Nem tudod, ki vagyok, mégis megkeserítetted az egész életemet. Amerika egyik leghírhedtebb bűnözőjeként bélyegeztek meg, megannyi ember vére szárad a kezeiden, mindnek hidegvérrel oltottad ki az életét. Fogalmam sincs, milyen ember lehetsz, csak találgatni tudok, de kétlem, hogy repesnél az örömtől, ha megkeresnélek és elmondanám, hogy én vagyok a besikerült jövevényed, aki megszeretné tudni, vajon belőled ered-e a késztetés, hogy orrba basszak valakit, ha túl sokáig beszél hozzám vagy sokszor azon kapjam magam, hogy a kést bámulva töprengjek az emberi hús érzetén. Te okoztad bennem a sötét gondolatokat, te vagy az átok, akit velem együtt fognak eltemetni. Ideje volt, hogy elkapjanak, mióta az eszedet tudod, csak ártasz a körülötted levőeknek, utolért a kor és most nem tudtál kiszökni a zsaruk karmai közül. Remélem a börtön falai között fogsz megdögleni, de ha nem így lenne, én leszek az első, aki végignézi ahogy elvérzel.

// A karakter rettentő komplex, megannyi réteget tartogat magában. Delroy élete nagyban függ a fickótól, így nagyon örülnék, ha egy játék erejéig is találkozhatnának. Ha van kedved egy őrült, szadista faszt játszani, aki élvezetből ölt, rabolt, erőszakolt, akkor gyere, nem fogod megbánni. Hozzunk össze valami izgalmasat!//

Sose voltál jó anya. Mondanám, hogy szerettél volna az lenni, hogy őszintén próbálkoztál, de bármennyire próbálom megerőltetni magam, hogy hálás legyek, hogy köszönhessek neked valamit, egyetlen szó jut eszembe, ha rádgondolok: csapnivaló. Egy ideig reménykedtem, hogy szégyelled magad, amiért ide juttattad a fiad, amiért az erőfeszítéseid teljes hiányaként elvonóra juttattál, bűncselekményekbe kevertél és mégis én néztem végig, ahogy téged rácsok mögé dugnak. Sose tudtad megválogatni, kinek tárod szét a lábadat, ez így volt apámnál is. A saját sorsod rabja vagy, én azonban megszabadultam tőled, remélem egy életre.

// Szintén rettentő nyitott karakter és személyiség, direkt nem akarok túl szigorú kereteket adni hozzá, de Delroy személyisége az anyja hatására fejlődött így, ő tehet róla, hogy tönkrement a gyermekkora. Kérlek gyere, várlak már nagyon   //

Szia, te pöcs, régen láttalak. Ha tudnád hány éjszaka ébredek a hangodra, hogy hányszor kísért az érintésed, a szavaid, ahogy nyújtod felém az anyagot és bámulod, ahogy az orromból vér csöpög nevetve. Te voltál, aki belevitt a rosszba, aki miatt máig nem tudok lejönni a drogokról, aki miatt nem vagyok képes élvezni a dugást mert csak arra gondolok, ahogy fekszünk ott a kanapén, én mozdulni se tudok, de érzem, ahogy bennem vagy és élvezed, hogy nincs, aki ellenkezzen a beteg vágyaid kiélése ellen. Mindig úgy tettél, mintha mindez a képzeletem szüleménye lett volna, minden egyes alkalom után feledtetni kívántad velem a traumát, de tudnod kell, sose fogom elfelejteni az arcod, ahogy felnéztél rám, az ajkaid között tartva a farkamat. Látva azt a beteg tekintetet, azt a kéjtől ázott mozgást, ahogy a combod között ágaskodó szerszámoddal közeledsz felém.. ha tudnád hányszor zokogtam álomba magam miatta.
Meghaltál. Nagyot kockáztattál, valami új kellett az életedbe és nézd meg a sors fintora, hogy bele is döglöttél a döntésedbe. Rettentő sok fájdalmat okoztál nekem, mégis valami szüntelen húz hozzád, a hiányod felemészt, mindenben téged kereslek, a te szemeidnek akarok tetszeni, a te hangodat akarom érezni magamon, de közben hányok a gondolattól, hogy ilyen hatást hagytál magad után. Szerettelek, de sosem fogom tudni megérteni miért és bármit megtennék, hogy visszahozzalak az élők sorába.

// Kemény karakter, beteg háttérrel A kettejük közti dinamika a “stockholm-szindrómára” hajaz, Delroy az elszenvedett traumáját szeretetté konvertálta, hogy könnyebben feldolgozza a történteket. Mivel Theo már nem él, így múltba repítő játékként képzeltem el a srácokat, remélem hajlandó vagy belevetni magadat valami rettenetesen groteszk történetbe két magára maradt, elveszett férfi között   //