- Hát még én! - vigyorodom el, mert fejbe is lőném magam, ha a golyóimat is el kellene távolítani. Ebbe még belegondolni sem akarok. Annak ellenére, hogy még sose láttam ezt a csajt, egész profin kezeli le a sebemet és veszi ki a töltényt a testemből. Biztos, hogy nem először csinálja ezt, ami azt jelenti, hogy vagy tényleg profi orvos, vagy… mit tudom én, honnan szalasztotta őt Qadir vagy Marcos. Fájt már jobban is, más kezek által ez a beavatkozás, most is mindjárt összefosom magam mondjuk kínomban, de azért mondjuk úgy, csak egyszer tudnám megtelíteni a gatyám és nem étszer-háromszor.
- Fájdalmas lenne látnom, hogy mennyi töltény díszelegne a kollekciómban, ha gyűjteném őket. De azért kösz. - Nem akarok emlékezni rájuk, nem akarom tudatni magammal, hogy hányszor találtak már el és akarták a halálomat. Az agyam hamar törli ezeket az eseményeket és addig jó, míg ez így van, mivel kisebb az esélye, hogy lelki csődtömeggé válok. Inkább nem akarok belegondolni, hányszor és mennyire közel voltam már a halálhoz.
- Akkor neki, mindegy, ugyanaz - legyintek, mert talán hivatalosan megvan a feladatmegosztás Qadir és Marcos között, de a valóságban, vagyis a mi szemszögünkből nézve… tökmindegy. Mindkettő a főnökünk, mindenkettejük szavára ugranunk kell és nem priorizálhatjuk őket. Tök mindegy, hogy hivatalosan melyikükkel szerződött, mert a jövőben úgyis mindkét főni habitusát megismeri, pláne, ha orvos. Viszont azért nagyon nézek, hogy csak pár hete van itt és mégis… ha nem lőttek volna meg, akkor neki nem is lett volna „beavatása”? Őt nem is tesztelik, hogy bírja-e a kemény helyzeteket? Egy pillanatra Samura nézek, mert azért ez nem fer, de nem szólalok meg, mert nyilván nem vagyok akkora barom, hogy neki rosszat akarjak, másrészt pedig nem tudom, mi van a háttérben. Lehet amúgy is iderendelte volna Qadir…
- Hát akkor üdv itt és részvétem, tényleg, amiért belekeveredtél… - Izgalmas egy csajszi Grace, de ez már megint egy olyan kavarás, aminél az én agyam már kezd eldurranni. Nem az én dolgom, úgyhogy el is engedem. Leszarom! Leszarom, ki milyen protokollban részesül még ha ezzel egy kicsit vak katonaként meg is bízok Qadirban, hogy ő tudja mit csinál. Én már nem tudom követni ezt az egészet, ami ma történik a bandán belül. Beveszem az erős fájdalomcsillapítókat meg lázcsillapítót, amiktől tuti be fogok kábulni, de most ennek kifejezetten örülök is. Szinte várom! Aztán amíg azok ketten lemeccselik, hogy melyiküknek nagyobb a farka - és röhögve nézem, hogy nem Samuelnek -, megpróbálok felülni. Kurvára fel, ezért próbálom elterelni a figyelmemet valamivel.
- Hallod bazdmeg! Egyszer úgyis szétlőnek téged is és akkor majd megtudod milyen az, amikor „eléggé fáj”. - Pöcsfej! De legalább jól érzés baszogatni őt, kiöntöm a fájdalom keltette agressziómat, amit amúgy sokkal inkább tennék meg Qadirral, de hát erre most akkor sem lenne lehetőségem, ha amúgy meg előttem állna. Falra kenne és akkor majd máshol is fog fájni szinkronban.
- Érdekes sztori lett volna az biztos. Sokszor nem értem, mit pörögnek az arcukon a zsaruk amúgy, itt nyüzsögnek ahelyett, hogy hátradőlnének és megvárnák, hogy kinyírjuk egymást - mert úgyis ki fogjuk nyírni a mexikóiakat, meg ők is minket, ez csak idő kérdése és ezt a zsaruk is tudják. Én a helyükben pont, hogy megteremteném a helyzeteket, ahol civilektől elszigetelve végezhetjük ki egymást. Egyébként pont ezt is tesszük zömmel. Jó, most az, hogy egy drogbandatag felesége civilnek számít-e vagy sem azt már tudja a faszom. Aztán talán a fájdalom az, ami felfokozza bennem az érzéseket, de mindegy, úgy vagyok vele, hogy kibököm, amit akarok Samunak. Ha elteszi magának a gondolataimat, akkor jó, ha meg nem, akkor sem fogok én könnyeket hullajtani. Nekem csak jó érzék kibeszélnem magamból, bár, ha tehetném, telibe szidnám az egész bandát, csak annyira nem akarok letargiát okozni Samuelnek.
- „A szabályok betartása sem okozott eddig problémát” - nézek rá kidülledő szemekkel, aztán elröhögöm magam. - Azt ugye vágod, hogy ma kétszer is gyorshajtottál, drogot fogsz csempészni és épp a zsaruk elől menekülsz, mert kurvára megöltél minimum egy embert? Elárulom neked, hogy minden téren szabályt szegsz. - És kétségtelen, hogy mindannyian valamilyen szinten kibújunk alóluk, még a banda szabályain is csak a kérdés az, mikor és mennyire. És nem csak mi csempészek, vagy dílerek, hanem még Qadirék is gyakran megkeresik a kiskapukat a saját törvényeikben, csak mert mindketten marhára intuitív és rögtönző emberek. De ettől még jah, a lényeg ugyanaz, mi el leszünk kaszálva, ha olyan szabályt szegünk, ami no go, vagy ha épp kulcsfontosságú helyzetben hibázunk.
Nem tudom, mit jelent az, hogy nem szarozni jött. Ezen a ponton azért kissé megijedek tőle, mert elég határozottnak tűnik, olyannak, aki tudja, mit csinál, ellentétben velem, aki sem régen, sem pedig most nem tudom, hogy egyáltalán, hogy kerültem ide és mit keresek én itt, csak azt tudom, hogy már nincs visszaút. Mindenesetre jó lesz vigyázni vele, mert értelmes, mégis úgy érzem, hogy nem félek tőle. Lehet átbasz holnap, de ma megmentett azontúl, hogy megszivatott.
Fáradtan, vagy inkább agyfasszal tele öklözök bele az övébe, aztán nézem amolyan félelégült baromként, hogy feláll. Hát én örömmel takarózok a meglőtt sebesült szereppel és tudom, hogy magamat védem, ha nem megyek ki. Láttam már hasonlót, tudom mi lesz, vagy legalább sejtem és kösz, nem kérek többet. Engem már nem kell megfélemlíteni.
- Okosan! - jelentsen ez bármit is tőlem, ugye, de most inkább arra mondom, hogy védje magát. Védenie kell, különben nagyon hamar roncs lesz a lelke.

Ez egy barom. Ugyanúgy, mint a többi ott a másik autóban, de legalább ez is azt jelenti, hogy tudom, mire számítsak tőle. Hallom csöpögni belőle az iróniát, pedig én most komolyan mondtam neki, hogy szar a helyzet és készüljön fel. De jah, vágom én, hogy most ezzel ő mit kezdjen és amúgy marhára nem kellett volna ezt a fejéhez vágnom, mert csak stresszelem, csak én sem tudok most okosan gondolkodni, hanem nyögöm ki magamból a bajaimat.
- Aha, jah, nyilván - veszem le a szarkazmusát félvállal, mert nem akarom megbaszni még a szabályokkal, hogy ez nálunk mennyire nem úgy megy, hogy bárki csak úgy elsétálhat. De ezt nyilván ő is tudja, vagyis remélem, hogy tudja, mert ha nem akkor szar a helyzet.
De legalább oldódik a hangulat, úgy ahogy, de oldódik, ha már ennél kaotikusabb nem is lehetne minden, hiszen itt ülök meglőtt sebbel - naná, hogy fáj, mint a kurvaélet -, hátul a félhalott csókákkal, egy full új csávó vezet, míg menekülünk a zsaruk elől és a főnökeink épp most akarnak egy belháborút kirobbantani. Minden fasza… Nagyon gyorsan el akarok jutni a garázsba, most nem is érdekel semmi más, csak az, hogy legyen már vége ennek. Nem akarok kórházba menni, az több erőt vesz ki belőlem, mintha csak kiköpném a testemből az amúgy érezhetően nem mélyre fúródó töltényt. Nem tört bordám, se csontom, érzem, épp csak ki kellene kapni, aztán bekötözni, erre nem kell kórház. Nekem nem.
Nem sokszor vizsgáztatnak minket, mert már önmagában az is vizsga, hogy éljük túl a mindennapokat, úgyhogy ez az egész most nekem is új. Valami bűzlik, valami fura és érzem, hogy valójában ez nem is egy teszt volt. Az újaknak talán, egy gyors szűrő, hogy vajon hogyan reagálnak az első nehezebb megpróbáltatásra, de túl sok meglévő tagot kevertek ebbe bele ahhoz, hogy csak egy móka legyen. Nyilván nem az. Itt most készül valami, valami nagy dolog, amibe minket nem, vagy még nem avattak be és ez engem dühít, hiszen bassza meg, megint az én kezemhez tapadt vér és megint engem lőttek meg, az én húsomba mart bele a töltény és nem annak a kettőnek ott, aki éppen elrendelte a feladatot. De kussolok, mert mit tehetnék. Kussolva nézem, ahogy Qadir fejbelövi a legtöbb a kolumbiait és óhatatlanul is Marcosra szegeződik a pillantásom. Ő ezt, hogy bírja? Lefogadom ebben inkább az ő keze van benne, mert az, hogy a saját nemzettársait ölik ezekben a percekben, az kétségtelenül Marcoshoz köti az akciót. De mégis milyen érzés neki, hogy a sajátjait gyilkolják le épp? Engem dühítene, de tudom, hogy ők egy teljesen más állatfaj. És ahogy mondtam, itt bűzlik valami és valószínűleg a fejétől a hal, hiába van két feje.
Odabent az öltözőben aztán eldurran nálam valami azután, hogy Qadir egyértelműen tudatja velem, hogy tisztában volt José viselkedésével. Az dühít, hogy nem mondja, mi van, nekem kell kitalálnom mindent, de elvárja, hogy engedelmesen és jól cselekedjek. Hát marhára könnyebb lett volna minden, ha engem is felvilágosít előbb és tudatja velem, hogy mégis mire számíthatok. Tudom, hogy oka van, amiért nem mond el dolgokat, de nem értek vele egyet abban, hogy ez lehet a jó megoldás.
De nem izmozok sokáig, mert tudom, hogy most itt Samu előtt nem fog leállni velem veszekedni, itt még olyannyira sem nyerhetnék előtte és most ketyeg az idő. Csak lecsapna, mint valami férget, felkenne a falra, aztán menne a dolgára, ami lényegében meg is történik. Kurva anyázok még párat magamban, de aztán Samu felé fordulok, míg ő lerakja a termoszt közénk.
