Az elmúlt évek során megannyi embert láttam már meghalni, sőt még az én kezem vagy épp fegyverem által is haltak már meg sokan, és mégis a mai napig megráz egy ilyen mészárlás. Azt állítják, hogy hozzá lehet szokni, hogy az ember szíve és lelke előbb vagy utóbb megkeményedik és elhiszi, hogy a halál csak az élet folytatása, egy körforgás, ami soha nem ér véget. És elhiszem, hogy tényleg így van, de ennek ellenére még évek után sem vagyok képes könnyen átvészelni. Még évek után is rémálmok gyötörnek - már amikor aludni tudok -, és úgy érzem, ez soha nem fog megváltozni. Képtelen vagyok elhinni, hogy valaha úgy élek túl egy ilyen napot, hogy nem fogom szörnyen érezni magam a végén, hogy nem fogom sajnálni a sok-sok embert aki családtagokat, barátokat, gyermekeket veszített el. Ezt a szomorúságot és együttérzést soha nem öli ki belőlem semmi sem. Talán nem is akarom. Ez az ami emlékeztet arra, hogy még ember vagyok. Még nem őrültem meg teljesen. Érzek. Még érzek! És egyben emlékeztet arra is, hogy bizony nekem is van még kit vesztenem. S bár az élet valóban megy tovább a szeretteink és barátaink nélkül is, most mégis átérzem Tim veszteségét is. Bajtársak voltak Rogerrel. Én pedig tökéletesen tisztában vagyok azzal, hogy néha egy barát, vagy épp egy bajtárs… egyik nem zárja ki a másikat, sokkal mélyebb sebet tud hagyni az emberben, mint egy családtag. Lena a barátom, a bajtársam, több mint harminc éve. Ha őt elveszíteném, az mindennél jobban fájna. Esélyesen most visszakapom annak lehetőségét, hogy megismerjem az igazi családom, de nem tagadhatom, hogy egészen a mai napig Lena számomra mindenképpen volt legalább annyira fontos, mint a családom maga. Hiába nem köt vér hozzá. A vér nem mindig számít. Így aztán valódi őszinte együttérzéssel nézek fel öcsémre még épp mielőtt ő magához ölelne engem.
- Köszönöm! - Mondok végül csak ennyit, nincs erőm ellenkezni vele és valójában nincs is miért. Nem vagyunk már gyerekek, túlságosan is sok minden történt az elmúlt harminc év során ahhoz, hogy az öcsémet megpróbáljam lebeszélni arról, hogy büszke legyen rám. Valójában én is az vagyok rá. Amiért megtalált, amilyen profin tudta kezelni ma a helyzetet, amiért nem adta fel, amiért vigyázott a szüleinkre helyettem is, amiért ilyen - látszólag - csodálatos és példaértékű férfi nevelkedett belőle. Mindenért! Rettentően büszke vagyok rá és egyben hálás is. Ahogy végül Tim bontja az ölelést és helyet foglal, én egyelőre még nem teszek ugyanúgy. Csupán megállok előtte, egyelőre még túlságosan is nyugtalan vagyok ahhoz, hogy nyugodtan üljek a fenekemen, így aztán csak állva maradok és lenézek rá. Aztán mégsem tudok olyan egyszerűséggel válaszolni mindenre amit mond, szinte minden egyes mondata belém fojtja a szót. Annyira szürreálisnak tűnik minden, mintha mindez nem is velem történne meg. Információ az igazi fegyver? Értem mit mond, mégsem teljesen értem a mögöttes tartalmat. Olyan érzésem támad hirtelen, mintha ő valami más bolygóról érkezett volna, mintha teljesen más világból származna, mintha odahaza, Franciaországban egészen máshogy látnák a világot. Vajon ott milyen lehet az élet? Aztán mielőtt összeszedhetném magam eléggé ahhoz, hogy válaszoljak, jön a következő hullám. A helikopterrel jutunk ki innen? Tényleg azt gondolja, hogy hagyni fogják, hogy felüljünk arra a gépre? Komolyan el is hiszi amit mond? De nem, itt még nincs is vége. A következő hasbavágás már az, hogy a szüleink várni fognak rám.
