Állati jó érzés volt látni, ahogy kiül arcára az élvezet és a kín egyvelege, miközben a férfiasságom utat tör magának benne. De inkább az élvezet volt az, minimális fájdalommal. A kis perverz, mintha még a fájdalmat is élvezte volna. Szélesen, bár lehet kissé torzan elvigyorodtam, mivel engem is átjárt az élvezet. Kimondhatatlanul kéjes érzés volt, ahogy meleg, szűk falai körbe szorítottak. Az első pár lökés valóságos élvezetes nyögéseket csaltak ki belőlem, fékezni sem tudtam volna magam. Mint egy megállásra képtelen járgány. Arca láttán csak jobban égett bennem a vágy, a tenni akarás, noha amúgysem tudtam volna tétlenkedni. Meg is vesztem volna. Megjegyzésére újfent csak azt éreztem, hogy jobban bele kell húznom, bár kezdetben aggódtam, nem-e lesz rossz vége, bár már mozogtam benne farkammal, szóval kárt nem igen tehetek benne, éreztem, hogy kellően tág, hogy jobban oda tegyem magam. Akkor hát... húzzunk bele. Derekába kapaszkodtam kezeimmel és megszaporáztam a mozgásomat. De még az enyhén vad tempóban is ügyeltem rá, hogy koccanásig lökjem és még véletlenül se csúszak ki belőle. Nem hiányzott a tökölés. Ez a tempó... csak még jobban tombolt bennem az élvezet, hol ajkamba haraptam, hol hangot adtam nyögéseimnek, élvezetemnek, bár azt is tudtam nem lesz jó vége, mert így hamar véget fog érni a mókánk, így kicsit visszább kellett vennem, bár igazi önkínzásnak éltem meg. Azt szintén, amikor egy nagyon rövid időre ki kellett vennem belőle, hogy az asztalhoz zavarjam. Odatereltem és rálöktem ülő pózba, hamar hanyatt is löktem. Kihúztam a széléig, majd felgyűrtem lábait és ismét belé vágtam a szerszámom, hogy újra kezdjem a tempós lökéseket, majd farkára markoltam és heves tempóban verni kezdtem neki. -Kicsavarom belőled a teljes tárad.-Vigyorogtam rá az erőszakos lökések közepette.-Aztán beléd lövöm az enyém! Kapsz egy szép sortüzet a seggedbe!
Walking with a friend in the dark is better than walking alone in the light.
+18 Fura módon egy percig sem féltem attól, hogy kényelmetlen lesz, ahogy az ujjazás, vagy az orál sem. Pedig alapvetően én sem vagyok az a nagy szexmániás, hát még, hogy hagyjam is, hogy betörjenek odalent, most még is azt éreztem, hogy eddig ez életem legjobb dugása. Vagy élvezkedése... Részlet kérdése. Tetszettek az illatok, a nedvességtől csattanóssá váló hangok, a vágyaktól ködös tekintete, ahogy elnyílnak ajkai nyögéskor, amit egy percig sem próbál visszafojtani. Az egy dolog, hogy én élveztem azt a vadulást, amit okozott, de azt láttam, hogy ezzel ő sincs másként, sőt, szinte a mennyekbe jár. Mint, amikor tele vagy feszültséggel, amit egy boksz zsák sem enyhíthet úgy, aztán jön egy fickó, aki engedélyt ad a pofonokra vagy egyszerűen megérdemli őket, és minden egyes ütés kész fellélegzés. Basszus... így belegondolva a szex is épp olyan mocskos és vad - na meg élvezhető -, mint embert ölni. Rengeteg a párhuzam, elég csak Travisre nézni. Pedig sok jó üzletet láttam már kötni, de eddig még egyetlen egyszer sem láttam ilyen elégedettnek. Na de, tudom, hogy képes ő ennél többre is. Szóval picit megpiszkáltam. Nem annyira, hogy kedvét szegjem, inkább csak, hogy érezze engedélyt adok arra, hogy kiélhesse magát, mert én ezt épp olyan pokolian élvezem, mint ő. Ami fura, de attól még így van. Ohóó, nem is kellett félteni egy percig sem, úgy megdolgozott, hogy olyan tempóban nyögni sem tudtam, így sokszor úgy tűnt, mintha csak értelmetlenül kiabálnék, vagy nevetnék, mert közben néha elvigyorodtam jó dolgomban. Körmeim a combomba mélyesztettem, ahogy felgyorsult, de ennek ellenére is tényleg nagyon kielégítő érzés volt. Mintha belőlem ezzel vezetné le a feszkót, hol ott azt sem tudtam, hogy feszült lettem volna a mai nap. Olyan izomlázunk lesz holnapra, hogy végig fogjuk szenvedni a napot, ha nem döntünk le egy bögre fájdalomcsillapítót. - Ehz