Meglepetten nézek rá, én tényleg azt feltételeztem, hogy kimegy majd, mert szó mi szó, buziság itt ülni az öltözőben és nem keményen szembenézni a történésekkel. Lehet, hogy amúgy fél is rendesen, de megértem, hisz akar a franc halott vérző testeket nézegetni. Mindemellett pedig jól is esik, hogy itt marad velem, nem tudom megmagyarázni, hogy miért. Lehet csak túl hősiesen fogalmazott a kis buzi. Aztán némán pihenünk, én tarkómat a falnak döntve, míg nem benyit egy orvos. Vagyis orvosnak néz ki, de még sosem láttam.
- Tiger - jön tőlem is a név, utolsóként a harmadik, mintha csak mindannyian bedobnánk egy lapot az asztalra. Nem tagadom, tetszik ez a pörgős ismerkedés, nem szarozunk, hanem három másodperc alatt letudjuk a bemutatkozást. Így kellene ezt mindig csinálni…
- Van egy golyó bennem. Vagyis igazából három, de egyet ki is kellene szedni, lehetőleg az oldalamból. - Próbálok nem túl befeszülni, míg elfekszem a padon és közlöm vele, hogy mi is lenne a feladat. Mondjuk már leszoktam arról, hogy orvosokkal beszélgessek, mert nem értek az ápoláshoz, úgyhogy rájuk hagyok mindent, ők, jelenleg meg Grace tudja, mit kell tennie. Kapok egy szurit, aztán engedelmesen várom a végzetem. Azért jó sebesültnek lenni, mert így nem fognak rám sózni más feladatot és nyugodtak heverhetek a padon. El is tudok lazulni, nem az első lőtt sebem ez, olyanokon meg nem idegeskedek, amikre nincs ráhatásom és tudom, hogy nem öl meg. Aztán a kíváncsiság mégis bennem van, úgyhogy a fejemet Grace felé fordítom és végignézek az arcán, ki lehet ő, mi lehet ő. Gondolom… orvos, nyilván, lángelme vagyok.
- Mióta dolgozol nekünk? Vagyis Marcoséknak - javítom ki magam egyből. Nekünk? Nekem mióta dolgozik bárki is? Úgy értettem elsőre, hogy a bandának, de ezt nem sikerült kimondanom, mert nem tudom, mit tud és mennyit, azt viszont sejtem, hogy Marcossal már beszélt, azért van itt. Vagy Qadirral… tök mindegy, egyre mennek.
Vigyorogva felszisszenek, mikor Samuel is válaszol Gracenek. Jól van… ez is tud ám burkoltan flörtölni, de attól még tudom, hogy buzi, engem nem ver át. Ennél már csak az a szebb, hogy a nő úgy koppintja le, mintha megszűnne számára létezni annak tudatában, hogy ő jól van és nincs vele dolga. Bírom a csajt. Majd olyan gyorsan kiviharzik, mintha tudnám a számát, viszont a nyugtatótól be vagyok állva, úgyhogy esélyem sincs utána kiabálni még időben. Ahogy jött, úgy megy, pikk-pakk, hatásosan, effektíven én meg csak pislogok, hogy ez meg ki amúgy tulajdonképpen. Mindegy, ellátott, bekötözött.
- Mi, most velem flörtölsz, miután lekoppintott a csaj? - nézek fel rá vigyorral, miközben próbálok felülni a padon. Egy mekis burger jól esne, most azonban nem tudom poénosan válaszolni. - Attól tartok, hogy még a főni akar valamit tőletek, csak érkezzen be mindenki. - Ami valószínűleg már megtörtént, mert már lassan két órán is túl vagyunk. - Szerintem lesz egy-két szavuk hozzátok. - És nagyon remélem, hogy hozzám, meg a régiekhez már nem, vagy csak az, amikor mindent elmondanak nekünk is, de van egy olyan érzésem, hogy az nem most lesz. Ahogy ismerem őket, amint vége ennek a vérfürdőnek, a leggyorsabban eltakarítanak mindent maguk után és mindenki megy a dolgára, mert veszélyes ennyi bandatagnak és két vezetőnek is egy helyre tömörülnie.
A következő kérdése viszont komoly, pedig legszívesebben lekoppintanám, de tudom, hogy nem tehetem, úgyhogy megerőltetem a benyugtatózott testemet és mind aki füvezett volna, rá nézek.
- Már rég be lett rakva valamelyik garázsba, nyugi. Majd visszakapod, de lesz másik is, amit vezethetsz. - Gondoljon csak vissza arra a kocsira, amiben a gyerekek ültek a lövések pillanatában. Az is Qadirék kocsija volt hivatalosan, még ha José nevére is írták ideiglenesen. Hivatalosan José kocsija, de a kolumbiai nagyon is tudta, hogy ez nem így van, hisz ajándékba kapta, itt meg nincs ajándék.
- Mert? Csóró vagy és kell az autó, vagy csak a zsaruk miatt kérdezed? - A stílusom ellenére a kérdés tőlem is felelősségteljes, érdekel, hogy mi miatt tart és őszintén szólva mindkettőt megérteném.
- Elmondok neked valamit… - Magam is tisztában vagyok vele, hogy ez most úgy hangzik, mintha most akarnék szerelmet vallani neki. Erről lekésett kicsit. - A magánszféra fogalma eléggé el fog mosódni nálad is az élet minden terén. Tudni fogják hol vagy, mit csinálsz, azt is, ha hajnali háromkor elfingod magad, vágod? - nézek rá, de nem röhögöm el magam, úgyhogy tudhatja, hogy ez most tényleg nem vicc. - Viszont azzal, hogy nincs többé hivatalosan „te”, csakis „mi”, így semmit sem kell neked egyedül csinálnod. Ha valamit elbaszol, megyünk takarítani utánad, ahogy te is jössz megmenteni mások hátsóját, ha kell. Dőlni fog a lóvé, mindent a segged alá tesznek, neked csak az kell, hogy betartsd a szabályokat és ne patkolj el. - Tényleg ennyi, nem egy bonyolult sztori ez a meló, csak nem kispályásoknak való. - Bár feltételezem a főnik úgyis mindent elmondanak majd, ez csak egy kis útravaló tőlem. Meg ha nem világos valami, akkor egy, feltételezd, hogy másoknak sem az, kettő, kérdezz. Az „azt hittem, hogy…” mondatok nálunk nem működnek.
Felveszem az egyik kekszet, aztán rágcsálni kezdem ezután. Remélem felfogja, amit mondok, meg azt is, hogy igazából rám számíthat, nem fogom hátba szúrni. Nem is tehetném, ha megölném a csempész társam, akkor Gracenek a másik két golyót is ki kellene szednie belőlem, de ettől függetlenül is vágom, hogy Samuval ezentúl jó sok időt fogunk együtt tölteni, vagyis függünk egymástól. Ha ő elbasz valamit, én is életveszélybe kerülhetek.
Szóval jah, én nem ölöm meg a társaimat, nem úgy, mint a köcsög Qadirék, akik ezek szerint felhatalmazva érzik magukat arra, hogy csak úgy gondoljanak egyet és egy teljesen random személy miatt megkeserítsék családok életét. Mert ezt ma ők tették és nem én, nem mi! Én lettem véres, de az ő bűnük! Sokáig tartott, mire ezzel a teherrel dűlőre tudtam jutni magammal még a kezdetek kezdetén, de mára eljutottam odáig, hogy én csak a saját döntéseimért feleljek és számoljak el magammal. Úgyhogy kapják be! Ma sok család és sok jó fej srác hal meg, utóbbiak itt előttünk az orrunk előtt, a résnyire nyitott ajtón keresztül. Vannak köztük tényleg olyanok, akik barátaim voltak, José nem, de mások igen, ennek tudatában pedig elkezdek remegni és összeszorítani az öklömet. Fáj. Fáj, hogy a nagybátyám bele sem gondol abba, hogy nekem, nekünk, akik ténylegesen napi szinten töltenek ezekkel az emberekkel időt együtt, nekünk milyen érzés lehet a barátaink ellen szegődni. És mi a garancia arra, hogy majd pár év múlva nem pont Sáinzot, Todot, vagy épp Samuelt kell majd elfognom? Vagy épp nekik engem? Mi volt a bűnük ezeknek a kolumbiaiaknak? Az, hogy rossz embernek engedelmeskednek? Ez lehet bűn? Tudom, hogy igen, de… nem értem. Nem tudom felfogni. Nem tudom őket egy lapon kezelni a mexikóiakkal. Most nem tudok megbocsátani a nagybátyámnak és Marcosnak.
Az érzésektől egészen picire gyűrt kekszes zacskót inkább visszaadom Samunak. Talán még nem benne valamennyi, ami nem morzsává a markomban.
- Üdv a pokolban! - suttogom az érzésektől, hajamat tépném, de elfojtom, ehelyett csak felé nyújtom az öklöm, hogy öklözzön bele ő is, ha akar. Már mondtam talán, hogy ez pokol lesz, de ez most más üzenet tőlem, ez amolyan „kibaszott nagy szívás, de valahogy túléljük, mindent, a mexikóiakat, a zsarukat és ezeket a barom vezetőket is”. Együtt. Mert már ő is egy közülünk.

Elég gyorsan fel tudom mérni, amikor a helyzet nem nekem kedvez, márpedig látom, hogy három fegyverrel nézek szembe úgy, hogy nekem csak egy van a kezemben, meg talán jó esetben Samuelnél is van egy. Ez így is csak kettő. Nem voltam jó matekból, de két kibaszott fegyvert még össze tudok hasonlítani a hárommal és meg tudom tippelni, hogy mi lesz akkor, ha mindegyik jó időben sül el. De aztán nem tudok ezen túl sokat agyalni. Nem tudok menekülni, nyílt terepen vagyunk, szóval azt teszem, mint ilyenkor mindig. Semmit. Ösztönből cselekszem.
Nem vagyok büszke arra, amit teszem és tudom, hogy ha például Domi vagy az apám megtudná, hogy magam elé rántok egy nőt, egy kétgyerekes anyukát, akinek testével védem magam a golyók elől, akkor minden bizonnyal vagy elválna tőlem Domi és kitagadna apám, vagy egyenesen máglyán égetnének el. És megérteném, mégis ezt teszi velem az adrenalin, a félelem és az ösztönös menekülési vágy, ami elvakítja a valóságot. Lényegében bárki is állna most előttem, aki iránt nincs semmilyen kötődésem, lehet, hogy izmaim reflexből rántanák magam elé, akárcsak egy pajzsot. Nem, nem gondolok bele abba, hogy mit teszek és az sem igaz, hogy nincs nekem szívem, de egy ennyire elfajult, kiélezett, halálszagú szituációban az erények és minden mi józanság az megszűnik létezni.
A hosszú sípoló hangra először azt hiszem, hogy beszakadt a dobhártyám. A kómás, tompa érzésből fokozatosan térek magamhoz, a bennem forrongó élni akarás pedig folyamatosan gyorsütemen tartja a szívemet, ezzel folyamatosan vért pumpálva az agyamba és a mellkasomba. Van még annyi lélekerőm, hogy a futásnak eredő fickó felé lőjek, aki ki is terül, bár nem vagyok meggyőződve arról, hogy tényleg el is találtam. Aztán a látképet eltakarja Samuel pofája.
