New York is made up of millions
of different people,

and they all come here looking for something that would unknowingly change their whole life

★ üdvözlünk new yorkban
• városhatár átlépése •
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés:
★ csicseregj csak kedvedre
• szavak sokasága •

★ éppen jelenlévõ lakosaink
• Ismerõs idegenek •
Jelenleg 22 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 21 vendég :: 2 Bots
A legtöbb felhasználó (159 fő) Pént. Ápr. 26 2024, 20:14-kor volt itt.
★ frissen íródott történetek
• legújabb bejegyzések •
Eilis V. Blanchet
tollából
Tegnap 23:39-kor
Jennifer Adler
tollából
Tegnap 23:21-kor
Alden Lindvall
tollából
Tegnap 23:10-kor
Caspian E. Lincoln
tollából
Tegnap 23:08-kor
Dok Min-Joon
tollából
Tegnap 23:01-kor
Georgia Westfield
tollából
Tegnap 23:00-kor
Loretta Maëlys Giroud
tollából
Tegnap 22:51-kor
Kimberly A. Thibodeaux
tollából
Tegnap 22:32-kor
Loretta Maëlys Giroud
tollából
Tegnap 22:20-kor
★ csoportjaink képviselõi
• népszámlálás •
Csoport neve
Bûnüldözés
11
23
Diákok
44
29
Egészségügy
26
14
Hivatal
7
11
Média
43
30
Munkások
30
22
Oktatás
11
7
Törvényszegõk
12
34
Üzlet
24
22
Összesen
208
192

Need you now • Jake&Maddie
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next
TémanyitásNeed you now • Jake&Maddie
Need you now • Jake&Maddie EmptyKedd Júl. 20 2021, 17:56



Tele van az életünk olyan pillanatokkal, amikre nem tudunk konkrét magyarázatot adni, bármennyire is szeretnénk. Akad egy végleges döntésünk, de még ha meg is állapodunk annál a verziónál, a lehetőségek továbbra is ott sorakoznak majd, hogy elbizonytalanítsanak.
Amikor úgy döntöttem nem foglalkozom a fejemben zajló kellemetlenségekkel és semmiségnek titulálva félrelöktem őket, egy olyan elhatározás volt a részemről, aminek a tagadás volt a legfőbb mozgatórugója. Elviseltem a fejfájást, a rosszulléteket, a percekig tartó szédülést csakhogy kizárjam a valóságot és a munkába temetkezzek. Abba az elfoglaltságba, amit ismertem és ami mindig is olyan mentőkötelet nyújtott az életem során, amibe bizalommal kapaszkodhattam bele. Egészen idáig. Mert amíg a makacsságom nem akart szembenézni azzal, ami körülöttem zajlik, addig a józan eszem már rég összeillesztette a világom kirakósának szanaszét hullott darabkáit és én nem akartam elfogadni a teljes képet. Újra szét akartam szedni, rombolni, hogy hátha az újabb próbálkozás után más végeredményt kapok.
Ekkor jött Alaszka és Jake - egy újabb döntés a részemről.
Az önszabotálás művészete mindig is színpompával díszítette életem palettáját, de miután az egyik problémát félresöpörtem, akkor azt az űrt kitöltötte egy másik. Tele megbánással, bűntudattal és az önértékelésem lehúzásának megannyi formájával. Hiányzott Jake. A barátságunk, a bekategorizálatlan kapcsolatunk és azok a pillanatok, amik csakis mi voltunk. Az órákba nyúló beszélgetéseink, a filmnézős napjaink amikor próbáltunk felzárkózni azokkal a klasszikusokkal, amik mindkettőnk életéből kimaradtak, miközben előre lebeszélt gyorskajákkal pakoltuk körbe magunkat és csak élveztük, hogy lassan elcsendesednek körülöttünk a hétköznapjaink nyüzsgései. A fejem attól a ponttól kezdve már nem csak a figyelmen kívül hagyott betegségemtől lüktetett, hanem az ő hiányától is. Olyan volt, mint egy megakadt lemez, ami ugyanazt az egy sort játszotta megállíthatatlanul: Jake, Jake, Jake. És ezzel a kettőssel már nehezebben birkóztam meg.
A valósággal azonban az a helyzet, hogyha nem figyelsz, a hátad mögé oson és kegyetlenül támad.
Jake ott volt és a kirakós egy újabb darabkája került a helyére. A hiányától keletkezett űr kevésbé sajgott, a fejem meg annál inkább. Vele vagy nélküle, de a válaszok helyett inkább még több kérdéssel lettem gazdagabb. Van egy olyan naiv részünk, ami sokszor nevetségessé tesz minket és én is ezzel kötöttem alkut, amikor beleringattam magamat annak édes tudatlanságába, hogy az utazással otthon hagyhatom a rosszulléteimet is. Csavar a történetben? Ő nekik úgy tűnik jobban hiányoztam, mint ők nekem.
Nem akartam pont Ő előtte a rosszulléttel küzdeni vagy úgy általánosságban ennyire nyilvánvalóan szenvedni. Néha azt kívántam bár megnyílna alattam a föld, amiért a nyugalom helyett csak újabb bajt hoztam a nyakára és már nem tudtam tovább félrelökni a velem zajló eseményeket. A kórház nyugtalanított. A vizsgálatok szintén, de ami végleg a padlóra küldött az az a pillanat volt, amikor a betegségem nevet kapott, a valóság meg jókat röhögött a markába ezzel is jelezve, hogy őt nem lehet ennyire könnyen figyelmen kívül hagyni.
Ennek viszont már egy jó pár napja, azóta pedig egy részem még mindig visszavágyik a tudatlanság mámorító időszakába, miközben idehaza a műtét ígérete ott lebegett a fejem felett, én pedig újabb trükkökhöz folyamodtam hogyan söpörhetném újra a szőnyeg alá a problémáimat.
Jake is hazajött, de milyen áron? Maga mögött hagyta az életét, a nyugalmat amit megérdemelt, a barátnőjét. És pontosan miért is? Hogy megoldjon egy problémát, amiről tudnia sem kellett volna? De ez voltam én mindig is; egy megoldásra váró probléma, ami előbb húz magával a mélybe, mielőtt észhez térnél. Egy káosz, ami elsodor, ahogyan azt Vele is tettem. Nem akartam teherként a nyakán maradni és azt sem, hogy a találkozásaink hangulatát csak az aggodalom és a veszteség lehetősége mérgezze meg. Szó se róla, örültem neki hogy itt van, de ha lehetőségem lenne visszaforgatni az idő kerekét, akkor megtettem volna, hogy a viszontlátás akkor történjen meg, amikor túl leszek ezen az egészen vagy jobb esetben ha egyáltalán túlélem.
Borzalmas voltam abban, hogy kifogásokat gyártsak, mostanában mégis többször jó ötletnek találtam ennek kipróbálását. Nem tudtam a kórház közelébe menni és ha mégis, azon voltam, hogy minél gyorsabban kikerüljek onnan. Ám ezek a pillanatok sem az én érdekemben történtek meg. Képtelenségnek tartottam, hogy Jake szemei elé kerüljek vagy hogy egyáltalán szembenézzek a vizsgálatokkal, ezáltal pedig az elkerülhetetlennel. Megfutamodtam a valóság elől, hogy cserébe kialakítsak magam köré egy olyan rutint, ami egyes napokon még nehezebbé tett mindent. A munka és a magánéletem közötti ingázás életemben először kimerítővé vált és egy olyan végeláthatatlan folyamatba találtam magamat, ahol az információtöbblet megmérgezett és nem javított az aktuális problémámon.
Napok teltek el így, az agyam meg úgy zsongott az elolvasott cikkek sokaságától és úgy éreztem összeomlok a súlyuk alatt. Már nem bírtam egyedül szembenézni ezzel és egy idő után rá kellett jönnöm, hogy az a mókuskerék amibe ragadtam, csak ront az állapotomon. Ahhoz, akit a leginkább szerettem volna most látni, hogy egy kicsit is úgy érezzem, újra képes vagyok levegőhöz jutni, Ő hozzá nem mehettem. Ekkor jött a képbe Jared. Minden kétségbeesésem, félelmem és ki nem mondott gondolatom ott az ő nappalijában érte el a tetőpontot. Most először egyetlen jegyzetem vagy betáblázott életemnek rendszeressége sem segíthetett rajtam. Ez a valami erősebb volt és képes volt felülkerekedni rajtam. Én pedig belefáradtam abba, hogy tovább meneküljek előle..

Maddie tenyerének ütemes és egymás után többször is megismétlődő mozdulatsora visszhangként verődik vissza a lépcsőház falairól, ahogyan sorban érnek célt türelmetlenül Jared ajtaján. Annyi kétségbeesés és félelem szorul bele ebbe a pár nem túl szokatlan mozdulatba, amit emberileg lehetséges belesűríteni anélkül, hogy a szavak egyértelművé formálódva törjenek felszinre Maddie ajkai közül. Magában számolva követi a másodperceket, olykor behunyt szemekkel be-és kilélegezve az oxigént. Egy, kettő, három, négy..belélegez. Öt, hat, hét, nyolc..kifúj.

- Maddie? - Jared fáradtságtól nyúzott arcán hirtelen uralkodik el a kiváncsiság és szélesebbre tárja az ajtaját, amibe eddig támaszért kapaszkodott. - Jól vagy?

Jól.

Maddie számára ez az érzés napok..hetek óta idegennek hatott. Olyan volt, mint azok a szavak, amelyeket minél többször ismétel meg az ember egymás után, annál távolabb kerül a jelentéstől. Elhalványul a tudatban, ismeretlenné válik. Annyiszor mondta ki az elmúlt időszakban és akart hinni benne, hogy egy idő után sejtelme sem volt milyen érzés lelkileg és fizikálisan jónak lenni. Lélegzett, tudatánál volt és életben. De hogy mindezt összefoglalva jól lenne? Abban erősen kételkedett.

- Társaságod van? - tudatosan kerüli ki a Jared által feltett kérdést és kezdi kényelmetlenül érinteni az ajtó előtt várakozás. Hiba volt eljönnie még ha lakásának ajtaját elhagyva úgy is érezte, hogy megfullad, ha nem adhatja ki magából a gondolatait. Ha nem öntheti ki a szívét olyannak, akiben bízik. És ki volt jobb erre, mint az egyetlen létező családtagja, aki soha nem hagyta őt hátra? Maddie lehetett akármilyen szeszélyes vagy elviselhetetlen, Jared nem menekült el. - Nem akartalak zavarni, szóval jobb is ha megyek. - szavai közben fordul is egyet szándékait megerősítően, de Jared kezei visszafogják.

- Gondolod ha lenne itt valaki, ajtót nyitottam volna?

Maddie a fejét ingatja és átadva az irányítást a férfinek hagyja magát az ismerős lakásba vezetni. Egy..kettő..három..négy...

- Kérsz valamit? - Jared hangja zökkenti vissza a valóságba, de csak újra szótlan fejingatással válaszol. Ez pedig folytatásra ösztönzi a férfit. - Min zakatolsz, Maddie? És mik azok a mappák?

Szinte el is felejtette, hogy végig magához ölelve tartotta őket. A bizonyítékokat, amikbe minél mélyebben merült bele, annál zavarosabbá váltak és beleragadt általuk a gondolatai gyors örvényébe. És nem várta el, hogy Jared válaszokat adjon a kérdéseire, csak azt akarta, hogy meghallgassák őt. Azt, hogy ne csak a saját gondolatai társaságában döntse el, hogy az amit eddig tett, mind hibás volt. Hogy tönkretett megannyi emberi életet és még sejtelme sem volt róla.

- Volt már veled olyan, hogy logikusan tudtad egy döntésről, hogy az a helyes mégsem voltál képes rászánni magadat?

Jared elgondolkozóan hümmög egyet karjait összefűzve a mellkasa előtt, de nem váratja társaságát sokáig a válaszadással. - Attól függ mennyire volt az hatással az életemre.

- És mi van, ha ez az életeden múló döntés megváltoztatott volna mindent és esélyesen nem a jó irányba? - Maddie mostanában sokat gondolkozott a lehetőségein és az esélyein egyaránt. Órákat magába foglalóan cikkeket bújt, információt gyűjtött és hol nyugodtabban tért aznap este nyugovóra, hol pedig csak forgolódott az ágyában és félt a jövőtől. Maddie úgy érezte már jól ismeri azt, akivel egy testben él és annak a lehetősége, hogy mindez csak egy hiba eredménye ami úgy döntött, hogy az agyában lel otthonra, a lehető legrosszabb módon rémisztette meg őt. Az ezt követő gondolatok pedig csak még mélyebbre lökték abba az érzelmi spirálba melyek időnként nyugtalanná tették őt.

- A rosszból még ki lehet hozni valami jobbat, de a másik verzió elég véglegesnek tűnik nekem. - Jared a konyhába sétál át és két bögrét megtölt kávéval. Az egyiket rutinszerűen ízesíti, a másikat viszont mindenféle plusz nélkül hagyja. - A műtétről van szó igaz? Ami miatt Lestert is kerülöd.

Maddie nem akar belemenni abba a gyerekes viselkedésbe amit önmagával űz, de muszáj ha ez az egyetlen, amibe olyan görcsösen kapaszkodik és ami ahhoz köti őt, amit ismer. Mégsem tudja hangosan kimondani tetteinek nyilvánvalóságát.

- Jared, mi van ha az amit eddig tettem csak egy hazugság volt? Hogyha az egész karrierem egy tumoron alapult?

- Maddie, ez nevetséges.. - hitetlenkedését kifejezve iszik bele Jared a kávéjába és mintegy mellékes tevékenységként a szemöldökeit is összeráncolja közben.

- Nem, hallgass végig. - az eddig kézben szorongatott mappák kinyitásra kerülnek és a dohányzóasztalon landolnak miután Maddie megkerüli a kanapét hogy jobban odaférhessen hozzájuk. - Olvastam olyan esetekről, ahol a tumor befolyásolta a páciens egész személyiségét. Azt, amit tett.. a munkájában, a magánéletében, mindent.

- Mégis hány ilyet olvastál el? - Jared óvatosan hajol a jegyzetek fölé, habár egy szót sem ért belőlük.

- Számít ez? A lényeg, hogy feketén-fehéren le van írva a létezése és nem olyan, ami kizárt, hogy mással ne történjen meg. Mi van akkor ha ez a valami kikerül és többé már nem végezhetem a munkámat?

- Mads.. - szól közbe Jared kedvesen és részben nyugtatóan.

- Mert lehet, hogy ez az egész amit csináltam nem is én vagyok.. voltam. Az emberek akiken segítettem lehet valójában csak még jobban ártottam nekik? - kérdez rá Maddie a könnyeivel küszködve, miközben a nyugtalanság elemi erővel uralkodik el a sejtjeiben. - Tönkretehettem őket miközben ők bíztak bennem, én pedig közben nem voltam önmagam.

- Maddie, ezt te is tudod, hogy őrültség. - Jared a fejét ingatja, miközben Maddie úgy fordul, hogy felvehesse vele a szemkontaktust.

- Tudom? - csattan fel, de végül vesz egy mély levegőt. - Mitől vagy ilyen biztos ebben?

- Mert ismerlek, Maddie. Beszámoltál minden vizsgádról, minden egyes sikerről és kudarcról, amit átéltél, mire eljutottál idáig. És bármi is zajlik most, tudom Mads, hogy baromira félelmetes, de semmi köze ahhoz a nőhöz, aki keményen tanult és küzdött, hogy bizonyítson magának. Ezt nem veheti el tőled.

Jared ugyan elhallgat, de Maddie gondolatai annál hangosabbak. - Nem akarok tovább menekülni. Kimerültem. A gondolkozástól, a hadakozástól, attól hogy olyantól tartok, amit nem befolyásolhatok vagy tervezhetek meg előre. Fáradt vagyok, Jared. Nagyon fáradt és őrülten szükségem van arra, hogy valami mást is érezzek a teljes reménytelenségnél.

Maddie szinte kívülállóként éli meg Jared szorosra font ölelését, mégis belekapaszkodik a pillanatba.

- Maradj itt ma, Mads. Aludnod kell egy olyan helyen, ahol nem vagy tele jegyzetekkel és lehetséges rémképekkel.

- De Jesse.. - dünnyögi Maddie, a mondat befejezésére azonban nincs szüksége.

- Elhozom őt és váltóruhát is a lakásodról. Te csak feküdj le és engedd, hogy főnökösködjek egy kicsit. A többit pedig utána kitaláljuk valahogy. Túl leszünk rajta ahogyan mindig is.

- Megígéred? - a szokásukat követve tartja ki Maddie a kisujját, amibe Jared gondolkozás nélkül kapaszkodik bele a sajátjával.

- Ami csak tőlem kitelik, mindent megteszek majd. - mosolyodik el Jared és ha Maddie tudja is, hogy ennek az ígéretnek annyi végkimenetele lehet, de a tudat, hogy talán a másnap enyhülést hozhat majd bőven elégnek érződött most..


*Jared.*
Hello, Jake. Jared vagyok. Nem akarom megtelíteni a hangpostádat, szóval rövid leszek. Maddieről lenne szó. Megígértem, ha felkeres, jelzek feléd és két nappal ezelőtt megtette. Nincs jó passzban és az ágyat is alig akarja elhagyni. Aggódom és fogalmam sincsen mit csináljak, de ha engem kérdezel, úgy tűnik alábbhagyott a makacssága. Nem tudom milyen kapcsolatban álltok most egymással, de talán jót tenne neki, ha beugranál és láthatna téged. Ha persze nem megy, az is teljesen érthető. Akkor máshoz folyamodunk. Azért köszi előre is. J'..

jakemaddie








mind álarcot viselünk
Madelaine Lester-Riggs
Egészségügy
ranggal rendelkezem
★ :
Need you now • Jake&Maddie 935a042cf4e74c87af9651e1f5dd8a7754a297eb
Need you now • Jake&Maddie 8073195a7d983132782e31e7c05867b432221347
★ kor ★ :
34
★ elõtörténet ★ :
If chaos is a work of art
then my heart is a masterpiece
★ családi állapot ★ :
Need you now • Jake&Maddie 6c31ba6d7c2e4781f116a390d655c2b37c0e4f45
I never minded being on my own
Then something broke in me
and I wanted to go home
To be where you are ♡
★ lakhely ★ :
Manhattan
★ :
Need you now • Jake&Maddie 1fd0a01867cef9ebef2d5b13cdb1f62cd6aaed3d
★ idézet ★ :
• Hello, I am Madelaine, your personal healthcare companion. On a scale of one to ten, how would you rate your pain? •
★ foglalkozás ★ :
pszichológus
★ play by ★ :
✿ margot elise robbie ✿
★ hozzászólások száma ★ :
396
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next
TémanyitásRe: Need you now • Jake&Maddie
Need you now • Jake&Maddie EmptySzomb. Júl. 24 2021, 14:20


jake & maddie


“ Just give me a reason, just a little bit's enough
Just a second we're not broken just bent, and we can learn to love again
It's in the stars, it's been written in the scars on our hearts
We're not broken just bent, and we can learn to love again.”


Mi is az otthon fogalma? Nehéz lenne megragadni, vagy kiemelni a fontosságát, megrághatjuk, és aztán kiköphetjük a verbális részét, de a mögöttes tartalom akkor is más és más lesz mindenki számára. Kisgyermekként egyértelműen az Angyalok városában éreztem jól magam. Abban a környezetben nőttem fel, ahol a lányok bikiniben és forró naciban járnak a tengerparton, ahol az emberek mosolyognak, és folyton álmodoznak. Los Angeles a lehetőségek városa, a szüleim végett a tinédzserkorom is ebben a szellemben épült fel. Nem ismertem lehetetlent, nem érdekeltek a szabályok, azért voltak, hogy megszegjem őket. Az apám ügyvédként működött, a háttérszelével bármit megkaphattam és megengedhettem magamnak, aztán felborult minden, amikor autóbalesetet szenvedtek. A biztonságérzetem egyik pillanatról a másikra hullott szét, és ha ez még nem lett volna elég, akkor a nyakamon maradt egy testvér is. Jason szeleburdi és ragaszkodó jellem, a humorával üti el a helyzet komolyságát, soha nem láttam igazán aggódni. Erőt merítettem abból, hogy mellettem van, és ha még sírt is, akkor is tudtam, hogy a legnagyobb ajándék, hogy nem maradtam végleg egyedül. Piszok nehéz időszak következett az életemben, és a megoldások után kutatva meg is lett a kemény munkám gyümölcse. Orvosi diploma, katonai pálya állt előttem, mint egy fényes jövő záloga, egy nővel a karoldalamon, akinek a szívemet is odaadtam volna. Mia a tökéletességet jelentette nekem, nála szebb lányt akkoriban nem ismertem, és szerencsés flótásnak éreztem magam, hogy éppen mellettem tette le a voksát. Az eljegyzésünket rövid búcsú követte, mert elvállaltam egy munkát Oroszországban. Új szelek fújtak és egy másik dimenzióban találtam magamat.
Még most is remegek, ahogyan az emlékbetörések megkísértenek. A kezemben lévő pohár néhány hónapja még whiskey-t rejtett volna, de a jelenben csak a józanság az, ami összetartott. Hátradőlök a kanapén és a New York-i panorámát fürkészem. Megfizethetetlen a kilátás ebből a magasságból, nem véletlen, hogy ezt a szállodát választottam az alaszkai tartózkodásom után. Minden alkalommal, ha egy új városban kötöttem ki, akkor arra törekedtem, hogy egy olyan szeletét birtokoljam az adott környezetnek, ami másnak nincs meg. A gondolataim egy láncon függnek, és mégsem érnek össze, akár a kis gyöngyök a fűzéren. Különálló történetek játszódnak le a fejemben és az életemet teszem mérlegre. Ez valami válaszút, érzem belül, hogy nem folytathatom a két éve megkezdett menekülésemet, mert odavész a lényeg. Az okosok mindig azt mondták, hogy a földön töltött időnk egyfajta utazás, és nekünk az a feladatunk, hogy megtaláljuk az értelmét, a hibáinkból tanuljunk, és ez által fejlődjünk. Rám ragadt az önfejlesztéses maszlag, vagy csak túl sok időt töltöttem egyedül ahhoz, hogy végre megvilágosodjak. A kérdés roppant kényes volt, de számtalan oldalról kaptam meg, hogy figyelmen kívül hagyjam a válaszadást, de először nekem kellett eldöntenem, hogy mennyire volt ez az én döntésem, mintsem a körülmények alakították volna. Az öcsém által feszegetett miértek…mit keresel New Yorkban? Hülye lettem volna azt mondani, hogy nem tudom. Okkal érkeztem vissza a Nagy Almába, csak még nem mertem magamnak se bevallani, hogy ki az, aki erre a döntésre késztetett. Maddie-nek egyértelműen nem kellett volna utánam jönnie, rosszul tette, hogy felkeresett Anchorage-ben, de mégis…ha ez nem történik meg, akkor sosem jövünk rá, hogy agydaganata van. Miért kell megküzdenem ezzel a teherrel? Jamie esete jut az eszembe, és még jobban azt érzem, hogy kifutok a lehetőségekből. Meg kellett mentenem az életét, rajtam állt a világ szeme, hogy a legjobb barátomat megműtsem, és most ismételten egy hasonló helyzetben találom magamat. Miért pont őt sújtja ez a kór? Lehetett volna egy másik betegem, akihez nem fűznek érzések, emlékek, nem jelentene semmit. Maddie-ről nem jelenthetem ki, hogy senki. Senki. Minden. Valaki. Ki vagy te Jake Lester? Egy világhírű idegsebész, egy megtört lélek, egy sebezhetetlen testvér?
Egy szerelmes férfi? Számtalan kérdés kering az agyamban, de nem tudom a válaszokat. A repülőjegy megvásárlással elindítottam egy változáslavinát, és már nem léphetek vissza a kapujából, mégsem tudom, hogy helyesen cselekszem-e. Maddie-nek nincs családja, vagyis ez nem igaz, mert ott van neki Jesse és Jared is, de rajtuk kívül nem kapcsolódik senkihez. Az édesapja nem is akar hallani róla, az anyjáról nem tudok semmit. A rendelőben ülve a kérdéseim megragadtak egy légüres térben, és azóta is ott lebegnek. Nem szimplán orvos és beteg kapcsolatban állunk. Be kellene ismernem a feletteseimnek is, hogy óriási kockázatot vállalok a műtéttel, de nem látok második esélyt a túlélésre. A tumor agresszív, a kezelések hatékonysága is maximum 50%, de az mire elég? Bocsi, de lehet ma még láthatod a kutyádat, de holnap már nem? Maddie egy életerős nő volt, soha nem vette zokon, ha kiakadtam, ha egyszerűen lekoptattam. Kiállt mellettem, és most fordított helyzetbe kerültünk. Előredőlök és belekortyolok a kristálypohárba. A szívem a helyén, nem kellene igazán aggódnom, de annyi „mi lett volna” és hasonló kezdetű mondatok zakatolnak a fejemben, hogy félek a végén abba fájdul bele. A nyelés segít a fókuszálásban, de a víznek semmi íze sincs. Borzalmas várakozni, miközben tudom, hogy már nem rajtam múlik a döntés. Konzultáltam és kitűztem az időpontot is, de más hallani sem akart róla. Nem lepett meg, hogy így reagálta le a történteket. Már nem reagált a telefonhívásaimra, az e-mailekre, és az üzenetekre sem. Megrekedt a saját kis valóságában, ahol a legnagyobb ellensége a halandósága lett. Orvosból lesznek a legrosszabb betegek, és ez rá hatványozottan igaz volt. Nem kellettek szavak ahhoz, hogy tudjam…kezdi feladni. Jared néha írt nekem, ha meglátogatta, vagy hírt adott magáról, de semmi különleges nem történt az elmúlt két hétben. Néma maradt a csipogóm, nem vállaltam el egyetlen esetet sem a városban, mert nem azért voltam itt, hogy másokat megmentsek…hanem Őt. A bőrkanapén karfáján támasztom meg a kezemet és megint a felhőkarcoló tengerre vetem a kékjeimet. Moszkva megtanított a jelenben létezni, és feladni a jövő miatti aggodalmakat. A fronton nem volt időm tervezgetni, maximum a magányos óráimban jutott hely egy kis álmodozásnak. A feladás soha nem szerepelt a szótáramban, nyalogattam a sebeimet, de soha nem jutottam el odáig, hogy a halált válasszam. El sem tudtam képzelni, hogy mi lett volna, ha én kapok hasonló eredményeket? A műtőasztalon feküdnék már, vagy én is bezárkóznék és várnám az elkerülhetetlent? Láttam meghalni embereket, volt a karjaimban lehelte ki a lelkét, és mégis ez a fajta várakozás sorsdöntő és idegtépő. Nem…annyiszor használtam már ezt a szót, hogy kezdek kiakadni magamon, de ekkor megpittyen a telefonom. Érdeklődve szemlélem a képernyőt, de a számot nem mentettem el, így kíváncsian hajolok előre, hogy a kezembe vegyem és elolvassam. Tippelek az öcsémre, de helyette csak a hangpostámra érkezett egy hangüzenet. Azonnal a fülemhez tartom és meghallgatom a tartalmát. Kicsit megemelkedik a pulzusszámom, amikor Jaredet azonosítom be és végighallgatom őt. Kétszer is benyomom egymás után, de közben már fel is pattanok az ágyról és a slusszkulcsomat keresem. Nem érdekel, hogy elmúlt este kilenc is, most jött el az idő. Útközben a vállam mélyedésével támasztom meg a telefont, ahogyan felkapok egy zakót a fehér ingemre, és a zárba helyezem a kulcsokat. A fiúkat otthagytam a házamban, ahol Jason is lakik, nem lett volna szívem egy szállodába űzni őket.
Eszeveszett módon száguldok le a lépcsőn, odaböffentek egy sziát a portásnak és máris kitárom az ajtót a parkolóház felé. A kocsiba másodpercek alatt jutok be és indítom el a motort. A forgalmat számolva egy fél órán belül ott vagyok, de nem felelek a hangüzenetre. A tekintetem az útra szegezem, áthágok néhány közlekedési szabályt is, így az időt húsz percre redukálom le. A feljutással sem kell megküzdenem, olyan mintha az univerzum mellettem állna, mert éppen akkor viszi le valaki sétáltatni a kutyáját, amikor én odaérek a lépcsőházhoz. A lépcsőfokokat kettesével hagyom el, aztán halkan kopogok be, és szinte azon nyomban nyílik is az ajtó.
- Helló…nem is szóltál vissza. – intek csak, hogy engedjen be, a többit megbeszélhetjük vetkőzés közben is.
- Nem volt értelme, indultam is. – veszem le a cipőmet az előtérben, ha már bent vagyok és a zakómat az akasztóra helyezem.
- Hogy van? – fojtott hangon beszélek, miközben az általam vélt irányba startolok el.
- Alszik vagy sír….mikor hogy. – néz rám tanácstalanul.
- Készítenél egy kamillateát? – érdeklődöm, de a kezem már a kilincsen van. A pozitív válasz reményében nyomom le a kilincset és térek be a sötét szobába. Az ágyat már így is kiszúrom, de egyfajta áporodott levegő kering idebent. Behajtom a nyílászárót és csendesen közelítem meg őt. Az ágy sarkára ülök le és simítok végig a takarón. Látom az oldalát, éppen alszik. Óvatosan támasztom ki a hátamat a falnak vetve és tűröm el a haját a füle mögé, és akkor kinyílnak a szemei.
- Szia… - szólalok meg egyszerűen, nem erőltetve többet ebbe a percbe.




