Mi is az otthon fogalma? Nehéz lenne megragadni, vagy kiemelni a fontosságát, megrághatjuk, és aztán kiköphetjük a verbális részét, de a mögöttes tartalom akkor is más és más lesz mindenki számára. Kisgyermekként egyértelműen az Angyalok városában éreztem jól magam. Abban a környezetben nőttem fel, ahol a lányok bikiniben és forró naciban járnak a tengerparton, ahol az emberek mosolyognak, és folyton álmodoznak. Los Angeles a lehetőségek városa, a szüleim végett a tinédzserkorom is ebben a szellemben épült fel. Nem ismertem lehetetlent, nem érdekeltek a szabályok, azért voltak, hogy megszegjem őket. Az apám ügyvédként működött, a háttérszelével bármit megkaphattam és megengedhettem magamnak, aztán felborult minden, amikor autóbalesetet szenvedtek. A biztonságérzetem egyik pillanatról a másikra hullott szét, és ha ez még nem lett volna elég, akkor a nyakamon maradt egy testvér is. Jason szeleburdi és ragaszkodó jellem, a humorával üti el a helyzet komolyságát, soha nem láttam igazán aggódni. Erőt merítettem abból, hogy mellettem van, és ha még sírt is, akkor is tudtam, hogy a legnagyobb ajándék, hogy nem maradtam végleg egyedül. Piszok nehéz időszak következett az életemben, és a megoldások után kutatva meg is lett a kemény munkám gyümölcse. Orvosi diploma, katonai pálya állt előttem, mint egy fényes jövő záloga, egy nővel a karoldalamon, akinek a szívemet is odaadtam volna. Mia a tökéletességet jelentette nekem, nála szebb lányt akkoriban nem ismertem, és szerencsés flótásnak éreztem magam, hogy éppen mellettem tette le a voksát. Az eljegyzésünket rövid búcsú követte, mert elvállaltam egy munkát Oroszországban. Új szelek fújtak és egy másik dimenzióban találtam magamat.
Még most is remegek, ahogyan az emlékbetörések megkísértenek. A kezemben lévő pohár néhány hónapja még whiskey-t rejtett volna, de a jelenben csak a józanság az, ami összetartott. Hátradőlök a kanapén és a New York-i panorámát fürkészem. Megfizethetetlen a kilátás ebből a magasságból, nem véletlen, hogy ezt a szállodát választottam az alaszkai tartózkodásom után. Minden alkalommal, ha egy új városban kötöttem ki, akkor arra törekedtem, hogy egy olyan szeletét birtokoljam az adott környezetnek, ami másnak nincs meg. A gondolataim egy láncon függnek, és mégsem érnek össze, akár a kis gyöngyök a fűzéren. Különálló történetek játszódnak le a fejemben és az életemet teszem mérlegre. Ez valami válaszút, érzem belül, hogy nem folytathatom a két éve megkezdett menekülésemet, mert odavész a lényeg. Az okosok mindig azt mondták, hogy a földön töltött időnk egyfajta utazás, és nekünk az a feladatunk, hogy megtaláljuk az értelmét, a hibáinkból tanuljunk, és ez által fejlődjünk. Rám ragadt az önfejlesztéses maszlag, vagy csak túl sok időt töltöttem egyedül ahhoz, hogy végre megvilágosodjak. A kérdés roppant kényes volt, de számtalan oldalról kaptam meg, hogy figyelmen kívül hagyjam a válaszadást, de először nekem kellett eldöntenem, hogy mennyire volt ez az én döntésem, mintsem a körülmények alakították volna. Az öcsém által feszegetett miértek…mit keresel New Yorkban? Hülye lettem volna azt mondani, hogy nem tudom. Okkal érkeztem vissza a Nagy Almába, csak még nem mertem magamnak se bevallani, hogy ki az, aki erre a döntésre késztetett. Maddie-nek egyértelműen nem kellett volna utánam jönnie, rosszul tette, hogy felkeresett Anchorage-ben, de mégis…ha ez nem történik meg, akkor sosem jövünk rá, hogy agydaganata van. Miért kell megküzdenem ezzel a teherrel? Jamie esete jut az eszembe, és még jobban azt érzem, hogy kifutok a lehetőségekből. Meg kellett mentenem az életét, rajtam állt a világ szeme, hogy a legjobb barátomat megműtsem, és most ismételten egy hasonló helyzetben találom magamat. Miért pont őt sújtja ez a kór? Lehetett volna egy másik betegem, akihez nem fűznek érzések, emlékek, nem jelentene semmit. Maddie-ről nem jelenthetem ki, hogy senki. Senki. Minden. Valaki. Ki vagy te Jake Lester? Egy világhírű idegsebész, egy megtört lélek, egy sebezhetetlen testvér? Egy szerelmes férfi? Számtalan kérdés kering az agyamban, de nem tudom a válaszokat. A repülőjegy megvásárlással elindítottam egy változáslavinát, és már nem léphetek vissza a kapujából, mégsem tudom, hogy helyesen cselekszem-e. Maddie-nek nincs családja, vagyis ez nem igaz, mert ott van neki Jesse és Jared is, de rajtuk kívül nem kapcsolódik senkihez. Az édesapja nem is akar hallani róla, az anyjáról nem tudok semmit. A rendelőben ülve a kérdéseim megragadtak egy légüres térben, és azóta is ott lebegnek. Nem szimplán orvos és beteg kapcsolatban állunk. Be kellene ismernem a feletteseimnek is, hogy óriási kockázatot vállalok a műtéttel, de nem látok második esélyt a túlélésre. A tumor agresszív, a kezelések hatékonysága is maximum 50%, de az mire elég? Bocsi, de lehet ma még láthatod a kutyádat, de holnap már nem? Maddie egy életerős nő volt, soha nem vette zokon, ha kiakadtam, ha egyszerűen lekoptattam. Kiállt mellettem, és most fordított helyzetbe kerültünk. Előredőlök és belekortyolok a kristálypohárba. A szívem a helyén, nem kellene igazán aggódnom, de annyi „mi lett volna” és hasonló kezdetű mondatok zakatolnak a fejemben, hogy félek a végén abba fájdul bele. A nyelés segít a fókuszálásban, de a víznek semmi íze sincs. Borzalmas várakozni, miközben tudom, hogy már nem rajtam múlik a döntés. Konzultáltam és kitűztem az időpontot is, de más hallani sem akart róla. Nem lepett meg, hogy így reagálta le a történteket. Már nem reagált a telefonhívásaimra, az e-mailekre, és az üzenetekre sem. Megrekedt a saját kis valóságában, ahol a legnagyobb ellensége a halandósága lett. Orvosból lesznek a legrosszabb betegek, és ez rá hatványozottan igaz volt. Nem kellettek szavak ahhoz, hogy tudjam…kezdi feladni. Jared néha írt nekem, ha meglátogatta, vagy hírt adott magáról, de semmi különleges nem történt az elmúlt két hétben. Néma maradt a csipogóm, nem vállaltam el egyetlen esetet sem a városban, mert nem azért voltam itt, hogy másokat megmentsek…hanem Őt. A bőrkanapén karfáján támasztom meg a kezemet és megint a felhőkarcoló tengerre vetem a kékjeimet. Moszkva megtanított a jelenben létezni, és feladni a jövő miatti aggodalmakat. A fronton nem volt időm tervezgetni, maximum a magányos óráimban jutott hely egy kis álmodozásnak. A feladás soha nem szerepelt a szótáramban, nyalogattam a sebeimet, de soha nem jutottam el odáig, hogy a halált válasszam. El sem tudtam képzelni, hogy mi lett volna, ha én kapok hasonló eredményeket? A műtőasztalon feküdnék már, vagy én is bezárkóznék és várnám az elkerülhetetlent? Láttam meghalni embereket, volt a karjaimban lehelte ki a lelkét, és mégis ez a fajta várakozás sorsdöntő és idegtépő. Nem…annyiszor használtam már ezt a szót, hogy kezdek kiakadni magamon, de ekkor megpittyen a telefonom. Érdeklődve szemlélem a képernyőt, de a számot nem mentettem el, így kíváncsian hajolok előre, hogy a kezembe vegyem és elolvassam. Tippelek az öcsémre, de helyette csak a hangpostámra érkezett egy hangüzenet. Azonnal a fülemhez tartom és meghallgatom a tartalmát. Kicsit megemelkedik a pulzusszámom, amikor Jaredet azonosítom be és végighallgatom őt. Kétszer is benyomom egymás után, de közben már fel is pattanok az ágyról és a slusszkulcsomat keresem. Nem érdekel, hogy elmúlt este kilenc is, most jött el az idő. Útközben a vállam mélyedésével támasztom meg a telefont, ahogyan felkapok egy zakót a fehér ingemre, és a zárba helyezem a kulcsokat. A fiúkat otthagytam a házamban, ahol Jason is lakik, nem lett volna szívem egy szállodába űzni őket.
Eszeveszett módon száguldok le a lépcsőn, odaböffentek egy sziát a portásnak és máris kitárom az ajtót a parkolóház felé. A kocsiba másodpercek alatt jutok be és indítom el a motort. A forgalmat számolva egy fél órán belül ott vagyok, de nem felelek a hangüzenetre. A tekintetem az útra szegezem, áthágok néhány közlekedési szabályt is, így az időt húsz percre redukálom le. A feljutással sem kell megküzdenem, olyan mintha az univerzum mellettem állna, mert éppen akkor viszi le valaki sétáltatni a kutyáját, amikor én odaérek a lépcsőházhoz. A lépcsőfokokat kettesével hagyom el, aztán halkan kopogok be, és szinte azon nyomban nyílik is az ajtó.
- Helló…nem is szóltál vissza. – intek csak, hogy engedjen be, a többit megbeszélhetjük vetkőzés közben is.
- Nem volt értelme, indultam is. – veszem le a cipőmet az előtérben, ha már bent vagyok és a zakómat az akasztóra helyezem.
- Hogy van? – fojtott hangon beszélek, miközben az általam vélt irányba startolok el.
- Alszik vagy sír….mikor hogy. – néz rám tanácstalanul.
- Készítenél egy kamillateát? – érdeklődöm, de a kezem már a kilincsen van. A pozitív válasz reményében nyomom le a kilincset és térek be a sötét szobába. Az ágyat már így is kiszúrom, de egyfajta áporodott levegő kering idebent. Behajtom a nyílászárót és csendesen közelítem meg őt. Az ágy sarkára ülök le és simítok végig a takarón. Látom az oldalát, éppen alszik. Óvatosan támasztom ki a hátamat a falnak vetve és tűröm el a haját a füle mögé, és akkor kinyílnak a szemei.
- Szia… - szólalok meg egyszerűen, nem erőltetve többet ebbe a percbe.

