Ahogy azt még Atlantában megbeszéltük, amint visszaértünk New York-ba, jeleztük az NYPD-nél a vezetőség felé a kapcsolatunkat. És hogy ha az idióta szabályokra (amiket még nagyobb idióták miatt hoztak anno) hivatkozva nem dolgozhatunk együtt, egy helyen, mint gyilkossági nyomozók, ahogyan azt eddig is tettük, akkor nemes egyszerűséggel felmondunk. Meg is kaptuk rá a választ. Eredetileg külön akartak behívni minket megbeszélésre, de ebbe én nem mentem bele. Nincsenek titkaink egymás előtt, közösen keveredtünk ebbe a szerelmi történetbe, szóval együtt vállaljuk a következményeket is. Ez volt a fő indok, és az, amit Markkal is megbeszéltünk. De én személy szerint leginkább azt nem mertem kockáztatni, hogy Mark az utolsó pillanatban lovagiasságból impulzív döntést hozzon. Inkább bevállal egy áthelyezést vagy nem tudom mit, mint hogy elveszítsem a munkámat, amiben elég egyedi kategória vagyok, és tudja, hogy előléptetésre játszottam. Így esetleg megkaphatnám helyette a hadnagyi pozíciót. Soha!!! Ilyen áron semmilyen munka nem kell, akkor sem, ha Mark látszólagos saját döntése. Bármit kinézek belőle, amilyen szeszélyes, hirtelen természete van. És korábban egyszer már kifejtette, hogy leszarja a munkáját, nem akar előbbre jutni vele, mert csak még több szabállyal és papírmunkával járna. Ráadásul most már az az ígéret sem tartja itt, hogy a családjáról infókat szolgáltassanak neki. Szerinte semmi veszítenivalója nincs hozzám képest.

- A kérésüket fontolóra vettük, mérlegeltük, de nem áll módunkban teljesíteni azt. - kezdte a legunszimpatikusabb fejű vén hülye szarzsák.
- Nem engedhetünk a zero toleranciából. Nem azért vezették be ezt a minisztériumi szabályozást 2022-ben, hogy csak úgy kényünk-kedvünk szerint szemet hunyjunk felette.
- De még így is nagyon sok kedvező opció van, amiből válogathatnak. Emiatt nem kell másik munkahelyet keresniük, ne kapkodják el azt a felmondást. Kiváló nyomozók, a rendőrség továbbra is számít Önökre.
- Larson visszamegy az eltűnt személyekhez, a hadnagy pedig megmarad a gyilkosságiaknál. Volt már ilyen felállás, nem lenne idegen a számukra. - nagy erőfeszítésembe telt, hogy ne menjek oda megütni.
- Mégis ki a fene akar visszafejlődni?? Kösz, de "Larson" nem él vele.
- Reilly átkerülhet a Kábítószer Bűnözés Elleni Osztályra, és a hadnagy rendfokozatot is megtarthatja. Rengeteg fedett munka várná, amire kétség kívül alkalmas lehet. 
- Hogyne! Mekkora karrier is a kábszeresek között vesződni. Pont erre szakosodott, nem?? - húztam gúnyos fintorra a szám.
- Vagy ha ennyire ragaszkodnak a gyilkossági csoporthoz, semmi gond. Valamelyiküket áthelyezzük egy másik őrsre Staten Island-ről.
- Aha, tök jó, de gondolom sosem kapnánk közös ügyet.
- Valóban nem, Larson.
- Ennyi? Ezzel akarják kiszúrni a szemünket? Gratulálok. Baromi fair ajánlat. Ja nem. Rohadtul nem igazságos, hogy nem egyszer a vérünket adtuk ezért a szarságért, és most ez a hála. Azt mondom, ha folyton veszekednénk, vagy ez valami "egynyári fellángolás" lenne, akkor oké, persze, ne hozzunk kellemetlen helyzetbe senkit, és a munkánk rovására megy. De erről szó sincs. - nem őket akarom győzködni, nem is így jöttem ide, egyszerűen csak rohadtul felbassza az igazságérzetemet az ilyen. Aki a kapcsolatunkat vagy Markot sértegeti, bírálja, kétségbe vonja, vagy akármi negatív, legszívesebben megölném. Akár itt helyben is.

Mark Reilly & Emma Larson

Az Atlanta-ban töltött idő több szempontból is egy rohadt nagy mák és kikapcsolódás volt. Annak ellenére is, hogy megtudhattam, tényleg nem baleset végzett a családommal, de hálás voltam Emma-nak ezért. Ha ő nincs, biztos isten, hogy sose mentem volna vissza oda. Se a városba, se a házba nem tettem volna be a lábamat. De a végére egyébként jól alakult, és teljesen más volt minden úgy, hogy Ő is ott volt velem. Szóval a lehető legkevesebb kedvel indultam el vissza New York-ba, mivel ez azt jelentette, hogy jön a józanító, pofán csapó valóság. Mindig ez van. Ha történik valami fasza, utána kamatostul leveri rajtam a kikúrt élet.
Bíztam Emma-ban, szóval nem ezzel volt a probléma, egyszerűen csak hozzá voltam szokva, hogy minden elszaródik. De amikor elém állt, a kezembe nyomta a saját felmondásomat is, egyszerre lett minden nagyon valóságos, és öntött el az az érzés, hogy biztos ezt akarja-e. Mármint… neki voltak tervei, céljai. Feljebb, előrébb akart jutni, velem ellentétben. Engem sosem vonzott ennél magasabb beosztás, mert az még több szánalmas szabályt hozott volna magával, amiktől már gondolatban is a faszom ki volt. A meghallgatásunk külön-külön lett volna, de végül belementek abba, hogy együtt avassanak be minket a döntésekbe. Mertek volna ellenkezni, szerintem Larson a nyakukat is törte volna.

Csendben hallgattam az adok-kapok ajánlat-válasz felállást a hülye barmok és Emma között. Minden idegszálamat be kellett vetnem, hogy senkit se ruházzak meg úgy tisztességesen, szóval egyelőre nem akartam beleszólni semmibe, csak egy hitetlen, gúnyos mosollyal fürkésztem a vén szarházi banda arcát. Egyik ajánlatukból sem az jött le, hogy annyira törnék magukat, inkább csak szimplán azokat a dolgokat hozták fel, amik nekik lettek volna kényelmesek. Ha valamelyikünk elkerül innen, de a gyilkosságiaknál maradunk, több területet lefedve tudtak volna hatékonyabban megoldatni gyilkosságokat, tekintve, hogy rajtunk kívül kevés volt a kompetens, munkájához tényleg értő ápolt errefelé. A drogosoknál mindig hiány van, mert ott sok a fedett munka, és nem egy idióta ment rá arra, hogy komolyabban vette ezt, mint kellett volna. Rengeteg lett a függő, akiket pótolni kell, amíg rehabon hédereznek. Az eltűnt személyeknél megint hiány van, és Emmalynn-t nem sikerült pótolni az óta sem, hogy kérvényeztem az áthelyezését magam mellé, szóval ez is önös érdek volt, nem kompromisszum. Vettem egy nagyobb levegőt, de még így sem sikerült annyira normális hangnemet megütnöm, mint mások által elvárt lenne. De szerencsére pont leszarom, hogy ki mit akar elvárni.
-Oh, ugyan már. Mindjárt idehányok. Ez egy faszság. -néztem végig rajtuk gy hanyag mozdulattal legyezve a kezeimmel.
-Mind tudjuk, hogy kurvára nem érdekel senkit, hogy mi mit akarunk. Ha így lenne, akkor nem ezek lennének a megoldások, amiket kínáltok. Értem ezt a zero tolerancia baromságot, de azt nem, hogy nálunk miért ne lehetne kivétel. Ugyan már. Emma nem fog egy céges bulin öltáncot adni nekem, és nem fogok a seggére csapni, valahányszor elhalad előttem. –pedig kurva nehéz ám megállni, szóval ezért járna az előléptetés, csak mondom.
-Nem a kicseszett gyilkossági részleghez ragaszkodunk első sorban, hanem a közös munkahelyhez és munkához. Profik vagyunk, és ezt ti is tudjátok. Nem azért kérvényeztem, hogy rakják át mellém őt, hogy aztán valami barmot rakjanak a helyére, vagy mehessek a drogosokat hajtani. A seggünk csókolására sem alkalmas a legtöbb itteni hülye pöcs, nem még arra, hogy helyettesítsenek minket. Ha 2022 előtt jöttünk volna össze, akkor is külön szednétek minket most, még ha a munkánk alapján erre semmi szükség, mert profik vagyunk? Nem hiszem. A bürökratikus bullshit semmire se jó, csak arra, hogy előbb vagy utóbb kihal a rendőrség és egyre kevesebben akarnak majd itt dolgozni. Büntessék meg azt, aki csak szarakodik a másikkal, aki hadnagyi ranggal visszaélve fekteti meg a beosztottját, vagy leszop valakit a WC-ben egy magasabb, kényelmesebb pozícióért. Ámen, haver. De nálunk? Mi a fasz?! Ugyan már. Mindannyian tudjuk, hogy vannak, akik viszonya felett biztosan szemet hunytok. Ne szórakozzunk egymással baszki, mert ez egy szánalmas vicc. –forgattam meg a szemeimet.
-Komolyan elgondolkoztatok rajta, hogy egyáltalán lehetőségként számba vegyétek az egy helyen való maradásunkat, vagy ez csak ugyanolyan parasztvakítás, mint bármi más, amivel lerázzák az embert? –eszemben sincs bárkit is győzködni, de nekik is be kell látniuk, hogy nem lenne megoldhatatlan feladat.

