Őszinte vagyok vele, akkor is, ha egyébként úgy érzem, hogy nem érdemli meg addig, míg ő csak szurkálódni, boncolgatni akar, és csak kívánalmai meg óhajai vannak velem szemben, de eddig nem tett le túl sokat a közös asztalra, ami azt illeti. Úgysem hangzik el olyan, ami nem igaz, de olyan sem, amin fogást találhat. Mindezek a tények a múlté, most is csak azért vannak előszedve – velem egyetemben -, mert feljebb léptem, és elfoglaltam egy olyan helyet, ami eredendően nem engem illetett meg, és sokak szemében és felfogásában még most sem érdemlem.
Kérdését hallva apró mosolyra rándul ajkam szeglete.
- Mint mondtam, szeretem a kihívásokat – biccentek igenlőn. Máskülönben most itt sem lennénk. – Ezek éltetnek – és ragyogtatnak – de ezt nem teszem hozzá, hangosan nem; a hétköznapi emberek, egyhangú, monoton, szürke életének a gondolatától is irtózom. Egy rablás, egy rajtaütés, egy csempészés, a szigorú határőrrel – vagy annak pisztolycsövével - való, rezzenéstelen pillantással tett szemezés, a visszafojtott lélegzet, a torkomban-, fülemben dübörgő szívem, az adrenalin már mindjárt más színekben tünteti fel az életet. Nem is ismerek más milyet, csak ezt és így. A felvázolt, és minden apró részletre kiterjedő felvetésem, ötletem és vízióm nem neki szól, csupán annak, hogy lehetne így is, de én nem akartam. Választásom ugyan nem volt, csak az az egyetlen-egy, hogy felrúgtam és felégettem magam körül mindent. Azonban azt be kell valljam, ha tudnám, hogy mennyire magára vette, csak annyit mondhatnék, if the shoe fits, wear it, Cinderella.
- Őket – s leginkább az apámat, ugyebár, a többiek nevében nem nyilatkozhatom, bár biztosra veszem, hogy az ő levesükbe nem kevésbé köptem azzal, hogy nem mentem hozzá Ilario Grecóhoz, ezzel majdhogynem meghiúsítva egy lehetséges szövetséget, ha nincs két unokanővérem (micsoda szerencse!) – nem a találékonyságom érdekelte, Signora – ingatom meg a fejemet. A mondat befejezetlen lebeg kettőnk között, de hiszem, hogy van olyan okos a nő, és ismert ebben a szép, sötét világban, hogy tudja, mire gondolok. Igen, a szövetségre, és az azzal kéz a kézben járó, minden előnyre és kézzelfogható-, vagy elméleti javakra.
Miközben Dantéról beszélek és visszaemlékszem rá, és, ahogy elképzelem, hogy ő és Ms. Vallis tárgyalnak, valahogy nehezemre esik elhinni azt, hogy Aphrodité képes lett volna igazán hatni rá. És nem azért, mert nem elég szép, vagy intelligens, hanem azért, mert a fivérem egyszerűen elnyomta volna a fényét, nem hagyta volna érvényesülni. Aztán, ki tudja, lehet, hogy Vallis megszelídíti, kimossa az agyát, és ők lettek volna a modern kori Bonnie és Clyde haha!
Komolyan azt hiszem a következő pillanatban, amikor becsmérel, hogy egy kurva szó nélkül felállok, elsétálok, és nem lesz sem festménye, sem egyezsége, sem szövetségese, sem semmije, amit adhatnék neki, mert minden hajlandóságom elillan.
Látom ám rajta, hogy fáj beismernie, hogy esetlegesen tévedett a képességeimet illetően, de az élet már csak ilyen kegyetlen: időről-időre emlékeztetni kell az embereket, hogy honnan jöttél, hogy mit tettél azért, hogy itt lehess.
- Meglehet, hogy úgy tűnik, hogy nem veszem komolyan az életet, de az igazság az, hogy csupán élvezni akarom az üresjáratokban – hiszen már olyan sok minden történt, már annyi mindent, annyi évet leéltem egy kifeszített kötélen egyensúlyozva, hogy néha jól esik csak élvezni a kilátást a magasból, ahová feltornáztam magam. És egészen lélegzetelállító innen föntről a kilátás.
