Új figura kerőlt a táncrendbe, ahogy Dolores lovaglása után más irányba vittem kicsit az eseményeket. Egyáltalán nem mondhatom, hogy nem voltam elégedett az élvezettel amit abból nyertem de sokszor szerettem aktívabb lenni és most volt is energia amit ki akartam adni magamból. Kellett türelem ehhez a nőhöz és még sok volt vele kapcsolatban a kérdőjel de mindennek máshol szereztem érvényt. A testiség mezején kellett felnyitnom és leglényegéig hatolni. Szóval változott a póz és állva tettem magamévá Dolores-t. Ennek az volt az egyik előnye, hogy sokkal mélyebben és intenzívebben hatolhattam belé, még ha a mozgás sebessége és a lökések hossza azért nem is volt olyan mértékű, amit egy stabil alátámasztás lehetővé tett, de minden póznak megvolt a maga előnye ezért is volt érdemes kipróbálni őket. Egy másik előny pedig az a közelség és egymásra utaltság volt, amit egy ilyen helyzet hozhatott ki igazán. Egyrészt meg kellett őt tartanom és ezt úgy lehetett, ha teljesen összefonódtunk kezeimmel a testén a nő karjaival a nyakam körül kecses lábaival csípőm átkulcsolva egyszerre intim és vad közelség volt lehetséges. Másrészt a partnernek is kellett az együttműködése ehhez jobban mint ha valamelyikünknek teljesen stabil támasza lett volna. Domináltam a helyzetet nyilván és irányítottam, a karjaim és a csípőm határozták meg a történéseket igazán de ehhez kellett az is, hogy Dolores partner volt benne és adta magát. Cserébe pedig egy alapos és mélyreható kemény farkalást kapott. - Jó, legyen. - mormolt vissza Dolores suttogására. A nő mondta, hogy szed gyógyszert és hát a férfi nem gondolta volna, hogy ebben ne mondott volna igazat mert magával is bőven kiszúrt volna... - Egyébként mit szeretsz hol borítanak el élvezettel? Mi játszik általában? - duruzsolt még vissza játékosan hiszen a nő kérése azt is jelezte, hogy esélyesen nem ez a felállás volt a leggyakoribb az pedig érdekes lehetett, hogy Dolores mit preferált vagy mit élvezett, ez is tudott arról árulkodni, hogy mennyire pikáns természet. Persze közben nem álltam le az élvezetesen izzasztó menetet fenntartva mozgattam Dolores-t farkán amíg meg nem kaptam a nő válaszát. Végül fordultam egyet magunkkal s lefektettem a nőt a kanapéra újfent így felé kerülve s megcsókolta mélyen míg csípőm tovább mozgott de most úgy, hogy mélyre mentem és ott is maradtam ringatózó lökésekkel stimulálva Dolores-t a csók idejéig. Aztán ha ajkaink elváltak hátra húzódtam a nő testét elhagyva. De nem sok időre mert kezeim már akcióba is lendültek és határozottan rendeztem át kutya pózba Dolores-t, hogy az olasz szépség megtámaszkodhasson a vörös kanapé támláján míg mögé kerültem megpaskolva fenekét, másik kezemmel hajába markolva feszítse finoman de határozottan ívbe Dolores nyakát s nyaka tövére harapjak miközben egy kemény lökéssel újra ölébe hatoltam. Fürge lökésekkel kezdtem a nőt kefélni míg buksiját kezem fogságában tartotta s nyelvemet megjárattam Dolores fülkagylójában érzékien. Másik kezem a nő nyakára került álla alatt de csak támaszként, nem szorítottam rá pusztán éreztettem ottlétét. - Jelöljem meg a területem az mondod? Az enyém vagy Dolores? - morgotam a nő fülébe s térdeim a nő lábainak oldalán kicsit összezárták Dolores lábait, hogy még nagyobb legyen az intenzív élmény mindkettőnek. - Halljam csak! - morogtam újfent fülecskéjébe és immár teljes intenzitással erősen és keményen dugtam karcsú és forró testét s tűsarkúi ennek ritmusára koppantak egymásnak összeszorított lábainak hála ahogy a szavak mellett tettekkel is csalogattam belőle a vallomást remélehtőleg ismétlődően és addig keféltem amíg mind a ketten fel nem robbantunk a kéjtől én mélyen belé temetkezve és heves lüktetéssel élvezve belé, ahogy mélyen szedtem a levegőt és fel-felmorrantam egyenesen édes kis fülecskéjébe.
Meglehetősen élvezte a kettejük között lejátszódó párbajt. Szerette az olyan férfiakat, akik nem ijedtek meg egy határozott nőtől és továbbra is képesek voltak dominálni felette. Tudta, hogy az őt kényeztető férfi teljes mértékig tudatában van képességeinek és talán épp ezért képes ennyire önbizalomtól gerjedve végezni a dolgát, aminek egy pillanatra sem szeretett volna véget vetni. Csukott szemeivel csak annyit érzékelt, mintha megváltozna a légkör kettejük között, mire feleszmélt, addigra pedig már a levegőben folytatták az élvezeteket. Lorenzo hímtagja egyre mélyebben hatolt a lányba, amely olyan jóleső érzéssel telítette el őt, hogy végig azon morfondírozott mindezt hogyan is adja majd a tudtára partnerének míg végül az újabb orális kényeztetésre nem esett a választása. Rápillantott partnerének arcára, majd azon kapta magát, hogy percek óta csak vonásait vizslatta s miközben jóleső sóhajok hagyták el ajkait újból és újból végigmérte a másikat, megcsodálva annak minden rezdülését. Elveszett a szemeiben, hagyta magának, hogy elöntsék a nőies érzelmek, hogy odaadással és hálás tekintettel ajándékozza meg őt, amiért ennyire odafigyelően bánik vele. Mellei olyasfajta szabad játékba kezdtek a vad, döfésszerű mozdulatoknak hála, hogy azok ismétlődően Lorenzo mellkasának vagy pozíciótól függően arcának csapódtak. A lány már érezte, hogy a srác nem bírhatja sokáig, ahogy férfiasságát egyre duzzadtabbnak érezte magában, körbeölelve azt teljes valójában. - Szeretném, ha bennem mennél el - suttogta a fülébe, megharapva fülcimpáját. - Elvégre egy ilyen kemény srácnak illik megjelölnie a saját területét, nem? - mosolygott bele szavaiba, miközben combjai remegésnek kezdtek a véget nem érő csata eredményeként. Soha nem érzett még hasonlót sem. Persze, örömét lelte a lepedő alatti hancúrozásban és néha talán célba is tudott érni egyes mozdulatokra, de ilyesfajta szinte lüktető bizsergést eddigi élete során nem tapasztalt. Talán pont ezért volt hajlandó ennyire odaadni magát, ennyire hódolni a tehetségnek, minél hamarabb megakarta tudni mi ez, ami hatalmába keríti, azt meg pláne, hogy ha már ez ekkora örömmel tölti el, vajon mi fut majd végig testén, ha eljut a csúcsra. A több, mint másfél órás játékuk a vége felé közeledett, legalábbis a jelek erre utaltak. Mindketten izzadtan, zilállva kényeztették egymást, felfedve egymás előtt igaz valójukat. Dolores sose hitte volna, hogy ennyi idő alatt képes lesz ennyire kötődni egy farokhoz, amit mostmár mindenképp ki akart sajátítani magának, arra pedig végképp nem számított, hogy a farok tulajdonosa is ekkora hatással lesz majd rá.
Megtörtént hát, az édes kéjes párbaly új szintre lépett. A szóhasználatnak is megvolt a sajátossága egyébként, hiszen a "magáévá tesz" mint kifejezés rétegzett értelemmel bírt és itt bizony zsigeri mélységeket ért el miután Dolores akadozó lélegzetű heves bólogatásának hála megadtam neki amire mindkettőnk teste feszülten áhítozott. A testek kapcsolódása, az, ahogy a nő néma kérésének engedtem óhatatlanul is elvett valamit ténylegesen az olasz szépségtől, valami mélyet és ösztönöset, amit már nem lehetett a felszínességgel leplezni. Úgy építgettem a kényeztetést eddig, hogy belé hatoljak és nem is terveztem ezzel megállni... a nő leglényegéhez most a kéjen át vezetett az út és én ezt az ösvényt tapostam ki lökésről lökésre mélyülő és erősödő de először lassabb mozdulatokkal. Kiélveztem a helyzetet és egyben figyeltem is reakcióit, továbbra is tanultam róla ilyen módon. Szóval a lassúságnak részben értelme volt az édesen kéjes feszültség teremtés, a helyzet felépítése, de az a tapasztalat szerzés is, hogy közben jobban lehetett figyelni a rezdülésekre. Ezzel felvértezve erősödtek a lökéseim, ha nem is gyorsultak. Lassú, mély és kemény, lélekig hatoló lökésekkel dolgoztam meg Dolores karcsú testét. - Mert pontosan arra van szükséged valójában, amit adni tudok. - felelem mély lélegzetek közepette, ahogy a mámoros pillanatokra is koncentrálok és most már gyorsulni kezd a tempó, itt az ideje kicsit jobban az őrület felé terelni a hölgyeményt, akinek a jelek szerint ez igencsak tetszik s én is nagyon élvezem minden pillanatát. Igen, továbbra is az a benyomásom, hogy nem fogom egy kis "nassolással" beérni, tisztességesen "el akarom fogyasztani" a hölgyeményt. Viszont Dolores már szeretett volna pózt váltani s bár lett még volna ebben élvezet, engedtem neki mert miért is ne? Hátamra kerülve hagytam, hogy "nyeregbe" pattanjon egy elégedett szusszanással és egy finom mosollyal. Ösztönösen nyúltam telt keblei után s kezdtem őket gyúrni, játszadozni velük, míg mélységet és tempót most Dolores szabott az aktusnak. - Dugnivalóan szép melleid vannak, annyi biztos. - somolygok rá, majd egyik kezemmel elengedem a bal buja halmot, hogy ajkammal hajoljak hozzá és kezdjem bimbóját csókolgatni vagy épp nyelvemmel netán fogaimmal ostromolni picit a lovaglás ütemét követve míg térdeimet is enyhe szögben kicsit hajlítottam, hogy ezzel finoman de mégis hozzájáruljak az ő csípőmozgásához és becsatlakozzam a magam módján. Így felszabadult kezem kerek fenekére talált s a domború feszes halmot megpaskolta játékosan, majd gyúrni kezdte ahogy szépen fokozatosan belecsempésztem az ő lovaglásába is a magam mozdulatait, a magam egyéniségét. Ajkaim áttértek nyakának csókolgatására míg kezem fenekén tovább kalandozott játékosan s egyik ujjbegyem finoman körzött kicsit ánuszán ahol már nyelvem is tett korábban egy-két kört... ajkaim végül elérték fülecskéjét amit lágyan megharaptam, majd belemorogtam. - Kapaszkodj szépségem! - kezeim fogást váltottak rajta, átkaroltam, míg lábaim nagyobb szögben húztam magunk alá, aztán oldalra kifordulva tettem talpaim a padlószőnyegre így Dolores inkább már az ölemben ült hímtagom ölének mélyén tudva. De itt nem lett vége a mozdulatsornak: edzettségem kihasználva felálltam a kanapéról Doloressel karjaimban magammal pedig mélyen benne s így tartottam meg magamhoz szorítva a levegőben, hogy új szintre emeljem a játékot és karjaim-csípőm összekapcsolt játékával dugjam meg az olasz szépséget keményen és mélyen a gravitáció erejét is segítségül hívva ebben a körben vadabbul téve magamévá nyakának tövét harapva és csókolva.
