one day you'll be just a distant memory and i look forward to that day
Egyre inkább muszáj elfogadnom azt a tényt, hogy abban a korban vagyok, amikor a barátaim megházasodnak. Egyre több meghívót kapok és a visszautasítás nyilván egy meglehetősen udvariatlan lépés lenne, így keserű mosollyal ugyan, de mindig beikszelem az RSVP mező mellett az igen rubrikát, hogy ott leszek. Miért? Mert szeretem őket, miért is ne akarnék ott lenni a Nagy Napon, ami csak róluk szól, arról, hogy együtt belépnek a nagybetűs életbe. Az, hogy van bennem némi fájdalom a téma kapcsán, nem az ők hibájuk, és nem akarom, hogy rányomja a bélyegét bármire is az, ami a múltban történt, ugyanakkor nem tudok nem gondolni rá, de ez csak az én saját harcom. Senki nem lát a fejembe, az arcomról pedig semmit nem lehet leolvasni, annyira tökéletesen űzöm már az álcázás művészetét. Persze, rendre megfordul a fejemben, hogy amikor a menyasszony megkér, hogy kísérjem el ruhapróbára, akkor az enyém vajon milyen lett volna, vajon Apa tervezte volna, vagy esetleg valaki más? De annyira az elején jártam még a dolgoknak, hogy bele sem tudtam jobban gondolni, vagy bármit megtervezni. Egyszerűen egyik pillanatról a másikra elillant a varázs. Akkor pedig kővé vált a szívem és azóta is kitartok, senkinek sem hagytam, hogy kicsit is közelebb kerüljön hozzám, egyszerűen képtelen voltam bárkit is közel engedni. Ez csak egy döntés volt igazából. Sarah és Henry nagy napjára tartok épp. Ezúttal is azt ikszeltem be a meghívón, hogy plusz egy fő nélkül jövök – mint mindig. Persze, leszervezhetnék bárkit, csak egy szavamba kerülne, bizonyára lenne jó pár pasi, aki ugrana, csak szólnom kellene, de megkímélem őket is meg magamat is a kínos helyzetektől. Egyedül tökéletesen megfelel nekem. A barátaim már kezdenek hozzászokni, hogy ha összejövetel van, akkor én mindig egyedül érkezem. Tapintatosak, nem faggatóznak. Ha meg igen, akkor valami kitérő szöveggel témát váltok. Kiszállok a templom előtt az autóból, a sofőr nem sokkal később tovább is hajt, majd ha újra szükségem lesz rá, hívom. Egy mély sóhaj szalad ki ajkaim között, amint végignézek a templom ajtajához vezető lépcsőkön. Itt lett volna a miénk is. Oké, ezzel most nem kell foglalkozni. Tökéletes mosoly ül ki az arcomra, mivel megpillantom a lépcső tetején ácsorgó menyasszonyt, aki idegesen toporog és azon aggódik, hogy vajon minden tökéletes lesz-e a nagy napján. Természetesen nem lesz az, és azt ő is nagyon jól tudja. - Gyönyörű vagy – ölelem magamhoz egy pillanat erejéig a lányt. – Minden rendben lesz – füllentem s cinkosan rákacsintok, de azért remélem, hogy tényleg így lesz. Elindulok befelé, hogy ne én legyek az utolsó, s keresek egy padot, ahol még viszonylag kevesen ülnek. Gombóccal a torkomban sétálok az oltár irányába, majd az egyik padnál végül megállok és bentebb megyek, hogy leüljek a többi vendég között. Nem figyelem, hogy kik vannak körülöttem, igazából minél előbb túl akarok lenni az egészen. Vélhetően eléggé feltűnő vagyok a szőke hajzuhataggal és a piros ruhámmal, de sosem csináltam ebből problémát. Egy furcsa érzés lesz úrrá rajtam egyik pillanatról a másikra, és először nem tudom, hogy miért, majd néhány pillanat múlva megpillantom őt, végül is mellettem ül, de van közöttünk hely, úgyhogy ha akarnék, akár mellé is ülhetnék. De nem, nem akarok. El akarok menekülni. Francba, a Nászinduló. Csapdába estem.
“The die is cast. / Nature abhors a vacuum. /The play is over, applaud!. / A man chooses; a slave obeys./ Grief, after all, is grief. / Whatever luck I had, I made. / To be is to be perceived./ Did humans make their biggest discoveries by staying comfortable?”
Idő előtt hívtak meg az esküvőjükre. Még nem kell visszamennem melózni, még van időm bőven és még el is tudok menni erre az eseményre is. Visszagondolva a tavalyi évre elég rosszul esik most ezt, de nem mutathatom ki...ők boldogok...én boldog lehettem volna, ha nem a munkát választom. Hiszen akkor nekünk is mostanában lenne a ceremóniánk. Ha a családomra bíztam volna az intézkedést, hát tényleg mindenki ott lézengett volna...de ha én magam intézem...akkor csak egy laza esküvőre kellett volna számítani, két tanúval, a szülőkkel és csá... de ezt a boldog napot elbasztam. Szóval a többiekét nem kellene, szóval fejet fel, ruha igazítás, hiszen rongyosan nem lehet menni. Öltönybe vágtam magam, még jó, hogy odahaza volt egy jó méretben rám. Időben kezdtem el öltözni, hiszen a nyakkendő kötése nehézkesen megy, de szerencsére egész időben megvoltam vele és útnak tudtam indulni. Olyan vészes sem volt a közlekedés, így nem kerültem dugóba, az időt is betartottam, hamarabb ott voltak, mint azt kérték. Magamra öltöttem a jókedélyű mosolyomat, holott a hátam közepére sem kívántam ezt az esküvőt. Nem most...esetleg az enyém után, de az úgy sem lesz. Elidőzök még kicsit a friss levegőn, majd a többi érkezővel indulok meg én is, elkapva a férfit egy ölelésre, gratulálni majd csak később. Elindulok, hogy helyet foglaljak valamelyik sorban a padok közül és rá kell jönnöm, hogy hiányzik valami...valami, ami egykor hozzám tartozott évekig. De nem is szabad rajta sokáig agyalnom, mert csak lombozza a jó kedélyeimet. Köszöntöm az érkezőket, némelyiket egész jól ismerem, osztálytársak voltunk sokáig. Közös haverjaink vannak, itt van az óvodai szerelmem is, akinek azt mondtam, hogy majd elveszem feleségül. Vicces...van két gyermeke, házas, csak én nem vagyok a képben. Rendben is vagyunk ezzel... egészen addig, míg egy szőke hajzuhatag mellém nem érkezik. Mindenki másnak is lehet szőke haja, így nagyon elsőre nem is tűnik fel az ismerős arc és alak. De mikor felé fordítom a fejem...a döbbenés úrrá lesz rajtam. Mindenkire számítottam, de rá aztán pont hogy nem. Mégis hogy került ide a nyilvánvalón túl? Őt is meghívták? Hát igazából közös az ismeretségi körünk, így ez is lehetséges...de basszus... itt van. - Aerith... - hiába mondom ki a nevét, tudom, hogy kimondtam, de az induló mely hangosan felzendül, nem lesz hallható miatta. Nem is foglalkozom az oltárnál ácsorgó férjre, meg az sem érdekel, hogy mi hangzik el időközben...leragadtam az ismerős arc vonalának bámulásában. Persze kell kis idő mire felébredek a bambulásból, a menyasszony érkezése segít ebben kicsit, így csak odébb lépek felé, hogy közelebb lehessek hozzá, de közben a hófehér ruhazuhatagot figyelem és a bele való nőt, aki megindult az oltárhoz. Persze a közelség nem teszi könnyebbé a helyzetet, mert a szívem zakatolása gyorsabb lesz, kellemetlen izgatottság kezd úrrá lenni rajtam, de persze nem az esküvő elkezdése végett. - Meglep, hogy itt látlak. - szólalok meg, mikor kellő közelségbe érek hozzá és nem feszélyezem sem az esküvőt és még a hangom is hallható lesz a mellettem lévő számára. Nem tervezem sokáig zavarni őt, hiszen az esküvőn való részvétel fontosabbnak kellene lennie...mégis a fontossági sorrend kicsit felcserélődik. Áááá. Legyünk túl ezen piszok gyorsan...
