Senki sem mondhatja, hogy nem tudtam előre, milyen mentális és fizikális megterheléssel jár egy csecsemő érkezése, mert nagyon is tisztában voltam vele, ugyanakkor ez egy olyan dolog, amire nem lehet felkészülni. Egy dominó esküszöm. Benji felsír éjjelenként kétszer, háromszor, Natalie radarfüle egyből riadót fúj, ami pedig magával vonja az én ébredésemet is. És mikor panaszkodni akarok, jön a megrovás, hogy "de hát én kelek fel hozzá és nem te", vagy "én csinálom ezt a napok huszonnégy órájában". Igen, teljesen jogos, de közben nem hagynám figyelmen kívül azt az aprócska tényt, hogy míg este én sem alszok, nappal azért kőkeményen dolgozok is. De ez már így lesz, amíg el nem ér a gyerek és nagyobb kort és végül is ezt az időszakot minden párnak át kell vészelnie, akik gyereket vállaltak, mert mégsem jöhet ki ötévesen az anyából a kicsit, vagy teremtődhet meg teljes felszerelésben, mint Athéné.
Ettől függetlenül nagyon boldog vagyok, hogy megszületett és amikor érdemlegesen tudok is vele foglalkozni, akkor azt meg is teszem, már a "hozd már ide a cumiját" és "Aston, szaladj már el a boltba pelenkát és tápot venni, ja meg tampont is". És erre én mindig mosolyogva, mondom, hogy hát persze, csak előbb kiturkálom a hűtőt és megnézem mi mást is kell venni, mert holt biztos, hogy fél óra múlva mehetnék megint. No de azért mindig egy adag óvszerrel nyújtom át neki a rendelt tamponját, csak hogy érzékeltessem, nagyon örülök, hogy már menstruál. Azt pedig még inkább, mikor már nem.
De most nem kell boltba mennem, szóval kimerülten nézhetem a kinti csendes esőt a lenyugvó nap színeiben, vagyis nézhetném, mert végre le tudok ülni a gépem elé és megnézni, hogy egyáltalán van-e valaki a világon, aki esetleg emailezne velem. Nagyon harapok az almámba, majd két klikk után behozza a felületet, legnagyobb meglepetésemre igen, van valami hivatalos fura üzenetem, amire most jól rá is nyomok, mert később tuti elfelejteném és soha nem is látnám többet. Azt mondja hogy...


- Aston?
- Mi az? - kiáltom Natalie hangos szólítására, ami valahonnan a földszintről jött. Merthogy nekünk már van olyanunk is. Sőt, van garázs, dolgozószoba és minden. Nehéz megszokni azok után, hogy egész eddigi életemet egy kis lakásban éltem le, hol a szüleim tumultusában, hol a drogszag és a tömény lustaság harmóniájában.
- Ma nem rendelünk valamit? - kiált megint valamit, de az első szó után elhalkul annyira, hogy ezt már nem hallom.
- Mii? - kiáltom le kissé erősebb hangon.
- Ma nem rendelünk valamit? - mondja újra, de ismételten csak annyit hallok, hogy beszél, de hogy mit arra már süket vagyok, úgyhogy egy szép kattintással leteszem a tálcára az üzenetet és a félig megrágott almával kezemben lemászok a nappaliba, ahol Nat elismétli harmadszorra is, talán már egy kicsivel idegesebben, de lehet csak magamból indulok ki.
- Mit ennél? - kérdezem tőle egy nagy adag almafalattal a számban., csakhogy közben megszólal a csengő, tekintetemmel pedig jelzem neki, hogy maradjon az amúgy nagyon eleven Benjivel, majd én kinyitom.
Az ajtónál pedig meglátom Mynát.
- Helló! Mi a helyzet? - kérdezem abszolút átlagosan, tán picit lelkesen a meglepetéstől, bár ennyi erővel bárki lenne az ajtóban, meglepődnék, mert nem vártam vendéget, max a postás futhatna be valami számlával.
