A környéken volt dolgom, így hamar a helyszínre tudtam jönni. Manhattan egyik elit szórakozóhelye volt. Miután Reilly hadnagy is megérkezett, csatlakoztam hozzá, hogy beavassam abba, amit eddig tudunk az esetről, illetve az elhunytról. - Az áldozat neve Oliver Knox. Egy gazdag család lázadó, legkisebb gyereke. 21 éves, a Pace Egyetem hallgatója volt, üzleti jogot tanult. - a hullához sétáltam, hogy Mark is megnézhesse a helyszínt az eredeti állapotában. A helyszínelők és a halottkém már dolgoznak, de még nem mozdítottak el semmit sem. A holttest az egyik fülkébe lett beültetve, mintha csak foglalt lett volna. - Az egyik itt bulizó talált rá a mosdóban. Eleinte nem szúrt szemet senkinek, mert a fülkét belülről zárták be. A vér azonban elkezdett a padlóra csöpögni, így tűnt fel a megtalálónak is. Nem habozott, rá törte az ajtót, majd azonnal hívta a 911-et. - számoltam be arról, amit eddig megtudtam az első számú szemtanútól. A vér nem szúrt vagy lőtt sebből jött, hanem a testnyílásaiból. Az orrán, a szemén, a száján, a fülén keresztül folyt. Nem erőszakos halált halt. - Állítólag a srác drogozott, így szerintük túladagolásban halhatott meg. Ezt a karján lévő tűszúrások is alátámasztják. - böktem a fejemmel a hulla irányába. - Gyakran járt ide, többször buliztak már együtt, de ma nem. Azt sem tudták, hogy itt lesz. Egész este nem is látták. Eddig. Persze a nagy tömegben könnyű elveszni, de Knox nem volt visszahúzódó gyerek. Mindig gyorsan a társaság középpontjában találta magát. "A város legtöbb DJ-je is a spanja, amivel könnyű bevágódni." - hogy a szemtanút idézzem. - Az apja, Leonard Knox befektető, különféle orvosi eszközöket gyártó cégekben van érdekeltsége. - egyelőre ez minden, amit az áldozatról gyorsan kiderítettünk. - Persze, ha a halál oka szokványos túladagolás lett volna, nem lennénk itt. - pillantottam Mark-ra. - Ígérem, tetszeni fog. - húztam sejtelmes mosolyra a számat. Simone és Vivienne majd beavatják a szakmai részletekbe. Konkrétabbat csak a boncolás után tudnak mondani, de már így előzetesben is érdekesen hangzott a feltevés.
“Nekem Te vagy a hősöm, kire fel kell hogy nézzek
Milliókkal együtt lélegzel, tudom, érzed
Lehetnél Te is, lehetek én is az az egy.”
♫ :
“Én vagyok az íjász, én vagyok a célpont.
Én vagyok az ütés, én vagyok a szegycsont. Én vagyok a megoldás, én vagyok a hiba.
Én vagyok a hitetlen, én vagyok az ima.”
“Hahűséget akarsz, tarts kutyát.” “Azért vannak a hülyék, hogy mi kitűnjünk közülük.” “Ha valaki meg akar változtatni, az nem téged, hanem magátszereti.”― M.R.
“I've always said it's interesting to watch devils cry when angels want to stab you in the back. I like that mixture.”
Egy teljesen másik városrészről kellett egészen Manhattan-be mennem, miután riasztottak, hogy egy szórakozóhely WC-jében találtak egy srácot, aki épp csak, hogy nagykorú lett, máris meghalt. A helyszínre érve aztán Larson felé vettem az irányt, mivel ő tűnt (szokás szerint) a legértelmesebbnek az itt tartózkodók közül. Megtudtam a gyerek nevét, azt, hogy milyen az anyagi háttere és mit tanult. Tipikusan igaz volt rá, hogy a jó dolgában már nem tudta, mit tesz, vagy csinál, és a nyomás csökkentésére a bulikázást választotta. Alaposan körbejárattam a tekintemet a helyszínen, megvizsgálva a testhelyzetet és magát a testet is. Kivételesen csak tisztes távolságból, mivel még nagyban vizsgálódtak körülötte, és úgy tűnt, hogy a halottkém és a gyakornoka is értették a dolgukat. -Szóval nem blokkolt le, hanem hívta a zsarukat? Azta. Majd adjatok neki egy sütit. -a két pofont a szüleitől valószínűleg úgy is meg fogja kapni, de legalább mi értékeljük, hogy milyen nagyon ügyike volt. A legtöbben bepánikolnak és elszaladnak, még akkor is, ha semmi közük az egészhez. Érdekes volt, hogy a vér, ami nem kis mennyiségben távozott belőle, mind a testnyílásokon teresztül szivárgott. Arra csak megforgattam a szemeimet, hogy az áldozatnak mindenki, még a DJ-k is a "spanjai" voltak. -Tehát népszerű volt, aki kérkedett az ismeretségi hálójával és a pénze, meg a befolyása, vagy az apja befolyása miatt elég sokan akartak a közelében lenni. Nem is értem, ki akarhatta kinyírni. -mivel, ha mi itt vagyunk, akkor biztos nem véletlenül egyel több csíkot szippantott fel, mint akarta volna. A tekintetem aztán a két nőre vándorolt, akik legalább annyira sejtelmesen és elégedetten vigyorogtak, mint Emma. -Az előzetes vérvizsgálatok alapján tényleg nagy mennyiségű drogot találtunk a szervezetében, és fogyasztott alkoholt is, viszont Vivienne-nek egészen más elmélete van. -a tekintetem Simone-ról így a szőke lányra vándorolt, aki néha a creepy bámulás mestere volt. Nem sokszor kellett vele találkoznom, vagy együtt dolgoznom, de megvolt a maga fura kisugárzása, az biztos. -A drogtúladagolás esetén a leggyakoribb halálnem a szívroham, vagy a fulladás, mivel az alany légzése felgyorsul, a szívverése szabálytalanná válik. Ettől pánik lép fel, amitől még inkább elzáródhatnak a légcsövek, így végül oxigénhiányos állapot, szívroham, vérrög következtében az adott illető meghal. Viszont az nagyon ritka, vagy egyáltalán nem jellemző, hogy a testnyílásokon keresztül szivárogjon ki a vér, főleg ekkora mértékben. Egyes mérgezések esetén azonban ez simán előfordulhat, főleg, ha vagy nagyon nagy dózisban, vagy nagyon erős mérget adtak be az áldozatnak. Ugyan konkrétumot igazából majd a boncolás után tudunk mondani, de azért hívtam ide Emma-t, majd téged, mert ezt az embert több, mint valószínű, hogy megmérgezték, és a drog vagy csak kapóra jövő plusz volt, vagy eleve nem is magának adta be. -felvont szemöldökkel néztem a lányt, aztán Emmalynn-t figyeltem. -Na. Ez már mindjárt érdekesebben hangzik, mint egy gazdag pöcs a WC-ben, aki túladagolta magát. -dörzsöltam össze a tenyereimet felé fordulva. -Kell egy lista a ma itt tartózkodókról. Ez egy elit klub, csak van valamiféle beléptető rendszerük, vagy biztonsági felvételeik. Lehet, hogy a megtalálója, vagy a barátai nem látták, de a kameráknak az érkezését fel kellett venniük, és legalább egy embernek találkoznia kellett vele. Pultos, felszolgáló, valami haver.
“Voltam már az íjász és a tükörben a célpont.
Voltam már az ütés és a kettérepedt szegycsont. Voltam már a megoldás, voltam én a hiba.
Voltam már a hitetlenek szájában az ima.”
♫ :
“Sweet victory, with everything I do.
With every talent,
I'm so much more talented than you.
Every time I try, I crush it and succeed. Me, I'm totally the best.
Me, me, super cool me, handsome guy
Hm, ya', go f*ck yourself.”
- Látod? Mondtam, hogy érdekelni fog. - vetettem rá egy elégedett pillantást. - A lista miatt már szóltam a kidobónak, hogy minél előbb igényt tartanánk rá. Ahogy az itt dolgozókéra is. A biztonsági főnök már intézkedik. - most mondjam, hogy jó mesterem volt? - A kamerák felvételeivel megvártalak. Együtt meg tudjuk nézni őket, és akár a vendéglistával is összehasonlíthatjuk. Még ha nem is mindenkit tudunk név és arc szerint összepárosítani, az feltűnő lehet, ha a felvételen szereplők száma nem egyezik a vendégek létszámával. - kakukktojás alatt gondolok például a tettesre. - Hívjatok, ha meglesznek a labor vizsgálatok eredményei. - fordultam Vivienne-hez. Bár Simone volt az orvosszakértő, a gyakornokával én mindig is jobban megtaláltam a közös hangot. Nyilván nincs akkora tapasztalata még, de amilyen kíváncsi és ambíciózus, idővel túl is szárnyalhatja Dr. Willows-t. Amíg nincsenek eredmények, nem sok nyom van amin elindulhatunk, főleg ha a lista és a kamera is zsákutca lesz.
A kidobó (Dean Phelprey) Markkal a gazdasági, "back stage" részhez kísért minket, ahol a személyzeti öltözők, irodák és egyéb raktározó helyiségek voltak. Ott volt a biztonsági főnök is. Vele még nem találkoztam, csak a kidobó srác mondta, hogy ide hívja nekünk. - Emma Larson nyomozó. - mutatkoztam be neki a jelvényem felmutatásával. - Ő pedig Marco Reilly hadnagy. - böktem a fejemmel a felettesem felé. - James Watts, a hely biztonsági főnöke. Miben tudok segíteni? - Szeretnénk megkapni a listákat és megnézni a felvételeket. - Erre jöjjenek. - az egyik irodába vezetett minket, ahol már kinyomtatva vártak minket a kért listák a vendégekről és a személyzetről is. - Szívesen megmutatom Önöknek a felvételeket, de nem értjük, hogy történhetett itt ilyesmi. Még sosem volt rá példa. És szerintünk a kamerák sem rögzítettek semmit, ami gyanús lett volna. Persze a kollégáim is emberek, ők is hibázhatnak, az ő figyelmük is lankadhat, de folyamatosan felügyelik a kamerák képeit és a legkisebb balhét is kiszúrják, mielőtt komolyabb baj lenne belőle. Olyankor fülesen rászólnak a kidobókra, akik rögtön intézkednek. Ez egy elit szórakozóhely, elit vendégekkel. Nagyon ügyelünk a biztonságra. Az illemhelyek sajnos érthető okok miatt nem kerülnek bekamerázásra. Meg kell adni a privát szférát is, ha értik mire gondolok. - Nem állítjuk, hogy Önök hibáztak, Mr. Watts. De mi más szemmel nézzük a felvételeket, mint a kollégái. Olyan apróság is árulkodó lehet, amiről nem is gondolnák. Illetve szeretnénk összehasonlítani a felvételeken szereplőket a listával, amiket összeállítottak. Egyelőre mindenki potenciális gyanúsított. - Már négy éve dolgozom itt, nagyon sok törzsvendégünk van. Sokakat ismerek már arcról és névről is. Szívesen segítek beazonosítani, akiket csak lehet. - ajánlkozott Dean, a kidobó srác. - Azt megköszönnénk. - bólintottam rá. - Akkor szeretnénk megnézni a felvételeket itt helyben, és majd el is vinnénk őket elemzésre. A technikus kollégák sokkal alaposabban át tudják nézni, mint mi itt gyorsan. - ők hozzáférnek a kamerák teljes látószögéhez is, amit a monitorok nem mutatnak, de attól még ott vannak. - Mit tudnának elmondani az áldozatról? Illetve a srácról, aki megtalálta. - Oliver Knox szerette a világ közepének képzelni magát. Igazi gazdag, elkényeztetett, lázadó fiatal volt, aki élvezte az életet, a társaságot és imádta szórni az apja pénzét. Ennek ellenére egyébként meglepően kedves és okos fazon volt. Nem kereste a balhét feleslegesen, és az egyetem is jól ment neki. - Na és a drogok? - Nem volt kemény drogos, hogy túladagolja magát. Nem vetette meg a parti cuccokat, de sosem lépte át azt a határt, amikor már ne tudott volna magáról. Az apja agyon is verte volna. Annál meg jobban szerette a pénzt, hogy ezt kockára tegye. - És a megtaláló? Philip Abernathy. - Hát róla nem sokat tudok. Nem mondom, hogy barátok, de jóban voltak Oli-val. Rendes srác. Segítőkész, mint ahogy az is mutatja, hogy rögtön segítséget hívott. Általában ő szokott a legjózanabb maradni a bulikon. - De biztos, hogy gyilkosság volt? Nem lehet, hogy mégis túladagolta magát? Valaki rossz cuccot adott el neki vagy ilyesmi? Nyilvános helyen ez azért elég merész és idióta húzás. Simán lebukhatott volna.
“Nekem Te vagy a hősöm, kire fel kell hogy nézzek
Milliókkal együtt lélegzel, tudom, érzed
Lehetnél Te is, lehetek én is az az egy.”
♫ :
“Én vagyok az íjász, én vagyok a célpont.
Én vagyok az ütés, én vagyok a szegycsont. Én vagyok a megoldás, én vagyok a hiba.
Én vagyok a hitetlen, én vagyok az ima.”
“Hahűséget akarsz, tarts kutyát.” “Azért vannak a hülyék, hogy mi kitűnjünk közülük.” “Ha valaki meg akar változtatni, az nem téged, hanem magátszereti.”― M.R.
“I've always said it's interesting to watch devils cry when angels want to stab you in the back. I like that mixture.”
