I'm not a perfect person, there's many thing I wish I didn't do
Hétf. Szept. 14 2020, 22:01
Aston & Natalie
... Két karoddal átölelsz te, ha félek. Két karommal átölellek s nem félek.
A fejem fölött összecsaptak a hullámok. Lassan már tényleg fogalmam sincs arról, hogy hogyan másszak ki abból a gödörből, amit Ezra kezdett el ásni, és amit az elmúlt hónapok alatt csak mélyítettem magam alatt. Szeretném, ha ez az egész csak egy rossz álom lenne, ha megráznám magam, felébrednék és borzongva, de örömmel gondolnék vissza erre a rémálomra. De a fájdalmas valóság az, hogy bármennyire is próbálom homokba dugni a fejem a gondjaim elől nem menekülhetek. Tudom azt is, hogy mostmár Astonnak is világos, hogy valami nem stimmel velem és bármennyire is szeretném elkerülni a számonkérést, tudom, hogy nem fogom megúszni. Egyedül maradtam a halószobánkban, a csend úgy ölel körbe, mint egy hűséges szerető, aki a hajnali napsugár megjelenésével még inkább magához szorít, megragadva a pillanatot. Mostanában nem szeretem az egyedüllétet, nem szeretek kettesben maradni a saját gondolataimmal, mert életemben először tanácstalan vagyok és ez sokkal jobban megrémít, mint bármi más az életemben. Megszoktam, hogy mindig kezemben tartom a gyeplőt, hogy én irányítom az életem és nem fordítva. Azt szeretem, ha mindig mindenhez van tervem, tudom mi a következő lépés, átlátom a történéseket és az, hogy mindez most irányíthatatlan teljesen kétségbe vagyok esve. Szaporábban kapkodok levegő után, miközben leroskadok a franciágy szélére, tekintetemmel a csukott ajtót bámulva. Azt szeretném, ha ez az érzés megszűnne, ha nem egy csettintéssel képes lehetnék arra, hogy kitöröljek minden nyomasztó érzelmet magamból. Úgy érze magam, mint egy csapdába szorult kisegér és bármennyire próbálok kiutat találni ebből a helyzetből újra és újra zsákutcába rohanok. A másodpercek percekké, a percek pedig órákká alakulnak, én pedig még mindig szinte ugyanabban a pozicióban ücsörgök az ágyon. Mintha valaki megnyomta volna rajtam a kikapcsoló gombot. Veszek egy mély levegőt, meg kell próbálnom ismét életet lehelni saját magamban. Kisétálok a folyosóra, halkan, mindenféle nagyobb zajt kerülve és hallgatózni kezdek. Nem hallok odalent semmit, talán Ezra már elment, vagy csak kint vannak a kertben. Fogalmam sincs, de nem akarok megkockáztatni egy újabb hisztirohamot így inkább nem sétálok le a lépcsőn, helyette a fiam szobáját célzom be. A megszokottol eltérően ma igencsak jól és nagyot alszik a gyerek, talán most pótolja be azt, ami az elmúlt napokban kimaradt, mert napközben nem volt hajlandó pihenni és éjszaka is többször fel kellett kelnünk mellé. Anya szerint én is ennyire rossz alvó voltam ebben a korban. Végigsimítok pufók kis arcocskáján. Olyan, mint egy kisangyal, mindent megtennék azért, hogy boldog és kiegyensúlyozott legyen, de most azt érzem, hogy bármennyire is erőlküdök ez nem fog összejönni. Csődöt mondtam anyaként, feleségként és emberként is. Hallom amikor becsukódik a bejárati ajtó, lábujjhegyen osonok ki a szobából. Szeretném elkerülni ezt a pillanatot, de nem bújkálhatok a férjem elől. - Ugy-e nem hiszel el mindent amit mond neked? szólalok meg amikor megpillantom a lépcsőfordulóban Astont. Ameddig csak lehet szeretném elkerülni azt a beszélgetést, amitől rettegek.
Re: I'm not a perfect person, there's many thing I wish I didn't do
Vas. Szept. 20 2020, 21:50
Vannak kérdések, nincsenek válaszok. Vannak érzések, időnként fájdalom. Ami rossz lett de jó volt az elején, megjavulhat, ahhoz viszont ketten kellünk: te meg én!
Miután elmegy Natalie a konyhából és magunkra hagy Ezrával, még egy ideig beszélgetünk, s ami azt illeti, jobb a minket körbevevő légkör, igen, feszültségmentesebb környezetben, mint mikor még hárman voltunk, ennek oka pedig abszolút evidens. Nem tudom okolni Nataliet a tettei miatt, mindazokért, amiért rátámadt Ezrára, ugyanakkor elgondolkoztató is a jelenet. Ismerem a feleségemet, tudom, hogy nem hidegvér jellemzi őt, de ez több volt annál. Ha nagyon akarnám, tudnám mihez hasonlítani a kicsattanását, de nem akarok párhuzamokat és felesleges elméleteket gyártani, megtettem én már az elmúlt hónapokban elégszer, mit kezdenék még eggyel? Viszont a mai alkalom rávilágított arra, hogy talán eddig kellene behunynunk saját szemeinket és nem tovább. Megígértem neki, hogy bízok benne, ő is megígérte nekem, hogy nem lesz baja se neki, se a családunknak, de nem hiszem, hogy ennyivel mi boldogok lennénk. Nagyon hosszú idő óta most láttam először idegösszeomlás közeli állapotban, aminek szerencsére pozitív kimenetele lett, én is gyorsan kapcsoltam és úgy tűnik, hogy jól is cselekedtem, mivel Nat megnyugodott, legalábbis egy kis időre biztosan. Talán úgy tűnt, hogy nem figyelek rá, míg Ezrával beszéltem, szerintem azonban ő is pontosan tudja, hogy ez nem így van, sőt, miután kettesben maradok a csövesemmel, akkor is feszültségem és gondolataim nagy részét Natalie teszi ki, nem tudom, mit érzek, azzal meg már régóta nem vagyok tisztában, hogy mit kellene tennem ebben a helyzetben. Most, miközben Ezrával beszélek, majd miután elmegy, elhatározom magam, hogy nem akarok többet itt a piros, hol a piros játékot folytatni egy nem kicsit rizikós ügyben. Beszélgetni akarok, valós gondolatokat és őszinte érzéseket cserélni a párommal, amihez az kell, hogy ő is erre törekedjen, mert nélküle nem fog menni, de ha szavaznom kellene, hogy egy mai beszélgetésnek mi lenne az eredménye, leginkább arra tenném le a voksomat, hogy szar se fog kisülni belőle, összeveszünk, aztán elalszunk valahogy. Ha ez is fog történni, nos, nem számít, sok ilyet megéltünk már, nem rémiszt meg. Rendet teszek a konyhában, de nem a nagy háziapa tudatom miatt, hanem mert így próbálom összeszedni a gondolataimat. Arra számítok, hogy Natalie, hallva az ajtó záródását majd le fog jönni, hallok is lépteket odafentről, viszont én is megindulok felfelé, szembe is találkozok vele a lépcsőfordulónál. - Nem, mivel ő magam sem feltétlenül hisz a saját szavainak - felelem nyersen. - De attól még ő azt mondta, amit valóban érez és gondol. Nem hazudott. - Ezt szeretném kiemelni, nem kell hogy szeresse Ezrát, de nem akarom, hogy olyanokért támadja, amiket nem tett, csak azért, mert dacos és személyes sérelmei vannak. A hálószobánkba tartok, időnként Nataliera nézek, hogy érezze, szeretném, ha velem tartana, de nem erőltetem. Ez nem egy "beszélnünk kell", vagy egy "üljünk le, valamit meg kell vitatnunk" dolog, ez más. Mikor a szobába érünk, felé fordulok, megölelem és néhány csókot lehelek nyakának ívére, ennyiből én tökéletesen megérzem, hogy holt ideg az egész teste. Az érintéssel ellentétben nem nézek rá szerelmesen, se nem buján, sokkal inkább a komolyság és némi szomorú-elégikus hangulat látszik szememben. Valami nagyon nincs rendjén és nem akarom azt mondani, még csak nem is akarok úgy tenni, mintha nem tudnám, micsoda. - Miért nem beszélsz róla? - nézek rá komolyan, még mindig derekánál tartva kezeimet. Tudom, hogy tudja, mire kérdezek rá, még ha nem is teljesen egyértelműen fogalmazok. - Mi készít ki ennyire? - Itt már nem arról van szó, hogy tönkreteszi magát, ezen a részen már túl vagyunk. Sok mindenen túl vagyunk már és mégis egy helyben toporgunk, miközben a világ összeomlik körülöttünk.
