Heart beat is razor thin Hot heat, you make me high Get underneath my skin Just give me one bad night
! nyelvezet
Kiraktak a lakásomból. A kibaszott lakásomból. Legyen - nem is igazán lehet annak nevezni. Egy alagsori, eldugott kis szar volt, kicsi és piszkos és olcsó és nekem tökéletes, mert ugyan minek kellett volna nagyobb és tágasabb? Elvoltam ott. Néhány bútorral, ruhákkal meg könyvekkel amik még csak nem is a sajátjaim, hanem a könyvtárból vannak, meg a macskával, akinek teljesen mindegy és most... most kezdődik elölről az egész. Újra. Újra és újra és újra. Miért futom le ugyanazokat a kibaszott köröket megállás nélkül, mintha csak kergetnének? Fogalmam sincs, mit csinálok. Őszintén. Hogy mi a francot csinálok és mi a francért nincs értelme semminek és miért nem tud az élet néha, csak egy kicsit, csak egy pillanatra... Értelmetlen. Értelmetlen az egész. Annyira dühítően értelmetlen. Nagyot kortyolok a borból, amit a boltból csórtam zárás előtt, két lépés között pedig unottan arrébb rúgok egy utamba keveredett kavicsot a sötét, kissé nedves macskaköveken. Egy hét. Egy kibaszott hetet adott, hogy elpakoljak onnan, mert végülis költözni olyan kibaszott egyszerű, ugye? Dühös vagyok. Dühös vagyok, feldúlt, elkeseredett, csalódott, és talán egy kicsit... nem is tudom. Talán egy kicsit szomorú. Mert már megint. Az élet már megint gyomorszájon vág és nem, hogy bocsánatot nem kér - még csak magyarázatot sem ad, miért. Az intézetben akadt néhány túlságosan is vallásos nevelő, akik folyton az élet értelmével dobálóztak. Hogy minden okkal történik. Hogy minden Isten akarata. Hát basszameg. Annyira kibaszottul kíváncsi lennék erre a bizonyos okra. New York sosem csendes, éjszaka sem, de azért vannak olyan részek és szakaszok, amik néha tűrhetőbbek az átlagosnál. Ezért választottam ma a valamivel hosszabb, de nyugodtabbnak ítélt útvonalat hazafelé, mert naiv módon azt gondoltam, ennyi faszság elég egy napra és egy utolsó, nyugodt estét még kapok, mielőtt elkezdhetek új lakhatás után keresgélni. Néhány útszéli lámpa világítja meg csupán a környéket, aznapra már rég bezárt üzletek és egy-két nullhuszonnégyes kisbolt mellett haladok el, a borosüveg szája újra és újra visszatér az ajkamhoz. A háttérben egy társaság hangját hallom, elsuhanó autók és tömegközlekedési járművek kereke csikorog messzebb, valamelyik sikátorban meg, ami mellett elhaladok, patkányok iszkolnak vissza a sötétebb mélységekbe, de jó ez így nekem. Tetszik így. Egyedül a sötétben, nem keresve értelmet az egészben mert az nyilvánvalóan nincs. És nyilván ebbe bele kell rondítani. Mert mi a francért is ne? Először megkísérelem ignorálni az engem szólító hangot, a vihogást, ami kíséri, mert sosem lehet tudni, kibe akad bele az ember. Van, akik könnyedén feladják - mások meg egyszerűen nem értenek semmiből. - Héééé, öregem, ne már? Van egy cigid? Hé? Lécci? A léptek meglódulnak mögöttem, én pedig az ég felé forgatom pillantásomat. Ez nem igaz. Ez nem lehet igaz. - Hahóóó? Cigi? Továbbra sem reagálok, leborítok egy újabb kortyot a torkomon és sétálok tovább egyenesen az utcán, míg végre a csávó mellém ér. - Mivan, süketvagy bazdmeg? Ó, helyben vagyunk. Nagyon király, király. Csak szemem sarkából mérem fel a bőrdzsekis fazont; valamivel magasabb nálam, sötét hajjal és valami