-Na, az élő példa, amiért támogatom a klónozási törekvéseket. -vagy mondjuk lehetne a minimális intelligencia és problémamegoldó készség egy remek alap, amivel kiszűrhetnék a gyilkossági nyomozókat, vagy úgy általánosságban a rendvédelmi szervek alkalmazottait. Sok életképtelen, tátott szájú, bamba szarzsák, aki azt se tudja, melyik bolygón van, és merre néz arccal. Küldtem egy "kitúrnak a helyedről" pillantást Simone-nak, amikor Emmalynn Westfield-nek intézte a szavait helyette, amire csak a szemeit forgatta, amit elkönyveltem annak, hogy... -Most megbántottad érzéseiben... -fojtottam el egy vigyort, halkan jegyezve meg a dolgot, amint elindultunk megkeresni a kidobót.
A tag aztán tényleg elvezetett minket a megfelelő helyre, ahol a biztonsági főnök a segítségünkre volt. A bemutatásomra csak biccentettem egyet, aztán követtem a nőt és az itt dolgozót egy irodába, ahol a kért papírok már a rendelkezésünkre is álltak. -Ezeknek elkérném a digitális verzióját is. -ugyan a papír alapú lista tökéletes a kereséshez, de nem bízom az emberekben, főleg, hogy jelenleg mindenki gyanúsított és mindenki tehette ezt az egészet. Könnyen belenyúlhatnak egy-egy ilyen listába, aminek papíron nincs, de digitálisan lehet visszakövethető nyoma. Arra, ahogy a pasi magyarázni kezdett, csak horkantottam egyet. Szerintem az a normális, hogy még sosem volt ilyenre példa. Biztos nem lennének túl boldogok, ha az elit kis klubjukba minden héten járna a rendőrség, mert valaki túllőtte magát a WC-ben, aztán kiderül, hogy a változatosság kedvéért inkább megölték. -Nagyszerű, legalább nem kell feleslegesen sok időt ezzel töltenünk. -szóltam közbe, miközben átfutottam a listát, jelezve, hogy még én is itt vagyok, annak ellenére, hogy inkább nem akartam beleszólni a magyarázásba. -Hát... vagy tényleg ennyire jótét lélek és erőteljes jellem, vagy egy rejtőzködő gyilkos, aki így akarja elterelni magáról a gyanút. Minden esetre nekünk csak segített azzal, hogy rátörte az ajtót és hívta a 911-et, nem pedig napok múlva találtuk meg. -akkor már nehezebb dolgunk lett volna, jó pár fokkal. A tekintetem aztán a kidobóról a biztonságis emberre siklott, amikor megszólalt és feltette az idióta, értelmetlen kérdéseit a gyilkosság tényével és mibenlétével kapcsolatban. -Jaaa, neeeem. Arra gondoltam, hogy akár maga is megnézhetné, hogy mi az ábra a halott Oli-val a WC-ben, hátha csak dísznek kaptuk a "gyilkossági" jelzőt az osztályunk ajtajára. Kéri a jelvényemet, mert a magáé lehet?! -forgattam meg a szemeimet. -Nézze, Mr. Énvagyokabiztonságifőnök. A fiúnak patakokban folyt a vér mindenféle testnyílásából, valószínűleg azokból is, amiket nem láttunk a ruhájától. Ha valaki rossz cuccot adott volna el neki, akkor megfullad a saját hányásában, és vége is a sztorinak, mi pedig nem lennénk itt. A halottkémünk és a gyakornoka elég magasan képzettek ahhoz, hogy meg tudjanak állapítani egy drogtúladagolás okozta halált. Ugye érti?-pislogtam rá erőszakolt, és borzasztóan nem hiteles türelemmel. -Szóval láthatnánk azokat a felvételeket? Kérem. -néztem rá egy "legyélszivesbazdmeg" mosollyal, magamhoz véve minden papírt, ami szükséges az összehasonlításhoz.
“Voltam már az íjász és a tükörben a célpont.
Voltam már az ütés és a kettérepedt szegycsont. Voltam már a megoldás, voltam én a hiba.
Voltam már a hitetlenek szájában az ima.”
♫ :
“Sweet victory, with everything I do.
With every talent,
I'm so much more talented than you.
Every time I try, I crush it and succeed. Me, I'm totally the best.
Me, me, super cool me, handsome guy
Hm, ya', go f*ck yourself.”
Én is mindenképp elkértem volna a digitális verziót mielőtt megyünk, de Mark megelőzött. Meg is kapta az adathordozót, amin a lista nyers változata volt. A technikusoknak ezt is átadjuk majd. Ők utána tudnak nézni, hogy hozzányúltak-e a listához, hogy manuálisan módosítsanak rajta bármit is. (Egyébként nem tették.) Illetve a digitális listán könnyebb keresgélni a jó öreg Ctrl+F kombóval, mint több oldalnyi papírt egyesével átböngészni. Jobban szeretem a kézzelfogható könyveket, és a pdf-ek mániákus kinyomtatásával az imádott erdőimet veszélyeztetem, de nekem mindkét formátumra szükségem van, hogy komfortosan tudjak dolgozni. Ez kielégíti a gyorskeresési, és a papírra firkálós, jegyzetelős igényeimet is. Az egyikkel könnyebb dolgozni, a másik átláthatóbb és kézzelfoghatóbb. A megjegyzésén, amit a biztonságis srác ajánlkozására tett, jót somolyogtam a képzeletbeli bajszom alatt. Ugyanezt gondoltam, csak legalább bennem volt annyi, hogy nem mondtam ki hangosan. Ezt a piszmogós munkát csinálja csak meg helyettünk, és valójában majdnem feleslegesen. A listák és a felvételek összevetését szintén az erre szakosodott kollégák fogják megcsinálni. Ők független szakemberek, és nem érdekük elmismásolni néhány képkockát a "spanok" kedvéért. Láthatóan a két férfi teljesen megrökönyödött a rejtőzködő gyilkos jelzőn. - Kegyetlenül és nyersen hangzik, amit Reilly mondott a fiúról, aki megtalálta az áldozatot, de van benne ráció. - szólaltam meg, mielőtt még ők tehették volna. - A legjobb barátok között is lehet feszültség, féltékenység, ami aztán gyilkossághoz vezet. Ráadásul előre kitervelthez. A mérgezés a legkevésbé sem nevezhető hirtelen felindulásnak. - Mark persze nem hagyta ennyiben a dolgot. Engem is zavar, amikor a laikusok okosabbnak képzelik magukat a rendőrségnél, miközben lövésük sincs a munkánkról, a folyamatokról, de ő különösen a mestere volt az ezekre történő visszavágásoknak. Phelprey-nek még csak a szeme sem rebbent, látszik, hogy ő kidobóként ennél sokkal rosszabbhoz volt szokva. Nem úgy Watts, a biztonsági főnök, aki bizonyára a vezető beosztásából fakadóan szerette megkapni a neki járó tiszteletet. - Maga mindig ekkora tapló, "hadnagy"? Bejöttem, amint tudtam. Együttműködünk mindenben. És én egy szóval sem sértegettem magát, csak feltettem pár kérdést. Részvétem a felettese miatt, hölgyem. - nézett rám lesajnálóan, kamu együttérzéssel. - Ugyan. - legyintettem. - Még kedves és udvarias volt. - húztam megjátszott mosolyra a számat, majd a tekintetem sürgetőre váltott. - Szóval a felvételek. - emlékeztettem rá. Valamit még morgott maga elé, aztán csak sikerült betölteni és visszatekerni a mai felvételt. Azokon így első blikkre nem volt semmi és senki szokatlan. A mosdók valóban kívül estek abból a látótérből, amit itt most mi láthattunk. Elemzés nélkül használhatatlan. A Dean nevű srác ahogy ígérte, készségesen igyekezett a nevek mellé odaírni, hogy hány óra hány perckor tűntek fel a bejáratnál, de ő sem ismert mindenkit. A létszám is stimmelt. Egyelőre ez így zsákutca volt. - A felvételeket lefoglaljuk, és magunkkal visszük az őrsre. - az elemzés után már remélhetőleg okosabbak leszünk. A felismerhető személyek aktái is a kezünkbe kerülnek, és akkor átnyálazhatjuk, hogy ki köthető a Knox fiúhoz vagy az apjához. - Köszönjük az együttműködésüket. Maradjanak elérhetőek, és ne hagyják el a várost. Ha bármi eszükbe jutna, hívják a rendőrséget. - Most mi is gyanúsítottak vagyunk? Miért? - Amíg nincs gyanúsított, addig mindenki az.
A helyszínelők is lassan végeztek az ilyenkor szokásos protokollal, a hullát pedig már korábban elszállították, amíg a biztonsági felvételekkel babráltunk. Az idő közben szinte teljesen kiürült, szalaggal is lezárt parkolóba sétáltunk, ahol a kocsim is állt. - Találkozzunk a labornál. Hát ha Vivienne-nek már van valami eredménye például a méregre vonatkozóan. Aztán amíg a többi vizsgálatra várunk, beszélhetnénk a Knox szülőkkel. - a hátam közepére sem kívántam a gyászoló, pénzes sznobokat, de ezen is túl kell esnünk. Talán Reilly is hajlandó lesz magára erőltetni a jobbik modorát, mielőtt még a szülők a nyakunkba varrnak valami zaklatási pert is miatta.
“Nekem Te vagy a hősöm, kire fel kell hogy nézzek
Milliókkal együtt lélegzel, tudom, érzed
Lehetnél Te is, lehetek én is az az egy.”
♫ :
“Én vagyok az íjász, én vagyok a célpont.
Én vagyok az ütés, én vagyok a szegycsont. Én vagyok a megoldás, én vagyok a hiba.
Én vagyok a hitetlen, én vagyok az ima.”
“Hahűséget akarsz, tarts kutyát.” “Azért vannak a hülyék, hogy mi kitűnjünk közülük.” “Ha valaki meg akar változtatni, az nem téged, hanem magátszereti.”― M.R.
“I've always said it's interesting to watch devils cry when angels want to stab you in the back. I like that mixture.”
A pendrive-ot a zsebembe csúsztattam, majd csak felvont szemöldökkel néztem a jelenetet, ahogy Emma beavatta őket abba, hogy bármeilyen kegyetlenül hangzik is az általam felvázolt lehetőség, ettől még nem valótlan, és a legkevésbé sem lehetetlen felvetés. Az élet nem habostora, vagy cukros kakaó, hogy mindig minden jó legyen és úgy történjen, ahogy számítunk rá. Elképesztően gonoszak az emberek, és a legkisebb baromságokon is képesek halálosan összeveszni, ami aztán tényleg tettlegességig fajul. Azt viszont még ennél is kevésbé szerettem, ha valaki kétségbe vonja a munkavégzésünket. Vannak hanyagok, akik megérdemlik, hogy megkérdőjelezzék őket, de mi pont nem ez a kategória voltunk. Kevesebb nálunk lelkiismeretesebb és precízebb nyomozó létezik, szóval nem kellett volna meglepődniük azon, ahogy reagáltam rá. A kidobó srácban több értelmet láttam, mint ebben a biztonsági főnökben, így csak egy jót somolyogtam azon, hogy mennyire magára vette. -Mhm, az enyém is. -pillantottam Phelprey-re némileg elgondolkozva, nem kevés jelzés értékkel, mivel szerintem neki rosszabb a főnöke, aztán inkább a kamerákra figyeltem. Nem látszott rajtuk semmi, és elvileg senki sem hiányzott, vagy volt plusz ember, a WC-k valóban kiestek a látószögből, de erre valók a technikusaink, akik elő tudnak guberálni olyan részeket is, amiket egy egyszerű monitor nem képes mutatni. Ha azt feltételezzük, hogy a gyilkos is az épületben volt, akkor ismernie kellett azokat a szögeket, amik már kívül esnek a kamerával megfigyelhető területeken. Tehát továbbra is a fő gyanúsítottak a törzsvendégek és az itt dolgozók. Már majdnem megszólaltam, hogy azért gyanúsított, mert nem szimpatikus a képe, de nem volt kedvem végeláthatatlan vitába kezdeni valakivel, akinek a két IQ pontja sem feltétlen volt meg.
-Értettem, főnök. Akkor odabent találkozunk. -bólintottam rá a dologra, majd csak ciccegve elhúztam a számat. -Már alig várom a sipítozó gazdag nő, és az ideges, "az én fiam rendes volt" apa kettősét. Az őrsre hívjuk őket, vagy menjünk házhoz a szenvedésért? -nekem mindkettő jó. Ha behívjuk őket, akkor sokkal hivatalosabb lehet minden, viszont előfordulhat, hogy ügyvéddel együtt jelennek meg, én pedig gyűlölöm az ügyvédeket.
“Voltam már az íjász és a tükörben a célpont.
Voltam már az ütés és a kettérepedt szegycsont. Voltam már a megoldás, voltam én a hiba.
Voltam már a hitetlenek szájában az ima.”
♫ :
“Sweet victory, with everything I do.
With every talent,
I'm so much more talented than you.
Every time I try, I crush it and succeed. Me, I'm totally the best.
Me, me, super cool me, handsome guy
Hm, ya', go f*ck yourself.”
