Kis túlzással ki lehet jelenteni, hogy az úszás a személyisége. Ha húsz éven keresztül minden napodat megtölti valami, akkor lassanként azzá válsz, ha horgolna, akkor valószínűleg az adná a jelleme alapköveit. Kit azonban úszó, magát is így definiálná, hisz ezzel kel és fekszik. Ha pedig nem épp a vízben van, és egy pillanatra feledné a sportot, az algoritmus fixen ehhez köthető cikkekkel bombázza, és az összes úszószemüveg hirdetést megjeleníti neki a közösségi média platformjai hírfolyamában.
Az úszás, a sport átható ereje tanította fegyelemzettségre, a szabályok betartására. Emiatt szereti ha rend van körülötte, az életében, és a napjai alakulásának ütemrendje is előre tisztázott. Ritkán fér bele neki a spontánság, rögtönzötten valami olyat tenni, amihez kedve szottyan. Többnyire rohan, mert -, habár az előre tervezés jól megy -, az időben érkezés nem tartozik az erősségei közé. Ezért okolható a hosszas szöszmötölés, az aprólékosság, ami miatt rendszeresen kifut az előre meghatározott időkeretekből. Eléggé meg tudja akasztani egy kis hiba, egy nüansznyi részlet, ami nem illik a környezetébe, javításra szorul, vagy csak az agya számára befogadhatatlan információ.
A maximalizmusa a sportban mutatkozik meg leginkább, a törekvés arra, hogy a mozdulatai összes elemét kifogástalanra csiszolja. Mind ezt mégse a győzelemért teszi, az csak a vele járó pozitívum, inkább azért kel fel hajnalok hajnalán, és jár el az uszodában esőben, hóban vagy épp negyven fokos kánikulában, mert egyfajta szerelem ez az életében. És mint minden szerelemnek ennek is megvoltak a maga hullámvölgyei Kit életében, de mostanában újból szárnyal. Egy kis része pedig igazán büszke, hogy az országos úszó keret része, a bűvös válogatott csapaté.
Kit bármennyire is el tudná tölteni az egész életét a vízben, mint valami kopoltyús élőlény, muszáj néha a partra mennie az emberek közé. Erre egyébként nagy szüksége is van, mert bármennyire el tudja ütni az idejét egyedül, igényli a társaságot, a magányba minden bizonnyal bele őrüle. Új emberek között is relatíve hamar rátalál a hangjára, de kell neki azért egy rövid idő, egy kis átmenet, míg ráhangolódik a beszélgetőpartnerére. Azonban, ha ez az összhang kialakul, akkor biztos lehetsz benne, hogy Kit arcáról a mosolyt nem lehet majd letörölni. Folyton viccelődni fog, a te legrosszabb poénjaidon is hangosan nevetni, és nem szarkasztikusan vagy rosszindulatból, hanem mert neki tényleg tetszik. Az alapossága a társalgási szinten is megmutatkozik, ami a határtalan előzékenységével vegyülve azt eredményezi, hogy random apróságokra hónapokkal később is emlékszik abból, amit egy beszélgetésben csak elhintettél. Ha valami tetszik neki, legyen az a pólód, a mosolyod, a munkád, számíthatsz rá, hogy valami kedves megjegyzésen, bókon keresztül tudatni fogja veled.
Hazudni nem tud, már jó ideje nem is próbálkozik vele, mert elég hamar le lehet vágni, hogy kamuzni próbál, az arcán olyankor egy simlis grimasz jelenik meg. Jó, azért néha egy-két jóindulatú füllentést megenged magának, ha az igazság túl sértő lenne. Őszintén, ki nem mondta már a fodrászának, hogy jó lett a frizura, miközben belül őrjöngött? Hát Kit még sose élt kritikával a fodrásza felé, még akkor se mikor vállalhatatlanul nézett ki a nyírás végén, max otthon magában dünnyögött egy kicsit, és sapkát hordott két hétig.
Kit, habár alapvetően kedves és cuki, mint egy kölyökmacska, vannak rosszabb napjai. Olyankor hirtelen tud téves következtetéseket levonni, és elfogja az a kegyetlen érzés, hogy a világ is ellene van. Ilyenkor előfordulhat, hogy morog, és harap, de később mikor kitisztul a látása, elsőként fog sorba állni a bocsánatodért esedezve.

