F, mint felelősségteljes: ebből a törékenynek látszó nőből senki se nézné ki, hogy milyen teher nyomja a vállait. Sajnálni, viszont emiatt nem kell, hiszen ő vette és veszi a vállára ezeket a terheket. Attól a szent pillanattól kezdve, hogy hozzáment egy alvilági vezetőhöz, egyúttal elfogadta ezt a keresztet is. Amilyen súlyos tud lenni ennek a gondolata, olyan nagy szabadságot is ad a számára, mert végre ő az, aki diktál.
E, mint elemző: kellett némi idő, hogy kialakuljon nála egy analitikus gondolkodás. Még ha önmagára nem is lát rá – voltaképpen nem is akar rálátni –, addig mások mozdulatait, a legapróbb arcmimikáig mindent górcső alá vesz. Olykor egy félmondat, egy befejezetlen gondolat, netán egy kósza sóhaj többet elmond a személyről, mint egy hosszas beszámoló. Ez az elemző attitűd jellemző a különböző lehetőségeknél, helyzeteknél is.
M, mint megfontolt: akárcsak az analitikus gondolkodás, úgy ez is a későbbi évek során tapadt rá, akárcsak az a vér, ami az útját szegélyezi. Megtanulta, hogy mikor kell radikális döntéseket hozni; mikor kell kétszer, ha nem ezerszer végigboncolni egy-egy tervet, gondolatot. Aphrodité világában nincs helye a hibának!
M, mint magányos: miután a családja darabokra hullt, csak saját magára számíthatott. A magány a legfőbb barátja, ez a barát pedig gyakran jobban elszigeteli a körülötte lévőktől. Szörnyen hangzik, de ha ezt a hűtársát választja, akkor csak ezt az ismerős fájdalmat tudhatja magáénak. Nincs árulás. Nincs szeretet. Nincs csalódás, csak ez a keserédes ismerős.
E, mint ellenséges: nem fog fenyegetőzni, ahogy egyből a fegyver csövét se emeli az emberre. Az viszont tagadhatatlan, hogy folyton gyanakvó, senkiben sem bízik és mindenről, mindenkiről a legrosszabbat feltételezi. A jóság egy olyan kiváltság, amiből ennek a véreskezű nőnek nem jutott sok.
F, mint frivol: a nőiességét nem fél megélni, emiatt pedig könnyűvérűnek tűnhet. Nagyon válogatós partnerek terén, nem teszi szét a lábát minden jöttmentnek. Ez a frivolság abban is megjelenik, ahogy olykor az emberekkel beszél. Egyeseknek a pajkos, játékos oldalát mutatja meg, míg másoknak a sértő, lekezelő picsát.
A, mint arrogáns: az önbizalomhiányát próbálja ezzel leplezni; a megmaradt büszkeségét akarja megóvni. Gyerekként és kamaszként mondhatni mindent elvettek tőle, főleg az emberi méltóságot. Most végre visszaszerezte. Végre ő az, aki mindenki felett áll. Egy királynő, aki végignézte a királya halálát, ezáltal pedig ő lett az egyedüli uralkodó.
T, mint telhetetlen: tudja mi a szegénység és annál is jobban tudja, hogy minden véges. Nem véletlenül habzsolja az életet, csak a mának és semmi másnak nem akar élni. Luxus, örök fiatalság és messzire elérő hatalom.
A, mint akaratos: amit kimond az úgy van. Megmásíthatatlan. Nem számít senki és semmi, csak az ő akarata. És ennek a hozzáállásnak köszönhető, hogy most ott van ahol. Erőskézzel, rövid pórázon tartva az embereit irányt mindenkit, aki pedig ellent mer mondani, az nyomban fel is került az árulók listájára.
L, mint lelketlen: bárkit képes a halálba küldeni, ha ezzel szilárdabbá válhat a hatalma, az alvilági hálózata. Ezt a lelketlen jelzőt meglepő módon először a haldokló apja szájából hallotta. Csak ott állt az ágya felett; majd ott állt a koporsó felett; végül ott állt fapofával a pap előtt és hagyta, hogy egy tőle jóval idősebb férfi felhúzza a jegygyűrűt az ujjára. Mintha kiüresedett volna, holott valahol, emögött a kegyetlen díva mögött ott van egy fájdalmában zokogó kislány.
E, mint elveszett: érthetjük akár erkölcsi züllésnek is, de itt jelenesetben az érzelmeiben és gondolataiban elveszett nőre gondolok. Egy olyan emberre, aki egyszer a telhetetlenségbe, a makacsságba és az érzéketlenségbe fog belehalni. Valószínűleg Aphrodité is tisztában van azzal, hogy önsorsrontó; talán vágyik is arra, hogy meghaljon… De nincs az az Isten, hogy ezt beismerje! A korona még a fején, az úton halad tovább.

