Csak az én szerencsétlenségem lehet az, ami ma is utolér. Autsinban rohadt meleg van, érzem, az előző heti persze ennél is keményebb volt, még nézőként is, de ezúttal nekem is indulnom kell. A futam éltet, várom, míg a felesleges felhajtás már annyira nem. Csütörtök van, az a nap, amikor minden a főszerepben van csak a versenyzés nem, mutogatni kell magukat a pilótáknak, mert erre kíváncsi a nagyvilág. Már nekem is a McLaren garázsban kellene lennem, és utána ma saját csapatomhoz, még akikkel az utolsó futama lesz ebben az idényben. Erre mondják, hogy a búcsú fáj, de nekem mindig is az volt a célom, amit most elértem, elhagyni őket és feljebb lépni. De miért nem lehet egyszerűen csak versenyezni? Már túl vagyok három interjún, szerencsére rövid kérdések voltak és nagyrészt a magánéletem és a korábbi nagyon szar eredményem volt a kérdés. Hát persze, hogy azt emelik ki, amire nem vagyok büszke, a legutóbbi versenyem nagyon szarul sikerült, az első 10-be jutás is fájdalmasan ment, és nem azért, mert annyira jó lettem volna, ami elkeserít. Mindenki azt hiszi, hogy már ott vagyok a top 20-ban, így nincs más hátra, mint hátradőlni és meg is teszem. Pedig nem. Éhes vagyok és úgy érzem szétszakad a fejem, mindenkit leszarva vonulok fel a VIP szekcióba, ahol ezen a napon még annyian nincsenek. Ide feljárnak a pilóták azt hiszem, én biztosan és akkor látják az itteniek őket, amikor csak akarják, így nem kell külön erre a napra eljönniük, hogy meghallgassák jelentéktelen beszélgetéseket. Nekem azok. Néhány riporter kérdez elég jókat, a jövőről, ami nagyon tetszik, de mire ledobom magam egy asztalhoz, a kihalt részen egy sarokban már zsong a fejem és még arról sem akarok beszélni, ami éltet. - Csak azért hívlak, mert nem hiszem, hogy én ma bármit is akarnék folytatni, nagy baj lenne ha ma csak kuksolnék magányomban és nem mennék ki a tömegbe? - veszem fel a telefont, hogy tárcsázzam a menedzserem és közöljem vele, hogy mára ennyi voltam. - Nincs itt senki,ahol vagyok, már lement három interjú,mégis mennyi kellene még? - szinte lefolyva ülök a széken és feltűnően sajnálom magam, de lerakom a telefont és inkább csak kihúzom magam és veszek egy ,mély levegőt. Mennem kellene, még csak egy pár percet sem élvezhettem a csodás magányból, nyilván idegesebb vagyok, mint szoktam ,olyan hévvel kelek fel a helyemről, közben a telefont a zsebembe vágva, hogy észre sem veszem, hogy nem vagyok egyedülés egyenesen belecsapodok valakibe. - Ne haragudj! - nem vagyok én ennyire szétszórt, általában rendes és kedves ember vagyok, aki nem olyan mint egy tank és nem idegeskedik ennyit. Na jó talán de, mert az adrenalin, amikor a tetőfokon van, akkor nem vagyok sem kedves sem aranyos. - Jól vagy? - nyúlok felé, de visszahúzom a kezem, hogy ne érezze, hogy miután nekimegyek, még le is tapizom. A szemem nem rossz, észreveszem, hogy egy elég szép lányba estem bele, szóval így még gázabb, hogy úgy viselkedtem, mint valami faltörő kos.
Apa a kiváló eredményeimre való tekintettel elhúzta előttem a mézesmadzagot és jutalmul elintézte nekem, hogy az egész hosszúhétvégét Austinban tölthessem. Természetesen nem aprózta el a dolgot, hiszen Paddock Club belépőt kaptam vagyis szinte ott mászkáltam ahol csak akartam, lépten nyomon versenyzőkkel találkozhattam, élőben meghallgathattam a nyilatkozatokat és minden kis vackomat, amit a rajongói boltban vettem aláírathattam velük, már amikor volt idejünk néhány másodpercre megállni, amíg egy filcet nyomtam a kezükbe. A sokadik interjú meghallgatása után kifelé vettem az irányt, hogy szívjak egy kis friss levegőt, illetve szerezzek egy üdítőt, mert már valósággal kiszáradt a torkom hiszen jó szokásomhoz híven gyakorlatilag egész nap nem ittam semmit annyira el voltam varázsolva. Éppen vadul nyomkodom a telefonom, hogy írjak anyának megnyugtatva őt, hogy minden rendben van, élek, nem evett meg senki amikor valaki úgy nekem jön, hogy szinte összeakadnak a lábaim. -Voooaa.-Ennyi jön ki a számon a döbbenettől, de szerencsére meg tudom tartani az egyensúlyomat. Meglepetten pislogok fel a srácra, akire egyébként sem lettem volna mérges, hiszen azonnal bocsánatot is kér tőlem, nekem pedig azonnal hatalmas mosoly jelenik meg az arcomon. -Arthur!-Valószínűleg ő már nem is emlékszik rám, hiszen ő azóta már annyi kategóriát vándorolt feljebb és több száz ember vette körül és még talán ennél több ellen is versenyzett. -Jól vagyok persze.-Bólintok és közben már bele is kotrok könyékig a táskámba előrángatva egy McLarenes baseball sapkát a filcemmel együtt. -Aláírnád nekem jóvátételként?-Vonogatom meg a szemöldökeimet halkan nevetve. -Bambi Douglas. Biztos nem rémlik, de még kölyökként versenyeztünk egymás ellen a gokartpályán.-Kis taknyok voltunk még mind a ketten és ez az ismertség bennem minden bizonnyal sokkal mélyebb nyomot hagyott, de azért bedobom a nevemet, hátha beugrik neki valami, hiszen nem egy túl hétköznapi választás volt ez a szüleim részéről és a legtöbb esetben ha az arcom nem is, de a nevem meg szokott maradni az embereknek.
Csak el kellene fogadnom, hogy azzal, amit akarok nem mindig az ár, amit el tudok viselni, hanem sokkal több. Már korábban mondták, hogy ha belevágok és tényleg feljebb mászok a létrán, amin olyan nehezen elérhető a felső fok, akkor a legtetején nem minden lesz annyira kellemes, mint amilyennek látszik. Hát komolyan nem az, eddig még csak a két fok között lézengek, de máris sokkal több mindenbe vesznek bele, mint a kis F2-es korszakomban, ami éppen csak lezárulna de már bele is mászik az újabb célom. Nem véletlen, hogy szerteszét áll a fejem és azt sem tudom, hogy melyik bolygón vagyok néha. Megpróbálom magam kihúzni a kötelességek alól, de minek is, ha tudom, mi lesz a válasz. Azér tis állok fel olyan gyorsasággal, nem figyelve a környezetemre és tarollva le valakit, azonnal. Na ennyit a feltűnésmentes pillanatokról, amit magamnak akartam volna és pont én rontom el. Bocsánatot kérek, én voltam a hibás, de azért elég pofátlanul mérem végig így is a lányt, aki a nevemen szólít, és máris lever a víz, hogy egy újabb rajongó, dugja is az orrom alá a merchet, ami még csak nem is a jelenlegi csapatomé, de persze azonnal beugrik, hogy végül is de. - Öhm, alá persze. - mondom neki félig vigyorogva, majd elvéve tőle kezdem aláírni, de amikor a nevét kimondja esik le mekkora egy barom vagyok, duplán. - Bambi! - tűnik el az arcomról az a mindent elsöprő tanácstalanság, amikor végre össze tudom párosítani a pofit a névvel, amit sosem fogok elfelejteni. Emlékszem, hogy ez a csaj olyan szinten nyomta már 10 évesen is a pályán, hogy még én is tátott szájjal bámultam rá, aztán valahogy abbamaradt a versenyzés egymás ellen, aminek az okát sosem tudtam meg. Nem voltunk nagy barátok, mármint az összejárós társaság, de a pályán egész jóban lettünk. - Hogy is felejthetném el azt a lányt, aki képes volt évekig elpicsázni a versenypályán. - nevetem el magam, miközben befejezem az aláírást a sapkán. - Ezer éve nem láttalak, még a versenyeken sem. - nagyon eltűnt, amihez lehet semmi közöm, de ha már itt van akkor jó ok lehet, amiért nem megyek ki plusz komolyan kíváncsi vagyok hova tűnt ez a tehetség, és miért nincs most legalább az én kategóriámban már, a korábban elég tehetséges pilóta. - Mondd, hogy nem egy őrült rajongó vált belőled. - méregetem egy kicsit kíváncsi tekintettel, még mindig az asztalok mellett, az út közepén állva. Ez addig mondjuk fel sem tűnik, amíg meg nem bámulnak minket, talán mert útban vagyunk, vagy mert megint egy újabb barátnőt akarnak nekem betudni vele. Hurrá.
Mint egy jól felkészült sportrajongó természetesen a kedvenc csapataimtól már ez-az pihen a táskámban, hiszen eszemben sincs lemaradni a kínálkozó lehetőségekről, mint például a mostani amikor Arthur szinte keresztülgyalogol rajtam, persze akaratlanul, hiszen kissé mogorva természete ellenére senkiben sem tenne kárt. Főleg nem egy lányban. Ahogy visszaismétli a nevemet fülig ér a szám, hiszen tisztán látható ahogyan összekapcsolja a nevemet az arcommal. Hiába voltam fiatalabb nála, jó ideig azonos kategóriákban nyomtuk azok az idők pedig nem tűnnek el nyom nélkül. -Már kezdtem éppen aggódni, hogy nem okoztam neked elég mély traumát, hogy kislány létemre felmostam veletek a pályát.-Vele együtt nevetek. Akkoriban tényleg nagyon jó formában voltam és a kritikusok szerint is elég komoly jövő állt volna előttem. A most már aláírott sapka pedig visszakerül a táskámba. -Hát igen.-Nyelek egy nagyobbat bólogatva. Az igazság az, hogy mire én végiglépcsőztem a gokartos kategóriákat ő már forma autót vezetett és mire én lehetőséget kaptam volna fel is adhattam ezt a vonalat. -Őrült? Aligha. Rajongó mindenképp.-Bólogatok lelkesen. -Szívunk egy kis friss levegőt?-Ajánlom fel neki a menekülési lehetőséget, hiszen egyre többen kagylóznak az irányunkba kíváncsiságukban. Amennyiben igent mond el is hagyjuk az épületet. Nem kell elbújnunk mindenki elől, de egy igen kényes téma merült fel, amibe nem akartam ennyi ember előtt beleszaladni. -15 voltam és éppen elkezdtük a tárgyalásokat a MP motorsporttal, hogy felmehessek forma 3-ba, amikor a bátyám túladagolta magát, így pedig én lettem a családi vállalat örököse. Vissza kellett lépnem a szerződéstől és a tanulmányaimra fókuszálni, hogy átvehessem majd a céget apától. Az a sok évnyi versenyzés már messze van.-Röviden mesélem el neki a történteket. Tényleg gyorsan kellett kiszállnom a sportból és mára már csak annyi maradt, hogy a sisakom ott porosodik kiállítva az egyik polcomon. -Mármint a hivatalos versenyzés. Gondolom te nem köpsz be senkinek, de New York utcáin azért még sokszor taposom tövig a gázt nem túl legális körülmények között.-Azért ezzel kiegészítem, hiszen teljesen nem tudtam magam mögött hagyni ezt a világot. -Neked viszont gratulálok a forma 1-hez. A nagy álom már csak egy karnyújtásnyira.-Minden kölyök a világbajnoki címről álmodozott. Neki hamarosan lehetősége is lesz erre a legkomolyabb kategóriában.