- Jah, kurvára minden rendben, kösz, hogy kérdezed, te barom! - mondom miután lelököm magamról a nő testét és valahogy felülök. Pont úgy néz ki ez a helyzet, mintha minden rendben lenne, de értem, hogy ez csak az első értelmetlen nyögés, amit Samu intézni tudott hozzám az a meghökkenésének ábrázata. Ezzel együtt viszont nekem is csak a belső feszültségem vetül ki rá szavak formájában, úgyhogy vágom, hogy engedjük is el azt, hogy mi az elkövetkező percekben értelemesen fogunk tudni kommunikálni egymással.
- Jó és ezzel most mit kezdjek? - Fehér vagyok, oké. Nem tudok vele mit csinálni, nem engedhetem meg magamnak, hogy fetrengjek itt még pár órát. Ahogy próbálok felegyenesedve ülni, belém nyilall a fájdalom a mellkasomnál. Feszül egy bizonyos ponton, ahol meg is tapogatom, mondjuk ezt rosszul teszem, mert megmondták elég fejmosás közepette, hogy ha sebem van akkor nem tapogatom, mert elfertőzöm, de ezt nehéz megállni. Sok időm viszont nincs az állapotfelmérésre, mert egyre hangosabbá válnak a motorzajok és nem sokkal később Samuellel mindketten megfeszülünk, ő fegyvert is ránt, én pedig most marhára örülök, hogy fizikai értelemben is mellettem áll és tud fedezni, mert tény, hogy kurvára jól jön. Aztán az egész mizériából nem lesz semmi, mert kiderül, hogy Sáinzék azok. Jó, legalább apró szerencsék is érnek minket. Ja, jöhettek volna korábban is, ezzel egyet kell értenem Samuellel.
Én hagyom, hogy a srácok takarítsanak - ha már csak arra értek ide -, úgyhogy ők begyömöszölik az autókba a két halott és egy sérült kolumbiait. Egyik pasas a mi autónk csomagtartójába kerül és ezen a ponton majdnem elhányom magam. Csak a tudattól, hogy tényleg burkolatlanul benyomták az embert a csomagtartóba.
- Velünk csak rosszabbul járnának - felelem a gyerekekre anélkül, hogy rájuk néznék. Nem bírok feléjük pillantani azután, amit az anyjával tettünk. Azt még az én szervezetem se fogadná be. Nem megy. Úgyhogy igen, én hozzájuk nem érek, meg nem közelítem őket, mert jobb lesz nekik a rendőrök közei között és abban bízhatunk, hogy akkora sokkban voltak végig, hogy az agyuk kitörli a képünket az emlékezetükből egy életre. Vagy nem és örök bosszúval a szívükben nőnek majd fel, hogy aztán tíz-húsz év múlva majd saját maguk vágják el a torkunkat. Nem haragudnék rájuk őszintén szólva, mégis azt mondom, hogy mennünk kell, nélkülük.
Feltápászkodom, noha megszédülök közben és már tudom, hogy a rajtam lévő vér csak egy része a származik a nőből. Ha más a vértípusunk, akkor a nyitott sebemnél fogva kurva nagy bajban vagyok, de feltételezem - nem értek hozzá -, ez hamar ki fog derülni. Vagy meghalok, vagy nem. Fasza.
A mellkasomat szorítom kezemmel, míg beülök az anyósülésre és érzem, hogy a rám ható erők következtében a sebem mintha szétszakadna, amikor Samu a gázra tapos. Felszisszenek, de nem szólalok meg, már csak azért sem mert összeszorítom a fogaimat.
Hosszasan csendben maradok, az ülésbe passzírozom magam és érzem, hogy a kezdeti sokk kezd most részben enyhülni, ezzel együtt viszont a fájdalom is egyre erősebb lesz. De kussolok, mert mit mondhatnék, csak nézem Samut, mert úgy néz ki, mintha tudná, hogy merre kell menni, aztán kiderül, hogy nem. Igazából ezért nem tudom hibáztatni. A sebemhez képest távolabbi kezemmel csúsztatom ki telómat a hátsó zsebemből, egy pillanatra meg is állok a mozdulatban, mert látom, hogy betört a kijelzője. Gondolom, mikor hátraestem a kavicsokra. Mindegy, azért működik, úgy ítélem meg, hogy az a pár törésnyomtól Samu még elnavigál majd, szóval kiteszem a műszerfalra a beállított GPS-t. Jobb ez így, minthogy elkezdjem nyögni a címet aztán Samu meg vezetés közben pötyög vagy mi.
Érezhetően nem olyan a hangulat most köztünk itt az autóban, mint odafelé és valószínűleg mindketten tudjuk, hogy ez nem egymás miatt van így, csak ülepednek az átélt percek. Legalábbis amíg ő meg nem töri a csendet és egyben az én bambuló tekintetemet.
- Ez most más - szólalok meg és még egy kicsit nyálas a hangom, úgyhogy nyelek egyet. Arra nem reagálok, hogy bedobták őt a mély vízbe, mivel ehhez az egészhez nekem semmi közöm. Nem az én döntésem volt, hogy az újakat most avassák be, ahogy az sem, hogy szegüljünk a sajátjaink ellen. Utóbbi miatt kurvára mérges vagyok, mert szerintem erre marhára semmi szükség nem volt. Értelmetlen vérontás, értelmetlen halálok. De hát, ha két főnök ezt követeli, nem tehetek mást.
- Mert José a mi emberünk volt. Meg a másik kettő is - nyögöm végül a kérdésére és egyben meg is magyarázom, hogy miért más ez most, mint egy mezei bandaháború. - Mi a kolumbiaiaktól kapjuk az árut, ők pedig szoros kötődésben állnak a kartellel, szóval… a helyzet szar. - Én magam is megremegek, mert ebbe még csak most gondolok bele. Hector ellen szervezkednek Qadirék. Normálisok ezek? Mit akarnak még? Még több áldozatot, halott csempészt, dílert? Ahelyett, hogy építenék New Yorkot és terjeszkednének ilyenekre fordítják az erőforrásaikat… csak mert valaki fentről pofázik nekik. Hát üdv a klubban baszd meg! Mennyi hatalmat akarnak még maguknak? Érzem, hogy kezdek lázasodni.
- Nem akarlak baszogatni, meg fingom nincs, hogy kerültél ide közénk, de szerintem irtó rosszkor csatlakozol. Nagyon kezd felfordulni minden, pláne, ha tényleg arról van szó, hogy Qadir és Marcos meg akarja ölni a kolumbiai kartellt. - Kolumbiában baszd meg, hát hol van az innen? Persze most már nem tud kilépni, ezért is mondom, hogy nem akarom csesztetni feleslegesen, de azért jó, ha tudja, hogy nehéz idők várnak rá is és rám is. Valahogy ezt érzem. Veszek egy mély levegőt és kilesek az ablakon. Mindig ez van, amikor jobban megy a dolog, újra belecsúszunk valami konfliktusba. Szar érzés, de tényleg hátba szúrtam a három pasast azzal, hogy szó nélkül engedelmeskedtem a főnökök parancsára.
- De, most, hogy mondod, tényleg bevihetnél a kórházba a lőtt sebemmel és megvárhatnánk ott a zsarukat. Kiváló ötlet! - fejtem ki rajta a Qadirék okozta rémületemet, de ezzel együtt valamennyire meg is nyugszom. - Érjünk vissza, adjuk le a kolumbiaiakat, aztán majd ott hívunk egy megbízható orvost - felelem már nyugodt hangon és tudom, hogy eredetileg elég lett volna ennyit mondanom. Mi tagadás, tényleg belekerült a mélyvízbe Samuel.
Szerencsére sikerült azelőtt elhagyni a területet, hogy a rendőrség kiért volna, így mire kiderítik, hogy milyen autókat kell keresniük, addig mi már rég behajtunk újra a mélygarázsba, hogy aztán majd valaki valamikor lecserélje a rendszámot és elvigye Rafehez átalakítani a járgány külsejét.
Kicsivel Sáinzék után érünk vissza a garázsba. Szinte bizsereg a teljes testem a feleszméléstől, hogy ezt tényleg túléltük. Még mindig mellkasomat szorítva óvatosan kiszállok az autóból, ahol már egyből többen jönnek felénk kérdezni, hogy na mi van. Őszintén szólva fogalmam sincs, hogy mennyi időbe telt ez, de azt tudom, hogy lényegében mindenki leszarja az órát, mert az egy óra úgyis csak annyit tett, hogy „most” és nem órákkal később kellenek a túszok.
A srácok bevonszolják a két halottat és a már magánál lévő, lábon lőtt kolumbiait, mire én is befelé haladok azok a fémkapun, amin nagyjából másfél órája vittük be Samuelt, akkor még teljesen tudatlanul és más lelki állapotban. Most már kezdem érezni, hogy gyengülök, bár ettől még megleszek, ennél vesztettem már több vért is.
Bemegyek Samuellel az oldalamon a konditerembe, de mire beérek, Qadir már az általunk behozott testeket nézi. Még épp elkapom a pillanatot, ahogy fegyvert szegez a még mozgó, leizzadt kolumbiai homlokára, aki próbálna menekülni, de összekötözött kezekkel és szétlőtt lábakkal nem tud hova eltűnni. Hallom a félelemmel ázott ordítását, amivel utolsó pillanataiban még könyörögni próbál, de Qadir kegyelmet nem ismerve lövi fejbe.
Nem értem. Vagyis értem én, túl régóta vagyok ebben a szarban benne, hogy ne értsem, csak mégsem tudom ezt felfogni. Mindig megremeg a lábam, amikor látom, hogy a nagybátyám, vagy Marcos ennyire érzelmetlenül öli meg az egykor még neki dolgozó bandatagot. És én értem, hogy hivatalosan sosem tekintett az a barom Qadirra főnökként, mert azt is, hogy én sem vagyok különb, mert a másik két kolumbiait meg mi lőttük le Samuval, mégis most legszívesebben a pokolra kívánnám az egész bandát.
Semmi érzelem nincs a szemében, mikor meghúzza a ravaszt, de aztán, mintha mi se történt volna, felénk fordul és láthatóan felénk indul meg.
- Egy helyen voltak, José, meg a másik kettő, szóval… - kezdek bele elég hangya fing hangon, mire megállít, aztán csak némán, szigorú arccal int, hogy menjünk vele. Faszom, hova? Még gyorsan végignézek a többieken, szemeimmel Xeléket keresem, de hirtelen nem szúrom ki a lányt, úgyhogy jobb híján bemegyek az öltözőbe. Nem értem, miért kell elvonulni.
- A reptéren fogtátok el? - kérdi Qadir, miközben mutatja nekem, hogy üljek le a fal melletti padra, én pedig szót fogadok.
- Nem, kicsalogattuk a reptérről és az Astoria murvás placcán borultunk össze. - De akkor ezek szerint kurvára tudta, hogy menekülni fog José és gondolom azt is, hogy okkal teszi ezt. Válaszolok Qadirnak, de látom nem figyel rám, mert a telefonját nyomkodja, ez meg kurvára felcsesz, főleg, hogy alapból is feszült vagyok.
- Mi a fasz van, Qadir? Ez mire volt jó? Saját embereidet veszted el - mordulok rá és látom, hogy már indulna kifelé, úgyhogy felállok, erre viszont hirtelen megfordul és egy lendületes mozdulattal, tenyerét a hasamra téve lök vissza a padra, bennem meg most nincs annyi erő, hogy érdemben ellent tudjak állni a lökésének.