Isten nélkül születtem
Nem az ember választja a családját; ahogy azt sem, hogy megakar-e születni valaki vagy sem. Aphrodité, ha tehette volna, akkor sem ezt a családot, de az életet sem választotta volna. Nem tudja, hogy mikor és miért, de belecsöppent egy olyan életbe, ahol ő, mint egy átok született bele a Vallis famíliába.
Nem tervezett gyerek volt, szegények is voltak és mindkét szülője mentálisan beteg: az édesanyja bipoláris depressziós és az apja pedig alkoholfüggő volt. Az anyja ugyan szerette őt, ahogy a testvérei is, viszont az édesapja tett arról, hogy megkeserítse az életüket.
Az anyjának az életértelmét a Krisztusba, Istenbe való hit és a gyerekei adták. Aphrodité-n kívül még két fiú volt a családban, Ermis és Menelaos.
Az édesapjuk a fiúkat még nézte valamibe, viszont Aphrodité-t és a feleségét szinte semmibe se. Az édesanyját hibáztatta, hogy teherbeesett és megszülte a lányt. A férfi olykor azzal gyanúsítgatta a feleségét, hogy valójában mástól van a legkisebb gyerek. Ez pedig világi sületlenség volt, mitöbb, egy erőszakból született. A saját feleségét erőszakolta meg.
Aphrodité megfogantatását, a születését és a koragyerekkorát is átjárta az erőszak, ami olykor verbális volt, legtöbbször pedig tettlegességig fajuló.
Nyolc éves lehetett, amikor az apját kirúgták a munkahelyéről. Az piától és a haragtól elbódulva neki akart támadni a lánynak. Végül az anyja elé lépett és ő kapta az első ütést. A testvérei bezárták a szobába, Aphrodité lelkére kötötték, hogy maradjon itt és elintézik ezt az egészet. A lány csak ütötte az ajtót, hogy engedjék ki. Ne hagyják itt egyedül. Válasz nem érkezett, csak az ütéseket, a nyöszörgést és a kiabálást hallotta a szobája sötét rabságában. A lakás, egyúttal Aphrodité elméjének minden szegletét ez a hang járta be. Kétségbeesett, és mivel alacsonyan volt az ablak, ezért kimászott rajta. Futott, ahogy bírt, miközben keservesen simogatta arcát a könnylepel. Az éjszaka kellős közepén el kezdett bekopogtatni a szomszédokhoz, de csak egy nyitott ajtót. Zokogott és könyörgött, hogy segítsenek neki, mert az anyját és a testvéreit meg akarja ölni az apjuk.
Végül felhívták a rendőrséget, akik kis idő elteltével kiérkeztek. Az anyját eszméletlenre verte, Ermis-nek és Menelaos-nak kisebb-nagyobb zúzódásai lettek. Arra viszont Aphrodité nem számított, hogy Menelaos neki fog támadni.

- Mondtam, hogy maradj a szobádban! – ordított rá.
- Csak segíteni akartam!
- Mondtam, hogy maradj a kurva szobádban! – lépett hozzá közelebb.
- Miért hagytatok magamra?! – kiabálta a lány torkaszakadtából.
- Mert egy kibaszott teher vagy!

A két fiú tisztában volt vele, ha kiderül milyen családi és anyagi körülmények között élnek, akkor a gyámügy közbe fog lépni… Ez pedig meg is történt: a testvéreket szétszedték, az apát a rendőrök bilincsbe verve ráncigáltak el, az édesanyjukat a mentő vitte el.