one day you'll be just a distant memory and i look forward to that day
Egész nap volt bennem egy érzés, ami nem hagyott nyugodni. Arra gondoltam, hogy biztosan az esküvő-téma az, ami zavar, hiszen fél lábbal már benne voltam, aztán vége lett, de máskor is vettem részt már esküvőn azóta, mégsem volt ilyen érzésem. Vagy lehet, hogy csak nem emlékszem rá. Vajon én is ilyen izgatott lettem volna, amikor ennek a lépcsőnek a tetején vártam volna, hogy Apa bekísérjen az oltárhoz, ahol ott várt volna rám Duncan? Vajon milyen virágok lettek volna a csokorban? Mikor szabadulok meg végre ezektől a gondolatoktól? Nyilván nem segít a dolgon, hogy a barátaim nagy része mostanság házasodik és hétről-hétre járnom kell ezekre az eseményekre. Az sem segít, amikor a lányok megkérnek, hogy még a ruhájukat is tervezzem meg… De az legalább munka és próbálok úgy tekinteni rá, meg igazából élvezem is, úgyhogy akkor el tudok vonatkoztatni a dolgokról. Miután köszöntöm Sarah-t, bemegyek és keresek valami megfelelő helyet. A násznép természetesen tele van ismerős arcokkal. Bár nem mindenkinek emlékszem a nevére, mégis amikor Duncannel együtt voltunk, gyakran futottunk össze velük. Vajon most, ahogy belibbenek a piros ruhában, nekik is eszükbe jutnak a régi emlékek? Azt mondják, hogy egy esküvőn nem illik szebbnek lenni a menyasszonynál, én nagyon igyekeztem is ehhez tartani magamat, de a feltűnőségről sosem volt szó… A régi barátok nagy részével egyébként már nem tartom a kapcsolatot, mióta Duncan elutazott, de kétlem, hogy ne emlékeznének rám. Az egyik szimpatikus padnál megállok és bemegyek, igazából szét sem nézek, hogy ki mellé ülök le, nem is lényeg. De amikor oldalra pillantok, és meglátom őt, szaltózik egyet a gyomrom, és azt érzem, hogy menekülnöm kell. Ebben megakadályoz az éppen bevonuló menyasszony, és azért mégsem tehetem tönkre a bevonulását azzal, hogy kirohanok a templomból. Hallom, hogy mond valamit, nem tudom, nem értem, nem is akarok odafigyelni. Azonban nem tudok nem rá figyelni, mégis úgy érzem, muszáj valahogyan erősnek lennem. Felé fordítom a tekintetemet, miközben vélhetően rajtam kívül mindenki a sorok között sétáló menyasszonyt nézi. A szívem hevesebben kezd verni, hirtelen nem is tudom mit érzek. Utálnom kellene, amiért magamra hagyott és nem engem választott, de egyszerűen ahogy a tekintetünk találkozik, kénytelen vagyok rádöbbenni, hogy rohadtul nem vagyok túl rajta. Keresem a szavakat, hirtelen nem is tudom, mit mondjak. - Igen? Ugyan miért? Egyébként, ezt én is mondhatnám… - felelem az elhangzottakra teljesen semleges hangon, miközben egy kósza tincset hajtok el a szemem elől, de folyton visszaugrik. Felnőttek vagyunk, tudjuk kezelni ezt a helyzetet – gondolom. Miért is ne tudnánk, hiszen már sok idő eltelt. A vonásai mit sem változtak, ugyanolyan helyes most is, mint korábban; az öltöny meg mindig is jól állt rajta – akárcsak az egyenruha. Utálom, hogy még mindig ezt érzem. - Látom, most sikerült jól megkötni a nyakkendőt – engedek meg magamnak egy mosolyt, amikor a gondosan megkötött nyakkendőre pillantok. Talán van barátnője és ő kötötte meg neki, vagy lehet, hogy végre talált valami értelmes Youtube videót, ami alapján sikerült szépen megkötnie. – Egyedül jöttél? – érdeklődöm, bár magam sem tudom, hogy miért, hiszen csak magamban forgatom a kést. Közben a menyasszony sikeresen odaért a vőlegényhez és elkezdődik a ceremónia, a násznép pedig helyet foglal. Kénytelen vagyok leülni, most már teljesen felesleges menekülni, mivel már észrevettük egymást – legalábbis ezzel álltatom magam.
“The die is cast. / Nature abhors a vacuum. /The play is over, applaud!. / A man chooses; a slave obeys./ Grief, after all, is grief. / Whatever luck I had, I made. / To be is to be perceived./ Did humans make their biggest discoveries by staying comfortable?”
Egyikőnk sem számított a másik jelenlétére, hát még arra, hogy egyszer az életben összesodor minket az élet. Egy esküvőn, holott a miénket a távozásom napján téptem szétt. És röstellem érte a pofám, de már nem tekerhető vissza az a pillanat. Hogy fontosabbá vált valami más, minthogy a nőmet boldoggá tegyem. Akkor kezdenek a felszínre emelkedni ezen gondolatok, mikor a kettőnk tekintete összetalálkozik és bunkó mód nem is az esküvőt tartjuk a legfontosabbnak. Jó persze meglep a ruhája és hát tereli a figyelmet is, mintha csak erről lenne szó, de mégis a közelébe jutok. Csak pár lépés oldalra és már meg is vagyok. A szavaim megtalálják és ugyanazt kapom vissza. Megmosolyogtat, megnyalom az ajkam és zavartan pillantok az oltár felé, ahol megkezdődik az, aminek meg kell. Persze erővel tartom ott a figyelmemet, hiszen az esküvő miatt érkeztem, bár fingom sem volt róla, hogy Ő is meg fog jelenni. Számíthattam volna rá? Lehet, de nem vettem számításba. Hibáztam? Most nem. Akkor nap igen. Ám nem fogok pont most bocsánatért esedezni, azt sem tudom, hogy van-e valakije, vagy van-e már férje...meg kellene néznem az ujját. Bár hülye vagyok...egy év alatt, hogy lenne házas már? Annyi de annyi kérdésem van, hogy a felét feleslegesnek érzem, mégis vágyok arra, hogy válaszokat adjon. Szeretem-e még? Sokat járt a gondolatomban, talán még sírtam is éjszakánként, hiszen a gyűrűket vissza adta, nem volt hajlandó ennyit várni rám. Megértem. Elfogadni viszont nehezen tudtam. Most azonban nem vágott képen és nem lépett le mellőlem, mintha régi ismerősként köszöntenénk egymást. Valóban így voltak? És az érzésein kihűltek a másik irányába? Vajon mire gondolhat? Ennyi idő különlét után mi járhat a fejében? Képes lenne a fejemhez vágni minden olyasmit, amit elkövettem ellene és a kapcsolatunk ellen? Mikor olyan jól kijöttünk egymással? Csak abban merek reménykedni, hogy nem rendez parádét miattunk, ez miatt. A nyakkendős megjegyzésére széles mosoly nyúlik szét a képemen, vissza kell fognom magam, még mielőtt szó szerinte elröhögöm magam. Mennyit szenvedett velem akkoriban, hogy a videók alapján együtt legalább megtudjuk majd kötni...nem jött össze egyszer sem. De most itt van és meg van kötve, tök egyszerű volt és egyedül csináltam. Hogy büszke vagyok-e erre az apróságra? Szerintem igen, hiszen ő volt az, aki ezzel a legtöbbet szívta, hiszen állandóan ő próbált kisegíteni...kérdése meglep, helyet foglalunk végre, majd felé pillantok. - Egyedül. - helyeselek ennyivel, de azt is mondhatnám, hogy itt mindenkivel jöttem, hiszen egyszerre érkeztem meg néhányukkal és együtt léptünk be páran azon a nagy ajtón is. De nem fogom viccesre venni a figurát. Oldalra billentett fejjel figyelem a ceremóniát, apró mosollyal pillantok Aerith-re is. - Még mindig jól áll a piros. - bókolok kicsit, bár nem direkt és nem is akaratos a dolog. A megszokás lehet és az, hogy valóban így van, a szavaimban semmi negatív nincs. Egyszerűen ellenálhatatlan a szemnek. Az enyémnek biztosan. De nem viszem túlzásba, nem tudom, hogy van-e itt valaki rokona, aki félre értené a helyzetet, esetleg egy közeli barát, akivel érkezett. Bár akkor nem lett volna az a bizonyos kérdés sem. Nem akarok kikapni és megégetni sem akarom magam. Ingoványos talajra léptem és vagy elmenekülök, vagy nyakig merülök benne. A kérdés az, hogy elérek-e ő hozzá, vagy addig szalad, míg a lábai elbírják? Egyáltalán mit kellene tennünk? Vagy egyáltalán nekem? Őt meghívták az esküvő utáni bulira? Vagy elmenjünk egy sétára? Vagy hagyjak itt mindent és menjek haza? Ehhez mekkora bunkóság kellene? Még jó, hogy nem ilyen stílusban nyomom az utóbbi időkben, szeretek kellemes társaság lenni. De mi van, ha nem akar a társaságom lenni? Miért is agyalok ezen még mindig? A tekintetem visszavezetem a társaságra, egész idáig őt figyeltem és szinte észre sem vettem... nagy levegő és nyugodj meg!
