- Valami ilyesmire gondoltam én is. Bár egy szennyezett DNS minta könnyen lehet félrevezető. Volt egy elég emlékezetes ügy a hatvanas években, ami az "A6-os úti gyilkosság" néven híresült el. A gyilkosságban egy James Hanratty nevű fiatalembert ítéltek halálra és végeztek ki 1962-ben. Később 2002-ben mikor már volt és működött a DNS teszt összevetették a tetthelyen talált ondó mintát Hanratty DNS mintájával és egyezett, ám a család ügyvédje azzal vagdalkozott, hogy nem kezelték megfelelően az ondómintát és emiatt szennyezett volt és ezért mutatott azonosságot.
Nos, tegyük fel a megfelelő kérdéseket. A mintákat 1961-ben vették a tetthelyről és Hanrattytól, a DNS vizsgálatokat pedig 2001-ben végezték el. Vajon ennyi ideig épségben tudott maradni a DNS? Lehetséges, hogy tényleg szennyezett volt a DNS? Vagy nem történt hiba és valóban Hanratty volt a tettes? Hozzá kell tenni, az áldozat szeretője, aki túlélte a támadást mind a hangjáról, mind az arcáról egyértelműen James Hanrattyt hozta ki elkövetőnek. Tehát mind a nyomok, mint a szemtanú és egyben áldozat, később pedig a DNS teszt is Hanrattyt hozta ki tettesnek, ám James Hanratty egyértelműen tagadta az ügyet a kivégzése pillanatáig - mondtam végig ezt a rövidke kis kitérőt, majd visszakanyarodtam a mi esetünkhöz.
- A lényeg, hogy lehetett a minta szennyezett. Az is lehetséges, hogy hibázott a labor. Az is lehet, hogy valóban Dr. Stevenson vette meg a munkatársakat. Nem tudhatjuk mi történt pontosan, de sok a lehetőség és nekünk kell kiderítenünk az igazságot.
Az pedig, hogy mi is történt pontosan Jenna Rosaval az megint csak más kérdés. Őszintén bíztam benne, hogy még életben találjuk és vall. Persze kevés esélyt láttam rá, hogy vallana a doktor ellen, az ilyeneknek nem szokás, de jelen pillanatban minden apróságban bíznunk kellett, hiszen elég kilátástalannak tűnt még az ügy. Persze profi voltam és Kat sem volt kezdő, de jelenleg a tettes volt nem kis lépés előnyben és nem kizárt, sőt, biztosan azon lesz, hogy fokozatosan tüntettesse el a nyomait és a még fel nem fedezett bizonyítékokat.
- Szerintem normális. Hidd el, kezdetben én is átéltem már hasonlóakat - mosolyogtam. - Sőt, nem is csak egy cetlit, hanem konkrétan videó felvételt az esetről, nem? Mekkora lenne már. Full HD-ban levetíteni a tárgyalóteremben és aztán mehet az életfogytiglan - mondtam, aztán Kat kérdése nyomán rátértünk a magánéletemre.
- Jól vagyunk, köszi. Nemrég voltunk Ausztriában, ahol még jobban összemelegedtünk. Igazából elgondolkodtunk a családtervezésen - mondtam és kicsit magamba mélyültem.

---

   