Amint a testet elszállították és egyenesen a laborba vitték, neki is láthattunk a boncolásnak és a halál pontos okának megállapításának. Pontosabban annak, hogy lefuttathassuk az áldozat, Oliver Knox vérében talált méreg összetételét az adatbázisban. Élveztem a folyamatot mindig is, ahogy a halott feltárja előttünk a titkait, ahogy némán a tudtunkra adja, pontosan miben, mennyire fájdalmasan és milyen körülmények között halt meg. A csontok, a szervek, a vér, a fogak, minden mesél valamiről. A múltjáról, a jelenéről, az elvett jövőjéről és arról is, hogy végül hogyan végezte be a földi létet. Neki már nem fáj semmi sem, sokkal könnyebb neki minden most, hogy nem kell tovább szenvednie közöttünk, élni a bulizásokkal, értelmetlen megfelelésekkel tarkított, semmittelen életét. Vannak, akik komoly dolgokat tesznek le az asztalra, értékesek, érdekesek, de ő nem tartozott közéjük. Csupán egy kisfiú volt, akitől elvártak dolgokat, és aki most itt fekszik, kiterítve, védtelenül. A merengésemből aztán az ismerős hangok térítettek magamhoz. Felmarkoltam a kinyomtatott eredményeket, hogy aztán a Larson-Reilly kettőshöz sétálhassak és átadhassam nekik a kapott eredményeket. -Nem volt túl bonyolult, de túl egyszerű sem rájönni arra, hogy pontosan miben halt meg a fiú. A méreg összetétele ugyan tájanként eltérő lehet, alkalmazkodva a körülményekhez, de a Knox gyereket a Fekete mamba mérgével ölték meg. -kezdtem bele a magyarázásba, félredöntött fejjel figyelve a velem szemben állókat. -Ez a kígyófajta Afrikában őshonos, a világ egyik leghosszabb kígyója, és a leggyorsabb is. Bonyolult, engedélyhez kötött, de valahol illegális is a tartása, így a mérgéhez sem egyszerű hozzájutni. Bizonyos állatkertekben, kutatólaborokban egyébként lehet vele találkozni, nagyon speciális körülmények között tartják. De nekünk a mérge, ami fontos. Ez egyfajta idegméreg, ami blokkolja az idegeket, illetve az izmokban lévő receptorokat, pontosabban azok kapcsolódását az agyhoz. Teljes bénulást okoz, és már 10 mg is elég ahhoz, hogy megöljön egy embert. Légzési bénulást okoz, így az áldozat megfullad. Oliver viszont vérezni kezdett a szemein, a száján, az orrán, de még a fülén keresztül is, így ebből és a vérvizsgálat eredményéből kiderült, hogy túlságosan nagy dózist kapott. Ha valaki nem kap időben ellenszert, akár fél óra alatt is képes lehet megölni az áldozatát. A mérge nem csupán neurotoxin, hanem vérhigító hatása is van, ami megmagyarázza azt, hogy még a halál beállta után is folyt az áldozatunkból a vér és nem alvadt meg, mire kiértünk. -nem is kicsit. Viszont a véreredményein ők is láthatták, hogy tényleg találtunk drogokat is a szervezetében, szintén nem csekély mértékben...
- Akkor a halál oka hivatalosan is mérgezés. Se harapás, se semmi. Szándékosan kígyómérget adagoltak a szervezetébe vénásan, amit aztán drogtúladagolásnak próbáltak álcázni. - foglaltam össze a Vivienne-től hallottakat. - Egy liter kígyóméreg most olyan 300 ezer dollár körül mozog a fekete piacon. - pillantottam aztán Markra. - Az áldozat gazdag családból való, így hasonló körökből kerülhetnek ki a barátai és az ellenségei is. Kérdés, hogy az ismerősei közül ki férhetett hozzá valahogy kígyóméreghez, mert hogy az jelen esetben náluk nem feltétel, hogy még pénze is volt rá. - 300 ezer dollár az rengeteg pénz. - Ráadásul bonyolult tárolni, felhasználni, és nem hibázni közben. Rendelkezned kell ellenméreggel is, nehogy véletlenül magadat nyírd ki. Kicsit olyan, mintha gyakorlott felhasználó lenne. Ha csak nincs állatkerti alkalmazott vagy herpetológus az ismeretségi körében, tűt keresünk a szénakazalban. Amilyen ritka a kígyóméreg és nehezen megszerezhető, pont annyira nehéz lenyomozni is, ha nem lesz kiindulási pontunk. - de lehet, hogy van egy ötletem. - Köszönjük, Vivienne. Szép munka volt. - mosolyogtam rá hálásan. - Ha találtok még bármit, ismeretlen DNS-t, hajszálat, ujjlenyomatot, hívj. És kérnék még egy nagy szívességet. Utána tudnátok nézni olyan korábbi haláleseteknek, ami kígyóméreghez köthető, de furcsa módon nem találták meg az áldozatokon a harapásnyomokat? - hát ha nem ez volt az első alkalom.
- Így már még inkább muszáj lesz kikérdeznünk a szülőket a család ellenségeiről. - gondolom Leonard Knox-nak is akad bőven, ha a fiúnak nem is. - Visszatérve a korábbi kérdésedhez... Végül arra jutottam, hogy szerintem hívjuk be őket az őrsre. Legyen a miénk a hazai pálya előnye. Hiába mennénk mi házhoz, az az érzésem, hogy csak egy felesleges üzemanyagpazarlás lenne. Ott is meg kellene várnunk az ügyvédjüket, kétlem, hogy nélküle szólnának egy szót is. Üzletemberek, a fiuk halála kedvéért sem tudnák meghazudtolni magukat. - kifelé menet felhívtam Reilly barátját (?), Dave-et, hogy szóljon a technikusoknak, hogy akiket a felvételeken azonosítanak, nézzenek utána, hogy lehet-e közük mérgeskígyókhoz, hüllőkhöz, akármihez. Illetve küldjön járőrt Knoxékért, mert szeretnénk minél előbb kihallgatni őket. - Addig kényszer kávészünet? - néztem rá kérdő-reménykedőn. Azt hiszem, rám férne most egy. Mostanában piszok hosszú napjaim vannak, és egyik ügyem kacifántosabb, mint a másik.
“Nekem Te vagy a hősöm, kire fel kell hogy nézzek
Milliókkal együtt lélegzel, tudom, érzed
Lehetnél Te is, lehetek én is az az egy.”
♫ :
“Én vagyok az íjász, én vagyok a célpont.
Én vagyok az ütés, én vagyok a szegycsont. Én vagyok a megoldás, én vagyok a hiba.
Én vagyok a hitetlen, én vagyok az ima.”
“Hahűséget akarsz, tarts kutyát.” “Azért vannak a hülyék, hogy mi kitűnjünk közülük.” “Ha valaki meg akar változtatni, az nem téged, hanem magátszereti.”― M.R.
“I've always said it's interesting to watch devils cry when angels want to stab you in the back. I like that mixture.”
Az összefoglalóra csak bólintottam, ahogy arra is, hogy a fekete piacon horribilis összegekért mennek a kígyómérgek, és minél halálosabb és hatásosabb, ez annál drágább. -Ez tényleg szép volt. Mondd meg Simone-nak, hogy kösse fel a gagyáját, mert hamarosan lecseréljük, ha nem vigyáz. -bármilyen fura és hátborzongató ez a csaj néha, ettől még érti a dolgát. Elég szép kiselőadást tartott a kígyóról is, és szinte azonnal levágta, hogy nem a drogtól halt meg az ipse. Mielőtt még elindultunk volna, azt azért hozzátette, hogy a már emlegetett nő szerint a testen lévő sérülések a halál után keletkeztek, így arra próbálnak meg rájönni, hogy pontosan mitől, de az sincs kizárva, hogy a testet elmozdították, tekintve, hogy a srácot nem a fülke padlóján találták meg totál becsúszva, szóval nem önmagától keletkeztek ezek a zúzódások a testen. -Ha biztosat tudtok, erről is mindenképp szóljatok a kígyómérgezésekkel együtt. -tettem még hozzá ennyit.
Csak a szemeimet forgattam arra, hogy hívjuk be a Knox szülőket, mert ugyanaz lenne akkor is, ha otthon támadnánk le őket, csak ott még a haza pálya előnye sem lenne a miénk. -Legyen. Egyszerűbb, ha eleve azzal együtt jönnek, és nem pedig még pluszban várnunk kell arra, hogy méltóztasson idefáradni valami túlárazott seggfej. -ahogy a Pengében is mondták. "Maga ember?" "Azért az túlzás. Ügyvéd vagyok." -Viszont előre tudom, hogy vagy azzal fognak jönni, hogy nekik nincsenek ellenségeik, vagy azzal, hogy túl sok is van és azonnal oldjuk meg az ügyet, lehetőleg ott helyben. -sok idióta, aki nem érti, hogy működik a munkánk. -Már azt hittem, sosem jutunk el erre a pontra. Gyere, az én kocsimmal megyünk. -mert hogy ehhez kevés lenne az őrsön elérhető kávé, az kurva élet. -Nem megyünk messzire, de itt a közelben van egy kávézó, kocsival alig tíz perc. -szóval ha akarja, ha nem, oda megyünk. -Nyúzott vagy. Sok a meló? -mint aki napok óta alig alszik, vagy leginkább semennyire. Amint beszálltunk a kocsiba, már a gázra is léptem és el is indultam, hogy minél előbb megkaphassuk azokat az életmentő löttyöket.
“Voltam már az íjász és a tükörben a célpont.
Voltam már az ütés és a kettérepedt szegycsont. Voltam már a megoldás, voltam én a hiba.
Voltam már a hitetlenek szájában az ima.”
♫ :
“Sweet victory, with everything I do.
With every talent,
I'm so much more talented than you.
Every time I try, I crush it and succeed. Me, I'm totally the best.
Me, me, super cool me, handsome guy
Hm, ya', go f*ck yourself.”
- Azzal biztosan számolhatunk, hogy valami nagymenő ügyvéddel együtt állítanak be. Lehet, hogy tényleg meg akarják találni azt, aki a fiuk haláláért felelős, nem mondom, hogy nem, de ha kényes terepre tévednénk a nyomozás során, ami nem tenne jót az üzletnek vagy a hírnevüknek, az ügyvéd azonnal megoldja, hogy leállítsanak minket. Már előre utálom ezt az egészet. - hagyta el egy lemondó sóhaj a számat. - És még ha szóba is hozzák a lehetséges ellenségeket, ott lesz az ügyvéd, hogy hallgatásra intse őket. "Az ügyfeleimnek nem kell magyarázkodniuk semmi miatt, inkább ahelyett, hogy rájuk pazarolják a drága időt, inkább a gyilkost kellene kergetnünk, aki még mindig szabadlábon van, ha nem tévedek. Lehet, hogy ezekben a pillanatokban hagyja el az országot, aztán bottal üthetik a nyomát. Nem kell válaszolniuk egy kérdésre sem. Mi most távozunk. Majd akkor keressék ügyfeleimet, ha érdemi információval tudnak szolgálni a gyermekük gyilkosával kapcsolatban." - jelent meg egy kelletlen grimasz az arcomon. - Mintha csak dísznek lennénk. Mintha a mi szakmánk olyan rohadtul könnyű lenne, és a bizonyítékok csak úgy pikk-pakk, fél pillanat alatt az ölünkbe hullanának. - forgattam meg a szemeimet. - Rendben. - bólintottam rá az ajánlatára. Bíztam az ízlésében. Ha kávéról van szó, nem ismerünk téfát.
Ami a munka mennyiségét és milyenségét illeti... - Sok és bonyolult. Kezdem azt gondolni, hogy New York a sorozatgyilkosok fellegvára. Folyton jut egy újabb ügy, amit alig lehet kibogozni. De szeretem a munkámat, így nincs bajom ezzel. - néztem rá, aztán újra a mellettünk elsuhanó épületekre vezettem a tekintetemet. - Egyedül az zavar, hogy a nővéremet folyton le kell ráznom. Vagyis ez nincs így, mert nem szándékosan csinálom, de akár ezt is érezhetné. - a fejemet a támlának döntöttem. - Megbeszéltük, hogy a szülinapom másnapján majd együtt elmegyünk egy hard core szabadulószobába a sister powa jegyében, amolyan Larsonos horror nyomozásra. Mindketten lelkesek voltunk. Ehhez képest én sámánokat kergettem, ő pedig így az ex-ügyvezetővel ment, mert már ki lett fizetve és nem lehetett úgy lemondani, hogy visszakapjuk az árát. Jó közös program lehetett volna. - erősen feltételes módban. - Imádom ezt csinálni, csak néha olyan nehéz, amikor van valakid, aki nagyon fontos. És mégis ő szorul a háttérbe. Ettől olyan, mintha a munkám előbbrevaló lenne, mint ő, pedig ez nyilván nem így van, és közben mégis. Oké. Ennek így most nem volt semmi értelme, de... érted. - pillantottam rá zavartan vonva össze a szemöldököm. - Mindegy. Hagyjuk. - ráztam meg a fejemet, hogy felejtse el.
“Nekem Te vagy a hősöm, kire fel kell hogy nézzek
Milliókkal együtt lélegzel, tudom, érzed
Lehetnél Te is, lehetek én is az az egy.”
♫ :
“Én vagyok az íjász, én vagyok a célpont.
Én vagyok az ütés, én vagyok a szegycsont. Én vagyok a megoldás, én vagyok a hiba.
Én vagyok a hitetlen, én vagyok az ima.”
“Hahűséget akarsz, tarts kutyát.” “Azért vannak a hülyék, hogy mi kitűnjünk közülük.” “Ha valaki meg akar változtatni, az nem téged, hanem magátszereti.”― M.R.
“I've always said it's interesting to watch devils cry when angels want to stab you in the back. I like that mixture.”