Re: I'm not a perfect person, there's many thing I wish I didn't do
Kedd Szept. 22 2020, 17:16
Aston & Natalie
... Két karoddal átölelsz te, ha félek. Két karommal átölellek s nem félek.
Még mindig azon gondolkodom, hogy tudnék kibúvót találni a nemsokára bekövetkező beszélgetés alól. Tudom, hogy bármennyire is szeretnék úgy tenni, mintha minen rendben lenne, Aston pontosan látta rajtam, hogy idegösszeomlás szélére kerültem. Nem mondja, -sohasem teszi, mert megígérte- de tudom, hogy már régen tudja, hogy valami gond van velem. Olyan vagyok előtte, mint egy nyitott könyv, ami egyszerre ijesztő és megnyugtató is. Tudom, hogy bármit is teszek, bármekkora gondom legyen, ő az arcom legkisebb rezdülését is ismeri. Az elmúlt hosszú és csodálatos évek alatt bőven volt időnk arra, hogy megismerjük egymást, és most azt kívánom, hogy bárcsak ne így lenne. Bárcsak kevésbé ismerne, mert így sokkal nehezebb megtartanom magamnak a titkaimat. Azokat a titkokat, amik veszélyesek rá nézve és amikről ha tudomást szerezne talán örökre megváltozna a véleménye rólam. Tudom, hogy ez butaság, már számtalanszor bizonyította, hogy szeret és kitart mellettem én mégis elég sűrűn érzem azt, hogy nem érdemlem meg a belém fektetett bizalmát. Valamikor megérdemeltem, de mostanra olyan sűrű körülöttem a szar, hogy gyakran érzem azt, hogy belefulladok és nem akarom őt is magammal rántani. Benji életében kell egy biztos pont, stabilitás és szüksége van arra is, hogy megkapja az apjától azt, amit én nem tudok megadni. Egyre jobban hasonlítok az apámra és bár valamikor ő volt a példaképem - egy kicsit még most is - azért mégsem akarok teljesen rá hasonlítani. Nekem nem kellenek a titkok, a hazugságok, nem akarok egy olyan házasságban élni, amiben nem lehetek őszinte, nem akarom így nevelni a gyerekem. Mégis kénytelen vagyok így tenni, legalábbis egyelőre, mert túlságosan nagy következményei lennének a visszavonulásomnak. Egy hatalmas lavinát indítanék el vele, ami mindannyiunkat maga alá temet. Ugyanakkor nekem is szükségem lenne a férjemre, a bástyámra, arra az erőre, amit csak ő tud megadni nekem, arra a biztonságra, amit magából áraszt és a szerelemre, amit minden egyes nap látok a szemében. Szükségem van arra, hogy tudjam még mindig itt van nekem, különben elveszek és talán soha többé nem térek vissza a helyes útra. Olyan kétélű fegyver az igazság, ami könnyen megsebezhet mindannyiunkat én pedig egészen eddig próbáltam harcolni, hogy a legkevesebb sérüléssel túléljük a csatát. Viszont elfáradtam. Úgy érzem, hogy egyedül nem tudom végig csinálni, az a hatalmas erő és tenni akarás, ami jellemző rám elhagyott, helyét pedig átvette a kétségbeesés. Talán mégsem vagyok olyan erős, mint azt gondoltam, inkább hatalmas bennem az önzőség és egyszer ez fogja a vesztem okozni. Már hosszú hetek óta úgy érzem magam, mint aki csapdába esett és egyszerűen nem tudok szabadulni bármennyire is szeretnék. Egy hatalmas, sötét alagútban sétálok, ahol nem látni a fényt, ahol csak magamra és az ösztönöimere számíthatok, de nekem szükségem van egy biztos kézre, hogy néha megragadjon és a helyes irányba fordítson. Ameddig fizikailag lehetséges próbálom elkerülni azt, hogy találkozzunk. Már-már azon gondolkodom, hogy valami mondvacsinált indokkal lelépek itthonról, de bármennyire is félek szembenézni vele, tudom, hogy ez nem lehet megoldás. Nem rohanhatok el minden egyes alkalommal, amikor szorul a hurok a nyakam körül. Olyan sebességgel kezd el zakatolni szívem a mellkasomban, amikor megpillantom őt, hogy meg kell kapaszkodnom a korlátba, mert szinte elhagy az erőm. Innen már nincs visszaút, elég csak végignéznem rajta, pontosan tudom, hogy mi vár ránk a következő órákban. Látom rajta, hogy gondterhelt és nyomasztja az, hogy nem beszélem meg vele a dolgaimat. Lesütöm a tekintetem, hogy ne fedezze fel benne a bűntudat és megbánás jeleit. Nekem, mint feleségnek az lenne a kötelességem, hogy mosolyt csaljak az arcára, hogy boldog legyen velem, ehhez képest én folyamatosan az ellenkezőjét érem el nála. Miközben megpróbálok erős lenni és kitartani, átgázolok az ő érzésein. Nem mondom hangosan, mert minden alakalommal, amikor megteszem megdorgál érte, de: jobbat érdemelne nálam! - Hát...csak légy óvatos vele. nem akarok ennél több szót Ezrára vesztegetni, én úgy érzem, hogy soha nem leszek képes megbocsátani neki, de Astonnak nem tilthatom meg, hogy bízzon benne. Sőt, bármennyire is fáj belegondolni, talán én többször okoztam csalódást és fájdalmat is Astonnak, mint amit a csöves barátja valaha okozni fog. Még mindig az előtérben álldogálok, ujjaim olyan erősen szorongatják a fa kapaszkodót, hogy teljesen bele vannak vörösödve. Tekintetemmel követem csak a férjemet. Ha belépek abba a szobába nem leszek képes fenntartani annak a látszatát, hogy minden rendben van. Szeretnék még egy kis időt nyerni, de amikor harmadszor nézek bele szemeibe, testem szinte magától indul a háló irányába. Becsukom magunk mögött az ajtót, ha veszekedni fogunk Benji ne legyen fültanúja a dolgoknak. Erős, védelmező karját átfonja derekam körül, én pedig úgy simulok bele az ölelésbe, mint egy kiscica, aki simogatásra vár. Fejem a mellkasának döntöm, lehunyom a szemeimet és engedem, hogy végisöpörjön testemen a nyugalamon. Csakis Aston képes elérni nálam ezt az állapotot, szinte pillanatok alatt. Apró, borsószem méretű bizsergés suhan végig nyakam vonalán ahol ajkaival érint. Engedtem, hogy a banda, Daenerys és a munka kettőnk közé álljon, hagytam kihűlni a házasságunkat, elhidegülni egymástól. - Mégis miről? pillantok rá kérdő tekintettel, bár pontosan tudom, hogy mire gondol, csak még fogalmam sincs, hogy hogyan mesélhetnék el neki mindent. Kibontakozom az öleléséből, hogy az ágyhoz sétáljak. Feszülten foglalok helyet rajta, tekintetemmmel a szürkés szőnyeg mintáját bámulom. Csak a következő kérdését hallva nézek rá ismét. Szomorúan elmosolyodom. - Csak egy kicsit elfáradtam. nem is kicsit, ami azt illeti. - Tudod, egyre jobban azt érzem, hogy összecsaptak a fejem fölött a hullámok. Elvesztettem az irányítást az életem fölött, nem tudok megbírkózni a gondokkal és téged is egyre távolabb taszítottalak magamtól. nem tudom megtenni, hogy ismét a szemébe hazudjak, tartozom neki annyival, hogy igazat mondok, még akkor is, ha ez gondolat halálra rémiszt. - Van valaki...valaki, aki már hónapok óta megkeseríti az életem elég csak a szöszke csajra gondolnom és teljesen elfog az ideg, lábam remegni kezd, szó szerint rá kell tenyerelnem és teljes erőmből masszírozni, hogy alábbhaggyon a bizsergés.