tetoválással, amelynek elkapom a sziluettjét ahogy felfelé kúszik nyakán egészen az álláig. Megrándul a szemöldököm, a csávó meg int fejével hátrafelé a haverjainak - észrevétlennek tervezi, de nem sikerül neki. - Nemár, haver. Csak egy cigi kéne. Vagyis... négy. De hé? Te is szívhatsz velünk egyet. Milyen kibaszott kegyes. - Nincs cigim - hazudom bele a képébe, továbbra is sétálva egészen addig, amíg be nem mozdul elém és megtorpanásra késztet. Elnyomok egy frusztrált sóhajt. - Nézd, feleslegesen játszod itt a rosszfiút, nem terem tőle cigi a zsebemben, szóval próbálkozz máshol. A sötéthajú felvonja a szemöldökét és közelebb lép, ahogy a haverjai a hátam mögé érnek. - Tényleg? - Hirtelen kinyúl előre és taszít egyet a vállamon; nem olyan erős, hogy fájjon, de így is nekilök a hátam mögötti srácok valamelyikének. - Hát jó. Akkor esetleg a piádat ideadhatod, ha már mással nem tudsz szolgálni, hm? A fazon szája éles mosolyra húzódik, a mögöttem lévők füstszagú lehelettel vihognak, én pedig valami kurva meggondolatlan ösztöntől vezérelve visszamosolygok rá. És mert a borból már alig van, és mert a gondolataim füstölögnek és mert dühös vagyok és mert a faszom kivan és mert túl heves vagyok gondolkodni, meglendítem a karomat, amiben az üveget tartom, és mert a piámat akarta? Pofánvágom vele a csávót, a szilánkok meg ide-oda repülnek.
I was born with the wrong sign in the wrong house with the wrong ascendancy. I took the wrong road that led to the wrong tendencies. I was in the wrong place at the wrong time for the wrong reason and the wrong rhyme On the wrong day of the wrong week I used the wrong method with the wrong technique.
Az élet mostanában olyan súlyos problémákat gördít az utamba, amiket képtelen vagyok egyedül arrébb rúgni, és hogy úgy mondjam, rohadtul akadályoznak a tovább haladásban. Azt hittem, hogy a mexikóban átéltek után itt már buli lesz az élet mindazok ellenére, hogy számítottunk rá, nem lesz könnyű a beilleszkedés. New York volt az újrakezdés a csonka családunk számára. Talán pokolra jutok amiért ezt mondom, de az öreg Castillo halálával váltunk igazán függetlenné. Erre nesze! Amikor már azt hittem kezd révbe jönni ez az egész elbaszott őrület, amit életnek nevezünk, a főnököm bezárja a boltot. Egy nap alatt váltam munkanélküli, semmirekellő bevándorlóvá és egykévé is egyben. Huszonötéven keresztül volt egy húgom, erre egyik napról a másikra egy rohadt papír, ami az ő konok makacsságának köszönhetően előkerült valamelyik fiók mélyéről, hirtelen mindent megváltoztatott. Hibáztathatja élete végéig anyát érte, tökre nem megy semmire vele. Mondjuk azt nem bánnám, ha a helyzet abszurditása ellenére megpróbálná a pozitív oldalát megfogni ennek az egésznek. Hiszen ezek szerint nem köti vérrokonság Mexikó egyik legmocskosabb bűnözőjéhez. Akárhogy is, a problémáját nem fogja megoldani, ha nem áll szóba többé Mámával, és hozzám költözik. Nem a fürdőszobámat elárasztó női pipere szarságok jelentik a legnagyobb problémát. Inkább az, hogy... hogyan is fogalmazzak?! Hogy nem tudom nyugodtan végezni az újdonsült "munkámat". Mindamellett, hogy kényelmes, egész biztonságosnak tűnik, hogy az "ügyfeleimet" a lakásomon fogadom. De így mégis hogy?! Az már biztos, hogy egyenlőre nincs jó döntés az ügyben. Ez a buli meg behalt. Szóval ideje