- Bejössz? - lépek arrébb, majd becsukom mögötte az ajtót. Említettem már neki Nataliet, Natnak is őt úgy átfogóan, hisz ugyan mi izgi lenne abban, hogy dobozokat és táskákat pakoltam a szomszédba újonnan beköltöző lánynak hazafele jövet? Én legalábbis nem vagyok az a srác, aki egy ilyen sztorit úgy tudja elmondani, hogy mindenki elájul tőle.
- Nem is tudom, szerintem meglehetősen egyértelmű, de azért a miheztartás végett... feleségem: Natalie és a fiam: Benji. - Visszafele ez már nem ilyen egyértelmű. - Nat, ő Myna, itt lakik a szomszédban. - Anno asszem Mynának azt mondtam, hogy szerintem jól kijönne a feleségemmel, mert mindketten elég precíz és igényes nők, de lehet most ezt nem tudom bebizonyítani, vagy esetleg épp az ellenkezője történik és akkora csajos este kerekedik itt mindjárt, hogy én lehet szívesebben elvonulnék Benjivel a garázsba valamin ügyködni.
Azt azért hozzátenném, hogy mikor legutóbb találkoztam Mynával, akkor rendesen fel voltam öltözve, szerintem a mostani mackónadrág, zokni nélküli papucs, sima fehér póló szett nem annyira elegáns, pláne nem egy almacsutkával a kezemben, de mindegy, jó ez, hát itthon vagyunk, meg még amerikainak is valljuk magunkat. Mármint ez az én szemszögemből, Natalie nyilván jól néz ki, megint és hát Myna is képes normálisan felöltözni.
- Most terveztünk kaját rendelni... szóval akkor mihez lenne étvágyatok?

Mostanában kicsit szétszórt vagyok, mert a napirendem felborult az albérlet miatt. Sokat rendezgetek, pakolgatok, keresem az igazi beállítást és persze mellette még a falra is festek, de olyan részletességgel, hogy 3D hatást érjek el a fával. Elég jól haladok, de rengeteg időt elvesz az életemből, amivel nem számoltam. Mindig csak elszalad az idő és még csak a törzsének az alja van kész olyan fél méteres szakaszon. Emiatt rohanok dolgozni, meg onnan iskolába, majd vissza dolgozni. amint hazaérek nyúlnék a zsebembe, és rájövök, hogy nem azt a kabátot vettem fel, amivel elmentem, hanem a tartaléknak bevitt darabot. A telefonom és a kulcsom... A hajamba túrva kezdek kétségbe esni, mivel nincs jobb ötletem, így átmegyek a szomszédhoz, hogy becsengessek. Aston nyit ajtót és én zavartan mosolygok rá.
- Helló! Hát sikerült kizárnom magam. Közlöm és elfogadom az invitálást, remélem nem zavartam meg nagyon semmit. Mivel dolgoztam, így farmerba meg szürke pólóban vagyok, nem öltöztem ki túlságosan és egy szürke pulcsi van még rajtam. A hajam most szürke és ezüstös, egy fonat van benne, elől, hogy ne lógjon az arcomba a hajam, de a többi ki van engedve. Egyszerű kis tornacipőben vagyok és mondanom sem kell, hogy kicsit be is ázott, hála ennek a tökéletes időjárásnak.
- Igen, köszönöm. Most végre láthatom a feleségét és a gyermekét is, aki nagyon kis aranyos. Valamiért engem mindig szerettek a csöppségek, bár lehet az édes illatom miatt, amit használok.
- Szia Nat, örülök, hogy megismerhettelek és ó, nem is mondtad, hogy van babátok! Nézek Astonra, lehet nem állítottam volna be ilyen időtájt, pláne nem csengetve.
- Nagyon aranyos vagy Benji. Közelebb is lépek, tényleg aranyos baba és hát én nem gügyögök neki, aminek örülnek remélem, de az látszik, hogy nagyon kedvelem a gyerekeket.
- Ó, én nem szeretnék zavarni, csak a telóm is a melóhelyemen maradt, összecseréltem a kabátom és hát mára már bezártak, szóval vissza nem tudnék menni ma már. Szegények, biztos fáradtak a baba miatt, főleg Naton látszik, hogy ráférne egy kis pihenés végre.