Re: I'm not a perfect person, there's many thing I wish I didn't do
Pént. Szept. 25 2020, 19:21
Vannak kérdések, nincsenek válaszok. Vannak érzések, időnként fájdalom. Ami rossz lett de jó volt az elején, megjavulhat, ahhoz viszont ketten kellünk: te meg én!
Két kibaszott gondolat kavarog bennem folyamatosan az elmúlt több mint fél évben: miért kerültünk mi olyan helyzetbe, hogy bármit is titkolni kelljen egymás előtt; és miért nem teszünk mégis ellene? A kérdések nem egy személynek szólnak, nem csak magamnak és nem csak Natalienak, hanem kettőnknek. Elég nehéz egyensúlyozni azon a vékony fonálon, ami a hosszútávú kapcsolat titka és egyben annyi személyes teret enged, amennyit kell. Nem tudom, hogy hol ez a határ, anyám mellett megtanultam, hogy nem jó az, ha mindenről tudni akarunk, apám be is golyózott tőle, így hát kussban ültem sokat a seggemen. De van, hogy az aggodalom félelembe csap át, a félelem pedig rettegésbe. Biztosra veszem, hogy Nat tudja, hogy aggódom azokért a dolgokért, amiket nem mond el, azt viszont szerintem nem is sejti, hogy én nem aggódom, én rettegek. Nem sokszor láthatott hasonló állapotban, talán nem is mutatom ki, túl ügyesre sikerült az a maszk, amit azért készítettem magamnak, hogy ne idegesítsem időről időre, kvázi teljesen feleslegesen. Amit ma láttam tőle reakció, mikor kinyitotta az ajtót, az több volt, mint borzasztó és rá kellett jönnöm, hogy ha valahol vége van az illemnek egy házasságon belül, akkor az legyen itt és ma. Nem érdekel, hogy faszfej vagy hitetlen férj képét vetem is magamra, legyek hát az, de Natalie ne kapjon még egyszer idegösszeroppanást mellettem. Tudom, hogy baj van, látom, ahogy akkor is majd' összeesik, mikor megjelenek előtte és újra felcsendül a sötét hang: miért kerültünk mi olyan helyzetbe? Vagy leginkább... hogyan? Költői kérdés a sorstól, amire sosem jön válasz. Halvány bólintással nyugtázom Ezra témáját, tudom, hogy sosem fogunk teljesen egyetérteni vele kapcsolatban, az agyam neki ad igazat, a szívem nem és hiába vagyok logikus beállítottságú, a szívemen még én sem tudok erőt venni. Mint ahogy azon az estén is örökké bűntársa maradok Ezrának, ezt nem tudom megváltoztatni. De most nem is ez a lényeg, bízom benne, hogy ezen mi túljutottunk, elvarrtuk a szálat néhány álmatlan éjszakával. Tekintetem görcsös ujjaira vándorol, míg felérek a lépcsőn, majd végignézek kezén, felfelé haladva és végül szemein állapodok meg. Egy kisebb szemkontaktus után aztán beindulok a szobába. Nem hívom, ha jön, azt saját belátása alapján teszi, én nem erőltetem. Ez nem egy "beszélnünk kell" szituáció, még ha minden jel arra utal is, mivel Dianenek nincs semmi, amit velem "kell" tennie. Kettesben lenni vele egy szobában... még az én izmaim is sokkal jobban megfeszülnek, mint ezelőtt, testének görcsei rám tapadnak az ölelés során, ezzel együtt viszont mintha az övéi megszűnnének, aminek nagyon örülök, hiszen... rettegek egy újabb idegösszeomlástól. Kérdésére kissé eltávolodom arccal tőle, hogy újra szemeibe nézhessek. - Szerintem te is tudod, hogy ezzel most hatalmasat hazudtál. Mindkettőnknek. - Mégis miről? Mindig akkor fogalmaz így, amikor ártatlannak akarja tettetni magát, vagy el akar kerülni egy kellemetlen témát és én ilyenkor vagy belemegyek és a kedvéért más vizekre evezek, míg máskor nem engedek neki. Most egyenesen könyörgök neki, hogy ne játssza ezt, ne hazudjon, ne színleljen. Egyikünknek sincs erre ereje már. Hagyom, hogy elhagyja az ölelést, egérutat találjon magának, mint mondtam, én nem kergetem. Ha most sem akar beszélni róla, megmondhatja, de lehet hamarosan én leszek olyan állapotban, mint ő. Lehet még nem látott engem pánikolni, nem is szoktam, de már azt érzem, hogy képes lennék rá. Hogy ne csak álljak előtte, a szekrényhez megyek, hogy átcseréljem a pólómat, mert be akarok feküdni az ágyba és ezt egynapos viseletben nem szeretném megtenni. Nem nézek rá újabb válaszakor, de még így is gyorsabb tempóra kapcsol testem egészében a vér. Ha nem folytatná, lehet most robbannék fel idegességemben és kikészültségemben egyszerre, azt feltételezve, hogy újabb leplezést kapok, márpedig Natalie leplezi az igazságot aprónak tűnő szavakkal. Túlságosan tökéletes ügyvéd. De talán mégis hajlik egy beszélgetésre. Megfordulok, immáron tiszta pólóban, a másikat a szennyes tartóra dobom, majd odalépek elé az ágyhoz és leguggolok, hogy vele egy szintben legyek. Megérintem arcát, gyengéden, de részben remegve végigsimítok annak ívén. - Érzem rajtad - felelem, még kezemet arcán tartva, majd combjaira fogok, hogy megtartsam magam. A guggolás helyett térdemre állok, kényelmesebb így. - Ezért kérdeztem, hogy miért nem beszélsz róla. Soha senki nem fog kérdőre vonni azért, mert a férjed ismer téged. - Ki más ismerje őt, ha nem én? - Talán segítene... rajtad és rajtunk is. - Tudom, nem könnyű, érzem térde remegését, talán nem az én kezem remeg már csak és egyre jobban azt érzem, hogy valaminek változnia kell, mert tönkremegyünk mindketten. - És ez a valami nem Ezra, feltételezem - döntöm enyhén oldalra a fejemet, utalva az ajtónyitására, ahol talán tényleg nem Ezra volt a fő alany, aki megkeseríti az életét, de ez csak egy megérzés, de általában bejönnek a megérzéseim. - Milyen módon keserít meg az életedet? - félek a választól, mely talán halk hangom is jelez, de tudnom kell és... nem akarom, hogy ezzel pont kerüljön erre a beszélgetésre.