Amint elkezdett beszélni, és tartott egy kis szünetet, kérdőn pillantottam rá a szemem sarkából. ha nem a munka milyensége és mennyisége, a megszaporodott sorozatgyilkosok a problémái, akkor valahogy sejtettem, hogy a testvére állhat az egész mögött. Elég közel állnak egymáshoz a nővérével, így megértettem, hogy miért zavarja ez ennyire. Nem csoda, ha nem rajong a gondolatért, hogy folyton le kell ráznia valami miatt Sierra-t, miközben egyébként tölthetnének együtt időt is. -Egyrészt: a nővéred nem érezhetné joggal azt, hogy elhanyagolod, mert a nem létező szabadidődet mindig rááldozod, plusz ő is dolgozott ebben. Tudja, hogy nem a hálátlan seggedet kell szétcsapni, hanem ez van. Nem a munkád fontosabb nála, hanem a kötelességed. Ráadásul, ha elment az ex-ügyvezetővel, akkor talán még szívességet is tettél neki ezzel. Szerezhetett egy új… barátot. –vagy mit. Jóban kell lenniük, ha a testvérének valamilyen fura oknál fogva ő ugrott be, mint pótlék, és az illető pedig el is fogadta. Majd alkalom adtál lecsekkolom magamnak én is azt a helyet, a sráccal együtt. -A mi munkánk nem családbarát, és gyakran elfelejtik az emberek, hogy ez nem csak a párunkat, vagy a kölyköket jelenti. Az „alap” család is ide tartozik. Nem lehetünk biztosak abban, hogy mikor fogunk meghalni, mikor történik velünk valami. Napokig nem alszunk, elveszítjük az időérzékünket, nem válaszolunk hívásokra. Ez megöli a bizalmat, és az egész kapcsolatot. Vagy a munkádnak élsz, vagy lesz magánéleted, de akkor középszerű maradsz. –ráztam meg a fejemet, rápillantva a mellettem ülőre, majd vissza az útra. -A válogatósságom mellett azért vagyok inkább egyedül, mert nem hiányzik, hogy valaki folyton emlékeztessen arra, hogy az igazságszolgáltatásban dolgozom, gyilkosokat kapok el, de közben meg egy szar ember vagyok a magánéletemben. Senki kedvéért nem fogok megváltozni, aki pedig a környezetemben van, az ezt tudja is. Te is ilyen vagy, Emma. A nővéred tudja, mivel jár a munkád, és sosem fog emiatt utálni téged, vagy haragudni rád. Ő váltott, és egyébként lehet, hogy akkor is így tett volna, ha nem történik az, ami. Ő sokkal… családcentrikusabbnak tűnik, mint amilyen te vagy, vagy legalábbis más értelemben az. Nem véletlenül mondják, hogy ha nem tetszik a helyzeted, akkor mozdulj. Nem egy kibaszott fa vagy. –fordultam be aztán a parkolóba, hogy leállíthassam a motort. -Mind érezzük így magunkat, de a nap végén nem tudunk másmilyenek lenni. Bírtam volna, ha a srácaimat megtaníthattam volna vadászni, de tudom, hogy valahol biztos hibáztattam volna őket azért, mert előbb-utóbb váltanom kellett volna valami olyan munkahelyre, ami sokkal kedvezőbb lett volna nekik. De nem tudom, és nem is akarok más lenni. –pillantottam rá teljesen komolyan, majd egy félmosoly jelent meg az arcomon. -Gyere, szerezzük meg azt a koffeines löttyöt, mielőtt még érzelgősre éheztetjük magunkat és véletlenül meghallják, hogy két bazdmeg között van egy értelmes gondolatunk is.
“Voltam már az íjász és a tükörben a célpont.
Voltam már az ütés és a kettérepedt szegycsont. Voltam már a megoldás, voltam én a hiba.
Voltam már a hitetlenek szájában az ima.”
♫ :
“Sweet victory, with everything I do.
With every talent,
I'm so much more talented than you.
Every time I try, I crush it and succeed. Me, I'm totally the best.
Me, me, super cool me, handsome guy
Hm, ya', go f*ck yourself.”
- Tudom, hogy tudja, milyen ez, de attól még gondolom ő sem élvezi, hogy folyton ez van. Más elfogadni és beletörődni valamibe, mint az érzés, amit próbálsz elnyomni a dolgokkal kapcsolatban. Hiába tudod, mik a tények, időnként az agyunk kevésbé racionális része nyeri a csatát. Ne mond, hogy veled még sosem volt ilyen. - szóval attól még, hogy Sierra képben van, még eshet rosszul neki. - Fellowes állítólag rendes srác. És most mindketten a fejükbe vették, hogy a komfortzónájukon kívüli dolgokat próbálnak ki, mert hogy csak egy életünk van. Vagy micsoda. Szerintem csak szimplán rájöttek, hogy nem akarnak beledögleni az unalomba. Végre. Jobb később, mint soha. - nekem végül is mindegy, amíg Si-t ez boldoggá teszi, és Fellowes nem sodorja veszélybe őt. Akkor sajnos agyonlövöm. Az majd eléggé komfortzónán kívül lesz neki. - Pontosan. Vagy a munka, vagy a magánélet. - bólintottam. - És valahol elég szomorú, hogy választásra kényszerül az ember, nem? - pillantottam rá kérdőn. - Ott van a nővérem. Ő elég jó példa erre. Sierra családot szeretne, és ehhez fel kellett adnia az egész karrierjét, pedig sikeres FBI ügynök volt. Még bőven lett volna hova tovább a ranglétrán. Nem mintha az ügyvezetőség ne lenne jövedelmező, vagy szakmai kihívás és csúcspont egyben, de... nem ugyanaz. - az biztos, hogy nagyon nem összeegyeztethető ez a munkakör, amit mi csinálunk a magánélettel. És a legtöbben nem a karriert választják. - És nem félsz attól, hogy pár év múlva a munkádat utálod majd meg azért, hogy emiatt képes voltál lemondani a családodról? - mert ez fordítva is elsülhet. Az ember alapvetően társas lény. De ha már Sierra... - Figyelj, Mark. - léptem mellé, miután bementünk a kávézóba. - Lenne egy nagy kérésem hozzád. - közben kikértem a kávémat. - Az volt a nővérem próba feladata az Aunt Marie's-ben, hogy neki kellett megszerveznie az idei farsangi bulit. Si engem is meghívott, és nem szeretném cserben hagyni. Megint. Ennek gondolom elég nagy jelentősége van a számára. Szóval... azon a napon majd tudnál helyettesíteni, ha kell? A jelenlegi ügyeimet nem kell átvenned meg semmi, csak ha netán befutna valami SOS, ami nem ér rá másnapig. Utána már újra elérhető leszek. És jövök neked eggyel. - már ha belemegy. Nem gondolnám, hogy ki akarna szúrni velem, de Mark elég kiszámíthatatlan egy jelenség tud lenni.
“Nekem Te vagy a hősöm, kire fel kell hogy nézzek
Milliókkal együtt lélegzel, tudom, érzed
Lehetnél Te is, lehetek én is az az egy.”
♫ :
“Én vagyok az íjász, én vagyok a célpont.
Én vagyok az ütés, én vagyok a szegycsont. Én vagyok a megoldás, én vagyok a hiba.
Én vagyok a hitetlen, én vagyok az ima.”
“Hahűséget akarsz, tarts kutyát.” “Azért vannak a hülyék, hogy mi kitűnjünk közülük.” “Ha valaki meg akar változtatni, az nem téged, hanem magátszereti.”― M.R.
“I've always said it's interesting to watch devils cry when angels want to stab you in the back. I like that mixture.”
-Nem lovagolhatsz folyton azon, amikor többször kell lemondanod valamit rövid időn belül, hogy neki ez milyen érzés. Vagy akkor kérdezd meg őt. –vontam meg a vállamat. Szerintem erről beszélgethetnének, mivel az ő kapcsolatuk nem csak testvéri, hanem baráti is. A közöttük lévő kapocs erősebb, mint a legtöbb, amit eddig láttam. -De egyébként nem. Vagyis… ilyen értelemben nem. Nincs testvérem, sem más rokonaim. Nincs családom, vagy egy nő, aki sírna, hogy miért nem vagyok otthon. A munkám miatt pedig én mondok le programokat a haverokkal, szóval nem ismerem ezt a fajta érzést. Az egyetlen fontos emberi kapcsolatom… -pillantottam rá elgondolkozva, aztán vissza az útra. -Állítólag? –vontam fel a szemöldökömet. Én a helyében biztosan lenyomoztam volna, és így valószínűleg ő is ezt tette. De ha még ezek után is rendesnek van titulálva, akkor ámen. Sierra nagy lány, tudja, mit csinál. -Épp itt volt az ideje, hogy valami újat is kipróbáljon a munkahelyváltás mellett. Ha ez mindkettőnek jó, akkor talán szerencsés is, hogy így alakult. Ezek után mindig valami újabb baromsággal kell előállniuk, hogy ezt és egymást is überelni tudják. –néha nem árt felkavarni az állóvizet és hagyni, hogy csak történjenek a dolgok. A változás nem mindig rossz dolog. -Szomorú? Inkább igazságtalanság és rohadt nagy kibaszás. Bár szerintem ez főként nőként szopás. –néztem vissza rá elgondolkozva, majd csak bólogattam arra, amiket a nővéréről mondott, és ezzel tökéletesen kimondott mindent, amit én akartam. -Ha egy nő karrierista, akkor meg van bélyegezve, de ha pedig családot szeretne, és emiatt vált, akkor a károgók azt mondják rá, hogy azt akarja, hogy eltartsák a seggét. Pedig ez nem igaz. A nővéred is dolgozik, de ügyvezetőként jobban tud a családra, a gyerekre fókuszálni, és a férjére, mint a rendőrségnél, nem még az FBI-nál. És még ha egy időre ott is hagyná ezt, mert megvan a férj és jön a gyerek, ide könnyebben visszamenne, mert megoldhatóbb az is, hogy az irodába vigye a kölyköt. –mindkettővel szemben megvannak az előítéletek, de még mindig rosszabbul kezeljük a munkaorientált nőket, mint a családbarát társaikat. -Benne van a pakliban, de ezen majd aggódok pár év múlva, és ha így lesz, felmondok. –vontam meg a vállamat. -Ugyan egy gyereket már nem vállalnék be ötven éves fasziként, akkor sem, ha ugyanígy néznék ki, de nőm még lehet, már ha szembe jönne a tökéletes jelölt erre. Addig meg ketten is várnak odahaza. –Emma és Se7en bőven elég nekem jelenleg. Érdeklődve néztem le rá, amikor megszólalt, miután kikértük a kávékat. Összehúzott szemekkel vizsgálgattam az arcát, mérlegelve a lehetőségeket, azt, hogy esetlegesen mit akarhatnék én ezért cserébe. -Ha hozol nekem valami kaját, akkor nagy duzzogva átveszem a helyed arra a napra. –bólintottam rá végül, majd a kész kávékat átvettem a pultban állótól, a sajátját a kezébe nyomva. -Szóval farsangi buli… beöltözős lesz, vagy valami formális? Csak mert, ha az előbbi, van a közelben egy party kellékes, biztos vannak fekete macskafüleik. Beugorhatunk, ha akarod. –húztam egy visszafogott vigyorra a számat, belekortyolva az életmentő, koffeines löttybe.
“Voltam már az íjász és a tükörben a célpont.
Voltam már az ütés és a kettérepedt szegycsont. Voltam már a megoldás, voltam én a hiba.
Voltam már a hitetlenek szájában az ima.”
♫ :
“Sweet victory, with everything I do.
With every talent,
I'm so much more talented than you.
Every time I try, I crush it and succeed. Me, I'm totally the best.
Me, me, super cool me, handsome guy
Hm, ya', go f*ck yourself.”
- Mintha ez ennyire egyszerű lenne. - az emberek nem olyanok, mint Ő vagy én. Sierra sem. Hiába tudunk mindent megbeszélni egymással és kivételes a kapcsolatunk, talán nem mondaná el a teljes igazságot, mert nem akarna megbántani. A kedvességgel időnként együtt járnak a kegyes hazugságok is. Mi ezt ritkán alkalmazzuk. Reilly talán soha. Kegyetlenül nyers és őszinte tud lenni. Még nálam is rosszabb. Ráadásul a jelek szerint mit tud ő erről? Az emberi kapcsolatok terén meglehetősen szegényesek a tapasztalatai abban, hogy az irracionális énje győzzön. Ami egyébként meglehetősen ironikus, mivel szörnyen temperamentumos. És ettől valahogy sajnáltam őt. Eddig is tudtam, hogy nincs senkije, épp csak egy kutyája és egy macskája, hogy ne lehessen ráhúzni a tipikus sztereotípiát, de így felsorolva jobban arcul csapott a valóság vele kapcsolatban, mint eddig. A lényeg, hogy érdemi tapasztalat híján a véleménye így nem volt mérvadó a számomra. Az egyetlen fontos emberi kapcsolata pedig... - Értem... - hagytam annyiban a dolgot, és én is inkább az útra szegeztem a tekintetem. Szívesen megkérdeztem volna tőle, hogy nem magányos-e, de elengedtem. - Hjaj. Jó. Akkor mondjam, hogy biztos? - forgattam meg a szemeimet. És még én ragadok le a részleteknél. - Fellowes körül minden rendben van. Utána jártam a cégnek, a srácnak, és Vivienne is megtette ugyanezt. Ahogy gondolom Sierra is, mielőtt odament volna dolgozni. Az egyetlen bűne, hogy dög unalmas. De attól még állítólag marad, mert hiszem, ha látom. - előbb bizonyítson. - Hát egyik sem egy nagy extrém hazárdőr, inkább munkamániás, aggodalmaskodó, előre mindent is eltervező, biztonsági játékosok. Szóval kíváncsi leszek, mit hoznak ki egymásból. - és hogy meddig tart ez a fene nagy fellángolás. Lehet, hogy ma még ejtőernyővel ugranak ki egy gépből, aztán két hét múlva ugyanúgy bepunnyad mint a kettő. - Az attól függ, miféle nő vagy. - jegyeztem meg inkább csak magamnak. Ha olyan, mint én, akkor nem igazán számít. - A nők helyzete és ez a családosdi mindenhogy bonyolult. Karrier, anyagi jólét, változatos élet, önállóság, férj, gyerek, jó alak, stb. Túl sok dolog közül kell választani, és aligha kaphatod meg őket egyszerre. Főleg, ha még elvárásaid is vannak, nem törődsz bele mindenbe, és nem csak vagy, mint az iszap. Minden nőnek joga van anyának lenni, ha már egyszer a természet így találta ki. De aki nem szeretne beállni a sorba, mert más dolgok fontosak neki, egyszerűen csak hagyják békén. Még mindig jobb nem bevállalni, ha nem érzed magadban az ösztönt, mint potyogtatni felelőtlenül a gyerekeket, aztán rosszul bánni velük, vagy utcára tenni őket. És még ennél is van rosszabb. - például ami Lana-val és a bátyjával történt. Felfoghatatlan. - Hát ők legalább nem okoznak csalódást. - a fekete macska és a juhászkutya. - De egyébként szerintem jó apa lennél. Akárhány évesen is. Egyszerre szigorú, mégis laza, közvetlen és igazságos. - az más kérdés, hogy hülyén néz ki, ha a "nagyszülő" megy a szülőire, a szalagavatóra. Túl korán elveszíthet. És minél jobban telik az idő, annál türelmetlenebb az ember. A gyerekekhez pedig nem kevés kell. Szóval teljesen megértem őt. Szerencsére a nézése sokkal baljósabb volt, mint amit valójában cserébe kért a beugrós műszakért. Feneketlen Gyomor hadnagy nem okozott csalódást. - És ha hozok neked sütit is, akkor is duzzogni fogsz? - vontam fel a szemöldököm, majd elvettem tőle a kávét. - Naaagyon vicces vagy, Reilly. Álmaidban, esetleg. Nem terveztem beöltözni. - pláne nem a rólam elnevezett macskádnak. - De honnan ez az infó? Csak nem személyes tapasztalat? A szabadnapjaidon cicafiú vagy a Kék Osztrigában? Annyira tudtam. - kerestem egy félreeső asztalt, ahová leülhetünk. Nem volt sok időnk, de azt nem a kocsiban vagy az őrsön szerettem volna tölteni. - Visszatérve a "ha így lesz, felmondok" -ra. Sosem akartad másra cserélni a rendőrséget? FBI? CIA? Vagy egy teljesen másik szakma?