- Köszönöm, igen, alakul, bár a falra tervezett festményem még közel sincs kész, rengeteg időt elvesz. Miközben válaszolok a friss anyukának Benji babával szemezek, olyan kis cukika! 
- Én bármit megeszek, nem vagyok válogatós, szóval csak amit szeretnétek ahhoz alkalmazkodom. Nézek rájuk, majd ismét a gyermekre, szeretem őket nem tehetek róla.
- Nagyon válogatós a fiatalember? Érdeklődöm és hát az ő közelükben vagyok leginkább, úgy átvenném és babusgatnám egy kicsit, ha kellene bébiszitter, hát én rám biztos számíthatnának, elvégre néha nem árt pihenniük, én meg jól bírom az ilyesmit, mert nem én vagyok mellette napokig.
- Hogy bírja az éjszakát? Átaludja vagy hasfájós? Kérdezem, elég sokat tudok, ahhoz képest, hogy egyke vagyok. A szomszédban volt baba, akire vigyázni kellett, eleinte fintorogtam, de aztán megkedveltem a kis krapekokat.

~ ✩ ~

Egészen biztos vagyok abban, hogy az állandó szirénazajtól fogok megsüketülni, de már megbarátkoztam ezzel a gondolattal, csak az lesz a húzós, hogy ezt miként fogja kibírni Natalie mellettem. Vagy vehetek majd hallókészüléket, az annyira nem szexi, de alapvetően én sem tartom magam annak, úgyhogy nincs probléma.
Leérve hozzá már felfogom a kérdését, egy halvány vigyor jelenik meg arcomon főként a fogalmazásmódjától. Sosem szeretett főzni, megjegyzem: én sem és ezzel meg is barátkoztam, így hát nem is lep meg, hogy rendelni készülünk valami, megint. Ez egy olyan, dolog, amin szerintem ő jobban rágódik, mint én, de hát igen, Benjivel a kézben még nehezebb bármit is csinálni és vannak dolgok, amit én nem tudok megtenni a kissráccal, csak ő. De ezt is túltárgyaltuk.
Csengetnek. Van ilyen, néha előfordul, még ha nem is vár az ember vendéget, felhagyok a telefonállás gondolatával egy ideig, hogy az ajtóhoz lépjek. Nem tagadom, hogy meglep Myna látképe, de probléma nincs, legalábbis nekünk, neki már azért akad, ahogy hallom, hogy kizárta magát. Nyilvánvalóan nem leszek tuskó, hogy ilyen esős időben az utcán hagyjam, miután belép, bezárom az ajtót, hogy ne hűljön ki a lakás. Gyors bemutatkozás után már mindenki ismeri a másikat.
Natalie mosolya dicséretre méltó, én ezt már túlságosan is jól ismerem, de nem gondolnám, hogy Myna meglátná a csalást benne, úgyhogy míg a lányok ismerkednek, én megpróbálok elosonni a legközelebbi kuka felé, hogy kidobjam az almacsutkámat, de félúton Myna számon kérő pillantására fordulok vissza.
- Nem tudtam, hogy mondanom kellett volna táskapakolás közben. - Mi köze a kettőnek egymáshoz? Meg most az új szomszédnak nem úgy fogok bemutatkozni, hogy ki lakik még a házunkban. Gyorsan kidobom a szemetemet a konyha kukájába, amíg a csajok babáznak, nem mondom, kicsit meglep, hogy pelenka van még a konyhai szemetesben is és egy pillanatra felvillan bennem a kép, hogy Natalie a konyhában tette vajon tisztába Benjit, de gondolom nem, az elég epic lenne.
Úgy tűnik mára vendégünk lesz, miközben pakolok odébb a gyerek cuccait egy pillanatra felnézek, hallva a szerencsétlen storyt.