"Levegő és víz, a két legfontosabb elem, melyek a legapróbb résekben utat találva életet teremtenek, adnak, és elvesznek. A tenger lágy hullámzásában gyönyörködve fel se merül bennünk, hogy mily pusztító is lehet egy hurrikán, amely mérföldeken át temeti maga alá a tájat, és egy gyenge fuvallat se juttatja eszünkbe a vad forgó szeleket. A mindennapjaink része az ösztönös légzés, ahogyan fel és alá emelkedik a mellkasunk az evolúció csodájának köszönhetően. Nem is gondolkozunk azon egy pohár vízbe kortyolva, milyen veszélyes is lenne, ha a levegő helyett vízzel telne meg a tüdőnk, ha beszükőlnének a légutaink, és csak köhögnénk szüntelenül, hosszasan, eredménytelenül…"

Boston, 2004. november 25., csütörtök, hálaadás napja

Kit kábán pislogott, ugyanis a fáradtság és a betegség altató elegye súlyos teherként húzta lefelé szemhéját. Csöpp arcát a TV vibráló képernyője festette falfehérre, sárgára, kékre attól függően épp milyen képkocka jelent meg a kedvenc rajzfilmjéből a világító dobozban. Térdeit közelebb húzta mellkasához, és hüvelykujját cuminak használva mélyesztette el szájában. A keze egy merő takony volt, alig kapott levegőt az orrán keresztül. Mellkasa minden izmot igénybe véve szaporán emelkedett, szinte kapkodott az oxigén után.
A nappali ajtaján édesanyja, Julie lépett be kezében egy lázmérővel, amit Kit határozott ellenkezése ellenére a fiú hóna alá rejtett. Majd ezeredjedjére is elismételte, hogy ne szopja az ujját, mert kapafogai lesznek és egyéb kommentek, amiket a fiú nem értett, csak durcásan maga mellé fektette a nyáltól kiszáradt kézfejét. Julie leült a fiú mellé a kanapé szélére, és egyik kezével finoman leszorította Kit felkarját, hogy ne mozdulhasson el a hőmérő, míg teszi a dolgát. A másik kezével finoman feljebb húzta a takarót, ami a fiú dereka alá csúszott a sok izgés-mozgástól, majd szeretett gyermeke fejét simogatva várta a lázmérő csipogását. Az ünnepek sose voltak igazán családiasak náluk, és nem azért mert nem szerették volna, csupán a férjét, Russellt az ünnepi időszakban mindig elszólította a munka. A repülőgép társaságok ilyenkor mindig több járatot indítottak, mert a repterek tömve voltak a rokonokhoz tartó utasokkal, így tudták maximalizálni a profitot, és ehhez pilótáknak is naphosszat a levegőben kellett lenniük. Russell is valahol Utah felett járhatott épp akkor, miközben boston-i otthonukban Julie küzdött két fia súlyos megfázásával. A lázmérő hangos csippanással jelezte, hogy végzett, mire a nő imádkozva a lehető legjobbakért emelte ki Kit hóna alól a műszert, amin ott állt feketén és fehéren, hogy a fia láza nem hogy lejjebb nem ment, egyre csak felfelé kúszott. 39,7 fok, hát nem volt csoda, hogy az alig négy éves gyerek testét rázta a hideg, a szemei pedig vörösek voltak a szárazságtól. A nő aggodalmasan nyomott egy puszit a fia homlokára, majd sietős léptekkel hagyta el a szobát, hogy felhívja az ügyeletet. Épp csak áttette a lábát a küszöbön, mire Kit fájdalmas köhögésbe kezdett, hangja mély volt és hörgő, az arcán is lehetett látni, hogy a kín a mellkasába mar minden gyenge és egyre szaporodó lélegzet között. Eddig is köhécselt, de közel se ennyire erőteljesen -, egy anya számára -, ijesztő hörgő hangon. A köhögése hosszas percekig kitartott, és nem akart csillapodni. A fiú levegővétele egyre kapkodóbb lett, és ahogyan a levegő az összeszűkült légutakon a tüdejébe jutott, sípoló hangot adott ki. Nem tudta kontrollálni, az érzés megrohamozta a testét, és átvette az irányítást az izmai felett. Félelmetes volt, ahogyan a hörgő köhögés és a szokatlan sípoló hang váltakozott, és a tüdeje megfeszített munkája ellenére az oxigén csak akadozva jutott a szervezetében. Még sírni se tudott, pedig nagyon fájt, ahogyan a mellkasát tépte az a könyörtelen érzés, csak köhögött és köhögött. Nem maradt abba még akkor sem, mikor Julie puha keze felkapta, és szorsan magához ölelte a fiút, másik kezébe pedig a telefont tartva megállás nélkül beszélt. Kit nem értette mit hadovál, de nem is figyelt igazán, ugyanis a levegőhöz jutás minden koncentrációját igénybe vette, épp csak az anyja közelsége jelentett némi vigaszt, míg ki nem értek a mentők.
Asztma az agresszív, kontrolállatlan fajtából. Ezt a diagnózist kapták a sürgősségin ügyelő orvostól, aki még egy szelet csokit is adott Kitnek, így egész szimpatikus lett neki a fehérköpenyes. Persze ő nem figyelt igazán a felnőttek diszkurzusára, amit épp a feje fölött folytattak le, bátyjának, aki úgyszintén elkényszerült jönni a kórházba felügyelet híján, mutogatta a rajzolt pulykákat, amikkel az ünnepre dekorálták a családoktól hemzsegő gyerekosztályt. Kit a lelke mélyén azt kívánta, bárcsak az ő apukája is ott lenne.