Isten reménytelen keresése
A gyermekotthonban nem volt olyan nap, amikor ne szembesült volna azzal, mégis milyen rosszul döntött. A testvérei és az édesanyja volt az, aki mindig mellette állt és most itt volt teljesen egyedül, sok idegen között… Támasz nélkül. Gyakran sírta magát álomba; amikor nem ez történt, akkor elvonult valahová: egy mosdóba, egy eldugottabb helyre, ahol utat engedett a gyengeségének.
Különc gyereknek számított, nem beszélt sokat és nehezen tudott kapcsolódni a többiekhez. Érthető, hogy emiatt kiközösítették, és végképp nem találta a helyét a világban.
Mivel katolikus egyház támogatta ezt a gyermekotthont, így elég sok nevelője pap, netán papnövendék volt. Az egyetlenegy ember, akit a közelébe engedett is egy pap volt. Ő segített neki kimászni a magányból, ezzel párhuzamban pedig kezdett abban hinni, hogy igazából ő is szerethető… Úgy tökéletes, ahogy Isten megteremtette. Az összes erényével és gyarlóságával együtt. Ebben az időszakban kereste a pap és Isten szeretetét; miközben ekettőt kereste az édesanyja szeretetét is megtalálta, még így is, hogy távol volt tőle. Talán a tudat, hogy a szeret minden távolságot áthidal és összekapcsol, valahol megnyugtatta gyerekként.
Az évek hamar elröppentek, és már maga mögött tudhatott hét évet. Az évek során pedig meghalt a pap, akit a szívéhez közel engedett; aki apja helyett is apja volt. Nemsokára pedig levelet kapott az egyik nővértől, hogy édesanyja öngyilkos lett. Az anyja egy búcsúlevelet és az rózsafüzérjét hagyta rá.

Isten sírhat értem
Az otthon támogatta a továbbtanulást, így nem volt kérdéses, hogy Aphrodité is az általános után az érettségi irányába halad tovább. Miután elvégezte az iskolát és betöltötte a tizennyolc éveskort elhagyhatta az intézményt.
Eleinte adminisztratív munkákat vállalt, de mivel keveset keresett, ezért escortként is dolgozott másodállásban. Így ismerkedett össze az olasz felmenőkkel rendelkező üzletemberrel, Gianni Bianchi-val. Eleinte ódzkodott a férfitól, aki egyértelműen többet szeretett volna. Az apja lehetett volna, olyan nagy korkülönbség volt köztük.
Végül Gianni felajánlotta a lánynak, hogy az egyetemi tanulmányait támogatja, sőt, minden jóval megajándékozza.
Aphrodité nem értette, hogy mi fogta meg ennyire benne. Talán az, hogy jókat beszélgettek? Hogy gyönyörű és tud vele ékeskedni? Ugyanis ők nem feküdtek le egymással, Gianni igazi úriember volt, az a régivágású.
Időt kért.
Nem akart elköteleződni senki mellett, még ha ez az elköteleződés nem szólt volna többről az érdekeknél. Neki egy szép nő kellett, Aphroditének anyagi-, létbiztonság. Olyan egyértelműnek látszik, hogy mi lenne az ideális döntés, mégsem tudta egyből meghozni. Lehetséges, hogy a megmaradt erkölcs, a szégyen volt az, ami hangosan kiabált a fejében. Az anyja és a nevelője nem ilyen életre szánták. Többre tartották őt. A pénz, viszont nagyobb Úr ebben a világban, mint maga az Isten. Hitből nem lehet megélni.
A kétségei, viszont szertefoszlottak, amikor édesapja ápolója felkereste őt. Egy ideje egy hospice házba került, elvesztette a küzdelmet a rák ellen.
Elment az otthonban.
Ott ácsorgott szótlanul szenvedő apja felett.
Nehezen a szülője kezdett bele a beszédbe.

- Bocsáss meg nekem, Lányom!

Nem szólt semmit.

- Kérlek, bocsáss meg!

Csend és némaság.

- Könyörgöm!

A fakó, krémszínű falak, a klór és a rothadás bűze. Orrfacsaró ennek a kettőnek az elegye. És mégis, ugyanúgy fapofával állta apja tekintetét, elhalkuló rimánkodását.

- Lenne pénzem ahhoz, hogy megkönnyebbülj! – szólalt meg végül. – Csak egy szavamba kerülne, hogy… - nézett rá az infúzióra, amiben valószínűleg morfium volt. –…de tudod mit, vezekelj minden egyes nap a bűneidért!

A lánya szemébe nézett, és nem talált ott mást csak elemi haragot, gyűlöletet. Ugyanazt a haragot és gyűlöletet, amivel Aphrodité találkozott gyerekként éveken keresztül.

- Kegyetlen vagy…!

- Isten lehet megbocsájt neked, de én sohasem fogok… És remélem, sokáig fogsz még szenvedni!

