Evan egy egyszerű srác, akinek a hobbija lett a mindene. Az informatika bármely formájában jártas, van, amit annyira nem szeret, de mindenről tud véleményt nyilvánítani, lexikális tudása miatt okosnak, egyenesen zseninek tartják, viszont ez nem szállt a fejébe. Ezt egyszerű tudásnak gondolja, hiszen mindenki szeret csinálni valamit és abban jó, az autószerelő is lehet ezek alapján zseni vagy egy szobafestő is. Sokan gondolhatnák őt emiatt arrogánsnak vagy lenézőnek, de aki kicsit is megismeri őt vagy akit közel enged magához, meglátja benne a kedves és törődő srácot. Bármit megtenne a családjáért és a barátaiért, kiáll értük, ha kell, hiszen hiába kocka és hiába válogatja meg a barátait, a száját bizony ki tudja nyitni és sokszor logikára és elvekre építi fel érveit, nem hátrál meg, ha konfrontálódnia kell. Szívesen meghallgat másokat, független attól, hogy nem túl bőbeszédű, próbál megfelelő tanácsot adni. Az élet minden területén próbálja megállni a helyét, horoszkópja alapján mindig pörög, állatokkal foglalkozik, képregényeket gyűjt, kedvence a Pókember és az X-men füzetek, de nagy rajongója a Karate kölyök és a Miyamoto Usagi köteteknek is. Oda van az internetes játékokért is, haverjaival saját klánt alapítottak, de azért bokros teendői mellett odafigyel, hogy károsan ne töltsön sok időt ezekkel a tevékenységekkel, apja nem is igen hagyná hogy besavanyodjon, örökölte is vadságát, talán ezért nem szekálták a suliban soha, mert egyébként vagány és a megjelenése sem azt a tipikus kocka küllemet sejteti. Küzdősportot is tanult, apja kezdte tanítani, hogy meg tudja védeni magát, de legfőképpen a nővérét, végül a karate lett az, amit a mai napig űz.
Sokáig azt gondolta, hogy édesapja kivételezik Alyvel, ezért gyakran vitatkoztak, de szerencsére ez már a múlté, függetlenül attól, hogy még a mai napig van, hogy szekállják egymást, igazából egyébként bármit megtennének egymásért.
A csajozás nem az erőssége és bár nem egy csúnya srác, nem igazán az a nőzös típus, voltak barátnői, de nem igazán tudta őket közel engedni magához, az egyetemi bulikat sem látogatta túlzottan, igazából mindenből kijutott neki, mindig azt csinálta, amihez kedve volt. Szeret Dave-vel Mario Kartozni vagy az infóval eszmecserét folytatni, azt tervezik, ha végre elköltöznek egy farmra, ketten fogják kiépíteni a környék kamerahálózatát és térfigyelőit.
Alapvetően humoros, bár inkább szarkasztikus, az a fajta, aki ritkán szól, de akkor nagyot. A környezete szerint igen jó a hangja is, sokszor ugratja őket Disney utalásokkal, mikor a semmiből elkezd énekelni és ezzel oldani a feszültséget, amit a családja már megszokott, a barátai és az iskola társai már furcsábban néznek rá.

