Felesleges lenne tagadnia, Lorenzo maga a meglepetések tárháza, a pozitív csalódás, a férfi, akiről sose gondolnád, hogy ennyi minden rejlik benne. Ha felsorolnánk az összes dolgot, ami nem illik egy ennyire intelligens hímegyedhez, lehetne azzal kezdeni, hogy egy sztriptízbár tulajdonosa, ami igencsak az intelligenciaszintek legalsó határát kopogtatók preferenciája, mert hát ezekben az időkben mennyire nevetségesen is hat az, ha egy kannak félig-meddig meztelen rúdon pörgő, magukat vonszoló nőket kell bámulnia ahhoz, hogy megbizonyosodjon az erőfölényéről, hogy igenis a világban még mindig a férfi az úr, a férfi akit kiszolgálnak, a nő pedig aki azt nyújtja, amire az úrnak szüksége van: jelen esetben ez ciciket és fenekeket jelent, meztelen hölgyeket feltételezhetően a privát szobákban lehet megtalálni, ami aztán végképp a tekintély magas foka, zsetonokat nyomni egy lány összes létező nyílásába annak érdekében, hogy végre valaki hozzáérjen a farkadhoz, amihez utoljára édesanyád nyúlt csecsemőkorodban, mikor még rettegett tőle, hogy le fog tapadni a fitymád. Lássanak csodát olyan jól végezte a dolgát, hogy a fia bőven több, mint 2 évtizedet leélve ide jutott. Erre a kócerájra. Tehát ott van ez a réteg, aki minden estéjét itt tölti, ezeket nevezzük gusztustalan pöcsöknek, meg ott van az, aki ezt az élményt megadja nekik, azt már gyomorforgatóként emlegetik. Ez a fiú azonban több, mint egy szimpla tulajdonos, a hely pedig több, mint egy egyszerű sztriptízbár, máskülönben nem magyarázható az a fajta karizma és illem, amit mutat magából és az se, hogy Dolores miért ismeri fel az itt ülők legalább 70%-át ha nem is a saját ügyeiből, de a szakmai cikkekből, tudósításokból. Ezek az emberek mind ültek, ülnének vagy ülni fognak, egyikük sem ártatlan, talán az egyetlen aki nem követett el semmit a szűkszavú pincér lehet, akivel először beszélt, az is ugyanannyira kívülállónak látszott, mint ő maga. Tehát a kérdés, hogy mégis mit rejt magában ez a hely, hogy ennyire vonzza a bűnözőket? - Nem is tudom Lorenzo.. őszinte leszek, olyan fura ez az egész.. - sóhajtott fel bágyadtan. - Leginkább csak az zavar, hogy itt ül veled szemben egy hölgy, aki már több, mint 20 perce issza a szavaidat és te ahelyett, hogy befejeznéd a huzavonát még arra se veszed rá magad, hogy ne hagyd szomjasan, ha már ennyire neked szenteli minden figyelmét - beszél szomorú, biggyesztett szájjal húzva a férfi agyát. A suttogástól végigbizsereg a bőre, észrevétlenül szorítkoznak össze a combjai a hirtelen jövő érzéstől ami rohanásba kezd a testén a halántékától a keblein át egészen az ágyékáig. Gyorsan lerázza magáról az érzést, majd erőt gyűjtve még közelebb hajol és Lorenzo bőrét érintve kezdi el szinte csak kilehellni a szavakat az ajkai közül. - Csak kíváncsi lennék rá, egy ilyen tehetséges, sikeres, intelligens és nem mellesleg rettenetesen sármos üzletember mit keres ilyen arcok között, akikről lerí, hogy nem büntetlen előéletűek? Talán egy ártatlan ember nem tudja ebben a helyben lelni az örömét? Lehet ezért érdekel annyira ki is vagyok és mit keresek itt? Túl ártatlannak tűnnék? - a mondata végén végighúzza az ajkát a fiú arcának oldalán, s ha hagyja, egészen az álkapcsáig jut. Apró csók formát vesz a szája s már készül egy újabb szintre elvinni a kettejük közti bizsergően égető kapcsolódást, amikor megcsörren a telefonja. Apró mosoly jelenik meg a szája szélén, lassan távolodik el, majd pajkos tekintettel néz vissza a partnerére. - Mindjárt jövök szépfiú, de ezt fel kell vennem, kinn leszek - beszél mosolyogva, majd leszáll a pulttól és csípőjét enyhén ringatva kikopog a bejárat elé. Egyelőre talán sorszerűen megszakították a kettejük közti felgyülemlett szexuális feszültséget. Ez hihetetlen, a srác 20 perc alatt annyira lázba hozta, hogy csípősnek érződik a hideg kinn ahhoz a forrósághoz képest, amit a pultnál élt meg.