one day you'll be just a distant memory and i look forward to that day
Nem tudom, mit vétettem a Sors ellen, hogy ekkora pofont adott. Duncan és én egy esküvőn, ami nem a miénk. Tényleg? Pont erre volt szükségem még így a nap megkoronázásaként. Nem elég, hogy szenvedjem végig az egész napot, bájologjak mindenkivel, mintha annyira boldoggá tenne az, hogy itt lehetek. Azt gondoltam, hogy egy év kellőképp hosszú idő ahhoz, hogy túl tudjak lépni mindenen, de amint megpillantom, azonnal rá kell jönnöm, hogy nem, s igazából olyan érzés az egész, mintha tegnap közölte volna a döntését, és tegnap lett volna az is, hogy visszaadtam neki a gyűrűt. Annyira logikátlan lépésnek éreztem a részéről, amit tett, de ki voltam én ahhoz, hogy megakadályozzam? Meg nyilván az embernek fontos a karrierje, nekem is fontos, csak én könnyedén építgetem itt, míg ő úgy érezte, tovább kell állnia. Sosem gondolkodtam azon, hogy mi lett volna fordított helyzetben, de valószínűleg találtunk volna valami olyan megoldást, amely mindkettőnknek megfelelt volna. Amikor mellém lép, végigfut a gerincem mentén egy apró bizsergés, amiről tudom, hogy ő váltja ki belőlem, innen tudom, hogy még túlságosan korai volt ez a találkozó. De mikor lenne végre itt az idő, amikor nem érzek így? Hiába igyekeztem a munkába temetkezni, az érzelmeimet nem tudtam elnyomni és amikor épp nem kötöttem le magam valamivel, könnyedén a felszínre törtek, bármennyire is igyekeztem. Az sem működött, hogy más férfi társaságát kerestem, mert úgy éreztem magam, mintha egy jégcsap lennék, holott nem vagyok az. Úgyhogy kénytelen voltam belátni: csak az idő fog segíteni. De egy év bármennyire is hosszúnak tűnik, nem elég. A nyakkendős megjegyzésem sejtettem, hogy célba talál, meg is villantja a mosolyát, amit annyira szerettem. Én igyekszem visszafogni magamat, de ahogyan eszembe jutnak a szenvedések a nyakkendővel, nehéz nem elnevetni magamat. Talán a szemem csillogásán látszik is egy kicsit, hogy nem közömbös. Beharapom az alsó ajkamat, na igen ez ilyen rossz szokásom, de ezt úgyis tudja, csak lehet, hogy félreérthető, habár magam sem tudom jelen pillanatban, miért csináltam. - Mhm – nyugtázom bólogatva, hogy egyedül érkezett. Tehát akkor nem akadt helyettem más az elmúlt időszakban, vagy csak sejtette, hogy itt leszek, és tapintatos akart lenni, és inkább nem hozta. Vagy lehet, hogy nem kellene ennyit belegondolnom az egészbe… amúgy is, gőzöm sincs, hogy mit csinált külföldön. Mikor mondta, hogy mik a tervei, teljesen ki volt már kapcsolva az agyam, nem akartam tudomást venni semmiről, épp elég volt a saját bajom. Kössem az orrára, hogy én is egyedül jöttem? Áh, ne legyek már ostoba fruska, nyilván látja, meg bizonyára megkérdezné, ha érdekelné… Igyekszem a ceremóniára figyelni, de nem tudom ignorálni Duncant, bármennyire is szeretném. Nyelek egy nagyot, nem is tudom, kellene-e bármit mondanom a bókra. Nem hiszem el, hogy nem hagy békén. Igazából lehet, hogy nem is akarom, hogy békén hagyjon, de mégis. Határozatlan vagyok, pedig ez nem jellemző rám. Tudom, hogy szereti rajtam a piros ruhákat, meg igazából éppen aktuálisan azokat, amelyeket mindig épp viseltem. Oldalra fordítom hát a fejem egy lélegzetvételnyi ideig és rápillantok, talán egy halvány mosoly is bújkál a szám sarkában. Ez mind a válaszom a bókjára. Egy kicsit elvesztettem a fonalat, hogy hol is tart a ceremónia, de mikor visszafordulok az oltár irányába, épp elcsattan a hitvesi csók, majd az ifjú pár kéz a kézben kivonul, utánuk pedig mindenki más, köztük én is. - Hát akkor… örültem – köszönök el Duncantől s közben a pillantását keresik a kék íriszek. Talán sosem látom ezután… De legalább abban félig biztos vagyok, hogy az iránta érzett harag talán elmúlt. De van még bennem éppen elég érzelem, amelyek most megrohantak és hirtelen nem is tudok mit kezdeni velük.
“The die is cast. / Nature abhors a vacuum. /The play is over, applaud!. / A man chooses; a slave obeys./ Grief, after all, is grief. / Whatever luck I had, I made. / To be is to be perceived./ Did humans make their biggest discoveries by staying comfortable?”
A tanácstalanságomat csenddel nyugtázom. Nem tudom, hogy hogyan és miképpen viszonyuljak a...hát tulajdonképpen az exem...szakított velem. És most itt találkozva az esküvőn elég sok minden megfordult bennem, nem, nem a gyomrom, teljesen más érzéseim vannak és ez teljesen eltereli a figyelmet az esküvőről. A csend kettőnk részéről sok mindenre kihat és sok mindent is jelenthet, így nem is tudom mi tévő legyek. A nyakkendő és az egyedüllét egy felé terelődik, csak egy valamire tudok gondolni, miért is tette fel őket. Nevetni akar a dolgaimon? Úgysem hagynám neki, ám nem úgy tűnik, hogy mindez végbe játszható számára. Talán nem akar bunkó lenni ezek után, de jelenleg nem tettem ellene semmit és nem is szándékozom a jövőben. Ám a furcsa, hogy ennél többet nem is kérdezett, így feltehetném a kérdést, hogy mit szeretett volna a kérdésével elérni? Persze elhangzanak az éljenzések, elcsattan a csók és tapsvihar tör ki, majd mindenki megindul, így magam is megiramodok a tömeggel, persze ezzel így elveszítve Aerith alakját. Pedig a piros színt általában felismerem magam körül és csak egy pillanatra veszítettem szem elől... de mintha elnyelte volna őt a föld. Így eljutok odáig, hogy gratuláljak a párnak, hogy saját fotót csináljak velük, de aztán elveszítem az érdeklődést is és tovább megyek, hogy felkeressem a nőt. Miért foglalkoztat? Igaz, menet közben feltartanak a régi barátok, beszélek velük pár szót, a figyelmem viszont a piros ruhás lányt kutatja. Nem akartam belebonyolódni, hiszen hova futnánk ki újra? Zátonyra. Nekem vissza kell mennem melózni, ő viszont marad...amúgy is utálta a helyzetet, ez nem változhatott most sem. Akkoriban a közelében akart tudni, ahogy én is őt...most pedig jó lenne távolságot tartani. Ám mi lenne, ha még egy utolsó szót válthatnánk? Hogy bocsánatot kérjek tőle? Mi változna? Fogalmam sincs. És az se, hogy mi lenne most jót. Hagyni elúszni az egészet a feledés hálójába, mintha mi sem történt volna az elmúlt években köztünk...vagy kicsit megbeszélni a dolgokat. Mi lenne a helyes végkimenetel mégis? Tanácstalanságomat végül felváltja a határozottság és öblös léptekkel indulok meg távol maradva az esküvőtől, majd később visszatérek, tudom hol folytatják később. Így mindenre is figyeltem, legelső utam a parkolóba vezetett, ahová tényleg siettem, mintha menne az én buszom is, de nem...az enyém nem ment. Csak még egy kicsit vágytam a társaságára. - Aerith... - mormogtam az orrom alatt és nyakam nyújtóztatva figyeltem az autók közé, hátha meglelem a nőt. Egyáltalán ide parkol le a kocsi, ha jönnek érte? Mit tudom én, csak egy italra had hívjam meg, vagy bármi, ami pár percet adhat még nekünk... aztán mentem a finom ismerős illat után. Parfüm. A kedvencem. Most is, szóval a lépéseim az irányban tapostak, míg nem kiértem a parkolóból és a füves fás pados résznél ott nem volt ő... mellé léptem, de nem tettem le magam mellé. Csak szusszantam, tudtam, hogy megfogom találni. Ismertem már, hiszen jó barátok voltunk addig, míg szerelmes nem lettem belé. Ez az érzés pedig nem fog elmúllani oly hamar. - Hamar véget vetettél a dolgoknak. Még nincs igazából vége... - szólaltam meg végül halkan egy lapos pillantással adózva felé.