Emma Larson & Mark Reilly

- Mérlegeltük a lehetőségeket, hadnagy, és fel is vázoltuk őket, amik elfogadhatók. Nem dolgozhatnak együtt, ha szerelmi viszonyt folytatnak. Ez a szabály, úgyhogy moderálja magát.
- Viszonyt?? Tudják, hogy az mit jelent? Bár friss a kapcsolatunk, de stabil, és kapcsolat. Ez nem olyan, mintha csak kavarnánk, meg időnként lefeküdnénk egymással a szertárban. Ez komoly, ami köztünk van.
- Nem számít. Ezek a szabályok. Udvariasság, professzionalizmus – de semmi romantika. Maguk is tudják, elfogadták azzal, hogy továbbra is itt dolgoztak. Semmi újdonság nincs ebben.
- Igen? Akkor dugják fel maguknak az udvariasságot. Professzionalizmus meg sehol sincs.
- Látjuk, Reilly hadnagy remek hatással van magára.
- Mindig ilyen voltam. Csak megtartottam magamnak a gondolataimat. De már nem szükséges, hisz már eldöntötték, hogy nem hagynak nekünk más választást. - amit továbbra is igazságtalan szőrszálhasogatásnak tartok.
- Had javasoljak én is valamit. Miért nem léptetnek elő hadnaggyá? Mindjárt egyenrangúak lennénk. Minden tisztelettel, de jobban megérdemlem, mint egy csomó inkompetens barom. Rohadt sokat dolgoztam érte. Akkor semmi gond nem lenne, hogy társak legyünk "Reilly hadnaggyal".
- Larson, ez nem így megy.
- Mehetne, ha akarnák. Előterjeszthetnék az előléptetésemet. Néhány tollvonás és telefon. De nem képesek rá. Miért? Mert nő vagyok? Vagy mert kell a pozíció olyannak, aki tövig nyomja a nyelvét valaki seggében? Velünk akarnak példát statuálni? Mi felvállaltuk a kapcsolatunkat, hogy tisztességesen játszunk, nyílt lapokkal. Engedélyt kérünk, míg ahogy Mark is rávilágított, mások az irodájukban szopatják le magukat a kollégákkal fényes nappal, vagy járőr szolgálatban valami hivatásos prostival, mégsem néznek utána, mégsem indul fegyelmi eljárás ellenük, holott tudnak róla. Nincs semmi következménye. Rájuk miért is nem vonatkoznak a szabályok? Undorító ez a hely.
- Larson! Fogja vissza magát, és azt javaslom, vigyázzon a szájára.
- Minek? Úgyis tök mindegy. A vége az lesz, hogy fel kell mondanunk. Nem tudunk közös nevezőre jutni, mert begyöpösödött idióták gyülekezete az egész rendőrség. - néztem végig rajtuk.
- Úgyis korrupt szinte mindenki, gyanítom maguk is, akkor nem tök mindegy, hogy tegnap jöttünk össze Reilly-vel, vagy 2020-ban volt szerelem első látásra? Ki a fasz kéri számon magukon? Senki le se szarja. Szóval, ha csak nem jön meg a jobbik eszük itt hirtelen, mi végeztünk. Inkább menjünk haza, aztán adok neked egy öltáncot. - pillantottam Markra.
- Ne legyenek már ennyire makacsok. Adják fel. Csak válasszanak egyet, és megmarad az állásuk. Szolgálaton kívül annyit lehetnek együtt, amennyit csak akarnak, felesleges még itt is. Nőjjenek fel. Ha akkora profik lennének, nem akadnának fenn ilyeneken, hanem tennék a dolgukat. Most amit komolynak hisznek, talán néhány hónap múlva véget ér. Egymásra nézni sem bírnának, nem még együtt dolgozni. Ez pedig nem fér bele. Gondolkozzanak már józanul, és ne tegyék kockára a karrierjüket!

Mark Reilly & Emma Larson

-Ez a moderált verzió, szóval érd be ezzel. –ha nem moderálnám magam, ezért a „viszony” kifejezésért bemosnék egy akkorát, hogy az öklöm a feje hátulján jönne ki. Ez rohadtul nem egy sima viszony, és egyetértettem Emma minden szavával.
-Reilly hadnagy nem véletlenül választotta maga mellé Larson nyomozót, szóval ezt benéztétek. Magától is tudja, hogy mindenki mekkora barom. Egyébként is igaza van. Simán meg lehetne oldani azzal, hogy megkapja az amúgy kicseszettül megérdemelt előléptetését, aztán meg is van oldva. Többet tett ezért a kibaszott rendőrségért, mint ti itt így összesen, vagy bárki más. De ez természetesen nem opció, mert az túl jófej meg korrekt húzás lenne. Nem mintha amúgy nem az lenne mindenki érdeke, hogy itt maradjunk. Megmondtuk, hogy mik a feltételeink, nem akartátok megoldani, ne csodálkozzatok, ha nem járunk öröm táncot és verjük a seggünket a plafonhoz jókedvünkben. –ráztam meg a fejemet összefonva magam előtt a karjaimat.
Arra, hogy Emma vigyázzon a szájára, csak egy gyilkos pillantást küldtem első körben a vén marhának, de a megszólalásig már nem jutottam el, mert túlságosan lefoglalt az elégedett, teljesen lenyűgözött és gúnyos vigyorgás, amikor közölte, hogy inkább menjünk haza és ad egy öltáncot. Én itt lezártnak is tekintettem volna ezt az értelmetlen hisztizést, de…
-Hé! Vigyázz a szádra, napsugár. –kaptam aztán a tekintetemet a magyarázó idiótára egy "mindjárt megütlek" nézéssel.
-Nem akarják elfogadni, hogy együtt dolgozzunk, egy helyen, mert szaros szabályozás és még szarosabb, karót nyelt faszkalapok állnak mindennek a tetején. Oké. De a kibaszott szádra se vedd a kapcsolatunkat, értetted? –léptem közelebb hozzájuk, összehúzott szemekkel.
-Fogja vissza magát, Reilly és lépjen hátrébb. Nem akarhatja, hogy úgy vezesse ki innen valaki. –felvontam a szemöldökömet, egy fél lépést közelebb lépve.
-Nem tudom, hogy mennyi fülzsír ragadt az ősz szálakra a füledben, de ahogy Emma mondta, ez kibaszottul nem egy „viszony” és nem olyasmi, ami pár hónap múlva véget ér. Egyébként meg, a rohadt szabályokat persze, hogy elfogadtuk, amikor kiadták. Az tavaly előtt volt, most meg most van. Akkor még nem ilyen volt a kettőnk közötti kapcsolat, de most már igen, és mindenki egy idióta, ha azt hiszi, hogy a munkámat választom Helyette. Figyeld a számat, vén hülye, mert lehet, hogy már nem hallasz jól. Nincs olyan feltétel, amit tudtok mondani és elfogadnám, ha nem tarthatom meg a vele való közös munkát úgy, hogy együtt vagyunk a magánéletben is. Ki a retkes faszom tövét zavar, de komolyan?! Nem a helyszínen fogunk szexelni, vagy az irodában. Ez csak felesleges baszogatás, hogy faszméregető versenyt játszhassatok velünk és pozíciónál fogva nyerjetek is. –ennyire kibaszott egyszerű.
-Az, hogy otthon mi a kettőnk közötti viszony, egyáltalán nem befolyásol semmit a munkánkban. Profik vagyunk, ha nem tűnt volna fel. Mi egyedül. Ez a majomparádé csak arra jó, hogy megvillantsák a rendőrség igazi, barom arcát. Egy rakat vén hülye, aki a saját érdekeit nézi. Amúgy is kiléphettem volna bármikor, mivel kötöttünk egy alkut, nem? Én teljesítettem, több évig, többszörösen is. Ránézett valaha valaki a kibaszott családom kikúrt aktáira? –költői kérdés volt.
-Egyébként meg… elég kiábrándító, hogy komolyan azt hittétek, csak úgy belemegyünk ebbe, meg „feladjuk.” Kibaszottul nem ismerem, vagyis mondhatom, hogy ismerjük azt a szót, szóval szerintem itt nincs mit megbeszélni tovább. Bekaphatjátok az összes faszomat, aztán elhúzhattok a gyászba. A faszom a sok hülyébe. Mehetünk? Kedvet kaptam a beharangozott öltánchoz, és amúgy is lógok még azzal a seggcsapkodással.
-Ilyen hozzáállással sehol sem fognak munkát kapni. Rengeteg dolgot elnéztünk, amiért máshol már repült volna. És ezzel az új stílussal ugyanerre a sorsra fog jutni, Larson. Megéri kockára tenni egy fényes karriert és jó állást... ezért?

