Juliannel a múltkor egy egészen komoly edzésem volt, ami már nagyon rám fért, mint ahogy a lövészet is. Az edzés végén viszont egy zene erejéig táncoltunk egyet. Váratlanul ért, bár én általában mindig kapható vagyok egy-egy táncra. Néha még akkor is, ha egyébként fáj a lábam, mert, ha át tudom hidalni a hirtelen rám törő fájdalmat, hogy összecsuklok, és nem fáj annyira, hogy ne tudnék egyáltalán súlyt helyezni rá, akkor nem látom, hogy miért ne táncolhatnék. A múltkor pedig azt is bevallotta, nagy meglepetésemre, hogy NSA ügynök, így reális alapja van, hogy fejleszteni kellene egy kicsit a tánctudását. Meg egyébként is pártolom a társastáncok szélesebb körű elterjedését, mert egészségügyi szempontból is nagyon hasznos.
Erről a táncos dologról pedig beszéltem Riccek, és azt mondta, hogy nagyon szívesen besegít a standard részbe főleg, mert arra sokkal kisebb az igény, és kezdi unni, mint szakmabeli, a sok szalagtűzős meg esküvős koreográfiát, és kellene neki egy kicsit komolyabb kihívás. A terembérlettel nem lesz gond, mert a táncterem jórészt az övé, így akkor megy, amikor akar. Mivel viszont neki a legtöbb esetben órája van, így úgy lett megbeszélve, hogy a latin divattáncokkal kezdünk, mint a salsa, bachata kizomba, amit mostanában nagyon felkaptak délen. Bár a regaetont is, de ez nem az a stílus, ami hasznos lenne Julian számára, legalább is a szakmája szempontjából. A kétfajta keringőre, slowfoxra, quickstepre pedig majd Ric is csatlakozik. Én élből elutasítom a standard tangót, és Ric is csak muszájból tanulja, és szükség esetén tanítja, de, ha lehetősége van rá, kerüli, ahogy lehet. Az argentin tangó viszont egy nagyon másik téma, mert azért mind a ketten rajongunk, de az nem olyan egyszerű. A paso doble pedig az, amivel sosem foglalkozunk, mert az kifejezetten nagyon nehéz, és bár minket lenyűgöz, egyáltalán nincs rá kereslet a nem versenytáncosok között. A tíztáncok latin blokkjából inkább keresik a szambát, cha-cha-chát és a rumbát, a jive pedig megint egy kakukk tojás, amit tanítanak, de általában túl kimerítő, így hamar lemondanak róla. De ezek is mennek, ha Julian ezeket szeretné elsajátítani.
Juliannal egyeztettünk egy péntek délutáni időpontot, amikor a Queens északnyugati részében lévő táncterembe külön termet tudott adni Ric erre. Annyira nincs kiforrva a tanterv, de én is bármikor tudok rögtönözni egy órát a divattáncokból, latin-táncokból, ahol az alapokat el tudja sajátítani. Azt, hogy melyiket érzi hasznosabban, azt még nem sikerült megbeszélni, de talán egy-egy videó az óra legelején, megoldja a problémát. Nekem halvány gőzöm sincs, hogy milyen körökben kell mozognia, és nem is kell feltétlen tudnom.
A terembe igazán túl sok mindent nem kell magával hoznia, mert a legtöbb dolog opcionális, mert egyéne válogatja. Váltó ruha, törölköző, inni és ennivaló csak azoknak szokott kelleni, akik nem otthonról érkeznek, és/vagy akik izzadósabbak, bár vizet általában mindenki hoz magával. Nálam is mindig csak az van. De van, aki igényli, hogy megmosakodjon, amihez mosdó van, bár zuhanyzó külön nincs, mindössze kézmosó a WC-k miatt, de eddig még senki sem emelt ez ellen kifogást. Az egyetlen kötelező elem, amit szigorúan megkövetelünk, az a váltócipő, mert utcai cipővel a terembe nem lehet belépni, azt vagy az öltözőben kell hagyni, vagy a teremben lévő cipőtálcánkon tudja elhelyezni. Bár a mezítlábas táncok ellen sincs kifogásunk, csak ne utcai cipő legyen.