Tény, hogy remek kocsim volt és akkor még nem beszéltünk az Aston Martinomról. Mindkét kocsim szerettem, de a Rolls Royce volt a kedvencem és az illett hozzám a legjobban, az volt meg régebb óta. Az Aston Martint csak akkor használtam, ha az útviszonyok megkívánták a terepes kialakítását, vagy nem tudtam milyen útviszonyok várnak rám. Nem akartam kitenni a Corniche-t olyan környezetnek, ami talán kárt tenne benne. Vigyáztam rá.
- Szeretem hallani az emberektől a bókokat - mosolyogtam és megsimogattam a kocsit. Természetesen nem voltam felvágós, még ha úgy is tűnt néha, viszont tény, hogy büszke voltam az autóimra, hiszen rengeteg pénzt öltem beléjük már a megvásárlásukkal, így büszkén vállaltam őket.
- Nem ördöngösség, hiszen a hazugságvizsgáló nem magát a hazugságot vizsgálja, hanem azokat az élettani jeleket, amik akkor jelentkeznek, ha valaki hazudik, így pl.: A bőrellenállás, légzés, pulzus, stb. Ezért van az, hogy egy notórius hazudozót nem tud leleplezni a hazugságvizsgáló, hiszen náluk nem jelentkeznek tünetek. Vannak módszerek, amikkel ez irányítható. Pl.: Záróizmok összeszorítása, légzésgyakorlatok, gyógyszerek és gyógynövények használata, stb. Szóval ez még elképzelhető, Dr. Stevenson orvos, biztosan fel volt készülve, hiszen önként jelentkezett a vizsgálatra.
Az már sokkal érdekesebb kérdés, hogy a DNS vizsgálaton miképp ment át. Elképzelésem sincs. Az érdekes az, hogy egyszer negatív, egyszer pozitív lett, tehát még csak nem is az, hogy rögtön negatív.
Kinyitottam az ajtót, majd mielőtt beültem volna még rá mosolyogtam.
- Viccelsz? A nő felszívódott - mondtam és beültem. - De nem lepett meg - szóltam ki a letekert ablakon át. - Ülj be - mondtam és miután beült folytattam. - A rendőrség megpróbálta előállítani, de semmi. Poole felügyelő lekérte a lakcím és a telefonszám adatait, de egyik sem kamu, a lakás is és a telefon is Rosa nevén van, szóval abban biztosak lehetünk, hogy a nő létezik, vagyis lehet valós alapja a sztorinak. A gond itt az, hogy nem tudjuk mi lehet a nővel. A szomszédai két napja nem látták, a munkahelyére nem ment be, a telefonja kikapcsolva, a nő pedig valószínűleg holtan fekszik valahol, vagy bűnrészesség miatt megszökött a városból, mielőtt még a rendőrség rajtaütne.
Kitolattam az útra, majd elindultam a Rosa lakás felé.
- Bemegyünk Miss. Rosa lakásába. A rendőrség nem járhatott benne, mivel nem tudtak házkutatási engedélyt kapni. Nincs megalapozott vád és bizonyíték Miss. Rosa ellen, viszont én magánnyomozóként saját hatáskörömben cselekszem, nem a rendőrség berkeiben. Elvileg a lakásban nincs riasztó és bár kulcsra van zárva, nekem van egy készletem, amivel fel tudom törni a zárat. Kamerák nincsenek, szóval a feljelentéstől sem kell félnem. A felügyelő tud róla mire készülök, a baj csak az, hogy bármit is találunk, később a vádemelésnél nem tudjuk majd felhasználni, hiszen nem hivatalos úton jutottunk hozzá, de legalább megadjuk az esélyét, hogy találunk valamit, amivel a nyomozás előre lendülhet.
Ha a Rosa-lakásban végzünk, akkor elmegyünk a parkolóba, ahol Rosa letette Dr. Stevenson kocsját és körbeérdeklődünk a környéken, utána pedig a Ford megtalálásnak helyszínét és a Hudson folyó környékét fésüljük át. Mindkét áldozat kapcsolatba hozható a Hudson folyóval, szóval érdemes ott is körbenézni. A továbbiakat pedig az fogja meghatározni mire jutunk ezekkel.

---

   

Idő: 2024. 10. 24.
Helyszín: New York; Manhattan; Hudson-folyó erdős partszakasz.