Csak tudnám, honnan tudta, hogy most kell felbukkania, amikor minden a feje tetején van és pont arra van szükségem, hogy valaki visszalökjön agyban azokra az időkre, amikor még nem volt ennyi miden körülöttünk, csak a versenyzés, és a sport szerelem. - Barátok voltunk, traumát akkor okoztál volna ha mellé még ki is nevettél volna. Nem volt sok önbizalmam, és még néha azt is letörted, de azt hiszem a keménységed nélkül ma nem lennék itt. - azt vallom, hogy minden régi nehézség előrébb juttat, az is, hogy Bambi ennyire kemény csajnak mutatkozott egy férfiak által uralta sport alsó osztályában is, ahol még nem mutatkoztak meg annyira a jövő reménységei, de már akkor sejteni lehetett, hogy neki van hozzá már akkor tehetsége. Olyan kár, hogy ezek az emberek tűnnek el ebből a sportból, ő nem farokkal a lába között született, így neki sokkal több meló lett volna idáig jutnia, mindegy mennyire tehetséges, sok mindentől kímélte meg magát, ugyanakkor el sem tudom képzelni milyen lehetett abbahagyni, így nem is nagyon akarom firtatni ezt a kérdéskört. A levegő igen jó ötletnek tűnik, bár kétlem, hogy kevesebb kíváncsi tekintet lenne akkor körülöttünk, de csak bólintok neki, mert kezd egy kicsit zavarni, hogy ennyien megnéznek. Közel lehet csak kíváncsiak, én vagyok az egyik újdonság, akit meg kell bámulni, ez a világ annyira fura, de most igyekszem minden figyelmem Bambira irányítani, mert ő azt jelenti nekem, ami a sport volt egyszer az életemben és ez jó, ez feldob. Kifelé menet elkezdi mesélni az okát, amiért elhagyta a pályát, egy pillanatra megállok, de az ajtóban, hogy felfogjam, ami történt vele, nem is tudtam, hogy volt vele nem voltunk olyan szoros kapcsolatban sosem, hogy kövessem a magánéletét, de nem irigylem, hogy ezt kellett átélnie. - Sajnálom. Nem lehetett könnyű, de remélem azért nem felejted e, hogy ha bármikor visszatérnél én lennék az első számú támogató? - mosolyogva hallgatom, hogy nem kell most sem csalódnom benne, mert ha hivatalosan nem is versenyez, mert egészen más dolgai vanak, azért titokban mégis megteszi, ami miatt elég vagánynak tűnik, mert az is. - Akkor beköplek ha nem hívsz el a következő ilyenre. - a lépcsőn lefele sétálva azért kap egy célzott utalást, hogy mindenképpen látni akarom, amikor tolja, mert még nézni is jó volt, ahogyan a kocsikkal bánt. Elindulok egy kicsit csendesebb rész felé, ahol már nincsenek emberek és jobb híján a föld mard nekünk, de most nincs olyan hideg, hogy finnyáskodjak, így leülök a fal mellé és felnézek rá. - Azt hiszem erre azt kell mondanom, hogy köszönöm, de messze nem éri el azt az elvárást, amit állítottam vele szemben. - nem panaszkodok, mert midnenki aki ebben a sportban részt vesz, ezt akarja elérni, a király kategóriába kerülés a legnagyobb dolog, ahonnan már csak egy jobb dolog van, a világbajnoki cím. - Túl sokat hypolnak, pedig semmit nem mutattam, aztán amikor a forma 2-es futamom nem úgy sikerül, ahogy máris jön a kérdés, ami jogos is lehetne, hogy hogyan kerültem fel még feljebb.- beletúrok a hajamba idegesen, de inkább nem akarok ebbe belegondolni. - Nagyon jókor mentem neked azt hiszem, mert nem tudtam, hogy mire van szükségem de a jelenléted azért egy kicsit segített már most, szóval köszönöm. - hálásan mosolygok rá.
-Az volt a szerencsétek, hogy anya még nyakon is vágott volna, ha ennyire szemtelen lettem volna. Nem is tudtam, hogy ennyire hozzájárultam a sikereidhez. Szívesen.-Széles vigyorral mérem végig. Arthur mindig nagyon helyes volt és ez mostanra sem változott. Azt kell mondanom, hogy ez a komolyság is kimondottan jól áll neki. Borzasztóan sajnálom, hogy én nem tudtam tovább lépcsőzni felfelé, mert mindig érdekelt, hogy hol vannak a saját határaim. A gyerekkategóriákban egyértelműen nem merült még ki a tehetségem, de sajnos ez egy olyan rejtély marad, aminek már nem fogok tudni utánajárni. Ennek az okát pedig természetesen meg is osztom vele. Nem titok. Igazából a családom hírneve miatt tele volt ezzel az újság, de ettől függetlenül nem várom el senkitől, hogy tisztában legyen a történtekkel. -Köszönöm, ez nagyon kedves tőled, de kétlem, hogy valaha még hivatásos lenne belőlem.-Így is rengeteg dolgom van. A jó kevés a családomnak, hiszen csakis a legjobb az elfogadható, így az még nem elég, hogy bejutottam az NYU-ra, hanem ott teljesítenem is kell. -Be is ülhetsz majd mellém.-Nevetésem könnyeden cseng még akkor is ha néhány másodperccel ezelőtt még nehezebb témát érintettünk, de ezt már rég megtanultam kezelni. -Legalább elleshetsz majd néhány trükköt.-Viccelek, hiszen semmi olyan nincs az utcai versenyekben, amit a pályán alkalmazni lehetne. Nekem is nagyon sok idő volt mire átállt erre a vezetési stílusom. -Ne nyafogj!-Lököm meg egy kicsit a vállát miután helyet foglaltam mellette törökülésben és a hátamat a falnak támasztottam. -Csak nyűgös vagy, mert sosem szeretted, ha a médiások csesztetnek, most pedig extrán sok van a nyakadon.-A forma 1 új versenyzője. Persze, hogy mindenki látni és hallani akarja, hiszen most kerül majd csak be igazán a köztudatba. Amint megköszöni, hogy most itt vagyok szinte ösztönösen mozdulnak is a kezeim, hogy megöleljem, de szinte azonnal megállítom a kezeimet. Még az kéne, hogy egy baráti gesztus miatt kezdjen el mindenki kombinálni. -Örülök, hogy összefutottunk. Egyébként meg ott van az insta, a facebook még a számomat is szívesen megadom ha egy kis lelki supportra lenne szükséged.-Természetesen felajánlom neki, hiszen egyébként is rengeteget csüngök a telefonomon. -Próbáld meg egy kicsit ezt a sok figyelmet valahogy átformálni a fejedben. Már te vagy az, akiért a sok gyerek rajongva kezd el majd gokartozni és indul el az álmaiért. Legyenek akármekkora genyók a sajtósok te csak próbálj meg az a versenyző lenni, akire felnézhetnek. Emlékszel mi is mennyire örültünk amikor a kedvenceinket láttuk a TVben? Na. Most ugyanez történik csak a képernyő másik oldalán vagy.-Nem tudom, hogy ez majd kicsit megnyugtatja-e vagy csak jobban fogja nyomasztani. Én mindenesetre segítségnek szántam.
