"Az ember választhat, hogy sikeres akar lenni, ellenségekkel körülvéve, vagy sikertelen, de barátokkal."
Nos biztos lehetsz benne, hogy Julian Sullivennel nem lesztek barátok. Lehetsz az ügyfele, az üzlettársa, sőt még a szeretője is, de a barátja soha. Akármit is gondolsz róla, őt az hidegen hagyja. Szeretheted vagy utálhatod nyugodtan. Ám ha az utóbbit választod, vigyázz: jól ért hozzá, hogy kicsináljon másokat. Kíméletlen jelleme és végtelen karrierizmusa teszi őt naggyá a munkájában, s nem tud veszíteni.

"Nem fontos, hogy másoknál okosabbak legyünk. Elég, ha egy nappal előbbre látunk náluk."
Mikor elhatározod, mi lesz a következő lépésed, tudd: Sullivan már tegnap látta, hogyan fogsz dönteni. Akárhogy is próbálsz rajta kifogni, ő furfangosabb lesz nálad. Hamar bekategorizálja az embereket, és rögtön átlát rajtuk. Érti a motivációikat, sejti a következő cselekedeteiket, s mindig egy lépéssel előttük jár. Nem csak ügyvédként veszi ennek nagy hasznát: a tőzsdei részvények értékének ingadozásait is remekül kiszámítja, s az alvilági karrierje szempontjából is előnyös, hogy számít az ellenfele tetteire. Könnyen csőbe tudja húzni ezzel az embereket.

"A szemünk előtt alakot öltő valóság sohasem egyetlen realitás leképeződése, hanem több különböző történésből összeálló eseménysor illúziója, amelyről különféle tanúvallomások révén szerezhetünk tudomást."
Le sem lehetne tagadni, hogy Sullivan végtelenül realista. Két lábbal áll a földön, érzelmek nem homályosítják el a látását. Minden döntése előtt mérlegre teszi az érveket és az ellenérveket, hogy hibátlan döntéseket hozzon. Utólag nem bán meg semmit.

"Míg mások vakon követik az igazságot, te tudd: semmi sem igaz."
Sullivan nem azért lett ügyvéd, hogy a jót képviselje. Hisz mégis mit nevezünk jónak? Létezik-e olyan, hogy tisztán jó, vagy tisztán rossz? Minden relatív. Ő úgy véli: igazság nem létezik. Vannak érdekek és vélemények, amik megütköznek egymással, és az erősebb fog nyerni. Az erős győz, a gyenge veszít. Ez az élet egyetlen igazsága.

Politikus apja mindig is mondta: az ő fiából nagy ember lesz. Igaza is lett. Julian Sullivan ma már New York egyik legmenőbb ügyvédje. Másodállásban az alvilág egyik jelentős alakja, szabadidejében pedig tőzsdei részvényekkel kereskedik. Minden, amibe valaha belekezdett, a lehető legjobban sikerült neki - ő az a fajta ember, aki akármihez nyúl, arannyá válik a kezében.
Sikert sikerre halmoz, szinte minden hibátlan az életében, de a tökéletesről beszélni unalmas. Beszéljünk tehát arról a kevésről, ami közel sem hibátlan és tökéletes.

Mikor Sullivan éppen nem a munkájával van elfoglalva, ideje maradék morzsáiból azért a családjára is áldoz egy keveset. Nem véletlen, hogy ilyen kevés időt tölt otthon: ez az egyetlen dolog, amiben soha nem volt jó. Érzelmeket mutatni, nyíltan kötődni másokhoz, elvárások nélkül szeretni...
Talán nem ez volt az egyetlen ok, de az érzelmi zárkózottsága nyilvánvalóan hozzájárult családja széthullásához. Feleségével már kilátásba helyezték a válást, a lányát pedig elüldözte otthonról. Persze a kirakatban ők még most is egy tökéletes család, elvégre ennek ez a rendje.
Sullivan csak vádlón annyit mondana családja széthullására: nem tűri tovább felesége és lánya tolerálhatatlan viselkedését. Őt nem érinti különösebben mélyen a dolog, és a legkevésbé sem érzi ezt a saját felelősségének. Az önkritika gyakorlása sosem tartozott az erősségei közé.
Hogy mi is történt pontosan a feleségével? Nézzük csak! Sullivan a házasság kezdete óta csalja az asszonyt, hol ezzel, hol azzal, sokszor egyszerre több szeretőt is tart, hisz megengedheti magának. Nem dörgöli a felesége orra alá, de nem is titkolja különösebben. Szegény nő már nem is tesz szóvá semmit: rég megtanulta, hogy ügyvéd férje úgyis kíméletlenül kiforgatja a szavait, s végül ellene fordítja a saját érveit. Huszonöt év házasság után már csak élnek egymás mellett, többnyire átnéznek egymáson, és törődnek a maguk dolgával. A helyzet akkor fajult a válás gondolatáig, mikor a ház ura megtagadta a lányukat, és kidobta otthonról. Huszonöt éve ez volt az első alkalom, hogy a nő a sarkára állt, és azt mondta: ezt márpedig nem. Akkor válj el, mire vársz - hangzott a válasz.
Ám mi is történt a lánnyal? Lássuk csak! Először is szögezzük le: Sullivan szereti a lányát. A maga módján. Ezt csak szigorúan adagolt jutalomként mutatja ki évi néhány alkalommal, de azért mégiscsak szereti. Természetéből adódóan mégis mindig kegyetlen volt vele. Kétszáz százalékos teljesítményt várt tőle, mindenben. Aztán a lány felnőtt, és a drogokhoz nyúlt. Nem csak alkalomszerűen.
Mit tehet ilyenkor egy apa, hogy megóvja a lányát a súlyosabb hibáktól, és visszarántsa a szakadék széléről? Elbeszélget vele, nyilván, felajánlja a segítségét, alternatív utakat mutat, fogja a kezét... Nos, Julian Sullivan nem egy ilyen apa. Őt sokkal jobban foglalkoztatta az, hogyan kapcsolódhatna be az illegális fegyverkereskedelembe.
- Bármit megtennél érte, hogy elnyerd a bizalmunkat? Nem hiszem...
- Dehogynem.
Így esett, hogy Julian megszervezett egy autóbalesetet a lányának és néhány barátjának. A cél egy gyilkosság eltussolása volt. A hulla a csomagtartóban pihent, mielőtt kicserélték őt a sofőrrel, aki egy társával elmenekült. Sullivan lánya bedrogozva ült az anyósülésen, és vajmi keveset érzékelt a történésekből. A negyedik utas viszont, a tervvel ellentétben, meghalt.
Sullivan ekkor döbbent rá, micsoda veszélyeknek is tette ki a gyermekét. Hogy mire késztette ez a felismerés? Elüldözte otthonról a lányt, hogy ne keverhesse még több bajba. Említettem már, hogy furcsán gyakorolja az önkritikát.
Egy darabig úgy tűnt, sikerült eltussolni a bűntényt, ám a nyomozás során mégiscsak fény derült a gyilkosságra, és vádat emeltek Cherry Sullivan ellen. Egyre nagyobb teher nehezedett Julian  Sullivan vállára. Végül úgy döntött: kockáztat, és képviseli a lánya ügyét. Többedjére kellett választania a lánya és az ambíciója között, és ezúttal a lányát választotta.