Aztán ő is tovább fűzi a gondolatait, és nem csak azért reagálok úgy, ahogy, mert az apámra emlékeztet a papolása, hanem azért, mert nem szeretem, ha lebecsülnek. Egyszerűen fogom magam, és, mint egy vadállat, úgy közelítek felé, nem foglalkozva a ténnyel, hogy karnyújtásnyira van tőle a pohár, meg még ki tudja, mit rejteget a szoknyája alatt, azon kívül, amivel a férfiakat lehet manipulálni és irányítani. Valami, amivel a hozzám hasonló bestiákat lehet? De vajon mi az? Egy ostor? Láncok? A híres-nevezetes papírnehezék? Miként farkasszemet nézünk, elégedettséggel tölt el, hogy nem húzódik el, nem is vártam mást, illata intenzíven robban az orromban, ahogy élesen szívom be a levegőt, mielőtt ellibbennék előle.
- Nem ismerem – hazudok, mert az ember hall ezt-azt, de az ő, szépen megrajzolt szájából akarom hallani, és remélem, hogy mesélni fog nekem, ha már én voltam olyan nagyvonalú, és megtettem ugyanezt. Aztán csak hallgatok, nem bólintok, nem is hümmögök, de még csak közbe sem szólok, ha már végre méltat arra, hogy beavasson. Nyilvánvalóan nem oszt meg velem minden, apró részletet, tudom jól – én sem tenném.
Egy kicsit sajnálom, hogy nem öt, vagy tíz évvel ezelőtt keresztezték egymást az útjaink. Tíz éve senki engedélyére nem lett volna szükségem, és azonnal igent mondhatnék erre az érdekházasságra; mert erre még szeretnék is.
- Mint azt tudja – utalok az iménti intermezzóra -, nekem nem áll jól a bájolgás. Hamar elpattanok – vonom meg a vállamat. – És nem vágyom a hírnévre sem a Forbes meg a Times hasábjain – nem, ez határozottan nem az én világom. - De az ajánlat másik fele csábító. Mindketten jól járnánk. Osztozhatnánk, kegyed még híresebb lehetne, csak és kizárólag az öné lehetne a rivaldafény – nekem az nem kell.
Forgatom az ujjaim között az üres poharat, és szívem szerint gondolkodás, hezitálás nélkül ugranék bele, de tudom, hogy nem lehet, mert Alvize elé kell vinnem az ügyet. Úgyhogy nagy levegőt veszek.
- Nagyon a lelkembe taposott – teátrálisan sóhajtok. – Mint mondtam, a festmény az öné, ezt borítékolom. Nagyra értékelem, hogy bevont nagyvonalakban a terveibe, nem fogom elfelejteni a gesztust – és nem hazudok, ugyanis ki fogok állni ezért az egészért Alvize-zal szemben. – Átgondolom – úgy teszek, mintha kéretném magam.

Egyáltalán nem zavartatom magamat, vagy próbálok valaki olyannak tűnni, aki egyébként nem vagyok; ha így akartam volna tenni, akkor valami hasonló, csinos ruhában jelenek meg, mint ő, e helyett én farmerben meg blúzban libbentem be, teljes életnagyságban. Nem viselek semmiféle maszkot, képtelen vagyok a megjátszásra, és még csak visszafogni magamat is nehezemre esik, nyilvánvalóan, ha a céljaim és az érdekeim úgy kívánják-, netalántán megkövetelik, hogy hazudjak, megteszem. De számomra nincs helye a képmutatásnak egy tárgyaláson, az én szememben ez az archetípus sokkal veszélyesebb, mint bármelyik. A közönyös, az elidegenedett, a hideg. Lehetsz érinthetetlen, és félhetnek tőled jobban annál, mint, amennyire tisztelnek, mert az is a helyére fogja tenni a dolgokat, az embereket meg arccal előre. Azonban grandiózus álmokat csak szenvedéllyel lehet hajszolni és akarni, különben mit ér az egész?