Re: I'm not a perfect person, there's many thing I wish I didn't do
Szomb. Szept. 26 2020, 10:14
Aston & Natalie
... Két karoddal átölelsz te, ha félek. Két karommal átölellek s nem félek.
Sok minden történik velünk, olyan dolgok, amikre nincs befolyásunk, történések, amiket bármennyire szeretnék megváltoztatni egyszerűen képtelen vagyok rá. Talán sokkal erősebben kellett volna harcolnom, de annyira eluralkodott rajtam a félelem, hogy leblokkoltam. Tudom, hogy az életünk már soha nem lesz olyan, mint régen, tisztában vagyok azzal, hogy együtt töltött évek alatt mindketten változtunk, történtek olyan dolgok, amik befolyásoltak minket, mégis, elég sűrűn kívánom azt, hogy bárcsak olyan lenne minden mint régen. Olyan könnyed, önfeledt és boldog. Bárcsak azok az emberek lehetnénk egymásnak, mint az elején. Tisztában vagyok azzal, hogy ez leginkább rajtam múlik, hogy én vagyok az, aki gátat szab a boldogságunknak, az elmúlt néhány év során -amióta apám meghalt- már nem vagyok ugyanaz az ember, akibe beleszeretett Aston. Próbáltam, még ha nem is mindig volt eredménye, de tényleg megpróbáltam a jó irányba változni, de azt érzem, hogy folyamatosan elbuktam. Azzal a megmaradt erővel, ami még bennem lakozik muszáj rendbe hoznom a dolgokat, nem veszíthetem el azt embert, aki a világon mindennél fontosabb nekem, nem engedhetem, hogy a bennem folyamatosan növekvő félelem és kétségbeesésé még távolabb taszítson egymástól minket. Bármennyire is rettegek attól, hogy beavassam őt az igazságba, tudom, hogy szükség van rá, különben beledöglünk ebbe a helyzetbe. Túl sok gondolat kavarog egyszerre a fejemben, egyik pillanatban szeretnék messzire rohanni, hogy soha ne kerüljön sor erre a beszélgetésre, de a másik percben már semmire nem vágyom jobban, mint kiönteni neki a szívem és megnyugvást találni karjaiban. Féltem őt, nem akarom, hogy a kelleténél jobban belebonyolódjon a dolgokba, de azt is tudom, hogy nem kezelhetem gyermekként, elég erős ahhoz, hogy megbirkózzon a gondokkal. Értem. Értünk. - Ne haragudj... nézek bele szemeibe mielőtt kibontakozom az öleléséből, hogy egy kis teret nyerjek magamnak. Leülök az ágy szélére. Feszült vagyok és rettegek. Tudom, hogy nem megoldás az, hogy még most is próbálok úgy tenni, mintha minden rendben lenne, de egyszerűen fogalmam sincs, hogy honnan kezdjem a mesét. Mit mondjak el, ami még nem veszélyes rá nézve? Hogyan meséljem el, hogy ne érezze azt, hogy kezébe kell venni az irányítást és bajba keverje magát? Hogyan birkózzak meg az esetleges visszautasítástól és a csalódástól, amit okozok benne? Hogyan maradjak erős, amikor azt érzem, hogy minden ellenem van? Hosszúnak tűnő másodpercekig csak némán figyelem ahogy átöltözik. Agyam folyamatosan megoldásokat keres, de testem szinte teljesen ledermedt. Egyedül a mellkasom ütemes mozgása jelzi, hogy még életben vagyok, lélegzem. A szavak szinte maguktól hagyják el ajkaimat, de nem érzem magam nyugodtabbnak, sőt egyre hevesebben verdes a szívem és egyre jobban rettegek. Lehunyom a szemem amikor ujjaival finoman megérinti az arcom. Ujjaimat finoman végigjáratom kézfején. Meg kell nyugodnom, mert nem akarom ennél is jobban megijeszteni őt. Látom és érzem, hogy mennyire feszült. - Azért nem beszélek róla, mert féltelek. Tudom, hogy ha a családodról van szó mindent megtennél, hogy elhárítsd a veszélyt és nem akarom, hogy bajba keveredj. végighúzom ujjaimat arcvonásain, elmondhatatlanul fáj, hogy ilyen szomorúnak és kétségbeesettnek kell látnom őt. - Attól rettegek, hogy más szemmel fogsz rám nézni, ha elmondok olyan dolgokat, amiket most még nem tudsz. Hogy esetleg...nem fogsz már szeretni, mert nem ugyanaz a nő vagyok, mint tíz évvel ezelőtt. Talán joggal gondolhatja butaságnak amit mondok és érzek, de attól függetlenül sem tudok úgy tenni, mintha ez az érzés és félelem nem létezne. - Ezrának nagyobb köze van a dolgokhoz, mint az hinnéd. próbálok a lehető legnyugodtabb maradni, de nagyon nehezen sikerül, mert előtörnek bennem az emlékek és mély levegőt kell vennem, hogy lenyugtassam magam. - Van a bandában valaki....történetesen az öcsém barátnője, aki szemtanúja volt annak a napnak, amikor Ezra megölte a testvérem. lehunyom a szemem, próbálok úrrá lenni a remegésen, a félelmen és a haragon ami most bennem uralkodik. - Van egy felvétele arról a napról. A gyilkosságtól kezdve egészen addig amíg eltüntetitek a testet. TE is rajta vagy azon a videón Aston. Amikor megláttam...azt hiszem sosem féltem még annyira, mint abban a percben amikor megmutatta nekem a felvételt. Ha valaki megkaparintsa azt a felvételt akkor nem tudom hogyan leszek képes megvédeni téged. ebben a pillanatban, az emlékek és érzések hatására törnek felszínre a könnyeimre, még arra is gyenge vagyok, hogy magamban tartsam őket. Utálom, ha sírni lát. - Ő nem ismer téged. Nem tudja, hogy te vagy a felvételen, de megzsarolt, hogyha nem adok neki pénzt havonta és nem hozom ki a testvérét a börtönből, akkor át adja a felvételt Paulnak. Az öcsém pedig ismer téged...nem tudnám elviselni, ha elveszítenélek. Úgyhogy engedtem a zsarolásnak, abban bízva, hogy kitalálok valamit amivel megszerezhetem a felvételt. De csődöt mondtam. az idő telik, a pénzünk fogy, a remény teljesen elhagyott és életemben először fogalmam sincs, hogy mit kellene csinálnom.
