Annyira felpörgött körülöttem minden, mióta befejeztem a továbbképzést. Már egyedül is belevágtam egy nyomozásba, most pedig Cas keres fel egy rendkívül szövevényes, izgalmas kettős gyilkossági üggyel? Nyertem a lottón vagy mi van? Jó, ez a sok munka persze azzal jár, hogy megint nem sűrűn látom a kislányomat, de vigasztal a tudat, hogy amikor csak tudok, vele vagyok. A tréning után egy teljes héten át csak vele foglalkoztam, és még előttünk van a nagy közös családi kaland, amire Rachel vett rá engem és Danielt. Még mindig nem tudom, hogyan is kéne éreznem magam attól, hogy a volt férjemmel ismét olyan közel leszünk, mint régen. Lehet, ezért is menekülök ennyire a munkába? Lehet, részben ezért mondok igent az újabbnál újabb lehetőségekre? Mert szeretném... késleltetni a hármasban vakációzást? Mindegy is, most muszáj ezt kizárnom a fejemből, és teljes erőbedobással Dr. Edward West és a neje meggyilkolására összpontosítanom. Caspian-t már jó ideje ismerem, kifejezetten jóban vagyunk, és titkon reméltem is, hogy egyszer majd együtt dolgozhatunk. Arra mondjuk nem számítottam, hogy ilyen gyorsan, arra meg pláne nem, hogy ő fog felkeresni. Amióta csak átküldte tegnap az elemzést a történtekről, teljesen be vagyok zsongva. Éppen az ilyesfajta adrenalinlöket az, ami miatt világéletemben érdekelt az oknyomozás. És most aztán tényleg úgy érzem, végre a helyemen vagyok, és megérte annyit gürcölni az álmom eléréséért. Amint rezegni kezd a mobilom, tudom, hogy Cas hív, így szimplán kinyomom és már robogok is a kabátomért, aztán a bejárati ajtóból vigyorgok rá, mialatt a kulcsot a zárba helyezem. - Muszáj mindig felvágnod a kocsiddal? A Rolls-Royce Corniche a gyengém, így ha egyszer ellopják a kocsid... áh, úgyis tudni fogod, hogy én tettem. - Legyintek egyet, játszva a duzzogót, aztán szépen elnevetem magam. Ahogy odaérek mellé, azért a mosolyom alábbhagy, hiszen bármennyire is szétfeszít a lelkesedés, mégiscsak egy brutális gyilkosság a téma. Sőt kapásból kettő. - Viccelsz? Megállás nélkül azt olvastam, újra és újra. Cas, tudom, objektívnek kéne maradni, de... a zsigereimben érzem, hogy ez a Stevenson a tettes. És nem azért, mert tipikusan "gyilkos feje" van. Fogalmam sincs, hogy tudta kijátszani a hazugságvizsgálót, de valahogy megtette. Arról a DNS-minta körüli kavarodásról nem is beszélve. Na jó, de nem locsogok tovább, mondd, mivel kezdünk? - Ujjaimmal egymáson dobolva jelzem, mennyire várom már a közös munkát. Caspian az egyik legjobb a szakmánkban, ráadásul magánnyomozó is, a hitem pedig extra magasan van jelenleg, ergo ha mi nem járunk mindennek a végére, akkor senki. - Ó, azt majdnem elfelejtettem mondani, hogy ebben a Jenna Rosa-féle sztoriban valami finoman fogalmazva is sántít... bár erre nyilván magad is rájöttél. Vele tudtak beszélni a zsaruk? - Nézek kíváncsiságomban felvont szemöldökkel a barátomra.
