Ott visszhangzott a kérdés Jasper fejében: „tényleg ilyennek gondolsz?” Eltűnődött a válaszon néhány, majdnem örökkévalóságig tartó pillanatig, ám végül arra jutott, hogy gőze sincs a válaszról. Nyilván, indulatból mondta az imént, amit mondott a lánynak, azonban maga nem tudta eldönteni, hogy milyennek gondolja őt úgy igazán. Idegesítő, pimasz, nagypofájú, gyönyörű, utálatos, szexi, ledér, makacs, rendetlen, bosszantó és még számos hasonló, többnyire negatív jelző jutott eszébe a lánnyal kapcsolatban; ám valamiért egy-két másfajta tulajdonság is beférkőzött a rossz tulajdonságok listájába, de ezeket inkább nem is akarta tudomásul venni, csak úgy hirtelen eszébe jutottak, amikor átgondolta a kérdést. Azért egészen elégedett volt magával, mert szemlátomást kibillentette a lányt az iménti kérdésével. Le kell törni a szarvát olykor, különben rövid időn belül az idegeire fog menni, ezt nagyon jól tudta Jasper, csak az eszközei voltak limitáltak, legalábbis nem akart akármilyen módszerrel élni ebből a célból, azért ártani nem szeretett volna a lánynak, bármennyire is nem kedvelte őt – legalábbis ő így gondolta. Maga sem értette, hogy mi francért ácsorog még mindig az előszobában és vitatkozik a csajjal, aki egyszerűen képtelen volt elfogadni, hogy nem az övé az utolsó szó. Igen, az a nyelvnyújtás még nagyon kellett, de Jasper tényleg nem foglalkozott többet a témával, fáradt volt és fázott a vizes ruhájában. Amint a szobájába ért, gyorsan le is cserélte, de az idegesítő szúnyog oda is követte őt. Bizonyára minden férfi álma az lenne, hogy egy dögös, hiányos öltözékű nő ott ücsörögjön az ágyán és közben vele flörtöljön, mint ahogyan ezt Seraphine is tette ezekben a percekben, de Jasper még véletlen sem akart semmi ilyesmire gondolni; igyekezett valami teljesen másra irányítani a figyelmét, például arra, hogy a felső gomb leszakadt az ingéről és valahogyan vissza kellene varrnia, de ő sosem volt nagy mestere az ilyesminek, ám valahogyan mégis muszáj megoldania. Vigyorogva ingatta a fejét a lány szavai hallatán, egyszerűen képtelenség volt, hogy ez vele történjen; mit ártott ő a világnak, hogy így veri őt a sors? – Nem mintha most nem ezt csinálnád… - jegyezte meg válaszként megvillantva a mosolyát is a lányra. Igen, már legalább tíz perce itthon volt és nem hagyta nyugton a lány, remek, hogy önként jelentkezett a feladatra. - Tök mindegy, csak el bírjam olvasni – fogta a fejét, miközben kiejtette a szavakat. Lerágott csont már az egész házi dolgozat téma, de még mindig ott tartottak. Ráadásul Jasper hiába közölte, hogy fogadóórán beszéljenek a témáról, Seraphine csak nem hagyta békén. – Ha még van kérdésed, gyere el fogadóórára, de most már hagyj ezzel békén, légy szíves – zárta le végül a témát. Legalábbis remélte, hogy ennyi volt; lassan tényleg ott tartott, hogy inkább megírja azt a dolgozatot a lány helyett, csak ne lógjon már rajta. Egyre inkább kezdte feszélyezve érezni magát a lánnyal, mert az végképp nem akarta abbahagyni a flörtölést. Jaspernek igazán sok erőre volt szüksége, hogy ne akarja visszapasszolni a magas labdákat; nem akart, nem mert ilyen játszmákba kezdeni a lánnyal, mert tudta, hogy annak rossz vége lehet, tehát igyekezett közömbösen viselkedni – legalábbis azt gondolta, hogy teljes mértékben sikerül neki. Felnevetett, mikor Seraphine tanár úrnak szólította. Egyszerűen képtelenség volt az egész. – Hogyne, meg ingyen ölelés – felelte, ám megbánta, hogy kicsúszott a száján, elég lett volna egy bólintás vagy valami. Remélte, hogy végre pontot tehet a mondat végére, s felszólította a lányt arra, hogy végre öltözzön fel. Persze ezt sem úszta meg egy „oké” vagy bármi hasonló válasszal. Nyelt egy nagyot, majd ugyanolyan közelről, ahogy már korábban is voltak, felelt a pimasz megállapításra. - Én? Dehogyis… - Óh, dehogynem, de igyekezett nem jelét mutatni ennek, ám férfi lévén eléggé nehéz dolga volt ilyen szempontból. – Nem mindegy neked? – kérdezett vissza választ nem várva. A lány közelsége kissé megijesztette, pedig nem félt ő a nőktől, de valahogy ez most olyan veszélyesnek tűnt; jobbnak látta hát, ha jól kitessékeli a szobájából még mielőtt késő lenne. Terve sikeres volt, a telefonját is odaadta a lánynak majd kattant a zár és végre megnyugodott. Háttal az ajtónak dőlt egy pillanatig, majd megkönnyebbülten sóhajtott egy nagyot. Nem érdekelte, hogy mit szövegelt odakint a lány, egyedül akart lenni a gondolataival, s ki akarta űzni a fejéből a nem odavalókat. Odament az ágyához és eldőlt, mint egy zsák; bele a puha matracba. Akár el is tudna aludni így egyik pillanatról a másikra… ám elsiklott