- Nem, valóban nem, de a hegyek szerelmese vagyok és elég sok közös emlékünk van a hegyekkel kapcsolatokban. Szóval adta magát, hogy oda menjünk. Roma, vagyis a férjem is nagyon szereti a hegyeket, szóval tökéletes volt a lehetőség.
Volt amelyik munka út volt, volt, amelyik csak szimpla kirándulás, nyaralás, telelés. A munkaút itt egyes esetekben nyomozás volt, más esetben pedig egyetemi kiküldetés.
Ami pedig Romant illette és a többi magyarázatát, azt gondolom igaza lehetett, de ezt soha nem ismertem volna be hangosan. Igen, beképzelt voltam és elfogult a szakmámat illetően és lenéző bizonyos emberekkel kapcsolatban. Ezt beláttam, de hangosan nem akartam kimondani és elismerni.
Természetesen cseppet sem láttam semmi igazságot abban, hogy a többi tudomány ág akár csak részben is meg tudná közelíteni a fizikát. Ez a legfontosabb tudomány, ami minden másik tudomány alapja. Szóval ez butaság volt. Az összes tudomány tőlünk függ, de biztos voltam benne, ha ezt neki elmondom, akkor abból semmiképpen sem jöhetek ki jól, pozitív képet festve magamról, szóval inkább csendben lenyeltem a véleményem.
- Én nem felejtettem - jegyeztem meg és nem gondoltam volna magam ebben egyedi esetnek sem. - De igazad van abban, hogy a legtöbb esetben a legtöbb tudós, kutató nem szokott túlzottan kimozdulni a saját szakterületéről.
Abban már teljes mértékben egyet értettem vele, hogy az emberek nem felejtenek, főleg, ha olyan társaságból származnak, mint én. NSA. bűnüldözés, kémvilág és a többiek.
- Ez igaz, sőt, a mai napig üldöznek egyes terroristák. Az egyik akkor tört az életemre, amikor megismertem a férjemet. Szóval ez igaz. Teljesen egyet értek veled. És ez válasz a másik kérdésedre is. Természetesen a férjem tud róla és be kell azt is vallanom, hogy miatta hagytam fel a nyomozói munkámmal is. Ez volt a házasságunk, pontosabban a kapcsolatunk egyik feltétele is - mosolyogtam visszafogottan.
- De igazad van. Kaptam egy adott látásmódot és ez mai napig és valószínűleg halálomig végig fog kísérni. Ez néha nem túl kellemes, de nagyon hasznos is.
De a sors iróniája, hogy a férjem most fejezi be a rendőr akadémiát és nemsokára rendőr járőr lesz.
Kitértünk az egyetemen történt gyilkossági ügyre is, a kérdése viszont kicsit elgondolkodtatott.
- Nos...  ezt így nehéz megválaszolni. Lényegében egyik sem, mivel célzott gyilkosságai voltak. Lényegében tudatosan ölt, volt egy kis halállistája, megvolt kiket és miért akar megölni. Szóval sorozatgyilkos, csak sűrűbben ölt, mint mondjuk Ted Bundy.