San José, 2023. május 03., szerda, Kit huszonharmadik születésnapja

Alig múlt hat óra, a nap is csak lomhán ébredezett a horizonton, de Kit már három hosszt leúszott a jéghideg medencében, aminek partján kemény kezű edzője, Rosh ütemes léptekkel követte a fiú mozdulatait.
- Gyerünk, Mililani, nem nyaralni vagy itt! - kiabált a medence széléről, mire Keaton minden izmát megfeszítve igyekezett a megfelelő technikával megtörni a víz feszített tükrét. Már négy éves kora úszott, nem sokkal azután iratták be a szülei, miután sokkolták a családot az asztmás diagnózisával, ami egészében felforgatta az életük. Az asztmával rengetegen élnek együtt, azonban Kit szülei csakis a legjobbat akarták kisebbik fiúknak, ezért költöztek New Yorkba, közel Julie szüleihez, akik be tudtak segíteni a gyerekekkel, ráadásul a legjobb szakemberek is a városban hemzsegtek. Egy specialista ajánlotta nekik az úszást, mint tökéletes sport, amely tüdőkapacitás növelésére alkalmas ebben a betegségben szenvedő felnőttek és gyerekek számára egyaránt. Így kezdett Kit úszni, ami azóta is kitölti a reggeleit, a nappalit és az estéit. A középiskola végén felajánlottak neki egy helyet a Stanford Egyetem úszócsapatában, ami Amerikában kimagaslott a férfi úszósportban, és mivel egy ilyen ajánlatot nem lehet visszautasítani, természetesen igent mondott, és Kalifornába költözött, a kontinens másik felére. Volt némi honványa, de a sport karrierje fontosabb volt. Fontos annyira, hogy a szülinapján is ötkor kelljen, lefusson hat kilométert a salakpályán, majd fejest ugorva a medencébe tökéletesítse a laikus szemeknek már így is hibátlannak tűnő kartempóját. Ha az edző azt mondta, nem lazsálhat, hát belehúzott. A víz alá bukva megfordult, és a lábával egy erőteljes mozdulattal ellökte magát a faltól. Hullámzó mozdulatokkal tört ismét a felszínre, majd lábait és kezeit szinkronba mozgatva halladt a lelkét is beleadva a maradék száz méterbe.
- Gyerünk! Hátból dolgozz, gyerünk, gyerünk! - szinte torkaszakadtából kiabált a férfi a parton, ami furcsa mód motiváció volt Kitnek is, hogy kihajtsa magából az utolsó lélegzetvételt is.
- Szép munka, Keaton, 1 perc 58 másodperc és 12 század - olvasta le Rosh a stopperől a mért időt, ami azt jelentette, Kit élete egyik leggyorsabb 200 méter pillangóját úszta, 19 századdal volt gyorsabb mint korábban bármikor. A világbajnokságra való kvalifikációt szinte már a markában érezte, ugyanis ezek már az országos selejtező előtti utolsó hosszak voltak az egyetem medencéjében. Kit mégse repdesett örömében, valami rettenetesen furcsa volt, valami különösen ismerős érzés szorongatta a mellkasát. Leemelte a szemüvegét, majd levette a szilikon úszósapkát, ami egy csíkban nyomot hagyott a homlokán. Utolsó energiáival kiemelte magát a medencéből, és vontatott lassúsággal felállt. A szíve sebesen kalapált odabent, de nem csak az adrenalin szaporázta meg a vér pumpálásának ütemét, az aszmaroham, mint egy nem várt vendég kopogtatott a mellkasán. A légzése egyre csak gyorsult, hirtelen a világ összes levegőjére szüksége lett volna, és közben oly kevés jutott neki. Évekkel ezelőtt történt utoljára hasonló, szinte már el is felejtett milyen, mikor ráül a roham bordáira, és szinte összeroppantja a csontokat. Nagy nehezen eltántorgott a padig, majd fáradtan leült, és kezét végig simította felsőtestén, miközben a kétségbeesés töltötte meg a gondolatait. Miért most? Miért nem várhatott még? Próbálta rendezni a légzését, de egyedül az inhalátorára hozhatott volna gyors megkönnyebbülést, azonban a benne található szteroidok a versenyből való kizáráshoz vezettek volna. Pont ezért egy ideje nem használta a gyógyszert, a selejtező előtti napokban pedig végképp nem engedhette meg magának. Csak meg kell nyugodnia… Távolinak érezte a csobbanást, ahogyan a következő a medencében ugrott, akárcsak az érte aggód szavakat, ahogyan néhányan körülötte azt kérdezgették, minden rendben van-e.

