- Normálisan viselkedj majd, ne mondj semmi oda nem illőt! – kiált még utánam anyám, amikor az ajtóhoz érek. - Jó – szólok vissza unott hangon. Már legalább százszor elismételte az anyám, hogy hogyan illik viselkedni a barátom szülei előtt, annak ellenére is, hogy teljesen tisztában van a Morgan ősökről szóló legendákról. Találkozott is velük elég sokszor, hiszen a legfiatalabb bátyám, Oliver, egy osztályba járt Kai-val. Nem hiszem, hogy túl szoros kapcsolatot ápolt anyám vagy apám Aubrey-val és Garettel, mivel valljuk be, az én szüleim sokkal szigorúbbak és a fiúkat is inkább nevezném ellenségnek, mint bármi másnak. Sosem volt meg az a kapocs, hogy jobban megismerkedjenek, így nem is törekedtek ilyen kapcsolatokra. Mielőtt újra el tudná mondani a hegyi beszédét kisurranok az ajtón és elindulok le, hogy tömegközlekedéssel a megfelelő helyre jussak. Ezúttal nem kértem el a kocsit apától, mivel az a terv, hogy Kai édesanyjával, Aubrey-val, kimegyünk a lőtérre, amibe egy gyenge pillanatomban egyeztem bele, hiszen még sosem lőttem és rendkívül béna tudok lenni az ilyenekben. Még az is lehet, hogy csak oldalról figyelem majd. Aztán pedig ezután átmegyünk hozzájuk meginni pár pohár valamit. Mindez csak azért, hogy jobban megismerjük egymást, hiszen sosem voltunk még kettesben. Őszintén Kai-nak sem említettem, mert nem tudom mennyire örülne neki, de ha később tudja meg, akkor már nem tud ellenkezni. Amúgy meg tudom, hogy ma este az egyik haverjánál lesz és szerintem csak későn kerül haza. Ha pont úgy húzódik el a dolog Aubrey-val, hogy a fia hazaérjen, akkor talán még éjszakára is maradok, de ez még a jövő zenéje. A szüleim annyira nem szokták bánni, ha Kai-nál alszom, míg ez nem mindennapos. Oliról ez már nem mondható el, a középső bátyám konkrétan telibe szarja az aegészet, míg a legidősebb félt, de emberi módon. Legalábbis úgy tűnik. Majdnem egy óra metrózás után érek a megbeszélt helyre Brooklynba. Eddig mindig csak Manhattanben mozogtam, de mióta együtt vagyok Kai-val ez máshogy működik. A hely elé érve már távolról megpillantom Aubrey-t, aki még mindig roppant csinos. - Szia, remélem időben vagyok – lépek elé, s megölelem. Egy kicsit le kell hajolnom hozzá, mivel körülbelül egy fél fejjel magasabb vagyok tőle. – Be kell vallanom, hogy egy kicsit tartok ettől, mert még sosem voltam lőtéren és nem akarok bénázni – húzom el a számat. Mindössze filmekben láttam eddig ilyet, hogy a szereplők elmennek együtt lőni feszültséglevezetésként. Megkapják a szemüveget, a fülvédőt és azt hiszem még kesztyűt is. Remélem azért a puskával jobban célzok majd, mint kidobósban a labdával, mert ha hasonló tendenciák lesznek, azt senki sem köszöni meg nekem.
