hey

i don't trust you either.

Mondtad az apjának nincs köze ahhoz megfordult a fejedben, de az övében kerengő gondolatok közül nehezen tudja kiirtani azokat, amelyek újra s újra felbukkannak az egyik leglogikusabb magyarázatként ezt tálalva számára. Csak annyit hallottál legfeljebb, hogy zsírkrétázik -- képzeli Dolph ekként magyarázhatta neked vagy fasz tudja, tinidac, apautálat deformálja a véleményét.
Egyszerűbb mindenbe, mindenki szándékaiba belekötni, mint elfogadni őket olyannak, mint amilyennek elsőre tűnnek, és azért a 'bármi' nagy szónak számít a szótárában. Leginkább csak hazugságokban hallotta, be nem tartott ígéretekben, nehezen tudja hova tenni egy üzleti ajánlat kapcsán, tudod ez mind túl szépen, túl jókor jön neki a pénzzel együtt, és ez a fajta szerencse minden csak nem rá jellemző.
- Aha, ne legyen egyszínű. - bólint, nyögi be visszanézve rád, majd a fémvászonra, aminek a kitöltésén kellene dolgoznia. A lehetőség jól jön neki, a kihívás szikrája is szöget üt a koponyája falai között, mert ekkora felületre, ilyen hatalmas méretben még sosem kellett terveznie.

A kedélyén másodperceken belül javít, valamelyest félresöpri a hátsó szándék esélyét, a saját dacát, ami ellene dolgozna, és komolyabban elkezd agyalni azon mi nézne ki jól a hangár ajtaján, hogyan egyeztessen veled róluk, mert a szabadkezűség ritkán jelent valóban teljes szabadságot. A virágok kihagyása már konkrétabb instrukció, még jó nem is szereti őket motívumokként sem használni, így könnyen tesz rá ígéretet ezzel kapcsolatban.

A felé nyújtott lapot átveszi, a ráírt adatokat fürkészi, miközben fél füllel figyel rád.
- Milyen terveik voltak? - az egyik feltételezhetően bedobhatta a növényes, virágos témát, ha már annak elvetéséről külön szóltál, de jobb szeretne tisztában lenni mi volt a többi, ami nem nyerte el a tetszésedet. Érthetően azokat ő sem veszi számításba a skiccek elkészítésénél, se a saját, se a te idődet nem pazarolná velük feleslegesen. A tiéd nyilván amúgy is drágább az övénél.
A kutyahessegetésre visszanéz rád, bólogatással tarkítva veszi tudomásul az újabb kitételeket, és folytatja, miközben épp felnyitod a szerkezetet.
- Aha, érthető, semmi konkrét akkor. Egy-egy alkatrész esetleg a háttérben elrejtve? Vagy szerszámok, hogy inkább szerelőműhely hangulata legyen, hogy 'ja, itt munka zajlik.? - puhatolózik ez a stílus jobban bejönne-e anélkül bármi olyat festene fel, ami a falak közt megtalálható. A megközelítésed érthető, nem figyelem felkeltő díszítésre van szükség, amiről az ordít milyen ritka vagy értékes gép van odabent -- ahogy feltárul előtte a nagy vasmadár képe, ezt tökéletesen meg is érti. Elnyom egy néma váo-t, mert lehet semennyi tudása nincs a repülőgépek terén, autókat, kisebb masinák bütykölésével mindig szívesen töltötte az idejét. Lényegtelen részlet, hogy rákényszerült a megjavításukra, nem egy abszolút szerelemhobbiról van szó esetében.
Közelebb lép, végigfuttatja a szembogarait a szárnyakon, a turbinákon.
- Ez rohadt menő. - velős tinivélemény, de ott van benne egy jó adag elismerés, kíváncsiság, akárcsak a képén. - A mérete miatt ez teherszállítónak számít? - csak tippel a filmekből szerzett ismereteire alapozva, ha jól emlékszik hasonló kinézetűt használtak valamelyikben, amelyiket múlt héten nézett meg. - A munkára visszakanyarodva, lőhetek egy képet róla? Referenciának. A neten néznék hasonlóakat ne pont ezt vázoljam fel, vagy az belefér, hogy csak a körvonalait használjam fel? - hangosan gondolkodik, vissza-visszapislogva rád, miközben a nagy gépet nézi, valamint a többit is megcsodálja, ha idebent várakoznak. Nehéz nem végigmenni a kínálaton.

