Első ránézésre egy törékeny, kedves, szép nőt lát mindenki, akinek mindene megvan, szerető férj, család, gazdagság. A valóság azonban más. A házasságom boldogtalan. Nem vagyok annyira ártatlan, kedves pedig csak azokkal, akik megérdemlik. Régen az voltam mindenkivel, de mostanra meg kellett tanulnom a felszínen maradni és ahhoz bizony meg kellett hoznom pár kemény döntést. Gondoljanak bele. Vajon milyen egy összetört szívű nő? Valaki, aki olyan után epekedik, aki alig veszi őt észre, pedig a férje? Lehetséges még, hogy valaha is szerelemre lel a férje oldalán vagy máshol kell keresnie a boldogságot?
Mindenki a tökéletes és boldog feleséget látja bennem, a nőt, akinek kijutott egy gazdag és jóképű férj, de a felszín alatt a valóság teljesen mást mutat... Megtörtem, a döntéseim pedig idáig juttattak, és nem tudom hogyan tudnék változtatni.

1993 Decemberében láttam meg a napvilágot Geraldine Williams néven, egy kisvárosban, az Egyesült Királyságban. Édesapámnak volt egy boltja, édesanyám ápolónő volt. Nem dúskáltunk a pénzben, de szegények sem voltunk. Édesapám azt szerette volna, ha otthon maradok, és átveszem a boltot. Igazán népszerű voltam, csodás jövő állt előttem, mindenem megvolt mégis másra vágytam, úgy éreztem máshol vár rám az utam, az igazi, nem az, amit elém gördítettek a szüleim, szóval érettségi után úgy döntöttem, hogy lelépek. Nem voltam büszke magamra, de nem hagytak nekem más választást. Szerettem volna világot látni, de ők nem engedtek, így igen, megszöktem otthonról, és meg sem álltam Londonig. Béreltem egy kisebb lakást, állást szereztem, mint pincérnő, és azt hittem bármi is lesz, megbirkózok majd vele, mert szabad vagyok, és az álmaim felé hajtok. Imádtam festeni, minden álmom az volt, egy napon saját galériám legyen, ezért még esti iskolába is jártam, tanultam ezerrel és dolgoztam, de aztán egy apró hiba miatt kirúgtak, a számláim fizetnem kellett és ekkor találkoztam Taliaval. Bevezetett egy olyan életbe, amiben bizony jól megszedhetem magam. Nem akartam eleinte, de aztán a szükség mégis arra vitt, hogy vele tartsak. Így lettem én: Camille a sztriptíztáncosnő. Természetesen álnéven. Szégyelltem magam érte, de ahogyan már mondtam, a szükség. Nem hazudott, kerestem bőven pénzt a tánccal, de akkor sem voltam boldog. Hogyan is lehettem volna? Festő akartam lenni, nem egy olyan nő, aki semmi ruhában mutogatja magát pénzéhes perverzeknek. Már éppen kezdtem elveszíteni a reményt, mikor betoppant Ő... Alastair. Jóképű és gazdag férfi, akivel, mint a filmekben azonnal találkozott a tekintetünk. tudtam, itt a lehetőségem, hogy eltűnjek ebből a pokolból, és egy olyan életet kapjak, amit mindig is akartam. Mekkorát tévedtem! Akkor ott, azonban még nem is sejtettem, hogy mi vár rám. Alastair ráadásul még idősebb is volt nálam, de nem sokkal. Én akkor huszonhat éves lehettem, ő pedig már a harmincas évei végét taposta, de ettől csak még vonzóbb volt. Hajában már jócskán ott voltak az ősz tincsek, és a vágyakozó tekintetétől elszédültem. Nem tudom ez szerelem volt első látásra, vagy csupán testi vonzalom, de ott helyben elvesztem. Hetekig járt a klubba és mindig engem kért, én pedig örömmel táncoltam neki. Aztán egy napon hazakísért az apró szerény lakásomig, majd másnap is, végül egyik este felhívott magához, én pedig igent mondtam, mit sem sejtve, hogy azon az éjszakán megpecsételődik a sorsom. Teherbe estem, ő pedig ragaszkodott ahhoz, hogy elvegyen feleségül a családja hagyományai miatt. A szüleimmel is újra felvettem a kapcsolatot, és kibékültem velük, amennyire lehetett. Nem sokkal az esküvő után New Yorkba költöztünk, és megszületett a fiúnk, Andrew. Egy év telt el azóta, egy év viszonzatlan szerelemben, ugyanis mióta megtudta Alastair, hogy terhes vagyok, teljesen megváltozott, különösen a viselkedése velem. Távolságtartó lett és a munkájába temetkezik, de legalább a fiúnkkal sokat foglalkozik. Nekem nem sokkal Andrew születése után vett egy galériát, és a lakásunkban berendezett egy műtermet is, ahol festhetek. Gondoskodik rólam, ez vitathatatlan, de az érzéseit nem mutatja ki irányomba, és ez összetöri a szívem. Ki tudja mi lett volna, ha nem esem teherbe? Együtt lennénk? Szeretne vajon akkor, vagy csak egy kaland voltam számára? Egy sztriptíz táncos, akit megdug, aztán elhajít? Sosem beszél nekem erről, pedig gyakran megkérdezem tőle... mi lett volna ha. Azonban belefáradtam ebbe. Van egy fiam, akit mindenkinél jobban szeretek, és csak ez számít. Mi lesz velem és Alastairrel? Nem tudom, de ez sokáig nem folytatódhat így kettőnk között. Szeretem őt, de döntenie kell.