Mivel nem vagyok teljesen hulye, igy mar jo ideje tudom, hogy ki a fiam ujabb szerzemenye. Igazabol sajnalom szegeny lanyt. Oszinten szolva nem is ertem, miert allna valaki ossze egy olyan pasival, mint Egyeske. Valljuk csak be, nala rosszabbat nehez lenne talalni ebben az egesz kibaszott allamban. Nem is ertem ki miatt lett ilyen elcseszett. Igyekeztunk normalis, tisztesseges gyereket felnevelni a magunk modjan, erre tessek.. Totalis csod. Lovesem sincs, kitol latott ilyen peldat, mert tolem es a draga majdnem ferjemtol biztosan nem. Neha ugy erzem, kicsit szegyell minket, pedig elhihetik nekem, hogy nekunk lenne okunk ilyesmire. Na szoval ha mar Kai nem akarta bemutatni a baratnojet, nekem kellett cselekednem. Ha erre nem szamitott a draga fiam, akkor hulyebb, mint gondoltam. Mivel Courteney nagyon is vevo volt a dologra, egyaltalan nem volt nehez dolgom. Elhivhattam volna egy szepsegszalonba is, de az annyira nem vallana ram, szoval johet a loter, utana pedig majd eldontjuk, hogyan tovabb. A napomat ugy szerveztem, hogy delutanra vegezzek mindennel, es meg veletlenul se jojjon kozbe semmi. Munka utan egyenesen hazavezettem, hogy osszedobjak ezeknek a senkihaziaknak valami finomat. Termeszetesen Bob kapott eloszor az isteni ebedbol. Annak most kifejezetten orultem, hogy Malachai csovezni ment az egyik baratjaval, mert igy nem hiszteriazhat a programunk miatt. Na meg csak az kellene, hogy felkurja az agyamat, raadasul egy ilyen aprosag miatt. Eskuszom nem ertem azt a gyereket, de mindegy is, mar hozzaszoktunk. Harmaskaval es Garyvel azert kozoltem, hogy hol leszek, es nem kell aggodni. Bar nem hiszem, hogy annyira aggodnanak az eltunesem miatt. Egyikuk sem probalt meg lebeszelni, mert jol tudtak, hogy teljesen felesleges. Sot, gondoskodnek rola, hogy a kesobbiekben nagyon megbanjak. Idoben elkezdtem keszulodni. Egy gyors zuhany utan valami laza szettet vettem magamra, ha mar a loterre megyunk es nem valami puccos helyre. Meg igy is kurva jol neztem ki, amit a pasim meg is jegyzett. Miutan vegeztem az utolso simitasokkal, beultem a voros Lexusba es a megbeszelt helyre vezettem. Csak akkor neztem az oramra, amikor leparkoltam. Mivel meg volt ot percem, igy kiszalltam az autobol, neki doltem es ragyujtottam egy cigire. Felig szivtam csak el, amikor meglattam Courteneyt kozeledni. Ismerem a szuleit, ok egyaltalan nem olyanok, mint mi. A lanyrol is tudok ezt-azt, de nem eleget, ezert is talalkozunk. Bar miutan hallottam oket szex kozben, kicsit ugy erzem, mintha jobban ismernem, mint kellene. Azt hiszem, tul szep az en fiamhoz. Egyre kevesbe ertem, miert valasztotta Kait.. - Ne aggodj, egy percet sem kestel - na nem mintha az oramra neztem volna, hogy ellenorizzem. Szeles mosollyal az arcomon oleltem meg. - Metroval jottel? - kerdeztem, miutan elhuzodtunk egymastol. - Erted mehettem volna - mondjuk akkor lehet le kellett volna zavarnom a kotelezo koroket a szuleivel, amihez most nem igazan lett volna hangulatom. Bevallom, sokkal jobban kijovok a fiatalokkal, mint a korombeliekkel. - Nincs mitol tartanod, nem olyan nehez. Hamar belejossz majd - mosolyogtam ra biztatoan. - O baszki, el is felejtettem. Kersz egy szalat? - celoztam a bagora, amibol meg volt nehany slukkom. Ha netan igennel felelt, kihalasztam a dobozt a taskambol, amely a hatso ulesen hevert, es megkinaltam. - Amugy szolits nyugodtan Rey-nek - fujtam ki a tudombol a maradek fustot ugyelve arra, hogy ne az arcaba menjen. - Ha pedig felkeszultel, pattanj be - a loter, ahova jarni szoktam, korulbelul negyed orara van, ugyhogy egesz hamar odaerunk majd. Habar most eleg nagy a forgalom, de remenykedem abban, hogy nem kerulunk majd dugoba.