- Szerintem én bírnám anyukádat. - régen tényleg elég bénácskának számítottam mellette, de hát miből lesz a cserebogár ugyebár. Feltűnően érzem a tekintetét magamon, ami zavarba is hozhatna, ha nem lennék most annyira más hangulatban. Tudom, hogy most sokkal nagyobb lesz az érdeklődés minden irányban irántam, és lehet sok olyan lány fog betalálni, akik eddig a nevemet sem tudták, de még mindig nem vagyok hajlandó csak úgy csajozni, mint minden más korombeli srác. De nem is kell mert így is kreálnak nekem elég barátnőt a sajtósok. Nem örülök anak, hogy egy ilyen tehetsége elvesztegeti azt, amit tud, valami teljesen mással, de azért ha visszavágyna én lehetnék az aki kinyitja előtte a kapukat és akkor segíteni is akarok majd neki. - Milyen kár, hogy én ugyanezt nem tudom neked felajánlani. - mert tetszik az ötlet, hogy egy illegális futamon beüljek mellé. Nem vagyok az a könnyen megijedős típus, és nyilván én az a fajta vagyok, aki szereti a száguldást, így felcsillan a szemem, ma miatta már másodjára, ami még a kedvemet is feldobja. - Oh, szóval úgy gondolod lenne még mit tanulnom tőled? - kérdezem pimaszul felhúzva a szemöldököm, várva, hogy rávágjon egy igent és én boldogan bólinstak rá. Ilyen versenyen úgysem vettem részt sosem és nem tudom lenne e bármi köze ehhez az egészhez, ami a mi pályánkon zajlik de már most van egy olyan érzésem, hogy ég és föld, de biztosan ad egyfajta adrenalin löketet, amire nekem nagyon gyakran van szükségem. A gratulációját elé egyedien fogadom a magam szemléletmódom szerint, amire rögtön hasonlóan reagál a maga módján, ami mosolyt csal az amúgy elég savanyú arcomra a történtek miatt. - Utálom ha körülöttem forog minden és minden más fontosabb, mint a teljesítményem, vagyis a jó teljesítményem, mert a rossz az már rögtön kint van mindenhol. - magam elé meredek, mert igazság szerint az álmaimat élem és még mindig panaszkodok, olyan mintha soha semmi nem lenne jó nekem, pedig ez nem igaz, én mindig megtalálom mi az aminek örülni tudnék, és az most határozottan elveszett barátnőm megjelenése a paddockban. - Uh Bambi, de gyorsan dobod oda a számod holmi pasinak, aki még a tömeg elől is képes elvinni téged, csak hogy kettesben beszélgessetek minden elől eldugva. - cukolom egy kicsit, meglökve óvatosan a vállát. Kicsit visszanézem a média napok nélküli csak versenyzős napokat, milyen nyugodtak is voltak. - Tudom, hogy igazad van, mindig én akartam lenni, aki a pódium felső fokán áll, vigyorogni a tömegnek és azoknak, akik otthon egész verseny alatt szorítottak nekem, de nehéz az eleje, nagyon nehéz. Közel sem olyan, mint amit vártam. Ha egy barátommal lógok Monacoban és az a barát béletelen egy lány, már látom délután, hogy új barátnőm van, ha éppen szar kedvem van és nem akarok válaszolni a fejembe nyomott mikrofonba, akkor azt hozzák le, hogy makacs vagyok és nem együttműködő. Olyan sok minden vagyok az emberek felé vetítve, ami igazából sosem tudnék, hogy ez nem tudom hogyan lehet példakép. - régebben nem volt annyira fontos, hogy mit olvasnak rólad, de már a legtöbb hírt az ilyen szenny oldalak hozzák le és azt nézik a legtöbben, ami mérsékelten szomorúvá tesz. - Össze kellene már szednem valakit és vagy kedvesnek lennem az idiótákkal, vagy csak olyan semlegesnek, hogy ne tudjanak semmibe sem belekötni. - végülis ez egy jó opció, de ahhoz annyi mindennek kell történnie, hogy ez végbe menjen. - És megölelhetsz nyugodtan, egy ilyen dögös kamu barátnő nem lenne olyan rossz. - kacsintok rá nevetve, mert láttam, hogy elkezdi, de pontosan tudom miért nem fejezte be, így magamhoz húzom, egy baráti ölelésre, ami most nagyon jól esik.
-Az biztos!-Anya nagyon jó arc és szerintem még nem született meg az az ember, akivel ő ne jönne ki jól, biztos Arthurral is nagyon remekül tudna szórakozni. -Jobb is, hogy nem. Nem fájdítanám ezzel a szívemet.-Hiszen nekem is ez volt az életem kiskorom óta. Persze az utcai versenyekben is megtaláltam a magam örömét, de hát ugye mind tudjuk, hogy a kettő nem összehasonlítható. -Naná!-Felnevetek. -Viccelek. A pályán már valószínűleg oda-vissza kétszer elkennéd a számat, de az utcán még fogsz látni csodákat.-Egyébként sosem vállalok be utasokat, mert sosem lehet tudni, hogy mennyire bírják majd az utazást. Arthurban azonban nem kételkedek, hiszen a pályán sokkal komolyabb erőhatásoknak van kitéve, így nem kell attól félnem, hogy lerókázza nekem a szélvédőt az egyik erősebb kanyarban. -Elkeserítelek, ez mindenhol így van. Ha elbaszol valamit, akkor azon hetekig csámcsognak, míg ha valami jót teszel, amellett elsétálnak mondván, hogy az 'természetes'. Legalább neked ezt majd egy forma 1-es autóban kell majd elviselned.-Ennek azért vigasztalnia kellene. Én ezért cserébe biztos, hogy bármit elnéznék. -De bolond vagy. Mintha te a 'holmi pasi' kategória lennél egyébként meg én vetettem fel, hogy vonuljunk félre egy kicsit úgyhogy igazából neked kellene izgulnod.-Amikor még egymás ellen versenyeztünk régen nem kellett ennyire odafigyelni, hogy ki és mit hall meg. Ott ücsörögtünk a fűben, üdítőt ittunk és néztünk a többi kategóriát amikor épp nem nekünk kellett a pályán lennünk. -Miért foglalkozol ezekkel egyáltalán? Írjanak amit akarnak, úgysem tudod őket megakadályozni ebben. Ha hagyod, hogy beférkőzzenek a bőröd alá akkor már nyertek. Nézd inkább a TikTokot. Ott a rajongók gyártják a tartalmakat, biztos jót tesz majd az önérzetednek.-Az pedig mint tudjuk sosem árt. -Mármint arra gondolsz, hogy legyen egy barátnőd? Hajrá! Húzz bele! Még most van annyi időd, hogy összeszedj valakit, aki támogat majd a következő szezonban.-Nem is ártana ha valaki tényleg teljes odaadással mellette állna. -Ha nagyon elveszettnek érzed magad kérd a média csapat segítségét. Majd ők felkészítenek olyan válaszokkal, amikkel semlegesen ki tudod vágni magadat a kellemetlen kérdések alól. A McLaren gondolom majd hamarosan úgyis kezelésbe vesz, hogy médiabarát tartalom legyen belőled.-Amellett, hogy jó versenyzőkre van szükségük fontos, hogy a pilóták szerethetőek legyenek. -Tuti?-Kérdezem, de meg sem várom a válaszát hanem már fordulok is felé, hogy a karjaimat a nyaka köré fonjam és néhány másodpercig jó alaposan megölelgessem. -Rendbe leszel hidd el nekem. Ne stresszelj mindenen ennyit és akkor az emberek is látják majd hogy mennyire jó arc vagy.-Kicsit még meg is simogatom a hátát.
Nem tudom milyen feladtni azt amiért egy egész életet feláldoztam, szerencsére, viszont testközelből tapasztalom meg milyen lehet neki, és a hangján is hallom, hogy piszok szar érzés lehetett mindent feladni. - Biztos vagyok benne, hogy még most is van olyan, amit tátott szájjal fogok nézni melletted. - határozottan a vezetésére értettem, mert a hülye bókolás sosem ment nekem olyan nagyon, mint kellett volna, vagyis olyanokkal nem akiket évek óta ismertem. Biztos vagyok benne, hogy már maga az élmény is új lesz nekem, mert ha száguldozni van kedvem azt egyedül tudom megtenni a pályán a forma autóban és csak jövőre fogom megízlelni az igazi ízét ennek a száguldásnak igazán. - Jó ebben igazad van, még el sem hiszem igazán, hogy mi vár rám, ennyi idősen sikerült elérnem azt, amit ilyen koromra terveztem olyan meseszerű az egész. - és ezért is romobol le annyira a tudat, hogy ennek az álomvilágnak vannak árnyoldalai is, amik erősen befolyásolnak mindent. De nem panaszkodok, abba kell hagynom, mert elértem valamit, és erre kellene büszkének lennem és benyelni minden mást. - Ja igen már azt hiszem érzem is, hogy reszketek. A pasik általában örülni szoktak ha egy olyan csaj, mint te elrabolják őket nem? - kérdezem nevetve, de igazam van, a legtöbb pasi ölne azért ha nem kéne vadásznia egy csajért mert fordítva lenne a szituáció. A bíztató szavaira egyre jobban érzem a mosolyom őszintének az eddig kicsit erőltetett helyett. Sokat dob a hangulatomon az ő pozitív hozzáállása, tényleg mázli, hogy pont bele ütköztem bele. - Nem mintha komolyan szükségem lenne valakire. - igazából sosem hajtottam annyira a csajokat, mint mások a baráti körömből, ráérek még foglalkozni ezzel addig elvagyok, de ja néha tényleg jobb lenne valakivel ledolgozni a feszkót vagy kibeszélni magam úgy igazán, de ez a bizalom úgyis egy csomó idő míg kialakul két ember között és nem vagyok az a nagy dugjunk meg valakit aztán csókolom pasi, legnagyobb szerencsétlenségemre. - Jaja, attól félek én is, hogy majd kezelésbe vesznek, de szeretnék megmaradni önmagam, de azért fejlődni kell azt tudom. - még akkor is belátom ezt ha nem fog annyira tetszeni, de mindent a közönségért, a rajongókért, akiknek egyszer tényleg példakép lehetek, addigra már talán más felfogással eléjük állva, mint most. Láttam, hogy meg akart ölelni de a nyafogásom jogosan tartotta vissza, mert a végén még tényleg összeboronálnak, de komolyan leszarom már, így átölelem és megnyugtat, hogy viszonozza. - Persze minden rendben lesz, csak hozzá kell szokni, és boldogulni fogok. Ilyen rajongókért megéri. - kacsintok rá.- Nem eszünk egy fagyit? Láttam befelemenet egy bódét. - a rengeteg másik kaja árusító hely mellett és ma annyira nem érdekel, hogy nem ehetek semmit, mert a versenyre majd kiizzadom a fagyit, amit ma tuti tilos lenne megennem, de a boldogsághormon nekem is kell olykor. Felállok és leporolom a fenekemről a koszt és felé nyújtom a kezét, hogy segítsek felállni neki, ideje szembenézni a kamerákkal, meg egy nagy gombóc fagyival.