- Nézőpont kérdése – tűnődök hangosan. – Ha nem lenne nyilvánvaló, amit tettem magam miatt tettem, nem a családom miatt. Ők csak a cselekvésre sarkalltak, de egyedül az én ötletem és döntésem volt. Ezért lettem árulónak megbillogozva – mutatok a nyilvánvalóra. – És, amit most teszek, meg, amit az elmúlt jó öt évben tettem, azt is a családomért tettem. Az ő szemükben áruló vagyok, szerintem meg a modern kor, emancipált nője, aki szabadon dönthet a sorsa felől, kénye és kedve szerint cselekedve – sokat gondolkoztam ezen én magam is. Amikor visszamentem Nápolyba, az is egy születésnap volt, Alfonsóé. Vagy egy esküvő is volt akkoriban, és majdhogynem együtt tartották? Már nem is emlékszem igazán. Meghívót természetesen nem kaptam, mert nehéz olyan valakinek küldeni, akinek nemhogy a címét-, de az e-mail-jét, meg a telefonszámát sem tudod, ugyebár. Nekem úgyis csak az számított, hogy bevonuljak Nápolyba, a Deluca villába és az apám, a fivérem, a Pellegrinik, a Rossik meg a Giordanók orra alá dörgöljem mindazt, amit elértem. Úgy szórhattam volna a füvet meg a cracket, mint a konfettit és a kokain meg a heroin úgy hullhatott volna, leheletfinom filmrétegben a villa minden egyes négyzetmilliméterére, mint a hó. Az a visszatérés személyes volt. Semmi más célom nem volt vele, csupán a gőgös, önhitt fennhéjázás, egy újabb, nagyképű beintés, gúnyos, beképzelt vigyorral a képemen.
Aztán végül meggyőztek, hogy maradjak. Nem az apám és nem is Dante, jobb, ha ennyiben maradunk. Azt persze nem kötöm az orrára, hogy milyen hipokrita éle van a ténynek, miszerint, akik minden bizonnyal, bólogattak és egyetértettek az apámmal, azok bírtak maradásra.
- Természetesen – még mindig jól szórakozok azon, hogy mennyire ostobának néz, de kezdem elveszíteni azt a fikarcnyi türelmemet is, amivel az istene megáldott. – Nincs összefüggés a kettő között. De, ha igaza van, és mégis van, biztos vagyok benne, hogy van egy olyan univerzum, ahol minden úgy alakult, ahogy ebben is kellett volna. Faux bundában járnék nyáron is, minden hétvégén összeülnék a barátnőimmel pletykálni és berúgni a gejl édes koktéloktól, havonta egyszer-kétszer szexelnék a férjemmel, kizárólag misszionárius pózban – amit ebben az univerzumban borzasztóan unalmasnak tartok -, a kertész meg a szeretőm lenne, mert ő legalább izgalmas volna. Lenne két gyerekünk, egy fiú, meg egy lány, a rend kedvéért és egy nagytestű kutyánk, cane corso, vagy valami hasonló - töprengek hangosan, kliséket és aforizmákat dobálva. – És persze, mint mondta, Dante is élne, ön meg vele csacsogna itt. De a bátyám fele ilyen kedves sem volt, mint én – ó, de nem ám, és Ms. Vallisnak fogalma sincs róla, hogy, ha Dante élne, akkor is velem érné meg üzletelnie és szövetségre lépnie. A fivérem ugyanis a cipőjét törölte volna bele, a szemében a nőknek nem ezen a színtéren van a helyük, hanem a villákban, a gyerekek mellett. Dante sötétsége felemésztette volna még ezt az erőtől duzzadó nőt is, és neki fogalma sincs róla, hogy neki voltaképpen milyen jó is, hogy a férfi meghalt.
- Nos, ha nem vagyok méltó rá, nem értem, mit keresek itt – mutatok körbe a helyiségben, de egyébként egy tapodtat sem mozdulok, még össze sem szedem magam a karosszékben. – Gondolom, tudja, hogy mivel foglalkoztam, mielőtt New Yorkba jöttem volna – vonom össze a szemöldökömet, tettetett értetlenséget mímelve, és, ha így van, akkor a birodalmamról is hallania kellett. Olyan vagyok Marrakeshben, mint Aladdin, miként bevonult Agrabába. – Ez az oka, nem? – tárom szét kissé karjaimat, amennyire a pozíció-, és a szék engedi.
Hagyom, hogy megpróbálja megmondani nekem, hogy mit és hogyan kellene csinálnom. Mintha az apám női kiadását hallgatnám, kurva unalmas, ami azt illeti. Ha azt hiszi, hogy megijeszt azzal, hogy visszavonja az ajánlatát, és nem kér belőlem, nagyobbat aligha tévedhetne; millió hal van még az óceánban - szokták mondani.
Aztán kettőt pislogok, és leesik neki; sztoikus nyugalommal elmosolyodok és megértőn bólintok.
- Nem. Mindenki másról – mert kurvára nem nekem forog a Föld, hanem körülöttem, mert én vagyok az il Sole fottuto.