Már-már olyan édesen cicás tudott lenni ez a nő, hogy elgondolkoztam rajta: megtartom. Már képletesen persze. Ugyanakkor nagyon keveset tudtam róla így játék volt csupán a gondolat. Nem tudhattam, hogy mennyire ügyes játékos és mennyire őszinte, ahogy majdnem feldorombol az érintésre, amit ő provokált ki. Több vonatkozásban is megkapta persze amit szeretett volna, ez tény. Valójában látszott, hogy egyfajta bizonytalanság van benne és billeg ide-oda ezért volt már az elmúlt percekben legalább kétféle irányvonal. A bizonytalanság pedig oda vezethet, hogy a kelleténél jobban megijed szóval nem tápláltam benne tovább egyelőre. Inkább a pultra könyökölve könnyed mosollyal ittam a szavait mintha az édes kis hanghordozás annál is jobban elvarázsolna mint amennyire egyébként tetszett. Mert tetszett. - Arra, hogy ami itt történik az nem kerül ki, hacsak te nem viszed ki magaddal. - felelem egyszerűen mert hát alapjáraton sem arról szóltak az ilyen helyek, hogy mindent kiteregetnek. Az enyém pedig különösen nem. Láthatta a belépésnél, hogy a biztonsági tényleg lecsekkolta és nincs félvállról véve a dolog. A belépést pedig azért úszta meg könnyen mert nő és a hölgyektől nem kérjük el azt a borsos beugrót amit az uraktól. - Pedig akad itt férfi bőven, ha nem is táncolnak a színpadon. Kedvedre válogathatsz. De a homlokzati neonok nem is ígértek mást nőkön kívül. - apróbb vállrándítással mondom, mert hát ez volt az igazság. A folytatásnál viszont engedelmesen elkezdem a dekoltázsát fixírozni amíg meg nem szólal s csak a második szavára nézek fel "bűvöletemből". Amúgy tényleg nagyon jó mellei voltak így előzetesen becsülve, nem is véletlen használta őket tudatosan. Az igazat megvallva a szemkontaktust tartva is tudtam volna csekkolni őket de ezt várta el és meg is kapta, viszont csak olyan adagban, amivel érezhette, hogy bár tetszik azért mégsem lehet kilóra úgy megvenni akár a többieket lehetne ebben a teremben. Kényes mérlegelés része volt ez. - A diszkréció mindenkinek kijár és nem hangsúlyoztam jobban, mint az elégedettséget ami itt a vágyakra vonatkozik végső soron. A fantázia és a kalandos természet számára legalábbis. De milyen borzasztó, hogy egyébként ennyire untatnak egy szép fiatal nőt! - kuncogok kicsit, bár ezek a fordulatok arcpirítóan átlátszók voltak egy bizonyos vonatkozásban. - Viszont sok helyen elengedheted magad estélyeket mellőzve... diszkók, sima bárok... te mégis egy olyan helyre léptél be, ahol a testiség jelenti az elengedést. Ha pedig ilyen vonatkozásban akarod magad elengedni, akkor nem választottál rossz helyet. - folytatom a magam kis replikáját, továbbra is maradva szemeinél, hogy aztán végül zárjam köztünk a távolságot pofija mellé hajolva, ajkaimmal tán picit súrolva is fülecskéjét, ahogy kezemmel újfent cirógatom arcocskáját, ezúttal mondjuk a másik oldalon. - Szóval mi az a vágyad, amit egy sztriptízbárban valósíthatsz meg és nem máshol? - kérdésem és a tálalása az előkészített méreggel teli kígyómarás végső soron, ami felé szépen manőverezte magát eddig. Hiszen itt már az a tét, hogy van e itt keresni valója. A válaszára várok kicsit, majd a távolságot visszaállítva pillantok poharára és intek a bartendernek. - Kérdezhetsz, aztán meglátjuk, hogy mennyire udvariatlanság. Diszkréció ugye.
Talán elérhetett valamit, ami megrengette kettejük között a dinamikát? Nem, nem, ez így túl egyszerű, túl kézenfekvő. Már maga sem tudta, hogy egy adott mondatnak hol kezdődik az eleje és mégis hol a fenében van a vége, a saját gondolataiba is belezavarodott, próbált a kuszaság kellős közepén helyt állni. Nem tudta letagadni, nőből volt, aki habár olyannyira szeretett volna maximálisan fókuszálni az ügyre, de mégis a gyengéd érintés és az igéző tekintet őt is csapdába csalta. Lorenzo érintése határozott, de mégis finom, erős, de mégis szelíd, ez a kettős pedig az őrületbe kergette. “Basszameg, hogy lehet ilyen profi?” Teltek a másodpercek, nem lehetett csend kettejük között hisz akkor átadja a stafétát és tűzheti is egy árokból szedett gallyra a fehér zászlót azzal az üzenettel, hogy “Nyertél, te pöcs, hagyjuk az egészet a picsába”, így hát megint jártak az agytekervények, szorgosan átnéztek minden lehetséges alternatívát kalkulálva a kívánt eredmény esélyét, még erre nem jutottak: - Azt mondtad itt a diszkréció kiemelkedően fontos pillér. Mégis mire gondoltál? - támasztotta az arcát a tenyerén, ahogy tovább könyökölt a pulton. - Mármint érthető, én is látom a rúdon tetszelgő hölgyeket, bár be kell vallanom, elszomorítasz, hogy férfiakat nem alkalmazol ilyesmire, azért nekem is okozhatnál élvezeteket.. - nevetett szelíden - .. de tekintve, hogy tied ez a hely, kétlem, hogy ez csak sallang lenne, amit puffogtatsz bárkinek. Már csak az a kérdés, hogy ezt mindenki megkapja tőled vagy kifejezetten nekem szeretnéd kiemelni, mennyire fontos a diszkréció? - mosolygott, miközben jobban rádőlve a pultra előrenyomta kebleit, épphogy csak megvillantva