- Nem az én embereim és sosem voltak igazán az enyémek. - Csendben maradok. Nem csak azért, mert a lökésétől sajog a lőtt sebem, hanem azért is mert amit mond az egybecseng mindazzal, amit feltételeztem Hector és Qadirék között. Ezzel együtt pedig Qadir is marha feszültnek tűnik, én legalábbis látom rajta, úgyhogy - azok után, ahogy lazán fejbe lőtte az embert -, én is jobbnak látom nem pofázni. Még ha a fejbelövéstől tőle annyira nem is félek. - Megtudtok mindent folyamatában - pillant ezúttal már mindkettőnkre szigorú tekintettel, jelezvén, hogy nincs több kérdés most. Szemeim szikráznak felé, de kussolok. Mielőtt visszamenne a kondi részre, Samu kezébe dob egy kulcsot, láthatóan az itt sorakozó szekrények egyikének kulcsát, majd megfordul és távozik.
Én Samura nézek, hogy megtudjam, mit kapott. A kulcson egy szám van, értelemszerűen meg kell keresnie a szekrényt, ami nem a sorok között van, hanem meglepően az ajtó mellett. Ha kinyitja, lényegében egy termoszt talál, benne hűtött vízzel, valamint pár gyorsan felszívódó szénhidráttal.
- Ha ki akarsz menni, menj csak - bökök a kondi felé, ahol érdemen a műsor zajlik. Én nem igazán vagyok már kíváncsi rá, de lehet Samunak még „újdonság”, ami ott történik. Félig nyitva is van az ajtó, szóval valamennyit látunk a terem közepébe gyűjtött hullákból, de az időnként hallatszódó lövések zaja sokkal árulkodóbb képest fest. Egy ideig azt hittem, hogy immunis lettem ezekre, de be kell látnom, hogy nem. Még mindig kurvára elködösül az agyam, amikor ilyen mértékű brutalitást élek át, még ha csak az öltözőből is. A reptér mellett sokkal keményebb pillanatokon mentem át, mégis akkor az adrenalin hajtott, most meg… most csak hallom, látom, érzékelem és megélem mindazt, ami ezt a világot mocskossá teszi. És hogy ezt a nagybátyám műveli. Erzem, hogy hamarosan tényleg hányni fogok, de még tartom magam, nem mozdulok, csak szorítom a sebemet és azon agyalok, hogy tudok-e még hívást intézni az egyik orvosunknak. Elkezdek kotorászni zsebemben, de hamar rájövök, hogy a kocsi műszerfalán hagytam a telefonomat, Samuelnek pedig kizárt, hogy meglenne már bármelyik orvos száma. Geci!
Aztán percekkel később az állam leesik, hogy benyit egy random lány, akinek reflexből szólnék, hogy „te meg ki vagy?”, de aztán meglátom a táskát a kezében. Meg amúgy is… ma újoncavatás van, vagy mi a tököm. Ez a nap egyre abszurdabb.

Nem szállhat fel arra a gépre a kolumbiai, ezt mindenképpen meg kell akadályoznunk és úgy látom, hogy Samuelnek van egy ötlete, amit eleinte nem szándékozik megosztani velem. Figyelem, hogy telefonál, abból azért valamennyire összerakom a tervét, de ez nekem marhára nem tetszik. Utálom, ha a gyerekeket is belekeverük egy ügybe, de nem vagyok hülye, tudom, hogy nincs igazán más választásunk most, szóval lekanyarodok az iskola felé, amerre ő mondja.
Nem tudom, mennyire örüljek annak, hogy már idősebbek a gyerekei, mert így elég nagyok ahhoz, hogy szót fogadjanak, viszont ez azt is jelenti, hogy felfogják, ami történik velük. Na de mindegy, már döntöttünk, az időből pedig kezdünk kifutni, úgyhogy jobb híján örülök, hogy Samuel is tőszavakban beszél és a lényegre tör, miközben én megállok az iskola parkolójánál.
Nem sokon múlik, hogy ne vegyem észre az átalakított kocsinkat, amit most épp a felesége használ, de szerencsére tudom, hogy mit kell rajtuk keresni, úgyhogy hamar kiszúrom. Ezek után nekem adja magát a szituáció, szóval közlöm Samuellel, hogy mégsem megyünk be a tanárokhoz, se a diákokhoz, hanem itt szépen megvárjuk őket. Legalábbis én, őt meg elküldöm a bejárathoz őrködni, mialatt én átnézem a kocsit és magamhoz veszem az abban elrejtett fegyvert is.
- Milyet? - kérdezek vissza, miközben elfekszek a hátsó lábrészen és enyhén felnyögök, mert egy random eldobott selfi-bot áll bele az oldalamba. Mi a fasz ez itt, komolyan? - Feleségekre nem sűrűn vadászok, ha ez érdekel. De azért párszor már lapultam kocsiban. - Nem tudom mire gondol, nem vagyok gondolatolvasó. Összességében ez a szituáció nekem is elég új, mert nem sűrűn van ekkora tisztogatás a bandán belül. Aztán elnémulok, mikor szól, hogy jönnek, többször már nem is szólalok meg, pedig hallom, hogy még pofázik Samuel a távolból. Áldom az eget, hogy a feleség szál be először és nem a gyerekek, így van lehetőségem hirtelen ráijeszteni a nőre.
Sikerül elérnem nála, hogy telefonáljon, a reakciójából ítélve pedig a férje egyből vissza is fordul a reptérről. Ez pipa, remélhetőleg, de tudom, hogy a java még csak most jön. Sőt, tulajdonképpen innen még inkább improvizálunk, mert nincs semmi előre lezsírozva. Nem mondom, azért van bennem gyomorgörcs.
Ez az improvizálás kifejezetten szarul kezdődik. Ahogy látom, hogy Samuel belöki a gyerekeket mellém, már egyből ordítanék neki, hogy mekkora egy barom, de nem tehetem meg, tekintve, hogy egy komplett családdal ülök egy autóban. Kiherélem! Ez biztos, teljesen felbaszom magam a geci húzása és a pimasz vigyora miatt. Egy pillanatra még az is megfordul bennem, hogy most itt hagy, ellopja a kocsim és elhúzza jó messzire a csíkot.
Feszült és mérges vagyok, hiszen ahogy a kölykök, úgy én is csapdába estem, amiben nem tehetek mást, minthogy magabiztosságot sugározok. Előre mászok az anyósülésbe, mert tisztában vagyok azzal, hogy egy kilenc és egy tizenegy éves is le tudna fegyverezni egy hirtelen mozdulattal, ha nem vigyázok eléggé és hogyha egy kicsit is enyhül bennük az a félelem, ami most sírásra készteti őket.
- Kuss legyen! - kiáltom hátra a síró fajzatoknak, míg a pisztolyt továbbra is az anyjukra szegezem. Erre a gyerekek csak még jobban sírni kezdenek, de legalább már igyekeznek nem hangosan tenni azt az út során. A visszapillantóban látom Samuelt a kocsimmal, ez egy fokkal enyhíti a haragomat iránta, de egyelőre nem válaszolok a kérdésére, mert vele ellentétben az én szavaimat mások is hallják, nem csak az, akinek szánnám. Lehúzom az ablakot és kidugom rajta kezemet, hogy megmutassam neki a középső ujjamat. Értse ezt egyfajta jelként, hogy igen, élek.
Aztán leparkolunk a hatalmas kiterjedésű murvás parkoló szélére. Vannak azért körülöttünk bőven autók, de elég kihalt egy helynek tűnik első ránézésre, pláne a távolban húzódó üzemanyagtartályokkal a háttérben. Egyelőre nem szállok ki, nem állok feleslegesen golyózápor elé, úgyhogy várok és továbbra is hallgatom Samuelt. Kérdésére sóhajtok egyet, mert érzem, hogy erre válaszolnom kellene neki, ha nincs annyi esze, hogy megnézze a kesztyűtartót. Tisztában vagyok azzal, hogy csak engem védne Samuel, ha lenne nála fegyver, úgyhogy elfordulok a feleségtől, hogy lássa, ezúttal nem hozzá beszélek.
- Oldalzseb - morgom neki, miközben az én fegyveremet továbbra is a feleségre szegezem, aki erre lepillant a mellette lévő oldalzsebbe, majd ijedten néz vissza rám. Mielőtt félreértené, elmosolyodom és felhúzom a pólómat, így láthatja, hogy bizony az, amit ő tartott ott, az már az én derekamat nyomja, élvesítve. Ekkor hallom meg a fülemben, hogy a főszereplőnk megérkezett, de egyből nyelek is egyet, hogy nincs egyedül. Oh basszameg, pedig erre számíthattunk volna! Végigfut rajtam a hideg, de mikor már épp kezdené elönteni az agyamat a félelem, erőt veszek magamon és a célra fókuszálok. Mit kellene tenni, baszki? Reflexből hívnék erősítést, mint bármely másik ilyen esetben, de most mindenkinek megvan a dolga, nem tudom kit hívhatnék és amúgy is, ez most egy vizsga. Nem csak Samuelnek, nekem is. Ezt ketten kell, hogy megoldjuk, csak marhára nem fer, hogy én leszek feltehetőleg szitává lőve, míg Samuelnek lett egy kocsija, amivel elhúzhat.
Ezen a ponton kurvára felbasz Samuel kérdése. Viccnek szán valamit, gondolom kiadja magából a feszültséget, de ez számomra marhára nem poénos. Nyelek egyet és megragadom a feleség nyakát, hogy kirángassam magammal az autóból.
- Ha megmozdultok, meghaltok! - nézek még a gyerekekre és remélem, hogy ezzel érthető voltam. Takaródzhatnék velük is, de nem igazán tudok velük bánni és ott még nem tartok fogyatékosságban, hogy gyerekeket lökjem magam elé. Az anyjukkal a kocsi mellett állok meg és pont azzal a kötéllel csomózom meg a kezeit, amivel nemrég még Samuelt bénítottam meg részben. A nyakát tartva a nő félelmében térdre esik, aminek én most nem örülök, mert mögé akartam volna bújni, de mindegy, megoldom valahogy majd. Eközben a három barom kiszáll a mögénk parkolt autójukból és fegyverekkel a kezükben felénk indulnak.
- A hátba szúrást nagyon súlyosan büntetik közöttünk, nem tudtad, Tiger? - szólal meg José, mikor megállnak velem szemben, tőlem közel négy méterre és a vállára fekteti a gépfegyvert. Nem úgy tűnik nekem, mintha bármit is sejtene abból, ami ellene készül, vagyis talán mégsem miattunk indult a reptérre.
- Ugyan, kérlek. Nem én fogadtam hűséget rossz embernek! - billentem oldalra fejemet egy gúnyos mosollyal az arcomon és látom, hogy nem igazán értik, mire gondolok. Elvégre mi mind ugyanazt az embert szolgáljuk… szerintük. Eleinte én sem értettem, hogy mit keresünk itt, de aztán összeraktam. Már mikor Kolumbiába akart indulni José, összeraktam a képet, hogy miért kezdenek el tisztogatni Qadirék. Mindeközben folyamatosan hallom Samuelt, nem nézek rá, nem fogom leleplezni őt ilyen gyerekes mozdulattal, de perifériából látom, hol áll.