- Nyilvánvalóan egy ideális világban Dante még élne – szögezem le. Ő sokkal jobb volt ebben, mint én. Sokkal kifinomultabb, visszafogottabb és erőskezű – a testvérem erre született, kétség sem fér hozzá. Nekem sokáig senki sem parancsolt, nehéz elfogadni, hogy most nem én állok az élen. – De az élet az élőké, a sors pedig ezt a lapot osztotta le nekünk – vonom fel egyik szép ívű szemöldökömet. – Nem félek a haláltól, ha erre akar célozni – rezzenéstelen tekintettel mondom bele az arcába az igazságot. – Nincs veszíteni valóm – és ez tesz olyan féktelenné és veszetté, mert nem tudom, hogy hány holnapom, vagy órám esetleg percem adatott még e földi létben. – Minden lélegzetvételt és szívdobbanást élvezni akarok, Signora Vallis – és még röviden és karcosan el is nevetem magam.
Nem kell kétszer a képre néznem, és őrá sem volna szükségem, hogy megmondja, mit látok magam előtt a kijelzőn. Elvégre, ez a hivatásom – mindenféle tekintetben. Ahogy megindul a saját széke felé, úgy fordulok felé én is teljes alakommal, ismét a térdeimre könyökölve, miután leraktam a tabletet az asztalkára, és csak hallgatom és hallgatom, szinte pislogás nélkül, rezzenéstelen mimikával és idegekkel – pedig éppen az utolsón táncol, még, ha fogalma sincs róla.
Az asztalra támaszkodok, és, ha nem érem át, hát pofátlanul és arcátlan módon feltérdelek a lapjára, szinte átmászok rajta, egészen...
Közel.
Majdnem összeér az orrunk hegye.
- Azt gondoltam, hogy komoly szándékai vannak, de tulajdonképpen csak a kurva festmény kell önnek, Signora Vallis. Nincs is baj a kapzsisággal, legalább valami érzelem felszínre tört – megvonom a vállamat; a hangom halk, karcos, mintha én is megittam volna vele egy pohár whiskyt, olyan, mint a jégszilánkokra csorgatott méz. – Ahogy és amennyire nem tudja tolerálni a magamfajtákat, úgy én sem a kegyedét – elmosolyodok. – Az én világomban nincs helye köntörfalazásnak, meg titkolózásnak, fél információknak, mézesmadzagoknak, meg a többi, hülye női praktikának sem, amivel olyan szerfelett jól játszadozik, én meg kibaszottul jól szórakozok rajta, de nem fér bele a velem való szövetségbe – idézem a szavait szóról szóra, még a hangsúlyokat is éppen oda teszem, ahova az imént ő. – Úgyhogy nagyra értékelném, ha legközelebb találkozóra hív, az ne faszméregetés legyen – csak most mászok ki az aurájából. – Nem férfiak vagyunk, sem kutyák – teszem hozzá, a whiskysüveg felé indulva, töltve egy korttyal a pohárba - vagy, ha nincs, az üveggel -, szalutálva. – Vegye úgy, hogy a festmény a magáé, de én soha nem leszek az – és ezt megpecsételendő le is húzom a minőségi alkoholt.

Amennyire hasonlít az előéletünk, így első blikkre – meg másodikra – sem tűnünk még csak hasonlónak sem. Nem ismerem Signora Vallist, tehát azt sem tudhatom, hogy miféle mocskosságokra képes-, vagy követett máris el, azt viszont látom, hogy mennyire finom, küllemében és mozdulataiban is. Vele ellentétben én olyan vagyok, mint egy futótűz; impulzív és szenvedélyes. Nem volt más választásom soha, semmit megszelídíthetetlennek és rendíthetetlennek lenni, és az maradni az utolsó szívdobbanásomig, elhaló lélegzetvételemig. Eszemben sem volt fejet hajtani az apám, és Greco akaratának, eszemben sem volt maradni, mert tudtam, ha így teszek, akkor is megköttetik a frigy, ha az oltárnál, az istenük színe előtt nemet mondok, amikor igent kellett volna. Nem volt más választásom, mint erősnek lenni, az isten háta mögött egy köpéssel, mert nem számíthattam másra, csak magamra. Meglehet, hogy Aphroditével is valami hasonló történhetett, csak éppen ő másképp reagál rá, másképp éli a borzalmak utózöngéjét: míg én mindent lerombolok, ő várfalakat emel. Talán sosem tudom meg, meglehet, hogy bármennyire is szeretnék az irhája alá-, a koponyájába nézni, gondolatait tűhegyre szúrni, úgy vizsgálgatni őket, örök enigma marad számomra.