a foga fehérjét. - Őszinte leszek, elég régóta járok olyan helyekre a pozícióm miatt, ahol túlságosan zsémbes és rettentően beszűkült emberek társaságára tudok csak ráakadni, egyszerűen kedvem volt látni egy olyan helyet, ahol az ember igazán elengedheti magát és nem kell bájcsevegnie szép estélyikben egy pohár pezsgő mellett. Talán rosszul választottam volna? - emeli a férfire a tekintetét pimaszul, újból nyeregben érzi magát, árad belőle az önbizalom, talán épp azért, mert most teljes mértékben őszinte. Valamilyen szinten élvezi, hogy itt ücsöröghet, habár az üresen álló borospohár szomorú látványa egy elég lohasztó tényező előtte, sármos tulaj ide vagy oda. - Kérdezhetek egyébként valamit, ha nem udvariatlanság? - leheli szinte a szavakat oly szelíden, oly óvatosan, oly ártatlanul, mint egy ma született bárány. Az édes, naív nő képe, ez is általában beválik, különösen, hogy Dolores teljesen természetesen váltogat a stratégiai karakterei között, a hiba csak az szokott lenni, hogy néha az alkalmazandó oldalai közé önmaga is beékelődik, ha pedig ez az oldal színre lép, onnantól virítja a gyenge pontjait, amikkel egyszerűen tőrbe lehet csalni. Ő is ember, tökéletlen és hibázik, de általában a szerencse vele van, ahogy a sors is bőszen segíti az útján, így egyelőre nincs mitől félnie. Egyelőre…
Enyhén megrezdülő szemsarok, táguló orrcimpák. A feszültség apró jelei Dolores szépen metszett arcán, amit minden bizonnyal én váltottam ki belőle. Esélyesen többet várt mint a visszafogott bókok és a határozott figyelmem, de... igazság szerint ezt a többet pont mindenki mástól megkapta a teremben aki csak méregette. Tény, hogy nekem is tetszett és nem mondanám, hogy nem keltette fel bennem a vágyat, hogy akarjam, de én ennél óvatosabb voltam. Nem tudtam pontosan ki volt és mit akart itt, erre pedig a bemutatkozásával csak még jobban ráerősített. Rossz húzás volt a sakktáblán és most azon kellett merengenem, hogy ki ő és mit akar itt, vagy éppen tőlem ami végső soron egyre megy mert genus loci-a hely szelleme voltam. - Csak sokan sok félék vagyunk. - vonom meg a vállam pedig inkább neki volt igaza. Ugyanakkor semmi kedvem nem volt öntömjénező körökbe belemenni szemlátomást Dolores egyébként is jónak látta az ego-m simogatni eleddig is. Következő megjegyzésén viszont elnevetem magam. - Igazságosan? Igazságos játék csak az ideák világában van... Arisztotelész aki a szűk athéni utcákat járva a botjával elzárta az utat a neki tetsző ifjú legények előtt s azt kérdezte: "áruld el nekem mi a szép, mi a jó és mi az igaz?" s addig-addig beszélgettek míg az ágyába nem dumálta a vén ravasz filozófus. - megrázom a fejem. - Nem hinném, hogy te ezt a játékot akarod játszani. - teszem még hozzá, míg hagyom, hogy a kezemmel bogarásszon s az jóleső borzongással töltsön el, a szemöldököm pedig fel is vonom kicsit. Kellemes az érintése, jól esett a cirógatása és cserébe egy picit szorítok is a kacsóján de csak finoman. Ez a fordulat mondjuk tovább épül ahogy az igazságos játék felé egy igencsak csalóka feltárulkozás egyirányú lehetőségét kínálja fel némi flörtöléssel kerítve. Namármost. A hölgyeményt azért érdekeltem aki lehetek ez pedig adott pár lehetőséget, de vegyük sorra a dolgokat. 1. nem tudta név alapján ki vagyok vagy nagyon kiválóan adta a naivát. 2. ebből kifolyólag kisebb eséllyel lehettem a célpontja mint mondjuk rám küldött bérgyilkosnak. Ha az lett volna hát egyébként is érdekes értékelést tudtam volna adni a módszereiről. 3. Az viszont egyértelműen érdekelte, hogy magas pozícióm van e itt tehát nem volt köze ittlétének ahhoz, amit legelőször mondott. Aranyásónak esélyesebb volt mint bérgyilkosnak de hát annak is sajátos lett volna amúgy... ezek a gondolatok igen gyorsan peregtek végig a fejemben s közben én is a pultra könyököltem, valamint másik szabad kezemmel bájos pofiján simítottam végig, mutatóujjam arcéle alatt vezetve végig álla alá, hogy hüvelykemmel töröljem le a kósza cseppet. Ám legyen, ha ezt a játékot választotta az érintések és a magas labdák eddigi sorozatával, hát kap belőle. Érezze csak, hogy nem tudom teljesen megtartóztatni magam tőle. Nyilván nem nehéz egy szép nővel ezt művelni, de őszintén valahol a határán billegett annak, hogy inkább szép estét kívánjak neki. Egyelőre még azonban birtokolta a kíváncsiságom és a játékos kedvem. - Igazad van, valóban nem. Ez a hely az enyém. Éppen ezért is kérdeztem, hogy mivel szolgálhatunk, mit szeretnél megtapasztalni? A helyzetemnél fogva én tudok a legkönnyebben bármiben is segíteni ilyen téren. - látszólag megkapta, amit szeretett volna. Ugyanakkor a cicus így sem tudja elhagyni a számára kijelölt területet, hiszen újfent oda faroltunk vissza, amit eredetileg is kérdeztem tőle. A helyzet pedig az, hogy önmagát korlátozta szépen erre a pályára hiszen volt egy nyitása, ehhez képest már picit hangot váltott s egy a nyitással szögesen ellenkező következő próbálkozás már kockázatos lett volna.