-Majd úgy csinálom, hogy még egy kicsit be is szarj.-Rákacsintok nevetés közben. Mondjuk szerintem bármennyire igyekeznék nem tudnám ráhozni a frászt, de azért mindenképp megtúráztatom a BMWt, hogy érezze majd a törődést. -Na így már egészen úgy hangzik, mintha örülnél is neki.-Márpedig minden oka megvan rá, hogy fülig érjen a szája. Hányan álmodoznak arról, ami neki már zsebben van. Persze bekerülni egy dolog, bent is kell maradni valahogy, de én nem kételkedem abban, hogy fantasztikusan fog teljesíteni, csak kicsit helyre kell tenni az energiáit. -Ahhoz el kellene őket rabolnom. Igazából nem nagyon szoktam a párkapcsolatokkal foglalkozni mostanában. Borzasztóan sokat kell tanulnom, közben apám folyamatosan rajtam tartja a szemét, akik pedig nagy lelkesen próbálkoznak leginkább a családi pénz miatt érdeklődnek nem miattam.-Abból pedig köszönöm szépen, de én nem kérek, hiszen az első családi ebédnél apám halálra ijeszti őket és akkor úgyis fejvesztve menekülnek. Nem is emlékszem, hogy mikor volt utoljára rendes párkapcsolatom. Egyszer próbálkoztam meg az egyéjszakás kalandozással, de nagyon nem az én világom volt és borzalmasan éreztem magam utána ahelyett, hogy megkönnyebbültem volna. -Nekem pedig pont úgy tűnik, mintha szükséged lenne valakire, aki ebben végig tud majd kísérni.-Bár megértem azt is ha minden energiáját a karrierjére szeretné fordítani. Nekem mégis van egy olyan megérzésem, hogy lelkileg ez most egy nagyon nagy falat neki így hirtelen. -Ha kicsit betanítanak attól nem leszel más, csak megtanítanak úgy válaszolni, hogy a lehető legkevesebbszer tudjanak veled kötekedni.-Ezen már én magam is átestem, hiszen apám mellett nagyon sok nagyon fontos helyen kell megjelennem, ott pedig sosem megengedett a botladozás a társalgásban, főleg, hogy nőként velem rengeteget fognak próbálkozni, hogy kikezdhessenek. Az ölelésből csak lassan húzódok vissza, hogy újra a szemeibe nézhessek. -Na látod. Ha mindenkivel ilyen ügyesen beszélgetsz majd mint velem, akkor ultra gyorsan belopod majd magad mindenki szívébe. Amikor legközelebb éppen elborulna az agyad, akkor csak képzeld el, hogy ott állok valahol az emberek között és iszom a szavaidat.-Remélem ez majd tényleg segíteni fog neki. -Naná, hogy eszünk!-Már kapaszkodok is a felém nyújtott kezébe és felkelek majd én is leporolom magamat, majd újra a vállamra akasztom a táskámat. Indulhatunk is. Rövid séta után el is érjük a fagylaltárust ahol én rövid gondolkozás után a kinder bueno fagyi mellett döntök, de abból legalább két gombóccal kérek ha már az a kedvencem. Oldalra pillantva látom, hogy néhány fényképész máris lelkesen kattogtatja a képeket rólunk. -Még egy darabig látni fogod a nevemet a tiéd mellett.-Nevetve jelzem neki.
Mindketten tudjuk, hogy nem én leszek az, aki majd egy kocsiban, gyorsulás közben ijed meg, de azért kíváncsi vagyok mit tud majd nekem mutatni, komolyan. - Néha jönnek ki érzelmek is belőlem esküszöm, csak nehezen préselem ki őket. - mondom neki nevetve, miközben már nem érzem a korábbi nyomást belülről és a feszültséget, mert a nevetésem tényleg azért jön, mert jól esik és nem csak a kameráknak szól. Ezt kell gyakorolnom majd, hogyan legyek önmagam és hogyan örüljek őszintén a dolgoknak, amik lehet elsőre nem olyan kecsegtetőek, de amúgy meg zseniálisak lehetnek. - Nem mondok újdonságot, ha azt mondom, hogy a legtöbb pasi vagy azt akarja, vagy megdugni és kész. Még azzal járnál a legjobban ha csak a pénzed kellene nekik, bár sok minden értéked van, ami miatt téged szeretni lehet, szóval elég nagy hülye, aki csak a pénzért akarna veled lenni. - az igaz,hogy évek óta nem láttuk egymást, de a személyisége már akkor kiforrott, amikor megismertem és most beszélgetve vele nem tűnik olyannak, mint aki 360 fokos fordulattal változott volna meg. Mindig is éleslátású lány volt,aki okos, és mellé nem utolsó sorban gyönyörű, meg pénzes, bár akit ez az egy ok érdekel, az tényleg elmehet a francba. Néha megszólal bennem a védelmező báty oldalam, ami sosem volt, de ilyenkor azt hiszem megtanítanám pár srácnak, hogy tisztelje az olyan lányokat, mint Bambi, mert értékes a világbank, és ritka. - Nem tudom, sosem foglalkoztam igazán azzal, hogy becsajozzak, voltak barátnőim, de egyik sem olyan, hogy nagyon fájt volna értem a szívem. Aztán azt hittem, hogy reménytelen vagyok és nekem nem is való a szerelem, pedig nem így van, csak minden más sokkal jobban leköt. Na meg egy olyan pasi, mint én, aki állandóan utazik és veszélyes sportot űz elég nehezen talál maga mellé akárkit. - nem panaszkodok, mert jódolgom van és volt is mindig, de nem olyan egyszerű nekem a párkeresés, de az is igaz, hogy sosem keresek, így nehezen találok. - De majd egyszer csak szembe jön velem valaki, ha tényleg kell. - vonom meg a vállam, és inkább hanyagolom is a témát, mert így is túl sok a barátnőm, akiről nem tudok és jobb ha nem hallják meg, hogy nem is nagyon keresek most öltet rá,a végén az lesz, hogy meleg vagyok. - Egy feltétellel fogom engedni a McLarennek, hogy formáljanak, ha felkérnek téged, hogy te legyél akihez beszélhetek. - elég viccesnek érzem már magam, hogy egy ilyet ellőjjek, ugyanakkor mérhetetlenül fáradtnak is, ami meg olyan vicceket kreál, ami szinte már fáj, na me nem is viccesek. - Hasznos tagja lennél a csapatomnak. - ezt már komolyan mondom, de ha neki kell a családi céget majd egyengetnie, akkor ez lehet nem az, amire ideje van, de én azért komolyan örülnék neki ha néha itt lenne támasznak, mert ma is nagyon sokat segített egy régi ismerős arca a nehéz napon. Elindulunk fagyiért, ahol már sokkal több az ember és a vaku villanások szinte takarás nélkül villannak az arcomba, bocsánatkérően pillantok rá, amikor megállunk a bódénál. Én csak egy gombócot eszek, mert az is több, mint amit lehetne, majd amíg várjuk, hogy kiadják körbenézek a szavait hallva. - Hát akkor azt hiszem meg is van a barátnőm erre a hétre. - nevetek fel és amint kiadják a fagyikat felé nyújtom az övét és fizetek. - Te meg vagy, nem gáz ez neked? Gondolom nincsen pasid meg semmi, de néha rém gáz tud lenni az ismerősök, meg a család miatt. - mondjuk az sem lenne célszerű ha ezért vennék elő otthon, mert látták azinterneten velem fagyizni, amibe amúgy nincs semmi,de a cikkek olyan formában is megírhatnak, amiben már lehet valami. - Kíváncsi vagy egy igazi forma 1-es garázsra? - már egy fél órája ott kellene lennem és nem tudom mit figyelnem, de eddig nagyon nem akartam menni, de most Bambival már sokkal nagyobb kedvem lett hozzá. A garázs belső része az a hely, ahova mindegy milyen VIP belépőd van nem jutsz be csak ha protekciós vagy, szóval néha ez óriási élmény tud lenni.
-Tudom, tudom. Ez régen sem ment neked túl könnyen.-Mondjuk, ha jól emlékszem kifejezetten mosolygós kis kölyök volt. Bár akkor tényleg elég fun buli volt ez az egész. A növekvő elvárások azért satuba tudják szorítani az embert még akkor is ha küzd ellene az ember. Sőt. Talán akkor még rosszabb is. -Ahhoz én túl nagy falat vagyok, hogy egy csak a szexért próbálkozzanak. Majd egyszer biztos lesz egy srác, aki minden ilyenen túl lát és hajlandó lesz elhordani szép helyekre randizni, hajnalig filmezni velem és bolond kalandokba keveredni.-Kicsit azért elgondolkozom. -Aztán az is lehet, hogy túl sokat remélek.-Engem még az sem zavarna kifejezetten, ha apa szívébe nem tudná az a bizonyos illető belopni magát, bár tény, hogy jó lenne a család áldását kivívnia, ez azonban mégsem elvárás. -Azért köszönöm, hogy értékesnek látsz.-Legalább már tudom, hogy egy ilyen srác már van a világon. Én magam is tisztában vagyok az értékeimmel, pontosan ezért nem adom magam túl könnyen bárkinek. Nehezen nyílok meg és nagyon sokáig kérdőjelezem meg a másik szándékait. Szerintem már kaptam rá elég okot, hogy ez így legyen. -Biztos neked is megvan valahol a másik feled. Szerintem csak esélyt kell adnod a dolognak, meg persze magadnak, hiszen nekem kétségem sincs afelől, hogy ne lennél minden nehézség ellenére tökéletes társa valakinek. Ki tudja? Lehet, hogy közelebb van az illető, mint gondolod.-Mire kimondom már kicsit meg is bánom a megfogalmazást. -Mármint. Jesszus. Félre ne érts nem magamra gondoltam, nem hajtok rád.-Néhány másodpercre el is takarom az arcomat zavaromban miközben nevetek. Arthur kifejezetten vonzó, de nem hiszem, hogy a mi kettőnk élete kompatibilis lenne meg egyébként is én még egy kicsit klasszikusabb felfogású vagyok, hogy a férfi tegye meg az első lépést, ha ilyen szándékai vannak. Ő pedig nem adott ilyen jeleket. Azt hiszem. Ugye? -Engem?-Nevetve kérdezek vissza, bár tudom, hogy viccnek szánja. -Szerintem jól is mutatnék a papaya teamben, még akkor is ha csak médiás lennék, kár, hogy az időbeosztásom miatt ez gyakorlatilag lehetetlen.-Ilyenkor bűntudatom van egy kicsit, hiszen mélyen legbelül nem tudok nem haragudni a bátyámra a felelőtlenségéért. Nekem ezt az utat kellene járnom. Nem pedig üzletvezetést tanulnom az egyetemen. A fagyiárusnál meglepően nagy figyelmet kapunk. Mármint nekem kicsit meglepő, ő szerintem pontosan ezek miatt a pillanatok miatt olyan türelmetlen már mindenkivel. -Remélem legalább a képek jók lesznek. Köszönöm!-Átveszem tőle a fagyimat. -Pasim az nincs, de apu majd biztos rákérdez, hogy mi a helyzet. Meg anya is. Meg vagy 50 ismerősöm, de nem gond. Majd előre megírok egy sablon szöveget, hogy csak másolnom és beillesztenem kelljen.-Nekem tényleg nem jelent problémát. Nem fogok bujkálni vele mindenhol. Mi tudjuk, hogy pletyka és ennyi a lényeg. -Viccelsz??? Persze, hogy kíváncsi vagyok.-Szinte el is ejtem a fagyimat miközben örömömben szökdécselek néhányat, de még időben megtaláltam az egyensúlyt a tölcsérrel. Kissé megfeledkezve magamról meg arról, hogy hányan látnak karolok belé a szabad kezemmel miközben a fagyit nyalom és elindulunk a garázs felé. -Hát ez a hétvége egyre jobb.-Állapítom meg még mindig kicsattanó lelkesedéssel.