Emma Larson & Mark Reilly

Szívmelengető volt, ahogy Mark kiállt a kettőnk kapcsolatáért, legyen az az életünk bármelyik területén is. Együtt szeretünk dolgozni, mindig is jó csapat voltunk, amióta csak először beosztottak mellé, és most már a magánéletünket is együtt képzeljük el. Ezen semmi sem változtathat. Ha ezt nem képesek megérteni, és támogatni minket benne, akkor el kell engednünk ezt a fejezetet.
- Mindennek megvan a maga menete. Jó lenne, ha felfognák végre. Nem lehet csak úgy minden felett önkényesen szemet hunyni, vagy csak úgy csettintésre előléptetni valakit, mert maguknak úgy lenne a legjobb. Nem mi hoztuk a szabályokat, de nekünk kell betartanunk és betartatnunk őket. Fogadják el.
- Azért mert most maguknak elment az esze, nincs joga sem sértegetni, sem pedig fenyegetni, hadnagy. Vegyen vissza magából, vagy ismétlem, kidobatjuk innen.
Azt nem szerettem volna, hogy Mark valami meggondolatlan dolgot tegyen, készen álltam arra, hogy visszafoghassam, ha szükséges, de nem éreztem azt, hogy megérné neki. Ütnivalóak, de nem minden áron.
A nekem intézett szavaira csak unott képpel beintettem annak a vén fasznak, hogy tegyen meg egy szívességet, és fogja be. Fogalma sincs semmiről, szóval nekem ne próbálja megmagyarázni, hogyan kellene élnem az életemet, és a munkámat választani a szerelmem helyett. Eddig sem volt a kedvencem, de így már pláne leírta magát nálam.
Közelebb léptem Markhoz, a nyaka köré fontam a karjaimat, és hosszan megcsókoltam.
- Megéri. Sőt. Már fel is mondtam. "Ezért". - nyomtam meg a szót epésen, miközben finoman végigsimítottam az arcán egy lágy mosollyal fürkészve a szemeit.
- A fényes karrieremet utcazenélésben képzelem, a jó állást pedig egy kamionos pihenőben. Mindig is erről álmodtam. - siklott vissza a tekintetem a "vezetőkre".
- És amúgy is mondtam már, hogy nem új stílus. Ez már nem a munkahelyem, szóval csak önmagam vagyok. - rándítottam egyet a vállamon. Mindig is ilyen voltam, csak a munkában egy egészen másik, érzelemmentes, céltudatos, elhivatott énem került előtérbe, aki csak a munkára koncentrált, kizárva a saját véleményét. A hideg jégkirálynő, ahogy neveztek. Többek közt. De ez már nincs így. A saját érdekükben jobb, ha inkább nem tudják, hogy eddig mik jártak a fejemben velük és a többi itt dolgozó hülyével kapcsolatban.
- Köszi a semmit, seggfejek. Majd üzenjenek, ha be kell jönni a felmondási papírokért. - intettem hanyag csuklómozdulattal. Csak azért nem mentem oda búcsúzóul bemosni mindenkinek, mert hivatalos személy elleni erőszak miatt előállíthatnak. Semmi kedvem nem lett volna ahhoz, hogy ezért még jól meghurcoljanak, egyik sem ér annyit.
- Gyere, menjünk. Tudok egy jobb programot. Öltánccal kezdődik. - pillantottam rá az ajkamba harapva. Részemről ez ennyi volt. Mark kezéért nyúltam, hogy a gyakorlatban is elhúzhassunk innen végre. Úgyis tudtuk, hogy mi lesz, csak a beolvasás miatt jöttünk.
- Ezt még nagyon meg fogják bánni. De akkor már hiába sírnak a rendőrség kapujában.
- Majd mondogassák ezt maguknak, amikor nem bírnak a szektáimmal. - nekik nagyobb szívás lesz, hogy nem leszünk itt, akkor majd vakarhatják a fejüket, hogy mégis csak az előléptetést kellett volna választaniuk. A jó viszonyt is elfelejthetik, semmiben sem fogunk tanácsot adni senkinek. (Aki nem Dave.)
- De előtte én még úgy ennék egy fagyit. Ha szerzel nekem, a sajátodat lenyalhatod rólam. Alku? - vontam fel a szemöldököm. A Laurent-nal való találkozás előtt szerintem az a kis kitérő még bőven belefér.
- A Baskin Robbins a legjobb. Az a "világbajnok csoki" tényleg világbajnok. De van még karamellás, brownie-s, meg még egy csomó féle, amit csak akarsz.