Mindig is egy győztes pasasnak hittem magamat. Fiatalon nem ismertem a félelmet, mert az emberek akkor valóban a jelenben léteznek és fittyet hánynak a szabályokra. A féktelen bulik, a gyorsulások és a börtön sem törtek meg. A mámorító éjszakák alatt azt hittem, hogy az jelenti a családot, ha a barátaimmal iszogatok és a jövőről álmodozunk, de semmilyen konkrét tervünk nem volt rá. Bárkik lehettünk, akik akartunk, aztán minden összetört a szüleim halálával. Az első leckét ebben a formában kaptam meg. A felnőtt életnek része az is, ha a veszteségek érnek, aztán meg tanuljuk ezeket kezelni és túlélni a napokat. A testvérem tartotta bennem a lelket, és az irányt is ő mutatta. Amennyire nem szerettem Jason-t, mostanra belátom, hogy az egyik legfontosabb része az életemnek, és bármerre is sodort minket az univerzum, mindig visszataláltunk a másikhoz. Hosszú évek állnak a hátunk mögött, de az egyik legértékesebb személy, és ajándék ő volt, ami maradhatott nekem az első lecke után.
A szerelem egy másik olyan terület, ahol nem bizonyultam szerencsésnek a választásaim kapcsán, de talán megbocsájtható ez a bűn, mert minden nő adott valamit a jellememhez és mára körvonalazódott, hogy mit is várok el egy kapcsolattól. Mia volt az első nagy szerelem, aki hatással volt a terveimre. Megállapodni még nem akartam, de elveszíteni sem őt, ezért belementem a gyors eljegyzésbe az utazás előtt. Bíztam benne, hogy jó döntést hoztam és a távolság ellenére a szerelmünk kibírja ezt a próbát. Nem voltam elég körültekintő, mert az intő jelek már figyelmeztettek, de elvakultan bíztam benne. A testvérem a véremmel egyenlő, és akkora pofont kaptam a visszatérésem után….se a nőm, se az öcsém nem volt ott, ahol hagytam őket. Egy sajnálom levél, a gyűrű és a magyarázat, hogy az egyik legjobb gimis barátom éppen helyben volt, és kialakult közöttük a szerelem. Micsoda boldogság, hogy én az életemet tettem kockára, ő meg lefeküdt mással. Nem hittem annak, hogy ennek volt értelme, vagy bármilyen üzenete nekem, de rádöbbentem később, hogy az élet sokkal jobbat tartogat. Meena szép volt és beteg…hát igen…nem bírtam kihozni a mélyből, különböző kifogásokkal küzdött és arra már nem maradt erőm, hogy az ő életét is rendbe tegyem, ha ott volt a sajátom. Egyenlő partnerre vágytam, akinek nem kell fognom állandóan a kezét, de megbízhatok benne annyira, ha mégis távolságra van szükségem, akkor ott lesz velem. Az élet mindig a legjobbat tartogatja a végére. Maddie szép volt, és baromira okos. Felpezsdültem a viccelődésektől, a kórházi beszélgetéseink éltettek egy-egy nap alkalmával, és rájöttem, hogy mennyire jó csupán létezni abban, hogy valaki megért, és hasonlóan gondolkodik, mint én. A munkáját eleinte nem nagyon fogadtam el, majdnem ugyanaz a terület, ha az agyból indulunk ki, de neki a lelki részét kell megragadnia. Én műtök és a puszta tényekre alapozok, neki meg egy másik láthatatlan oldalt kell elkapnia. Tessa után ő volt az első, akinek megnyíltam, annak ellenére is, hogy féltem analizálásba kezd. A rémképek még most is előttem lebegnek, mert a betegségem miatt a bizalom hatalmas lépés lenne, és az első kikosarazása után sajnos visszavonulót fújtam. Nem értettem meg őt, de az élet úgy rendezte, hogy megint összefussunk és a barátságot elmélyítsük. A családi traumák és veszekedések után benne találtam meg a támaszt, és egyfajta bázisként tekintettem rá, de a romantikus vonulatban nehezen tudtam volna elképzelni a történetet.  
Lefeküdtem vele….igen elég dekoratív és vonzó jelenség, de többre tartottam a barátságát, mint egy futókalandot, a komolyról meg nem is beszélhettünk. Beengedni a váramba…ugyan? Rajta vezettem le az előző kapcsolataim sikertelenségeit. Nem érdemelte meg, hogy bántsam, de mégis megtettem és egészen Alaszkáig menekültem, hogy új életet kezdjek, és ne vegyek tudomást az érzéseimről.
A jelenben annyi mindent kellene mondanom, de megint csak a bölcsességek jutnak eszembe. Milyen fordulatok kellenek ahhoz, hogy felismerd, hogy valaki nélkül nem akarsz létezni? Például egy komoly betegség, ami elveheti tőled. A kulcs én magam voltam a megoldáshoz, de ahhoz, hogy belém fektesse a bizalmát, szembe kellett nézni a saját démonjaival. Mindenkinek vannak rossz és elhanyagolt részei, amik csak akkor mutatnak tükröt, ha eljön az ideje. Maddie jó nagy pofont kapott az élettől, de rá kellett döbbennie, hogy nem foglalkozhat örökké másokkal, ha saját magát sem tudja megmenteni. Néha bizony meg kell tanulnunk azzal a tudattal élni, hogy nem önzőség megállni és magunkra fókuszálni. Itt vagyok a szobájában, jöttem, mert zöld utat kaptam. Siettetnem kellett volna őt, hogy a kaszás a feje felett lebeg? Nem vagyok jó tanácsadó, nem kérhetem, hogy vállalja a műtétet, ha nem akarja. Iszonyúan nehezen álltam meg, hogy ne támadjam le. A füle mögé tűrve az egyik szőke hajtincset mosolyodom el. Csend van, tudom, hogy meg van törve és időre kellett szüksége, hogy elfogadja a helyzetét. Aggódunk mindannyian, de bizakodom is, máskülönben szikét se tudok ragadni, ha nem bízok a csodákban. Az ébredezés pillanatában realizálja, hogy nem a rokona vagyok. A kijelentésére csak a szemébe nézek és az arcát cirógatom közben.
- Itt. – nem kell több szó, mert felesleges lenne magyarázkodnom, ha egyszer azt a fontos, hogy nem hagytam cserben. A párnája védelmébe menekül, ezért az ölembe helyezem vissza a kezemet az arcáról és úgy fürkészem őt. Nem mondok semmit arra nézve, hogy igazam volt-e, vagy sem. Belelovalja magát, hogy bocsánatot kérjek, meg a szavakra pazarolja az erejét.
- Psszt… - hallgattatom el, miközben a kezemet a homlokára vezetem és odahajolva egy puszit nyomok rá. – Ne hadakozz, csak pihenj. Lélegezz nyugodtan. Nem megyek sehová Maddie, itt leszek, ha készen állsz rá. – visszahelyezkedem az eredeti állapotomba. – Gondolj a hóra…emlékszel milyen végtelen és nyugodt? Csak hull és betakar mindent…elfedi a valóságot. Körbeölel és hívogat. – a hajába túrok és az egyik tinccsel kezdek el játszani. – A ház melletti kis lejtőn nem látsz mást csak néhány kutyát játszani…el tudod ezt képzelni? – érdeklődöm, de nem engedem, hogy szóhoz jusson úgy igazán, ekkor kopognak az ajtón és nyit be teával Jared…

Az orvoslás első lépcsőfoka az a rezidensség ideje alatt, hogy meg tanuljunk kommunikálni a betegekkel, megőrizzük a látszólag könnyűnek vélhető távolságot és felállítsunk egy pontos diagnózist. A gyakornoki évek alatt csak az alapokat sajátítjuk el, abban is van kihívás, de ott még nem történik igazi kapcsolatteremtés a pácienssel. A gyógyítás egy apró részletét teljesítjük, ha például branült szúrunk, vizsgálatokat végzünk el, a laborban elemzünk. A lényeg, hogy a betegséggel foglalkozunk, de nem a tulajdonosával. A rezidensség alatt szembesülünk az első nehézségekkel, ahol a döntésünknek valóban súlya van, és nemcsak abból áll a műszak, hogy vágunk. A húsvér mivoltunk csak egy kezdet, bárki gyakorolhat és ügyesebbé válhat, ha igazán akarja. Hány olyan elsőévest láttam, aki banánon gyakorolta a varrást? A bőr nem éppen úgy funkcionál, mint a gyümölcs, mégis tudjuk mihez hasonlítani. A kíváncsiságunkat a testben zajló folyamatok kötik le, miközben a feletteseink kommunikálnak a betegekkel, a hozzátartozókkal. Egészen más ezt úgy végigcsinálni, hogy már nem kell hallgatnod, hanem elmondhatod a véleményedet a vizsgálatokról, te magad javasolhatsz terápiákat, valamilyen gyógymódot. A döntés felelőssége akkor kezdődik, amikor megkapod egy beteg kartonját, látod a szemében az első találkozás alkalmával fellelhető félelmet és bizonytalanságot. A sorsát helyezte a kezedbe, tőled várja a megoldást a bajára. Nem mondhatod azt, hogy nem tudod, vagy megkérdezel mást, mert ez már élesben megy. Nem fogja senki a kezedet, ha félrediagnosztizálsz egy pácienst, mert az már a te hibád lesz. A halál is egy állomás az orvossá érés folyamatában. Meg kell tanulni kezelni a helyzetet, hogy nem menthetsz meg mindenkit, viszont nem is félhetsz meghozni a döntéseket, mert akkor ez a szakma nem neked való. Sokan kihullnak, mert nem bírják lelkileg feldolgozni, hogy mit jelent a fehér köpeny. Nem játszani térünk be a kórházba, hanem életeket menteni, reményt adni, olykor támaszt, és mégis meg tanulni ebben a közegben embernek maradni. Halandóak vagyunk, az érzelmek nem fognak elkerülni, meg kell érteni, hogy a köpeny nem egyenlő azzal, hogy biztonsággal kijelenthesd, hogy valakit meg tudsz menteni. Megteheted, hogy elmondod, te mindent meg fogsz tenni, de néha még az is kevés. Itt kezdődik az igazi hivatás, az orvos jelentése. Hibákat véteni a megfelelő érzékenységgel.  A fejemben kavargó gondolatok tükre még a felszínt sem éri el. Az arcom nyugalmat sugároz, megannyi élettapasztalat áll a hátam mögött. A halál annyi arcával találkoztam már, hogy néha önként ismerem fel, ha eljön. Nem félek attól, hogy egyszer el kell mennem, de attól jobban rettegek, hogy olyat veszítek el, akit szeretek. Az itt maradás sokkal rosszabb, ha lett volna hatalmam ahhoz, hogy változtassak rajta. Az idő ellenem dolgozik Maddie kapcsán. Az esélyei nem nagyok, a kedves barátom is megmondta, hogy ennél a műtétnél valóban rajtam áll, hogy mit teszek. Egyetlen remegéssel írom alá a halálos ítéletét, és akkor örökre én leszek a vétkes, hogy megöltem őt. Nem vagyok könnyű helyzetben, mégsem panaszkodom. Elsírtam a bánatomat, a sorsomon nem tudok változtatni. Meg lett írva, hogy ezt nekem kell elvégeznem, ha még a való életben látni szeretném, ahogyan mosolyog. A szobában áporodott szag terjeng, Jesse az ágy szélén fekszik, néha mozdul csak meg. A hűség és a feltétlen szeretet eme megnyilvánulása még engem is meglep. Nem véletlenül fordultam a kutyák felé a frontról való hazatérésem után. Egyetlen ember sem tudott volna olyan támaszt adni, mint ők. Jesse aggódik Maddie miatt, szerintem Jarednek meggyűlik a baja vele, ha el kell vinnie sétáltatni. Szimbiózisban létezik a gazdájával. Nemcsak neki fontos a lány, hanem nekem is. Az ébredésével együtt előtör a bűntudat és a fájdalom első felvonása. Érzékelem, hogy nyugtalan és nem bír fókuszálni. A fejfájás ebben a fázisban sokszor ájulásig taszítja a beteget. A hétköznapi cselekedetek is felérnek egy próbával. Nem erőltetem, hogy felüljön, csak igyekszem nyugodtan hozzáállni. Megsimogatom az arcélét, de látom, hogy csak átmenetileg segít neki az, hogy eltereljem a figyelmét. A nyöszörgése a szívembe hatol, miközben nem hagyom abba és tovább színesítem meg a havas tájat a lelki szemei előtt. Minden dugába dől, amikor bejön az emlegetett szamár a teával a kezében és elviszi a kutyát is a szobából.
- Rendben. – felelem neki, de nem lesz szükség rá, hogy szóljak. A kocsiban hagytam a táskámat, talán később le fogok ugrani érte, de nincs értelme már az elején kiütni, ha eddig aludt.
- Nem baj. – felelem egyszerűen neki, nem okoz vele semmi gondot, ha nem megy a vizionálás.
- Akkor csak hunyd le a szemedet és lélegezz. – felelem neki és a tarkója alatt igazítom el a kisebbik párnát. Azon gondolkodom, hogy kinyissam-e az ablakot, de ha jól sejtem azért résnyire nyitva van, mert valami légmozgás van a szobában, csak nem túl friss. Belelovalja magát egy kutatásba, néha összefüggéstelen a mondatképzése, és látszik, hogy nem bír megmaradni, ezért a vállára simítom az egyik kezemet, aztán becsúsztatom a háta mögé és úgy helyezkedem, hogy a mellkasomra tudjam hozni őt, egy kicsit változtatva a fekvési pozícióján. Mélyet sóhajtok és lepillantok a kék szemekbe, melyekből a kétségbeesés sugárzik.
- A betegséged nincs meg évek óta Maddie. Alig néhány hónapja alakulhatott ki, ezért butaság azt feltételezned, hogy a betegség alakította a személyiségedet. A tumor ezen fajtája ritka és gyorsan növekszik. Ingerlékenyebb lehettél, de a segítségnyújtás..az te vagy. Nem lettél másabb a betegségtől, és hidd el, hogy nem is leszel másabb. Butaság volt elolvasnod ennyi mindent, csak mert megijedtél. A feltételezések és a hiedelmek a legrosszabb tanácsadók, főleg, ha eluralkodik rajtad a káosz. Pont egy pszichológusnak kell elmagyaráznom azt, hogy mit jelent ez? – mosolyodom el. – Ijesztő a halandóság, én már csak tudom. Maddie azért vagyok itt, hogy segítsek…nem késtél el, nem mentem el. Időben vagyunk. Meg kell értened ezt, rendben? – kérlelem halkan.

Általában menekülök azon helyzetek elől, mint a mostani is lenne. Maddie-nek szüksége van rám, el van veszve, akárcsak én voltam hónapokkal ezelőtt, bár az indok más, mégis vágányra futott az életünk. A gyújtószikra lehet egy betegség, vagy éppen egy családi vita is, és ha beindul a gépezet, akkor nem lehet leállni. A változás megkezdődik, és kénytelenek vagyunk arra az ösvényre lépni, amit az élet hozott magával. Maddie-nek szembe kellett néznie azzal az énjével, amit a háttérbe szorított. Másokon segíteni, ez volt a hitvallása, minden egyes napja arról szólt, hogy másik problémájára találjon megoldást, de a sajátjára soha nem figyelt. Mondhatnám csúnyán, hogy a szervezete csak a lelke üzenetét adta át, de egy ilyen komoly kór kialakulása többé-kevésbé összetett. Az örökletes részét nem sikerült kizárnom, mert alig tudtam utána járni annak, hogy a rokonságában milyen betegségekkel küzdöttek a felmenők, és az kevésnek bizonyult, amit Alaszkában mondott magáról. A sötétben tapogatóztam, akár egy kísérleti nyúl, és a válaszokat kerestem egy bonyolult diagnózisra. A miértre még most sem derült fény, talán már nem is számított, hogy miért alakult ki, ha megvolt, akkor kezelni kellett, és a legjobbat kihozni belőle. A tudatom egyetlen zugában rejlett a félelem, nem mutathattam kifelé, hogy mennyire meg vagyok rémülve, mert számítottak rám. Az orvoslásnak megvan az a bájos oldala, hogy megtanultam kezelni az érzéseimet valamilyen szinten, és ha professzionálisnak kellett maradnom, akkor képes voltam távolságot tartani az esettől. Maddie azonban emóciókat ébresztett bennem (nem is akármilyeneket), ezért volt nehéz kizárni a másik énemet. A félelem ott munkált a felszín alatt, és több volt bennem a kérdőjel, mintsem a válasz. A betegségét rengeteg módon kezelhettük, de a gyógyulás nem volt garantált akkor sem, ha sebészeti úton távolítom el a tumort. A reális énem azt kiáltotta, hogy mennyi az a 30% a túlélésre, vagy a teljes felépülésre? Kevés…de több a semminél. Reményt kellett adnom neki, ki másra számíthatott volna, ha nem rám? Az Alaszkában történt kínos incidenst egy kis dobozba zártam be, és nem gondoltam arra, hogy mit hagytam a hátam mögött. A cselekvőképességem megnőtt az eredmények megkapása után. Tisztán láttam, hogy miért kell hazajönnöm, és mit várok el saját magamtól is. Megmenteni ugye csak azt lehet, aki akarja is, hogy megmentsék, de bíztam benne, hogy nekem menni fog ez. Maddie eltévedt, és belesüllyedt a reménytelenségbe, de onnan is van visszaút, mert minden csak választás kérdése. A lehetőségeket megadhatom neki, de akarnia kell a gyógyulást. Megannyi gondolat cikázik át a fejemen, miközben az ágyon ülök mellette, és a félhomályban a sápadtnak tűnő arcvonásait figyelem. A szőke csapzottan ér oda a homlokához, a szeme alatti terület szederjes árnyékot vet rá, az ajka is mintha egy kicsit cserepes lenne. Valószínű nem sok folyadékot vett magához az elmúlt napokban, és az ételek sem maradtak hosszútávon a szervezetében. Óvatosan érintem meg a kezét, miközben a simogatás elrejti a valódi indokomat. Elterelem a figyelmét, de a pulzusát számolom magamban. Fel kell mérnem az állapotát, hogy segíteni tudjak, de nem sürgetek semmit. Jared hangüzenetére azonnal ugrottam, a pillanatra vártam, hogy nem ellenkezzen velem, vagy már ne legyen ereje makacs dolgokat tennie, mint elmenekülni a kórházból, vagy éppen meg se jelenni a vizsgálaton. A telefonját napok óta kikapcsolta, nem is próbálkoztam vele, hogy elérjem, mert felesleges erőltetés lett volna a részemről. A kettesben töltött időnek van egy meghitt hangulata, és mégis aggodalommal birkózom a látványa miatt. A szédülés maradandó lesz, ha még a legegyszerűbb igényeit sem elégíti ki. A mellkasomnak helyezkedve pihen meg, átölelem a jobbommal, és az egyik szekrényt lesem, ahol a kilincs környékén egy fekete volt éktelenkedik. A beszéde akadozó, de türelmesen hallgatom végig a kékjeibe merülve.
- Nem mindig hallja meg a józan szót az ember. Mindenre nyitott voltál, csak erre nem. – jegyzem meg egy mosoly kíséretében és a kezén simítok felfelé a pihék mentén, hogy némileg serkentsem a vérkeringését, vagy pusztán a magam kedvéért teszem meg. Magyarázatot találhatok az ösztönös mozdulatokra, de a legkézenfekvőbbet nem mondanám ki. Érdekel. Szereted. A felsőm belső felébe motyogja azt az ígéretet, hogy innentől kezdve nem fog menekülni, és közreműködik velem. Aranyos mozdulat, az arcára simítom a kezemet és megvárom, hogy kinyissa a szemét.
- Nem kell ígérned semmit, a lényeg, hogy azt tedd, ami neked is jó. Nem foglak sürgetni Maddie. – fontolom meg a válaszomat, bár tudom, hogy szívem szerint letoltam volna, hogy ennyit várt a felismeréssel.
- Idővel az is sokkal jobb lesz. – folytatom tovább, de amint rám terelődik a szó, kicsit feszengve meredek rá.
- Ugye tudod, hogy ez most pszicho cucc? Nem gondoltam volna, hogy egyszer rá fogsz arra venni, hogy beszéljek az érzéseimről. – viccelődök vele, de aztán komolyra fordítom a szót.
- Kurva fáradtan először is. – dőlök neki a párnának és úgy tekintek le rá. – Találkoztam az öcsémmel a kórházban, valakit éppen meglátogatott. Még mindig a házamban lakik az unokahúgommal együtt, és most nála vannak a kutyák is, mert átmenetileg szállodába mentem. Könnyebb volt beszélgetni vele, mint néhány hónapja, és azt hiszem, hogy elindultunk valami jó irányba. – töprengek el a családi kapcsolataimon. – New Yorkot szoknom kell, és a kórházi körülményeket is. Két hónap alatt elszokik az ember, ha állandóan kutyákkal és a hóval foglalkozik. Keveset alszok, sokat konzultálok, és gyártom az elméleteket. A műtét kemény dolog, és bevallom kicsit félek is. – halovány mosoly az, ami éppen megjelenik a szám sarkában, de ott van. – Mégis megéri a kockázatot. – hajolok le, és az arcélére támasztva a kezemet egy szűzies csókot lehelek a szájára.

Maddie nem az a fajta ember, aki magával törődne, némán szenved, úgy érzi, hogy mindenkinek az útjában van, és csak egy felesleges kerék, ezért nem is számít, hogy mit gondol vagy érez. Elmondani se tudnám hányszor szembesültem vele, hogy rajtam próbált segíteni, de közben neki lett volna szüksége egy támaszra. A betegsége tüneteit se vette komolyan, mondván teljesen normális, ha az ember lánya szédül, és nem marad abba. Hogyan magyarázzam el neki, hogy bizony nem ártana többet foglalkoznia a teste jelzéseivel, amikor hasonló elven működök, mint ő? A frontról hazatérve sem az érdekelt, hogy nekem mennyire rosszak az éjszakáim és a napját se tudnám megmondani, hogy mikor aludtam ki magamat utoljára, hanem megtalálni az öcsémet. Megrögzötten kutattam és nem foglalkoztam azzal, hogy mentálisan leépülök. Egy időben a munkába menekültem, elvégeztem még egy továbbképzést és megragadtam minden lehetőséget, hogy ne kelljen szembesülnöm a gyengeségeimmel. Egyedül lenni sokkal nehezebb, ha rád törnek a gondolatok, akkor nehezen tudod megállítani a túlagyalást is, és akkor megérkezik a jó öreg bűntudat, és hadd ne soroljam, hogy mennyi érzelmet tudnék idekapcsolni, mely aztán végképp kimerítené az önsanyargatás fogalmát.
Megint a háttérbe szorultam, az agyam átkapcsolt a tettek teljesítésébe és minden áldott nap azzal a tudattal keltem fel, hogy hamarosan meg kell műtenem a szőkeséget. Nem ragadhattam le ott, hogy félek, vagy nem akarom. Azon opció kizárással élt, mert rajtam kívül senki másra nem bíztam volna rá az életét, és ha én nem teszem meg, akkor senki más sem fogja. A lehetetlennel versenyeztem, nem olvastam el a statisztikákat, nem foglalkoztam a matekkal és az esélyek latolgatásával. Beleőrültem volna, ha a számoknak hiszek, és nem a saját képességeimben. Egyetlen félrecsúszással húzhatom át a jövőjét, tehetem nyomorékká egy egész életre, de kockázat nélkül siker sincsen. A Seattle-ben tartózkodó egykori kollégám volt az első, aki azt mondta, hogy neked menni fog Jake. Más nem képes rá, de az, aki egy másik orvost visszahozott a halál torkából annak mennie kell, hogy megmentsen egy másik nőt is. Nincs lehetetlen és ezzel a mantrázással indultam meg Jared lakása felé is, amikor megkaptam az üzenetét. Maddie nem volt jól, napról napra veszített az erejéből és kezdte beszippantani a depresszió. Ki máshoz fordulhatott volna? Tudom, hogy az én esetemben ott lett volna a család, de Maddie bennem bízott. Kimondania se kellett, hogy rám támaszkodik, hiszen akkor nem utazott volna el Alaszkába. Nem volt kérdés, hogy repülőre szállok, és vele együtt visszajövök, csak éppen azt nem tudtam, hogy mit tartogat kettőnknek a sors. Az akadályok leküzdésében jó voltam, de én se voltam istenség, persze tartottam a negatív gondolatok erejétől, de az ajtón kívül kellett hagynom őket, amint beléptem a szobájába. Maddie aurája nyugtalan volt, még a kutyája is csak feküdt a lábánál és nem mozgatta a farkát. Jesse aggódott a szőkeség miatt, megértettem az álláspontját neki, mármint az enyémek is állandóan a seggembe voltak, ha rossz kedvem támadt, vagy nem éreztem jól magam a bőrömben. Az állatok jobban megérzik a bajt, és a saját nyelvükön igyekeznek segíteni. Örültem, hogy Jared levitte egy kicsit, hogy kettesben tudjunk maradni, de nekem is jól esett volna a friss levegő, azonban nem óhajtottam el mozdulni a szőkeség mellől, amíg ennyire gyengének láttam.
Megpróbáltam elterelni a figyelmét és különböző módszerekkel kirángatni a mellékhatások sűrűjéből, de közben az egyik szemem ott volt rajta, hogy bármilyen változás esetén közbe tudjak avatkozni. A beszélgetésünk sok mindenre terjedt ki, pofáztam eleget, de mégis kíváncsi lettem volna, hogy mi játszódik le a fejében, kivéve azt a baromságot, hogy bocsánatot kell kérnie a viselkedése miatt. Nem vettem magamra a bizonytalanságát, én se mertem volna szembenézni a valósággal, egy másik országig menekültem, hogy új életet kezdjek, de nem ment, mert a múltamat egy helyszínváltoztatás nem fogja megoldani.
- Akkor beszélek. – könnyed sóhajt szakadt fel a torkomból és úgy helyezkedtem, hogy a kékjeimmel nyomon tudjam követni a tekintetét, de közben nekem is jó legyen. A véletlen hozta úgy, hogy találkoztam az öcsémmel és valakinek be kellett vallanom, hogy mennyire jól esett látni a lükét. Szerettem a családomat, de az elmúlt néhány hónap megtépázta a kötelékünket, mégis kezdett megnyugodni a lelkem, és el tudtam fogadni az öcsém döntéseit is beleszólások nélkül. A csókot nem terveztem meg előre, csak a pillanat hozta magával. Finoman vontam bele, de ő volt az, aki végül a kezével pecsételte le.
- Nem érzem úgy, hogy egyedül lennék Maddie, attól félek, hogy… - nyeltem egy nagyot, mielőtt igazán belemerülhettem volna a válaszadásba. Legyek vele őszinte? - …mi lesz, ha elveszítelek? – ki kellett legalább egyszer mondanom, hogy lekerüljön a teher a vállamról, de ez is csak átmeneti megoldása annak. A gondolat az alvásra egyre csábítóbb, de amikor helyet csinált maga mellett az ágyon, akkor csak megráztam a fejemet.
- Előbb megisszuk a teát, mert szükséged van a folyadékra. Megvizsgállak és utána alszunk. – helyesbítettem a sorrenden, aztán fel is álltam, hogy kiszolgáljam magunkat. A bögre kamillatea az orrom alatt gőzölgött, miközben odasétáltam vele az ágyhoz és óvatosan emeltem az ajkaihoz.
- Néhány korty is elég lesz. – kérleltem őt, ha ekképpen cselekedett, mert utána én is meghúztam a maradékot.
- Maradj itt, lemegyek a táskámért, aztán jövök vissza. – érintettem meg futólag a kezét, és elhagyva a szobát futottam össze Jareddel.
- Hogy van? – szegezte nekem a kérdését, mire lefékeztem. – Gyengén, de most ivott. Lemegyek a táskámért, adok neki fájdalomcsillapítót és utána beszélhetünk, ha elaludt. – avattam be és már siettem is lefelé, hogy előkészülhessek az itt töltendő éjszakára.

Csendben maradni nehéz dolog, ha a gondolataid ordítanak helyetted. Maddie közelében lenni egyszerre sok és megnyugtató. A vegyes érzéseket megszoktam, hiszen az egyik részem hivatalos formában lenne itt (mint az orvosa), a másik viszont kemény dió önnönmagamnak is. Megállapítani, hogy szerelmes vagyok-e abba a nőbe, aki felforgatta az életemet az elmúlt hónapokban, vagy szimplán megmaradnék a barátság mellett? Nő és férfi között nem lehet az utóbbi, tartja a mondás, és kezdek rájönni, hogy ebben van némi igazság is. A szex leegyszerűsítheti a képletet, vagy megmásíthatja azt, a lényeg, hogy az egyik irányba mindenképpen el fog tolódni az érzések kavalkádja is. Az elején örültem neki, hogy végre megtaláltam a közös hangot egy olyan nővel, akinek taszított a munkája. Nem mertem megnyílni neki, nehogy én legyek a következő páciense. A fronton megélt traumát a kutyáimmal dolgoztam fel, nem kellett, hogy mások is vájkáljanak a vérző sebben, hiszen akkor nem én lettem volna. A génjeimbe volt kódolva, hogy a legerősebbnek kell lennem, mert az öcsémnek nem maradt más, csak én. A szüleink korán meghaltak, és fel kellett nőnöm a feladathoz, hogy apuka legyek. Igazából vágytam a családra, a biztonságot jelentő közegre, de jó ideje csak másodvágányon haladtam, mert az összes vonatot lekéstem, ami Jake falvára tartott volna. Maddie volt az egyetlen, aki fékezett és megközelítette a vágányomat, ha így akarom kifejezni a bennem dúló elköteleződés fóbiát. Megpróbáltam ésszerű határokon belül randizni, de az összes jelölttel csak hónapokat tudhattam a hátam mögött, és ez közel a negyvenhez nem túl biztató statisztika. Ennyire félresikerültem volna emberileg, hogy egyetlen nő sem képes megmaradni mellettem? Félelmetes rádöbbenni, hogy mennyire keveset ad a szakma és a tárgyak a valódi énünkhöz. A hovatartozás mozgatott, mindenáron vágytam egy családra…a kérdés az, hogy a jövőben meg fog adatni a lehetőség rá? A kezemben szorongattam a szívemet, miközben lágyan simítottam a füle mögé a haját, és figyeltem az apró rezdüléseire. Fáradtan konstatáltam, hogy még mindig az egyik legszebb nő a világon, és ezzel párhuzamosan egy tumor csúfítja el az agyát. Miért ilyen módon kellett ráeszmélnem, hogy talán a szőkeség az, aki feleségként is funkcionálna mellettem? Senki ne ijedjen meg, mert nem fogok letérdelni előtte és megkérni a kezét. Nem illene ez a rohanás hozzám, de az idő sürget és egyre jobban érzem a szorító hurkot a nyakam körül. Apropó az idő…mi lesz velem, ha mégsem sikerül a műtét? Különböző epizódok játszódnak le a fejemben és arra összpontosítok, hogy a negatív gondolatokat elűzzem a fejemből. A meghittnek ható pillanatokat még mélyebbre fordítja át, amikor arra kér, hogy meséljek magamról. Megint én leszek a beszélgetésünk fókuszában, és bosszant, hogy ennyire nem tudok elszakadni a mivoltomtól. Maddie fél szembenézni a saját démonjaival, és csakis a kedvéért tárom fel az enyémeket is, aztán úgy döntök jobb, ha a testünk kommunikál helyettünk. Az ajkai kissé szárazak, de kellemesen melegek, amitől meg is lepődöm a csókváltás közepette. Az ereje felét sem kell beleadnia, de tudom, hogyha most nem lenne beteg, akkor az ágyban kötnénk ki. Félelmetes, hogy ekkora hatással vagyok rá, és fordítva is. Nem feltétlen menekülés a részemről, hogy le kell mennem a kocsimhoz, de jobbnak látom, ha még tiszták maradnak az agytekervényeim a következő órákban, aztán meglátjuk, hogy elnyom-e az álom. A meginvitálás után finoman helyezem át időben az együttalvást és egy rövid időre elszökök tőle. A lépcsőt választom lefelé menet, aztán még a kocsi előtt jövök rá, hogy ma szinte nem ettem semmit. Sürgősen pótolnom kell a kimaradásomat, így a táskám magamhoz vétele után beugrok a sarki üzletbe is. Veszek egy sajtos chipset, egy hideg szendvicset és némi kekszet is a tea mellé, aztán a kis szatyorral és a bőr aktatáskámmal együtt bandukolok vissza a lépcsőházba. A lift éppen akkor ér le, én meg helyet cserélek egy nővel, aki a kutyáját viszi sétáltatni. Nem kell sok idő, hogy felérjek a megfelelő emeletre és a félig nyitott ajtón át menjek vissza a lakásba. Bezárom az ajtót és a konyhába sétálok a szerzeményekkel.
- Hoztam egy kis kaját. Jesse? – nézek körül, de nem látom sehol, és ekkor Jared az, aki a szobára bök.
- Bent van, nem bírta ki, hogy ne menjen be. Csináljak neked egy rántottát? – nemet kellene mondanom neki, de félig már le is ereszkedem a székre és a számmal bontom ki a nejlonba csomagolt szendvicset.
- Megköszönném. Gyorsan megeszem ezt, aztán megvizsgálom. – kapom be három falattal a kenyeret és a másikkal együtt megyek vissza hozzá.
- Megjöttem. – újságolom el, és akkor meglátom a kis gaztevőt is (méretek alapján nem az, és Samira biztos örülne neki).
- Bizony kapni fogsz, és nem garantálom, hogy tíz percen belül nem dőlsz ki, azonban várjuk meg a hatását. – nem felelek azonnal neki, a nyakamba akasztom a sztetoszkópot és a vérnyomásmérőt halászom elő.
- A szédülés lehet már a gyengeség miatt is, hogy nem ettél rendesen. A szervezeted gyengül, ha nem töltöd fel. – emlékeztetem rá és a nekem felkínált helyre ülök le, és a bal felkarját kérem. Óvatosan tűröm fel a hálóinget és teszem rá a mérőt, aztán meg az orvosi hallgatórészét a fülembe dugom a sztetoszkópnak és a kézhajlatába helyezem, miközben felfújom a párnázott felkarmérőt. Másodperceken belül üt ki az eredmény.
- 80/90…ez nagyon alacsony Maddie. – rosszallóan vizslatom, és leveszem róla, aztán meg a nyakamba akasztom a fonendoszkópot. A nyaka két oldalán nyomkodok meg pár területet, hátha meg vannak duzzadva a nyirokcsomók, de közben igyekszem egy mosolyt is magamra erőltetni.

Sosem álltam azzal jól, ha valakit vigasztalnom kellett. A diagnózis közlése, vagy az orvosi vizsgálatok rutinszerűen mentek, de az érzelmi támogatásban fejlődnöm kellett. A családi kötelékeim is arról adtak tanúbizonyságot, hogy nem állok valami jól a kapcsolatokkal, és ha azt akartam, hogy javuljon a helyzet, akkor beszélnem és cselekednem kellett. Nem szerettem magamról csacsogni, ezekben a lányok a jók, vagy az öcsém, aki megállás nélkül tudja fényezni a fejét. Más tészta a lánya, abban is van spiritusz, és el se tudom képzelni, hogy mennyire fog az apjára hasonlítani, ha felnő. Eszembe is jut, hogy még annyi időre sem ugrottam haza, hogy lássam őt, és ettől elönt a bűntudat. Az unokahúgom nem tehet arról, hogy így alakult az apjával való viszonyom, de már ott is nagy lépésekben haladunk a megfelelő irányba. Nem merem kijelenteni, de még az is lehet, hogy meghívom őket ebédre a következő napokban. Az elterelés bármilyen formában jöhet, talán még bevállalom azt is, hogy Norával egy asztalhoz üljek le. Nem feltétlen korai még az újratalálkozás fontolgatása, de az idő nagyon is kevés. Nem várhatok örökké…Maddie betegsége megtanított rá, hogy fel kell készülnünk a lehetetlenre és minden együtt töltött időt ki kell élveznünk.
A beszélgetésnél nem faggat annyira, hogy kellemetlen legyen, de az alvást még eltolnám. Nem vagyok álmos, tudom, hogy hamarabb el fog aludni, mint én, de szüksége is lenne rá, hogy ne merüljön ki teljesen a teste. A mentális egészség nagyon fontos, próbálom más nézőpontból megközelíteni a helyzetét, de ott van a racionális énem, akinek nehezen tudok nemet mondani. A boltban beszerzek néhány kaját, és azzal meg az orvosi felszerelésemmel együtt térek vissza, miután engedélyt kértem az átmeneti távozásra. A napi sporttevékenységem is meglesz a lépcsőzés által, de felfelé már lifttel megyek. Jaredre a konyhában találok rá, miközben befalom a szendvicset és kérek egy kis vizet is. A rántottára nem mondhatok nemet, mert órák óta nem ettem semmit, és a szervezetem lázad. A maradék időben be is sétálok a szőkeséghez, de már nem találom egyedül a szobában. Jesse méltóképpen befoglalta az ágy nagyobb részét és a gazdája közelében fetreng. Nem szólok rá, én is elvárnám, ha beteg lennék, hogy a kutyáim a közelemben legyenek, mert attól nyugszom meg. Szerettem az embereket, de már jó ideje szorosabb kapcsolatot ápoltam a négylábúakkal. Az orvosi táskából előhalászom a sztetoszkópomat és a vérnyomásmérőt is, hogy haladjunk a vizsgálatokkal. A kezdeti nehézségek árán kapok egy nem túl előnyös eredményt, de be tudom annak, hogy keveset eszik és a friss levegőt is kerüli napok óta. Jó ötlet lenne, ha valami koffeines tartalmú itallal bombáznám meg? A fejemben az összeférhetőségét latolgatom a gyógyszerrel, de egy kis kávénak vagy kólának talán nem lesz hátrányos mellékhatása, és tovább is fent tudna maradni.
- Gondoltam, de talán ma este kivételt tehetnél és belekóstolhatnál a Jared-féle rántottába, ami ezekben a percekben készül a konyhában. Nem utasítom el a sonkát, meg a pirítóst sem és a tea mellé egy tartósabb étkezés lenne. – hívom fel a figyelmét rá, de nem fogom erőszakkal rávenni, hogy egyen. Meg kell tanulnia egyedül dönteni, és mérlegelni, hogy mennyire éri meg, ha maga ellen dolgozik. Mostanság jól sikerült, de reménykedem, hogy az ittlétemmel fordul az a bizonyos kocka.
- Ma mondjuk úgy, hogy hivatalosan nem is vagy az. Nem szeretném, ha hosszabb távon kellene, hogy kezeljelek. – fojtok el egy aprócska mosolyt és a tartójába helyezem vissza a vérnyomásmérőt. Érzékelem, hogy a határán van annak, hogy csipkelődjön meg komolyan is vegye magát, de nem sikerül jól álcáznia a hangulatát.
- Maddie… - szólítom meg és ezzel párhuzamosan meg is fogom a kezét. – Ha jó kislány leszel, akkor az alvásra szánt időt is le tudom csökkenteni, csak arra van szükségem, hogy együttműködő legyél, harapj némi ételt. – a fülembe akasztom a két végét a sztetoszkópnak és most benyúlva a felsője alá előbb a hátán hallgatom meg.
- Sóhajts mélyeket légy szíves. – kérem meg rá. Nem hallok semmi olyasmit, amiért aggódnom kellene, ellenben amikor a kezem előre vándorol és a szívére kerül a kis tappancs, már más a helyzet.
- Nem maratont futunk, csak lélegzünk. – érintem meg a hátát, hogy kiegyenesedjen, én meg szó nélkül számolok el magamban. A végén ki is húzom a pizsije alól és az ölembe helyezem.
- Minek tudjam be, hogy ennyire kitörni készül a négykamrás szerved a mellkasod fogságából? – incselkedem vele és elpakolok, de az injekciós tűt a bontatlan csomaggal és a fiolával együtt a szekrényre pakolom.
- Később fogod megkapni, úgy döntöttem, hogy egy kis bűnözés belefér, amennyiben csatlakozol vacsorára. – vezetem fel az alkumat, és éppen ekkor nyit be Jared is. – Skacok készen van a rántotta. Minden jóval megpakoltam, még kis zöldségszeleteket is vágtam felé mellé, hogy ne unatkozzunk. A lényeg, hogy tudunk enni, és behozom… - óvatosan tapogatózik, de rábólintok.
- Kérjük és jöhet mellé egy pohár kóla is. Nekem kávé kell. Mit szólnátok, ha közösen megnéznénk egy filmet? A kérésem, hogy ne horror legyen, mert utálom őket. – állok fel és mindent arrébb pakolok. A szoba kellően nagy, hogy foteleket is behozzunk és átrendezzük egy kis mozi teremmé.

Maddie állapota kritikus. Nem haldoklik, de ha nem vesszük elég komolyan a betegségét, akkor odáig fajulhat, hogy le fog épülni és elérünk egy bizonyos pontra, ahonnan nem tudom visszafordítani a kór lefolyását. Nem újszerű a daganat mivolta, de ez kényes helyen fészkelte be magát, és egy átlagos idegsebész nem mondott volna igent a műtétre, mert tudja, hogy mennyire kockázatos. Egy általam idegen betegnek azt javasolnám, hogy fogadja el a sugarat és a kemoterápiát, és ha esetleg csökken a daganat mérete, akkor beszélhetünk a sebészeti úton való eltávolításról is. Maddie esetében el akartam térni a megszokott útvonaltól, mert azt is tudtam, hogy mennyiben károsítja meg a szervezetét az a rengeteg méreg, ha előbb abba vágjuk bele a fejszénket. A Seattle-ben élő kollégám profi, sokkal idősebb, mint én, de pontosan emiatt kértem ki az ő véleményét is, mert ha Simonnak sikerült, akkor nekem is fog. Hosszú órákon át tartottam fogva, a hotelszobában még egy videó telefonálást is kezdeményeztem, hogy jobban az ügy végére tudjak járni, és meghallgatni a tapasztalatait. Felajánlotta nekem, hogy New Yorkba utazik a műtét idejére és asszisztálni fog nekem, ha úgy adódik, mert sejti, hogy sokkal több van a háttérben, mint amiről meséltem neki. A személyes érintettséget kihagytam, hiába vagyok orvos, engem is kötnek a szabályok, és ha napvilágra kerül, hogy egy olyan beteget operáltam meg, akihez érzelmek kötnek, akkor bizony az engedélyemet is elveszíthetem. Nem ijesztett meg a ténye, hogy le kell mondanom a doktori pályáról, inkább az, hogy még akad a világban olyan beteg, aki rám vár, és ha nem lesz zöld utam a hasonló műtétekhez, akkor egyre kevesebben fogják megkapni a reményt is az újrakezdésre. Egyesek beképzeltnek és istenkomplexusos orvosnak tituláltak, amikor kijelentettem, hogy rajtam kívül még ketten képesek ezen műtétek elvégzésére a világon, tehát sokat veszítene az orvosi társadalom, ha kitaszítana magából egy általuk felállított hiedelemrendszer végett. Jamie operációja se volt kellemesebb, vagy könnyebb. Egy géniusz feküdt az asztalomon, a szikém ugyanúgy belevájt az agyába, és akkor sem kérdőjelezte meg senki, hogy amit teszek helyes-e. Az édesanyja megbízott bennem, ahogyan én is a barátomban, hogy túl fogja élni. A szeretet, a barátság ereje tartotta bennem a lelket, de most minden más. Egy nő miatt készülök megszegni a szabályokat, és habár egyesek azt mondanák, hogy bolond vagyok, bennem szikra kétség sincs afelől, hogy ennek így kell történnie.
Maddie különleges személy, nemcsak egy nő, aki fontos lett számomra. Teljesen új értékrendet mutatott fel, amivel tudtam azonosulni. A véleményét nem mindig kértem ki, de ott volt mögöttem a legsötétebb hónapjaimban és a családom egy részét is megismerte. A legtöbben arról sem tudtak, hogy van egy öcsém, na meg, hogy emellé lett egy húgom..azt csak a szűk kör birtokolhatta. A kicsikről még kevesebbet beszéltem, mert a gyerekeknek nem kellett sejteniük sem, hogy mennyire zavaros családba születtek bele. Ha egyszer gyermekem lesz, akkor én is úgy fogom óvni őt, ahogyan Dorian teszi Hannah-val, vagy éppen a húgommal a másik két csemetéjével. A szülői szerepkörüket nem ítéltem meg, hiszen még nem tetszelegtem benne, kivéve, ha az öcsémet veszem alapul. Jason a kezem munkája alatt nőtt fel, és habár megtalálta a rossz utat, úgy látom, hogy szépen boldogul egyedül is, ha nem állok mögötte a nap minden percében. Az eltelt hónapokban szerepet cseréltünk, visszavonultam és Alaszkába költöztem. Menekültem a kötelességeim elől, de a végzet utolért, és azóta a kapcsolatunk is a fejlődés útjára tévedt. Beszélünk, néha megiszunk egy kávét, és lassan esedékes lenne egy közös ebéd is az unokahúgommal, mert iszonyúan hiányzik. A kötelesség és az érzések azonban most másfelé tereltek, és Maddie mellett van a helyem. Külső kényszerek nélkül mondtam igent Jared kérésére, hogy este felpakoljam magamat és átmenjek a lakására, ahol a szőkeség félig kiütve feküdt. A vizsgálati eredményei nem a legjobbak, de nem is vártam volna jobbat, már az is felér egy csodával, ha nem mászkál és ágál minden ellen. A szigorú kérelmek után adok neki egy kis engedményt és ihat a kólából, de ne vigyük túlzásba az egészségtelen dolgokat. A tojásrántottára magam éhezem, mert kopognak a szemeim, alig bírtam ki, hogy ne fusson össze a nyál a számban, amikor Jared is csatlakozik hozzánk a szőkeség átmeneti szobájába. A filmötlet egy időre eltereli a figyelmét, és kezdeti veszi az átrendezkedés. Fotelek kerülne be a szobába, hogy otthonosabban tudjon mindenki mozogni, de azt is tudom, ha esetleg Maddie elaludna, akkor biztosan lesz egy négyszemközti beszélgetésem a szobában tartózkodó férfival is. Nem vagyok otthon a filmek világában, ezért is hagyatkozom a többiek véleményére, mert nagyobb szerrel vetélkedőket, vagy dokumentumfilmeket lestem. Maddie egyet két oldalról fogjuk közre a fotelekkel, és hol én adom a kezébe a poharat, hol Jared löki közelebb a tálcát az étellel együtt.
- Nem látta sajnos. – mosolyodom el és az ölembe fektetem a sajátomat is. – Igazán kedves vagy, de kb. annyira vagyok analfabéta a filmekben, mint a drága unokatestvéred. – kortyolok bele a poharamba és éppen, hogy reagálok a repülő párnára, amit nem is nekem szántak.
- Ejha. – kapkodom a fejemet és kicsit jólesik, hogy másik szemszögből figyelhetem meg a szöszit.
- Naaa…imádom a Bosszúállókat, de sajna nem tudnék idézni belőle… - döntöm hátra a fejemet és egy pillanatra odahajolok, hogy az ujjaimmal megcirógassam Maddie kézfejét.
- Kiábrándítóak vagytok mind a ketten. Kezdjük is el. – nyom rá a ’play’ gombra Jared és feltűnik a képernyőn a film kezdetét jelző első kocka. A tányérom fele eddigre már üres és csak azt veszem észre, hogy valaki az ujjaimat nyalogatja, pontosabban hol az enyémet, hol Maddie-jét. Nem szólok rá Jesse-re, inkább hiányom támad a kutyáim végett.

Kevés alkalommal adatott meg, hogy egy ültömben végignézzek egy filmet, vagy szimplán élvezzem a gondolataim elűzését a fejemből. Alaszka pontosan az a helyszín volt, ahol megtehettem, de ott is jobban preferáltam a dolgos hétköznapokat, mintsem a házban üljek és odabentről csodáljam a havas tájat. A kutyák képzése nem egy emberes meló volt, napi szinten vezetni kellett táblázatban az étkeztetést, ki kivel nem jön ki, kinek lesz tüzelési időszaka, melyik fajta kajából kapjanak, hány kilométert futottak aznap. A mindennapjaimat ott képzeltem el, sőt ha a távoli jövőbe tekintettem, akkor az egyetlen földi helyszín volt, ahol letelepedtem volna. Nem szerettem a város nyüzsgő zaját, már kinőttem abból, hogy egy-egy műszak után beüljek a haverokkal meginni egy sört, vagy bevállaljak egy rizikósabb műtétet, ezzel is növelve a hírnevemet és a tapasztalataim számát. A negyvenhez közel már nem mozgatnak a karrierista álmok, ami Maddie-ben még buzog, bennem csillapodni látszik. Fontosabb értékek is akadnak az életben, mint a család, vagy önmagunk megtalálása. Kevés információval rendelkeztem a múltjáról, az anyjáról azt se tudtam, hogy életben van-e, vagy sem, az apját rühellte, és kerülte is, mint a pestist. Maradt az egyetlen rokona Jordan…na és melyik oldalágról az unokatestvére? Totálisan elveszítettem a fonalat, és kezdtem rádöbbenni, hogy mennyire miniatűr az az információmennyiség, amit megosztott velem. Lance esetét egyszer hozta szóba, nem faggattam, de látszólag mélyebben hordozta ezt a sebet, mintsem beavasson. Úgy éreztem, hogy sokkal többet osztottam meg a saját életemről, mint ő…és igaz is volt, mert Maddie segítőszándéka mögé bújva védte magát, nehogy kiderüljön bármi is a múltjáról, nehogy abból rossz következtetést vonjanak le az emberek. Jordant sem kérdeztem túl sokat, az igazat megvallva alig láttam, néha összefutottak…de egy ilyen helyzetben, mint a mostani…vajon miért nem tudnak a szülei arról, hogy a lányuk meg is halhat? Nekem akadtak testvéreim, akiknek elmesélhettem, még akkor is, ha éppen most nem volt minden fényes, de tudtam, hogy mindig megkereshetem az öcsémet és a húgomat is, ha úgy adódna. Mázlista voltam, hogy ráleltem Jasonre…el sem tudnám fogadni azt a tényt, hogy meghalt, és milyen jó, hogy magamra hallgattam akkoriban. Mindenki azt állította, hogy elveszett, és felesleges időt ölök bele abba, hogy megtaláljam az öcsémet. Hülyeség lenne éppen olyan embereknek megmagyaráznom, hogy mit jelent a család, akik számomra nem jelentenek semmit. Sokáig én is a munkába menekültem, aztán jöttek a kutyák, és megváltoztatták az egész életszemléletemet. Beértem azzal a minimális baráti kapcsolattal, melyek aktívan az életem részét képezték, és simán megelégedtem a mostani állapotokkal is, hogy a szőkeség mellett legyek. Soha nem fogom tudni meghálálni neki, amit értem tett azokban a hónapokban, amikor nem voltam önmagam. Közel engedtem, és habár szúrtam és megsértettem őt, mégis szinte az egyetlen személy volt, akiben megbíztam teljesen. Luxus értékek ezek, de éppen emiatt alakulnak ki szorosabb kapcsolatok, melyek akár egy életen át tarthatnak.
Túlságosan elkalandoznak a gondolataim a film nézése alatt. A gyomrom már tele van, és megindultak az emésztési folyamatok is, pontosan emiatt tört rám az álmosság is. Nem sokat aludtam az elmúlt napokban. A vicces jelenetek sem hoztak akkora áttörést, mint reméltem, mert akárhányszor a szőkeségre tekintettem, úgy láttam, hogy csak félig van jelen. A tálcákat egy helyre gyűjtöttük össze, és már azon voltam, hogy majdnem bealszok, amikor megérzem az érintését a kezemen. Odakapom a pillantásomat és a fáradtság jeleit kutatom rajta, de még szavakkal is alátámasztja, hogy kimerült.
- Semmi akadálya. – biztatom továbbra is a szám sarkába ragadt mosollyal, aztán felállok és elpakolok a közelből. Időközben Jordan is álmosodik, így megbököm a vállát. – A kisasszony megy pihenni, de ha utána van kedved, akkor megihatnánk egy whiskey-t. – ajánlom fel neki. – Az szuper lenne. – nyújtózik egyet és feltápászkodik az ülőalkalmatosságról, miközben megindul összeszedni a mosatlant. – Kint leszek a konyhában, neked meg jó alvást. – lép oda Maddie-hez, hogy egy homlokcsókot adjon neki és a kutyát is kiinvitálja. Gondolom le kellene vinni, amit meg is tesz a másik fél. Az első dolgom, hogy odalépek a kisasszonyhoz és óvatosan a dereka alá nyúlva támasztom ki őt. – Kapaszkodj meg a nyakamban, átviszlek az ágyba. – egyetlen másodperc alatt emelem fel és fektetem át a másik oldalra. A párnát eligazítom mögötte, és a takarót is rásimítom. A fotelt arrébb lököm a lábammal és az ágynak támasztott táskámból halászom elő az injekciós tűt. A bontatlan csomagot felszakítom és a másik fiolából betöltöm neki a fájdalomcsillapítót. – A válladba fogom adni. – figyelmeztetem és gyorsan be is szúrom, hogy ezzel párhuzamosan a vattapamacsot odanyomjam a helyére. – Kicsit tartsd ott. – kérlelem és elpakolom a szemetet, meg az éjjeliszekrényen maradt sztetoszkópomat is. Óvatosan leülök mellé, és a homlokából söpröm félre a szőke tincseket. – Ettől aludni fogsz, mint a bunda. – pillantok le a kékjeibe és kicsit hezitálva, de apró csókot hintek a szájára. – Aludj el, rendben. – döntöm oda a homlokomat az övéhez és egy szekundumra lehunyom a szemhéjamat, miközben a jobbom az arcélén pihen meg.

A hétköznapi élet mókuskereke sokszor ragadott magával, és néha nehezen ismertem fel, hogy mikor lett elegem az egyhangúságból. Teltek a hetek, akár a hónapok, vagy éppen az évek, mikor melyik időszakot éltem. Az öcsém felnevelése és keresése között a napok is soknak számítottak volna. Látni felnőni a legkisebb testvéredet egy áldás, és egyben a világ legnagyobb felelőssége is volt a szüleim halála után. Jason a mindenem volt akkoriban, és látva a családomnak tartott egyetlen személy bukását, egy kicsit én is elhasaltam. Saját kudarcomként éltem meg, hogy nem voltam mellette a nehéz időkben, és inkább a pénzkereseti forrást választottam a Föld másik felén. Soha nem voltam tőle annyi ideig távol, mint akkoriban, és meg is lett az eredménye. A legnagyobb félelmem öltött testet az eltűnése kapcsán. Nem szívódhatott fel, nem akartam elhinni, hogy baja esett, azt végképp nem, hogy önszántából hagyta el a családi fészket. Mia megígérte, hogy vigyázni fog rá. Nőben soha nem csalódtam akkorát, mint benne, és ez megalapozta a későbbi kapcsolataim bizalmi alapjait is. Nehezen nyíltam meg, mindig úgy éreztem, hogy nekem kell fognom a gyeplőt, mert a másik képtelen rá. A szokványos kapcsolati modellben hittem, ahol a férfi az oszlop, és a nő mellé építkezik. Soha nem ismertem fel a gyengébbik nem valódi erejét. A férfi lehetett oszlop, de biztos talapzat nélkül eldőlt volna. A szüleim kapcsolata és a múltbéli titkok feltárása segített abban, hogy jobban megértsem a saját működésemet is. Az apám megcsalta az anyámat, az mégis kitartott mellette a halála napjáig. Anya bátor volt, szeretett bennünket, és a legnagyobb erénnyel rendelkezett. Szentül hittem, hogy ekkora hibát nem lennék képes megbocsájtani egyetlen nőnek sem, nem volt senki, aki kiérdemelte volna, hogy Mia után hűséges legyek. Anya példája megmutatta, hogy esendőek, és ők is csak emberek. Az apám tévedéséből született meg később a húgom is, akit csak felnőtt fejjel ismerhettem meg. Norát nehezen fogadtam el, mindig is az okokat kerestem, és talán tudat alatt őt tettem meg a vétkesnek, amiért az apánk máshol kereste a boldogságot, közben meg tudom, hogy minket is szeretett. Milyen óriási erő van abban, ha felismered, hogy senki sem tökéletes, aztán idővel megbékélsz magaddal is. Nehezen jutottam el ide, számtalan rossz kapcsolatban kellett léteznem ahhoz, hogy tudjam mire is vágyom igazán. Közeledett a bűvös negyven, és már elegem volt a játszmákból, egy igazi társra vágytam, aki nem fél családot alapítani, valamit közösen elkezdeni, és meglátni, hogy mi fog történni az úton. El fogunk esni, de a hibáinkból tanulunk, és ha elég nyíltan kommunikálunk, megértően viseltetünk a másik irányába, és a legfontosabb…nem megváltoztatni, hanem elfogadni tudjuk az igazi énjét, akkor kár várni a felismeréssel. A szerelem nem fogja megkérdezni, hogy akarod-e, csak jön és elsodor. Maddie betegsége döbbentett rá, hogy mennyire nem vagyok tisztában az idő értékével. A múlandóság szomorú tényező, de mindenki felett ott lebeg. Már ismertük egy ideje egymást, és valahol mélyen éreztem, hogy más, mint a többi lány, akikért oda voltam. A szerelmem lassan bontakozott ki, de aztán teljes erővel csapott le, és már nem volt szándékomban a menekülés. Bátran ültem fel a gépre, mert színtisztán láttam magam előtt, hogy mit akarok. Meg fogom menteni, nincs helye a kételynek, még akkor sem, ha a közelében rám tör a félelem. A „mi van ha” kérdéseket igyekszem a háttérbe szorítani, és csakis a pozitív gondolatokra figyelni. A gyógyulás nehéz, de nem lehetetlen. A film alatt többször révedek el a gondolataimban, de minduntalan visszakanyarodok hozzá. Hárman nézzük a tv-t, de azt hiszem, hogy egyikünk sem fókuszál igazán. Végül a szőkeség gyengesége vet véget a szórakozásnak, így át is helyezem az ágyba. Elpakolunk, Jared kimegy a konyhába, tervem szerint nemsokára csatlakozom hozzá, de még előtte gondoskodom a szőkeségről. Maddie nagyon nincs jól, látom, hogy küzdeni akar, de az injekció beadása után feladja a harcot, és belátja, hogy a pihenés nem lesz ellenére. Leülök az ágy szélére, és közelebb hajolok hozzá. A homlokom az övének dől, és lágyan cirógatom az ajkaimmal őt. A tenyerét az enyémbe fűzi, és várakozik, de már laposakat pislog. Nem értem, hogy ki vagyok, de mintha felismerne valamit, de az álom elszólítja előlem. Még egy ideig fürkészem az arcvonásait, de aztán kihúzom óvatosan a kezemet, és betakarom a nyakáig. A táskámban rendet teszek, és felmérem, hogy mennyi fájdalomcsillapító maradt még nálam, de pár napot még ki tudunk húzni, hogy valamennyire megerősödjön. A műtétről egy ideig nem fogom faggatni. Halkan hagyom el a szobát, félig nyitva hagyom az ajtót Jesse véget, aki nem rest egyből a gazdája után menni, és leheveredni az ágyra. A kutya jelenléte jót tesz. Az ajtófélfának dőlve fűzöm keresztbe a karjaimat a mellkasom előtt, és zavarom meg a mosogatás közepette a másikat.
- Elaludt? – tekint fel rám, de nem hagyja abba, és egy újabb tányér kerül a csöpögtetőre.
- Igen, és most aludni fog egy darabig. A lényeg, hogy ne fájjon a feje, mert akkor rosszabb lesz. Ugye tudod, hogy a műtét elkerülhetetlen? – kissé látom rajta, hogy meginog a keze, és végül be is fejezi a tevékenységet, és elzárja a csapot is.
- Mennyi az esélye annak… - tudom, hogy mire céloz. – Ha rajtam múlik, akkor nem sok. Minden megeshet, de nem szabad arra gondolni, hogy…na. Mindent meg fogok tenni, hogy a legkisebb kényelmetlenséggel vészelje át az operációt, de már nem várhatunk sokat vele. Utána meg kell kezdeni a kemót, különben esély lesz arra is, hogy a rák továbbterjedjen. – avatom be az igazságba. – Értem. Gyere Jake….igyunk egyet. – nem kertelve emeli ki a felső szekrényből a whiskey-t, aztán előbb nekem, aztán magának tölt. A magasba emelve a poharát megvárja, hogy csatlakozzam hozzá. – Maddie-re. – nem is kérdés, hogy mire iszunk, ezután a csend lesz az osztályrészünk, meg a következő kör…

Jared az a személy volt, akivel az ember könnyedén teremtett kapcsolatot, legyen szó a megjelenéséről, vagy a stílusáról, a beszédtémáiról. Még, ha nem is tudtam volna róla, hogy rokoni kapcsolatban áll a szőkeséggel, akkor is jól kijöttem volna vele. A közös téma nem volt kérdés, mert sokat utazott, szerette a kutyákat, és az unokatestvérét is. Elsődlegesen nem mehettünk el a műtét ténye mellett, az első kört arra is húztuk le. A whiskey marta a torkomat, és égette a belsőmet, de kellő ébrenlétet adott ahhoz, hogy megint kibírjak néhány órát az éjszaka leple alatt. Jócskán besötétedett mire átértem a lakására, a filmet meg valamikor éjfél előtt fejeztük be, ezért előttünk állt a hajnal, hogy berúgjunk. Mostanság elmaradtam a pasis estéim, nem is tudom, hogy mikor röffentem össze utoljára a kedves Jamie-vel, vagy John-t is mikor láttam már utoljára. A családos orvosok egy külön kategóriába esett, de ha ilyen barátokat szedtél össze a munkahelyen, akkor nagy esély volt arra is, ha esetleg ott hagyod a közös fészket, akkor bizony sokkal kevesebb alkalommal fogjátok látni egymást. Alaszkáról mindketten tudtak, Jamie-vel tartottam a kapcsolatot telefonon, vagy éppen e-mailben, de John teljes mértékben kiesett a látókörömből. A napokban gondolkodtam el rajta, hogy majd fel fogom hívni, de mindenkinek megvoltak a maga bajai, ahogyan nekem is. Az öcsém nem jöhetett szóba az ivás terén, mert nagy gyakorolta a szülői feladatait, én meg nem akartam a rossz testvér lenni, aki a másik példát mutatja neki. Ideje volt, hogy felelősséget vállaljon a tettei után…bár, ha eszembe jut szegény Olive esete, akkor ránk férne egy csúnya bebaszás vele is, de még váratott magára a történet. A kórházban futottam vele össze, nem akartam a bimbódzó viszonyunkat elrontani, ha keresni fogom, biztos reagál majd. Terveztem, hogy a napokban meg fogom látogatni, de oda még nem értem el, hogy meg is valósítsam a fejemben lévő ötleteket. Az elsődleges az volt, hogy Maddie terheit enyhítsem, és felkészítsem lelkiekben a műtétre, bár az a lélekemelő beszéd nekem se ártott volna. Majd beállok a tükör elé és elmondom…nem is rossz elgondolás. Felpattanok a székről és a fürdőbe megyek, amit persze Jared megjelenése követ.
- Mi a fene ütött beléd? – kérdez rá, de csak leintem, nehogy felkeltse a szöszit, és én is végre mondhassak valamit.