- Nem mondanám, hoyg túl sokat vársz el, csak nem biztos, hogy létezik olyan pasi, aki ezeket megteszi anékül, hogy bármi hátsó széndéka lenne. - bár ki tudja, lehet van ilyen pasi a földön, én nem indulok ki magamból, mert olyan kapcsolatom, ami működött volna nem nagyon volt, valami mindig visszahozott a szingli létbe, de ez jobb is így, de pont ezért nem is tudom mi az, ami pontosan kell egy csajnak, úgy igazán. - Magadnak köszönd,hogy ilyen vagy. - ez nem az a fajta beszélgetés, amiben rá akarok hajtani, inkább olyan nagytesós dicséret, mert mi tökéletes barátai lehetünk egymásnak, még akkor is ha pontosan olyan a kisugárzása, akit el tudok képezni magam mellé, de az életünk totálisan eltér így van ami miatt kivitelezhetetlen lenne minden. Már pont hálás tekintettel akartam nézni rá, amikor olyan félreértettelen utalást tesz, hogy a homlokom közepéig szaladnak a szemöldökeim, majd felnevetek. - Aha, szóval elrabolsz ide hátra, és még ilyen utalásokat is teszel. Mégis mi lehet ez ha nem csábítás a köbön? - nézek már nevetve. - Nyugi, pontosan tudom mire gondolsz, de még nem kell neki bekopogtatni az ajtón, olyan sok dolgom lesz most az elkövetkező évben, hogy nem hinném, hogy egy csak lenne az aki még beleférne, főleg egy olyan, akit az ég is nekem szán, kár lenne elveszíteni a karrierem miatt, de már most tudom, hogy mit választanék. - még fiatal vagyok, hogy mindent beáldozzak a szerelemért, mindent feladok a karrierért és cserébe meg tudok élni ezáltal minden amit szeretnék és egyszer majd valamikor a szerelmet is, de nem most. - Én is el tudnálak képzelni de sajnos tudom, hogy te nem ebben a pozícióban akarnál ott lenni, hanem abban, amiben majd én. De hogy őszinte legyek azért annak örülök, hogy valamiben találtál kihívást, mert sosem néztem volna ki belőled, hogy annyiban hagyod ezt azegész versenyzés témát, de nem néztem volna ki belőled az utcai versenyeket sem, okozol még meglepetést Bambi. - sok mindent nem tudok még róla,remélem találkozunk még ezek után is, bár amennyi dolga van ahogy hallom lehet ez elég nehezen kivitelezhető lesz. Amint a fagyi a kezünkben van ismét egy kicsit feszengve érzem magam, de próbálom nem rossznak megélni a sok vakut az arcunkban. Azt hittem most éppen Kiki az aki a barátnői posztomat betölti de Bambi felbukkanása legalább ad okot egy újabb hülye cikkre, de bánom is én. - Hát lehet nem én leszek a kedvencük, de ha akarnak velem beszélgetni, hogy jól bánjak veled, állok elébe. - egy perc komolyságot ezután a mondat után mielőtt kitör belőlem egy laza nevetés, és invitálom a garázsba, ami ilyenkor mindig nagyon fel van fordulva és még nem az én számommal ellátott autó van ott, de a képzeletnek semmi sem szabhat határt. - Na gyere, akkor menjünk ott kicsit kevesebb a bámészkodó.- kamera van, de nem minden lyukban kettő. A nagy örömére belém karol, de nem reagálom le csak megyek célirányosan keresve a narancsságra garázst, ahol még sem jártam a mai napon, pedig elvileg már órák óta itt kellene lennem. - Kezdem én is élvezni ez a fagyi határozottan feldobja a napot. - nyalok bele a fagyiba, miközben már meg is pillantom a nagy sürgés forgás helyszínét a jövőbeli munkahelyem költöző cirkuszi sátrát. - Arthur ,végre itt, azt ugye tudod, hogy már mindenütt kerestelek téged. - támad le a jövőévi mérnököm, látom rajtuk, hogy nagy a feszültség, az idei kocsi szarul megy nem lehet belőle semmi jót sem kihozni, egy dobogó az utolsó előtti előtti versenyen, vagy még az az előttin a lényeg, hogy nem sok verseny van és a kupa az viszont annál kevesebb. - Akkor jöhet egy kis feszkó. - nézek rá biztatóan, hogy azért nem mindig ilyen itt a helyzet. - Csak ne engedj el és akkor nem fognak kizavarni.- nekitámaszkodok egy falnak és onnan nézem, ahogy a kocsit szerelik, én is ott akarok lenni, a folyamatok alatt, és látni miből lesz a verseny kész autó, de ehhez még várnom kell. - Lehet mérnöknek kellett volna lennem, vagy szerelőnek, mennyivel izgalmasabb meló ez és még csak nem is dugnak kamerát az arcodba.- meredek erősen magam elé hangosan gondolkodva.
-Hát ez szomorú.-A mosolyom kissé csalódott, persze ezt tudtam én is magamtól. Már szerintem egyébként sem létezik olyasmi, hogy teljesen tiszta és ártatlan szeretet. Mindenhol mennek a játszmák, meg a küzdelmek egymás traumáival és igazából már azok is szerencsések, akik egyszerűen közös nevezőre képesek jutni. -Akkor köszi szépen Bambi!-Megveregetem a saját vállamat nevetve dicséretképp. Hirtelen elszólásom tényleg nem hátsó szándékkal csúszik ki a számon egyszerűen szerencsétlenül fogalmaztam meg, de persze nevetése máris zeng miközben kiélvezi a bénázásomat. -Eskü nem úgy értettem.-Már én is nevetek. -Nyilván a karrier az első, ha már egyszer felküzdötted magad idáig, de azért ne csapd rá az ajtót, ha véletlen mégis kopogtatna a tökéletes jelentkező.-Mert hát persze a sors hajlamos ilyen húzásokat tolni amikor az ember a legkevésbé szeretne ilyesmivel foglalkozni. -Bizony. Mosollyal az arcomon rúgnálak ki az ülésből, hogy átvehessem a helyedet. Én csupa meglepetés vagyok és ebben nincs megállás. Még a végén valaki azt mondaná, hogy unalmas vagyok.-Az pedig az egyik legnagyobb félelmem. Én szeretek mindig pörögni, ezerrel haladni mindennel. Az élettel, a terveimmel, a tanulmányaimmal, az autóimmal. Mindennel. A fagyi ára az, hogy valószínűleg napokig fognak cikkezni rólunk, ami neki azt hiszem nagyobb kihívás lesz, hiszen eddig is meggyűlt a baja a sok pletykával. Azt a csinos riporterlányt most én fogom leváltani a médiában, mint potenciális barátnőt. -Ők nem azok a fajták akik így riogatnának. Apának elég a kisugárzása, hogy mindenki leizzadjon, anya pedig általában csak nevet és sok sikert kíván a srácoknak akik nálam próbálkoznak.-Hogy ez miattam van vagy apa miatt azt már nem tudom eldönteni. A McLaren garázst megcélozva már most érzem, hogy felfelé szökik a szerotonin szintem. -Ja biztos a fagyi érdeme.-Felnevetek, de utána gyorsan jó modort keresek, hiszen meg is érkeztünk és őt azonnal el is kapják, hogy már rég itt kellett volna lennie. Bocsesz. -Úgy lesz.-Rámosolygok miközben mellette én is a falnak dőlök és kíváncsian figyelem a nagy sürgés forgást. -A francokat.-Ránézek majd újra az autóra. -Sosem bírnád ki, hogy ne vezesd ezt a szépséget csak törölgesd és javítgasd.-Mosolygok és időről időre lábujjhegyre állok, hogy jobban lássam éppen mit csinálnak az autóval. -Sosem fogom megérteni, hogy hogy kezeled ezt ilyen nyugodtan.-Nevetek.
Elég feltűnően érzem magamon Bambi hatását a hangulatomra, sokkal jobban tudok nevetni, mint az előtte lévő görcsös órákban, amikor másra sem gondoltam csak arra, hogy szerepelnem kell és megint nem fog senkit sem érdekelni mennyire jó vagyok ha van egy szaftos sztori amiről kérdezhetnek. A magánéletemet is úgy kell alakítani majd, hogy eladható legyen, de még nem most, így inkább tényleg hálás vagyok Bambinak, hogy meg tudtam ma maradni azon a higgadtsági szinten amire igazából szükségem van. Még mindig érzem magunkban azt a gyereket, akik együtt voltunk, amikor nem volt semmi gondulnk a versenyzésen kívülé s az sem gond volt csak megpróbáltatás, amit kifejezetten szerettünk. - Nem zárom rá, de nem tudom képes lennék e most nyitni bárki felé. Nem tudnék teljes mértékben ott lenni egy kapcsolatban, főleg,hogy állandóan utazok. A téli szünet majd jól fog jönni, de akkor összeszokunk mondjuk, aztán meg szépen elszakadni tőle hónapokra, ez valójában nagyon nem jó alapja egy kapcsolatnak. - ha én nem is akarom rácsapni azt a bizonyos ajtót, akkor sors fogja megtenni, mert bárhogy nézzük, kezdőként ebben a sportban sok melóm lesz és egy friss kapcsolatot nem mindenki fog úgy megélni velem, ahogy én, a karrieremmel együtt, ahhoz valami nagyon olyan lány kellene, aki mondjuk ebben a sportágban létezik, mint én, de őket mind ismerem. - Szerintem az elég kemény kis harc lenne köztünk az ülésért, ilyen téren mondjuk egész örülök, hogy más formában leszel jelen a garázsban. - nevetek vele, de az a rút igazság, hogy lehet ha velünk együtt halad simán már egy szinten lenne velünk sőt. - Amúgy sosem voltál unalmas, igazából mindig mi tűntünk annak melletted. - még a sok edzés és a versenyek között is mindig olyan kis energiabombának tűnt, akinek sosem megy az egyhelyben ülés. Bár csak egy elég hülye szokás itt, hogy midenkit összeboronálnak, de olyan szép szövegeket írnak mellé, hogy sokan elhiszik, még akkor is ha tudják, hogy nem igazán van rá ráció jelen helyzetben. - Szerintem nem kellene leizzadnom apádtól, anyád meg meglepődne, hogy mennyire jól bírom melletted, mondjuk eddig is elég jól csináltam, pár év kihagyással egészen kibírható vagy. - egy kicsit húzom az agyát, de sosem gondoltam volna, hogy nagyon nehéz lenne vele, bár nem úgy gondoltam rá sosem, mint csajra, attól függetlenül, hogy meglehetősen jó nő lett belőle az évek során, inkább mint valami csaj barátra, és lehet ebben nézőpontban más az egész. Boldogan indulunk meg a garázs felé, a korábbi Arthur már nincs is a közelemben, ami segít amai napo folytatásában. Már kapom is az árnyalt lebaszást, de csak hanyagul a falnak dőlök és bámulom, ahogyan a kocsit szerelik és közben valamit nagyon tárgyalnak a boxon kívül. - Baszki, ebben van valami, és a kettő sajnos kizárja a másikat. - sóhajtok fel, mondjuk nem is nagyon értek hozzá, hogyan lehetne ezeket szerelni, nem vagyok mérnök és sosem tanultam autót szerelni, mondjuk van amit meg lehetne tanulni itt bent, de igaza van ennek a lányzónak, jobb ha a kormány mögött ülök, mint a kocsi alatt. Nevetve nézek rá, majd megrázom a fejem. - Nem kezelem ennyire jól, már több éve próbálkozom feljutni ide, mármint ennyire még sosem toltak, mint idén, de nyilván mindenki ide vágyik, és most, hogy sikerült még talán nem ülepedett le, még nem ülök abban a kocsiban és még nem nézik millióan, hogy éppen milyen bukóval indulok egy adott versenyen. Akkor fog leesni, hogy bent vagyok, amikor a hazai versenyen indulok és hallom a sok százezer ember ujjongását és látom, hogy a nevem van mindenütt kis kartonlapokon vagy bárhol. Na akkor fogom nehezen kezelni, amikor az adrenalin mellé ezer meg ezer másik érzelem fog végigfutni bennem. Akkor fog kelleni nekem majd valaki, aki ezt szépen leönti egy jéghideg vízzel. - Kiki ben bízom,hogy a hülye fejem után is képes lesz majd vévig asszisztálni a kitöréseket, legyen az jó vagy rossz. - Hosszú út van még előttem, nagyon hosszú, és ha őszinte akarok lenni kicsit félek is tőle. - vallom be neki halkan, hogy senki más ne hallja.