Mark Reilly & Emma Larson

-Én? Fenyegetlek? Dehogy is. Ez csak egy munkahelyi eszmecsere, nem? És senki se mondta, hogy most azonnal itt helyben adjatok neki előléptetést. Csak felhívtuk a figyelmet a szánalmas tényre, hogy ahogy random embereket felvesznek meg előléptetnek és pozíciókba helyeznek, úgy őt is felterjeszthetnék, mint hadnagyi kinevezésre alkalmas nyomozót. De az a kurva nagy igazság, hogy nem is akarják. –mert szánalmasak.
-Akkor ment el a maradék eszem, amikor beléptem ide. Az egyetlen dolog, amiért megérte ide jönni, az Larson volt, szóval ne legyen ekkora arcotok. –mert kurva könnyű beverni egy hatalmas célpontot. Szívem szerint agyonvertem volna az összeset, élvezettel, de rohadtul nem akartam emiatt bíróságra, börtönbe meg tudja a faszom, hova kerülni. Nincs nekem időm meg kedvem baromarcok miatt a rács mögé kerülni. Ez már nem egyszer megmentett faszszopó geciládákat. Ahogy Dave vagy Emma is, amikor mellettem voltak, hogy visszafogjanak.
Ezeknek a vén faszoknak a megjegyzéseit nem vettem fel, de ettől még ismerős volt ez a „munka helyett ezt” dolog, mivel én sem voltam benne biztos anno, hogy ez, ami most van, tényleg meg fog történni. Nem mertem reménykedni sem benne, egyszerűen csak… szerettem volna, hogy így legyen. Jó érzés volt valakinek a prioritásai közé tartozni, még akkor is, ha nagyon furcsa és… bizonytalan is.
Figyeltem, ahogy a nyakam köré fonta a karjait, így szorosan magamhoz húztam a derekánál fogva, viszonozva a kapott csókot. Hitetlen mosollyal néztem vissza rá erre az utcazenélős-kamionos dologra.
-Azt gondoltátok, hogy mindenki imádja ezt a fostartály rendszert és a benne hempergő hülye faszokat? Ennyire ti sem lehettek naivak. –az, hogy a munkában visszafogta magát és tárgyilagos tudott maradni, nem jelenti, hogy nincsen véleménye, vagy mindennel egyetért. Aki rendőrnek meg, az a szabályokra, az emberek védelmére esküszik fel, nem arra, hogy mindenről elmondja a saját véleményét és azt, amit igazából gondol a seggtitán vezetőségről és a faszszopó kollégákról.
A felmondási papíros megjegyzésére csak bólintottam, majd amint a kezemért nyúlt, összefontam az ujjaimat az övéivel, hogy elindulhassunk kifelé erről a szarfészekről.
-Jól hangzik. Már várom. –néztem le rá egy elégedett, perverz vigyorral, aztán hanyag „megbaszhatjátok” pillantással a vén faszokra.
-Majd szóljatok, ha elüt benneteket a metro. Akkor jövök sírni… örömömben… -forgattam meg a szemeimet, búcsúzóul beintve egy tisztességes, határozott mozdulattal, aztán tényleg elindultam vele kifelé, otthagyva magunk mögött a tátogó barmokat.
-A föld alól is előkerítem neked azt a fagyit. Egy ilyen ajánlatért megdögleni is hajlandó lennék. A mentás csoki jól mutatna a bőrödön. –haraptam az alsó ajkamba, a kocsi felé véve az irányt. Kinyitottam az ajtót, hogy beszállhasson, aztán én is bevágódtam a vezető ülésbe.
-Ekkora seggfej barmokat. Nem adok nekik fél évet, és leépül az egész a faszba. –sok agyhalott idióta.
-De a java még csak most jön. Mielőtt találkozunk Laurent-nal, kell egy sör. Vagy kettő. –vagy azt a hülye barmot tényleg agyon baszom valamivel. Bicskanyitogató stílusa tud lenni.
A gázba tapostam, majd a kezemet Emma combjára csúsztattam, és csak addig emeltem el onnan, amíg váltani kellett.

Emma Larson & Mark Reilly

Széles, de közben mégis kissé leplezetten zavarba jött mosolyt csalt az arcomra, mikor kijelentette, hogy akár a föld alól is előkeríti nekem azt a fagyit, mert hogy egy ilyen ajánlatért hajlandó lenne megdögleni is. Erre persze ne kerüljön sor. A maga nyers módján viszont szerintem ez egy szép mondat volt. A Mark-féle "lehozom a csillagokat is", azt hiszem.
- Próbáld ki a puncsot is. Állítólag jól áll nekem a rózsaszín. - rebegtettem a pilláimat ártatlanul.
Egy hálás mosolyt is bezsebelhetett a figyelmes kocsiajtó nyitásért. Gyorsan be is pattantam az anyósra.
- Ne is törődj velük, tudtuk, hogy ez lesz. - hajthatatlan, begyöpösödött seggfejek társasága.
- Az már nem a mi problémánk. Még kicsit örülnék is neki, ha belefulladnának a saját ocsmány főztjükbe. Igazából jobban is járunk, hogy eljövünk. - nem is szeretnék egy olyan szervezethez sem tartozni, ami ennyire leadott a színvonalból, és már bárki megtehet bármit, épp csak mi kettőnkre vonatkoznak a szabályok. Vicc kategória.
- Előbb irány a Baskin Robbins, aztán ihatunk, ahol és amennyit csak szeretnéd. - bár ez csak az alapozás a lelki békéjéért. Előbb az üzlet, aztán az ünneplés! Remélhetőleg, lesz mit. A felmondáson és a szabadságon túl.
- Tudom, hogy szerinted idegesítő, de mivel én még nem ismerem, így várom, hogy találkozhassak vele. - akármilyen lesz is. Bár nem aggódok magam miatt, könnyen megtalálom a közös hangot másokkal, nem egyszer még a bűnözőkkel is. Kétlem, hogy pont most, pont ebbe a Laurent-ba törne bele a bicskám.

A fagyi beszerző hadművelet sikeres volt. Miután meglett a szajré, javasoltam Marknak, hogy hajtson egy kieső részre a környéken, ahol némi túlzással még a madár sem jár, és kussban megehetem a csokis csodát. Rohadtul nem vágytam most emberek közelébe a rendőrségi idióták után, meg hát rontotta volna az esélyeinket is. A beígért öltánc helyszűke és privát tér hiányában ugyan még várat magára egy későbbi időpontig, de a mentás csoki a kocsiban is jól mutat a bőrömön.

[Warning: nearly +18]

A kezét két oldalt az autójára tapasztotta. A ruhámon keresztül szinte tökéletesen éreztem a hideg fémet, ahogy csapdába ejtett. Magamhoz húztam, hogy az ajkait a sajátjaimon érezhessem. Morogva egyre mélyebben csókolt, és ezzel párhuzamosan, egyre erősebben szorított neki a kocsinak. Az egyik lábamat köré fontam, az ujjaimmal beletúrva a hajába. A szabad kezemmel hátra nyúltam, hogy kinyithassam a kocsi ajtaját.
Határozott mozdulattal megragadtam a ruhája nyakát, "bevonszolva" ezzel őt is magammal. Lefektetett a hozzánk képest hűvösnek ható bőrülésre, a lábam közé térdelt. Ragadozókat megszégyenítő tekintettel faltam fel a látványát. Türelmetlenül kezdtük el egymásról lefejteni a felesleges ruhadarabokat, amik akadályozták, hogy a forró bőrét az enyémen érezhessem. A felsőjénél fogva húztam magamhoz őt, újra a nyelvét kutatva a sajátommal. Az ujjaim a ruhája alá siklottak, végigtapogatva a bőrét, a megfeszült izmait. Tovább futtattam őket a derékszíján, a nadrágján.
- Kívánhatsz bármit... - suttogtam az ajkaiba, miközben a homlokát a homlokomhoz támasztotta. Olyan szenvedélyt, amit Vele érezhettem minden egyes alkalommal, még sohasem tapasztaltam korábban azelőtt. Azt gondoltam, hogy számomra ilyen nem is létezhet. Aztán jött Ő.
Bontani kezdtem az övén lévő csatot, majd szétnyitottam a nadrágját. Ha minden más marad is, ezekre biztosan nem lesz szüksége. Az egyik lábamat finom mozdulattal a vállára tettem, a körmömet a hátába vájtam....


Ahogy ígértem neki, beültünk valahová (a választást rá bíztam) egy italra. Vagy kettőre, ahogy ő fogalmazott korábban. Valószínűleg lesz az még három is. Én személy szerint maradtam a citromos, jeges víznél, mivel valakinek vezetnie is kell, és hiába volt ott az a fagyi, Mark mellett édes kevés. Folyton azt érzem, hogy felgyulladok tőle.
- Mi az, amit előzetesen nem árt ha tudok? - pillantottam rá kérdő kíváncsisággal, miközben beleszívtam a cigimbe. Nem zavarnak a spontán események, ügyesen alkalmazkodom, de valamiből jobb felkészülni, legyen szó akár erről az összekötő srácról, akár a találkozóhelyről, bármiről.

Mark Reilly & Emma Larson

A gondolatát is utáltam, hogy a fagyizós-nyalogatós, egymással foglalkozós időnek véget kellett vetnünk. Legszívesebben még mindig a hátsó ülésen lettem volna vele, de ez élet nem egy kicseszett kívánság műsor. De később még biztos lehet benne, hogy behajtom azt a beígért, és a hely szűkössége miatt elmaradt öltáncomat. Imádom őt, legszívesebben minden pillanatban megfogdostam volna, de még így is éreztem, hogy ez teljesen más volt. Korábban sosem vittem bele érzelmet, csak sima testi vágyak kielégítéséről szólt minden, de Emma teljesen más volt. Őt egyszerre tartottam rohadtul izgatónak és kÍvánatosnak, közben pedig a legfontosabbnak, akit tényleg mindennél és mindenkinél jobban szerettem. Nem mindegy, hogy valakit szeretsz, vagy csak kihasználod valami miatt. Bármikor, bárhol széttépném, de a szó legromantikusabb (?) értelmében. Már ha ennek az egész szarnak volt így értelme...

