A banda & Evander

"Úgy éreztem, mintha egy óriási szakadék szélén álltam volna, és nem volt senki, aki visszahúzzon. Senki, akit érdekeltem volna, vagy aki egyáltalán észrevett." - Titanic (Igen, láttam a filmet, nem ratyi, aki azt mondja, nem látta és nem sírt a végén, az hazudik.)
Outfit – Music

Kocsmába. Én. Még mindig ezen gondolatok járnak a fejemben, ahogy belépünk az ivóba édesapámmal, aki már szinte úgy remeg az izgalomtól, mintha én lépnék be egy informatikai szaküzletbe, hogy ott aztán okoskodhassak az eladókkal szemben. Valószínűleg apámat sem az alkohol iránti vágy mozgatja, hanem a társaság és maga a helyszín. Mindig is oda volt a régi dolgokért, nem is tudnám elképzelni őt egy klubban vagy egy estélyen, ez az ő és a haverjai közege, amivel nincs is semmi baj, sőt, a gondolatra egy akaratlan félmosoly is felkúszik az arcomra. Az egyetlen kérdés, hogy engem mi a fenéért kellett elrángatnia? Meglepve, sőt néha fintorogva figyeltem, ahogy kétes alakokkal pacsizik le, volt, akit életemben nem láttam, de szigorú tekintetéből leszűrtem, nekem is le kell bratyiznom velük.
- Üdvözlöm. Mi a pálya rája? Ha kicsi a tét, a lelkem sötét. – játszottam a lazát, vagy nem is tudom, mit csináltam éppen, az idősebbeknek tisztelettel köszöntem, a fiatalabbaknak adtam a menő arcot, vagyis remélem, hogy az voltam, nem akartam apust szégyenbe hozni, hiszen itt őt tisztelik, mindenki apja ő.
A szarcsimbókok megnevezésen püffögve nevettem fel, de gyorsan a szám elé kaptam a kezem és köhögést imitáltam, úgy néztem szét a kerthelyiségben, majd odahúztam magamhoz az öregem mellé egy széket.
- Sziasztok. – köszöntem mindenkinek, miután lepacsiztunk, majd figyeltem csendben a fricskákat, amiket egymásnak adogatnak. Az értelmes beszélgetés között megbújó régi módi beszólások egyszerre voltak érthetetlenek számomra és mégis egy kicsit bájosak.
Fingom nem volt arról, hogy miről beszélgetnek, hobó, mi az a hobó? Shaw? Biztos olyan régi módi stílusú beszólások, amiket ma már nem használnak az emberek.
- Hát tudod, azzal a repülő autóval, amivel a Harry Potterben szöktették meg Harryt és…khm..hagyjuk. – válaszoltam arra a kérdésre, hogy szöktetett ki az öregem, de a lelkesedésem gyorsan alábbhagyott, hiszen elfelejtettem, hogy nem a saját haverjaimmal vagyok és tuti nem örülnének egy ilyen kockás utalásnak, nekem meg menőnek kellene tűnnöm, hogy apust ne hozzam szégyenbe. Dave mondandójára felvontam a szemöldököm, hozzá szoktam már a stílusukhoz, mindig így beszélnek egymással, de velem szemben eddig még nem trágárkodtak ilyen nyíltan. Ez azt jelenti, hogy bevettek a bandába? Én is egy lehetek közülük.
- Ez az, igyunk baszki! – csaptam az asztalra, miután apus közölte, hogy ihatok, amit akarok, de miután fellelkesültem, ismét megbántam, hogy megszólaltam. Lehet be kellene inkább fognom.
Delaney kérdésére kaptam fel végül a fejemet, ő volt KcKenna után a legfiatalabb a társaságban, a külsőjén is látszott, bár annyit nem dumáltam még vele, mint Dave-el.
- Most fogok majd végezni hálózatépítő és rendszergazda szakon. – válaszoltam szűkszavúan, majd résnyire nyitottam a számat, hogy megkérdezzem, látta-e, hogy újranyomtatják majd a Rozsomák köteteket a készülő Rozsomák – Deadpool crossover tiszteletére, de végül elvetettem a dolgot, ígyis eléggé leégettem már magam.
- Jó lesz az, amit ti isztok. – mondtam, majd hátradőltem a székemben és inkább szétnéztem, remélve, hogy elmerülnek egymás társaságában és elfelejthetjük, hogy én valaha is megszólaltam.