M éregette szüntelen a férfit és mérgére mintha szándékosan nem kapta volna azokat a jeleket, melyeket már megszokhatott a férfi társaságtól. Hol a kéjjel teli tekintet, hol a szorító nadrág bogarászása, hol vannak azok a szétnyíló ajkak, melyek már megszokottan eredményei annak a két szép szemnek, az ártatlan, de mégis olyannyira mocskos pislogásnak, annak a rettentően izgató játéknak, amit évek óta játszik az ellenkező nemmel? Hova lett a hatása Doloresnek, amit régóta építget és csinosítgat és aminek eddig senki sem volt képes hátat fordítani? Hülyének nézik vagy csak azt akarják, hogy lássa, hogy tudják mire megy ki a játék. Belül forrong a dühtől, hogy valaki nagyon úgy néz ki túljár az eszén és egy olyan csapda felé kergeti, ahonnan nehezen, sőt mondhatjuk úgy, hogy esélytelenül próbál majd kikecmeregni. - Túlságosan más vagy - billenti oldalra a fejét kíváncsi tekintettel majd most már feltűnően vizslatja végig a férfit. Nem ő az első nő, akivel dolga lehet, de még abban is kételkedik, hogy a kétjegyű számok csoportját nem lépte át a fickó. Tudja mit csinál és még milyen jól csinálja. Irigylésre méltó, ahogy szinte női aggyal képes gondolkodni, ezt pedig csak a tapasztalat hozhatja ki belőle. Amikor a férfi kézen csókolja, mindez csak megerősítést nyer benne. Igen, ez a fiú most épp szórakozik, szándékosan feszegeti a határokat és kísérletezget.- Játsszunk igazságosan - böki ki kacér mosollyal, nem engedi el Lorenzo kezét, helyette középső ujja hegyével a férfi tenyerén kezd el gyengéd, lassú mozdulatokkal körözni. Egyes körökben ez a kívánat titkos jelzése, megtanulta már, neki sem egy férfival volt dolga, ha pedig az ismerősen csengő srác is az, akinek hiszi, ő is tökéletesen érteni fogja a jelzést, ami most egyébként merőben eltér a valós szándékától. - Te nem egy egyszerű pincér vagy itt vagy egy pultos a többi közül. Látom, hogy hogyan néznek rád a többiek. Szeretnéd elárulni kit tisztelhetek benned vagy még kerülgessük egymást, mint a forró kását? - néz a szemeibe, keresve egy apró bizonytalanságot, egy zavart másodpercet, próbálja megfogni, megragadni, nyakoncsípni azt, ami minden emberben megvan, még abban is, aki ennyire magabiztos. Lassan elengedi a férfi kezét, majd a pultra könyökölve a vörösbor utolsó pár cseppét is elfogyasztja, szándékosan ajkain hagyva a maradékot, így lehetőséget kínálva partnerének, hogy folytassa, amibe belekezdtek. Igazán kezd megfeledkezni eredeti küldetéséről vagy fogalmazhatunk úgy is, hogy terve első pontja elé egy másik ékelődött; ha a férfi az, akinek mutatja magát, tökéletes alany lesz az információszerzéshez, ehhez azonban bizalom kell, amit egy ilyen helyen nem könnyű megkapni. Mindebből létrejön a következtetés, miszerint első lépés: Lorenzo bizalmába férkőzni.
Tetszik vagy sem, de az ember elsőre nagyon könnyen hoz ítéleteket és von le következetéseket mélyebb ismeretek alapján. Ez persze a túlélés záloga volt egykoron: amíg mindenevésre specializálódott a nagyobb ragadozóktól tartó emlősök voltunk, akkor könnyen és gyorsan kellett tudni eldönteni, hogy mi veszélyes és mi nem. A reflex maradt, a többit már levetkőztük jobbára. Jelen pillanatban is pont ez a játszma fut le a szépszemű csinos buksijában és az enyémben is. Egy-egy mosoly csak az eredmények finom, elsőre tán nehezen dekódolható jele. Igaz, mindkettőnk mosolya kicsit más, de azért van benne közös: valamiféle sárm illetve báj húzódik meg benne de más-más szándékból. - Dolores. Szépen cseng. Különösen ezzel az olasz akcentussal van szép dallama. - nem kerülik el a figyelmem az apró részletek az ikrek látványos "nyomása" alatt sem, például a beszédének a dallamossága sem. Bár gyökereim szerint olasz vagyok, én itt születtem és itt nőttem fel, hiába tanultam olaszul is már gyerekkoromtól aztán jártam Rómában is egyetemre. Egyszerűen egy újlatin nyelv dallamossága, az azzal járó reflexek eltérnek az angolszász germánosabb gyökereitől. - Hát rendben, legyen csak Dolores. A társalgáshoz ez is elég. - együtt kuncogtam az ő bájosnak szánt kacagásával, ami mintha amúgy patikamérlegen lett volna kimérve. Ezzel, valamint a megszólalással a mérleg egyelőre a kicsiny spíler és a nagyfrász között billegett. Krakéler nagyzásnak hatott ahogy a vezetéknevét kezelte, akárha a vadonban egy kisebb állat magát felfújva próbálna nagyobbnak tűnni, hogy ezzel veszélyesebbnek is érződjön. Ezzel együtt is természetesen volt magabiztos és az adottságai tudatában. Tudta, hogy itt bárki szívesen ágyba vinné és hát én se mondhatom, hogy ne próbáltam volna ki szívesen milyen lepedőakrobata is ődívasága. A következő szavak és gesztusok egyvelege pedig továbbra is ott tartja a halvány, szám sarkában játszó féloldalas mosolyt és az ő szemeibe fúródva a hideg tekintetet. Ó drága virágszál! Most tegyem helyre, vagy menjek bele a játékba? Ez itt a nagy kérdés. Meg az, hogy nekem mennyire van