a figyelme a takarón hagyott vízfolton, amelyet a lány okozott, míg az ágyán ült, és valami hűvöset érzett a nadrágja szárán, ahogy az anyag a vízáztatta takaróval érintkezett. Kész agyrém, hogy ez vele történik. Azért remélni merte, hogy ebből nem lesz rendszer, mivel nyugodt életre vágyik, ahhoz még Jaspernek sem volt idegrendszere, hogy ilyen játszmákkal szembesüljön minden egyes nap, amikor hazaér munka után. Így feküdt az ágyán néhány percig, mikor meghallotta, hogy Seraphine hívja vacsorázni. Szüksége volt erre a kis időre egyedül, hogy rendezze a gondolatait. Gyorsan átöltözött otthoni ruhába, majd kiment a konyhába, ahol kis híján kővé dermedt: megpillantotta a lányt, amint az ő köntösében tett-vett a vacsorával. Meg hallotta, hogy mondott is valamit, ám az agyáig nem jutott el a szöveg jelentése; nem tudott egyszerre több dologra figyelni. - Feszegeted a határokat, Seraphine – közölte a lánnyal komoly hangon. A másik tudhatta, hogy a köntösről van szó, de Jasper kezdte felkészíteni magát arra, hogy ebből is szópárbaj lesz. Megpillantotta a kitálalt spagettit a két tányéron, és rájött, hogy iszonyatosan éhes. Leült az asztalhoz, megfogta a villát, s a lányra pillantott – Neked is – felelte, majd egyre inkább kezdte úgy érezni, hogy itt valami nem stimmel. Nem tetszett neki az a pimasz mosoly, ami Seraphine arcán villant felé. Szó nélkül egy laza mozdulattal az asztalra dobta a villát, s felállt a székről. Odament a pulthoz, és elvett egy édes, piros almát, majd a pultnak nekidőlve beleharapott. Tudta nagyon jól, hogy ettől még éhesebb lesz később, de az biztos, hogy ő ezt a vacsorát most inkább kihagyja. Közben le nem vette a szemét a lányról. Próbálta kitalálni, hogy mi jár abban az okos fejében, de végképp semmi ötlete nem volt.
szavak száma: 979 | outfit | i love hating you | w
Az apróbb bosszantások, csínyek észrevétlenül kúsztak be az életükbe, az elmúlt hetek leforgása alatt olyan természetesnek hatottak már, mint a reggeli kávé, ami nélkül nem indulhatott a nap. Ha valaki megkérdezte volna Sera-t, akkor azt mondta volna, hogy csak azért teszi, mert el akarja üldözni a férfit, de mélyen legbelül, elrejtve ezernyi érzés és gondolat alatt lappangott azért más indok is. A bosszantásoknak köszönhetően szóra bírta a férfit, vagy legalábbis morgásokra, azt is mondhatnánk, hogy részben a valódi ok nem más volt, minthogy interakció szülesen a lakótársával, aki inkább csendes, magányos és bezárkózó típus volt. De ennyire mélyen ő sose gondolt bele ebbe az egészbe, ő tökéletesen el volt azzal a tudattal, hogy olykor igen is szórakoztató bosszantani Jaspert és csak azért teszi, mert akarja a lakást, egyedül. - A mosolyod is pont arról árulkodott, hogy csak azért kapom… – persze, hogy látta az önelégült mosolyt, ami pár másodperc erejéig játszott a férfi arcán. Mielőtt még bármi mást mondhatott volna, most először a másik sikeresen belé fojtotta a szót, pár másodperc erejéig csak nagyokat pislogott és sietve csukta be a száját. Abban a pillanatban ő se tudta volna megmondani, hogy az lepte meg ennyire, hogy hosszan felelt Jasp, vagy inkább az ütötte túlzottan szíven, hogy ezt nézi ki belőle. – Tényleg ilyennek gondolsz? – döbbentem és pontosan úgy csendült a hangja, mint akinek részben a lelkébe gázoltak. Bármelyik tanárt kérdezné meg, nagy valószínűséggel mindegyik azt mondaná, hogy lelkiismeretes és mindig nagyszerű munkákat ad ki a keze közül, maximum az öltözködési stílusát kritizálnák, de azzal meg sose törődött. Ahogyan sose kifogásolta a bűntetőfeladatokat, kivéve most, mert úgy érezte, hogy ez kisebb bosszú volt a férfi részéről az elmúlt hetekért cserébe. Most először esett meg az együtt élésük alatt, hogy Jasper képes volt pár pillanat erejéig kizökkenteni őt és most először mutatkozott meg az is, hogy a lány is sebezhető. Hogy ne lenne az, mert hiába mutatja magát erősnek, vagy olyannak, akiről lepereg minden, valójában nem így van. A gúnyos válaszra csak grimaszolt és igazán felnőttesen még nyelvet is nyújtott, de arra tökéletes volt, hogy Sera visszacsöppenjen és folytassa a játékot. Feltett szándéka volt, hogy őrületbe kergesse a férfit, pusztán a hecc kedvéért és édes bosszúként. Könnyedén hagyta figyelmen kívül Jasper rosszalló fejcsóválását, viszont amikor a férfi vigyorával találta szembe magát, akkor önkénytelenül is elmosolyodott és viszonozta. Igaz, nem tartott sokáig, csak pár másodpercig, míg kényelmesen elhelyezkedett a férfi ágyán. Kíváncsian körbe is pillantott a szobában, hiszen korábban még sose járt itt, végül a pillantása Jasperen állapodott meg, hogy folytassa a kisded