A partnere kérdésére kettejük párbajának hatása alatt már semmi mást nem tudott, csak lihegve, a levegőért kapkodva hevesen bólogatni. Lorenzo fején találta a szöget, semmi másra nem vágyott jobban csak, hogy itt és most ezen a kanapén az idősebb férfi a magáévá tegye végre és megmutassa milyen fából faragták. Szerette volna, ha lassacskán tempójuk változásba kezd s megpillanthatja mennyire tud durva lenni ez a figyelmes alak, mennyire tudja semmibe venni az igényeit, mert megparancsolták neki, hogy tegyen így. Vadságot, érzelmektől fűtött, szinte ösztönszerű szeretkezésbe kívánt kezdeni s csak remélni tudta, hogy partnerére talált. Amikor megérezte Lorenzo férfiasságát elveszni saját testében, szemei enyhén nagyobbra nyíltak. A férfi tekintetét keresve kezdett a mozgások ritmusával szinkronban szelíd nyögéseket hallatni, miközben a férfit nyakánál fogva közel húzta arcához s homlokukat összeérintve lélegzett vele egy ritmusban. - Basszameg.. - sziszegte a fiú szájára, ahogy türelmetlenül várta a gyorsaságot, de nem kellett sok időnek eltelnie, partnere magától is erőteljesebbé vált, melyet Dolores hatalmas, kéjjel teli sóhajjal díjazott. Szemeit becsukva mosolyodott el pár pillanatra, majd újból társának nézésére fókuszált. - Miért esel ilyen kibaszott jól most? - mosolygott minden egyes döfésnél felnyögve, elhúzva kettejük játékát. Csókokkal hintette a férfi nyakát, vállait, kulccsontján végighúzta nyelvét, de nem tudott sokáig koncentrálni, a mozdulatok nem engedték gondolkozni. Érezte, hogy újból elönti a hő, így gyorsan akart pozíciót váltani. Letolta magáról szelíden a férfit, aki így felült a kanapén. Dolores nem habozva követte őt s ölébe ülve kezdett el lassú csípőmozgással ringatózni férfiasságán, miközben a férfi arcát keblei felé irányította. - Tetszik a látvány, bébi? - mosolygott kacéran, majd gyorsítani kezdett s fel-le ugrálva nyújtott kettejüknek földöntúli élvezeteket. Feneke újból és újból Lorenzo csupasz combjának csapódott, mellei pedig a társa örömére szabadon ugráltak minden egyes mozdulatra…
Nyilván mindannyian mások voltunk egy bizonyos skálán belül eltérő habitusokkal és mindig kérdés volt, hogy ki kibe botlott bele. Én a magam részéről szerettem adni és nem is apróztam el a dolgokat, mert a kéjelgés egyfajta művészet volt. Megvolt a helye a gyors kis összeröffenéseknek is és azt is lehetett magas fokon művelni, de egyébként meg olyan tevékenység volt ez, amire kellett időt és energiát szentelni. Legalábbis ha tényleg magát az aktust akarta élvezni az ember és nem elmondani, hogy ez is megvolt vagy csupán magával volt elfoglalva amolyan "torpedó a gyorsbaszó" elven. Szóval ezt tapasztalta meg most Dolores is. Nem azért, mert ő volt olyan kedves és adott már egy kis műsort, hanem mert egyszerűen belé akartam kóstolni és ezt fontolgattam megtenni az ő akciója előtt is csak hát akkor kérte egy kicsit a gyeplőt magának én meg átadtam. Abból a szempontból jó döntés volt, hogy így talán nagyobbat tudott durranni a meglepetés. Őszinte élvezettel merültem el a puha formás combok szorításában és Dolores forró ölében. A reakció sem váratott magára, partnerem tetszésének egész nyilvánvaló jelei szépen sorjáztak a remegéssel, a kis hangokkal, ahogy önkéntelen túrt a hajamba... én pedig adtam egy alapos ízelítőt a tudásomból ahogy nyelvemmel és ajkaimmal édesgettem ölét. Persze egy kis kalandozás itt is belefért, nem fixálódtam egy pontra, nyelvem picit popsiját is megjárta, de a fő fókusz csiklója volt és ahogy eddig is, úgy most is figyeltem minden rezdülését, sóhaját, reakcióját. Amire a legjobban reagált azt az intenzitású nyelvcsapást kapta újra és újra egyre hevesebben és elszántabban tovább és tovább űzve a kéj hegyére felfelé még és még. Nem volt megállás és nem volt kegyelem ebben az édes kínzásban. Addig dolgoztam rajta, míg fel nem robbantak az olasz szépség érzékei és el nem élvezett. Lágyabbra váltott nyelvem ficánkolása, hogy kielégülését finoman kísérjem végig és ezzel egyébként a stimulációt gyengéden tartva fenn a kéjhullámokat elnyújtsam és elmélyítsem benne az élményt picit még jobban fokozandó. Elégedett mosollyal töröltem meg számat a kézfejembe és engedtem húzásának, hogy lábai között foglaljak helyet. Viszonoztam Dolores csókját a bíztató szavak után míg altesteink egymásnak feszültek s finom mozdulatokkal ingereltük egymást kölcsönösen az aktus peremén táncolva. De még nem léptem át a határt, csak füléhez húzódtam. - Szóval azt szeretnéd, hogy alaposan megdugjalak? Hogy a magamévá tegyelek? - búgtam karcosan fülecskéjébe majd oda is osztottam csókot. Egy kis időt kapott válaszra a finom altesti kínzás mellé, majd mélyen barna szemeibe néztem s megtettem a várva várt csípő mozdulatot mélyet szusszanva a forró, bársonyos körülölelő érzés hatására. Tekintetem és farkam egyszerre hatolt a nőbe mindkettő a maga módján intenzíven, ahogy mondtam is: hódítva, magamévá téve. Erélyes, mélyebre és mélyebbre hatoló lassú csípőmozgás vette kezdetét részemről továbbra sem kapkodva hanem a pillanatot kiélvezve ahogy újra elkezdtem a kéj hegyét kőről kőre összehordani latba vetve amit eddig tapasztaltam Dolores-ből s amit éppen most tanultam róla hogy a megfelelő szöget és mélységet találjam el, mellé aztán jöhetett az erő is a csípőmozdulatokba míg tekintetét tartottam továbbra is fogságban. Talán már tudatosult benne, hogy ez a kezdet volt és a közös túránknak itt és most még bőven vannak állomásai, nem fogom a pár perces világcsúcsot felállítani.
A férfiak alapvetően arról híresültek el a társadalomban, hogy egyrészt nem szeretik tanulmányozni a női szervek biológiájának és anatómiájának teremtett csodáit annak teljes mértékben alaptalanul feltételezett kusza és összezavaró mivolta végett, másrészt pedig, hogy sokkal jobban szeretnek kapni, mint adni. Bár Dolores szerencsésnek mondhatta magát, hiszen szexuális partnereinek többsége szívesen bújt a takaró alá, hogy ajkaival is megízlelhesse combjai között megrejlő nőiességét, azért nála is akadtak olyan alakok, akik elvárták, hogy csak ő vándoroljon lejjebb majd ha ezzel végzett, kezdjenek is neki a lényegnek. Lorának meggyőződése volt, hogy az előbb említett kör is csak szívességként fogta fel a gesztust a nő felé, ezáltal sarokba szorítva őt, hogy ha már megtették, amire minden vele azonos nemű vágyik, függetlenül annak minőségétől és időtartamától, a másik engedelmesen viszonozzon, illetőleg engedjen belépést ágyéka rejtelmeibe. A Lorenzoval folytatott szeretkezés alatt is, bár kifejezetten vágyott rá, elvetette magában az ötletet s annak érdekében, hogy nehogy véletlen kibillentse a férfit az idáig felépített játékukból nem is hozta fel ennek lehetőségét, a saját maga által hozott bravúros, szinte már színpadias kényeztetés után könnyedén tért volna át az aktusra. Mindvégig azt hitte ez így is lesz, apró előjátékot látott maga előtt, aminek hamar véget kell érnie, ugyanis elnézve Lorenzo hímtagját ő maga is tudta, hogy a másik is küszködhet azzal, hogy visszafogja magát. Meglepetésére érezte meg szeméremajkain partnere csókjait, majd nyelvét, melyen gesztusokat mind apró nyögésekkel díjazott, néha-néha lepillantva majd elfojva kanapén a látvány nyomán. Beletúrt a férfi hajába és engedte, hogy az egyre érzékenyebbé tegye ágyékát, nyelvének mozdulataira enyhén megremegve. Lábai elvesztették a kontrollt, ő maga pedig zilállt, fejét a plafonnak szegezve. Szétnyíló ajkai könyörögtek a levegőért, ahogy kettejük tánca egyre közelebb vitte őt a csúcshoz. Teljesen váratlanul érte a bokájától egészen a feje búbjáig végigvándorló rezgés, melytől önkéntelen állapotban remegni kezdett teljes teste, ahogy érezte, hogy elönti a hőség és nem tud megállj!-t parancsolni magának többé. Aligha telhetett el pár perc, Dolores pedig izzadtságcseppekkel mellein, hasán és ágyékán lihegett, miközben érezte, hogy testének véget jelző nedve Lorenzo szájába folyik. Elélvezett, életében először ettől a gesztustól, mely ténylegesen annyira váratlanul érte mindkettejüket, hogy arra partnere sem tudott felkészülni és abbahagyni mindent, mielőtt még a csúcsra ért volna. Pár másodperc után letekintett a fiúra, majd arcát újból felhúzta saját szintjére, ahol lihegéssel vegyített csókkal jutalmazta szereplését. Már semmi mást sem akart jobban, csak őt. Itt és most. - Dugj meg - nyögte kényesen a másik szájába, vérvörösre lakkozott hosszú körmeivel enyhén belefúródva Lorenzo hátába. - Engedd el magad és dugj meg úgy, ahogy te akarod - csókolta tovább a fiú alatt remegve. Teste könyörgött a behatolásért, széttárt lábaival néha-néha felemelkedett, hogy a bejárat hozzáérve Lorenzo hímtagjához belépésre invitálja őt.
Ha az ember belekezd valamibe, azt csinálja is rendesen. A kételyeket elűztem hát magamtól, mert volt más, amire koncentrálhattam. A testiség egy olyan művészet és olyan szórakozás volt, amit megérte komolyan venni és elmerülni benne. Emellett pedig a másik megismerésének egy kiterjesztett módja pont úgy, ahogy Clausewitz szerint a háború a politika folytatása más eszközökkel. S a csókos ütközetek világában nehezebb volt hazudni, mint élőszóban. A finom remegések, jóleső sóhajok, nem uralt önkéntelen nyögések világa sok dolognál őszintébb volt. Én pedig szerettem a partnereimre figyelni és adni nekik. Egy férfi kedvére tenni nem volt nagy feladvány alapvetően ezért a puszta saját élvezetem hajszolása nem lett volna annyira izgalmas számomra, mint az, hogy a másikra próbáljak hatni. Elvenni és adni is szerettem az ágyban s Dolores most ezt élvezhette ki, ahogy különös figyelemmel és gyengéd határozottsággal térképezem fel testét ami önmagában is remek kaland egyébként mert igazán formás. Nem is kellett sok, hogy megtanuljam hol és hogy csókoljam, hogy érintsem az olasz szépséget s erre építsek is. - Kár, hogy a fantáziáidat szoros kézzel fogod és kevésbé engedsz nekik olykor szabad folyást. Itt pont kevés a határ és lehet tudat alatt ezt is kerested nem? - mormolom vissza fülecskéjébe, ahogy megosztja velem elkalandozásának eredményét. Ha ez volt a valódi gondolatmenete, akkor a szavaim talán célba találtak de ebben nem lehettem biztos, abban viszont igen, hogy utána fölcimpáját csókoltam majd haraptam meg lágyan hogy nyelvemmel is eljátszadozzam vele picit egy merőben más játék előképét sugallva. Közben persze élveztem amit csinált, bár a szavaira csak elnevettem magam, egy csintalan mosollyal találhatta szembe magát Dolores feszültség helyett. - Nincs mit sajnálod messze volt még a vége és messze is van. - kacsintok rá játékosan, majd viszonzom a csókját, ha már közel hajol egy újabb kis ütközetre. Sötét fürtjeire markolok, közéjük túrok a csók közben míg nyelvét édes táncra hívom aztán búcsúként lágyan megharapva alsó ajkát, hogy hagyjam délre kalandozni. Ha erre vágyik hát legyen, nem fogom megfosztani magam az örömtől és őt ettől a kis irányítástól elvégre nekem akart jót vele. Az biztos, hogy keményen ágaskodó férfiassággal fogadom odalent és jól is esik amibe belekezd. Kicsit mélyeben veszem a levegőt ajkainak hatására és kezem hálásan simul újfent sötét fürtjeire. Míg tartom vele a szemkontaktust ujjaim eljátszanak a selymes tincsekkel simogatva-rájuk markolva adom tudtára, hogy tetszik amit művel s kicsit közéjük túrva kezdem el az ő ritmusára masszírozni ujjbegyeimmel fejbőrét. Finoman csinálta meg kell hagyni és volt benne valamilyen színpadias szertartásosság, ami egy huncut, kéjes mosolyt tudott az ajkaimra csalni. Csípőm finoman billent és moccant kissé játéka alatt többet követleve s ha már felébresztette a mohóságot hát ujjaim is szilárdabban markolták haját, hogy megnézzem mennyire is odaadó a szépség s mennyire bír el velem ajkaival, mit bír a méretemből. Persze amikor éreztem, hogy ezt a táncot befejezné akkor elengedtem tincseit s hagytam mozdulni, hogy újfent rajtam foglalja el a helyét s azt is hagytam, hogy kedvére vezesse kezemet ott viszont már önállóan lendültek mozgásba ujjaim és kezdték kényeztetni finom határozottsággal. - Oké - súgtam neki vissza a közlésére rábólintva. Ugyanakkor bár hagytam irányítani eddig ez nem jelentette azt, hogy kiengedem a kezem közül a gyeplőt. Szabad kezemmel Dolores torkára markoltam lágyan de mégis éreztetve, hogy ebben a táncban nincs egyedül míg a füléhez hajoltam és csókot nyomtam fülcimpájára hogy aztán nyelvem is érzékien járassam meg picit a csinosan formált kis kagylóban miközben ujjaim a maguk szakértelme szerint dolgoztak nedves ölén hívogatóan görbülve benne a kellően érzékeny pontokat kapva el és stimulálva ujjbegyeimmel. - Tudod mit teszek veled? Lángra lobbantalak és elevenen elégetlek Dolores... - duruzsoltam kéjtől karcos hangon fülecskéjébe, majd könnyed határozottsággal fogom és vágom gerincre a szépséget a vörös éves kanapén így kerekedve fölé s továbbra is finoman fogom karcsú nyakát, míg ujjaim benne mozognak meglehetősen intenzív érzéki tempóban. - Csak engedd el magad kicsit... jó kezekben vagy. - a biztonság kedvéért ezt is hozzátettem mert ha végig ő akarta volna a helyzetet kontrollálni, az unalmas lett volna és hát nem is lett volna azért sikeres. Lehet ráfért egy ilyen lecke is én pedig mélyen barna szemeibe nézve pontosan ezt a leckét ígértem meg néma pillantással, hogy aztán kezeimnek új feladatot találjak: megszabadítottam a bugyijától, hogy abszolút ne legyen útba s így Dolores már tűsarkúit leszámítva a maga meztelen valójában pompázott. Azokat mondjuk hagytam mert csak feldobták a látványt. Egy pillanatra meg is álltam, hogy felülről csodáljam meg teljes pompájában egy játékos mosoly kíséretében. - Ez egy művész ecsetére való látvány. - bólintottam elismerően majd ha már beittam szépségét pozíciót váltvafogtam rá könnyeden bokáira s emeltem karcsú, hosszú lábait vállamra hogy bal bokájától kezdve indítsak végig egy csókos ösvényt szépen, fokozatosan haladva. Belső combját különös figyelemben részesítettem ahogy haladtam előre s lábai vállamon át csúszhattak a hátamra míg egyre lassuló mély csókok és érzéki lágy harapások egyvelegét hintettem a puha bársonyos bőr igazán érzékeny felületére combjának tövén különösen elidőzve. Könnyen lehet, hogy a leányzó azt hitte azért húzódtam így felfelé, hogy belé hatolhassak végül, de a tánc ennél gonoszabban őrjítő volt részemről... a kínzóan kéjes hergelés feloldozása ugyanis az volt ha már remegtek rajtam lábacskái, hogy ajkaimmal vettem be ölét. Először csak egy lágy csókot nyomva nőiességére. Majd egy apró szünet után immár hosszabban, akárha ajkait csókolnám és ebbe a játékba már nyelvem is bekapcsolódott. Finoman módszeres érzékiséggel kezdte meg lágy táncát Dolores csiklóján továbbra is figyelve reakcióit, hogy mi az a szög, az az irány amit a legjobban élvez s egy lassan de biztosan épülő örvénylésbe kezdtem az édes forró nyelvcsapásokkal legérzékenyebb pontján. Szilárd határozottsággal fonták át karjaim combjait és nyugtattam kezem csípőcsontjain hogy ebben a kéjes börtönben tartsam gyengéd de elszánt ellentmondást nem tűréssel míg nyelvem tüzes ösvényt nyalt belé. Picit kalandozott is lefelé mélyebben ölébe kóstolva, majd még tovább popsija felé, hogy pár próbakört itt is tegyen figyelve a nő reakcióit, de kisvártatva figyelmem ismét csiklóján összpontosult a forró táncban ahogy lágyan szívogattam az érzékeny pontot nyelvemet játékosan pörgetve rajta addig meg sem állva, míg nem sodortam őrületbe Dolores-t a lehető legnagyobb mértékben, míg nem érezte úgy, hogy tényleg a legédesebben kínzó máglyán perzselődik.
