Las Vegas, "A világ szórakoztató központja", avagy "A Bűn Városa". Mindkét megnevezés igaz és ezt a családom is olyan szempontból megérezte, hogy apám az egyik legjobb Vegasi hotel, az öt csillagos Bellagio Hotel & Casino kaszinójának osztója volt. Hozzá kell tennem, apám később kiemelkedő bűvész és szabaduló művész lett, aki előadásaival a város egyik legjobban fizetett illuzionistája lett. Igaz, elég fiatalon meg is ölték, amikor kiderült, hogy csal egy kártyaasztalnál és összejátszik az egyik vendéggel. Közösen akarták kifosztani a játékosokat.
Anyám már sokkal becsületesebb életet élt, bár nem éppen egy női foglalkozást választott magának. Ő finommechanikai műszerész volt, de mára már ő sem él. Anyámnak köszönhetem a remek műszaki érzékemet és a mérnöki dolgok felé mutatott nagy fokú érdeklődésemet, míg apámnak köszönhetem nem csak a szabadulóművész leckéket, hanem azt is, hogy rendőr lettem. Ha őt nem ölik meg, talán soha nem lettem volna az.
Már egészen kicsi korom óta érdekelt az igazságszolgáltatás, a jog és minden, ami beletartozik, mint például az ártatlanok védelme és a bűnösök megbüntetése, de anyám mindig lebeszélt róla és terelgetett a mérnöki dolgok felé, viszont apám meggyilkolása után végleg elhatároztam, hogy nyomozó leszek.
A középiskola elvégzése után a rendőr akadémiára jelentkeztem és mindent megtettem, hogy a legjobb eredményeket produkáljam. El akartam érni a céljaimat.
A másik nagy szenvedélyem a sport, ami már egész kiskorom óta bennem van. Sokáig fitnesz és gimnasztikai edzésekre jártam, hogy jó kondiban legyek, majd taekwondo edzésekre. Nem én leszek a következő Steven Segal, de a kék övet megszereztem. Utolsó Vegasban töltött öt évemet pedig főleg a kosárlabdára szántam. Ennek persze meg is van az eredménye, jó kondiban vagyok, jól is nézek ki, ezt pedig a lányok később megköszönhetik nekem.
Nem csak a rendőri állás az első az életemben, ugyanis tini és huszonéves koromban az iskola mellett dolgoztam egy autó-motor szerelő műhelyben is. Lehúztam ott pár remek évet, majd kipróbáltam a villanyszerelést is és belekóstoltam a számítógép szerelésbe is. Igaz, nem sok szabadidőm volt, de sose bántam, hogy ennyire betábláztam az életemet, mert így legalább elmondhatom, hogy nagy tudásra tettem szert.
Az egyetem után már csak otthon, maszekban szerelgettem, mert főállásban a Las Vegasi rendőrségen dolgoztam, ahol szép eredményeket értem el, a karrierem felfelé ívelt, de mégis közel négy év után kiléptem és úgy döntöttem elköltözöm a városból. Anyám '23-ban halt meg rákban, így egyre nehezebb volt a családi házban lakni utolsó túlélőként. Mindenképpen szerettem volna elhagyni a várost is, nem csak az egykori otthonom. Végül a New York-i rendőrségtől kaptam egy kedvező ajánlatot és eladtam a családi házat, és a megörökölt kocsikat, majd megvettem az új lakásom New Yorkban és egy nagyon szép állapotú 1992 Ford Mustang-ot, amilyet mindig is szerettem volna.
Az NYPD-nél rövid időn belül meg is kaptam az első nagy ügyemet, ami egy fiatal modell lány elleni sikertelen gyilkossági kísérlet volt. Elsőnek nem tűnt különösebben nehéz ügynek, bár a lány állapota jelentősen nehezítette az ügyet, ahogy az is, hogy rá kellett jönnöm, beleszerettem az áldozatba. Néha az élet írja a legfilmbeillőbb történeteket. Mint valami Hugh Grant és Sandra Bullock film. De az érzéseink ellen nem tudunk mit tenni.