Re: I'm not a perfect person, there's many thing I wish I didn't do
Szomb. Szept. 26 2020, 13:23
Vannak kérdések, nincsenek válaszok. Vannak érzések, időnként fájdalom. Ami rossz lett de jó volt az elején, megjavulhat, ahhoz viszont ketten kellünk: te meg én!
Sok mindent érzem most, többek között iránta is, de egyiket sem lehetne haragnak beállítani, sokkal inkább a szomorúság, aggodalom, zavarodottság és elkeseredettség az, aminek egyvelege mindjárt engem is az őrületbe kerget. Miután Natalie leül az ágyra, odamegyek hozzá, s végigsimítok arcán. Látom, mennyire megviseli ez a helyzet, az elmúlt időszak nehézségei és szeretném, ha nem is véget vetnénk ennek, de legalább fizikailag orvosolnánk kölcsönösen egymás állapotát. - Nem fogok fejvesztve, meggondolatlanul rohanni a veszélybe, csak hogy megvédjem a családunkat. Okosabb vagyok annál, minthogy még nagyobb bajba keverjem magunkat. - Nem értem, hogy miért gondol ilyet, sosem voltam az az ember, aki pánikrohamoktól elködösült fejjel vágna bele olyasvalamibe, ami akár meg is ölheti. Tudom, hogy mennyre érinthetetlen számomra az a közeg, amibe ő egyre inkább belekerült az évek alatt - hiába nem beszélt erről sosem igazán -, nyilván nem fogok felkerekedni és beletúrni a banda dolgaiba. Engem nem érdekelnek, engem csak Natalie érdekel, a feleségemhez viszont jogom van és én csak annyit szeretnék, hogy tudjam, mi van vele. De megértem, hogy mitől tart, miért nem akar nekem beszélni. Nem is hibáztatom érte. Veszek egy nagyobb levegőt és szeretnék erre jobban átgondold választ adni. - Így is érzem, hogy már nem ugyanaz a nő vagy. Ahogy én sem ugyanaz a férfi, mint régen, kezdve azzal, hogy már nem csak ketten vagyunk - gondolok Benjire, aki teljesen megváltoztatott minket. - Szerintem, ami a legjobban megváltozott közöttünk, az a kommunikáció hiánya. Már kezdem azt érzeni, hogy egyre kevésbé ismerlek. Sosem kértem, hogy része legyek a teljes életednek, de talán jobb lenne ha a mindennapokban tudnám, hogy min idegeskedsz, mi a baj. - Mert valóban elkezdtem én is elméleteket gyártani, hogy ugyan miért nem oszthat meg velem mindent Natalie, miért nem akarja. Persze… mert nem lehet. Szerintem ez hülyeség. Bármit lehet, ha az ember eléggé akarja. Kérdő tekintettel nézek rá, mikor Ezrát jobban belemártja a dologba. Nem állítom, hogy nincs igaza, de akkor ezek szerint vele kapcsolatban is van jó pár dolog, amit nem tudom, amit Natalie nem mond el. Örülök, hogy ezúttal viszont nem próbálja meg elhallgatni, főleg azért is, mert ahhoz a naphoz nekem is közöm volt. Újabb mély levegőt veszek, mikor kiderül, hogy én is rajta vagyok a videón, majd felállok és nehéz léptekkel az ablakhoz megyek. Első gondolatom az, hogy miért nem mondta el egyből, amikor erről tudomást szerzett, de végül ezt nem kötöm az orrára, elég volt a hasonló szövegekből. - Akkor meg kell szerezni, vagy meg kell semmisíteni azt a felvételt - mondom, mintha olyan könnyű lenne, de tudom, hogy nem ilyen egyszerű. De legalább a cél az adott. Hallgatom némán, immáron távolabb állva tőle, legfőképpen azért, mivel nem akarom, hogy testét tartva én is meginogjak. Tán jobb, ha most teret hagyunk egymásnak. Mikor mondtam, hogy nem szeretném, ha érintkezne a bandával, pont az ilyenek miatt mondtam, de persze ha megkeresik és megzsarolják, az ellen nehéz mit tenni. Nem ismerem azt a közeget, de volt már dolgom nekem is mocskos üzletekkel. - És ha öcsédet próbálná puhítani? Mit gondol rólam? Szeretnéd, ha találkoznék vele és beszélgetnénk egyet? Ha Paul nem akarna megölni engem, még annak tudatában is, hogy Ezra haverja vagyok, akkor a fenyegetés értelmét veszti. Vagy… keresel egy olyan embert, aki a csajt vagy befolyásolni tudja, vagy megszerzi tőle a bizonyítékot. Gondolom pénz kérdése, de ha ezen múlik, fizessünk neki. – Mi mást tudnék tenni, mint ötletekkel elhalmozni, hogy aztán ő majd szelektáljon és megmondja, hogy mi lehetséges és mi nem. - Nem kell mindent neked csinálnod. Elég, ha csak kezedben tartod a dolgokat – fonom össze kezeimet a mellkasom előtt. Lehet, hogy kívülálló vagyok, de problémamegoldó képességem még van, talán hasznos tudok lenni neki és nem utolsó sorban, végre átlátom a helyzetét és nem bizonytalanságban evezek, mint eddig. - Mennyit fizettél eddig? Szükség van az én keresetemre? - Nem örülnék neki, de az még bevállalható, ha az én fizetésemet fordítjuk hármunk megélhetésére és Natalie fizetését rászánjuk, hogy ebből a szarból kikeveredjünk. Mert mint kiderült… én is benne vagyok a dologban.
Re: I'm not a perfect person, there's many thing I wish I didn't do
Vas. Szept. 27 2020, 16:24
Aston & Natalie
... Két karoddal átölelsz te, ha félek. Két karommal átölellek s nem félek.