Unottan lapozgattam a Wolverine 19. számát, miközben a számítógépes asztalomnál ültem és hallgattam a haverjaim beszélgetését. Látszott, őket se kötötte le túlzottan az újonnan szerzett X-men gyűjteményem, de nem is mindig az új dolgok öröméért lapozgatjuk őket, hanem a gyűjtői szenvedélyünk kiéléséért. Steven és Hugo haverommal régóta ismerjük egymást, igazából mióta elkezdtük az egyetemet összeverődtünk. Jó arcok, csak hát ők tőlem függetlenül tipikus kockák, az öltözködésük és a megjelenésük is arról árulkodik, hogy bár nagyon rosszul esik nekik, ha bántják őket, nem igen foglalkoznak külsőségekkel. Velük ellentétben és a kockaságom ellenére én mindig is adtam magamra, küzdősportolok és odafigyelek a megjelenésemre, de az, hogy ők hogyan viseltetnek maguk iránt, sosem érdekelt, nem ítélek el senkit a borítója miatt.
- Ti mentek Tyler bulijába? Mindenkit meghívott – törte meg a csendet Hugo, amint becsukta a kezében lévő X-men füzetét. Én magam nem néztem fel a saját képregényemből, de kíváncsi voltam a véleményükre, én még el sem gondolkoztam a lehetőségén.
- Evan biztos ott lesz. A csajok odavannak érte. – nézett fel Steven, mire én még mindig megbújva a füzetem mögött, püffögtem egyet válaszul.  
- Biztos lehetsz benne, sportos, jóképű. – szomorodott el egy pillanatra Hugo, majd ledobta az ágyamra a saját képregé-nyét. Nagyot sóhajtottam, majd becsaptam a füzetem és az asztalomra tettem. Lassan, megfontoltan fordultam vissza székemmel feléjük, mintha egy főgonosz egy frappáns ítélettel készülne elejét venni a hősök vívódásának.
- Srácok. Kezdjük ott, hogy nem, sajnos nincsenek oda értem a csajok. – kezdtem drámaian felemelve a mutatóujjam. - A másik dolog, hogyha kikupálunk titeket, simán partiképesek lehettek. – próbáltam biztatni őket, bár ez levertségükön semmit sem javított.
- Semmi más nem kell, csak új ruhatár és egy kis fazonigazítás. – próbálkoztam tovább felkelve a székemből és a szekrényemhez léptem keresve néhány holmit, ami lehet jobban passzolna hozzájuk, mint az, amit ők otthonról tudnának hozni. Vásárolni már nincs sok időnk estig, így nem tudjuk felfrissíteni a ruhatárukat, de ne legyen a nevem Evander, ha lógva hagyom a haverjaimat.
- Ne erőlködj Evan, neked ott a csinos nővéred, meg menő a családod, ezért is vagy közkedvelt – búslakodott még mindig Hugo, mire Steven már csak bólogatással adott egyetértést, nem tudtam eldönteni, hogy ennyire elszontyolodott vagy érdekes részhez ért a képregényében. – Apropó, a nővéred foglalt? – kérdezte, s bár meglepődötten fordultam felé a szekrény mélyéről, szerintem ő sem gondolta komolyan ezt kérdést. – Nem tudom, gondolom – rántottam meg végül a vállam, hiszen egyszerűbb volt elterelni a témát, mint megbántani őt azzal, hogy nem sok esélye lenne nála. Aly azért mégis csak gyönyörű, bár sosem vallanám be neki, még a végén elszállna.
- Mi ez a letörtség srácok, hisz előttünk az este. Csodát, szerelmet vártok, tenni meg nem akartok érte. – kezdtem el énekelni nekik, ahogy elléptem a szekrénytől és megcsaptam egyszerre mindkettejük vállát.
- Most komolyan Evander, Disney utalás? – húzta fel a szemöldökét Steven, mire Hugo azért egy mosolyt eleresztett. – Nekem bejön, vicces és jó a hangja. – tette hozzá a vékonyabb fiú, majd ezen felbátorodva felugrottam az ágyra és elvettem a falra felragasztott díszpáncélról egy életlen hosszú kardot és azzal, mintha lovaggá ütném a cimboráimat kezdtem hadakozni.
- Nincs is szebb a reménynél, hát fel a fejjel barátaim, nem erősebb az küllemnél, mi a szívben lakoziiik! – emeltem meg a hangom a strófa végére, mire Steven már a fejét rázta. – Nem Evan elég, ez gáz. Értettük – tette hozzá nagyot sóhajtva, mire Hugo értette a lényeget és ő is talpra szökkent. – Igaza van! Adjunk bele mindent! – na erről van szó, végre fellelkesültek. Mosolyogva tettem vissza a kardot és lehuppantam közéjük az ágyra, átkarolva őket folytattam.
- Megyek én is veletek, leszek majd segéééd, az árnyékból majd figyelek és becsajoztok ti meg ééén. – ráztam meg őket végül, mire már Hugo is kedvet kapott. – Igazad van bütyök, leszek Tihamér, nem mindig csak tücsök, ma terem nekünk babééér. – amúgy egész jó volt, komolyan, de Steven már nem bírta tovább és elénk lépett kezeit rázva.
- Elég lesz, komolyan mondom, nagyon gázok vagytok. Öltözzünk át akkor és menjünk, csak kussoljatok. – végül elnevettük magunkat Hugoval és segítettem nekik átöltözni. Rengeteget nevettünk, de szerintem a végeredmény azért nem volt vészes, bár nehéz volt olyan göncöt találni, ami jó volt Stevenre, lévén kicsit nagyobb darab nálam, de nem hagyhattam, hogy egy Pókemberes pólóban és egy kék kockás ingben jelenjen meg egy egyetemi bulin.
Hát ez vagyok én, jó fej és kitartok a család és a barátaim mellett, világ életemben ilyen voltam, erre neveltek. Anyám mindig is jószívű volt és kedves, apám sem a rossz indulatáról volt híres, ő amolyan morgós medve volt, de a szerethető fajtából. Sosem értette, miért töltök sok időt a technikai kütyükkel, de támogatta a tanulmányaimat és mivel látta a sikereimet, nem állta útját a fejlődésemnek, főleg, mert adtam azon álmát, hogy egy farmra költözzünk. Milyen nyugodt életünk lenne, tele állatokkal és a saját magam összerakott számítógépes hálózattal, technikai felszereltséggel, ami megkönnyítené mindennapjainkat. Máris dörzsölöm a kezeimet, ahogy ezen agyalok, még Dave bácsit is bevonnám, ha jól tudom, ők is jönnének velünk szomszédnak.
Megigazítottam magamon az ingemet, belőttem a hajam, persze ugyanezt megtettük a többiekkel is, kisebb nagyobb sikerrel ment is a projekt, így készen állt a három testőr, hogy bevegye a lord várát. Ahogy végig sétáltunk az utcán, mint három Don józsi, hajunkba csak épp annyira tépett bele a szél, hogy filmes utalásokkal tudjunk viccelődni egymáson, annyira volt meleg, hogy Stevennek csak a hónaljánál engedjen izzadság foltot a kedvenc pólómra és annyira voltak sokan már az előkertben, hogy megfelelően el tudjunk vegyülni. Tudtuk, hogy a ma a mi esténk lesz. Fel voltunk tüzelve és ehhez nem kellett Disney hercegnek lennünk, nem kellett sem sárkánnyal megküzdenünk, sem toronyba felmásznunk néhány lakkozott, gyéren festett hajzuhatag segítségével, de még csak varázs erejű fegyvert sem kellett rántanunk. Egyszerűen csak magunkat adtuk. Stevent, Hugót és Evandert.