Ezen a ponton lehunyom a szemem egy pillanat erejéig, még egyik mutatóujjamat is felemelem neki, ezzel jelezve, hogy várjon egy pillanatot. Túlságosan előre szaladt. Szükségem van néhány másodpercre ahhoz hogy értelmezzem mindazt amit mond, ez sok. Ez rettentően sok információ és egyben érzelem is. Az, hogy mennyire valóságosnak kezdem ezt most érezni. Még csak most kezd el valóban tudatosulni bennem, hogy mit jelent az, hogy Tim rám talált. Tényleg haza juthatok! Ennyi év után! Hihetetlen!
Nyelek egyet, próbálom értelmezni és elkönyvelni mindazt amit mond, igyekszem nem elveszni az érzelmekben, vagy éppen a gondolatokban, a félelmekben, mindenben ami jelenleg kezd rámtörni. Mert hülye lennék azzal áltatni magam, hogy egyáltalán nem félek. Még szép hogy félek! Kiderülhet, hogy Tim tényleg nem az akinek mondja magát, ahogyan az is kiderülhet, hogy a szüleim már rég elfelejtettek, vagy épp kitagadnak azok után amiket megtudnak rólam. Vagy egyszerűen csak nem rám számítanak. Lehetséges, hogy soha nem fogok tudni beilleszkedni abba a világba amiből Tim jött. Lehet hogy vágyni fogok vissza. Hiányozni fog az új családom. Bármi megtörténhet és ez rettentően megijeszt, de mégis úgy érzem, hogy ez az egyetlen esélyem a normális életre, arra, hogy visszakapjam a régi életem és családom, így jól tudom, hogy meg kell ragadnom és muszáj kockáztatnom. Kockázat nélkül nem nyerhet az ember. Ezt már megtanultam.
- Én pedig olyan helyről jövök ahol a nőknek semmiféle fegyvere nem lehet. - És bár burkoltan, de ez elég sokat elárul arról, hogy milyen helyről is jöttem. Nem csak rendes, fizikai fegyvereket nem foghattunk meg, de információban sem kifejezetten bővelkedtünk. Én és Lena talán még annyiban sem, mint a többi nő. Teljesen elzártak minket a külvilágtól. Ha nem próbálunk meg információt szerezni mi magunk, talán azt sem tudnánk, hogy egyáltalán léteznek más országok még. És bár soha nem tartottam magam butának, de van egy olyan érzésem, hogy az öcsém lényegesen jobban ismeri a világot. Magam sem tudom, hogy azért mert vele máshogy bántak, vagy pedig egyszerűen csak mert világ életében azzal foglalatoskodott, hogy tűt keressen a szénakazalban. De szinte látni az értelmet a szemében, még a fáradtság mellett is. Olyan értelmet amit ezen a környéken, vagy éppen ott ahonnan jöttem, csak keveseknek van. Már ha ennek van valami értelme így és nem csak beképzelem az egészet.
- Milyen… OTT? - Megnyomom az ott szócskát, hogy érzékeltessem vele, Franciaországra gondolok. Félve teszem fel a kérdést, ezzel egyben elárulva, hogy valójában abszolút nem tudok semmit a volt otthonomról. Csak hallani lehet ezt-azt, pletykák száguldoznak mindenfelé, főként az itt megforduló katonáktól, Európáról és Amerikáról is, azt mondják arra jobb az élet, de… azok csak pletykák. Valós hírek nem igazán jutnak már ide el, de ha igen, akkor sem tudni, hogy mi igaz belőle. Valójában senki sem hisz senkinek és semmiben itt már. Én sem. Mi sem. De az öcsémnek talán elhinném amit mond. Reménykedem abban, hogy nem egy újabb háborús övezetbe fogok belecsöppenni, hogy ott ténylegesen biztonságban lehetek, hogy újra vehetek majd egy forró fürdőt. Mert igen, az araboknál legalább a legalapvetőbb szükségletek ki voltak elégítve, még ha szabad nem is voltam. Itt szabad vagyok - már amennyire lehetséges -, de a szükségleteim soha nem lesznek kielégítve. Ott pedig…? Fogalmam sincs milyen Franciaország. De nagyon remélem, hogy jobb.