If I showed you my flaws. If I couldn't be strong
Tell me honestly would you still love me the same?
mind álarcot viselünk
Jake Lester
Egészségügy
ranggal rendelkezem
★ :
Need you now • Jake&Maddie 3c7d5945bf73a249f67b4983721fb411be13801c
Need you now • Jake&Maddie Dfa3fd37972244e28c7f70ecf1ed6a7a532e92e5
★ kor ★ :
42
★ elõtörténet ★ :
Need you now • Jake&Maddie Afef49b81e2f81d4b8ccc6c446cbe852be8d16e5
• Lester-file •
★ családi állapot ★ :
• my blondie angel •
Need you now • Jake&Maddie 2b5e6606c2d016fa990731e3d18999f8a69dd560
We're the type of melody that don't fade out
★ lakhely ★ :
Manhattan
★ :
Need you now • Jake&Maddie A4079321cbde807772bcb7eb48d563a20ecc2e59
★ idézet ★ :
My life is a chaos with brother love, blondie angels and dogs.
★ foglalkozás ★ :
Idegsebész
★ play by ★ :
Jesse Lee Soffer
★ hozzászólások száma ★ :
410
★ :
Need you now • Jake&Maddie Tumblr_o6g4pws2Bi1ru5lf8o5_250
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next
TémanyitásRe: Need you now • Jake&Maddie
Need you now • Jake&Maddie EmptyVas. Júl. 25 2021, 21:37



Mostanában az életemben minden olyannak érződött, mintha egy átmenetileg megtervezett buborékba rekedtem volna. A jövőképem, a kapcsolataim és valahol én magam is. Mintha minden jövőbeli próbálkozásomat egy fal zárná el, ami arra késztet, hogy a nulláról kezdjek mindent. Nem akartam így érezni, de minél mélyebben örvénylett bennem mindez, annál nehezebben ment, hogy kötődjek bármihez vagy bárkihez is. Nem láttam értelmét amikor tudtam jól, hogy egy idő után újra azelőtt a képzeletbeli fal előtt állva találom magamat ahonnan egyszerűen nincs tovább.
A napok kezdtek egybefolyni és nem tudtam volna megragadni pontosan azt az időintervallumot, amikor átléptem Jared lakásának küszöbét. Emlékszem a beszélgetésünkre, az ígéretére és arra, hogy az ágyba parancsolt mielőtt ő elmehetett volna Jesseért és valószínűsítem, hogy addig nem is mozdult mellőlem amíg biztosra nem ment abban, hogy aludni fogok. Szinte éreztem, hogy a pilláim elnehezednek, az álmosság pedig takaróként ölel körbe egyre és egyre szorosabban, amíg már Jared jelenléte a háttérbe nem vonul, hogy helyét valami könnyed és manapság ismeretlen vegye át.
A következő pillanat amire emlékszem, hogy Jesse az ágy végében fekszik, kint pedig az utcai lámpák fénye próbál utat törni a függöny rései között. A nappaliból tv hangját hallani, de minél jobban akarok koncentrálni arra, hogy felmérjem a környezetemet annál nagyobb teret hagyok a rosszullétemnek, hogy újra visszataláljon hozzám. A fejemben zsibbasztóan küzdi magát vissza a fájdalom és szinte csak az ösztönszerű reflexeim hajtanak amikor a fürdőbe rohanok az émelygéssel járó kellemetlenségek csillapítása érdekében. A hideg kőre húzódok le és térdeimet a melleimhez felhúzva hajtom fejemet a hátam mögött lévő csempének, miközben magamban a múló másodperceket számolgatom. Vajon még mennyiszer tehetem ezt meg? Összeszorítom a szemeimet és csak a valósághoz kötő módszerre fókuszálok meg a számokra. Hónapok? Hetek? Már a gondolattól is rosszul leszek, de ezt már nem küzdhetem le fizikálisan, mert ez annál megfoghatatlan helyre fészkelte be magát a szervezetembe és tépázza meg a még megmaradt lelkierőmet.
Jarednek nem tudnék elég hálás lenni amiért nem is tudom.. elvisel? Engem meg ami velem jár. Segít, kérdez és ha szükségem van valamire, ő ott van. Én meg úgy érzem egyre kevésbé.
Eleinte még mosolygok a viccein vagy amikor úgy dönt, hogy befészkeli magát mellém és emlékekkel vonja el a figyelmemet. Aztán valahogy egyre nehezebben megy, hogy mosolyt erőltessek az arcomra és az emlékek most először nem megnyugvást hoznak számomra, hanem pánikot. Olyat ami esetében az agyad kezdi feldolgozni, hogy újabb részed veszik a semmibe minden múltbéli történet során és már soha nem kaphatod vissza.
Tényleg hálás vagyok Jarednek, de már azon kívül, hogy könnyek közepette kérleljem meg őt az egyedüllétre másra nem igazán vagyok képes. Kényelmetlenné válik minden; a fekvés, az ágy, az ébrenlét. Néha azon kapom magamat, hogy a zuhanyzóban ülve a földön vagyok csak képes józan maradni, mert az ágy túl puha, túl könnyedén húz mélyebbre ebbe az átkozott állapotba. Dühöngenék, de nincs energiám rá. Néha csak annyira elég, hogy lezuhanyozzak és újra csak alvásra vágyom. Egy részem tudja, hogy az időt pazarlom. Azt a keveset és mulandót, de a lényem másik fele túlságosan is beleszokott abba, hogy ne igyekezzen tovább.
Jared sokszor bepróbálkozik azzal, hogy ne hanyagoljam el az evést sem. Változatos kajákkal tér vissza hátha a szervezetem úgy dönt valamelyiket megkedveli. Néha kedvesen szól hozzám és próbál a lelkemre hatni, majd valahol ő is megelégeli mi után erélyesebben világít rá arra, hogy amit teszek az nem jó. És én ezt tudom, tényleg, szóval aznap apránként megeszem az éppen behozott ételt, ami a levesek palettáján át a szendvicsekig terjedt, majd újra bebújok a paplan alá és alvásra kényszerítem magamat még azelőtt, hogy a gondolataim úgy döntenének ismételten a csapdájukba zárnak.
Jared hangját bármikor felismerném. Az elmúlt napokban annyiféle módon hallottam már amiből képes voltam rájönni éppen milyen hangulatban jön be a szobámba. Sokszor kihallatszik, hogy aggódik és én szeretnék ellene tenni mégsem tudom azt mondani, hogy feleslegesen teszi. Úgyse hinne nekem.
Ma viszont a hangja valahogy más és nem egyedül van. Jesse is egyből észreveszi ezt, miközben felemeli a paplanról a fejét és fülel. Összemosódnak a kintről beszűrődő szavak, de talán jobb is így. Biztosan csak egy ismerőse látogatta meg, de a másik hang sem ismeretlen számomra. Nagyon nem, mégis már maga a gondolkozás is megerőltetőnek hat. Az arcomat a párnába fúrom és a külvilág kizárásával foglalkozom. Utoljára reggel fájt a fejem, szóval egy könnyedebb napnak tűnik, mégsem tudom teljesen átadni magamat az öröm érzésének.
Az ajtó kinyitódik, majd nem sokkal később az ágyon lévő üres hely többé már nem lesz az. Szeretném mondani Jarednek, hogy nincs kedvem újabb történethez, de amikor a tudatom felzárkózik a valósághoz, hirtelen minden kimondatlan gondolatom ellenállásokba ütközik.
- Szia. - a szavak nehezen jönnek, mert hirtelen túl sok minden kavarog bennem és túl sok érzelem lesz rajtam úrrá miközben elmélyedek az ismerős kék szempárba. Bűntudat, félelem, öröm. Csak néhány azok közül amiket ki tudok ragadni a sok közül. - H.. - kérdeznék valamit tőle, de aztán inkább lemondok róla. Nem akarok több időt vesztegetni olyan kérdésekkel amikre már tudom a választ mikor lehet hogy csak az elmém űz velem fura játékokat. - Itt vagy. - nyugtázom úgy mintha minden erőmmel próbálnék hinni ebben, de nem vonom el róla a tekintetemet. Nem érdekel, hogy a fáradtság újra elnyom, mert most annyi mondanivalóm lenne egyszerre és azt se tudjam hol kezdjem.
- Igazad volt, ugye tudod? - behunyom egy pillanatra a szemeimet, majd szorosabban vonom magamhoz a párnámat. - Azt mondtad nem leszek jól és nagyon nem vagyok jól. - a fejemet csóválom. - Sajnálom, hogy elszúrtam. Sajnálom, hogy nem hittem neked korábban, csak.. - a szédülés miatt élesebben szívom be a levegőt miközben a szemeimet is behunyom. - Meg akarom magyarázni neked, csak kell egy kis idő még..azt hiszem mindjárt jobb lesz. - győzködöm magamat is ezzel, de valahogy az a jobb is ugyanúgy csak átmenetinek hat mint minden más.

jakemaddie








mind álarcot viselünk
Madelaine Lester-Riggs
Egészségügy
ranggal rendelkezem
★ :
Need you now • Jake&Maddie 935a042cf4e74c87af9651e1f5dd8a7754a297eb
Need you now • Jake&Maddie 8073195a7d983132782e31e7c05867b432221347
★ kor ★ :
34
★ elõtörténet ★ :
If chaos is a work of art
then my heart is a masterpiece
★ családi állapot ★ :
Need you now • Jake&Maddie 6c31ba6d7c2e4781f116a390d655c2b37c0e4f45
I never minded being on my own
Then something broke in me
and I wanted to go home
To be where you are ♡
★ lakhely ★ :
Manhattan
★ :
Need you now • Jake&Maddie 1fd0a01867cef9ebef2d5b13cdb1f62cd6aaed3d
★ idézet ★ :
• Hello, I am Madelaine, your personal healthcare companion. On a scale of one to ten, how would you rate your pain? •
★ foglalkozás ★ :
pszichológus
★ play by ★ :
✿ margot elise robbie ✿
★ hozzászólások száma ★ :
396
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next
TémanyitásRe: Need you now • Jake&Maddie
Need you now • Jake&Maddie EmptyKedd Júl. 27 2021, 22:28


jake & maddie


“ Just give me a reason, just a little bit's enough
Just a second we're not broken just bent, and we can learn to love again
It's in the stars, it's been written in the scars on our hearts
We're not broken just bent, and we can learn to love again.”

Mindig is egy győztes pasasnak hittem magamat. Fiatalon nem ismertem a félelmet, mert az emberek akkor valóban a jelenben léteznek és fittyet hánynak a szabályokra. A féktelen bulik, a gyorsulások és a börtön sem törtek meg. A mámorító éjszakák alatt azt hittem, hogy az jelenti a családot, ha a barátaimmal iszogatok és a jövőről álmodozunk, de semmilyen konkrét tervünk nem volt rá. Bárkik lehettünk, akik akartunk, aztán minden összetört a szüleim halálával. Az első leckét ebben a formában kaptam meg. A felnőtt életnek része az is, ha a veszteségek érnek, aztán meg tanuljuk ezeket kezelni és túlélni a napokat. A testvérem tartotta bennem a lelket, és az irányt is ő mutatta. Amennyire nem szerettem Jason-t, mostanra belátom, hogy az egyik legfontosabb része az életemnek, és bármerre is sodort minket az univerzum, mindig visszataláltunk a másikhoz. Hosszú évek állnak a hátunk mögött, de az egyik legértékesebb személy, és ajándék ő volt, ami maradhatott nekem az első lecke után.
A szerelem egy másik olyan terület, ahol nem bizonyultam szerencsésnek a választásaim kapcsán, de talán megbocsájtható ez a bűn, mert minden nő adott valamit a jellememhez és mára körvonalazódott, hogy mit is várok el egy kapcsolattól. Mia volt az első nagy szerelem, aki hatással volt a terveimre. Megállapodni még nem akartam, de elveszíteni sem őt, ezért belementem a gyors eljegyzésbe az utazás előtt. Bíztam benne, hogy jó döntést hoztam és a távolság ellenére a szerelmünk kibírja ezt a próbát. Nem voltam elég körültekintő, mert az intő jelek már figyelmeztettek, de elvakultan bíztam benne. A testvérem a véremmel egyenlő, és akkora pofont kaptam a visszatérésem után….se a nőm, se az öcsém nem volt ott, ahol hagytam őket. Egy sajnálom levél, a gyűrű és a magyarázat, hogy az egyik legjobb gimis barátom éppen helyben volt, és kialakult közöttük a szerelem. Micsoda boldogság, hogy én az életemet tettem kockára, ő meg lefeküdt mással. Nem hittem annak, hogy ennek volt értelme, vagy bármilyen üzenete nekem, de rádöbbentem később, hogy az élet sokkal jobbat tartogat. Meena szép volt és beteg…hát igen…nem bírtam kihozni a mélyből, különböző kifogásokkal küzdött és arra már nem maradt erőm, hogy az ő életét is rendbe tegyem, ha ott volt a sajátom. Egyenlő partnerre vágytam, akinek nem kell fognom állandóan a kezét, de megbízhatok benne annyira, ha mégis távolságra van szükségem, akkor ott lesz velem. Az élet mindig a legjobbat tartogatja a végére. Maddie szép volt, és baromira okos. Felpezsdültem a viccelődésektől, a kórházi beszélgetéseink éltettek egy-egy nap alkalmával, és rájöttem, hogy mennyire jó csupán létezni abban, hogy valaki megért, és hasonlóan gondolkodik, mint én. A munkáját eleinte nem nagyon fogadtam el, majdnem ugyanaz a terület, ha az agyból indulunk ki, de neki a lelki részét kell megragadnia. Én műtök és a puszta tényekre alapozok, neki meg egy másik láthatatlan oldalt kell elkapnia. Tessa után ő volt az első, akinek megnyíltam, annak ellenére is, hogy féltem analizálásba kezd. A rémképek még most is előttem lebegnek, mert a betegségem miatt a bizalom hatalmas lépés lenne, és az első kikosarazása után sajnos visszavonulót fújtam. Nem értettem meg őt, de az élet úgy rendezte, hogy megint összefussunk és a barátságot elmélyítsük. A családi traumák és veszekedések után benne találtam meg a támaszt, és egyfajta bázisként tekintettem rá, de a romantikus vonulatban nehezen tudtam volna elképzelni a történetet.  

Lefeküdtem vele….igen elég dekoratív és vonzó jelenség, de többre tartottam a barátságát, mint egy futókalandot, a komolyról meg nem is beszélhettünk. Beengedni a váramba…ugyan? Rajta vezettem le az előző kapcsolataim sikertelenségeit. Nem érdemelte meg, hogy bántsam, de mégis megtettem és egészen Alaszkáig menekültem, hogy új életet kezdjek, és ne vegyek tudomást az érzéseimről.
A jelenben annyi mindent kellene mondanom, de megint csak a bölcsességek jutnak eszembe. Milyen fordulatok kellenek ahhoz, hogy felismerd, hogy valaki nélkül nem akarsz létezni? Például egy komoly betegség, ami elveheti tőled. A kulcs én magam voltam a megoldáshoz, de ahhoz, hogy belém fektesse a bizalmát, szembe kellett nézni a saját démonjaival. Mindenkinek vannak rossz és elhanyagolt részei, amik csak akkor mutatnak tükröt, ha eljön az ideje. Maddie jó nagy pofont kapott az élettől, de rá kellett döbbennie, hogy nem foglalkozhat örökké másokkal, ha saját magát sem tudja megmenteni. Néha bizony meg kell tanulnunk azzal a tudattal élni, hogy nem önzőség megállni és magunkra fókuszálni. Itt vagyok a szobájában, jöttem, mert zöld utat kaptam. Siettetnem kellett volna őt, hogy a kaszás a feje felett lebeg? Nem vagyok jó tanácsadó, nem kérhetem, hogy vállalja a műtétet, ha nem akarja. Iszonyúan nehezen álltam meg, hogy ne támadjam le. A füle mögé tűrve az egyik szőke hajtincset mosolyodom el. Csend van, tudom, hogy meg van törve és időre kellett szüksége, hogy elfogadja a helyzetét. Aggódunk mindannyian, de bizakodom is, máskülönben szikét se tudok ragadni, ha nem bízok a csodákban. Az ébredezés pillanatában realizálja, hogy nem a rokona vagyok. A kijelentésére csak a szemébe nézek és az arcát cirógatom közben.
- Itt. – nem kell több szó, mert felesleges lenne magyarázkodnom, ha egyszer azt a fontos, hogy nem hagytam cserben. A párnája védelmébe menekül, ezért az ölembe helyezem vissza a kezemet az arcáról és úgy fürkészem őt. Nem mondok semmit arra nézve, hogy igazam volt-e, vagy sem. Belelovalja magát, hogy bocsánatot kérjek, meg a szavakra pazarolja az erejét.
- Psszt… - hallgattatom el, miközben a kezemet a homlokára vezetem és odahajolva egy puszit nyomok rá. – Ne hadakozz, csak pihenj. Lélegezz nyugodtan. Nem megyek sehová Maddie, itt leszek, ha készen állsz rá. – visszahelyezkedem az eredeti állapotomba. – Gondolj a hóra…emlékszel milyen végtelen és nyugodt? Csak hull és betakar mindent…elfedi a valóságot. Körbeölel és hívogat. – a hajába túrok és az egyik tinccsel kezdek el játszani. – A ház melletti kis lejtőn nem látsz mást csak néhány kutyát játszani…el tudod ezt képzelni? – érdeklődöm, de nem engedem, hogy szóhoz jusson úgy igazán, ekkor kopognak az ajtón és nyit be teával Jared…




If I showed you my flaws. If I couldn't be strong
Tell me honestly would you still love me the same?
mind álarcot viselünk
Jake Lester
Egészségügy
ranggal rendelkezem
★ :
Need you now • Jake&Maddie 3c7d5945bf73a249f67b4983721fb411be13801c
Need you now • Jake&Maddie Dfa3fd37972244e28c7f70ecf1ed6a7a532e92e5
★ kor ★ :
42
★ elõtörténet ★ :
Need you now • Jake&Maddie Afef49b81e2f81d4b8ccc6c446cbe852be8d16e5
• Lester-file •
★ családi állapot ★ :
• my blondie angel •
Need you now • Jake&Maddie 2b5e6606c2d016fa990731e3d18999f8a69dd560
We're the type of melody that don't fade out
★ lakhely ★ :
Manhattan
★ :
Need you now • Jake&Maddie A4079321cbde807772bcb7eb48d563a20ecc2e59
★ idézet ★ :
My life is a chaos with brother love, blondie angels and dogs.
★ foglalkozás ★ :
Idegsebész
★ play by ★ :
Jesse Lee Soffer
★ hozzászólások száma ★ :
410
★ :
Need you now • Jake&Maddie Tumblr_o6g4pws2Bi1ru5lf8o5_250
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next
TémanyitásRe: Need you now • Jake&Maddie
Need you now • Jake&Maddie EmptyPént. Júl. 30 2021, 16:57



Még a kezdetekben kislányként sokszor váltam fültanújává a szüleim veszekedéseinek. Anya volt hogy napokra eltűnt, aztán egyszer csak újra visszatért és elhalmozott ajándékokkal vagy közösen szervezett programokkal abban a két hétben aminek letelte után ismételten arra ébredtem, hogy megint elment. Nem volt szokatlan ez tőle, hogy szinte csak átutazóban volt jelen a családunk életébe és mikor úgy érezte a fontossági sorrendje kibillen a helyes egyensúlyából, inkább meghátrált a segítség elfogadása helyett. Apa még az első két alkalommal próbálkozott és úgy tűnt apró sikerélményeket zsebelt be a beszélgetéseik során amik a napok elteltével jelentéktelenné vált teherként nyomták csak a vállát.
A harmadik alkalomnál érkeztünk el ahhoz a ponthoz, aminek nem akartam részesévé válni. Utáltam a veszekedéseiket vagy hallani ahogyan anya újabb esélyért könyörög azt hajtogatva, hogy Madelainenak szüksége van rám. Igazság szerint ez az állítás egy idő után nem volt helytálló.
Ezek voltak azok a pillanatok amikor a szobámba menekülve bújtam el a szekrényem rejtekébe, ahol szépen, lassan, de végül tompulni látszott a külvilág zaja. Emlékszem, hogy megpróbáltam minél apróbbra összehúzni magamat, miközben szorosan összecsuktam a szemeimet és eljátszottam a más helyszínek nyugtató gondolataival. Általában ezek főszereplője vagy Jared volt vagy pedig azok az emlékek amikor a családom még nem volt széthullóban. Jareddel fiatalon egy nagy fa alá húzodtunk be mindig a hűvösbe, miután kiterítettünk egy pokrócot és elfeküdve rajta azt játszottuk milyen alakzatok rajzolódnak ki a felhőkből. Egyiknek sem volt értelme, csak mi láttuk bele azt amit akartunk és jókat szórakoztunk a másik képzeletének kacifántos világképén, ami nem is különbözhetett jobban egymásétól. Általában ahhoz a pokróchoz tértem vissza újra meg újra, akárhányszor válaszúthoz érkeztem az életembe és a valóság túl kimerítő volt a józan gondolkozáshoz. Ott mindig válaszokra leltem, még ha csak a képzeletemben is elevenedett meg az a helyszín. A biztonságot hozta el számomra, hiszen tudtam, hogy azt a nyugalommal körülvett buborékot senki nem veheti el tőlem.
A napokban nem egyszer találtam szembe magamat azzal, hogy próbálok visszatérni arra a helyre. Csak újra érezni akartam milyen stabilnak lenni a világomban. Hogy valójában milyen is az, amikor a bizonytalanság nem mérgezi meg minden gondolatodat, mert ott az a pillanat békés és gondtalan. Nincs más csak egy boldogan nevető kislány, aki felhőkből próbál formálni egy számára megfelelő valóságot, amitől nem érzi azt, hogy fuldokol és összeroppan a felgyorsult események súlya alatt. De bármennyire is ott akartam lenni, nem ment, mert most először az elmém volt az, ami csapdába zárt a valóságban és elzárt minden nyugtató gondolat felé vezető utat. Ha pedig mégis megpróbáltam ellentmondani a velem történteknek, akkor a rosszulléteim emlékeztettek arra, hogy most először ideje szembenéznem mindennel ami ezek után vár rám. Nincs több szekrény vagy pokróc csak a kimerítő érzések és a hozzá társuló gondolatok. A jelen, amitől többé már nem menekülhetek.
Jake jelenléte sok szempontból felkavar, de mindezek mellett a legfontosabb, hogy örülök a közelségének, még ha a szavaim meg sem közelítik a bennem lejátszódó eseményeket. Úgy érzem szétfeszít, ha nem beszélhetek vele. Ha nem mondhatom el mit és miért tettem és hogy a távolság amit újra közénk állítottam az nem miatta volt, csakis miattam. Túl sok minden tör felszínre egyszerre és beleszédülök a hirtelenségébe. Pár szó ugyan kimondásra kerül, de minél többet gondolkozok, annál nehezebben megy, hogy józanul megtartsam az egyensúlyomat a saját kis instabil világomban.
Hallom őt és minden sejtemben érzem a jelenlétét. Bár lennék annyira éber, hogy normálisan magába tudjam inni a látványát, arcának félreismerhetetlen vonásait, de ha most kinyitom a szemeimet, akkor újra a fürdőbe kötök ki. Azt a folyamatot pedig jól ismerem és nem kívánok elidőzni annyi időt ott, mikor Ő ténylegesen itt van és nem csak a képzeletem az ami gúnyt űz belőlem.
Mocorgok egy keveset a helyemen és belemarkolok a párnámba amikor újabb fájás örvénylik végig a fejemben, hogy elviselhetőbbé tegyem ezt a pillanatot a magam számára. Jelenleg kötéltáncot járok a rosszullétem és Jake szavai között, amikkel próbál egy világot teremteni számomra. Egy kiutat ebből az örvényből amibe megrekedtem és minél tovább vagyok a részese, annál távolabb kerülök annak reményétől, hogy a dolgok jobbra is fordulhatnak.
Alig hallhatóan sóhajtok egyet és minden erőmmel a kimondott szavaira fókuszálok. A kutyák, a hó. A pokrócom. Majd a képek újraismétlődnek.
Az ajtó nyitódása visszaránt igyekezeteim legelejére és egyre közelebbről hallom Jared hangját. Tea illatát érzem, melyet az ő szavai is megerősítenek, de túlságosan is zavaró az ajtórésnél beszűrődő fény ahhoz, hogy ne vegyem a környezetemet jobban szemügyre.
- Elviszem Jesset még egy sétára. Ha szükség van valamire, a számomat tudod. - kétlem, hogy ezek a szavak nekem szólnának és igazából a jelentésük akkor nyer értelmét, amikor az ágy végében elkényelmesedő kutyám helye végül kínzóan üres marad utána.
Nem sokkal később csukódik be az ajtó, én pedig megkönnyebbülten sóhajtok egyet és újra próbálkozom. Hó. Kutyák. Ismét hó. Sok hó. Egy pár pillanatra ott vagyok, aztán újra belesajdul a fejem.
- Nem megy. - nyögöm ki bocsánatkérően és úgy fordulok, hogy rávezethessem Jakere a  tekintetemet. - Akárhányszor elképzelem csak úgy érzékeli erőltetem és még jobban fáj tőle. - vallom be legyőzötten, majd újra behunyom a szemeimet. Lehet az arcvonásainak felfedezésével még várnom kell, de az illata vagy a néha rajtam elidőzött érintése most elégnek kell, hogy legyen. És határozottan állíthatom, hogy az is.
- Nem akartalak újra kizárni, de féltem és félek is. És minél többet olvastam meg kerestem a válaszokat, hogy megértsem mi zajlik bennem, annál jobban elszigetelődtem. - a szavak könnyedén buknak ki belőlem és nem igényelnek túlzott gondolkozást. Napok óta gyűlik mindez bennem és olyan mintha már begyakoroltam volna egy előre megírt szöveg minden részletét. - Létezhet, hogy csak a betegségem miatt vagyok az aki vagyok és ha nem lesz többé, akkor én... - nem tudom rávenni magamat a mondat folytatására, mert mégis mi lenne a végszó? Elveszítem önmagamat? De ha nem voltam eddig sem az akkor végül is kivé válok ezek után? - Befolyásolhatta ez az egész a munkámat vagy az érzéseimet? - temérdek kutatást futottam végig ahhoz, hogy attól a ponttól kezdve másra se tudjak gondolni. És bár tudom, hogy ez az egész ennél komplikáltabb, ettől még nem leszek kevésbé nyugtalan tőle.
- Jared eldugta a jegyzeteimet. - teszem hozzá mellékesen. - Szerinte csak még rosszabb lesz tőlük, de én csak azon kattogok, hogy mi vagyok valójában én és mi az amit a betegségem befolyásolt. - hadakozok tovább a gondolataimmal aztán végül elhallgatok, hogy egy kis erőt gyűjtsek a folytatáshoz.

jakemaddie








mind álarcot viselünk
Madelaine Lester-Riggs
Egészségügy
ranggal rendelkezem
★ :
Need you now • Jake&Maddie 935a042cf4e74c87af9651e1f5dd8a7754a297eb
Need you now • Jake&Maddie 8073195a7d983132782e31e7c05867b432221347
★ kor ★ :
34
★ elõtörténet ★ :
If chaos is a work of art
then my heart is a masterpiece
★ családi állapot ★ :
Need you now • Jake&Maddie 6c31ba6d7c2e4781f116a390d655c2b37c0e4f45
I never minded being on my own
Then something broke in me
and I wanted to go home
To be where you are ♡
★ lakhely ★ :
Manhattan
★ :
Need you now • Jake&Maddie 1fd0a01867cef9ebef2d5b13cdb1f62cd6aaed3d
★ idézet ★ :
• Hello, I am Madelaine, your personal healthcare companion. On a scale of one to ten, how would you rate your pain? •
★ foglalkozás ★ :
pszichológus
★ play by ★ :
✿ margot elise robbie ✿
★ hozzászólások száma ★ :
396
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next
TémanyitásRe: Need you now • Jake&Maddie
Need you now • Jake&Maddie EmptyHétf. Aug. 02 2021, 21:39


jake & maddie


“ Just give me a reason, just a little bit's enough
Just a second we're not broken just bent, and we can learn to love again
It's in the stars, it's been written in the scars on our hearts
We're not broken just bent, and we can learn to love again.”