New York, 2024. június 18., csütörtök, valamilyen Greg házibulija

Kitnek semmi keresnivalója nem volt azon a bulin aznap, több okból kifolyólag is a távolmaradás mellett kellett volna letennie a voksát, de bátyja nyughatatlanul unszolta, hogy menjen, hisz élete partija várja a tágas házban. Daxnak nehéz volt nemet mondani, már-már lehetetlen kihívás, így Keaton beadta a derekát, még úgy is, hogy reggel ötre volt felhúzva az ébresztője. Benne volt a pakliban, hogy az éjszaka végére még az ágyát se kell érnie, egyenesen mehet az uszodába. Persze Daxnak ez nem volt elég indok, nála ez egy közepes kifogásnak számított.
Így nem meglepő, hogy könnyedén meggyőzte Kitet, hogy miután 2023 szeptemberében kikerült a Stanford úszó csapatának keretéből az egészsége pillanatnyi gyengesége okán, jelentkezzen át a Yalere. Az úszó tabellát magasan a Stanfordosok vezették, Keaton egyéni teljesítménye és VB kvalifikációja, amit egy évvel korábban nyert el, mégis kevés volt az egyetem csapatába, így kitették. A Yale mindössze ötödik volt az úszósport mezőnyében az amerikai egyetemek között, így szíves örömest fogadták a Mililani fiút, akinek a felvételi elbeszélgetése sokkal inkább hasonlított egy kellemes társalgásra a családi vacsora asztal körül, mintsem egy vérremenő meghallgatásra. Persze mindez várható volt Kit sport teljesítményeivel, valamint Dax hallgatói önkormányzati és az anyjuk allumin diák kapcsolatai az összes létező kaput megnyitották.
Azon a házibulin is, ahogyan eddig az összes Yales rendezvényen, csak Dax öccse volt, kevesen emlékeztek rá Kitként. A jelenlévők közül csak az úszócsapat tagjait ismerte személyesen, meg egy-két arc felderengett neki az építészeti órákról, arról a kevésről, amire tényleg be tudott járni. A bátyja baráti körében ácsorgott, kezében egy pohár kólával. A versenydiétája miatt nem ihatott alkoholt -, na nem mintha a kóla sokkal jobb lett volna -, habár olykor megengedett magának egy korsó sört vagy egy pohár bort, de most a másnapos kelés és edzés kombinációjának gondolatától is felkavarodott a gyomra. Unottan kortyolt a cukros üdítőbe, ami az egyetlen oka volt, hogy még nem aludt el állva. Nem igazán tudott bekapcsolódni a beszélgetésbe, ami Daxék gólya éveinek szépségeiről szólt, hisz ő maga sose volt a Yale-n elsőéves, így csak csendben hallgatta az őrült történeteket, míg végül a mosdó keresése okán ott nem hagyhatta a nosztalgia vonatot. Vagy negyed órát ácsorgott a földszinti fürdőszoba előtt, aminek ajtaján se ki se be nem ment senki ez idő alatt, ráadásul belülről kulcsra zárták. El lehetett képzelni milyen szenáriók játszódhattak le a vastag faajtó túloldalán, de Kit inkább bele se mert gondolni, helyette feladva ezen a fronton a harcot az emelet irányába indult meg.
A lépcsőn felfelé haladva egy ismerős arc tűnt fel, ami pillanatnyi örömet okozott a fiúnak, hogy végre valakit maga miatt ismer, nem pedig a bátyja bonyolult és kiterjedt kapcsolati hálójának köszönhetően. Belly volt az, habár nem sokat tudott a lányról, és az egyszeri találkozásuk pár héttel korábbanról még csak mély ismeretségnek se volt mondható, mégis mosoly szökött Kit arcára. Szívesen beszélgetett volna a lánnyal, de az sietősen távozott Keaton legnagyobb csalódására. Múltkor kifejezetten élvezte a lány társaságát, még akkor is ha Belly erősen ittasan megállás nélkül fecsegett, mint egy dalos pacsirta egy gyenge faágon ülve az erdő egy napsütötte szegletén. Kit a háta mögé pillantva követte, ahogyan