Spoiler.: Nem csajoztunk be, Hugo pedig berugott és lehányta magát. Szar este volt.

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

Tudom, hogy nem kellene a végére ugranom azonnal, de képtelen vagyok nem megemlíteni, hogy milyen nagyszerűen elképzeltem ahogyan a három Don Józsi, a pókemberes pólóban és kék kockás ingben megjelenik a bulin. Hát őszintén, ez haláli volt! Rég nem nevettem ilyen jót, ezért pedig hálám örökké üldözni fog.
De visszakanyarodva a karakterre magára... Evan egy nagyon frappáns fiatal srácnak tűnik, aki vicces is és jófej is. Nagyon megkedveltem már ennyiből is, mindenképpen olyan srác ő, aki jó neveltetést kapott. (Ezt majd igyekszem apádhoz is eljuttatni )
Tetszik a kocka vonal amit képvisel az uraság, nagyon szépen bemutattad a karaktert és mindenképpen imádom is! A farmra költözéssel meg vigyáznék, mert sokszor hátulütője, hogy nincs normális internet, amit egy magadfajta aligha élne túl.
Mindenesetre nem szaporítom tovább a szót, már várnak rád, többen is ha jól sejtem, szóval szabadjára engedlek, sok szerencsét kívánok meg miegyéb. Aztán jó legyél!  

Színt és rangot majd valamelyik csodás admin ad neked, addig is nyugodtan foglalózz és irány a játéktér!

Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!