“Nekem Te vagy a hősöm, kire fel kell hogy nézzek
Milliókkal együtt lélegzel, tudom, érzed
Lehetnél Te is, lehetek én is az az egy.”
♫ :
“Én vagyok az íjász, én vagyok a célpont.
Én vagyok az ütés, én vagyok a szegycsont. Én vagyok a megoldás, én vagyok a hiba.
Én vagyok a hitetlen, én vagyok az ima.”
“Hahűséget akarsz, tarts kutyát.” “Azért vannak a hülyék, hogy mi kitűnjünk közülük.” “Ha valaki meg akar változtatni, az nem téged, hanem magátszereti.”― M.R.
“I've always said it's interesting to watch devils cry when angels want to stab you in the back. I like that mixture.”
-Akkor pont a nővérednek való társaság. Mármint… bocs, Emma, de Sierra sem a legizgisebb ember, akit a hátán hordott a föld. Vagy együtt csinálnak valami extrémet, vagy elfáradnak, és együtt fognak kajálni egyet a ’Marie’s-ben. Ha a para barátnőd szerint rendben van, akkor valószínűleg így is van. Tuti előásta volna még azt is, ha véletlenül elütött volna egy macskát, vagy valami. –Westfield egy fura, értelmezhetetlen jelenség. Jó csaj, de túlságosan elvarázsolt, a hideg futkos tőle a hátamon. -Rengeteg ember van, akinek nem szabadna gyereket vállalnia, legyen az nő, vagy férfi. Ott vannak a szektás árváid, azok a Darkbloom-ok. Ők is ékes példája ennek, mindegy, hogy mi lett a vége a dolognak. De kétségtelen, hogy nőnek lenni sok szempontból szívás. –és persze, vannak elbaszott pasik is, és felénk is vannak elvárások, de közel sem annyi, mint a nők esetében. Mindenkinek azt kéne csinálnia, amit akar, ésszerű, morális és erkölcsi kereteken belül, aztán szevasz. Te tested, te életed, te döntésed. -Mhm, kivéve, amikor szétrágják a papucsom és küszöbre szarnak, de ja. Általánosságban mondható, hogy sokkal hálásabbak és megbízhatóbbak, mint egy ember. Ha hűséget akarsz, tarts kutyát. –nem véletlenül ezt vallom. -Igen? Az őrsön volt kiken edződnöm. –egy rakás nagy, életképtelen gyerek. -De ettől még tény marad, hogy egy „öregember” ne akarjon gyereket, főleg, hogy akkor az ember párja is hasonló korú lenne, vagy mondjuk túl fiatal. És akkor a „nagyfater” megy a srácért fociedzés után. Meg idővel az amúgy sem túl türelmes természetem csak még rosszabb lenne. Egy kölyköt szeretni kell, nem azon gondolkozni, hogy lehetne visszanyomni az anyjába, hogy ott bőgjön tovább azért, mert nem engedted sarat enni. –forgattam meg a szemeimet egy jót vigyorogva ezen. Pedig egyébként ez egy tény. -Hmm… legyen. Most az egyszer megvettél. De valami nagyon krémesen undorítónak kell lennie! –emeltem fel a mutatóujjamat „fenyegetőn”, míg végül követtem egy félreeső asztalhoz, hogy ledobhassam magam vele szemben. -Mhm, másodállásban Drag queen vagyok. –néztem rá teljesen komolyan, majd vállat vontam. -Ismerem a tulajt, aki viszi a helyet. –ennyi a nagy titok. Jó fej pasi, és előfordult már, hogy kellett valami fenyegetőnek ható, de teljesen ártalmatlan dolog, amit ott be lehet szerezni. Kamu fegyver, ilyesmik. Felvont szemöldökkel néztem rá, amikor feltette a kérdéseit. -Nem akartam sem FBI, sem CIA ügynök lenni. Nem vagyok sem öltönyös, sem kínzós fajta, úgyhogy ezek sosem vonzottak. Ráadásul nem dolgoztam állandóan a rendőrségnél, kipróbáltam jó pár dolgot idő közben, de ez jött be a leginkább. Jó vagyok benne, így a parancsok nekem csak iránymutatók. A szaglásom kiváló, így ritkán tévedek, tehát ritkán baszogatnak. Ugyan itt is állhatsz parancsmegtagadásért bíróság elé, de a katonaság és a hozzá hasonló helyek sokkal szigorúbbak. Lehetnék mondjuk autószerelő, de az nem elég izgalmas és változatos nekem. Ha vadász lennék, elveszne a szabadság érzése, mert munkává válna. Mindennek megvan a maga tökéletes helye ebben a rendszerben, szóval a rendőrség a legjobb döntés, amit a karrier szempontjából választhattam.
“Voltam már az íjász és a tükörben a célpont.
Voltam már az ütés és a kettérepedt szegycsont. Voltam már a megoldás, voltam én a hiba.
Voltam már a hitetlenek szájában az ima.”
♫ :
“Sweet victory, with everything I do.
With every talent,
I'm so much more talented than you.
Every time I try, I crush it and succeed. Me, I'm totally the best.
Me, me, super cool me, handsome guy
Hm, ya', go f*ck yourself.”
- Ezért nem kell bocsánatot kérned, végtére is nem sértésnek szántad. És ezt én is tudom. - Sierrával ég és föld köztünk a különbség, de nem kell egyformának lennünk ahhoz, hogy jól kijöjjünk egymással. Mindenki adja önmagát a másik előtt. Nekem az őszinteség a legfontosabb, még akkor is, ha időnként kellemetlen vagy kínos is. De hát ki az, aki nem tör feleslegesen pálcát felettünk, ha nem a testvérünk? Ez erősebb kötelék kellene, hogy legyen, mint a szülő-gyermek. Szövetségesek vagyunk, a szülők ellen is. Partners in crime, ha úgy tetszik. Darkbloomék említésére aprót bólintottam. - Társadalmi elvárásból és puszta önzésből nem szabadna családot alapítani. Csak azért, hogy legyen aki tovább viszi a család nevét, vagy eltartja a szüleit, ha ők maguk már nem képesek rá. Aztán ha mégsem történik meg, jön a kitagadás, a hálátlannak nevezés, holott ez nem így működik. Ne rendeljük el egy önálló, szabad lélek életútját előre. Egyengetni szabad és kell is, de fontos, hogy mindenki maga hozza meg a döntéseit, amik az életét és őt magát formálják. - az individuum elsősorban saját maga irányítására törekszik. Van aki befolyásolhatóbb, de a szabad akarat utáni vágy mindenkiben ott van. A kutyás megjegyzésére csak a fejemet csóváltam. Ezt már ezerszer hallottam tőle. - Változnak a trendek és a generációs szakadék is egyre nagyobb, de még az én időmben is azt mondta a gyerekorvos a szüleimnek, hogy a gyereknek a homokot is meg kell kóstolnia. Szerintem a sár még egészen belefér. Ráadásul nem roszog annyira a fogad alatt. És ami azt illeti, szerintem te két marékkal tömnéd belé, semmint hogy megtiltsd. Sőt, az a legjobb, ha kerül bele egy kis szaftos giliszta is, hogy meglegyen a kellő fehérjebevitel, nem? - pillantottam rá megerősítésre várva. Bár szükségtelen volt. Azért elég jól ismertem már Markot. Úgyhogy a zsarolós sütemény sem tudott meglepni. - Krémesen undorító lesz, ígérem. - bólintottam széles mosollyal. - Biztosan népszerű is vagy benne, királylány. - néztem vissza rá hasonló komolysággal, majd belekortyoltam a kávémba. Közben figyelmesen hallgattam őt. - Végül is ebben a szakmában mindenből kaphatsz egy keveset. - főleg az izgalmat és a szabadságot. Engem is ez tart vissza leginkább attól, hogy merjek váltani, ha eljön az ideje. A rendőrségnél kevésbé vagyok szem előtt, mintha más kaliberű kormányszervhez kerülök. - Na és hogy állsz a feljebb jutással? A kapitányi, felügyelői vagy magasabb rang sosem vonzott? Vagy a még több felelősség még több szabállyal jár? - azokkal nem épp puszi pajtások.
“Nekem Te vagy a hősöm, kire fel kell hogy nézzek
Milliókkal együtt lélegzel, tudom, érzed
Lehetnél Te is, lehetek én is az az egy.”
♫ :
“Én vagyok az íjász, én vagyok a célpont.
Én vagyok az ütés, én vagyok a szegycsont. Én vagyok a megoldás, én vagyok a hiba.
Én vagyok a hitetlen, én vagyok az ima.”
“Hahűséget akarsz, tarts kutyát.” “Azért vannak a hülyék, hogy mi kitűnjünk közülük.” “Ha valaki meg akar változtatni, az nem téged, hanem magátszereti.”― M.R.
“I've always said it's interesting to watch devils cry when angels want to stab you in the back. I like that mixture.”
-Alapvetően mindenkinek van elképzelése arról, hogy milyen gyereket szeretne, még annak is, aki sosem akart. Legyen okos, kedves, barátságos, aktív, de ne túl bizalmaskodó, akit bárki átverhet. Legyen talpraesett, életrevaló, eleven, cserfes, de ne túl idegesítő. Lehetőleg sportoljon, mert az egészséges, és az sem baj, ha táncol, vagy zenél, ha épp kislány, akkor mindkettőt. Csak azt felejtik el a legtöbben, hogy az a kölyök legyen boldog. Ha attól boldog, hogy könyvet olvas és sakkozik, ámen. Ha azoktól, amiket elképzeltél, tök jó. –kezdtem bele a véleményem kifejtésébe erről. -Viszont én alapvetően eltörölnék minden olyan törvényt, ami arra kötelezi a gyereket, hogy istápolja a szülőt, ha az képtelen ellátni magát. Miért kellene ezt tennie? Azért, mert az anyád, vagy az apád, még nem kell szeretned, illetve a sorozatgyilkos gyerekem inkább ne akarjon ápolgatni. Ez nem olyan, hogy bármit csinál, kedvelni fogom és tisztelni. Plusz manapság már, a legtöbben, főleg a fiatalabb generáció, saját magáról sem tud gondoskodni, hogy várjuk el, hogy egy beteg szülőről, vagy egy kisbabáról tudjon? –költői kérdés volt. A legtöbben ma már nem értenek ezekhez és szart sem csinálnak. levágják a pulyát a Tv elé, az öreget meg annak ellenére otthon tartják, hogy a fürdőbe nem segítenek neki kimenni. Szép dolog, hogy nem dugod otthonba a mamát, de ez neki is jó? Jót somolyogtam az összefoglalóján, finoman forgatva meg a szemeimet, kivételesen belecsempészve némi játékos élt is. -Oké, ez egy tény. Bár abban tévedsz, hogy „egy kis szaftos giliszta.” Minimum egy marékkal, aztán főzzön belőle sárlevest… -ráztam meg a fejemet még mindig mosolyogva, de a végére elkomolyodtam. -…de ettől még idővel az ingerküszöb is lejjebb vándorol, és ez nem hülyeség. Elvileg fiatalon sokkal hevesebb vagy, meg meggondolatlanabb, hamarabb eldurran az agyad, engedsz a temperamentumodnak, és gyakran előbb beszélsz, mintsem gondolkodnál. Én viszont úgy gondolom, hogy ez sok esetben fordítva van. Már elfáradsz, utálod az embereket, mindenki idegesít, és mindenki ostoba. Nem találsz olyat, aki két értelmes mondatot szóismétlés nélkül el tudna neked regélni, és akkor ezek még csak az alap elvárások. Egy gyerekhez rengeteg türelem és idő kellene, ami nekem nincs. Hiába lenne türelmem, akkor sem tudnék annyi időt szánni rá, mint kellene, legyen ez években mérve, vagy munka melletti órákban, percekben. Ha pedig nincs türelmem, akkor ne legyen gyerekem, mert az neki lenne a legrosszabb. –amikor valaki családot alapít, ezeket végig kellene gondolnia. Képes lenne-e bizonyos mértékben feladni önmagát, hogy másoknak jobb legyen. A szerelmi kapcsolatok, a romantikus érzelmek pedig megint csak ebbe a kategóriába esnek. Ritka, aki nem féltékeny, fojtogató, és borzalmasan kullancs típus. -Mhm, majd egyszer gyere el, amikor épp riszálok. Csak hozz aprót. –ittam bele a kávémba erre a végszóra. -Pontosan. Vannak, akiknek való az, hogy magasabb szintre lépjenek, vagy egy másik szervezethez, de én nem vágyom erre. –hagyjanak békén az irodámban, az ügyeimmel, és jól vagyok. -A vezetői pozíció alapvetően egy tök jó lehetőség lenne, ha nem lennének az általad említett, kelletlen, sokszor értelmetlen és bosszantó szabályok. A magasabb rang nagyobb elismerést, ez által nagyobb megbecsülést jelent, legalábbis hivatalból. De nekem ez valahol megvan anélkül is, hogy fokozatot lépnék, szóval ez sem szerepel a terveim között. Jó, amíg én ütöm a feletteseimet, mert akarok valamit, és nem engem üt egy hozzám hasonló beosztott. Ha erre vágyom, majd veszekedni kezdek veled. –vontam vállat egyszerűen.