Habár akciója főként a megszerezni kívánt információkra kellett volna, hogy irányuljon, újfent szinte már ismétlődően, örök körforgásban azt érezte, hogy gondolatai teljesen máshova terelődnek, ahogy testéből eddig alig ismert reakciókat képes kiváltani kiválasztott célpontja. Tudta, hogy mindenképp arra kéne fókuszálnia, hogy elnyerhesse Lorenzo bizalmát, ezzel pedig hozzájuthasson olyan kifejezetten privát adatokhoz, melyek segíthetik őt a tárgyalások alatt, mégsem tudott parancsolni az érzéseinek, melyek újra és újra felszínre törtek. Ez egyrészt előnyös volt, hisz így még erőlködnie sem kellett, hogy mutathassa mennyire élvezi kettejük heves csatáját, de másrészt hatalmas hátránynak számított, hiszen egyre nagyobb bűntudat mardosta, ahogy folyamatos hátbaszúrásnak érezte, amit csinál. Az őszinteség hiánya ennyi év után most mardosni kezdte, megannyi kihasznált férfi sem mozgatta meg úgy a lelkiismeretét, mint ez az egy, aki félretéve minden bizonytalanságát adta át magát a lánynak. Persze ebben benne lehetett, hogy eleve jól jött már neki egy hancúr valakivel, Dolores pedig végképp főnyereménynek számított, ezeket mind érdemes volt szem előtt tartani, de mégis, a srác vagy Oscar-díjas színész, aki élete legjobb alakításával rukkolt elő vagy szimplán tényleg egy rettenetesen figyelmes pasas, aki minden mozzanatára reagál s így folytatja ténykedéseit. Röviden és tömören, a szex túl jó volt ahhoz, hogy igaz lehessen, túl jó ahhoz, hogy az ember ridegen átkapcsolhasson önmaga egy másik verziójára s mint aki új lapokkal indít szemtelenül megforgassa a kést partnere mellkasában, amiért az túl naívan bízott benne. Lehet mindez egy túlgondolt alternatíva volt, de ott, abban a helyzetben, Lorenzo kezével a lábai között úgy érezte rettenetes dolog amit tesz, ez pedig emésztette. Annak érdekében, hogy ezeket a gondolatokat elűzhesse hevesebb és vadabb lett, hogy teste és az agya is egy teljesen más világba vándorolhasson, ahol már nem az ész diktál. A férfi kérdésére megpihent az ölében, majd közelebb hajolt a füléhez, miközben kezeivel tovább izgatta őt. - Bevallom, nekem néha elterelődtek a gondolataim - mosolygott, suttogva a szavakat. - Elképzeltem, ahogy felültetsz arra a pultra, feljebb tolod a szoknyámat, majd félrehúzod a bugyimat… - lett erősebb kézmozdulataival jobban kitapintva a férfi ágyékának részleteit. Tovább suttogta mocskos fantáziája fennmaradó részét, miközben egyre gyorsított a tempón, érezve, ahogy közelítenek valami olyan felé, amit még semmiképp sem szeretne elérni. Hirtelen elvette a kezét, vigyorogva nézve Lorenzo szenvedését, ha nem is az arcán, a testén látható jelekből ítélve. - Sajnálom édes, kettőnk játszmája tovább fog tartani ennél. Túlságosan kívánlak - csókolta meg szenvedélyesen a fiút. Percekkel később a lábai között ajkaival először csak hímtagja tetejére nyomott egy apró csókot, majd a férfi szemébe nézve vándorolt végig nyelve annak teljes méretén, melyet aztán tátott szájjal ölelt körbe, végig tartva a szemkontaktust, elveszve Lorenzo tekintetében. Tudta mit csinál s amellett, hogy partnerei eddig kivétel nélkül élvezték módszereit, ő maga is könnyedén képes volt saját magát is izgalmi állapotba helyezni azzal, hogy megérezhette szájában a másik privátszféráját. Volt ebben valami rettenetesen bizalmas, valami olyasmi, mintha egymásnak adnátok a legféltettebb titkotok kulcsát. Fejével le-fel mozdulatokat téve kényeztette partnerét engedve neki, hogy az nyeregben érezhesse magát. Dolores mindig úgy tartotta magáról, hogy pornófilmbe illő élményt nyújt, hisz mindig maga felé képzelt egy kamerát, ami őt veszi. Hosszú percek után feljebb kúszott és ha a másik engedte, szenvedélyes, nyelvjátékkal kísért csókcsatába kezdett, még nedvesebbé válva, hogy a férfinek akkora önbizalma volt, hogy egyáltalán nem zavarta hol járt a szája fél pillanattal ezelőtt. Ebben a fajta izgalomban megremegett a lába, ahogy négykézláb tornyosult felette. Egy apró mosollyal szelíden megfogta Lorenzo egyik kezét és azt bugyija alá terelte, becsúsztatva azt a lábai között elhelyezkedő mélységbe, mely az izgalom által elért helyzet miatt ki-be csúszott erőlködés nélkül is. - Mit teszel velem, te rohadék - sziszegte lihegve a szájába, szinte könyörögve a férfiasságáért. - Fogamzásgátlót szedek, ne tegyél fel semmit, így akarlak - nyögött tovább minden egyes kimenetelre és belépésre, lábai összerogytak alatta, fogytán volt az ereje. Minden egyes érintésre megremegett.
Meg kellett hagyni, Dolores igen formás testtel rendelkezett és ez megért némi fáradtságot. A jelek szerint nem is érezte rosszul magát ebben a helyzetben és a korábbi felháborodása elkezdte másnak átadni a helyét szóval én is mertem határozottabb lenni bár csak egy bizonyos mértékig azon oknál fogva, hogy egyelőre ez érződött tanácsosabbnak. Azért ezekkel a telt keblekkel egészen jól elvagyok, mert sok lehetőséget hordoznak magukban, ami az élvezeteket illeti. Jelenleg csókok, nyelvcsapások és finom szívogatások járnak ki Doloresnek, felváltva egyik után másik keblét kényeztetem s aminek hatására érzem testét pozitívan megrezdülni, azt kamatoztatom. Lágyan zártam fogaim közé egy lehelet finom mozdulattal egyik mellbimbóját s pörgettem meg rajta nyelvem, hogy aztán nyakát kezdjem újfent csókolni. Utóbbi tevékenységbe belemosolyogtam, ahogy érkezett a dicséret részéről. Mintha az ego-m akarta volna simogatni és ez leginkább szórakoztatott. Lehet, hogy ő magabiztos volt vonzerejét illetően de én is tisztában voltam a magam rutinjával. És mellé volt egy fontos fegyvertény: egy pillanatig sem hittem azt, hogy én tudok valami hatalmas titkot amit be kell vetnem minden nőn... épp ellenkezőleg! Figyeltem rájuk a rezdüléseikre és ehhez idomultak a csókok, érintések, nem pedig egy fejemben lévő sémát húztam erre. Minden nő más volt, mindegyikük mást szeretett, ha az alapokban voltak is egyezések persze hiszen a biológia révén azért nem volt nagy szórás az erogén zónákban de ettől még kellett erre is koncentrálni. Volt, aki azt élvezte, ha a hajával játszanak és ez különösen beindította, míg más a harapásokat szerette, vagy épp a füle volt érzékeny pont, netán az, ha a derekán hátul lévő kis gödröcskéket masszírozták kicsit... megannyi apró nüansz és árnyalat amit az ember egy ilyen előjátéknál végigjátszhatott, kicsiben kipróbálhatott és én erre egyébként nem is voltam rest. Nem voltam a kapkodás híve. Dolores persze nem marad tétlen ami nem is baj mert tény, hogy én alapvetően jól elvagyok teste felfedezésével és hát ez finoman szólva őt sem hagyta hidegen, de azért ő is cselekedett érdeklődésének megfelelően. A szavai viszont egy játékos nevetést már csak kiprovokáltak belőlem, mert valahol annyira kis banális volt a dolog, hogy a korábbi dühét egy méretes farok kompenzálta volna. Meg se próbáltam eldönteni ennek a komolyságát. - Szóval szereted a méretes farkakat? Ez indít be? - kérdezem játékosan, ha már ezt így szóba hozta és a jelek szerint tényleg elég lelkesen ténykedett. Tény volt, hogy nem panaszkodhattam a természet bőkezűségét illetően bár azt is tudtam hála a klub mocskos kis titkának is, hogy nem valami teremtés csodája vagyok és azért van még a skálán feljebb. De itt és most ez nem volt érdekes legfeljebb a gondolat erejéig, hogy Dolores akár lehetne is ott egy hasznos kis vendég. De ez nagyon-nagyon sok dolgon múlott igazából ennek több gondolatot nem szenteltem. - Szép vagy Dolores csodásan buja idomokkal szóval gondolom nem lep meg, hogy egy ilyen játék közben némi keménységbe ütközhetsz. - feleltem egyszerűen, szavaimat ajkaira súgva miközben egyébként én sem maradtam adósa és egyik kezem ölére siklik hogy bugyijának vékony csipkéjén keresztül kezdjem céltudatos mozdulatokkal izgatni, ujjbegyeim kellő precizitással használva csiklóját célozva s a csipke kellemesen bizsergető stimulálását is a játékhoz adva. - Ha őszinte akarok lenni nem fantáziáltam közben inkább csak rád és az adott pillanatra figyeltem, nem szaladva előre. - lehet nem ezt a választ várta de hát korábban ő mondta, hogy beszéljünk őszintén... másrészt pedig a szemeimbe meredt folyamatosan és minek hazudtam volna a szemébe ilyen apróság kapcsán? - Te fantáziáltál valamiről? - kérdezek azért vissza mert lehet, hogy ez a gondolatsor őt mondjuk izgatta és beindította akkor meg miért ne próbálnánk végig menni rajta? Meglátjuk. Közben újabb cskot váltottunk s ajkaink és nyelveink játéka határozta meg azt is, hogy milyen intenzitással izgattam épp Dolores ölét ujjaimmal. Éreztem a nyomást a mellkasomon s engedtem is neki, bá egy pillanatra megfordult bennem, hogy inkább másfelé tereljem a dolgokat de azt sem fogjuk kihagyni. Irányítson csak kicsit, ha már mindenáron ezt akarta, lássuk mihez fog a lehetőséggel. És meg kell hagyni nem volt rossz a gondolata ahogy ajkaival lefelé indult én pedig úgy igazítottam megoldott nadrágomon, hogy ne legyen az útban mert a helyzetben teljesen lehúzni azért aggályos lett volna, azt majd később. Most az is elég, hogy teljesen fedetlenül és szabadon hagyta a meredező, hosszú és vékonynak sem mondható hímtagom Dolores számára, akinek kaján pillantását csak egy kacsintással fogadtam, hogy aztán hagyjam ajkaival akcióba lendülni és elkezdjem kiélvezni a kényeztetést, kíváncsian, hogy mit is tud adni és mennyire jó a technikája. Volt kihívás előtte. Egyelőre várakozással vegyes elégedettséggel simítottam sötét selymes tincseire.