a lány szapora léptekkel tört utat magának szórakozó tömegen keresztül, majd egy ponton szinte eltűnt. Akarva-akaratlan felvillant az emlék a sajgó hátáról, ahogyan a földön próbált elaludni, hogy Belly kényelmesen pihenhessen az ő ágyába. És természetesen az anya szavai is visszhangként törtek elő a gondolataiban, amint arról tartott kiselőadást másnap, hogy nem szégyen egy éjszakás kalandokat átélni. Fontos, hogy Kit szexuálisan nyitott legyen, és ne titkolja ezt még az anyja előtt se. Julienak néha a szakmai ártalom okán voltak hasonló fellángolásai, melyre fiai csak zavartan tudtak bólogatni. Ez is egy olyan alkalom volt, még akkor is, ha Kit helytálló érvekkel bizonygatta, hogy nem történt közte és a lány között semmi. Ez volt az igazság, hogy csak aludtak mindketten a maguk-maguk térfelén. Éppenséggel Keaton csak azt nem értette Belly miért lett köddé reggelre, miért lépett le egy árva szó nélkül? Most megkérdezhettem volna, hogy hova rohant aznap, de esélye se volt. Egy sóhajjal keretezve lépteit egy újabb lépcsőfokot tett meg, míg végül az emeletre nem ért.
Nem volt ismerős a házban, először járt ott, így óvatosan húzta maga felé az első ajtót, ami résnyire nyitva talált. Nyakát nyújtva és szemét kissé hunyorítva lesett be a szobába, ahol félhomály uralkodott, csak egy olvasólámpa adott némi körvonalat a bent lévő bútorzatnak és alaknak, akit Kit rövidesen fel is ismert. Chase volt az, korábbi verseny és újdonsült csapattársa, aki valamiért nem kedvelte Keatont, bár ő úgy érezte, erre nem adott semmilyen okot. Az egyetlen logikus magyarázat Chase viselkedésére az volt, hogy képtelen veszíteni, és mélységesen sértette az egóját, hogy tavaly, azon a bizonyos országos selejtezőn Kit leúszta, és helyette ő nyerte a világbajnokságra a kvalifikációt. Azóta minden lehetséges helyzetben le akarta győzni, a földbe döngölni Kitet. Aznap este is valami furcsa, örömittas elégedettség terült el Chase arcán, ahogyan farkasszemet néztek.
- Egy-null ide - ejtette ki fölényesen a szavakat, miközben megemelte a kezében lévő nyakláncot, ami gyéren megcsillant a súrlófényben. Kit nem értette, hogy mire gondolhat, éppen miben versenyeztek, amiről ő még csak nem is tudott, így zavartan pislogott néhányat.
- Mire gondolsz? Hogy érted azt, hogy egy-null? - túl fáradt volt ahhoz, hogy ezt a rejtvényt magától megfejtse. De nem is kellett sokat várnia a válaszra, ugyanis Chase lassan közeledett felé, léptei szinte megrengették a padlót.
- Add át az üdvözletem a barátnődnek, a bugyiját nem kapja vissza - a nyakláncot, mint a szemetet, ejtette el, mire Kit kapkodva igyekezett elkapni mielőtt földet érhetett volna. Még mindig értetlen állt a helyzet előtt, hisz neki nem volt barátnője, fogalma se volt, kit húzott meg Chase, de abban biztos volt, hogy nem azt, akit igazából akart. Felegyenesedett, és egy pillanatra összetalálkozott csapattársával a tekintete, aki vállát erősen az övének ütötte mielőtt távozott, és az emelet egy másik szobájának ajtaja mögött el nem tűnt. Keaton csak ezután vizsgálta meg alaposabban a tárgyat, ami immáron az ő tenyerébe simult. Ismerős volt a formája, és pillanatokon belül a kép is bevillant neki, ahogyan pár héttel korábban Belly ajkához simult az ékszer miközben nevetve feküdt az ő ágyában. Nem tűnt a lány ilyen könnyű vérünek, aki kikezd a Chase félékkel. Talán ezért is távozott olyan sürgetően a buliból percekkel korábban? Kit a zsebébe mélyesztette az ékszert, majd mélyen a hajába túrt.