one day you'll be just a distant memory and i look forward to that day
Rám nem jellemző módon olyan határozatlan vagyok, mint még soha. Annyira váratlanul ért Duncan felbukkanása. Nem gondoltam még át kettőnket azóta, hogy legutóbb láttam, sőt igazából nem is számítottam arra, hogy valaha újra találkozom vele. Ez nagyon naiv gondolat, igen, hiszen vannak közös barátaink, idővel biztosan összefutottunk volna, akárcsak most. Csak azt akartam hinni, hogy ez nem így lesz. A templomban már nem beszélünk többet az elhangzottakon kívül, nem is illik zavarni a ceremóniát ugye, meg végül is megtudtam azt, ami a leginkább foglalkoztatott: egyedül jött. Ez persze nem azt jelenti, hogy senkije sincs, bár hajlamos vagyok azt gondolni, hogy de. Abból, ahogyan engem néz, ahogyan megszólít. Vagy esetleg túl sokat gondolnék bele ebbe az egészbe? Egy láthatatlan erő húz hozzá, hogy vele akarjak lenni, viszont a józan ész az, ami azt diktálja, hogy amint lehet, tűnjek el innen és felejtsem el azt, hogy láttam, sőt az egész nap emlékét töröljem ki a fejemből. Futtában elköszönök tőle és a tömeggel együtt kivonulok a templomból. Felhívom a sofőrt, hogy jöjjön amilyen gyorsan csak lehet, hadd hagyjam magam mögött az egész eseményt. Bárcsak ezt tudnám tenni a semmiből előtört emlékekkel is. Sietős léptekkel igyekszem a parkoló irányába. Míg várom Jake-et, leülök az egyik padra, kicsit úgy érzem, hogy túl sok volt az elmúlt néhány perc, pedig határozottan biztos voltam benne, hogy túlvagyok az egész Duncan-dolgon, ráadásul mivel gyakorlatilag én szakítottam, nem is kellene, hogy ennyire megviseljen, és hogy ennyi idő távlatából se legyek túl rajta. Hol van már Jake? Közeledő léptek zaját hallom, és a hang irányába fordulok, majd megpillantom őt, aki elől menekülök, aki valaha életem értelmét jelentette. Levegő után kapkod, vajon mióta kereshetett már engem? Mit akarunk mi egymástól? - Mire gondolsz? Arra, hogy most kijöttem? – kérdezek vissza, mintha nem érteném a célzást. – Mennem kell… öhm… dolgozni, nem megyek a partyra – füllentem egy kicsit, de annyira nem, hiszen bármikor képes vagyok a munkával foglalkozni és jót is tesz a lelkemnek, addig sem foglalkozom a problémáimmal. Felpattanok a padról, mintha akkor előbb ideérne értem az autó. - Csak Jake-et várom és nem tudom, hogy van már… - mondom csak úgy mellékesen. Biztosan emlékszik, hogy Jake a sofőrünk, évek óta a család szolgálatában dolgozik. A következő pillanatban megcsörren a telefonom – bocsánat, ezt fel kell vennem – majd közli velem Jake sűrű elnézéseket kérve, hogy bizony nem fog ideérni, mivel valami gond lett az autóval, de igyekszik minél előbb elhárítani a problémát. Idegesen nyomom ki a hívást. – Még egy kicsit maradok. Egy gondterhelt sóhaj szalad ki a számon. Nem úszom meg, hogy ne beszéljünk Duncannel, érzem. Mintha az Univerzum is azt akarná, hogy ne tudjak elmenni innen most. - És… jól vagy? – kérdezem, miközben ezúttal egy kicsit alaposabban végigmérem, odabent nem teljesen volt erre lehetőség. Még mindig szívdögleszően néz ki. Nyelek egy nagyot, inkább nem is gondolok ilyesmire, semmi szükségem arra, hogy magamnak okozzak rossz érzéseket.
“The die is cast. / Nature abhors a vacuum. /The play is over, applaud!. / A man chooses; a slave obeys./ Grief, after all, is grief. / Whatever luck I had, I made. / To be is to be perceived./ Did humans make their biggest discoveries by staying comfortable?”
A szakításunk megviselt, de azt hittem már túl vagyok rajta. Ugyan a gondolataim nem szűntek meg róla kergetőzni, de felfogtam, hogy közöttünk mindennek vége. Hogy nem lesz többé és nem is alszunk majd egy ágyban. Többé nem fog haza várni széles mosollyal. Nem őt választottam és valószínűleg most is így döntenék, ha most lépnék le...csak nem tudom, hogy miért zavarta az, hogy az álmaimat követem? Miért nem lehetett volna úgy hogy kevesebbet lát, mint eddig? Legalább addig is vágyakozott volna utánam, értem és a viszont látás is annyival finomabb és forróbb lett volna. Annyira vágytam volna arra, hogy minden haza jövetelemkor ő jön ki elém, vagy hatalmas tárt karokkal fogad otthon. De nem tudta elviselni a gondolatot, hogy többet leszek majd távol, mint otthon...már felmerült bennem az is, mikor visszaadta a gyűrűt, hogy lehet nem is ő volt számomra az igazi... pedig annak kellett lennie. Annyira boldog voltam mellette. Erre most az esküvő végeztével hivatalosak lennénk a folytatásra is, de nem az ünnepeltekkel foglalkozunk, hanem én keresem őt a parkolóban. Le kellene mondanom róla, de hiába telt egy év...talán csak még egyszer utoljára látni akarom őt, mielőtt újra elmegyek hónapokra. Talán megbékélésre vágyom, hogy végre bocsánatot tudjak tőle kérni. Mikor végre megtalálom és érdeklődök, megkapom a választ... persze számítottam arra, hogy hárítani fog. Megtartom ugyan a tisztes távolságot, de ő is, hiszen a válasza után a lábaira pattan és a kocsiról beszél. Értem én. Bólintok. Felfogtam, hogy most zavarban van és hogy nem tudja mitévő legyen az ittlétemmel kapcsolatban. Már ismerem őt, mint a rossz pénzt. Hiszen a legjobb barátokként nőttünk fel valami nagyszerűbbé, ami le is omlott és most mintha ez a barátság is darabokban lenne. Ahogy a mobil megcsörren és felveszi folyamatosan őt figyelem, a mozdulatait, a beszédjét, az arcát és ahogy felmegy benne egy kicsinyke harag. Probléma, hogy most itt vagyok, tudom jól. Nem kellene most itt lennem, de meg kell valamit tennem, mielőtt...késő lenne bármit is tennem. - Baj van? - kérdezek rá, mikor a mobilt leteszi és közli a maradási szándékát. Mely nem neki köszönhető, hanem a sofőrnek. Hálát adok az égnek jelenleg, hogy kis időre még itt tartja nekem a nőt. Ha nem tett volna így, hát sosem tudnék a szemébe nézni többet. Nem gyávaságból. Kérdésére elpillantok róla, vállat vonok, hiszen kinek mit jelent ez a kérdés? Lelkileg, vagy esetleg testileg érdekli a dolog? Tudom, hogy egyikre sem feltétlen kíváncsi, hiszen kerülni akart, csak az időt húzza... - Tudom, hogy a következő szavaimmal már nem érek el semmit sem, de ha most nem teszem meg, akkor sosem. - fordulok felé immár és a szemeibe nézek mélyen, még felé is lépek egyet, de megtartom a távolságot. Tisztelet és elfogadás. - Aerith. Sajnálom! Szeretnék bocsánatot kérni a viselkedésemért. Tudom, már nem hozható helyre a múlt, de úgy hiszem ennyivel igenis tartozok. - mélyen a szemeibe figyelve adok válaszokat neki és el is bambulok kis ideig, majd apró mosollyal fűszerezem meg mindezt. Mindig is imádta ezt az apró mosolyomat. Ezért rohantam el idáig hozzá, hogy mindezt elmondjam, de most, hogy ez megtörtént már el is mehetnék...mégis, mintha megfagyott volna az idő... - Ezzel ugyan egyikünknek sem lesz könnyebb, de tartoztam ezzel, mert egy barom voltam...nem téged néztelek akkor, aki a mindenem volt, hanem magamat és az én céljaimat. - vallottam be az akkori érzéseimet felé, végre sikerült is elpillantanom róla és elmozdulnom kicsit távolabb tőle. Hiszen mit akarhatok még tőle?