A teremhez én érek hamarabb, mert a zenét és a technikát elő kell készíteni, és a videókat is betöltöm előre. Közben figyelem az időt is, hogy le tudjak majd menni Julian elé, mert elég sok terem van a kis alapterületű, de két szintes épületben, és nem tudtam előre megmondani, hogy melyiket fogjuk megkapni. A lamináltparkettán egyelőre mezítláb toporgok, hogy ne kelljen majd bajlódni a szandám levétellel, ha ki kell mennem az épületből. Pár perccel a megbeszélt időpont előtt felkapom a terem előtt lévő cipőmet, és lerohanok az élület bejáratához, ahol éppen ekkor parkol le az ismerős sötét kocsi, és, ha Julian felém néz, akkor intek neki, hogy merre jöjjön.
- Szia! - köszönök, amikor elém ér. - Át is szeretnél öltözni, vagy csak cipőt váltasz? - kérdezem, mert, ha öltözik is, akkor a férfi öltöző felé kísérem, ha csak cipőt vált, akkor azt a terem melletti padon is megteheti.
- Arra gondoltam, hogy mutatnék neked néhány videót, hogy megnézd, hogy kizomba, bachata vagy salsa érdekelne első körben a divattáncok közül, amik mostanában felkapottak délebbre is, bár úgy tudom Európában is egyre hasznosabbak, mint ahogy itt az Államokban is. Utána, megnéznénk a tíztáncok-latin blokkjából, hogy mit tartasz hasznosnak. Persze csak, ha nem tudod egyébként is a különbségeket e nélkül is. Ric egyelőre órát tart egy csoportnak, és csak az után tud csatlakozni a standard részhez. Mit gondolsz, így neked jó? - kérdezem már a terem előtt, mielőtt bemennénk. Természetesen, ha van olyan tánc, ami kifejezetten érdekli, akkor azzal is foglalkozhatunk.

Julian megjelenése az előzőhöz képest nem sokban változott, így már kezdem megszokni, hogy mindig egy kicsit rendezetlen a külseje. Ezzel nekem személy szerint nincs bajom, csak én valahogy azt szoktam meg, hogy egy volt katona, aki azóta kormányügynök, az már megszokásból is jól öltözött, vasalt ingben, zakóban jár, még, ha nem is márkás ruhákban. A márkás ruhák nekem sem esnek ki a szekrényemből, bár van egy-két dolog, aminél ragaszkodok ahhoz, hogy márka legyen. Bár ezek leginkább a lábbelik, mert volt egy időszak, amikor hetente, kéthetente újat kellett vennem, mert használhatatlan lett, pedig nem is fociztam benne a köveket, vagy hasonló, esetleg nem rendeltetésszerű használat miatt ment volna tönkre. A márka legalább arra garancia, hogy vagy ingyen javítják, vagy kicserélik.
- Nem mondtam, mert nekem nem igazán van cigis ismerősöm, de… - és itt tartok egy kis szünetet - a teremben nem lehet dohányozni. Inkább tartsunk cigiszünetet, de bent, kérlek, ne gyújts rá - mondom kedvesen. - Rendben? - Nem megbántani akarom, de a cigifüstöt szinte képtelenség kiszellőztetni, mert mindenbe beissza magát a szaga, és nálunk sok a nem dohányzó, akit zavar a szaga. Mondjuk engem is, de én próbálom tolerálni.
- Mi sem annyira öltözünk át, mintha fellépés lenne, legfeljebb pólót szoktunk cserélni, vagy nagy téli hidegben kicsit lejjebb vesszük a rétegeket - mosolygok, mielőtt itt valami nagy divatbemutatós öltözködést képzelne el. Vannak, akik két-három harisnyát is felvesznek, vagy a póló alatt, felett is több réteg ruhát hordanak, és ezekből néhány réteget levesznek mielőtt elkezdenek táncikálni. Vagy sokan hoznak egy váltópólót, és átcserélik, hogy ne abban legyenek, amiben egész nap rohangáltak, mert ezek azért elég közeli táncok, és nagyon kellemetlen, ha valaki már az óra elején testszagú. Egy több órás táncóra, vagy főleg egy buli végén ez már másabb, de kezdetben egy kicsit kellemetlen szituációt vonhat maga után.