Egy sima, no name kocsmát választottam az ivászat helyszínéül, mivel csak beugrottunk 1-2 sörre, aztán majd húzunk is tovább találkozni azzal az idegesítő kis nyálfejű hülyével. Nem mondom, hogy nem érti a dolgát, és biztos nem véletlenül van abban a pozícióban, amiben, de ettől nekem a tenyérbemászó, idegesítő stílusa nem lesz szimpatikusabb. Tipikusan az a gyerek, akit legszívesebben pofán simogatnál és zongoralábbal.
Kikértem magamnak a sört, neki pedig a vizét. Hagytam, hogy bent ő válasszon asztalt nekünk, majd amint ez megvolt, ledobtam magamat az egyik székre.
-Az Arkánum-ról én is csak Ames-től hallottam igazából. A lényeg, hogy ez nem egy maffia, nem egy konkrét családhoz tartozik minden ember, habár a vezetők egy apa és a lánya. A vezetőket A Nagy Arkánum tagjainak hívják, a megszólítások a tarot kártyákból jönnek. A szervezet alapítója a Rovia család. Gazdagok és befolyásosak. A családfő A Császár, a lánya A Császárnő. Ez utóbbi Amanda, akinek a jobb keze az a világ barma Delacroix. A vendégkörük és a tagok is elég széles skálán mozognak. Vannak bérgyilkosok, testőrök, kémek, stb, de amúgy orvosok, ügyvédek, vagy különféle szervek, mint a CIA emberei is, közöttük. Lényegében illegális módon szorítják vissza a bűnözést, ha valaki túl sokat engedne meg magának. Több álcaként szolgáló klub, étterem és más hely is van a tulajdonukban. -kezdtem bele a dolgok magyarázásába.
-Laurent intézi a tagok felvételét, ezért kell nekünk is vele találkoznunk elsőként, hogy mindenki meggyőződhessen róla, a másik nem szarozik, vagy zsákbamacskát árul. A találkozó helyszíne az egyik ilyen klubjuk lesz, itt, Staten Island-en. -szóval gondolom hallgathatjuk, hogy milyen jófejek, amiért házhoz jöttek és nem nekünk kellett mondjuk elmennünk valahova.
-Szóval lényegében azt csinálják, amiről már mi is beszéltünk korábban. Az ilyen Shaw félék kinyírása a profiljukba vág. -vontam meg a vállamat, meggyújtva egy cigit és meghúzva az üvegemet.
-Korábban Frank dolgozott már nekik, mint testőr. Bennük nem, de benne bízom annyira, hogy tudjam, nem egy kicseszett átbaszás ez az egész.

Emma Larson & Mark Reilly

- Szóval olyanok, mint egy bűnüldöző szekta, akik túl sok John Wick-et néztek, vagy rongyosra olvasták az X-Men képregényeket. - húztam össze a szemeimet aljas félmosollyal. Nekem legalább is A Kör és a Pokoltűz Klub is eszembe jutnak róla. Valószínűleg csak a racionális énem nehezen viseli a tarot párhuzamot, illetve abból a témakörből nekem bőven kijutott a Crowley féle agymenés során is. Elvégre részben ez tett engem alkalmassá arra, hogy Hórusz avatár jelöltje lehessek. Amibe majdnem belehaltam, holott nem így kellett volna történnie. Mindent gondosan megterveztem. Talán tudat alatt némileg triggerel.
- Na és te melyik tarot kártya lennél? - kevergettem a pohárban lévő jeget a szívószállal. Már ha egyáltalán ismeri a lapokat. A legkevésbé sem gondolnám, hogy ez az alapműveltség része lenne. Markot pedig én rángattam bele az okkult kis világomba. Kiválóan, dicsérettel vizsgázott.
- Egyébként érdekesen hangzik a tematika. Érdekel, milyen lehet a gyakorlatban, és hogy nekünk milyen munkát tudnak elképzelni. - a nyomozáshoz értek, azzal is szeretnék foglalkozni. Ha nem, még mindig ott az FBI, vagy egy másik város rendőrsége, ahol nincs olyan szabály, mint az NYPD-nél. Még mindig visszamehetünk Atlantába. Na ott aztán sztárzsaruk lennénk.
- Van már egy régóta dédelgetett halállistám. Szívesen kihúznék róla pár nevet. - természetesen csak átvitt értelemben igyekszem hóhéri babérokra törni.
- Gondolom, hogy nem ajánlotta volna őket, ha necces terep. - ugyan még nem ismerem, de én is bízom Ames ajánlatában.
- Ahhoz azért elég jól ismer már téged, hogy tudja, nem mész bele csak úgy minden hülyeségbe. Munkára van szükségünk, amivel valami jobb célt szolgálhatunk, és nem annyira szánalmasan magatehetetlenül, mint a rendőrségnél. De nem holmi bűnözőkké akarunk válni. - ártatlanokat ölni, mert útban vannak. Köszi, de még egyszer nem vágyom rá.
- A végeredmény a fontos, hogy az utca embere megszabaduljon az olyan tetvektől, mint amilyen Shaw is. - minél előbb, minél hatékonyabban.

Még beszélgettünk kicsit, amihez kikértünk pár kört. Miután lehúztuk a maradék italokat, átgurultunk annak a staten island-i klubnak a parkolójába, ahová Mark beszélte meg a találkozót Laurent-nal, illetve remélhetőleg a főnökével is, ha átmegyünk az első rostán. Már pedig miért ne mennénk?
A klubba belépve rögtön biztonságiakba futottunk. Alaposan megmotoztak minket, volt fémdetektor meg minden. Se fegyver, se öv, se semmi nem maradhat, ami támadóeszközként funkcionálhat. Mikor ezen a procedúrán is túl voltunk, a szórakozóhely területére lépve rögtön itallal kínáltak minket. Én nem éltem vele, mivel továbbra is én voltam a sofőr. Bár a pezsgő éjszakai élet még nem indult be annyira, ahhoz túlságosan kora van, ez nem jelentett visszatartó erőt valami alulöltözött csajnak, hogy hozzánk csapódjon. Ő azért szorgalmasan úgy döntött, bepróbálkozik Marknál. Kegyesen azt is felajánlotta, hogy ha esetleg nagyon ragaszkodik hozzám, belemegy egy hármas szórakozásba is. Legszívesebben eltörtem volna a kezét, amivel hozzá ért, de neki ez a munkája, ebből él. Olyan ez, mint az ügyfélszolgálatossal vitatkozni a szabályzaton. Így inkább még csak a szemem sem rebbent...

Mark Reilly & Emma Larson

-Igen, lehet. –nekem is van némi Pokoltűz érzésem tőlük. Csak nem tudom, hogy Amanda inkább Emma Frost, vagy Selene Gallio. Egyik opcióért sem vagyok oda. Azzal, hogy van beosztás, hogy ennyire misztikusra akarták magukat csinálni, mert így komolyabban vehetőek, vagy mi a fasz, de ettől még tényleg olyanok, mint akik ebből merítették az ötletet. De ez nem jelenti, hogy ne lennének hatékonyak.
-Nem ismerem a tarot kártyákat, sosem érdekelt ez az okkult akármi, ennyire részletesen nem. –ráztam meg a fejemet. Nem merültem el ebben, és előtte nem is igen foglalkoztam hasonló ügyekkel sem. Emmalynn vett rá egy közös ügyre, és bejött. Érdekes volt logikát találni a maszlag alatt, de ettől még nem kezdtem el ilyeneket olvasni a szabad perceimben.
-A nyomozáshoz értünk, szóval valami ilyesmit adjanak. Nem vagyok alkudozós kedvemben. Hasznosak vagyunk, és nem szarozunk, ha a cél lebeg a szemünk előtt. Szerintem már rég lekérdezték az adatainkat és azt, amit érdemes tudni rólunk. Ha ezek alapján mérlegelnek, sima ügy. –de nyilván a személyes elbeszélgetés is számít, gondolom. Különben nem hiszem, hogy ragaszkodnának hozzá. De rájuk is igaz az, ami a rendőrségre. Ha nem tetszenek a feltételeink, keresünk mást.
-Majd egyeztetjük az enyémmel, és megnézzük, kik a közösek benne. –vannak, akiket szívesen eltakarítanék az útból, és az Arkánum segíthet benne nekünk.
-Frank jó emberismerő, nem ajánlotta volna, ha nem gondolná, hogy egyezségre jutunk. Ahogy te is mondtad az előbb, mindenféle faszságba én sem megyek bele, és te sem. –de ha Ames szerint megéri a találkozót, adhatunk egy esélyt ennek.