“Voltam már az íjász és a tükörben a célpont.
Voltam már az ütés és a kettérepedt szegycsont. Voltam már a megoldás, voltam én a hiba.
Voltam már a hitetlenek szájában az ima.”
♫ :
“Sweet victory, with everything I do.
With every talent,
I'm so much more talented than you.
Every time I try, I crush it and succeed. Me, I'm totally the best.
Me, me, super cool me, handsome guy
Hm, ya', go f*ck yourself.”
- Ez nem csak a gyerekek esetében igaz. Nem jellemző, hogy bárki is törődne mások boldogságával. Mindenkinek csak elvárásai vannak, és próbálja megváltoztatni a másikat, akár drasztikusan is, aztán mégsem tetszik a végeredmény. Ha a családon belül sincs meg az elfogadás, hogy is várhatnánk el azon kívül? - költői kérdés volt. - Nem volt jó a kapcsolatod a szüleiddel? - persze vannak, akik empatikusan látják a világot, de a legtöbben saját tapasztalatból merítenek. - De egyébként egyetértek veled. Sokszor még akkor is nagyon nehéz, ha szereted azt, akiről gondoskodnod kell. Nem még akkor, ha kényszerből, félgőzzel csinálod. - anyával nekünk sem volt egyszerű, pedig Si-vel bármit megtettünk volna érte. - Ha fonalférget szerzel, olyan, mint a cérnametélt. - ha már sárleves. - Nekem nem kell mondanod. Az irreálisan magas, állítólag megugorhatatlan elvárásaimról vagyok híres, és mellé még elég sok minden idegesít is. Képzeld, mit művelnék szegény gyerekkel! - és talán tényleg lehet benne némi igazság. - Aprót? Akkor mégsem vagy olyan tehetséges? Vagy ennyire zsugorinak nézel? - szerintem összetévesztesz a spórolós nővéremmel. - Szóval nincsenek ambícióid. - már ami a munkát illeti. Nem vágyik többre. Kiélvezi, és megelégszik azzal, ami van. Főleg nyugalom. - Vigyázz mit kívánsz, Reilly. Nehogy egy napon majd én legyek a te felettesed. - pillantottam rá aljas mosollyal. Ha maradnék a rendőrségnél, mindenképp szeretnék feljebb jutni a ranglétrán, idővel saját csapatot kapni. Több hatalom lenne a kezemben, amit jóra használhatnék. Mindig meg lehet találni a kiskapukat.
Már majdnem a kávénk végére értünk, amikor Dave felhívta Markot, hogy a kiküldött járőr bevitte Knoxékat az őrsre, ahogy kértük, így jó lenne, ha mi is oda tolnánk a seggünket. A házaspár már türelmetlen, nem különben az ügyvédjük. Kettőt találhatunk, ki az. Hát persze, hogy Marcus Shaw. - Dahh. Nem hiszem el. - temettem az arcomat a tenyerembe. - Ebből minden lesz, csak nem valódi kihallgatás. - húztam el a számat. Ennyi erővel akár itt is maradhatnánk, vagy hazaengedhetnénk őket, ugyanaz lesz a végeredmény. - Miért van az, hogy minden beképzelt, befolyásos pénzes idiótát az az akasztanivaló rohadék képvisel? - kicsit jobban is csipkedhetnéd magad, Redmond.
“Nekem Te vagy a hősöm, kire fel kell hogy nézzek
Milliókkal együtt lélegzel, tudom, érzed
Lehetnél Te is, lehetek én is az az egy.”
♫ :
“Én vagyok az íjász, én vagyok a célpont.
Én vagyok az ütés, én vagyok a szegycsont. Én vagyok a megoldás, én vagyok a hiba.
Én vagyok a hitetlen, én vagyok az ima.”
“Hahűséget akarsz, tarts kutyát.” “Azért vannak a hülyék, hogy mi kitűnjünk közülük.” “Ha valaki meg akar változtatni, az nem téged, hanem magátszereti.”― M.R.
“I've always said it's interesting to watch devils cry when angels want to stab you in the back. I like that mixture.”
-Ha valaki meg akar változtatni, az nem téged, hanem magát szereti, és csak arra vágyik, hogy vele törődj. Mindenki magát helyezi előtérbe, ritka, amikor hajlandó vagy nem ezt tenni. -akkor ott tényleg szerelem van, nem csak vágyakozás, nem csak fizikai vonzalom, vagy nyers ösztönök. -Attól függ, honnan nézzük. Egyszer majd talán kifejtem. -de nem ma, és nem itt. -Igen, meg szerintem mindenkinek tudnia kell, hol vannak a határai. Nem rendelheted alá magad valaki másnak, bármennyire is imádod az adott illetőt, főleg, hogy a lelkednek sem tesz jót. Ha történik vele valami, akkor azt gondolhatja az adott illető, hogy ő csinált valamit rosszul. -akaratlanul is magunkat okolhatjuk ilyenekért, és jönnének a "mi lett volna, ha..." kérdések. -Hm, erre nem is gondoltam. Írj be magadnak egy plusz pontot. -mosolyogtam egy jót ezen. -Jó, ha magasak az elvárásaid. Nem kell megelégedned akárkivel. De tény, hogy a kölyköknél ennek nem lenne jó vége. -általában az ilyen hozzáállású szülők nevelik a szorongásos, megfelelési kényszeres, görcsös gyerekeket. -Jobban hangzik, ahogy koppan a színpadon, de felőlem százasokat is dugdoshatsz az alsógatyámba, ha ettől lennél boldog. -vontam meg a vállamat. -Ezt így azért nem mondanám. Megvannak a magam elképzelései, de nem gondolom, hogy megvalósíthatóak. Nem szeretek másokkal dolgozni, így az, hogy egy csapatot vezessek nekem elképzelhetetlen. Ráadásul én a kivégzőket akarnám vezetni. -akik kérdés nélkül lelőhetnek mindenféle korrupt, gyerekgyilkos, erőszaktevő, utolsó kis férget. Tisztogatónak jó lennék. -A mestren túlnő a tanítvány? Érdekes felállás. Úgy sem hallgatnék rád, Larson. Ahhoz még nőnöd kell egy kicsit. -rejtettem el az aljas mosolyomat a kávéspoharam mögé.
Amikor aztán nagy nehezen sikerült lenyelni a kávém végét, épp szerencsém volt, ugyanis Dave beközölte, hogy a nagyképű, pénzes szülők a mégnagyképűbb, mégpénzesebb Shaw-val együtt várnak minket, mert ő az ügyvéd. -Nem tudom, de szívesen eltöröm az állkapcsát, hogy ne tudjon beszélni, és akkor mehet a kihallgatás. -nyilván nem csukatnám le magam egy ilyen undorító féreg miatt, de egy sikátorban, ha Emmalynn Redmond doki haverja nem siet, még agyonlőhetem az éj leple alatt. -Mert ő is egy beképzelt, pénzes faszarcú, aki pattogni tud. -keltem fel végül, hogy elindulhassunk kifelé, előhúzva a cigisdobozomat a zsebemből. -De jó tudni, hogy megvárakoztatjuk. Akkor ezt még nyugodtan elszívom...
-Reilly nyomozó... elnézést, hadnagy. Nyelvbotlás volt. -kitépjem? -És Larson nyomozó. Örülök, hogy befáradtak, már kezdtük azt gondolni, hogy az ügyfeleim valamiféle átverés áldozatai lettek, és úgy gondolják, hogy ennyire jelentéktelen ez az egész helyzet. -Ugyan már, Marcus. Ne legyél ilyen feszült, Mr és Mrs Knox-nak sem tesz jót, ha pluszban idegesíted őket, nem igaz? -néztem előbb a szülőkre, aztán a társamra. -Reilly hadnagy. Magának ez talán elképzelhetetlen, de az ügyfeleimnek meghalt a fiuk, és szeretnék tudni, hogy miért kellett bejönniük ide. -Oh, igaz is, a lényeg. -pillantottam Shaw-ra, majd a fiú apjára. -Mr. Knox, úgy tudjuk, hogy Önnek orvosi eszközöket gyártó cégben van érdekeltsége. Olivert pedig különösen kegyetlen módon gyilkolták meg. Tudna esetleg olyanról, aki ártana akarna Önnek, vagy a családjának? Egy másik cég, egy beteg, akiket az Önök által forgalmazott eszközökkel kezeltek valahol? -Az ügyfelem olyan cégnél dolgozik, ahol minden az előírásoknak megfelelően működik, és még sosem volt probléma az általuk forgalmazott gépekkel, így tehát ez a kérdés teljesen abszurd, ráadásul még vádaskodó is... -Az ügyfelednek is van szája, nem, Marcus?
“Voltam már az íjász és a tükörben a célpont.
Voltam már az ütés és a kettérepedt szegycsont. Voltam már a megoldás, voltam én a hiba.
Voltam már a hitetlenek szájában az ima.”
♫ :
“Sweet victory, with everything I do.
With every talent,
I'm so much more talented than you.
Every time I try, I crush it and succeed. Me, I'm totally the best.
Me, me, super cool me, handsome guy
Hm, ya', go f*ck yourself.”
"Ha valaki meg akar változtatni, az nem téged, hanem magát szereti." Elismerő, egyetértő mosolyt csalt az arcomra ez a mondata. - Ez igazán bölcsen hangzott. Szép volt, Marco Coelho. - de tényleg. Egyszerre volt melankólikus, kegyetlen, igaz, mégis gyönyörű. - Ne csak talán, hanem biztosan. Érdekel, ki vagy. - és mivel nem egyértelműen lerázott a válaszadással kapcsolatban, be fogom hajtani rajta, remélem, ezzel ő is tisztában van. Nem szoktam semmit sem annyiban hagyni. - Képtelen lennék alárendelni magam bárkinek is. - zártam le ennyivel és egy hanyag vállrándítással a dolgot. Igaza volt abban, hogy ez mennyire lélekölő. Anya megmentése önmagától és a betegségétől szinte a rögeszmémmé vált, minden energiámat felemésztette. Sokszor azóta is azon kapom magam, hogy próbálom megmenteni azt, akiért már réges régen túl késő. De talán annyi hasznom lehet ebből, hogy mások nem jutnak az ő sorsára. Vagy az enyémre. - A gyereknevelés és az önző szülők témája olyan rejtély, amiről napokig beszélhetnénk. - mindenkinek van róla véleménye, csak kevesen vállalják fel, vagy tudják jól átadhatóan megfogalmazni. - Akarod mondani a neccharisnyádba és a cuki kis rózsaszín tangádba, nem? - Drag queen. - Kivégzők... - ismételtem el sötéten, mint aki már a hóhér kaszáját feni. - Tudod, Mark... Azt hiszem, mi ketten ugyanazt a csapatot akarjuk vezetni. - fürkésztem a kékjeit elgondolkodva. De ahogyan a múltját, a családját, úgy ezt sem most fogjuk átbeszélni. Mester és tanítványa. Csak leginkább úgy, mint Baylan Skoll és Shin Hati. Nem vagyunk sem jedik, sem sithek. - Ugyan. Már most is hallgatsz rám, csak nem veszed észre.
Shaw jelenléte egyikünk kedvét sem hozta meg ahhoz, hogy siessünk vissza az őrsre. - Akkor aztán jogában állna hallgatni. - ha eltörné az állkapcsát. Reilly-ből még ki is nézném. - De csak semmi pankráció. Ha mi kerülünk rács mögé, sosem fogjuk elkapni Shaw-t. - jót mosolyogtam, hogy akkor még ráérősen elszív egy cigit, had várjon az a hiéna. Nagyot csalódtam volna benne, ha nem így tesz.