- Lehet ki tudnám feszíteni neked az ajtót, vagy ablakot - mondom teljesen átlagosan, hátsószándék nélkül, majd rájövök, hogy ez kicsit úgy hangzott, mintha el akarnám küldeni. - Bocs, nem akarok tapló lenni, de ez is egy megoldás tud lenni, ha szívesebben aludnál otthon és elállna az eső. - De majd ők eldöntik, mit akarnak, vagyis gondolom Natalie majd altatja Benjit, szóval ha itt alszik Myna, úgyis velem lesz, aminek nem tudom mennyire örülne, de ez van, ha nem tetszene az ötletem. Van egy kis tapasztalatom betörésekben még gyerekkoromból, de ez senkinek nem kell tudnia.
- Szóval akkor kaptam két „nekem mindegy” választ… - fintorodok el anti-elismerően, mert ezt nagyon nem szeretem, de ám legyen, akkor én döntök, csak nehogy aztán panaszkodjanak. Mynáról semmit sem tudok, de ha bármi jó, akkor bármit meg is eszik gondolom, Natnak meg nyilván nem fogok olyat rendelni, amit tudom, hogy nem szeret, noha mi tagadás, ha én választok kaját, akkor az lesz, amihez nekem van kedvem, azaz indiait. Főként… indiait.
Két telefonhívást intézek el a konyhában, majd a rendelések után visszamegyek a többiekhez. Akinek túl csípős lesz az indiai, majd eszik Benjivel tápszert. Viccen kívül mondom, hogy egész finom!
Oké, Benjiről van szó - volt egy tippem -, úgyhogy átadom a terepet Natallienak a társalgást illetően. Bejivel összenézek, néha meglepően értelmes tekinteteket látok a fiam arcán, de lehet hogy csak beképzelem most és nem azt könyörgi szemeivel, hogy „apa ments meg”. Mindenesetre úgy érzem, mi fiúk jelenleg nagyon jól megértjük egymást, úgyhogy átveszem az anyjától, hogy végre ne ő tartsa és egy kicsit felszabadulhasson.

- Ha tudom biztos nem ide jövök ilyen későn. Biztos nem csengettem volna ide be, csak áztam volna, amíg valaki be nem enged legalább a ház azon részébe, ami még közös. Kicsit kellemetlen a helyzet, na de igazából teljesen magával ragad Benji, úgy babusgatnám, már nem gügyögve, csak úgy vigyáznék rá kicsit, elvégre elég fárasztó a kismamáknak ez az időszak, viszont nehéz elszakítani őket a gyerektől is, mert félnek, hogy a kötődés oda lesz, pedig ez nem igaz, az mindig megmarad és mindig ő lesz az anyukája.
- Hát, velem szokott ilyesmi történni, csak mostanában kicsit fáradtabb vagyok. A kezemmel a tarkómra teszem a kezem, sose fogom kipihenni magam, most még úgy érzem, de amint végzek a festéssel, akkor minden vissza fog zökkenni a régi kerékvágásba.
- Az ablak az lehet jó lenne, csak ne hívják ki ránk a rendőröket a lakók, mert nehéz lenne kimagyarázni és biztos nem örülne a főbérlőm sem, ha ezzel zaklatnák. Nem ellenzem a dolgot, elvégre én mindenre nyitott vagyok, csak érezhessem az otthonom melegét és ne legyen gond belőle se nekem, se nekik, nem hiányzik egy betöréses priusz senkinek az aktájából.
- Igen, bár az írás inkább, amit szeretek, de emellett festek is, szeretek a színekkel játszani. És kivételesen pont most nincs színesre festve a hajam, néha kell egy kis sima átlagosság is a színes hétköznapjaimba.
Sikerült valami elég hülye kérdést feltennem, amire elég kifejező választ kaptam, amit nem tudtam teljesen komolyan venni és elmosolyodtam, mert Nat aztán tud fogalmazni. A következő kérdésem meg már valamivel talán jobb, mert arra rendes választ kapok.
- Értem, én elég sokat vigyáztam a szomszédunk babáira, mert neki nem volt ideje rájuk, mert sokat kellett dolgoznia, szóval majd ha kell egy bébicsősz nyugodtan szóljatok. Javasolom, amikor visszatér Aston is és átveszi a kis srácot, hogy nála is legyen kicsit. Nat egyből el is rohan zuhanyozni, amit megértek, biztos fáradt lehet.