Még legurítottam pár üveget, mielőtt elindultunk volna. Olyanra akartam inni magam, aki nem balhézik azonnal, amint meglátja azt a nyálas képű kis pöcsfejet. A sör tökéletes választásnak tűnt.
Emma végül a klub parkolójába gurult, hogy bemehessünk végre és letudhassuk ezt a beszélgetősdit is. A motozás, a mindenféle fémes-éles tárgyak elvétele sem maradhatott el. A pofátlanul alapos átvizsgálás alatt azért megjegyeztem, hogy ha így tapogat, megtalálhatja a legveszélyesebb fegyvert a gatyámban, de nem értékelte a térbeton arcú biztonságis, szóval amint ezzel megvoltunk, elindultunk befelé. Vagyis elindultunk volna, ha nem tapadt volna ránk az egyik tipikusan ide való, még így is több ruha, mint ész „felszolgáló.” De se az ital, se ő nem érdekelt. Egyrészt amúgy sem érhetne fel a velem lévőhöz, az ital pedig csak gyilkos fegyver lenne a kezemben, ha Laurent olyan pofátlan lenne Emma-val, mint ez a nő velem. Azzal voltam elfoglalva, hogy megmagyarázzam neki, se egyedül, de Vele nem akarok tőle semmit, de...
-Bonsoir, mes amis. –nekem már attól felment a vérnyomásom, hogy meghallottam a hangját, szóval csak felvont szemöldökkel néztem rá, és próbáltam a lehető legtávolabb tartani magam attól a pióca nőszemélytől. Már nem vagyok rászorulva arra, hogy könnyű numerákat hajtsak egy-egy unalmas éjszakára.
-Drágám, hagyd békén szépen a vendégeinket, nem látod, hogy most nem vevők rád? Keress valaki mást, és húzd el a csinos kis seggedet innen. Vannak itt páran, akik Reilly ex-hadnaggyal ellentétben ölnének érted. –húzta el tőlem a lányt végül egy idegesítő mosollyal, majd ahogy elhaladt mellette, búcsúzóul még rácsapott a fenekére.
-Bocsáss meg, a lányok többsége hozzá van szokva, hogy a férfiak a feleségeik ellenére is keresik a kegyeiket, de úgy tűnik, Marco immunis lett a szebbik nemre. –mérte végig pofátlan nyugalommal és elégedettséggel a mellettem állót.
-De nem hibáztatlak érte, gyönyörű társaságod van. Ugyan titkos, de egy ilyen gyönyörű, bájos nőnek elárulom a nevemet. -hajolt közelebb hozzá, mintha annyira bizalmas infókat közölne.
-Laurent Delacroix, szolgálatára kisasszony. És benned kit tisztelhetek? –vonta fel a szemöldökét, és amennyiben Emma kezet nyújtott neki, továbbra is a levakarhatatlan, valakinek biztos megnyerő mosolyával rázott vele kezet. A kézcsókkal a rám való tekintettel meg sem próbálkozott, különben biztos isten kitörtem volna a fogait és olyan helyre teszem, ahol nem akarná látni és érezni őket.
-Mond meg a barátodnak, hogy ne legyen ennyire ideges. Ti kerestetek meg minket, a vendégeink vagytok. Legalábbis egyelőre. Az este végére talán még jóban is lehetünk és munkatársakká változhatunk át. Az lenne csak az igazi öröm. –csapta össze a kezeit és indult el egy lépcsőn felfelé, remélhetőleg Amanda irodájához vezetve minket. Megállt egy nagy ajtó előtt, aztán felénk fordult, felemelve a kezeit.
-Mondom, mik a szabályok. Nem pofázunk bele abba, amikor a Császárnő beszél, nem kérdezünk vissza, csak ha már befejezte. Nem mondunk neki illetlen, oda nem illő dolgokat, és fenyegetjük meg azzal, hogy darabokat vágunk ki belőle és megetetjük vele. –itt egy jelentőségteljes pillantást vetett rám.
-Elmondjátok, miért vagytok itt, mit akartok tőle, miben reménykedtek. Nem többet, és nem is kevesebbet. Beadhattok bérigényt is, de ez általában a munka minőségétől függ. Ha nagy fába vágjátok a fejszét, elmondjátok, hány és milyen típusú emberre van szükségetek, hogy teljesüljön. Aztán, miután ezt elmondtátok, a főnökasszony is elmondja, hogy mi a pálya és megegyeztek. Tiszta sor? –nézett előbb Emma-ra, aztán rám.
-Ja, mint a frissen pucolt ablak. Nem fogom halálosan fenyegetni egy bűnszervezet fejét, ahova épp belépni akarok. Ennyire nem vagyok idióta. -miután rábólintottunk, kopogott párat, kinyitotta az ajtót és előre ment.
-Megjöttek a vendégeid. Ha valami kellene, tudod, hol találsz. –a tekintete a nyájas-kedvesből komoly és határozott lett, ahogy ezeket kimondta, majd távozott is, mint aki jól végezte a dolgát, de nem ment messzire és bármikor készen állt arra, hogy a magát egyébként tökéletesen megvédeni tudó Amanda segítségére legyen, ha bármivel próbálkoznánk. Hiába vagyunk Ames barátai, az ő felfogásában aki egyszer zsaru volt, az mindig az is marad, és nem lehet bennük maradéktalanul megbízni. Laurent szerint a CIA kutyái sokkal kezelhetőbbek, mint a mezei rendőrök.