Keblei érzékien engedték el magukat, miután megszabadultak az őket takaró anyagtól, mire Dolores ajkát halk sóhaj hagyta el. Habár irányítani akarta a férfit, ez nem volt olyan könnyű eset, Lorenzo minden mozdulata dominanciát diktált, melyet nehezen volt hajlandó feladni, mindez azonban nem tántorította el a nőt következő lépéseitől, sokkal inkább kihívásokkal teli játéknak fogta fel párbajukat. A férfi tarkóját megragadva melleihez húzta őt majd engedte, hogy azokra csókokat hintsen a másik vagy éppenséggel nyelvével játsszon a nagyobb élvezet érdekében, abban az esetben, ha ezt Lorenzo meg is tette, kéjjel teli nyögésekkel bíztatta és jutalmazta partnerét, miközben tincseit szorította kifejezve elégedettségét. - Bébi - lehelte lágyan, majd arcát a plafon felé szegezte szabad utat engedve társának, aki hevesen kezdte csókolni nyakát. - Olyan jó vagy - dicsérte őt tovább, önbizalmat gerjesztve a férfiban, aki megítélése szerint így is visszafogta magát. Mozdulataiban látszott a kétely, a bizonytalanság leginkább Dolores őszinte szándékai iránt, ami frusztrálta a nagyravágyó ügyvédnőt, ám ezt a világ minden kincséért sem volt hajlandó kimutatni, akkor összeesett volna a színjáték, melyet oly sok idő alatt volt csak képes felépíteni s mely egyre inkább stabilizálta magát terveivel együtt. Az egyszerű kérdésre széles vigyorral csókolta tovább Lorenzo nyakát, ám a hirtelen fordulat meglepetésként érte. Díjazva az érintéseket lihegett csukott szemekkel, de hamar elege lett az egyoldalú tetszelgésből, így egy csók erejéig visszahúzta társa arcát a saját szintjére, miközben tovább simogatta őt odalenn, nem várt fordulatot okozva azonban rámarkolt férfiasságára, elűzve az ide nem illő komolytalanságot. - Mondhattad volna hamarabb is, hogy kivételes eset vagy - célzott méreteire. - Így könnyebben megbocsátottam volna - vándorolt végig nyelve a férfi halántékán, miközben kezei szorgosan csatolták ki övét hozzáférkőzve, utat engedve ágyékához. Szándékosan szemet szúróan lepillantott a merevedő szervre, majd tekintete visszavándorolt partnerére, akinek állapotán újból mosolyogni támadt kedve. - Azt mondod ilyen hatással vagyok rád? - mélyült el a hangja szexuális csengéssel tarkítva, nézése megváltozott, sokkal határozottabb és komolyabb lett. Keze magabiztos mozdulatsorozatba kezdett, ahogy kényeztetni kezdte a fiút, miközben végig a szemeibe bámult. - Hányszor képzelted el a beszélgetésünk alatt, hogy ezt teszem veled? - suttogott neki gyöngéden, mégis oly mocskosan, hogy félő volt olyannyira buja a hangulat kettejük között, hogy falakkal arrébb is megérzik majd. - Engedd, hogy irányítsalak - búgta milliméterekre az arcától, majd lágyan megcsókolta őt melyet hamar tett vadabbá, ahogy feljebb kapcsolt a sebességen. Másik, szabad kezével a fiú mellkasát nyomva kívánta őt a hátára fektetni, hogy újból fordulhasson a dinamikájuk s ha az engedte, elindult a lefelé vezető úton, maga mögött ajkának nyomait hagyva, egészen amíg el nem ért a célig, melynél fél pillanatra egy kaján vigyorral felnézett Lorenzora, majd elveszett testének gyönyörében, ahogy szájával okozott élvezeteket a másiknak, folyamatosan figyelve reakcióit és testmozgását.
Csalóka tudott lenni, hogy az ember mit tudott elérni egy-egy dologgal pontosan. A jelek szerint Dolores meg tudott nyugodni és napirendre térni dolgok felett viszont ennek részben az ára, részben a hatása az volt, hogy nézőpontot váltsak magamban személyét illetően. Végső soron kíváncsi is voltam arra, hogy milyen fából faragták és hát az az igazság, hogy erre részben már kaptam választ. Összességében nem mondanám tehát, hogy meddő lett volna a próbálkozásom. Ennek is levontam a tanulságát. Ez most nem a kalapáccsal filozofálás ideje volt, szóval újrakezdtem egy finomabb ostromot Dolores irányába, ami a jelek szerint megegyezett azzal, amit szeretett volna. Hamar csókcsata alakult ki ennek hála bár úgy tűnt a nőben akadt még némi feszültség amit a tarkómon kívánt kiélni. Vagy más módon mert a puha csók egyébként élvezetes tánca mellett hirtelen lökött rajtam egyet ami tény, hogy meglepő volt a helyzetben így sikerült a függönyön túlra tolnia, bár ettől többet nem. Összességében nagyobb darab voltam nála és hát az elmúlt évtizedekben folytatott üzelmeim miatt finoman szólva gyengének sem mondhattam magam, vagy rutintalannak a fizikai erőszak világában például. Elnevetem magam az akció hatására, majd beljebb sétálok a hangulatos privát szobában először a kis színpad emelvényét elhagyva és figyelve, hogy Dolores egyelőre még nem követett. A zakómtól megszabadulok minden esetre s már nekiállnék az ingemnek is a vörös kanapéra ülve, amikor megjelenik Dolores. Meg kell hagyni tényleg kellemesen el volt látva mell tájékon ami így a fehér blúza nélkül jobban látszott is, egy újabb mosolyt váltva ki belőlem. - Én mondtam, hogy ez a kettőnk játszótere lenne. - vonom meg a vállam mert hát tényleg így volt és ebből ő csinált ügyet végső soron. Mondjuk nem tudom mit várt ha egy night club területén akart lefeküdni valakivel, hogy milyen viszonyokat is találhat... mindegy is. Most a lényeg az volt, hogy rajtam foglalt helyet Dolores és ő kezdett édes csókokat osztani amire jólesően felmorrantam míg erős kezeim végigsiklottak immár hiányosabban öltözött testén, hogy a fekete ceruza szoknya hátsó zipzárjára találjanak s amíg ő elvolt az ing gombjaival én erről gondoskodtam. - Szerintem hozzád azért jobban illik. - kacsintottam rá bár egyelőre nem fordítottam magunkon. Inkább viszonoztam csókját míg kezeimmel békét hagytam testének, hogy az ingemtől megszabadulhassunk, úgyis útban lett volna. Utána viszont tenyereim ismét hátára találtak s a melltartója kapcsát oldották meg könnyen, szakszerűen, hogy a csók után amikor már mindkettőnknek lélegzetre volt szüksége megcsodálhassam így is egy villanásra. Igen, határozottan pompás látvány volt. Újfent elmosolyodtam, főleg ahogy ismét rám hajolt és belekezdett az újabb kis akciójába. Már-már fel is nevettem a szavaknak hála de azért uralkodtam magamon és amíg hagytam, hogy a tekintélyes keménységet kitapintsa visszasúgtam a fülébe. - Te talán azt szeretnéd, hogy így legyen? - kérdeztem vissza egyszerűen, de játékosan kezeimmel testének puha bőrfelületeit cirógatva, hogy ezúttal egy ponton enyém lehessen a meglepetés. Rámarkoltam karcsú derekára, hogy játszi könnyedséggel fordíthassak magunkon. Most villantotta abból, hogy a kidolgozott izmok amiket az ing alól fedett fel, nem csak dísznek voltak. Mondjuk az egy-két sebhely sem ami itt-ott hegként emlékeztetett régi szoros szituációkra. Felé kerekedve néztem egy pillanatra mélyen sötét szemeibe, majd éhes ragadozóként vetettem magam nyakára s kezdtem el csókolni és harapdálni vegyesen lefelé haladva nyaka tövére, itt kicsit elidőzve. Aztán már csak csókokkal haladtam tovább telt kebleit fedezvén fel egymás után a buja halmokat finoman csókolva, nyelvemet be-bevetve. De innen is haladtam tovább megoldott fekete szoknyájának derekára fogva s ahogy csókokkal halmoztam el hasát úgy húztam le róla a ruhadarabot is, hogy ölére már a bugyin át nyomjak csókokat s innen sandítsak fel rá huncut mosollyal.
Oké kislány, zöld utat kaptál, azt tehetsz amit akarsz, akkor és úgy ahogy csak te akarod. Most kell igazán megmutatnod, hogy milyen fából faragtak és hogy mi jár annak, aki nem tisztel egy De La Rosát. Dolores tűzben edzett nő volt, olyasvalaki, aki nem tűrte, ha semmibe nézik, ha engedély nélkül rángatják. A szex iránti szeretete még nem jelentette, hogy számára ne létezne fék, hogy ne lenne olyan, ami átlépi azt a bizonyos határt s habár ritkán kellett megállj!-t parancsolnia partnerének, most eljött az idő, amikor alakváltóként kellett rideggé és elutasítóvá válnia annak érdekében, hogy komolyan vegyék. Most lehetősége volt megmutatni önmagát, azt a valakit, akiért döglöttek a hímnemű tagjai a társadalomnak. Kacér mosoly jelent meg szája szélén, ezt követően pedig engedve a férfinek viszonozta a csókot s szelíden nyelvével belépést kért kettejük párbajába. Ujjait Lorenzo tarkójára vándoroltatta, majd először játszadozva, aztán idővel egyre vadabbul tépni kezdte partnere apró, selymes tincseit. Hirtelen ellökte magától a férfit, aki így ellensúlyát elvesztve belökődött a sokat emlegetett függönyön túlra. Ha így akarja, hát legyen így, a különbség már csak az volt, hogy ki lesz felül. Dolores ingjét komótosan levetkőzve magáról sétált be lassú, sejtető lépteivel az apró szobába, mely árasztotta magából a szexuális energiákat. A vörös fény, a hatalmas, félkör alakú kanapé üvöltötte, hogy “itt és most, azonnal!” ő pedig engedett a csábításnak. Beleült partnere ölébe, majd szelíden elkezdte az ő ingjét is kigombolni. - Tudod, nem is olyan rossz itt - mosolygott cserfesen, miközben ajkaival már nyaka felé vette az irányt, ahol óvatos, de inkább rejtélyesnek mondható, előjátéknak nevezhető csókokat hagyott. - Jól áll neked a vörös, szépfiú - simított végig mellkasán, majd elkezdte őt is megszabadítani a felsőtestét takaró anyagtól, miközben újból heves csókcsatába invitálta őt. Izzott kettejük között a levegő, már olyannyira, hogy az ember zilállni kezdett annak érdekében, hogy életben maradhasson egy ilyen fülledt, szexuális feszültséggel teli szobában. Dolores nem tudta pontosan abban a percben, hogy információkra vágyik vagy csak minél hamarabb megakarja pillantani a másik ágyékát és magáénak könyvelni a férfit arra a pár órácskára. Teste bizsergett, karja libabőrössé vált, a melegtől pedig mindketten izzadni kezdtek, így tovább fűtve a hangulatot. - Szeretnél? - súgta a fülébe, apró puszit nyomva a férfi fülcimpájára. Keze lassan, kiélvezve minden másodpercet kúszott lejjebb a férfi övére majd folytatta útját egészen lábai közé. - Hogy csak a tiéd legyek - suttogott tovább. - Hogy ne érhessen hozzám senki más, csak te - kezdte el simogatni ágyékát, miközben szextől ázott mosollyal csókolgatta tovább a férfit.