- Megleszünk. Bár ha nem, akkor sem állíthatnánk meg gondolom, szóval hárman maradunk én meg körülnézek, mert eddig ez még nem történt meg. Egy babás háznál mindig kupi van általában, szóval az ilyenek felett elsiklok egyszerűen.
- Nagyon szép házatok van. Jegyzem meg, majd hát tovább is viszem a beszélgetést, már ahogy sikerül, kicsit fura ez a helyzet, biztos nem erre gondolt, amikor azt mondta, bármi gond van nyugodtan keressem fel őket.
- Mit rendeltél végül vacsorára? Ezzel nyerek egy kis időt, hogy kitaláljak valami normálisabb témát, amivel elleszünk, amíg végez Nat, na meg amíg megjön a kaja és remélhetőleg eláll az eső is vagy csak nem fog úgy zuhogni, mintha dézsából öntenék és az esernyőt is kétszer átgondolja az ember, hogy kinyissa-e, mert azzal is ugyanúgy elázik.
- Hol ismerkedtél meg a feleségeddel? Ebbe talán még nincs semmi túl romantikus, amitől rosszul lenne, csak hát engem nyilván ezek érdekelnek, mert jól jönne egy barát, de fogalmam sincs, hol ismerkedhetnék amúgy.

~ ✩ ~

Nem meglepően kettőnk közül mindig én voltam a rugalmasabb fazon, kinek tűréshatára alapvetően a csillagos eget veri egy-két téma és helyzet kivételével, amikben egy másodperc alatt kiakadok és öntöm az oltásokat - ezek egyike, mikor egy órán belül kétszer hallom meg a Havana számot a rádióban úgy, hogy baromi kevés időn van rádiót hallgatni. Most is jól megmutatkozik ez, míg engem nem különösebben zavar egy plusz ember jelenléte, addig Natalien látom - én legalábbis ismerem már annyira, hogy meglássam rajta -, hogy nem minden úgy alakul, ahogy eltervezte, márpedig szereti ha minden a tervek szerint halad. Tipikus ügyvéd... Mindenesetre örülök, hogy jól kezeli a dolgot, ha nagyon ellenére lenne Myna, úgyhogy megmondaná neki, hogy menjen el, egyikünk sem egy elveszett lélek, sőt, igencsak makacsak és határozottak vagyunk a magunk módján, ami nem teszi zökkenőmentessé a napokat, de ha azok lennének, tuti beleőrülnék a nyugalomba és az élet szépségébe.
Eltűnök az almacsutkámmal kis időre és mire visszaérek, a csajok már belemélyedtek a baba és a körüli témába. Arrébb dobálom a játékokat, közben pedig diszkréten megjegyzem, hogy vannak egyéb lehetőségek is a bejutásra, de persze nem elküldeni akarom, csak felajánlok egy lehetőséget. Fintorogva bólogatok, mert igen, tényleg kicsit kockázatos az eset, lehet némi kellemetlenséggel járna, de mint opció lehetséges.
- Jah, lehet egy fokkal barátibb megoldás ha nem csesszük el a nyílászárót. - Felőlem akár itt is aludhat, ha Natnak jó, nekem is, de most nem én vagyok a mérvadó személy. Inkább hagyom őket tovább, majd Benjivel beszélgetek a barkácsolás művészetéről, úgyis éppen a művészi vénák kerülnek terítékre, amiről csak pislogok, hogy mégis hogyan jutottak el a csöcsszopásig és legfőképpen odáig, hogy én kényeztetem nyelvemmel Nat mellét. Arcomról jól leolvasható egy szép wétéef, Natalie kétség kívül nagyon fáradt már, úgyhogy ez egy jel arra, hogy odamenjek hozzá és átvegyem tőle Benjit.
- Csak eddig nem folyt belőle semmi. - Ellenben most, de most őszintén, melyik férj nem kóstolja meg az anyatejet? Úgy van belőle elég, bár sosem gondoltam volna, hogy erről fogok beszélgetni a legújabb fiatal szomszédommal.