Őszintén tartok egy kicsit ettől a mai programtól Aubrey-val, de ez is inkább a lőtér rész miatt van. Maga a nő már attól a pillanattól kezdve pozitív, hogy megérkezem és meglátom a kocsi mellett dohányozni, mintha az lenne a világ legtermészetesebb dolga. Talán az is, nekem biztosan, de a szüleim ezt a példát nagyon nem szeretnék követni. Még az is élénken ott él bennem, amikor pár hete a bátyám előtt egy buliban lebuktam a cigivel és azóta is azzal zsarol, hogy beárul otthon. Komolyan, mintha óvodások lennénk. Nem az lenne normális, hogy azt csinálunk, amit akarunk? Azt hiszem, ha másért nem is, de arra biztosan jó lesz az ismeretségem a Morgan szülőkkel, hogy sok feszengést leküzdjek és merjek laza lenni. Nem szabad mindig a következményektől tartani, hiszen az számít, hogy jól érezzük magunkat. - Király. Általában pontos szoktam lenni – mosolyodom el. Utálok késni, hiszen annak sem szoktam örülni, ha engem várakoztatnak meg. Olyankor mindig ideges leszek és azt gondolom, hogy a másik fél annyira sem vesz emberszámba, hogy tíz perccel hamarabb odaérjen. Ilyen ez, ha túlságosan hirtelen haragú vagy. – Igen – bólintok. Nem akartam most apától elkérni a kocsit. Valószínűleg reggel még kell majd neki és én emiatt nem akarok hajnalok hajnalán hazarohanni. Kényelmes számomra a tömegközlekedés is plusz nem én vagyok a világ legjobb sofőre. Az a csoda, hogy még sosem okoztam balesetet. Jobb is elkerülnöm a vezetés témát amennyire csak tudom. Végülis mióta meghúztam a kocsit már a garázsba beállni sem engednek és inkább valaki más megteszi helyettem otthon. Még arra is volt példa, hogy Kai vette át a sofőr szerepét ilyen szituációban. - Nem volt szükséges, szeretek metrózni – rántom meg a vállam, s még nem is hazudok. Pár évvel ezelőtt, amikor ideges voltam mindig leléptem otthonról és volt, hogy órákig csak céltalanul ültem a metrón és zenét hallgattam. Megnyugodtam mindig tőle. – Ennek örülök. Remélem nem öltöztem túl a lőtérhez – Aubrey-n végigtekintve sokkal lazább öltözék van, mint rajtam. Vele ellentétben egy szűk farmert vettem fel, egy szürke atlétával és egy szétgombolt kockás inggel. Próbáltam lazára venni a figurát, de talán egy cicanadrág vagy melegítő célszerűbb lett volna. Az a legviccesebb az egészben, hogy még ígyis úgy érzem a nő mellett magam, mint aki simán elbújhat mögötte. Huszonegy évvel idősebb tőlem mégis ezerszer jobban néz ki nálam. Azt hiszem van tippem Kai honnan örökölhette a jó génjeit. - Ah persze, köszönöm szépen – csillan fel a szemem, s jó szokásomhoz híven elveszek egy szálat Aubrey cigijéből. Ingyen bagót sosem szabad visszautasítani! A zsebemből előhalászok egy gyújtot, s lángra is lobbantom. Sokkal kényelmesebb, mint magamnak megtekerni, ám mégis jobban szeretem az általam sodort cigit vagy inkább már hozzászoktam. Ha kérdezik úgyis azt válaszolom, hogy a tekert fényévekkel királyabb. - Rendben. Engem meg Courteney-nek légyszi, a Court-öt és egyéb más becézéseket nem szeretem csak ez sokaknak nem esik le többszöri felszólalás után sem – magyarázom. Sokkal egyszerűbb kimondani egy rövidebb becenevet, mint a teljes nevem, ami mindössze egy szótaggal több. Mintha annyira nehéz lenne. Nem telik sok időbe, mire elszívom a cigit, hiszen mostanában annyit dohányzok, hogy egyre gyorsabb tempóban égnek le a csikkek. Azt hiszem ehhez hozzátesz az is, hogy a suliban még a legrövidebb szünetben is hajlandó vagyok kiszökni azért, hogy rágyújthassak. - Igenis – válaszolom egy mosollyal az arcomon, s azzal a lendülettel be is pattanok a piros Lexus anyósülésére. – Nagyon állat ez a kocsi.
