Deborahnak elsőszülött gyerekként nagyon hamar meg kellett tanulnia azt, hogy milyen egy befolyásos család gyerekének lenni. Talán emiatt is alakult ki benne az a bizonyos megfelelési kényszer, mert mindig is azt akarta, hogy a szülei büszkék legyenek rá. Talpraesett, temperamentumos és szófogadó gyerek volt, ezzel most sincs egyébként másként, csak mostanra felnőtt nőként képes önálló döntéseket hozni, de arra még mindig figyel, hogy bizonyos határokat ne lépjen át, és, hogy az apja szemében még mindig az a tökéletes gyerek maradjon, amilyennek mindig is látták. Nem szeret csalódást okozi senkinek és mindig képes alkalmazkodni egy adott helyzethez. Bár már tíz éves volt, amikor megszületett a húga, mégis úgy tekintett rá, mint valami csodára. Sosem volt benne irigység, amiatt, hogy valaki más nagyobb figyelmet kap, mint Ő, sőt kifejezetten élvezte a helyzetet, abban a percben tudatosult benne az is, hogy igazából mennyire szereti a gyerekeket és biztos volt abban, hogy valami olyan szakmát fog majd választani, ami hozzuk köthető. Kitűnő tanuló volt, akinek fontosabb volt esténként egy könyv olvasása, mint elmenni szórakozni. Ez persze nem jelenti azt, hogy stréber lett volna, mert bár ritkán jutott eszébe a kikapcsolódás, de olyankor igazán megélte a pillanatot. A sikeres tanulmányi eredményeinek köszönhetően hamar felvételt nyert a Harvardra, ahol még közelebb került ahhoz, hogy elérje a céljait. Sosem érdekelték különösebben a férfiakkal való kapcsolatok, bár barátságos természete miatt mindig könnyen alkalmazkodott, de hiú ábrándokat sosem kergetett. Egészen addig, amíg meg nem ismerte a vőlegényét Lisandrot, aki szinte azonnal le vette a lábáról az inteligenciájával és figyelmességével. Vele érezte először azt az érzést, amiről korábban csak hallott, de nem hitt benne igazán. Együtt még tökéletesebbnek tűntek, szinte mindki csodálattal nézte a felhőtlen kapcsolatukat és ez az oka annak is, hogy Deborahban kialakult egy olyas fajta ragaszkodás a férfi felé, amitől azt érzi, hogy nélküle minden megsemmisülne, ami őt és az életét is képviseli. Bár mindig is magabiztos volt, tudta, hogy mit akar, de mintha egy kicsit most bizonytalannak érezné magát. Akarja a férfit és semmi másra nem vágyik csak arra, hogy tökéletes feleségként gyerekeket szüljön, miközben egyre jobban szárnyal a karrierje, amiért annyit küzdött, csak valamiért azt érzi, hogy bőven van még mindig idejük. Mintha arra is most kezdene ráébredni, hogy tulajdonképpen nem is élt eddig igazán. Mintha egy kicsit másra vágyna, amije jelenleg meg van. De fél nagyon attól, hogy a tökéletessége, ami kívülről látszik rajta azonnal eltűnne, ha megpróbálna új dolgokat is kipróbálni.

A policisztás ovárium szindróma, egy női endokrin, vagyis hormonrendszert érintő betegség. Napjainkban ez még mindig gyógyíthatatlan, viszont kezelhető. Teherbe is lehet esni tőle, viszont nagyon magas a vetélés kockázata. Nagyon fontos a megfelelő táplálkozás, testmozgás és a túlzott stressz elkerülése is. Miközben távolodok a nőgyógyászati rendelőtől, ahonnan alig pár perce jöttem ki, még mindig a nőgyógyászom szavai csengnek a fülemben, és próbálom megemészteni mindazt, amit hallottam. Két hónapja nem jött meg a menstruáciom, amihez nem kell az embernek orvosnak sem lennie ahhoz, hogy rájöjjön: valami nincs rendben. Mivel a terhességet maximálisan kizárhattam, így tisztában voltam azzal, hogy valami olyan állhat a háttérben, ami nem biztos, hogy tetszeni fog, de jobban szeretem a dolgoknak elejét venni, mert tisztában vagyok azzal, hogy egy apróságból is nagyon hamar lehet nagy dolog. Ki érve az épületből ülök le az egyik padra, hátra vetem a fejem és még mindig azon vagyok, hogy megemésszem mindazt, amit hallottam. Persze ha a dolgok jó oldalát nézzük, akkor lehetne ennél rosszabb is a helyzet, meg hát nincs minden veszve, amit elképzeltem, de... minden nő arról álmodozik, hogy ha egyszer férjhez megy azzal együtt anyává is válljon, ugyanakkor... mi lesz, ha nekem ez nem fog össze jönni? Egy házasságot leginkább a gyerekek tartanak életben, azok színesítik meg a hétköznapjaikat és én mindennél jobban át akarom élni majd az anyasággal járó csodákat. Sokan irigykednek ha rám és Lisanra néznek, olyanok vagyunk, mint két kirakós darab, amik tökéletesen össze illenek. Mély levegőt veszek, kiegyenesedek, mert nincs most itt az elkeseredésnek a helye. Végülis senkinek nem kell tudnia erről.


