A sors mostanában nem a kegyet és a bőséget osztogatja Dahlianak, hacsak nem vesszük bőkezűségének az állandó negatív meglepetéseket, és a különböző tragédiákat. Az első vetélésénél még próbált pozitív lenni, hogy az biztosan egy olyan kő volt amit át kellett ugorjon  ahhoz, hogy megtapasztaljon valamit. Ám lassan a kövekből hegyvonulatok és szakadékok, a megtapasztalásból meg még több trauma lesz. Most sincs ez másképp, a 24 órás műszakja vègèn, mikor nem elég, hogy Chestert elveszíti, de még a rendőrsèg is nyomozni kezd -ki tudja milyen jelentés alapján.
Chestert régebb óta ismeri, bár ez nem újdonság, a haematológia egyike azon osztályoknak ahol az új betegek ugyan nem ritkák, ám sajnos hamar törzsvendégek lesznek , köztük az említett is. Bennfekvései alatt zömében jó kedélyű, bár önmagával kapcsolatban hallgatag fickónak ismerte meg a doki, aki ritkán panaszkodik bármire is. A kopott utazó sakk készletét zörgette Dahlia minden kórterembe lépése alkalmàval, és nem szegte kedvét, hogy a nő mindig visszautasította apró-cseprő indokokkal. Holott  nyilvànvaló volt mindkettejük számára, hogy csupàn unalmasnak ès túl előre tervezőnek találta, és találja mind a mai napig. Amit Chester már nem fog sértőnek találni…igazán sosem talált, de a doktornőnek belépve a kórterembe akaratlanul is az éjjeliszekrényen hagyott fadobozra rebben a tekintete, és szorosabbra húzva magán a horgolt kardigánt – egyiket a repertoárjából, amit minden alkalomra kér a karácsonyi ajándékozáson -, elönti a megbánás, hogy végül sosem adta be a derekát arra, hogy megtanulja. Feszülten sóhajt, és a bent lévőkön hordozza inkább végig a kékjeit, ahelyett hogy meredten bámulna egy tárgyat aminek az egyén halálával kvázi nem marad jelentőssége.
Sok mindent nem ért, köztük azt, ki jelentette az esetet, hogy derült ki hogy gyilkossàg, hogyan ért ki ilyen hamar a rendőrség…. Elég sok olyan furcsa együttállás, ami csak a kibaszott összeesküvés elméletekben létezik. Nem mellesleg arcpirítóan dühíti a tény, hogy egy páciense ilyen halált haljon, amit állítanak. Összepréselt ajkakkal hallgatja az ápolója, és a rendőr veszekedését, bíztatóan a megvàdolt férfi vállára téve a kezét. A mai őrült ügyelet után sok minden kering már az elméjében, de az még egy szegletben vagy egy gondolatfoszlányban sincs, hogy Terremce lenne az, aki szándékosan gyilkolt.
Gyilkolt.
A szó felfordítja a gyomrát. Az esküje amit orvosként tett nem csak egy eldarált szöveg számára, és az amit tettek Chestertel….lehetett jó ember vagy rossz, neki csak egy szaktudásra és segítségre szoruló férfi volt, aki küzdött azzal, ami a testét emésztette. Nem csoda, hogy sosem választotta a sebészi vagy a sürgősségi szakirányt, ott túlságosan is sok a vér és a trauma. Mármint a fizikai, a lelki az az ő jelenlegi osztályán tetőzik, mert bár ebben a szakosodásban tényként kell elfogadni, hogy a halál eljön mindenkiért, és itt a szerencse dönt kinek mennyi idő adatik…. A leépülés lassú kínjairól nem is emelve szót… S mégis, ebben a lélekőrlő praxisban is úgy gondolja több szèpség van, mert hiszi, hogy itt lelkeket is menthet. Másként, más gyorsasággal de képes rá.
Szólásra nyitná a száját, védelmébe véve az ápolót, aki kétségbeesetten tekint rá, de megelőzik, és erre lepetten pillant az ajtó felé. A belépő túl fiatal, túlságosan nem standard rendőr vagy nyomozó, és túlságosan is laza. Úgy beszél, mintha csak egy unalmas könyvet olvasna fel, mégis olyan meglátásokkal, szakszavakkal amire elismerőn szalad fel a szemöldöke.
-Dahlia Sanders. – viszonozza a kézfogást, és egyúttal meg is rázza a fejét nemlegesen a kérdésekre. -Csipogós biztonsàgi ajtó van felszerelve a keverőszobában, illetve kulcs is van hozzá, speciális ami szakítja a mágneses áramkört. És csak pár dolgozónak van hozzá mindkettő, akik a kezelések összeállítását intèzik. – kvázi 4-5 ember, mert az osztályos ápolók nem készítenek kezelést, ők csak kiírják és odaadják egy kis ablakon a drogkeverésért felelősnek. – Bár ahhoz nem értek ezeket mennyire könnyű megszeretni, vagy másolni. – sosem gondolkodott el rajta, s bár Wade minden alkalommal igyekezett meggyőzni hogy nem mindenki jóakaró, és bizony vannak romlott gonosz alakok, mint valami tàvoli krimi, eddig úgy hangzott ez Dahlia számára….idáig.