játékát. - Felőlem, ha ennyire nem tudsz betelni velem, akkor szívesen boldogítalak a nyugodt perceidben ott is. – angyalin csendült a hangja, ártatlan mosollyal fürkészte a férfit, miközben kezével az ágyneműt érintette. Ki ő, hogy ellent mondjon egy ilyen felhívásra? – Írógépen gépelve, vagy számítógéppel is jó lesz? – ártatlannak hangzott a kérdés, de valójában pontosan tudta, hogy bármelyikre is esik a férfi választása, biztosan fel fogja kutatni a leghangosabb írógépet, vagy billentyűzetet, az se fog számítani, ha kínszenvedés lesz megírni rajta a beadandót. Megmosolyogtatta, hogy a férfi milyen sietve öltött magára egy másik pólót, figyelte a férfi minden rezdülését, miként fonta össze a karját maga előtt, aminek köszönhetően az izmos karja még inkább kirajzolódott, és ha tudta volna, hogy mi fordult meg a férfi fejében könnyedén nevetésben tört volna ki, mert semmi ilyen nem állt szándékában. Ő csak játszadozott, esélyesen néhányan erre mondanák azt, hogy húzgálta az oroszlán bajuszát, bátor vagy inkább botor őz módjára. A lehető legcukibb mosolyát és pillantását vette elő, miközben egy picit előre hajolt a férfi szavait hallva és a pillái alól nézet fel rá. – Buksi simogatás is jár, hogy még inkább el tudjam hinni, hogy a tanár úr hisz bennem? – hangja édesen, ártatlanul csendült, miközben azt a két szót kihangsúlyozta és úgy festett, mint egy kiscica, akit ha megsimogatnak, akkor másodpercek alatt dorombolni kezd. Egészen meglepődött, amikor Jasper annyira közel hajolt hozzá, hogy csak centik választották el az arcukat. Fürkészte az íriszeit, miközben a férfi illata körbelenge őt, ami egészen kellemes volt. Most először jutott erre a felfedezésre, de hamar el is hessegette. – Azt ne mond, hogy feszélyezve érzed magad. – lepillantott, és talán úgy tűnhetett, hogy azt akarja szemügyre venni, de valójában saját magán pillantott végig. Nem értette mi a gond szerelésével, még ha jelenleg akadt is jele annak, hogy fázik, főleg, hogy a fehérneműje vizes volt, amihez hozzájött még a testéhez tapadó vizes haja. – A városban is szemellenzővel közlekedsz? – kezét is odatartotta a férfi arcához, kicsit még talán hozzá is ért, imitálva a lovak szemellenzőjét, hiszen a városban is megannyi lenge öltözetű nő szaladgál, a plakátokról nem is beszélve, mivel továbbra se hitte azt, hogy igazán hatással lehet a férfira. Főleg, hogy legutóbbi kapcsolata is azért futott zátonyra, mert félre lépett a pasija. Még mindig a korábbi megnyilvánuláson elmélkedett, ezért se ütközött igazán ellenállásba Jasper, amikor a csuklójánál fogva kivezette, de még az ajtóban megtorpant, hogy a telefonját elkérje, ami a férfi ágyán maradt. Amikor pedig a zár kattant mögötte megforgatta a szemét. - Ez most komoly? – néha olyan érzése támadt, mintha egy félénk - szégyenlős tinédzserrel élne együtt. Pláne ilyenkor. Végül sóhajtott, a konyhába ment, hogy felrakja a tésztát főni, hogy kész legyen addigra, mire megfürdik. Fürdés közben is folyamatosan kattogott az agya és még mindig nem volt biztos abban, hogy meglépi azt a csínyt, amit az idióta haverjai javasoltak. Maga köré tekerte a törölközőt és turbánt csinált haja köré és nyúlt volna a saját köntöse után, de csak hűlt helyét találta. Bosszúsan fujtatott, mert biztos volt abban, hogy a szobája káoszában megtalálná, de mit se törődve lenyúlta a lakótársáért, mert fázott és nem akarta azt se, hogy a tészta szétfőjön. Sietve zárta le gázt, leszűrte a tésztát, megmelegítette a spagetti szószt, aztán feltálalta a vacsorát, még sajtot is reszelt a másik tésztájára, ami még tegnapról maradt, hiszen nem főzött ő se minden nap. Általában 2-3 napra készített kaját. - Kész a vacsora! – elkiáltotta magát, miközben teának rakott fel vizet, ha a másik motoszkálást meghallotta, akkor anélkül kezdett el beszélni, hogy hátra pillantott volna. – Ha kiviszed a vizes cuccod, akkor kimosom azt is. –egyszerűbb lenne egyben kimosni mindent, s míg a férfi néha kiakadt azon, ha az ő fehérneműje is belekerült a teregetnivalóba, őt egyáltalán nem zavarta az ilyen. Felnőttek. Nőjön már fel végre a másik is. Sőt, poénból volt, amikor vett a férfinak vicces alsót és elrejtette az összehajtogatott ruhák közé. Fogalma sincs arról, hogy azokkal mi lett. – Jó étvágyat! – kíváncsian fürkészte a másikat kisebb hamiskás mosollyal, mintha csak el akarná bizonytalanítani, miközben a tányér felé bökött a fejével. Sietve lerakta a villát is a pultra, mert azt elfelejtette odakészíteni. Vajon Jasper ugyanolyan lelkesedéssel fogja rávetni magát a kajára, mint eddig, vagy kivételesen kételye támad, hogy csinálhatott vele valamit ?