Az orvoslás első lépcsőfoka az a rezidensség ideje alatt, hogy meg tanuljunk kommunikálni a betegekkel, megőrizzük a látszólag könnyűnek vélhető távolságot és felállítsunk egy pontos diagnózist. A gyakornoki évek alatt csak az alapokat sajátítjuk el, abban is van kihívás, de ott még nem történik igazi kapcsolatteremtés a pácienssel. A gyógyítás egy apró részletét teljesítjük, ha például branült szúrunk, vizsgálatokat végzünk el, a laborban elemzünk. A lényeg, hogy a betegséggel foglalkozunk, de nem a tulajdonosával. A rezidensség alatt szembesülünk az első nehézségekkel, ahol a döntésünknek valóban súlya van, és nemcsak abból áll a műszak, hogy vágunk. A húsvér mivoltunk csak egy kezdet, bárki gyakorolhat és ügyesebbé válhat, ha igazán akarja. Hány olyan elsőévest láttam, aki banánon gyakorolta a varrást? A bőr nem éppen úgy funkcionál, mint a gyümölcs, mégis tudjuk mihez hasonlítani. A kíváncsiságunkat a testben zajló folyamatok kötik le, miközben a feletteseink kommunikálnak a betegekkel, a hozzátartozókkal. Egészen más ezt úgy végigcsinálni, hogy már nem kell hallgatnod, hanem elmondhatod a véleményedet a vizsgálatokról, te magad javasolhatsz terápiákat, valamilyen gyógymódot. A döntés felelőssége akkor kezdődik, amikor megkapod egy beteg kartonját, látod a szemében az első találkozás alkalmával fellelhető félelmet és bizonytalanságot. A sorsát helyezte a kezedbe, tőled várja a megoldást a bajára. Nem mondhatod azt, hogy nem tudod, vagy megkérdezel mást, mert ez már élesben megy. Nem fogja senki a kezedet, ha félrediagnosztizálsz egy pácienst, mert az már a te hibád lesz. A halál is egy állomás az orvossá érés folyamatában. Meg kell tanulni kezelni a helyzetet, hogy nem menthetsz meg mindenkit, viszont nem is félhetsz meghozni a döntéseket, mert akkor ez a szakma nem neked való. Sokan kihullnak, mert nem bírják lelkileg feldolgozni, hogy mit jelent a fehér köpeny. Nem játszani térünk be a kórházba, hanem életeket menteni, reményt adni, olykor támaszt, és mégis meg tanulni ebben a közegben embernek maradni. Halandóak vagyunk, az érzelmek nem fognak elkerülni, meg kell érteni, hogy a köpeny nem egyenlő azzal, hogy biztonsággal kijelenthesd, hogy valakit meg tudsz menteni. Megteheted, hogy elmondod, te mindent meg fogsz tenni, de néha még az is kevés. Itt kezdődik az igazi hivatás, az orvos jelentése. Hibákat véteni a megfelelő érzékenységgel. 
A fejemben kavargó gondolatok tükre még a felszínt sem éri el. Az arcom nyugalmat sugároz, megannyi élettapasztalat áll a hátam mögött. A halál annyi arcával találkoztam már, hogy néha önként ismerem fel, ha eljön. Nem félek attól, hogy egyszer el kell mennem, de attól jobban rettegek, hogy olyat veszítek el, akit szeretek. Az itt maradás sokkal rosszabb, ha lett volna hatalmam ahhoz, hogy változtassak rajta. Az idő ellenem dolgozik Maddie kapcsán. Az esélyei nem nagyok, a kedves barátom is megmondta, hogy ennél a műtétnél valóban rajtam áll, hogy mit teszek. Egyetlen remegéssel írom alá a halálos ítéletét, és akkor örökre én leszek a vétkes, hogy megöltem őt. Nem vagyok könnyű helyzetben, mégsem panaszkodom. Elsírtam a bánatomat, a sorsomon nem tudok változtatni. Meg lett írva, hogy ezt nekem kell elvégeznem, ha még a való életben látni szeretném, ahogyan mosolyog. A szobában áporodott szag terjeng, Jesse az ágy szélén fekszik, néha mozdul csak meg. A hűség és a feltétlen szeretet eme megnyilvánulása még engem is meglep. Nem véletlenül fordultam a kutyák felé a frontról való hazatérésem után. Egyetlen ember sem tudott volna olyan támaszt adni, mint ők. Jesse aggódik Maddie miatt, szerintem Jarednek meggyűlik a baja vele, ha el kell vinnie sétáltatni. Szimbiózisban létezik a gazdájával. Nemcsak neki fontos a lány, hanem nekem is. Az ébredésével együtt előtör a bűntudat és a fájdalom első felvonása. Érzékelem, hogy nyugtalan és nem bír fókuszálni. A fejfájás ebben a fázisban sokszor ájulásig taszítja a beteget. A hétköznapi cselekedetek is felérnek egy próbával. Nem erőltetem, hogy felüljön, csak igyekszem nyugodtan hozzáállni. Megsimogatom az arcélét, de látom, hogy csak átmenetileg segít neki az, hogy eltereljem a figyelmét. A nyöszörgése a szívembe hatol, miközben nem hagyom abba és tovább színesítem meg a havas tájat a lelki szemei előtt. Minden dugába dől, amikor bejön az emlegetett szamár a teával a kezében és elviszi a kutyát is a szobából.
- Rendben. – felelem neki, de nem lesz szükség rá, hogy szóljak. A kocsiban hagytam a táskámat, talán később le fogok ugrani érte, de nincs értelme már az elején kiütni, ha eddig aludt.
- Nem baj. – felelem egyszerűen neki, nem okoz vele semmi gondot, ha nem megy a vizionálás.
- Akkor csak hunyd le a szemedet és lélegezz. – felelem neki és a tarkója alatt igazítom el a kisebbik párnát. Azon gondolkodom, hogy kinyissam-e az ablakot, de ha jól sejtem azért résnyire nyitva van, mert valami légmozgás van a szobában, csak nem túl friss. Belelovalja magát egy kutatásba, néha összefüggéstelen a mondatképzése, és látszik, hogy nem bír megmaradni, ezért a vállára simítom az egyik kezemet, aztán becsúsztatom a háta mögé és úgy helyezkedem, hogy a mellkasomra tudjam hozni őt, egy kicsit változtatva a fekvési pozícióján. Mélyet sóhajtok és lepillantok a kék szemekbe, melyekből a kétségbeesés sugárzik.
- A betegséged nincs meg évek óta Maddie. Alig néhány hónapja alakulhatott ki, ezért butaság azt feltételezned, hogy a betegség alakította a személyiségedet. A tumor ezen fajtája ritka és gyorsan növekszik. Ingerlékenyebb lehettél, de a segítségnyújtás..az te vagy. Nem lettél másabb a betegségtől, és hidd el, hogy nem is leszel másabb. Butaság volt elolvasnod ennyi mindent, csak mert megijedtél. A feltételezések és a hiedelmek a legrosszabb tanácsadók, főleg, ha eluralkodik rajtad a káosz. Pont egy pszichológusnak kell elmagyaráznom azt, hogy mit jelent ez? – mosolyodom el. – Ijesztő a halandóság, én már csak tudom. Maddie azért vagyok itt, hogy segítsek…nem késtél el, nem mentem el. Időben vagyunk. Meg kell értened ezt, rendben? – kérlelem halkan.






If I showed you my flaws. If I couldn't be strong
Tell me honestly would you still love me the same?
mind álarcot viselünk
Jake Lester
Egészségügy
ranggal rendelkezem
★ :
Need you now • Jake&Maddie 3c7d5945bf73a249f67b4983721fb411be13801c
Need you now • Jake&Maddie Dfa3fd37972244e28c7f70ecf1ed6a7a532e92e5
★ kor ★ :
42
★ elõtörténet ★ :
Need you now • Jake&Maddie Afef49b81e2f81d4b8ccc6c446cbe852be8d16e5
• Lester-file •
★ családi állapot ★ :
• my blondie angel •
Need you now • Jake&Maddie 2b5e6606c2d016fa990731e3d18999f8a69dd560
We're the type of melody that don't fade out
★ lakhely ★ :
Manhattan
★ :
Need you now • Jake&Maddie A4079321cbde807772bcb7eb48d563a20ecc2e59
★ idézet ★ :
My life is a chaos with brother love, blondie angels and dogs.
★ foglalkozás ★ :
Idegsebész
★ play by ★ :
Jesse Lee Soffer
★ hozzászólások száma ★ :
410
★ :
Need you now • Jake&Maddie Tumblr_o6g4pws2Bi1ru5lf8o5_250
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next
TémanyitásRe: Need you now • Jake&Maddie
Need you now • Jake&Maddie EmptyPént. Aug. 20 2021, 19:19



A személyiségem egyik velejárója volt mindig is, hogy szerettem magamat körbepakolni olyan információkkal, amik egy számomra kevésbé ismert témához kapcsolódnak. Tudni akartam annak körülményeiről és ha arra volt szükség, akkor a lehető legjobban felkészülni rá. Mivel a túlzott változást nehezen éltem meg, ellenben tudtam jól, hogy az élet hozhat magával meglepetéseket, így ki kellett találnom egy módszert, amivel stabilitást hozhatok majd magamnak. Melyről tudom, hogy bármilyen formában és mértékben keresztezze is az utamat, én a tudásom szerint felkészültem rá. A mostani helyzetemben is hasonló volt a tervem, de útközben ez a visszájára fordult át. Minél többet tudtam, annál jobban uralkodott el rajtam a kétségbeesés és a tanácstalanság, ami azt eredményezte, hogy még több információval etessem a kíváncsiság éhes szörnyét addig, amíg valami nyugtatót nem találok. Azonban válaszok helyett csak a kérdések tömkelege kezdett el maga alá temetni és azt se tudtam melyikre kereshetnék először megoldást. A betegségem más volt, mint azok az események amelyektől megvédhettem magamat a módszeremmel. Fájt minden létező gondolat, ami befészkelte magát a hétköznapjaimba és megmérgezte azokat a múltban hagyott történteket is, melyekhez ezidáig pozitív emlékek kapcsolódtak. Én már túl kevés voltam ehhez. Túlságosan féltem és küszködtem ahhoz, hogy most az egyszer más segítségére legyen szükségem, aki kezet nyújt majd és kihúz ebből az egyre mélyebbre ásott szakadékból. Józanul maradt gondolataim tudták jól, hogy kire van szükségem. Hogy kinek a közelébe akarok lenni, még ha meg sem érdemelnék egy lopott pillanatot se vele. Gyerekes viselkedésem nem egyszer állt kettőnk közé, de általa nehezen tudtam csak elfogadni a valóságot. Hinni akartam, hogy van egy más út, egy egészen más megoldás, de minél tovább tagadtam meg magamtól Őt és a szavait, annál gyorsabban záródtak be előttem a lehetőségeim kapui. Rá kellett jönnöm, hogy most az egyszer a menekülés nem opció, sem egy békejobb az újabb esély felé, amit a sors ajánlott fel tele következményekkel az egyensúly megőrzése érdekében. Segítségre volt szükségem vagy egy csodára, hisz amennyit olvastam, már magam sem tudtam eldönteni mennyire állnak jól az esélyeim. Az egyetlen amivel tisztában voltam, hogy rosszul vagyok és minden nap ez csak még jobban erősödik. Ez pedig elég ébresztő volt ahhoz, hogy átgondoljam mit és hogyan tovább a jövőm érdekében hozott döntéseimmel kapcsolatban.
Jake hangja egy különös határt alkot a valóság és azon állapot között, ami súlyos takaróként ölelt körbe az elmúlt napok során. És bár örömmel szabadultam volna ki alóla, de a szervezetemnek egészen más tervei voltak.
A felsőjébe kapaszkodva hajtom fejemet a mellkasára miután most ő maga lesz aki helyezkedni kezd az ágyon és csak engedelmeskedve hunyom be egy-két pillanatra a szemeimet. Nem akartam megint aludni, pedig fáradtnak éreztem magamat. Azonban azt is tudtam jól, hogy ehhez a fáradtsághoz sokkal több köze volt a megtépázott lelkivilágomnak, mint annak, hogy éppenséggel nem alszom eleget.
A szívverésének nyugtató üteme most körülvesz, de nem hagyom figyelmen kívül a szavait sem, amit az én magyarázkodásom után ad válaszként. Elmondja azt, amit már én is tudok, hogy az egész információ vadászat egy nagy butaság volt a részemről. Elhúzom egy grimaszra az ajkaimat, de ettől még egyetértek vele.
- Bár akkor került volna elém ez a figyelmeztetés, mielőtt belekezdtem volna az önszabotálásba. - sóhajtok egy aprót, mert így kimondva nem is annyira tűnik meglepőnek, amit műveltem. A jó dolgok vagy a nyugalmam megtorpedózása a kedvenc hobbim volt, amiben csak addig leltem élvezetet, amíg meg nem történt a baj. Utána már nem volt annyira kellemes a romok eltakarítása, amit a saját hülyeségem hagyott hátra nekem. Vele is ezt tettem; a kapcsolatunkkal, a barátságunkkal. Szabotáltam, mert túl jó volt ahhoz, hogy azt érezzem én megérdemlem ezt. Ezért sem akarom ezt most olyan kényszeresen elszúrni.
- Már nem menekülök tovább. - ígérem meg őszintén, de még mindig behunyt állapotban pihentetem a szemeimet. - Együtt akarok veled működni, bármit is hozzon ez magával és nem még több időt vesztegetni. - vallom be, miközben az arcomat még jobban a felsőjének anyagába fúrom. A jól ismert illata magával ragad és nyugodtsággal áramlik szét a testemben. Van benne valami, ami horgonyként tart vissza attól, hogy ismételten elsodródjak a gondolataim nem túl biztató világába. - Egyszerűen csak szeretném, ha a rosszulléteknek vége lenne. - teszem hozzá szinte elkeseredetten, majd ezt követően gyűjtök épp csak annyi erőt, hogy felnézhessek a kék szempárba.
- Te..szóval te hogy vagy? - kérdezek rá annak reményében, hogy őszinte választ is kapok tőle. - Azzal mindketten tisztában vagyunk, hogy én mennyire vagyok jó passzban, de szeretném, ha elmondanád mi zajlik benned. Kérlek. - dünnyögöm bele szinte a mellkasába, minek folyamatában újra visszahajtom a fejemet eredeti helyére. Tudnom kell, hogy ő hogy van ahelyett, hogy a saját tortúrámmal foglalkozzak, mert abból bőven kijutott már az elmúlt napokban. Jake fontos nekem és nem akarom ő vele az ellenkezőjét éreztetni, mint ahogyan ő sem teszi ezt most velem. Ahogyan azt se szeretném, hogy bármilyen érzelmi világ is kavarog benne, azt elnyomja jó mélyre. Itt akarok lenni neki, ahogyan Ő nekem, még ha csak félgőzzel is működök.

jakemaddie








mind álarcot viselünk
Madelaine Lester-Riggs
Egészségügy
ranggal rendelkezem
★ :
Need you now • Jake&Maddie 935a042cf4e74c87af9651e1f5dd8a7754a297eb
Need you now • Jake&Maddie 8073195a7d983132782e31e7c05867b432221347
★ kor ★ :
34
★ elõtörténet ★ :
If chaos is a work of art
then my heart is a masterpiece
★ családi állapot ★ :
Need you now • Jake&Maddie 6c31ba6d7c2e4781f116a390d655c2b37c0e4f45
I never minded being on my own
Then something broke in me
and I wanted to go home
To be where you are ♡
★ lakhely ★ :
Manhattan
★ :
Need you now • Jake&Maddie 1fd0a01867cef9ebef2d5b13cdb1f62cd6aaed3d
★ idézet ★ :
• Hello, I am Madelaine, your personal healthcare companion. On a scale of one to ten, how would you rate your pain? •
★ foglalkozás ★ :
pszichológus
★ play by ★ :
✿ margot elise robbie ✿
★ hozzászólások száma ★ :
396
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next
TémanyitásRe: Need you now • Jake&Maddie
Need you now • Jake&Maddie EmptySzomb. Aug. 28 2021, 18:31


jake & maddie


“ Just give me a reason, just a little bit's enough
Just a second we're not broken just bent, and we can learn to love again
It's in the stars, it's been written in the scars on our hearts
We're not broken just bent, and we can learn to love again.”

Általában menekülök azon helyzetek elől, mint a mostani is lenne. Maddie-nek szüksége van rám, el van veszve, akárcsak én voltam hónapokkal ezelőtt, bár az indok más, mégis vágányra futott az életünk. A gyújtószikra lehet egy betegség, vagy éppen egy családi vita is, és ha beindul a gépezet, akkor nem lehet leállni. A változás megkezdődik, és kénytelenek vagyunk arra az ösvényre lépni, amit az élet hozott magával. Maddie-nek szembe kellett néznie azzal az énjével, amit a háttérbe szorított. Másokon segíteni, ez volt a hitvallása, minden egyes napja arról szólt, hogy másik problémájára találjon megoldást, de a sajátjára soha nem figyelt. Mondhatnám csúnyán, hogy a szervezete csak a lelke üzenetét adta át, de egy ilyen komoly kór kialakulása többé-kevésbé összetett. Az örökletes részét nem sikerült kizárnom, mert alig tudtam utána járni annak, hogy a rokonságában milyen betegségekkel küzdöttek a felmenők, és az kevésnek bizonyult, amit Alaszkában mondott magáról. A sötétben tapogatóztam, akár egy kísérleti nyúl, és a válaszokat kerestem egy bonyolult diagnózisra. A miértre még most sem derült fény, talán már nem is számított, hogy miért alakult ki, ha megvolt, akkor kezelni kellett, és a legjobbat kihozni belőle. A tudatom egyetlen zugában rejlett a félelem, nem mutathattam kifelé, hogy mennyire meg vagyok rémülve, mert számítottak rám. Az orvoslásnak megvan az a bájos oldala, hogy megtanultam kezelni az érzéseimet valamilyen szinten, és ha professzionálisnak kellett maradnom, akkor képes voltam távolságot tartani az esettől. Maddie azonban emóciókat ébresztett bennem (nem is akármilyeneket), ezért volt nehéz kizárni a másik énemet. A félelem ott munkált a felszín alatt, és több volt bennem a kérdőjel, mintsem a válasz. A betegségét rengeteg módon kezelhettük, de a gyógyulás nem volt garantált akkor sem, ha sebészeti úton távolítom el a tumort. A reális énem azt kiáltotta, hogy mennyi az a 30% a túlélésre, vagy a teljes felépülésre? Kevés…de több a semminél. Reményt kellett adnom neki, ki másra számíthatott volna, ha nem rám? Az Alaszkában történt kínos incidenst egy kis dobozba zártam be, és nem gondoltam arra, hogy mit hagytam a hátam mögött. A cselekvőképességem megnőtt az eredmények megkapása után. Tisztán láttam, hogy miért kell hazajönnöm, és mit várok el saját magamtól is. Megmenteni ugye csak azt lehet, aki akarja is, hogy megmentsék, de bíztam benne, hogy nekem menni fog ez. Maddie eltévedt, és belesüllyedt a reménytelenségbe, de onnan is van visszaút, mert minden csak választás kérdése. A lehetőségeket megadhatom neki, de akarnia kell a gyógyulást. Megannyi gondolat cikázik át a fejemen, miközben az ágyon ülök mellette, és a félhomályban a sápadtnak tűnő arcvonásait figyelem. A szőke csapzottan ér oda a homlokához, a szeme alatti terület szederjes árnyékot vet rá, az ajka is mintha egy kicsit cserepes lenne. Valószínű nem sok folyadékot vett magához az elmúlt napokban, és az ételek sem maradtak hosszútávon a szervezetében. Óvatosan érintem meg a kezét, miközben a simogatás elrejti a valódi indokomat. Elterelem a figyelmét, de a pulzusát számolom magamban. Fel kell mérnem az állapotát, hogy segíteni tudjak, de nem sürgetek semmit. Jared hangüzenetére azonnal ugrottam, a pillanatra vártam, hogy nem ellenkezzen velem, vagy már ne legyen ereje makacs dolgokat tennie, mint elmenekülni a kórházból, vagy éppen meg se jelenni a vizsgálaton. A telefonját napok óta kikapcsolta, nem is próbálkoztam vele, hogy elérjem, mert felesleges erőltetés lett volna a részemről. A kettesben töltött időnek van egy meghitt hangulata, és mégis aggodalommal birkózom a látványa miatt. A szédülés maradandó lesz, ha még a legegyszerűbb igényeit sem elégíti ki.
A mellkasomnak helyezkedve pihen meg, átölelem a jobbommal, és az egyik szekrényt lesem, ahol a kilincs környékén egy fekete volt éktelenkedik. A beszéde akadozó, de türelmesen hallgatom végig a kékjeibe merülve.
- Nem mindig hallja meg a józan szót az ember. Mindenre nyitott voltál, csak erre nem. – jegyzem meg egy mosoly kíséretében és a kezén simítok felfelé a pihék mentén, hogy némileg serkentsem a vérkeringését, vagy pusztán a magam kedvéért teszem meg. Magyarázatot találhatok az ösztönös mozdulatokra, de a legkézenfekvőbbet nem mondanám ki. Érdekel. Szereted. A felsőm belső felébe motyogja azt az ígéretet, hogy innentől kezdve nem fog menekülni, és közreműködik velem. Aranyos mozdulat, az arcára simítom a kezemet és megvárom, hogy kinyissa a szemét.
- Nem kell ígérned semmit, a lényeg, hogy azt tedd, ami neked is jó. Nem foglak sürgetni Maddie. – fontolom meg a válaszomat, bár tudom, hogy szívem szerint letoltam volna, hogy ennyit várt a felismeréssel.
- Idővel az is sokkal jobb lesz. – folytatom tovább, de amint rám terelődik a szó, kicsit feszengve meredek rá.
- Ugye tudod, hogy ez most pszicho cucc? Nem gondoltam volna, hogy egyszer rá fogsz arra venni, hogy beszéljek az érzéseimről. – viccelődök vele, de aztán komolyra fordítom a szót.
- Kurva fáradtan először is. – dőlök neki a párnának és úgy tekintek le rá. – Találkoztam az öcsémmel a kórházban, valakit éppen meglátogatott. Még mindig a házamban lakik az unokahúgommal együtt, és most nála vannak a kutyák is, mert átmenetileg szállodába mentem. Könnyebb volt beszélgetni vele, mint néhány hónapja, és azt hiszem, hogy elindultunk valami jó irányba. – töprengek el a családi kapcsolataimon. – New Yorkot szoknom kell, és a kórházi körülményeket is. Két hónap alatt elszokik az ember, ha állandóan kutyákkal és a hóval foglalkozik. Keveset alszok, sokat konzultálok, és gyártom az elméleteket. A műtét kemény dolog, és bevallom kicsit félek is. – halovány mosoly az, ami éppen megjelenik a szám sarkában, de ott van. – Mégis megéri a kockázatot. – hajolok le, és az arcélére támasztva a kezemet egy szűzies csókot lehelek a szájára.