one day you'll be just a distant memory and i look forward to that day
Hirtelen válik nehézzé a puszta létezés is, hiszen azt gondoltam, hogy amikor kilépek a templom ajtaján, sikeresen el tudok menekülni a múlt elől, Duncan elől, aki a mindent jelentette valaha. Nem sok idő kellett ahhoz, hogy rájöjjek: csak álltatom magam azzal, hogy túlvagyok rajta. Vajon mennyi időre lenne szükségem ahhoz, hogy azt érezzem, hogy igen, tovább tudok lépni? Az biztos, hogy amíg látom, ez nem fog menni. Amíg hozzám beszél. Amíg a pillantását óvatosan végigfuttatja rajtam, hogy megnézze, vajon változtam-e az elmúlt évben, míg távol volt. Egyre távolabbi dolognak látszik az, hogy elfelejtsem és le tudjam zárni magamban. Őrülten jól áll rajta az öltöny, na meg persze az egyenruhát is imádtam rajta mindig is. Tökéletesen illik hozzá mindkettő. Annyira ismer, hogy az már egyenesen fájdalmas. Ennyire átlátszó vagyok, hogy még azt sem hiszi el nekem, hogy dolgozni sietek vissza, ebben szinte biztos vagyok. Nem is emelem rá a tekintetemet, mikor ezek a szavak hagyják el a számat. Érzem, hogy az idő ólomlábakon jár. Menekülni akarok, elfutni előle, de azt hittem, hogy a templomi csapda után ez már könnyedén fog menni, ha végre kiszabadulok onnan, ám Jake hívása keresztülhúzza a számításaimat és továbbra is fogoly maradok – még ha átvitt értelemben is. - Csak az autóval van egy kis gond… - felelem, és ezúttal már ránézek. Szemmel láthatóan szenvedünk mindketten és tudom, hogy volt valami célja azzal, hogy utánam jött. Egyre nehezebb a ránk telepedő csend, így igyekszem azt megtörni, de végül hiába, úgy fest, hogy meg sem hallja a kérdést, vagy tudja nagyon jól, hogy mi célból tettem fel a kérdést. Ugyanakkor igen is érdekelne, hogy van… csak abban nem vagyok biztos, hogy jó dolog-e egymásról beszélni. Lehetne akár… az időjárásról vagy az elnökválasztásról… annyi semleges téma létezik, mégsem jut eszembe egyik sem akkor, amikor ki kellene mondani a szavakat. Miután a kérdésemet tökéletesen figyelmen kívül hagyta, teljesen mással rukkol elő, kissé meg is lepődöm, ez vélhetően látszik az arcomon is. Pillantásom az övébe kapaszkodik, bármennyire is akarnám, képtelen lennék megszakítani azt. Közelebb lép hozzám, de én mégsem hátrálok. A szavai a szívem mélyéig hatolnak. Miért nem lehetett megbeszélni mindent akkor, amikor történt? Ajkaim válaszra nyílnának, de egy szó sem szalad ki rajtuk, igazából nem tudom, hogy mit felelhetnék, eléggé váratlanul ért a vallomása. A mosolyát látva nagyot dobban a szívem, ám hiába, kénytelen vagyok megszakítani a szemkontaktust, hirtelen a földön lesz érdekes valami láthatatlan dolog. Egy halk sóhaj hagyja el az ajkaimat, szavakat még mindig eléggé nehezen tudok formálni velük. - Én… - kezdek bele, majd ismét ránézek. - …nem tudom, mit mondhatnék – keresem a szavakat továbbra is, és a fejemet is megrázom egy kicsit. Bárcsak képes lennék valami frappáns válaszra, de végképp nem megy… ez pedig nem jellemző rám. Csak állok és őt nézem. - Értelek… - mondom kisvártatva végül. – Duncan, ezt akkor kellett volna megbeszélni, amikor döntöttél, hogy elmész – folytatom rövid gondolkodást követően. Nem tudom, hogy mit mondhatnék még, és azt sem, hogy mit akarok úgy igazán. – Lehetséges, hogy… túlreagáltam – vallom be végül a nyilvánvalót. Erre csak később jöttem rá, hiszen akár várhattam is volna rá, de annyira a saját fájdalmammal voltam elfoglalva, hogy teljesen magamon kívül voltam. Bocsánatot kellene kérnem? Nem tudom, hogy melyikünk tett rosszabbat, de nem is számít… nem késő már ezeken a dolgokon rágódni? Egy merő ellentmondás vagyok jelen pillanatban. - Köszönöm… azt gondolom, hogy biztosan találtunk volna valami megoldást… - mondom, miközben továbbra is Duncant figyelik a kék íriszek, ám ő már hátrál tőlem, talán tényleg csak ennyit akart és megy is tovább a partyra. – De már mindegy… - teszem hozzá lemondóan, s ha akarja, akkor útjára engedem. – Miért nem kerestél meg azóta, hogy megbeszéljük? Miért ennyi idő után? – szegezem neki a kérdéseket, nem akarom, hogy elmenjen, de közben meg de. – Mikor indulsz vissza? Bárcsak jönne már az autó.
“The die is cast. / Nature abhors a vacuum. /The play is over, applaud!. / A man chooses; a slave obeys./ Grief, after all, is grief. / Whatever luck I had, I made. / To be is to be perceived./ Did humans make their biggest discoveries by staying comfortable?”