A banda & Evander

"Úgy éreztem, mintha egy óriási szakadék szélén álltam volna, és nem volt senki, aki visszahúzzon. Senki, akit érdekeltem volna, vagy aki egyáltalán észrevett." - Titanic (Igen, láttam a filmet, nem ratyi, aki azt mondja, nem látta és nem sírt a végén, az hazudik.)
Outfit – Music

Kellemetlennek éreztem, mégis megadtam az alaphangot a Harry Potteres utalással, egyből reagáltak apus haverjai, mint kiderült, ezzel a módszerrel menekült el egyszer otthonról McKenna is. Bár a káromkodós részt nem igen tudta hova tenni, nem tudta értelmezni, mint jelent, hogy felnőtt az ausztrál fasz, de mivel megkönnyebbültem, hogy nem égtem be, így annyiban hagytam a dolgot és jót nevettem a Delaney által mesélt sztorin.
Apus válaszára pedig, miután rávertem az asztalra ismét felnevettem, meglepett, hogy ennyire képben van ő is a HP világával, függetlenül attól, hogy nem lehet zavarba hozni a mai világ divatjaival és játékaival kapcsolatban. Ennyi, jó fej apám van, bátortalanul meg is fogtam a vállát nevetés közben, de csak egy kis ideig, nem tudtam, mennyire menő az érzelgősködés haveri körben.
- Csak vitt magával a lendület. Nem vagyok nagy ivó. – válaszoltam végül, próbálván megnyugtatni az öreget, viszont Dave dícsérete tökre zavarba hozott. Aly többet lógott apa haverjaival, érthető is, hiszen idősebb, még ha három évvel, de akkor is, persze menőbb is nálam. Egyből lefordítottam a fejem és a cipőmet bámulva próbáltam leplezni a zavaromat, főleg, mert Delaney és Ames szókindóbb is és jobban szeretnek kötöszködni, de mondjuk ez az én észrevételem, aztán lehet, hogy ez nem így van. Ames bácsitól amúgy is viszolygok kicsit, mintha minden rámnehezedő tekintetével sugallná, hogy tudja, bejön nekem az unokahuga. Ijesztő.
- Igen, azért is izgalmas, mert folyamatosan fejlődik az ember, ha egy kicsit is ellustul az ember, akkor lemarad. – lelkesedtem fel, ahogy Ames bácsi elmondta a tutit, egy pillanatra meg is feledkeztem arról a szorongásról, amit a társaságában érzek, hiába, az informatika, mint téma, mindent felülír. Már éppen válaszoltam volna Mckenna kérdésére, mikor Delaney a szokásos kötözködős stílusában beszólt, bár nem bántott meg vele, hiába állt ki mellettem Dave bátyó, nem éreztem sértésnek a dolgot.
- Ha én egy gyárban kötök ki, az azt jelentené, hogy meghalt a számítás technika vagy a Skynet nyerte a háborút és John Connor elbukott. – válaszoltam mosolyogva a fiatalabb havernak, remélve, hogy remekül kivágtam magam, bár egy újabb filmes utalás már lehet tényleg sok lesz a körnek.
- Köszönöm. Igyekszem. – mosolyogtam visszafogottan apus felé, mikor figyelmeztetett a mértékre, biztos vagyok benne, hogy anyu szíjat hasítana a hátunkból, ha részegen állítanék haza.
- Egészségünkre. A következő kör az enyém. Kaptam egy kisebb bónuszt a könyvtári melómért. – emeltem meg a sörömet, próbálván olyan menőnek és jó fejnek tűnni, hogy egyből belopjam magam a társaság szívébe.
- Na és hogy van Silas és Scarlet? Rég láttam őket. – néztem Dave bácsira, miután kortyoltam egy szerényet a sörömből, bár nem a megszokott márka az, amit szívesen iszogatnék, de azért le lehet nyelni ezt is. Jobb szeretem a Corona vagy Miller söröket.