Theo & Joe

...

Megpendítettem a mézesmadzagot, s persze bevallottam, hogy az apjának semmi köze nincs az egészhez, mit el is hitt, hisz nem adtam okot arra, hogy kételkedjen szavamban.
Elvezetten a hangárig, hol alaposan megnézhette magának a felületet, s vázoltam mit is szeretnék rá, miféle mintára gondoltam.
Gondoltam olyan tehetségesnek a kölyköt, hogy tudjam, képes lesz megcsinálni, és még jól is fog majd mutatni az adott felületen az, mit összehoz majd.
Persze közöltem azt is, hogy semmi szükségem nincs virágos mezőre, sem semmi hasonlóra, hisz nem valami lányos ábrándfelületről lenne szó.
Oké, lehet az is szép, de a helyhez egy pillanatra sem illene az egész.
Vettem egy nagyobb levegőt, miközben újfent a felületre pillantottam, miközben ő magyarázott.
-Bármi kell hozzá, megszerzem. Csak ráférne valami minta. Hangulatosabbnak kell lennie egy cseppet. - morfondíroztam, s közben kattogtak a fogaskerekek, miféle mintát is lehetne elképzelni.
-Remek! - bólintottam, aztán a virágok nélkülözésére elnevettem magam. Elégedett voltam az egész helyzettel, s tetszett a srác stílusa is. Cseppet sem gondoltam idegesítőnek, vagy épp szájalósnak, bár meglehet ez csak kivételes alkalomnak számított, de akkor is jólesett, hogy végighallgatott, és nem ütköztem olyan ellenállásba.
Mondjuk abban is bíztam, hogy nem csak a pénz volt az ösztönző ebben az egészben...bár egy ilyen fiatal embernél, bármi lehetséges, bár én meg nem szerettem általánosítgatni sem.
Mivel készültem már egy ideje, és pár embert meghallgattam már ezzel kapcsolatban, így megvolt a méret, szóval a lapot, mire feljegyeztem odaadtam.
-Ezen rajta vannak a pontos méretek, amikre szükséged lehet. Pár emberrel már beszéltem, de nem voltam elégedett a terveikkel.- körbeforgattam szemeim, a kutyát kicsit odébb hessentettem, aztán ismét Theo felé emeltem tekintetem.
-Alaprajz nem kell. Nem dörgölném senki orra alá mi minden van itt. A cég neve sem, mert nagyképű dolognak tartanám mindenfelé kiírni a nevem. - körbeforgattam szemeim.- Gyere megmutatom! - odaléptem az ajtóhoz, mit kinyitottam, majd beléptem a hangárba, hol ott állt előttünk a Hercules C130-as. - Valami hasonlót… -zsebre tett kézzel, büszkén álltam a gép előtt. Nem hiába volt pont ez a kedvencem. Persze éles váltás volt a vadászgépek után, de mivel azt legálisan nem szerezhettem, így meg kellett elégednem ezzel, ám még így is sokkal jobb volt mint a kis kétéltű, amivel annyit szenvedtünk az elmúlt időszakban.

hey

i don't trust you either.

Nem az a bizakodó típus, túl sok szart gurított már az útjába az élet, és különösen most, hogy a személyére éleződik ki a kérdésed -- nos, érted, jelentősen felpiszkálja a figyelmét, a gyanakvását. Az ő elképzelése szerint ugyanis nem egy hétköznapi helyet üzemeltetsz, nem ott alkalmazod az öregét, és elképzelése sincs mi az, amihez itt  tapasztalat nélkül bármihez hozzáérve nem baszná szét az első adandó alkalommal. Vagy a sokadikra, lényegtelen, az anyagi károkat képzelni tudná, és iránytadó magyarázat híjján a fogaskerekek tovább zörögnek a fejében, noha valamelyest enyhül az elmondásod alapján valóban nem Dolph-hoz köthető az ötlet. Csak ne hidd azt száz százalékig elhiszi, amit mondtál, mégis az apja barátja, főnöke vagy, míg ő csak a szitkozódásának a főtárgya, amiért alaposan megdolgozik újra s újra. Azt képtelenségnek tartja jó véleménnyel mesélt volna róla nagyjából úgy hm, valaha is. A viszonyuk nem olyan el tudja ezt képzelni.