pattanni. -Fizetnék, amigo! - Intek a pultos felé, s miután elém tolja a számlát, kelletlen fintorral túrni kezdem a pénztárcámat. A nyugtán szereplő összeg mellé még némi borravalót is odatolok a srácnak, majd a vállamra dobom fekete bőrdzsekimet, fejemre húzom szürke pulóverem kapucniját, és zsebre dugott kézzel, lehajtott fejjel nekiindulok. Ezt a néhány megállót megtehetném valamelyik éjszakai járattal is, de inkább gyalogolok, bízva abban, hogy a hűvös levegő majd kicsit kijózanít. Nem is az alkohol az, ami tompítja az agyam, alig ittam valamit. Inkább a benne kavargó gondolatok. Talán ezért is kapcsolok későn, hogy épp egy kialakuló félben lévő zaftos bunyó kellős közepébe sétálok bele. -Mierda! - Bukik ki belőlem fennhangon, és az üveg már csattan is valahol az alkaromon, amivel éppen hogy csak sikerült eltakarni az arcom. Szerencsétlen srác valószínűleg nem nekem szánta, de a célpont gyorsabban elhajolt, mint én... -Ez meg mégis mi a lónak a fasza?! - Felháborodásomat mi sem tükrözhetné jobban, mint ökölbe szorult kezeim, s a cseppet sem higgadt mozdulat amivel a cigimet az aszfaltba döngölöm. -Fiúk, ekkora felhajtás egy szál cigiért? - Rosszallóan megcsóválom a fejem, mire az egyik izomagy dübörögve elindul felém, koszos ujjaival belekapaszkodik a pulóverem nyakába, és legalább öt centivel elemel a földtől. Volt már részem pár balhéban, és az exemnek hála tanultam némi önvédelmet, de azért ez durva. Mintha a Feláldozhatókból forgatnánk egy jelenetet. A normális, elvárt reakció most nyilván az lenne, ha tele pakolnám a nadrágom, de a nemrég benyakalt tequila mennyiség elhiteti velem, hogy én vagyok Popei, így gusztusosan szemen csulázom a fickót, aki hátra hőkölve, forrásnak indult agyvízzel törölgetni kezdi a szemét. Minden adott, hogy egérutat nyerjek, de a lelkiismeretem nem engedi, így ameddig a csávó azzal van elfoglalva, hogy hogy kaparja ki a nyálamat a szeméből, én kihasználom az alkalmat. Öklöm célirányosan lendül a képe irányába, és mivel rutinos balhés vagyok, tudom hol fáj a legjobban. Képzeletben elégedetten vállon veregetem magam, látva ahogy a benga megszédülve elterül a földön. Ezek után már minden adott arra, hogy kicsit elpicsázzam emberünket. Épp csak arra van időm, hogy feltűrjem pulcsim ujjait, a kabátom valahol az aszfalton landol, én meg a szénné tetovált bivalyon, akinek a képére pillanatok alatt Joker vigyort varázsolok az ökleimmel. Teljesen elöntötte a szar az agyamat, annyira azért mégse, hogy ne legyek képes kontrollálni az indulataimat az öklömmel együtt. Nem áll szándékomban kinyírni a tagot. A háttérben azért hallok némi dulakodást, tompa pofonok zaját. Mintha egy Bud Spencer, Terence Hill filmbe csöppentem volna. -Puta madre! - Lihegem vérszemet kapva az alattam fekvő csávó képébe, aki a saját vérében gurgulászva magyarázni kezd valamit. Csak akkor esik le, hogy mit is krákog, amikor a többiek is visszavesznek az iramból. Az egyik tag lerángat a Jetiről, kábé fél kézzel hajítva be valahova a kukák közé, majd felnyalábolják tisztelt vezérüket a járdáról, és bukdácsolva elindulnak. Ekkor hallom meg a közelgő rendőr szirénák hangját. Fájdalmasan hunyorítok, s takarom el alkarommal az arcomat a vakító fények elől. -Azt... a kurva... - Minden mindegy alapon hanyatlok vissza az alumínium kuka rengeteg közé, és ha az üveggel dobálózó srác még itt van valahol, egy véres köpés, majd szájtörlés után felé fordítom a fejem. -Egybe vagy? -