- Menj csak... - felelem, majd Myna is válaszol neki, aztán következő másodpercben Benji felsír. Meglepetten nézek rá, hiszen az előbb még nevetett, most mi a csuda történhetett akkor ebben a fél másodpercben?
- Nyugi, teljesen ura vagyok a helyzetnek! - felelem és megteszek pár lépést a játékok felé, leülök vele a szőnyegre és egy autót nyomok a kezébe. Látom közben, hogy Myna szétnézz és beugrik, hogy egy tuskó vagyok, amiért nem vezettem még körbe, bár most nem akarnám itt hagyni Benjit, se nem végigcipelni a házon.  
- Kösz, igazából a dizájntervező épp most szaladt fel - mondom, miközben elveszem a tekintetemet az autóval mamató elcsendesült Benjiről hogy Mynára emeljem.
- Indiait, úgyhogy remélem szereted az igazán csípős kaját - felelem, mondjuk eleinte titkolni akartam, de rájöttem, hogy abból a korszakomból már kinőttem, igaz, így sem mondom el a teljes igazságot, hisz mást is rendeltem mellé, de azt tényleg csak az utolsó esetben fogom megmutatni a lányoknak.
- Öhmm... - Szörnyen cikin érzem magam, hogy el másodperc erejéig elfelejtem erre a választ, de hát olyan rég volt már. - Ugyanabba a gimnáziumba jártunk. Utolsó év végére sikerült is összejönnünk néhány furcsa év utáááááááán - kiáltok fel, igaz, nem kifejezetten hangosan, csak mégis erősebb hangon, mint amin beszéltem eddig, ugyanis a semmiből Benji úgy döntött hogy ráharap az ujjamra. Egy szempillantás alatt kapta be és nyomta össze körmömet nemlétező fogával, de baszki, így is milyen erős... Megpróbálok azért úgy tenni, mintha nem történt volna semmi, leszámítva hogy messzebb teszem a kezemet az ölemben ücsörgő rossz fiútól. A farkamat már csak nem akarja megharapni.
Visszatérve arra, ami köztem és Natalie között volt és van, nost az már külön történet, ahogy amúgy a gimi után is történtek hasonló "furcsa" évek köztünk, de egy kapcsolat sem lehet tökéletes, amik ennyire hosszú ideje tartanak.
- Ennek ellenére még csak háromnegyed éve vagyunk házasok. Látom rajtad, hogy nem nézted volna ki belőlem, hogy már családom van. Vagy tévedek? - utalok vissza az előző találkozásunkra is, ahol egyértelműen látszott rajta, hogy meglepődött, mikor Nataliet említettem neki, ahogy az is meglepte, hogy egy csecsemővel találkozott, mikor bejött. Végül is ránézésre akár lehetnénk egykorúak is, érthető.
- Neked vannak nyálcsorgatók a közeledben?

- Megnézem, hátha fel van írva a telefonszáma valahová a tulajnak. Le is veszem a táskámat és kutakodni kezdek benne, ami el fog tartani egy darabig még. Az a fránya telefon, hogy anélkül hogy meg van lőve az ember, hát ez már szinte röhejes és szánalmas.
Szeretem, ha valaki őszinte és nem tesz olyan ígéreteket, amit sose fog betartani. A kedves mosolyom ugyanúgy megmarad, egy kicsit sem veszem magamra, elvégre érthető, hogy nem fogja rám bízni a szeme fényét, mert hát nem is ismernek még, de ez még később változhat.
- Persze, érthető, semmi gond, megértem. Utána Benjiről kérdezek és az igen különös válaszra még Aston is reagál. Na erre valahogy nem voltam kíváncsi, én elég prűd vagyok ilyen téren, talán azért, mert még nem voltam úgy fiúval, hogy csóknál jutottunk volna.
- Akkor majd neki sem felejtem el mondani. Leülök a kanapéra és az ölembe kiszórom a táskám tartalmát, hogy alaposabban átnézhessem. Sajnos kulcs nincs benne, meg a mobilom sem, csak egy notesz, tiszta zsebkendők, az irataim meg egy lemerült mp4 és papírfecnik, de abból jó sok. Egyesével nézem mik vannak feljegyezve, de a legtöbb csak ihletet adó kis gondolat. A táskába szépen rakosgatok vissza mindent, miközben azért figyelek a gyermekét babusgató apukára is.