Hümment a szavaidra, nem azonnal lép, amikor megindulsz, azt mondod megtudja mire gondoltál, ha vele tartasz. Sokáig mégse agyal a dolgon, gondolatban megvonja a vállát, az egyik vérebre veti a tekintetét, csak ezt követően terem egy lépéssel lemaradva a sarkadban, hogy rendben, mutasd az utat.
- Oké, kíváncsi vagyok. - kíváncsi, tehát nem mondott még igent, ezt előre nem tudod borítékolni a részéről, de azt esélyesen sejted a róla hallottak alapján, hogy ha nem lenne benne egy kicsi akarás, érdeklődés, akkor valóban sarkon fordult volna. Nemes egyszerűséggel, kényelmesen, magát nem zavartatva, de nem bunkón -- az csak a vérének jár. Szívesen.

Menet közben ráérősen nézelődik, a helynek ezen a részén sose járt még, tulajdonképpen a bejáraton túl se, mert ugye mit pazarolja az idejét arra hol dolgoznak egyesek. A megtorpanásodkor követi a tekinteted, figyelmesen hallgatja az ötleted, és biccentéssel ismeri el hogyan jött a személye a képbe, valahol van értelme csak felmerül a kérdés; honnan tudod milyen munkát végez? Vagy Dolph mutatott volna valamit tőle...? A gondolathoz nem tudja miként álljon hozzá, csendben rágja tehát, és kaffant a virág említésére.
- Igen, elég nagy felületről van szó. Festékszóróval vagy graffitivel lehet a leghatékonyabban lefedni, ami hosszabb távon meg is marad rajta. - lép odébb csak, hogy lecsekkolja az ajtó fémfelületét. Onnan pislog vissza, majd a kutyára egy másodperc erejéig, ami megindult felé. - Tudok terveket készíteni, skicceket, amikből akár összeollózva is megoldható a minta, ami tetszik épp. Szigorúan virágok nélkül. - vigyorodik el egy pillanatra. A kutya szimatolása nem feszélyezi, biztos benne jól nevelt, a gazdája társaságában nem fog ok nélkül neki esni, és ő egyet sem adott. Ismeri a természetüket hellyel közzel, esélyesen a kis görcs szagát érzi csak rajta -- vagy talán a fűét, amit napokkal ezelőtt szívott el, ki tudja.
Az összeg hallatán határozottan növekedik az érdeklődése, mert előleget említesz amellett az eszközöket is állnád, és noha a gyanúját nem tudja elsöpörni, rohadtul nem rendelkezik a válogatás luxusával, mégha úgy is mutatja magát, mint aki nehezen adja be a derekát. Szüksége van a pénzre.
- Fair ajánlat. - bólint, visszanéz a hangárra, és távolabb sétál jobban fel tudja mérni a méreteket. - A pontos szélességet, magasságot mindenképp le kellene mérni, de. - megvonja a vállát, nem a hanyag módon, hanem a sejthetőn, mi szerint; - Legyen. - rád emeli a tekintetét, a kezét nyújtva sétál oda. - Megtervezem a dolgokat, utána tudunk beszélni arról pontosan mire lesz szükségem a lefestéséhez. - könnyű lenne most valamit odaböffentenie, de nem hülye, ez nem így megy, felesleges köröket, pedig nem akar ő se futni. - Van esetleg valami spec minta, amit szeretnél rá? Akár a cég neve, az egyik gép vagy alaprajz, ilyenek?

Theo & Joe

...