Amikor a liftet várta, már akkor tudta, hogy semmi jóra nem számíthat otthon. Néhány pillanatig elmerengett azon, hogy vajon meddig bírja elviselni ezt a nőszemélyt hosszútávon. A szerződés sajnos köti mindkettejüket, de ha nagyon akarja, Jasper meg tudná támadni, hiszen jócskán tele van jogi hézagokkal, viszont ahhoz végképp nem volt kedve, hogy új lakást keressen magának, ezt egészen kezdte megkedvelni. Belépett a lakásba és borítékolni tudta volna, hogy mire számíthat. Olyan ledér volt ez a lány, hogy ilyet még nem látott. Nem tartotta magát prűdnek, sőt; ugyanakkor nem volt túl hétköznapi dolog az sem, hogy a lány fehérneműben járt-kelt előtte bármikor, ha neki úgy tetszett. Szerzett már ezzel jópár kellemesen kellemetlen pillanatot Jaspernek, hiszen eléggé nehezére esett figyelmen kívül hagynia a lány fedetlen testét. Azonban egyre inkább úgy tűnt, hogy kezd hozzászokni a látványhoz; nem úgy, hogy közömbös iránta vagy ilyesmi, mármint nyilván egyetlen férfi sem tudna közömbös lenni egy bugyiban és melltartóban szaladgáló nő iránt, így hát ő is csak férfiként viselkedett, de azért tudta tartani a határt. Nem nézte feltűnően, de nyitva volt a szeme, nyilván látott dolgokat, és nagyjából ennyi. És most is ez történt, ráadásul a nő haja is vizes volt, ahogy a kint zuhogó eső eláztatta, akárcsak az övét. Alig tudott néhány lépést tenni, mikor belépett a lakásba, Seraphine azonnal ott termett és körbetáncolta, mint a napsugár, csak ne lett volna annyira dühös. Jasper fáradt volt a játszmákhoz. Sóhajtott egy nagyot. - Nyilván a telefon miatt kaptad a feladatot, mi másért? – forgatta meg a szemeit. A rágalmazó szavak tökéletesen leperegtek róla, csak rosszallóan csóválta a fejét és igyekezett a szobája felé haladni, ám a lány csak nem hagyta békén. Szinte biztos volt benne, hogy élvezi ezt az oda-vissza játékot közöttük. Jasper is remekül szórakozott egyébként, de ő csak úgy diszkréten, a maga módján. Bár lehetséges, hogy Seraphine és ő nem ugyanazért lelkesedtek, de az már lényegtelen volt. – Most mit vársz? Számonkérsz egy olyan dolog miatt, amihez semmi közöd. Ha nem én lennék a tanárod, akkor mennél a tanszékre és püfölnéd a tanár ajtaját, hogy mégis mit képzelt, hogy büntetőfeladatot mert adni neked? – szegezte a lánynak a kérdést. Talán ilyen hosszú mondatot iskolán kívül még sosem hallott a lány Jasper szájából, pedig képes volt ám ilyenekre is. Hiába volt határtalannak tűnő türelme, Seraphine tökéletesen kihasználta azt, s olykor már azt érezte a férfi, hogy egyre inkább fogytán van a türelmének. Maga sem értette, hogyan lehet ilyen, hiszen korábban sosem történt ilyen vele. – Persze, hogy imádom, nem látszik? – felelte gúnyosan. Tulajdonképp sosem gondolt bele ebbe, hogy miként érez, ha nők futkosnak utána, szerinte olyan még nem igazán fordult elő vele, legalábbis nem vett észre ilyesmit. Nagyon szerette volna levenni a szétázott ingét, de ő nem igazán akart itt a lakás közepén vetkőzésbe kezdeni, de Seraphine csak nem hagyta békén. Mosolyogva nézett utána, és közben ezernyi kérdés zárporozott Jasperre ismét. Végképp fel sem tudta fogni, hogy miről is van szó. – Aha – hagyta rá, mikor már bent járt a szobájában, s vette le az esőáztatta