- Úgyis meg fog találni Hector! Téged, a feleséged, meg a porontyodat is. Szóval engedd el a családom, különben nem fogjátok megúszni! - Erre mind a hárman rám szegezik a gépfegyverüket, mire egy pillanatra ledermed a testem, megmerevednek az izmaim és a gyomrom legszívesebben megszabadulna a tartalmától. Hát, nem vagyok biztos abban, hogy én ezt ma túlélem, de nem hódolhatok be. A feleségére tartom a pisztolyomat, noha tudom, hogy ez összességében még nem jelent elég előnyt nekem.
- Ki a faszt érdekel Hector? - bököm vissza neki, hogy húzzam az időt, míg Samuel megtalálja a pozíciót, ahonnan jól célba tudja venni őket. - Ti kolumbiaiak mindig azt hiszitek, hogy New York az Cali külső? Megsúgom, ő egy senki ebben a városban!
Meglepően hatásszünet következik tőlük, szinte látom, hogy jár az agyuk. A nő a kezeim alatt mozgolódni kezd, úgyhogy szorosabban hozzá nyomom a fegyveremet. A gyerekekre rá se nézek, nem akarok róluk tudomást szerezni, noha látom, hogy José őket kezdi el bámulni, de kiolvasom a tekintetéből, hogy szerinte is jó helyen vannak a kocsiban. Mindeközben hallom Samuelt a rádióban és már készülök kezemmel, hogy hamarosan lőnöm kell. Én még várnék, vagyis pontosabban nem tudom, hogy tényleg ez a megfelelő megoldás, merthogy én mégiscsak három gépfegyverrel nézek farkasszemet, míg Samu feltehetőleg eggyel sem. Így azért kissé kevésbé lelkesen szánom el magam lövésre, de nem vagyok abban a helyzetben, hogy beszélgetni tudjak vele. Peregnek a másodpercek, úgy tűnik Samuel elhatározza magát, ha pedig ő lő, nekem sincs választásom.
- Tipikus… Egy arab csak egy másik arabnak képes szót fogadni - böfögi oda nekem José a faszságot, ami egyébként sértőn ér engem, azonban az érzelmektől eltereli a figyelmem az, hogy úgy tűnik, ők is lőni készülnek. Ők hárman vannak, mi ketten, de mindhárman rám lőnek, bárhogy nézzük, nem jön ki a matek, hogy én ezt túléljem. Lüktetnek az ereim, Samuel már számol, én meg veszek egy mély levegőt és egyszerre mozdítom a két karomat.
Nem tudom, hogy Samuel kire gondol, a neki, vagy a nekem bal oldali csávóra akar célozni, úgyhogy én a középen álló Joséra emelem fegyveremet és háromra el is sütöm azt, mialatt jobb híján nyakánál fogva felrántom a földről az eddig térdelő nőt. Biztosra veszem, hogy oda céloznak, ahol eredetileg nem takart José felesége.
Összesen három lövés durran el, de az legfeljebb kettőnek hallható, annyira összemosódnak az egyszerre elsütött hanghullámok. A fülem sípol a gépfegyverek hangjától. Sokkal mélyebb durranással sülnek el, mint a mi kézifegyverünk.
Minden másodpercek alatt történik. A húst tépő lövedék általi üvöltések hangja közben érzem, hogy a nő teste olyan erővel csapódik mellkasomnak, hogy engem is magával ránt. Tehetetlenül hátralendülök magamon a női testtel, kezemből kiesik a fegyver és beletelik pár másodpercbe mire felfogom a kábult pillanatok és fülemre megsüketült tompaság közepette, hogy mi történt.
Egy még él. A jobb oldali fickó. Csak erre tudok gondolni, míg ő is értetlenül néz körbe és próbálja felfogni, hogy a másik két kolumbiai vérezve fekszik a földön. A két társa halott, a feleség halott, ez a tudat pedig annyira lesokkolja őt, hogy ránézésre rólam sem tudja megállapítani, hogy élek-e.
Veszek két mély lélegzetet, hogy ezt én is tudatosítsam magamban. Élek. Aztán látom, hogy az egyetlen talpon maradt fickó futásnak ered és mintha vadászösztöneim lennének, kikapom övembe tűrt fegyveremet és utána lövök. Elsőre nem találom el, de a második-harmadik lövésre látom, hogy előre esik. Nem tudom, meghalt-e, de megszédülök, a kezem visszaesik és a maradék erőmet arra fordítom, hogy letúrjam magamról a halott nőt.
És akkor talán vége. Talán. A gyerekek fülsiketítően magashangú üvöltése hozza csak vissza a hallásomat, ezzel együtt pedig a gondolkodásomat is. Végignézek a nőn, akinek felsőteste már szinte teljesen vörösben úszik. A töltény úgy szakította át tüdejét, majd ment át rajta a két lapockája között, mintha csak papír lett volna a teste. Mi a fasznak lőnek ilyen közelről gépfegyverrel?
Viszont… hol a golyó? Nézek a nő hátára, a lövés helyére, ahonnan még mindig pulzál ki a vér, majd nézek a földre is, míg nem a saját mellkasomra pillantok. Csurom vér vagyok, de ez nem lep meg, hiszen előttem lőtték szitává a nő mellkasát, így hát fel sem fogom, hogy én is vérzek.
Tekintetemmel Samuelt kezdem keresni, majd mikor meglátom, kezeimre terhelve gyűröm magam alá a lábaimat, hogy felálljak. Ekkor hasít a fájdalom a vállamba.
- Kurvára el kell húznunk a csíkot, mielőtt jönnek a zsaruk. - Ez az első, ami eszembe jut Samuellel szemben, majd pár másodperccel később nagy sebességgel berobog egy autó, benne két sráccal. Majd’ összeszarom magam, hogy ezek is ki akarnak nyírni minket, de aztán kiszáll tőlünk nem messze Sáinz, én meg menten elélvezek az örömtől, hogy csak ő az. Néz minket, aztán nézi a kolumbiaiakat is.
- Oh - szomorodik el, én meg nem vágom, mi a baja, míg nem hajtúrás közben kinyögi végre. - Megöltétek a palinkat.  

- Hát ebben van valami - röhögök fel Samuel megjegyzésén, mire a gyomrát fájlaló balfék szúrós szemekkel néz rám, de leszarom. Ha Samu mondjuk egy mexikói lenne, vagy nem az lenne a cél, hogy egy legyen közülünk, akkor valószínűleg kiállnék a társam mellett, de tudom, hogy hamarosan úgyis minden megváltozik. Odabent míg Sáinz pofázik valamit lendületesen, én eloldozom Samuelt és zsebébe nyomok egy vadonatúj telefont.
A helyzet az, hogy én se tudom pontosan, hogy mi vár ránk. Vagyis az újakra, mert őszintén szólva én annyi parancsot kaptam, hogy hozzam ide a csávót, adjak neki telót és ebben a helyiségben várjam meg a következő utasítást. A tarkómon frissen nyírt hajamat kezdem túrni - mintha legalábbis esélyem lenne belekapni a félcentis szálakba -, mikor megjelenik együtt a két vezető, akiknek látványa sejteti, hogy ennek a napnak nincs itt vége. Oh baszki, hát nagyon nincs.
Igazából a feladat elég világos. Nem kell hozzá nagy értelem, hogy felfogjuk, mint ahogy Garrido fenyegetését is arra az esetre, ha elbasznánk. A kivitelezést persze korántsem egyszerű már. A telefonban található kolumbiait ismerem ugyan, de nem nagyon beszéltünk eddig. Elidőzök még pár másodpercig a kijelzőn, aztán megértem Samuel tekintetét, kérdőn felé fordulok. Most mit nem ért? Fél, vagy mi a fasz? Egy perccel később már csukódnak az autók ajtajai, köztük a miénk is.
- Én nem kockáztatnám meg, hogy golyót kapjak a fejembe, szóval mondjuk úgy, hogy ja, teljesen komolyan gondolták - felelem azt, amit megtanítottak nekem, azaz a pontosságot. Egy óra az egy óra, nem egy óra öt perc, viszont úgy gondolom, hogy itt öt perc késéssel sem fognak agyonlőni, ha amúgy a kiszemelt személyt elkaptuk. De ezt nem akarom mondani neki, mert még azt gondolná, hogy máskor is beleférne öt perc késés. Lehet igen, lehet nem.
Sam, jó, mondjuk Samuelt is megjegyeztem már, de úgy látszik neki is játszik a nevének első három betűje, mint nekem. Mintha az emberiség már nem lenne képes három betűnél többre.
- Ugyan, ha nem most, majd később csinálnád össze magad, úgyhogy jobb előbb bepiszkítani a gatyát, nekem elhiheted - felelem vigyorral a képemen a kézpofást követően, majd a többi autóval együtt én is kiviharzok az egyik kijáraton.
A műszerfalra helyezett telefonomról le tudom olvasni, hogy merre van a fickó, úgyhogy tudom, merre tartunk, nyomom is a gázt rendesen. Alapvetően nem tervezem Samuelre hagyni a dolgot, de úgy látom, hogy ő is érzi, hogy itt most leginkább neki kell bizonyítania, ezért igazság szerint hagyom őt gondolkodni.
A rossz hírek után aztán felkapom a mágneses tokból a telóm és ránagyítok addig, amíg ki nem rajzolódik a térképen, hogy a reptér melyik pontjában áll.
- Jegyet vesz - nyögöm be már egy fokkal mérgesebb hangon. - Nyilván Kolumbiába. Caliba. - pontosítok, mert tudom, hogy odavalósi, minden kolumbiai barom onnan jött, köztük a Garridok is, úgyhogy hangosan megszólítom Sirit.
- Hey Siri, mikor indul LaGuardiaról a következő repülőjárat Caliba? - Az IPhone szerint három és fél óra múlva, ami kiváló, egy bizonyos szempontból, más kérdés, hogy hogy a faszba szedjük ki a reptérről, ha átjut a biztonsági ellenőrzésen.
- Akarsz vezetni, hogy ennyire nem bízol a jobb lábamban? - Szólok be ösztönből, mert utálom, ha kritizálják a vezetésemet. Semmire se fogunk jutni, ha előbb kaszálják el az autót a zsaruk, pláne, hogy így is a megengedettnél többel megyek.
- Ki kellene őt szedni a reptérről, mert nem akarnám megkockáztatni, hogy összevesszek a biztonságiakkal. Úgyhogy valahogy el kellene tántorítani őt, hogy felszálljon a gépre… - helyeslek Samuel ötletére, mondván, hogy bár nagyon utálom az ilyesmit, valamit mégis kezdenék azokkal a gyerkőcökkel. Mármint nem a kölykökkel, hanem a velük járó lehetőséggel. Az útról Samuelre pillantok, mikor nekikezd valamibe, de nem fejezi be, ellenben elkezd nagyon googlizni.
Mi a fasz? Nem igazán vágom, hogy ez a hülye mit hord össze, de felfogom, hogy az iskolával beszél és a gyerekeket akarja. Vigyük el a kölyköket? Ez hülye! Mit kezdjek velük? Erős WTF nézéssel tekintek rá és nézek a szemébe, míg a Grand Central Parkway egyenes szakaszán haladok.
