- Hogy milyennek tartom Connor Richardsont? Egy elkényeztetett, arrogáns faszfej, aki azt hiszi, hogy a világ a lábai előtt hever, csak mert a félvér anyja volt olyan szerencsés, hogy felcsináltatta magát egy angol CEO-val. Egy buliban találkoztunk, ahol úgy leszoptam a kocsijában, hogy azt biztos soha nem felejti el. Erre még volt képe nem meghívni egy italra? Hát mekkora faszfej már az ilyen?! - Janette véleménye, akiről Connor olyan véleménnyel van, hogy "egy hülye kurva, aki azt hiszi, hogy csak mert tövig betudja kapni a farkam öklendezés nélkül, elviszem a Mustangommal egy körre és egy Chanel és Gucci bevásárlókörútra".

- Meséljek Connor Richardsonról? Az a kölyök rengeteg szarságon van túl, olyan dolgokat kellett átélnie, amiket senkinek sem szabadna. Nem csodálom, hogy olyan amilyen. Ha az ember egy kicsit is veszi a fáradtságot arra, hogy megismerje, akkor rájön, hogy hatalmas szíve van. Fogadok, hogy azok, akik rosszat mondanak róla vagy nem ismerik igazán vagy csupán a sértett büszkeségük beszél belőlük. Connornál jobb emberrel még soha nem találkoztam. - Zack , aki Connor csapattársa az egyetemi jéghoki csapatban.

- Connor Richardson? Hát az meg ki? (Mutatok egy képet az interjú alanynak.) Ja, így már tudom. Látásból ismerem csak, eddig azt sem tudtam, hogy így hívják. Minden reggel vesz egy meleg teát és szendvicset a sarkon kéregető hajléktalan idős férfinak. Nem tudom mi okból teszi, sosem kérdeztem. Miután odaadja neki az ételt és italt még beszélget vele egy kis ideig, aztán megy tovább. De azt is láttam már, hogy hideg időben plusz kabátot vagy takarót hozott neki Tényleg nem ismerem a srácot, de azt mondanám, hogy jó indulatú, rendes ember. Itt a pékségben is mindig udvarias volt. Tudja, a hátam már nem a régi, így sokszor meggyűlik a bajom az asztalok mozgatásával. Egyszer nyitás előtt érkezett, mikor még pakolásztam. Látta, hogy szerencsétlenkedek az asztalokkal és székekkel és felajánlotta a segítségét. Próbáltam beszélgetni vele, hát nem az a szószátyár típus. Magáról pedig egy szót sem mondott. Pedig elhiheti, hogy kérdezgettem, mert én igazán kíváncsi ember vagyok... - Fred, a sarki pékség tulajdonosa, ahova Connor minden nap jár.

- Ó, szívesen mesélek én arról a seggfejről. Miatta kellett búcsút mondanom a sportösztöndíjamnak. Az egyetemhez hülye vagyok, a sport lett volna az egyetlen módja, hogy legyen esélyem a diplomára. Miatta vannak vasak a jobb lábamban. Egy idegbeteg állat, nem is értem, hogy az a csinos barátnője mit keres még mindig mellette. Sosem voltunk barátok, viszont egy társaságban nyomultunk. A semlegesnél talán egy fokkal jobb volt a kapcsolatunk. Tudod cicám, én szókimondó, viccelődős típus vagyok, a szexuális tartalmú viccek a kedvenceim. Nem tagadom, hogy többet ittam a kelleténél és talán túl sokáig viccelődtem Connor nőjének a formás fenekével, illetve hogy milyen szívesen megbasznám. Mentségemre szóljon úgy tűnt, hogy Connort egyáltalán nem zavarja... aztán egyik pillanatról a másikra nekem ugrott és a szart is kiverte belőlem. Nem túlzok, ugyanis a térdemnek annyi. Tisztára elborult az agya, én abban sem lennék biztos, hogy a barátnője ne kapott volna már tőle pár pofont, hogyha olyan kedvében találja... - Jeremy, Connor egyik társaságának tagja.

Nos, mint az látszik is eléggé megoszlanak a Connort illető vélemények. Mindegyiknek van valóságtartalma, igyekszem megragadni az arany középutat.