Az NYPD és a CLS emberei nagy erőkkel helyszínelnek. Elsőként az autót veszik körbe és vizsgálják meg kívülről. Egy ezüstös színű 2017-es Ford Focus 1.5 TDCI, melynek kerekei laposak voltak, hátsó baloldali ajtaja nyitva. A szélvédő egy ponton berobbant, az üvegszilánkok kis részt véresek voltak, ahogy a kormány is. Az autón külsérelmi nyomok a szélvédő kivételével nem voltak, így a fényképek elkészültével jöhetett a halott ellenőrzése.
Az áldozat a sofőr ülésen ült, a biztonsági öv bekötve, a feje a kormányra dőlve, bár a biztonsági öv miatt nem tudott teljesen rábukni. A golyó átvitte a koponyáját, ez lehetett a halál oka is, noha a vizsgálatok majd többet mondanak. A lövés hátulról jött, közvetlen közelről, a lövedék átvitte a koponyáját és a lövés miatt robbant be a szélvédő is. A lövedéket kinn a fűben meg is találták, ahogy a töltényhüvelyt is a hátsó baloldali ülés előtt. Egyéb sérülése a sofőrnek szemlátomást nem volt.
A hátsó ülések átvizsgálása során nem csak a töltényhüvely került elő, hanem női fehérnemű is és ondó nyomok is. Nemi erőszak, a jelek egyértelműek, csak éppen ez erőszak áldozata nem volt meg. A tettes magával vihette?
- Azonosították már az áldozatot? - kérdezte Nicholas Poole, a nyomozást vezető rendőrfelügyelő.
Magas férfi volt, fekete öltönyben, vörös nyakkendővel. Markáns arca volt, sötétkék szemekkel, frizurája egyszerű rövidre nyírt, haja őszes barna. Kezében egy elvitelre kért kávé volt műanyag pohárban, ám miközben kortyolt, csupa szem és fül volt.
- Igen - válaszolta Richard Storm őrmester. - Dr. Edward West. A Presbyter kórház idegsebésze volt. Megtaláltuk nála az iratait és a pénzét is. Szemlátomást minden irata megvan, de a hitelkártyája is és ahogy elnéztem az ékszerei is. Jegygyűrű, pecsétgyűrű, arany karóra. Természetesen biztosra nem mondhatjuk, hogy mindene megvan, hiszen nem tudom volt-e nála bármi más irat a kötelezőkön túl, vagy, hogy mennyi pénz lehetett nála, de úgy vélem nem történt rablás.
- Ezek szerint nem a pénze kellett a gyilkosnak.
- Szemlátomást nem. Alighanem az áldozat felesége ülhetett az autóban. Női fehérnemű és ondó. Két kolléga már elindult az erdőbe megkeresni és a rendőrkutyások is úton vannak. Hátha itt lesz valahol az erdőben.
- Nagyon helyes, Richard! - mondta és ő maga is az áldozathoz lépett, közben a helyszínelők igyekeztek minden létező mintát összegyűjteni.
- Kivégzés? - kérdezte az őrmester alapos okból kifolyólag, hiszen a kivégzések során szoktak hátulról fejbe lőni embereket.
- Nem tudom - mondta a felügyelő bizonytalanul. - Még is kinek állhatna érdekében megölni ezt az embert?

Idő: 2024. 10. 25.
Helyszín: New York; Manhattan; Hudson-folyó mentén - West Side Highway.

Lora West lemeztelenített holttestét a Hudson mosta partra, a bejelentés után pedig rendőrök és helyszínelők lepték el a partszakaszt. A halál oka ugyanúgy lőtt seb volt. Férjéhez hasonlóan Lora fejét is keresztül lőtték, így minden szenvedés nélkül azonnal meghalt. Többször is megerőszakolták a gyilkosság előtt és meg is verték. Többször is kemény ütést kapott, vélhetően az áldozat öklétől.
A testet elszállították, Poole felügyelő pedig zsebre dugott kezekkel, tanácstalanul állt Storm őrmesterrel az oldalán.
- Uram... minden rendben?
- Hajnalban megkaptam a jelentést a helyszínelőktől. Az ondót nem sikerült azonosítani, a házaspár ujjnyomain kívül pedig más ujjnyomot nem találtak az autóban. A gyilkos alig hagyott maga után nyomot, szinte semmink nincs, amin elindulhatnánk.

Idő: 2024. 10. 25.
Helyszín: New York; Manhattan; Rendőrkapitányság.

- Szervusz Nick - lépett be egy magas, ősz, szikár férfi a felügyelő irodájába és kezet nyújtott neki. Az informatikai részleg vezetője volt, Josh Tooms. Az ősz haj ne tévesszen meg senkit, a férfi nem volt öregebb negyvenötnél, szinte egy idős volt a felügyelővel, pusztán csak korán őszült. Túl korán.
- Josh, helló - fogott kezet. - Remélem jó hírek.
- Igen. Ellenőriztük Lora West telefonhívásait és kiderült, hogy többször is beszélt egy bizonyos Dr. Henry Stevensonnal. A férfi Edward West kollégája volt. Idegsebész.
- Igazán? - kérdezte nem túl meglepetten, mintha csak számított volna egy hasonló fordulatra, majd hátradőlt tollát pergetve.
- Igen. És most jön a java. Megnéztem a környék biztonsági kameráinak felvételeit és a gyilkosság utáni órákban Henry a környéken járt. Beszállt egy parkoló autóba, majd elhajtott. Ellenőriztük a rendszámot, Henry autója volt, de korábban egy másik nő parkolt le vele, aki gyalog távozott utána.
A felügyelő bólogatott, majd várt tovább.
- Megérdeklődtem ezt-azt és az egyetemen úgy beszélik, hogy Lora és Henry szeretők voltak.

Idő: 2024. 10. 28.
Helyszín: New York; Manhattan; Rendőrkapitányság.