Nem olyan rég keveredtem New Yorkba és máris rajtam a világ szeme. Harminc éves Vegasi srácként egy '92-es Mustangot vezetve elég feltűnő jelenség vagyok, de én most itt inkább a rendőrségi karrieremről beszélek. Megkaptam egy fiatal modell lány esetét, akit a nyílt utcán egy kereszteződésben akartak lelőni, de hála égnek a zűrös reggeli forgalomnak köszönhetően a merénylő nem járt sikerrel és Kendrát is időben elrángatták menedékbe és hívták a rendőrséget. Nem fér a fejembe, hogy lehet valakinek annyi esze, hogy ilyen kockázatos gyilkossági kísérletbe bonyolódik, mégis szerencséjére nem készült róla megfelelő kamera felvétel és a tanúk sem láttak belőle sokat a napszemüveg és a kapucni miatt. A szája elé is kendőt kötött, mint valami arab terrorista.
Az ügyet én kaptam meg, pedig még csak kezdő nyomozó voltam, de talán a jó híremnek köszönhetem. Vegasból elég jó ajánlásokat hoztam magammal, így talán megkaptam a nekem járó bizalmat. Igaz, nem teljesen egyedül dolgozom az eseten, de már az is nagy dolog, hogy egy ilyen komoly és nagy port kavaró ügynek a részese lehetek. Az újságok jó ideig címlapsztoriként kezelték, ami valahol érthető volt, mégis csak egy huszonéves modellről beszélünk, aki elvileg a légynek sem ártott.
A dolgot nehezítette, hogy a csaj bezárkózott és még a kéglit sem hagyja el, így alkalomadtán én járok el hozzá konzultálni vele, vagy csak megbizonyosodni róla, hogy jól van és még nem esett semmi baja. Ki tudja, talán pont akkor próbálják meg megismételni a gyilkosságot, amikor én is ott vagyok és akkor el tudom kapni a tettest. Mennyire egyszerű lenne, nem? Igaz, hogy csak kék öves taekwondo-s voltam, így nem voltam egy Segal, hogy mindenkit padlóra küldjek, aki szembe kerül velem, de volt pisztolyom és jelvényem. Az is valami, nem?
Volt nálam kínai kaja is, hogy együtt tudjunk vacsorázni, és sok jó sztori és kérdések is, hogy legyen miről beszélgetnünk. Úgy is volt jó néhány személyes kérdésem is, amit már egy ideje fel akartam tenni neki, most talán lesz rá alkalom.
Persze nem feltétlen azért jártam hozzá, mert a nyomozás, hiszen a nyomozás haladt nélküle is. Igaz, ha volt mit, megosztottam vele a nyomozás állásáról és kérdezgettem is, hátha eszébe jutott azóta valami, amit eddig nem mondott, de sokra nem mentem vele. Nem látott sokat és a trauma miatt sem teljesen emlékszik. Sajnos a szemtanúk nagy része sem volt teljesen használható. Viszont a fő ok az volt, hogy kezdtem beleszeretni és vele akartam lenni. Igyekeztem kapni minden alkalmon, hogy vele tudjam tölteni a délutánom, vagy épp az estémet, de azt is nagyon jól tudtam, hogy, amíg a nyomozás tart, nem lehet köztünk semmi. Sajnos vannak szabályok, amiket be kell tartanom nekem is, pedig jó lenne, ha nem így lenne, a merénylőt pedig ki tudja mikor kapjuk el. Igaz, amit a kollégák és a feletteseim nem tudnak, az nekem - nekünk nem fáj. Talán, ha teljesen titokban tartanánk?
Minden nála töltött alkalom kellemes, jó érzés volt, bár legbelül kicsit görcsöltem is, hiszen ott volt bennem az érzés, hogy szerelmet kell neki vallanom és elhívnom egy randira, de féltem a következményektől és talán ő nem is érez úgy irántam, ahogy én iránta. Talán ő csak egy nyomozót lát bennem, aki biztonságot ad neki és életem legnagyobb felsülése lenne. Elvégre én csak egy mezei rendőr őrmester vagyok, ő pedig egy modell. Még csak nem is egy világ vagyunk. Pedig néha úgy érzem, hogy ő is úgy érez, ahogy én. Szinte érzem a levegőben a vibrálást, még sem lehetek teljesen biztos benne, hogy egyszer elmondom mit érzek és mit akarok, ő partner lesz benne.
Sajnáltam őt és igazságtalannak éreztem a világot, amiért meg akarták ölni, ahogy bosszantott, hogy nem tudtam még kellő eredményeket elérni az ügyben, pedig kellene. Már lenyomoztuk az autót, amit a tettes vezetett, de zsákutca volt. Sajnos az arcát nem látták, így ez is zsákutca volt, de igyekszem. Igyekszünk. Azért is, hogy mihamarabb együtt lehessünk. Amíg az ügyet nem oldottuk meg, kötve a kezem.

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

Nem könnyű a munkát és a magánéletet külön választani akkor, ha a kettő ennyire nagyon közel áll egymáshoz, szóval  egyáltalán nem irigyellek amiatt, amiken most keresztül mész.   Sajnos a szívnek parancsolni nem igazán lehet, én úgy hiszem, hogy az életünkben minden okkal történik. Talán a Te sorsod nem véletlenül alakult úgy, ahogy... mindenképp meg kellett kapnod ezt a munkát New Yorkban ahhoz, hogy megismerkedhess azzal a lánnyal, akire most vigyáznod kell. Valamiért azt érzem, hogy ezt a feladatot már nem csak a pénzért teljesíted, hanem azért is, mert fontossá vált számodra az a csinos modell lányka, akire akkor is vigyáznál talán, ha nem rendőr lennél. Szerintem, ha két ember igazán együtt akar lenni, akkor sem munka, sem pedig karrier nem állhat az útjukba. Csak azért, mert a lány sokkal magasabb helyen van nálad, még nem jelenti azt, hogy ne lennének az érzései hasonlóak a tiédhez. Ha elfogadsz tőlem egy tanácsot, akkor férfiként ideje a sarkadra állnod, és nyitanod felé, hiszen, aki nem mer, az nem nyer! Én bízok abban, hogy minden jóra fordul majd, és nem nem csak egymásra találtok rá, hanem sikeresen elfogjátok azt - azokat - is, aki(k) rá támadtak a védencedre!
Színt és rangot majd egy admin fog adni neked, de addig is hódítsd meg a lányt!  Köszi az élményt  

Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!