játékos kedvem. A szabad kacsója után nyúlok ha hagyja, majd egy könnyed és játékos kézcsókot nyomok rá, mintha csak a bemutatkozás lemaradt része lett volna, vagy a bókja bére. Ezzel pedig döntöttem is: játék. - Kedves a megállapítás, bár nem tudom, hogy mennyiben van ez így igazából... mindazonáltal ha férfitársaságra vágysz, azt itt valóban megtalálod. - felelem egyszerűen némi szerénységet is csempészve a helyzetbe a részemről. - Tény, hogy szoktak itt női vendégek is megfordulni akik nem a megszokott kikapcsolódást keresik valami tucat szórakozóhelyen. Szóval mit is szeretnél ma este megtapasztalni? Lássuk, mivel szolgálhatunk! A Pink Pitbull számára két kiemelkedően fontos pillér a vendég elégedettsége és a diszkréció. - megmaradok a magam szerepében, ha már így szeretett volna játszani. Biztos voltam benne, hogy akar valamit és az a valami nem ahhoz kötődik szorosan, amilyen játszmába kezdett. Miért? Nőből volt és már megszoktam ezeket az eszközöket és megoldásokat, hiszen rengeteg nő dolgozott nekem és az intrikáikkal-ügyeskedéseikkel tele volt a padlás. Konkrétumot nem tudtam, de az jelenleg elég szórakoztató kilátás volt, hogy most szépen el kell indulni egy úton amiből majd valami vargabetűvel ki fog lyukadni oda ami a valós célja. Csak hát az volt a kérdés, hogy milyen fából faragták és mi fűtötte belülről a hölgyeményt... mert ez a hely nem volt könnyű terep. És végső soron én sem.
M ár már kezdte összeszedni a bátorságát, hogy szóba enyeledjen az egyik keményebb fickóval, előítéletekkel telítve a sötétebb bőrű alakokat méregette, hátha azok információval tudnak szolgálni a számára, de mégis az oroszlán barlangjában könnyedén eltűnik az a fajta határozottság és merészség, ami a felhőkarcolók sokaságában virágkorát éli. Ez nem az ő közege, nem az ő társasága, ő maga is tökéletesen tudja, hogy kilóg, így improvizálnia kell. A túl hamar fejébe vett és még hamarabb megvalósított terv nem is volt igazán tervnek nevezhető, ez most a rögtönzés ideje. “Gyerünk Lora, szedd össze magad” - bíztatja magát ott legbelül, de mire igazán nekiveselkedne a missziónak és eljátssza a legújabb James Bondot hirtelen megzavarják. Egy magas alak kerekedik fölé, illedelmes távolságot tartva kettejük között, de mégis épp annyira dominánsan, hogy érezze a kettejük közötti erőviszonyokat. Az eddigi itt töltött élményeiből, a pincér szűkszavú kiszolgálásából és a vendégek viselkedéséből kiindulva könnyű a következtetés, hogy vele szemben egy felsőbb szinten lévő ember állhat. Körbepillant épp olyan óvatosan, hogy csak a nagyon szemfülesek kaphatják el fél pillanat alatt végigcikázó tekintetét. Lehajtott fejek, várakozás, türelem. Igen, ez biztos, hogy egy fejes. A bemutatkozás már meg sem lepi. Lorenzo, Lorenzo, ismerősen cseng a neve, hol is hallhatta, mikor is volt már az, talán a helyjel kapcsolatosan vagy netalántán a több százezer szintén Lorenzo nevű férfivel keverheti? Tudja milyen helyen jár, hogy kikkel futhat össze, ahogy azzal is tisztában van, hogy ha az arca nem is, a neve biztosan népszerű ezekben a körökben, hisz New Yorkban a legtöbb züllött karakter neki könyörög, hogy mentse ki őket a börtön sötét, nyirkos, rideg falai közül. Óvatosnak kell lennie, körültekintőnek, lépésről lépésre játszani ezt a játékot, de nem kockáztathat nagyot, mégiscsak olyan emberek veszik körül, akik csettintésre tudnák eltenni láb alól. Mi van akkor, ha tökéletesen tudják, hogy ki ő? Mi itt a jó válasz? Ha hazudik vagy ha igazat mond? Mindkettőnél csak véres, elrettentő jelenetek jutnak eszébe. Az első azért nem jó, mert kit ne idegesítene fel, ha nem bíznak benne, ki ne gondolná, hogy ha már egy ember a nevével átejti, a szándékai sem tiszták? A második azért rossz, mert lehetséges, hogy csak erre várnak, megerősítésre, hogy tényleg ő az, nem csak sejtés, nem csak pletyka, ő az ügyvédnő, aki habár megannyiunk sorsát egy jobb irányba terelte de néhányunk az ő segítségével se menekült meg a rácsoktól. Mi van akkor ha az a pár ember fogja a vesztét jelenteni? Eleve felvetődik a kérdés, miért nem gondolt ezekre, mielőtt betette a lábát nyitott szájjal abba a bizonyos erdőbe? - Dolores - mutatkozik be röviden, feltűnően hagyva egy hatalmas űrt, hisz a vezetéknevét a biztonság kedvéért esze ágában sincs megemlíteni. - Ne haragudjon, de egyelőre maradjunk ennyinél, semmi jó nem sült ki abból soha, ha ennyi férfi között elárultam a teljes nevemet - nevetett bájosan, üdén, fehér fogsora megvillant, édesen csüngött a szavakon. A női erő… - Gondoltam benézek ide, kihallatszódott a zene az utcára én pedig sosem vetem meg a jó társaságot. De hogy lehet, hogy akkora szerencsém van, hogy az egész hely legsármosabb férfije mert csak idelépni hozzám? - bámult a szemeibe, ujját végighúzva szinte feltűnésmentesen alsó ajkán, majd újabb kortyot engedett magának a borból. Jó kezdés, már csak az a kérdés vajon beválik-e.