A motorozashoz hasonloan a loveszetet is eleg koran kezdtem. Apam garazsban hevero airsoftjat gyakran elokaptam, amikor ok elhuztak otthonrol, de azt meg en is tudtam, hogy nem lenne tul jo otlet egyedul kiprobalni. Ugyhogy kesobb addig ettem edesapam idegeit, mig meg nem tanitott loni, es fegyvert pikk-pakk osszerakni. Meg mindig tisztan emlekszem, hogyan versenyeztunk idore. Persze mindig hagyott nyerni, en pedig irto buszke voltam magamra. Anyamat az infarktus kerulgette, amikor meghallotta, milyen uj hobbiba akarok kezdeni. Oszinten szolva mai fejjel nem hibaztatom szegenyt. Nem tudnam leirni azt a boldogsagot, ami akkor ontott el, amikor apam eloszor vitt el a loterre. En voltam a legfiatalabb. Feltem, hogy majd benazni fogok es jol leegek, de szerencsere nem igy lett. Legalabbis nem nagyon. Egy ido utan megfeledkeztem a tobbiekrol, es csak a celtablara koncentraltam. Az elso nehany alkalom utan mar teljesen lazan jartam le akar egyedul is a helyre. Kesobb sikerult osszebaratkoznom az ott dolgozokkal es a torzsvendegekkel. Miutan Kai megerkezett, joval kevesebb szabadidom volt, ugyhogy egy idore sok mindenrol le kellett mondanom. Kesobb viszont visszatertem, meg ha nem is toltottem mar el ott annyi idot, mint elotte. Ujabb mely slukkot szivok a cigarettabol, a fustot pedig csak szep lassan fujom ki. - Ez kozos bennunk - mosolyogtam a lanyra. Ruhellek kesni, ahogy masokra varni is. Azert ezt nem ugy kell elkepzelni, hogy 5 perc varakozas utan mar robbanok, de peldaul negyed ora utan mar kezd szakadni az a bizonyos cerna. Nagyon ritkan fordul elo, hogy ne ernek idoben a megbeszelt helyre. Ha megis megtortenik, annak altalaban komoly oka van. Szerencsere engem sem varakoztatnak meg valami surun. Meglepo modon meg a pacienseim sem. - Amikor tobb idom volt, en is szivesen metroztam - igy csalad mellet ha teheti az ember, nem szarakodik tomegkozlekedessel. Na meg annak idejen fele ennyi elinteznivalom sem volt, boven raertem. - Tokeletesen megfelel - celoztam a szettjere, miutan vegigneztem rajta. Igazabol nincs nagy jelentosege, de egy ilyen helyre ertelmetlen lenne kioltozni. Fo a kenyelem. Foleg ha kikapcsolodni, feszkot levezetni megy oda az ember. Amugy csinos lany, de ez mar messzirol kiszurhato. A fiam tenyleg nem erdemli meg ot. Mikor kozolte, hogy elne a lehetoseggel elmosolyodtam, majd kinyitottam az auto egyik hatso ajtajat, kihalasztam a taskambol a cigis dobozt, majd atnyujtottam Courteneynek. Miutan kiszolgalta magat, a bagot visszatettem a helyere, es bezartam a nyitva hagyott ajtot. - Barmikor - a noi megerzesem azt sugja, hogy a szulei nem orulnenek, ha tudnak, hogy cigivel kinalom a lanyukat, de szerintem baromsag megtiltani nekik. Ugyan miert ne gyujthatnanak ra, ha ugy tartja kedvuk? Az o dontesuk, elvegre nem gyerekek mar. - Legyszives mondd, hogy Kainak legalabb leesett - remenykedem benne, hogy szegenyke nem teljesen veszett ugy, de valami azt sugja, hogy nem vette eszre magat. Hat sajnos nem ez lenne az elso alkalom.. Miutan elszivtam a cigarettat, a foldre ejtem a csikket, majd egyik labammal rataposok. Beulunk