Szélesen elmosolyodok a következő megjegyzésén, de nem nevetek vele. Látom, hogy nagyon feszült, amit nem akarok még véletlen sem tetézni, de értékelem az őszinteségét. - Hé! Nyugi! Itt senki sem fog megenni téged. Azért vagy itt, hogy tanulj. Semmit sem kell tudnod még, és mivel most elárultad, hogy teljesen kezdő vagy, és ezek szerint csak a keringőt vettétek, innentől nincs is semmiféle elvárás, hogy bármint tudnod kellene már most. Mi a legtöbb esetben olyanokkal foglalkozunk, olyanokat tanítunk, akik semmit sem tudnak. A múltkor táncoltunk egyet, amiből én azt szűrtem le, hogy nem vagy teljesen botlábú, és valamilyen érzéked van a tánchoz. Hidd el, én már nagyon sokféle táncossal találkoztam, akikből néhány még évek múlva is inkább egy kezdőre emlékeztet, mint egy jó amatőrre, de még őt sem nézzük le. Ha a viselkedésével nem okoz gondot senkinek, nem zavarja a csapatot, akkor ez egy családias társaság. Ráadásul Te egyéni oktatásban fogsz részesülni, ahol én vagyok, meg a barátom a párjával leszünk a segítségedre, és ők legalább annyira, ha nem jobban megértőek a kezdőkkel, mint én - vázolom fel a helyzetet, ahogy az ajtóban én is cipőt cserélek, bár a szanda csatjával meggyűlik a bajom, mert még véletlen sem abba a lyukba csúszik be a kicsi pöcök, amibe kényelmes lenne.
- Most legelső körben akkor csak annyi lesz a dolgod, hogy én megmutatom a táncokat a zenéjükkel együtt, hogy ki tudd választani, hogy melyik tetszik neked a legjobban, illetve esetleg azt, amivel már korábban találkoztál, és jó lett volna ismerned - vázolom a legelső pontot a mai órán. Azt nem akartam kimondani hangosan, hogy a második résszel arra a zenére, táncra gondoltam, amit bevetésen már hasznos lett volna a számára, de eddig azt sem tudta, hogy eszik-e vagy isszák. - Így rendben lesz? - kérdezem kedvesen. Ha pedig rábólint egymás után megmutogatom neki a kizombát, bachatat, kubai salsát, majd a tíztáncok közül a cha-cha-chát, szambát, rumbát, hogy választani tudjon.

Látom rajta, hogy érzékenyen érinti a cigizés, de nincs kedvem konfrontálódni sem Rickel, sem a többi oktatóval, a tanulókkal meg pláne nem. Ha az edzőteremben és a lőtéren engedték neki, az nem az én dolgom, bár igazából gőzöm sincs, hogy ez utóbbinál hogyan lehetséges ez. Minden ilyen helyen nyílt láng használata tilos, így értelem szerűen a cigizés is, mert az is nyílt lánggal kell meggyújtani. Viszont, ha baj történik, az nem az én felelősségem, nekem csak ép bőrrel kell megúszni, vagy lehetőség szerint esetleg másoknak segíteni, ha tudok.
Az öltözés mindenkinek az egyedi döntése. Tisztában vagyok azzal, hogy Juliannak cigiszaga lesz, de ez nem annyira borzasztó, legalább is számomra, mintha ázott, rágott dohányszaga vagy testszaga lenne. Hála az égnek nem vagyok a barátnője, mert már volt cigis párom, de számomra egy csók vele, majdnem olyan érzés volt, mintha kinyaltam volna egy hamutálat. Elég hamar vége is lett a kapcsolatunknak. Bár nem csak e miatt, de életre szóló tapasztalat volt, hogy ne dohányos párt válasszak.
Egy pillanatig sem akarom befolyásolni a döntését, mert ő fogja tanulni. A zenék külön-külön mappákban vannak az egyszerűség miatt, így nekem csak ki kell majd választani a megfelelőt. Ha minden igaz, még kis mankó is van az oktatók részére a nehézségi fokot illetően, meg lehet az adott táncon belüli változatra is van megjelölés. Persze mi már halljuk, hogy egy salsa zene kubai, LA, vagy son változat, de órán nincs feltétlen idő arra, hogy mindegyikbe belehallgassunk. Ráadásul mostanában más stílusú zenék alá is alákeverik a táncstílusokat, van hogy több változatban is, így címről és DJ-ről nem igazán lehet megmondani, hogy mit is hoztak ki a dologból.