- Hát baszd meg, egyikünk se… - Miért én? Neki kellene bizonyítania. Vagy tud rólam egy-két dolgot? Hacsak végig nézek magunkon, hirtelen azt se tudom, melyikünknek van több tetkója. Ez nekem nagyon nem tetszik, már csak azért sem, mert nem tudok gyerekeket kezelni, miközben épp valakit levadászok. Ez a két dolog nekem nem fér össze a fejemben. Ha meló van, elnyomok minden érzést, azokat otthon hagyom, hogy aztán, amikor hazaérek, részben elfelejthessen a melót. De a kettő együtt nekem no go.
- Jó, hol az iskola, vagy óvoda, vagy mi a faszom az? - most már ingerült vagyok, de vágom, hogy tényleg ki kell valahogy csalogatnunk Josét a reptérről, úgyhogy aligha van más választásunk, lehajtok a gyorsforgalmi útról, és célba veszem az iskolát.
- Hány évesek a gyerekei? - Ez amúgy kábé tök mindegy lenne, de azért érdekel, mert nekem is van kettő és az egyik már igazán az iskolát súrolja. Ezért sem akarom érintkezni a gyerekekkel, akiknek az apját valószínűleg ma kinyírjuk.
Megállok a suli parkolójában, bár nem hiszem, hogy csak úgy hagyni fogják, hogy én és Samuel besétáljunk minden akadály nélkül. Nem tűnünk igazán olyan alakoknak egymás mellett, akiknek bármi keresnivalójuk lenne egy ilyen helyen. Még buziknak is rosszak vagyunk.
Viszont jobb ötlet híján és idő szűkében kiszállok a kocsiból és zsebre tett kezekkel kezdek sétálgatni a kocsik között a bejárat felé, miközben meglátok egy ismert kocsit. A rendszáma új, a színe is más a Ford Kuganak, de tisztán emlékszem arra a karcolásra a kormányon. Ez a banda kocsija. Rafe mindig átalakítja a kocsikat, de úgy tűnik, a kormányhoz nem nyúlt. Minek is nyúlt volna… senkinek sem tűnik fel az a vágás ott, csak annak, aki csinálta.
- Hé - kapok magam mellé, Samu mellkasa elé, hogy álljon meg. - Ez a mi kocsink. - Azzal tekintetem az iskolára vetül, majd vissza a Fordra, amit elkezdek kerülgetni, még a hátsóablakon is belesek. Szemét, mekis zacskók, meg miegyéb szerteszét.
- Szerintem itt a feleség a kölykökért - mondom, ahogy kémlelek befelé az ablakon, aztán felegyenesedek továbbra is zsebre dugott kezekkel és Samuelre nézek.
- Szerintem fel tudom törni a kocsit. Rafe úgy alakította ki a kulcsokat, hogy kis feszegetéssel mindegyik mechanikusan nyissa az összeset. - Old school, de működik, pláne, hogy manapság senki sem próbál meg kinyitni egy autózárat mechanikusan, pláne, hogy sok autónál nincs is rá lehetőség. Ennél pont van.
- Legyünk hívásban, bagózz egyet a suli bejáratánál és ha erősen kolumbiai családot látsz, akkor jelezz. Miután felhívja a nő Josét, vigyük őket az Astoria Energy melletti parkolóba. José tudni fogja, hol van. - Apukásat most nem akarok játszani, de barmot már muszáj leszek. Ha Samunak tetszik az ötlet - nem mintha olyan sok idő lenne vitatkoznunk -, akkor én előveszem a saját kocsikulcsomat, majd elkezdem vele baszogatni a Fordot. Néhány próbálkozás után a zárban elfordul a fém, az ajtó pedig kinyílik anélkül, hogy beriasztana. Elvigyorodom, kurvára imádom, ha működnek a dolgok, márpedig ezelőtt nem próbáltam még ennyire titkon feltörni egy bandához tartozó kocsit. Az meg nem lep meg, hogy a mi kocsinkat használja a család. Minden bandatag a miénket használja, sok esetben még a feleségek is.
Bebújok a szeméttel teli hátsó lábrészhez, amit a gyerekek jócskán szétrúgtak már. Mindegy, aludtam én már közkukákban is, nem akadok fenn ezen, inkább lapulok és figyelem a hívást, hogy mikor Samuel jelez és a feleség közeledik felém, majd beszáll a kocsiba a gyerekekkel maga mögött, fejéhez szegezzem a fegyvert. A gyerekeket leszarom, de gondolom Samuel sem áll már ugyanott, mint egy fasz a dohányzóban. Engem csak a feleség érdekel, akihez nyugodtan kezdek beszélni.
- Csukd be az ajtót és ha sikítasz, vagy egy rossz mozdulatot is teszel… - elvigyorodom - csúnya dolgot fognak látni a gyerekek. - Figyelem a nőt, ahogy remegve próbálja visszafogni könnyeit, miközben a visszapillantóban találkozik a tekintetünk. Aztán Samuelre, majd a gyerekekre néz. - Most telefonálni fogsz. - Lejjebb engedem a fegyvert, hogy mégse tűnjön fel mindenkinek, aki belátna a kocsiba, de a feleség pontosan tudhatja, hogy továbbra is gyorsan véget tudok vetni az életének, ha nem engedelmeskedik.
- Hívd fel a férjed és mondd meg neki, hogy fogva tartunk titeket, úgyhogy tolja ki a seggét a reptérről. Tizenöt percet kap, hogy megjelenjen az Astoria Energy melletti parkolóban. - A nő mondjuk okos, amolyan tipikus kolumbiai, aki hamar felfogja, hogy itt most nincs apelláta, szóval indítja is a hívást és bár nem ebben a stílusban, hanem sírás közepette, de eleget tesz a kérésemnek. Én szándékosan nem szólalok meg, mert a végén még felismerné a hangom.
Amint a hívás megszakad, intek Samuelnek, hogy innentől mi jövünk, nekünk is tizenöt percünk van továbbmenni a repülőtértől nem messze lévő parkolóba a túszokkal együtt. Van két kocsi, valahogy oldjuk meg.

Örülök, hogy nem ellenkezik a kelleténél jobban, de nem tudom, hogy ez a bennem lévő öröm annak szól, hogy így nekem, nekünk is könnyebb dolgunk van, amiért nem kell nagyobb erőszakhoz folyamodnunk, vagy mert amúgy talán érettségre ad okot, hogy Samuel felmérte a túlerőt. Mondjuk pofázni azt tud, de Sáinz mellett (akinek egyfolytában be nem áll a szája), ő nekem már semminek hat.
Eszembe jut az én beavatásom, annak ellenére is, hogy nagyon nem akartam újra előcsalogatni azokat a képeket, de ahogy nézem őt megkötözött kezekkel, zsákkal a fején, nem tudok nem visszagondolni arra a napra, mikor én volt pont ilyen helyzetben. Csak akkor éjszaka volt, alig érzékeltem a zsákon keresztüli fényeket, de mikor lekapcsolták a kocsik fényszóróját, azt még azokon fedésében is megéreztem. Aztán kiszálltam, szembenéztem a nagybátyámmal (hisz akkoriban Marcost még nem ismertük) és láttam tekintetében a szigort. Ugyanolyan szigor volt, mint amikor az otthonunkban nézett rám gyerekként, ha visszafeleseltem, de ezúttal éreztem, hogy ez most komoly. Hogy itt most nem egy pofon lesz az ára annak, ha valamit elbaszok. Be voltam szarva. Akkor öltem életemben először.
Persze azóta már sok minden változott. Ami azon a kurva hideg és lelkileg megterhelő éjszakán történt, mondhatni átlagossá vált. Hozzászoktam, megkeményedtem és részben egy kicsit meg is haltam, mert én csak így érzem. Már nem vagyok ugyanaz, de tudom, hogy máshogy nem is történhetett volna.

Figyelem a zsák mozgását, ami nem mozog be túlságosan a levegővételeire, ez pedig azt jelentheti, hogy nem kapkodja a levegőt, nem is vesz mélyeket. Oké, ezt megjegyzem, mert valamit mondanom kell Marcosnak, nem a szarért vagyok itt, ha már minket kértek fel erre a feladatra.
Az alagsori parkolóban aztán már kurvára elegem van a játszmából, de befogom a pofám és nem panaszkodok, amúgy sem tudnék mit tenni, az én kezem is meg van kötve, még ha képletesen is. A másik faszfej mondjuk láthatóan élvezi, hogy ütheti a pasast, ezt a Samuelt, vagy kit. Ha meg van kötve, úgy könnyű, ez így elég kis faszra utal… Távolabbról nézem, hogy visszakapja a fájdalmat, amit tökéletesen leszarok, mert nem fogom őket szétválasztani, csak szólok a dude-nak hogy nem azért hoztuk ide, hogy szétverjük. Legalábbis most még nem verjük szét.
Első kérdés - Sáinz bohóckodása után -, hogy tudja-e, kik vagyunk. Tudja. Vagyis én nagyjából ezt szűröm le róla, ami jó, mert semmi kedvem nincs bemutatkozósdit játszani. Ellenben valahonnan sok infót kapott rólunk, de kitől? Én nem tudom, de nem is nekem kell tudni, nem vagyok főnök.
- Az, hogy elrabolják az embert és zsákot húznak a fejükre? - kérdezek vissza röhögve és szétnézek a srácokon. Sáinz is felröhög, szóval ő is átélte. - Igen.
- Ja. - Végül már a másik két pasas is bólogatni kezd.
- Aha!
- Bizony ám! - engedi lejjebb a fegyvert Sáinz is, míg mindannyian bevalljuk, hogy ez kábé így nézett ki a mi esetünkben is. Az, hogy mindannyiunkkal így volt, azt nem tudom, de Sáinznak hiszek.
- Oh, ez még nem. Az majd csak most jön. - Beavatás, ezt jól gondolta, csak a kocsiút még nem mondható annak. Az csak azért kellett, hogy egyrészt, leteszteljük, másrészt pedig, ha bármi szarul sülne el, akkor ne lássa, hova hoztuk, hol van az egyik bázisunk, de ezt most nem fogom részletezni neki. Ezúttal Sáinz ragadja meg a Samuel hátrakötött karját szabad kezével, nem taszigálja már, csak indulásra készteti és figyeli izmait, hogy ha szökni, vagy ütni akarna, egyből megérezze azok megfeszülését.
- Mi semmit, a főnökök már annál inkább. Úgyhogy majd ők elmondják. - Úgyis elmondják, nem fogom én feleslegesen jártatni a számat, hiszen engem sem nagyon avattak be, hogy mi fog történni.
Belépünk a parkolóházból nyíló garázsajtók egyikén, ám az nem egy garázsba nyílik, hanem egy egykor tárolóhelyiségként funkcionáló, ma már egészen kicsinosított edzőterembe, ahol a különböző felszereléseket és gépeket a szoba hátsó részébe hordták össze, így egy nagyobb térrészt alakítottak ki középen. A kinti fehér meszelt falú parkolóhoz képest ez a hely rikítóan modern, sugározza magából, hogy bizony van pénz a háttérben, a színfalak mögött, ebben a felszíntől elrejtett világban. És ahol pénz van, ott erő is.