ruházatot. Jól esett megszabadulni tőle, egészen már fázott tőle. Ott rontotta el a dolgot, hogy nem zárta be az ajtaját, így a lány megint ott termett mellette. Rosszallón csóválta a fejét és vigyorgott közben, egyszerűen képtelenség, hogy ezt műveli ez a lány. Kereste a szavakat, hogyan vágjon vissza neki, de semmi nem jutott eszébe, úgyhogy csak megmasszírozta a halántékát majd egy sóhaj szökött ki ajkai között. Kezdte azt érezni, hogy tűrőképessége határához közeledik; Seraphine rettenetesen pimasz volt, ráadásul ott ült az ágyán egy majdnem meztelen nő, és erre kellett valamit lépnie. - Nincs privát konzultáció. Gyere fogadóórára, ha beszélni akarsz velem a tárgyammal kapcsolatban – felelte vigyorogva. – Nem érdekel, miket hordasz itt össze. Gépelve kértem, és kész – tette hozzá, majd kivett egy pólót a szekrényből és gyorsan felvette. Jól esett, hogy ismét van rajta ruha, kissé frusztrálta, míg meztelen volt a felsőteste. Vajon minden alkalommal ez lesz, ha feladatot merészel adni Seraphine-nek? Jó, hogy arra nem kérte meg, hogy írja meg helyette… Mellkasa előtt összefonta karjait, s közben hallgatta a lányt, akivel kapcsolatban nem tudott dűlőre jutni. Nem értette végképp, hogy mi a célja ezzel az egésszel. Ráadásul néha olyan erotikusan szólalt meg, hogy el is kezdett aggódni, hogy vajon melyik pillanatban készül lerángatni róla a nadrágot. Jasper természetesen semmi ilyesmit nem szeretett volna. Úgy kattogtak a fejében a fogaskerekek, hogy talán hallani is lehetett. – Nem fogsz csalódást okozni, ebben biztos vagyok. – Pozitív megerősítés, talán az majd működik. De nem… kevésnek bizonyult, legalábbis egyelőre. Seraphine mindent is meg akart bosszulni. Jasper kezdte egyre inkább azt érezni, hogy ő nagyon nem ügyes az ilyen játszmákban. Ő csak vacsorázni szeretne meg aludni. Esetleg néhány dologzatot kijavítani. - Értelek – jegyezte meg a Seraphinas felszólalásra vigyorogva. Azért elégedett volt magával, hogy ez bejött, tudta nagyon jól, hogy Seraphine a lány neve. Ez a színjáték, ami kísérte a kérdéseket na meg a nővérke jelmezes megjegyzést már kezdett kicsit sok lenni Jaspernek. Nyelt is egy nagyot, ahogyan az agya elkezdett mocskos kis játékot játszani vele, de igyekezett két lábbal a földön maradni. A férfinek, aki alapjáraton türelmes, csodák csodájára létezik olyasvalaki a földön, aki képes próbára tenni a türelmét. – Nem kell aggódnod értem, tökéletesen jól érzem magam, bár tény és való, hogy jobban érezném magam, ha végre FELÖLTÖZNÉL – higgadtan beszélt, az utolsó szót nyomatékosítva, nem kiabálva vagy erőszakosan; de egyenesen a lány arcába, mindössze néhány centiméter távolság volt csak közöttük, annyira közel hajolt hozzá, hogy idegesítő legyen az a közelség. Bízott benne, hogy most már békén hagyja majd Seraphine. Gyengéden megfogta mindkét csuklójánál, s elkezdte kivezetni a szobájából, mivel semmi keresnivalója nem volt itt. Nem szerette, ha bejött ide, ő sem járt be a lányhoz, nem érdekelte, milyen dolgai vannak. A közös helyiségeket meg muszáj volt megosztani, de a szoba az magánterületnek számított Jasper szemében. – Menj inkább és írd a házidat, kislány! – tette hozzá, majd ha már kiért a lány, jól bezárta az ajtót.