Szavaira negédesen elmosolyodok. Igen, ezt már mind tudjuk, beleértve engem is, nincs új a nap alatt. Nyilvánvalóan eddig nem okozott gondot, hiszen nem voltam vezetői pozícióban, nyugodtan intézhettem a saját dolgaimat, a saját módszereimmel és eszközeimmel, senkinek még csak szemet sem szúrt, bármit is tettem, és ez jól is volt így. Aztán jött a temetés, és a lövöldözés, és az a sok vér, és a haldokló bátyám a karjaimban, aztán a holtteste a lábaim előtt heverve, mielőtt Malcolm elrángatott volna. Néha belém hasít a gondolat, mint egy villámcsapás, mint egy elektromos kisülés, hogy nekem kellett volna meghalnom Dante helyett, hogy ő élhetne, helyettem. De egy felsőbb hatalomnak, nevezzük bárminek is, van, aki istennek, én sorsnak, még terve lehet a mocskos életemmel, amiért most itt ülhetek Aphroditével szemben, hogy tárgyaljunk.
- Tudom – biccentek erélyesen. – Szomorú a tény, de igaz – hanyagul vonom meg a vállamat, értve a kihágásomra, ami legfeljebb a családomnak, meg a szövetségeseinknek adhatott okot bosszúságra, másfelől meg arra, amit gondolnak rólam, és, ami vagyok. Hosszútávon, ha a nagy egészet nézem, és, ahogy ismerem magamat, két végkimenetelt vizionálok magam előtt: az egyik az, hogy magamtól adom át a stafétát, egy másik Calabrese-nek, valamelyik unokatestvéremnek, mert megunom ezt az egészet. Ehhez azonban túl büszke vagyok, úgyhogy erre csak akkor kerülhet sor, ha számomra más kerül fókuszba, de az Európai-Afrikai biznisz szépen bejáratott és olajozott gépezetkén működik, mintha csak egy passzív jövedelem volna csupán a hosszú évek, kemény munkája épített rendszer. A másik végkifejlet ennél kicsit pesszimistább, vészjóslóbb, de nem kevésbé lehetséges valós, az pedig az, hogy rávesznek, akár erőnek-erejével, hogy lépjek vissza. Nem lenne új keletű a dolog, és igazán távol sem áll a közegtől – én legalábbis így intézném el azt, aki nem áll kötélnek.
Amikor feláll a karosszékből, csak addig követem tekintetemmel, míg ki nem sétál a perifériámból, aztán csak hallgatom, ahogy tényked, majd a kérdésemre adott válaszát.
- Egyelőre – bólintok, mert tudom, ha rákérdeznék, úgysem mondaná el. Ha akarta volna, akkor most minden lehetősége meglett volna arra, hogy elmesélje a történetét, de miért is kötné az orromra? Én meg nem erőltetem, és egyelőre nem tudom eldönteni, hogy azért nem, mert szimplán nem érdekel, vagy azért nem, mert van egy olyan sejtésem, hogy minél inkább akarnak tőle valamit, annál kevésbé lenne valószínű, hogy meg is adja. Így lehet ez a válaszokkal is.
Kérdésére felvonom a szemöldökömet, és csak most nézek hátra, elpillantva felé a vállam fölött.
- Minden pillanata maga a gyönyör – kajánul elvigyorodok. A nagy faszt. Elfordulok ültemben, és feldobom egyik lábamat a szék egyik karfájára, a másiknak meg nekitámasztom a hátamat, úgy nézek rá a támla fölött. Mégsem várhatja el, hogy kitörjem miatta a nyakamat, nem igaz? Akkor mivé lenne az egyezség? – Majd megszokják a változást a vezetőségi karban – mosolyom már-már bájossá szelídül, és úgy teszek, mintha minden nézeteltérésünk és veszekedésünk vagy vitánk ellenére egy egészen kicsit sem hiányozna Dante. - Ilyen az ember természete. Alkalmazkodó – ha pedig nem, nos... nekem is vannak ötleteim és eszközeim, jobb is, ha ennyiben maradunk.
- Megvétózhatatlan – hagyom rá, mert az én világomban a Mór királynő vagyok, se több, se kevesebb; egészen mostanáig nem kötöttek szabályok. Megmosolyogtat, hogy ennyire naivnak gondol, hogy azt gondolja, hogy én akartam ezt, hogy nem az a legfőbb vágyam, hogy háttérember legyek, vagy, hogy visszatérjek Marrakeshbe. A legnagyobb probléma az, hogy értem a dolgom, értek ahhoz, amit csinálok, és nem jó vagyok benne, hanem a legjobb. A múltamat leszámítva nincs okuk megszabadulni tőlem.