A helyiség fő színe a fekete, a falakon lévő LED-ek pedig most épp halvénykékre vannak állítva és fényüket közepesre leszabályozták. Mikor bevisszük oda Samuelt, már tartózkodnak bent közel nyolcan. Hozzájuk csatlakozunk be mi. Miután bezárul mögöttünk a fémajtó, Samuel mögé lépek egy zsebemből elővett és felnyitott bicskával és kibontom a kezén lévő kötést. Eddig sem akart támadni, de ekkora tömegben (nekem ez már tömeg) szemmel láthatóan már végképp öngyilkosság lenne a részéről. Arról nem is beszélve, hogy valamiért mindenki olyan karót nyelt itt. Már Sáinz is, pedig ő aztán eddig teljesen laza volt. A régi tagok nem akarnak elkezdeni nagyon csacsogni, max lepacsiznak velünk, az újak pedig… gondolom én, be vannak fosva. Ez a kettősség pedig tényleg elég rideggé teszi a hangulatot, mintha mindenki érezné, hogy hamarosan be fognak lépni azok a személyek - egy vagy kettő, ezt most én se tudom -, akik tulajdonképpen döntenek élet és halál felett.
Összenézek Laurellel egy másodpercre, megpillantom mellette Xelt is és egy kósza mosolyt engedek meg feléjük. Nem tudtam, hogy Xel is itt lesz, bár igazából nem sok mindent tudok arról, hogy mi fog történni az elkövetkező percekben, csak annyit mondtak nekünk, hogy hozzuk ide Samuelt. Megtettük.
Nagyjából tíz perc telik így el pokolian lassan. Még négyen befutnak, ebből kettőt életemben nem láttam, úgyhogy kezd bűzleni a dolog, hogy ez az újak gyülekezete, de mire odafordulnék Sáinzhoz, hogy ő tud-e többet, mint én, a szoba túlsó végéből ajtócsukódások zaja szűrődik be a terembe és mindenki a hangok irányába kezd nézelődni. Nagyjából három tompán hallható dirr-durr után végül az edzőterem távolabbik ajtaja is kinyílik.
Két pillanatra lever a víz, amikor meglátom Qadir és Marcos lendületes lépéseit, mielőtt megállnának velünk szemben, nagyjából a terem közepén, de azért tisztes távolságra tőlünk. Nem sűrűn mutatkoznak együtt, persze tudom miért, ne tudják egy húzással megölni mindkettőt, másrészt meg így, hogy kevés a látható kontakt közöttük, a zsaruknak is nehezebb dolguk van. Viszont most, hogy mindketten itt állnak előttünk, valószínűleg valami nagy húzásra készülnek. Ha pedig ezek ketten KÉSZÜLNEK valamire, az nekem nem sok jót jelent. De persze mindezeket a baljós gondolataimat próbálom nem érzékeltetni a mellettem lévő Samuellel.
Bemutatkoznak a főnik, de a nevükön kívül nem sok információt osztanak meg magukról (meglepődtem volna…), inkább egyből a lényegre térnek. Vagyis a nagybátyám, aki neveket kezd sorolni kettesével, ráadásul az egészet fejből, mire összehúzom a szemöldökeimet.
- Tiger és Samuel;… - Ránézek a mellettem állóra, inkább amolyan „jó hát akkor én és ő, fasza” módon, de nem különösebben engedek érzelmeket az arcomra, mert még mindig azon agyalok, hogy hogy a picsában jegyez meg mindent ez az ember, pláne olyanok nevét is, akik full újak.
- Laurel és Axelle;… - Ezúttal a másik irányba nézek, mert ezek szerint Xelt is beosztották. Nincs jó előérzetem, megmondom őszintén, de ez már csak egy ilyen reflexszerű hormon hullám bennem, amit az elmúlt tíz év tapasztalata kódol bele testembe.
Néhány percnyi körbenézelődés és csacsogás után aztán kis időre elcsendesedik a terem, mintha a vezetők azzal fagyasztanák meg a termet és követelnék maguknak a figyelmet, hogy csendben maradnak. Ha ilyen tanáraim lettek volna középsuliban, tuti most nem állnék itt.
Viszont a nagy figyelem ellenére nem Marcosék szólalnak meg, hanem pityegések sorozata sodor végig a csenden. Hat, egészen pontosan, ennyi telefon jelez, hogy üzenet érkezett. Én is előveszem az enyém, mert naná, hogy az is berezgett, a kurva anyját. Megnyitom, nézem… egy név. Ismerem, de nem sűrűn beszéltem vele.
Rákattintok a névvel jelzett linkre, ami bedob egy oldalra, kidob egy profilleírást, névvel, képpel, mellette egy térképpel, amin az ember koordinátái láthatók. Samuelre nézek, látom, hogy ő is láthatja a kijelzőt, nem tudom, hogy szabad-e neki, de gondolom igen, meg amúgy is leszarom. Az a bábu a térképen pedig mozog szóval… jah, nyomkövető van rajta.
Ismét körbe nézek. Szóval a régiek bámulják a telefonjukat… Logikázok kicsit. Az sms-ek egyszerre érkeztek mindenkinek. Mivel egy személyt kaptam, ezért gondolom mindenkinek különböző célpontja lett, vagyis ez azt jelenti, hogy feltehetőleg az egyik infósunk programozta be az informatikai rendszert és hangolta össze az üzeneteket, meg a nyomkövetők elérhetőségét is. És mivel tudta, hogy mikor küldje ki az üzenetet, anélkül, hogy a vezetők szóltak volna neki, feltételezem lát is minket. Körbe nézek, de nem látok kamerát, ami persze nem azt jelenti, hogy nincs is. Tudom, hogy látnak minket. Pont mint, hogy mi is méterre pontosan tudhatjuk, hogy a fickó az sms-ben hol tartózkodik. Vagy legalábbis az a cucca, amiben a nyomkövető is van. Mindenkiről tudnak mindent ebben a bandában, még azt is, ha fingik… Sóhajtok. Oké, ez most valami kurva nagy vicc remélem, mert félek, hogy nagyot fog szólni a nap vége. Qadir a maga érzelmetlen, tárgyilagos stílusában folytatja.
- Láttok egy személyt a telefonotokban. Nem kérünk mást egyik párostól sem, csak hozzátok ide egy órán belül, feltűnésmentesen és élve! - Rápillantok Marcosra, majd róla tovább Qadirra, akivel találkozik is a tekintetünk. Láthatja a bamba pofám, majd már néz is tovább a következő felé pislogó hülyére. Igazából nem kérdezek, bár lennének kérdéseim, de nekem is feltűnik, hogy amúgy tök mindegy is, a feladat adott, ha többet mondanának sem lenne érdemben hasznunk belőle.
Samuelre nézek és az ajtó felé bökök, hogy hát jobb híján akkor uccu neki, ám ekkor még Marcos szava toppantja meg a mozgásnak induló sok kigyúrt állatot.
- Aki még erre is képtelen, az akár itt helyben letérdelhet és azonnal fejbe lőjük! Ha pedig valaki elbassza, nem leszek vele ilyen kegyes. Üdv a bandában. - Szól ez az apró lábjegyzet elsősorban az újaknak, de én azért kihallom, hogy nekünk is. Aha, akkor ezért mondták, hogy beavatás lesz, amiatt hozzuk ide őket. Csak azt nem mondták, hogy annak én is a része vagyok… Ez nem igazán „olyan” beavatás, mint szokott lenni, ez annál érezhetően több.

Alig negyedóra görcsös pillanatok után végre kiérünk a parkolóhoz. Megállok azon kocsi mellett, amivel jöttünk.
- Nah, erre már korántsem tudom azt mondani, hogy szokásos beavatás, úgyhogy… kettőnk érdeke, hogy ne csesszük el - mondom mindezt Samuelnek olyan bajtársiassággal, mintha alig fél órája nem épp egy pisztolyt nyomtam volna a fejéhez és húztam volna rá maszkot. De hát ez a világ ilyen, gyorsan fordulnak a dolgok. Amíg nem egy a cél, addig nem vagyunk barátok, ellenben most… oh most nagyon is annak kell lennünk, mert nem baszhatjuk el.
A telefonomra pillantok, lecsekkolom, hogy hol a pasas, aki ma valószínűleg úgyis meghal, hiába az elhangzott utasítás szerint élve kell Qadiréknak. Aztán beülök a kocsi vezető ülésére. Mennyivel jobban érzem magam zárt autóban, mint tizenkét plusz kettő állat között, hihetetlen.
- Tudom, hogy elhangzott odabent, de… Tiger - nyújtom felé kezemet. Fel vagyok arra is készülve, hogy nem fogadja el a kézfogási szándékot, emberi lenne, ha csak beleköpne a tenyerembe az iménti autós incidens után, de hogy is volt az az együttműködéses duma? Szóval jah, én a magam részéről békejobbat nyújtok. Tiszta lap, üres pohár, meg ilyenek.

Biztosra vehetjük, hogy lát minket és tud rólunk, tudja, hogy őt követjük, mert párszor jobban rátapos a gázra és olyan hirtelen kanyarokat vesz, amit eleinte nem. Ennek ellenére sikerül összehozni, hogy a másik két autó elé kerüljön és kétoldalról lezárjon minden menekülési utat. Bennem van, hogy a srác majd kiszáll és bemenekül az egyik házba, úgyhogy élesített fegyverrel a kezemben készen állok arra, hogy talán ki kell pattannom és futásnak kell erednem. De szerencsére nem is kényszerülök erre. Eddig egészen rendben van a fazon, remélem így is marad.
Maszkot húzok és kiszállok. Feltételezem, hogy berázta már az ajtóit elektronikával, úgyhogy eszembe se jut feszíteni az ajtaját, hanem egyszerűen jelzem neki, hogy húzza le az ablakot. Mondjuk őszintén szólva elég furcsán érzem magam, hogy ennyire élesben játszuk ezt egymással, miközben a célunk egyértelműen az, hogy mindenki jól viselkedjen és a nap végén kezet fogjunk. Nem véletlenül feszül az én hátam is az idegességtől, de nyílván Samuel most nehezebb perceket él át, úgyhogy nem rinyálok.
Tisztában vagyok vele, hogy külső szemmel ez is csak egy bandaháborús összetűzésnek tűnik, ahol az egyik „színű” banda behatolt a másik területére és most szépen leszámoltatás zajlik. Nos, színekkel megkülönböztetni magunkat már nem divatos, nem úgy, mint régen, de minden bizonnyal Samuelnek nem is lenne még színe. Tudtommal nem tartozott egy bandához sem.
Azontúl, hogy egyetértek minden szavával, nem pofázom szét a fejét, meredten tartom rá a fegyvert és követem le mozdulatait, míg térde a földet nem éri. Szavait hallva nem tűnik egy túlagresszív fickónak, sokkal inkább megfontolt és higgadt. Meg mondjuk jók a tetkói, de most ez tök mindegy.
- Téged. Ha rám hallgatsz, csendben maradsz. - Ne beszéljen, mert nem fogok válaszolni, úgyhogy felesleges a kérdezősködés, ezidőben pedig már meg is indul mögülünk a társam egy zsákkal a kezében. Mindketten érzékelhetjük a közeledését, de Samuel a tarkójára szegezett pisztoly miatt nem láthatja. Már ha okos és nem mozdul, nem kezd el forgolódni, mert akkor le kellene lőnöm őt.
A szirénák hangjára aztán Sáinzék kezében is megremeg a fegyver, én egy pillanatra feléjük pillantok, de nem veszem le sokáig a tekintetemet Samuelről, még a végén elkapja a lábamat és fordulhat a kocka, bár ez önmagában a túlerő miatt öngyilkos kísérlet is egyben. Mondjuk az öngyilkos akciójától függetlenül sem akarnék meghalni, ha lehet.