- Rendben, ráadásul erre építkezni is lehet, mert a négyes üteme miatt elég sok zenére lehet táncolni - mosolygok. - Ha nem gond, akkor egyelőre vegyük csak a bachatat, mert kezdőknél én elég gyakran tapasztalom, hogy a sok stílus a megfelelő alapok, alapozás nélkül csúnyán összekeverednek. Nem gond? - kérdezem. - Ellenben ezen azonnal változtatunk, ha stabilnak érezzük a tudásodat - mosolyodok el kedvesen. Annyira kellemetlen tud lenni, amikor összekeverik vagy egyáltalán nem tudják, hogy milyen stílust kell, kellene táncolni az adott zenére, főleg, ha pont a férfi, aki vezet, az nem tudja.
Egy kis táncelmélettel folytatom, ahol elmondom, hogy egy dominikai stílusú tánc, ami eredetileg leginkább lábmunkára épül, de van egy táncolhatóbb, közkedveltebb stílusa azóta, ami az érzéki, azaz sensual bachata. Mi is ezt fogjuk első körben venni, mert ennek egyszerűbb a lépése, és majd, ha megy, akkor vesszük a másik stílust. A zenék szövegezésénél pedig érdekességként elmondom, hogy mindegyik a szerelemről szól, ahol vagy éppen most lett nagyon szerelemes, vagy az aktuális kedvesének írja, vagy már a szakítás után vannak. - Beszélsz egyébként spanyolul? - kérdezem kíváncsian, mert, ha igen, akkor hallani fogja, hogy nem a levegőbe beszéltem. Ha nem, akkor meg vagy kénytelen hinni nekem, vagy majd netes fordítóval megnézheti, ha érdekli.
- Mindössze szakmai szempontból érdekel, így nincs rossz vagy jó válasz - bocsátom előre a dolgot mosolyogva. - Miért ezt a kettőt szimpatikus? - érdeklődök kedvesen. Ez mindössze azért fontos, hogy bizonyos dolgokat ki tudjak zárni, amitől esetleg nem lesz neki kellemes a tánc, mert ezt nagyon el akarom kerülni. Nálunk az a fontos, hogy a táncos jól érezze magát. Itt nincs olyan szabály, hogy mennyire kell, mondjuk kitartani a karját a lánynak, hogy szép legyen, vagy hasonló szabályok, mint mondjuk a versenytáncnál. Itt a szórakozás a lényeg.
Ha van rajta zakó, vagy bármi a pólója/ingje felett, megjegyzem neki, hogy nyugodtan leveheti, mert úgy kényelmesebben tud mozogni. - Egy kicsit melegítsünk be az elején, hogy kényelmesebb legyen, és ne legyen sérülés. Ezt mindenki, minden óra elején megcsinálja - tájékoztatom mosolyogva. - A tükörrel szemben állunk, úgy, hogy jól lásd magadat is, meg engem is - tesszek be vagy két számot a lejátszási listába, és a kezemben az apró távirányítóval, a tükör elé sétálok, úgy, hogy bőven legyen helyünk minden irányba sétálni, mozogni. A bemelegítés igazából a karok, vállak, lábak, a nyak és a csípő kicsit átmozgatása körző mozdulatokkal.
Ezt követően pedig megmutatom neki az alaplépéseket, ami lényegében kicsit hajlított térddel, hogy a váll egy síkban maradjon, és ne emelkedjen vagy süllyedjen a lépéseknél, balra négyet, úgy, hogy az utolsónál nem helyezünk rá súlyt, csak pontozunk, azaz hozzáérintjük a bálujjunkat a talajhoz, mert ezzel lépünk vissza, jobbra ugyan ennyit. A másik alaplépés pedig majdnem ugyan ez csak előre és hátra. - Egyelőre ezeket még nem párosan vesszük, csak magunkban. Mindössze azért, mert tapasztalataink szerint, a kezdő táncosok legnagyobb ellensége a zene és a partner - vigyorgok szélesen, jelezve, hogy viccnek szántam. De ez valamiért tényleg így van, mert amint párokba rendezzük őket, egyből elfelejtik a lépéseket, ha pedig a zenét is ráindítjuk, még rosszabb.