Az NYPD és a CLS emberei nagy erőkkel helyszínelnek. Elsőként az autót veszik körbe és vizsgálják meg kívülről. Egy ezüstös színű 2017-es Ford Focus 1.5 TDCI, melynek kerekei laposak voltak, hátsó baloldali ajtaja nyitva. A szélvédő egy ponton berobbant, az üvegszilánkok kis részt véresek voltak, ahogy a kormány is. Az autón külsérelmi nyomok a szélvédő kivételével nem voltak, így a fényképek elkészültével jöhetett a halott ellenőrzése. Az áldozat a sofőr ülésen ült, a biztonsági öv bekötve, a feje a kormányra dőlve, bár a biztonsági öv miatt nem tudott teljesen rábukni. A golyó átvitte a koponyáját, ez lehetett a halál oka is, noha a vizsgálatok majd többet mondanak. A lövés hátulról jött, közvetlen közelről, a lövedék átvitte a koponyáját és a lövés miatt robbant be a szélvédő is. A lövedéket kinn a fűben meg is találták, ahogy a töltényhüvelyt is a hátsó baloldali ülés előtt. Egyéb sérülése a sofőrnek szemlátomást nem volt. A hátsó ülések átvizsgálása során nem csak a töltényhüvely került elő, hanem női fehérnemű is és ondó nyomok is. Nemi erőszak, a jelek egyértelműek, csak éppen ez erőszak áldozata nem volt meg. A tettes magával vihette? - Azonosították már az áldozatot? - kérdezte Nicholas Poole, a nyomozást vezető rendőrfelügyelő. Magas férfi volt, fekete öltönyben, vörös nyakkendővel. Markáns arca volt, sötétkék szemekkel, frizurája egyszerű rövidre nyírt, haja őszes barna. Kezében egy elvitelre kért kávé volt műanyag pohárban, ám miközben kortyolt, csupa szem és fül volt. - Igen - válaszolta Richard Storm őrmester. - Dr. Edward West. A Presbyter kórház idegsebésze volt. Megtaláltuk nála az iratait és a pénzét is. Szemlátomást minden irata megvan, de a hitelkártyája is és ahogy elnéztem az ékszerei is. Jegygyűrű, pecsétgyűrű, arany karóra. Természetesen biztosra nem mondhatjuk, hogy mindene megvan, hiszen nem tudom volt-e nála bármi más irat a kötelezőkön túl, vagy, hogy mennyi pénz lehetett nála, de úgy vélem nem történt rablás. - Ezek szerint nem a pénze kellett a gyilkosnak. - Szemlátomást nem. Alighanem az áldozat felesége ülhetett az autóban. Női fehérnemű és ondó. Két kolléga már elindult az erdőbe megkeresni és a rendőrkutyások is úton vannak. Hátha itt lesz valahol az erdőben. - Nagyon helyes, Richard! - mondta és ő maga is az áldozathoz lépett, közben a helyszínelők igyekeztek minden létező mintát összegyűjteni. - Kivégzés? - kérdezte az őrmester alapos okból kifolyólag, hiszen a kivégzések során szoktak hátulról fejbe lőni embereket. - Nem tudom - mondta a felügyelő bizonytalanul. - Még is kinek állhatna érdekében megölni ezt az embert?
Idő: 2024. 10. 25. Helyszín: New York; Manhattan; Hudson-folyó mentén - West Side Highway.
Lora West lemeztelenített holttestét a Hudson mosta partra, a bejelentés után pedig rendőrök és helyszínelők lepték el a partszakaszt. A halál oka ugyanúgy lőtt seb volt. Férjéhez hasonlóan Lora fejét is keresztül lőtték, így minden szenvedés nélkül azonnal meghalt. Többször is megerőszakolták a gyilkosság előtt és meg is verték. Többször is kemény ütést kapott, vélhetően az áldozat öklétől. A testet elszállították, Poole felügyelő pedig zsebre dugott kezekkel, tanácstalanul állt Storm őrmesterrel az oldalán. - Uram... minden rendben? - Hajnalban megkaptam a jelentést a helyszínelőktől. Az ondót nem sikerült azonosítani, a házaspár ujjnyomain kívül pedig más ujjnyomot nem találtak az autóban. A gyilkos alig hagyott maga után nyomot, szinte semmink nincs, amin elindulhatnánk.
Idő: 2024. 10. 25. Helyszín: New York; Manhattan; Rendőrkapitányság.
- Szervusz Nick - lépett be egy magas, ősz, szikár férfi a felügyelő irodájába és kezet nyújtott neki. Az informatikai részleg vezetője volt, Josh Tooms. Az ősz haj ne tévesszen meg senkit, a férfi nem volt öregebb negyvenötnél, szinte egy idős volt a felügyelővel, pusztán csak korán őszült. Túl korán. - Josh, helló - fogott kezet. - Remélem jó hírek. - Igen. Ellenőriztük Lora West telefonhívásait és kiderült, hogy többször is beszélt egy bizonyos Dr. Henry Stevensonnal. A férfi Edward West kollégája volt. Idegsebész. - Igazán? - kérdezte nem túl meglepetten, mintha csak számított volna egy hasonló fordulatra, majd hátradőlt tollát pergetve. - Igen. És most jön a java. Megnéztem a környék biztonsági kameráinak felvételeit és a gyilkosság utáni órákban Henry a környéken járt. Beszállt egy parkoló autóba, majd elhajtott. Ellenőriztük a rendszámot, Henry autója volt, de korábban egy másik nő parkolt le vele, aki gyalog távozott utána. A felügyelő bólogatott, majd várt tovább. - Megérdeklődtem ezt-azt és az egyetemen úgy beszélik, hogy Lora és Henry szeretők voltak.
Idő: 2024. 10. 28. Helyszín: New York; Manhattan; Rendőrkapitányság.