Fél órával később rendőrök lepték el a házat. Orkánként sodort végig a hír a díszes társaságon, hogy Chaset valaki félholtra verte. Többen a két szemükkel látták az egyik emeleti szoba padlóján heverni a vérben úszó fiút, akit a mentők súlyos állapotban szállítottak kórházba. Kit a ház előtt állva csak azt látta, ahogyan a hordágyon kitolják csapattársát. Gőze se volt róla, hogy mi történhetett ezalatt a rövid idő alatt, míg ők összefutottak, majd az egyik üres szobát kereső párocska rátalált a csapattársa agyonvert testére. Rá se tudott nézni a fiú eltorzult arcára, csak lesütötte a szemét míg eltolták a hordágyat, és a megkopott Vans cipője orrát fürkészte.
- Keaton Mililani? - a neve hallatán felkapta a fejét. Egy rendőr állt előtte kezében jegyzetfüzettel és tollal. Kit nehézkesen bólintott. - Jöjjön velem, kikérdeznénk a történtekről - a mellette álló bátyjára pillantott, akivel szótlan, néhány másodperc alatt megbeszéltek mindent. Ebből baj lesz… Kit követte az egyenruhást, de minden lépéssel feljebb szökött a pulzusa, pedig semmi köze nem volt a történtekhez, mégis izzadni kezdett a tenyere. Ott se kellett volna lennie azon a bulin, jobb lett volna ha…