- Hogy lehet az, hogy valakit egy egész ország keres és harminc év kell ahhoz, hogy megtalálják? - Kérdezem némileg felháborodott hangnemben, holott a kérdés és a felháborodás nem feltétlen szól neki, inkább csak a világnak. Egyszerűen csak nem értem. Hogy történhetett ez meg? Miként tudtak ennyire nyomtalanul betuszkolni egy arab férfi házába, beházasítani úgy, hogy erről senki sem tudott és senki sem vette észre? És ezt úgy kérdezem tőle és egyben magamtól, az egész világtól, hogy mindez velem történt meg és egyszerűen fogalmam sincs, hogy miként. Mert ezek szerint bizonyára híre volt az eltűnésünknek. Két francia lány eltűnik. Aztán véletlenül egy gazdag, befolyásos arab pasas elvesz két francia lányt és az égvilágon senki sem bánja. Senkinek sem gyanús?
- A megcsonkított családok? Mármint anyáék és Lena szülei? - Szűröm is ki a lényeget szavaiból. Voltak többen is? Egyre zavarosabb kezd lenni a történet, emiatt pedig ismét tartok egy kis szünetet, hogy végig tudjam gondolni mindazt amit mond. Tudom, hogy sokat kérdezek, ugyanakkor emiatt nem hiszem, hogy hibáztathat. Elég sok mindenről lemaradtam az évek során. - Igazság szerint, nem hiszem, hogy Lena haza akar menni. Nem bízik benned. Még én sem vagyok biztos benne, hogy jó ötlet ez az egész. - Már hogy is lehetnék biztos benne? Őszintén szólva felét nem értem annak az egésznek amit mond. Olyan szavakkal dobálózik amiket én még nem is ismerek. Lényegesen megkopott a francia tudásom az évek alatt, ezt pedig minden bizonnyal észreveheti ő is. Korántsem tűnik úgy, mintha a francia lenne az anyanyelvem. - Szabadon élhetek? - Kérdezek vissza a számomra talán egyik legfontosabb tényezőre. Valóban szabad lehetek majd? Vagy megtudják, hogy megöltem valakit és bezárnak? Vagy visszaküldenek? Nem tudom melyik a jobb, de kétségtelenül félelmetes belegondolni, hogy túl sok végkimenetele lehet ennek a történetnek és sajnos a legtöbb számomra rossz. Pedig csak túléletem. - Nem igazán emlékszem már az otthonunkra. - Vallom be némileg szomorúan elgondolkozva. Vannak halvány, távoli emlékképeim, de semmi konkrét.  Az ajánlata pedig hiába olyan kecsegtető, ha az csak akkor valósul meg ha minden teljesen tökéletesen történik. Fogalmam sincs mi lesz velem… Talán éppen ezért is adom tudtára, hogy a nővére nem annyira ártatlan már, mint azt ő először gondolta. Először talán meg is lep a reakciója. A tény, hogy  nem azonnali csalódottság ül ki az arcára, pedig minden bizonnyal azt vártam. Most csalódottnak kellene, hogy legyen! De nem az! Sőt, inkább mintha abszolút nem is érdekelné a tény, hogy egyáltalán nem vagyok ártatlan. Mintha nem érdekelné, hogy mit tettem. Talán csak nem gondol olyan szörnyűségre, mint amilyen egy gyilkosság is. Talán tényleg nem érdekli. Talán szeretni fog akkor is ha minden kiderül. Mert jól tudom, hogy idővel minden ki fog derülni és éppen ezért is érzem, hogy el kell mondanom neki. Nekik. Tőlem kell, hogy megtudják, nem mástól, nem a kormánytól, nem a hírekből.