Megértem, ha Aston esetleg már azt érzi, hogy nem bízhat meg bennem, az utóbbi időben semmivel nem adtam rá okot, hogy megmaradjon a belém fektetett bizalma. Tudom, hogy nem vak, pontosan látja és érzékeli, hogy sok mindenen megyek keresztül, de türelmes ember és hagyja, hogy a magam módján intézzem a dolgaimat. Talán néha jó lenne egy kis fejmosását kapni tőle, mert úgy érzem, hogy szükségem van arra, hogy kinyissa a szemem amikor vakon megyek bele a veszélybe. Mindig azt szoktam hangoztatni, hogy miattuk csinálom, de legalább magammal őszintének kell lennem: azért nem szállok ki, mert szeretem, minden apró sejttel a testemben élvezem, hogy a munkám a hobbim és hogy sokaknak szüksége van rám. Sok minden van, amin változtatnom kellene, mert egyre jobban belátom, hogy ez a makacsság nem vezet semmire és én sem vagyok sérthetetlen. Elég ha valaki csak fél szóval a családomat fenyegeti és előjön belőlem a védelmező ösztön, ami most nagyon úgy néz ki, hogy átvette felettem az irányítást és a szakadék felé sodor. Mindig azt gondoltam saját magamról, hogy erős vagyok, viszont ahogyan felbukkant Daenery az életemben azzal a videóval elvesztettem minden erőm, mint Sámson. - Amikor Ezra került bajba is fejvesztve rohantál segíteni neki és nem gondoltál a következményekre. pillantok rá még mindig feszülten. Tudom, hogy okos és sokkal megfontoltabb mint én, de azt is tudom, hogyha veszélyben vannak azok az emberek akiket szeret nem mindig gondolkodik tisztán. Hatalmas a szíve és hamarabb hallgat arra, mint az eszére - Tudom, hogy most más a helyzet, mert a feleséged vagyok és van egy gyerekünk, de...talán ez még nagyobb terhet nyom a vállunkra és még inkább azt éreznéd te is, hogy meg kell védenünk azt amink van. Miután megtudtam, hogy mi is történt pontosan a testvéremmel és, hogy ehhez köze van Astonnak is, bevallom a bizalmam megingott. Hosszú idő telt el azóta és semmiért nem hibáztatom őt, viszont akaratlanul is megfordul a fejemben, hogy meddig lenne képes elmenni, ha valaki bajba keveredne. Önfeláldozó személyisége van, hamarabb vetné magát a krokodilok elé, minthogy én kimondhatnám ne tegye. Tisztelem és becsülöm ezért, de ez a gondolat folytonos szorongást okoz nekem és csak arra tudok gondolni, hogy meg kell védenem azt ami a világon a legfontosabb: a családomat. Lehajtott fejjel hallgatom őt. Szeretném megcáfolni mindazt amit mondd, de nem teszem, mert bárhogy is fáj tudom, hogy igaza van. Legfőképp én vagyok a felelős azért, hogy eljutottunk idáig, hogy egyre távolabb és távolabb sodródtunk egymástól, talán ha Benji nem lenne mi már régen külön utakon járnánk. Változtatnunk kell a dolgokon, muszáj nyitottabbnak lennem felé, mert nem akarom, hogy minden ami olyan jó volt közöttünk tönkremenjen. - Már-már görcsösen próbállak téged és Benjit a lehető legtávolabb tartani ettől a világtól. Magamba zárkóztam és megpróbáltam elhitetni még saját magammal is, hogy minden rendben van, de azt hiszem most kellett rádöbbennem, hogy nincs. Elfáradtam. a szőnyeg mintájának bámulása helyett most ismét rá pillantok a férjemre. - Szerinted...szerinted van még esélyünk? Ha megpróbálok megváltozni és nem kizárni az életemből, van esély arra, hogy minden a régi legyen? Nem tudom, hogy mennyi időbe fog telni amíg képes leszek beavatni őt, vagy, hogy egyáltalán képes leszek-e rá, de meg kell próbálnom. Le kell dobnom a teher egy részét a vállaimról, mert teljesen összeroppant és szemmel látható, hogy nem tudok egyedül megbirkózni vele. - Szerinted én nem ezt próbálom elérni? teljesen egyértelmű az, hogy meg kell szerezni azt a rohadt felvételt, csak arra nincsenek már ötleteim, hogy hogyan csináljam. Az a csaj sokkal de sokkal ravaszabb mint én, és abban sem lehetek biztos, hogy nincs másolata. Ha én az ő helyében lennék biztosan több másolatot is csináltam volna belőle. Nem egy okos nő, viszont nagyon-nagyon ravasz, az ő kezében vannak a kártyák és tökéletesen osztja a lapokat. - Nem Aston. Kérlek eszedbe ne jusson felkeresni az öcsémet! Legfőképp nem mehetsz olyan helyre, ahol a bandából többen is mozognak, mert ha valaki látta azt a videót és felismer annak súlyos következményei lesznek! Kérlek...eszedbe ne jusson ilyesmi, jó? ismét eluralkodik rajtam a páni-félelem, talán mégsem volt jó ötlet elmesélni Astonnak a történteket. Felállok az ágyból és idegességem az ajtó és az ágy közötti részen, ösvényt verve a szőnyegen le-fel sétálok. - Nem tudom kit állíthatnék rá, hogy kiben bízhatok meg teljes mértékben. Ő mégiscsak a főnök lánya, én pedig fél lábbal még mindig kívülálló vagyok, fogalmam sincs kiben bízhatnék annyira, hogy segítsen nekem. Már arra is gondoltam, hogy Ezrat át adom nekik, de bármennyire is dühös vagyok rá, egyszerűen nem tudtam megtenni. Nem lennék képes a tükörbe nézni utána. Megtorpanok fél úton az ágy és az ajtó felé, hogy a férjemre pillantsak. - Pontosan ez a baj Aston, hogy kicsúszott a kezemből az irányítás és nem tudom hogyan szerezzem vissza. Egy lépéssel előttem jár. Arcom a tenyerembe temetem. Bárcsak ez egy rémálom lenne, az utóbbi hónapokban rengetegszer kívántam ezt, de sajnos az álom nem akar véget érni és minden nappal egyre jobban elsüllyedek a szarban. - Először kicsiben kezdte a zsarolást, aztán...egyre többet és többet követelt. A félre tett pénzünknek annyi és elég nagy százalékban kellett hozzá nyúlnom a fizetésemhez is. megcsóválom a fejem - Nem. Legalábbis nincs rá nagyobb szükség, mint az elmúlt időszakban, valahogy...valahogy megoldom. Nem engedhetjük, hogy ennél is több pénzt szerezzen meg. Benjire is gondolnunk kell. Ügyvédként sokkal jobban keresek, mint Aston, ez sosem volt titok, ráadásul ha rá számolom a bandától kapott pénzt is, akkor igazából arra sem lenne szükség, hogy az irodában dolgozzak, úgyis is igencsak szép összeg üti a markomat. Sosem voltam az a vadul költekező személy, szeretek minden dollárt beosztani és igencsak megnyugtat a tudat, ha van a számlánkon félretett pénz, mert bármikor történhet valami kiszámíthatatlan és jó felkészülni rá. - Ezra felbukkanása veszélyes rám nézve. Ha valaki meglátja őt a közelünkben, aki esetleg a videóról is tud, akkor nekünk annyi. Ezért akadtam ki annyira, amikor ma felbukkant az ajtóban. nyilván, erre már ő is rájött, mégis úgy érzem meg kell magyaráznom neki a történteket. - Utálsz engem, amiért ilyen helyzetben vagy miattam? mert valljuk be, sokkal nyugodtabb és kiegyensúlyozottabb lenne az életünk, ha nem mozognék alvilági körökben.
The fastest way to break the cycle of perfectionism & become fearless mother is to give up the idea of doing it perfectly - indeed to embrace uncertainty and imperfection.
Re: I'm not a perfect person, there's many thing I wish I didn't do
Kedd Nov. 17 2020, 20:52
Vannak kérdések, nincsenek válaszok. Vannak érzések, időnként fájdalom. Ami rossz lett de jó volt az elején, megjavulhat, ahhoz viszont ketten kellünk: te meg én!