Este van. A szépítkező asztalnál ülök és a hajam fésülöm, közben a tükörből figyelem, ahogyan Alastair levetkőzik és akaratlanul is az ajkaimba harapok. Legszívesebben odarohannék hozzá, de tudom felesleges, majd jelzi, ha szexelni akar. Néhanapján lefekszünk egymással, hiszen idézem“ Férfi vagyok és vannak szükségleteim, a botrány pedig nem hiányzik, hogy szeretőt tartok.“ Nagyon romantikus, tudom. Mai napig nem tudok kiigazodni rajta, egyik pillanatban még goromba velem, a másikban pedig úgy néz rám, mint régen, teljesen megbűvölve, szerelmesen. Biztosan vívódik, csak azt nem tudom miért. Ő ragaszkodott a házassághoz. Talán nem tudja együtt maradjunk e? A családjától tart és a makacs hagyományaiktól? Vagy más miatt? Nem egyszer a fejemhez vágott olyan dolgokat, amikért később elnézést kért, de elhangoztak azok a bizonyos szavak és fájtak. Egyszerre szeretem és gyűlölöm őt, és lassan én is kezdem elveszíteni a reményt.
Észreveszi, hogy őt nézem, de nem szól semmit, mintha mi sem történt volna, nekem pedig kiabálni lenne kedvem“Mondj már valamit! Akármit!“ Mennyire jól esne egy kedves szó, egy gesztus, bármi, de semmi, ő bezárkózott mélyen a lelkébe és nem tud kitörni onnan. Elindul a fürdő felé, és becsukja maga mögött az ajtót, én pedig egyre csak zuhanok. Mit tegyek? Menjek utána? Van értelme? Ha utána megyek, kapok egy újabb szenvedélyes éjszakát vele, de ennyi, testi kielégülés, a lelkem tovább sérül, ha pedig nem megyek utána, talán megbánom, hogy nem használtam ki a lehetőséget. Kevés alkalommal lehetek vele együtt, ennyire meghitten, ki tudja mikor lesz a következő. Az egész úgy ahogyan van szánalmas, nekem pedig elegem van az egészből. Felkapok egy királykék ruhát, magas sarkút, és ott sem vagyok. Ki kell eresztenem a gőzt, és nem érdekel a férjem sem, aggódjon csak értem. Még indulás előtt ránézek a fiamra, alszik, mint a bunda. Nem szívesen hagyom itt, de tudom, itt a dajka, a férjem is, van aki vigyázzon rá.  Elindulok lefelé, és közben cikáznak a gondolataim. Meg kéne tennem? Vagy illet volna szólnom? Úgy sem engedte volna, kalitkában tart, mint egy madarat.  Csessze meg! Ma tombolok azért is! Majd mikor kiérek az utcára, hogy átmenjek a másik oldalára, hirtelen azt érzem visszaránt valaki. Ennyire elmerültem volna a gondolataimban, hogy simán autó elé lépek? Még, jó, hogy ez a titokzatos férfi megmentett, felnézek rá, és egy pillanatig meg sem tudok szólalni.
- Köszönöm. - mondom még kissé sokkosan.
- Nincs mit, de jobban kell vigyáznia. Ez itt New York. - feleli komolyan, én meg csak bólintok és figyelem ezt a rejtélyes idegent , jóképű idegent.
-Tisztában vagyok vele. - felelem mosolyogva, mire ő is elmosolyodik. Van valami ebben a rejtélyes idegenben, ami vonz, és bizalmat gerjeszt bennem.
- Van kedve meginni egy italt? - kérdezem és ő bólint bár látom, észreveszi a jegygyűrűt az ujjamon, mégsem teszi szóvá, vagy csak egyszerűen nem érdekli.
Így kezdődött el életem egy új szakasza, ahol megelégeltem a férjem viselkedését, és végre kitörtem az aranyketrecből, egy szakasz, ahol új barátot szereztem, és ahol mindent ismét kockára tettem. Megérte vajon így visszagondolva? Igen, mert ismét azt éreztem, hogy élek!

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

Azt gondolom, hihetetlenül bátor nő vagy, aki nem fél nagyot álmodni és nagyot lépni, amikor úgy érzi, hogy az élete megfeneklett. Megléptél a szüleidtől, egészen Angliáig menekültél, tanultál, táncoltál, szerelmes lettél, gyereked született... néhány röpke év alatt annyi minden történt veled, és sajnos továbbra sem igazán találod a helyedet ebben a világban.

Sajnálom, hogy ilyen gyorsan tönkrement a házasságod, még azelőtt, hogy igazán elkezdődhetett volna. Én sem tudom, mi lenne a legjobb, vagy mit tennék a helyedben. Próbálnám megmenteni a kapcsolatot, vagy kilépnék belőle. A férjeddel valószínűleg még mindig alig ismeritek egymást, talán ezzel kellene kezdeni. Ismerkedni, megpróbálni megérteni egymást. Persze nehéz úgy, ha ő erre nem nyitott, és ezzel téged boldogtalanná tesz.

Nos, akárhogy is lesz, rendbe hozzátok, ami tönkre ment, vagy az új és rejtélyes férfi mellett találod meg a boldogságot, én mindenképpen drukkolok neked.

Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!