-Nem akarlak rádumálni, hiszen úgy sem tudnálak, de igazából szerintem a többi srác is megoldja valahogy. Ha más nem viszik magukkal a csajokat.-Azt hiszem még életemben nem láttam egy cikket sem arról, hogy bármelyik feleség vagy barátnő panaszkodott volna, hogy utazgatnia kell a versenyző párjával. Szerintem ezekkel a a feltételekkel mindegyikőjük tisztában volt már akkor amikor csak megfordult a fejükben az első randi gondolata. -Te is tudod, hogy nem lenne. Akármilyen tehetséges voltam egyetlen lány sincs a mezőnyben és nem hiszem, hogy pont én váltottam volna meg a világot.-Bár igazából én már azzal is boldog lettem volna ha megközelíthetem ezt a kategóriát. -Ez mondjuk igaz. Aránylag kevés alvással egész nap tudtam pörögni.-Az adrenalin és a versenydrukk mindig talpon tartott. Cserébe persze amint hazafelé indultunk a nyálam is folyt úgy aludtam el mindig anya mögött a hátsóülésen. -Apa nem szándékosan hozza a frászt az emberekre. Legalábbis azt hiszem. csak van valami a kisugárzásában. Ja.. Ez a titka a hosszú barátságoknak. Ha nem találkozunk nehéz is lenne bármin összeveszni.-Na nem mintha én az a veszekedős fajta lennék. Kifejezetten kerülöm a konfliktusokat. Nem mondom, hogy lehetetlen velem nézeteltérésbe keveredni, de csak abban az esetben hagyom a párbeszédet veszekedésbe torkollani, ha tényleg kiprovokálja a másik fél. A garázsban persze úgy jár már a fejem, mint egy kis szurikátának, hogy le ne maradjak valamiről, ha már végre egy ilyen kivételes lehetőség adódott a számomra. -Bütykölhetnéd a saját kocsidat, de akkor hobbi rally versenyzőnek kellett volna menned.-Válaszolok neki le sem véve a szememet a szerelőkről csak akkor, amikor hosszasabban kifejti a gondolatait a témáról, akkor már őt figyelem. -Minden rendben lesz, Arthur. Azt fogod csinálni amiben a legjobb vagy. Meg egyébként is. Ott van az a lány. Hogy is hívják? Kiki! Azzal a szuper kis műsorával. Szerintem ő végigrugdos majd a nehézségeken.-Legalábbis én úgy tudom, hogy ők kifejezetten jóban vannak. -Félni tök természetes dolog, hiszen baromi nagy a tét. De azt bánnád a legjobban, ha sose jutottál volna el erre a szintre, hogy bizonyíthass. Nekem elhiheted.-Én már sosem fogok ennek még csak a közelébe sem jutni. Ez pedig kifejezetten fáj, hiszen ez lesz életem legnagyobb 'mi lett volna ha...' kérdése.
Szerencsére sok más ezer dolog leköti olyan mértékben a figylemem, hogy nem azon agyalok milyen szar is a szingli élet, mert amúgy nem is így van. - Sosem tudhatod Bambi, lehet elég lett volna a te áttörésed, hogy a nők is érvényesülni tudjanak itt, bár akkor azt hiszem rendesen fel kellett volna kötnünk a nadrágot, így is nehéz ide feljutni, hát ha még többen is lettünk volna. - kicsit önző dolog, de tudom, hogy van egy két olyan női versenyző, aki simán kenterbe verne egy kér jelenleg is királykategóriás versenyzőt, csak nem adtak neki sosem lehetőséget, hogy feljebb jusson és ő is beérte annyival amennyit kapott. Ez a mi szerencsénk és az, hogy a testfelépítésünk sokkal de sokkal jobban bírja ezeket az erőhatásokat, legalábbis a sok okos szerint, de minden csak képzettség kérdése szerinte, de még nincs doktorim és sosem lesz. - Hosszú és eseménymentes barátság, de lehet jobban örülnék ha meg tudnék tartani egy ilyen csajt magam mellett, az apja kisugárzása ide vagy oda, ha megtudja, hogy nem szándékozom elvenni a kislányát, akkor talán még meg is kedvelne. - barátként, mert jelenleg nem tervezem beszőni a hálómba, jobb így mint elveszíteni egy jelenleg elgér értékesnek tűnő barátot, aki képes volt egy nehéz pillanatból egészen kellemeset formálni a puszta jelenlétével. A garázsba már megy a munka ki tudja mióta, és nekem is jelen kellene lenni, de ki tudja miért, mert egy enyhe ejnye bejnye után szinte senki nem is foglalkozik velünk. Aztán feltűnnek a kamerát a box elől, amik minket is vesznek, szóval marketing, szponzorok keresésre, újak és régiek megtartása, ezért van ez az egész, hogy mutogatni kell magunkat, hát legyen. Szoknom kell és ez tökéletes bemelegítése a jövő évnek, főleg, hogy most annyira nem vagyok feszült, mint eddig voltam. - Kipróbáltam én már mindent elhiheted, vagyis igyekeztem bár hobbi szinten ültem másfajta verseny kocsikban, de egyik sem fogott meg annyira mint ez. Izgalmas az összes, de ennyi energiát egy sem ad, szóval azt hiszem maradok a kormánynál és beülök ebbe a mozgó kocsiba és vigyorgok mindenkinek és ha egyszer megöregszem, akkor lépek egyet vissza lehet befekszek ezek alá a gyönyörűségek alá. - a kocsi felé intek a fejemmel, és közben biztos, hogy fel felcsillanak a szemeim, mert imádom az életem és lehet néha borúlátó vagyok és teljesen elmegy az eszem, de nem adnám fel, csak tervezek a jövőre is, mert nem leszek örökké fiatal. - Kénytelen lesz, ha már bevállalta önként és dalolva a legjobb barát címet, akkor el kell viselnie minden tiklimmel együtt, és azt is amikor kiborulok. Ő tudja a legjobban kezelni a hisztijeimet, és akkor is képes interjút kérni, és kihasználni mennyire szeretem, amikor a legrosszabb passzban vagyok. - a héten nem is találkoztam vele, meg lehet az előző héten sem, azt sem tudom jelenleg hol van, mert még annyit sem tettem meg,hogy felemeljem a telefont, hogy mi van vele. Jó barát vagyok mit ne mondjak, persze fordított esteben tuti, hogy számíthatnék rá. - De jövőre nem félhetek, mert akkor esélyem sem lesz futamot nyerni. - itt nem jó ha fél az ember, itt kell igazán vakmerőnek lenni. - Szeretném ha jövőre ott lennél az első futamon, ha meg tudod oldani. - nézek rá kicsit kérlelően, mert az első lesz életem egyik nagy pillanata és ha már ennyire jól elvagyunk és képes volt kizökkenteni ma és ezzel elég jót lendíteni rajtam.
-Kedves vagy, de jobb, ha abban a hitben maradok, hogy esélyem sem lett volna. Így is eléggé fáj a szívem.-Éveken át nagyon keményen dolgoztam és edzettem, hogy feljebb tornázzam magamat. Nagyon sokat tanultam a pályán és egyébként rengeteg fantasztikus embert ismertem meg a sportnak köszönhetően és ezt semmiért sem cserélném el. Valahol viszont mégis fáj az a sok kérdés, amire már soha nem fogok választ kapni. -Ha tudja, hogy csak barátilag töltjük együtt az időnket, akkor nem lesz semmi baja veled. Ahhoz, hogy megkedveljen szerintem neki rengeteg idő kellene, de ha már nem utál szerintem az is nagy eredmény.-Nevetésem ismét felcsendül néhány másodpercre, hiszen apa tényleg nem egyszerű eset. Mondjuk ha most tippelnem kellene azt mondanám, hogy úgyse nagyon fog találkozni a két férfi. Én se látom túl sokat édesapámat, Arthur valószínűleg még annyit sincs New Yorkban. A garázsban már olyan vagyok, mint egy gyerek a cukorkaboltban, de csak lelkesen nézelődök miközben beszélgetünk. Közben látom, hogy feltűnnek a kamerák is, de nem ők kötik le a figyelmemet, hanem minden más, ami történik, illetve amiről beszélgetünk. -Jajj ugyan már, Arthur. Mire te innen nyugdíjba fogsz menni már mást sem fogsz majd csinálni csak egy szuper jachton ringatózni valahol Monaco partjánál.-Nagy mosollyal pillantok rá. Ha minden a terv szerint megy, akkor nagyon sokáig nyomja majd a sportot, utána pedig sok mindenre fog vágyni csak arra nem, hogy folytassa ezt a rengeteg utazgatást és folyamatosan olyan kölykök alá dolgozzon, mint amilyen ő most. -Na látod. Ő lesz a te embered. Sokat nézem a videóit, mert mindig egy kicsit közelebb érzem magam a sporthoz és ugyan láttam, hogy más versenyekről is közvetít biztos vagyok benne, hogy jövőre minden hétvégén ott lesz melletted. De azért nyugtass meg, hogy nem csak az interjúkért jófejkedik veled, hanem egyébként is tényleg jó barát.-Kissé aggódva pillantok rá, hiszen hirtelen nem tudom eldönteni, hogy csak furán fogalmazta meg a dolgot, vagy egyoldalú ez a kapcsolat. -Ha kicsit is olyan vagy, mint én voltam, akkor addig tart a félelem amíg fel nem állsz a rajtrácsra. Onnantól pedig már nincs semmi más csak a verseny. Egyébként meg ha esetleg egy kis aggodalom marad benned azzal sincs semmi baj.-Biztatóan mosolygok rá. -Ott leszek. Mindenképpen!-Ezt most meg is ígérem neki. Barátként és rajongóként is egyértelműen jelen szeretnék majd lenni.