If I showed you my flaws. If I couldn't be strong
Tell me honestly would you still love me the same?
mind álarcot viselünk
Jake Lester
Egészségügy
ranggal rendelkezem
★ :
Need you now • Jake&Maddie 3c7d5945bf73a249f67b4983721fb411be13801c
Need you now • Jake&Maddie Dfa3fd37972244e28c7f70ecf1ed6a7a532e92e5
★ kor ★ :
42
★ elõtörténet ★ :
Need you now • Jake&Maddie Afef49b81e2f81d4b8ccc6c446cbe852be8d16e5
• Lester-file •
★ családi állapot ★ :
• my blondie angel •
Need you now • Jake&Maddie 2b5e6606c2d016fa990731e3d18999f8a69dd560
We're the type of melody that don't fade out
★ lakhely ★ :
Manhattan
★ :
Need you now • Jake&Maddie A4079321cbde807772bcb7eb48d563a20ecc2e59
★ idézet ★ :
My life is a chaos with brother love, blondie angels and dogs.
★ foglalkozás ★ :
Idegsebész
★ play by ★ :
Jesse Lee Soffer
★ hozzászólások száma ★ :
410
★ :
Need you now • Jake&Maddie Tumblr_o6g4pws2Bi1ru5lf8o5_250
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next
TémanyitásRe: Need you now • Jake&Maddie
Need you now • Jake&Maddie EmptyVas. Szept. 26 2021, 21:32



Mostanában sokszor gondolok az elvesztegetett időkre. Azokra a pillanatokra, amiket meggátoltam magamtól és azokra a kapcsolatokra, melyektől annyira tartottam, hogy szabotálni kényszerültem őket. Évek történései köszönnek vissza minden egyes nap amióta tudatában vagyok a betegségemnek és emlékeztetnek az elkövetett hibáimra, mindeközben pedig sürgető érzést hagynak hátra, hogy tegyek valamit. Cselekedjek többet, éljek intenzívebben, mert a lehetőségeim köre lassan bezárul majd, én pedig tehetetlenné válok annak súlya alatt.
Sokszor nehéz volt pontosan megragadni mi zajlik le bennem. Volt amikor én sem értettem, másszor viszont azt kívántam bárcsak ölelésébe fogadna az a bizonyos édes tudatlanság és elfeledtetné velem a valóságot. Ellentmondásokba ütköztem önmagammal és a jövőmmel kapcsolatban, közben pedig észre se vettem, hogy a logikusnak ható döntéseimmel csak még inkább magamnak ártok. Nehéz bevallani magunknak, ha az irányítás kicsúszik a kezeink közül és olyan külső tényezőkre kell hagyatkoznunk melynek többsége megfoghatatlan. Bíznunk kell, hinnünk valamiben, bármiben, csak azért hogy egy kicsit is egyszerűbb legyen, közben pedig azt kívánjuk, hogy bármilyen lapokat is szánt nekünk a sors, a szerencse most az egyszer mellénk szegődjön. Nyomasztó tud lenni a bizalmatlanság ha csak ez az érzés válik azzá amit ismerünk és amihez visszatérhetünk. Mintha az ember lánya ingatag talajon egyensúlyozna egy szakadék felett. És van az a pillanat amikor egyre instabilabbá válik az egész, a félelem pedig még erősebben uralkodik el rajtad. Olyankor megkapaszkodsz bármilyen emlékbe, érzésbe amiről tudod, hogy még egy kis ideig a felszínen tart majd.
Nem volt helyes visszahúzódnom az úgynevezett csigaházamba és úgy tenni mintha ott a valóság nem érhetne utol. Az, hogy nem vettem tudomást a betegségemről és úgy tettem mintha ne lenne kihatással az életem minden pontjára, nem volt egyenlő annak csodával határos megszűnésével. Olyan volt ez az életemmel történő huzavona, mintha egy lépés előrehaladásnak az ára az lett volna, hogy hárommal visszavet. Nem értem el vele nagy volumenű változásokat vagy lettem jobban tőle, egyszerűen csak még kevesebb időm maradt arra, hogy az életem darabkáit rendbe szedjem. Jake megjelenése pedig még inkább ráébresztett erre és bár egy ideje annyi gondolat keringett az agyamban amit meg akartam volna vele osztani, most mégis csapongva törnek utat ajkaim közül a szavak. Egyszerre akartam belesűríteni minden aggodalmamat a nekünk szánt percekbe, de rá kellett jönnöm, hogy ez nehezebb feladatnak bizonyul annál mint ahogyan én ezt elképzeltem. Mindenesetre úgy tűnik egy tudatánál lévő részem csak arra akar fókuszálni, ami a jelent szimbolizálja; ránk, elzárva egy kis időre a külvilágtól.
Tudomásul veszem a szavait és még egy apró bólintással is jelzek felé, hogy tudassam vele: igenis jelen vagyok a beszélgetésünkben. Még ha többnyire hallgatag vagy ellenkező esetben összefüggéstelen vagyok, de nem máshol tévelyegnek most a gondolataim. Rendkívül hálás vagyok amiért most itt van, még ha a korábbi viselkedésemért nem is érdekelném meg. És bár úgy tűnik megérti, de a bennem lakozó bűntudatot nehezen tudom csak félrelökni. Ezért inkább magamban tépelődök és ha lehetőségeim úgy engedik, akkor közelebb bújok hozzá, hogy minden kellemetlenséget, ami eluralkodni érződik rajtam csillapítani tudjam. Szemkontaktus teremtése érdekében viszont már csak akkor emelem rá tekintetemet, amikor kérdésem a részéről felvezetést kap.
- Nem analizálni szeretnélek csak fontos vagy nekem és aggódom érted. - vallom be őszintén egy sóhajtással együtt, hiszen lehet a munkám miatt az érdeklődés tőlem nem ennyire letisztultnak hat, de most csakis ennyire egyszerű az egész mint ahogyan azt neki is elmondtam. Kimerültnek tűnik és komornak. Elég csak egy pillantást vetnem arcának számomra elfeledhetetlen, de ugyanakkor fáradt vonásaira, hogy szembetűnővé váljon a változás. Láttam őt már mosolyogni, jó hangulatban és az is megesett, hogy félretette egy pár másodperc erejéig minden aggodalmát. Most csak egyszerűen szeretném, ha egy igazi mély lélegzetvételhez jutna a gondolatai súlya alól.
A testvére kerül szóba és a kapcsolatuk. Legutóbb átléptem egy határt velük kapcsolatban, amit nem szeretnék újból elkövetni. Elcsendesedve hallgatom őt figyelmesen és magamban memorizálom a szavait. Örülök, hogy megnyílik egy kicsit és őszintén beavat az érzéseibe. Valahogy úgy érzem ez mindkettőnknek olyan pillanat, ahol a hétköznapokban magunkra aggatott álarcok bátran lehullhatnak. Itt senki sem ítéli el a másikat, ha nem nyújtja a maximumot a nap minden szakában. Az elmúlt időszakok után nehezen hinném, hogy ez a mentalitás amúgy is egészséges lenne.
- Jó hallani, hogy rendeződtek egy kicsit közöttetek a dolgok. - osztom meg vele gondolataimat, miközben egy halovány mosollyal reagálom le utolsó szavait a váratlan csókja előtt. Meglep vele, mégis jó érzéssel fogadom és kapaszkodok bele ebbe a pillanatba.A kezem ezt követően az arcára siklik és hagyom magamat újra fogságba ejteni a kék íriszekbe. Szeretem őt - még ha hangosan túlságosan is félek kimondani ezeket a szavakat.
- Nem akarom, hogy úgy érezd egyedül kell ezt végigcsinálnod, oké? Én is elmondhatatlanul félek, de itt vagyok neked. Segíteni akarok, ahogyan te teszed velem, bármire is legyen szükséged. - simogatom meg hüvelykujjammal az arcát és gondolataim közben őt fürkészem.
- Emlékszel amikor megszálltunk abba a motelbe és aznap a végén mindketten annyira kimerültek voltunk, hogy szinte azonnal elaludtunk? Mi lenne, ha idebújnál hozzám és megpróbálnál most is aludni egy keveset? - mosolyodok el kedvesen. - Bármi is történjen ezután, még várhat egy kis időt. - közelebb hajolva hozzá adok egy puszit az arcára és hogy szavaimat tettekben is bizonyítsam, egy kicsit arrébb fészkelődök az ágyon, hogy ő is kényelmesen elférjen.

jakemaddie








mind álarcot viselünk
Madelaine Lester-Riggs
Egészségügy
ranggal rendelkezem
★ :
Need you now • Jake&Maddie 935a042cf4e74c87af9651e1f5dd8a7754a297eb
Need you now • Jake&Maddie 8073195a7d983132782e31e7c05867b432221347
★ kor ★ :
34
★ elõtörténet ★ :
If chaos is a work of art
then my heart is a masterpiece
★ családi állapot ★ :
Need you now • Jake&Maddie 6c31ba6d7c2e4781f116a390d655c2b37c0e4f45
I never minded being on my own
Then something broke in me
and I wanted to go home
To be where you are ♡
★ lakhely ★ :
Manhattan
★ :
Need you now • Jake&Maddie 1fd0a01867cef9ebef2d5b13cdb1f62cd6aaed3d
★ idézet ★ :
• Hello, I am Madelaine, your personal healthcare companion. On a scale of one to ten, how would you rate your pain? •
★ foglalkozás ★ :
pszichológus
★ play by ★ :
✿ margot elise robbie ✿
★ hozzászólások száma ★ :
396
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next
TémanyitásRe: Need you now • Jake&Maddie
Need you now • Jake&Maddie EmptyVas. Okt. 03 2021, 18:52


jake & maddie


“ Just give me a reason, just a little bit's enough
Just a second we're not broken just bent, and we can learn to love again
It's in the stars, it's been written in the scars on our hearts
We're not broken just bent, and we can learn to love again.”

Maddie nem az a fajta ember, aki magával törődne, némán szenved, úgy érzi, hogy mindenkinek az útjában van, és csak egy felesleges kerék, ezért nem is számít, hogy mit gondol vagy érez. Elmondani se tudnám hányszor szembesültem vele, hogy rajtam próbált segíteni, de közben neki lett volna szüksége egy támaszra. A betegsége tüneteit se vette komolyan, mondván teljesen normális, ha az ember lánya szédül, és nem marad abba. Hogyan magyarázzam el neki, hogy bizony nem ártana többet foglalkoznia a teste jelzéseivel, amikor hasonló elven működök, mint ő? A frontról hazatérve sem az érdekelt, hogy nekem mennyire rosszak az éjszakáim és a napját se tudnám megmondani, hogy mikor aludtam ki magamat utoljára, hanem megtalálni az öcsémet. Megrögzötten kutattam és nem foglalkoztam azzal, hogy mentálisan leépülök. Egy időben a munkába menekültem, elvégeztem még egy továbbképzést és megragadtam minden lehetőséget, hogy ne kelljen szembesülnöm a gyengeségeimmel. Egyedül lenni sokkal nehezebb, ha rád törnek a gondolatok, akkor nehezen tudod megállítani a túlagyalást is, és akkor megérkezik a jó öreg bűntudat, és hadd ne soroljam, hogy mennyi érzelmet tudnék idekapcsolni, mely aztán végképp kimerítené az önsanyargatás fogalmát.
Megint a háttérbe szorultam, az agyam átkapcsolt a tettek teljesítésébe és minden áldott nap azzal a tudattal keltem fel, hogy hamarosan meg kell műtenem a szőkeséget. Nem ragadhattam le ott, hogy félek, vagy nem akarom. Azon opció kizárással élt, mert rajtam kívül senki másra nem bíztam volna rá az életét, és ha én nem teszem meg, akkor senki más sem fogja. A lehetetlennel versenyeztem, nem olvastam el a statisztikákat, nem foglalkoztam a matekkal és az esélyek latolgatásával. Beleőrültem volna, ha a számoknak hiszek, és nem a saját képességeimben. Egyetlen félrecsúszással húzhatom át a jövőjét, tehetem nyomorékká egy egész életre, de kockázat nélkül siker sincsen. A Seattle-ben tartózkodó egykori kollégám volt az első, aki azt mondta, hogy neked menni fog Jake. Más nem képes rá, de az, aki egy másik orvost visszahozott a halál torkából annak mennie kell, hogy megmentsen egy másik nőt is. Nincs lehetetlen és ezzel a mantrázással indultam meg Jared lakása felé is, amikor megkaptam az üzenetét. Maddie nem volt jól, napról napra veszített az erejéből és kezdte beszippantani a depresszió. Ki máshoz fordulhatott volna? Tudom, hogy az én esetemben ott lett volna a család, de Maddie bennem bízott. Kimondania se kellett, hogy rám támaszkodik, hiszen akkor nem utazott volna el Alaszkába. Nem volt kérdés, hogy repülőre szállok, és vele együtt visszajövök, csak éppen azt nem tudtam, hogy mit tartogat kettőnknek a sors. Az akadályok leküzdésében jó voltam, de én se voltam istenség, persze tartottam a negatív gondolatok erejétől, de az ajtón kívül kellett hagynom őket, amint beléptem a szobájába. Maddie aurája nyugtalan volt, még a kutyája is csak feküdt a lábánál és nem mozgatta a farkát. Jesse aggódott a szőkeség miatt, megértettem az álláspontját neki, mármint az enyémek is állandóan a seggembe voltak, ha rossz kedvem támadt, vagy nem éreztem jól magam a bőrömben. Az állatok jobban megérzik a bajt, és a saját nyelvükön igyekeznek segíteni. Örültem, hogy Jared levitte egy kicsit, hogy kettesben tudjunk maradni, de nekem is jól esett volna a friss levegő, azonban nem óhajtottam el mozdulni a szőkeség mellől, amíg ennyire gyengének láttam.
Megpróbáltam elterelni a figyelmét és különböző módszerekkel kirángatni a mellékhatások sűrűjéből, de közben az egyik szemem ott volt rajta, hogy bármilyen változás esetén közbe tudjak avatkozni. A beszélgetésünk sok mindenre terjedt ki, pofáztam eleget, de mégis kíváncsi lettem volna, hogy mi játszódik le a fejében, kivéve azt a baromságot, hogy bocsánatot kell kérnie a viselkedése miatt. Nem vettem magamra a bizonytalanságát, én se mertem volna szembenézni a valósággal, egy másik országig menekültem, hogy új életet kezdjek, de nem ment, mert a múltamat egy helyszínváltoztatás nem fogja megoldani.
- Akkor beszélek. – könnyed sóhajt szakadt fel a torkomból és úgy helyezkedtem, hogy a kékjeimmel nyomon tudjam követni a tekintetét, de közben nekem is jó legyen. A véletlen hozta úgy, hogy találkoztam az öcsémmel és valakinek be kellett vallanom, hogy mennyire jól esett látni a lükét. Szerettem a családomat, de az elmúlt néhány hónap megtépázta a kötelékünket, mégis kezdett megnyugodni a lelkem, és el tudtam fogadni az öcsém döntéseit is beleszólások nélkül. A csókot nem terveztem meg előre, csak a pillanat hozta magával. Finoman vontam bele, de ő volt az, aki végül a kezével pecsételte le.
- Nem érzem úgy, hogy egyedül lennék Maddie, attól félek, hogy… - nyeltem egy nagyot, mielőtt igazán belemerülhettem volna a válaszadásba. Legyek vele őszinte? - …mi lesz, ha elveszítelek? – ki kellett legalább egyszer mondanom, hogy lekerüljön a teher a vállamról, de ez is csak átmeneti megoldása annak. A gondolat az alvásra egyre csábítóbb, de amikor helyet csinált maga mellett az ágyon, akkor csak megráztam a fejemet.
- Előbb megisszuk a teát, mert szükséged van a folyadékra. Megvizsgállak és utána alszunk. – helyesbítettem a sorrenden, aztán fel is álltam, hogy kiszolgáljam magunkat. A bögre kamillatea az orrom alatt gőzölgött, miközben odasétáltam vele az ágyhoz és óvatosan emeltem az ajkaihoz.
- Néhány korty is elég lesz. – kérleltem őt, ha ekképpen cselekedett, mert utána én is meghúztam a maradékot.
- Maradj itt, lemegyek a táskámért, aztán jövök vissza. – érintettem meg futólag a kezét, és elhagyva a szobát futottam össze Jareddel.
- Hogy van? – szegezte nekem a kérdését, mire lefékeztem. – Gyengén, de most ivott. Lemegyek a táskámért, adok neki fájdalomcsillapítót és utána beszélhetünk, ha elaludt. – avattam be és már siettem is lefelé, hogy előkészülhessek az itt töltendő éjszakára.





If I showed you my flaws. If I couldn't be strong
Tell me honestly would you still love me the same?
mind álarcot viselünk
Jake Lester
Egészségügy
ranggal rendelkezem
★ :
Need you now • Jake&Maddie 3c7d5945bf73a249f67b4983721fb411be13801c
Need you now • Jake&Maddie Dfa3fd37972244e28c7f70ecf1ed6a7a532e92e5
★ kor ★ :
42
★ elõtörténet ★ :
Need you now • Jake&Maddie Afef49b81e2f81d4b8ccc6c446cbe852be8d16e5
• Lester-file •
★ családi állapot ★ :
• my blondie angel •
Need you now • Jake&Maddie 2b5e6606c2d016fa990731e3d18999f8a69dd560
We're the type of melody that don't fade out
★ lakhely ★ :
Manhattan
★ :
Need you now • Jake&Maddie A4079321cbde807772bcb7eb48d563a20ecc2e59
★ idézet ★ :
My life is a chaos with brother love, blondie angels and dogs.
★ foglalkozás ★ :
Idegsebész
★ play by ★ :
Jesse Lee Soffer
★ hozzászólások száma ★ :
410
★ :
Need you now • Jake&Maddie Tumblr_o6g4pws2Bi1ru5lf8o5_250
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next
TémanyitásRe: Need you now • Jake&Maddie
Need you now • Jake&Maddie EmptySzomb. Okt. 23 2021, 17:42



Elviekben mindenki érzi, ha elérte az életében a töréspontot. Ha nem is egyből, az azt követő következményekből egészen biztosan fogja majd. Számomra az utóbbi volt az opció és utólag gondolkozva talán jobb lett volna már az elején megélni az életemet övező gondokat és nem félresöpörni azokat. De ha az ember lánya olyan híreket kap, ami az addigi életének a végét jelentheti, ott abban a pillanatban talán megengedett egy kis időre, hogy ne a józan eszünket helyezzük előtérbe.
Akartam hinni, hogy tudom mit érek el azzal, ha figyelmen kívül hagyom a betegségemet. Azt mondanám első körben, hogy időt akartam nyerni magamnak. Igazából élni, amit eddig elővigyázatosságból megtagadtam magamból, majd ebbe kapaszkodva bepótolni a kimaradt időt. Azonban minél összetettebben terveztem meg milyen is lesz átérezni azokat a dolgokat amiket nem tettem, annál megterhelőbbé váltak a napok. A problémák felhalmozódtak, az érzések pedig még komplikáltabbá váltak. Majd mire észhez tértem, már az egyetlen fontos családtagom ajtaján kopogtattam és kimondatlanul is a segítségét kértem. Ments meg magamtól; bárhogy és bármilyen módon. És Jared igyekezett eszerint cselekedni, miközben én egyre mélyebbre süllyedtem a saját elméletem összeomlásának végignézése közben. Az ötleteim az újrakezdésről, a terveim amiknek a háromnegyede gyenge próbálkozás volt csak semmi más. Ott álltam a szánalmas fantáziavilágom előtt és fájlaltam annak darabokra hullását.
Engem itt ért utol az életem talaját megrengető töréspont. A valóság maga alá temetett és tisztábban láttam a helyzetemet. Harcolni akartam azért, hogy legyen jövőm még akkor is, ha agyam egy zugában a pesszimista felfogásom feladni készült mindent. Le akartam mondani minden negatív gondolatról, mert ha valamit megtanultam az életem során az az, hogy a könnyedén feladás nem opció. És talán az egész feleslegessé válik majd a történetem végén állva, de hogyan békélnék meg azzal a tudattal, hogy meg se próbálkoztam az esélyeimmel?
Jake mellett feküdve átértékelődik bennem a helyzet. A szavaitól keletkezett komfort érzés más megvilágításba helyezi az eddig reménytelennek ható jövőképemet és bár a szívemet facsarja ki minden elhangzott kételye, de a mondanivalója emlékeztet arra, hogy ez a döntés amit meg akartam hozni, nem csak engem érintene, hanem őt is. Ezt a férfit is, aki olyan fontos szerepet tölt be az életembe, amire még gondolni sem mertem. Aki nehezen beszél az érzéseiről vagy a félelmeiről, de most a kedvemért mégis megteszi. És amikor megfogalmazza az aggályait, én csak egyszerűen szeretném őt magamhoz ölelni és elfeledtetni vele minden rosszat, amivel én már egy jó ideje küzdök. Az utóbbi időszakban elárasztó érzéseim most először nem negatív hatással töltenek el. Ez új és sok, de kellemes. Mint amikor a kirakós utolsó darabja végre a helyére talál.
- Hé, nem fogsz. - a fejemet csóválom, miközben felpillantok a szemeibe. - Természetesen nincs meg hozzá a képességünk, hogy tudjuk mi fog történni, de bízom benned és neked sem ártana egy kicsit magadban is hinni. Addig pedig itt vagyok és nem megyek sehova. - mosolyodok el biztatóan, hiszen egy ilyen helyzetben nem ártalmas bezsebelnünk minden jelent érintő pillanatot amivel rendelkezünk. Tudom milyen az amikor a személyes érintettségünk befolyásol, de szemernyi kételyem sincs vele kapcsolatban. És őszintén mondva sokszor annyira megfoghatatlanok számomra az emberi érzések, hogy jobb szerintem hinni, miszerint a sors hoz meg helyettünk döntéseket. Bízom benne, hogy jók az esélyeink.
Az alvás gondolatát félreteszi egy kis időre, de ez még számomra attól nem válik kevésbé fontossá.
- Szavadon foglak. Mostanában eléggé káoszba kapcsoltak az alvási szokásaim és elhiheted mikor azt mondom, addig nem fogok nyugodtan aludni amíg te sem próbálkozol vele. - jegyzem meg előretekintően, de a felém nyújtott teát most elfogadom és egyúttal meg is köszönöm. Eddig nem éreztem, hogy szomjas lennék, de az első korty után a szervezetem is felzárkózik, miközben én magam egy párnát igazítok el magam mögött, hogy feljebb tudjak ülni.
Ő ezt követően úgy dönt magamra hagy egy kis időre, én pedig próbálom elhessegetni azt az ürességet, ami maga után hagy. Úgy tűnik ebben a pár napban annyira egyedül voltam, hogy bármennyi emberi közelség túlterheli azt a felfogást aminek ezek után egyre többre van szüksége. Sóhajtva egyet húzok magamhoz egy másik párnát és így várakozok amíg a szédülésem nem lesz újfent úrrá rajtam.
A kintről beszűrődő hangokat most Jesse beslisszanása az ajtórésen követi, az ágy vége helyett azonban most feljebb merészkedik és a fejét az ölembe fektetve dől le.
- Kisétáltad magad drágám? - simogatom meg a buksiját, ő pedig szinte belebújik ebbe. Rossz érzés nyomát hagyja bennem, hogy nem tudtam úgy foglalkozni vele ahogyan azt megérdemelné. Csak reméltem, hogy idővel jobbá fordulnak majd a dolgok.
Jake visszaérkezése után felpillantok Jesse fürkészéséből, de ügyelek arra, hogy Jake korábbi helye is megmaradjon az ágyon.
- Miért van olyan érzésem, hogy olyan gyógyszert is fogok kapni amitől nyamvadt módon álmos leszek? - érdeklődve pillantok fel rá, fejemet pedig a falnak támasztott párnára hajtom. Lehet később ez visszaütne, de nem akarok akkor aludni amikor itt van.
- Nem tudom, hogy ez miben segít majd, de mostanában inkább a szédülés intenzívebb, mint a fejfájás. Jelent ez valamit? - azon kívül, hogy nem iszok, alszok, eszek megfelelően..szóval ezeken kívül bármit?

jakemaddie








mind álarcot viselünk
Madelaine Lester-Riggs
Egészségügy
ranggal rendelkezem
★ :
Need you now • Jake&Maddie 935a042cf4e74c87af9651e1f5dd8a7754a297eb
Need you now • Jake&Maddie 8073195a7d983132782e31e7c05867b432221347
★ kor ★ :
34
★ elõtörténet ★ :
If chaos is a work of art
then my heart is a masterpiece
★ családi állapot ★ :
Need you now • Jake&Maddie 6c31ba6d7c2e4781f116a390d655c2b37c0e4f45
I never minded being on my own
Then something broke in me
and I wanted to go home
To be where you are ♡
★ lakhely ★ :
Manhattan
★ :
Need you now • Jake&Maddie 1fd0a01867cef9ebef2d5b13cdb1f62cd6aaed3d
★ idézet ★ :
• Hello, I am Madelaine, your personal healthcare companion. On a scale of one to ten, how would you rate your pain? •
★ foglalkozás ★ :
pszichológus
★ play by ★ :
✿ margot elise robbie ✿
★ hozzászólások száma ★ :
396
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next
TémanyitásRe: Need you now • Jake&Maddie
Need you now • Jake&Maddie EmptySzomb. Okt. 30 2021, 11:24


jake & maddie


“ Just give me a reason, just a little bit's enough
Just a second we're not broken just bent, and we can learn to love again
It's in the stars, it's been written in the scars on our hearts
We're not broken just bent, and we can learn to love again.”