Nehéz volt megmondani, hogy Dolores fejében mi játszódott le. Nyilván voltak következtetéseim és eddigi tapasztalataim, meglátásaim de a másik nem volt teljesen kiszámítható, egy felfokozott érzelmi állapotban végképp nem. Valamit sikerült benne triggerelnem és az is nyilvánvaló volt, hogy bármi is az, igyekezett nagyon mélyre elásni. Ez mondjuk az ő dolga volt, de az is kétségtelennek bizonyult, hogy ennek hála nem igazán tudta a helyzetet értelmezni, amibe került. Csak elmosolyodom a kijelentésére finoman, a szám sarkában éppen játszó rándulással. Megmosolyogtató volt, ahogy szurkálni próbált a maga megjegyzésével, eltéve engem egy képzeletbeli polcra, hogy milyen is vagyok. Nem mentem bele mert látszott, hogy teljesen fölösleges kör lenne és egyúttal Dolores szemmel láthatólag le is nyugodott valamennyire. Volt benne egy állandó hektikusság ami miatt ez nem is lepett meg, hiszen képes volt korábban megszólalásonként váltogatni, hogy mit is akar éppenséggel. Erre mondhatnám, hogy ő ilyen volt. Az érintését viszont egyelőre nem viszonzom. - Megpróbálhatod. - bólintok végül a lakonikus válasz kíséretében arra, hogy szeretne ő irányítani. Mondókáját jobbára elengedtem, hiszen ha bármire is komolyan felelek, az nem az a fajta elengedés lett volna, amit ő akar. Nem ültem hát fel a provokációnak mert egyszerűen kíváncsi voltam, hogy mit is képes ebből kihozni Dolores, amennyiben valóban ez volt a neve. Na igen, a homályosság látszata nem segített ott, ahol valaki tiszteletet akart magának nyerni márpedig én tudatában voltam annak, hogy nem teljesen őszinte velem. Ennek csupán a mértéke és a miértje volt nyitott kérdés de jelenleg nem láttam arra esélyt, hogy ez tisztázást nyerjen szóval a legtöbb amit ebből a helyzetből kaphattam az némi élvezet volt. Kellemesen vonzó volt és akadt benne tűz így még valamennyire élvezte a figyelmem jelentősen élvezetesebb programom pedig ma estére nem akadt volna, amennyiben a meddő vitát tényleg rövidre zártuk ennyivel. Volt valami gyermekien édes az önhittségében ami miatt egyelőre el tudtam neki nézni dolgokat. A sas sem kapkod legyek után elvégre. Ahogy látszólag tényleg modort váltott, engedtem a húzásának és közelebb léptem, újfent karjaimba zárva. Egyik kezemmel sötét fürtjeire simítottam, másik karcsú derekát érintette. Ujjaim eljátszottak a puha hajtincsekkel míg közelebb hajolva nyakát kezdtem csókolgatni lentről felfelé haladva füléig, hogy finoman megharapjam fülcimpáját, majd állkapcsa vonalán haladtam végig szája sarkáig. Azt mondta irányítani akar egy picit, de ez nem jelentette, hogy passzivitásba lépek. Nem mellesleg ez tesztelte azt is, hogy mennyire ingatag avagy szilárd a jelen hangulatváltozás. Végül finoman, de határozottan megcsókoltam ajkait is, amennyiben hagyta, hogy megízleljem és egy békéltető búfeledtető ajakpárbajba kezdjünk.
Árgus szemekkel figyelte a tulajdonost, aki most olyannyira ellenszenvesnek tűnt. A komolysága, a ridegsége szinte kiszúrta a szemét, elképzelhetetlennek tartotta eddig, hogy egy ember lehet ennyire érzelmektől mentes. Habár látta rajta, hogy mindenképp megpróbálja meggyőzni őt az ellenkezőjéről, azért 29 éves nőként ez már igencsak átlátszó kísérlet volt. Bocsánatot kér, mert látja, hogy bánt, nem azért, mert érzi, hogy hibázik. Minden tényező arra mutat, hogy amire rákérdez és amire próbál rátapintani kicsit sem bunkó, illetlen módon, az az ami tökéletesen jellemzi saját magát. Lorenzo az, aki sose volt szeretve, amit próbál rávetíteni Doloresre. Mintha bármifajta jelentősége lenne ennek, mintha a szerelem most játszana kettejük között. A kérdésre szinte sajnálkozóan, de azért rejtve az őszintét apró mosoly jelenik meg a lány szája szélén. Leengedi a kezeit a testéről, amit eddig oly hevesen, oly féltően takart, majd közelebb lép a másikhoz. - Nem kell bocsánatot kérned semmiért. Te így játszol, te ez vagy - mondja oly nyugodtan mégis , mintha töviseket kívánna szurkálni a hátába. Lenge mozdulattal nyúl a fiú arca felé, melyen szelíden végigsimít, tenyerét megpihenteti. - Ez kettőnk között kötöttségek nélküli szex, felelősség nélküli szeretkezés, nem valami olyasmi, aminél szóba jönne a szerelem. A tisztelet viszont igen - hajol közelebb. - Nagyon úgy látszik, hogy van még mit tanulnod - mosolyog rá. - Ezt az egészet elengedhetjük, ha hajlandó vagy engedni, hogy én irányítsalak egy picit - csúsznak lejjebb az ujjai a fiú tarkójára, feltűnően arra várva, hogy közelebb húzhassa őt s folytathassák amit elkezdtek. Ha már ennyi mindent képes volt a háta mögött hagyni, a traumáit elűzni a fejéből és tiszta lappal indítani újra a kettejük közti pezsgést szinte elvárta, hogy a fiú se hátráljon ki. Az önbizalma nem volt a régi, furcsán is mutatott volna, ha hirtelen visszatér, de azért határozatlannak, zavartnak, ügyetlennek sem lehetett nevezni. Újból erőre kapott, egyszerűen még nem nyerte vissza a régi De La Rosát, akinek napfelkeltéig nyögik a nevét könyörögve a folytatásért. Ez azonban egyáltalán nem volt biztos, hogy nem fog még visszaköszönni az éjszakájuk során.
Az angyal szó minden vonatkozásban messze állt tőlem érzésem szerint így az angyali türelem sem lett volna jó jelző. De az tény volt, hogy azért ebből az erényből éppenséggel adatott nekem. Tény, hogy sok dolgot elég utilitarista módon fogtam fel s általában nem áldoztam feleslegesnek ítélt dolgoknak túl sokat semmiből. Ugyanakkor ha az ember a pályafutását abból építette fel, hogy gondosan megtervezett nagystílű rablásokat majd azokat végre is hajtotta, oda bizony kötél idegek kellettek és nagyon sok türelem. Tudni kellett türelmesen tervezni, nem fejjel rohanni az első jónak tűnő ötletbe, türelmesen kivárni a megfelelő pillanatot. Ez a türelem pedig most előnyömre szolgált, ugyanis Dolores már cibálta-tépte egy ideje ezeket a drótból font idegkötél pályákat bennem csak a módszer változott. Eddig még nem tudta elszakítani őket. Ez mondjuk leginkább a hölgyemény szerencséje volt, mert azt az Enzo-t nem volt érdemes előhozni. Olyankor a finom visszafogottság olyan jeges pusztítássá tudott változni, ami sarkköri fagyként vágott mindenbe. - Valóban nem vagy. Ha az lennél, itt se lennénk. Nem dugom az alkalmazottaimat. - vonom meg a vállam egyszerűen, mert igazából azzal a magam fejére hoztam volna teljesen fölösleges zűröket. Ha az egyiket elkapom olyan verekedés lett volna a tyúkólban, úgy repkedtek volna a tollak, hogy csak na! - Nem kényszerítettelek semmire és még csak nem is kértem, hogy tegyél meg bármit. Kínáltam és nem követeltem. Arra kaptál lehetőséget, hogy saját kedved és kreativitásod szerint folytatódjon ez a játék, kiváltképp miután elég hevesen sarkalltál arra, hogy cselekedjünk és vonuljunk el kettesben. - türelmesen és nyugodtan magyarázok, mert ha elkezdem magam felhúzni az mire lenne jó? Így is hektikus hangulatban van ha bekeményítenék ez esélyesen csak fokozódna valamilyen irányba. Ahogy az eddigiektől is kibukott azt láttam, hogy ha nem lennék türelmes és elindulna a szellemi élve boncolás, keményen meg is tudnám reccsenteni. Amit eddig tapasztaltam belőle bőven elég muníciót is adott volna, de... ezt egyszerűen nem érdemelte meg akkor sem, ha úgy gondolta, hogy nem tisztelem és meg akarom alázni. Akkor sem, ha ő űzött valami homályos játszmát és még a nevében sem lehettem biztos ezért, miközben olyanokat mondott, hogy beszéljünk őszintén meg legyünk igazságosak és a többi üres fordulat... Csak megrázom a fejem. - Látom, hogy megbántottalak és ezért már bocsánatot kértem. Nem tudom, hogy mire tapintottam rá, de sikerült a számomra ismeretlen okból a legrosszabbat belelátnod a helyzetbe. Ezt sajnálom. - igazából neki önmagával lett volna nagyon sok dolga de az volt a benyomásom, hogy magától képtelen megbirkózni bármi is eméssze belül. Igen, ott volt a sötét űr ebben a nőben, több helyről ásítozott akárhogy is próbálta ezt a végzet asszonya látszat alá tuszkolni. - Téged sosem szerettek még igazán és őszintén ugye? - egyszerű, pár szavas kérdés. Viszont nem ködszurkálás. Csak összeraktam a kirakós elemeit. Ez bizonyult a türelmem kulcsának is. Nem voltam képes az együttérzésre, ennek pontosan tudatában voltam. A tükörneuronjaim nem funkcionáltak, de akár a jó tanuló megtanultam mi az empátia és ott volt a vágy olykor, hogy eme fele áldás-fele átok állapot alól feloldozást nyerjek. Lehetetlen volt, mégis meg-megpróbáltam például most is.
Dolores jó ideje nem érezte olyan gyengének és sebezhetőnek magát, mint abban a sötét öltözőben egy vadidegen férfivel. Kezei folyamatosan takaratlan bőrén vándoroltak, szinte kabátként telepedve a testére, bármit megtett most azért, hogy 3 réteg ruhát tudjon magára varázsolni egy csettintésre. Hozzászokott már ahhoz, hogy a férfiakat játékszerként használja, hogy az érzelmeket félredobva teljesen tárgyiasan kezeli a testi örömöket. Mindig emögé bújt, ha magányosnak és elveszettnek érezte magát azonnal a lepedők közé menekült. Miért pont Lorenzo előtt kell lehullnia a lepelnek, miért pont most érzi magát ennyire szégyenteljesnek? - Hagyjuk.. én most.. én … - hebegett zavartan, miközben tekintetével keresett valamit, amibe kapaszkodhat. Forgott vele a világ, olyan volt, mintha kicsúszna a talaj a lába alól. - Nem vagyok tesztalany vagy az egyik táncosod, akit bármikor behozhatsz ide, hogy megdugd. Attól, hogy egy olyan nő vagyok, aki nem próbál szendeszűznek tűnni, megérdemlem, hogy tiszteljenek, hogy egyenlőként bánjanak velem - bámult bele a szemeibe, tekintete tüzet szórt, most képes lett volna nekimenni és letépni az arcáról a bőrt, de visszafogta magát. Az érintéstől hátrált, esze ágában sem volt engedni semmit. - Ne érj hozzám basszameg - sziszegte szinte, majd beletúrva a hajába megigazította frizuráját, visszagombolta ingjét, mély levegőt vett, behunyta szemeit és apró lélegzetvételekkel nyugtatta magát. Nem tudta hogyan is fogja tudni kivitelezni ezek után a terveit, de talán nem is érdekelte már. Ezerszer többet ér a büszkesége, minthogy ennyire megalázó helyzetbe hozza magát. Várt a férfi reakciójára, mielőtt az ajtó felé fordult volna.
Nem volt semmi sem teljesen egyértelmű és éppen ezért voltak helyzetek, amikor az ember kénytelen volt kísérletezni, hogy empirikus úton nyerve ismeretet le tudja vonni a következtetéseket. Dolores eddig egy kissé kaotikus játszmát folytatott és nehéz volt megmondani, hogy mi igaz és mi nem, hogy mi vezérelte ide. Az viszont kétségtelen volt, hogy az önbizalom eléggé dolgozott benne. Kapott hát egy ehhez mérhető kihívást amitől szemlátomást igen gyorsan és látványosan lefagyott. Az önbizalom így már inkább gőgnek kezdett érződni s a korábban felfestett ledér kép málladozni kezdett. Valamit megütött benne a dolog, ez látszott. Így viszont én sem hagytam el az öltözőt. - Dolores. Valóban van félreértés, de nem ott, ahol gondolod. - rázom meg a fejem. - Azt hiszed csak úgy kilöknélek egy közönség elé teljesen ismeretlenül? - szárazon elnevetem magam és megrázom a fejem. Nem tartom fel úgy fizikailag, hogy erőszakosnak érezze a dolgot, de teljesen el sem állok a menekülése útjából. A gondolat is nevetségesen banális volt egyébként, hogy bármilyen szép is legyen egy nő, kiküldjem emberek elé a vezetéknevét sem ismerve s akár a keresztneve is lehetett kamu, nem tudva hogy milyen a tánctudása, hogy állja meg a helyét a rúdon vagy egyáltalán hogyan reagál egy bármilyen közönségre. Lehet ez tényleg annyira hihetetlen elképzelés volt számomra, hogy bele se gondoltam ő komolyan veheti, hogy ez fog történni és egy ilyen semmilyen nyereséggel, csak veszteséggel kecsegtető hazárdjátékba fogok. Vagy ilyen tekintetben is hülyének nézett? Utóbbi gondolatot elhessegetem mert ide hideg fej kell. - Ugyan... milyen helyen lépnék ezt meg komolyan? Felkészült hivatásos táncosok dolgoznak és szórakoztatnak itt, te is láthattad egyébként. Semmit nem nyertem volna csak bonyodalmat több fronton. - sóhajtok egyet. - A függöny másik oldalán csak egy kis privát szoba van és egyedül én vártalak volna ott. Ez nem lett volna több mint egy pikáns szerepjáték. - voltak kétségeim felőle, hogy mennyire érdekelte a dolog de úgy volt tiszta, ha legalább elmondom. Eddig is nyíltan fogalmaztam meg a gondolataim vagy kérdéseim és ez most sem változik csupán konkrétabb lettem az eddigi játékosságot szolgáló sejtelmesebb hangnem helyett. Akárhogy is, végül a vállára teszem a kezem egyszerűen. - Kíváncsi voltam, hogy mi lakozik benned ha kapsz egy lehetőséget játszani, hiszen azt mondtad szereted megragadni, de megbántani nem akartalak. Bocsánat. - egyszerű a dolog és a megfogalmazás is de ezt nem volt értelme túlragozni. Ha őszintén nézem ő utalt a magatartásával arra, hogy akar tőlem valamit és azért, aki vagyok ami adhat kérdésekre okot. Nekem el kellett fogadnom a titkolózást, a kérdések elkenését, ha az általa kitalált "jutalmat" akartam. Lássuk be, ez így nem jó mérleg és ha nem láttam volna azt, hogy tényleg bántja valami akkor nem kértem volna bocsánatot mert ez egy olyan szó, amit ritkán használok. Másképp elkopna és üresen kopogna mint egy lyukas fagaras. Mivel elég zaklatottnak tűnt és a hangjában elég sok elfojtás vibrált, az a torokszorító fullasztó feszültség, amit az önuralom rak oda védelemként, nos ha hagyta és nem ellenkezett akkor végül nem csak a vállát fogtam, hanem meg is öleltem finoman, könnyedén kicsit sötét fürtjeit is megsimogatva. De csak abban az esetben, ha nem láttam és tapasztaltam semmilyen ellenkezést-ellenérzést.