szavak száma: 973 | outfit | i love hating you | w
A lakásba érve az első reakciója az volt, hogy megszabaduljon a ruháitól széthagyva a bejárati ajtó és a nappali között. A hajából csöpögött a víz, mintha csak most zuhanyzott volna, pedig még csak most készült oda, hogy kicsit átmelegedjen. Ha pár pillanattal később érkezik meg a férfi, akkor talán még el is kerülhette volna a lány letámadását, mert esélyesen a didergése erősebb lett volna, mintsem egy szál csipkés fehérneműben – ami szintén vizes volt – várjon a lakótársára. Még hogy dögös. Hol hagyta Astrid az eszét? Jelenleg akkor se vallotta volna be, hogy igaza van a barátnőjének, ha ezen múlt volna az élete, ahhoz túlzottan dühös volt. Bosszantó és idegesítő? Annál inkább. Könnyedén fordult vissza a fürdő elől, amikor meghallotta a férfi megjött, hogy letámadja. Pillantása dühös volt, olyan, mint egy mindenre elszánt prédáé, aki nem fogja könnyedén megadni azt a vadnak, hogy leterítse. - Vigyázz, még a végén miattad fejünkre fog szakadni a plafon. – ahogy a férfi hangja is szarkazmussal volt átitatva, úgy az övé is. Még drámaian a plafonra is emelte a pillantását. A mosolyát látva újra harag gyúlt benne, mert szemmel láthatóan a másik jól szórakozott. – Szóval nem is tagadod azt, hogy nem a telefon miatt kaptam a büntetést, hanem kicsinyes bosszú volt a részedről? – meglepettsége kiérezhető volt hanglejtéséből, mert nem számított arra, hogy a másik nem is fogja tagadni. – Gyerekes vagy!!! – kiáltott utána, aztán sietve követte, hogy elé lépve újra megállja bírja a férfit. Lázasan kattogni kezdett, hogy csalhatná csapdába a másikat, amikor is kiszúrta a pulton heverő telefonját és pár másodperce erejéig hamiskás mosolyra görbült a szája, ami pillanatok alatt angyalivá változott és felpillantott rá. – Tényleg erről lenne szó, hogy büntetsz valamiért? – még az ajkait is lebiggyesztette, eljátszotta azt, hogy tanácstalan és nem érti. – Miért? – hangja úgy csendült, mint aki komolyan nem érti. - Ennyire imádod, ha nők futkosnak utánad? - hiszen semmiből se tartott volna, ha konkrét választ ad. A kacsintásra megforgatta a szemét, amikor a „végeztünk” szó elhagyta Jasper ajkát, akkor csak egy sokat sejtető pillantással jutalmazta meg a férfit, ami nyilvánvalóvá tette , hogy nagyon nem. A játék még csak most kezdődött. – Miért, ha nem, akkor még egy 4000 szavas beadandót kell megírnom? És mi lesz a témája? Édes bosszú? Tiltott gyümölcs? Illetlen öltözet? – pimaszul csendült a hangja, kihívóan fürkészte a férfit és édes mosolyra görbült az ajka. Hagyta, hogy a másik elsétáljon, majd a telefonjáért lépett és nemesegyszerűséggel besétált a férfi szobájába. Könnyedén huppant le az ágyra, mit sem törődve azzal, hogy vizes foltot fog hagyni maga után. Egyik lábát a másikon kecsesen átvetette, a kezével megtámaszkodott. - Van egy rossz hírem professzor Whitmore. – úgy hangzott, mint aki tényleg csalódott. – Kb. kétszáz tanúm van rá, hogy ezt nem tette hozzá, ez pedig azt jelenti, hogy bárhogy is adom be, akkor is el kell fogadnia. – részben talán igaza volt, majd ujjával ajkát érintette, mint aki egy pillanatra elgondolkozik, miközben kibámult az ablakon. Akaratlanul is először az izmos felsőtesten állapodott meg a pillantása, aztán tovasiklott a férfi arcára. – Vagy vegyem úgy, hogy éppen egy privát konzultációban van részem? - Könyökével megtámaszkodott a combján, ahogy kicsit előre hajolt, kézfejével állát támasztotta meg és angyali mosollyal pillantott fel rá. – Minden diák ilyen figyelemre számíthat, vagy kezdjem úgy érezni, hogy én kivételesnek számítok? – hangja játékos volt, kicsit talán csábító is, még ha utóbbi nem is tudatos volt a részéről. Aztán újra kiegyenesedett és megtámaszkodott az ágyon a kezeivel. – Van még amiről tudnom kéne? Nem szeretnék csalódást okozni. – esélyesen, ha ezt valaki hallja és látja, akkor nagyon is félreérthető lett volna a helyzet. Főleg, hogy a lány nem volt rest a hangjába érzékiséget csempészni, mint aki most kezdett bele az édes bosszújába. - Jut eszembe, ha Seraphina-t bűntetted meg, akkor nem is nekem kell beadandót írnom, mert engem Seraphine-nak hívnak. – tisztán rémlett neki, hogy a férfi korábban rosszul mondta a nevét. - Vagy kezdjek aggódni a tanár úr szellemi képességei miatt, amiért már egy egyszerű nevet is félremond? – megjátszott aggódással csendült a hangja, felpattant majd a férfi homlokának nyomta a kezét, rövid ideig ott tartotta, aztán megingatta a fejét. – Nem tűnik lázasnak professzor úr, de talán ha felvenném a Halloweenről megmaradt nővérke ruhámat hitelesebbnek hathatna a diagnózis is. – persze hogy húzta a másikat, de kétség se férhetett hozzá, hogy tényleg akad olyan a szekrényében. - Vagy hívjam a tűzoltókat? Mentőket? Végülis ki ne akarna szívdöglesztő pasikat látni. - pontosan olyan hanglejtéssel ejtette ki, mintha nem egy karnyújtásnyira lenne egy hasonló férfi tőle, aki ráadásul kérés nélkül is megvillantotta izmos felsőtestét.