Csendben maradni nehéz dolog, ha a gondolataid ordítanak helyetted. Maddie közelében lenni egyszerre sok és megnyugtató. A vegyes érzéseket megszoktam, hiszen az egyik részem hivatalos formában lenne itt (mint az orvosa), a másik viszont kemény dió önnönmagamnak is. Megállapítani, hogy szerelmes vagyok-e abba a nőbe, aki felforgatta az életemet az elmúlt hónapokban, vagy szimplán megmaradnék a barátság mellett? Nő és férfi között nem lehet az utóbbi, tartja a mondás, és kezdek rájönni, hogy ebben van némi igazság is. A szex leegyszerűsítheti a képletet, vagy megmásíthatja azt, a lényeg, hogy az egyik irányba mindenképpen el fog tolódni az érzések kavalkádja is. Az elején örültem neki, hogy végre megtaláltam a közös hangot egy olyan nővel, akinek taszított a munkája. Nem mertem megnyílni neki, nehogy én legyek a következő páciense. A fronton megélt traumát a kutyáimmal dolgoztam fel, nem kellett, hogy mások is vájkáljanak a vérző sebben, hiszen akkor nem én lettem volna. A génjeimbe volt kódolva, hogy a legerősebbnek kell lennem, mert az öcsémnek nem maradt más, csak én. A szüleink korán meghaltak, és fel kellett nőnöm a feladathoz, hogy apuka legyek. Igazából vágytam a családra, a biztonságot jelentő közegre, de jó ideje csak másodvágányon haladtam, mert az összes vonatot lekéstem, ami Jake falvára tartott volna. Maddie volt az egyetlen, aki fékezett és megközelítette a vágányomat, ha így akarom kifejezni a bennem dúló elköteleződés fóbiát. Megpróbáltam ésszerű határokon belül randizni, de az összes jelölttel csak hónapokat tudhattam a hátam mögött, és ez közel a negyvenhez nem túl biztató statisztika. Ennyire félresikerültem volna emberileg, hogy egyetlen nő sem képes megmaradni mellettem? Félelmetes rádöbbenni, hogy mennyire keveset ad a szakma és a tárgyak a valódi énünkhöz. A hovatartozás mozgatott, mindenáron vágytam egy családra…a kérdés az, hogy a jövőben meg fog adatni a lehetőség rá? A kezemben szorongattam a szívemet, miközben lágyan simítottam a füle mögé a haját, és figyeltem az apró rezdüléseire. Fáradtan konstatáltam, hogy még mindig az egyik legszebb nő a világon, és ezzel párhuzamosan egy tumor csúfítja el az agyát. Miért ilyen módon kellett ráeszmélnem, hogy talán a szőkeség az, aki feleségként is funkcionálna mellettem? Senki ne ijedjen meg, mert nem fogok letérdelni előtte és megkérni a kezét. Nem illene ez a rohanás hozzám, de az idő sürget és egyre jobban érzem a szorító hurkot a nyakam körül. Apropó az idő…mi lesz velem, ha mégsem sikerül a műtét? Különböző epizódok játszódnak le a fejemben és arra összpontosítok, hogy a negatív gondolatokat elűzzem a fejemből. A meghittnek ható pillanatokat még mélyebbre fordítja át, amikor arra kér, hogy meséljek magamról. Megint én leszek a beszélgetésünk fókuszában, és bosszant, hogy ennyire nem tudok elszakadni a mivoltomtól. Maddie fél szembenézni a saját démonjaival, és csakis a kedvéért tárom fel az enyémeket is, aztán úgy döntök jobb, ha a testünk kommunikál helyettünk. Az ajkai kissé szárazak, de kellemesen melegek, amitől meg is lepődöm a csókváltás közepette. Az ereje felét sem kell beleadnia, de tudom, hogyha most nem lenne beteg, akkor az ágyban kötnénk ki. Félelmetes, hogy ekkora hatással vagyok rá, és fordítva is. Nem feltétlen menekülés a részemről, hogy le kell mennem a kocsimhoz, de jobbnak látom, ha még tiszták maradnak az agytekervényeim a következő órákban, aztán meglátjuk, hogy elnyom-e az álom. A meginvitálás után finoman helyezem át időben az együttalvást és egy rövid időre elszökök tőle. A lépcsőt választom lefelé menet, aztán még a kocsi előtt jövök rá, hogy ma szinte nem ettem semmit. Sürgősen pótolnom kell a kimaradásomat, így a táskám magamhoz vétele után beugrok a sarki üzletbe is. Veszek egy sajtos chipset, egy hideg szendvicset és némi kekszet is a tea mellé, aztán a kis szatyorral és a bőr aktatáskámmal együtt bandukolok vissza a lépcsőházba. A lift éppen akkor ér le, én meg helyet cserélek egy nővel, aki a kutyáját viszi sétáltatni. Nem kell sok idő, hogy felérjek a megfelelő emeletre és a félig nyitott ajtón át menjek vissza a lakásba. Bezárom az ajtót és a konyhába sétálok a szerzeményekkel.
- Hoztam egy kis kaját. Jesse? – nézek körül, de nem látom sehol, és ekkor Jared az, aki a szobára bök.
- Bent van, nem bírta ki, hogy ne menjen be. Csináljak neked egy rántottát? – nemet kellene mondanom neki, de félig már le is ereszkedem a székre és a számmal bontom ki a nejlonba csomagolt szendvicset.
- Megköszönném. Gyorsan megeszem ezt, aztán megvizsgálom. – kapom be három falattal a kenyeret és a másikkal együtt megyek vissza hozzá.
- Megjöttem. – újságolom el, és akkor meglátom a kis gaztevőt is (méretek alapján nem az, és Samira biztos örülne neki).
- Bizony kapni fogsz, és nem garantálom, hogy tíz percen belül nem dőlsz ki, azonban várjuk meg a hatását. – nem felelek azonnal neki, a nyakamba akasztom a sztetoszkópot és a vérnyomásmérőt halászom elő.
- A szédülés lehet már a gyengeség miatt is, hogy nem ettél rendesen. A szervezeted gyengül, ha nem töltöd fel. – emlékeztetem rá és a nekem felkínált helyre ülök le, és a bal felkarját kérem. Óvatosan tűröm fel a hálóinget és teszem rá a mérőt, aztán meg az orvosi hallgatórészét a fülembe dugom a sztetoszkópnak és a kézhajlatába helyezem, miközben felfújom a párnázott felkarmérőt. Másodperceken belül üt ki az eredmény.
- 80/90…ez nagyon alacsony Maddie. – rosszallóan vizslatom, és leveszem róla, aztán meg a nyakamba akasztom a fonendoszkópot. A nyaka két oldalán nyomkodok meg pár területet, hátha meg vannak duzzadva a nyirokcsomók, de közben igyekszem egy mosolyt is magamra erőltetni.





If I showed you my flaws. If I couldn't be strong
Tell me honestly would you still love me the same?
mind álarcot viselünk
Jake Lester
Egészségügy
ranggal rendelkezem
★ :
Need you now • Jake&Maddie 3c7d5945bf73a249f67b4983721fb411be13801c
Need you now • Jake&Maddie Dfa3fd37972244e28c7f70ecf1ed6a7a532e92e5
★ kor ★ :
42
★ elõtörténet ★ :
Need you now • Jake&Maddie Afef49b81e2f81d4b8ccc6c446cbe852be8d16e5
• Lester-file •
★ családi állapot ★ :
• my blondie angel •
Need you now • Jake&Maddie 2b5e6606c2d016fa990731e3d18999f8a69dd560
We're the type of melody that don't fade out
★ lakhely ★ :
Manhattan
★ :
Need you now • Jake&Maddie A4079321cbde807772bcb7eb48d563a20ecc2e59
★ idézet ★ :
My life is a chaos with brother love, blondie angels and dogs.
★ foglalkozás ★ :
Idegsebész
★ play by ★ :
Jesse Lee Soffer
★ hozzászólások száma ★ :
410
★ :
Need you now • Jake&Maddie Tumblr_o6g4pws2Bi1ru5lf8o5_250
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next
TémanyitásRe: Need you now • Jake&Maddie
Need you now • Jake&Maddie EmptyPént. Nov. 19 2021, 12:49



Aki ismert azt tudta jól, hogy borzalmasan tudom megélni a betegségeket. És nem feltétlenül az orvos részem az ami tiltakozva bújik ki a bőréből ha a szervezetem ellenem fordul, hanem inkább az vagyok, aki az utolsó utáni pillanatban fordul segítségért, addig pedig a legjobb tudása szerint lerázza magáról a dolgokat. Emlékszem egyszer a dadusom mesélte, hogy ő vitt el orvoshoz és amíg az úton egész végig azt vallottam, hogy én nekem ugyan semmi bajom, azt követően viszont bebújtam a rendelőben az asztal alá és ki nem jöttem onnan, amíg én magam nem éreztem úgy. Nehezen akartam szembenézni, hogy más támogatására van szükségem, ha valami probléma történik velem. Nem szerettem volna teher lenni a környezetemben élőkre ahogyan azzal a gondolattal sem szerettem volna törődni ami azt súgta, hogy egyedül nem tudom megoldani a saját nyűgömet. Szóval ami engem illet, nem olyan meglepő viselkedés a részemről amit most művelek, még ha ez nem olyan, amit csak úgy le tudok rázni magamról vagy különböző típusú és mennyiségű gyógyszerekkel megoldani. Ehhez a gondhoz más segítségére van szükségem, de ettől még nem leszek kevésbé nyugtalan amiért ekkora felelősséget helyezek másokra. Elég volt Jared napjait kiforgatnom önmagából, most úgy éreztem Jake világával is ezt teszem. (Még ha nem is szándékosan történik ez.)
A szobában ülve két részre szakadnak a gondolataim. Az ébrenlét egyik mostani velejárója az, hogy egy idő után vagy a szédülés vagy a fejfájás tér vissza és bár a gyógyszer némiképp hatást gyakorol ezek elhárítására, de magával hozza a fáradságot is, ami csak még nyűgösebbé tett. Nem akartam állandóan csak feküdni, mert minél több ideig voltam így, annál haszontalanabbnak éreztem magamat. Az energiám azonban valahol a nem létező határ alatt húzódott meg, így túl sok választást nem hagyott a számomra. A szervezetem jelen helyzetben tett rá magasról, hogy én mit akarok meg mit nem. Aztán második félként itt volt a bűntudat és az aggodalom keveréke, amit Jake közelében éreztem. És az, hogy szeretnék a segítségére lenni, de sem a gondolkodás, sem pedig az erőm nem enged erre túl sok teret csak még dühítőbb volt. Ezért csak reménykedtem, hogy rá tudom őt venni legalább némi alvásra, de nagyon úgy tűnt ennek még várnia kellett, mert neki egészen más tervei akadtak. Megígértem, hogy az eddig tanúsított menekülő futam után az együttműködőbb oldalamat mutatom felé. És talán, ha ez összejön, akkor az én kívánságom is teljesül majd. Mégis hogyan lehetnék nyugodtan, ha tudom, hogy ő nem alszik?
A távollétében Jesse az, aki a társaságommá válik és elhelyezkedik az ágyon mellettem, így addig sem érzem szükségét arra, hogy gondolkodjak. Máskor nem esik nehezemre elveszni bennük és szeretem is, ha értelmét lelem azoknak a dolgoknak, amik által kérdés merült fel bennem. Mostanában viszont inkább volt teher elmerengeni, mintsem olyan időtöltés, amihez szívesen térek vissza unalmas perceimben. Akárhányszor és akárhogy igyekeztem elterelni a betegségemről a témát, valahogy minden oda vezetett vissza. Nem telhetett el úgy egy perc sem, hogy valami ne kapcsolódott volna ahhoz az állapothoz, amiben jelenleg létezem.
Annyira lefoglal Jesse simogatása, hogy már csak Jake érkezésére figyelek fel. Hálás vagyok a jelenlétéért, de a vizsgálat vagy az újabb gyógyszer gondolata letöri a lelkesedésemet. Visszatérni abba a mókuskerékbe amibe napok óta vagyok nem egy szórakoztató hobbi. És persze tudom jól, hogy ez fontos, de a gondolattól hogy újabb haszontalan órák esnek ki az amúgy is szűkre szabott időmből a világból ki tudtam volna rohanni. Ki akar alvással törődni amikor a jövője ennyire bizonytalan?
- Jól hangzik. - felelem, majd úgy helyezkedek, hogy lehetősége legyen rajtam elvégezni a vizsgálatokat. A korábbi csevegős hangulatom most alábbhagy, de nem ellenkezem vele. Szeretem, hogy itt van és törődik velem, de akkor is ez a helyzet..uh, lehetne ennél nagyobb kitolás a sors részéről?
- Nem esett jól semmi sem. - gondolkozom el a napokban berögzült étkezési szokásommal kapcsolatban, aminek tartalma eléggé szegényes. És nem azért, mert Jared ne próbálkozott volna a nap több szakában, de amikor a napod egyik felét alvással, a másikat meg kisebb megszakításokkal a fürdő hideg kövén töltöd, akkor valahol a legutolsó józan gondolatod közé tartozik a helyes étkezés. Persze pár falat még így is eltűnt a tányéromról, de egyáltalán nem esett jól.
Grimaszolok egyet az eredményeimre, de nem mondom, hogy meglepődtem rajtuk.
- Micsoda fordulat, mi? - mosolyodok el egy kicsit, majd az ölembe fektetett kezemre pillantok le. Megfigyeltem, hogy a szédülés néha enyhül, ha valami stabil pontot keresek magamon vagy a szobába. Olyankor csak arra fókuszálok és nem válik minden megerőltetővé a környezetemben.
- Azt hiszem ma nem az a páciensed leszek, aki jó eredményekkel vizsgázik majd. - jegyzem meg, de még mindig a kezeim kötnek le. - Meglehet az alvás segít majd, mert ez így megy mostanában. Talán pár óra kiesés múlva minden visszatér egy kis időre a normálisba vagy éppenséggel nem, sosem tudni. De végül is utána úgy van vele az ember lánya, hogy bármit elfogad, ha ez azt jelenti nem esnek ki fontos órák az életéből. - vonom meg a vállamat, majd felnézek a szemeibe.
- Szóval azt mondod 10 perc. Az jó, nagyon is. Simán megdöntöm vele egy jobb napon történő 15 perces rekordomat. - némi szórakozottságot csempészek a hangomba, hogy ne törjem le őt, ha már itt van és elvisel. - Tetszik, ha mosolyogni látlak, de tudomásom szerint megy ez neked jobban is, Lester. Jól jönne csak úgy alapnak, tudod, hogy valami szépet is álmodjak. - teszem még hozzá. Mert végül is nem az a legjobb védekező mechanizmus ha a problémánkon kezdünk el gúnyolódni?

jakemaddie








mind álarcot viselünk
Madelaine Lester-Riggs
Egészségügy
ranggal rendelkezem
★ :
Need you now • Jake&Maddie 935a042cf4e74c87af9651e1f5dd8a7754a297eb
Need you now • Jake&Maddie 8073195a7d983132782e31e7c05867b432221347
★ kor ★ :
34
★ elõtörténet ★ :
If chaos is a work of art
then my heart is a masterpiece
★ családi állapot ★ :
Need you now • Jake&Maddie 6c31ba6d7c2e4781f116a390d655c2b37c0e4f45
I never minded being on my own
Then something broke in me
and I wanted to go home
To be where you are ♡
★ lakhely ★ :
Manhattan
★ :
Need you now • Jake&Maddie 1fd0a01867cef9ebef2d5b13cdb1f62cd6aaed3d
★ idézet ★ :
• Hello, I am Madelaine, your personal healthcare companion. On a scale of one to ten, how would you rate your pain? •
★ foglalkozás ★ :
pszichológus
★ play by ★ :
✿ margot elise robbie ✿
★ hozzászólások száma ★ :
396
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next
TémanyitásRe: Need you now • Jake&Maddie
Need you now • Jake&Maddie EmptyPént. Nov. 26 2021, 19:30


jake & maddie


“ Just give me a reason, just a little bit's enough
Just a second we're not broken just bent, and we can learn to love again
It's in the stars, it's been written in the scars on our hearts
We're not broken just bent, and we can learn to love again.”

Sosem álltam azzal jól, ha valakit vigasztalnom kellett. A diagnózis közlése, vagy az orvosi vizsgálatok rutinszerűen mentek, de az érzelmi támogatásban fejlődnöm kellett. A családi kötelékeim is arról adtak tanúbizonyságot, hogy nem állok valami jól a kapcsolatokkal, és ha azt akartam, hogy javuljon a helyzet, akkor beszélnem és cselekednem kellett. Nem szerettem magamról csacsogni, ezekben a lányok a jók, vagy az öcsém, aki megállás nélkül tudja fényezni a fejét. Más tészta a lánya, abban is van spiritusz, és el se tudom képzelni, hogy mennyire fog az apjára hasonlítani, ha felnő. Eszembe is jut, hogy még annyi időre sem ugrottam haza, hogy lássam őt, és ettől elönt a bűntudat. Az unokahúgom nem tehet arról, hogy így alakult az apjával való viszonyom, de már ott is nagy lépésekben haladunk a megfelelő irányba. Nem merem kijelenteni, de még az is lehet, hogy meghívom őket ebédre a következő napokban. Az elterelés bármilyen formában jöhet, talán még bevállalom azt is, hogy Norával egy asztalhoz üljek le. Nem feltétlen korai még az újratalálkozás fontolgatása, de az idő nagyon is kevés. Nem várhatok örökké…Maddie betegsége megtanított rá, hogy fel kell készülnünk a lehetetlenre és minden együtt töltött időt ki kell élveznünk.
A beszélgetésnél nem faggat annyira, hogy kellemetlen legyen, de az alvást még eltolnám. Nem vagyok álmos, tudom, hogy hamarabb el fog aludni, mint én, de szüksége is lenne rá, hogy ne merüljön ki teljesen a teste. A mentális egészség nagyon fontos, próbálom más nézőpontból megközelíteni a helyzetét, de ott van a racionális énem, akinek nehezen tudok nemet mondani. A boltban beszerzek néhány kaját, és azzal meg az orvosi felszerelésemmel együtt térek vissza, miután engedélyt kértem az átmeneti távozásra. A napi sporttevékenységem is meglesz a lépcsőzés által, de felfelé már lifttel megyek. Jaredre a konyhában találok rá, miközben befalom a szendvicset és kérek egy kis vizet is. A rántottára nem mondhatok nemet, mert órák óta nem ettem semmit, és a szervezetem lázad. A maradék időben be is sétálok a szőkeséghez, de már nem találom egyedül a szobában. Jesse méltóképpen befoglalta az ágy nagyobb részét és a gazdája közelében fetreng. Nem szólok rá, én is elvárnám, ha beteg lennék, hogy a kutyáim a közelemben legyenek, mert attól nyugszom meg. Szerettem az embereket, de már jó ideje szorosabb kapcsolatot ápoltam a négylábúakkal. Az orvosi táskából előhalászom a sztetoszkópomat és a vérnyomásmérőt is, hogy haladjunk a vizsgálatokkal. A kezdeti nehézségek árán kapok egy nem túl előnyös eredményt, de be tudom annak, hogy keveset eszik és a friss levegőt is kerüli napok óta. Jó ötlet lenne, ha valami koffeines tartalmú itallal bombáznám meg? A fejemben az összeférhetőségét latolgatom a gyógyszerrel, de egy kis kávénak vagy kólának talán nem lesz hátrányos mellékhatása, és tovább is fent tudna maradni.
- Gondoltam, de talán ma este kivételt tehetnél és belekóstolhatnál a Jared-féle rántottába, ami ezekben a percekben készül a konyhában. Nem utasítom el a sonkát, meg a pirítóst sem és a tea mellé egy tartósabb étkezés lenne. – hívom fel a figyelmét rá, de nem fogom erőszakkal rávenni, hogy egyen. Meg kell tanulnia egyedül dönteni, és mérlegelni, hogy mennyire éri meg, ha maga ellen dolgozik. Mostanság jól sikerült, de reménykedem, hogy az ittlétemmel fordul az a bizonyos kocka.
- Ma mondjuk úgy, hogy hivatalosan nem is vagy az. Nem szeretném, ha hosszabb távon kellene, hogy kezeljelek. – fojtok el egy aprócska mosolyt és a tartójába helyezem vissza a vérnyomásmérőt. Érzékelem, hogy a határán van annak, hogy csipkelődjön meg komolyan is vegye magát, de nem sikerül jól álcáznia a hangulatát.
- Maddie… - szólítom meg és ezzel párhuzamosan meg is fogom a kezét. – Ha jó kislány leszel, akkor az alvásra szánt időt is le tudom csökkenteni, csak arra van szükségem, hogy együttműködő legyél, harapj némi ételt. – a fülembe akasztom a két végét a sztetoszkópnak és most benyúlva a felsője alá előbb a hátán hallgatom meg.
- Sóhajts mélyeket légy szíves. – kérem meg rá. Nem hallok semmi olyasmit, amiért aggódnom kellene, ellenben amikor a kezem előre vándorol és a szívére kerül a kis tappancs, már más a helyzet.
- Nem maratont futunk, csak lélegzünk. – érintem meg a hátát, hogy kiegyenesedjen, én meg szó nélkül számolok el magamban. A végén ki is húzom a pizsije alól és az ölembe helyezem.
- Minek tudjam be, hogy ennyire kitörni készül a négykamrás szerved a mellkasod fogságából? – incselkedem vele és elpakolok, de az injekciós tűt a bontatlan csomaggal és a fiolával együtt a szekrényre pakolom.
- Később fogod megkapni, úgy döntöttem, hogy egy kis bűnözés belefér, amennyiben csatlakozol vacsorára. – vezetem fel az alkumat, és éppen ekkor nyit be Jared is. – Skacok készen van a rántotta. Minden jóval megpakoltam, még kis zöldségszeleteket is vágtam felé mellé, hogy ne unatkozzunk. A lényeg, hogy tudunk enni, és behozom… - óvatosan tapogatózik, de rábólintok.
- Kérjük és jöhet mellé egy pohár kóla is. Nekem kávé kell. Mit szólnátok, ha közösen megnéznénk egy filmet? A kérésem, hogy ne horror legyen, mert utálom őket. – állok fel és mindent arrébb pakolok. A szoba kellően nagy, hogy foteleket is behozzunk és átrendezzük egy kis mozi teremmé.




If I showed you my flaws. If I couldn't be strong
Tell me honestly would you still love me the same?
mind álarcot viselünk
Jake Lester
Egészségügy
ranggal rendelkezem
★ :
Need you now • Jake&Maddie 3c7d5945bf73a249f67b4983721fb411be13801c
Need you now • Jake&Maddie Dfa3fd37972244e28c7f70ecf1ed6a7a532e92e5
★ kor ★ :
42
★ elõtörténet ★ :
Need you now • Jake&Maddie Afef49b81e2f81d4b8ccc6c446cbe852be8d16e5
• Lester-file •
★ családi állapot ★ :
• my blondie angel •
Need you now • Jake&Maddie 2b5e6606c2d016fa990731e3d18999f8a69dd560
We're the type of melody that don't fade out
★ lakhely ★ :
Manhattan
★ :
Need you now • Jake&Maddie A4079321cbde807772bcb7eb48d563a20ecc2e59
★ idézet ★ :
My life is a chaos with brother love, blondie angels and dogs.
★ foglalkozás ★ :
Idegsebész
★ play by ★ :
Jesse Lee Soffer
★ hozzászólások száma ★ :
410
★ :
Need you now • Jake&Maddie Tumblr_o6g4pws2Bi1ru5lf8o5_250
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next
TémanyitásRe: Need you now • Jake&Maddie
Need you now • Jake&Maddie EmptyPént. Dec. 03 2021, 15:45



A munkám során arra buzdítok másokat, hogy nincs abban semmi rossz, ha megéljük az érzéseinket. Ha bevalljuk akár magunknak is, hogy a velünk történtek felvállalása után nem leszünk gyengébbek vagy kevésbé szerethetőek. Egyszerűen csak elindulunk egy egészséges úton a gyógyulás felé, amit ha elfojtunk azzal pont az ellenkezőjét érnénk el. Amikor azonban magamról volt szó olyan volt, mintha képtelen lettem volna megfogadni a saját tanácsomat. Másoknak mindig annyira egyszerű útmutatást adni, hiszen kívülállóként veszünk részt az adott problémába és jobban átlátjuk az egész képet anélkül, hogy a személyes kötöttségeink befolyásolnának. És persze, gyakorlatban tudtam mindig is mi volt a helyes és hogy mit kell tennem, de amikor választás elé értem, mindig a rossz irányba tereltek az érveim. A személyes érzéseim miatt semmi sem volt csak egyszerű. Minden döntésemnek legalább még két másik árnyoldala volt és számtalan következménye amire nem álltam készen.. és részben talán még most sem. Hiába engedtem le azokat a bizonyos falakat és löktem félre a makacsságomat, mégis a valóság megélésének minden perce kimerítő volt. Elfogadni a tényeket és nem csak egy ábrándba kapaszkodni, majd bevallani, hogy igenis fáj és szenvedünk miután a felszínes álcánk már túl törékenynek bizonyult ahhoz, hogy kitartson még egy újabb hazugság súlya alatt. Talán nem álltam készen, de most biztosra tudtam, hogy jó döntést hoztam. Magamért és azokért is, akiket az évek alatt közel engedtem magamhoz és a szívembe zártam.
Nem vagyok boldog az újabb alvás gondolatától, de elfogadom. Belül egyezséget kötöttem magammal, hogy miután az önmagamnak hajtogatott buzdítóbeszédem nem járt sikerrel, így meg kell tanulnom mások segítségét elfogadni. Ez nem gyengeség Maddie vagy teher. Jake azért van itt, mert segíteni akar neked és nem azért, mert ebbe a helyzetbe kényszerítetted. De ha az évek alatt megszoktad milyen magad legnagyobb szövetségese lenni, nehezen engeded, hogy a kezedből kivegyék az irányítást. Még akkor sem, ha tudod ő az aki ért hozzá és elmondhatatlanul nagy megkönnyebbülést érzel amiatt amit érted tesz.
Az ellenérzéseimet próbálom elterelni, de ő átlát a próbálkozásaimon. Elfojtok egy mosolyt emiatt, mert másokat olyan egyszerű becsapni ezzel, ő viszont ismer engem és törődik azzal, aki valójában vagyok. Azzal a nővel, aki önszabotálóan viselkedik, ha egy kevés esélyt is kap a boldogságra. Aki menekül, mert úgy érzi nem akarja megélni azt amin a szülei keresztülmennek. Aki nehezen bízik az érzelmeiben, mert fél attól, hogy minél jobban megismerik őt annál előbb hagyják majd el, ő maga pedig addigra annyira mélyen kötődik a másikhoz, amiből nehezen épül majd csak fel. Jake viszont látta ezeket az oldalaimat és mégis itt van. Kérdés nélkül bíznám rá az életemet és egyre biztosabb vagyok abban, hogy a szívemet is.
Elmosolyodok az ajánlatán, de csendesen tűröm a vizsgálatot meg közben azon vagyok, hogy ne legyen túl feltűnő neki mennyire is hatást gyakorol rám egy kósza érintésével is. És itt most nem feltétlenül arra gondolok milyen nagyszerű is lenne ágynak esni vele, hanem arra mennyire megnyugszom a tudattól amiért a közelben van. Hogy mikor már úgy érzem szétesőben van minden és az állapotom miatti pánik újra eluralkodna rajtam, akkor egy érintés tőle is elég ahhoz, hogy éberen tartson. Régóta nem tapasztaltam már ezt a fajta érzelmi biztonságot.
- Szerintem a rántotta említése tehet róla. - találgatok, amikor a szívem elárul a vizsgálatok során. Valamit már nem lehet tagadni és már nem is akarom.
- Oké, megpróbálkozom vele. De csak mert hagyod, hogy még egy kicsit ébren lehessek. - egyezek bele elmosolyodva, mire Jared is megjelenik. Bólintok egyet ezzel is jelezve, hogy részemről is rendben van a dolog, de azért még magamon érzem az unokabátyám tekintetét, amiből most kevesebb aggodalom tükröződik vissza. Van egy olyan érzésem, hogy kimondatlanul is tudjuk erről ki tehet valójában. (Ha már az órákat is igénybe vevő kiselőadásom nem lett volna elegendő bizonyíték, aminek a végén mindketten rájöttünk, hogy a Jake iránti érzéseim túlságosan is mélyek ahhoz, hogy esélyem se legyen figyelmen kívül hagyni őket)
A fiúk átrendezik egy kicsit a szobát a filmnézéshez, de a megfelelő kiválasztása beletelik még pár perc tanakodásba. Mire eljutunk arra a döntésre, hogy a vígjáték most mindannyiunknak jól jönne, addigra a hasam egyértelműen reagál a szobában lévő étel illatára, én pedig rászorítom a kezemet, hogy csendre intsem ezzel.
A film választékok közül a Központi hírszerzés mellett maradunk, én pedig keresek magamnak egy helyet ahova kényelmesen bekuckózhatom magamat. Először a poharamat veszem a kezembe, hogy belekóstoljak a benne lévő italba, aztán pedig a nekem szánt tálcát helyezem az ölembe.
- Már egy jó ideje meg akarom nézni ezt a filmet, mert nagyon sok jót hallottam róla. Te láttad már Jake? - érdeklődik Jared. - Maddieről tudom, hogy fogalma sincsen miről van szó. A filmek iránti ismerete kiábrándító. - mosolyodik el, én pedig a magam erejével megdobom őt egy párnával.
- Mondja a másik véglet aki kívülről fújja a filmes szövegeket. - jegyzem meg, mire Jared megáll egy pillanatra.
- 'Mikor azt hiszi, tudja mi zajlik egy nő fejében, az az a pillanat, amikor végleg elveszett.' - szólal fel úgy mintha csak egy színpadon állna, aztán elhallgat és kettőnk között jár a tekintete. - Tényleg? Senki? - én a fejemet rázom. - Amerika Kapitány: az első bosszúálló. Látod Jake évek óta mivel küzdök? - mutat egyenesen rám mire csak a fejemet ingatom.
- Ha kevesebbet beszélnél már el is kezdhettük volna a filmet. - vonom meg a vállamat, majd lepillantok az ételemre. Menni fog ez.

jakemaddie








mind álarcot viselünk
Madelaine Lester-Riggs
Egészségügy
ranggal rendelkezem
★ :
Need you now • Jake&Maddie 935a042cf4e74c87af9651e1f5dd8a7754a297eb
Need you now • Jake&Maddie 8073195a7d983132782e31e7c05867b432221347
★ kor ★ :
34
★ elõtörténet ★ :
If chaos is a work of art
then my heart is a masterpiece
★ családi állapot ★ :
Need you now • Jake&Maddie 6c31ba6d7c2e4781f116a390d655c2b37c0e4f45
I never minded being on my own
Then something broke in me
and I wanted to go home
To be where you are ♡
★ lakhely ★ :
Manhattan
★ :
Need you now • Jake&Maddie 1fd0a01867cef9ebef2d5b13cdb1f62cd6aaed3d
★ idézet ★ :
• Hello, I am Madelaine, your personal healthcare companion. On a scale of one to ten, how would you rate your pain? •
★ foglalkozás ★ :
pszichológus
★ play by ★ :
✿ margot elise robbie ✿
★ hozzászólások száma ★ :
396
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next
TémanyitásRe: Need you now • Jake&Maddie
Need you now • Jake&Maddie EmptyCsüt. Dec. 30 2021, 11:24


jake & maddie


“ Just give me a reason, just a little bit's enough
Just a second we're not broken just bent, and we can learn to love again
It's in the stars, it's been written in the scars on our hearts
We're not broken just bent, and we can learn to love again.”