- Mi van ha kiderül, hogy nem érte meg értem küzdeni harminc éven keresztül? - Teszem fel végül a nagy kérdést, mert igenis benne van a pakliban. Tekintetem most inkább a homokba vésem, nem akarok ránézni, ahhoz túlságosan szégyellem magam. A családom évtizedeken át kutakodott, én meg… nem tudom. Bűntudatom támad, pedig jól tudom, hogy ha nem tettem volna meg a dolgot, ma nem lehetnék itt. Ő sem lenne itt, mert akkor az a bizonyos katona soha nem szólt volna neki rólunk. Még mindig csak keresnének és valószínűleg soha nem találtak volna meg. Ez mind-mind összefügg, ám most mégis veszettül bűntudatom támad mert tudom, hogy ezzel csalódást okozok nekik még az előtt, hogy valójában megismerhettük volna egymást. Talán bajba is sodrom őket.
Aztán a következő kérdésre ismét csak értetlenül emelem vissza rá a tekintetem. Tudnom kellene, hogy mi az a francia titkosszolgálat? Mit takar ez? Mit akar jelenteni? Honnan tudhatna a tettemről? Honnan tudhatna bárki is a tettemről?
- Én nem… nem tudom az mi. - Vallom be végül némileg ügyetlenül és kétségtelenül egyre hülyébbnek érzem magam a társaságában. Emiatt pedig egyre jobban egyfajta pánik kezd eluralkodni rajtam, legfőképpen mert egyre jobban azt érzem, hogy én abszolút nem tartozom már Franciaországba. Nem fogok tudni beilleszkedni. Hogyan is tudnék, amikor semmit sem értek abból amit mond. A háborút értem. A kurdokat. Még az arabokat is. Ezeket a nőket itt. Lenát. De őt és a franciákat már nem. Akkor miért is szeretnék egyáltalán oda menni? - Semmit sem tudok! - Szólalok fel kétségbeesetten, karjaimat csak kicsit megemelve majd csalódottan visszaengedve őket a testem mellé. Talán igaza volt Lenának. Nekünk már semmi keresnivalónk Franciaországban. - Én nem hiszem, hogy… hogy oda tartozom már. - A szomorúság és kétségbeesés szinte csak úgy süt a hangomból. Szeretném megismerni a családom és őt is, de ez… talán ez az egész mégsem olyan jó ötlet. Itt legalább tudom, hogy mi vár rám. Itt ismerek mindent. Miért akarom az ismeretlent választani?
Elfordulok tőle, hátat fordítok neki, pont úgy ahogyan az iskolaépületben is tettem. Most sem akarom, hogy az előtörő könnyeket lássa, nem akarom, hogy azt a kétségbeesést lássa ami most bennem van. Egész életem során erre vártam, de most mégis úgy érzem, hogy legjobb lenne ha maradnék és bujkálnék életem végéig. Talán eljöhet néha meglátogatni, akár apát is magával hozhatná. De én nem mehetek haza! Ha az egész ország keresett, abból hírt csinálnak. Nagy hírt. Nagy port fog kavarni, és az a por minden bizonnyal Szaúd-Arábia-ig fog jutni. Én pedig megöltem egy arab férfit, ami nem egy kis ejnye-bejnyét fog érdemelni. Halálbüntetés jár érte. Nem azért tettem mindent, nem azért jöttem el, szöktem el, hátrahagyva a saját gyerekeimet is, hogy most önként sétáljak bele egy ilyen csapdába és tulajdonképpen ölessem meg saját magam.
- Tim, én olyan helyről jöttem, ahol azért amit tettem halálbüntetés jár! - Szemet szemért, fogat fogért alapon. Főleg nőkkel szemben. S bár nem mondom ki kerek-perec, hogy mit tettem, már sejtheti, hogy nem egy bolti lopásról van szó. - Ha kiderül számukra, hogy Franciaországban vagyok, az végzetes lehet. - Teszem hozzá, még mindig megfordulva, félelemmel a hangomban, egyszerűen nem tudok a szemébe nézni. Fogalmam sincs, hogy a franciák mivel büntetik a gyilkosságot, de kétlem, hogy enyhébben. De talán nem is az ő dolguk lesz bíráskodni, talán csak visszaadnak az araboknak akárcsak egy darab húst, mert nem szeretnének problémát. Fogalmam sincs, hogy működik a világ, de annyit már tudok, hogy senkiben és semmiben sem bízhatok. Legfőképpen nem egy államban. Számukra én csak egy hangya vagyok, semmi több.