Picsába is, tényleg marha gyorsan ideértek a zsaruk, a mozdulataink ennek köszönhetően felgyorsulnak. Társam Samuel mögé lép és egy határozott mozdulattal teszi fejére a zsákot és szorítja meg nyakánál, míg én kihasználom, hogy ketten vagyunk, úgyhogy fegyveremet zsebembe nyomom, majd kezéhez kapok és megkötöm őket a másik zsebemből elővett erős kötözővel.  
- Most velünk jössz - ütöm meg immáron zsákkal borított fejét újra a pisztollyal, hogy érezze, még mindig rajta tartom a fegyvert, miközben a kocsi felé taszajtom és belököm a hátsóülésre. Én is követem őt. - Ne ellenkezz, nem lesz jobb. Mindketten tudjuk, hogy neked sem érdeked a zsaruk kezére jutni. - Most már szándékosan tartom szóval és szorosan a csuklóira markolok, hogy ne is próbálja meg kikötni magát, nem is lenne könnyű dolga, mert a csomók kicsit, de erősek.
Hangos gumicsikorgással indul az autó, nem csak ez, hanem mindhárom és nagyon remélem, hogy nem kell újra üldözéses játékot játszani, mert kurvára unom már ezt a műfajt. Mivel hárman vagyunk, ezért meg tudjuk tenni azt, hogy szétszéledünk, úgyhogy még kisebb az esélye, hogy a kiérkező rendőrök pont a mi autónkat veszik üldözőbe. Ez a taktika pedig megteszi a hatását, vagy szimplán nem is miattunk kezdtek szirénázni a zsaruk, csak jól befosattak. Már Manhattanan belül éles kanyart veszünk egy szétgraffitizett kisutcába, majd hirtelen fék. Mechanikus háttérzaj közepette felnyílik egy garázsajtó, végül pedig eltűnünk az utca láthatárából. Megszűnünk létezni, elnyel a föld, mi csak így hívjuk.
Ami lényegében igaz is, mert a garázsajtó hosszú meredek lejtőn keresztül egy mély mélygarázsba vezet. Ez viszont nem az a tipikus több száz autónak helyet adó mélygarázs, hanem mindössze pár tíz autó mozgására és tárolására ad lehetőséget. Ez maximálisan a mi helyünk. Apró menekülési pontok, ha el kellene tűnni a város színe elől. Odalent vakolat falak és dohos levegő fogad. Nem szoktuk tisztítani, mi tagadás, de nem is töltünk itt rendszerint sok időt.
- Ki! - lököm meg, amint megállt az autó és a sofőr kiszáll, hogy kinyissa Samuel mellett az ajtót és kiragadja őt a kocsiból. A csávó viszont túlpörög és elég agresszívan falhoz nyomja az új tagot. Pillanatokon belül én is kiszállok.
- Higgadj már le, haver! - kivételesen nem Samuelnek, hanem ennek a baromnak mondom, akiből virít, hogy menőzni akar és visszaél a "hatalmával". Felém forrdítja tetkóst, mire én leveszem fejéről a zsákor, de a kezét nem oldozom el. Immáron a sofőr tart felé pisztolyt.
- Sejted kik vagyunk? - nézek szembe Samuellel és nem zavartatom magam, hogy időközben brutális zaj kíséretében újra felnyílik valahol felettünk a mélygarázs ajtaja és a folyosók felerősítik nem is egy, hanem a két érkező autó motorhangját. Pillanatokon belül leérnek hozzánk és megállnak V-alakban körülöttünk. Nyílván Sáinz már baromira vigyorog, hogy ezúttal is sikerült elmenekülnie a zsaruk elől. Ő élvezi a hajszát ellenük, én annyira nem.
- Hello-bello, szépfiúk! - szál ki a kocsiból és úgy becsukja az ajtaját, mint ahogy én akartam volna beverni magam után Garrido irodájának bejáratát. Kezében még mindig ott az a rohadt AK-74-es. - Szóval még élsz? - pislog Samuelre, mintha meglepődne ezen, majd rám néz. - Csak vicceltem. - Persze. Intek, hogy levehetjük a maszkokat, hogy immáron az előző kérdésem után már az arcunkat is lássa, aztán így teszek a csávó felé egy lépést. Bár az általam kapott információk alapján enélkül is sejtenie kellene, hogy kik vagyunk.
- Talán így könnyebb lesz.

Erősen felkúrom magam Garridon, úgyhogy még szerencse, hogy Sáinz jön ki utánam az irodából és így nem én lököm be magam után az ajtót. Egyre többször érzem azt, hogy ránk sóznak olyan feladatokat, amik alapból nem a mi dolgunk lennének, hanem az övék. És kurvára értem, hogy minden szar, mert sok hülyeség történt az elmúlt időkben, de baszki…
- Higgadj már le tesó! - Alig érünk ki, de Sáinz már harmadjára nyögi ugyanezt. Rágyújtok és most hagyom, hogy ő vezessen, pedig általában én szoktam.
- Hány embert szedjünk össze? - Nem nézek rá, az utat figyelem. Gondolkodjon helyettem is, miközben lehúzom az ablakot és kiteszem a könyökömet.
- Négy?
- Jó.
- Mi van, beteg vagy? - néz rám meglepettem, amiért nem akadékoskodok. Lehet van bennem valami baci mellesleg, de igazából ez most kurvára mindegy és jobb lenne, ha Garrido után nem baszna fel ő is. Végre sikerült kicsit megnyugodnom.
- Tod nincs a városban - közlöm inkább az egyenes válasz helyett, mielőtt azt hinné, hogy neki szólhatunk. Bár elvileg ő is ott volt akkor, amikor ezt Tod közölte velünk, ezért sem értem, mit rágja most a száját. Kerítünk két srácot, aztán ma letudjuk azt, amit a főni kért tőlünk. Megvannak a fickó adatai, megvan, hol lakik és ki lett adva az utasítás, hogy minél hamarabb essünk túl a teszten.
- Ekkora baromnak rég nem éreztem magam - vakarom a tarkómat az anyósülésen gubbasztva már vagy másfél órája Bronx egy eldugottabb utcáján. Levettem a kocsi kihangosítóját minimálisra, úgyhogy biztos, hogy nem szűrődik ki a srácok hívása az ablakokon kívülre. Teljes sötétségben ülünk ketten abban a Volvoban, amit még Rafe adott nekem nemrég, mindeközben Sáinz és egy negyedik dude külön-külön autóval várnak a jelre további két különböző helyen.
- Mi van, ha nem fog mégsem kilépni a lakásból? - jön a hang a körhívásból.
- Szopás?
- Vagy bemegyünk és a lakásából ráncigáljuk ki.
- És miért nem kérjük meg, hogy legyen szíves velünk jönni, elmegyünk zabálni valamit, aztán utána teszünk zsákot a fejére és kérjük meg, hogy legyen okos és ügyes fiú? - Ezen a ponton kezd untatni a srácok beszélgetése, úgyhogy az ablaknak döntöm a fejem. Előre meredek az utcafrontra, várok háttérben a pofázásukkal. Mi mást is tehetnék.
- Mondjuk tényleg szar játék, hogy minket löknek elé, hogy avassuk be, de mi van, ha ránk lő? - Én közben mozgást látok, a mellettem ülő is fentebb ül az ülésben.
- Most úgy mondod, mintha te ezen nem estél volna át, faszfej.
- Srácok figyeljetek! - intem rendre őket, a másik két autóban ülő barom pedig hirtelen fókuszálttá válik. Persze csak remélik, hogy ez tényleg azt jelenti, hogy…
- Elindult! Beszállt a kocsiba és elindult. - Alap, hogy innentől mindenki a megbeszéltek szerint jár el, mi követjük őt elég látványosan is, a mi kocsink pozícióját pedig látják a többiek, akik egyelőre nincsenek a láthatáron. Közel megyünk ehhez a Samuelhez, de nem basztatjuk, nem csinálunk vele semmit, csak nem engedjük, hogy a két autó közé kerüljön egy másik és esetleg szem elől tévesszük. Egészen addig követjük, míg be nem kanyarodik egy szűk, kevésbé forgalmas utcára. Mi is utána kanyarodunk, most már biztos tudja, hogy őt követjük, ha eddig nem lett volna egyértelmű.
- Még várj! - fogok a sofőröm kezére, aki már venné elő a maszkot. Én várok, mert biztos néz a visszapillantóból és nem akarok pánikot kelteni benne (mert mit tudom én, milyen a személyisége) azzal, hogy maszkot húzunk mögötte. Még a végén tényleg ránk lőne és akkor az egésznek semmi értelme.
Aztán ahogy az utca végére érünk, két autó megjelenik szembe két irányból és teljességgel lezárják a szakaszt és elvágják Samut a kanyarodási lehetőségektől, ezzel pedig megállásra kényszerítik. Mi meg ugye mögötte vagyunk. Na most húzzuk a maszkot, nem a pasas miatt, hanem hogy a kamerák ne lássanak.
Samuel kocsija előtt Sáinz és a másik srác egy-egy méretes AK-74-est ránt elő és tartja azt a fickó felé. Ezek kurvanagy fegyverek, messzire lehet velük jól célozni, de azért senki sem akarna közelről bekapni egy lövedéket ezekből. De elrettentésnek, avagy „jelzésnek” ezek pont tökéletesek, láthatóak és egyértelmű utalást adnak, ha a túlerő nem lenne elég arra, hogy itt most szót kell fogadni. Mindazonáltal a blokkolt út elcsendesedik és megmerevedik a csikorgó gumikat követően. Kiszállok pisztollyal a kezemben, direkt úgy mozgok, hogy a csávó jól láthasson és egyenletes tempóban lépek az ablaka mellé. Ez kurva veszélyes rám nézve is, igen, nem véletlenül anyáztam Garrido irodájából kifelé.
Intek, hogy húzza le az ablakot, miközben rá szegezem a fegyvert. Ha le akarnám lőni, nem integetnék szépen, úgyhogy csak semmi hirtelen mozdulat.
- Engedd el a kormányt és felemelt kezekkel szállj ki! - Hangom a maszktól tompa, de attól még egyértelmű. Figyelem a reakcióit, lényegében ez az egész azért történik, mert tudni akarom, hogyan reagál. És marhára örülnék, ha nem kellene ennek a szarnak nagyobb feneket keríteni, mint szeretnénk, szóval viselkedjen.
Ha elengedi a kormányt, kinyitom neki az ajtót, majd hátra teszek egy lépést és lábammal rúgom meg azt, ami így teljesen kinyílik. Immáro akadálymentesen érintem tarkójához a pisztoly kemény végét.
- Le. Térdre. - Ha most egy mexikói lenne, már rég kirúgtam volna a lábait, de nála nem teszem. Azt akarom, hogy ő tegye meg. Hogy ő essen térdre a banda előtt és érezze meg annak az ízét, hogy innentől nem lesz egyéni ego.
Egyelőre minden nagyon csendes, néma, sötét. Akik látnak minket, nem mernek mozdulni, mi pedig mozdulatlanul tartjuk a pozíciót és várjuk, hogy térdre essen.