a, …az apai nagyszülei aranylakodalmára hazautazik Hawaiira. Az egész család ott volt, többek között a szülei is szabadságot vettek ki, hogy ezt a jelentőségteljes évfordulót az öregekkel ünnepeljék. Dax és Kit is hivatalosak voltak, azonban Keatonak időmérőket kellett úszni másnap, Dax meg valami egyéb indokkal bújt ki az utazás alól. Pedig szerettek a szigeten lenni, a legjobb nyaraikat töltötték el gyerekkorukban a nagyszüleik otthonában közvetlen a kéklő óceán partján.

b, …a cserkész tábor előkésztőjén segít be. Egy gyerekkori barátja, miután visszaköltözött New Yorkba megtalálta az ötlettel, hogy lépjen be ismét a cserkészek közé. Kitnek szép emlékei voltak a cserkész korszakáról, akkoriban szerette meg a természetet, a túrázást, de elsőre furcsának tűnt a gondolat is hogy huszonnégy évesen magára öltse a drapp színű egyenruhát. Végül mégis visszatért a gyökerekhez, senior csapatvezetőként. Annyi különbséggel, hogy most már nem ő kapta, hanem ő adta a jelvényeket a kiscserkészeknek. Ezért is illett volna ott lennie a tábor előkészítőn, amit úgyszintén az edzése miatt mondott le.

Mindehelyett pedig ott állt, és szorgalmasan felelt a rendőrök kérdéseire. Hamar kiderült, hogy valaki bemártotta, hogy látták Chasesel. Persze neki semmi köze nem volt az egészhez, és erre Dax meg a barátai adtak szikla szilárd alibit, akik társaságát élvezte, mikor az eset történhetett.

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

Szeretném azzal kezdeni, hogy mennyire gyönyörűen kidolgoztad a lapodat, tökéletesen meg lehetett belőle ismerni a karakteredet, a soraid magával ragadtak  
Nem lehetett könnyű szembesülni a súlyos betegségeddel, átélni pedig azt még szörnyűbb lehet, de azt hiszem, hogy nagyon szerencsésnek érezheted magad, amiért ilyen gondoskodó édesanyád van. Én úgy gondolom, hogy az ő szeretete és gondoskodása juttatott most el oda, ahol jelenleg tartasz, és ha az ember követi az álmait, akkor semmi sem lehetetlen. Remélem, hogy a betegséged sosem áll majd az útadban, és lehetsz a legjobbak között is a legjobb.    Egy olyan szeretetre méltó srác vagy, akiről egyébként nehéz is lenne elhinni, hogy bárkire is akár csak csúnyán is nézzen, nem hogy kórházba juttasson. Bár afelől semmi kétségem nincs, hogy jobban jártál volna a buli helyett az a és b opcióval is, de legalább láthattad a lányt, aki azt hiszem, hogy már nagyon vár rád  Bízok abban, hogy hamarosan kiderül, hogy mi is történt azon a félre sikerült bulin pontosan és lesz bátorságod szóba állni a lánnyal is
színt és rangot majd egy admin fog adni neked, de addig is érezd jól magad! Köszönöm, hogy olvashattam a csodás történeted!

Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!