I got you, and that's all I need. ♡|  @Timothée Léon Chauvet

Tudom, mi játszódik le benne. A teher, az elmúlt percek, órák, de talán napok és hónapok kegyetlenségei mind egy könnycseppbe csúfolódnak bele. Ahogy megjelenik arcán az a csepp, úgy érzem, mintha szilánkosra törnék és közben mégis egy kicsit irigykedem. Irigykedem, hogy ő már felfogta, vagy legalábbis elkezdi felfogni, ami vele történik. Irigykedem, hogy tud sírni, mert nekem most nem megy. Azt sem tudom már hány évig tréningeztek erre, hogy zárjak ki mindent, amire nincs szükség és gondolkozzak, analizáljak, taktikázzak, mert minden más ráér. És igazuk van, mert ha leblokkolok, az végzetes lehet. De hát leblokkoltam, ahogy Harriett megérintett és megölelt, már rég megtörtem a karjaiban. Mégsem megy a sírás. Nem megy, csak emésztem a fájdalmat, a félelmet és egyúttal a megkönnyebülést is, hogy tényleg a nővérem van előttem. Nagyon sok mindent érzek, de egyiket sem tudnám most szavakba önteni. A szívem hevesen ver és csak azon kattogok, hogy mennünk kellene tovább, már-már a másodperceket számolom, hogy nagyjából mennyi időnk lehet még ebben a házban, míg nem jelenik meg egy újabb arab. És ez is csak azért van, mert rettenetesen félek, hogy elveszítem őt. Nem tudom megígérni neki, hogy túléljük ilyen félelemmel a szívemben, csak azt tudom tenni, hogy felállok és megyek tovább. Hogy pontosan azt teszem, amit tennem kell és ezzel talán esélyem van beteljesíteni mindazt, amit megígérni képtelen vagyok.
Megyünk is tovább. Robotikusan, néhol megtörve, rengeteget hibázva, de végsősoron mégis minden egyes robbanást, minden lövést elkerülve. Ez is csak szerencse. Van, akinek szerencséje van, van, akinek nincs, persze aki bepánikol, annak az esélyei rohamosan csökkennek. Ami kedvező, hogy folyamatosan váltakoznak azok a pillanatok, amikor teljes fókusszal, teljes erőbedobással kell helyt állnom és szívem maximálisan pörög, valamint azok a percek, mikor épp van egy kis időm szusszanni.
Miközben arab nyelven segítem a még kültéren lévő katonanőket, egy pillanat erejéig találkozik tekintetem Harriettével. Lebuktam, de nem baj, mert szándékosan buktattam le az arab tudásomat előtte, végtére is, mégis mit titkolnék. Mégsem látok haragot az arcán, sőt, egyenesen derűssé válik a nővérem és pedig kérdőn pillantást követően reflexből nézek az utolsó lejáróba lévő nő után. Már csak mi maradunk a felszínen, így hát ideje nekünk is belépni a földalatti pokolba és magunkra csukni a lejáratokat.