Heart beat is razor thin Hot heat, you make me high Get underneath my skin Just give me one bad night
! nyelvezet
Irónia. Az élet iróniája ez az egész, bár tény, ez a bizonyos irónia nem kímélt sosem, legyen az egy jó nap, vagy valami elbaszott hányadék. Mint a mai. Fogalmam sincs, mit fogok csinálni. Egy hét semmire nem elég. Megkérdezhetem a munkatársaimat, van-e valami felesleges szobájuk vagy legalább egy kanapéjuk, de macskával azért ez sem annyira egyszerű, és amúgy sem vágyam becsövelni valaki nappalijába. Még ha láthatóan nem is nagyon akad más esélyem. Néha szeretnék megkérdezni valakit. Szeretném, ha lenne valaki, akárki, akivel megoszthatom ezeket a faszságokat, bár meglehet, csak egy illúzió az, hogy úgy könnyebb volna. Hogy bármi is változna. Mert az élet szopás. Az emberek megbízhatatlanok és otthagynak az első adandó alkalommal, hiába hiszed azt, hogy ismered őket. Mindennél és mindenkinél jobban. Miért kell így lennie? Miért kell ennyire... értelmetlennek lennie. És hát New York az New York marad. Bátorra piázott srácok, akik megpróbálnak az utca királyai lenni, mert amúgy saját maguknak nem telik cigire. Milyen szánalmas. Pontosan valami olyasmi, amin kitölthetem saját elkeseredettségem, mert ez ugyebár kibaszott jó ötlet. Az erőszak nem megoldás, Mr. Jordan. Persze, mondd ezt anyámnak. Mentségemre szóljon - azt az üveget tényleg nem a random felbukkanó fickónak szánom, egyáltalán. El is kerekedik a szemem, és már nyitnám ajkamat egy bocsánatkérésre, de aztán az egyik faszi megragad hátulról, és átmoccan a fókuszom máshová. Pillanatok alatt keveredik káosz ebből a nyomorult helyzetből. Rendben, valószínűleg ott megírtam a sorsomat, hogy meglendítettem azt a kibaszott üveget. Bánnom kéne, valószínűleg. De az egyetlen dolog, amit kicsit is bánok, az az, hogy belekevertem a másik srácot is ebbe a szarságba. A pöcs, aki elkapott hátulról, most nekiken a téglafalnak én pedig belülről harapok a számba, hogy visszafogjak egy fájdalmas nyekkenést. Ahogy a helyzet engedi, könyökömet erősen a csávó gyomrába vágom, és ahogy megbillen, úgy taszítok rajta hátrafelé, nekilökve egy másik, borostás, tetovált tagnak. Az intézetben rengeteget ültem büntetésben verekedés miatt. Aztán onnan kikerülve, Mr. Ledgernél valamelyest visszafogtam magam, de még akkor is volt, hogy megtépáztam egy-két formát középiskolában. Azt hiszem, mindig is volt egy kis probléma az agressziómmal, de őszintén? Élvezem azt az adrenalint, ami ilyenkor elönt, mozgásra és számításra késztet. És ha nem akadna olykor egy-egy ilyen alkalom, valószínűleg már megőrültem volna. Jobban, mint amennyire most is meg vagyok. Lépek az alak után és öklömet a pofájába lendítem. A negyedik felbukkan mögöttem és a tarkómnál megragadva próbál meg a földrenyomni, belemarkolva a hajamba, mint valami kibaszott tinilány, de nem engedek neki, és úgy fordulok, hogy az azzal járó lendülettel nekicsapódjon az előbb pofánvágott társának, aki még az orrát törölgeti. - A kurva anyádat - hörgi nekem valamelyik valahonnan, ahogy kitépem magam a fogásból és szembefordulok velük. Pofátlan vigyorra húzom a számat. - Még mindig kéne egy kis cigi? - Egy szóval sem mondtam, hogy nem