my friend and more in my life

Az mennyire fura, hogy amikor felkeltem majd kiugrott a szívem a helyéről, pedig én aztán tényleg elég lazán kezelem a pasi dolgokat, de nagyon lazán. Nem szoktam aggódni, hogy mi lesz másnap ha valaki mellett felkelek, még akkor sem ha az a valaki éppen Dave volt és sok ilyen reggel volt. Minden olyan könnyen ment tovább, de nem is volt körülöttem egyfajta félelem, hogy akkor most mindent elbaszhatunk ha valami félremegy. De ha nem kockáztatunk akkor mégis minek élni, ugye? Egy laza, szabad hangulatú élet nem tarthat ki örökké, hiszen egyszer fel kell nőnünk, neki is nekem is. Lehet nem együtt kellene megtennünk, de közben mégis azt érzem mégis. Nagy lépés, nagyon nagy amit tenni készülünk, és ezért egész nap szinte görcsben van a gyomrom, nem rossz értelemben, nagyon izgulok, várom az estét, hogy végre itt legyen velem, ami kibaszott nyálas és mégsem érzem annyira helytelennek.
Egyik ruhámat veszem fel a másik után, egy fél óra és itt van Dave én meg egy szál fehérneműben állok a tükör előtt és egyik sem tetszik eléggé. Meg akarok felelni neki, tökéletesen akarok festeni mert lehet, hogy hamar lekerül a ruha ahogy magunkat ismerem, de közben meg ameddig rajunk lesz az meg most más lesz.
A kopogásra már rajta van valami elegáns, mégis mindenhova passzoló ruha a cipő lehet túlzás, de leveszem ha olyan helyre megyünk egy percig sem feszengek ilyenek miatt, mert Dave lesz az akivel elmegyek és nem egy ismeretlen ember. Őt ismerem nagyon is mégis mintha csak most kezdenénk ismerkedni, legalábbis ezen oldalával, amit most valószínűleg mutatni fog. De remélem nem lesz nagyon más, mert úgy szeretem őt ahogy van.
Az ajtóhoz csoszogok és kinyitom, közben még egy utolsó tükörbe nézés és kinyitom azajtót, azonnal teli mosoly ül az arcomra, a rózsák és ő, még a szemöldököm is felszalad és jönne zsigerből egy beszólás neki, de nem jön, csak az államhoz húzom a vállam, amikor bókol és a nekem nyújtott virágot elveszem tőle.
- Nekem már nagyon szép, mikor lettél te ennyire romantikus? - mérem végig Őt és a rózsát, majd amikor meglátom az italos üveget elnevetem magam. - Na igen, ez még a virágnál is sokkal romantikusabb. - nem csókolom meg, annyira bénának érzem magam ilyen helyzetben, talán mert még sosem kerültem bele. Most lehet túl sokat időzik rajta a szemem és túlságosan széles a mosolyom, de nem zavar annyira, ha zavarna is képtelen lennék most ezt befejezni.
- Nem fogod elmondani hova megyünk ugye? Legalább csak annyit mondj, hogy megfelelő e ez a ruha, vagy még van fél órád, ameddig puccba vágom magam egy másik helyre. - ismer, tudja, hogy ha azt mondja nem jó, akkor el fogunk késni, szóval erre nem is várok más választ most tőle, mint a pozitív elbírálást.
Mint valami hülye mosolygok végig, a virágokat a lakásomon hagyom a cipőszekrényen ha hazajövök belerakom vázába, hogy ne haljon meg a kelleténél hamarabb. A kocsiba ülve, amikor még egyedül vagyok érzem, hogy rám telepszik egy fura érzés, ideges vagyok nem kicsit, az egyik ujjamat tördelem és jönne a többi, ha nem adna egy löketet a dinka amire elnevethetem magam és kicsit leengedhetek. Hülyeség tudom, izgulni azon, hogy Dave-el kell lennem, pedig sokat voltunk együtt, nagyon sokat, de ez akkor is most annyira más, pedig nem akarom, hogy nagyon más legyen, azt akarom, hogy mi mi legyünk, olyanok mint szoktunk de talán egy kicsit mégis többek, valamivel jobbak, közelebb egymáshoz.
- Bolond! - mosolygok rá, tudom, hogy mennyire könnyen veszi az akadályt amit elé állítottam vagy csak nekem mutatja ki, mert nem érzem benne az izgulást, ami bennem olyan erősen fel-fellángol. Odahajlok hozzá és megcsókolom, szóval ilyen ez, amikor átjár valami fura bizsergés, hogy nem csak a szex előtti szinte már kötelező csókcsatákban vagyunk benne.