Jót nevettem a megjegyzésén, amire viszont bennem is felvillant néhány gondolat.
- Ez rendkívül fura, mert olyan merengő embernek tűntél nekem mindig is, aki inkább fejben szeret ott lenni és alaposan átgondolni mindent. De megértelek és nem vagy egyedül. A hallgatók nagy többséges is ilyen beállítottságú. Sokkal többen mennek kísérleti fizikusnak, vagy mérnöknek, mint elméleti fizikusnak. Ez szerintem szomorú, de valahol érthető, hiszen az emberek sokkal jobban szeretik a kézzel fogható eredményeket.
De ha magamba nézek, akkor úgy érzem eléggé paradox lehetek, mivel a katonai, a nyomozó és az ügynöki életben is nekem mindig az volt a legfontosabb, hogy pörögjenek a dolgok. Tudod, lövöldözés, tető ugrás, verekedés, autóval gyorsulás, de ha látnál engem az egyetemen. Mintha kicserélnének. Olyan nyugodtan és elmélyülten állok a flipchart előtt, hogy rám sem ismernél - nevettem. - A fizika tekintetében mindig is jobban szerettem az elméleti, gondolkodós oldalt, a kutatásokat. Jobban vonzott a megfigyelés és a gondolkodás, mintsem a lézerekkel való "játék", meg a többi gép.
Tovább ballagtunk, közben hallgattam a megjegyzését, hogy miért is volt fontos az életében az egyetem.
- Szerintem minden embernek kell egy diploma. Nem is feltétlen doktori, de egy BSc, vagy egy MSc azért sose árt. Mondjuk ha nem kezd vele semmit, sokat nem ér, de már fel lehet rá építeni egy biztos jövőt, vagy, mint a te esetedben megszerezni egy magasabb pozíciót - intettem felé. - Jól jön majd előléptetéskor.
Azt tegyük hozzá, lehet nem a modoromról voltam híres és talán ezért is gyújtottam rá benn a folyosón, vagy épp a "lépcsőházban", de mentségemre szóljon, már hosszú percek óta nem cigiztem és hiányzott a nikotin. Illetlenség volt és meggondolatlanság, de majd meghaltam pár slukkért. Szerencsére hamar elszívtam és nem is lett belőle galiba sem. Tim biztos nem örült volna, ha emiatt megrónak engem, vagy rosszabb esetben minket. Mondjuk én sem.
Megtaláltuk a doki székhelyét, csak épp zárva volt. Ez nem volt túl kellemes érzés.
- Nem mondom, hogy úgy érzem magam, mintha felültettek volna és élesített, kilüövésre váró atomrakéta helyett csak egy hatástalanított kézigránátot találtunk volna, de többet vártam volna egy bezárt irodaajtónál - sóhajtottam csalódottan.
Hamarosan új információkra tettünk szert, hála a lánynak, akivel Tim beszélt. Értettem, hogy miről van szó, de mosolyogva megköszöntem Timnek, hogy összegezte nekem mire jutottak. Tudtam franciául, noha azért üzleti beszélgetést, vagy rendőrségi kikérdezést már nem mertem volna bevállalni, mert ott felsültem volna. Annyira nem voltam jó a nyelvben.
- Szuper. Most már csak Schrödinger-macskáján múlik minden - veregettem vállon mosolyogva.
Volt nálam Euro. Általában mindig volt, ha külföldre mentem, noha Visa kártyám volt, így kártyával bárhol tudtam volna fizetni.
Vettem is az automatából egy Red Bullt, majd elindultunk ki a kocsihoz.
- Tudod ez a helyzet, amiben most vagyunk, tökéletes alkalmat adhatna arra, hogy élesben leteszteljük a kvantum korrelációt. Mit szólnák, ha végeznénk egy mérést, mielőtt még odamennénk a klinikára egy újabb lehetséges felesleges körre? - kérdeztem és felbontottam az Red Bullt a kocsinak dőlve.


- Hogy mi? - kérdeztem meglepetten. - Fizikus vagyok, nem történész, de azt még én is tudom, hogy VII. Károly halálra éheztette magát, mert attól félt, hogy megmérgezik, nem pedig fejbe szúrta magát egy karddal. Oké, hogy lényegében mindkettő nevezhető öngyilkosságnak, de... nem mindegy, hogy a Boltzmann-statisztikáról beszélünk, vagy a Bose-statisztikáról, mert oké, hogy mind a kettő a makro és mikroállapotokat vizsgálja, de más megközelítésből - vesztem bele egy kicsit a témába.
Hajlamos voltam elveszni kicsit a tények-részletek viszonyában. A tudományos munka ártalmai...
Szerettem, ha minden tűpontos és egyértelmű és bosszantottak az árnyalt, homályos dolgok.
- Igen, szerettek - mosolyogtam. - Van is keleten pár barátom és van olyan Kínai ismerősöm, barátom, akinek időközben lett itt New Yorkban saját kung-fu edzőterme. Az egyik barátomat, Katnisst az ő termébe vittem le, mikor tanítottam a kung-fu alapjaira.
Azt nem mondanám, hogy annyira befogadtak, de sikerült néhány jó kapcsolatra és barátra szert tennem, szóval megérte - mosolyogtam. - De kedveltek, csak úgy vélem voltak köztünk olyan alapvető különbségek, amik miatt nem tudott mindenki olyan szemmel nézni rám - fogalmaztam homályosan. Részben azért, mert nem tudtam mi miatt nem tudtam teljesen belopni magam a "nép" szívébe, részben meg mert voltak sejtéseim, de nem akartam elhamarkodottan kijelentéseket tenni.
Bajkeverő voltam, ez tény. Emlékszem, egy komplett hotel égett le miattam Koreában, amikor összetűzésbe keveredtem ott néhány drogcsempésszel, de szerencsére csak közvetetten voltam felelős a tűzért. Ez nem keltette túlzottan jó híremet, de szerencsére nem is mindenki fordult el tőlem emiatt.