máhr igehn...! Ehz máhr valamih! - nyögdécseltem, bár nem kétlem, hogy egy kukkot sem értett belőle, amilyen tempóban tologatott. Egy pillanatra le is hunytam a szemeim, mert úgy éreztem, hogy megint lassan eljön a vége... a végem. De mintha hallotta volna a gondolatom, megállt. Komolyan mondom, mikor kihúzódott belőlem szó szerint elfogott egy mérhetetlen üresség érzett, mármint nem szó szerint, de azért úgy is érezhető volt. De nem volt már a féktelen mozgás, a hangok, nem markolta a csípőm. Totál kiábrándító volt, mintha most hagyna alább az alkohol vagy kábítószer hatása. Először nem is értettem miért teszi ezt magunkkal, de mikor az asztalig terelt, újfent vigyorra húzódtak ajkaim. Csak helyszínt változtatunk, gondolom így kényelmesebb neki. Addigra mintha teljesen megszűnt volna belőle az az igazi angol úriember, a szelídség, udvariasság. És ez nagyon tetszett! A fejem is csak az én hülyeségemből koppant, ahogy hátra dobtam magam az asztalon, de még annyira sem ártott meg, hogy megérezzem, pláne, hogy amint feltoltam lábaim, és finomkodás nélkül újra belém hatolt. Szinte csillagokat láttam, ahogy ütközésig jutott bennem elsőre. Borzasztóan jó érzés volt, még az a kis feszítés is, amit a durva mozgással okozott. - Jahj! - nyögtem fel nevetve, mert éreztem, ahogy a kegyetlen bánás módtól égett a hátsóm, de még így is földöntúli élmény volt. Talán pont emiatt is. Vicces és vadító volt hallgatni, mit ki nem hozott belőle az őrületes szex. - Ahw igen...! - bólogattam vigyorogva, miközben azért néha bele kapaszkodtam fejem felett az asztal szélbe és fájókat nyögdécseltem, aztán nevettem, aztán megint nyöszörögtem. A kényeztetés nélkül is elmentem volna előbb vagy utóbb, de hogy még azzal is rátett egy lapátra, ha akarnám sem tudnám visszatartaná. Annyi erőm volt így a végére, hogy feltoljam magam és ha elég közel volt akkor homlokom a homlokának nyomtam nyomtam kicsit, miközben kínlódva a lassan feltörő élvezettől néztem vad vágyaktól csillogó szemeibe. - Mutahsd mehhg miht tuu-hdsz, cohhwboy! - nyögdécseltem, és abban a pillanatban én hátra is vetettem magam, hátam ívbe feszült, kis híján oldalra is kifordultam, de így maximum csak fejemmel, miközben elélveztem, és a vulkán addig lőtte magából a lávát, míg dolgozott bennem és rajtam is. Sőt még akkor is, ha esetleg közben elkezdett megtölteni.
Nem kellett sokat győzködnie, hogy kiéljem magam, igyekeztem is bedobni magam, jól megdolgozni és ez nekem is egyfajta csodaszerű kéjt okozott. Nem sokat értettem gagyarászásából, de nem is törekedtem rá, hiszen itt nem a szavak beszéltek, hanem a tettek. Mégpedig a mocskos tettek, a kéjes tettek. Csak egy pár másodpercre álltam meg, amíg helyszínt és pózt váltottunk, de aztán... ami ráfért. És, ami belefért. Csak adtam, adtam, löktem belé, a ház pedig tőlünk volt hangos. Szerencsére a szomszédok alig hallhattak belőlünk, nem panelban éltünk. Nem is finomkodtam, alaposan megbasztam. Úgy éreztem ez már kijárt nekünk, afféle megváltás volt végre így egymásnak esni. Ez most mindkettőnknek nagyon kellett. Ahogy előtört belőle, belőlem is kiszaladt. Mélyre toltam és spricceltem, de mozgásom nem csillapodott. Minden lökéssel újabb és újabb adagok löveltek belé, ajkaimból pedig morgó, jóleső nyögések, szuszogások szöktek ki. Fenekébe markolva löktem még párat zárásul, aztán rádőltem hátára és csókokat nyomtam vállaira, tarkójára, majd hátra simítottam izzadt hajam és igyekeztem kordában tartani tüdőm. Megsimogattam karját és kivettem belőle a cerkámat. Átköltöztem vele a kanapéra, hogy végre kényelmesebb pózt tudjunk felvenni, ne kelljen a lábaim használni, mert fáradtnak és kissé gyengének éreztem magam egy ilyen menet után. Lefektettem és átkarolva én is mellé feküdtem. Aránylag kényelmesen elfértünk, nem volt egy kis darab az a sarok kanapé.