Egyes földtörténettel foglalkozó tudósok jelen földtörténeti korunkat anthropozooikum-nak, az emberállat korának hívják. Mondhatjuk, hogy maliciózus megfogalmazás, én mégis hajlok rá. Hiszen attól még, hogy az emberiség nagy számban népesíti be ezt a bolygót és nincs igazán olyan természetes ragadozója ami a populációt korlátozná még önmagában nem emel ki igazán az állati sorból. Az emberszabású majmok is megtanultak eszközt használni de még a varjak is rájöttek hogyan törethetik fel az eledelüket autók kerekeivel, arról nem is beszélve, hogy hányféle állati kvázi-társadalom, proto-törzsszerveződés létezik. Nem, a kultúra volt az, ami fel tudta emelni az embert egy más szintre igazából s mivel ennek a gyökere a mágikus ősvallásosságban szunnyadt érzésem szerint, azzal, hogy a 20. század nyugati embere megölte a maga istenét, a maga vallásosságát ezzel megölte az organikusság maradékát is a kultúrában s mostanra csak a posztmodern tömegek kora maradt. Az undorító tömegek kora, akik ösztönöktől vezérelve éltek s akik felett az ember feletti embernek könnyen lehetett hatalma. És valahol ez volt az életem: fegyvert tartottam valakinek a fejéhez, hogy a legősibb ösztönös félelmeket hozzam elő belőle, hogy a pillanat nyomása alatt visszaaljasítsam a kultúra nélküli létbe s én ebből gazdagodjam meg. A zsigerbe markoló ösztönös kéjt és bujaságot kínáltam eléjük tálcán, hogy aztán a boldog szerelem helyett itt hulljon le róluk a kultúra. Nekem pedig pénzt és hatalmat termeltek.
Bizonyosan az öregség jele volt, hogy ilyen gondolatok kergetőztek a fejemben, ahogy átvágtam a klubon az irodámból kifelé menet, hogy tegyek egy kis bájolgó körutat és megbizonyosodjam, hogy minden rendben van. Ambivalens érzés volt ez: egyszerre undorodtam és élveztem, merítkeztem meg magam is abban, amit megvalósítottam. A magam világának kis isteneként ez volt az én előjogom: elnéző mosollyal elnézni, ahogy a magukat egyéniségnek érző valójában üres felszínes fruskák a mulandó báj jelmezébe bújva tekeregtek a pont ilyen felszínes nézők szeme láttára. S mégis volt ebben az egészben valami perverz elcseszett művészet, a jó értelemben vett kultúra antitézise. Sorsok olvasztótégelye volt ez a hely és ha őszinte akartam lenni magammal, akkor nagyon is élveztem, hogy ez így van. Hogy az én kezemben vannak a szálak, nem pedig három vénasszony szövögeti legyenek azok párkák, moirák vagy a három norna az Yggdrasil lábánál. A klub otthont adott a város elitjének és az alvilágnak egyaránt, megköthették a maguk kétes alkuit és hódolhattak szenvedélyeiknek én pedig bármikor kitörhettem volna bármelyikük nyakát. Persze ezt nem igazán tettem és nem is feltétlenül akartam, mert ez olyan volt akár egy profi fegyveres rablás: a lőfegyver azért van, hogy sakkban tartson de el ne süljön.
Kedélyes mosollyal szeltem hát el a vágytól súlyos légterű tereken melyek bár légiesen könnyed eleganciával lettek berendezve, a sejtelmes neonfény, a lüktető zene és a ritmusra minden pillanatban meghaló majd feltámadó eleven sóvárgás-idol táncosnők nehézségi erőt adtak és a föld felé húztak itt mindent. A kénköves pokol felé. Viszont akadt olyan, ami nem a megtartozott látkép része volt: egy feltűnően csinos, munkahelyi eleganciába cosmagolt hölgyemény. Nem mondanám, hogy ne akadtak volna női vendégek is ezen a helyen mert be-betértek kíváncsi teremtések, pláne akik több kapura játszottak a nemi vágyak terén, vagy akadtak olyanok is, akik a hely alvilági találkapont voltát használták ki mert maguk is ahhoz a világhoz tartoztak. Viszont a sötét hajú hölgyemény számomra még ismeretlen volt és ahogy pillogott körbe-körbe, az elveszettség érzetét keltette, bármennyi határozott méltóságot is erőltetett gesztusaiba. Olyan volt, akár a felcsapó hullám: magasra ér a taraja de könnyen alá is omlik a sziklákon. Lesimítom a zakóm képzelt ráncait s könnyed de határozott léptekkel közelítem meg. - Jó estét kívánok! Annyira elveszetten üldögél itt a bárpultnál, hogy a hely nevében jónak látom megkérdezni. Tudunk segíteni valamiben? - egyszerű és céltudatos nyitás mellett döntök, mert nem tűnt annak a tucat fruskának, akikkel merőben máshogy kell beszélni. Ott volt ugye a megjelenése is, aminek a professzionalitását egy egyébként tiszteletet parancosló dekoltázzsal próbált meg szemmel láthatólag ellensúlyozni de igazából egy enyémhez hasonló rutinos szempárt ezzel nem igazán lehetett megtéveszteni. Egy olyan szempárt, ami úgy tudta végig- és felmérni, hogy mégis szinte kizárólag csak a mogyorószín szempárjára koncentrált a maga hideg csillogásával. Könnyű kis fókuszálási trükk volt ez a perifériás látás kiaknázására, amibe az ember beletanult, ha bizonyos helyzetekben túl akart élni. - Lorenzo Vercotti vagyok egyébként. - mutatkozom még be, de azt nem közlöm ezen felül, hogy pontosan ki is vagyok. Ha erre harap, az bőven elég árulkodó lesz, ha pedig nem tudja az is más lapjárást jelent.