Maddie állapota kritikus. Nem haldoklik, de ha nem vesszük elég komolyan a betegségét, akkor odáig fajulhat, hogy le fog épülni és elérünk egy bizonyos pontra, ahonnan nem tudom visszafordítani a kór lefolyását. Nem újszerű a daganat mivolta, de ez kényes helyen fészkelte be magát, és egy átlagos idegsebész nem mondott volna igent a műtétre, mert tudja, hogy mennyire kockázatos. Egy általam idegen betegnek azt javasolnám, hogy fogadja el a sugarat és a kemoterápiát, és ha esetleg csökken a daganat mérete, akkor beszélhetünk a sebészeti úton való eltávolításról is. Maddie esetében el akartam térni a megszokott útvonaltól, mert azt is tudtam, hogy mennyiben károsítja meg a szervezetét az a rengeteg méreg, ha előbb abba vágjuk bele a fejszénket. A Seattle-ben élő kollégám profi, sokkal idősebb, mint én, de pontosan emiatt kértem ki az ő véleményét is, mert ha Simonnak sikerült, akkor nekem is fog. Hosszú órákon át tartottam fogva, a hotelszobában még egy videó telefonálást is kezdeményeztem, hogy jobban az ügy végére tudjak járni, és meghallgatni a tapasztalatait. Felajánlotta nekem, hogy New Yorkba utazik a műtét idejére és asszisztálni fog nekem, ha úgy adódik, mert sejti, hogy sokkal több van a háttérben, mint amiről meséltem neki. A személyes érintettséget kihagytam, hiába vagyok orvos, engem is kötnek a szabályok, és ha napvilágra kerül, hogy egy olyan beteget operáltam meg, akihez érzelmek kötnek, akkor bizony az engedélyemet is elveszíthetem. Nem ijesztett meg a ténye, hogy le kell mondanom a doktori pályáról, inkább az, hogy még akad a világban olyan beteg, aki rám vár, és ha nem lesz zöld utam a hasonló műtétekhez, akkor egyre kevesebben fogják megkapni a reményt is az újrakezdésre. Egyesek beképzeltnek és istenkomplexusos orvosnak tituláltak, amikor kijelentettem, hogy rajtam kívül még ketten képesek ezen műtétek elvégzésére a világon, tehát sokat veszítene az orvosi társadalom, ha kitaszítana magából egy általuk felállított hiedelemrendszer végett. Jamie operációja se volt kellemesebb, vagy könnyebb. Egy géniusz feküdt az asztalomon, a szikém ugyanúgy belevájt az agyába, és akkor sem kérdőjelezte meg senki, hogy amit teszek helyes-e. Az édesanyja megbízott bennem, ahogyan én is a barátomban, hogy túl fogja élni. A szeretet, a barátság ereje tartotta bennem a lelket, de most minden más. Egy nő miatt készülök megszegni a szabályokat, és habár egyesek azt mondanák, hogy bolond vagyok, bennem szikra kétség sincs afelől, hogy ennek így kell történnie.
Maddie különleges személy, nemcsak egy nő, aki fontos lett számomra. Teljesen új értékrendet mutatott fel, amivel tudtam azonosulni. A véleményét nem mindig kértem ki, de ott volt mögöttem a legsötétebb hónapjaimban és a családom egy részét is megismerte. A legtöbben arról sem tudtak, hogy van egy öcsém, na meg, hogy emellé lett egy húgom..azt csak a szűk kör birtokolhatta. A kicsikről még kevesebbet beszéltem, mert a gyerekeknek nem kellett sejteniük sem, hogy mennyire zavaros családba születtek bele. Ha egyszer gyermekem lesz, akkor én is úgy fogom óvni őt, ahogyan Dorian teszi Hannah-val, vagy éppen a húgommal a másik két csemetéjével. A szülői szerepkörüket nem ítéltem meg, hiszen még nem tetszelegtem benne, kivéve, ha az öcsémet veszem alapul. Jason a kezem munkája alatt nőtt fel, és habár megtalálta a rossz utat, úgy látom, hogy szépen boldogul egyedül is, ha nem állok mögötte a nap minden percében. Az eltelt hónapokban szerepet cseréltünk, visszavonultam és Alaszkába költöztem. Menekültem a kötelességeim elől, de a végzet utolért, és azóta a kapcsolatunk is a fejlődés útjára tévedt. Beszélünk, néha megiszunk egy kávét, és lassan esedékes lenne egy közös ebéd is az unokahúgommal, mert iszonyúan hiányzik. A kötelesség és az érzések azonban most másfelé tereltek, és Maddie mellett van a helyem. Külső kényszerek nélkül mondtam igent Jared kérésére, hogy este felpakoljam magamat és átmenjek a lakására, ahol a szőkeség félig kiütve feküdt. A vizsgálati eredményei nem a legjobbak, de nem is vártam volna jobbat, már az is felér egy csodával, ha nem mászkál és ágál minden ellen. A szigorú kérelmek után adok neki egy kis engedményt és ihat a kólából, de ne vigyük túlzásba az egészségtelen dolgokat. A tojásrántottára magam éhezem, mert kopognak a szemeim, alig bírtam ki, hogy ne fusson össze a nyál a számban, amikor Jared is csatlakozik hozzánk a szőkeség átmeneti szobájába. A filmötlet egy időre eltereli a figyelmét, és kezdeti veszi az átrendezkedés. Fotelek kerülne be a szobába, hogy otthonosabban tudjon mindenki mozogni, de azt is tudom, ha esetleg Maddie elaludna, akkor biztosan lesz egy négyszemközti beszélgetésem a szobában tartózkodó férfival is. Nem vagyok otthon a filmek világában, ezért is hagyatkozom a többiek véleményére, mert nagyobb szerrel vetélkedőket, vagy dokumentumfilmeket lestem. Maddie egyet két oldalról fogjuk közre a fotelekkel, és hol én adom a kezébe a poharat, hol Jared löki közelebb a tálcát az étellel együtt.
- Nem látta sajnos. – mosolyodom el és az ölembe fektetem a sajátomat is. – Igazán kedves vagy, de kb. annyira vagyok analfabéta a filmekben, mint a drága unokatestvéred. – kortyolok bele a poharamba és éppen, hogy reagálok a repülő párnára, amit nem is nekem szántak.
- Ejha. – kapkodom a fejemet és kicsit jólesik, hogy másik szemszögből figyelhetem meg a szöszit.
- Naaa…imádom a Bosszúállókat, de sajna nem tudnék idézni belőle… - döntöm hátra a fejemet és egy pillanatra odahajolok, hogy az ujjaimmal megcirógassam Maddie kézfejét.
- Kiábrándítóak vagytok mind a ketten. Kezdjük is el. – nyom rá a ’play’ gombra Jared és feltűnik a képernyőn a film kezdetét jelző első kocka. A tányérom fele eddigre már üres és csak azt veszem észre, hogy valaki az ujjaimat nyalogatja, pontosabban hol az enyémet, hol Maddie-jét. Nem szólok rá Jesse-re, inkább hiányom támad a kutyáim végett.




If I showed you my flaws. If I couldn't be strong
Tell me honestly would you still love me the same?
mind álarcot viselünk
Jake Lester
Egészségügy
ranggal rendelkezem
★ :
Need you now • Jake&Maddie 3c7d5945bf73a249f67b4983721fb411be13801c
Need you now • Jake&Maddie Dfa3fd37972244e28c7f70ecf1ed6a7a532e92e5
★ kor ★ :
42
★ elõtörténet ★ :
Need you now • Jake&Maddie Afef49b81e2f81d4b8ccc6c446cbe852be8d16e5
• Lester-file •
★ családi állapot ★ :
• my blondie angel •
Need you now • Jake&Maddie 2b5e6606c2d016fa990731e3d18999f8a69dd560
We're the type of melody that don't fade out
★ lakhely ★ :
Manhattan
★ :
Need you now • Jake&Maddie A4079321cbde807772bcb7eb48d563a20ecc2e59
★ idézet ★ :
My life is a chaos with brother love, blondie angels and dogs.
★ foglalkozás ★ :
Idegsebész
★ play by ★ :
Jesse Lee Soffer
★ hozzászólások száma ★ :
410
★ :
Need you now • Jake&Maddie Tumblr_o6g4pws2Bi1ru5lf8o5_250
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next
TémanyitásRe: Need you now • Jake&Maddie
Need you now • Jake&Maddie EmptyKedd Jan. 11 2022, 16:05



Az elmúlt napok monoton menetelése után nehezen tudtam elképzelni, hogy bármi is képes lesz kimozdítani a rajtam eluralkodó melankolikus felfogásomból. Nehezen létezünk egy környezetben a pozitív hangulattal és ha mégis megesett, hogy jobb kedvem lett, akkor a rosszullétek emlékeztettek rá, hogy nem vagyok túl a nehezén. Jake jelenlétének azonban sikerült kizökkentenie ebből és a koncentrációmat az ő szavaiba és társaságába fektettem bele, ami lehetőség szerint kizárta azt, hogy a kellemetlen mellékhatásokkal törődjek. Az elmúlt napok után elmondhatatlanul jól esett nem csak a párnát ölelgetni és várni arra, hogy talán ha túl szorosan kapaszkodok bele, akkor hirtelen az megkíméli szánalmas kétségbeesésemet és visszaölel. Érzelmileg kimerítő volt minden áldott nap olyan dolgokért sóvárogni, amikkel egy darabig most nem foglalkozhatok újra. Pedig annyira jól esett volna belebújni az egyik nadrágkosztümömbe vagy abba a halvány barack színű blúzomba, ami a kedvencem volt. És akkor még nem is említettem meg azt a magassarkút, mely az első pillantás óta a szívemhez nőtt és amit ha jelen állapotomban felvettem volna, szerintem instabil mivoltom miatt két lépés után a nyakamat törtem volna benne. Az irodámba akartam lenni, a kényelmes fotelembe, amire az ötödik elutasított ülőalkalmatosság után esett a választásom, miután Evan már a falat kaparta döntésképtelenségem miatt. Nem akarta elfogadni, hogy ez nem csak egy fotel lesz, hanem A FOTEL, aminek tökéletesnek kellett lennie. Ott akartam létezni a bézs-fekete és barna színek dominálta helyen, ahol a saját gondom miniatűr semmiségnek tűnt, miközben azzal foglalkoztam, hogy mások életét lehetőség szerint jobb irányba tereljem. Legszívesebben beültem volna az irodám közelében lévő kávézóba, miközben próbálok dönteni, hogy aznap melyik latte ízesítés lenne számomra a megfelelő, mert sosem hatott ugyanolyannak, az ízesítések tárháza meg olyannak tűnt, mint ami napról napra csak bővül. Lehetetlen volt utolérni magamat. Hiányzott, hogy önmagam legyek és most Jake mellett egy részem úgy érzékelte, mintha hazatalált volna. Valami a régi önmagamból, ami még ha egy darabka is volt a rengetegből, de óriási reményt adott, hogy másszak ki ebből a helyzetből és ne adjam fel ilyen könnyedén.
Nem feltétlenül örültem annak, hogy újra gyógyszert kapok, aminek következtében pár óra ismételten kiesik. Ki akartam használni az ittlétének minden pillanatát, hiszen mi arra a garancia, hogy akkor is itt lesz, ha újra felébredek? Nem várhattam el tőle, hogy 24/7-ben őrködjön felettem, hiszen neki is megvolt a saját élete, de szívem szerint behúztam volna magam mellé az ágyba és addig nem engedtem volna el, amíg fel nem ébredek ebből a nem túl kedvező valóságból. Bármennyire is naiv elgondolásnak tűnt ez, amit nyilvánvaló okok miatt nem tehettem meg, de helyette megengedhettem magamnak még pár bűnös percet, amit mint valami szorgos mókus elraktároztam az ínségesebb időkre. Ennyi önzőség még nekem is kijárt.
Jared mint az ételfelelős csatlakozik párosunkhoz és elhelyezkedünk a közös filmézéshez. Bizonytalan voltam még mindig az étellel kapcsolatban, de ígéretet tettem, hogy legalább megpróbálok normális adagot elfogyasztani belőle.
Mosollyal az arcomon fordulok Jake irányába egy pillanatra, ahogyan a kezemen hagyja érintésének a nyomát, ami jóleső érzéssel párosul. Nem feltétlenül lenne ellenemre, ha a film további részében is ezt érezhetném, de most muszáj lesz félretennem az érintésre éhező nyűgös viselkedésemet. Azok fényében, amiket ma sikerült bevallanom magamnak vele kapcsolatban, nem akartam őt elijeszteni, ha ő nem ugyanúgy érez.
A film leköti a figyelmemet és az ételemből is elfogy a nagy része, de a maradékot inkább félrerakom oda, ahova a többiek tálcája is került. Egy párnát is ezt követően a fejem mögé helyezek és lejjebb húzódok a fotelembe egy kényelmesebb pozíciót elérve ezzel. Ez egy kis ideig működik is, de utána ismételten egyre nehezemre esik, hogy csak arra koncentráljak és az energiaszintem is kezd lejjebb adni korábbi kipihentebb formájából. Egy kicsit közelebb helyezkedek Jake foteléhez és ezt követően érintem meg a karját, hogy ezzel magamra hívjam a figyelmét.
- Azt hiszem most már elfogadnám azt a gyógyszert. Kezd megint rosszabb lenni. - beszélek halkabban, hogy ne zavarjam azért Jaredet, majd a fejemet nekihajtva a fotel támlájának hunyom be egy pillanatra a szemeimet, hogy elviselhetőbb legyen a szédülés. Addig szeretném elejét venni az egésznek, amíg az émelygéssel nem kell törődnöm, mert azt még kevésbé tudom elviselni, mint a szédülést. Nem egyszer próbálkoztam azzal, hogy kitapasztaljam a határaimat, de annak sosem volt igazából jó vége. Most csak egyszerűen jól esne pihenni egy kicsit azzal a tudattal, hogy Ő még itt van mellettem.

jakemaddie








mind álarcot viselünk
Madelaine Lester-Riggs
Egészségügy
ranggal rendelkezem
★ :
Need you now • Jake&Maddie 935a042cf4e74c87af9651e1f5dd8a7754a297eb
Need you now • Jake&Maddie 8073195a7d983132782e31e7c05867b432221347
★ kor ★ :
34
★ elõtörténet ★ :
If chaos is a work of art
then my heart is a masterpiece
★ családi állapot ★ :
Need you now • Jake&Maddie 6c31ba6d7c2e4781f116a390d655c2b37c0e4f45
I never minded being on my own
Then something broke in me
and I wanted to go home
To be where you are ♡
★ lakhely ★ :
Manhattan
★ :
Need you now • Jake&Maddie 1fd0a01867cef9ebef2d5b13cdb1f62cd6aaed3d
★ idézet ★ :
• Hello, I am Madelaine, your personal healthcare companion. On a scale of one to ten, how would you rate your pain? •
★ foglalkozás ★ :
pszichológus
★ play by ★ :
✿ margot elise robbie ✿
★ hozzászólások száma ★ :
396
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next
TémanyitásRe: Need you now • Jake&Maddie
Need you now • Jake&Maddie EmptyVas. Jan. 16 2022, 15:55


jake & maddie


“ Just give me a reason, just a little bit's enough
Just a second we're not broken just bent, and we can learn to love again
It's in the stars, it's been written in the scars on our hearts
We're not broken just bent, and we can learn to love again.”

Kevés alkalommal adatott meg, hogy egy ültömben végignézzek egy filmet, vagy szimplán élvezzem a gondolataim elűzését a fejemből. Alaszka pontosan az a helyszín volt, ahol megtehettem, de ott is jobban preferáltam a dolgos hétköznapokat, mintsem a házban üljek és odabentről csodáljam a havas tájat. A kutyák képzése nem egy emberes meló volt, napi szinten vezetni kellett táblázatban az étkeztetést, ki kivel nem jön ki, kinek lesz tüzelési időszaka, melyik fajta kajából kapjanak, hány kilométert futottak aznap. A mindennapjaimat ott képzeltem el, sőt ha a távoli jövőbe tekintettem, akkor az egyetlen földi helyszín volt, ahol letelepedtem volna. Nem szerettem a város nyüzsgő zaját, már kinőttem abból, hogy egy-egy műszak után beüljek a haverokkal meginni egy sört, vagy bevállaljak egy rizikósabb műtétet, ezzel is növelve a hírnevemet és a tapasztalataim számát. A negyvenhez közel már nem mozgatnak a karrierista álmok, ami Maddie-ben még buzog, bennem csillapodni látszik. Fontosabb értékek is akadnak az életben, mint a család, vagy önmagunk megtalálása. Kevés információval rendelkeztem a múltjáról, az anyjáról azt se tudtam, hogy életben van-e, vagy sem, az apját rühellte, és kerülte is, mint a pestist. Maradt az egyetlen rokona Jordan…na és melyik oldalágról az unokatestvére? Totálisan elveszítettem a fonalat, és kezdtem rádöbbenni, hogy mennyire miniatűr az az információmennyiség, amit megosztott velem. Lance esetét egyszer hozta szóba, nem faggattam, de látszólag mélyebben hordozta ezt a sebet, mintsem beavasson. Úgy éreztem, hogy sokkal többet osztottam meg a saját életemről, mint ő…és igaz is volt, mert Maddie segítőszándéka mögé bújva védte magát, nehogy kiderüljön bármi is a múltjáról, nehogy abból rossz következtetést vonjanak le az emberek. Jordant sem kérdeztem túl sokat, az igazat megvallva alig láttam, néha összefutottak…de egy ilyen helyzetben, mint a mostani…vajon miért nem tudnak a szülei arról, hogy a lányuk meg is halhat? Nekem akadtak testvéreim, akiknek elmesélhettem, még akkor is, ha éppen most nem volt minden fényes, de tudtam, hogy mindig megkereshetem az öcsémet és a húgomat is, ha úgy adódna. Mázlista voltam, hogy ráleltem Jasonre…el sem tudnám fogadni azt a tényt, hogy meghalt, és milyen jó, hogy magamra hallgattam akkoriban. Mindenki azt állította, hogy elveszett, és felesleges időt ölök bele abba, hogy megtaláljam az öcsémet. Hülyeség lenne éppen olyan embereknek megmagyaráznom, hogy mit jelent a család, akik számomra nem jelentenek semmit. Sokáig én is a munkába menekültem, aztán jöttek a kutyák, és megváltoztatták az egész életszemléletemet. Beértem azzal a minimális baráti kapcsolattal, melyek aktívan az életem részét képezték, és simán megelégedtem a mostani állapotokkal is, hogy a szőkeség mellett legyek. Soha nem fogom tudni meghálálni neki, amit értem tett azokban a hónapokban, amikor nem voltam önmagam. Közel engedtem, és habár szúrtam és megsértettem őt, mégis szinte az egyetlen személy volt, akiben megbíztam teljesen. Luxus értékek ezek, de éppen emiatt alakulnak ki szorosabb kapcsolatok, melyek akár egy életen át tarthatnak.
Túlságosan elkalandoznak a gondolataim a film nézése alatt. A gyomrom már tele van, és megindultak az emésztési folyamatok is, pontosan emiatt tört rám az álmosság is. Nem sokat aludtam az elmúlt napokban. A vicces jelenetek sem hoztak akkora áttörést, mint reméltem, mert akárhányszor a szőkeségre tekintettem, úgy láttam, hogy csak félig van jelen. A tálcákat egy helyre gyűjtöttük össze, és már azon voltam, hogy majdnem bealszok, amikor megérzem az érintését a kezemen. Odakapom a pillantásomat és a fáradtság jeleit kutatom rajta, de még szavakkal is alátámasztja, hogy kimerült.
- Semmi akadálya. – biztatom továbbra is a szám sarkába ragadt mosollyal, aztán felállok és elpakolok a közelből. Időközben Jordan is álmosodik, így megbököm a vállát. – A kisasszony megy pihenni, de ha utána van kedved, akkor megihatnánk egy whiskey-t. – ajánlom fel neki. – Az szuper lenne. – nyújtózik egyet és feltápászkodik az ülőalkalmatosságról, miközben megindul összeszedni a mosatlant. – Kint leszek a konyhában, neked meg jó alvást. – lép oda Maddie-hez, hogy egy homlokcsókot adjon neki és a kutyát is kiinvitálja. Gondolom le kellene vinni, amit meg is tesz a másik fél. Az első dolgom, hogy odalépek a kisasszonyhoz és óvatosan a dereka alá nyúlva támasztom ki őt. – Kapaszkodj meg a nyakamban, átviszlek az ágyba. – egyetlen másodperc alatt emelem fel és fektetem át a másik oldalra. A párnát eligazítom mögötte, és a takarót is rásimítom. A fotelt arrébb lököm a lábammal és az ágynak támasztott táskámból halászom elő az injekciós tűt. A bontatlan csomagot felszakítom és a másik fiolából betöltöm neki a fájdalomcsillapítót. – A válladba fogom adni. – figyelmeztetem és gyorsan be is szúrom, hogy ezzel párhuzamosan a vattapamacsot odanyomjam a helyére. – Kicsit tartsd ott. – kérlelem és elpakolom a szemetet, meg az éjjeliszekrényen maradt sztetoszkópomat is. Óvatosan leülök mellé, és a homlokából söpröm félre a szőke tincseket. – Ettől aludni fogsz, mint a bunda. – pillantok le a kékjeibe és kicsit hezitálva, de apró csókot hintek a szájára. – Aludj el, rendben. – döntöm oda a homlokomat az övéhez és egy szekundumra lehunyom a szemhéjamat, miközben a jobbom az arcélén pihen meg.