- Szeretem a kihívásokat – villan a tekintetem. – Máskülönben nem vállaltam volna el. Higgye el, ha akartam volna, úgy eltűnök, hogy újabb tizenöt évig nem látnak, csak hallanak felőlem – és még kacsintok is.
Aztán végre rátérünk a lényegi részre, amiért tulajdonképpen összegyűltünk.
- Tehát lopjam el az El Aquelarret – nem kérdés, kijelentés. Árverésről ugye szó sincs, ahogy alkudozásról sem. – Az ára attól is nagyban függ, hogy ez egészen pontosan miképpen is szolgálja az én ügyemet és érdekemet – teszem le az asztalra a tabletet, és felnézek a nőre. – Amit az imént említett. Elvégre ugyanazt csinálnám, mint bármikor – törleszkedő róka módjára biccentem jobbra fejemet, sanda mosolyra görbítve ajkam szegletét.

Amit megtudtam korábban Ms. Vallisról, az alapján nem gondolnám, hogy valaha is egy körben forogtunk-, vagy ténykedtünk volna, már csak azért sem, mert egyrészt nem olyan nőnek tűnik első blikkre, másrészt pedig ő sem volt túl fontos darabja a kirakósnak, vagy lényeges bábú a képzeletbeli táblán. A kettőnk közötti legnagyobb különbség azonban mégis az, hogy míg ő a gazdag elit, szép életét élte, addig én nem szűntem meg az árnyakban munkálkodni, és építeni a birodalmamat – egyedül, tégláról-téglára. Nem becsülöm le, természetesen, nagy botorság volna, két okból kifolyólag is: az egyik az, hogy pontosan tudom, hogy kik állnak mögötte, hogy kik a védőbástyái és a végvárai, hogy milyen emberek veszik körül, viszont azt nem tudom, hogy ki ő valójában, ez a másik ok, amiért nem feltételezek róla semmit, és nem veszem semmibe, mint, ahogyan velem megtették ugyanezt. Egyébként is felelőtlenség feltételezésekbe bocsátkozni, és nem kevésbé hülyeség is, ebben a világban pedig a hülyeség hamar halottá tesz. Kár leírni, Aphrodité Vallis még okozhat nekem meglepetéseket – kellemetleneket is, ami azt illeti, így jobbnak látom helyén kezelni a dolgokat.
A galéria parkolójában leteszem a Maseratit, majd kiszállok és becsukva magam mögött az ajtót, zárom, hogy elinduljak be-, illetve a nő által kijelölt terembe. Az előcsarnokon átvágva éppen csak a szemem sarkából pillantok a festményekre, és nem azért, mert nem érdekelnek, vagy nem lelem örömömet a művészetek szépségében, hanem azért, mert mindet láttam már, sőt, sokat el is tulajdonítottam, ami azt illeti; Caravaggiótól elkezdve, Vasarelyn át, egészen a kortárs alkotásokig bezárólag mind megvolt, haha! Elnyújtott, ruganyos léptekkel haladok, a lépcsőn ujjaimat játékosan végighúzom a korláton, mintha csak egy állatot cirógatnék. A teremben egyedül találom magam, de így legalább van egy kis időm elmerülni a színek és formák orgiájában, amit úgy szeretek.
Elmosolyodok a köszönésén, mely az enyém tükörképe, finoman biccentek, aztán tekintetemmel követem a kezét, ahogy a karosszék felé int. Közelebb megyek hozzá, le sem véve róla átható, opálos lélektükreimet, de nem azért, mert tartok tőle, hogy előránt egy bökőt-, vagy egy levélnehezéknek álcázott pisztolyt a retiküljéből. Nem. Azért, mert olvasni akarok belőle, mint egy könyvből szokás, fel akarom nyitni a koponyáját és a gondolatai közül szemezgetni. Helyet is foglalok, ha már felajánlotta, és egyébként is pofátlanság volna ácsorogva tárgyalnom vele, és közben, míg elhelyezkedek, azon tűnődök, hogy vajon eltartott kisujjal való teázás is lesz-e, vagy csak túlmisztifikálom ezt az egészet.
Nem hazudtam neki, tényleg meglepő és szokatlan a helyszínválasztás, illik hozzá, és egyetlen percig sem áltatom magamat azzal, hogy az én kedvemben akart járni. De úgy teszek, mintha elhinném.
Akkor is mosolygok, már-már odatartva a másik orcámat, amikor cseppet sem burkoltan a hírnevemre céloz. Tudtam, hogyne tudtam volna, hogy handicappel indulok, bármihez is érek, bármibe is fogok, de már igazán dobhatná mindenki ezt a lerágott csontot, eltelt húsz év, és bőven tettem le az asztalra kompenzálva azt, amit a nagy többség árulásnak vélt – én önmegvalósításnak neveztem és nevezem máig.