Tipikus férfiak. Az ember megad nekik mindent ami szem szájnak ingere és ők mégis mindig többet akarnak. Az örök kielégítetlenség a társadalom legmérgezőbb jelensége, ahol természetesen hímneműek dominálnak. Honnan is gondolhatta volna, hogy pont egy sztriptízklub tulajdonosa fog a lábai előtt heverni, ha beveti a szokásos báját? Hogy majd pont ő fogja csorgatni a nyálát utána? Buta volt, ostoba, nem ismerte fel a hibákat, amiket vétett és most benne volt egy olyan szituációban, amit rettenetesen megalázónak érzett. Nem tudta, hogy vajon a fiú csak a helyére akarta rakni és leckét állítani elé vagy rosszindulat nélkül cselekedett, de a szégyentől sírni tudott volna. Az utolsó érintések most tüskeként fúródtak a mellkasába, minden csók, minden rezgő szó egy valódi rémálommá változtatta a szobát. Évek alatt a mélybe temetett emlékek láttak újra napvilágot a 21 éves Doloresről, aki ugyanilyen naívan sétált bele a férje csapdájába és aztán ejtett szégyenfoltot a saját életén. Mégiscsak egy ügyvédnőről van szó, egy képzett jogászról, akinek esze ágában sincs ország-világ elé kiállni, amennyire értelmezni tudta a szavait a másiknak. Ő nem egy olcsó kurva, akit csak úgy bedobhatnak a tömegbe, hogy ha szórakozni kíván menjen és keféltesse meg magát. Lefagyott az arcáról a mosoly, pillanatok alatt merevedett meg a teste, a távolság amit üvöltött most a pozitúrája messziről kiszúrta az ember szemét. - Félreértettem a szituációt, ahogy téged is - szólalt meg teljesen érzelemmentesen mimikák nélkül, magába fojtva a fájdalmat, amit érzett. Még jobban szégyellte magát, hogy pont egy ilyen faszi tudta ebbe a szituációba hozni. - Szerintem.. szerintem én most.. - gondolkozott hangosan, beletúrva a hajába, majd takargatva magát elindult az ajtó felé - .. én most lépek - viharzott ki szinte az öltözőből és mint aki eddig nem is küldetésen volt csőlátással célozta meg a kijáratot. Feladat ide vagy oda, van tartása és büszkesége ahhoz, hogy bárkinek megmutassa hol a határ, amit ha átlépnek, nem ízlelhetik meg a svédasztal egyetlen desszertjét sem.
Sokszor látott színjáték kezdett peregni azzal, ahogy Dolores nekiállt produkálni magát. A stratégia ismerős volt, hiszen az itt dolgozó lányok is éltek vele, még nálam is be-bepróbálkoztak előnyökért, fizetésemelésért cserébe. Nem is tudom, hogy vakmerőség vagy valami más volt a gondolat, miszerint ez így működni fog. És bevallom, hogy ez viszont tényleg szórakoztatott. Ez a nő is akart tőlem valamit. Hogy pontosan mit, az nem derült ki és teljesen fölösleges is lett volna megkérdezni. Majd kiderül. Meg kell hagyni édesen reagált a kis harapásra és a csókocskára, ennek egy részét pedig nem igazán lehetett színlelni, még ha volt is amire például rá lehetett játszani. De a nagy spílerek pontosan tudják hol nem szabad túlzásba vinni, nehogy ripacskodás legyen. Azt még nem tudtam, hogy Dolores hol áll ezen a skálán, de eddig panaszra nem lehet okom, egész alaposan kellett rá figyelnem, hogy tetten érjem ebben-abban. Csak ennek nem adtam most jelét. - Én csupán azt mondtam, hogy segítek egy felejthetetlen estében szépségem... - ennyit azért megengedek magamnak válaszként, továbbra is a füle mellett maradva s az első korábbi csókocskát most még követi pár, olykor egy-egy finom harapással a fülcimpájára, míg jóleső bizsergést okoz, ahogy az ő kacsója akcióba lendül. Nem látja, hogy milyen széles lett az én mosolyom is attól az önteltségtől, amit szavaiba öntött az imént. Az kétségtelen volt, hogy valóban vágyott ez a nő az istenítésre. Arra, hogy ő valaki legyen. Ez pedig egy olyan tátongó űrbe hagyott belebámulnom, amit tán nem is gondolt. Az én szabad kezem is megindult derekára simulva, hogy a bárszékről felállítsam és finom de határozott érintéssel, hozzásimulva hajoljak bele most nyakába, hogy oda nyomjak pár harapással kevert finom csókot. Aztán oldalára fordulva és úgy simulva mellé kezdtem el terelgetni a szépséget tova a bártól, mélyebbre a klubba. - Ha valóban szeretnéd élvezni az életet, megragadni és elszakítani a pillanatot, megmutatom, hogy milyen megélést is rejthet ez a hely egy olyan nőnek, aki szeretné, ha olyan őszintén ismernék el, ahogy csak itt lehet. - duruzsolom a fülébe, míg a nagyobb termet elhagyjuk az egyik folyosóra, ahol a szabad kezemmel zsebemből előhalászott kártya érintésével nyitok egy ajtót. Egy hangulatos, igényesen és extravagánsan berendezett kis öltözőbe érünk. - Amennyiben elég bátor vagy és eléggé pezseg a véred, itt a nagy lehetőség, hogy felszabadulj. - súgom ajkaira ahogy finoman hajába túrok egyelőre kitöltve látómezejét és személyes terét homlokomat homlokának döntve, majd a szája sarkába nyomok egy csókot aztán magunk mellé nyúlva egy kis asztalról elemelek és távolabb lépve adom kezébe a csipke maszkot. - Ha úgy érzed kész vagy, a lefüggönyzött ajtón kell csak kilépned. - kacsintok rá. Nos, a kisasszony tekervényes úton jutott idáig és provokálta ki ezt a kis tesztet maga számára, annak a vizsgájaként, hogy mi igaz abból amit eddig állított, hogy mire képes, és hogy végső soron meddig megy el azért, amit tőlem akart. Mert ehhez nem fűződött kétségem amióta azzal kezdett egy mondatot, hogy "beszéljünk őszintén". Sem a Pink Pitbull Club, sem személyem nem számítottunk kis falatnak. Másként hogy is maradtam volna életben és jólétben ennyi éven át a magam foglalkozásában? Mosolyogva nyomok még egy másik futó csókot Dolores szája másik sarkába majd magára hagyom a kis öltözőben, hogy feltalálhassa magát kedve és képessége szerint. Meglátjuk mennyire lesz bátor, ha az lesz.
Tudta, hogy Lorenzonak mi járhat a fejében, érezte a magabiztosságot, azt a naív, csökönyös férfi gondolkodást, azt a beképzeltséget. Azt hiszi a lábai előtt hever, hogy könyörög, úgy érzi, hogy irányíthat, Dolores fejben pedig eldönti, hogy különleges alkalomnak titulálja a mait és kivételt tesz, hagyja, hogy játsszon, hagyja, hogy az ujjai köré csavarja, hisz tartania kell a szerepét, a naív nőt, márpedig ő aztán minden volt, csak nem naív. Ezer meg egy partner után könnyűszerrel játssza ki hódolói taktikáit és veszi az akadályokat, ezt a játékszere talán nem sejti, de elég ostobának kell lenni, hogy ne lássa, a fiatal nő érintései begyakoroltak s bár ösztönösek, hatalmas tapasztalatról tesznek tanúbizonyságot. Lorenzo csókjára enyhén szétnyílnak ajkai, egy apró sóhaj hagyja el a száját, érzi, hogy a teste elveszti az önkontrollt, engedi, hogy a férfi diktáljon neki, élvezi az édes kis alázatot, amit nyújt jelenleg a másik számára. Hadd érezze magát férfinek, hadd érezze, hogy kettejük között még mindig ő az úr, ő viseli a nadrágot. Jöjjön ki az eleven oldala, törjenek elő az ösztönei, hadd csapja meg az orrát az a mézédes parfüm, hadd simítsa végig puha bőrét, hadd hallja azt az angyali hangot, amire itt és most minden hímnemű vágyik. Hadd legyen egy kicsit az övé, cserébe pedig hadd szerezze meg ő is magának, hadd fedezze fel pár gyengepontját, hadd lásson egy meginogást. - Miért fogtam meg a klub tulajdonosát olyannyira, hogy nekem adná magát erre az alkalomra? - mosolyog, miközben még mindig érzi a csók okozta bizsergést. - És ha megfogtam, mégis miért ülünk még itt? - szólal meg kaján vigyorral az arcán, miközben ujjai végigfutnak a férfi nyakán, szépen lassan feltérképezve a terepet. - Mire vársz Lorenzo? Mire vársz még? - suttog bágyadtan, zillálva, izgatva a másikat. Egyre türelmetlenebb énjét mutatja, gyorsítani szeretne a dolgokon, tudja, hogy a férfiak döglenek a belevaló nőkért, akik ugyanazt akarják, mint ők. Szexet, hosszút, durvát, pornófilmbe illőt. Ő pedig ezt képes megadni nekik.
- Azt hiszem egy részéről azért nem, mert belőled nem nézték ki azt, amiért a férfi vendégeknek, legalábbis az újaknak ezt érdemes elmondani. A telefonos dolog volt az igazi mulasztás. - vonom meg a vállam kicsit. A klubról mondjuk adtam neki egy árnyaltabb képet. Azt persze sajnálom, hogy a személyzet nem jól járt el de ez igazából nem az én hibám feltétlenül. Olykor mindenki rászorul egy kis emlékeztetőre. Nem reagálom hát túl a helyzetet. - Szólok, ha megüresedik egy HR-es pozíció. - egy finom szemöldökrándulással passzolom csak vissza ezt a labdát mert éreztem benne a provokációt de nem igazán ért vele olyan területet, ami bármilyen módon elevenembe vágott volna. Egyébként is volt egy olyan érzete a leányzónak, hogy a szája nagy, de ha komoly helyzetbe kerülne hát lehet megszeppenne. - Nos, ha nem tudom kibogarászni akkor nyilván lehet az a sajnálatos eredmény, hogy nem azzal távozol, amit szeretnél hiszen az ismeretlent nehéz teljesíteni. Ezzel pedig senki sem nyer semmit. - picit ismét megvonom a vállam, hiszen végső soron ennyi forgott kockán, ha reálisan néztük. Ismét elmosolyodom, ahogy kezemmel kezd játszadozni míg lusta cicus módjára vezeti elő a folytatást s közben tekintetével saját tevékenységét követi. Sunyít. Ha az ember látta miként is viselkednek embertársai egy fegyver irányzékán át a cső rosszabbik oldalán, akkor kis figyelmességgel megtanulja az igazat megkülönböztetni. Szóval valami itt nem volt tiszta. - Ivás, férfiak figyelme és bókok. Értem. - biccentek egyet, holott ez árnyék volt csupán. Bárhol megkaphatta volna. Erre persze nem világítok rá újfent, mert az túlságosan is a padlóra taszította volna a magabiztosságát. Nem kell mindig az orrára koppintani. De nézzük meg így milyen a játszma! Fokozatosan elkezdi ismét bedobni magát, hogy elérjen valamit és először csak tűröm a dolgot kacsóját fogva, majd ahogy csavar még az intenzitáson és közel hajolva igyekszik megigézni másik kezem megindul és végig simítok arcán, majd finoman elmosolyodom, hogy utána arcát arcommal simítva végig húzódjam füléhez. - Nem játéknak szántam, hogy az ide kötődő vágyaid megvalósításában segítsek. S ha élvezni akarod az életet, ha szereted megragadni a lehetőséget és egy görbe estére vágysz, ahol megélheted milyen ha úgy rajonganak érted ahogy más szórakozóhelyen nem akkor ezt megkaphatod és én vezetlek ezen az úton. - szavaim végeztével finoman megharapom fülcimpáját, majd egy könnyed csókot nyomok alá. Sikerült magát egy olyan útra játszmáznia, ahol az én interpretációmra volt bízva a folytatás. Figyeltem rá, minden rezdülésére, minden szavára és ezt használtam is.