A szoba néma zaja szinte megremegteti a fehér falakat. Az óra kattogása, a billentyűzet éles ricsaja csak néha-néha töri meg a csendet, apró, alig észrevehető ritmusban vágtat a hang a padló résein át. Monoton reggel, apró, szokásos ügyek, keresetek, indítványok, észrevételek előterjesztése, személyes adatok beillesztése, mindennapos semmiségek, míg a telefon fülsüketítő csörrenése félbe nem szakítja az oly kényelmes virradást. - Dolores - búg a másik oldalról egy mély, cigarettától oly érdekesen rezgő hang. - Xander - mosolyodik el. - Rég hallottam a hangod - beszél gyengéden, alsó ajkát harapja. Hatalmas múltra nyúlnak vissza ők ketten, valahogy a sors mindig keresztezte útjaikat, ha nem is közvetlenül. Xander Jackson, 50-es, barnabőrű, igen termetes pasas, New York egyik leghírhedtebb drogbárója. Kokainban utazik, hálózata annyira termetes és nem mellesleg komplex, hogy a rendőrségnek se ideje se energiája belefogni a felkutatásába, most mégis találtak nála valamit, amivel talán nyakoncsíphetik, valamit, amivel eltehetik láb alól. - Szükségem lenne a segítségedre - búg tovább a vonal végéről, olyan mély a hangja, olyan sötét, hogy az ember ha túl sokáig hallgatná, talán el is veszne benne. - Nem tudom Xander, jót tenne ez a nevemnek? - neveti el magát haloványan. - Talán most nem én vagyok a te embered. - Dolores, ne kéresd magad. Tudod, hogy te vagy a legjobb egész New Yorkban - hízeleg bőszen. - Szükségem van rád. Rámkentek valamit, amihez semmi közöm és túl sok minden szól ellenem, hogy a pénz ezt most megoldhassa - a hangja rejt egyfajta bizonytalanságot, félelmet, amit eddig Dolores még sosem hallott, végigfutott egy apró rezgés a lábfejétől a feje búbjáig, az alkarján lévő apró pihék égnek álltak, a libabőr pár másodpercre teljesen kizökkentette a beszélgetésből. - Mi történt Xander? Mibe keveredtél? - kérdezte halkan. - Tudod mit? Ne is válaszolj, hol vagy most? - A rendőrkapitányságon vagyok. Jogom volt meghatalmazni egy ügyvédet, tudtam, hogy téged kell felhívnom. - Tessék? - vonta fel a szemöldökét. - Ennyire súlyos az ügy? - Ennyire - sóhajtott. - Dolores, számíthatok rád? - Ott leszek, mondd meg a rendőröknek, hogy fél óra - tette le a telefont, majd sietve söpört végig az irodáján, szövetkabátját magára véve, aktatáskáját kezében fogva lépett ki az ajtón.
__________________________________________
A rendőrkapitányság nem egy barátságos hely. A kollégák morcosak, szigorú tekintettel próbálják megtartani a tekintélyüket a gyanúsítottak felett, a másik oldal ordibál, a jogait sorolja, perrel fenyegetőzik, nehéz komolyan venni őket és még nehezebb teljesíteni a kérésüket, bármennyire van alapja a követeléseiknek. Dolores magabiztosan lép be az ajtón, érzi magán a tekinteteket, de nem foglalkozik vele, nem újonc már, akit ezzel meg lehetne félemlíteni. - Xander Jackson - morogja egyenesen a rendőr szemeibe, aki apró bólintással elindul a hosszú folyosón a kihallgató terem felé, a fiatal ügyvédnő heves léptekkel a sarkában jár, amíg el nem érnek a helységhez. Se szó se beszéd ajtót is nyit, Xander oldalára sétál, aktatáskáját az asztalra löki, majd helyet foglal. - Üdv uraim - néz végig a két egyenruháson. Az egyikük magas, vékony, a másikuk alacsony és testes. Mily rémisztő látvány, igazság szerint vígjátékba illően sztereotipikusak. Már csak arra lenne kíváncsi, hogy a reggeli fánk hol felejtődött. - Én és az ügyfelem nem tudtuk még megbeszélni a nyilatkozata részleteit tekintve, hogy se magáról a gyanúsítást közlő határozatról, se az ügy körülményeiről nem kaptam információkat. - Mire szeretne kilyukadni, asszonyom? - morogja maga alatt az alacsonyabb. - Arra szeretnék kilyukadni uraim.. - néz rájuk lenéző tekintettel - hogy mindenképp meg kell adniuk az ügyfelemnek a lehetőséget, hogy négyszemközt tanácskozhasson az ügyvédjével, mielőtt maguk kihallgatásnak vetik alá. Esetlegesen ha nem lennének tisztában az eljárásjogi szabályokkal, gondoltam ezt tisztázzuk - mosolyodott el gúnyosan. A két rendőr egymásra pillantott felvont szemöldökkel, majd kicsit zavarodottan épp az agytekervényeiket dolgoztatták, hogy hogyan is folytassák, amit elkezdtek. - Kérem, távozzanak, beszélni kívánok az ügyfelemmel. Köszönöm. - Természetesen, asszonyom - hebegett a magasabbik, majd oldalba bökte a kollégáját, hogy távozniuk kéne. A tömörebb alak észbe kapva követte a társát, így együtt hagyták magára a hölgyet a védencével. Dolores ajkait