a szepsegembe es mar gyujtom is be a motort. - Koszonom - latszik is, hogy en valasztottam. Ezt nem mertem Garyre bizni. Na jo, azert neki is volt nemi beleszolasa. - Kerlek aruld el, mi fogott meg a fiamban? - neztem egy pillanatra a lanyra, mikozben a megengedettnel kicsivel gyorsabban hajtottam a loter iranyaba. Ha mar nincs dugo, ki kell hasznalni. Mazlink volt, ugyhogy korulbelul negyed ora alatt tenyleg sikerult megerkeznunk. A parkoloban levo sok autobol itelve nem leszunk egyedul. Leparkolok az egyik szabad helyre es leallitom a motort. - Felkeszultel? - nyultam kozben hatra a taskamert. Ha kesz volt, kiszalltunk a kocsibol es besetaltunk a hatalmas epuletbe, ahol egy ismeros arc szeles mosollyal az arcan fogadott minket. Miutan letolt, amiert hetek ota nem neztem felejuk, bemutattam neki Courteney-t. - A megbeszelt csomagot - nyujtottam at a keszpenzt a ferfinek, aki bolintott es mar kisert is a helyunkre. Most kivetelesen nem alltam le tarsalogni az ismerosokkel, helyette kedves mosollyal az arcomon felejuk biccentettem. - Nagyjabol 70 lovesunk van - magyaraztam a lanynak, mikozben megkaptuk a fulvedot es a szemuveget. - De ha nagyon belejovunk, lehet tobb is belole - tehat en nem ragaszkodom a 70-hez. - Ugy 8 fegyvert probalhatunk ki - Glocktol es revolvertol kezdve az AK-47-ig. A loveszet az elottunk levo femcelokra tortenik, melyek talalat eseten eldolnek, illetve atfordulnak. - Szerintem kezdj ezzel a Glockkal - nyujtottam at neki az egyik kicsiket. En is kezbekaptam egyet, kozben igyekeztem erthetoen elmagyarazni mit hogyan kell. A meg mindig mellettunk acsorgo ferfi is hozzatett egy-ket dolgot, amit esetleg kifelejtettem. - Na menni fog? - kerdeztem ugy, hogy karomat kinyujtva a tablara celoztam.
Minden kezdeti félelmem elszáll látszik Aubrey lazaságát figyelembe véve. Olyan érzésem van, mintha nem is egy szülővel állnék itt, hanem inkább egy random barátnőmmel, akivel bulizni is eljárok. Még azért van bennem egy kicsi távolságtartás az irányába, de ezt valószínűleg hamar le fogom küzdeni, ha mindezt így folytatja. Már ahogy megérkezem és látom a menő kocsinak dőlve, cigivel a szájában. Valószínűleg én is valahogy így fogok kinézni húsz év múlva, amikor már gyerekeim lesznek. Abban meg csak reménykedni tudok, hogy én is hasonlóképpen tudom majd tartani magam, mint ő. Még túl fiatal vagyok ahhoz, hogy megtudjam mondani, hogy a kései harmincas, illetve korai negyvenes éveimben hogyan fogok kinézni. Kicsit most irigykedem Kai-ra, hogy ilyen laza nevelési módszereket kapott, de valamilyen szinten meg ő már túl lazára is sikerült. Azt hiszem valahol a távoli jövőben az arany középutat kell majd megtalálnom, amennyiben lesznek valaha gyerekeim. Nem ragaszkodom hozzá, majd ahogy hozza az élet. Rágyújtok a cigire, amit tőle kapok és egy mély slukkot szívok belőle. Elég gyorsan elfogy nálam általában egy száll bagó, hiszen a suliban rövidek a szünetek és még ki is kell csempésszem magam, aztán vissza. - Király – mosolyodom el. Utálok késni, mindig inkább vagyok ott hamarabb, minthogy várni kelljen rám. Általában ha jóval