- Hát még nem ettem indiai csípős kaját. Nem tudom szeretem-e, de majd kiderül. Inkább megkérdezem hol találkoztak össze a feleségével, mert hát az egy szebb sztori lehet. Amikor felkiált akkor pillantok csak fel, de szerencsére nincs nagy baj, csak a kis harcos próbálgatja a fogait, már ha vannak már neki. Nem vagyok ennyire otthonos ebben a témában, mert mindig mondták, hogy most nő a foga meg ilyenek, nem korhoz kötöttem a dolgot.
- Mindig meglepődök a fiatal párokon, ne vedd magatokra, kevés az olyan fiatal mostanában, akik megtalálták a helyüket és elég felnőttek ahhoz, hogy elköteleződjenek. Azt inkább hozzá sem teszem, hogy én még szűz vagyok és még egy pasim sem volt, szóval ilyenkor még rosszabbul érzem magam. Lehet velem nem stimmel valami, de mi lehet az? Ha nem fekszem le első adandó alkalommal, akkor általában veszett ügy az egész. Bár szerencsésebb lennék.
- Ha pasira gondolsz, akkor nincs, ha babákra, akkor csak Benji az egyetlen, mert a szomszéd porontyok már felnőttek.  Miközben válaszolok látom is közeledni Natot, aki sokkal jobban néz ki, mindig is nagyra becsültem a fiatal anyukákat, akik nem estek össze szülés után és még mindig szépek.
- Egy teát elfogadok, köszönöm. Már csak pár fecni van az ölemben és az egyiket felemelve megkönnyebbülök.
- Megvan a főbérlő telefonszáma. Lebegtetem meg a cetlit, már csak fel kell hívni és várni, hátha hoz pórkulcsot vagy belemegy, hogy felfeszítsük a zárat és kicseréljük másnap az ajtóban. Ez a legtisztább, ha őt felhívom, legalábbis feleslegesen nem kevernék senkit bajba és nem fogok sumákolni.
- Kérhetek egy telefont kölcsön? Fordulok Nat felé, mert Aston a picit megpróbálja lefektetni, szóval most tőle tudok segítséget kérni ez ügyben. Nem szeretem ezt a kiszolgáltatottságot és nem akarnék a terhükre sem lenni, de egy darabig még maradni fogok, mert megázni nem szeretnék és megfázni sem, az eső csak nem akar elállni, ahogy kinézek az ablakon.
- Nagyon szép lakásotok van, mesélte Aston, hogy ő újította fel, de te voltál a tervező. Próbálok valami beszélgetést kezdeményezni, meg hát meg is dicsérem, mert jó ízlése van.

~ ✩ ~

Natalienál csak egy őszintébb embert ismerek, bár nem lenne helyénvaló összemérni, hogy melyikük az őszintébb. Ez bizony jómagam lennék, úgyhogy számomra a világ legtermészetesebb dolga, hogy megmondja a véleményét, ez esetben, hogy nem alkalmazná egyből, nulla ismeretség nélkül Mynát bébipásztornak, sőt egyébként még szépen is fogalmazott, én lehet nem fordítottam volna ennyi figyelmet a szavakra, hanem csak löknek volna őket. Mindenesetre - ezúttal meglepően - teljesen egyet értek feleségemmel és biztosra veszem, hogy Myna is megérti. Ettől függetlenül elég elkeserítő, hogy igencsak kevés ember van, akinek tudnánk szólni ilyen téren és ha Mynával mélyül a kapcsolatunk, lehet második helyre tornázza fel magát, ami durva, ha azt nézzük, hogy ezen a listán az összes nevet egy lendülettel kihúzom ami tartalmazza a Miles szót. Szégyen gyalázat. Egyszer mikor én voltam itthon Benjivel, majdnem szóltam Ezrának, hogy nah ha akar, ugorjon már át, mert nem bírok vele, de aztán elvetettem az ötletet. Nem is értem, miért. És hát ilyenkor gondolkodik el az ember, hogy akkor mégis hol baszta el az életét? Mi toltam el, hogy nincs egy hozzám tartozó személy sem, akit a gyerekem közelébe mernék engedni?