Jasper teljes mértékben elégedett volt a mai nappal annak ellenére, hogy volt az a kávés fiaskó otthon, amikor még mondhatni félálomban volt. Meg volt győződve arról, hogy nem sót rakott a kávéba, az íze mégis olyan volt; de úgy volt vele, hogy majd a campusra menet vesz valahol egy másikat, attól talán kellőképp felébred. Így is történt, aztán annyira felébredt, hogy az Alkotmányjog órán egyből kiszúrta a lányt, aki borsot tör az orra alá; hülye lett volna nem élni az adandó lehetőséggel, így hát ki is szabott neki egy jó kis házi feladatot. A lány mosolya nem volt őszinte, Jasperé annál inkább. Élvezte a bosszú édes ízét. Édes volt, mint a kávéja, amit a sarki kávézóban vett. Bearanyozta az egész napját, de leginkább annak örült, hogy utána már nem találkozott a lánnyal; legalábbis úgy gondolta, estig talán nem is kell majd egy légtérben tartózkodni vele, s ez eléggé jó érzéssel töltötte el a férfit. Délután szürke felhők gyülekeztek az égen, ám ez nem igazán zavarta Jaspert. Volt esernyője, de a viharos szélben semmi értelme nem volt használni, így hát a táskája mélyén pihent annak ellenére, hogy az eső úgy szakadt, mintha dézsából öntenék a szél pedig úgy tombolt, mintha maga a Katrina hurrikán söpörne végig a városon. Nem sokkal a ház előtt megpillantotta Seraphinet, amint hasonló problémákkal küszködve igyekszik túlélni a hazautat és minél előbb tető alá kerülni. Amikor pillantásuk találkozott, Jasper meg volt győződve arról, hogy a lány már megint kieszelt valamit. Látta az arcán, hogy készül valamire. Mire az ajtóhoz ért, a lánynak nyoma sem volt – eléggé örült ennek tulajdonképpen, legalább nem kellett megosztani vele a liftet. Néhány pillanat múlva már be is lépett a lakásba. Csuromvizesen, mintha most mászott volna ki egy tóból, ahová ruhástól beleesett. Abban bízott csak, hogy a táskájában lapuló dolgozatok nem áztak el, ugyanis hazahozott némi munkát arra az esetre, ha este nem tudna elaludni. Nagyot sóhajtott, majd ledobta a táskáját a földre, levette a cipőjét és a kabátját is gondosan felakasztotta a fogasra. Csöpögött ugyan belőlük a víz, de majd kirakja később az erkélyre, ha elvonul a vihar – gondolta. Alig jutott bentebb két lépést a lakásban, Seraphine máris ott termett előtte, fehérneműben, akárcsak az első találkozás alkalmával. - Mindenképp – felelte szarkazmustól csöpögő hangon az első, lélegzetvételnyi szünetben, amikor a lány szemlátomást a további kérdéseit fogalmazta meg éppen a fejében. Jasper igencsak szeretett volna bentebb jutni a lakásban, nem számított erre, hogy ilyen támadás éri azonnal, amint hazaér. A kérdések csak záporoztak és záporoztak, tulajdonképp arra sem emlékezett már, hogy melyik volt az első. – Látom, hogy szíven ütött a dolog. Sajnálom – mondta közönyösen. – Ja, nem – tette hozzá kisvártatva gúnnyal fűszerezve szavait, és egy mosolyt villantott a lányra, majd otthagyta. Vagyis csak szerette volna, mert az megint ott termett előtte és már olyan szinten belemászott az intim szférájába, hogy igencsak zavaró volt. Hátrálni akart, de nem tudott. Lepillantott rá, a barna őzike szemek villámokat szórtak feléje, lehet nem ártana úgy tenni, mintha megijedne, de valahogy nem sikerült. Egyik pillanatról a másikra megérezte a lány illatát, amelyet még az eső sem tudott lemosni róla. Nyelt egy nagyot, majd felelt a kérdésre. - Menj el az irodámhoz és nézd meg az ajtaján, oda van írva – felelte majdnem suttogva, majd elvigyorodott. Felettébb mulattatta a helyzet, valahogy nem tudta komolyan venni a lány fenyegetését egy pillanatig sem. – De előre figyelmeztetlek gépelve kérem, nem pedig kézzel írva, azt el sem olvasom – kacsintott a lányra. – Végeztünk, Seraphina? – kérdezte, majd hátrább lépett két lépést. – Örülnék, ha kicsit jobban felöltöznél… - tette hozzá mellékesen, majd a szobája irányába indult, s levette magáról az ingét, ami neki is teljesen vizes volt.