vagyok egy meggondolatlan idióta. És hogy ez általában nem kever még nagyobb szarba. Egy szinte még érintetlen fazon előrelép és gyorsabban mozdul, mint hogy kihajolhatnék előle. Állonvág és az ütés erejétől - meg talán a bor - megbillenek, ő pedig ezt előre lendülve ki is használja; egy zavaros pillanat, és már földön vagyunk, ütések csapódnak ütésekbe, vér fröccsen és egyre jobban forog körülöttem a világ. Fogalmam sincs, hogyan keveredik végül a kezembe az a borosüvegből maradt szilánkdarab. Talán hozzátesz a dologtól, hogy miután rossz helyre térdelek a faszfejnek, az még dühösebb lesz, és hirtelen kurvára sürgetővé válik, hogy leszedjem magamról. Akárhogy is. Persze abba valószínűleg nem gondolok bele, hogy miután pofánvágom az üvegdarabbal, nagyjából ezerszeres indulattal akar megölni. Apró, pici cafatokra szaggatni és végül a kukába hajítani a darabjaimat - legkedvezőbb esetben. Én pedig őszintén? Faszom. Láttam eleget ebből a világból. Szóval büszkén fel is készülök a halálomra, ami biztosan egy leheletnyire van - ha a két másik végül le nem cibálná rólam a figurát. Kiabálnak egymásnak valamit, amit nem értek, nem tudom, hogy azért, mert mindenem fáj, vagy mert közben vért köpnek, vagy mert más nyelvet beszélnek, vagy esetleg a háttérben felsikító sziréna tehet róla, de végül a földön maradok és csak bámulom az ereszek között felsejlő sötét, csillagtalan égboltot, próbálva valamelyest levegőhöz jutni. És mert ez már amúgy is egy kibaszott tragikus nap, hát engedek magamnak néhány másodpercet - mondjuk úgy egy fél-egy percet összesen -, amíg végre elkezdenék felfigyelni a mocorgásra oldalt. - Huhm? - Felpillantok, nem mintha amúgy ebből a szögből rálátnék a csávóra. Vagy motivált volnék elfordítani a fejemet. Márpedig közben leesik, hogy ez a csávó, akit majdnem megetettem a borosüvegemmel, ezzel valószínűleg belekevervre ebbe az egész szarságba. Őszintén, miközben megpróbálták kitépni különböző testrészeimet a helyéről, nem figyeltem oda felé, de most halkan felsóhajtok. Belesajdul a mellkasom. - Jaja, és te? A sziréna hangja közben aggasztóan közeledik - erőt veszek magamon és összeszorítom fogaimat, majd a földre tenyerelek, hogy feltoljam magam. Egy kis szisszenés kiszalad így is, fél kézzel letörlöm a vért az orromról és számról, majd egészen feltápászkodok, és a másik srác felé fordítom fejemet. - Hé, haver, szállj ki a kukából! - Közelebb lépek, hogy felé nyújtva fél kezemet segítsek neki felállni. - Gyere. És ha kiegyenesedett, nem kérdezek vagy kérem ki a véleményét; nem engedem el a kezét és egyszerűen elkezdem magam után húzni, ahogy nem is olyan messze a háttérben autók fékezése csikarja fel a csendet. Végigrohanok a keskenyedő, sötét utcaszakaszon, lekanyarodva egy még kevésbé bizalomgerjesztőnek tűnő mellégágba néhány szemetes mögött. Épp csak egy kicsit lassítok ott is, és csak akkor állok meg, ha már úgy érzem, elég messze értünk a rendőröktől, végre elengedem a csávót és nekivetem a hátamat a falnak. - Faszomba... - hörgöm, kitúrva hajamat az arcomból és véve egy mély levegőt. - Komolyan. Kibaszott seggarcok. Hé - felpillantok a csávóra, akit csak most tudok kicsit jobban megnézni magamnak; nem, mintha valami kiemelkedőek lennének a fényviszonyok. - Bocs, nem téged céloztalak azzal az üveggel. Jól vagy?
Kezdőlap