If I showed you my flaws. If I couldn't be strong
Tell me honestly would you still love me the same?
mind álarcot viselünk
Jake Lester
Egészségügy
ranggal rendelkezem
★ :
Need you now • Jake&Maddie 3c7d5945bf73a249f67b4983721fb411be13801c
Need you now • Jake&Maddie Dfa3fd37972244e28c7f70ecf1ed6a7a532e92e5
★ kor ★ :
42
★ elõtörténet ★ :
Need you now • Jake&Maddie Afef49b81e2f81d4b8ccc6c446cbe852be8d16e5
• Lester-file •
★ családi állapot ★ :
• my blondie angel •
Need you now • Jake&Maddie 2b5e6606c2d016fa990731e3d18999f8a69dd560
We're the type of melody that don't fade out
★ lakhely ★ :
Manhattan
★ :
Need you now • Jake&Maddie A4079321cbde807772bcb7eb48d563a20ecc2e59
★ idézet ★ :
My life is a chaos with brother love, blondie angels and dogs.
★ foglalkozás ★ :
Idegsebész
★ play by ★ :
Jesse Lee Soffer
★ hozzászólások száma ★ :
410
★ :
Need you now • Jake&Maddie Tumblr_o6g4pws2Bi1ru5lf8o5_250
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next
TémanyitásRe: Need you now • Jake&Maddie
Need you now • Jake&Maddie EmptyVas. Jan. 23 2022, 14:00



Már egészen gyerekként is tudtam értékelni a figyelemelterelés megannyi verzióját és ebben Mrs. Linard volt a megfelelő partnerem. Ő azt vallotta: nem gond, ha egy kis időre félretesszük azokat a dolgokat amik fájnak. Szerinte ezzel némi időt hagyunk magunknak, amíg elég erősek nem leszünk ahhoz, hogy szembenézzünk velük. Fontosnak tartotta, hogy megéljük a rosszakat is, ellenben számára segített, ha nem az adott pillanatban teszi azt. Szüksége volt arra, hogy a rossz után valami jóba kapaszkodjon, amiből elég erőt nyerhet és feltöltődhet. Az együtt töltött évek alatt nekem is ezt tanította, azokból a pillanatokból pedig akadt egy pár. Szüleim egyik fele lemondott rólam, a másik pedig a munkába temetkezett, így örök utolsóként jól esett valaki, hogy valaki szemében az első lehettem. Mrs. Linard sosem éreztette velem, hogy ne lennék kevésbé fontos. Tudta, hogy a körülöttem lévő káosz ha még akkor nem is mutatkozik meg, de a későbbiekben hatással lesz a világnézetemre. Ezért mikor csak tehette, próbálta az életét egy olyan oldalról megmutatni, ami számomra ismeretlenként hatott, de mindig boldogság érzetet hagyott hátra, ha ő mesélt róla. Mesélt a jó szülői példákról és hogy ami velem történik, az nem az én hibám, egyszerűen néhány ember nem érett meg a gyereknevelésre. Sosem untatott a hercegnős mesékkel, hiszen lehet csodálatos képet festettek a gyermekek elé, de a valóság ennél komplikáltabb, azonban lehet ugyanilyen szép is. Mikor gyerekként bizalmatlanul rákérdeztem, hogy akkor én nem is lehetek hercegnő?, ő mindig azt felelte, hogy ámbár a kastély és minden egyéb körítés nem lesz az életem része, de a megfelelő személy éreztetni fogja azt milyen egy hercegnőnek lenni. Akkoriban ez csak annyit jelentett, hogy valamilyen nyakatekert módon mégis csak lehet belőlem gyermeteg álmaim főszereplője. Mrs. Linard ezen csak elmosolyodott, de nem javított ki. Helyette arról mesélt, hogy a mesebeli herceg nem mindig érkezik fehér lovon, hanem néha egy egész hurrikánt hoz magával, ami elsodor minket. Hogy a boldogan éltek, amíg meg nem.. elv nem hullik az ölünkbe, hanem nekünk kell megteremteni azt. Időt szánni egymásra és felépíteni valamit, ami közös. Olyat, ahol a két fél nem csak a boldog percekben, hanem a nehezebb időszakokban is egymásból merítve erőt éli meg az adott kellemetlenségeket. Mrs. Linard azt mondta, hogy ne állapodjak meg egy herceg mellett, akivel minden egyszerű és felszínes, hanem keressek egy harcost, aki mellett a nehézségek is megszépülnek.
Felnőttként jó pár hercegbe belefutottam. Ők voltak azok, akik 'papíron jól mutattak'. Akikkel egyszerű volt minden, de üres és akik csak addig voltak az életem részesei, amíg a másikhoz való kötődés túlzottan nem vált szorossá a nyakuk körül. A felszínes kapcsolatok a legjobb módszert nyújtották arra, ha valaki az egyedüllét ellen harcolt, de éjszaka nem tartott a biztonságos karjai között. Valahol tudtad, hogy mikor érzésekről lesz szó, egyszerűen eltűnik az illető, így igazából a kötődés szóba se jöhetett.
Mrs. Linard szavai akkoriban sokat segítettek, de a bizalmatlanságom velem maradt. Ha az emberi kapcsolatokról volt szó, akkor mindig is ott volt egy határvonal a mások irányába történő kételyek és a hiteles mese között, amin kötéltáncot vívtam. Egy részem mindig csak remélt és keresett valamit, ami talán nem is létezik, míg a másik szabotálta, ha valami mégis állandónak érződött. Valahol mindegyik párkapcsolatom egy átmeneti és felszínes boldogságnak érződött, amibe őrültség lett volna annál többet beleinvesztálni, mint amennyit az megkívánt. Mindig csak annyit adtam magamból, aminél tudtam, hogy nem sérülhetek olyan emberek mellett, akik nem érték meg a fájdalmamat. Önmagam megvédése prioritást élvezett a magánéletemben, míg a munkámban csakis mások igényeivel törődtem. Ez a kontraszt józanon tartott és egy egészen más életszemléletet adott. És ez addig tökéletesen működött, míg nem a betegségemmel elmosódtak az életemben meghúzott határvonalak és többé már nem tudtam, hogy miképpen védhetném meg önmagamat. A jelen valami átláthatatlan masszává formálódott, ahol az irányítás kicsúszott a kezeim közül. Ez pedig igazán félelmetes és újszerű volt ahhoz, hogy Mrs. Linard szavai értelmet nyerjenek számomra.
Az eddig is nagyszerűen alkalmazott figyelemelterelés csak egy kis ideig működik, ezért a film végéhez el sem érünk mire újra rám törnek a rosszullétek. Jake segítségével és belé kapaszkodva kerülök vissza az ágyba, miközben egy kis időre hagyom magamnak, hogy értékeljem a karjai által nyújtott biztonságot. A tű szúró érzése nem tartozik a kedvenceim közé, de elviselem, hiszen tudom mi jön ezután; a fáradtság, ami kellemesen elzsibbaszt ahhoz, hogy ne gondolkozzak vagy érezzek. Erre volt szükségem most pár órára. Egy megoldásra, ami félresöpri a valóságot és teret enged addig, amíg elég erőt nem gyűjtök magamhoz.
Jake jelenléte körülvesz. Az illata, a hangja, a közelsége, mint valami puha takaró úgy ölel át és kúszik a bőröm alá. Nem tudok és nem is akarok betelni vele, mert amit kivált belőlem az elevenné tesz. A törődése olyan, mint egy személyre szabott drog, ami intenzív hatást gyakorol minden sejtedre és ki sem tudod fejezni mennyire szükséged van rá vagy mennyire boldog vagy tőle. Még a gyengeség és a fáradtság nyomasztó koktéljának ködében sem kerül háttérbe mindez. A keze az arcomon pihen, miközben a homlokát az enyémhez érinti. Ebből a közelségből jól látszanak az orrát környékező szeplők, melyeket akkor se felejtenék el, ha emlékezetből kellene felelnem valakinek mi az az egyik dolog a sok közül, ami különlegessé és felejthetetlenné teszi számomra őt. Az ujjainkat összefűzöm és elmosolyodok egy pillanatra, ahogyan a tenyerében elveszik a saját kezem. Szinte megsemmisítően hat mennyi érzés lesz rajtam úrrá egyetlen érintéstől is.
- Te vagy az.. - mosolyodok el, de egyre inkább elnyom a gyógyszer. - Csak te. - A harcos, akiről Mrs. Linard mesélt. Az, akiért megéri mindent megélni és átérezni és aki miatt napok óta most először úgy nyom el az álom, hogy tudom: mellette biztonságban vagyok.
- csak úgy és mert tegnap óta ez jár a fejembe. Need you now • Jake&Maddie 2122324058

jakemaddie








mind álarcot viselünk
Madelaine Lester-Riggs
Egészségügy
ranggal rendelkezem
★ :
Need you now • Jake&Maddie 935a042cf4e74c87af9651e1f5dd8a7754a297eb
Need you now • Jake&Maddie 8073195a7d983132782e31e7c05867b432221347
★ kor ★ :
34
★ elõtörténet ★ :
If chaos is a work of art
then my heart is a masterpiece
★ családi állapot ★ :
Need you now • Jake&Maddie 6c31ba6d7c2e4781f116a390d655c2b37c0e4f45
I never minded being on my own
Then something broke in me
and I wanted to go home
To be where you are ♡
★ lakhely ★ :
Manhattan
★ :
Need you now • Jake&Maddie 1fd0a01867cef9ebef2d5b13cdb1f62cd6aaed3d
★ idézet ★ :
• Hello, I am Madelaine, your personal healthcare companion. On a scale of one to ten, how would you rate your pain? •
★ foglalkozás ★ :
pszichológus
★ play by ★ :
✿ margot elise robbie ✿
★ hozzászólások száma ★ :
396
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next
TémanyitásRe: Need you now • Jake&Maddie
Need you now • Jake&Maddie EmptyVas. Jan. 30 2022, 16:07


jake & maddie


“ Just give me a reason, just a little bit's enough
Just a second we're not broken just bent, and we can learn to love again
It's in the stars, it's been written in the scars on our hearts
We're not broken just bent, and we can learn to love again.”

A hétköznapi élet mókuskereke sokszor ragadott magával, és néha nehezen ismertem fel, hogy mikor lett elegem az egyhangúságból. Teltek a hetek, akár a hónapok, vagy éppen az évek, mikor melyik időszakot éltem. Az öcsém felnevelése és keresése között a napok is soknak számítottak volna. Látni felnőni a legkisebb testvéredet egy áldás, és egyben a világ legnagyobb felelőssége is volt a szüleim halála után. Jason a mindenem volt akkoriban, és látva a családomnak tartott egyetlen személy bukását, egy kicsit én is elhasaltam. Saját kudarcomként éltem meg, hogy nem voltam mellette a nehéz időkben, és inkább a pénzkereseti forrást választottam a Föld másik felén. Soha nem voltam tőle annyi ideig távol, mint akkoriban, és meg is lett az eredménye. A legnagyobb félelmem öltött testet az eltűnése kapcsán. Nem szívódhatott fel, nem akartam elhinni, hogy baja esett, azt végképp nem, hogy önszántából hagyta el a családi fészket. Mia megígérte, hogy vigyázni fog rá. Nőben soha nem csalódtam akkorát, mint benne, és ez megalapozta a későbbi kapcsolataim bizalmi alapjait is. Nehezen nyíltam meg, mindig úgy éreztem, hogy nekem kell fognom a gyeplőt, mert a másik képtelen rá. A szokványos kapcsolati modellben hittem, ahol a férfi az oszlop, és a nő mellé építkezik. Soha nem ismertem fel a gyengébbik nem valódi erejét. A férfi lehetett oszlop, de biztos talapzat nélkül eldőlt volna. A szüleim kapcsolata és a múltbéli titkok feltárása segített abban, hogy jobban megértsem a saját működésemet is. Az apám megcsalta az anyámat, az mégis kitartott mellette a halála napjáig. Anya bátor volt, szeretett bennünket, és a legnagyobb erénnyel rendelkezett. Szentül hittem, hogy ekkora hibát nem lennék képes megbocsájtani egyetlen nőnek sem, nem volt senki, aki kiérdemelte volna, hogy Mia után hűséges legyek. Anya példája megmutatta, hogy esendőek, és ők is csak emberek. Az apám tévedéséből született meg később a húgom is, akit csak felnőtt fejjel ismerhettem meg. Norát nehezen fogadtam el, mindig is az okokat kerestem, és talán tudat alatt őt tettem meg a vétkesnek, amiért az apánk máshol kereste a boldogságot, közben meg tudom, hogy minket is szeretett. Milyen óriási erő van abban, ha felismered, hogy senki sem tökéletes, aztán idővel megbékélsz magaddal is. Nehezen jutottam el ide, számtalan rossz kapcsolatban kellett léteznem ahhoz, hogy tudjam mire is vágyom igazán. Közeledett a bűvös negyven, és már elegem volt a játszmákból, egy igazi társra vágytam, aki nem fél családot alapítani, valamit közösen elkezdeni, és meglátni, hogy mi fog történni az úton. El fogunk esni, de a hibáinkból tanulunk, és ha elég nyíltan kommunikálunk, megértően viseltetünk a másik irányába, és a legfontosabb…nem megváltoztatni, hanem elfogadni tudjuk az igazi énjét, akkor kár várni a felismeréssel. A szerelem nem fogja megkérdezni, hogy akarod-e, csak jön és elsodor. Maddie betegsége döbbentett rá, hogy mennyire nem vagyok tisztában az idő értékével. A múlandóság szomorú tényező, de mindenki felett ott lebeg. Már ismertük egy ideje egymást, és valahol mélyen éreztem, hogy más, mint a többi lány, akikért oda voltam. A szerelmem lassan bontakozott ki, de aztán teljes erővel csapott le, és már nem volt szándékomban a menekülés. Bátran ültem fel a gépre, mert színtisztán láttam magam előtt, hogy mit akarok. Meg fogom menteni, nincs helye a kételynek, még akkor sem, ha a közelében rám tör a félelem. A „mi van ha” kérdéseket igyekszem a háttérbe szorítani, és csakis a pozitív gondolatokra figyelni. A gyógyulás nehéz, de nem lehetetlen. A film alatt többször révedek el a gondolataimban, de minduntalan visszakanyarodok hozzá. Hárman nézzük a tv-t, de azt hiszem, hogy egyikünk sem fókuszál igazán. Végül a szőkeség gyengesége vet véget a szórakozásnak, így át is helyezem az ágyba. Elpakolunk, Jared kimegy a konyhába, tervem szerint nemsokára csatlakozom hozzá, de még előtte gondoskodom a szőkeségről. Maddie nagyon nincs jól, látom, hogy küzdeni akar, de az injekció beadása után feladja a harcot, és belátja, hogy a pihenés nem lesz ellenére. Leülök az ágy szélére, és közelebb hajolok hozzá. A homlokom az övének dől, és lágyan cirógatom az ajkaimmal őt. A tenyerét az enyémbe fűzi, és várakozik, de már laposakat pislog. Nem értem, hogy ki vagyok, de mintha felismerne valamit, de az álom elszólítja előlem. Még egy ideig fürkészem az arcvonásait, de aztán kihúzom óvatosan a kezemet, és betakarom a nyakáig. A táskámban rendet teszek, és felmérem, hogy mennyi fájdalomcsillapító maradt még nálam, de pár napot még ki tudunk húzni, hogy valamennyire megerősödjön. A műtétről egy ideig nem fogom faggatni. Halkan hagyom el a szobát, félig nyitva hagyom az ajtót Jesse véget, aki nem rest egyből a gazdája után menni, és leheveredni az ágyra. A kutya jelenléte jót tesz. Az ajtófélfának dőlve fűzöm keresztbe a karjaimat a mellkasom előtt, és zavarom meg a mosogatás közepette a másikat.
- Elaludt? – tekint fel rám, de nem hagyja abba, és egy újabb tányér kerül a csöpögtetőre.
- Igen, és most aludni fog egy darabig. A lényeg, hogy ne fájjon a feje, mert akkor rosszabb lesz. Ugye tudod, hogy a műtét elkerülhetetlen? – kissé látom rajta, hogy meginog a keze, és végül be is fejezi a tevékenységet, és elzárja a csapot is.
- Mennyi az esélye annak… - tudom, hogy mire céloz. – Ha rajtam múlik, akkor nem sok. Minden megeshet, de nem szabad arra gondolni, hogy…na. Mindent meg fogok tenni, hogy a legkisebb kényelmetlenséggel vészelje át az operációt, de már nem várhatunk sokat vele. Utána meg kell kezdeni a kemót, különben esély lesz arra is, hogy a rák továbbterjedjen. – avatom be az igazságba. – Értem. Gyere Jake….igyunk egyet. – nem kertelve emeli ki a felső szekrényből a whiskey-t, aztán előbb nekem, aztán magának tölt. A magasba emelve a poharát megvárja, hogy csatlakozzam hozzá. – Maddie-re. – nem is kérdés, hogy mire iszunk, ezután a csend lesz az osztályrészünk, meg a következő kör…




If I showed you my flaws. If I couldn't be strong
Tell me honestly would you still love me the same?
mind álarcot viselünk
Jake Lester
Egészségügy
ranggal rendelkezem
★ :
Need you now • Jake&Maddie 3c7d5945bf73a249f67b4983721fb411be13801c
Need you now • Jake&Maddie Dfa3fd37972244e28c7f70ecf1ed6a7a532e92e5
★ kor ★ :
42
★ elõtörténet ★ :
Need you now • Jake&Maddie Afef49b81e2f81d4b8ccc6c446cbe852be8d16e5
• Lester-file •
★ családi állapot ★ :
• my blondie angel •
Need you now • Jake&Maddie 2b5e6606c2d016fa990731e3d18999f8a69dd560
We're the type of melody that don't fade out
★ lakhely ★ :
Manhattan
★ :
Need you now • Jake&Maddie A4079321cbde807772bcb7eb48d563a20ecc2e59
★ idézet ★ :
My life is a chaos with brother love, blondie angels and dogs.
★ foglalkozás ★ :
Idegsebész
★ play by ★ :
Jesse Lee Soffer
★ hozzászólások száma ★ :
410
★ :
Need you now • Jake&Maddie Tumblr_o6g4pws2Bi1ru5lf8o5_250
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next
TémanyitásRe: Need you now • Jake&Maddie
Need you now • Jake&Maddie EmptyKedd Feb. 15 2022, 17:49



Egy idő óta úgy éreztem másból sem álltak a napjaim, mint az alvásból és ha éppen éberebb voltam, akkor is az ágy gondolata ott keringett felettem, mint egy ígéretes felhő mely elhessegeti az aktuális problémáimról a hangsúlyt. Túl sok minden kavargott a fejemben. Sok volt a kétely, az aggodalom és életemben talán most először éreztem azt, hogy a reménytelenség erősebbnek bizonyul bármely máskor hasznos pozitív felfogásomnál. Fárasztó volt a létezés minden formája és ha szembesítettem magamat a tehetetlenségem következményeivel, akkor csak még inkább elhatalmasodtak rajtam a negatív érzelmeim. Olyan volt, mintha az évek során elsajátított szokásaim most kerülnének pótlásra és én nem tehetek ellene semmit, hogy megakadályozzam. Ugyanis sokakkal ellentétben az alvás számomra nem tartozott a kedvenc elfoglaltságaim közé. Egyszerű létszükséglet volt, ami kora este kezdődött és kora reggel véget is ért. Ennél többet nem kívántam mindezt gyakorolni, erre most csak erről szólnak a napjaim. Szerettem volna visszakapni egy szeletet a hétköznapi nyüzsgésből és úgy érezni, hogy élek, nem csak...szóval bármilyen állapot is legyen ez. Nem akartam feladni vagy beletörődni ebbe, ami önmagában már egy nyugtató gondolatmenetnek is betudható volt. Első lépcsőfok megtéve, szóval innen már nem kellene visszatáncolni. Egyszerűen csak több energiára volt szükségem és bármit elkövettem volna, hogy ezt elérjem.
A mai nap részben emiatt is volt más és egyben sokkal jobb. Jake jelenléte változást csempészett a monoton mókuskerekezés folyamatába és jó érzést hagyott hátra bennem. Valami új volt a maga módján és olyan, amire kimondatlanul is most óriási szükségem volt. Szinte szétfeszített belülről az a megannyi apró impulzus amit napok óta még halványan pislogva se érzékelhettem, most viszont megéltem minden másodpercét. És bár tudtam, hogy az energiatartalékaim homokóráján a szemcsék vészesen halmozódnak fel, míg a végén semmi sem marad belőlük, de nem akartam erre gondolni. Amíg be nem következik, addig csak újra önmagam akartam lenni.
Az étel félig-meddig elfogyasztását a szervezetem örömujjongással fogadja és cserébe még a filmnézés nagy részében sem riaszt az elkerülhetetlenről. Az én figyelmem ugyan ez alatt az idő alatt többnyire megoszlik. A kutyámra koncentrálok vagy éppen a két társaságomra és az élményekre, amik hozzájuk kötnek. Hiányzik minden ami egykoron természetes volt és amire akkor jön rá az ember lánya, hogy mennyire is értékes, miután megfosztják őt tőle. Apró momentumoknak tűnnek ezek, amik felett könnyedén siklik át a figyelmünk. Úgy vagyunk vele, hogy bármikor újraélhetjük és talán épp emiatt kevésbé értékeljük. Az elmúlt időszak ha másra nem, arra jó volt, hogy sok mindent más megvilágításba helyezzen. Ugyan sosem esett tőlem távol az, hogy odafigyeljek a részletekre és örüljek minden kis kedvességnek, amit az utamba sodort az élet, de most ez még intenzívebb és értékesebb lett. Csak remélni tudtam, hogy még nem túl későn fedeztem fel mindezt.
A film végét már képtelen vagyok kivárni és egyre nyomasztóan uralkodik el rajtam a fáradtság. Jake segít abban, hogy ez elviselhetőbb legyen. Törődik velem, a közelembe van és enyhít az újabb csalódottságon, amit a pár óra kiesés ígérete jelent. Máskor kevésbé lenne lényeges talán, de most Ő is itt van, így egy részem legszívesebben megmakacsolná magát és ellentmondana annak ami most rá vár. Másodpercek leforgása az egész ahogyan egyik pillanatban még ő belé kapaszkodok, az ő hangját hallgatom, majd a másikban ez a kép hosszas perceket igénybe vevően szertefoszlik.
Ha most valaki ideállna elém és arra kérne, hogy tippeljem meg a pontos időt, valószínűleg csúfosan elvéreznék, de egyszerűen átláthatatlan masszává formálódtak az órák. Kipihentebbnek érzem magamat és jobban a korábbi állapotomhoz képest és most először úgy érzem az energiaszintem is a mérce felett helyezkedik el. Maratont biztos még nem tudnék futni (előtte sem ment), de teljesen használhatatlannak se érzem magamat.
Fülelek egy kicsit, de nem hallok semmi mocorgást vagy hangot az ajtón kívülről, azt azonban tudom, hogy az újdonsült energiám egy részét egy jó zuhanyra cserélném be. Hirtelen annyi teendőbe kezdenék bele, de nem akartam megerőltetni magamat. Egyszerre csak egy lépés, mert ellenkezőleg úgyis tudjuk, hogy hasra esés lesz a vége a nagy kapkodásnak.
Óvatosan feszegetem csak a határaimat ahogyan kibújok az ágyból és a szobába lévő szekrényt nyitom ki. Még az első itt töltött éjszaka után Jared áthozott pár cuccot a lakásomról. Nem kérdezte hány napra van szükségem, de az előttem lévő mennyiségből ítélve nem két napra tervezett, ez pedig különösen jót tesz a lelkemnek. Nem akartam kihasználni őt, de a mi kapcsolatunk mindig is szoros volt. Lehet, hogy ő többet volt úton és sokáig távol, de mindig képben voltunk egymás életével. Ő az egyetlen családtagom, aki sose hagyott cserben és aki le merem fogadni, hogy őszintén megmondaná, ha már kezdene elegem lenni belőle.
Felsőt, nadrágot és fehérneműt ölelek magamhoz, majd lehajolok Jessehez, aki az ébredésem óta a nyomomban jár, majd egy puszit nyomok a feje búbjára.
- Maradj itt. Mindjárt visszajövök. - suttogom neki még kerülőt téve, hogy résnyire kinyissam az ablakot és miután kilépek a szobából, óvatosan behúzom magam mögött az ajtót. A nappali felől kékes fények szűrődnek ki, ami a bekapcsolt tv-re utal, de én most a másik irányba indulok meg a fürdő felé. A testem szinte könyörög egy kellemes hőmérsékletű zuhanyért és úgy tűnik bármilyen gyógyszert is adott Jake, az sokkal erősebbnek bizonyult azoknál, mint amikkel eddig próbáltam enyhíteni a rosszulléteimet.
Hálás sóhaj szabadul fel belőlem ahogyan az első vízcseppek elérik a bőrömet és félő, hogy egy jó ideig nem is akarok majd innen kiszabadulni. Persze, mindig valahogy eltaláltam idáig, de más az amikor tudatában vagy annak mit művelsz és nem csak a testeden kívülállóként érzékeled a tetteidet. Napok óta most először érzem úgy, hogy egy részem visszatalált hozzám, ennek örömteli érzésével pedig nehezemre esik betelni. Vajon lenne energiám arra is, hogy Jesset kivigyem sétálni? Habár még mindig elfelejtettem megnézni mennyi is lehet pontosan az idő, de azt tudtam, hogy az éberségem miatt eszemben sincs visszamenni az ágyba.

jakemaddie








mind álarcot viselünk
Madelaine Lester-Riggs
Egészségügy
ranggal rendelkezem
★ :
Need you now • Jake&Maddie 935a042cf4e74c87af9651e1f5dd8a7754a297eb
Need you now • Jake&Maddie 8073195a7d983132782e31e7c05867b432221347
★ kor ★ :
34
★ elõtörténet ★ :
If chaos is a work of art
then my heart is a masterpiece
★ családi állapot ★ :
Need you now • Jake&Maddie 6c31ba6d7c2e4781f116a390d655c2b37c0e4f45
I never minded being on my own
Then something broke in me
and I wanted to go home
To be where you are ♡
★ lakhely ★ :
Manhattan
★ :
Need you now • Jake&Maddie 1fd0a01867cef9ebef2d5b13cdb1f62cd6aaed3d
★ idézet ★ :
• Hello, I am Madelaine, your personal healthcare companion. On a scale of one to ten, how would you rate your pain? •
★ foglalkozás ★ :
pszichológus
★ play by ★ :
✿ margot elise robbie ✿
★ hozzászólások száma ★ :
396
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next
TémanyitásRe: Need you now • Jake&Maddie
Need you now • Jake&Maddie EmptySzomb. Feb. 19 2022, 19:41


jake & maddie


“ Just give me a reason, just a little bit's enough
Just a second we're not broken just bent, and we can learn to love again
It's in the stars, it's been written in the scars on our hearts
We're not broken just bent, and we can learn to love again.”

Jared az a személy volt, akivel az ember könnyedén teremtett kapcsolatot, legyen szó a megjelenéséről, vagy a stílusáról, a beszédtémáiról. Még, ha nem is tudtam volna róla, hogy rokoni kapcsolatban áll a szőkeséggel, akkor is jól kijöttem volna vele. A közös téma nem volt kérdés, mert sokat utazott, szerette a kutyákat, és az unokatestvérét is. Elsődlegesen nem mehettünk el a műtét ténye mellett, az első kört arra is húztuk le. A whiskey marta a torkomat, és égette a belsőmet, de kellő ébrenlétet adott ahhoz, hogy megint kibírjak néhány órát az éjszaka leple alatt. Jócskán besötétedett mire átértem a lakására, a filmet meg valamikor éjfél előtt fejeztük be, ezért előttünk állt a hajnal, hogy berúgjunk. Mostanság elmaradtam a pasis estéim, nem is tudom, hogy mikor röffentem össze utoljára a kedves Jamie-vel, vagy John-t is mikor láttam már utoljára. A családos orvosok egy külön kategóriába esett, de ha ilyen barátokat szedtél össze a munkahelyen, akkor nagy esély volt arra is, ha esetleg ott hagyod a közös fészket, akkor bizony sokkal kevesebb alkalommal fogjátok látni egymást. Alaszkáról mindketten tudtak, Jamie-vel tartottam a kapcsolatot telefonon, vagy éppen e-mailben, de John teljes mértékben kiesett a látókörömből. A napokban gondolkodtam el rajta, hogy majd fel fogom hívni, de mindenkinek megvoltak a maga bajai, ahogyan nekem is. Az öcsém nem jöhetett szóba az ivás terén, mert nagy gyakorolta a szülői feladatait, én meg nem akartam a rossz testvér lenni, aki a másik példát mutatja neki. Ideje volt, hogy felelősséget vállaljon a tettei után…bár, ha eszembe jut szegény Olive esete, akkor ránk férne egy csúnya bebaszás vele is, de még váratott magára a történet. A kórházban futottam vele össze, nem akartam a bimbódzó viszonyunkat elrontani, ha keresni fogom, biztos reagál majd. Terveztem, hogy a napokban meg fogom látogatni, de oda még nem értem el, hogy meg is valósítsam a fejemben lévő ötleteket. Az elsődleges az volt, hogy Maddie terheit enyhítsem, és felkészítsem lelkiekben a műtétre, bár az a lélekemelő beszéd nekem se ártott volna. Majd beállok a tükör elé és elmondom…nem is rossz elgondolás. Felpattanok a székről és a fürdőbe megyek, amit persze Jared megjelenése követ.
- Mi a fene ütött beléd? – kérdez rá, de csak leintem, nehogy felkeltse a szöszit, és én is végre mondhassak valamit.
- Meg tudom műteni, mert kibaszott jó idegorvos vagyok. Te tudtad, hogy erre csak hárman képesek rajtam kívül? Ez levetítve… - fejben kezdek számolni, de az ujjaimmal követem nyomon, holott alig bírom tartani a poharamat is. – Hét milliárd ember esetén is nagyon alacsony arány. A sikeressége rajtam múlik…szóval el kell hinnem, hogy fasza gyerek vagyok. – kihúzom magam a tükör előtt és feszítve megvárom, hogy Jared is mögém lépjen.
- Kurva jó vagyok… - helyeselek a tükörképemnek, és megkapom az áldást is egy hátba veregetéssel.
- Az vagy, de ebben kételkedtél eddig? Megjártad az orosz régiót…sőt beszéled a nyelvet is, szánt húzol és agyakban turkálsz. Szerintem ez elég menő? Maddie-nek te vagy a főnyeremény. – kacsint rám, aztán egy cuppós puszit nyom az arcomra. Azt hiszem nem igazán realizáljuk a helyzetet, mert egymásra támaszkodva megyünk vissza. A nappaliban immár az üveg kézről kézre jár, és a régi szép időkről csevegünk. A kutyáimról órákat tudnék zengeni, de nemcsak én...hanem Jared is. Valamikor négy körül megváltjuk a világot, és kitalálunk egy céget, ahol csak husky-k lehetnek az eladók, aztán éneklős kutyavideókat lesünk, és a kanapén alszunk el, de jobb lenne, ha képszakadással kezdődne a nap. A nyálam és a taknyom is egybe folyik, ahogyan belefúrom az arcomat a párnába és a lábamat felhúzom a mellkasomhoz. A közelben valaki horkol, és most már egyre hangosabban, ami bassza a fülemet. A párnát a fejemre húzom, de ez sem ment ki a csávából, ezért fújtatva ülök fel. Némileg még szédülök és kettőt is látok a helyiségből, mire összeáll a kép. A rendetlenség nem kifejezés ahhoz az állapothoz képest, de igyekeztünk rendet is tenni…erre utal a szőnyegen heverő fertőtlenítő meg a mosogató szivacs. Ásítva egyet túrok bele a hajamba és nyújtózom ültömben. Jared már nem fog aludni hagyni, és ha elfogadható kinézetet akarok, akkor lezuhanyzom. A kérdés már csak az, hogy miképpen jutok el a fürdőbe, és mennyi ideig tart, hogy ne érezzem a saját szagomat. A felkeléssel meggyűlik a bajom, így négykézláb mászok el a folyosóig, és ott kapaszkodom meg az ajtóban, hogy fel tudjak állni. A lépésekkel a bizonytalanságom is visszatér, de meglelem a szent helyet. A fürdőbe benyitva nem figyelek előbb semmire, csak odalépek a tükörhöz és letörlöm róla a párát. A szemem alatti karikák, a szanaszét álló haj…na és az a vörös csík az arcomon…megcsípett valami? Még jó, hogy nem a nyakamon van, mert a végén azt hinném, hogy valaki kiszívta. Nem hiszem el…hogy..és ekkor tűnik fel, hogy csorog a víz a zuhanykabinban. Az előbbi társamat bent hagytam, a kutyák maguktól nem szoktak…akkor ki lehet a víz alatt? Némileg várnom kell, hogy jöjjön a felismerés, de nem késik sokat. A kilépő szőkeség teljes meztelenségében választ ad erre.
- Öhm…jó reggelt. – nyögöm ki és végigmérem őt. Pofátlanság vagy sem, de férfi vagyok…még részeg…és egy ideje nem szexeltem, csak a kezemmel.