Nem tudom megmondani miért is jöttem utána. Kifogások keresésébe nem akartam bele ártani magam, de ötletem sem volt a miértekre. Még akkor sem, mikor a maradásának oka a kocsijának hibája volt. Talán jobban is összeszedhettem volna magam, mielőtt ide rohanok. Mindenesetre most így jártam, de mégsem látszok összeszedetlennek. Annál képzettebb vagyok ilyen téren és áldás is érte. Elsősorban bocsánatot kérek a legutóbbi viselkedésemért, hogy nem őt választottam, hogy hátat fordítottam és csak a munkámnak akartam élni. Járt neki ennyi. De ő nem tud mit mondani. És el is hiszem, meg értem. Ő is csak keresi-kutatja a választ, mit adhat nekem. De mégis mit tudna még pluszban adni számomra, mi elég is lenne ahhoz, hogy távozhassak, hogy azt mondhassam, hogy ezt sikerült lezárni? Mikor azt hiszed, hogy sikerült rajta túl lenned, akkor jön az arcul csapás, hogy mégsem. Többet akarok ennél, hogy csak itt és most... hogyan élhetnék nélküle ezek után. Tudom, egy évig sikerült is, de most, hogy ilyen közel érzem őt magamhoz... - Mindketten túlreagáltuk és hirtelen döntöttünk. - adom meg a lehetséges választ, de annyira feleslegesen hat, mégis fontos tényező volt az életünk azon pontján. Talán most jöttünk rá a hibáinkra? Vagy már akkor is, mikor beütött a krakh, csak nem volt kinek feltenni a kérdéseket? Mindenesetre összeszűkült gyomorral itt ácsorogni, hogy egyszer megbékélünk a helyzettel, lehet sosem jön el az érzés. Biztos találtunk volna megoldást arra, hogy mindkettőnknek megfelelő legyen az én döntésem, vagy épp az övé. Patt helyzet volt és belesétáltunk az élet egyik csapdájába. Visszaforgatható ha lenne akkor már rég visszatekertem volna azt a kereket és a döntésemet másfelé kanyarintottam volna. De ilyen nehéz helyzettel nem volt még dolgom és szinte rosszul vagyok a ténytől, hogy tényleg nem láthatom többet. A mai nap volt a meglepetés. Örültem, hogy láthatom. És most hogy itt a búcsú ideje, ez nagyon fáj, senki sem mondta, hogy egy második szakítás az exeddel ennyire letaglóz. A kérdése felemészt, választ sem tudok rá adni azonnal, inkább körül járom ezt az egy kérdést gondolatban. Csak figyelem őt, mint aki a következő másodpercekben döntést hozna, de inkább a válaszadással foglalkozom. Hogy mikor megyek vissza? Azt még én sem tudom. - Próbáltam rájönni, hogy mit szúrtam el, hogy visszaadtad a gyűrűt. Próbáltam rájönni, hogy ez a pofon az élettől miért is volt? És mert olyan sűrűn nem érkeztem haza, hogy a nyomodban legyek...nem gondolkodtam tisztán. A megszállottja voltam a munkámnak, egyszerűen próbáltam nem gondolni arra, hogy a létezés nélküled megoldhatatlan. Bármikor az eszembe jutottál...minden maga alá pakolt. - magyaráztam, szinte már keserűség csobbant ki a hangomból. Egyszerűen lehetetlen volt elengedni őt. - Visszamenni majd...nem tudom. - fordulok el egy pillanatra, hiszen még folynak a vizsgálataim és nem is 100%, hogy annyira súlyos a dolog. Nem kellene megrémisztenem egy esetleges kamudologgal. Mert mi van, ha mégsem? - Ha minden rendben lesz, akkor 3 hét múlva. - adok választ, hiszen az eredmények fixen is akkor lesznek meg, azok nélkül meg nem tehetem be a lábam a munkahelyemre sem. De ezzel elárultam valami fontossat és lényegeset is. Három hétre nem engednek el senkit sem, csakis nagyon fontos esetben és “ha minden rendben lesz”... túl sokat mondtam. De ettől még nem fog aggódni, ugye? Nem akarom sajnáltatni magam és semmi mást sem... - Minden rendben lesz. - mosolyodom el őszintén és bizom is ebben.
one day you'll be just a distant memory and i look forward to that day
Rendkívül felkészületlenül ért a mai találkozás, de talán jobb is így, mert ha meg számítottam volna rá, biztosan túlgondoltam volna mindent és még rosszabb lenne, ráadásul azon stresszeltem volna napok óta, hogy látni fogom. Így sem nagyon találom a szavakat, pedig lehet, hogy ez számunkra az egyetlen, vissza nem térő lehetőség, amit meg kellene ragadni, hogy elsimítsuk, ami közöttünk történt. De vajon elég erre ez a néhány perc, amíg várom az autót? - Igen… - értek egyet vele. Én tudom, hogy túlreagáltam, lehet, hogy lett volna kevésbé drasztikus lépés is, hiszen annyi pár van együtt még attól, hogy a fiú katonának áll. Vannak, akik kibírják, én ezt számításba sem vettem, hogy mi kibírtuk-e volna, egyszerűen csak meggyőztem magamat, hogy ennyi volt. Most meg már kár ezen rágódni ugyebár, hiszen nem lehet visszatáncolni, vagyis nem tudom, vissza lehetne-e… Bár Duncan egyedül jött, mégsem tudom, hogy van-e kapcsolata, ezt pedig így direktben biztosan nem fogom megkérdezni tőle, meg miért is tenném, hiszen bizonyára nem sokáig marad itthon. Szavait hallva annyira nyomorultul érzem magam, mint még soha. Mintha én mondtam volna, annyira összecseng az én verziómmal az övé is. Nagyon sok idő kellett, hogy azt érezzem, túl vagyok rajta, de csak el akartam hitetni magammal, hogy így van, hiszen jelen pillanatban végképp nem ezt érzem, hanem éppen az ellenkezőjét. Legszívesebben odalépnék hozzá, és szorosan átölelném, azt akarnám, hogy a karjaiba zárjon, hogy csak ő meg én legyünk. - Ismerem ezt az érzést – mondom végül, és így már tudhatja, hogy én is hasonlóképp voltam, mint ő, csak neki legalább ott volt az újdonság, a munkája, ami segíthetett abban, hogy elnyomja magában ezeket az érzéseket legalább valamennyire, de nekem ugyanaz a mókuskerék volt az életem, mint amikor vele voltam, csak azzal a különbséggel, hogy egy hatalmas űr tátongott benne, amely az ő hiányát jelentette… jelenti, még a mai napig. – Talán ez volt a legnagyobb ostobaság, amit elkövettem az életemben – teszem hozzá egy rövid hezitálás után. Talán ezzel azt akarom sugallani, hogy megbántam. Mert igen, persze, hogy megbántam! Kellően sokat ostoroztam már magam azért, mert ilyen hülye liba voltam, hogy elengedjem a Nagy Őt, aki az életem értelmét jelentette. Már megint ez a múlt idő… Én nem tudom, hogyan működik az a katonaságnál, hogy mennyi időre engedik el őket szabadságra, bizonyára az egy kicsit másképp van ott is, mint egy klasszikus munkahelynél. Három hét az még egészen hosszú idő. Mármint… - Tessék? – kérdezek vissza egyből, s a homlokomon az aggodalom halvány ráncai jelennek meg. Ki vagyok hegyezve minden ilyenre. A pillantását keresem, de nem néz rám, ez nem jó. – Miért ne lenne minden rendben? Baj van? – sorakoznak a kérdéseim egymás után, csak győzze megválaszolni őket. Közelítek felé néhány lépést, talán azt hiszem, hogy ha mellette állok, akkor azzal megoldódnak a gondok, vagy legalábbis minden rendben lesz. – Joe? Ő jól van? A megnyerő mosolyával nem tudja kikerülni a válaszadást, így addig piszkálom, amíg el nem mondja, hogy mi van. – Minden rendben lesz, igen, de most már mondd el, mi a baj! – szólítom fel, mert már tökéletesen belém állította az ideget ezzel. Látom rajta, hogy van valami, túlságosan régóta ismerem már, és biztosan nem olyasmi, hogy leszakadt a gombja és vissza kell varrni, itt valami másról van szó.
“The die is cast. / Nature abhors a vacuum. /The play is over, applaud!. / A man chooses; a slave obeys./ Grief, after all, is grief. / Whatever luck I had, I made. / To be is to be perceived./ Did humans make their biggest discoveries by staying comfortable?”