korábban érkezem, akkor nem szólok semmit, ha egyedül kell ácsorognom egy ideig, de ha valaki tíz-tizenöt perccel a megbeszélt időpont után érkezik a találka helyszínére, akkor elég ideges tudok lenni. - Néha azért jobb kocsival közlekedni – vágom rá. Néha apa kölcsönadja a sajátját, de ez ritka. Legutóbb Clyde-nál voltam vele, hogy átvigyek pár cuccot az új albérletébe, ami egyébként nagyon királyul néz ki és azóta is azon fáj a fejem, hogy mikor tudok már végre elköltözni otthonról. – Több idő alatt a gyerekeket érted és a melót? Egyébként mit dolgozol? – érdeklődöm. Kai többnyire csak a szemét forgatja, ha a szüleiről kérdezem és közölte, ha bejelölnek a közösségi média bármelyik oldalán, tiltsam le őket, mert írogatni fognak. Amilyen jóarcok eddig – jó az apjától tartok egy picit tartok a múltkori eset után – nem igazán akarok elzárkózni tőlük. Örülök, hogy végülis nem nyúltam mellé a szettemmel, így miután elnyomom a cigi csikket boldogan ülök be a kocsiba. Nálam ez mindig kérdéses és elég idegességet szokott okozni, hogy megfelelően vagyok-e felöltözve. Ezt anyukám már elég kicsi koromban belém verte, így erre próbálok figyelni mindig. - Kai nagyon sokszor szólít Courtnek, azt hiszem így kevésbé fárasztja le az agytekervényeit, mintha még azt a két hangot hozzámondaná – forgatom meg a szemeimet. Nem szoktam érte szólni, ha valaki becéz, de nem szeretem. Bemutatkozásnál elmondom mindig, de vannak olyan szituk az életben, ahol ezt a kört megkerülitek, mert már alapból tudod, hogy ki a másik. Kainál is ez volt. Már évek óta ott vagyunk egymás életében csak éppen sosem beszéltünk egy szót sem. - Komolyan? – kérdezem meglepetten. Azt persze nem akarom az orrára kötni, hogy az első alkalommal full részegek voltunk és egy random buliban lefeküdtünk egymással. Még akkor sem, ha ezt sejti. „Jó a fiad az ágyban, már ezzel megfogott!” Akármilyen laza ez a nő, az ilyen kijelentéseket kerülném. – Valahol nagyon mélyen megértő tud lenni és elég nyitott a világra. Bármiről lehet vele beszélni gátlások nélkül – rántom meg a vállam. Egyszerűen nem tudok mást mondani, ami ennél fontosabb lenne. Azt hiszem ezt az oldalát csak én láthatom, hiszen ő tipikusan az a srác, aki szereti megtartani a rosszfiús imidzsét. – Nem utolsó sorban meg jól is néz ki – teszem még hozzá. Nyilván nem úgy néz a fiára, mint én, de azért ezt el kell ismernie. Nincs nagy dugó, így tizenöt perc alatt oda is érünk a célpontunkhoz. Csendben követem Aubreyt az épületbe, ahol régi ismerősként köszönti az egyik dolgozót mosolyogva. Hallgatom, ahogy lebeszélik a mai igényeinket és engem is bemutat neki. - A hetven lövés az mennyi idő? – kérdezem. Nekem ez így nem sok mindent mond, így szeretném jobban tudni, hogy mi mit takar. – Nyolcat? Én azt hittem ilyenkor csak egyet a kezedbe nyomnak, hogy nesze itt van, csináljad – csodálkozom el. Nem erre számítottam, de már most határozottan jobban érzem magam ettől az infótól. - Rendben – bólintok és átveszem tőle a fegyvert. Nehezebb, mint gondoltam. – Azt nem hiszem, de ha már nem mást lövök le az jó, nem? – kérdezem kicsit félve.