Mély sóhaj bukik ki szóra nyíló ajkaim közül. Csupán ennyit tudok hirtelen reagálni, ahogy szerte foszlatja az előző kijelentésem teljes értelmét, miszerint szerinte képes vagyok fejveszte meggondolatlanul cselekedni. Fájó pontot érintett, mert egyfelől, igaz, igaza van. Ha van egyetlen egy ellenpélda az előbbi szavaimra, akkor ő azt precízen megtalálta és abszolút lefegyverzett vele, ügyes volt, el kell ismernem és nem áll szándékomban kimentenem magam a helyzetből. Ettől függetlenül kicsit azt érzem, hogy örökké Ezrát fogja felhozni nekem, ha hatni akar rám. Tudom, hogy ez örökké sarkalatos pont lesz kettőnk között és sosem fogok tudni mást mondani rá, mint, hogy igen, tényleg mindig kész leszek, hogy segítsem Ezrát, de korántsem ennyire elborult aggyal. Hiába vagyok hozzászokva ahhoz, hogy holttesteket látok, egy gyilkosság még engem is teljesen ki tud hozni a sodromból és arra késztet, hogy kicsit sem nyugodt állapotban hozzak minél gyorsabban döntéseket, amik abban a helyzetben tényleg nem lettek kellően átgondolva. De mit is tehettem volna akkor? Ki tett volna más a helyemben? Némán állok a szavait, keserű szemekkel pillantok ki csupán az ablakon, hogy elkerüljem tekintetét. Nehéz dolog ez, megfelelni a másiknak is úgy, hogy felvállalhassuk a valódi negatívumunkat, merthogy vannak bőven. Sok mindent megéltünk mi már Natalieval, általában álompárnak tűnünk sokak szemében, de köztünk mindig is voltak és szerintem lesznek is nézeteltérések, melyek során nem állhatunk mindig egymás előtt férjként és feleségként, olykor muszáj ember az emberrel való kommunikációkra folyamodnunk. Van egy szép nagy virágunk, ami eltakarja a töviseket. - Oké. Igazad van - szögezem le elég fájdalmasan már az elején. - De ez még önmagában nem ok arra, hogy ne közöld velem, ha nem árt óvatosnak lennem. Teljesen megkötheted a kezemet, hogy cselekedni se tudjak, ha akarnék se, viszont nem mindegy, hogy mennyire óvatosan élem az életemet, amibe Benji nagymértékben beletartozik. Ha személyesen értem nem is akarod elmondani ezeket, és nem szeretnél beavatni a gondjaidba, megértem, de Benji miatt ez nem jó magatartás. - Attól még, hogy fél, nehogy meggondolatlanul cselekedjek, még nem kellene teljes tudatlanságban tartania, mert nem elhanyagolható időt töltök a fiammal és bizony van, hogy míg Natalie dolgozik, addig én vagyok otthon a gyerekkel. Ilyen is előfordul nem kevésszer és ha nem mondja, hogy idegen alakoknak nem kellene ajtót nyitnom, én simán megteszem, mit sem feltételezve a fenyegetettségről. És itt már nem csak rólam van szó, hanem a fiúnkról is. Ha bennem nem is bízik már annyira, afelől sosem lehet kétsége, hogy Benjit én is ugyanannyira óvni akarom bármitől, mint ő, márpedig én is csak akkor cselekszek nem átgondoltan, ha megijedek. Ha felkészítene rá és nem megijednék, akkor felkészült lennék és talán mérlegelni tudnám, hogy mivel állok szemben. Ő is megfogalmazza végül, amit pontosan látok, görcsösen távol akar tartani a világától és egyúttal önmagától, ebben pedig elfáradt. - Ezért akarok segíteni… - felelem neki. Egy percig se gondolja, hogy ő érte nem aggódom már így is. - Nem mintha lenne más választásunk. Ha azt akarjuk, hogy minden, de legalábbis sok minden a régi legyen, akkor nyitottabbnak kell lennünk egymás felé. - Ez tulajdonképpen egy igen a kérdésére, de egyúttal nem szeretek rózsaszín felhőket eregetni, egyértelmű, hogy ez az egymástól elzárkózás teljesen szétroncsolja a kapcsolatunkat. Most, hogy tudom, mi a helyzet, próbálom kitapintani a lényeget. Kicsit nonszensz nekem ez a dolog, de fel tudom fogni, hogy az öccsével is több dologról van szó, mint szimpla családi kapcsolat. Csupán nehezen tudom felfogni, hogy miért tilt el a saját családtagjától, de nem fogok értetlenkedni, ha ezt szeretné, legyen hát ez. - Dehogy terveztem a ti helyeitekre menni! – Épp, hogy azt akarom, hogy Natalie is elkerülje azokat a helyeket. Egyáltalán nem azt mondtam, hogy bekopogok hozzájuk, nem vagyok hülye. Összekulcsolva kezeimet hallgatom őt és nézem ahogy fel-alá mászkál, hogy ezzel is levezesse a benne lévő feszültséget. - Jó, akkor az általam keresett pénzt tegyük félre, magunkra és Benjire. A tiédből meg próbálunk ebből kikeveredni. - Ami így is elég erős kijelentés, de ez talán így megoldható. Egy pillanatra elgondolkodok, hogy miként fogalmazzak, ő keveredjen ki abból, amibe belekeveredett, elvégre én ebbe nem fogok annyira beleszólni, csak tudok róla, ellenben ezzel azt éreztetném vele, hogy magára hagyom, ami abszolút nem igaz. - Megírom neki, hogy ne találkozzunk egy ideig - nyugtázom az Ezra-kérdést. Itt üt ki az, hogy, ha én erről tudtam volna, teljesen máshogy kezeltem volna elsősorban Natalie kiakadását. Egy darabig még elgondolkozok azon, hogy miben lett volna más a találkozó, ha mindezekkel tisztában lettem volna, de ahogy belegondolok, így is-úgyis az a legésszerűbb, ha Ezrát azonnal zárt ajtón belülre hozzuk és nem az utcán üvöltözik vele Natalie, ezzel is felhívva mindenkinek a figyelmét kettejük találkozására. Kérdésére kapom csak fel a fejemet, elsőre nem is értem, mire akar gondolni. - Nat, én nem vagyok semmilyen helyzetben. Az én életem mechanikája nem vetett hatalmas fordulatokat, egyedül érted és Benjiért aggódom. Nem tehetsz róla, hogy így alakultak a dolgok és semmi okom rá, hogy utáljalak. - Nem mintha meg tudnám tenni, ha okom lenne is rá. Magamat sokkal inkább hibáztatom, de a múlton már én sem tudok változtatni.
Re: I'm not a perfect person, there's many thing I wish I didn't do
Pént. Nov. 20 2020, 21:47
Aston & Natalie
... Két karoddal átölelsz te, ha félek. Két karommal átölellek s nem félek.