- Meg tudom műteni, mert kibaszott jó idegorvos vagyok. Te tudtad, hogy erre csak hárman képesek rajtam kívül? Ez levetítve… - fejben kezdek számolni, de az ujjaimmal követem nyomon, holott alig bírom tartani a poharamat is. – Hét milliárd ember esetén is nagyon alacsony arány. A sikeressége rajtam múlik…szóval el kell hinnem, hogy fasza gyerek vagyok. – kihúzom magam a tükör előtt és feszítve megvárom, hogy Jared is mögém lépjen.
- Kurva jó vagyok… - helyeselek a tükörképemnek, és megkapom az áldást is egy hátba veregetéssel.
- Az vagy, de ebben kételkedtél eddig? Megjártad az orosz régiót…sőt beszéled a nyelvet is, szánt húzol és agyakban turkálsz. Szerintem ez elég menő? Maddie-nek te vagy a főnyeremény. – kacsint rám, aztán egy cuppós puszit nyom az arcomra. Azt hiszem nem igazán realizáljuk a helyzetet, mert egymásra támaszkodva megyünk vissza. A nappaliban immár az üveg kézről kézre jár, és a régi szép időkről csevegünk. A kutyáimról órákat tudnék zengeni, de nemcsak én...hanem Jared is. Valamikor négy körül megváltjuk a világot, és kitalálunk egy céget, ahol csak husky-k lehetnek az eladók, aztán éneklős kutyavideókat lesünk, és a kanapén alszunk el, de jobb lenne, ha képszakadással kezdődne a nap. A nyálam és a taknyom is egybe folyik, ahogyan belefúrom az arcomat a párnába és a lábamat felhúzom a mellkasomhoz. A közelben valaki horkol, és most már egyre hangosabban, ami bassza a fülemet. A párnát a fejemre húzom, de ez sem ment ki a csávából, ezért fújtatva ülök fel. Némileg még szédülök és kettőt is látok a helyiségből, mire összeáll a kép. A rendetlenség nem kifejezés ahhoz az állapothoz képest, de igyekeztünk rendet is tenni…erre utal a szőnyegen heverő fertőtlenítő meg a mosogató szivacs. Ásítva egyet túrok bele a hajamba és nyújtózom ültömben. Jared már nem fog aludni hagyni, és ha elfogadható kinézetet akarok, akkor lezuhanyzom. A kérdés már csak az, hogy miképpen jutok el a fürdőbe, és mennyi ideig tart, hogy ne érezzem a saját szagomat. A felkeléssel meggyűlik a bajom, így négykézláb mászok el a folyosóig, és ott kapaszkodom meg az ajtóban, hogy fel tudjak állni. A lépésekkel a bizonytalanságom is visszatér, de meglelem a szent helyet. A fürdőbe benyitva nem figyelek előbb semmire, csak odalépek a tükörhöz és letörlöm róla a párát. A szemem alatti karikák, a szanaszét álló haj…na és az a vörös csík az arcomon…megcsípett valami? Még jó, hogy nem a nyakamon van, mert a végén azt hinném, hogy valaki kiszívta. Nem hiszem el…hogy..és ekkor tűnik fel, hogy csorog a víz a zuhanykabinban. Az előbbi társamat bent hagytam, a kutyák maguktól nem szoktak…akkor ki lehet a víz alatt? Némileg várnom kell, hogy jöjjön a felismerés, de nem késik sokat. A kilépő szőkeség teljes meztelenségében választ ad erre.
- Öhm…jó reggelt. – nyögöm ki és végigmérem őt. Pofátlanság vagy sem, de férfi vagyok…még részeg…és egy ideje nem szexeltem, csak a kezemmel.

A másnaposságra nincs tuti recept, ami megmentene a fejfájástól, vagy a gyomorrontástól, de azt hiszem orvosként pár tippet tudnék adni arra nézve, hogy miképpen pihent ki a kellemesnek nem mondható állapotot. Az első talán az, hogy tarts mértéket, mert ha nem így teszel, akkor könnyedén a gödör mélyére nézhetsz. A második, hogy ne keverd az isteni alapanyagokat, mert elrontod az élvezeti faktorát, nem utolsó sorban pedig képszakadást okozol az agyadnak. Hazudnak azok az emberek, akik még nem érezték az alkohol jótékony hatását. Hirtelen megszűnnek az akadályok, semmi nem szabhat gátat annak, hogy jól érezd magadat, és limit nélkül vállalj be mindent (is). A fesztelen pillanatoknak is megvan az ára, de néha megéri úgy tenni, mintha nem létezne a holnap. Borzasztóan idegesítő, ha nem tudjuk megélni a jelent, és állandóan aggódunk a bizonyos jövő miatt, ami még be sem következett. Napok óta ebben az örvényben élek, és nem szívesen elevenítem fel, hogy eközben mennyi aranyló párlatot küldtem le a torkomon keresztül a gyomromba. A józanság ijesztő folyamat, mindig ébernek lenni, meg felelősségteljes felnőttnek…abban mi a móka? Ha csak azt néztem volna az összképben, hogy Maddie beteg, és nincs kiút…már régen meg is szervezhettem volna a temetését. Igen…sajnos ez az, amivel a legjobban tudunk azonosulni földi halandók. Az önsajnálat, a képtelen elmeállapot, ahol könnyű kimondani azt, hogy valami nem megy, mintsem felemelni a kis hátsónkat, hogy tegyünk ellene. Megértettem a betegeim álláspontját is, hiszen nehéz „a jó oldalt” látni, ha a negatív kerekedik felül. Maddie sajnáltató magatartása beleillett a nagy egészbe, csak én nem engedhettem meg, hogy a társa legyek abban, hogy naphosszat fetrengünk és várjuk az elkerülhetetlen halált. Százszor lettem volna részeg, mint reményvesztett, de Jared is ezen a véleményen volt…mert egymás társai lettünk a szomorú valóságban. A szobában, és minden együtt töltött percben azt az oldalamat mutattam a szőkeségnek, amiből erőt meríthetett, de én is merültem, és a végét jártam a nagy optimista Jake-nek. A lelkemnek szüksége volt egy kis benzinre, hogy újra működőképes legyen, és ne rezeljen be az előtte álló napoktól. Legszívesebben világgá szaladtam volna, de annyiszor menekültem már el, hogy most nem tehettem meg. Az ivászat segített átmenetileg felengedni, és megint megmutatni az élet szórakoztató részét. Szerettem önfeledten nevetni, és a semmiségeken merengeni. A pasis estek ugyanúgy kellettek, mint a testvéreimmel töltött idő, és ha ezt most nem kaphattam meg a barátaimtól, akkor a bajban szerepet vállaló férfival ittam. Jareden is látszott, hogy megviselték a körülmények, nem számított rá, hogy Maddie ennyire maga alá kerül, és semmi nem tudja visszahozni. Megértettem a félelmét, és őszintén ki is öntötte nekem a szívét, hogy nem tudja, hogy mit csinálna, ha esetleg nem élné túl a műtétet. Néha ki kellett mondani azokat is, amiktől rettegtünk. Én is beleálltam a beszélgetésbe, és bevallottam, hogyan is érzek az unokatestvére iránt, mire csak egy vállrándítást kaptam cserébe…mondván, hogy jó sógorjelölt válik belőlem, ha később arra adnám a fejemet, hogy feleségül veszem a szőkeséget. Ki sem lett mondva, hogy együtt vagyunk, de a környezetünk már egy párnak könyvelt el bennünket, és mégsem zavart, hogy ezt gondolják rólunk. A feltételezések persze megmaradtak, de kár lett volna tagadni, hogy több van közöttünk, mint egy szimpla barátság. Nem repültem volna át a fél országot, hogy megoperáljak valakit, aki nem fontos nekem. A tények magukért beszéltek, én pedig vállaltam, hogy megmentem őt. Éljenek az érzelgős hajnalok, meg a tv-ben megszólaló vetélkedők. A zeneválasztásokra nem nagyon emlékszem, csak az dereng, hogy kidőltünk a nappaliban. A beütő fejfájás és a torkomat maró hányinger nem éppen a legjobb ébresztés. A nagyfiúk ne csak éjszaka legyenek legények, hanem nappal is. Nem is tudnám megmondani, hogy hány alkalommal hallottam az anyám szájából, amikor reggel estem haza, és nem voltam hajlandó iskolába menni, mondván minek tanulni. Az tuti már egy másik élet volt, és nem az enyém. Az első mozdulatok felérnek egy kisebb agyérgörcssel, mert lábra sem tudok állni, annyira szédülök. Az előre is bizonytalan, nemcsak az irány, de végül eldöntöm, hogy ki kell mennem a mosdóba, több folyó indokból is. Bűzlök, így nem szeretnék bemenni Maddie szobájába, ha nem muszáj. A kilincset lenyomva jutok be a fürdőbe, és vánszorgok el a mosdóig. A víztől valami csodát várok, hátha megébredek, de a szédülésem csak erősödik, ezért meg kell támaszkodnom a szélében. Eltelik egy kis idő, mire ráeszmélek, hogy nem vagyok egyedül, és a szőkeség teljes meztelenségében terem előttem a semmiből. Mások nagy vágya…és a testem reagál is a látványra…kár, hogy a szex most nem fog menni. Az előbb még azt hittem, hogy az igazak álmát alussza.
- Neked ágyban lenne a helyed. – jegyzem meg, hiszen az orvos sosem szunnyad, de nehéz levenni róla a tekintetemet. Vonz a karcsú derék, a mellei közé iramodó cseppek tánca. Maddie közelebb lép, és az arcomra simítja a tenyerét. Játszadozik velem, kezdem úgy érezni, hogy nem is nálam van az irányító kártya.
- Igazán nincs mit. – dadogom, és ásítok egyet, de amint a kezét összefűzi az enyémmel, csak okosan figyelem őt, hogy mire készül. A kabin felé kezdünk araszolni és be is tessékel, de még mindig nem esik le a tantusz….aztán jön a hideg víz. Megrázkódom és úgy istenesen fel is szisszenek. Nem tudom honnan van ereje, de most sokkal egészségesebbnek hat, mint tegnap este. A hajamba túrom a kezemet és a tarkómon pihentetem meg, de belém mar és egy csókra ránt magához. Nem ellenkezem, megízlelem az ajkait, aztán elmosolyodom.
- Mi ez…valami ajánlat és hála féle egyben? – meredek rá, és ha már le akar vetkőztetni, rajtam ne múljon a folytatás. Simán felemelem a kezemet és kibújok a pólóból, aztán letolom a csípőmről a nadrágot az alsóval együtt és kidobálom a vizes ruhaneműket.
- Úgy érzem fáj a hátam. – állok neki úgy, hogy onnan lásson. – Igazán megmoshatnád, ha nem gond. – az arcomat a vízsugár felé irányítom és némi köpködés által, de felfrissítem a felsőtestemet is, és megnyúzom az arcomat…