Walking with a friend in the dark is better than walking alone in the light.
+18 Nem bántam meg, hogy kicsit felhúztam, de azt hiszem ő sem. Nem mindenki van oda az ilyesfajta dolgokért, viszont remekül ki lehet vele adni a gőzt, azon túl, hogy hát bizony... kurva jó érzés mindkét fél számára. Már ha mindkettőjük oda van a szadiért. Azt hiszem messze ez volt a legjobb közös programunk, és egy ideig még biztosan felejthetetlen is lesz, már amennyiben nem ez volt az utolsó, mert abban leginkább az ő részéről még én sem vagyok biztos. Akárhogy is történik majd ezután azt hiszem eleinte biztos kellemetlen lesz így folytatnunk a mindennapjaink. A póz váltás nem volt rossz ötlet, noha nekem az előbbivel sem volt problémám. Így maximum nem nézem az arcát, viszont azt hiszem néhány centivel mélyebben érezhetem őt. Az, hogy ezeket a lökéseket nem féltünk hangos nyögésekkel kommentálni nem kifejezés. Néha csak úgy feltört, néha morogtam hozzá - leginkább a tempótól függően -, máskor pedig csak hangos nyöszörgések hagyták el ajkaim, de akkor már közel jártunk a végéhez. Talán egy lövéssel előbb járhattam nála, de ő így tovább is tartott. Nem számítottam rá, hogy ennyi... örömmel ajándékoz meg, a sokadik után már-már érezhetően megtöltött, amire jól esően, kicsit talán szenvedő hangon nyöszörögtem, de végig mosolyogtam, mint a tejbe tök. Az orál után ez az első olyan különös érzés, amiben még nem volt részem, viszont tagadhatatlanul jó érzéssel tölt el. Nem olyan, mint egy beöntés, sokkalta inkább, mintha valaki megtöltene a szeretetével, a vágyaival, az elégedettségével. Ja, hát ehhez tudnám hasonlítani. Továbbra sem tartom magam melegnek, - bár semmi bajom velük - viszont férfival kefélni pazar dolog. Mosolyogva nyitottam fel eddig behunyt szemeim, ahogy eluralkodott testemen és lelkemen is az a kellemes fáradság, mikor rám feküdt, és csókolgatott, simogatott. Mintha egy pihe puha felhőn volnék, simán eltudnék aludni, pedig egy rohadt asztalon fekszünk. Csak arra ráncoltam kissé homlokom, mikor kihúzta magát belőlem és megszűnt az a különös, bizsergető érzés, majdnem mint mikor ülsz egy masszázs fotelben, és már épp beleolvadnál az ülésbe, mikor valaki kihúzza a dugót a konnektorból és rájössz, hogy ó, basszus, nem is otthon vagy, hanem egy üzletben, szóval futás. Annyira el lazultam, hogy csak akkor kaptam észbe, mikor megéreztem lábaim közt folyni a nedvét. Így nem is baj, hogy áttelepültünk a kanapéra, mert így legalább volt miért erőt venni magamon. Mikor elfeküdtünk, oldalt fordultam felé és bágyadtan rávigyorogtam. Ennyi idő kellett, hogy végre megtudjak szólalni. - Te aztán nem vagy semmi, hallod-e... - simítok hajába, majd végig arcán, miközben szemeit fürkészem. - Talán még sem vagy úgy berozsdásodba, mint gondoltam... - szélesedett mosolyom vigyorrá. - Ezért szükség lesz majd még egy visszavágóra. De... mivel te is meglepetésszerűen támadtál azt javaslom... légy résen, minden percben... - somolyogtam, de a nevetéshez már nem volt erőm. Nem hiszem, hogy a mai nap lesz-e már energiám lezuhanyozni, de holnap azzal fogom kezdeni, szóval ha csak szóval nem tartott, néhány álmos pislogás után szép lassan el is merültem az álmok tengerén.
Kezdőlap