Még csak bemutatkoznunk sem kellett, mert az ügyvédúr máris volt szíves fölényeskedésbe kezdeni. Megszólalni sem volt esélyem, csak ide-oda kapkodtam a tekintetemet Shaw és Reilly között. Míg végül az egyik szülő meg nem szakította a kört. - A férjemmel nagyon hálásak vagyunk a segítségükért és a munkájukért, hadnagy. Biztosíthatom, hogy mindenben együttműködünk. - az anyatigris vetett egy szúrós pillantást a férjére és az ügyvédre is. - Mondják... Igaz, hogy a fiunkkal kígyóméreg végzett? Ki tenne ilyet? Még előtte volt az egész élet! Olly olyan fiatal volt még. - csak bólintani tudtam, mert a férjnek is megjött a hangja. - Valóban érdekelt vagyok többek közt orvosi cégekben is. De Marcus jól mondja. Minden az előírásoknak megfelelően működik, és nincs semmi probléma a gépeikkel. Nem fektetnék pénzt olyasmibe, ami túl nagy kockázatot jelent és erkölcsileg is megkérdőjelezhető. Emberi életeket mentünk, nem maguknak hullákat gyártunk. - Na de Leonard! - Ez a nyers igazság, drágám. Ahogyan az is, hogy nincsenek ellenségeim. Nem több, mint másoknak. Olyan pedig végképp nem, aki egy épp csak nem kiskorú fiú életére tört volna. - Nem kell magyarázkodnod. - de Knox gyorsan leintette. - Vannak, akik nem kedvelnek, de az üzlet és a pénz világa már csak ilyen. - a hangsúlyában benne volt az is, hogy mi ezt természetesen nem érthetjük. - Nekem is vannak olyan személyek az életemben, akiket a hátam közepére sem kívánok, mégsem kopogtatok be kalasnyikovval a kezemben, vagy mérgezem meg a gyerekeiket. Jól is néznénk ki. - horkantott fel maró gúnnyal. - A kígyóméreg egyébként is felfoghatatlan borzalom. Egyik "ellenségemből" sem nézném ki, hogy egyáltalán a közelébe merészkedne ilyesminek. Én sem tenném! Irtózom az ilyen csúszómászó férgektől, és ezzel szerintem a legtöbbünk így van. - N-nem lehet, hogy ez valami új diszkós őrület? Manapság már mindenfélét kevernek az italukba, a füves cigijükbe. Sajnos Oliver sem vetette meg ezeket. - Marie jól mondja. Ennél többet mi sem tudunk mondani. - A mérget nem az italába keverték, Mrs. Knox. Vénásan adtak be neki nem kevés dózist belőle. Ennél jóval kevesebb is halálos lett volna rá nézve. A tűszúrás nyomából a szakértők megállapították, hogy nem saját magának adta be, hanem idegenkezűség történt. Ez kitervelt emberölés volt. Az elkövető pedig azt akarta, hogy megtalálják. Szándékosan a kirakatba rakták, ugyanis minden jel arra utal, hogy aznap nem járt a szórakozóhelyen. A halál beállta után vihették oda. Oliver mit mondott Önöknek, hol lesz az este? - Nem kérdeztük... - szipogta lehajtott fejjel az anya. - Olly gyakran eljárt otthonról a barátaival. Azt gondoltuk, hogy ez is ugyanolyan este lesz, mint a többi. Rémálmaimban sem gondoltam volna, hogy megölik a fiunkat és majd a halottasházban láthatom csak viszont. - zokogott fel aztán. - Most boldogok, hogy újra felzaklattak egy gyászoló anyát, aki semmiről sem tehet!? Ha tudna valamit, úgyis elmondaná, hisz bármit megtenne. Hagyják a szülőket végre békén. Van még kérdésük, vagy végre visszamennek a munkájukat végezni? A gyilkos nem kapja el magát, és ahogy elnézem, maguk sem.
“Nekem Te vagy a hősöm, kire fel kell hogy nézzek
Milliókkal együtt lélegzel, tudom, érzed
Lehetnél Te is, lehetek én is az az egy.”
♫ :
“Én vagyok az íjász, én vagyok a célpont.
Én vagyok az ütés, én vagyok a szegycsont. Én vagyok a megoldás, én vagyok a hiba.
Én vagyok a hitetlen, én vagyok az ima.”
“Hahűséget akarsz, tarts kutyát.” “Azért vannak a hülyék, hogy mi kitűnjünk közülük.” “Ha valaki meg akar változtatni, az nem téged, hanem magátszereti.”― M.R.
“I've always said it's interesting to watch devils cry when angels want to stab you in the back. I like that mixture.”
Miután a szülők beszélni kezdtek, csendben hallgattam a magyarázásukat, azt, ahogy Shaw próbált beleszólni, hogy nem kell magyarázkodniuk, majd végül azt, ahogy Emmalynn kifejtette, hogy pontosan mi történt, és ez nem egy véletlen túladagolás, valami új őrület volt, amit a gyerekek manapság toltak egy-egy partiban, hanem a nyers tény a következő: Oliver Knox gyilkosság áldozata lett. Előhalásztam a zsebemből egy csomag zsepit, a nő elé toltam, aztán a tekintetemet nem kis megvetéssel Shaw-ra irányítottam. -Ez nem egy helyszínelős sorozat, Marcus. Nem fogjuk két perc alatt megoldani az ügyet és elkapni a gyilkost. Sokszor azért, mert valamiféle rejtélyes alakok hátráltatják a munkánkat. Ez nem egy negyven perces epizód valamelyik olcsó kis krimi heti adásában, hanem a valóság. Ha nem tetszik, ahogy nyomozunk, akkor mondjuk ahelyett, hogy szánalmas megjegyzéseket teszel a szülők jelenlétében, amikkel felzaklatod őket és uszítod, akár együtt is működhetnél. –vetettem rá egy lesajnáló pillantást, aztán Emmalynn-ra pillantottam. -Biztosíthatjuk Önöket, hogy ha nem éreznénk szükségét annak, hogy elmondják, amit tudnak, vagy kérdésekkel próbáljuk esetleg a jelentéktelen információkat előhozni Önökből, nem tennénk ezt. Nem élvezzük a hozzátartozók kínzását, állítson bármit is ez a szívmelengetően kedves ügyvédúr. De a legtöbb esetben akad olyasmi, amit az emberek elhallgatnak, akár akaratukon kívül is. A kollégám és én már számtalan ügyet megoldottunk, jóformán az osztályunk legjobbjai vagyunk. Viszont azt tudniuk kell, hogy ez egy hosszú folyamat, és nem csak a kérdéseink fogják felzaklatni Önöket. Innentől fogva bármit látnak, mindig a gyermekük fog az eszükbe jutni, ezzel jobb, ha tisztában vannak. –néztem rájuk. -Meg fognak jelenni a sajtósok, az élősködő paparazzik, akik a sztorijukból akarnak meggazdagodni, és nem azt nézik, hogy Önöknek mi a jó. A világ kegyetlen, és most fognak rájönni, hogy mennyire. Kérem, amíg tart a nyomozás, ne beszéljenek, és ne nyilatkozzanak senkinek sem, mert az befolyásolhatja a nyomozást, és zavarhatja az ügy kimenetelét. Vannak őrültek, akik magukra vállalnak gyilkosságokat, és vannak, akik hamis bejelentéseket tesznek arról, hogy tudják, ki tette. Fontos, hogy a lehető legkevésbé hátráltassák azt, hogy megtaláljuk a fiuk gyilkosát. –az elkeseredett ember gyakran elkeseredett lépéseket tesz, így nem árt tisztázni, hogy mit ne csináljanak. -Szeretnénk, ha összeírnák nekünk azokat, akikkel Oliver gyakran járt el otthonról. Ha nem is mindegyiküket, de néhányukat ismerniük kell, vagy a szüleiket. Fontos lenne, hogy minél előbb kihallgathassuk őket annak érdekében, hogy minél előbb megtudjuk, ki tette ezt a fiukkal. Illetve kellene a lista arról is, hogy a cég, amely az orvosi eszközöket gyártja, melyik kórházaknak mit adott el az utóbbi egy-két évben. Gondolom, nem okoz nehézséget visszakeresni a tisztességes ügyeiket. –pillantottam előbb a nőre, aztán a férjére. -Mindenben segíteni fogunk, amiben tudunk, nem igaz, drágám? Egyáltalán nincs mit takargatnunk, és a legfontosabb, hogy Olly békébe nyugodhasson… -már majdnem megsajnáltam ezt a nőt. Lehet, hogy túl jó színész, de tényleg úgy tűnik, hogy őt csak a kölyke érdekli. -Igen, mint már mondtam, nincsenek kétes ügyeink… -Nos… ha nincs más, akkor majd rajtam keresztül az ügyfeleim megadják a kért listákat és neveket, aztán végre visszatérhetnek ahhoz, amiért fizetik magukat. Elkaphatják az igazi bűnözőt… -az asztal alatt ökölbe szorítottam a kezemet és a körmeimmel a tenyerembe vájtam, mielőtt még tényleg megütöttem volna ezt a nagyképű, szánalmas idiótát. -Egy élmény veled találkozni, Marcus… -Oh, még valami! Ha a kórházak, illetve magánorvosok listáját akarják, ahhoz kelleni fog egy végzés, tekintve, hogy ezek üzleti titoknak számítanak, így kérem, mihamarabb szerezzék meg a szükséges papírokat.
“Voltam már az íjász és a tükörben a célpont.
Voltam már az ütés és a kettérepedt szegycsont. Voltam már a megoldás, voltam én a hiba.
Voltam már a hitetlenek szájában az ima.”
♫ :
“Sweet victory, with everything I do.
With every talent,
I'm so much more talented than you.
Every time I try, I crush it and succeed. Me, I'm totally the best.
Me, me, super cool me, handsome guy
Hm, ya', go f*ck yourself.”
Én nem tartottam vissza se a szülőket, se az ügyvédjüket a távozásban. Ennek így úgysem volt semmi értelme, kár pazarolni egymás értékes idejét. Ahogy elhagyták a helyiséget, megkönnyebbülve fújtam ki a levegőt. Annyira gyűlölöm ezt a pasast, hogy puszta kézzel meg tudnám fojtani, és nehéz megállni a késztetést, hogy ne eresszek egy golyót a két szeme közé harmadiknak. De azt gondolom, nem voltam egyedül az érzéssel. - Szerintem egyetértünk abban, hogy valószínűleg nem Oliver ismerősei között kell keresnünk a gyilkost, hanem inkább az apa orvosi eszközökben és puccos magánkórházakban érdekelt üzleti életében. - pillantottam Mark-ra. - Olyan nincs, hogy sosem hibáznak és nem volt egyetlen elégedetlen ügyfél sem. Ez hazugság. - dőltem hátra a székben. - Annyira ostoba és maradi felfogás, hogy a rendőrséget sem hajlandók beavatni ezekbe, hogy előbbre juthassunk. Minket nem érdekel a marketinges púder, nem szerződést akarunk kötni, hanem kideríteni, mi történt valójában. - nem tudom, hogy ezen mi a jó francot nem lehet érteni. - Az is biztos, hogy Shaw úgy manipulálja Knox-ot, ahogy csak nem szégyelli. A férjtől nem fogunk megtudni semmit, mert csak számokban és hírnévben gondolkodik. - töprengtem hangosan. - Ellenben a feleség, Marie meglepően normális és emberi volt. Látszik rajta, hogy nagyon szerette a fiát és tényleg szeretne segíteni. Ő a leggyengébb láncszem. - szűkítettem össze a tekintetemet, amit aztán gyorsan Mark-ra is szegeztem. - Szóóóval hajrá, Reilly. Rajtad a világ szeme. - bólogattam az alsó akjamba harapva. - Valahogy el kell érned, hogy a nő bízzon benned és megkerülje a két dörzsölt idiótát. Szerintem téged jobban kedvelt, mint engem. - húztam gonoszkás mosolyra a számat. - És abban is biztos vagyok, hogy akadhat pár érdekes sztorija. - a gyász és a sokk miatt itt nem ugrott még be neki semmi, illetve elnyomásban volt a férje és az ügyvéd által. Nélkülük viszont könnyebben megnyílna. Ahogy nem győzzük hangsúlyozni: minden, a legjelentéktelenebb apróság is fontos lehet. Ami másnak semmiség, az talán nekünk egy nyom. - Keressük meg Dave-et, hát ha a technikusok jutottak valamire a biztonsági felvételekkel. - szükségem van valami jó hírre Shaw után. Itt még nem tudtam, hogy a túlzott optimizmusom ma is falakba ütközik.
- Hohóóóó!!! De jól néztek ki. Mint akiket elgázolt a Shaw-féle déli gyors. - vigyorgott pofátlanul kárövendően, mire csak egy türelmetlen pillantást vetettem rá. - Nyugi, kislány. Nem kell mindjárt engem is kinyírni. Na de! A technikusoknak sikerült kiszélesíteniük a kamera látószöget. - valamit mószerolt az egérrel, és máris szélesebben láttuk a felvételeket. - Egyedül a mosdók felé vezető folyosó kamerája vett fel oda nem illő személyt. Amikor becipelte a hullát a WC-be. Az elkövető arca nem látszik, a pulcsi csuklyája tökéletesen takarja. Az illető kb. 180 cm, átlagos testalkatú. Feltételezhetően férfi. Ennél többet még nem sikerült elővarázsolnunk róla. A többi kamerát ugyanis sikerült elkerülnie. - Szóval ismernie kellett a járást. - Minden bizonnyal. Arra kértél még, hogy akiket a felvételeken azonosítunk, nézzünk utána, hogy lehet-e közük mérgeskígyókhoz, hüllőkhöz, akármihez. De semmi. Nincs információ arról, hogy valaki otthon tartana, nincs ilyen végzettségű, szakmájú egyén. Állatkertben sem érdekelt senki. - rázta meg a fejét. - Ez nem szűkítette a kört. Főleg, hogy ezek szerint sem Oliver, sem a tettes nem vendég volt, hanem külsősként jött be. Mindezt úgy, hogy nem keltett feltűnést. Ezek alapján csak vagy egy jelenlegi vagy egy korábbi ott dolgozóra tudok gondolni. Beszállítók, átlag vendégek és egyéb személyek, akiknek bejárásuk lehet ennyire nem szokták ismerni az épületeket. El tudta kerülni a kamerákat, ismerte a személyzeti bejáratot, a gazdasági folyosókat. Az ott dolgozók között sincs olyan, akinek hüllőkhöz lenne köze? - Tudtam, hogy megkérdezitek, így már lefuttattam a keresést. És tádááámm! Bizony ez is zsákutca. - pislogott kényszeredett mosollyal. - Akkor a parkoló kamerája? Olyan autó, ami sem vendéghez, sem az aznap ott tartózkodó személyzethez nem köthető? Valamivel csak oda kellett vinni a hullát. - Jjjaa. Utánanézek. De előre szólok, nem két perces munka lesz. Szóval húzzatok el innen a picsába, ha eredményt akartok. Attól nem fog gyorsabban menni, hogy mindketten itt bámultok, mint az oroszlánok a vacsorát.