Nem fájdítom tovább a szívét, inkább ne beszéljünk arról mi lett volna ha, mert ez elég sok mindentől függ és nem akarom, hogy maga alá temesse a nosztalgia, ami neki nem egészen úgy süt el ahogy gondolta volna sőt. Vannak dolgok, amiket tervez az ember és összejön, az teljesen jó, boldogság, de amikor tervez, készül és nem jön össze az olyan kudarc élmény, amit nehezen dolgozunk fel. - Na látod, egyszer mindenki rájön, hogy ha nincs annyi stressz körülöttem, akkor egészen kellemes társaság vagyok, megfog nagyon jófej. - kacsintok rá nevetve. Tényleg elég jó barátnak tartottam magam régen, mára már egy kicsit ez meg borulni látszik, mert nem mindig van időm a másikra, ami kihat a barátságokra is, és pont ezért nincsen párkapcsolatom sem, mert minek, ha tuti nem szánnék rá annyi időt amennyit megérdemel. Kirakat barátnőm meg van elég, még csajoznom sem kell máris egyből rakják rám a szebbnél szebb csajokat, bár az életben ők is mind csak barátok. A garázsban már a jövőre gondolok és a szavain elmosolyodok, van benne némi igazság, de nem tudom még mit fog hozni és mire fogok akkor vágyni, lehet a jacht lesz a nyerő, a megfelelő irány, a mi majd öregebb koromra meghozza a nyugalmat az életemben. - Kiki tényleg a legjobb barátom és mindig ő volt a legnagyobb rajongóm, még akkor is amikor még kis gokartos voltam. nem tudom emlékszel e, de a két copfos cuki hangos kiscsaj a lelátón, aki az énnevemet kiabálta mindig ő volt, ss akkoriban még egy versenyt sem hagyott ki, szóval most amikor felértem a csúcsra sem fogok hagyni neki. - nem mintha olyan könnyen meg tudnám emészteni nélküle a sok izgalmat, ami hirtelen csapott fejbe. - Egészen addig a napig fogok félni, ameddig az első versenyen nem fog ez megtörténni, utána már sima lesz, kocsit vezetni olyan, mint másnak a járás, szóval igyekszem majd túltenni magam a kezdeni parán. Mázli, hogy amint a kocsiba ülök elmúlik, csak legyen így amikor a verseny lesz. - kacagok fel kínosan, de tényleg lazábbra kellene vennem, mert még elég messzinek tűnik az az első verseny, a addig meg annyi minden van még hátra. - Majd Kikivel szurkolhattok nekem a garázsból. - jó itt igazából annyi minden nem is látszik, csak a kis monitorokon, de talán így is elég izgalmas lehet, majd eldöntik hol szeretnék végig izgulni.
-HÉ! Stressz ide vagy oda de én mindig nagyon csíptelek. Még most is, hogy olyan voltál az első néhány perceben, mint egy morgós kis sündisznó!-Kicsit meglököm a vállammal miközben már nevetek. Azért vannak a barátok, hogy olyankor is mellettünk álljanak, amikor mindenki más nagy ívben elkerülne bennünket. Szegény Hope például olyan időszakokat csinált velem végig szemrebbenés nélkül, amit rajta kívül senki más nem vállalt volna be. Szerintem pont az ilyen hullámvölgyek kovácsolják a legerősebb kapcsolatokat. -Jajj tényleg. Kis cuki volt mindig. Úgy drukkolt mindig, mintha már akkor a forma 1-ben nyomtad volna. Szerintem őt akkor sem lehetne visszatartani, ha árkot ásnának a pálya köré és vízzel meg krokodilokkal töltenék fel. Valahogy megoldaná, hogy itt csápoljon neked valahol.-Az ilyenek a legértékesebb barátok és borzasztóan kell rájuk vigyázni, mert ritkán talál rájuk az ember. Megbecsülés hiányában viszont hamar elkophatnak még az ilyenek is. Arthur hiába morgolódós azért mindig figyelt a barátaira a lehetőségeihez mérten. -Ha nem múlik el a félelem majd én seggbe rúglak, hogy jobban félj a kocsin kívül lenni, mint benne.-Rákacsintok miközben a nevetésem ismételten felcsendül. Biztos vagyok benne, hogy minden rendben lesz. Most csak azért olyan ijesztő neki, mert még nem tudja, hogy pontosan mekkora is lesz a váltás. Ha már kicsit közelebb kerül majd az egészhez, akkor már rendben lesz. Remélem legalábbis. -Uuuu. Jó, az olyan menő.-Igaz nem túl sokat lát az ember, de itt el lehet csípni belső infókat, meg hát ennél exkluzívabb páholy nincs az egész pályán. Szerintem Kikivel mi ketten egyébként is tök jól fogjuk érezni magunkat miközben Arthurnak drukkolunk. -Figyi! Biztos nem lesz gond abból, hogy behoztál magaddal ugye?-Azért szeretnék biztosra menni, bár eddig még csak azt sem láttam, hogy valaki akár csak csúnyán nézett volna rám azért, mert látványosan nem vagyok a csapat tagja, de semmiképp sem szeretném őt bajba keverni, még akkor sem ha ő ajánlotta fel.
Nem vitatom, hogy van egy rossz oldalam is ami akkor jön elő,amikorkicsit idegesebb vagyok, és mot pont akpott belőle,de most neki hálamegfordult a kedvem, és ennek örülök. Már csak akkor lenne ennél is boldogabb a fejem, ha a legnagyobb rajongóm és az én kedvenc riporterem is itt lenne, bár nem mondta ma miért nem tud itt lenni. Lehet semmi izgalmas nincsen amit rögzíthetne, bár verseny van, na majd talán vasárnap őt is megpillantjuk testközelből. - Ha ő nem lenne, úgy lehet én sem lennék itt, mindegy milyen tehetségem van bárki szerint ha nem sikítja a nevem a versenyeken, nem lett volna értelme az elején. - szóval most van két csaj, aki az egyik az ideiglenes idiótaságomból zökkentett ki a másik meg túl lendített azon, ami talán sosem volt idiótaság, de erős félelem gena fejlődés fele, ami ma idehozott. A szavain elnevetem magam, majd amikor egy kis aggodalmat hallok a hangjában körbenézek megvonom a vállam és megfogom a kezét ,hogy elinduljak vele kifelé. - Nem tuti nem zavart senkit, hogy ott vagy velem, leendő versenyzőként ennyi előnyöm van, hogy ha velem vagy a garázsban, olyan mintha csapatta lennék, azt hiszem. - de már kezdett unalmassá válni, hogy behívtak és még csak felém sem tolta nagyon senki a képét, így jobb ha lelépek, majd holnap és azután és a verseny napon is itt kell feszítenem és mosolyogni, ami most már valljuk be sokkal jobban fog menni remélhetőleg.
Vasárnap reggel már a McLaren logós polóban mentem, hogy ezzel is jelezzem mennyire el vagyok kötelezve a csapat iránt, de még mennyire. Büszkén mentem végig a hotel előterében, és még annyira nincsen sok sikítozó rajongók a hotel előtt, de azért akadt pár, akivel egy mosoly erejéig a kamrába kellett bámulnom és aláírni nekik egy sapkát, ami még csak nem is az én számommal volt ellátva. “Reggeli a Paddockban?” - nyomtam a küldés gomra Bambi részére, mer tudtam, hogy ma is jelen lesz a versenyen és eszem ágában nem volta garászban kuksolni végig. Terveim szerint ki akartam merészkedni a lelátóra, a többi ember közé, amit már tegnap elvetett a menedzserem, mert szerinte rossz marketing lenne, hogy nem vagyok a csapatom mellett én meg csak legyintettem és közöltem, hogy rohadt jó marketing, hogy a lelátóról szurkolok, mert azt látja mindenki. Nem kaptam egyértelmű zöldlámpát, de pirosat sem, szóval majd Bambival megbeszéljük mi legyen.
-Hát ez annyira nagyon cuki. Imádom a kis történeteteket.-Én nem fogom neki azt nyomatni, hogy jöjjenek össze. Ez az ő dolguk, döntésük, bár egyértelműen pezsgőt fogok bontani ha végül tényleg egymás mellett kötnek ki, de nem akarom ezt a témát túltolni Arthurnak, mert még a végén már csak dacból se lesz köztük semmi. Aggodalmaskodásom miatt persze kinevet egyből, így gyakorlatilag reflexből csapok egyet finoman a vállára. -Hé! Ne nevess már ki!-Rászólok, de persze közben nem bírom megállni, hogy én magam ne nevessek vele. Fogalmam sincs, hogy mit szabad neki már és mit nem. Ahogy megfogja a kezemet és elindul ellenkezés nélkül követem. Én ezt tudnám nézni egész nap, de ő már biztosan unja. Mondjuk kár lenne itt leragadni. Még annyi látnivaló van.