Mielőtt még Poole felügyelő amellett döntött volna, hogy hozassák be Henry Stevensont még néhány dolognak utána járt a gyilkosságot és az áldozatokat illetően, aztán Stevensont is alaposan átvilágították, ám érdekes volt a helyzet. Henry kollégáinak és ismerőseinek elmondása szerint a férfi jámbor volt. Kedves, tündéri, visszafogott, aki a légynek sem ártott volna. Ez már alapvetően furcsa volt és érdekes érzetet keltett a felügyelő szájában. Behozatta az orvost a rendőrségre, majd egy kihallgatóba ült vele. A hírek talán igaznak tűnhettek. Dr. Stevenson jámbor tekintetű volt, kiskutya szemekkel. Magas, átlagos testalkatú, régi módi frizurát viselt, arca barátságos, ártatlanságot sugalló volt. Meleg barna szemeivel megszeppenten nézett a felügyelőre, aki némi kérdezősködést követően felvázolta neki a tényeket. - Nem én tettem - felelte riadtan, mintha már maga a vád is megrémisztette volna. - Nem én öltem meg őket. Miért tettem volna? Semmi okom nem volt rá. - Úgy hallottam ön és Lora szeretők voltak. - Ez a pletyka már egy fél éve terjed, de nem igaz. Nincs köztünk semmi. West a barátom volt, a feleségével is jó kapcsolatot ápoltam, volt, hogy összejártunk, de nem volt a szeretőm. Joan halála óta nem közeledtem nőhöz úgy, mint nőhöz - mondta gyászosan. - Mit keresett a gyilkosság estjén a Rockefeller Ave-en? - Van egy kis házam az erdőben. Oda szoktam elvonulni a világ elől bizonyos időközönként. - Ki volt az a nő, aki kocsiját letette a parkolóba? - Jenna Rosa. Egy kedves ismerősöm. Kölcsönkérte, hát odaadtam. A felügyelő érezte, hogy itt valami sántít, de egyelőre nem akart jobban puhatolózni. Úgy érezte előbb ezeknek kéne utána járni, amit eddig elmondott. - Elkérhetem Jenna adatait? Lakcím, telefonszám? - Igen. Brooklyn, Hayden Street 9. 3. emelet, 2-es lakás. A száma pedig... - Poole mindent feljegyzett, majd ismét felnézett rá. - Joan mikor halt meg? Mi történt? - 3 éve. Lelőtték a lakásunkon. Mire hazaértem, már halott volt - felelte, a felügyelő viszont még gyanakvóbbá vált. - Beleegyezik, hogy ondó mintát adjon? - Ha ez megnyugtatja...
Idő: 2024. 11. 02. Helyszín: New York; Staten Island; Lincoln rezidenciától a Katherine lakásig
Poole felügyelő igen csak zaklatott volt a telefonban, mikor közölte velem, hogy az ondó teszt hol egyező, hol eltérő, továbbá, hogy Dr. Henry Stevenson átment a poligráfon. Minden jel arra utalt, hogy ő a gyilkos, már volt egy egyező teszt is, ám a második tesz már negatív lett. Ezt én magam is furcsálltam, így hirtelen nem is tudtam mire gondoljak. Persze hallani róla, hogy téved a DNS teszt, főleg, ha sérült a minta, de mindaz, amit elmondott valóban különös. Én is azt mondanám, hogy ez a Henry Stevenson a tettes, de amíg a poligráf vizsgálat és a DNS teszt negatív, addig az ügyészség nem fog vádat emelni és esélyük sincs a rendőröknek. Természetesen elvállaltam, hogy segítek a felügyelőnek és megpróbálok én is eredményes nyomozást folytatni, de előtte kértem engedélyt bevonni egy barátomat is az ügybe. Olybá tűnt minden segítség jól jön, így elindultam Katy lakása felé Manhattanbe. Jól fog jönni ez az ügy neki is, hiszen remek cikket tud majd belőle írni. "A gyilkos, aki átverte a hazugságvizsgálót". Hangzatos cím, nem? Igaz, nem lenne példátlan, de elképesztően ritka, hogy valaki képes legyen rá. Nagyon kevés példa volt rá a történelemben és rengeteg gyakorlást igényel, hogy valaki becsapja a poligráfot. Főleg, hogy ma már igen fejlett gépek vannak. Leparkoltam, kiszálltam és megigazgattam a zakómat, majd mivel előre szóltam neki, hogy jövök egyszerűen csak megcsörgettem őt telefonon, hogy kinn várom a kocsinál. A kocsinak dőlve, elkényelmesedve. Az esetleírást már e-mailben elküldtem neki tegnap délután, hogy képben legyen miről van szó. - Jó reggelt! - intettem neki mosolyogva. - Olvastad az e-mailt, amit küldtem?
I became a journalist because
I did not want to rely on newspapers for information.
★ kor ★ :
39
★ elõtörténet ★ :
One thing I learned as a journalist is that there is at least one disgruntled person in every workplace in America -
- and at least double that number with a conscience.
Hard as they try, they simply can't turn their heads away from an injustice when they see one taking place.
♫ :
None but the most blindly credulous will imaging the characters and events in this story to be anything but fictitious.
It is true that the ancient and noble city of Oxford is, of all the towns of England,
the likeliest progenitor of unlikely events and persons. But there are limits.
★ családi állapot ★ :
★ lakhely ★ :
Staten Island
★ :
★ idézet ★ :
“All things must be examined, debated, investigated
without exception and without regard for anyone's feelings.”
Kezdőlap
| 427 szó | tag: 