Eléggé gyanakvó volt, ami az apját illeti, és persze velem kapcsolatban sem volt a legbizalmasabb. Megértettem, s nem is róttam fel neki, tekintve, hogy az apja barátja voltam. A főnök már más kérdés volt, hisz a legtöbben az én pozíciómban nem engedik meg maguknak a barátkozást az alkalmazottakkal, ám én úgy gondoltam, sokkal többek vagyunk annál.
Bajtársak voltunk, hiába másfelől érkeztünk.
Légierő, és a haditengerészet légi ereje cseppet más úton jártak, ám még is gépek között voltunk mindketten. Barátság volt, mi kibontakozott, s azóta nem egy meccset néztünk végig. Tanácsadás a másik felé, lélektartás talán ha arról volt szó, s így lett idővel a srác apja a legjobb barátom.
Kérdésére felszaladt a szemöldököm. Már a feltételezés is furcsán érintett, bár megértettem miért tette fel a kérdést.
Az meg hogy rá gondoltam, számomra nyilvánvaló volt, hisz tudomásom szerint értett hozzá, így más nem is juthatott volna eszembe.
-Az öregednek ehhez semmi köze. A saját döntésem. -vágtam egy grimaszt, vállat vontam. -Ha velem jössz, megtudod. - megindultam a hangár felé, s reményeim szerint követett.
Viszonylag messzire kellett menni, főleg a bejárattól, de ha szedte a lábát, és a kutyák ellenére is velem tartott, hamarosan odaértünk a csukott hangár elé, hol aztán megálltam zsebembe ejtett kezekkel.
-Hatalmas, és matt… szeretnék rá valamit...Akár a benne lévő gépet… vagy különböző repülőket rá...bármiféle formában… de ha nem megvalósítható, akkor rádbízom. Csak illjen a helyhez, és nem kell virágos rét, meg semmiféle egyszerű szarságok. - elhúztam a számat a gondolatra.
Oké, a virágokkal nem volt semmi bajom, de még is jobban örülnék annak, ha valami repülős témában érkezne az ihletés.
Csendben várakoztam, miközben Hank mellém telepedett, s Theo-t tartotta szemmel egy ideig, majd felkelt, s körbeszimatolta. Érezte rajta a kisebb kutya szagát, így kellett némi idő, míg eloldalgott mellőle.
Tudtam, míg ott vagyok, nem fogja bántani, bár amúgy sem volt annyira erőszakos olyanokkal kiket ismert, s látott már pár alkalommal.
-A kellő eszközöket én biztosítom hozzá. Mondod mi kell, elmegyünk, megvesszük, és ötszáz dollárt adok előlegben. - ismét a hangárra pillantottam.- Ötszázat meg a munka végén, ha elégedett vagyok a végeredménnyel.

hey

i don't trust you either.

Az idejét pazarolja, ez kattog a fejében, ezért dobol az ujjával a várakozás nagy része alatt. Kijött egészen idáig egy kibaszott telefon lepasszolása miatt, ami annyira nem hiányozhatott az apjának, ha sikeresen a lakásán hagyta, és nem ment vissza érte. Valahogy mégse az zavarja, hogy nem arra koncentrál, amire kellene, hanem az, valójában nem érinti olyan mélyen, mint a nagy betűs könyv szerint kellene, illene. Kizárólag a logika diktálja, plántálja belé a cseppnyi rossz érzést, ami elrontja a felszín alatt úszkáló megkönnyebbülését.

Elvan egy kisebb kavics ide-odarugdosásával, a kutyákat nem nézte sokáig vagy magát az épületet, mert őszintén, nem érdekli hol dolgozik az őse. Csak egy újabb lélekölő helynek könyveli el, ahol pénzt szerez az ember, és egyedül a készülék átadása foglalkoztatja. Ha el is bassza az idejét, azért nem örülne neki, ha még sokáig itt kellene tennie. Nem tudta itt leszel, te jössz, épp csak annyira pozitív számára a jelenléted, hogy egyből tudja a mobil miatt érkezel, amit automatikusan szed elő átnyújtásra.
- Ja, szerintem már az is megvolt. - régen biztosan, és csak csodával határos módon lelte meg később, hogy elveszítse újra s újra mostanában is. Igaz, előfordul kifejezetten rásegít az idegein táncolással, de ennyi kijár neki -- a kárörvendés, az általa mindennek, csak nem kicsinyesnek tartott bosszú. Már amikor nem az, mert beismeri van, amikor kifejezetten úgy cseszteti az öreget, plusz a puszta élvezetéért annak, hogy kiesik a nyergéből, lenézhet rá a magas lováról.