De csak mosolygok és mosolygok.
A nyelvem hegyén van, már szinte marja a számat a keserű íz, és szívem szerint a nő arcába köpném, hogy senkinek sem kell, semmit sem bizonyítanom. E helyett azonban lenyelem ezt is, mint olyan sok mindent mostanában.
- Csak nyugodtan, ne kíméljen – most rajtam a sor, hogy intsek, és hátra dőlve várom a felsorolást, már csak azért is, mert kíváncsi vagyok, hogy mit tud, mit ásott elő, hány csontvázat kapott ki a szekrényből, hogy mennyire volt szorgalmas, és, hogy mennyi mindent hitt el a valótlanok közül. – Komolyan érdekel, hogy mi az, ami nem tudta eltántorítani ettől a találkozótól és egy ilyen ajánlattól – hanyag eleganciával rándítom meg a vállamat, leplezetlen érdeklődéssel figyelve a nő arcának vonásait, pillantásába vájva az enyémet. Ha válaszol, megvárom, ha nem, akkor tovább fűzöm a gondolataim klárisát. – Mondja csak, nem veszélyes egy ilyen esetleges szövetség Önre nézve? – értem én, hogy egyelőre nem ezt ajánlja nekem, hanem arra ácsingózik, hogy neki dolgozzak, de én már a Pellegriniknek, a Rossiknak meg a Giordanóknak dolgozok a családi biznisz kötelékében, és, ha olyan alaposan átnyálazta az olasz-, és azon belül is a nápolyi maffiacsaládok képzeletbeli kódexét, tudnia kell erről neki is – tehát azt is, hogy prioritást élveznek. Nem beszélve arról, hogy ennek jelen pillanatban éppen olyan érdekházasság szaga van, mint, amibe már egyszer bele akart kényszeríteni az apám – nem lett jó vége -, és egy olyan kapcsolatnak tűnik, amiben én adok, de cserébe nem kapok semmit, csak szép ígéreteket egyelőre.
- És mit szeretne, Signora Vallis? – kérdezem mégis, mert most rajtam a sor, hogy elhitessem vele, hogy a kedvében akarok járni; kissé előre dőlök ültemben, a térdeimre könyökölve, egy pillanatra sem megszakítva a szemkontaktust.

Nem lepett meg, amikor Aphrodité felkeresett, pár nappal ezelőtt. Dante halála nem csak a családban-, és a közegben hagyott nagy űrt, hanem a szakmában is. Egészen idáig nem voltam egyéb, csupán egy-, az epicentrumtól nagyon-nagyon messze keringő bolygó – mint a Plútó, talán még számításba sem vettek engem sem, haha! -, hiszen sem nevem, sem arcom nem volt idáig. Egy kísértet voltam, a bátyám árnyékában, a családom szemében áruló, maffiakörökben pedig a megbízhatatlan. És mégis az enyém lett minden, amire tulajdonképpen soha nem is vágytam. Nem akartam semmi egyebet, csupán szabad lenni, mindenféle kötöttségektől mentes, most valamiért mégis úgy érzem, hogy egy gyémántnyakörv csatja pattant a nyakamon, és szinte hallani vélem a lánc csörgését, amivel megkötöttek, kikötöttek. Nem ehhez vagyok szokva, jobb is, ha ennyiben maradunk; évekig, évtizedekig a magam ura voltam, én voltam a góré, a helyi basszájba, most meg, ha füttyent valaki, ugranom kell, mint egy ölebnek. De vajon tényleg vérebbé lehet-e tenni egy farkast?
Persze, ismerem a szabályokat, így értelemszerűen szóltam az audienciáról Alvizenek, ahová a nagyságos asszony hívatott, mert itt ez a szabály, ez az elvárt, és azért mégiscsak egy fejes óhajtott találkozni velem.
Fekete farmerem derekába tűröm a hasonszín blúzt, mielőtt a magas sarkúba lépek, és bármiféle kíséret, testőrség, sofőr, komornyik, társalkodónő, vagy hasonló hülye címmel felruházott egyén nélkül ülök be a Maserati volánja mögé, hogy a megjelölt helyszínre vezessek, a megnevezett időpontban. Sok minden elmondható rólam, de az nem, hogy pontatlan lennék, vagy jellemző lenne rám a késés. Főleg nem, ha üzletről van szó. Mi másról lehetne, nem igaz? Az alvilág szép virágai összeülnek, hogy megmutassák, kinek-mi van, és robogjon a biznisz, hogy utána beszámoljak a fejeseknek mindarról, ami ma itt elhangzik, kiváltképp, ha lesz egy-, már-már kézzelfogható bizonyítékom az üzletről – még, ha nem is feltétlenül egy szignózott szerződésre gondolok, hanem egy leendő, lehetséges egyezségről.