Elmosolyodik, úgy érzi nyeregben van, végre megízlelheti a gyümölcsét kitartásának. Rettentően szorít az ideje és még a tervére szőtt lépések felét sem tudta azonban kipipálni, így megpróbálta gyorsabbra venni a tempót, legalább annyira, hogy a férfi figyelmét ne csak erre a pár órácskára tartsa meg, ami hátra van még a mai napból. - - A biztonsági őreid ezek szerint tényleg nem végeznek jó munkát, ezekről a dolgokról említés sem történt - nevette el magát, s bár igazat mondott, élvezte, hogy kicsit fel tudja húzni a fiút, lehúzni őt a magas lóról, amin eddig olyan peckesen ült. - Szeretnéd, hogy rendbe szedjem őket neked? Elég jól hatok a férfiakra - beszélt szándékosan félreérthetően, újból a pulton könyökölve szabad kezével, így mutatóujjával könnyedén tudott ismétlődö jelleggel végigsimítani alsó ajkán. A férfi kérdése villámcsapásként éri, realizálja, hogy nem hajlandó elvetni a témát, lassan erőszakossá válik náluk a kérdezz-felelek és inkább tűnik már vallatásnak, mintsem játékos csevelynek. Ennél többet azonban nem mondhat, eleve tartani szeretné magát az eredeti, habár elég összeszedetlen, de egyre stabilabbnak tűnő színészi játékhoz, miszerint ő csak egy idetévedt hölgy, aki az utcára kiszűrődő zene miatt kíváncsivá vált. - - Jaj Lorenzo, nem lesz könnyű dolgod, ha azt szeretnéd kibogarászni, hogy mit is keresek itt, egy olyan bár közepén, amit leginkább az ellenkező nemnek találtak ki.. - sóhajtott szelíd mosollyal. - Bár nem vetem meg a női társaságot, kényelmesen elszórakozok ilyen csinos hölgyek között is de igazság szerint csak pár pohár vörösborra és néhány dicsérő szóra vágytam a munka fáradalmai után.. - mesél lassan, sejtetően, szinte pimaszul elhúzva a szavakat. A férfi kézfejét simogatja, tekintete követi hüvelykujjának mozgását, ahogy vöröslő karmaival újból és újból épp csak érezhető, célzó szándékú karcolásokat ejt Lorenzo bőrén- … azonban nem hazudnék, ha azt mondanám, a terveim lehetséges, hogy megváltoztak - pillant fel a szemeibe, szinte elveszve bennük. Ajkát enyhén beharapta, gyengéden rászorított a tulajdonos kezére és várta a hatását tetteinek. Figyelt minden mozdulatot, minden lélegzetvételt és reménykedett, hogy ha mást most nem is fog tudni kihúzni a fickóból, talán egy közös együttlétet vagy csak egy kósza csókot megkaphat tőle, valahol félrevonulva, ahol nem látja őket senki. Valahol, ahol csak azok tartózkodhatnak, akiknek engedélye van hozzá. Hátha csak megpillant valamit egy falon, amíg Lorenzo a nyakának esik, hátha elkap egy arcot, amíg combjai partnere csípőjének nyomódva kérlelik a fiút egy intimebb pillanatra. Hátha.. S bár nem vetette meg a szexet, egy ilyen pasassal végképp, de örült volna neki, ha ebből valami hasznot is tud húzni amellett, hogy még egy ilyen alkalom után is maga mellett tudhassa sóvárgó udvarlóját. Közelebb hajol, olyannyira, hogy szinte érzi a fiú leheletét a bőrén, kivár, türelmes, esélyt ad, hogy szintet léphessenek. - Lehet félreértettelek, lehet ez az egész csak egy buta kis játék volt a részedről, de nem szeretek habozni, ha lehetőségem van élvezni az életet, akkor megragadom a lehetőségeimet - suttogott a szájára szinte lihegve, bevetve mindent, az összes létező eszközt, hogy figyelmet kapjon. Figyelmet, egy olyan férfitől, akinek már lehet, hogy ő az ezredik, figyelmet valakitől, aki nap mint nap megtapasztalja, milyen, ha egy nő kéreti magát. Egy különbség azonban mégis elválasztja ezektől a lányoktól, valami, ami miatt az összes lány összes bukott próbálkozása ellenére ő még mindig nyeregben érezheti magát, ami miatt még mindig itt vannak és ami miatt New York leghíresebb alvilági klubjának a tulajdonosa még mindig hűségesen fogja a kezét, anélkül, hogy akárcsak megfordulna a fejében, hogy elengedje azt: egyikük sem volt Dolores De La Rosa.
Kikérek magamnak is egy italt és elkortyolgatok egy whisky-t némi szódával. Sokan a tömény megoldásra szavaznak, de egy pici víz pont, hogy kihozza a markáns ízeket amik egyébként szunnyadnának az ital higítatlanságában, az enyhén karamellás hordóban érlelt jellegről lemaradva. Ez a különbség a lealjasodás és a kulturált fogyasztás között: figyelni akarsz az ízekre. És valahol Dolores is olyan teremtésnek tűnt, akit ízlelgetni kell, mert egyelőre még vegyes volt a kép, amit kaptam és amit kínált. Az bizonyos volt, hogy nem ártott vele óvatosnak lennem de potenciált is láttam benne. Jól nézett ki és tudatosan használta a maga kis praktikáit amik mellette szóltak. Az kérdés volt, hogy tényleg van e fontossága a személyének vagy csak a nagyzolás misztikumába akarta csavarni magát eleinte, de ha utóbbi volt is a helyzet az sem jöhetett rosszul. Szóval egyelőre úgy vagyok vele, hogy érdemes még figyelmet szentelni neki aztán meglátjuk mit vált be ebből, amennyiben a telefonálás nem egy mentőöv volt, hogy inkább eltűnjön. Talán következtetnék is erre az italom végére érve, de ismét felbukkan. - Elég sietősen távoztál és úgy voltam vele ha nálad felejtette, nem fog neki feltűnni. - vonom meg a vállam. - De ami azt illeti ő hibázott, hogy nem ismertette rendesen azt a kevéske szabályt teljes körűen, ami érvényben van. A telefonokat belépésnél le szokták adni a vendégek a diszkréció érdekében. Akárhogy is, el kell beszélgetni kicsit a biztonsági személyzettel mert kicsit feledékenyek a jelek szerint és emellett még a szavaid alapján úgy érzem, hogy nem is teljesen jól jártak el. A telefon leadása mellett a másik fontos szabály a kölcsönös tisztelet. Egyrészt a vendégeknek a személyzet felé. Például a táncos lányokat csak nézni lehet amíg azok másra nem adnak felhatalmazást de bárki aki egy haja szálát is görbítené a lányoknak nagyon gyorsan kint találná magát. A verbális tiszteletlenséget sem kötelesek eltűrni egyébként. Viszont a biztonságiak sem élhetnek vissza a helyzetükkel és csak arányosan cselekedhetnek. - egy kicsit hosszabb magyarázattal élek és ez részben arra is vet némi fényt, amit korábban feszegetett. Úgy érzem neki erről a helyről kicsit más a koncepciója mint ami a valóság. Lehet nem a világ legjobb emberei fordultak meg itt, de bent viselkedni kellett és aki itt színpadra lépett táncosként jó bánásmódban volt része. Atyaian ügyeltem erre a helyre. Az igényes külcsín sem csak parasztvakítás volt. - Fontos volt, fel kellett venned, értem. - mondom egyszerűen míg pultra tett kacsója kézfejére teszem a magam kezét, kicsit a korábbi miliőhöz térve vissza. Végső soron ő is hangnemet váltott. - Ott tartottunk, hogy szeretném megtudni milyen kötetlen szórakozásra vágynál ma este amit itt kaphatsz meg. Szeretném, ha kellemes emlékként maradna meg benned, hogy betértél ide. - adom meg a választ egyszerűen és végső soron őszintén, mert lényegében erről volt szó és ezen álltak a dolgok. Itt válhatott el, hogy van e alapja annak, hogy fantáziát láttam benne és egy olyan virágszálat sodort ide a szél, akivel érdemes foglalkozni és a figyelmem szentelni neki. Egyúttal annak a próbája is volt, hogy az eddigi bizonytalankodását egyfajta félénkségnek tudhatom be amellett, hogy dolgozik benne vágy és kíváncsiság.
Lassan ballagott volna az ajtó irányába, mikor is az egyik biztonsági őr útját állta. - Asszonyom, megkérdezhetem, mi csörög magánál? - Magának is jó napot - néz rá gúnyos mosollyal. - A telefonomat hallja. - El kell vennem magától - tartja a nő elé a kezét, aki felvont szemöldökkel néz vissza a köpcös alakra. - A szabályzat értelmében egy vendégünk sem viheti be az ajtón túlra a mobilkészülékét. - Tessék? - kérdezi meg élesre formálva hangját, arckifejezése sejtet, itt ha az összes kötél szakad se fogja átadni a bizalmas információkkal teli telefonját. Ügyfelek száma, dokumentumok, e-mailváltások, de a legrosszabb, hogy megannyi dolog, melyet eleve nem birtokolhatna. Rögzített hangfelvételek rendőri kihallgatásokról, nyomozási cselekményekről, tárgyalásokról, annak érdekében, hogy semmi se váljon porrá és hamuvá. Ez mind szép és jó lenne, ha nem ütközne szigorúan a jogszabályokba. Egy telefon, ami ott rejti a vesztének a kulcsát. Most, ebben a percben realizálja csak, hogy talán életében először el kell ismernie, rossz döntést hozott, amikor idejött. Ez a hely sokkal komolyabb annál, mint amihez hozzászokott, a diszkréció őrangyalai, köznyelven a mocskos titkok melegágyát őrző rendszer nehezen fogja beengedni őt a köreibe és bármennyire gondolkodik a lehetséges alternatívákon, mindet el kell vetnie, hisz nem férfinek született, aki könnyedén beépülhetne egy ilyen társaságba. - Kérem, adja ide a telefonját - ismétli magát a férfi, Doloresben pedig másodpercek alatt zajlanak le hosszú órák, míg azon töpreng, hogyan is húzza ki magát a helyzetből. - Lora! - csendül fel egy ismerős hang a távolból. Üde, élettel teli hang, melyet heves léptek kísérnek egyre nagyobb robajjal. Ahogy a szavak irányába tereli tekintetét egyik régi ügyfelét látja közeledni. Széles vigyor, széttárt karok. Mi most meg szeretnénk játszani, hogy jóban vagyunk vagy tényleg elhisszük? - De rég láttalak! - öleli magához a lányt, aki a hirtelen jövő gesztustól enyhén lefagy, de hamar kapcsol és visszaöleli a fickót. Már emlékszik, rablás bűntette, fegyveresen, súlyos testi sértés. A jogias változatot hanyagolva röviden és tisztán a pasas kirabolt egy benzinkutat majd amikor fegyvert rántottak rá leütötte a pénztárost… meg hát addig ütötte, amíg fekve nem maradt. Sokáig életveszélyt okozó testi sértést akartak csinálni az ügyből, kár, hogy egy ripityára tört orr még nem igazán pipálja ki a feltételrendszert. Hogy is hívhatják, mi is volt a neve? Mégis hogy szólítsa? -Mi újság veled, hogy vagy? Mesélj valamit az öreg Mitchnek! - vigyorog tovább a férfi, szinte olvasva Dolores gondolataiban. - Rossz az időzítés Mitch, éppen fenntartanak - bök a biztonsági őr felé, aki türelmesen végighallgatja a kettejük közti kommunikációt, azonban tenyere szakadatlanul a páros felé irányul. - Mi a gond, biztos úr? - néz rá a két fejjel magasabb férfire, megpróbálja mogorva, balhés arcát elővenni, kisebb-nagyobb sikerrel. - Nem engedünk be telefonokat ebbe a helységbe. Azt hiszem, ezt maga is nagyon jól tudja - pillant rá rideg tekintettel Mitchre. - Jaj Lora, add oda neki a telefont - legyint egyet. - Ne haragudj haver, nem tudtam, hogy ez itt a gond. Először jár itt a hölgy, légy elnéző vele. - Én nem szívesen adom oda a telefonom - szólal meg röviden és halkan, hogy a két férfi közti bájolgást megszakítsa. - Dolores - néz rá komolyabban a megmentője. - Add oda nekik a telefont. - De Mitch, én - suttog szinte, mire félbeszakítják. A férfi karon fogja, majd arrébb sétál vele az előtér távolabbi szegletébe, miközben egy kínos “Majd én megbeszélem vele, hagyja rám” tekintetet vet a biztonsági őr irányába.. - Mégis mi a faszt keresel itt, Dolores? - kérdi halkan, de épp annyira élesen, hogy a lány érzékeli belőle a lecseszős hangszínt. - Egy ilyen hely nem való a magadfajtának. Tudod te milyen emberek lézengenek itt? Van