Vasárnap már azelőtt ébren vagyok, hogy a nap felkelt volna. Az izgatottság egyszerűen felfeszítette a szemhéjaimat, de tudtam, hogy ha túl korán aktivizálom magamat, akkor később fogom ennek meginni a levét. Így maradt a az ágyban lustálkodás, TikTok és Instagram pörgetés. Amikor végre reális időpontot mutatott az óra lezuhanyoztam, felöltöztem, sőt még a bőröndömet is összepakoltam, hiszen a verseny után indulok is haza New Yorkba. Már éppen indultam volna le a hotel éttermébe, amikor a telefonom üzenetet jelzett. 20 perc és tali az étteremben!-Megy is a válasz Arthurnak és végül a bőröndömet magamhoz véve indulok a pálya felé. Ettől persze az érkezésem után meg is válok, bezárom egy csomagmegőrző szekrénybe aminek csak remélni tudom, hogy nem felejtem el se a számát se a kódját. Amikor odaérek látom, hogy az ajtóban ácsorog, így gyorsan hangtalanul osonok a háta mögé. -Jó reggelt!-Ragadom meg a vállainál hátulról majd mellé lépve vigyorgok rá. -Éhen halok!-És már indulok is befelé tudva, hogy úgyis jön majd utánam. -Majdnem olyan izgatott vagyok, mintha ma nekem kellene vezetnem.-Teljes rajongó üzemmódban pillantok rá mielőtt szemügyre veszem a svédasztal kínálatát.
Re: in every shit there is someone good // Bambi&Arthur
Csüt. 16 Nov. - 18:27
Bambi & Arthur
Valóban cuki történet a mienk, a lányok szájából egészen jól is hangzik én inkább csak aranyosnak tartom, bár ezt mondja belül gondolom ugyanarra gondol, mint megannyi minket körülvevő ember, hogy ez több, de nem az, még ha látszatra annak is tűnik, ilyen egy őszinte barátság, amit mindenkinek kívánok. Esküszöm, hogy nem akarom kinevetni, de muszáj, amikor azon aggódik, hogy vajon mit szólnak ahhoz, hogy bent van a garázsban, még csak senki le sem tojik minket, ami azért egy kicsit zavar, emiatt annyira fontos volt, hogy itt legyek, de hadd nézelődjön, ide úgysem sok mindenki jut be csak úgy. Nekem is elég menő, hogy itt lehetek, de jövőre lesz csak az igazán nagy dolog, amikor már a kocsiban ülök és nem külső szemlélő leszek. - Hát ha egyszer olyan cuki kérdés volt. - ismétlem meg neki a korábbi szavát,. ami nekem olyan idegen, de ránk használta, így én is előveszem.
A vasárnap már sokkal izgalmasabbnak tűnik, de engem csak annyi fog meg, hogy végre a narancssárga csapat pólóban billeghetek. Kicsit hülyeségnek hangzik, de ad egy löketet a mai napra nekem és talán egy kicsivel több önbizalmat is, amiből nincs hiány, de manapság eléggé megfogyatkozott, főleg, hogy ennyire sokan akarnak tőlem valamit, képet, kérdést, aláírást, és néha azon morfondírozok, hogy nem is adtam nekik cserébe semmit, hogy ennyire rajongjanak, mégis megteszik, ami megtisztelő és egyben sok is még nekem. Amint leokézza a reggeli ötletét, el is indulok az étterem felé, ami ilyenkor még nincs tele, mindenki a versenyzőket várja, mert képet akar, interjút vagy bármit, ami megmaradhat emlékben, az evés ilyenkor másodlagos. - Jó reggelt, de kicsattan valaki! - nézek rá mosolyogva, majd elindulok a bejáraton, hogy minél hamarabb jussunk valami szilárdhoz, amire úgy tűnik mindkettőnknek nagy szüksége van. - Ha valakinek nagyon szurkolsz lehet olyan is, majd elmesélem jövőre, milyen az amikor tényleg te vezetsz. - bököm oldalba óvatosan kinyújtva a nyelvem, és a kezembe veszek egy nagyobb tányért, mert tuti, hogy kihasználom, hogy most nincs több versenyem és ehetek. - Azon agyaltam, hogy nem a garázsból néznénk a sok kivetítőt, hanem beülhetnénk a lelátóra. - nézek rá egy kicsit félve, hogy majd ő is simán löki vissza az ötletem, hogy szerinte is elég rizikós, hogy a sok rajongótól nem fogunk látni semmit. Talán a VIP szekcióban ins annyi elvetemült fan, de meglátjuk, ha odamegyünk.
Más reggeleken néha feszítővassal sem lehet kirobbantani a takaró alól, de amikor végre eljutok ilyen helyekre, akkor az a csoda, ha képes vagyok lehunyni a szemeimet. Ezek után pedig nem is olyan meglepő, hogy szinte röpködök az örömtől amikor végre ismét a pálya felé vehetem az irányt, hogy végre élőben élvezhessem a versenyt, az pedig, hogy Arthur ennyire ráér velem foglalkozni csak a hab a tortán. -Pedig még nem is ittam kávét.-A szemöldökeimet megvonogatva miközben végre bejutunk az étteremrészbe, ahol már vár minket a svédasztalos reggeli. -El is várom. Jobban ki foglak faggatni, mint Kiki, úgyhogy nagyon NAGYON pontos beszámolóval kell majd készülnöd.-Úgyis azt beszéltük, hogy ott leszek majd az első nekifutásánál. Közben kíváncsian fut egy kört a tekintetem és egy tányért a kezembe véve kezdek el összeszedni mindent, amit csak kívánok. Tükörtojás, sonka, sajt, egy teljes kiőrlésű zsömle. Majd utána szerintem vadászok egy kis gyümölcsöt, de kezdésnek ez bőven elég lesz. -Benne vagyok! Onnan úgyis több dolgot látunk. Majd ha versenyzel és el tudok menni akkor szívesen elácsorgok a mérnököket figyelve és a kijelzőn figyelve, mert úgyis kapom majd a meghívókat, ugye?-Alig célzóan nevetek fel. -Most majd vigyázok rád a rajongók között.-Azt hiszem itt a Paddock Clubban úgysem fogják olyan borzasztóan sokan zaklatni. Nyilván elkerülhetetlen, hogy néhányan megtalálják, de közel sem lesz olyan vészes, mint mondjuk amit a hotelek előtt kapnak a pilóták. Lerakom a tányéromat az egyik üres asztalhoz. -Kávét?-Kérdezem miközben elsétálok mellette. Ha kér akkor néhány perccel később két csésze kávéval térek vissza, ha nem akkor csak magamnak hozok egyet mielőtt végül letelepszem az asztalnál. -Azt meséld el nekem, hogy otthon mit szóltak amikor megkaptad az ajánlatot. Biztos nagyon izgatott lett mindenki, ugye?-Az egész élete erről szólt, úgyhogy kétségem sincs afelől, hogy mindenki nagyon örült.
Re: in every shit there is someone good // Bambi&Arthur
Szomb. 25 Nov. - 9:48
Bambi & Arthur
Meglepően pörög a lány, ami nem baj,. mert az én hangulatomat is feldobja, mondjuk egy vasárnapi nap nem rólam szól még, így le tudok ereszteni és teljesen átadni magam a versenynek, amit még egyelőre csak nézőként ejtek meg. - Akkor a reggeli mellé csak kakaót fogsz kapni. - nevetem el magam,m ha kávé nélkül ennyire pörög akkor mi lesz itt azzal. Mondjuk engem is felhúz kedv ügyileg, szóval jüt tesz, hogy ennyire aktív. Mivel ott lesz az első versenyen, mert ő mondta majd be tudok enki számolni az első megmérettetésam élményeiről. Nem tudom miért veszek magam köré egyre több embert, aki majd akkor jelen tud lenni, amikor már most tudom mennyire stresszes leszek aznap és valószínüleg csütörtöktől kezdve a verseny végig még csak hozzám sem lehet majd szólni. De csak az első futam lesz ilyen, utána majd boldogan fogom várni, de azon túl kell esnem. Túl sok bennem a feszültség, és ezt nem tudom csak úgy könnyedén kiengedni gondolatban kell hozzá az a verseny, hogy beleadjak mindent és én is meglássam milyen vagyok abban a helyzetben. Nagy megpakolt tányérokkal a kezünkben indulunk az asztal felé, ami már hívogatóan vár, hogy végre elfogyasszuk a reggelit, ami elvileg a legfontosabb, most meg már jól is fog esni, hogy nem agyalok semmin, csak élvezem a napot egy barát társaságában, aki még mindig feltölt pozitív energiával. - Mindenhova fogsz meghívót kapni, majd felírom a neved a nem is tudom, hogy létező listára, amiben minden olyan fontos személy van, aki az egész területen szabad ki be járást kap, ez így megfelel? - kérdezem illedelmesen elnevetem magam, de persze ha akar ott lehet a garázsban, amikor én ülök majd a kormány mögött és nem a lelátó lesz az én mentsváram, hanem a sebesség. - Amúgy ijesztő tudsz lenni ha akarsz, de szerintem ez minden lánynak jobban megy mint nekünk. - hamarabb megrémiszt egy dühös lány arca, mint egy srácé, bár lehet ezt csak férfi létemre érzem így. - Jöhet, de te csak csínján vele. - mutatok felé óva intve, hogy ne akarja túlpörögni a napot, mert akkor én is kénytelen leszek felzárkózni, ami nem baj, mert hozzá vagyok szokva a pörgéshez, de tartanom kell magam az emberek között. - Örültek, mármint Gallo vagyok, ez egy olyan alap elvárás volt, amit még így is későn léptem meg apám szerint, de ettől függetlenül büszke volt. - csak kicsit későn jött össze. Mindig is elég nagy visszatartó erő volt a szerinte túlzott visszafogottságom. Ezen változtatok csak emellé még jár egy óriási pofa is, ami nem jókor nyílik ki. Vele együtt dolgozunk már egy ideje azon, hogy ebben jobb legyek, mert ő profi ebben, volt versenyzőként nem is lehetne más, mert ebben élt, ez volt az élete. - Amióta megszülettem ezt szerették volna, volt más választásom is, de tudtam, hogy apám szemében én vagyok a következő Galo, akinek a nevét kiabálják majd Monacoban, Silverstone-ban, vagy bárhol egy verseny végén. - mély levegőt veszek, semmi nyomás ugye?
Kezdőlap
Apa a kiváló eredményeimre való tekintettel elhúzta előttem a mézesmadzagot és jutalmul elintézte nekem, hogy az egész hosszúhétvégét Austinban tölthessem. Természetesen nem aprózta el a dolgot, hiszen Paddock Club belépőt kaptam vagyis szinte ott mászkáltam ahol csak akartam, lépten nyomon versenyzőkkel találkozhattam, élőben meghallgathattam a nyilatkozatokat és minden kis vackomat, amit a rajongói boltban vettem aláírathattam velük, már amikor volt idejünk néhány másodpercre megállni, amíg egy filcet nyomtam a kezükbe. 