Távolságtartó, hideg típus, aki mindig kimondja a véleményét. Nyersen őszinte, tehát nála nem játszanak a kegyes hazugságok. Nem szokott hazudni, sőt mélyen megveti. Nem nehéz kihozni a sodrából, viszonylag könnyedén felkapja a vizet. Ebben csak az az ijesztő, hogy az arca teljesen kifejezéstelen marad, tehát nem lehet leolvasni semmilyen érzelmet róla, így az embernek esélye sincs felkészülni arra a dühre, amit rázúdít. Rossz embernek azonban semmiképpen sem nevezném. Lehet, hogy megsérti az egódat, mikor közli veled, hogy meghíztál és már ne vegyél fel haspólót, viszont Ő lesz az is, akit ha felhívsz hajnali háromkor, hogy bajban vagy, akkor csak annyit fog kérdezni, hogy hova menjen érted. Megbízható, bármikor lehet rá számítani, minden titkodat megfogja őrizni. Mikor azt gondolnád, hogy sikerült kiismerned, még véletlenül se ess abba a hibába, hogy elkezdesz tanácsokat adni neki, hogy mit kéne csinálnia, esetleg milyen irányba kéne változnia. Hidd el nekem, mikor azt mondom, hogy sosem fogod tudni teljesen kiismerni. Elhiszem, hogy furdal a kíváncsiság, hogy mitől vannak az oldalán, mellkasán és hátán sebhelyek, de még véletlenül se kezd el faggatni. Se erről, se a múltja más részéről. Majd ha Ő úgy érzi, akkor megosztja veled. Értékeld a barátságát, mert ez az egy dobásod van, ha elszúrod, akkor soha nem fog megbocsátani. Tudja magáról, hogy vannak hibái és ha hibázik, akkor nem esik nehezére bocsánatot kérni. Nagyon tud szeretni, az a típus, aki a tenyerén hordozza a barátnőjét.
Még megszeretném azt is említeni, hogy mély hangja van és gyönyörű brit akcentusa. Csak hogy teljes legyen a róla alkotott kép (már amennyire ez lehetséges az Ő esetében, ugyanis mint már említettem, mikor azt gondolnánk, hogy ismerjük, jövünk rá, hogy még mennyi mindent nem tudunk róla...



2004. szeptember 9., Egyesült Királyság, London

-Anya, mit jelent az, hogy félvér? - kérdezte a hétéves Connor, miközben az édesanyját figyelte palacsintasütés közben.
- Tessék? Ezt meg mégis hol hallottad?
- A fiúk az osztályban mondják mindig nekem. Azt mondják ezért nem játszhatok velük a szünetekben - Connor édesanyja letette az edényt, amiben a palacsintatésztát keverte és leguggolt, hogy egy szem magasságban lehessen a fiával.
- A félvér azt jelenti, hogy apukád angol, én pedig marokkói vagyok.
- És ez rossz dolog?
- Dehogy, Kincsem. Az ég világon semmi rossz dolog nincs benne. Senkit sem a származása tesz jó vagy rossz emberré. Belőled pedig amúgy sem lehetne rossz ember... túl nagy szíved van hozzá. - Amara nyomott egy puszit a fia homlokára és szorosan magához ölelte.

Connor mindig az édesanyja szavait idézte fel az iskolában, mikor más gyerekek a származásával piszkálták. Egy ideig bevált ez a módszer, viszont az ember előbb vagy utóbb, de elérkezik a tűréshatárához. Az egyik alkalommal a csúfolódás lökdösésig fajult, ekkor pedig Connornál is végleg betelt a pohár. Nekiugrott a többi fiúnak, akiket meglepett a támadás. A főkolompost vette célba, akit többször is ököllel arcon ütött, még egy arra siető tanár le nem szedte róla. A többi fiú már akkor elmenekült, mielőtt még Connor ökle lecsapott volna. Ez már az év vége felé történt, viszont az utolsó heteket így is magántanulóként kellett töltenie.

2010 nyara, USA, New York

Connor és az édesanyja már hat éve laktak a fényűző Manhattan egyik penthouse lakosztályában. Az édesapja havi két alkalommal látogatta őket, illetve üzleti utak alkalmával, viszont nem igazán vette ki a részét a gyereknevelésből. Connor iskolai magatartása sosem volt valami fényes. Sokszor került verekedésekbe, ugyanis képes volt az apróbb beszólásokat is azonnal ököllel lereagálni. Az órákon alig tudott nyugton ülni, nem figyelt oda a tanárra és különféle csínyekben is előszeretettel vett részt. Az iskolában a sportot ajánlották, hogy hátha ott sikerül levezetnie a felesleges energiáit. Williamet hirtelen megszállta az apai érzés (vagy valami ilyesmi) és leszögezte, hogy ő fog a fiának sportágat választani, nehogy valami marhaságot válasszon. Connornak semmi beleszólása sem volt abba, hogy mit csináljon. Azért a jégkorongra esett az apja választása, mert neki az volt a kedvence, fiatalabb korában versenyszerűen űzte, viszont ritka béna játékos volt, ezért szinte mindig kispadon ült. Connort eleinte egyáltalán nem rajongott érte, viszont az első pár edzés után rákapott az ízére. A tehetsége már fiatalkorában megmutatkozott és felfelé kezdett ívelni a sportkarrierje. William nagyon büszke volt rá, az összes fontosabb meccsén igyekezett jelen lenni. A jégkorong további pozitívuma volt, hogy Connor sok olyan barátot szerzett, akikkel a barátsága a mai napig nagyon szoros. Az ezt követő három év idillikusnak nevezhető időszak volt, viszont nem tartott sokáig. A napsütést koromsötét felhők váltották fel.