- Tudod mindjárt férjhez mész...mit szólnál ha este el mennénk és kirúgnánk a hámból? - Amanda lelkesedését azt hiszem, hogy csak a visszautasításom lombozhatja le. Illendő az én koromban tinédzserek közé bevágódni és szórakozni úgy, hogy otthon hagyom a völegényem? Nem igazán. Kicsit talán kinőttem már ebből. Vagy igazából még nem is éltem meg ilyesmit túl sűrün.
- Azt hiszem még korai az időszak a leánybúcsúhoz. - mosolygok rá és egyből látom rajta, hogy nem tetszik neki a válaszom. Amandával a gimi óta ismerjük egymást, és azóta nem változott túl sokat. Még mindig olyan mint egy gyerek, aki most akarja ki tombolni a benne gyűlelmlő rengeteg energiát. - Egyébként sem szoktam alkoholt inni. - csak ritkán., és akkor sem viszem túlzásban. Amanda megforgatja a szemét, mintha azt akarná ezzel mondani, hogy még mindig milyen unalmas az életem. Pedig nem. Csak egy kicsit talán monoton, de ez nem hiszem, hogy akkora probléma. A délelöttjeimet általában a kórházban töltöm, a szabadidőmet pedig igyekszem a vőlegényemnek szentelni, ha éppen nem szól bele valami. Próbálok igazából mindenhol és mindenkinek megfelelni, de ez nem olyan könnyű. És hiába érzem, hogy néha jól esne egy kis kikapcsolódás, de valahogy nem fér bele az életembe az, ami Amandanak is.
- Mindig ezt csinálod. Ha férjhez mész nem lesz még ennyi lehetőséged sem. - nem értem, hogy miért is ne lehetne. Sőt igazából nem is Lisandro aki vissza tartana abban. Ez inkább csak olyan, mintha valahogy nem férne bele az életembe.
- Ha férjhez megyek... - vonom meg a vállam és hamar el is hallgatok, mert még én magam sem értem, hogy miért csúszott ki ilyesmi a számon. Persze, hogy férjhez megyek. Ráadásul még a nyáron. Azt hiszem, hogy minél közelebb kerülünk az időponthoz, annál jobban izgulok miatta. Nem azért mert ne lennék biztos az érzéseimben, vagy abban, hogy mit akarok. Inkább olyan, mintha abban nem lennék biztos, hogy épp egy darab papírral kéne össze láncolnunk az életünket, ami anélkül is fantasztikusan működik, hogy bármit is alá kéne írnunk.
- Ezt most meg, hogy érted? - kapja fel a fejét egyből a barátnőm, én pedig kínomban elnevetem magam. Ha tudnám, hogy hogy értettem, akkor válaszolnék is a kérdésére. De fogalmam sincs, hogy mire céloztam. Nincs Deborah Lisandro nélkül. Ez a napnál is világosabb mindenki számára. Így természetes, hogy annyi év után összeházasodunk.
- Felejtsd el. Menjünk akkor. Szólok Lilynek is. Talán lesz kedve neki is eljönni velünk. - ez mondjuk nem olyan biztos, mert az a 10 év ami köztünk van épp elég ahhoz, hogy ne egyforma legyen a szórakozási elvünk, de azért reménykedek. Jó lenne egy kicsit össze kovácsolódnunk végre. Úgy gondolom, hogy már van annyi idős ő is, hogy tudja, mindketten egyformán tökéletesek vagyunk a szüleink számára, és, hogy azért mert kicsit aggódalmasabb vagyok, még nem leszek az ellensége. Soha nem tudna olyant tenni, amivel rosszá válna a szemembe.

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

Első körben engedd meg, hogy medjcsérjem a PB választásodat, kifejezetten tetszik és nagyon passzol a karakterhez
Sok gondolat kavarog a fejemben még most is, nem is tudom, hogy mivel kezdjem ezt az elfogadószöveget. Elsőszülöttnek lenni mindig nagy kihívás egy átlagos családban is, de egy olyan környezetben, mint ami a te családodra jellemző mindez a duplája lehet. Megfelelni mindenkinek, az elvárásokat teljesíteni, nem okozni csalódást, közben pedig megtalálni saját magad egyáltalán nem könnyű feladat. Az az érzésem, hogy neked sem sikerült teljes mértékben Még közel harminc évesen is keresed az utad. Szembesülni azzal, hogy az egyik régóta dédelgetett álmod talán soha nem következik be, vagy ha igen is nehezebben mint az átlagos emberekne, nagyon kemény felismerés lehet. Az, hogy nem hagytad, hogy elhatalmasodjon rajtad ez a félelem igazán bátor dolog
"Nincs Deborah Lisan nélkül..." próbáld elhitetni saját magaddal is. Szeretném ha tudnád, hogy nincs szükséged egyetlen férfire sem ahhoz, hogy megtaláld magad, hogy tudd ki vagy és mit akarsz. Nincs szükséged senki másra csak és kizárólag magadra. Nincs Deborah Deborah nélkül. Sokkal több vagy, mint valakinek a menyasszonya, testvére vagy akár a gyereke. Találd meg önmagad és legyél nagyon boldog
Színt és rangot admintól kapsz majd, addig is foglalózz és nyomás, tegyél rendet a családban!

Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!