A kezét épp a zsebébe suvasztja, szinte egyidőben veled, és enyhe meglepődését hivatott jelezni a felemásan emelkedő szemöldökvonala miként felteszed neki a kérdést. Az arcára van írva, amit nem sokkal utána verbálisan közvetít.
- Én? - költői, költői, ne is válaszolj, jól hallotta csak mégis mi a franchoz kell pont ő neked, és az automatikusan adott magyarázatodat hallva sem csavarodik vissza a fizimiskája. Neki szánt munka vagy miről van szó? Valami, amit el tud végezni? Nincs elég alkalmazottja? Vagy az apja beszélte rá, hogy foglalja le valamivel, és kiderül ez az egész valami kibaszott terv része? Az értetlenséggel vegyülő kétkedés ott ül a vonásain -- ugyanakkor az, hogy megemlíted nem ingyen lenne, fizetne, hm.
- Az a melótól függ. Miről lenne szó? Illetve fater vett rá...? - technikailag rohadtul ráér, annyira nem kívánja a háta közepére se a tanulást vagy az egyik képének megtervezését, hogy ki is verte már a fejéből, csak nem adja be a derekát bármire, nem hülye. Első körben arra nem kérdez rá egyébként milyen fizetséget ajánlasz, azt majd a következőben fogja. Egyelőre egyébként sem tudja mit várjon, mire számítson tőled, legfőképp baromira gyanúsnak érzi azt a részt miért pont ő jutott az eszedbe. Elég ad hoc jellegűnek tűnik a szitu.

Theo & Joe

...

Akadt néhány olyan alkalom, mikor nem tudtam én magam elmenni pár alkatrészért, s olyankor mást kellett magam helyett küldeni.
A kölyköt nem zaklathattam vele, hisz megvolt a maga baja azzal a gyilkossággal, mit a nyakába akartak varrni, s miről persze a többieknek egyetlen szót sem szóltam. Úgy gondoltam, bizalmas információ közlés volt, s nem olyasmi, mit mindenkinek el lehetne fecsegni.
Épp a szimulátorban üldögéltem egy fiatal pilóta tanonccal, mikor is zörgettek annak ajtaján.
-Ne foglalkozz vele! Csak tedd a dolgod! Figyelj a magasságra, a szél járásra mert máskülönben…. - a szimulátor megrázkódott, a srác idegesen szisszent fel, s láttam rajta mennyire vörösödik a hibája nyomán.
-A francba!! Bocsánat… én… sajnálom!
-Ne ezzel foglalkozz, csak… figyelj… ott az a tisztás… oda tedd le a gépet. Óvatosan… - miközben magyaráztam, finoman rátettem kezem a kormányra, s ha kellett, besegítettem neki a landolásban, ám még így is elég nagyot zökkenve értünk földet.
-Figyelj Greg… ne izguld túl! Minden rendben lesz! Még pár alkalom itt, és kipróbálhatod mit tudsz élesben, de míg a landolás nem megy… - meglapogattam a vállát, aztán mindketten kiszálltunk, s indultam volna az iroda felé, hogy egyeztethessünk egy újabb időpontot, mikor megállt mellettem az egyik pasas, kinek a nevét még nem sikerült megjegyeznem, hisz a kölcsön emberek, és a kipróbálási szakasz eléggé új volt a számomra, és felesleges, hisz Hank, és Raver is jó munkát végzett ami a védelmet illeti
-Egy kölyök van itt, és Mr. Chamberst keresi. -magyarázta.
-Köszönöm! Megyek! Egy pillanat! - azzal Greg társaságában mentem be az irodába, hova eredetileg is készültem, majd leegyeztettem vele egy időpontot, hogy még is mikor kellene legközelebb találkoznunk, aztán a külső lépcső felé hagytam el az irodát, honnan ráláthattam az utcára.
Leballagtam, s közben szembe találkoztam a morgó kutyákba, kik még nem szoktak hozzá az új arcokhoz, s egy pillanatra se mozdultak el, s figyelmük sem lankadt.
Megdörgöltem fejüket, mire leültek végre, s odaléptem a kapuhoz.
-Szia! - lepillantottam a telefonra, minek felvillant a kijelzője. Ismerős szám volt. - Egyszer a fejét fogja elhagyni… - ingattam meg a fejem, hisz már magam is próbáltam keresni, hisz eszembe jutott, hozhatna még valamit visszafelé jövet.
-Ráérsz? - kérdeztem, miközben zsebembe ejtettem kezem, s a hangár felé böktem, várva, vajon mit fog válaszolni. - Lenne egy melóm a számodra… nem kívánom ingyen… mit szólsz?
Titkon bíztam benne, igennel felel, hisz az esetben adok neki némi melót, s szokás szerint mindent biztosítani fogok hozzá.
Akármilyen is volt, kedveltem a kölyköt, s ha belegondolok, jobban hasonlított az apjára, mint azt ő bármikor is gondolná.

hey

i don't trust you either.