Isten elé leereszkedem
Elfogadta Gianni feltételeit, és eltökélte, hogy megváltoztatja a világát. Azt a világot, amiben ő él.
Nincs többé szegénység, sem félelem. Nincs többé könny és gyengeség. Itt minden igazságtalan és nem fogja engedni, hogy a múltja billogként kísérje végig. Ha kell, akkor saját kezűleg fogja kivágni, kitépni magából ezt a bélyeget. Mert ő nem lesz sem szegény, de főleg nem lesz megint elnyomott. Nem lesz olyan, mint az anyja…!
Mert valljuk be, amilyen szeretetre méltó volt az anyja, annyira volt alárendeltje és kiszolgáltatottja ennek a világnak, ennek az elcseszett rendszernek.
Gianni szépen lassan bevezette az alvilágba. Mondhatnám, hogy Aphrodité naiv lélek, viszont akkor hazudnék. Escortként is tudatában volt annak, hogy mindenféle sötét alakkal találkozik, így igenis sejtette, hogy ez az úriember sem különb a többiektől.
Öt év kapcsolatban lét után megkérte a nő kezét, és akárcsak az apja ágyánál; így itt is, kissé érzéketlenül állt Isten színe elé. Aphrodité hinni akart még egy kicsit; reménykedni abban, hogy valóban többre hivatott, minthogy ennek az igazságtalan világnak az áldozata legyen.
Az esküvő után Gianni-val az oldalán kiköltöztek Manhattan-be. Itt kezdett bele Aphrodité a jogi tanulmányaiba is.
A házasságuk nem tartott sokáig, és nem azért, mert elváltak volna. A halál szólt közbe. Mivel a férfi öreg és a végére beteges is volt, így nyolc év házasság után Aphrodité megözvegyült.
Gianni betegsége miatt hagyta félbe az egyetemet, egyúttal pedig nagyobb hangsúlyt fektettek a családalapításra. A férfinak volt ugyan egy fia az előző feleségétől, de egy lövöldözésben meghalt. Ezután a volt felesége pedig elvált tőle, képtelen volt feldolgozni a fiuk halálát.
Sajnos Aphrodité nem tudott teherbe esni, egyik orvos követte a másikat; egyik terápia és beültetés követte a másikat.
Bizonyos, hogy a férj szerette Aphrodité-t. Mindent a nő örökölt: a pénzt, az alvilági hatalmat és a bandatagok mélységes tiszteletét.
A nevelője, az édesanyja és a férje emlékére vett egy lepukkant, romos épületet, ami mostanra egy katolikus árvaház.
Ez persze nem olyan tiszta, mint amit igyekszik a nő kifelé mutatni. Az árvaház egy pénzmosoda, ahol egy csomópontba gyűlik minden illegális hálózat. Hamis adományok, megjátszott jótékonysági estek és Isten igéi mögé bújtatott erkölcstelenség. Ez volt ez az árvaház.
A férje üzleteit is mind a mai napig vezeti, ami főleg fegyver-, embercsempészet, valamint prostitúció.
Hiszen ki ne akarná átélni az amerikai álmot? Ki ne akarna átjönni az ígéret Földjére?
Aphrodité pedig megadja mindezt neked, némi pénzért cserében!
Nem fél Istentől, sem a haláltól. Pont ezért is tudja, hogy mikor kell előttük térdre ereszkednie, majd elszámoltatni magát az elkövetett és az el nem követett bűnökért is.

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

Nem semmi egy történetet olvashattunk tőled. Aphrodité egy ténylegesen nagyon különleges nő, egy szörnyű gyermekkorral maga mögött, aztán mégis... Nézd hová jutott! Ahhoz képest, hogy honnan indult, igencsak messzire jutott, még ha ezt nem is éppen a legszebb úton érte el. Ma már mindene megvan, talán több is, mint amennyire szüksége lenne, ugyanakkor mégis nagy árat fizet. A lelkét. Ami talán a lehető legnagyobb ár ezen a világon, de nem én leszek az aki az első követ veti rá. Mindenki teszi amit tenni kell az életbenmaradásért.
Szerintem nagyszerűen megalkottad a megálmodott karaktert, engem teljesen beszippantott a karakterlap. Csodásan átadtad a karakter jellemét és azt, hogy ki is Aphrodité valójában, mit csinál és egyben miként érez. Nagyon tetszik az egész karakter, bár őszintén remélem, hogy összefutnom nem kell vele mert valamelyikünk bizony nagy bajban lesz. Még nem döntöttem el, hogy melyikünk. 
Ám nem szaporítom tovább a szót, szabadjára engedlek, hogy felforgasd kicsit New York lakosainak életét, legfőképpen Angeloét, aki már biztosan nagyon vár is rád. Köszönöm, hogy olvashattam ezt a csodás irományt, imádtam minden egyes szavát!  

Színt és rangot majd valamelyik csodás admin ad neked, addig is nyugodtan foglalózz és irány a játéktér!

Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!