hangom tónusaiból leszűrhető Antonia számára.
- Ilyenkor... Mindig lesz egy jó kifogás... Ha nem, majd keresünk? - bohókás somolygással fürkészem később, amikor a titokzatos férfiról beszélgetünk. Felfedezem rajta a korai izgalmak lenyomatát, azt a pezsgést, amit csak egyetlen ember képes kiváltani belőlünk... Jó nézni, milyen izgága tőle. Irigylem érte. Mégis megmosolyogtat, felüdít, akkor is, ha egyelőre még képes elutasítani azt, amit nem lehet...
- Ó - szalad ki a számon, mintha minden értelmet nyerne a fantom legbelső lényével kapcsolatosan - Az nem azt jelenti, hogy a nemzeti zászlóval a csípője körül született... - kuncogok halkan. A tea, a tökélyre fejlesztett groteszk humor, helyzetkomikum jut eszembe. Ettől függetlenül továbbra is fülig ér a szám, ahogy figyelem Antonia arcjátékát, miközben róla mesél.
Kedvemre van, hogy sétálni indulunk. Mindig szerettem nagy kirándulásokra indulni, nem számított, hogy ló háton, vagy a magam két lábán tettem. Megnyugtat, kellemes alapot ad és egyszerre fel is tölt a továbbiakra.
- Egyáltalán nem - megérintem a közelebb eső alkarját, hogy magamra hívjam a teljes figyelmét és nyomot ejtsek rajta, ne is gondolja, hogy terhelne... - Nagyon örülök, hogy beszéltél róla. Bármiről, jó? Idősebb vagyok, lehet, hogy van jó tanácsom... - a fejem nemleges irányának rázásából tudhatja, hogy én sem hiszem el ezt. Pont én tudnék hasznos útravalót adni!? - Azért csinálsz belőle ügyet, mert így, vagy úgy, de fontos lett neked... - suttogom, mert ezúttal nem szándékozom ugratni. Ezt az elém leejtett fonalat meg kell ragadnom. Minél többet beszél róla, annál kristálytisztább lesz az, hogy pontosan miért.
- Pár hónapja, de eddig nem tudtam róla beszélni... - bocsánatkérőn nézek irányába - Áthelyezték ide, szóval „hurrá”, munkatársak vagyunk megint... - lesütöm a pillantásomat egy megjátszott éljenzést követően. Biztosan érti, hogy nem a boldogságból fakadó mosollyal konstatálom a dolgokat...
- Próbálok jól hozzáállni ehhez az egészhez, de nagyon nehezemre esik látni őt - lassan emelem fel az állam, hogy a felfelé nyújtózkodó fák lombjainak sziluettjeire hunyorogjak közben. Marad bennem lelkierő, hogy feltárjam előtte, mi történt legutóbb, amikor magam alá kerültem... Követem őt jobbra, majd a cukkolására ezüstös nevetést hallatok.
- Azóta már párszor előfordult, hogy nem tudtam abbahagyni... - most beszélek erről először, ezt a tekintetemmel is sulykolni igyekszem. Nem tervezem elszúrni azt, hogy más módszerekkel eresszük ki a gőzt, de azt igen, hogy beszélek neki arról, mi történik velem. Szükségem van rá, jobban, mint azt elsőre gondolta...
- Szörnyen... - szalad ki a számon meggondolatlanul. A fejem ingatva szilárdítom belső vázam egy mély levegő vételével, hogy a folytatással kiegészítsem. - Karácsony másnapján egymásnak estünk, csak ránk törték az ajtót. Szó szerint... Azóta nem beszéltünk, hiába láttuk egymást majdnem minden nap. És igazából előtte sem beszéltünk meg semmit, csak megjelent... Ez már több hete, hónapja és nem tudom, már tényleg nem tudom, hogy mit csináljak, vagy mondjak, hogyan érezhetek... - lelassítok, majd kissé görnyedt tartással várom meg, hogy felém forduljon - Utáltam, hogy itt van, hogy felbukkant két év után, csak úgy... De most? Most azt gyűlölöm, hogy nincs itt... Megváltozott meg én is, tudom. Nem tudom, hogy mihez kezdjek vele, mert ez már nem az, ami az elszakadásunk előtt volt, tudod? - furcsán kellemes érzés hangosan kimondani a kérdéseimet, korábban nem volt rá lehetőségem. Milyen különleges fintora ez a helyzetünknek, hogy Antonianak könnyedén neki szegezhetem a kérdéseimet, de Wyatt mellett lehetőségem sincs rá, hogy ennyire nyíltan kifejezzem kétségbeesésem, tanácstalanságomat... Talán ezt is tekinthetnénk intő jelnek?!

thinking about the friendship you find in the phase of life when you're done making friends. when the prospect of being by yourself is way more appealing than stripping your soul before another one. that's when they come in and light up your world once again. helps you in regaining trust and always letting you be yourself without the fear of being misjudged. spoils you in all the better ways and lends a listening ear when dismayed. worries seem less frightening in their company and in this state of blissful content, you resume life's tedious journey

▲

**Antonia Ortiz**

jennifer& antonia

Where Do We Go From Here? ―

Egyből és tagadólag rázom meg fejemet a feltételezésére, amit ezután szóbeli véleményem is követ.
- Az egy biztonságos hely. Mi olyat nem teszünk. - és ezt komolyan is gondolom, mert előbb kell velem összeakadnia annak, aki Jennifert szemelné ki magának. Na nem mintha az ottani munkatársaim arról lennének híresek, hogy ne fogadnának el és be bárkit. A szállodában már más lenne a helyzet. Ott még néha engem sem akarnak látni maguk között. És ahogyan Jen szavait hallgatom, arra is ráeszmélek, hogy az ő helyzete még ennél is nehezebb kategória. Mert én jókat panaszkodok egy vendégre vagy mert Luna már megint összekeverte a rendeléseket, de ezek a bosszankodások annyira eltörpülnek az én ügyeim mellett. Hisz ezek is formálják az emberekről alkotott véleményemet, hogy néha csak úgy lazán orrba tudnám verni őket, de amit Jen lát naponta, nos az sokkal komolyabb ennél. Így meg is értem a magyarázatát azzal kapcsolatban, hogy miért zárkózik el a felszínen az emberektől és gondolja át kétszer is kit engedjen magához közel.
- A helyedben valószínű én sem tennék másképp. - osztom meg vele elgondolkozva. Már ha bírnám addig, hogy ez valójában formálódni kezdjen. Nem hiszem, hogy az én gyomrom képes lenne bevenni a bűnüldözői létet, meg a sok tragédiát amit egyesek szórakozásból idéznek elő. Nem, egészen biztos hogy futva menekülnék előle.
És bár a szavaiból átjön a nehézsége az ő helyzetének, mégis a rólam alkotott elképzelése jóleső nyomot hagy bennem. Megadta az esélyt akkor, hogy bebizonyítsam az igazamat amire néhányan nem képesek és ez nekem sokat jelentett ott - és most is.
- És itt is vagy. Jó barát vagy, Jen, és ezt őszintén mondom. - mosolyodok el ezen, de attól még ez az apró érzelemkifejezés nem veszi el az élét a szavaimnak. - Az én felfogásaim szerint jobb a kevés, de őszinte, mint a sok és a felszínes. Időnként nem is ártalmas megválogatni kit engedünk be az életünkbe. Már csak az idegrendszerünk érdekében is. - fűzöm hozzá saját gondolataimat ehhez a témához. Én sem rendelkezem túl nagy baráti körrel, de ők épp elegendőek nekem. Jobbakat tőlük nem is kívánhatnék.
- Napsütés néha egy kis orkán erejű széllel annak aki megérdemli. - ártatlan vigyorral reagálom le ezt és még röviden a vállamat is megvonom mellé.
- Egyes helyzetekben talán igen. - erősítem meg korábbi mondandómat csak másképp kifejezve magamat vele. - Az igazságot nem mindig kellemes meghallani, de én a magam részéről örültem, ha valaki őszinte volt velem. Amúgy is túlgondolok mindent és néha nem kifizetődő a saját magamnak kreált valóságban hinni. Mert ha nekem kell kiszínezni a történetet, akkor megteszem ám, de másra fogok fújni érte. - fejtem ki bővebben mit értettem ezalatt. - De persze valakinél tényleg feleslegesek a szavak, ha többszöri nekifutásra is ugyanazt a végeredményt kapod. Azt mondod már késő..de van ami miatt úgy gondolnád, hogy mégsem? - érdeklődöm tőle és remélem értelmesen fejeztem ki magamat, mert előfordul, hogy a gondolataim a valóságban már nem tükrözik ugyanazt a verziót.
Már érzem, hogy saját magammal szúrtam ki amikor felhoztam Atlast, mert így most igenis szembe kell néznem azzal a temérdek hülyeséggel ami beköltözött az agyamba és a bőröm alá. A fenébe vele!
- Most igen, de még az intenzív időszakomba vagyok és összezavarodva. Ilyenkor nem számít mit gondolok, nem? - kérdezem bizonytalanul, majd egy aprót sóhajtok. - Kár lenne ezt tagadni is. Azzal már elkéstem. - vonom meg vállam ezután. Igen, azt hiszem egy kicsit beköltözött ide meg oda, ahogyan Jen is megfogalmazta. Akkor lesz baj, ha ez később sem változik majd, de mivel úgysem látjuk többet egymást, így van esélyem kigyógyulni ebből a diliből.
- Csak brit. - emelem égnek a tekintetemet aztán elmosolyodok emiatt. Szerintem ezzel mindent is elmondtam róla.
Bevallom egy kicsit be vagyok zsongva, hogy jobban felfedezzem részleteibe ezt a kísértet kastélyt meg a lehetőségeit. Ezért miután lepakoltuk a csomagjainkat már noszogatom is Jent, hogy nézzünk körül mibe is másztunk mi most bele. Mert a programok elég átlagosak és szórakoztatóak, de a környezetünk ad neki egy olyan hangulatot ami miatt mégis felszalad az ember szemöldöke. Ettől még feldob és izgatja a fantáziámat a folytatás. Kiérve aztán válaszút elé érkezünk, nekem meg úgy érzem most kell vallanom vagy bocsánat kérnem magamért meg a lehetséges érzéseimért. Jen persze azon van, hogy egyből eloszlassa a kételyeimet és ettől én is megnyugszom.
- Nem tudom, mert hülyeség ezen pörögni mégis akkora ügyet csináltam most belőle mintha arra készülnék hogy következő héten már hozzá is megyek. - nevetem el magamat ezen az abszurd feltételezésen. - Csak nem értem magamat mire ez a nagy pánik így hirtelen és nem akartalak ezzel terhelni. De megnyugtat, ha mégsem tettem. - mosolygok rá, de közben éreztetem vele, hogy ő is hasonlóképpen megteheti ezt és bármi nyomja a lelkét velem megbeszélheti. Aztán az utunkat kísérő hezitálás közben el is hangzik az a bizonyos vallomás.
- Hogy mi..? - szólalok meg hirtelen, hogy felzárkózzak ahhoz amit hallottam, majd folytatom is. - Mikor? Hol? Mi történt? Tudni akarok mindent. - hadarom tovább rá pörögve erre a témára, de így már kezdem érteni a beszélgetésünknek mi adott a háttérben alapot. Szegény, ez tuti felkavarhatta őt.
- Az nincs nálam és még útközben is alig láttam erre lehetőséget. Gondolom szeretnék elkerülni, hogy valaki illuminált állapotban lógjon lefelé a mászófalról. - gondolkozom el. - Menjünk jobbra. - bökök fejemmel az említett irányba, aztán meg is indulunk, de közben a beszélgetésünk tovább folytatódik.
- Egyedül? Mert akkor egy icipicit. - kezemmel mutatva cukkolom őt, de nem akarok ezzel rossz érzést kelteni benne. - Levezetted a stresszt, de ha nem vitted túlzásba nincs is gond. Felkavaró lehetett újra látnod őt, így érthető, hogy kellett valami ami..enyhíti ezt. - folytatom tovább gondolatmenetemet. - De ma más módszert alkalmazunk majd ez ellen. - nem kell szerintem nyíltan kimondanom mire is gondoltam most, hisz a helyszín ahol vagyunk beszédesebb helyettünk. - És hogy érzed magad most emiatt? - teszek fel még egy kérdést, de hagyom ezután őt is szóhoz jutni. Csak meglepett most amit mondott.