apró sóhaj hagyta el, majd a gyanúsított felé fordult. - Xander, mégis mibe keveredtél? - pillantott rá kérdőn. A kommunikáció köztük nehezen indult meg, az oly magabiztos drogbáró most csak motyogott, információkkal pedig aligha tudott szolgálni, egyetlen kiindulópontot adott az ügyvédnőnek, ami nem volt más, mint az az oly népszerű klub, melynél már több ügyfele is megfordult. Alvilági alakok találkozóhelye, egy biztonságos hely, ahol menedéket találhat az üldözött, ahol élvezeteket kereshet a magányos, ahol válaszokra lelhet az elveszett. Jól ismerte már s habár még sosem járt a falai között, annál inkább furdallta a kíváncsiságát, hogy mi is lehet oly különleges benne, hogy még a leghírhedtebb vezérek is itt húzzák meg magukat a kutyaütők társaságában. Tudnia kellett mibe keveri saját magát, mielőtt meggondolatlan döntést hoz, így hát megkérte a nála jóval idősebb férfit, hogy amíg nem tárgyalják meg a részleteket a rendőrök előtt tegyen lakatot a szájára, majd útnak indult. - Az ügyfelem nem kíván vallomást tenni, megértette a jogait és a kötelezettségeit, elfogadta az őrizetbe vételt, hajlandó együttműködni a hatóságokkal. Egyelőre másról nincs értelme szót ejtenem, uraim - lépett ki a helyről a rendőrökre emelve tekintetét - Kérem holnapig küldjék meg nekem az ügyiratokat, hogy betartsák az évek óta hatályban lévő jogszabályokat - bökte oda nekik a háta mögé, ahogy sietve távozott a helységről. Mindenképp már ma megakarta látogatni a klubot, hogy minél hamarabb fény derüljön az igazságra. Szeretett volna hinni a férfinek, ahogy az ártatlanságát bizonygatta, leginkább amiatt, mert Xander hangja sosem remegett meg, ha tényleg elkövetetett valamit, lehetetett itt szó a nála már megszokott kábítószerkereskedelemről de egy emberölésről is, márpedig a vád utóbbiról szólt, mégpedig milyenről. Különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés, 32 késszúrás a mellkason, a nyak hátsó része hiányos, a fejbőr hiányos, köznyelven ezt skalpolásnak hívják. Gyomorforgató. A sértett egy 19 éves lány, látszólag sehogy sem illik Xander kapcsolati hálójába, de lehetett ő egyszerű prostituált is, akinek aztán végképp nem kell ismerősi kapcsolatba kerülni azzal, aki kioltja az életét valami megmagyarázhatatlan ok miatt. A nyom szerint Jackson a szórakozóhelynél tartózkodott egész este, miközben a bűncselekmény aznap hajnal 3kor történt. Mindez azonban halovány és igencsak gyenge védelem lenne, így szükség van rá, hogy feltérképezze a terepet. Az odafele úton jutott csak eszébe, hogy igen felismerhető a foglalkozása, ha így jelenik meg, ezért hát leparkolva a klubtól jó pár utcányira levette a blézerét, kicsit lejjebb gombolta az ingjét, aktatáskáját pedig a kocsi csomagtartójában hagyta. Belépve a helyre megcsapta az alkohol és a cigarettafüst szaga, nőnemű személyeket csak a rúdon táncolva vagy a pincérek között látott, így erőt kellett vennie magán, hogy magabiztosságát megőrizze. Kiegyenesedve, büszkén felfelé emelve arcát ballagott el a bárpulthoz, ahol helyet foglalva a pincérre pillantott. - Egy pohár vörösbort, legyen szíves - mosolygott rá óvatosan. Dolores szinte levakarni sem tudta volna magáról az ácsingózó, kéjjel teli tekinteteket. Megannyi férfi vágyakozott a társaságára, persze sokan ismerték is már, de sosem fedték volna fel a kapcsolatukat a többiek előtt, tiszteletben tartották őt, hisz hovatartozásuktól, jellemüktől és bűneiktől függetlenül védte meg őket, hisz Dolores mindegyik ügyét maximalizmussal csinálta végig, ezt pedig nem volt nehéz külső szemmel is érzékelni. Így hát csak a zöldfülűek mertek közelebb merészkedni hozzá, de kis idő után egy-egy, a többiektől érkező megvető pillantás és sokat sejtető bólintás eredményeképp meg is hátráltak. A szórakozóhely hangulata megváltozott, átlengte a férfiak szemérmetlen pajzán fantáziája, a szoba kéjtől ázott, nem lepődött volna meg, ha valaki nem bírja tovább és helyben magához nyúl a látványra. Egyrészt vehető elismerésnek, bóknak, önbizalomnövelőnek, másrészt azonban - és sajnos inkább ez járt most a fejében - undorítónak és megalázónak, ahogy egy vörösbort kortyolgató nőre merevednek meg sorban a sarokban megbújó, sötét alakok. Nagyot nyelt, majd mint aki nem vette észre maga körül az atmoszférát tovább kortyolgatott. Gondolkodott rajta, hogy hogy is tudna információt kinyerni akár a pultosból akár egy vendégből annak érdekében, hogy sikeressé tegye a küldetését.
Kezdőlap