Időközben Nat elmegy fürdeni és Benjire én vigyázok. Myna kiborítja táskája tartalmát, amiben rengeteg érdekes és csodálatos kincs rejtőzik, én pedig hálát adok mindenkinek, hogy még nem tud járni a fiam és egyúttal már most rettegek, hogy mi lesz, mikor már képes lesz rá. Hatalmas szemekkel mered a tárgyak felé és kezd el kapálózni, hogy engedjem oda, azonban nem fogom letenni, bizonyára szörnyű és igazságtalan gonosz apa vagyok, de hát szar az élet. A kisebb harc persze sírásba megy át, szóval leülünk a földre, ahol már nem látja a csecsebecséket és a saját játékaival terelem el a figyelmét az ölemben.
- Na akkor eljött az ideje. Mi nagyon szeretjük más népek ételeit enni. - Még ha Nat nincs is annyira oda mindig a csípősért, vagyis eléggé hangulatfüggő, valamikor jobban ette, mint én, máskor meg egyszerűen semmi gusztusa nincs hozzá. Persze étele válogatja, mit eszik meg. Most valószínűleg a másikat fogja, de ez már az én gonosz tervem része.
Fél percre se kényelmesedek el, de már csontomat akarja törni a fiam. Pedig nem szoktunk mi felváltva üvölteni Benjivel, csak most hisztis meg nyűgös és ekkor rosszabb a megszokottnál.
- Nekem az a tapasztalatom, hogy ez kortól független. Valaki ötven évesen sem tud elköteleződni, más hatszor házasodik és minden gyerek után elvál a párjától, miközben vannak huszonkét éves korban lévő megházasodott párok, akik már második gyereküket várják békességben és szeretetben. Szerintem ez habitus kérdése. - Alapvetően rám és Nataliera is igaz, hogy rohadtul nem jó családi közegből származunk, így tudat alatt - és tudatosan is - vágytunk egy olyan közegre, amit családnak mondhatunk, s egy helyre amit békés otthonunknak tekinthetünk. Az már más kérdés, mennyire megy zökkenőmentesen az életünk, de ez már egy külön történet.
Egyébként lehet velem van a baj, de nem érzem már magam annyira fiatalnak. Így is közel vagyok már a harminchoz, szörnyű belegondolni, hogy nemrég még a gimi koszos padját nyomtam. Elmosolyodok Myna válaszán, aztán észbe kapok, hogy miért is asszociált Benjire. Néhány kutakodó matatás után kezembe kerül a kendője, amivel megtörlöm Benji nyálas száját.  
Igazság szerint válaszolnék erre a pasis dologra, de úgy vagyok vele, hogy már itt van Natalie és talán ne kellene azon kapnia minket, hogy a pasikról érdeklődöm. Jobb nem felébreszteni az alvó sárkányt, aki egyébként egy kurva jó háziasszony, nekem teljesen kiment a fejemből, hogy mindenféle itallal illene megkínálni a vendéget. Valahogy annyira megszoktam már, hogy ide csak olyan barátok jönnek, akik előbb fosztják ki a hűtőt, mintsem hogy ki tudnám bökni, hogy "mit tölthetek".
- Lehet közben jönni fog a futár - bökök fejemmel a táskám felé már a lépcső közepén Benjivel az ölemben, nem tudom, hol van Nat tárcája, az enyém mindenesetre ott van, ha hirtelen nem tudna hova kapni. Én legalábbis mindig egy kisebb jégtáncot le szoktam nyomni szerte a házban, mikor csönget a futár, tök véletlenül pont akkor sosem találom a pénztárcámat.
Felviszem Benjit altatni, jó esetben nem ő fog engem, hanem én őt, optimális esetben pedig záros határidőn belül le is fogok jönni. Csak öt perc lesz, tényleg...