**Jennifer Adler** · Re: Jen & Toni - The escape Csüt. Aug. 01 2024, 21:52

Antonia & Jennifer

- És a végén nem győztök majd kilakoltatni... - a szavak súlytalanul és könnyedén elrepülnek a szélrózsa minden irányába még azelőtt, hogy átgondolnám, pontosan majd mit is mondok. Bosszant, hogy a szám megelőzi az eszem, de utóbbi lemaradása és lassú vánszorgása elfogadható, ha azt veszem mentségéül, hogy még mindig egy már megtörtént esemény rabja. Nem értem az okát, hiszen nem fog változni, csak azért, mert azt képzeli... Ettől függetlenül most próbálok mosolyt erőltetni az ajkaimra, hátha akkor nem tűnik úgy, hogy meggondolatlanul reagáltam. El kellene mondanom Antonianak, hogy Wyatt felbukkant, talán akkor értené és örömmel ki is adná azt a szobát... Eltervezem, hogy részletesen beszámolok majd, de nem most. Később, ha már lemarta a gátlásosságomat az alkohol forró gőze. - Tudod, az állandó készenlét, a gyilkosságok, a súlyos esetek, az a rengeteg szörnyűség és a többi... - zárom le a témát. Micsoda szörnyetegnek kell lenni ahhoz, hogy az imént felsorolt dolgok kevésbé rémisszenek meg, mint a saját szívem...
- Jól van, nyertél! Nem ismerlek egy hosszú, fárasztó nap után, lehet, hogy olyankor tényleg egy átok vagy... - ugratom enyhén felhúzott orral, de aztán csak kibukik belőlem egy halk nevetés. Ajkaim vékony vonallá préselem, úgy rázom a fejemet, amikor megpróbál a védelmemre kelni. Nem mintha zavarna az, ha mások egy jégveremben érzik magukat mellettem... Régen nem volt ez így, gyakran gondoltam a csapat üde foltjának magam. Most? Válaszra is csak alig méltatom a kollégáimat.
- Veled ez egészen más... Már az első találkozásunk óta tudom, hogy milyen jó és rendkívüli ember vagy, amiről tudom, hogy mi a véleményed, de! És talán éppen ezért igyekszem a lehető legnormálisabban viselkedni melletted... Tényleg nagyon igyekszem! Megbecsülni, ott lenni, ha szükséged van rám - ismerem be -, de ez nem jelenti azt, hogy mindenkinek megadom az esélyt, vagy hogy egyáltalán érdeklődnék irántuk. Őszintén szólva Samnek is hosszú hónapokig tartott kiharcolni a barátságomat, de nem is törekszem rá, hogy barátságosnak tűnjek. Nem vagyok az egy ideje, tudom magamról, [...] de jó ez így, elégedett vagyok veletek és nem is kell több ember az életembe - cinkos mosollyal fürkészem pár másodperc erejére, aztán előre fordítom a tekintetem. Lehet, hogy jobban boncolgatnom kellene a miérteket, mégis erősen kétlem, hogy pont ő ne értene meg. - Te viszont határozottan Napsütéses vagy! - elégedetten fürkészem, büszkén somolyogva felé.
Kötelességtudatot ébreszt bennem a szavaival. A kifejezés ebben a pillanatban nyeri el igazi értelmét; őszintén el kellene mondani, mi az, ami bánt... Egyetlen izmom sem rándul nevetésre, mégis irreálisnak és röhejesnek tűnik a lelki szemeim elé felfestett kép, ahogyan elmondom, mi az, ami igazán bánt... Értőn bólintok, ujjaimmal egymáson babrálok, próbálok időt nyerni, kaparja a torkom a szárazság. Szeretném hinni, hogy csak az.
- Szerinted ez megoldás lehet? A szavak... - kissé berekedve kérdezem - De ha elkéstünk vele, akkor van értelme egyáltalán beszélni róla? Magyarázkodni, ahogy mondtad... - nemleges irányba csóválom a fejemet - Az érzésekre hatást gyakorolni, nem tudom, jó lenne, ha szavak nélkül is megértenénk egymást, akkor nem lenne az egész egy ekkora ... bullsh*t? - féloldalas mosollyal nézek utána, hátha őt is sikerült legalább annyira megzavarnom, mint saját magamat. Amikor a vég kezdetén felléptünk a közös utunkra, azt éreztem elég volt elmondanom a szívem himnuszát, de amióta árulást éltem, nem hiszek a szavak erejében. Vagy bármiben... Elég üres, megkopott érzés - legalább biztonságos.
Meglepetten, de üde ábrázattal hallgatom. Értőn bólintok, vagy tagadón csóválom a fejemet, mikor mire van szüksége tőlem. - Biztos, hogy nem hiányzik? - függesztem a lezárás elébe - Csak azért kérdezem, mert nekem úgy tűnik, hogy nagyon is helyet foglalt itt és ott... - bökök mutatóujjammal a mellkasom, majd a fejem irányába: nonverbálisan mellékelve a szükséges ábrákat - Ha még nekem is beszélsz róla, akkor fontos. És van egy rossz hírem; sokszor sajnos nem mi döntjük el azt, hogy szükségünk van-e valakire... - a nevető arckifejezésem mellé társul pajkos éle hangomnak, hogy tudja, hogy sejtse, nem a-nagy-megmondó ember szeretnék lenni, hanem a figyelő, őszinte barátja.
- Időutazó, vagy egy eltévedt arisztokrata? - nem szándékozom komolyan venni azt, ahogyan lealacsonyítja magát bárki elvárásaival szemben, mert pontosan tudom és látom is, hogy milyen értékes, különleges és csodálatra méltó nőszemély... És azzal, hogy azt képzeli nincs része egy bizonyos (ki által?) meghatározott típusban, személyesen engem sért! Forr bennem az indulat, hogy azt harsogjam, micsoda ostoba az, aki nem veszi észre, és nem küzd meg érte és a sírig tartó boldogságáért!
A szobák felfedezése közben is beszélgetünk. Leheveredem, nem mintha nem utaztam volna eddig is ücsörögve, de jól esik belesüppedni a fehér, - remélhetőleg - frissen ágyazott fekvőhelyre, miután a legfontosabb dolgokat letudtam: kipakolni, írni Samnek, cipőt cserélni és válaszolni Samnek...
Kuncogva követem kifelé a folyosóra, majd csak némán ballagok mellette, mögötte. Egyáltalán nem bánom, ha eltévedünk, elveszettnek lenni nem olyan rossz dolog, mint azt annyian félik... Persze erről is vitatkozhatnánk, elraktározom a későbbiekre lehetséges téma gyanánt. Emellett pedig van abban valami hátborzongatóan izgalmas, hogy miféle kísértetjárta a szállásunk és a terület további részei... A fegyvert a jelvénnyel együtt a szobában hagytam, úgy véltem semmi esetre sem lesz szükségem rájuk: szarvashiba? Egy töményre annál inkább...
- Megy ez neked, látod! - dicsérem meg, bár nem mintha hallhatná, a mellettünk elhaladó társaság hangzatos nevetésétől visszhangzik a környezetünk. Szinte már hálás vagyok, amiért sokkal gyorsabban szedik a lábaikat, mint mi. A társasághoz tartozik egy korombeli pár, még két férfi és egy nő. A csapatuk kapcsolatrendszere természetesen csalóka ebből a távolságból és egyébiránt érdektelen is maradok felőlük, mert Antonia bocsánatkérése teljességgel magára vonja a figyelmemet.
- Remélem, hogy ezt nem gondolod komolyan!? - kijelentésnek szánom, mégis hagyok időt a megválaszolásra, mintha kérdésként bukott volna ki belőlem. Még ha megrovó is kissé a hangszínem, mosolyom elárulja, cseppet sem sértett meg, inkább csak megdöbbentett. - Barátok vagyunk, vagyis te vagy a legközelebb ahhoz, hogy így nevezzek bárkit is... Szóval bármikor, bármiről beszélhetsz velem, vagy panaszkodhatsz a szomszédra, sírhatunk együtt is, bármi, amire szükséged van és hogyha lehetőségem van rá, biztosítom neked! Miért érzed úgy, hogy baj az, ha beszélsz a titokzatos pasiról? - kíváncsiskodom, és csak azután döbbenek rá, hogy talán én vagyok az oka, közvetlen azelőtt, hogy felém fordul és konkrétan kimondja. Vagy legalábbis az én értelmezésem szerint.
- Tudom-tudom, hogy veled bármit megoszthatok... Jogos! - hiszen korábban is megtettem, két év után neki meséltem először arról az ólomnehéz lövedékről, ami a szívembe hatolt és krátert nyomott rá, hogy aztán kérgesedjen... - Nem tudom, hogy miért hallgattam eddig, már akkor el kellett volna mesélnem, amikor beültem melléd, de hát... - végig mutatok magamon, egy lesajnáló pillantást vetve irányomba - Képzeld el, újra találkoztunk a férjemmel... - ízlelgetnem kell a szót, olyan régen nem használtam már. Elnevetem magam, de mintha még ez is segélykiáltásként hallatszana, vagy csak hirtelen drámaivá vált a szélirány?
- Lehet, hogy hoznunk kellett volna valami töményet is magunkkal... Merre? - kérdem tőle, ha pedig döntött, követem - Ja igen, és az utóbbi hetekben talán mindig egy pohárral többet ittam, mint kellett volna... Ez már a leejtő?

thinking about the friendship you find in the phase of life when you're done making friends. when the prospect of being by yourself is way more appealing than stripping your soul before another one. that's when they come in and light up your world once again. helps you in regaining trust and always letting you be yourself without the fear of being misjudged. spoils you in all the better ways and lends a listening ear when dismayed. worries seem less frightening in their company and in this state of blissful content, you resume life's tedious journey

▲

**Antonia Ortiz**

jennifer& antonia

Where Do We Go From Here? ―

Néha még egy-két pislákoló érzésként felszínre tör bennem a bűntudat azzal kapcsolatban, hogy egy kis időt magamra is szánok a hétköznapokból, de a beszélgetésünk menete szerencsésen el is tereli a figyelmemet róla. Nem akarom, hogy a magamnak bemagyarázott bizonytalanságom elrontsa a közös programunkat, amikor tudom jól, hogy nincs is ennek az egésznek sem alapja, sem értelme. Nikki nem sértődik meg érte és szerintem valahol örül is amiért kiszabadulok egy kicsit a munka helyett meg ahelyett, hogy őt ellenőrizgetném. És bizonyára meg is kapnám tőle a magamét, ha elmondanám neki, hogy a program kihasználása helyett inkább azon töprengtem mennyit árthatok neki a távollétemmel. Vannak barátaim, de nem túlzó kijelentés a részemről, hogy egy kezemen meg tudnám számolni azokat, akiket valóban annak is érzek. Jennifer betoppanása az életembe váratlan volt és mondhatni nem éppen a legjobb módon a körülményeket tekintetbe véve és mégis szerencsésnek érzem magamat amiért így történt. Szerintem mindkettőnk nevében bátran beszélhetek amikor azt mondom, hogy nagy szükségünk van erre. Az, hogy kinek és miért pedig egy más kérdés.
- Bármikor lehúzódhatsz az étkezde felé és beszöktetlek a hátsó ajtón. - ajánlom fel, de mégis a tekintetem most Jen arcának vonásaira vándorol. A gondolataiban merül el, én pedig rákérdeznék mi ennek az oka, mégis nem akarok ajtóstól rontani a házba ezzel. Inkább figyelek rá és nem esek bele kezdeti feltételezésekbe ahogyan az tőlem megszokott.
- Azért ezzel a kijelentéssel heves vitába szállnának veled. Még a mai napig folyik a vita, hogy átok vagy áldás lennék nekik. - nevetek fel halkan, de az ő hatására adott megjegyzését sem hagyom figyelmen kívül. - Az nem létezik! - ingatom meg fejemet gyorsan és tagadólag. - Én mindig örülök amikor látlak, szóval aki ezt tapasztalja, az biztosan ki is harcolta magának. - folytatom őszintén. - És ezt nem azért mondom, mert az elfogultság beszél belőlem amiatt, hogy jobban sikerült megismerkednünk. Amikor először találkoztunk, akkor is nagy segítség volt számomra, hogy úgy kezeltél ahogy. Nem hiszem, hogy mindenki így állt volna hozzám. - gondolkozok el ezen, mert más már rám húzta volna azt, hogy bűntársa vagyok Zacharynek és csak azért hallgatok nagyokat, mert így akarom félrevezetni a hatóságot. Jen nem volt ilyen és ez megnyugtatott egy amúgy is kényes helyzetben.
Néha annyi minden jár a fejemben és a végén a negyedét sem mondom ki. Egyik része még a belső hangom szerint is őrültség és túlgondolás a részemről, a másik pedig annak a realitásnak a talaján tart amit ha kiengedek gondolataim közül, akkor végül már igaznak is bizonyul. Jen szavai elgondolkoztatnak és még egy halk hümmögést is kiváltanának belőlem.
- Nem tudom, őszintén nem.. - sóhajtok egyet. - Mindenki azt mondja, hogy add ki magadból ami bánt, nem? Szóval talán mégis ez lenne a helyes megoldás. Egyenesnek lenni, hogy ne legyenek félreértések, mert minél tovább tartogatunk valamit csak magunknak, annál rosszabb lesz később tisztázni. Kicsit úgy érződik, mintha az igazság akkor már csak valami magyarázkodás lenne, ha nem a megfelelő helyen vagy időben mondjuk ki azt. - vonom meg alig észrevehetően a vállamat emiatt. Én kettős voltam ebből a szempontból. Sokszor akkor is vallottam amikor nem kellett volna, máskor meg hallgattam és kényszerítve se adtam volna ki magamból több információt a kelleténél.
Atlassal való megismerkedésünket nehéz körülírni. Talán nem is kellene, mert nincs több annál, ami akkor lezajlott..és mégis. Mintha az agyam szüntelenül figyelmen kívül hagyná azokat az utasításokat, hogy elég már, ő nem a te súlycsoportod és amúgy is mi a fenének gondolok rá úgy, mint valami potenciális pasi jelölt?
- Logikus. - jót mosolygok a megjegyzésén, de aztán tovább hallgatom őt. Kit akarok itt meggyőzni? Jennifert vagy magamat? És egyáltalán miről? Arról, hogy zavar amikor rá gondolok meg az is amikor nem?! A túl sok elbizonytalanító tényezőbe úgy tűnik egyszerű belegabalyodni.
- Mindenhol. - bukik ki belőlem szinte már kétségbeesetten és még egy színlelt panaszos sóhaj is követi ezt. - Nincs nekem rá szükségem. - folytatom, amikor kiszállok a kocsiból. - Nem hiányzik ő most nekem. Főleg azért nem, mert olyan mintha egyoldalú csatát vívnék magammal, miközben ő szerintem már el is felejtett. Hiányzik ez most az életemből? - költői kérdés inkább ez a részemről, de mélyen belül, valahol a túlgondolás zavaros felülete alatt magam is tisztában vagyok a helyes válasszal. Csak sehogy se jutok oda.
- Igen, pont úgy ahogy mondod. - helyeslek ezen a jellemzésen. - Teával, legyezővel és elegánsan. Ez az ő világa. - válaszolok beletörődően, de közel sem elkenődve. Inkább csak jól esik most kiadni magamból ezeket a gondolatokat, még ha nincs is értelmük. A szobához megérkezve pedig olyan kérdést tesz fel, ami bennem is újabbakat szül.
- Javarészt. A többi meg valószínű én vagyok. - tárom szét a karjaimat vallomásom után. Alig pár napja láttuk egymást Atlassal és bizonyára ezért intenzívek még a vele kapcsolatos élmények. Ez a hétvége, a figyelemelterelés meg majd tesz róla, hogy visszatérjek az ésszerű gondolkozásomhoz.
Elnevetem magamat Jennifer megjegyzésén.
- Mondanám hogy hajtogatok neked, de nem vagyok azon a szinten. Viszont virágot tudok, ha azzal is megelégszel. - ajánlom fel mellékesen, mielőtt indulásra kész állapotba szedve magunkat elhagynánk újra a szobáinkat. Én eközben többször is Jen arcát tanulmányozom valamiféle nyom után kutatva, ami megerősíti korábbi gyanúmat, de egyelőre csak a képzeletem babrál velem.
A programfüzetet nyitom ki, amiből egyből majdnem ki is bukik egy hozzátartozó és behajtogatott térkép is.
- Hű. Sosem voltam túl jó a tájékozódásban. - vallom be, de azért átfutom, hogy ne írjam már le így az elején. - Azt írja, hogy a hátsó ajtón kell majd kimennünk, onnan pedig két ösvényen haladhatunk tovább. És a megbeszélés helyszíne közvetlenül az ajtó melletti nagy terembe lesz. - olvasom tovább, majd mikor odaérünk be is nézek annak nyitott ajtaján, de egyelőre még üres, így tovább is haladhatunk.
- Ne haragudj az előbbiért. Mármint tudod, hogy így rád zúdítottam mindent a pasi-ügyemmel kapcsolatban. Szerencsémre ez évente csak egy alkalommal fordul elő, mint valami természeti jelenség. - térek vissza az előbbire, majd mikor leállunk, hogy eldöntsek melyik ösvényen is haladunk tovább a programok szempontjából még Jen felé fordulok. - És tudod, bármi bánt vagy éppen nyugtalanul tart, megoszthatod velem. Ami itt elhangzik csak közöttünk meg a vámpírkastély között marad. - felelem komolyan és némi biztatással is azért a hangomban, hogy érezze komolyan gondoltam ezt.

**Jennifer Adler**

Antonia & Jennifer

Csak nehezen (sehogysem) tudom elhessegetni a gyötrelmes képet, ahogyan Sam leroskad valahol a lakásban és ökölbe szorított kezekkel kínlódik. A gondolatra satuként csapom össze a térdeimet, fészkelődöm, mintha a póz bántana... Vajon mikor érünk a végére? Lesz alkalmas pillanat rá, hogy beavatottá tegyem és többé ne harsogjon arról, „milyen elítélendő a házasságtörés”, avagy „a karikások életébe való beleavatkozás!?” Az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy elvesztem... Elsüllyedtem a kegyetlen élvezet brutális közömbösségében... Belefulladtam a gyönyörébe... Tudomást sem vettem arról, milyen hatással van rám az, ami történt... Eltávolodtam önmagamtól és a legfrucsább az egészben, hogy nem is kapálózom vissza azért a nőért, akit ott felejtettem az ő lakásában... A küszöböt már valaki más hagyta el. Bárcsak ismerném, akkor felkészülhetnék arra, ami vár. De miért nehezedik ekkora súly a mellkasomra, miközben csak az érzelmeimet boncolgatom? Fizikai fájdalmat érzek, bár enyhíthetném más módokon.
Kedvemre van, hogy elterelődik rólam a szó, sikerül a gondolataim után kapni és valamiféle különleges képességgel lehorgonyoznom őket Antonia szavai köré. A legújabb fonalakat már az elhangzott nevekhez kötöm, arcokat képzelek hozzájuk és persze figyelem, hogyan mesél róluk... Nehezen tartható mosoly feszül a szám széleire, amikor a pánik szó elhangzik. A tekintetem a távolba réved, ködfátyol telepszik rá.
- Azt hiszem, hogy egy ilyen szoba nekünk sem ártana... - talán itt volna az ideje a segélykiáltásomnak. Igen... Nem, végképp elment az eszem. Elharapom a kikívánkozó szavakat, visszapréselem a gyomromba. Semmi szüksége rá, hogy a terheim rácsöpögjenek az egyébként is meggyötört vállaira...
- Az nem hátrány, ha kedveled őket - semmi értelme ennek a kijelentésnek, hiszen magától értetődik. Lepillantok az ölembe, egymásba gabalyintom az ujjaimat. - Szerencsések veled. Biztosan beragyogja a napjukat, amikor ott vagy velük! Miattam általában inkább megfagy a hangulat... - beletörődőn féloldra húzom a számat. Ha hívtak el munkahelyi összeröffenésre, az csak és kizárólag Samnek köszönhető. Oldalkocsisként mindenhová elrángatna magával... Nem mintha megjelennék rajtuk. Nekem nincs meg a képességem rá, hogy idegen, vagy kevésbé ismert emberekkel könnyedén elbeszélgessek. Azt hiszem Antonia az egyetlen kivétel.
- Elég ideig hallgattam... - keserédes nevetés, ahogy visszagondolok a néma éveinkre. Megrándul a gyomrom, láthatatlan ütést érzékelek.
- Aztán taktikát váltottam és inkább csak kimondtam, ami bennem volt... Kipréseltem, vagy csak ráborítottam, amit gondolok... - szabad kezemmel kettőnk közé legyintek, mintha azt kérném tőle, ne is vegyen tudomást arról, amit az imént mondtam. - Ami egyébként szintén nem jó célirány, de hogy hol húzódik az a határ, ahol még biztonságosan beszélhetsz arról, amit gondolsz és érzel... Tudja bárki? - pillantok rá lesajnálóan. Bárcsak bölcsebb lennék és elláthatnám gondos útmutatással, hogy legalább az egyikünk hamarosan boldog emberként élhessen, ne úgy, mint én. Magányosan, szorongva, alkoholgőzben pihenten.
Egy kiábrándult, mégis kellemes pillantást vetek rá. Olyasfélét, amilyet egy profi focista vet az amatőr szomszédra, aki lelkesen próbálja utánozni a legújabb cseles trükköt, de közben a labdával megbotlik a saját lábában... Ég áldjon, hát mégis, mit akarok én tőled - félét.
- Ugye tudod, hogy a legtöbb pár így kezdi? Ismeretlenül... - természetesen csak ugratom. Megdöbbentő, hogy bár semmi, vagy csak csekély hasonlóságot vélek felfedezni a történetük és a miénk között, én mégis akaratlanul Wyattre asszociálok. Mennyire nevetséges és haszontalan időpocsékolás ez a szívem részéről... Nem, hogy mentális kihívásokat nem tartogat számoma, de ijedten fedezem fel, hogy olyan apró dolgok furakodnak a tudatomba, mint; az akkori illata, a kipirult arca, ahogy lassan elbóbiskolt az ágyában, a kávé aromája. A vad, heves várakozás valami megmagyarázhatatlanra. Megrázom a fejem.
- Az ellentétek általában vonzzák egymást... - búgom halkan egy arasznyit közelebb dőlve irányába - Nem mellesleg pedig, egyáltalán nem tartom csodának azt, hogy így érzel iránta. Itt egy jóképű férfi, aki felrázná a világodat... Hol lehet a buktatója? - nem szívesen tárnám fel a mögöttes gondolataimat merre terelném. A játékos mosolyom lebuktatója lesz szemtelen célozgatásaimnak. Hacsak egy kicsit jól érzik magukat... Vicces ez pont az én fejemben visszhangozva; mintha nem éppen egy ilyen gondolatcsírának köszönhetnék több hónapnyi vívódást és szenvedést...
Befelé menet és már a szobáinkra várakozva is a témánál maradunk. Szüksége van rá, hogy beszéljen róla, nekem pedig, hogy csupa fül lehessek. Egy pillanatra elnyúlnak arcizmaim, majd összerándul mindegyik, hogy egy csomót alkotva értelmetlen arckifejezéssel nézzek vissza Antoniara.
- Ezt most nem értem... - suttogom, bár a kelleténél hangosabban és döbbentebben - Pontosan mit is jelent az, hogy úrihölgy? Legyezővel és délutáni teával, vagy... - a tekintetem ide-oda ugrál a teremben, hogy végül egy ponton, valahol előttünk zuhanjon le a lábfejemre. Különös, ha a megérzéseimre hallgatok, én is azt vallottam volna, hogy sosem voltam az esete annak, akivel végül kimondtuk az igent...
- Javíts ki, ha tévedek... - a szobáink kulcsaival és a holminkkal haladunk felfelé a lépcsőn, amikor kérdésem támad. - De az egyetlen akadály az, hogy azt hiszed, hogy nem vagy az esete?! - értetlenül lesek irányába, mielőtt felérünk a kívánt emeletre. A folyosó hosszúra nyújtózik, olyan érzésem támad a mohazöld szőnyegre lépve, mintha minden lépésünket illegálisan figyelné valaki... Elhessegetem a gondolatát és a szobába indulok. Hallom Antoniat, ezért én sem csukom be magam mögött az ajtót. Ledobom az ágyra a bőröndöm, majd letelepszem mellé. Csak egy pillanatra...
- Egy kissé csalódott vagyok... - nézek fel rá, ha megjelenik a küszöbön - Hol marad a törölköző-hattyúm? - felhúzott orral kuncogok irányába.
- Persze, mehetünk máris - kihalászom a sportcipőmet. Miközben váltok, gondos figyelemmel hallgatom, ha még hozzá tenne valamit. - Azt tudod, hogy át kell vágnunk a kis erdőn, hogy átjussunk a kalandparkba? - fültől fülig érő mosollyal nézek rá, mielőtt felpattanok.

thinking about the friendship you find in the phase of life when you're done making friends. when the prospect of being by yourself is way more appealing than stripping your soul before another one. that's when they come in and light up your world once again. helps you in regaining trust and always letting you be yourself without the fear of being misjudged. spoils you in all the better ways and lends a listening ear when dismayed. worries seem less frightening in their company and in this state of blissful content, you resume life's tedious journey

▲

**Antonia Ortiz**

jennifer& antonia

Where Do We Go From Here? ―

Jennifer biztatása Staceyvel kapcsolatban mosolyt csal az arcomra. Azt hiszem ez egy olyan terület, ahol mindketten csak találgathatunk mi lesz a vége, mégis jobb érzés egy pozitív jövőképpel bebiztosítani magunkat, mint aggódni a talán miatt. Az a bizonytalanság így is képes hatalmasra növekedni és felülírni minden gondolatot és érzést, ha engedem magam neki. Most nem tehetem és nem is fogom, mert békésebb a lelkivilágomnak, ha azon merengek mit mondok majd neki, ha végül felébred. Abból is akad bőven, így nem gondolnám, hogy egy jó darabig kifogyunk majd a témákból. Majd egyszerre kapja két oldalról amikor Nikki is becsatlakozik a képbe.
Sam kapcsán szóba kerülnek közöttünk a munkatársak, akikből nekem akad két oldalról is akad egy pár. És bár egyik részen távolságtartóak és mondjuk úgy hivatalosabbak, addig a másikon olyan érzés lenni, mintha össze lennék zárva egy csapat figyelemzavaros óvodással. Társaságomnak ki is fejtem részletesebben a mi kis csapatunk összetételét, ám mielőtt válaszolhatnék a kérdésére, azt egy kurta bólintással előlegezem meg.
- Egészen jól megvagyunk. - gondolkozom el ezen, mert valahol ez a kérdés két ösvényre is vezeti róluk tárolt emlékeimet. - El tudják engedni magukat és ez sokszor egészen jól jön. Sok idegesítő alakkal találkozunk az étkezdében és Tomek kinevezett egy hátsó kis raktár részt ilyen esetekre pánik-szobának. - mosolyododk el egyből ezen. - Ilyenkor bekísér, levált és kapsz két percet azzal az utasítással, hogy vegyél pár nagyobb lélegzetet mielőtt kirúgatod magadat. Ez olyan belsős poén szerűség, de ha belegondolok működik is. Összességében megkedveltem őket. - vallom be végül, hogy az eredeti kérdésére is közben választ adjak. Még Luna sem megy már annyira az agyamra, mint az elején. Egyszerűen az őrületbe kergetett, hogy mindenről is tudni akart és sosem azt csinálta, amire lett kérve. Mára már megvannak a módszerek hozzá amivel munkára lehet őt bírni.
- Meglehet. - hümmögök egyet erre, miután belemegyünk az ellenkező nem gondolkodásába. Bár annak megfejtéséhez annyi idő sem lenne elég amíg körbeutazzuk a Földet. - Talán itt az ideje megnehezíteni mindenki életét, nem gondolod? - fordulok felé egy pillanatra. - Ha ők így, akkor mi is. - folytatom elszántabban és szórakozva. Akkor meg valószínű azzal lenne a gond.
Cole után nem hittem volna, hogy bárki is hatással majd lesz rám. Miután elutazott sokszor gondolkoztam azon, hogy valami hiba állt be a rendszerembe, hisz hagytam lelépni egy irtó rendes pasit, aki akár stabilitást is hozhatott volna az életembe. Ki tesz ilyet? A választ a tükör előtt kellett keresnem és amíg egyrészről nem örültem a döntésemnek, addig a másik érezte belül, hogy ez volt az egyetlen opció. Lehet elrontottuk volna teljesen azt amit addig kialakítottunk azzal, ha átlépjük azt a bizonyos, mindent felülíró határt. Működtünk volna egy párként vagy a baráti kapcsolat volt a mi terepünk? Ez az amit már nem fogok megtudni és ennyi idő elteltével valahol nem is akarom. Cole elment, én maradtam és ez így van rendjén. Aztán jött Atlas, aki semmiben sem hasonlít Cole-ra. Aki az agyamra megy, akivel minden olyan új és mégis itt vagyok...
És hogy mit várok Jennifertől? Nem tudom. Megerősítést akár, hogy: igen Antonia, neked teljesen elment az eszed. De lehet ez csak ilyen és mindannyiunknak akad valaki, akitől nem értjük miért fordulunk ki ennyire magunkból, akár szeretnénk, akár nem.
Helyeslően bólogatok a kimondott gondolataira.
- De nem kellene gondolnám rá. Nem is ismerem. - sóhajtok egyet megadóan, mert ha belegondolok: ki is ő valójában? Azon a személyen kívül, aki oly csökönyösen kibérelt egy helyet a gondolataimban és esze ágában sincs eltűnni onnan.
- Közelebb kerültünk, mint ahogyan gondoltam volna. - ismerem el, aztán elhallgatok, hogy összeszedjem a válaszadáshoz szükséges információkat amikor visszakérdez. - Bosszantónak. - nevetek fel halkan. - Más mint azok az alakok, akikkel eddig összehozott a sors és talán az újdonság varázsa visz magával, holott ég és a föld vagyunk minden szempontból. - foglalom össze neki még a megérkezésünk előtt. A szállással kapcsolatos kérdésére igennel felelek, majd magunkhoz vesszük a cuccainkat és meg is indulunk befelé, ami közben továbbra sem áll be a szám. Azért remélem Jen rám szól majd, ha már az agyára megyek.
- Igen, de ez csak mellékes információ. - húzom ki magamat színlelt tartással és mosolyogva, mintha ezzel azt akarnám jelezni, hogy amúgy nem is vagyok annyira oda. Mert nem is, ugyebár. - Nem tagadom voltak pillanataim amikből könnyedén leszűrhette ezt. De az úrihölgyekre bukik, ami pedig mint a mellékelt ábra is mutatja... - kezemmel végigmutatok magamon. - közel sem vagyok. Így ha még oda is lennék érte, de nem vagyok. - tartom fel a mutatóujjamat gyorsan és tagadásomat kifejezve.. - akkor is mindegy lenne. - vonom le végül mindkettőknek ezeket a következtetéseket.
- Persze, nekem megfelel. - mosolyodok el miközben megérkezünk a szobáinkhoz. - Én sem hiszem. Cole kék szemű volt, szóval az elmélet már meg is dőlt. - tárom szét a karjaimat szórakozottan, aztán a kulcs átvétele után körbe is tekintek a kis részlegemen, de az ajtót nyitva hagyom, hogy halljam Jent, ha valami eszébe jutna. A cuccomat teszem le a vállamról és már nyúlok is el a programfüzetért, amiről lent azt mondták, hogy minden szobába pakoltak egyet. Kinyitva azt futom át, közben pedig megkörnyékezem az ő szobáját is.
- A csoportos megbeszélésig van még egy óránk. Lenne kedved addig majd felmérni a terepet? - érdeklődöm tőle belemélyedve a különböző programokba.

**Jennifer Adler**

“Friendship isn’t about who you’ve known the longest. It’s about who walked into your life, said “I’m here for you” and proved it.”

Eszembe jutnak könyvek... Az autó finom dorombolása tágítja a távolságot köztem és a lakás egyik sarkába - gondosan berugdalt - szívem között. Igazán melankolikus hangulat telepszik rá a sivár mellkasomra. Kevés értelmét látom foglalkozni, boncolgatni mindazt, amihez már nincs hozzáférésem, lehetőségem, hogy... A probléma csupán annyi, hogy a múltat sem tudjuk tökéletesen újraalkotni, mégis még mindig sokkal jobban tudjuk rekonstruálni, mint ahogyan jövőt képesek vagyunk a jelenbe leképezni. Mert mindhiába szőttem terveket, hogyan fogok reagálni, ha újra látom őt, ha majd ismét közös pillanatokon osztozunk, semmi sem úgy történt... Nagyszabású jövő-vízióim voltak vele kapcsolatban és vannak még most is, de egy egész századdal ezelőtt íródott, papírra hányt romantikus regényből alapokat venni hozzá... Nem volt, nem lehetett nyerő ötlet, sejthetitek. Rohadt kegyetlen dolog a remény, alattomos lassúsággal közeledik, hogy aztán hirtelen sokszorosára dagadva letaglózzon és megfosszon a józangondolkodás biztonságától... Ez történt velem is, amikor? Annak a kilátása, hogy abból a hevesre sikeredett pillanatból lesz lehetőség a továbbra építkezni, kevésbé realista gondolat, mint egy bármikor beütő, de véletlenszerű kétszáz voltos áramütés... Biztosan kiábrándító a gondolat, hogy vonzóvá válhatott bármiféle lejtmenet - mégis hirtelen szomjúságot érzek a torkomban, ha az alkohol lélekfeltöltő mellékhatásaira gondolok. Hiányérzet. Antonia... ismétlem, mantrázom, két kézzel belekapaszkodom a valóságba. Az övbe akasztom szabad kezem, ujjaim puha patkókat marnak bele, közvetlenül a szívhely fölött. Végig marja gerincem a kellemetlen, már régről ismert frusztráció... Bizonyos, hogy ez is egyfajta tünet... Nedvesítek az ajkaimon, segít, hogy szóval tartjuk egymást. Minden lelkierőmmel belekapaszkodom a szavaiba, megülöm a gondolatait.
- Igen, persze... - oldalra sandítok rá, azután már csak előre. Ígérhetném, hogy minden rendben lesz, de ilyen üres csendfeltöltésre nincs szüksége. Egy erre érzéketlen embertől már egyébként is valószínűleg hallotta ezt a gyönge vígasznak szánt semmit.
- Biztos vagyok benne, hogy nagyon hálás lesz neked, amikor végre felébred és újra együtt lehettek... - apró bólintás. Készakarva nyitva felejtem a témát, mert azt szeretném, ha csak akkor beszélne róla, ha igényli. Úgy sejtem, hogy a hétvége folyamán még lesz alkalmunk egymás lelkében ásni... Újabb hidegölelés, erőtlen borzongás.
A részeges önsajnálatból némiképp kizökkent Sam jelenléte, nem is róhatnék a számlájára semmit. A harmincas éveim végén járó, válófélben lévő, tulajdonképpen mondhatni nincstelen valakiként, igen nagy szükség van erre a fajta törődésre az életemben. Ahelyett, hogy panaszkodnék rá, biztosan meg is becsülhetném, hogy a konok és távolságtartó magaviseletem ellenére megküzdött a sárkánnyal és eljutott a toronyba, hozzám... Arról persze senki sem tájékoztatta, hogy én magam vagyok a sárkány. A kitartása irányomba mindig lenyűgözött, mégis most először - ahogy rácsuktam az ajtót, vagy ahogyan felnéztem az ablakba és ő lenézett utánam - éreztem azt, hogy tényleg megismert, kiismert.
- Én is örülök, hogy van - vallom be, magam előtt is talán most először őszintén. Fellélegzek, amikor sikerül olyan kérdést feltennem, aminek köszönhetően Antonia mesél a kollégáiról többet. Elterel Samtől és attól, ami megkapargatta az eddig erősnek vélt vázamat...
- És milyen velük együtt dolgozni? Csapatként tudtok működni? Szereted csinálni? - ha eszembe jutna, biztosan teletömném még a fejét megválaszolandó kérdésekkel, de a harmadik után már észreveszem, hogy így is több, mint amennyire valószínűleg tud vezetés közben koncentrálni. Ezért (is) elhallgatok és inkább hallgatom, mit mond majd, mit válaszol. A nevekkel lehet, hogy gondban leszek később, mert nem jegyeztem meg, ki a pletykafészek és ki lehet a jó fej srác, de máris megalkotásra kerültek egy mentális jegyzettömbben.
Szórakoztat, ahogy a vámpír téma alá merülünk. Csilingelő nevetés hagyja el a számat, amikor elmeséli, melyik film és abból is melyik karakter ébresztett vágyat, sóvárgást benne. Ajak csücsörítve grimaszolok, de némi kacagás és fejcsóváláson kívül nem kritizálom, vagy helyeslem a sóvárgását. Hiszen jól ismerem, mennyire kontrollálhatatlanok vagyunk...
- Kihívás... - ismétlem el duzzogva. - Lehet, hogy itt rontjuk el mi is... Nem nyújtunk elég nagy kihívást nekik - vállat rántok, mintha érdektelenné tenne a beszélgetés iránya, pedig a legkevésbé sem. Nagyon is foglalkoztat, hogy megérthessem, miért ilyen nyakatekert és bonyolult egy kapcsolat felépítése.
És végre megérkezünk a szívpalotába. Enyhén felé fordulok, bár arccal nem irritálom, hiszen túl jó hallgatója sem akarok lenni, inkább preferálom az elég jó-t. Hol kíváncsian, hol elfojtott mosolygásból született somolygással fürkészem a műszerfalat előttünk, aztán már csak résnyire nyílt ajkakkal, végül némi szünet után felsóhajtok. A kérdései visszhangzanak a koponyám üregében... Lehet azért? Lehet azért, mert ördögtől való az éhezően merengő pillantása? Lehet azért, mert a legbelsőmet ingerli a suttogása? Lehet azért, mert a leghatalmasabb égi erő kezei faragták ajándékba nekem, pontosan az én ízlésemre formálva: azzal az átkozottul tökéletes szőke fürtjeivel, a kábulatba ejtő kék íriszeivel és ezüstös nevetésével... Lehet azért, mert ő az enyém? - Ahg, fogalmam sincs - talán ingerültebbre sikerül a válaszom, mint szeretném, emiatt megköszörülöm a torkomat és sietősen nemleges irányba rázom a fejemet.
- Értelmes döntések... - szinte csak nyöszörgés ez tőlem - Egyik pillanatról a másikra történik, ingerel és bosszant, de közben meg jó... És kell is, szükséged van rá, mert életben tart... Mármint az érzés és ha nincs ott, hiányzik, de ha ott van... Bár lenne a világ legtávolabbi pontján. Nem egészen azonos a helyzetünk, de ezt a levakarhatatlan érzést jól ismerem... - szándékosan nem nevezem meg, mert tudom, hogy olyan sok névvel elláthatnám... Ráadásul nem is bélyegezhetem meg azt, amit Antonia érez a férfi iránt, a szerelem gyerekeknek való. A vágyakozás pedig kevés, ha ilyen szinten a bőre alá férkőzött.
- És volt is valami... olyan? - kissé szaggatottan teszem fel a kérdést, de ha kettesben voltak és várost néztek és a férfi ennyire kitüntette őt a figyelmével, még Nikkire is gondolván, akkor joggal merül fel bennem a kérdés. - Te minek nevezed az érzést, amit generált benned? - kérdezem előtte belekortyolva a kávéba.

Kinyújtózkodva kelek fel az autóból. A tekintetem rögtön a kísértetjárta szállásunkon ragad meg. Nem mintha a borzongást keltő erdő körülötte, vagy a sziklás perem és a víz durva csattogása a nyirkos falon ne lenne eléggé figyelemfelhívó... Mégsem tudom levenni a szemeimet az ideiglenes otthonunkról, megbabonáz és magához láncol. Enyhén megrázom magam, amikor elindulunk a csomagokkal befelé.
- Köszönöm - késve reagálok a segítségére, de felemelem enyhén a táskát, hogy pontosítsam, mit is. - Az üzemanyagot rendezhetjük úgy, hogy a szállást én intézem? - mosolygok rá elégedetten, ahogy a veranda nyikorogva köszönt bennünket.
- Szóval helyes... - lépem át a küszöböt, mert befelé jövet nem reagáltam a megjegyzésére, de most, hogy egy férfi intézkedik a pultnál akad pár szabad percünk még. - És beférkőzött a gondolataidba is... Pontosan miféle megjegyzéseket tett? És te? Tudtára adtad direkt, vagy véletlenül, hogy a gyengéd? - az utolsó szavakat leginkább csak súgva közénk ejtem.
Ha felelt és mi következünk, intézem a szobákat. Pár perccel később már a lépcsőn haladunk felfelé...
- Egymással szemben lesznek a szobák, jó lehet így? - kérdezem mosolyogva, majd csak kicsikar belőlem egy nevetést a gondolat... - Nem hiszem, hogy minden barna szemű ember így hatna rád... vagy? - legalábbis, ha magamból indulok ki, nem ejtett rabul másik kék szempár csak az az egy...

Antonia & Jennifer

BEE

**Antonia Ortiz**

jennifer& antonia

Where Do We Go From Here? ―

Stacey említése egy pár lopott màsodperc erejéig olyan gondolatsíkra űz amely nem ismeretlen számomra. Az utóbbi időben szinte az otthonomnak érződik ebben elveszni, ahogyan az ezzel együtt járó folytonos aggodalom is, ami hol intenzívebben, hol pedig elviselhetőbben uralkodik el rajtam. Attól függ éppen milyen híreket kapunk vagy Nikki milyen állapotban érzi magát aznap, de összességében véve sosem könnyű. Sokszor úgy érződik egy köztes és egyben bizonytalan úton rendezkedtünk be a kislánnyal és csak azt várjuk, hogy valaki elmondja melyik irányba haladhatunk tovább. Egyikünk sem mond le arról, hogy lesz jobb is - ez eszünkbe se jut - de naponta ugyanazt a hírt kapni és nem tudni mikor érkezik el az a tényleges jó valahol még nehezebbé tesz mindent. De Nikki tűri és lelkesen beszélget Staceyvel, ha nem éppen egy akkor kiválasztott csokor virággal díszíti a steril termet vagy valami képeslappal aminek tartalmát úgy rejtegeti előlem mintha valami csak közöttük maradható titkot írt volna le. Amíg ezek jobb kedvre derítik őt, addig nekem sincs okom terhelni őt az aggodalmaimmal. Jen kérdésére viszont őszinte a bólintásom, ami azon falak mögül érkezik amit a kislány védelmében építek fel. Neki elmondhatom, hogy mennyire hiányzik, mennyire gyötrelmes olykor a bizonytalanság anélkül, hogy következményként azzal kellene számolnom, hogy elraboltam egy kislánytól az anyja állapotához fűződő reményeket. Ettől még jól esik róla beszélni és emlékeket felhozni amelyek mosolygásra késztetni. Mert ez is a történetünk része, nem csak a mostani rossz. Mi ettől többek vagyunk és leszünk is, amint Stace felépül.
- Egyelőre semmi konkrét. - válaszolok a kérdésére. - Hol jobban van, aztán megint ott vagyunk ahol elkezdtük. - egy sóhajtással folytatom. - De ha van olyan állapot ahol javulást mutat, akkor azt jó jelnek fogjuk fel és ebbe is kapaszkodunk. - folytatom némi pozitív lejtéssel a hangomban. A másik lehetőségre nem gondolhatunk, mert az csak még mélyebbre küldene, ami jelenleg olyan luxus amit nem engedhetünk meg magunknak.
Jól esik hallani azt, hogy Jen ennyire számíthat Sam partnerségére és ez akaratlanul is mosolyt formál az arcomra.
- Nézd el neki. Biztosan csak nem akar egyedül szenvedni. - nevetek fel halkan és röviden. - De bírom az ilyeneket. Mármint akik képesek kirángatni az önsanyargatásból. Örülök, hogy ott van neked. - teszem hozzá őszintén, mire egy elgondolkozó hűha szökne ki ajkaim közül amikor az én kollégáim felől érdeklődik. - A szállodai csapatból csak egy-kettővel jövök ki, de az étkezdében akadnak jó arcok. Ott van például Tomek, ő rendes srác és segítőkész, de szeret beszólni ha hülyeséget művelek. - égnek emelem tekintetemet emiatt, de folytatom. - Luna egy káosz, egy igazi pletykafészek. Jobban érdekli őt minden más, mint a munkája, de ha valami történik akkor ő biztosan egyből tud minden részletet. Kész káosz-enciklopédia. Aztán ott van Mara, aki idősebb tőlünk és kikapunk tőle, ha valamit elszúrunk. De persze ha ki kell àllni értünk egyből ott van. - darálom le lelkesen a kis csapatunkat, akikkel szokásosan vagyok abban a pár napban mely az étkezdében lévő műszakomat lefedi.
Lelkesen bólogatok amikor a vámpírokról kérdez és egy pillanatra elgondolkozom, hogy talán itt kellene befognom. Mintha egy vészkapcsoló arra figyelmeztetne, hogy túl sok információ, túl sok információ. Szerencsétlenségemre sosem hallgatok rá.
- Kezdjük azzal, hogy láttad az Alkonyat filmeket? Nos ott az egyik szereplőért, név szerint Emmettért totál oda meg vissza voltam. - vallom be egyáltalán nem szégyellve. - Ezért is mondom, hogy a környezet ahova készülünk totálisan megteremtette volna számomra a hangulatot ahol tovább lebegtem volna a saját kis téveszmés vágyálmaimba. - nevetem el magamat erre. - Azóta kinőttem ebből. - ezt is hozzáteszem éppoly büszkén, amivel azt jelzem: ne aggódj, nem fogok minden Emmett kinézetű pasastól egy apró harapásért könyörögni. De hát ez is én voltam valamikor.
- Abban hol van a kihívás?! - kérdezek vissza, majd tanácstalanul megvonom a vállamat is mellé. Sokszor örülök, ha a saját gondolkozásomat megértem. Nem lenne kapacitásom a férfi agyműködés boncolgatásra is. Ebből következően eszembe is jut egy alak és innentől kezdve nem bírom ki, hogy ne hozzam fel az összezavaró létezését.
- Igen, az őrület nagyszerű szó rá. - bólogatok egyetértéssel, aztán veszek egy mélyebb lélegzetet mintha ezzel akarnék felkészülni arra, amit mondani készülök. - Kezdetben azt, hogy idegesítő és az egyik szállodai vendég. Van benne ez a fellengzős ki vagyok, mi vagyok stílus amitől néha elküldeném melegebb éghajlatra. De aztán vált egyet és azt veszed észre, hogy tökre értelmesen elbeszélgetsz vele, majd kivesz egy szobát Nikkinek, hogy tudjon pihenni, mert voltam olyan hülye, hogy bevittem magammal az éjszakás műszakra. Másnap meg hármasban tàrsasozunk és még ahhoz a ponthoz is eljutunk, hogy várost nézünk kettesben, mert úgy tűnik a nemleges válasz kitörlődik a szótáramból, ha valaki egy kicsit is udvarias velem. De a megjegyzései, Jennifer... - tartom fel mutatóujjamat. - Azok a kis szúrkolódások amikkel betalál. Azokkal az őrületbe kerget. És mégis itt vagyok és nem tudom kiverni a fejemből. - a fejemet csóválom. - Lehet azért, mert akcentusa van? Vagy mert magas? Gondolod ezek így eltörölnek minden értelmes döntést? - tanácstalanul érdeklődöm tőle, de mivel úgy tűnik megérkeztünk így közben keresek magunknak egy üres helyet a parkolóban. Közben pedig büszke tulajdonosként mondok egy köszönetet a kocsimnak, hogy nem gyalog vagy stoppolva kellett eljutnunk idáig.
- Úgy olvastam később lesz egy csoportos eligazítás a résztvevőknek, este pedig közös vacsora. - szedem elő a kesztyűtartóból a prospektust, majd segítek kivenni Jennek a saját táskáját.
- Említettem amúgy, hogy helyes? Ja és barna szemei vannak. Lehet ez lehet a baj, mert azok mindig is a gyengéim voltak. - töprengek tovább ezen a dilemmán, mintha így jönnék rá a megoldásra, aztán a saját cuccomat is kiemelem a helyéről.

**Jennifer Adler**

“Friendship isn’t about who you’ve known the longest. It’s about who walked into your life, said “I’m here for you” and proved it.”

Már több, mint egy hónapja történt, de valójában sosem érhettünk a végére. A befejezetlen légyott aurája oda költözött a bőröm alá, – gondolom – hogy megtalálja a tökéletes vizuális folytatást... Újra, még egyszer, aztán pár órával később, vagy egy másik napon, a következő héten, amikor felbukkan valahol a környezetemben: megismétlődik. Levegőt is elfelejtek venni, hacsak meglátom. És sűrűn látom, ez okozza a fő problémát. Az értekezleteken, a folyosókon, péntek este, amikor Sam közös vacsorát szervez, mert számára még mindig feldolgozhatatlan; hiába sejtette már egy estével korábban a korcsolyapályán. De a jelenléte nem csupán éberen okoz lassan mérgező eszméletvesztést, álmomban is egyre sűrűbben felbukkan... Hallom a rekedtes hangját, ahogy hálát mond, látom a kék íriszek éhező pillantását mielőtt felém iramodik és érzem a meleg tenyerének nyomait leszánkázni oldalamon... És csak a koponyám hátsó zugaiba űzött képekből tudom, miféle folytatások lehettek volna, ha...
A „ha” betűk egyesüléséből érkező folytatás az én legádázabb ellenségem. Megőrjít, megrémít, megbénít. Rávesz, hogy az alkohollal oldjam fel a szívemre ragadós, kellemes érzéseket és bilincset képez a telefonért nyúló kezeimre. Ez is bizonyítja, hogy fordítva vagyok összerakva: egy épeszű ember bátorságot merítene a forróságban edzett szérumból, de én? Engem felépít, távol tart. Kellemes delíriumban dédelget, bár az is igaz, hogy sokkal sötétebb érzésekkel ruház fel és olyan szándékosság gyötör, ami valószínűleg nem sorolható az egészséges mellékhatások közé, ha volt is olyan.
A legutóbbi találkozásunk a liftben... Biztosra veszem, hogy számára semmi eget rengető nem történt és mégis. Nem hallucináció volt, ahogy a kisebb tömegre hagyatkozva egymás mellé préselődtünk. Gondterheltnek tűnt, ahogy Amy egészen féloldalt állt vele, beszélt hozzá. Jobban mondva hozzá, Samhez meg mindenki máshoz is, aki még ott volt. De nekem nem kerülte el a figyelmemet, mennyire szomjazza Wyatt figyelmét. És akkor a kézfeje enyémhez ért. Egy megnyugtatónak, biztatónak szánt gesztus volt, vagy véletlen? Jobb kedvem lett tőle, elviselhetővé tette azt a pár másodpercet, amíg így voltunk. Elhúztam a kezem, és ő sértettnek tűnt. Nem találta a szavakat, amikor beszéltek hozzá. Én sem, amikor a parkolóban még elkaptam egy hasonló, felém intézett pillantását. Vajon fogjuk-e bármikor? Vagy már mindig annak a félbeszakított „Mi lett volna, ha?” jelenetnek két, kiragadott szereplőjeként leszünk? És most? Antonia társaságától meg egy istenverte kísértet tanyától várom a megoldást? Bravúros húzás, nem menthetnek meg.
- Biztosan nagyon hiányzik - bár felesleges ezt kimondanom, mégis a számra jönnek a szavak. A húgom jut eszembe, nincs más barátnőm, de az is igaz, hogy mellette másra sosem volt, nem igen lehet szükségem. Kivéve persze a mellettem ülőt, aki a megismerkedésünk óta olyan érzést kelt életre bennem, mintha már hosszú évek óta ismerném. Különös... - Van valami változás? - kérdezem, lopva pillantva felé. Nem szeretem a bizonytalan érzékenységgel telített témákat, de szükségét érzem, hogy beszéljünk róla. Ha szeretne.
Megingatom a fejemet. Sam emlegetése közben - újra - felvillan lelki szemeim előtt, milyen kétségbeesett és szomorú képet vágott, amikor összecuccoltam. Mintha nem azért könyörgött volna korábban annyiszor, hogy utazzak el... Valódi kolléga-katasztrófa az, hogy Sam a harmadik keréknek gondol... Bár perpillanat könnyebben viselem ezt a terhet, mint ha az igazságról kellene beszélnünk: tudom, mit mondana. Próbáltam már megtudni tőle, Wyatt vajon elmondta-e neki, hogy nem a szeretője vagyok... Elvégre biztosan nem lehet kellemes ilyen szerepben tündökölnie és mivel ő is ember, lehet, hogy elszólta magát, de ki tudja? A férfiak mindent másképp gondolnak.
- Igen... - fogalmam sincs, mire mondom - Nem tudnék jobb partnert kívánni sem... minden aggodalmával. Különös tehetsége van hozzá, hogyan csaljon mosolyt az arcomra.. Akkor is, ha ritka rossz napom van és miatta megbüntet a Főnök engem is - ismerem el. A kihallgatásokat sok esetben megnehezíti és a nyomozások során sem feltétlen minden gondolata visz közelebb a célunk eléréséhez, de annyi biztos, hogy nélküle szürke, kopott hétköznapjaink lennének. És emellett nem egyszer megmentette már az életemet... Bizonyos értelemben Sam már nem csak a kollégám. A családomként tekintek rá. - És milyenek a te kollégáid? - ne csak az én környezetemről beszélgessünk.
- Vámpír? - fogvillantós mosollyal nézek felé. Kifejezetten érdekel, milyen típusú pasas ébresztette fel benne a nőt. Főleg, ha mániákust tudott kreálni belőle... Nem mintha én ne rajongtam volna egy férfi iránt ilyen szenvedélyesen... Megrázom a fejem, nem akarok a göndör szőkére gondolni többet.
- De miért nem mondják ki, ha bóknak gondolják? - kérdezem, persze magam is tudom a választ rá. Egészen kis koruktól fogva beléjük ívódott az a furcsa nézet, hogy ha meghúzzák egy kislány haját, az kifejezi, tetszik nekik, kedvükre van. Ha ez az elmélet az alapja mindennek... Bár be kell vallanom, létezik olyanfajta hajhúzás, ami szórakoztató egy nő számára is, de az nem a szándékos bántalmazáshoz tartozik. - És a nők a bonyolultak... - hányszor hallom Samet orrhangon prüszkölni: „Nők...”
Elégedetten biccentek, készen rá, hogy az elkövetkező perceket csendben, a kávémmal foglalkozva töltsem el, ha nincs szüksége rám, de... Kérdőn nézek felé, hallgatom, feldolgozom a szavakat és egy néma sóhajt engedek ki, mielőtt ismét előre fordulok. Halovány mosoly, ahogy a nosztalgia-érzése felszínre tör a sejteim közül... A bemutatkozásakor, az, ahogy elbűvölő mosolyával rögtön ujjai köré csavart, hát még a tudásával. Mennyire irritált, közben - titokban - lenyűgözött, ahogyan művelte, amit...
- Egyszer... - vallom be - Egyszer találkoztam egy ilyen pasival. Őrület, hogy minden gondolatodat képes kitölteni... - prüszkölöm a szavakat, de részletezni egyelőre nem fogom. Érdekel, miért kérdezi. Csak nem?
- Mit kell tudni róla? - kíváncsiskodom. Bárki is a két lábon járó Idegösszeroppanásthordozó, szeretnék róla hallani többet is.

Antonia & Jennifer

BEE

**Antonia Ortiz**

jennifer& antonia

Where Do We Go From Here? ―

Jenniferrel nem régóta ismerjük egymást mégis néha úgy érződik mintha az első találkozásunk hónapokkal ezelőttre vinne vissza. Az egyetlen ami ez ellen a teória ellen szól, hogy még mindig sok mindent nem tudok róla, de ha rajtam múlik, én örömmel változtatnék ezen. Ami viszont biztos, hogy kedvelem a társaságát és izgalommal tölt el a közös programunk fokozatos alakulása. Néha nehezen rugdosom ki magamat a lakásból és jobb esik csak otthon a kanapén begubózni meg létezni. Aztán ott az a másik eset amikor mindenhova is mennék, mert nem tudok megülni a hátsómon. Állandóan ott jàr fel s le bennem a tettvágy és nyugtalanságba tart, mintha az unalom az ellenségem lenne. De mindkettőnél közös, hogy túlagyalom a dolgokat. Amikor nem csinálok semmit akkor azért, mert a fejemben lassacskán a lustaság valami bűntetté alakul át és attól tartok, hogy valaki majd jól megszid miatta. Hisz kinek kell a kikapcsolódás amikor rohangálsz is amíg az erődből kitelik? Amikor meg rászánom magamat a kimozdulásra - mint például most is - akkor meg saját magamat dorgálom meg. Hisz megtehetem én ezt? Elmenekülhetek két napig a valóságom elől anélkül, hogy a bűntudat ne akarna apránként felemészteni? Valaki azt mondaná igen, meg valami olyasmit is mormogna mellé, hogy megérdemlem és a kikapcsolódás mindenkinek jár. Sokszor én ennek az ellenkezőjét érzem, mintha átlagon felül akarnék teljesíteni és amikor megteszek mindent sem elég. Pedig Nikkivel most jól mennek a dolgok, sőt mondhatni elkezdtünk egy összeszokott kis csapat lenni. Már nem kell neki könyörögni, hogy tartsa magát a megbeszéltekhez, de helyette örömmel titkolózik a barátnőivel. És ha eszembe jut a tizenéves énem aki abuela elől próbálta elrejteni Mitchell Cooper iránti érzéseit, akkor a frász kerülget, hogy Nikkinek ki lehet Cooper? De ettől még ő jó gyerek és a jegyeire sincsen gond, így talán panaszra sincsen okom. Mintha mindketten kezdenénk elfogadni, hogy ez az új norma és talán egy darabig ez is lesz. Aztán mikor leülepedik ez a gondolat akkor elhatalmasodik rajtam megint valami bűntudat-szerű érzés ami azt kiabálja a képembe, hogy hogyan merészeltem lemondani Staceyről? Pedig nincs így. Sose tudnék és nem is fogok, de valahol ezekben a körülményekben kell megtalálnunk azt ami működik, még ha ez jelenleg nélküle is történik. Így nem tudom mit érdemlek vagy mit nem, de azt igen, hogy most Nikki jó helyen van és boldog, ezért nekem is le kell higgadnom, hogy felszínre hozzam a szórakoztató énemet. Ez félig-meddig össze is jön, Jen jelenléte és a beszélgetésünk pedig nagyon is sokat segít.
- Mmhm, várost néztünk leginkább vagy lustultunk a szobánkba, hogy egyikünk se lásson még egyetlen embert sem. - mosolyodok el ezen. - Ha meg kint voltunk akkor Stace próbálta eljátszani, hogy rám sóz minden utunkba akadó épületet. Tudod, ő egy ingatlanos cégnél dolgozik és szórakoztató volt, hogy megálltunk egy-két épület előtt ő meg előadta magát. - merülök el mélyebben a múltamhoz kapcsolódó emlékeimbe. Mindketten értettük jól milyen kiábrándító néha emberek között dolgozni, így csak arra koncentráltunk ami nekünk jó. Egyszer örülnék ha megismételhetnénk ezt vagy bármi hasonlót.
Jen szavait Sammel kapcsolatban figyelemmel követem végig. Én nekem nincs partnerem a munkán belül és ha vannak úgynevezett munka-és cinkostársaim, akkor sem olyan kötelékkel rendelkezünk, mint ők ketten. Azért próbálok logikus következtetéseket levonni az eddig elhangzottakból, de nem akadályozom meg abba Jent, hogy azokat ki is egészítse vagy éppen javítsa, ha tévesen értelmeztem.
- Így már világos. - jegyzem meg kicsit halkabban és úgy mintha összefoglalásra kerültek volna eddig szétszéledt gondolataim. - De azért jó hogy ennyire ott vagytok egymásnak. És még ha időnként dühítő is, azért gondolom az aggodalmával sincs ez másképp. - pillantok egy másodperc töredékéig Jen felé mintha tőle várnék erre megerősítést vagy rácáfolást. Nekem jól esne. Mármint a törődés, az aggodalom és Patty szerintem duplán meg is teszi helyettem is, de ő egészen más. Az ő hatalmas szíve az egész lépcsőház sorsát magán viseli és befogadja - kivéve Mr. Shieldset. Ő rá jobban fúj, mint egy felzaklatott macska, de ettől időnként őt is megszánja. Csak többször inkább én vagyok az aggódó fél vagy aki a másik orrára koppint ha valamit csinálhatott volna másképp. Ez általában nem is okoz gondot, de az elmúlt időszakban túl zavarossá vált minden. Már lassan olyan Cole-szintűvé, ami soha nem vezet semmi jóra.
El is hessegetem gyorsan ezen gondolatokat, hogy minden figyelmemmel Jent részesítsem előnybe, hisz ennek az útnak ez a lényege. A mi kalandunk és nem a 'Mi kalandunk a padlóra kényszerítő gondolatok közreműködésével.'
- Erős túlzással, de volt ilyen időszakom. A rajongós, poszteres korszak. - vallom be jót mosolyogva ezen. - Ő mindenhol azt várta volna mikor ugrik ki a bokorból és vall szerelmet neki egy halhatatlan pasas. - itt már nevetnem kell, de közben magamon bosszankodva megforgatom a szemeimet is. Ettől még most is tetszik a látvány, bár most kevésbé örülnék annak, ha életem párja egy bokorból vetődne rám.
- Sajátos tulajdonságuk, hogy szeretik azt hinni mindenhez is jobban értenek. Ha nincs is így ahogy mondod, akkor se vallaná be. Szóval lényegében vedd úgy a szavait mint egy nyakatekert bókot. - formálom át az elhangzottakat a mi igényeink képére. Ha mindkét helyzetben ugyanaz lesz a végeredmény akkor miért ne dönthetné ő el, hogy miképpen értelmezi?
Az egész programunk kérdéseket vet fel bennem, de Jen kicsit összetereli az aggodalmaimat egy rakásba és valami elfogadhatót alkot belőlük.
- Ez jó tanács. - mosolyodok el. - A pasis részen nem aggódok még egy darabig. - teszem hozzá gyorsan, viszont a gondolataim megint visszaterelődnek egy bizonyos személyre és nem bírom ki, hogy ne adjak ennek valamiféle hangot is.
- Találkoztál már olyan pasival aki egyszer az agyadra ment, máskor pedig mégsem és ez felváltva ismétlődött? De közben meg valamiért képtelen voltál kiverni a fejedből, pedig értelmes monológot tartottál magadnak arról, hogy muszáj lesz. Volt már veled ilyen? - érdeklődöm tőle, miközben lekanyarodok balra a GPS utasítása szerint.

**Jennifer Adler**

“Friendship isn’t about who you’ve known the longest. It’s about who walked into your life, said “I’m here for you” and proved it.”

Egy tolakodó gondolat motoszkál valahol a koponyám hátsó fala előtt... Ott volt már akkor is, amikor szemet vetettem a helyre. Nem foglalkoztam vele. Lefoglalt, hogy az utazás örömére koncentráljak. Tegnap este a nap leereszkedett a horizonton, és sötét árnyakat festett fel arra a magányos kis lakásra, amiben meghúztam magam. Otthonnak aligha nevezhettem. Éjjel azt álmodtam, hogy alig egy méterre állok a veszélytől, amely a sziklás peremével élet és halál között tart. A szél ugrásra ösztönzött, meglehet, hogy az alkohol buzdította fel az öngyilkosságra buzdító sejtek sejtelmes susogását - de mégis elgondolkodtatott. A lábam elhagyta a talajt, ekkor óramű pontossággal megjelent a rettegés, hozta magával a heves szív dobogást. A gyomrom leereszkedett a mélybe, vele együtt pedig az a mámorító érzés is lefelé húzott; Nem fogom megbánni...
Nem tudom, hogy pontosan mikortól kezdett széthullani az a maradék tartásom, amivel mindeddig magabiztosan rendelkeztem - de eljött és megrémített, hogy helyet foglalt az életemben. Sejtettem, hogy a karácsonykor történtekhez volt köze, a töménytelen mennyiségű - azóta elfogyasztott - alkoholhoz és a depresszióhoz, ami maga alá gyűrt minden nappal, amit a négy fal között, egyedül töltöttem végül. Sam aggodalma talán mégsem volt alaptalan, csak én akartam, hogy az legyen. Lehet, hogy észrevett valamit? Bármit, amiről nekem sejtésem sincsen?! Egy részem... A terhek, amiket a hibáim és figyelmetlenségem, az érzéketlenségem okoztak, kezdtek vállalhatatlan mélységre szúró tüskéket hagyni bennem. Összezavart, felkavart és felemésztett. Egyszerre telített túl a fuldoklásig és éreztem kongó ürességet legbelül. És az az érzésem támadt, hogy nem találok különösebb örömöt, vagy okot rá, hogy a megmaradáson gondolkozzak. Az ellentétje, a megfordíthatatlan végzet birtoklása nagyon is vonzott. Kilel a hideg ettől az új, ismeretlen, nyomasztó érzéstől...
- És akkor merre kalandoztatok? - rázom fel magam, ismét parkolópályára téve minden sötét gondolatot, sóvárgást és gyönge elhatározást. Széles, kedves mosollyal fürkészem Antoniat, figyelek rá. Eszembe jut, hogy mennyire elrontaná a napját, ha leugranék a szikla széléről - ettől persze még nem leszek kevésbé szörnyű... Baj van velem, tudom. De ez nem fog a számra jönni, némán, lassan végez majd velem. Anélkül, hogy segítséget kérhetnék, mert erősebb nálam. Nem kell, hogy így legyen... A kitartás a kulcs, de vajon meddig?
Mosolyogva hallgatom a szórakoztató replikát.
- Én hirtelenebb vagyok nála, hamarabb reagálok. Általában... De ez nem mindig van így, volt rá példa, hogy megmentette az életemet - gondolok vissza rá, amikor egy lövéssel fél éve a segítségemre sietett. - De bármi másról is van szó, inkább én vigyázok rá, mint fordítva. Nem tud... - lepillantok a gyűrűs ujjamra és a karika helyére, már ha lenne még -, nem tud sok mindenről. Ő más területekben érzi azt, hogy császárkodnia kell felettem, segítenie, terelnie, merre haladnak a szívügyeim. És ez okoz némi megoldhatatlan galibát és feszkót - hiszen semmi szükségem rá egyébiránt.
- Mánia? - széles mosollyal fordulok felé, kíváncsivá tesz, mennyire képes a rajongás megváltoztatni, hatással lenni az emberre. Sosem neveztem magam mániákusnak semmilyen film, történet, vagy zene iránt. Érzem ennek a hiányát.
- Idegesítő, hogy ennyire lekicsinyli a tudásomat... - jegyzem meg félrehúzott szájjal. Természetesen valódi sértettséget nem érzek iránta, megszoktam már Sam sajátos stílusát. Tudom, hogy ha éles bevetésre küldik, senki mással sem megy szívesebben. A szívem miatt aggódik, de könnyebb a felszínt kapargatni, mint erőt belefektetni és igazán foglalkozni a miértekkel. És Antonia előtt sem állok készen rá, hogy elmondjam, talán valami más aggasztja őt. Ezért ennyiben hagyom.
- Lehet - kuncogok halkan a felvázolt napirendjén. Meglehet, hogy Samnak tényleg ennyire fontos az, hogy egyben és egészen, látszólag boldognak tudjon nap végén... Igyekszem hálásabb lenni később. Egyszer.
Kifejezetten szükségét érzem, hogy odafigyeljek rá, Antonia mit tanácsol, ő hogyan csinálja. A probléma talán nem is ezzel, de azzal már lehet, hogy jó dolgokra bukkanjak az életemben. Perpillanat annak hiányát élem, jócskán. És a "kis" dolgokra való koncentráláson már túl vagyok, ha nem lennék, az utóbbi hónapokat nem élem túl. Ennyire közel létezni a forrósághoz, tudni, hogy tulajdonképpen a tudata is éget, felperzsel és végül felemészt - egy darabig viselhető, később nem. Átestem azon a bizonyos küszöbön, eddig toltam magam előtt. Meg nem érthetem, hogyan történt ez, ő miért titkolózott, én miért nem vettem észre, voltam türelmesebb, a viszontlátás miért volt rideg, majd hogy lett ennyire lázterhes? A testvérem elrablásáról, a kínkeserves napokról sem vettem tudomást, most? Így, csettintésszerűen kellene átformálnom azt, aki vagyok? Leszakadni önmagam valójától és csak egyszerűen átalakulni?
- Megpróbálom majd - füllentek? Lehet. Nem döntöttem el, működhet e egy olyan ember számára is, mint én, ilyen szerencsétlen csillagállás alatt.
- Naná - lelkesen vigyorgok rá. Most, hogy a mászásról beszélünk felélénkülök. Izgatott és boldog leszek, ebbe pedig gőzerővel belekapaszkodom. Antonia megérdemli, hogy szórakoztató és ne romboló társa legyek, ha rám szánta az idejét.
Kihúzom magam, megjátszva, eljátszva a hős szerepét, de aztán a kávé szét osztásának bíbelődése közben: szóban elfelejtek reagálni rá. Belekortyolok éppen csak, amikor a kérdése eltalál és tessék: ott heverek az aranyszínű avarban Wyatt ölelésében, miközben lefojtom a nyögéseit tenyeremmel és a kacarászó kollégák fejünk fölött mit sem sejtve haladnak tovább, mi pedig megcsiklandozzuk egymás lelkét, a csillagokig felkiáltott ígéreteinkkel... Kis híján félrenyelem az élénkítőmet.
- Hát nem igazán vettem ki a részemet a legutóbbin - nem hazudok, szégyenletes részletet mégsem árulok el róla -, eltévelyedtem kicsit, amikor túráztunk legutóbb. De annak már több, mint két éve volt. A mostani csapat nem igazán gyúrja egységessé magát - vállat rántva iszom tovább a kávét.
- Érezd jól magadat, kapcsolódj ki és ne stresszelj rá, ha a főnök is ott lesz, ő is ezért megy. Leengedni, ismerkedni - emlékezem vissza, bár túlnyomó részt fűlött emlékek villannak fel lelki szemeim előtt, a gyomrom belebukfencezik, ahogy az elképzelt - felidézett érintése nyomát érzem a hátamon simulni.
- Ha a csapatra koncentrálnál, ne vidd a pasidat - búgom bele a poharamba, voltaképpen ezzel a semmiséggel elárulva a mindent.

Antonia & Jennifer

BEE

**Antonia Ortiz**

jennifer& antonia

Where Do We Go From Here? ―

A helyszín kiválasztása után sok ideig bújtam az ott előforduló lehetőségeinket és már akkor eldöntöttem, hogy néhányat szeretnék kipróbálni. A táncon és a roller derbyn kívül sok mozgási formát nem végzek hobbi alapon és sajnos a mások és a gondolataim elől menekülést nem vehetjük annak. Pedig abból már bőven bezsebeltem volna eddig pár díjat. A szegényes felhozataltól eltekintve mégis alig várom, hogy több területen is kipróbáljam magamat még ha azok nem is tartalmazzák a kanapé lustulás megannyi pózt igénylő formáját. Úgy érzem ez most kell nekem. A környezetváltozás és az, hogy a munkán és a gondolataimon kívül mással is foglalkozzak. Az pedig hogy Jennifer a partnerem ebbe, csak még jobbá teszi a közelgő programunkat.
A reggeli nehézségek szinte egyből a háttérbe szorulnak amikor is az utazó társam végül csatlakozik hozzám. Ha jobban belegondolok annyira érdekes miképpen ismerkedtünk meg, de mégsem Zachary lesz az első ami eluralkodik a gondolataimon amikor meglátom Jent. Pedig azt a napot nem nevezhetném életem legboldogabb napjának, sem Nikki, sem pedig magam miatt. Mégis a végén valami jó is kibontakozott belőle és ha tehetem csakis erre koncentrálok. Nem is nehéz, hisz Zachary szinte eszembe se jut, mert leköt az, hogy jókat beszélgessek Jennel vagy éppen olyan programra bólintsunk rá ami bizonyára szokatlan tőlünk. Habár Jen munkáját tekintetbe véve ő biztosan többször kerül olyan helyzetbe ami nagyobb erőfeszítéseket igényel mint az amit vele ellentétben én művelek a hétköznapjaim során. Remélhetőleg nem az lesz a sorsunk, hogy én hason kúszom ő pedig próbálja összeszedni még menthető darabjaimat. Habár tuti érdekes műsort tudnánk ezzel létrehozni. Némi versengés azért él bennem és abban bízom, hogy ez épp elég adrenalinlöketet nyújt majd ahhoz, hogy ne szerepeljek le előtte és mások előtt sem.
A kérdése elgondolkodtat és nyújtottan, meg egyben tanácstalanul meg is vonom a vállamat mellé.
- Volt egy hétvégénk Staceyvel úgy 2 éve, amit két nap helyett háromra terveztünk. Nyert az irodájukon belül ilyen két fős ajándék utalványt az egyik szállodába. Így jutalmazták a jó dolgozókat talán..vagy csak ő mondta ezt. Aztán én voltam a szerencsés akit magával vitt. - emlékszem vissza ennek részleteire, hogy tudjak válaszolni a kérdésére. Az sem most volt azóta pedig sem lehetőség, sem pedig részemről az igény nem volt rá. Eddig mindig akadt olyan aminek nagyobb szüksége volt a figyelemre és arra hogy prioritást élvezzen, így ezek a tervek rendszerint háttérbe is húzódtak.
Sam túlgondolása szórakoztat, ellenben a szavaira kezdetben csak rosszallással csóválom meg fejemet.
- Ez jellemző! Aztán ha meg egyszer az agyadra megy és szétrúgod miatta a hátsóját akkor majd nem tudja mi lelte őt hirtelen. - fújtatok egy rövidet mellé. - Pedig le merem fogadni, hogy előbb kellene őt védeni mint téged. - fejtem ki neki véleményemet egy nagyobb mosollyal az arcomon miközben kitérünk a helyre is.
- A régi Twilight mániás korszakom már megőrült volna egy ilyen kirándulásért. - röhögök emiatt, mert most nem fogom kikészíteni Jennifert az ehhez kapcsolódó megborult teóriákkal. Azt viszont már nem ígérhetem, hogy olykor önmagamhoz híven nem leszek fárasztó társaság. Az egy csomagban jár velem és többnyire lemondhatatlan.
- Ha kell, videó és kép formájában is jelentkezel, nehogy azt gondolja, hogy túszul is ejtettek. - játszom rá ezekre a nonszensz feltételezésekre. Persze, részben átlátom az aggodalmát, de én valamiért egészen magabiztos vagyok azt a kijelentésemet illetően, hogy Jennifer mellett nincs bennem különösen félelemérzet. - Gondolod? Mert én szerintem ő benne ez már úgy él mint egy küldetés tudat. Felkelni. Megmenteni és megvédeni Jennifert mindig és mindentől. Akció sikeres. - beszélek kissé mélyebb hangon és tagoltabban, aztán el is nevetem magamat ezután. Mint akit beprogramoztam. De komolytalanságot félretéve úgy gondolom egy idő után már az ember természetévé válik, hogy ragaszkodjon ahhoz amit egyszer elhatározott. Velem is szokott így lenni és nem sokszor tudok elvonatkoztatni tőle. Sam csak védeni akarja a partnerét és amennyire lehetőségeim engedik én is így fogok tenni.
A hangulatomat végül is teljesen lefedi az amit neki is kifejtettem szavakban. Kész "mély levegő, meg tízig számolás" módba vagyok, hogy azokat a kellemetlenséggel járó gondolatokat meghagyjam az időnként nem átlagos hétköznapoknak.
- Nem kell hozzá túl sok minden. Csak helyezd előtérbe a jó dolgokat és ne vegyél tudomást semmi másról, hogy aztán mikor összegyűlik benned akkor olyan legyél mint egy kis két lábon járó ketyegő bomba tele ki nem mondott dolgokkal. De a bumm előtt mindig jó. - mosolyodok el ártatlanul. Nem mindig megy, hogy csak arra koncentráljak mi tudná felhúzni az agyamat. Van belőle bőven, de higgadtabban átlátva esélyesebb megoldást találnom, mint kész idegroncsként.
- A meditálás egészen jól hangzik. Akár még többszöri alkalommal is. - hezitálás nélkül egyezek bele, aztán őt hallgatom.
- Tényleg? Akkor te leszel a motivációm. Majd visszahúzol szépen amikor menekülni próbálok. - kuncogok ezen, majd egy másodperc erejéig a termoszra siklik a tekintetem.
- Életmentő vagy! - mosolygok rá hálásan, mielőtt érdeklődésbe kezdenék a korábban felhozott téma kapcsán.
- És miket csináltatok még ilyen csapatépítőn? Mindig abban a tudatban voltam, hogy majd a főnökeim egyike szervez ilyet, de eddig elmaradt. Akad valami tanácsod egy magamfajta kezdőnek? - újabb kérdést teszek fel neki és a műszerfalon lévő órára pillantok. Annyira nem tart sok ideig amíg megérkezünk.