Dr. Julian Carter. Fizikus, egyetemi tanár, egykori katona, volt NSA ügynök és rövid életű magánnyomozó. Valamikor nagyon szép, sikeres pályát tudhatott maga mögött, ám az irányítás kicsúszott lábai alól és élete gyökeresen megváltozott.
Minden akkor kezdődött, amikor Dr. Mcgrover tüdőrákot diagnosztizált nála. Julian sosem vetette meg az alkoholt, a dohányzást pedig végképp nem. Nemzetbiztonsági ügynökként szép karrierje volt, ám betegsége elhatalmasodott rajta és a vezetőség ideiglenesen leszerelte, amit nem tudott elviselni és dühében szétverte az irodát, amiért elbocsátották.
Magánnyomozóként kezdett dolgozni, karrierje során pedig számos kalandos, olykor hátborzongató, misztikus ügyben volt része, mígnem egy drogterjesztési ügyben kezdett nyomozást folytatni, ahol megismerkedett Roman W. Hemlockkal és élete örökre megváltozott. Fel kellett volna jelenteni, le kellett volna csukatnia, de nem tette. Igyekezett őt támogatni, segíteni a gyerekeinek és kiutat mutatni neki a nyomorból, annak ellenére is, hogy a gazember ellopta a pénztárcáját és költött a pénzéből az engedélye nélkül. A gyerekeire költötte és kicsit magára is.
Volt valami a férfiban, ami miatt nem volt képes alá pakolni, sőt, még a megbízást is visszamondta érte.
Sokáig heteroszexuálisként tekintett magára, ám egyik alkalommal összefeküdt a férfival és az egész életére másképp kezdett tekinteni. Idővel pedig ez az érzés szerelemmé vált. Roman nem csak a Nagy Ő lett az életében, akivel kölcsönösen igyekezték egymást kihúzni minden csávából, hanem kalandor társa több nyomozásban is, aki segítette a munka során.
Ez nem tartott olyan sokáig, ugyanis Julian cserben hagyta párját a munka miatt, ami miatt Roman azzal "bűntette" párját, hogy csak akkor bocsát meg neki, ha felhagy nyomozói munkájával. Természetesen Julian a szerelmét választotta, így a nyomozó irodát egykori kollégája és jelenleg is barátja, Elijah Lincoln nevére íratta és most ő viszi tovább a vállalkozást, míg Julian eddig részmunka idős kutatói és tanári állását viszi tovább, csak most már teljes állásban.
A New York University teljes értékű elméleti fizika kutatója és fizika tanára, aminek az egyetem kivételesen örül, hisz tíz évig csak részmunkaidőben dolgozott nekik az egyik legjobb alkalmazottuk.

Persze cseppet sem bánta meg lépését, hiszen ő maga is megvilágosodott, hogy negyvennégy éves, túl van egy életmentő rák műtéten, kemoterápián és már nem olyan fiatal, mint régen, a dohányzás és az alkohol pedig csak tovább rombolja a szervezetét. Lehetőségeihez mérten fitt volt, és jól nézett ki, de már nem bírta olyan jól a bunyókat és a strapát, mint régen.
Ő is rájött, hogy sokkal jobban jár, ha életét szerelmének és a fizikának szenteli. Úgyis egy ideje gondolkodott már rajta, tervezgette, hogy új, nyugodt életet kellene élnie, távol az életveszélyes munkától és a gonosz erőktől, de sose tudta magát elhatározni, hisz eddigi életét a kém, illetve nyomozói munka tette ki, a fizika csak másodállás volt neki.
Most még hálás is párjának, hogy hozzá segítette, hogy meghozza ezt a fontos döntést életében.
Új élet célja lett: Kimaxolni fizikusi és tanári képességeit és boldogan élni férfi párjával és annak gyerekeivel, háborítatlanul, nyugalomban.
Ettől függetlenül még használja nyomozói képességeit és kém korszakában megszerzett tudását, csak most már, mint magán ember és nem nyomozásokra, hanem egyszerűen csak az emberek tanulmányozására, megismerésére.
Ugyanúgy eljár küzdősportokra, hogy megőrizze harci tudását, csak már nem a munka miatt, inkább csak megszokásból és kondizni is eljár, hogy formában tartsa magát.

Nade tanult bármit is az eddigi életéből, hibáiból?
Részben. Ugyan olyan önfejű, önpusztító, néha bunkó, kissé kétballábas, minden lében kanál gyökér, mint volt, csak már felhagyott nyomozói életével.
Egyébként kifejezetten elragadó személyiség és bár megvan a maga cinikus, szarkasztikus modora, helyenként ostoba és kissé morbid humora, ám nagyon segítőkész, rendes és kedves ember tud lenni és persze nagyon romantikus is, amivel rendszerint leveszi párját a lábáról és képtelenség lesz rá haragudni.

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

Egész John Wick flashem volt, miközben a lapodat olvastam. Egy határozott, kemény férfi vagy, a munkádban nem ismersz lehetetlent. A múltadról egész sokat megtudhattunk, a kezdetektől egészen a jelenig végigvezetted az életedet, néhány morzsát a személyiségedről is ejtettél, de kíváncsi lennék, milyen lehetsz a való életben, amikor nem a céltudatos ügynök van porondon. Miket szeretsz, miket utálsz, mik idegesítenek? Miben vagy jó - a nyilvánvalókon kívül? Miért nincs se kutyád, se macskád? A te életviteledbe nehezen illeszthető be bármi, ami némi stabilitást igényelne, mint például egy háziállat, de nem vagy magányos? Mindenkinek kell valami vagy valaki, aki ott van, ha hazaér és nem az üres lakás fogadja.
Remélem, sok sikeres akciót fogsz még a hátad mögött tudni.

Színt és rangot hamarosan admintól fogsz kapni, de addig is szabad előtted a pálya.

Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!