szavak száma: 598 | outfit | i love hating you | w
Seraphine Murphy and Yvonne P. Graham imádják a posztod
Az a baj a férfiakkal, hogy szeretik azt hangoztatni, hogy ők hordják a nadrágot, csak azt felejtik el, hogy általában a cipzár más kezében van. S jelenleg Seraphine pontosan így gondolta, hogy Jasper ezt rohadtul elfelejtette, mert az egyetem falai között valóban hatalma van és a lány se annyira ostoba, hogy megpróbáljon ott szembe szállni vele. Nem tenné kockára a jövőjét, amiért annyit küzdött, viszont itthon a négy fal között már másabb a helyzet és ebbe esélyesen a férfi nem gondolt bele. Meg talán abba se, ha nagyon akarna, akkor jobban is tudna ártani a férfinak, mint az apróbb csínyek, - az elsózott, borsozott italok, a parfümbe csempészett alkohol -, amikkel próbálja elüldözni a lakásból, hiszen esélyesen nem néznék jó szemmel azt, hogy egy fedél alatt laknak. Valószínűleg a dékánt se hatná meg, hogy véletlennek köszönhető, meg az se, hogy aki idő előtt távozik, annak eléggé szép összeget kellene kicsengetnie a szerződés értelmében. Dühös és bosszús volt. A barátai szövegeléséből se igazán fogott fel semmit se, miközben a délutánt az egyik közeli kávézóba töltötték. Mindenki mesélt a nyárról, az új tanárokról, amikor pedig Jasper nevét meghallotta, akkor felkapta a fejét és önkénytelenül egy szúrós pillantásra is futotta, amikor egyik barátnője azt kezdte ecsetelni, hogy a férfi mennyire dögös és máris nem olyan unalmas az alkotmányjog óra. Ő ne tudná, hiszen látta már félmeztelenül is a férfit, amikor rányitott a közösfürdőben és minden szívbaj nélkül besétált valamiért. A férfi persze ezen is kiakadt, aminek szintén nem értette okát, hiszen esélyesen mind a ketten látták már másik nem képviselőit meztelenül, azt meg nem gondolta, hogy szégyellős lenne a másik vagy esetleg ő hatással lehet a férfira. A barátai körében persze bölcsen hallgatott, így a többiek azt hitték, hogy a büntetés az oka, pedig ha tudnák az igazat. Neki kell az a lakás és amúgy is van elég zűr az életében, hiszen kiderült, hogy az anyja végig hazudott és van egy nővére is, akivel találkozni szeretett volna, de még is hogy tegye, ha éppen egy 4000 szavas beadandót kell körmölnie? Bárcsak messzire sodorná Jaspert a kint tomboló vihar. Sietve pattant fel, hogy míg mások a kávézóba menekültek a hirtelen támadt ítéletidő elől, addig ő inkább kifelé menjen. A többiek értetlenül fordultak utána, mire csak intett, aztán nyakába vette az esőt, a szélvihart és az se számított, hogy alig látott az orráig. Remélte, hogy talán az eső segíthet abban, hogy lehiggadjon és idővel az ítéletidő ellenére is képes volt a fülében duruzsoló zenére táncra perdülni, de alig hogy a ház előtt megpillantotta a férfit újra fellobbant a düh lángja és a tánc is abbamaradt. Egy pillanatra megfordult az is a fejében, hogy hiába csöpög úgy belőle a víz, mint aki most mártózott meg egy medencében, attól még megpróbálkozik a lépcsővel, hátha hamarabb felér és ki tudja zárni a másikat, mert véletlen a zárban felejti a kulcsot. Fürdőzés közben a másik kiabálást se lehet hallani. Végül maradt a liftnél, aztán alig hogy belépett a lakásba lehajította a táskáját, kibújt a cipőből és egymás után kezdett megválni a ruhadaraboktól is, amikből csavarni lehetett volna a vizet. - A hatalmadat próbálod fitogtatni? Élvezed, hogy legalább egy helyen nyeregbe tudsz kerülni, ettől férfiasabbnak érzed magad? – megpördült a tengelye körül és újra fehérneműben állt előtte. Nem gondolt bele abba, hogy talán zavarba ejtő lehet, vagy így eléggé nehéz lehet őt komolyan venni a villámokat szóró pillantás ellenére is. Az se számított, hogy kicsit fázik és libabőrös lett.– Miként lehetsz ennyire szemét, hogy egy 4000 szavas beadandót adsz? –esélye se lett volna eltenni a telefont, hiszen akkor csöngettek be és ezt mind a ketten jól tudták. – Nem is a telefonról van szó, igaz? Az a gond, hogy nem estem ki a padból, mint néhányan az első sorokból? – kihívóan méregette a másikat. - Vagy így próbálsz meg visszavágni a csínyek miatt? Nem én tehetek róla, hogy annyira elbambultál reggel, hogy cukor helyett sót tettél a kávédba. – de nagyon is ő tehetett, mert kicserélte és még egy kis chilit is kevert a férfi kávéjába, még ha máskor tényleg nem tudatosan okozott félrenyelést, vagy hasonló cselekedett a férfinál, mert túlzottan lengén rohangált reggel a lakásban, mert esetleg elaludt. Egészen közel lépett a másikhoz, szinte hely se maradt közöttük, ha tudott. Ártatlanul és édesen elmosolyodott, ahogy felpillantott rá, ami egészen hirtelen változás volt a korábbi viselkedéshez képest. – Holnaptól mikor lesz fogadóórád? Ha ennyire nem tudsz betelni velem, akkor legyen. Kérek majd konzultációs időpontot, hogy megbeszéljük milyen elvárásoknak is kell megfelelnie a beadandónak. Világért se akarnék csalódást okozni, Whitmore professzor. – édesen, ártatlanul csendült a hangja, akár kicsit baljósnak is lehetett nevezni azt, ahogyan az utolsó két szót kiejtette, mert simán kitellett tőle, hogy valamire készül.
Kezdőlap