Megannyi emlék elevenedik fel bennem, ahogy figyelem őt. Ahogy próbálok közeledni és próbálok távol maradni tőle. Egyik sem megy a legjobban, hiszen a világomat jelentette és most nincs semmim sem. Csak mert túlreagáltuk és a hirtelen döntéseinket meghoztuk. De úgy vélem, hogy késő már bármit is helyre hozni. Ha későn is ismeri be...nem is tudom...adtunk egy pofont neki. De végül ő az, aki kiejti a hatalmas szavakat. Mélyre hat vele, egészen a lelkem mélyére kerülnek a szavai. Sokat jelent mindez most. Hogy ostobaság volt részéről az elválás. Sokszor tényleg nem tudtam, hogy én vagy ő basztuk-e el? Hogy nekem nem kellett volna bevonulnom, vagy neki nem kellett volna úgy reagálni, ahogy. Mindenesetre nem fogok a múlton rágódni, hiszen már megtörtént. - Ne rágódjunk a múlton, ami történt már megtörtént... - mosolyodok el, de nem merem folytatni a gondolatmenetet. Hogy a jövő még formálható. Ha mindketten akarjuk...de nekem jelenleg pihennem kell ilyen téren is, nem dobhatom bele magam egy kapcsolatba, míg nem tudom, hogy mi a helyzet. Meg hát az exemhez visszamenni...nem őrültség? Még akkor is mikor tökéletesen össze vagyunk csiszolódva...hiszen a legjobb barátokból nőttünk ki. Ismerjük a másikat tetőtől talpig, kívül belül. Bár hogy meddig maradok...szavaim kicsúsznak enyhén az irányításaim alól, próbálom leplezni a dolgot, de nem megy. Így a visszakérdezése arcon is csap. Most hogyan másszak ki ebből? Hamar, hamar, hamar gyorsan... még mielőtt elméleteket kezdene gyártani, vagy bármi más hátráltató tényező, esetleg az ő állapotát nézve...de a kérdései nem hagynak alább, a kíváncsiság és a félelem is ott lapul, így elmosolyodok. Nem akarom ennél jobban felzaklatni, vagy belerángatni ebbe. - Nincs semmi. Apa is jól van. Mindenki jól van. Nekem kell csak egy nagyobb orvosi vizsgálatra mennem, ahol tetőtől talpig átvizsgálnak. Mostanában fáradtabb vagyok és a feletteseimnek nem tetszik. Pedig csak túlhajszoltam magam. Ilyen az amikor 120%-ot teljesít az ember. - magyarázom meg neki, de mindez csak féligazság ugyan. Nem akarom, hogy aggódjon és elméleteket gyártson, hogy lassítanom kellene. Talán ez miatt sem lenne jó találkozni. Sosem szerettem a túl aggodalmas és egyben érzékibb oldalát. Mondjuk az utóbbi elég szexin áll neki. Ami pedig az arckifejezésemet illeti, tényleg rendben volt. Igazat mondtam...legalábbis a pihenőmet, ami illette. Amúgy sem érintett mélyen az elküldés. Három hétről van szó, csak túl élem valahogy a munkám nélkül. Felfogom találni magam és ha semmi nem lesz, akkor vissza térek majd. Ha mégis lesz valami, akkor is, de saját felelőségre. - Minden oké. Tökre jól vagyok. - tárom szét a kezem, bizonyítva azt, hogy tényleg úgy van ahogy azt állítom. - Ne aggódj értem...jó? - nehéz lehet nem aggódni, leeresztem a karjaimat, hogy közelebb lépjek. - Még a mutáns zombi vírust is túlélem... - kacsintok rá jókedvűen, pont úgy, mint mikor szerelembe esett velem. Imádta ezt a kacsintásom és most...újra játszom mindezt. Mert hiányzik. Mert a közelembe akarom tudni...de mint férfi mindezt elé tárni....talán gyengeség lenne.
one day you'll be just a distant memory and i look forward to that day
Számtalanszor megfordult a fejemben az elmúlt hónapokban, hogy mi lett volna ha…?, de minden egyes alkalommal meggyőztem magamat, hogy tovább kell lépnem, hiszen úgysem lenne semmi már ezek után, hogy Duncan bevonult, ha haza is tér, úgyis más életünk lesz. Vagyis igazából fogalmam sincs, hogy milyen életünk lenne… hazatérne valaha, vagy mindig csak ilyen rövid szünetek lennének, mint ahogyan most is találkozunk, majd néhány nap múlva ismét eltűnik hosszú hetekre? Túlságosan sok volt számomra a bevonulásának híre, így eszembe sem jutott, hogy jobban átbeszéljük és túlságosan sok volt az is, hogy tudatosult bennem az első pillanatban: elvesztettem őt. Mellkasom előtt összefonom a karjaimat és a sármos vonásait figyelem, miközben beszél. – Tény. Ez a legnagyobb klisé, amit mondhattál, ugye tudod? – húzódnak mosolyra az ajkaim nekem is. Felmerül bennem a kérdés ezek után, hogy mit is akarunk most? Mit is akarunk egymástól? Olyan sok érzés kavarog bennem, nem is tudnám eldönteni, melyik a legdominánsabb; az biztos csak, hogy boldog vagyok, hogy látom. De kizökkent egy ártatlan mondattal. A „ha minden rendben lesz” pont elegendő arra, hogy egy pillanat alatt bestresszeljek, hogy mi a fene van. Tudom jól, hogy utálja, ha ezt csinálom, meg ő a kemény srác, akiért senki ne aggódjon – vagy aggódhat, de senki se kösse az orrára ezt a dolgot. – Aha – bólogatok, mintha szerintem is tényleg minden rendben lenne, de tudom, hogy nincs, és ettől jobban nem merek belemenni a témába, bizonyára csak elmondaná, ha akarná… Hajlamos vagyok a legtöbb dolgot túlgondolni, talán ezt akarja elkerülni a semmitmondó mondatokkal. Bármi konkrétum előbbre vinne, ugyanakkor elkezdeném gyártani az elméleteket, hiszen biztosan nem kötne az orromra mindent. – Értem… - felelem kissé elgondolkodva. – Örülök, hogy apukád jól van… Meg akkor remélem, hogy veled is tényleg minden rendben – klisés mondatok ezek, és feszegethetném a témát tovább, de látom, hogy semmi értelme. Végül is én már senki vagyok neki, miért is avatna be bármi ilyen személyes kérdésbe, ugye? Most már kellőképp közel állunk egymáshoz, hogy a vak is láthassa: valami van közöttünk, vagy legalábbis volt és még annak egy halvány lángja igyekszik pislákolni és életben tartani azt, ami összekötött bennünket. Rég éreztem ezt az érzést és nagyon hiányzott már, s így ahogyan a közelemben van, egyre inkább felerősödni látszik. A templomban hiába voltunk közvetlen egymás mellett, még nem volt időm arra, hogy feldolgozzam az élményt, hogy itt van; ám mostanra tökéletesen eljutott már az agyamig. Persze, hogy azt kéri, hogy ne aggódjak, könnyű azt mondani… úgyis tudja, hogy fogok. - Igen, a zombi vírust mindenképp – értek egyet vele, s immáron széles mosoly terül el az arcomon. Imádom a kacsintását, le is sütöm a szemeimet, mert ezzel zavarba tud hozni mindig. Félek belemenni ebbe a játékba még jobban, mert fájni fog később. Muszáj ezt észben tartanom. – De nagyon vigyázz magadra, jó? – teszem hozzá, s ekkor már rá pillantok; a csibészes pillantása az, amivel teljesen le tud venni a lábamról, de muszáj kitartanom. - Oh, a nyakkendőd… - lépek most már teljesen közel hozzá és nyúlok oda a finom anyaghoz ösztönösen, hogy megigazítsam, mintha ugyanúgy mi volnánk, mint egy évvel ezelőtt. Azonnal megérzem a jól ismert illatot, amely körüllengi, mindig is imádtam ezt rajta; majd miután a félrecsúszott nyakkendőt megigazítom, hátrálnék, de valamiért mégsem teszem. A józan ész azt diktálja, hogy fussak, de a szívem nem engedi.
“The die is cast. / Nature abhors a vacuum. /The play is over, applaud!. / A man chooses; a slave obeys./ Grief, after all, is grief. / Whatever luck I had, I made. / To be is to be perceived./ Did humans make their biggest discoveries by staying comfortable?”