fogalmad róla? - Úgy tudtam Mitch, mostmár neked sem való, máig emlékszem, hogy zokogtál, amikor megúsztad a rácsokat. Mit is mondtál? Megváltozol? Ismerős? - néz rá szigorúan a lány, amire a férfi hatalmasat nyelve marad csendben pár másodpercre. A kettejük közötti erőviszonyok megmaradtak, a nő még mindig erősen dominál és nem enged, azért mégiscsak egy pitiáner bűnözőről és egy őt a szarból kihúzó ügyvédnőről beszélünk. - Tudod ki a tulaja ennek a helynek? - Lorenzo, de nem tudok sokat róla. Elég fura fazon - válaszol röviden. Ezekszerint a férfi nem hazudott neki vagy ha mégis, már a bemutatkozásnál átejtette. - Nem beszél sokat, kimért, így messziről elég áskálódó alaknak tűnik. - Miért? - Nem tudom, eszesebb, mint a többi. Nagy szavakat mond, olyan furákat, idézget ilyen Arisztésztől meg ilyen görögöktől, folyton filózik, furcsa az egész faszi - sorolja szinte unottan a srác. - Közelebb kell férkőznöm hozzá, meg kell tudnom miről szól ez az egész, ami itt folyik, információk kellenek. - Ki került bajba? - neveti el magát. - Egy olyan ember, akinek az egyetlen alibije ez a hely - válaszol röviden. - Fuh csajos, akkor jó nagy szarban vagy - nevet tovább. - Innen egy darab információt nem fogsz tudni kinyerni, tényleg kurva komolyan gondolják, hogy minden fiszemfaszom titkodat a sírig őrzik. - Biztos vannak biztonsági kamerák, vendégkönyvek. Biztos nekik is valahol vezetniük kell ki jön be ide és mikor megy el - gondolkozik hangosan. - Biztos így van. Csak te kurvára nem fogsz tudni ezekhez hozzáférni. - De a tulaj igen - mosolyodik el a fiúra nézve. - És ha nem mestere az álcázásnak a tag, akivel elcsevegtem az utóbbi 20 percet, akkor meg is van az emberünk. - lesz egyre elégedettebb a mosolya, melyet partnere pár másodperces csenddel tud csak lereagálni, amíg le nem esik neki, hogy honnan fúj a szél - Ah, értem már! Rafkós vagy, csajos! - mutogat rá önelégült mosollyal. - A fene egye meg azt a nagy eszedet! - Kérhetek tőled valamit, Mitch? - fogja meg a kezét szelíden, tartva a kollegiális viszonyt kettejük között. - Már ideje, Dolores. Kihúztál a szarból, szóval jövök neked eggyel. - szorította meg enyhén a kezét egy szeretetteljes mosollyal. - Xander Jackson. Ismerős? - néz rá kérdőn, mire a fiú csak aprót bólint. - Próbáld meg kideríteni az itteni haverjaidtól, hogy két héttel ezelőtt pénteken ő is köztetek szórakozott-e és ha igen, mettől meddig. - Ah chica, ez nem lesz olyan egyszerű - húzta a száját enyhén rázva a fejét. - Xander a nagyok között nyomul, nem ott mozog, ahol mi. - Ezt mégis hogy érted? - vonta fel a szemöldökét. - Azt hitted ez a hely ennyi? Egy bárpult, pár asztal meg néhány rúd, amin lötyöghetnek? - nevette el magát meglepődve a lány naivitásán. - Látszik, hogy sosem jártál még itt. Legalább így tényleg tudod adni az ártatlant - kuncogott halkan. - Mire akarsz kilyukadni Mitch? - lett egyre idegesebb az elhúzódó, de olyannyira semmit mondó beszélgetéstől. - Hátul van az elit egy olyan szobában, aminek max a bejáratát láthatod. Azt mondják orgiák, csúcsokban álló kokainhegyek és megannyi rohadt befolyásos ember szórakozik ott, akik ha nem lennének ennyire felügyelve, már rég kitekerték volna egymás nyakát. Talán csak a táncosok mehetnek be hozzájuk, de azok közül is csak egy réteg. - mesél belemerülve, amíg meg nem látja Dolores döbbent arcát. - Mi van kislány? Csaknem hitted, hogy drogbárók, maffiafőnökök és milliárdos vállalkozók majd beülnek a pitiáner bűnözők közé - vonta fel a szemöldöket. Érdekes felvetés, de nem lesz meglepő a válasz, de, elhitte, teljes mértékben elhitte, hogy így van. Lassan kezdett a fejében összeállni a kép. - Tehát a lányoknak szabad a bejárás, ha szórakoztatni akarnak.. - gondolkozik hangosan. - Mondom chica, csak egy réteg. Ezen a helyen fő a diszkréció, nem engednek be holmi jöttmenteket, akik kiszivárogtathatnak valamit - sóhajt fel. - Mondom neked, túl nagy fába vágtad a fejszédet. Ha Xandert véded, szerintem mondd fel a megbízást vagy próbálj meg valamit kihozni abból, ami már a kezedben van. - Nincs túl nagy fa, Mitch. Köszönöm a segítséget, hálás vagyok érte. - Megpróbálom azért megkérdezni, hogy valaki látta-e besétálni ide, de a szobában történteket nem fogom tudni kideríteni. - Köszönöm - szorította meg újra a fiú kezét. - Most viszont mennem kell, vissza kell térnem még a daliás lovagomhoz, félbeszakított minket egy telefoncsörgés - mosolyodott el. - Egy tiltott telefoncsörgés, chica. Add oda a biztonsági őrnek a telefonod - mosolygott vissza. Dolores hosszú gondolkodás után egy apró sóhajjal kikapcsolta a készüléket, remélve, hogy ez megvédi a visszás adatokat, majd egy apró bólintással elköszönt a fiútól és leadva a biztonsági őrnek a mobilját visszasétált a férfihoz. Hála az égnek a beszélgetés nem húzódott el olyan sokáig, hogy azt ne lehessen egy normál telefonálási időnek tekinteni. Tényleg, a csörgés. Meg se nézte ki hívhatta, teljesen megfeledkezett róla, hogy miért is távozott a pulttól mire már arra eszmélt, hogy nincs többé nála az eszköz. A francba már! Ahogy lelép innen, ezt azonnal meg kell néznie. Végtére még mindig a munkaidejét tölti. Jó tehát összegezve, a srác nagy valószínűséggel tényleg a tulaj ezek az emberek pedig tényleg mind bűnözők. Vajon Lorenzo is hasonló dolgokat titkolhat, kiharcolta a tekintélyét? És ha igen, mégis mivel? Mégis miért bíznak benne a legnagyobb alvilági alakok is? A másik, a hátsó szobák, azok az ajtók, amik csak bizonyos embereket jogosítanak fel a belépésre. Mégis hogy szerezze meg az információt, hogy a bűncselekmény elkövetésének idején mi a fene folyt ott és, hogy Xander alibije stabil-e? Utoljára pedig, ha beigazolódik, hogy igazat mond a pasas és tényleg nem ő ölte meg a lányt, csak rá akarják húzni az ügyet, egy ilyen klubot mégis hogy mutasson be a bíróságon anélkül, hogy ne haragítaná magára fél New Yorkot, arról nem is beszélve, hogy biztosan Lorenzo fejét vennék, ha a diszkréciót hirdető sztriptízbárból kerülnének ki bizonyítékok. Miközben gondolatai hevesen cikáztak a fejében, s már következő lépését tervezte, ő maga ebből nem mutatott semmit. Magabiztos léptei átszelték a pulthoz vezető utat, ahol újból helyet foglalt újdonsült kiszemeltjével szemben.. - Miért nem mondtad amikor elindultam kifelé, hogy a biztonsági őröd fél perc alatt akarja majd kimarni a kezemből a telefonomat? - nevette el magát, miközben beletúrt fekete tincsei közé, melyek most vállára omlottak. - Szívesebben odaadtam volna nekik, ha nem úgy kezelnek, mint egy terroristát, aki bombát hozott a helyre. Így már értem ezt a hevesen emlegetett diszkréciót. Hála a női bájnak, legalább ezt az egy telefonhívást megejthettem, mielőtt megfosztanak az ingóságomtól - mosolyodik el a fiú vonásait figyelve. - Ne haragudj, hogy megvárattalak - szól sokkal halkabban, sokkal szelídebben, olyan kedvesem, hogy szinte simogatta szavaival partnerét. Először a szemeire tekint, majd lejjebb csúszik az ajkaira, a nyakára, a kulcscsontjára. Meg kell hagyni, őt sem baltával faragták. Van benne valami rettenetesen vonzó, valami megfogó. Valami, amire pont szüksége lenne, több értelemben is. - Na de hol is tartottunk? Ha már a tiltott telefoncsörgés megszakított kettőnket - kuncogott, újból figyelmesen követve a reakciókat. Nem akart sokat időzni itt többet, nehogy lelőjje a saját álcáját, remélte, hogy megfogta annyira a férfit, hogy az látni akarja még, így könnyedén folytathatja a tervét.
Volt valami elgondolkodtató ebben a nőben. Egyrészt rejtély volt, hogy kicsoda és mit keres itt, másrészt szemmel láthatólag még maga sem tudta eldönteni, hogy hová is tegyen dolgokat magában. Tényleg olyan volt, akár a magasabb hullámokkal felcsapó tenger: magabiztosan indultak a tarajos hullámok végül mégis fehér habokká omlottak azok. Ezért is volt az, hogy amikor azt mondta őszinte lesz bennem jobb esetben is csak kétség tudott megfogalmazódni. Pláne amikor úgy adta elő magát, mintha azt óhajtotta volna, hogy itt a bárpulton mindenki szeme láttára keféljem már meg ugyan istenesen miközben ugyan elsőre nem tudta pontosan ki vagyok de a pozícióm mégis fontos volt számára... és bevallása szerint azért jött ide, mert kötetlenül akart szórakozni... ez finoman szólva is egy vegyesfelvágott volt. - A borodat már kapod és a figyelmednek nem is lehet méltó ellenszolgáltatása, de a ház vendégeként. Ugyanakkor a huzavona nem rajtam múlik. - adom meg az ezúttal kissé lakonikusabb választ, mert már kissé zsibbasztó volt, hogy igazságosság és őszinteség szintű fogalmakkal megy a dobálózás miközben ezeknek az árnyéka sejlik fel legfeljebb. Abban mondjuk őszinte volt, hogy hatással vagyok rá mert ilyen közelségből éreztem miként remeg meg ajkaim épphogy leheletnyi érintésére a fülcimpáján, hogyan törleszkedik arcával ujjaim alá. De ebben nem volt semmi különös: hatással voltunk egymásra és mindketten kívántuk a másikat. Ez a hús és vér, a zsigerek matematikája volt. Közben meg a szavak világában már majdnem szentté vagyok avatva ami teljesen hízelgő is lehetne csak hát az a bökkenő, hogy mindez a szép és jó ebből a húsz percből miként is következik? A hölgyemény arra jól ráérez, hogy mit kell dicsérnie, mit tartok értéknek. Esélyesen ő is ezt tartja egyébként ez közös bennünk minden bizonnyal. Mindemellé pedig próbálja az előző fegyverem is bevetni ahogy most ő érint kellemesen borzongatón. Csakhogy ezzel azt éri el, hogy ujjaim arcán picit hátrébb siklanak és finoman de határozottan markolok rá sötét tincseire. Mielőtt a szavak helyett másra használná az ajkait, megállítom és nem is engedném tovább. - Igazság, őszinteség, ártatlanság... csupa olyan dologgal jöttél eddig, amik alapvetően szinte mindenkiből hiányoznak és így fedezet nélküli frázisok. Úgy végképp, hogy egy egyszerű kérdésre sem tudtál még megfelelni. Hol itt az ártatlanság? Aki ártatlanul csak jól akarja itt magát érezni, mert hiszen hogy is ne lehetne ezt, az ki is tudja mondani. - azt már hagyjuk is, hogy nem feszegettem egyébként kicsoda ő a rejtély allűrjét eleve ő kezdte megteremteni és én utána tiszteletben tartva fel sem hoztam ezt. Nyilván a komplementer női logika dolgozott és arra vágyhatott, hogy én ezt kezdjem el feszegetni. Csakhogy összességében rossz lóra tett amikor belekezdett ebbe a játszmába. Közben megcsörren a telefonja én pedig elengedem, hogy kimehessen a bárpulttól az előtérbe telefonálni, ahol csendesebb a helyzet. Az mondjuk kérdés volt hogy maradt nála telefon, hiszen azt nem szoktuk beengedni. Azt hiszem ez ad majd némi feladatot nekem. Az biztos, hogy az őrnek is feltűnik kint a dolog így nem is mehet ki teljesen az épületből. Nem szeretnénk, ha jogtalanul készült képek-videók szivárognának ki. Diszkréció ugye. Az érdeklődésem és a figyelmem eddig megkapta, Ugyanakkor ez nem volt a bőség végtelen kosara. Az idő és a figyelem értékes dolog volt, bizonyos tekintetben értékesebb, mint a pénz. Én pedig nem voltam a pazarlás híve.
Kezdőlap