- Ezzel egyetertek - mosolyodok el, majd szivok egy utolso slukkot a cigimbol. Bar fiatalon is megtehettem volna, hogy inkabb anyam kocsijat valasztom es nem a tomegkozlekedest, megis csak nagyon ritkan dontottem ugy, hogy a verdat nyulom le, vagy epp kerem kolcson. Errol pedig akaratlanul is beugranak az izgalmas menetek Garyvel a metron es az autoban. Azt hiszem errol el kell majd beszelgetnem vele, ha hazaertem. Az autot meg mindig rendszeresen kipipaljuk, de a tomegkozlekedes lehetosegevel egy ideje nem eltunk, ami azert valljuk be, eleg szomoru. Mar Kai szuletese utan megbeszeltuk, hogy nem leszunk olyanok, mint sok hazaspar, akik heti ketszer, jo esetben haromszor lenyomnak egy gyors, szinte kotelezo numerat az agyban. Ahogy fiatalon, most is szuksegunk van a valtozatossagra, kulonben unalmassa valna az egesz, azt pedig nagyon nem szeretnem. Igyekszem minel elobb megszabadulni ezektol a gondolatoktol es ismet Courteneyre koncentralni. - Foleg a gyerekeimet - valaszolok, miutan kivertem a fejembol Garyt es a tomegkozlekedest. - Ne erts felre, szivesen aldozom rajuk a draga idomet - es valoban. Imadom oket, meg ha gyakran az agyamra is mennek. Ha komolyra forditjuk a szot, meg azt sem banom, hogy Kainak koszonhetoen rengeteg csodas evem oda lett. Na jo, azert egy picit talan igen, de ezt normalisnak gondolom. - Pszichoterapeuta vagyok - meg sem lep, hogy ezt tolem kell megkerdeznie, mert a fiam meg ennyit sem nyogott ki. - De ne aggodj, szabadidomben nem szoktam embereket analizalgatni - szogezem le egy mosoly kisereteben. Meglepoen sok ismerosom gondolja azt, hogy kavezgatas kozben en alaposan kianalizalom, pedig jobb dolgom is akad annal. Nem mondom, azert nagy ritkan elofordul, hogy akaratom ellenere is osszejon, de ennek abszolut semmi jelentosege nincs. A munkamat igyekszem a rendeloben hagyni, a majdnem ferjemmel ellentetben. - Es te mivel szeretnel majd foglalkozni? - ilyenkor csak remenykedni tudok abban, hogy a szulei semmi olyat nem eroltetnek ra, amit legszivesebben messzirol kerulne. Szomoru lehet egy eleten at valami olyannal foglalkozni, amit ruhell az ember. Kait sosem rugdostam volna az orvosira vagy esetleg jogi egyetemre, ha egyszer nem erdekli. Ugyan mi ertelme lett volna?! - Meg sem lep - razom meg a fejemet. Feladom. Nem tudom hol rontottuk el Garyvel, de valahol azon a hosszu uton valamit nagyon beneztunk. Hat sokaktol en kerek elnezest. Sajnos mar nincs mit tenni. - De a mai nap utan konnyen valtoztathatsz ezen, ha tenyleg zavar - jelent meg egy ordogi mosoly az arcomon. Nem mondhatom ki hangosan, hogy tartson fegyvert a draga fiam fejehez es nevelje meg, ha mar nekunk nem sikerult, de remelhetoleg igy is tudja mire gondolok. Jo, hat azert nem gondolom komolyan, de eljatszadozhatok a gondolattal. - Persze - mosolyodok el. Meg mindig ugy gondolom, hogy nincs ebben semmi rossz. - Igen, ketsegkivul nagyon nyitott - azt hiszem ennel nyitottabb mar nehezen lehetne. Nem is tudom lehetseges-e egyaltalan. Ha itt lenne, talan most meg is veregetnem Kai vallat, de hat ez elmarad. Talan jobb is, mert igazan nem szeretnek dobni az amugy is eget surolo egojan. - A jo genek .. - mondom egy szeles vigyorral az arcomon. Termeszetesen tisztaban vagyok vele, hogy nem egy csunya srac. Mekkora mazlija van. Azert ha ronda es paraszt is lenne, mar mindjart nehezebben talalna maganak baratnot. Igy nincs olyan nehez dolga. Szegeny lanyok. - Annyi, amennyi jol esik. Nehez lenne maghatarozni, mert csak rajtunk mulik. Ha esetleg nem tetszik majd, nem kotelezo el loni mind a hetvenet. Ha bejon, kerhetunk meg, igy orakba is beletelhet. - en speciel hamar el tudom szorni a duplajat is, attol fugg milyen kedvemben vagyok. Viszont altalaban csak a sajat pisztolyommal lovok es a puskak kimaradnak. - Ez altalaban a kivalasztott csomagtol fugg - egy ideig amugy en is abban a tevhitben eltem, hogy csak egy fegyvert lehet kiprobalni, de kesobb megtudtam, hogy szerencsere nem igy van. - Pontosan - vigyorodok el, mikozben figyelem, hogyan tartja a fegyvert. - Ha pedig veletlenul megis hibaznal, tudok egy epitkezest, ahol betonba onthetjuk a szerencsest - mondtam tok komoly arccal, aztan magam ele nezve celoztam, es meghuztam a ravaszt.
Kezdőlap