Ha valaki megkérdezné tőlem, hogy bűntudatom van-e a történtek miatt, akkor gondolkodás nélkül, azonnal igent mondanék rá. Szeretném ezt az egészet Ezra számlájára írni, szeretnék haragudni a világra, hogy megtörtént mindez, de az igazság az, hogy az egyedüli felelős mindenért csakis én vagyok. Az én hazugságaim vezettek odáig ahol most vagyunk. Az egészben a legrosszabb az, hogy csalódást okoztam Astonnak, ismét, a fene tudja már, hogy hányadszor. A szándékaim nemesek voltak, én csak szerettem volna őt a lehető legtávolabb tartani a mocskos életemtől, szerettem volna megvédeni, de nem a legjobb megoldást választottam erre. Már annyiszor bebizonyosodott, hogy az őszinteség sokkal kifizetődőbb én mégis újra és újra belesek a saját hibámba, mint egy rossz gyerek, aki képtelen tanulni az anyai szigorból. Ha lehetne, ha lenne hozzá képességem, akkor visszacsinálnám ezt az egészet, de ehhez már túl késő, a helyzet adott, nekem pedig megoldást kellene találnom rá. Lehetőleg minél hamarabb, mert már így is az őrület határán vagyok és nem tudom, hogy meddig leszek képes talpon maradni, ha így folytatódnak a dolgok. - Tudom, tudom. sóhajtok fel fájdalmasan. - Teljes mértékben igazad van. Én csak szerettelek volna megvédeni titeket, távol tartani a hülyeségeimtől, de rossz megoldást választottam. Visszasétálok az ágyhoz és helyet foglalok rajta. Kerülöm a tekintetét, nem akarom látni benne a csalódottságot amit én okoztam neki ismét. - Azt hittem, hogy képes leszek erre Aston, hogy van elég erőm mindahhoz, amit apám a nyakamba akasztott és ami mostanra kialakult belőle. Jogosan érezheted azt, hogy nem bízok benned, pedig ez nem így van. Az életem bármikor a kezedbe helyezném, csak távol akartalak tartani ettől az egésztől, és sajnos rossz módszert választottam. Utólag ugye mindig okosabb az ember és tudom, hogy most már fölösleges a bűntudat azon ami megtörtént nem tudok változtatni. Tudom, hogy mindenben igaza van amit mond ahogyan azt is, hogy mindent komolyan gondol amit kiejt a száján. Nem az a típusú férfi, aki szavaival hiteget, de tetteivel egészen másképp cselekszik. Pontosan ezért -is- érdemli meg azt, hogy megpróbáljam a lehető legtöbbet kihozni magamból és őszintébben viszonyulni hozzá. Azt hiszem ez kemény lecke volt számomra. - Megteszek minden tőlem telhetőt, hogy nyílt lapokkal játsszak előtted. Elegem van a hazugságból, a félelemből. Olyan sokszor ígértem meg már neki dolgokat, amiket nem feltétlenül tudtam betartani, hogy nem vagyok biztos abban, hogy hisz még egyáltalán abban amit mondok. Ezúttal viszont tényleg komolyan gondolok mindent, nem engedhetem meg még egyszer, hogy ilyen veszélynek legyen kitéve a házasságunk vagy mi magunk. Ismételten csak bólintok szavaira. - Rendben. Legyen így, és megpróbálok minél előbb valami megoldást találni arra, hogy véget érjen a zsarolás. hosszú idő után most pillantok fel rá először. - Illetve...együtt kitalálunk valamit. az imént ígértem meg, hogy nyitottabb leszek vele, be akarom bizonyítani, hogy így gondolom. Nem lehetek elég hálás azért, hogy ennyire kitart mellettem, hogy minden szarság ellenére amit a nyakába zúdítok ő még most is rendíthetetlen. Ő az én személyes ólomkatonám. - Az jó ötlet. Szerintem most Ezra nagyobb veszély lehet ránk, mint eddig valaha. és ezt most kivételesen nem az ellenszenvem mondatja velem, hanem a félelmem. Agyamban folyamatosan zakatolnak a gondolatok, kétségbeesetten próbálok megoldást találni a problémánkra, de olyan érzés, mintha folyamatosan egy helyben toporognék. Hálás mosolyt küldök irányába. Szívem még mindig hevesen verdes a mellkasomban, de már sokkal jobban érzem magam a kezdeti állapotokhoz képest. Valamennyire sikerült lenyugodnom és eszt csakis neki és az igazság felszabadító erejének köszönhetem. - Tudod, hogy soha nem engedném, hogy Benji veszélyben legyen. Igen, meggondolatlanul cselekedtem és ezen változtatni fogok, csak fogalmam sincs, hogy hogyan fogjak neki. Talán ez a legnehezebb része az egésznek, kitalálni és elindulni a helyes úton.
Re: I'm not a perfect person, there's many thing I wish I didn't do
Pént. Nov. 27 2020, 18:20
Vannak kérdések, nincsenek válaszok. Vannak érzések, időnként fájdalom. Ami rossz lett de jó volt az elején, megjavulhat, ahhoz viszont ketten kellünk: te meg én!
- Nem kell vádaskodnod magad ellen sem, azért beszélünk, hogy tisztázzuk a dolgokat. - Sosem kényszerítem arra, hogy bánja a tetteit, én csak szeretnék valamit tenni az ellen, hogy tovább folytatódjon az az állapot közöttünk, ami most van. Lehet könnyebben viselnék mindent, ha Benji még nem élne, de bárhogy is, nem engedhetem, hogy Natalie veszélybe sodorja magát, főleg nem úgy, hogy ő a gyerekem anyja. Könnyen el tudom magamtól lökni az érzelmi hullámokat, de Natalie esetében, pláne most ennyire összetörve látva őt jobban fáj, mintha agyonlőnének. - Nem kell távol tartanod tőle, mert én eleve megvetem mindazt, amibe belenyúltál, ezt te is tudod jól. Nem foglak oda követni, mert azzal ugyanabba a hibába esnék, mint Ezrával és az egyszer elég volt. Tanultam a hibámból és köszönöm nem kérek többet belőle. - Mit akarok ezzel mondani? Neki ezzel nem kell foglalkoznia, mert mondhat bármit a bajairól és munkáiról, én távol fogok maradni attól, mivel nem fér meg az elveimmel, márpedig Natalie mellett amihez a leginkább ragaszkodok, azok pont az elveim. Ez lehet pozitív, lehet negatív tulajdonságom, mindenki döntse el maga. - Oké - értek vele egyet eléggé búskomoran, mert végül is jah, sikerült megbeszélnünk a dolgokat, csak érdemben nem sikerült megoldást találni a gondjára, ami, mint ahogy kiderült egyáltalán nem kis apróság. Szerintem mindketten elég fáradtak vagyunk, nekem a lábam is kezd sajogni, úgyhogy teljesen felesleges lenne tovább rágódni a bajon. - Igen, feltehetőleg tényleg ez a helyzet - sóhajtom, mert nem örülök ennek, de nincs mit tenni, igaza van Natalienak. Nem lettem boldogabb bizonyos tekintetben, de ha azt vesszük, hogy ma egy elég nagy lépést tettünk egymás és a közös jövőnk felé, akkor semmiképpen sincs okunk szomorkodni. - Tudom - lépek oda hozzá és leülök mellé. Már nagyon fáj a lábam. Nem is ülök, egyből hátamra dőlök. - Néha csak... engedd el és ne pörögj rajta. Elég nehéz gondolom, de a megoldás úgyis a lábad elé esik. Nem ilyen fajta vagy, de ha kilátástalan vagy, ez általában be szokott jönni. - Ez nem vall rám, mégis néha én is úgy gondolom, hogy kifizetődő, ha más nem, az, hogy nem stresszel rá és a görcsök nem vakítják el. - Nat? - pillantok rá, kezemet a hátára téve. - Szerintem Benji felkelt.
Kezdőlap
Miután elmegy Natalie a konyhából és magunkra hagy Ezrával, még egy ideig beszélgetünk, s ami azt illeti, jobb a minket körbevevő légkör, igen, feszültségmentesebb környezetben, mint mikor még hárman voltunk, ennek oka pedig abszolút evidens. Nem tudom okolni Nataliet a tettei miatt, mindazokért, amiért rátámadt Ezrára, ugyanakkor elgondolkoztató is a jelenet. Ismerem a feleségemet, tudom, hogy nem hidegvér jellemzi őt, de ez több volt annál. Ha nagyon akarnám, tudnám mihez hasonlítani a kicsattanását, de nem akarok párhuzamokat és felesleges elméleteket gyártani, megtettem én már az elmúlt hónapokban elégszer, mit kezdenék még eggyel?