Emma Larson & Mark Reilly

- Üdv. - ha már a francia srác vette a fáradtságot a köszönésre, úgy volt illendő, ha viszonoztam azt. Markkal ellentétben belőlem nem spórolták ki a jó modort kettőnk helyett sem. Tőle az lett volna a szokatlan, ha egyetlen szóra is méltatja a helyzetet. Főleg, hogy annak nem lett volna jó vége. Valószínűleg szándékosan választotta a tüntető, jótékony hallgatást. Addig sem provokálja ki, hogy idő előtt kihajítsanak minket innen, vagy valami rosszabb. Akármennyire is nem szimpatizál vele, attól még nem változik a tény, hogy Rovia jobb keze, így mondhatni "érinthetetlen".
Tőlem mindentől függetlenül máris bezsebelhetett egy jókora piros pontot, amiért levakarta Markról azt a túlbuzgó escort lányt (nevezzük így).
A megjegyzésére válaszul én is végigmértem őt.
"Marco" kiherélve feküdne holtan egy árokban, ha nem lett volna "immunis a szebbik nem" összes többi példányára rajtam kívül, miután úgy döntött, hogy én kellek neki.
A kamu bókjai cseppet sem érdekeltek. Elsősorban egyedinek, intelligensnek és empatikusnak tartom magam, nem gyönyörűnek vagy bájosnak. Ez puszta genetika, nem valódi érdem. Azért pedig nem várok extra dicséretet, hogy veszem a fáradtságot és megmosom a szőke hajamat, és a ruhám sem ízlésficamról árulkodik. Örüljön annak, hogy a bizalmaskodó hangnemért senki nem verte jól pofán. Utálom, ha az aurámba másznak. Talán még egy alig észrevehető fintor is kiült az arcomra.
- Emmalynn Larson. - fogtam kezet vele.
- Nem lehet. - ráztam meg a fejemet a "mond meg a barátodnak..." kezdetű szövegre.
- Mark olyan, mint a Hulk. Mindig ideges. - csak akkor nem, ha velem van. Kettesben. Azon kívül viszont csak fokozatai vannak a tolerancia szintjének. Én nem hibáztatom érte.
Követtük őt fel egy lépcsőn, egyenesen egy iroda ajtajáig. Halvány mosoly suhant át az arcomon a szabályok ismertetésekor. Pont Mark kedvencei.
- Megértettük. - bólintottam rá vágül Laurent szavaira, aki ezután előre ment, hogy bejelentsen minket a főnökasszonyának. Színház az egész világ...
- Rendben van. Engedd be őket. - szűrődött ki a női hang.
Miután Delacroix távozott, bemehettünk az iroda helyiségbe, hogy találkozhassunk a "híres" Császárnővel. Esélyünk sem volt megszólalni, rögtön magához is ragadta az irányítást.
- Emmalynn, Marco, köszönöm, hogy eljöttetek. Pontosan érkeztetek. - emelte ki a dolgot. Elég kellemetlen lett volna rögtön az állásinterjúról elkésni.
- A bemutatkozós formaságokat hagyjuk. - ugrotta át a dolgot mesterkélt mosollyal. Nem bántam, végül is tudta, kik vagyunk, és számunkra sem volt titok, hogy Amanda Rovia a Császárnő.
- Térjünk rögtön a lényegre, és mondjátok el, hogy mégis mit akartok tőlünk. Aztán meglátjuk, akad-e nektek valami munka. Csak Frank közbenjárásának köszönhetően lehettek most itt. Ha nem tartoztam volna neki egy szívességgel, sosem látjuk egymást. - intett a kezével a két szék felé. Eleget tettem a kérésnek, és helyet foglaltam.
- Ugyanúgy gyilkosok, erőszaktevők, undorító férgek után akarunk nyomozni, ahogyan eddig is tettük, de válogatás nélkül. Semmi cenzúra, semmi tiltólista. - és nyilván nem arra gondolok, hogy az ő emberei után szaglászunk, de ezt feleslegesnek éreztem volna külön kiemelni, mintha full debil lenne. Állítólag ez a bűnbanda a jó ügyet szolgálja a maga fura, illegális módján. Akkor egy csapat vagyunk, amíg az ellenkezője nem igazolódik.
- Felgöngyölítjük az ügyet, amit ránk bíztok, vagy mi magunknak kiszemelünk, elkapjuk a tettest, majd átadjuk azoknak, akik megbüntetik, és remélhetőleg kivégzik őket, hogy ne térhessenek vissza a társadalomba, mint felesleges söpredék. Én nem akarok sportvadász, gyilkos vagy kivégző lenni. Nem élvezem az öldöklést, és nem most fogom elkezdeni. De ha muszáj, ha szükséges, figyelmeztetés nélkül meg akarom húzni a ravaszt, és nem futni hagyni az egyértelmű tettest mindenféle hülye szabályra meg kapcsolatra hivatkozva. Lényegében az NYPD-s gyilkossági nyomozó munkánkat kérnénk vissza, csak sötét és véres verzióban. - osztottam meg vele az álláspontomat.
- Marco, na és te mit akarsz? - siklott tovább a tekintete a férfira.

Mark Reilly & Emma Larson

-Csupa móka és kacagás lehet vele az élet. De amíg nem minket akar lezúzni, a Hulk is szívesen látott vendég errefelé. -egy nyájas mosollyal nyugtázta Emmalynn szavait, majd ismertette a szabályokat és a dolgok menetét, mielőtt bebocsátást kért volna nekünk a "Császárnőhöz." Nevetséges volt ez az egész, annyira színpadias és szánalmas, hogy legszívesebben idehánytam volna, vagy a padlóra köptem volna, mert ez keserűbb volt, mint a frissen szedett dohány rágás után.
Miután elhúzta a csíkot, bemehettünk végre és személyesen is találkozhattunk a már sokat emlegetett Amanda-val.

Pár dolog jutott eszembe, amint bemehettünk és a nő azonnal beszélni kezdett. Az első az volt, hogy értékeltem, hogy nem szarozott és nem állt le udvariaskodva bemutatkozni. Mindenki tudta, ki a másik fél. A második az volt, hogy nem tudom, Frank hogy dolgozhatott neki, én biztos pofán vágtam volna párszor ezért a stílusért cserébe, ha velem így beszélne valaki és osztogatná az észt. A harmadik az volt, hogy én sem vághatom jól orrba ezt az Amanda-t, mivel nekünk is ő lesz a munkáltatónk, és a negyedik, egyben utolsó az volt, hogy kezdtem egy kicsit jobban tisztelni Ames-t, amiért sikerült elintéznie nekünk ezt a találkozót. Fogalmam sincs, miért tartozott neki ez a nő, de majd hálám kicseszett jeleként meghívom egy sörre. Vagy sokra.
Csendben hallgattam azt, ahogy Emma felvázolta az alap koncepciót, azt, hogy pontosan mit is akarunk mi tőlük. A munkánkat, ez elég egyértelmű volt. Nyomozók vagyunk. Ebben vagyunk a legjobbak, ez tesz minket kvázi boldoggá, és nem akarnánk egyszerű, civil foglalkozást magunknak. Hiába vannak B) meg C) tervek, ha azok nem elég kielégítőek. Szeretek festeni, fényképezni még jobban, de soha a kurva életbe nem lennék tőle olyan elégedett, mint amikor megoldódik egy ügy és együtt dolgozhatunk Emma-val. Jó a dinamikánk, a csapatmunkánk. Nem egy üresfejű idióta a másik, aki várja, hogy gondolkozzanak helyette és azt böfögi vissza, amit a szájába adnak gondosan megrágott, pépes fosként. Ha ehhez ők kellenek, akkor őket választom. Lényegében mindegy, kinek dolgozunk, amíg nem akarnak ránk kényszeríteni olyat, amitől a szőr feláll a hátunkon.
-Marcus Shaw fejét. –én első sorban ezt akarom.
-Azért jöttem ide, mert azt akarom, hogy segítsetek megteremteni a körülményeket ahhoz, hogy levadászhassam. Agyon akarom verni, lelőni, levágni az ujjait, fejjel lefelé fellógatni, és amikor már majdnem halott, átmenni rajta egy tankkal. A rohadék rászolgált erre, de olyan szinten védik, hogy ha az nem lenne probléma, akkor a gyanúsítottak között biztosan szerepelnék. Nem egyszer köptünk bele egymás levesébe, így muszáj, hogy a segítségeteket kérjem benne. –a rajta való bosszú számomra az elsődleges. Emma majdnem meghalt miatta, nem sok kellett, hogy ott vérezzen el, és ha ilyen módon halna meg, sem lenne elég büntetés a számára.
-Ha ezt megadjátok, akkor leszek a nyomozótok, de csak akkor, ha Emma-val dolgozhatok együtt. Nem akarok senki mással együtt dolgozni. Társak vagyunk, és a legjobb csapat. Ahogy elmondta, az NYPD-s munkánkat akarjuk, csak egy szabályoktól zömmel mentes, élhetőbb verzióban. Nem vagyunk gyilkosok, és nem élvezzük az ölést, de néha muszáj. Nyomolvasók vagyunk. Megtalálunk kvázi bárkit és bármit, ami és aki útban van nektek, vagy saját magunknak, és elintézzük, hogy azt csinálhassatok velük, ami nektek tetszik. Nem érdekel, nem kérdezek. A lényeg, hogy az utcákon kevesebb legyen az olyan hányás és szar, mint Shaw. Hiánypótlóak vagyunk, és kivételesen tehetségesek is. Előnyös üzletet köthetnénk, amivel mindenki csak nyerne. Ezt akarom. Az Emma-val közös munkánkat, és annak a faszkalapnak a fejét.