- Ez komoly? - kérdezem tőle felhúzott szemöldökkel, amikor felém nyújtja a kendőt. - Ugye nem valami hülye átverés lesz Dave, kurva jól nézel ki és be vagyok gerjedve, de ha szívatni akarsz ne ebben az érzelmi állapotomban tedd. - nem nyavajgok neki, csak elmondom, hogy én hányadán állok, őszintén és talán rohadtul hiányzik belőle a romantika, de ő tudja, hogy milyen vagyok, igyekszem kicsit komolyabban venni az egészet, mert nekem ez fontos, nekem Ő fontos és azt akarom, hogy jók legyünk. Érzem rajta a változást, de nem akarom, hogy nagyon más legyen, szeretem azt, hogy dinka és pont azért vonom meg a vállam és bekötöm a szemem és már érzem s, hogy a kocsi segge megcsúszva indul meg alattunk a gépezet, az ajtóba kapaszkodok és kifújom a levegőt, szóval ő az én Davem és nem lett belőle a randi miatt túlságosan nyálas tócsa, csak pont annyira, hogy egyre jobban levegyen a lábamról.
- Nekem csak az fura, hogy nem érzem annyira idegennek ezt az egészet, közben meg mégis. Ezt így érted? - kacagok fel, és hátravetem a fejem, és a kezemet a combjára teszem, vagyis próbálom megtalálni, de nagy nehezen sikerül is. - Ha már te is nyálas voltál egy kicsit én is az leszek, szóval elmondhatom, hogy mennyire vártam ezt a mait, úgysem látom az arcod most. És a szobám kész káosz a ruháktól, én ennyit még életemben nem készültem. Szóval este ha nálam folytatjuk a kanapén kell aludnunk. - még azt sem tudom mit szervezett nekem és eddig eszembe sem jutott megkérdezni annyira izgatott voltam, talán egyszer hoztam szóba, hogy merre megyünk, de nem voltam túl rámenős, hogy megtudjam. - Mennyi idő még, lehet ez a sötét utazás és a vezetésed kombója nem annyira élvezetes a gyomromnak. - ránéznék, de csak egy kis fény jön át a kendőn és nem látom őt egyáltalán.

my friend and more in my life

Őszintén meglep a viselkedése, de ugyanakkor nagyon erősen kezdi el ütni bennem a ritmust a szívem, mintha esküszöm ki akarna esni. Tetszik ez az énje is, de nem szeretném ha teljesen megfakulna az a Dave, akit eddig ismertem. Én nem megváltoztatni szeretném, hanem azt, hogy boldog legyen abban a helyzetben, amiben vagyunk, legyen az ami alakulóban van, vagy maradjon a régi felállásban. Bár ha őszinte akarok lenni, ahogy megjelent és a rózsákat hozta, a szavai, hát azt hiszem ezt meg tudnám szokni, mert lenyűgöz és megdobogtatja a szívem, és borzasztóan boldoggá tesz már az is, ahogy rám néz. Mikor lettünk mi ennyire betegesen nyálasok? Ja igen, persze a választ ki is mondja, de lehet egymással ilyenek vagyunk már a világ felé mindig mi maradunk, ezt az énünket elég ha csak mi látjuk.
A kocsiban a csók után is tud meglepetést okozni és még el sem kezdődött az este, engedelmesen bekötöm a szemem, de közlöm vele, hogy nem szeretném ha ezt játéknak tekintené. Nem lenne bennem harag ha nem menne neki, megértem, abszolút azt hiszem szeretem őt annyira, hogy felfogjam nem érett meg rá, de ezt egyáltalán nem érzem rajta. Azt érzem, hogy jobban készen áll erre az egészre, mint én magam és ez nagyon nagyon jól esik.
- Ha Dave-es randi, akkor jó. - mondom neki megnyugodva, mert azt hiszem nem kell azon aggódnom, hogy olyan helyre visz, ami neki nem jönne be. Ismer tudja, hogy akármennyire is tudok néha hercegnő lenni, érdekel, hogy hogyan vannak azok akik körülvesznek engem és fontos, hogy komfortosan érezze magát mellettem és ne feszengve egy olyan dolog miatt, amit én csikartam ki belőle.
Túl sok a nyomás, azt érzem, pedig ő visz el randizni, izgulok, de ahogy hozzáérek egy kicsit segít enyhíteni. A kocsi meginog, amit bekötött szemmel is érzek, és pontosan tudom, hogy miattam volt.
- Bocsi, nem olyan egyszerű vakon megtalálni amit keresek. - mondom neki ártatlan hangon, mert most kivételesen nem olyan helyre akartam kalandozni, amiért legbelül most is eléggé megveszek.
Bevallom neki, hogy mennyire vártam, hogy ma itt legyünk és pontosan azt érzem, amit elképzeltem, a tenyerén hordoz, ahogy mindig tette, és mégis sokkal jobban érzem felőle, hogy ez neki is fontos, főleg, hogy el is mondja, hogy ő is várta. Talán csak ennyi kellett, hogy kicsi szivem egy aprócskára lenyugodjon, mielőtt megint mond valamit amivel felcsigáz, vagy tesz, ahogy ismerem. Megfogja a kezem és máris megtette, amit vártam, nyugtatja a tudatom és egyre jobban bizonyítja, amit nem kellene neki, mert tökéletes nekem ez az egész így is, hogy mennyire érdeklem őt, még ilyen formában is, hiszen sok mindent megtesz az etéérté és ezáltal értem is.
A kocsi megáll és én csak akkor veszem le a szemem elől a kötést, mert nem akarok rosszul lenni. A szemem elé táruló kivilágított rész kiemeli, hogy hirtelen felcsillan a szemem. A mosolyom őszinte és minden elveszik, amit eddig a kétség táplált.
- Ha nem ez lenne az első randink, most lehet én kérném meg a kezed Édes. - ugrok a nyakába, amint kisegít a kocsiból, a felirat, a sok nyálas cucc, a zene, az hogy ezt mind értem tette, szinte levakarhatatlan mosolyt csal az arcomra és őszintén el sem merem neki mondani, hogy minden képzeletemet és elvárásomat magasan felülmúlta. Nem miatta, mert belőle sok mindent kinézek, de ilyen még nekem sem jutott eszembe, ami rohadt jó, hogy neki mégis.
- Mondd, hogy nem költöttél rá egy vagyont. - nézek rá hirtelen, mert eszem ágában sincs arra kérni, hogy minden pénzét rám költse. Lehet, hogy én nagy lábon élek, de a kis dolgok néha sokkal nagyobb örömet tudnak okozni nekem, főleg ha vele vagyok.
Mindenki olyan kedves és a nevünket is tudják, ami azt jelenti, hogy rohadt drága volt az egész és tudom, hogy nem ezen kellene rugózni, de nem akarom, hogy miattam csinálja ezt, mert azt hiszi erre van szükségem.
- Csak mi vagyunk itt? - kérdezem inkább Dave-től, mintsem a személyzettől, akik kedvesek, és a név szerint szólításés az igencsak nekünk berendezett hely nem enged másra következtetni, inkább csak egy ártatlan kérdés, amire pontosan tudom a választ, de szinte alig tudom elhinni, hogy ez velem történik és ennyire tetszik.  
A bejáratnál megfogom az egyik felest amit kihoznak a tálcán és gyorsan húzom le. - Ma csak én iszok? - intek a kocsi felé a fejemmel. Az a gyors nyakalás az idegességnek szólt, rohadt magasra rakta a lécet és szerintem nem is tud róla mennyire levett a lábamról, ha elkezdenék ájuldozni, akkor fényezné magát, szóval ehhez nem folyamodok, majd szépen lassan fogom beadagolni neki, hogy azt hiszem el kell vennie feleségül ha így folytatja. Ja és igen, ennyire nem akarok előre szaladni, de a mosolyom sok mindent elárul.
- Szóval most az jön, hogy szépen leitatsz,hogy ne verjelek el golfban? - kérdezem felhúzott szemölökkel és beljebb megyek belekarolva, hogy jobban megcsodálhassam, ami már kívülről is lenyűgöző volt számomra. Majd felé fordulok és a kezemet a nyaka köré a vállaira rakom, hogy szembe legyek vele és a szemébe nézek. - Köszönöm! Ez minden ami kellett és   is, tudod, hogy nekem bőven elég ha csak ketten vagyunk, de ez. - nézek körbe a fejemmel még mindig vigyorogva. - Oda vagyok érte. - adok neki egy csókot, minden benne van, és mégis olyan kevésnek érzem, mert nem tudom, miként tudom neki megköszönni eléggé, amit értem tett ezzel. Most van először, amikor kettesben vagyunk, hogy nem csak azon agyalok, hogy mikor lesz rajtunk kevesebb ruha, és ez nagyon nagy változás, amit abszolút kedvelek és meg tudom szokni, vagy már lehet meg is tettem.

my friend and more in my life

Nem akarunk, de akarva akaratlanul is máshogy viselkedik az ember azután, ami történt, és amiben éppen most benne vagyunk. Megpróbáljuk, de nem kell annyira görcsösen ragaszkodni mindig mindenhez, ami sablonos, és szerintem mi nem leszünk egy sima páros, akkor sem ha minden tökéletes lesz. Mi alapból eléggé egyediek vagyunk, még a barátságunk sem volt átlagos, szóval miért pont akkor válnánk azzá, amikor belemegyünk valami komolyabba?
Aztán amikor kiszállok a kocsiból már tudom, hogy nem egy sima este lesz, olyan nekünk való mégis több, olyan, amiről eddig nem tudtam, hogy álmodozom, és mégis mintha mindig is ezt akartam volna.
- Nem ennyire nem szaladunk előre, csak érted. - nevetem el magam, miközben a nyakába borulok, mert tényleg tetszik, és igen túlozni akartam. De azért vannak kétségeim, ami a költségeket illeti és elvicceli, de azért nem kell ennyire elkényeztetettként kezelnie és erről egyszer egészen biztos beszélnünk kell, de most valahogy át akarom élni ennek az egésznek minden pillanatát.
- Nálam mindig lesz helyed, de nyugodtan közölheted máshogy is ha ennyire gyorsan akarsz haladni. - húztam fel a szemöldököm viccesen, utalva az összeköltözésre, de megint nagyon előre szaladtunk, ha még csak a vicc kedvéért is.
Aztán amikor közli, hogy az egész a miénk, akkor tényleg olyan szinten vagyok érzelmileg, amit nem hiszem, hogy át tudunk lépni, de megjelenik az alkohol, ami azért tompít és szinte már védjegyünké vált, bár olyan részeg nem akarok lenni, mint amennyire szoktam vele. Ez nem arról szól, de azért kell egy kis csitítás a szívemnek. - Szóval akkor ketten leszünk. - már szinte a huncut mosolyom jönne, amikor azért hozzáteszi gyorsan a személyzetet, akik bár kedvesek, a kis étvágyam nem éppen ők fogják csillapítani, amit Dave okozott azzal, ahogy értem jött, és amit generált. Kétség sem fér hozzá, hogy a mi kapcsolatunk elég hangos lesz és nem a veszekedések miatt.
Összehúzom az orrom egy grimaszra, amikor ő is levesz egy pohárral, de nem iszik bele. Vajon mit akar még, amiért nem húzta le, lehet csak én izgulok ennyire, hogy kellett? Már bánom, hogy lecsúszott, most lehet azt hiszi, hogy valami baj van, hogy innom kell. Megrázom a fejem és igyekszem összeszedni magam, nem hiszem, hogy pont Dave lenne az akinek ilyen megfordul a fejében pasi és mi nők mindent szeretünk túlkomplikálni. De mit tegyek ha még nem volt egyszer sem normális kapcsolatom, amiben ennyit kaptam már az első randin is, mint most tőle.
- Ja igen szóval így állunk, elég jó lehetek ha még le sem csúszott az ital. - bökök a fejemmel a keze felé, mire megissza én meg közelebb lépek hozzá és igyekszem megköszönni neki mindazt amit ad nekem.
- Egyszer kétszer, Las Vegas elég híres a pályáiról és a bátyám jóvoltából részt vettem egy két jótékonysági ütögetésen. - nem vagyok profi, de az évek alatt az elitek krémjével azért szorult belém némi tudás golf terén, bár azokat eléggé untam, szerettem a sportot, de nem abban a közegben, most sokkal jobban várom, hogy a kezembe fogjam az ütőt, mint általában.
Az ütővel a kezembe egy elég könnyű ütéssel kezdünk, amit képes elviccelni és akaratomon kívül is kicsúszna a nevetés, hát még úgy, hogy azzal a rózsával bohóckodik. A kezével a derekamon lököm be a lyukba, a nagyon “nehezített” pályán, majd megfordulok, hogy szembe legyen velem és közben italért nyúlok, de csak egyet veszek el és neki adom.
- Lehet, tényleg kell tompítanod remek golf tudásod, hogy minden kívánságom teljesüljön. - kacsintok rá, és várom, hogy lehúzza. - A fogadások egy kapcsolatban már nem menők? - azt hiszem ennél jobban nem is tudnám felborzolni a játékot, mint hogy fogadunk. A derekától vezetem felfelé a kezem egészen a válláig, miközben a szememmel végigkísérem a mozdulatomat, és a szemébe nézek a legévégén.  - Ismered a vetkőzős pókert Édes? - harapok bele az alsó ajkamba pimaszul majd eleresztem őt, tudva, hogy felcsigáztam és átadom neki a gurítást, hiszen ő jön és nagyon jól tudja mit kívánok, hiszen már teljesítette is.

my friend and more in my life

Talán egy kicsit sok volt a költői túlzás az örömömben, de nem veszi komolyan, am könnyedség vele, mert mellette nehezen válogatom meg mit mondhatok ki és mit nem. Nem annyira feszült az egész helyzet, mintha tényleg egy olyan randin kellene helytállnunk, ahol mindkét fél majdnemhogy idegen. A randi arra van, hogy megismerjük egymást, ez most sincs másként, csak egy kicsit máshogy kell megismernünk a másikat és talán saját magunkat is, hogyan tudunk a másikkal bánni, beszélni, vagy egyáltalán szükséges e bármit ezeken változtatni, vagy elég ha beleadunk minden érzelmet, ami bennünk van és úgy lesz a legtökéletesebb. Nem tudom, de még ő sem, és pont ez a szép benne és pont azért beszélek össze vissza és nevet rajta, ami mindent sokkal könnyebbé tesz.
- Rajta, tudod, hogy segítek, de lehet előbb meg kellene ismerned mennyire nem könnyű velem nem? - nézek rá kérdőn, mert ez egy tökéletes első randit huncutkodós kérdés lenne, ha nem lenne pontosan tisztában azzal, hogy mégis mibe vágta a fejszéjét. Tudok én olyan igazi hisztis csaj is lenni, amikor olyan napjaim vannak, és senki nem tehet róla, de egyszerűen semmi nem jó. De ezt az oldalamat is ismeri és ekkor jövök rá, hogy ez az egész nem is lesz annyira nehéz nekünk.
Imádom, amikor olyan szavak hagyják el a száját, ami kétértelmű és talán még én sem mindig tudom mire gondol, de szeretem hinni, hogy arra amire én, és akkor kiegyezünk a pimaszságában.
Az első pálya nem tűnik nehéznek, egyike azon sportoknak, amiket a sznob népség között egészen untam, most meg azt kívánom bár örökre itt lehetnénk ketten, így ebben a pillanatban. Aztán csak hallok egy halk kuncogást mörülünk, amire hátra kapom a fejem és elmosolyodok, a szurkolótáborom felé.
Szeretek játszani és nem csak a pályán, hanem Dave agyával is, amit már egészen mesterien teszek meg újra és újra, és most egy pillanatig elfelejtem, hogy éppen többedmagunkkal vagyunk egy pályán, éppen egy randin, aminek a komolysága sokkal több, mint amit eddig mutattunk egymás közt, és mégis huncutul fedezem fel a kezeimmel és a szememmel a felsőtestét a pólón keresztül, de akkor is tudom, hogy alatta ő most mennyire beleremeghet egy pillanatra.
- Aki a kevesebb pontot szerzi az adott pályán vagy megszabadul egy ruhadarabtól, vagy elmond egy olyan dolgot a másiknak, amiről nem tudhat még. - mindkettővel nyerünk szerintem, mindegy melyikünk lesz előbb fehérneműben, az talán még a személyzetet sem akasztja ki, jó fejnek tűnnek. A hangján és a kis kamu mosolyán látom már, hogy mennyire tetszik neki ez az egész, de nem erre megy ki a játék, vagyis de nem nem azonnal, így inkább hagyom érvényesülni a pályán és nem zavarom meg a gurítás közben. Már éppen jobban szemügyre venném, hogy mennyire koncentál, amikor odalép a pincér, és a szavaira elkuncogom magam, és szinte érzem, hogy semmi beszéd nem lesz ebben ha veszít vetkőzni fog, ennyi belefér, nekünk meg aztán bőven.
Amikor mindenki távozik nézek vigyorogva Dave-re, de aztán az is lehet, hogy nem csinálunk majd semmit, lehetünk egyszer jógyerekek, bár kit áltatok, még egyetlen egyet gurítottam és olyan szinten lázba hozott, hogy nem bírok magammal, pedig kellene, vagyis inkább illene.
- Azt hittem azért egy kicsit könnyebb dolgom lesz, ha iszol még. De ez csak annyit jelent, hogy még nem csúszik le ruha. - vonom meg a vállam, miközben érzem rajta, hogy elment egy kis nyomás a pincérekkel és hogy itt maradtunk ketten, lehetünk olyanok, mint a normális mi és nem mint a “legyünkkomolyakmertrandinvagyunk” mi.
- Vetkőzős golf, csak ilyenről még nem hallottam, mindent el kell kezdeni. - megint odalépek hozzá, mielőtt az ütőt a kezembe fognám. - Ugye tudod, hogy nem kell itt a nagy hős szerelmest játszanod. Levettél a lábamról és most kérlek legyél olyan bolond, mint szoktál. Azt szeretem, tökéletes minden, minden elképzelésemet felülmúltad szóval most lazítunk és jól érezzük magunkat, mint régen jó? - szerettem azokat akik voltunk és nem szükséges megváltoznunk, csak többet kell beletenni, mint eddig és nem másfelé kacsingatni. Nekem már nem is menne, őszintén szólva egy ideje bennem volt, hogy egy valaki kell, titkon most már tudom, hogy talán mindig rá vágytam és ez a helyzet egyszerűen mesés.
- De most, hogy megbeszéltük, adok egy kis elsőbbséget neked, lásd kivel van dolgod. - leveszem a cipőm és a pálya szélére teszem, a fű szúr, de megszokom, nem vagyok én kényes királylány.
- Hagyjam kezdeni a mestert, vagy mutassam meg, hogy kell? - nyújtom felé a nyelvem és az ütőre támaszkodok hanyagul. - Csendben megjegyzem nehéz pálya, vissza fog gurulni a labda ha kicsit lendítesz, ha nagyot akkor meg fel fog pattani és kimegy a pályáról, de nézd a jó oldalát, ha nem találsz bele csak egy ruhadarabod bánja, vagy egy titok. - vonom meg a vállam játékosan nevetve.

my friend and more in my life

Minden első randi ennyire nehéz? Bár tudnám, de ez még első randinak sem mondható, mert az első randin ismerkednek az emberek, én meg elég jól ismerem a partnerem, vagyis egyik oldalát. Azt kell mondanom, hogy a mi esetünkben ez az egész sokkal másabb, mégis tele van izgalommal és látom, hogy az ő részéről egy kis feszengésről is. Kár, hogy ennyire izgul, jó én is, de amint meglátom mit tervezett nekem, minden elmúlik és csak megélni akarok mindent, mint egy igazi tinilány.
Örülök, hogy kettesben maradunk attól függetlenül, hogy nagyon rendesek az itt dolgozók, nagyon hálás vagyok azért, amit értünk tesznek, de ez a mi esténk és ha beleteszünk egy kis huncutságot attól még nem romlik meg.
- Hm. - nézek rá az ajkamba harapva a rövidített változatán, amit a játékunkból leszűrt, de végülis bólintok egyet és huncut mosolyra húzom az arcom. - Végülis igen, de egy randi arról szól, hogy ismerkedünk, vagy a fizikai mivoltunkkal, vagy pedig azzal, ami odabent van. - mutatok a mellkasára eggyel közelebb lépve hozzá és nyomok egy puszit az ajkaira.
- Tudom, hogy nem kell, de azok a pillanataink már megvoltak, lényegtelen, hogy sokra nem emlékszünk, de megvoltak. - igaz, hogy nem kell golf, vagy semmilyen játék ahhoz, hogy pillanatokon belül ne legyen rajtunk ruha, de abban nem látom a fantáziát, és nekem kell a játék, kell ő, és kell az ami ebből kisülhet, minden pillanatot meg akarok élni, mindent, nem csak egyszerűen ruhát tépni, de ezt látom rajta, hogy pontosan érti. Nagyon megnyugtat a tudat, hogy látom az egész lényén, hogy nincsen annyira ellenére ez a nyálas romantika, mai melengeti a szívem és már most feltölt energiával, amit majd persze ki kell dolgoznia belőlem idővel, talán nem ma.
Igyekszem meggyőzni, hogy nem kell minden izomzatával azon lennie, hogy nekem még tökéletesebb legyen a napom, mert már az, de a szavai melyik nőt, nem veszik le a lábáról. Szerintem tudja, hogy mit vált ki belőlem, ami még talán engem is zavarba hoz, hogy mennyire oda vagyok azért amit itt művelünk. Fogalmam sincs, hogy mikor lettem ennyire romantikus lélek, de lehet csak akkor váltam olyanná, amikor ő is.
A következő pálya kemény, bár nem ez a legnehezebb amivel dolgom volt, de amikor a kezembe adja az italt, azt hiszem elkezdem lassan érezni a hatását, de megiszom és figyelem, ahogy tökéletes ütéseket nyom le előttem, nem mondom, hogy nem esik le az állam, de nem mutatom ki. Azt hiszem feladja a leckét, még nekem is. A második ütése előtt mg azért mérdeketm hátha elég egy gúnyosabb szuggerálás, hogy félre menjen, vagy egy ruha csusszanjon, vagy egy titok, mindkettővel megelégszem, de most nem hiszem, hogy ezt ő fogja behúzni, meglátjuk.
Nem hiszem, hogy nekem a kettő ütés ezen apályán annyira lehetetlen lenne, de ezt ő si tudja, hiszen egyszerűen dobja le az egyik rétegét és még egy titkot is megoszt velem, mire felszalad a szemöldököm, mert soha nem láttam, hogy nagyon szenvedne, amikor ott mászkáltam előtt. De jobban belegondolva, talán úgy bántam vele amikor józanok voltunk, mint a barátnőimmel, közben meg ő olyan hetero, hogy lehet ez tényleg erős húzások voltak tőlem, de végül is, bizonyítja azt is, hogy nem most kezdődött ez az egész, bár eleinte csak a testi vágyak voltak felrobbanva, mindent be lehet gyújtani idővel úgy látszik.
- Már a nyelvem hegyén volt, hogy sajnálom, de igazából bele sem gondoltam, hogy neked ez milyen. És szerintem élvezted te azokat a műsorokat, még ha nem is azért voltak, hogy a legkellemetlenebb helyzetbe hozzam a barátomat. - húzom el a szám egy kicsit megjátszva, hogy bánom a dolgot, de baszki ez melyik csajnak nem imponál ha így beszél róla egy pasi, főleg egy olyan, mint Dave. Hülye lennék ha nem nőne a mellkasom, amit sok pasi akar táplálni ezekkel a szavakkal, de nem mindenkinek hiteles amit mond, de tőle teljesen máshogy hangzik.
Szavaira, hogy többször rontom el, mint ő csak ránézek és egy aranyos vigyort eresztek felé, és a kezembe fogom az ütőt, ami ehhez a pályához kell. Két ütés, abból megvan, kevesebb, mint az övé és kivitelezhető, talán a bátyámnak menne kevesebből, de én nem ő vagyok és néha még unom is a golfos napokat, de most határozottan van eredménye.
- Duplán bűnhődök? - egyenesedek vissza mielőtt ellövöm a labdát és ránézek érdeklődve, mégis mennyire bűnhődés lenne az, de belőle kiindulva még élvezném is amit tennem kell majd. Legyőzve pajzán agyam egy kicsit visszazökkentem magam a pályára és ahogy az a nagykönyvbe meg van írva két lövésből a lyukban végzi a kis labda. Annyira kiszámítható volt, és annyira örültem neki, mint még soha. Még fel is ugrottam örömömben és büszkén fordultam felé. Szinte önelégült arccal indultam meg hozzá, kezemben az ütővel. - Nem kellett volna nagyon szorítanod, látod mi lett a vége, most ez azt jelenti, hogy akkor még egy cucc repül, vagy érjem be az előző vallomással? - kicsit sokat akarok tudom, de ez csak a játék része, nem erőszak semmi és nyilván beérem azzal amit korábban mondott, tudta jól, hogy ebben modt jobb leszek, de ahogy csúsznak a felesek egyre jobban fogom elveszíteni az egyensúlyom és nem fogom rendesen látni a távolságokat és felmérni melyik ütő a legjobb. Nem véletlen hogy a golfozás után ülnek be a nagyok egy pohár whiskyre és nem előtte.
- Mi a következő amire innunk kell? - teszem fel a költői kérdésem miközben egy újabb pohár végzi a kezünkben. - Mondjuk arra, hogy ha még egy lemegy akkor a következő utáni pályán már csak a meztelen testem lesz a látvány és a frusztráltságod egészen egyszerűen a barátnődön töltheted le? - kikerekedik a szemem, ahogy kimondom a barátnő szót, lehet egy pillanatra le is fagyok, mert lehet elég hirtelen mondtam ki nem gondoltam át, és elég para lehet így hallania, főleg, hogy nekem is fura kimondani.  

my friend and more in my life

Minél több idő telik el annál jobban kezdem azt érezni, hogy ez mennyire hiányzott eddig az életemből. Lehet, hogy az elköteleződés nem a legjobb barátom, de egye fene, most mégis olyan szívesen fogadom, mintha mindig is ez hiányzott volna az életemből.
A titka amolyan meglepő, de mégsem, bár a szájából hallani sokkal hízelgőbb, mint képzeltem. Jól esik, nagyon is jól, és nem tudom levakarni a mosolyt az arcomról, azt ami olyan jól érzéssel tölti el az egész testem.
- Meglepődtem volna, azt gondolod? Lehet, hogy mindvégig arra vágytam, hogy végre emlékezzek is arra, ami érezhetően jó volt az előző este. - valójában nem sok minden maradt meg egyik együttlétünkből sem, persze halvány foltok vannak, az érzés mégis elveszett, ami ott olyan aktívan bennünk lehetett, hogy nem tudtunk elvonatkoztatni attól, hogy mi csak barátok voltunk. Másnap mégis könnyedén folytattuk a napot és sosem volt kellemetlen, de talán ez volt a mi titkunk, vagy a kulcs ahhoz, hogy most itt legyünk, mindegy is, a lényeg a mában van és ezt totálisan élvezem, minden kis huncut titokkal, elárult vallomással karöltve. Szeretem, hogy itt vagyunk és már most befogadtam azt, hogy nem külön vagyunk Dave és Lu, hanem együtt ami még nagyobb löketet ad arra, hogy a következő pályát utána majdnem hibátlanul teljesítsem. A bátyám büszke lenne, de biztosan beszólna, hogy mehetett volna jobban is, persze, mehetett volna, de itt van mellettem Ő, aki még akkor is elveszi az eszem, amikor nem rá figyelek éppen.
- Tudod te mi a győzelem titka. - mérem végig az alsó ajkamba harapva, mert ezzel ttálisan el fogja venni az eszem, még akkor is ha igyekszem uralkodni magamon, még egyelőre. Randin vagyunk, nem a régi énünk másai vagyunk, valami jobbat kellene nyújtanom és nem most ott végezni, ahol minden kezdődött.
Aztán egy olyan szó hagyja el a szám, ami láthatólag csak engem lep meg, ő könnyedén továbblendül, ami miatt nekem is sikerült nem befeszülnöm ezen. - Nekem mindenképp jó ha ruha nélkül csodálhatlak. - mondom neki huncut vigyorral, de közben azon vagyok, hogy lehűtsem magam, de látva őt így nem sok esélyem van ellene.
A csókja annyira más, mint az eddigiek, van benne valami, amit mindig akarok magamnak, amire mindig vágytam attól függetlenül, hogy nem is tudtam róla. Vajon ez a kémia? Ami miatt azt érzem, bármit tesz libabőrös leszek? Mintha most ismernénk meg igazán egymást és talán magunkat is.
Elindulva a következő pályára kapom magamhoz a cuccait, hogy azért ne hagyjuk szerteszét, lehet, hogy elveszi az eszem, de a rendetlenség sosem volt a kedvencem.
A következő pálya már nekem is kezd egy kicsit nagyot nyelős lenni, de nem mutatom ki, hogy a visszapattanó labda beszélye itt eléggé fennáll, főleg, hogy félmeztelenül van és az agyam fele vagy a nagyobb része csak azon mozog, hogy mit tudnék vele tenni, ha nem itt lennénk, vagy akár itt is, és a maradék, igen kevés meg a golfon. Baszki, össze kell szednem magam. Ahogy lepakolunk meg is rázom a fejem, nem most kellene megbolondulni, még nem, már elég sok bennem az ital és nem értünk a végére sem, de a megborulást most emlékezetesen akarom.
Amúgy is nehezebb nekem az ilyen fajta pálya, de amikor legutóbb jobbat lőttem, mint ő, láttam, hogy egy kicsit csalódott volt. nem hagyhatom csak úgy nyerni mégsem, sportember, azonnal kiszúrná, főleg, hogy ismer is, ezért csak magamhoz kapok egy poharat és gyorsan húzom le. Egy kicsit összeszorítom a szemeimet, amikor lecsúszik a maró folyadék, majd amikor kinyitom az ütővel a kezemben lépek oda hozzá.
- Megőrjítesz, rohadtul. - suttogom az ajkaira, nagyon közel hajolva hozzá. - És most lehet ez a pálya nem éppen a legnagyobb erősségem, szóval ha azt akarod, hogy kevesebb legyek egy titokkal, vagy ruhadarballa, csak folytasd. - húzom végig az ujjam a felsőtestén, követve a mozdulatomat a kezemmel.