Mielőtt még Poole felügyelő amellett döntött volna, hogy hozassák be Henry Stevensont még néhány dolognak utána járt a gyilkosságot és az áldozatokat illetően, aztán Stevensont is alaposan átvilágították, ám érdekes volt a helyzet. Henry kollégáinak és ismerőseinek elmondása szerint a férfi jámbor volt. Kedves, tündéri, visszafogott, aki a légynek sem ártott volna. Ez már alapvetően furcsa volt és érdekes érzetet keltett a felügyelő szájában.
Behozatta az orvost a rendőrségre, majd egy kihallgatóba ült vele.
A hírek talán igaznak tűnhettek. Dr. Stevenson jámbor tekintetű volt, kiskutya szemekkel. Magas, átlagos testalkatú, régi módi frizurát viselt, arca barátságos, ártatlanságot sugalló volt. Meleg barna szemeivel megszeppenten nézett a felügyelőre, aki némi kérdezősködést követően felvázolta neki a tényeket.
- Nem én tettem - felelte riadtan, mintha már maga a vád is megrémisztette volna. - Nem én öltem meg őket. Miért tettem volna? Semmi okom nem volt rá.
- Úgy hallottam ön és Lora szeretők voltak.
- Ez a pletyka már egy fél éve terjed, de nem igaz. Nincs köztünk semmi. West a barátom volt, a feleségével is jó kapcsolatot ápoltam, volt, hogy összejártunk, de nem volt a szeretőm. Joan halála óta nem közeledtem nőhöz úgy, mint nőhöz - mondta gyászosan.
- Mit keresett a gyilkosság estjén a Rockefeller Ave-en?
- Van egy kis házam az erdőben. Oda szoktam elvonulni a világ elől bizonyos időközönként.
- Ki volt az a nő, aki kocsiját letette a parkolóba?
- Jenna Rosa. Egy kedves ismerősöm. Kölcsönkérte, hát odaadtam.
A felügyelő érezte, hogy itt valami sántít, de egyelőre nem akart jobban puhatolózni. Úgy érezte előbb ezeknek kéne utána járni, amit eddig elmondott.
- Elkérhetem Jenna adatait? Lakcím, telefonszám?
- Igen. Brooklyn, Hayden Street 9. 3. emelet, 2-es lakás. A száma pedig... - Poole mindent feljegyzett, majd ismét felnézett rá.
- Joan mikor halt meg? Mi történt?
- 3 éve. Lelőtték a lakásunkon. Mire hazaértem, már halott volt - felelte, a felügyelő viszont még gyanakvóbbá vált.
- Beleegyezik, hogy ondó mintát adjon?
- Ha ez megnyugtatja...

---

Idő: 2024. 11. 02.
Helyszín: New York; Staten Island; Lincoln rezidenciától a Katherine lakásig

Poole felügyelő igen csak zaklatott volt a telefonban, mikor közölte velem, hogy az ondó teszt hol egyező, hol eltérő, továbbá, hogy Dr. Henry Stevenson átment a poligráfon. Minden jel arra utalt, hogy ő a gyilkos, már volt egy egyező teszt is, ám a második tesz már negatív lett. Ezt én magam is furcsálltam, így hirtelen nem is tudtam mire gondoljak. Persze hallani róla, hogy téved a DNS teszt, főleg, ha sérült a minta, de mindaz, amit elmondott valóban különös. Én is azt mondanám, hogy ez a Henry Stevenson a tettes, de amíg a poligráf vizsgálat és a DNS teszt negatív, addig az ügyészség nem fog vádat emelni és esélyük sincs a rendőröknek.
Természetesen elvállaltam, hogy segítek a felügyelőnek és megpróbálok én is eredményes nyomozást folytatni, de előtte kértem engedélyt bevonni egy barátomat is az ügybe. Olybá tűnt minden segítség jól jön, így elindultam Katy lakása felé Manhattanbe. Jól fog jönni ez az ügy neki is, hiszen remek cikket tud majd belőle írni. "A gyilkos, aki átverte a hazugságvizsgálót". Hangzatos cím, nem?
Igaz, nem lenne példátlan, de elképesztően ritka, hogy valaki képes legyen rá. Nagyon kevés példa volt rá a történelemben és rengeteg gyakorlást igényel, hogy valaki becsapja a poligráfot. Főleg, hogy ma már igen fejlett gépek vannak.
Leparkoltam, kiszálltam és megigazgattam a zakómat, majd mivel előre szóltam neki, hogy jövök egyszerűen csak megcsörgettem őt telefonon, hogy kinn várom a kocsinál. A kocsinak dőlve, elkényelmesedve. Az esetleírást már e-mailben elküldtem neki tegnap délután, hogy képben legyen miről van szó.
- Jó reggelt! - intettem neki mosolyogva. - Olvastad az e-mailt, amit küldtem?

---