Emma Larson & Mark Reilly

Amikor Mark azt kezdte el fejtegetni, hogy legszívesebben mit tenne Shaw-val, úgy néztem rá, mint aki akkor látja Őt először. Tudtam, hogy már eleve utálja, mert egy igazi rohadék, akivel nem egyszer volt már összetűzésünk, és beszélt úgy velünk, ahogy más a patkányokkal sem. Tudtam, hogy hozzám hasonlóan a halálát akarja, és azt is, hogy ez csak tovább fokozódott azzal, hogy felnyomott engem a szektánál, és kis híján belehaltam. Ami egyébként Vele és Dave-vel is megtörténhetett volna, amikor öngyilkos akcióba kezdtek miattam. De nem gondoltam volna, hogy ennyire nagyon gyűlöli, már szinte vérszomjat érez, és ha tehetné puszta kézzel tépné apró kis darabokra, hogy kiélvezhesse minden másodpercét. Nem tudtam eldönteni, hogy hálás vagyok neki ezért, amiért ennyire sokat jelentek neki, vagy inkább megölelni akarnám, hogy ne legyen ennyire rohadtul ideges. Sajnáltam őt, amiért ennyi elfojtott dühöt cipel magával nap, mint nap, amíg meg nem kapja azt, amit annyira akar. A bosszúját. Shaw-val szemben legalább lehetősége van rá.
Azt is hozzátette, hogy az ördög ügyvédjének a feje az ára annak, hogy egyáltalán nekik dolgozzon. Ha azt nem adják meg neki, nincs üzlet. Aztán utána is csak akkor, ha társak maradhatunk. Ez utóbbi egyértelműen részemről is így volt.

- Fel vagytok véve. - szólalt meg végül a nő, szinte nulla mérlegelés után, amint Mark befejezte a beszédet.
- Nyomozhattok nekem és az Arkánumnak, kijelölt személyek és esetek után, amiket a rendőrség valamilyen okból nem göngyölíthet fel. Elfogjátok, akit kell, majd behozzátok nekünk a megadott helyre, mi pedig gondoskodunk a további sorsukról. Biztosak lehettek benne, hogy többet nem szabadulnak. Ha valaki a nyomozásotok során megsérül vagy meghal, nem probléma. Ez persze rátok is vonatkozik. Nem vállalok felelősséget értetek, nincs biztosítás és hasonló kiváltságok. - fonta össze a karjait maga előtt.
- Ha olyan célszemély van, aki mindenképp élve kell, azt előre meg fogjátok tudni. A saját szakállatokra is nyomozhattok, de mivel tőlem kapjátok a megfelelő forrásokat, az erősítést, és hátteret, előtte mindig egyeztetnetek kell, hogy az elfogadható-e az Arkánum égisze alatt vagy sem. - nézett végig rajtunk ellentmondást nem tűrő, szigorú tekintettel.
- Dolgozhattok társakként, nem célom szétszedni titeket, ha együtt vagytok a leghatékonyabbak. Nem fogtok külön feladatokat kapni, ha csak nem ti magatok kéritek ezt tőlem vagy Laurent-tól. Marco, te megkapod Shaw fejét, ahogyan azt feltételként szabtad. Úgy és ott ölöd meg, ahogyan és ahol csak szeretnéd. Minden eszközt és körülményt biztosítunk hozzá, még a tankot is, ha ragaszkodsz a részletekhez. - húzta sötét mosolyra az ajkait.
- Az ügyvéd úr nekünk is okozott már károkat, és egy ideje szerepelt a listánkon, de nem akadt eddig önként jelentkezőnk a likvidálására, pláne nem olyan, aki ilyen tűzzel és vehemenciával tolongana érte. Tiéd a színpad, édesem. - azt nem tette hozzá, hogy a részleteket tárgyalja meg a francia szépfiúval, gondolta Mark magától is sejti.
- Ami a bérezéseteket illeti... A Rovia család örökösnőjeként nightclubokat, éttermeket, kaszinókat, hoteleket, ékszerboltokat és mindenféle ilyet üzemeltetek. Papíron felveszlek titeket, mint mondjuk kidobó és... pultos/pincérnő. Gondolom Marco nem örülne, ha más beosztást kapnál, nyuszifül, még ha csak elméletben is. - nézett végig rajtam.
- Úgyis kell "új személyzet", mert úgy néz ki, hogy megveszem a Lucifert is. - nem voltam abban a helyzetben, hogy itt és most számon kérjem rajta, hogy és akkor mi lesz Darkbloom-mal.
- A szerződésetekben az a bér szerepel majd, amit a rendőrségnél kaptatok. Szóval hivatalosan is rendben lesztek, mint ha mi sem történt volna, leszámítva a munkahely és munkakör váltást. Aztán kötünk egy más fajta, illegális szerződést is, amiben minden apró kis részletet is rögzítünk. A szerződésszegésért büntetés jár, de ezt majd láthatjátok. Viszont cserébe minden elvégzett munkáért, akár mi szabjuk ki nektek, akár önszorgalomból végzitek, plusz pénzeket kaptok. Higgyétek el, jól fogtok járni velünk. Aztán majd meglátjuk, hogy a kis lelketek hogyan bírja a "sötét és véres" verziót hosszútávon. Az elején mindenki lelkes, elszánt és nagy mellénnyel van, aztán hamar megtörik. Nem olyan könnyű az alvilág mocskában tapicskolni, mint a filmeken. Ha azt gondoltátok, hogy a rendőrségi munka nem a puhányoknak van, akkor most ezerszeresen átértékelitek majd az életeteket. Azok az ostoba szabályok és korlátok az emberség határait is jelölik, ti pedig most átlépni készültök.

- Elég jó volt ez a hatásvadász, drámai zárás, elismerésem. - jegyeztem meg kissé unottan.
- De "sajnos" Markkal elég határozott elképzelésekkel jöttünk, hogy ne most kezdjünk el sírva fakadni a célegyenesben. Az elijesztéshez pedig valami keményebb módszer kell, mint az ilyen olcsó lelki terror. Elég jól megedzett már minket az élet. Úgyhogy részemről rendben van. Szerződhetünk. - nekem még csak olyan feltételeim sincsenek, mint Marknak.

Mark Reilly & Emma Larson

Amikor Amanda megszólalt és benyögte, hogy fel vagyunk véve, csak unottan bólintottam. Félreértés ne essék, jó, hogy meg tudtunk egyezni, és az is, hogy hajlandóak a mi játékszabályaink szerint játszani. Nem szednek szét minket, ha csak nem kérjük, és megadják a Shaw gyilkossághoz szükséges eszközeinket is, csak ez a mesterkélt faszomság kurva idegesítő volt. De nekem az volt a legfontosabb, hogy az a baszott ügyvéd megdögöljön. Korábban is szívesen láttam volna magatehetetlenül vergődni, mint egy idióta halat, de amióta Emma-t majdnem megölette, a gyűlöletem iránta annyira erős lett, mint talán soha senki iránt. Annyira nagyon meg akartam ölni, hogy az még nekem is ijesztő volt.
-Minden részletét akarom. A tankot is. -néztem a velem szemben ülőre teljesen komolyan, aztán csak felvontam a szemöldökömet, amikor "édesemnek" nevezett, arra meg majdnem kiestek a helyükről, amikor végignézett Emma-n és nyuszifülnek hívta. Aki még egyszer úgy gusztálja, mint egy darab húst, annak kiszedem a szemeit és felnyomom a seggébe, hogy jobban lássa, amikor elpicsázom. Nem egy darab hús, nem szabad préda, nem valami hülye tárgy. Önálló ember, egy személy, ráadásul az enyém. Rengeteg srác haverja van, de ők tudják, hogy pontosan hol van az a bizonyos határ. De ezek itt kezdtek olyan magasságokba jutni a pofátlansággal, hogy az egyszerre volt lenyűgöző és geci veszélyes. Rájuk nézve.
-Nagyon szép és jól megírt beszéd volt, csak pont leszarom. Ha nem bírnánk, nem jöttünk volna ide. Egyikünk se a szende szűz kategória, szóval felesleges az erőfitoktatós drámai színház, a becézgetés és hasonlók. Elfogadtuk egymás feltételeit, szóval mi lenne, ha inkább aláírnánk végre azt a szerződést? Bármelyiket. -csak menjünk már.
-Veled kell intéznünk, vagy keressük meg azt az idegesítő franciát és nála kilincseljünk a munkaszerződések miatt? Shaw miatt úgy is beszélnem kell vele még. Minél előbb le akarom tudni azt a faszfejet, aztán utána olyan munkát adsz, amit akarsz. -pont leszarom. Csak had nyomozhassak, és Emma-val együtt csinálhassam.

Emma Larson & Mark Reilly