2013. február 2-án rákot diagnosztizáltak Connor édesanyjánál. Amint megkezdődtek a kemoterápiák William egyre kevesebb időt töltött New Yorkban, így Connor kettesben maradt a beteg édesanyjával. Még csak tizenhat éves volt, viszont a helyzet megkövetelte, hogy felnőjön. William fizetett mindent: elismert orvosokat, otthoni ápolókat, a legkorszerűbb kezeléseket és gyógyszereket. De egyáltalán nem volt jelen a családja életében, holott Connornak ennél nagyobb szüksége még sosem volt rá. Amara állapota egy ideig hullámzott, egyszer jobban lett, aztán megint rosszabbul. Az utolsó fél évben azonban rohamosan romlott. Connort borzasztóan megviselte, ahogy az édesanyjából lassan, de biztosan távozik az élet. Ennek a hatalmas fájdalomnak azonban semmi jelét sem adta, sokan az iskolai barátai közül sokáig nem is tudták, hogy az édesanyja rákos, csak a temetés után.

2016. december 23. USA, New York

- Melyik mesét szeretnéd ma hallani? - kérdezte Connor, miközben kinyitotta az édesanyja egyik kedvenc mesekönyvét. Amarának már minden haja kihullott, a fején most egy színes kendő volt, amit Connor barátnőjétől Aaliyah-tól kapott. Amara a bőrszínéhez képest sápadt volt, majdhogynem csont és bőr. Connor minden este addig olvasott az édesanyjának, még az el nem aludt. Ezt követően még egy fél órán át figyelte az alvó nőt, a gépek rendszeres pittyegése megnyugtatta, mivel azt jelezték, hogy az édesanyja valóban csak alszik és nem örökre hunyta le a szemeit.
- Hmm. Legyen az Aladdin.
Connor elmosolyodott, ez a történet volt az édesanyja kedvence. Belekezdett az olvasásba.
Amara le sem vette a tekintetét a fiáról, elmondhatatlanul büszke volt rá. Igyekezte magába szívni a látványát, mert hiába tudta, hogy elkerülhetetlen, de rettegett attól, hogy többet nem látja.
- Tudod, hogy mi lenne az én három kívánságom? - Connor félbehagyta az olvasást és az édesanyjára nézett. - Az egyik az lenne, hogy bárcsak ne kellett volna ezt végignézned - Ezt a rákra és a kemoterápiákra értette. Connor megfogta Amara törékeny kezét és nyomott egy puszit a nő hideg kézfejére.
- Sosem hagynám, hogy egyedül menj ezen keresztül.
- A második az lenne, hogy ehessek egy sajttortát, a harmadik pedig hogy eltölthessek még egy Karácsonyt Veled.
- Az utolsó kettőt valóra válthatom. Leszek a dzsinned - mosolyodott el Connor és felpattant a fotelból. Amara továbbra sem engedte el a fia kezét.
- Te vagy a legjobb dolog az életemben, szörnyen büszke vagyok rád. Nagyon szeretlek.
- Én is nagyon szeretlek, anya - Connor megpuszilta a nő homlokát, aztán elindult, hogy teljesítse a kívánságait.
Az egyik boltban vett két mikulás sapkát, az édesanyja kedvenc cukrászdájában pedig sajttortát. Visszafelé a kórházban megakadt a szeme az egyik könyvesbolt kirakatán, ahol az Aladdin legújabb kiadása virított. Megvette még ezt a könyvet, aztán visszament a kórházba. Alig várta, hogy örömet szerezhessen az édesanyjának.
A folyosón valamiért rossz érzés kerítette hatalmába, amint kilépett a liftből meglátott egy tucat orvost és nővért, ahogy az édesanyja szobája körül rohangálnak. Rohanni kezdett a szoba felé, ahova befurakodott volna, viszont az orvosok útját állták.
- Őszinte részvétünk Mr. Richardson, az édesanyja elhunyt.

Connor a maga módján küzdött meg a gyásszal. A legközelebbi barátai és barátnője végig mellette voltak és támaszt nyújtottak számára, viszont ő inkább egyedül birkózott meg a fájdalmával.
Nem bírt az üres penthouseban lenni, ugyanis ott minden az édesanyjára emlékeztette. Ezért rengeteg időt töltött Aaliyah-nál, mikor pedig a sportösztöndíjjal bekerült az egyetemre össze is költözött a barátnőjével Brooklynban.

Én ennyi mindent tudtam meg Connorról és biztos, hogy még mindig csak a jéghegy csúcsát karcolgatom. Legyél türelmes, s akkor lehet neked is megfog nyílni. A pletykákra ne hagyatkozz, csak arra, amit Connor mond el neked személyesen. Az biztos, hogy igaz lesz.