**Jennifer Adler**

“Friendship isn’t about who you’ve known the longest. It’s about who walked into your life, said “I’m here for you” and proved it.”

A kicsavart gondolkodásomnak köszönhetem, hogy annak ellenére: megfogadtam, nem menekülök többet - tessék. A december ostroma alatt megtört szívemet vonszolom magam után... Minden fonalával kapaszkodik egy a hátam mögé kényszerített pillanatba. Hűvösen hat a felismerés, hogy talán akkor az egész világom minden félresiklott eleme a helyére kattan, ha nincs az a durva, harmadik emberként érkező ébresztő. Az egészben nem azt találom legfájóbbnak, hogy nem égethette fel a holdkő árnyalataiban - igazán sóvárgó -tekintetével az én iránta éhező lelkemet.., hanem az, hogy nem tudhatom, mi történt volna, ha egymásba gabalyodva ébredünk. Azóta... azóta csak futó pillantások a liftből kinézve, vagy épp belépve másod magunkkal, a közös értekezletek előtt és után elhangzó, beleképzelt gyöngédség köszönéseinkbe, de semmi más.
Gondolkodtam rajta, tényleg, annyiszor vettem kezembe a telefonom azzal a céllal, hogy írjak neki, kérdezzek. Egy alkalommal fél tábla csoki elfogyasztása után megkezdtem az igazán frappáns, de legkevésbé sem lenyűgöző szövegbuborékot, ami így szólt: „Átjössz?” Előbb nevető, később sírógörcsöt kaptam saját magam tehetetlen, gyáva szerencsétlenkedésén. Azt hiszem másnap döntöttük el Antoniaval, hogy meglógunk... Nevezhetjük menekülésnek, hiszen bizonyos nézőpontból az. De senki sem üldöz, nem akar elkapni, a maga kényelmébe süllyedve sodródunk az áramlattal, tehát végül is ez nem az. Csak kiszellőztetése a fejeknek... miért magyarázkodom még most is?
Korábban nem volt példa rá, hogy egy ügy miatt ilyen erős barátságot kössek bárkivel, aki érintett volt. (Szándékosan...) Éppen emiatt éreztem időnként a kellemetlenségét a „hogyan tovább?”-nak. Zachary miatt még mindig maradhatott felfedezetlen összekötés közötte és a gyilkos között, akit még nem kaptunk el... Óvatosnak kellett lennem, mégsem törődtem a vészvillogóval a mellkasomban. Helyette csak örültem annak, hogy végre valaki más is szóba áll velem és valami számomra abszolút érthetetlen okból kifolyólag még kedvel is. Annyira, hogy velem töltsön egy egész hétvégét... Hihetetlen és megismételhetetlen csoda, még szép, hogy ragaszkodást váltott ki belőlem! Arról nem is beszélve, hogy mellette egészen másképpen láttam magamat is... Szerettem azt a Jent, aki Antonia oldalán a fénybe lépett. Képes volt megnyílni, nevetni és még táncolni is... Táncolni, igen! Szükségem volt rá, jobban, mint ahogyan neki énrám. Ebben egészen biztos vagyok, bizonyára a mosogató alatt hagyott üres üvegcsék is hasonló véleménnyel lennének erről...
- Igen? - mindhiába az életében zajló nehézségek, olyan élettel telinek tűnik, hogy néha megfeledkezem róla: ő is halandó. A lendülete, a lelkesedése és a sziporkázó szellemessége nem az.
- Mikor voltál utoljára ilyen hosszú kimenőn? - fészkelődök, helyezkedek. Most ér igazán el a tudata annak, hogy tényleg lelépünk. Kiszélesedik a mosolyom, ahogy kiáll és elindulunk.
Azon, ahogy nevetni kezd Sam hasznos útravalóján, csak megcsóválom a fejem.
- Akárhány bűnözőt fogok rács mögé ráncigálni, bármennyi rosszfiút kapok is el... - felsóhajtok -, neki mindig egy alacsony, védelemre szoruló nő leszek, aki fejest ugrik a halál torkába, akkor is, ha egyedül megy moziba - vállat rántok. Elfogadtam Sam rám vetülő figyelmét, hálás is vagyok az aggodalmáért, már le kellett mondanom róla, hogy meggyőzhetem: tökéletesen uralok minden helyzetet. Hamarabb jár el a kezem, mint bárkié az ügynökségen, mégis kételkedik bennem!? Férfiak! - Azzal nem volt ideje foglalkozni, mert a vámpír-hotel lefoglalta - beletúrok a barna tincsek közé, fülem mögé igazítom az elkóricált lázadókat.
- Ezt mondtam én is! - csattanok fel, amikor felém fordul. Hatósági személy vagyok, persze, hogy van nálam fegyver önvédelmi célból. (Igen, meg mert Sam addig erősködött, hogy már csak indulatból is bepréseltem a fehérneműim közé...)
- Hogy jelentkezem időnként... - fújtatok. Félmosoly kanyarodik a szám szélére, aztán már csak kuncogok. - Partnerek vagyunk, vagy mi a szösz, majd csak kinövi! - vállat ejtek. Számomra is érthetetlen miért retteg ennyire ettől az egésztől, bár lehet, hogy csak a hiányom kavarta fel...
- De jó! - replikázok, amikor Nikki terveiről mesél. Megkönnyebbülök kicsit, hogy barátnőzni fog ő is, talán akkor nem fog annyira haraggal gondolni rám, hogy elvittem tőle Antoniat.
Kedveskedő, halovány mosollyal hallgatom, hol őt, hol az utat, hol a környéket bámulva.
- Erre a higgadtságra engem is megtaníthatnál... - hm, nem lenne egy negatív lecke házifeladatnak a későbbiekre. Főként, ha ismét forrósodik a helyzet körülöttem, nem kellene elveszítenem a fejemet. - Talán lesz lehetőségünk jógázni, vagy meditálni is - igaz, hogy képtelen vagyok elképzelni magamat a teljes, sztoikus nyugalom öblében ringatózni... Ki tudja!? Talán pár perccel tovább bírom, mint legutóbb, amikor az oktató lélegzetvételének hangereje felidegesített és emiatt faképnél hagytam az órát...
- Abban én is ki akarom próbálni magamat! Régebben csapatépítők miatt túrázgattunk, imádtam megmászni a lehetetlen is! - vele együtt örülök a lehetőségnek - Kell az adrenalin - de még mennyire, hátha képes feltölteni a koponyám teljes állományát és megfordítani bennem a dolgokat... Mint például, hogy leálljak az alkohollal. Igen, az határozottan segítene.
- Ó, hoztam kávét! - matatok a két termoszért, hogy a közelemben legyenek, ha kér.

Antonia & Jennifer

BEE

**Antonia Ortiz** · Re: Jen & Toni - The escape Vas. Feb. 18 2024, 12:07

jennifer& antonia

Where Do We Go From Here? ―

Sokszor megesik, hogy abba a téveszmébe ringatom magamat miszerint képes vagyok spontán lenni. Ez a döntés pillanatában ki is derül, hogy nincs így. Egyetlen porcikámban sem lakozik olyan késztetés ami arra motiválna, hogy hosszas tervezések nélkül ugorjak fejest számomra ismeretlen helyzetekbe. Nekem mindig kell, hogy legyenek kérdéseim, aztán azokra meggyőző válaszaim mielőtt rábólintanék bármire is. Ez sokaknak kimerítő, nekem meg a kapaszkodót jelenti, hogy nem csinálok semmilyen őrültséget aminek a végén triplán kapom vissza a következményeit. Az Atlassal töltött délután pedig csak még inkább ráébresztett arra, hogy mennyire könnyedén össze tud zavarni az, ha csak sodródom az árral. Azóta is sokszor azon kapom magamat, hogy eszembe jut. Talán többször is mint kellene, ez pedig kezd aggasztó lenni, mert ha nem teszek ellene lassan ez kezd egy lebutított verziós paraszociális kapcsolat lenni. Nem vagyok őrült, ezt szeretném gyorsan leszögezni. Egyszerűen csak előfordul, hogy megismerek valakit és időnként-óránként felidézem annak részleteit. Ez napokon belül elmúlik, mert általában valami felülírja, de még nem tartok ott. Valahol ezért is örülök ennek az előttünk álló közös hétvégének amelyet Jen társaságában fogok tölteni. Már elsőre szerelem volt mikor elmesélte milyen programokban lehet ott részt venni és a testem minden egyes pontja szinte kiabált az élményért. Lassan már úgy érzem nem Antonia vagyok egy csipetnyi feszültséggel, hanem egy két lábon járó idegösszeomlás egy csepp Antoniaval megfűszerezve. El nem tudom mondani mennyire szükségem van arra, hogy ezt az egyensúlyt újra normális keretek közé tornásszam fel.
Nikki tervei úgy tűnik most újra a ritka alkalmak fázisába érkeztek. Általában jó pár szervezést igényel átpakolni egy-két dolgot, hogy mindenkinek jó legyen, de ezen a hétvégén erre nem volt szükség. Lehet a csillagok tehetnek róla vagy az őrangyalom fejezi ki így aggodalmát felém, de bármelyik is legyen én rendkívül hálás vagyok.
Az összepakolást már előző nap este elintéztem, de még így is kaotikusan alakult a reggelünk Nikkivel. Amióta csak az én tanácsaimat hallja – szegény lány – azóta próbáltam őt erre a készülődési módszerre átnevelni. Mint az alábbi példa is mutatja, hogy sikertelenül. Mondj egy tizenévesnek bármit és ő az ellenkezőjét fogja csinálni, mert legyen Nikki bármennyire tündéri is, de azért ő is benne van már abban a korban amikor az ellenkezés a legjobb barátja. De nem csináltam ebből ügyet, mert az én hangulatomat ma semmi nem küldheti padlóra. Sem Nikki szétszórt készülődése, sem a kocsim tiltakozása amelyből már csak a halálhörgés hiányzik, sem a zavaros gondolataim egy brit iránt. Mint mondtam, semmi. Ez a mi hétvégénk, és ennek az idegroncsnak itt kell a levezetés! Nem érkezem késve Jenniferhez, ezt pedig már egy felnőttes viselkedésnek tudom be a magam részéről. Amúgy sem jellemző rám, csak aztán a külső körülmények beintenek egyet és végül mindig ott vagyok azon a listán ahova a megbízhatatlan emberek nevét vésik fel.
Jen hasonló lelkesedéssel köszönt, mint én őt és nem hittem volna, hogy egyszer hálás leszek valamiért Zacharynak. Általában szitok szavakként használom fel a nevét pedig nem is az én exférjem, de attól még az iránta érzett megvetés valós. Jennifert nézve viszont tudom jól, hogy ő volt a közös pont amely iránti örömömet soha de soha nem fogja az a nyomorult megtudni.
- Hát még én! – bököm ki gyorsan. – El sem hiszed mennyire szükségem volt már ilyen programra. – folytatom, de közben az utat figyelem miután a forgalom volt annyira kegyes hozzánk és lehetőséget kaptam kiállni átmeneti parkoló helyemről.
Elröhögöm magamat azon ahogy Sam tanácsait említi.
- Ez volt az egész ami lejött neki a helyből? – a mosoly továbbra is ott tündököl az arcomon. – Nem látta a sok-sok agyzsibassztó és feszültséglevezető kikapcsolódási lehetőséget? – folytatom tovább érdeklődésemet. – És amúgy is, a hely hangulata nekem egy plusz. Ha belegondolsz nem fognak gyanús alakok megjelenni, mert az túl egyértelmű és egyből ott keresnék őket. Meg ne màr, tudunk mi egymásra vigyázni! – fordulok Jen felé amikor kifogunk egy piros lámpát. – Végül mivel sikerült lenyugtatnod? – érdeklődöm tovább, majd a kérdésére ezután röviden megingatom a fejemet.
- Nem, most én sem. – erősítem meg ezt szavakban is. – Nikki is barátnős hétvégét tart, aztán mikor reggelizett akkor futtában én is. – fejtem ki bővebben kezdetleges válaszomat.
- Hosszú és zavaros napok vannak mögöttem, de most jól. Ígéretet tettem magamnak, hogy higgadtan állok most minden akadályhoz ami miatt most kész ide-oda pattogó izgatottság vagyok. – kuncogok röviden. – Láttam, hogy lehet falmászásra is jelentkezni. Idejét nem tudnám megmondani mióta ki akarom próbálni. – csicsergem élénken.

**Jennifer Adler** · Re: Jen & Toni - The escape Kedd Feb. 13 2024, 23:18

“Friendship isn’t about who you’ve known the longest. It’s about who walked into your life, said “I’m here for you” and proved it.”