A hátamat a hideg falnak vetettem és a folyosói lámpák pislákolását szuggeráltam, mintha azok válasszal szolgálhatnának. Egyelőre ez volt minden, ami eszembe jutott még. Alapjáraton nem vagyok túl türelmetlen, de ilyenkor annyira utálok várni. A parkolós felvételek elemzésére. A laborra. Az infókra, hogy Vivienne talál-e olyan korábbi haláleseteket, ami kígyóméreghez köthető, de nem találták meg az áldozatokon a harapásnyomokat. Abban is biztos voltam, hogy Shaw és Knox elhúzzák majd a listák megírását. Kizárt, hogy azzal töltsék a hajnalt, hogy ezen dolgozzanak. Majd meglesz. Ők fontos emberek, ráadásul a haláleset szörnyen felkavarta őket, aludniuk kell egy keveset. A munka nem megy szabadságra, így ők sem tehetik meg. A tárgyalásokon a legjobb formájukat kell nyújtaniuk. Be vannak táblázva, egész délelőtt, késő estig. Az ebédszünetet pedig nem erre fogják áldozni, már ha lesz egyáltalán szünetük. A mártírok. Napok fognak eltelni, mire hajlandóak lesznek átküldeni valamit. - Na és most? - kérdőn vizslattam fel Mark-ra. Kicsit azért reménykedtem, hogy lehet valami ötlete, ami felett én elsiklottam, még ha ennek rendkívül csekély is volt az esélye.
“Nekem Te vagy a hősöm, kire fel kell hogy nézzek
Milliókkal együtt lélegzel, tudom, érzed
Lehetnél Te is, lehetek én is az az egy.”
♫ :
“Én vagyok az íjász, én vagyok a célpont.
Én vagyok az ütés, én vagyok a szegycsont. Én vagyok a megoldás, én vagyok a hiba.
Én vagyok a hitetlen, én vagyok az ima.”
“Hahűséget akarsz, tarts kutyát.” “Azért vannak a hülyék, hogy mi kitűnjünk közülük.” “Ha valaki meg akar változtatni, az nem téged, hanem magátszereti.”― M.R.
“I've always said it's interesting to watch devils cry when angels want to stab you in the back. I like that mixture.”
-Nem csak az a problémája ezeknek a szánalmas véglényeknek, hogy mi van a marketings látszattal. Hiéba vagyunk gyilkossági nyomozók, ha valami kiderül róluk, amit esetleg korábban még nem láttunk és nem sikálták el, akkor az újságok is megírják, illetve elkezdődhet egy teljesen másik nyomozás is ellenük, ami akár a karrierjüket is derékba törheti. Aztán akkor pápá jól megszokott, kényelmes, pénzes élet és szabadság. Önző rohadékok. És az sem érdekli őket, hogy a gyerek gyilkosa talán előbb is meglehetne, ha hajlandóak lennének segíteni. –ez a legbosszantóbb. Plusz az, hogy ennek a tetű ügyvédnek is van gyereke. Kíváncsi lennék, mit szólna, ha a lányával történne valami. Az újabb megszólalásaira aztán csak kelletlenül ciccegtem, a szemeimet forgattam és olyan fejet vágtam, mint akit már most megöltek. Nem mondom, hogy Mrs. Knox nem volt egy tipikusan igényes, amúgy jól kinéző nő, de nem a kedvességemről, a megértésemről, és arról vagyok híres, hogy emberek a vállamon kisírhatják magukat. Nem vagyok a vígözvegyek és gyereket gyászoló nők csábítója, ez egy tény volt. -Ez azt jelenti, hogy akkor most le kell zuhanyoznom? –hunytam le az egyik szememet egy aljas félmosollyal. Mielőtt bárki megijedne, szoktam zuhanyozni, nem a csapzott kutya külső ellenére nem egy igénytelen nomád vagyok, aki erdőkben és kocsikban lakik. -Az ő érdekében ajánlom… -forgattam meg a szemeimet türelmetlenül.
Emmalynn-nal ellentétben én nem tudtam csak a gyilkos pillantásnál maradni. -Rajtad meg mindjárt a Reilly express megy keresztül, ha nem vigyázol magadra, American Pie. –nem voltam épp túlságosan vicces kedvemben. Mi a francért nm lehet segíteni az ügyet, amikor mi is az ügyfelének akarunk jót?! Redmond meg csipkedhetné magát a lecsukatásával, mert véletlenül el találom ütni a kocsimmal. Hogy a dokit vagy Shaw-t, még nem döntöttem el. -Ne csak a parkoló kameráját nézd meg, hanem azt is, hátha néz kamera hátra, a gazdasági irányába, vagy az épülethez közeli sikátorok felé egy-egy térfigyelő kamera. Lehet, hogy nem a parkolóban, vagy a gazdaságinál állt meg, hanem az épület mögött, hogy minél kevesebb ember lássa, főleg a sötétben. –tettem még hozzá ennyit, mire kaptam válaszul egy enyhén szánalmas, elviccelt tisztelgést, így mi is le tudtunk lépni, hogy ne zavarjuk a naaaaaagy szakembert.
A folyosón kihelyezett székeken feküdtem el, a plafon felé dobálva a cigisdobozomat, hátha ez majd segít gondolkozni. nem számíthattunk arra, hogy a kért kereséseket két perc alatt lefuttatják, sem Dave, sem Westfield nem dolgozhattak ilyen gyorsan. A Knox házaspár-Shaw hármas pedig megint csak zsákutca volt, tekintve, hogy nem támadhattam le azonnal a nőt, hogy ajj de sajnálom őt is, meg a helyzetét is és hát mi van vele. A két férfi pedig kéz kezet mos alapon tovább folytatták volna egymás fedezését, így esélytelen volt, hogy tőlük épkézláb infókat szerezhettünk volna. Mivel a papírok keresztül fognak menni annak az undorító féregnek a ragacsos markain, így biztos voltam benne, hogy nem a teljes listát, vagy egy baromira kozmetikázott verziót fogunk kapni. -Várunk. De akár aludhatunk, vagy ehetünk is. –pillantottam fel a falnál ácsorgó Emma-ra. -Vagy elindulhatunk egy új úton. Eddig azt tudjuk, hogy sem Knox-ék környezetében, sem a hely dolgozói között nincs olyan, aki hüllőkkel foglalkozna. Szóval feltételezhetjük, hogy lehet, hogy a gyilkos nem egyedül volt. Ahhoz, hogy valaki ilyen méreggel dolgozzon, baromira ismernie kell a kígyókat, és azt, hogy mit tesz a szervezettel ez az anyag. Talán az, aki megölte és az, aki beszuszakolta a WC-be, két külön ember. –ültem fel végül, kérdőn pillantva rá. Ez csak egy elmélet, de nem zárhatjuk ki. Főleg, ha mondjuk Vivienne talál még hasonló eseteket.
“Voltam már az íjász és a tükörben a célpont.
Voltam már az ütés és a kettérepedt szegycsont. Voltam már a megoldás, voltam én a hiba.
Voltam már a hitetlenek szájában az ima.”
♫ :
“Sweet victory, with everything I do.
With every talent,
I'm so much more talented than you.
Every time I try, I crush it and succeed. Me, I'm totally the best.
Me, me, super cool me, handsome guy
Hm, ya', go f*ck yourself.”
- Te nyugodtan hazamehetsz, Mark. - néztem vissza rá lágy mosollyal. Komolyan gondoltam. - Majd szólok, ha van valami fejlemény. - úgysem tizenkét perc múlva lesz. Biztosan lenne pár üres órája, amit kihasználhatna. - Én kizárt, hogy aludni tudjak. Nem tudom csak úgy kikapcsolni az agyamat, hogy ne ezen vagy valamelyik másik ügyemen kattogjon. - így inkább nem is erőltetem. Kérdő kíváncsisággal vontam fel az egyik szemöldököm, amikor kijelentette, hogy elindulhatunk egy új úton is. - Oké. Hallgatlak. - szerinte érdemes lenne azt feltételeznünk, hogy talán a gyilkos nem egy személy, hanem kettő vagy több valaki összejátszik. Szerinte van egy méregkeverő, aki ismeri a kígyókat, az anatómiai hatásukat, így ő fecskendezte a mérget az áldozatba. A másik pedig a WC-be tuszkolta. - Ebben lehet ráció. - csillantak fel a szemeim. - Azt Vivienne is mondta, hogy az áldozatot nem a szórakozóhely mosdójában ölték meg, hanem utólag vonszolták oda. Legalább is szerinte erre utalnak a hullafoltok. Talán a fekete mambás gyilkos soha nem is járt ott. A saját kis birodalmában ölte meg a srácot, majd adagolta túl drogokkal a hulláját. A testet pedig a kapucnis férfi vitte a klubba. - nem kizárt. A diszkóban kígyóméreggel a zsebben rohangálni egyébként is kockázatos lett volna. - Az meg, hogy a mérgezés ellenére bedrogozta, mintha túladagolás lett volna, talán nem a halál valódi okát próbálta elfedni amatőr módon, ahogy eredetileg hittük... - a fekete mamba mérge minden, csak nem amatőr. - Olyan, mint valami üzenet, nem? A szülőknek a züllött, drogos kölykükről. Ez valami bosszúhadjárat. Vagy ha nem személyes dolog, akkor egy sorozatgyilkos. Amit persze majd csak Vivienne fog tudni megerősíteni, ha talál még ilyen eseteket. - ebből a szempontból sokkal jobb ez a digitalizált világ. Nem fog neki napokba telni. - Pizza? - simítottam a tenyeremet a gyomromra, most reflektálva az evéses felvetésére. Amíg nem említette a kaját, nem is éreztem azt, hogy éhes lennék. Valójában viszont éhen haltam. Minél többet pörgetem az agyamat, annál valószínűbb, hogy egy lovat is meg tudnék enni. Előételnek.
“Nekem Te vagy a hősöm, kire fel kell hogy nézzek
Milliókkal együtt lélegzel, tudom, érzed
Lehetnél Te is, lehetek én is az az egy.”
♫ :
“Én vagyok az íjász, én vagyok a célpont.
Én vagyok az ütés, én vagyok a szegycsont. Én vagyok a megoldás, én vagyok a hiba.
Én vagyok a hitetlen, én vagyok az ima.”
“Hahűséget akarsz, tarts kutyát.” “Azért vannak a hülyék, hogy mi kitűnjünk közülük.” “Ha valaki meg akar változtatni, az nem téged, hanem magátszereti.”― M.R.
“I've always said it's interesting to watch devils cry when angels want to stab you in the back. I like that mixture.”
-Ha most hazamegyek, a két szőrös-büdös gyerekem utálni fog, amiért elrontottam a napjukat. Ráadásul elég kényelmesek ezek a székek, szóval itt is tudok aludni. Kipróbálhatnád. Olyan geci kemények, hogy rögtön elfelejtenéd az összes ügyedet. –pillantottam fel rá egy cinkos félmosollyal. Értékeltem az ajánlatot, de az igazság az, hogy én sem tudtam volna pihenni, hanem folyton kattogott volna az agyam, hogy mi lehet a megoldás. A felcsillanó szemeire csak hitetlen vigyorral néztem vissza rá, kimért, mégis egyetértő, megerősítő bólogatásba kezdve. -Én is arra tudok tippelni, hogy a kígyómérges csávó valahol egészen máshol ölte meg, talán odacsalhatta az áldozatot, éppen azzal a szöveggel, hogy drogokat vehet a ma esti partiba, de már nem jutott el a bulizás fázisába. A drogosoknál szokás, hogy a legelső lövést, főleg, ha új cuccot próbálnak ki, valaki más nyomja beléjük, így akár ez az Oliver gyerek bele is mehetett, hogy belőjék. Ehhez nem kell masszív drogosnak lenni, elég, ha csak repülni akarsz egy kicsit. Egy alkalomtól még nem feltétlen leszel függő, lehet, hogy ő is így volt vele. –legalábbis, az, hogy a zúzódások a testén a halál után keletkeztek, erre utalnak. -Én akkor sem zárnám ki a bosszút, ha Vivienne talál még hasonló eseteket, de ezt tényleg csak akkor fogjuk megtudni, ha megvan a többi név. Már ha vannak. Ha van több áldozat, azonos módszerrel, kereshetünk összefüggéseket, és talán ezzel valahogy közelebb juthatunk Shaw-hoz is. Ezeknek is ő az ügyvédje, és gondolom azt a baromarcút is sokan gyűlölik, nem csak közülünk. –de mi nem mérgezhetjük meg csak úgy sem őt, a lányát pedig végképp nem. Charmaine vagy hogyhívják nem hasonlít az apjára, legalábbis állítólag. Felpattantam az ülő helyzetemből, meglóbálva előtte a kocsikulcsomat. -Ha fizeted a kaját, vezetheted a kicsikémet. –néztem rám kérdő várakozással. Akárhogy is döntött, megindultam kifelé, mivel ahogy a kávét, a kaját sem az őrsön akartam megenni. Dave és Vivienne még úgy sem fognak jelentkezni, szóval bőven ráérünk. -Egyébként ha valamiért civil foglalkozást választanál, mint a nővéred, akkor mivel foglalkoznál szívesen? Van valami… „B” terved gebasz esetére? –néztem rá kérdőn, ahogy szép lassan elértük a kocsimat.
“Voltam már az íjász és a tükörben a célpont.
Voltam már az ütés és a kettérepedt szegycsont. Voltam már a megoldás, voltam én a hiba.
Voltam már a hitetlenek szájában az ima.”
♫ :
“Sweet victory, with everything I do.
With every talent,
I'm so much more talented than you.
Every time I try, I crush it and succeed. Me, I'm totally the best.
Me, me, super cool me, handsome guy
Hm, ya', go f*ck yourself.”
Kezdőlap