Nem sokat tudok Ms. Vallisról, Signore Bianchi megboldogult özvegyéről, Gianniról viszont annál többet elő lehetett szedni, annak dacára is, hogy én magam nem ismerhettem személyesen életében – ugyanis, mint számomra is kiderült, szegény pára meghalt. És, ahogy a lámpa zöldre vált a kereszteződésben, elmosolyodok a groteszk gondolatom nyomán: ugyanabban a csónakban evezünk, ő, Aphrodité és én, egy átkozott-, de mocskos mód csábító örökség jogutódjaivá lettünk. Hát, mi ez, ha nem egy csodálatos barátság kezdete is egyben? Nevetnem kell az abszurd elgondoláson – és nem is fogom vissza magam.
Azt meg kell hagyni, hogy a nő érdekes helyszínt választott a találkánk helyéül: egy hasonlóan magánkézben lévő galériát, mint, amilyenek az én birtokomban is vannak. Megértem. Tényleg. Hogy korábban mennyire folyt bele a férje ügyeibe, vagy mennyire látott bele ebbe a világba, mennyire látta át az alvilág mocskos, szövevényes hálóit, amibe olyan könnyű belegabalyodni, vagy éppen csak élvezte minden vagyonát, gyönyörét, élvezetét, azt nem tudom, de bízom benne, hogy az elkövetkezendő percekben, órákban kiderül majd. De okos, azt meg kell hagyni: nincs olyan őrült a világon, aki egy belvárosi szépművészeti múzeumban fogná a kalasnyikovot vagy a géppisztolyt, és addig lövöldözne, amíg nem, hogy egy pisszenést-, egy sóhajt sem hall. Illetve, de. Biztosan van, de arra valószínűleg magától is rájött, hogy a nápolyi maffia nem fog – ehhez ez a közeg túl kifinomult. Egy kihalt dokkon? A Central Parkban? Éjnek-évadján? A külvárosban? Gondolkodás, hezitálás nélkül. Innen már csak azért is lenne nehéz meglépni, mert minden kibaszott sarokban és sarkon ott van egy kurva kamera, vagy biztonsági őr.
Az adott terembe megyek, az emeletre, fel a márvány lépcsőkön, aztán balra, és jobbra, az utolsó, kétszárnyú ajtón, kopogás nélkül benyitva. A terem üres, legalábbis, ami a bámészkodó embereket-, meg Aphroditét illeti, cserébe a falakon szépen megvilágított festmények sorakoznak, az emelvényeken szobrok és egyéb, iparművészeti remekek. És, amíg várok a kompániámra – mert, hát, egy királynő sosem késik, mindenki más érkezik túl korán, ezt tudjuk Julie Andrews óta, ugyebár -, engedek a kíváncsiságomnak, és szemügyre veszem a vásznakra mázolt képzeleteket, álmokat, látomásokat, az ecsetvonásokat, a gondosan megtervezett, hanyagnak tetsző vonalakat, a színek összhangját-, vagy szándékos disszonanciáját, az arcokat és a tekinteteket.
A nyikorgón nyíló ajtó jelzi az érkezését, csupán pár perccel később; kilépek az egyik fal takarásából, és hanyag eleganciával nekitámaszkodok annak, tisztes távolságból, de nyílt, érdeklődő tekintettel, pofátlanul és leplezetlenül végigmérve a nőt.
- Buongiorno, Signora Vallis – dorombolom mosolyogva. – Már vártam – kimondatlan lebeg közöttünk, vajon mire gondolok: ezt a találkozást, őt, az esetleges egyezséget, vagy üzletet, hogy végre megismerhessem, egyik sem, mindegyik egyszerre? Sose derül ki. – El kell ismernem, hogy nem megszokott-, de annál különlegesebb helyszínt választott egy ilyen jellegű tárgyaláshoz – vonom fel egyik szemöldökömet. - Tetszik – biccentek elismerőn, mintha elhinném, hogy az én kedvemben akar járni. – Minek is köszönhetem pontosan a meghívást? – kérdezem, de még nem mozdulok.