Elmondani a bajaimat a nőnek, akinek irányába még mindig érzek pozitív energiát az irányába. Sőt, csakis azt érzek felé, melegséget hozott magával a mai nap és ezért hálás is voltam. Láthattam végre és beszélhettem is vele. Ugyan mindent nem mondok el, még nem. Ráadásul az érzéseimet sem adhatom át neki, hiszen mi van, ha nem kerülnek viszonzásra? Mi van, ha ő már nem...? Ha kiszeretett belőlem? Ha sokkal jobbat akar nálam? Meglehet, hogy akadnak tőlem jobb fickók. Biztosan akadnak és vágyódik is egy ilyen hapek után. Lehet az megadhatja számára, amit én nem. Elkalandozva a szemeibe révedek, ahogy ajkain kiejti a szavakat. Nem kérdezi meg, hogy baj van-e, hogy milyen baj vetült fel...de nem is bánom, hogy nem teszi. Nem akarok feleslegesen aggodalmat okozni. Lehet csak tévesek az eredmények... így csupán egy mosolyt kap válaszul. - Rendben leszek. - válasz nélkül nem hagyom, nem tehetem, így is feszegetem a határaimat vele kapcsolatban. Annyira, de annyira érinteném puha bőrét és ajkait ajkaimmal. De visszafogom magam, ehhez tényleg nagy lelki erő kell, hogy életed nagy szerelme előtt ennyire visszafogott légy. Hogy hogy cinálom, azt nem tudom, de hogy elvesszen a pillanat...azt bánom, de nem tehetek mást. Nem lehet. Mit lehetne kezdeni egy év kihagyással? Valószínűleg semmit. De az érzelmeim felé olyan erősek, hogy nem bírok mozdulni és nem tudom róla levenni a pillantásom. Olyan rég volt. A nélküle töltött idő megkeserített, de most hogy együtt vagyunk...egy légtérben, olyan közel...könnyedséget hozott magával. Már semmi bajom sincs, hiszen ő az én gyógyírem. Mindig is ő volt és ez most sincs másképp. Érzem, ahogy minden fájó dolog megszűnik létezni és csak a melegség, boldogság van jelen. A könnyedség érzése, hogy láthatom a zavarát a mosolyom és a kacsintásom hatására. Semmit nem változott ilyen téren, melynek örülök. Aggódása jólesően mardossa a bőrömet, komolyan pillantok rá, hiszen ez egy komoly dolog. Komoly pillanat kell hozzá. - Nem lesz bajom. - ígérem meg ennyivel, hiszen tényleg nem akarok gondot okozni neki és a családomnak, ezért sem mondok még semmit az állapotommal kapcsolatban. Majd később. De az sem biztos, hogy Aerithel találkozok még. Lehet ez volt az utolsó pillanatunk együtt. Nem akarok nélküle létezni az az igazság, de azt sem akarom, hogy ne találja meg az igazit maga mellé. Jobbat érdemel nálam, még akkor is, ha ez fáj. Ordítani tudnék ettől az érzéstől, főleg hogy a jókedvemet is oda tettem ezzel. De persze előtte nem mutatkozhatok sem szomorúnak, sem haragosnak. Azzal csak megrémíteném. A mosolyát akarom látni...ám közel lép, hiszen a nyakkendőmet említi. Figyelem a mozdulatát, az ujjai játékát, ahogy elvégzi a műveletet az anyagon, majd ahogy elereszti azt...de nem mozdul. Engem figyel, így meg kell nyaljam ajkaim, hogy megtudjak szólalni. De nem jön ki hang... csupán az illatát szívom be magamba. A karjáért nyúlok, hogy a csuklóját fogjam magamhoz, hogy ajkaimhoz húzzam egy szenvedélyes csókra a kézfejét. Lesem veszem róla a tekintetem, de közben megjelenik egy autó is a parkolóba...Érte jöttek. Így nem tudom egy csókra invitálni, de szabad kezemmel, mellyel nem az övét fogom, az arcára simítom a tenyerem. Vajon látom még valaha? Vajon ezután is foggal körömmel tiltakoznom kell ellene, vagy hagyjam hogy folyon minden a maga medrében és engednem kellene az érzéseimnek? De mi van ha nem talál utat az igazságom az irányába? Hogy még mindig...? Hogy még most is...? Hogy azóta is...! Nem lelem meg a szavakat, melyekkel maradásra tudnám késztetni, bár lehet csak egyetlen szó kellene, de az sem megy. Egyszerűen csak elmélyedek az iriszei vonzásába és eleresztem az arcát, hogy az autó felé irányítsam, hogy meglépjük az felé a távolságot. Csak pár lépés, de a tekintetem az övébe fúródva maradt. A járműhöz érve kinyitottam számára a megfelelő ajtót is, hogy besegítsem pár elegáns úri mozdulattal. - Aerith. - szólítom meg, mielőtt még rávágnám finoman az ajtót. Ám a szavaim nem jönnek, amiket már gondolat útján megfogalmaztam. Kár, hogy a lány nem gondolatolvasó. Minden olyan könnyű lenne. - Vigyázz magadra. - búcsúzom bénán, majd csukom is az ajtót be, a búgó motor miatt nem hallhatja a kibukó szavaimat, melyeket szinte csak magamnak teszek fel. - Van még bármi esély...? - kétségbeesett pillantással figyelem a távolodó járművet egészen addig míg a látóteremből ki nem ér, utána még álldogálok kicsit magamban. Újra felölelnek az eddigi negatív érzések és ezekkel karöltve indulok meg, hogy a saját kocsimba üljek. Mennyivel jobb volt percekkel ezelőtt Aerith közelében...tényleg képes volt elúzni minden gonoszt belőlem.
one day you'll be just a distant memory and i look forward to that day
Aggodalom halvány jelei mutatkoznak meg az arcomon, nagyon jól tudja, hogy így érzek most. Pont elég volt azt a néhány elejtett szót meghallanom és onnantól kezdve tudom, hogy valami nincs rendben. De nem fogom kérdezgetni, ha akarná elmondaná… de ugyan miért is akarná, már nem vagyunk együtt, bár ezzel tökéletesen elintézte, hogy agyaljak olyan dolgon, amire semmi ráhatásom nincs, és amiről vélhetően nem fogok tudni később sem semmit. Úgyhogy az a legjobb, ha abban bízom, amit mond, és tényleg minden rendben lesz majd. Talán majd olykor rápillantok a közösségi médiás oldalaira, bár nem hinném, hogy oda bármi ilyesmit kitenne… Lehet, hogy tényleg nincs is semmi, csak én már a nulladik perctől túlgondolom. Érezni akarom a közelségét, és tökéletes alibit találok erre: a nyakkendőt. Ami valljuk be, azért tényleg egy kicsit ferdén áll, aztán ha még visszamegy a partyra, amit én viszont kihagyok, akkor nézzen már ki jól… - ferde nyakkendővel is jól nézne ki, de ezt senkinek sem kell tudnia rajtam kívül. Néhány rutinos mozdulattal a helyére igazítom, és tökéletes látványt nyújt. Csakhogy nehezen teszem meg a hátráló lépést, pontosan úgy, hogy sehogyan. Ólomlábakon jár az idő, mintha egy örökkévalóság óta állnánk itt ő meg én. Végignézem, ahogyan a nyelvével megnedvesíti az ajkait, pont erre nem volt most szükségem, az az igazság. Nyelek egy nagyot, mintha csak valami tinédzser kislány lennék, aki zavarban van az első randin és nem tudja, mit csináljon, amikor a srác közelébe kerül. Én most nem vagyok ennyire vészesen zavarban, de Duncan tökéletesen tesz arról, hogy ne könnyítse meg a helyzetemet és ezt ő is nagyon jól tudja. A kacsintás, a mosoly, most meg ez… sírva kellene menekülnöm innen, de képtelen vagyok egyetlen lépést is hátrálni. Végül a kezemért nyúl, hogy az ajkához emelve kézcsókot adjon rá, én pedig engedem neki egy szó nélkül. Valahol legbelül másra számítottam, de persze megértem, ha nem… bizonyára csak az elkalandozó gondolataim miatt várok csókra, de az a lehető legrosszabb döntés lenne, tudom nagyon jól, az meg végképp nem hiányzik, hogy kezdődjön minden elölről. A tekintetem az övébe kapaszkodik és képtelenség elszakadni tőle, de kizökkent a pillanatból a közeledő autó hangja. A szabad kezét az arcomra simítja, én pedig lehunyom a szemeimet, s picit megbillentem a fejemet, hogy belesimuljak az érintésébe. Az autó megáll és kéz a kézben megyünk oda, hogy beüljek a hátsó ülésre. Kavarognak a fejemben a gondolatok, hogy egy ilyen pillanat után mit is lehetne mondani, de úgy érzem, hogy egy szó sem jön ki a számon, de szinte biztos vagyok benne, hogy ezzel most mindketten így vagyunk. - Duncan… - mondom végül a nevem hallatán. – Te is vigyázz magadra – folytatom a már korábban elhangzott szavakkal. Nem tudom, ettől jobban hogyan lehetne elbúcsúzni, sajnos vagy szerencsére nincsen rutinom ebben. Amint bezárul az ajtó, az ablakon át pillantok rá, s látom, hogy mozognak az ajkai, de már nem hallom, hogy mit mond, mivel Jake elindítja az autót, s magunk mögött hagyjuk az iménti eseményeket. Talán jobb is ez így, éppen elég volt ez a találkozó ahhoz, hogy visszajöjjenek a korábbi emlékek és újra olyan érzések törjenek a felszínre, amelyekről már azt hittem, rég elmúltak.
Kezdőlap
//