Az volt az eredeti terve átcuccol az apjához, az elején lefárasztja a kutyát a közeli parkban, utána összekaparja magát a beadandója megírásához, elkészíti a tervet a következő projekthez, amit jövő hét végéig meg kell valósítania. Nem, mintha az agya hátulsó sarkában már nem fordult volna meg többször is a gondolat, mi szerint minek próbálkozik, hátra kellene dőlnie, pihennie, este találkozni pár haverral, akiket rábeszél pár újabb körre, amivel a saját zsebét gazdagíthatná, mert máskülönben nem fog összejönni a nyakába rakott tartozás töredéke se, de. Fogalma sincs mi lenne  a legjobb hosszú távon, és előfordul, hogy igen, átfut a koponyája útvesztői között, ha már bejutott az egyetemre.
Az arcát dörgöli az asztalnál könyökölve ahogy újfent emlékezteti magát rá, miközben a kutya a lábánál hempereg, az apja telefonja, pedig hatvanadjára is megrezzen, megzavarja a nyugalmát. Lenémítani még a zár feloldása nélkül is sikerült, azt hitte ennyi elég lesz, de nagyon ég a vonal, keresik az öreget, mert ugyanaz a számára nem meglepően ismeretlen név tűnik fel minden alkalommal -- legalábbis ugyanazt látja ismétlődni, amikor szemforgatva elbaktat előtte, ellenőrzi. A nem fogadott hívásokat nem nézi át az értesítések összefoglalójában, nem érdekli jött-e üzenet, annyira ez az egész sem érdekli felvegye az ő nevében, mert leginkább azon se lepődne meg, ha a legtöbb ismerősének fogalma se lenne a létezéséről. A személyi asszisztens duma megfordult a fejében, pontosan azért, mert senkinek sem lenne hihető, aki ismeri az idősebb Chambers, vicc kategóriájú lenne a szöveg, de ez nem az ő dolga. Pontosabban nem az övé kéne legyen, de valaki itt hagyta a mobilját, és az ő agyát bassza a zörgése, amivel még egy jó darabig számolhat, mert több, mint hatvan százalékos a töltöttsége, a másik szobába víve meg a kutya kezd el automatikusan ugatni, ha újabb hívás érkezik be.

Összegezve: a mai tervére rábaszott.

Pont a ki tudja hanyadik szemforgatásánál kezd a jézus isten hanyadik rezegésébe a készülék, ami egyértelmű jele annak valamilyen fontos ügyben keresik. Röviden morran, sóhajt, mielőtt bedobná a táskájába, és amellett döntene beugrik vele a reptérre. Tudja dolgozik, ha nincs is ott, akkor is megkérheti valamelyik munkatársát - mondjuk téged - bassza már tarkón érte amiért nem vitte magával, neki kellett bemennie vele, és hívja vissza az illetőt, aki kereste, mert valószínűsíthetően élnek, halnak érte vagy fasz tudja mi a szitu.

Nem dolgozik itt, nincs belépője, nem ismerik, így egy óra múlva a kapunál várakozik a biztonságiak társaságában, akik érthető módon nem engedik be bemondásra. Frusztrálja kicsit a helyzet, de ez leginkább nem a feltartásából adódik. Fel s alá járkálva próbálja lekötni magát, elütni az időt. Állítólag az apja megbízást végez, nincs itt, valaki más jön ki átvennie a telefonját, ami tök jó csak szedhetnéd a lábad -- no offense, csak szabadulni akar a most megint beérkező hívást jelző szartól a kezében. A zsebre vágja, amíg a baseball sapkát leveszi, áttúrja a haját, majd fordítottan visszaigazítaná a helyére. A megpillantásod ekkor történik meg, mire röviden int a távolból. Párszor találkoztatok már, váltottatok néhány szót, véleményt annyira nem alkotott rólad ez idő alatt, mégis az apja haverja vagy, tehát nem az ő világa vagy érdekeltsége. Ő meg makacs, mint a szamár, szóval.
- Szia! Ezt a lakásán hagyta. Nem tudom ki kereste, de -- - megrázza a fejét, láthatod a számokat a kijelzőn, ha lenézel rá ahogy átnyújtja, mert felvillan annyi időre lásd mennyiszer zaklatta egy bizonyos illető. Kurva sokszor. Meg talán üzenetet is küldött neki, ő annyira nem foglalkozott már ezzel.