A birtok egy tengeröbölre nyíló sziklafalon ásítozik, és két kilométer hosszú kocsiút halad át a sűrű fák között. A közvetlen szomszédságában mindenféle parkok megtalálhatóak: emiatt esett a választásunk erre a helyre, szeretnénk adrenalint és abból még többet is. Nem csak olcsó, de kocsival könnyen megközelíthető bármelyik felnőtteknek legyártott játszótét. A képek alapján az erdő elválasztja a házat a világtól, olyan érzést kelt, mintha igazán egyedül lennénk, egy zöld függöny... Az egész területnek fenyegető, rideg, gyászos aurája van. És ezt én nagyon, nagyon imádom... Valószínűleg elment az a maradék eszem is, vagy valaki más lakásán felejtettem, hogy készakarva vállalkozok rá, hogy ott töltsük az éjszakáinkat. Biztosan csak olyan emberek mennek oda, akik már lemondtak bármiféle boldogságról az életben - meglehet, hogy Antonia frászt kap majd tőle.
Mégsem jut eszembe lemondani a foglalást. A vendégek véleményezése alapján egyébként barátságos a tulaj és egyszerre nem ad ki több szobát, hiába palota-szagú a ház. Kísértetjárta hangulata van, fogalmam sincs éppen emiatt esett-e rá a választásunk, de hálás vagyok érte, hogy az ott bolyongó szellemekkel foglalkozhatok esténként, nem kell a saját lidérceimmel virrasztanom. Melodrámai, hogy az árnyékok kimeresztett karmokkal lesben állnak és semmit sem láthatunk majd a ház teraszán, de az erdőből bármi leselkedhet... Biztosan ijesztő lesz éjjelente kibámulni az ablakból, mintha a sötétség, ami körül veszi a területet azt üzenné „Féljetek!", mégis vonzóvá teszi, ahogy a tető csúcsa átszúrja a felhőket... Megbolondultam, egyértelmű.
- Ez komoly? - dühösen rángatom a bőröndöm cipzárját. Sam kétségbeesett, összeborzolt szemöldöke csak frusztrálja a lelkesedésemet. Tudtam, hogy ha megmutatom neki a helyet így fog reagálni, csak valamivel magasabb hangon képzeltem el a fejemben. A burkolat megnyikordul a lábaim alatt, ahogy a szoba egyik pontjából a másikba baktatok.
- Nem éppen te kardoskodtál érte, hogy szabadságra menjek? - pillanatnyilag nem vagyok magyarázkodó hangulatomban. Rabul ejtette a szívemet egy kísértetház, mégis miért kellene minden nőnek luxus és csillogás? Miért ne lehetne egy kopott falakból felépített kastély a mentsvára két elvágyódó nőnek? Ha visszaértem, majd megbizonyosodhat róla, hogy megfelelően ellazultam-e. Válaszképpen felhúzza egyik szemöldökét, látom rajta, nem tudja eldönteni, hogy tovább kritizálja a helyet, vagy inkább az előbb felemlegetett lazulásról beszéljünk még...
- Hmpff. Gondoltam egy kis lábáztató, fodrászkodás, ilyesmi. Napsütés és... Azt nem gondoltam, hogy el akarod adni szegény lány szerveit is - lecsapja a laptop tetejét és felkel a székemből. Amikor azt mondta, hogy szeretne könnyes búcsút venni tőlem, nem gondoltam, hogy azt fogom kívánni a végén, bárcsak egyedül pakolhatnék össze.
- Várj... - megjátszott meghökkenés, mielőtt folytatnám -, honnan is ismerjük mi egymást? - felvont szemöldökeim alól mustrálom. Emlékeztetem rá, hogy képzett ügynök vagyok, ráadásul az egyik önvédelmi oktatója is az osztálynak. Elég ostobának és szerencsétlennek kell lennie annak, aki ránk támadna... Ha lenne rá esély.
- Ez nem vicces Adler - bosszúsan mondja. - Tudod te is, hány nő és gyerek tűnik el, te meg egyenesen belesétálsz egy ilyen... - nem mondja ki az őszinte véleményét, hálás vagyok érte. Beleszerettem, viharral a háttérben olyan lehet, mint egy horror-film helyszíne, amikor a szállások után néztem... Sam tudja, elmondtam már ezerszer, hogy a kalandpark és a lovarda miatt megyünk oda, nem pedig azért, hogy férfiak előtt mutogassuk a dekoltázsunkra festett csillámport.
- Szeretnéd, hogy informáljalak róla, mikor mit csinálok? - adom meg magam. A válla leenged, úgy tűnik megkönnyebbül a felajánlott opciótól. Ha ez az egyetlen módja, hogy abbahagyja az atyáskodást felettem, legyen.
- Az jó lenne - csattan fel, de a hangerő ellenére inkább élénknek tűnik, mint mérgesnek. Lefojtok egy nevetést. Totál idiótának néz ki, ahogy újra az asztalhoz suhan és még egyszer felnyitja a gépet, hogy a telefonjával csináljon egy fotót. A szemem sarkából látom, hogy az elérhetőségeket nyitotta meg. Egy részem - a látszat ellenére - hálás érte, hogy itt van és ennyire vigyázni akar rám. Jobb barátot nem is kívánhatnék, bár nem bánnám, ha most inkább a barátnőjével töltené ezeket az eltékozolt perceket.
- Értékelem, hogy ennyire a szíveden viseled a sorsomat - ugratom, nem szokásunk érzelgősen beszélgetni egymással. Nekem nem. Őt nem zavarja, előszeretettel ölelget, mindegy mennyire tiltakozom. Olyan, mint egy nagyra nőtt gyerek, akinek gyerek szobája sosem volt. Meg kell álljak egy pillanatra, ahogy nézem hogyan olvassa tovább a vibráló kijelzőn lévő gyöngybetűket... Lehetnék hálásabb is érte, hogy itt van.
- Unalmas lenne, ha nem lenne, aki... - nem tudja végig mondani, mert belefojtom a szót. A felkarjánál fogva húzom oda magamhoz. Két és fél éve vagyunk társak, de én még sosem öleltem meg. Eddig. A karja alatt bújtatom át az enyémeket. Széles mosollyal reagálok, amikor hallom, mit össze dadog a fejem fölött. - Remélem, nem meghalni mész oda - olyan erővel szorít magához, hogy már hallom, hogyan roppan darabokra a gerincem. Csigolyáról csigolyára. Mégis nevetek... Habár a sziklás perem határt jelent élet és halál között...

A vállam fölül még felnézek a lakásom ablakára. Sam azt mondta, maradni akar. Nem tiltakoztam, nem kérdeztem semmit... Biztosan oka van rá, hogy nem hozta magával Carlyt. Tudtam, ha valami nyomasztja, egyszerűen felbukkan, de nem beszél róla. Intek felé, mielőtt Antonia elém guruló autójára figyelek.
- Szia - lágy nevetéssel köszöntöm, hölgyes bólintással -, rendben! - mondom és már cselekszem is. Gondosan az ülésre dobom a cuccomat, addig tapogatva, amíg biztosra veszem, nem fog előre esni az első fékezésnél.
Beülök, bekötöm magam és egy mindentudó sóhajjal megérintem a felkarját, hogy köszöntsem. Nem lett titkos kézfogásunk és a barátságok megélésében sem jeleskedem, a puszit talán soknak érezné, de a semmit viszont én kevésnek. Amikor eldöntöttük, hogy elmegyünk, nagyon boldog voltam. A legutóbbi alkalommal olyan részegre ittam magam, hogy ott kellett hagynom... Rég voltam annyira felhőtlen, gondtalan és felszabadult, mint mellette. Épp emiatt vártam nagyon, hogy ismét a társaságában legyek. Szükségem volt rá és bár tudom, hogy sosem lehetek Stacy, szeretném jól csinálni. Olyan barátja lenni, akit érdemel. És tudom, hogy neki pont annyira kell a távolság, mint ahogy nekem...
- Boldog vagyok, hogy itt lehetek és hogy elmegyünk - az ablak felé sandítva még látom a visszapillantóból az épületet, de enyhe fejrázással lerázom magamról minden felgyülemlett bánatát... Igyekszem legalábbis.
- Sam jó tanácsaival jól laktam, hogyan ne adjam el a szerveidet - felhúzom az orromat. Biztosan tudja, látta ő is, milyen szállást foglaltam. Mentségemre szóljon, remek volt a pontozása... Bár ha igazat akarok mondani, az sem érdekelt volna, ha nem az.
- Te tudtál reggelizni? Én most nem vagyok éhes - teszem hozzá. Szeretném megkérdezni, hogy sikerült a búcsúzás, de tartok tőle, hogy nem szívesen hagyta hátra Nikkit. - Te hogy vagy? Minden rendben?

Antonia & Jennifer

BEE

**Antonia Ortiz** · Jen & Toni - The escape Vas. Feb. 11 2024, 19:08

jennifer& antonia

Where Do We Go From Here? ―

Életem első autóját a recepciós állásom megszerzése után vettem magamhoz. Egy használt, néhol ütött-kopott, de alig észrevehető hibákkal díszített tragacs volt, ami tökéletesen funkcionált az előírt szerepére. Szépségversenyt nem fog nyerni, sem autóversenyt anélkül, hogy ki ne lehelné a lelkét, de abban nagyszerű partner volt, hogy eljussak A-ból B pontba. A napokban viszont nem egyszer volt makacs és többszöri nekifutásra indult el, ami után ha összeszedte magát már nem volt gond vele. Féltettem, mert a kiadásaimba alig fért volna bele egy szerelő, nem még egy új kocsi. A mai szombat reggel is egy ilyen nehézkes pillanatnak ígérkezik amikor csak nyöszörög és nyöszörög, de nem akar elindulni.
- Ne hagyj cserben kincsem. – kezemet végighúzom a műszerfalon szinte könyörgően és olykor a lépcsőház nyitott ajtajára pillantok ahonnan Nikkit várom éppen. A hétvégénk mindkettőnknek barátnősre sikeredett. Ő Mayaékhoz megy át, mi meg Jenniferrel elugrunk egy kis feszültség levezető kalandparkba. Már a gondolatától is reménytelinek érzem magamat, pedig még el sem indultunk. Megbeszéltük, hogy ő átdobja a címet, én meg elugrok érte miután Nikkivel tettem egy kört. Ugyan még nem vagyok késésben, mert pont a jelenlegi problémákból tanulva jóval előbb összekészültem, de ha így folytatom akkor ez nagyon gyorsan változni fog.
Veszek egy mélyebb levegőt, aztán ismét nekirugaszkodok, közben magamban a kérlek legalább ötször egymás után hangzik el, mire a hatodik kimondása közben meghallom az eltéveszthetetlen hangot. A lelkesedésem egyből kiül a hangulatomra és mire Nikki lekocog a lépcsőn már úgy mosolygok mint aki éppen most zsebelt be valami főnyereményt.
- Megvan mindened? – a hátsó ülés felé fordulok ahova éppen bepakolja zsúfolt hátizsákját, de annak látszatából ítélve talán még több is akad nála ennél. Hirtelen az is felmerül bennem, hogy elege lett és elköltözik, de úgy vélem nem mentünk még annyira egymás agyára.
- Felírtam mindent ahogy mondtad és aszerint igen. – bólint egyet beülve mellém.
- A számomat tudod, de Maya anyukája is. Bármi van, írj, hívj. – hadarom.
- Tudooom, ne aggódj már. – sóhajt egyet és már várom mikor érkezik el nála a szemforgatós időszak, ami Staceyre is ugyanúgy jellemző volt. Így utólag lehet ki kellett volna pakolnom egy üveget és díjat felszámolni akárhányszor így fejezte ki magát.
- Mikor lettél te ilyen okos? – cukkolom őt, de a mosoly észrevehetően ott tündököl az arcomon miközben útnak indulunk.
~
Nikki szinte kimenekül a kocsiból amikor meglátja az ajtó előtt várakozó Mayat.
- Nik, a táskád nem kell? – szállok ki, hogy átadjam neki mire egy kis hezitálás után végül kapok egy ölelést is cserébe. Ez mostanában olyan köszönöm helyett működik nála, de nem panaszkodom, mert jól esik. A vele kapcsolatos félelmeimet még továbbra sem érzem alaptalannak, de most elvagyunk és ez az ami igazán számít. A kis interakció sokáig nem tart, mert már rohan is vissza a barátnőjéhez, én pedig megvárom amíg bezáródik mögöttük az ajtó, majd én sem húzom tovább az időnket. Azért a kocsiban még egyszer körülnézek annak reményében, hogy a kis szélvész semmit sem hagyott hátra, de már csak az én cuccaim árválkodnak ott hátul amik csak arra várnak, hogy maximálisan kihasználjam őket.
Jennifert a megbeszélt helyszínre érve egyből kiszúrom és már nyújtózkodok is át a másik ülés felett, hogy ajtót tudjak neki nyitni.
- Szia! Egy fuvar rendelésre.. – mosolygok üdvözlésképp. – A táskádat nyugodtan pakold csak a hátsó ülésre, az enyém is ott van. – jegyzem meg mellékesen. Persze kipróbálhatjuk a csomagtartót, de a zár néha rosszalkodik és nincs kedvem azt feszegetni, ha éppen újra beszorulna. Igen, még egy probléma aminek a tudatában vagyok, de halogatom ameddig csak lehet.
- Hogy vagy? Reggeliztél valamit vagy megálljunk valahol még a környéken? – érdeklődöm tőle miután sikerült helyet foglalnia mellettem. Én kávé nélkül nem tudnám kezdeni a napot és miközben reggelit dobtam össze Nikkinek akkor bekaptam egy-két falatot egy gyorsan összerakott szendvicsből. Ettől nincs ellenemre, ha úgy dönt álljunk meg valahol.
Jó újra látni most Jennifert. A báros találkozónk után mindketten elfoglaltak voltunk így leginkább csak üzenetváltások formájában tartottuk a kapcsolatot, de ez a közös hétvége azonnali beleegyezést jelentett a részemről meg egy beszélgetést Sandyvel a másik étkezdés műszakból aki nem túl sok győzködés után végül belement a cserébe. Ő is beugrós akárcsak én, szóval jól jön neki a plusz munka, bár eddig nem sokszor beszélgettünk. Már csak Moralessel kellett lefixálni, akitől ezután tíz percig nem is tudtam szabadulni, mert az eredeti témától elkanyarodva mindenbe is belekezdett. Miért az én dolgom, hogy a nővére szülinapjára mit vegyen? Ennek ellenére meghallgattam, de a biztonság kedvéért rákérdeztem újra, mert arra az egyre csak a legvégén kaptam választ. Ha ezt tudom inkább üzenetet írok, de legalább elengedett és ez itt a lényeg.

Ajánlott tartalom

» Candy&Noah ~ Do not escape!
» " tie you up like a spider, can't escape " Jiang × Heidi
» My mind is a place that I can't escape your ghost
» How to make prisoners escape like madmen?
» Stay or escape? ~ Ryder & Donna