If I showed you my flaws. If I couldn't be strong
Tell me honestly would you still love me the same?
mind álarcot viselünk
Jake Lester
Egészségügy
ranggal rendelkezem
★ :
Need you now • Jake&Maddie 3c7d5945bf73a249f67b4983721fb411be13801c
Need you now • Jake&Maddie Dfa3fd37972244e28c7f70ecf1ed6a7a532e92e5
★ kor ★ :
42
★ elõtörténet ★ :
Need you now • Jake&Maddie Afef49b81e2f81d4b8ccc6c446cbe852be8d16e5
• Lester-file •
★ családi állapot ★ :
• my blondie angel •
Need you now • Jake&Maddie 2b5e6606c2d016fa990731e3d18999f8a69dd560
We're the type of melody that don't fade out
★ lakhely ★ :
Manhattan
★ :
Need you now • Jake&Maddie A4079321cbde807772bcb7eb48d563a20ecc2e59
★ idézet ★ :
My life is a chaos with brother love, blondie angels and dogs.
★ foglalkozás ★ :
Idegsebész
★ play by ★ :
Jesse Lee Soffer
★ hozzászólások száma ★ :
410
★ :
Need you now • Jake&Maddie Tumblr_o6g4pws2Bi1ru5lf8o5_250
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next
TémanyitásRe: Need you now • Jake&Maddie
Need you now • Jake&Maddie EmptyCsüt. Márc. 17 2022, 11:39



Nem tudom szavakba önteni azt a megkönnyebbülést és örömöt, ami az ébredésem óta ott kavarog bennem. Napok óta nem éreztem ennyire ébernek és mondhatni élőnek magamat, így nem meglepő, hogy ezeket az érzéseket szorosan követi a sürgető vágy ami a cselekvésre ösztönöz. Egyszerre akarok sok mindent csinálni, sok mindent bepótolni ami eddig kimaradt, de tudom jól, hogy ez csak átmeneti és minél jobban kihasználom vagy megerőltetem magamat, annál több veszik el belőle. Okosan kell beosztanom és ha valami nagyon jól ment mindig is az az, hogy miképpen tervezzem meg az életemet, aminek részleteihez tartsam is magamat.
Ötletem sincsen a tegnap este hogyan végződött a két fiú számára vagy hogy egyáltalán Jake maradt vagy sem. Folyton rémlenek fel képek az elalvásom előtti pillanatról és az akkor megélt biztonságérzet most sem halványult el bennem, ahogyan a Jake-hez fűződő érzéseim sem. Itt vannak velem és emlékeztetnek arra mennyire fontos is ő nekem. Arra, hogy a törődése mentőkötelet biztosít nekem ebben a bizonytalanságban, amit egyszerűen nem akarok elengedni. Lehet a fáradtságom felőrölte minden maradék erőmet, de a felszín alatt a jó dolgok nem vesztek el.
A fürdőben most kihasználok minden percet, amit ébren tölthetek. A meleg víz ellazít és jót tesz minden részemnek, amit az ágyban fekvés igénybe vett. Szőke tincseim közé futtatom ujjaimat és elmosolyodok annak gondolatára, hogy újra megtapasztalhatom milyen is egy kis időre energikusnak lenni és visszatérni önmagamhoz. Talán ma már hasznosabb is tudok lenni majd. Ki tudok esetleg mozdulni a lakásból és akár még egy bevásárlást is megejthetek, hogy feltöltsem Jared hűtőjét. Ismertem már a káosztól uralkodó étkezési szokásait. Ő állandóan utazott, így sokat mesélt arról, hogy az otthonos berendezkedés nála nem volt opció. Persze, ez a lakás itt volt neki, de amikor elhagyta a várost, akkor a motelek között ingázva nem törődött azzal, hogy kötődjön bármilyen helyhez. Az ételrendelések tökéletes megoldást nyújtottak, így amikor huzamosabb ideig tartózkodik itt, szokatlan neki más szokást felvenni. Ezért úgy gondolom az alapokon kívül más aligha van neki itthon. És amúgy is meg kellene köszönnöm neki azt, hogy ennyi ideig elvisel.
Annyira elveszek ebben a gondolatmenetben, hogy csak az ajtó csukódására figyelek fel. A törölközőmért nyúlok, de mivel távolabb van, így kénytelen vagyok kilépni a kabinból érte és ekkor akad össze a tekintetem Jake íriszeivel.
- Jó reggelt neked is. - magam köré csavarom a törölközőt, majd ezt követően mérem fel arcának állapotát. - Eléggé megviselten festesz. Engedd, hogy kitaláljam: Jared megismertette veled az italgyűjteményét? - elmosolyodok, majd teszek egy lépést közelebb hozzá. - Azt hittem abból a nyári estéből tanultál amikor legutóbb találkoztál az egyik italával. - elkuncogom magamat, hiszen mindketten tudjuk az miképp végződött. Mi baj lehet, ha felbontasz egy ajándékot a legkedvesebb unokatestvéredtől? Nem mintha megbántam volna egyetlen percét is.
Most hogy így közelebbről is felmérhetem az arcát egy pillanatra végigsimítom kezemet ott ahol valami egy vörös nyomot hagyott az arcán.
- Erről jobb lenne többet tudni, de sejtem nem emlékszel rá. - hagyom, hogy a tekintetem felvegye vele a szemkontaktust és talán túlságosan is élvezem ezt. Azt ahogy az ő tőle tapaszt boldogság eluralkodik rajtam és lehetetlenség betelni vele. A kezem most nem az arcának többi vonását térképezi fel, hanem Jake kezét kutatja és mikor sikerül rálelnem, összefűzöm az ujjainkat.
- Köszönöm a tegnapit. Lehet, hogy akkor azt nem mondtam, de jól esett, hogy ott voltál.. itt vagy. - hátrálni kezdek őt is magammal húzva, de ügyelve a lépéseimre, hogy nehogy a földön kössünk ki. - A gyógyszer pedig amit adtál sokat segített. Nem is tudom, hogy mikor éreztem utoljára ennyire energikusnak magamat. - mosolyodok el és már csak akkor állok le amikor a zuhanyzókabin körülvesz minket, de ezzel egy időben oldalra nyúlok és a vizet magunkra engedem.
- Én nem tudok semmilyen orvossággal szolgálni, de azt mondják a víz segít a másnaposság ellen. - halkan felnevetek, miközben kisimítva az újfent vizes tincseimet az arcomból nézek fel rá. Szegény csurom víz lett, de milyen dolog lenne tőlem, ha nem segítenék neki a kijózanodásban?
- Most hogy elnézlek lehet ahhoz kevesebb ruhát javasolnak? - megjátszott gondolkozással hümmögök egyet és még az államra is simítom két kezemet ezzel jelezve mintha annyira törném a fejemet mindezen. Nem mintha a második adag zuhanyzás egyik hozzávalója a törölköző lenne.
- De ne érts félre, amit az előbb mondtam komolyan gondoltam. Tényleg hálás vagyok. - a kezemet a tarkójára simítom majd egy puszit nyomok az arcára.
- Gyere, szabadítsunk meg ettől. - a vizes felsőjének szegélyéhez nyúlok újfent jókedvű mosollyal és ha engedi, akkor lesegítem róla.

jakemaddie








mind álarcot viselünk
Madelaine Lester-Riggs
Egészségügy
ranggal rendelkezem
★ :
Need you now • Jake&Maddie 935a042cf4e74c87af9651e1f5dd8a7754a297eb
Need you now • Jake&Maddie 8073195a7d983132782e31e7c05867b432221347
★ kor ★ :
34
★ elõtörténet ★ :
If chaos is a work of art
then my heart is a masterpiece
★ családi állapot ★ :
Need you now • Jake&Maddie 6c31ba6d7c2e4781f116a390d655c2b37c0e4f45
I never minded being on my own
Then something broke in me
and I wanted to go home
To be where you are ♡
★ lakhely ★ :
Manhattan
★ :
Need you now • Jake&Maddie 1fd0a01867cef9ebef2d5b13cdb1f62cd6aaed3d
★ idézet ★ :
• Hello, I am Madelaine, your personal healthcare companion. On a scale of one to ten, how would you rate your pain? •
★ foglalkozás ★ :
pszichológus
★ play by ★ :
✿ margot elise robbie ✿
★ hozzászólások száma ★ :
396
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next
TémanyitásRe: Need you now • Jake&Maddie
Need you now • Jake&Maddie EmptyHétf. Márc. 21 2022, 22:49


jake & maddie


“ Just give me a reason, just a little bit's enough
Just a second we're not broken just bent, and we can learn to love again
It's in the stars, it's been written in the scars on our hearts
We're not broken just bent, and we can learn to love again.”

A másnaposságra nincs tuti recept, ami megmentene a fejfájástól, vagy a gyomorrontástól, de azt hiszem orvosként pár tippet tudnék adni arra nézve, hogy miképpen pihent ki a kellemesnek nem mondható állapotot. Az első talán az, hogy tarts mértéket, mert ha nem így teszel, akkor könnyedén a gödör mélyére nézhetsz. A második, hogy ne keverd az isteni alapanyagokat, mert elrontod az élvezeti faktorát, nem utolsó sorban pedig képszakadást okozol az agyadnak. Hazudnak azok az emberek, akik még nem érezték az alkohol jótékony hatását. Hirtelen megszűnnek az akadályok, semmi nem szabhat gátat annak, hogy jól érezd magadat, és limit nélkül vállalj be mindent (is). A fesztelen pillanatoknak is megvan az ára, de néha megéri úgy tenni, mintha nem létezne a holnap. Borzasztóan idegesítő, ha nem tudjuk megélni a jelent, és állandóan aggódunk a bizonyos jövő miatt, ami még be sem következett. Napok óta ebben az örvényben élek, és nem szívesen elevenítem fel, hogy eközben mennyi aranyló párlatot küldtem le a torkomon keresztül a gyomromba. A józanság ijesztő folyamat, mindig ébernek lenni, meg felelősségteljes felnőttnek…abban mi a móka? Ha csak azt néztem volna az összképben, hogy Maddie beteg, és nincs kiút…már régen meg is szervezhettem volna a temetését. Igen…sajnos ez az, amivel a legjobban tudunk azonosulni földi halandók. Az önsajnálat, a képtelen elmeállapot, ahol könnyű kimondani azt, hogy valami nem megy, mintsem felemelni a kis hátsónkat, hogy tegyünk ellene. Megértettem a betegeim álláspontját is, hiszen nehéz „a jó oldalt” látni, ha a negatív kerekedik felül. Maddie sajnáltató magatartása beleillett a nagy egészbe, csak én nem engedhettem meg, hogy a társa legyek abban, hogy naphosszat fetrengünk és várjuk az elkerülhetetlen halált. Százszor lettem volna részeg, mint reményvesztett, de Jared is ezen a véleményen volt…mert egymás társai lettünk a szomorú valóságban. A szobában, és minden együtt töltött percben azt az oldalamat mutattam a szőkeségnek, amiből erőt meríthetett, de én is merültem, és a végét jártam a nagy optimista Jake-nek. A lelkemnek szüksége volt egy kis benzinre, hogy újra működőképes legyen, és ne rezeljen be az előtte álló napoktól. Legszívesebben világgá szaladtam volna, de annyiszor menekültem már el, hogy most nem tehettem meg. Az ivászat segített átmenetileg felengedni, és megint megmutatni az élet szórakoztató részét. Szerettem önfeledten nevetni, és a semmiségeken merengeni. A pasis estek ugyanúgy kellettek, mint a testvéreimmel töltött idő, és ha ezt most nem kaphattam meg a barátaimtól, akkor a bajban szerepet vállaló férfival ittam. Jareden is látszott, hogy megviselték a körülmények, nem számított rá, hogy Maddie ennyire maga alá kerül, és semmi nem tudja visszahozni. Megértettem a félelmét, és őszintén ki is öntötte nekem a szívét, hogy nem tudja, hogy mit csinálna, ha esetleg nem élné túl a műtétet. Néha ki kellett mondani azokat is, amiktől rettegtünk. Én is beleálltam a beszélgetésbe, és bevallottam, hogyan is érzek az unokatestvére iránt, mire csak egy vállrándítást kaptam cserébe…mondván, hogy jó sógorjelölt válik belőlem, ha később arra adnám a fejemet, hogy feleségül veszem a szőkeséget. Ki sem lett mondva, hogy együtt vagyunk, de a környezetünk már egy párnak könyvelt el bennünket, és mégsem zavart, hogy ezt gondolják rólunk. A feltételezések persze megmaradtak, de kár lett volna tagadni, hogy több van közöttünk, mint egy szimpla barátság. Nem repültem volna át a fél országot, hogy megoperáljak valakit, aki nem fontos nekem. A tények magukért beszéltek, én pedig vállaltam, hogy megmentem őt. Éljenek az érzelgős hajnalok, meg a tv-ben megszólaló vetélkedők. A zeneválasztásokra nem nagyon emlékszem, csak az dereng, hogy kidőltünk a nappaliban. A beütő fejfájás és a torkomat maró hányinger nem éppen a legjobb ébresztés. A nagyfiúk ne csak éjszaka legyenek legények, hanem nappal is. Nem is tudnám megmondani, hogy hány alkalommal hallottam az anyám szájából, amikor reggel estem haza, és nem voltam hajlandó iskolába menni, mondván minek tanulni. Az tuti már egy másik élet volt, és nem az enyém. Az első mozdulatok felérnek egy kisebb agyérgörcssel, mert lábra sem tudok állni, annyira szédülök. Az előre is bizonytalan, nemcsak az irány, de végül eldöntöm, hogy ki kell mennem a mosdóba, több folyó indokból is. Bűzlök, így nem szeretnék bemenni Maddie szobájába, ha nem muszáj. A kilincset lenyomva jutok be a fürdőbe, és vánszorgok el a mosdóig. A víztől valami csodát várok, hátha megébredek, de a szédülésem csak erősödik, ezért meg kell támaszkodnom a szélében. Eltelik egy kis idő, mire ráeszmélek, hogy nem vagyok egyedül, és a szőkeség teljes meztelenségében terem előttem a semmiből. Mások nagy vágya…és a testem reagál is a látványra…kár, hogy a szex most nem fog menni. Az előbb még azt hittem, hogy az igazak álmát alussza.
- Neked ágyban lenne a helyed. – jegyzem meg, hiszen az orvos sosem szunnyad, de nehéz levenni róla a tekintetemet. Vonz a karcsú derék, a mellei közé iramodó cseppek tánca. Maddie közelebb lép, és az arcomra simítja a tenyerét. Játszadozik velem, kezdem úgy érezni, hogy nem is nálam van az irányító kártya.
- Igazán nincs mit. – dadogom, és ásítok egyet, de amint a kezét összefűzi az enyémmel, csak okosan figyelem őt, hogy mire készül. A kabin felé kezdünk araszolni és be is tessékel, de még mindig nem esik le a tantusz….aztán jön a hideg víz. Megrázkódom és úgy istenesen fel is szisszenek. Nem tudom honnan van ereje, de most sokkal egészségesebbnek hat, mint tegnap este. A hajamba túrom a kezemet és a tarkómon pihentetem meg, de belém mar és egy csókra ránt magához. Nem ellenkezem, megízlelem az ajkait, aztán elmosolyodom.
- Mi ez…valami ajánlat és hála féle egyben? – meredek rá, és ha már le akar vetkőztetni, rajtam ne múljon a folytatás. Simán felemelem a kezemet és kibújok a pólóból, aztán letolom a csípőmről a nadrágot az alsóval együtt és kidobálom a vizes ruhaneműket.
- Úgy érzem fáj a hátam. – állok neki úgy, hogy onnan lásson. – Igazán megmoshatnád, ha nem gond. – az arcomat a vízsugár felé irányítom és némi köpködés által, de felfrissítem a felsőtestemet is, és megnyúzom az arcomat…




If I showed you my flaws. If I couldn't be strong
Tell me honestly would you still love me the same?
mind álarcot viselünk
Jake Lester
Egészségügy
ranggal rendelkezem
★ :
Need you now • Jake&Maddie 3c7d5945bf73a249f67b4983721fb411be13801c
Need you now • Jake&Maddie Dfa3fd37972244e28c7f70ecf1ed6a7a532e92e5
★ kor ★ :
42
★ elõtörténet ★ :
Need you now • Jake&Maddie Afef49b81e2f81d4b8ccc6c446cbe852be8d16e5
• Lester-file •
★ családi állapot ★ :
• my blondie angel •
Need you now • Jake&Maddie 2b5e6606c2d016fa990731e3d18999f8a69dd560
We're the type of melody that don't fade out
★ lakhely ★ :
Manhattan
★ :
Need you now • Jake&Maddie A4079321cbde807772bcb7eb48d563a20ecc2e59
★ idézet ★ :
My life is a chaos with brother love, blondie angels and dogs.
★ foglalkozás ★ :
Idegsebész
★ play by ★ :
Jesse Lee Soffer
★ hozzászólások száma ★ :
410
★ :
Need you now • Jake&Maddie Tumblr_o6g4pws2Bi1ru5lf8o5_250
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next
TémanyitásRe: Need you now • Jake&Maddie
Need you now • Jake&Maddie EmptySzer. Ápr. 13 2022, 20:16



Most minden létező pillanatot kihasználok, amit a zuhanyzással tölthetek és ha egy kicsit többet is időzök ott a tervezettnél, akkor arról nem kell senkinek sem tudnia. Jared esetében tudom, hogy nem egy koránkelő típus. Az évek során nem egyszer alakult úgy, hogy hol ő aludt ott pár napot nálam, hol pedig fordítva, de az utóbbi a ritkább esetek kategóriába tartozott. Jared sokat utazott és ha éppen hazatalált, akkor sem ez a lakás volt az ahol menedéket keresett, hanem nálam. Nem egyszer keveredett össze valakivel, majd miután a nászutas korszak lecsengett és a valóság megmutatta számukra őszinte arcát, azután mindig plusz egy fővel küzdöttünk meg Jessevel. Az unokabátyámnak volt ez a szokása, hogy egy aktuális szakítása után nem tudott megmaradni egyedül. Ilyenkor a legkorábbi időpont amikor ágyba kerültem az a hajnal 2 volt, mert a többit beszélgetéssel töltöttük el. Az első óra mindig szótlanul telt, aztán egy-két pohár után hasznát vehettem a hivatásomnak. Ilyenkor nem valami tapasztalatlanságból fakadó tanácsra volt szüksége tőlem, hanem egy teljes elemzésre, ami alátámasztja, hogy mi is mehetett félre. Ő ezt követően jobban volt, én meg szimplán csak örültem, hogy segíthettem neki. Még ha másnap plusz 2 kávéval többet is ittam és alig vártam, hogy hazaérve beesek az ágyamba. Jared mindig is sokat jelentett számomra és az elmúlt pár napban pedig még hálásabb voltam amiért nem játszotta a motivációs edzőt, hanem hagyta, hogy a magam módján érjem el ami a leghelyesebb nekem. Nem mintha ne lépett volna közbe, ha valami hülyeségre készülnék. De szerencsére kezdett úgy tűnni, hogy nem térek le arról az útról, ami a segítségemre lehetett.
Az idő jelentősége teljesen kifolyik a kezeim közül, de tudtam, hogy bármennyire is szeretnék, nem tölthetem el a napom hátralevő részét a fürdőben. A kijutás azonban nem az elképzeltek szerint sikerül, mert társaságom akad, mégpedig egy elég másnapos formában lévő egyed. Érdeklődni próbálok, de gyorsan leesik, hogy ennek esélyét muszáj vagyok most elvetni, hiszen egyáltalán nincs olyan állapotban amivel egy sikeres kérdezz-felelek játékot le tudnánk vezényelni. Helyette megfogom a kezét és a zuhanykabin felé vezényelve őt válaszolok megjegyzésére is.
- Technikailag igen. Csak gondoltam hasznát veszem az energiáimnak és emberibb formába varázsolom magamat. - mosolyodok el azon, hogy ennyire elcsigázott állapotában is még mindig van energiája arra, hogy felügyeljen. De úgy érzem most rajtam van a sor, hogy valamilyen módon segítsek neki a reggellel érkező kellemetlenségek enyhítésében. Örülök, hogy némileg jobban vagyok, de tudatában vagyok annak, hogy ez csak átmeneti. Fogalmam sincsen mennyi maradt belőle vagy mikor fog utolérni egy újabb rosszullét és abba a tévhitbe sem ringattam magamat, hogy ennyivel megúsztam. A műtét nélkül nem leszek jobban, de amíg vannak ilyen percek amikor az erőm engedi, hogy elhagyjam az ágyat és produktívabb legyek, akkor megteszek mindent, hogy kihasználjam ezt a lehetőséget. Nem akarok arra gondolni, hogy mi lesz, ha több ilyenre nem lesz esélyem. Egyszerűen csak jól akarok lenni, amíg megtehetem.
A magunkra engedett víz mindkettőnk szerelését eláztatja, így miután egy puszival jutalmazom őt, utána félig segítek neki kibújni a vizes cuccaiból is, míg ő a folytatást megoldja magának.
- Inkább közbeavatkozásnak hívnám. - hozakodok fel a saját véleményemmel, habár igenis hálás vagyok, de azt nem azzal kívánom kimutatni, hogy nekiesek. Az azok módszere, akik nem képesek normálisan kommunikálni a másikkal és valahogy ki kell fejezniük magukat. Vagy rosszabb esetben ezzel elodázni egy problémát. És bár nekem is nehezen megy sokszor, hogy szavakba öntsem az érzéseimet, de Jake közelében ez is könnyebb. Akik komfortot és biztonságot hoznak a számunkra, ő mellettük könnyebb megnyílnunk is. Tudjuk, hogy bízhatunk bennük és vele kapcsolatban én is ezt érzem, ez pedig ennyi év bizonytalanság után igazán jó érzés.
Miután hátat fordít nekem, én is megválok a víztől súlyosabbá vált törölközőtől, majd elnyúlok Jared tusfürdős flakonjáért és a víz hőmérsékletét is a megfelelőre állítom. Ezután a tusfürdőből a tenyerembe nyomok egy keveset majd a vállaitól indulva kezdem el finoman a bőrébe masszírozni azt, mielőtt áttérhetnék a háta íveire.
- Tudod a szálloda helyett maradhatnál itt. - szólalok meg egy kis idő múlva, miután a csend elég teret hagyott a gondolkozásra. - Vagy ott a lakásom is. Elhozhatnád a kutyákat az öcsédtől. - folytatom tovább, de közben a mosdatást sem hagyom abba. - Szerintem jót tenne neked, ha a közeledbe lennének. - teszem hozzá, miközben áttérek a hátára is. - Hol fáj? - érdeklődök tőle közben, mert nem szívesen okoznék neki még több fájdalmat, ha már eleve rossz neki. Kíváncsi lettem volna azért mit műveltek addig amíg én ki voltam ütve, de az tagadhatatlan, hogy mindkettőjükre ráfért már egy kis kikapcsolódás. Újabb hallgatás következik a részemről, de a gondolataim most szüntelenül kattognak és nem tudom félretenni a bennem keletkezett aggodalmat.
- Nyugodtabb lennék, ha tudnám minden rendben van veled és alszol eleget. - jegyzem meg miközben a hátának feltérképezését sem hagyom abba. Ha már rám bízta ezt a feladatot, akkor szeretném rendesen teljesíteni.

jakemaddie








mind álarcot viselünk
Madelaine Lester-Riggs
Egészségügy
ranggal rendelkezem
★ :
Need you now • Jake&Maddie 935a042cf4e74c87af9651e1f5dd8a7754a297eb
Need you now • Jake&Maddie 8073195a7d983132782e31e7c05867b432221347
★ kor ★ :
34
★ elõtörténet ★ :
If chaos is a work of art
then my heart is a masterpiece
★ családi állapot ★ :
Need you now • Jake&Maddie 6c31ba6d7c2e4781f116a390d655c2b37c0e4f45
I never minded being on my own
Then something broke in me
and I wanted to go home
To be where you are ♡
★ lakhely ★ :
Manhattan
★ :
Need you now • Jake&Maddie 1fd0a01867cef9ebef2d5b13cdb1f62cd6aaed3d
★ idézet ★ :
• Hello, I am Madelaine, your personal healthcare companion. On a scale of one to ten, how would you rate your pain? •
★ foglalkozás ★ :
pszichológus
★ play by ★ :
✿ margot elise robbie ✿
★ hozzászólások száma ★ :
396
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next
TémanyitásRe: Need you now • Jake&Maddie
Need you now • Jake&Maddie Empty
mind álarcot viselünk
ranggal rendelkezem
 
Need you now • Jake&Maddie
Vissza az elejére 
1 / 5 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next
 Similar topics
-
» Maddie & Jake - The big day
» Jake & Maddie - Prom
» Maddie & Jake - Our third miracle
» Jake x Maddie - Bittersweet farewell
» Family portrait • Jake&Maddie

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Livin' in New York :: Eltemetett múlt :: Archívum :: Játékok-
Ugrás: