Jóformán ki se látok a munkából, mégis voltam olyan önző és zseniális, hogy egész abszurd módon alapítsak családot. Csonkát, de épp elég egy sátánfajzat is, nem kell, még egy házi sárkány is. Apropó sárkány. Igyekezetem ellenére meggyőződésem, hogy Wang most már csak szándékosságból is úgy tesz, mintha nem léteznék. Pedig sok pénzt beleöltem a nyomozgatásokba, hogy kedvére tegyek. Még a fekete hajfestékről is lemondtam, csakhogy hasonlítsak arra a patkányra. Erre mit csinál? Arcon önt alkohollal!! Napokig alig láttam attól a szaros, büdös löttytől! Ami meg a második próbálkozásom kudarcba fulladását illeti, na az volt ám a szégyen. Ráküldöm a leghibbantabb, legmanipulatív bérgyilkosom, egy komplett parti hajót bérelek fel, hogy gyilkososdit játszanak, erre odamegyek, hogy mindenkit megmentsek, mikor már kellően nagy a baj, erre fogják maguk ÉS HELIKOPTERREL ODÉB REPÜLNEK! Gyda azóta sem került elő, de ne is!! Aztán még csodálkoznak milyen zárkózott vagyok, meg távolság tartó. Na de majd a kislány! Ő majd szépen felkavarja itt a dolgokat. Pontosabban majd Rowan, amint tudomást szerez róla. Mert, hogy mostanában nagyon el van tűnve és ez gyanús. Mert mikor sunyul, általában tervez valamit, és amikor tervez valamit, az mindig nekem fáj. Plusz az utolsó pillanatban lemondta a manikűrösöm, így kénytelen leszek majd még kimozdulni is. Nem elég, hogy itthonról irányítsam a cégeim, plusz Wang kamu halála óta az övéinek nagy részét is, de még a körmöm reszelését sem tudom itthon megoldani.
- Ulrik! - förmedek a nyitott ajtó felé, de szemeim még a tableten. Még csak az kéne, hogy véletlen félrenyomjak valamit, aztán eladom a cégem. Szerencsére nem várat sokáig a kis inas, mert hallom a cipőjének sietős kopogását, ahogy végül bedugja fejét a tömör, vastag fa ajtó mögül.
- Uram? - kérdezte félénken, mintha nem tudnám, hogy a hátam mögött biztos kibeszél és csúnya dolgokat mond róla, ami persze nem igaz, mert szerinte se szigorú nem vagyok, se hisztis.
- Milyen évszak van? - kérdem legbelül majd felrobbanva, és pofimról is lerít, hogy morcika vagyok, de hangom alig-alig remeg meg. Mondjuk neki háttal, aligha fog feltűnni neki a dolog, de ismer már annyira, hogy mennyire rosszul viselem, ha nem veszik komolyan a kéréseim.
- Uram? - kérdez vissza megszeppenve, ami tán még őszinte is lehetne, viszont ebben az esetben, kezdhetek aggódni, hogy ez is annak a beteg kislánynak a szobatársa lehetett.
- Az évszak, Ulrik, az évszak! - nyomatékosítom, mert szerintem érthető voltam. Ő is rájön mostanra.
- Ősz, uram. - felete végül, de röhej mennyi időt elfecséreltünk vele. De a dolognak még nincs vége, ő is tudja.
- Így van. - felelem higgadtan, s csak aztán csattanok fel ismét. - Akkor miért van jégkocka a teámban? Azt akarod, hogy megfájduljon a torkom?? Hogy beteg legyek? Talán óránként akartok mindent fertőtleníteni, hogy eltűnjenek a bacik? Tudod te, hány ember hal meg nap, mint nap torokfájásban?? Hát biztosan nem sok, de én köztük leszek! Ezt akarod? Mert akkor gondolj a fizetésedre! - vonom felelősségre, miközben sértődötten ki is nyújtom oldalvást kezem a jégkockáktól csilingelő jegesteával a kanapé mentén, és megvárom, míg elveszi, majd elmorzsolva azt a kis nedvességet ujjaimon folytatom a munkám. Vagy is abba is újra elmerülök, de a facebook meg közben állandóan nyomatja itt a kis hirdetések közepette a jobbnál jobb ágyneműhuzatokat. Tetszik az a szarvasos! Már majdnem el is csábulok, hogy a megrendelésre nyomjak, mikor újra megzavarnak, én pedig, mintha valami sunyi dolgot szándékoztam volna művelni, ijedten kapom fel fejem, és pillantok a nyíló ajtó irányába, mire meglátom újfent az egyik inas fejét, addigra már rosszallóan.
- Dolgozom! Nem érek rá! - bosszúskodom, mint egy gyerek, akit soha nem hagynak játszani. Nem mintha ez az volna. És őszintén szólva kisgyerekként sem hagytak, mert mindig a tanulás, a különórák, a kutatások... pff... Bezzeg Rowan mulathatta az időt, ugrabugrálhatott meg tudom is én miket művelnek az olyan piszkos, büdi gyerekek, mint, amilyen ő lehetett.
- Megjött az új testőre. - jelentették be, így, hogy megkapták a fejmosásukat, kissé ijedten a reakciómtól, noha rájövök, hogy az nem akkora baj. Az előzővel sajnos ütköztek a nézeteink, szóval búcsút intettünk egymásnak. Nem, nem öltem meg, én nem Rowan vagyok. Kifizettem és hazament. Nem kell mindenkit legyilkolni, meg összekenni a szőnyeget, meg a falakat. Szóval próbanapokat tartok, aztán ha passzolunk, akkor az egyik marad.
- Küldjétek be. És hozzatok utána valami gyümölcslevet. De ne olyat, aminek nyoma marad a szám körül! - figyelmeztetem őket a legutóbbi incidens után. Végül nem várom meg ez a lomha csapatot, hanem lekapcsolva a tabletet, inkább magam kelek fel és lépek a széles bárpulthoz, majd szolgálom ki magam likőrrel, mintha amúgy a bárpultos ne volna ott. Azért a poharak csillogását leellenőrzöm, mielőtt a számba venném, de ő legalább tudja a dolgát.