Várunk. Feszült semmittevés ez közel egy óra káosz és zűrzavar után. Ekkor fogom csak fel, hogy valójában mennyire fáradt is vagyok már. Az agyam zsibbadni kezd, a testem pedig erőtlenül süllyed lejjebb a fal mentén. Még tartom magam, nem dőlök el és azt nem is akarom megvárni, úgyhogy elmajszolok egy zselét, amitől egész gyorsan újabb erőre kapok. Még elkapom Harriett tekintetét, végig is nézek rajta, hogy vajon ő jól van-e fizikailag. Bírja-e még. Mentálisan kegyetlen a szűnni nem akaró percek, az emberi elme pedig hihetetlen erőket képes felszabadítani bennünk, ha fokozza az adrenalintermelést. Nekem is most arra lenne szükségem, de ehelyett nem mozdulok, csak guggolok a fegyveremet szorítva és végül elfordulok a nővéremtől az apró fényjátékok felé. Nehezen tudom megfogalmazni, hogy mit érzek. Nagyon sok gondolat kavarog a fejemben, a családomról, Harriettről és ezekről az emberekről is. Arról, hogy mennyire furcsa fordulatokat hoz az élet… Én, egy Marseilleből származó, amerikai katonai egyenruhát viselő srác épp itt ülök szíriai Kurdisztán egy amerikai támaszpontjának maradványain, a város alatti alagútrendszer sötétjébe rejtőzve és figyelem, miként a helyi emberek próbálnak még élettel megtölteni ezeket a pokolian szűk, poros kőzetbevájt folyosókat is. Most egy kicsit én is helyinek, kurdnak érzem magam. Közöm sincs hozzájuk, mégis itt vagyok és őket védem, őket és a nővéremet. Ahogy a gyerekeket nézem… átértékelem a helyzetemet és hirtelen roppant szerencsésnek érzem magam, hogy megvan az erőm és a képesítésem is ahhoz, hogy megvédjem őket. De ez egyben felelősség is. Tőlem, tőlünk várják a megoldást és ezt teljesen jogosan is teszik. Új erőt öntenek belém, próbálok nem a szomorú élethelyzetre fókuszálni, hanem arra, hogy segíteni tudok nekik, hogy ezt túléljék. Még akkor is, ha ez a túlélés csak kis ideig lesz felszabadító számukra, elvégre én innen két napon belül elmegyek, ők pedig itt maradnak ebben a pokolban és számolják a napokat, hogy a mai események mikor ismétlődnek meg újra. Már Irakban is sokat gondolkoztam ilyeneket. Vajon miért nem teszünk azért, hogy jobbra forduljon ezeknek az embereknek az életük, de aztán végigpörgetve a lehetőségeket a realitás talaján állva, felfogtam, hogy nem tehetünk érdemben semmit. Én egyedül biztosan nem, túl kisember vagyok hozzá, én, mint a francia elit gyereke, az amerikai légierő egy kiképzett katonája. És akkor ők, itteni civilek? És nincs mit tenni. Ma megvédem őket, ahogy ezt teszem holnap is, de utána…    
Fegyverek hangjára aztán nincs ember, aki ne rándulna össze. Még nekem is nehéz nyugtatnom magam idebent bezárva és Harrietten is látom, hogy nem viseli jól. Ilyenkor nehéz mit mondani, úgyhogy csupán megérintem, megfogom, mert még megtehetem és tudom, hogy ez mennyire nagy szó. Nem is jut ki belőle sokáig. Ahogy feltépnek egy másik lejárót, elszabadul idelent a pokol. Egyikünknek mennie kell és az én leszek, nekem kell lenni, mert nem fogom hagyni, hogy Harriett vegye fel a harcot a behatolókkal egy ennyire nehéz terepen. Ez a szétválás most kifejezetten nehéz, talán csődöt is mondom az idő szűkében, mert nem kezdek el búcsúzkodni. Nem szabad, mert nem fogok meghalni, ha nem így állok hozzá, akkor az nem helyes. Védem magamat, a lelki állapotomat ettől a tehertől, így kezünk szorítása enyhül, ujjaink elengedik egymást és én robotias mozgással fordulok meg és indulok a túlsó bejárathoz fotólépésben.

Lassan közelítem meg Harriettet, nem sietek, már nem, abból mára bőven kitelt már. Az ostromhoz képest most minden olyan nesztelen és csendes itt az olajtartályoknál, mintha megállt volna kicsit az idő. Mintha ez lenne a mi megérdemelt jutalmunk, amiért még élünk, az idő! Időt kaptunk, amit egymással tölthetünk. Még sosem értékeltem ennyire a nyugalmat!
Nem számítok tőle semmi örömre, az én arcomra sem ülnek ki a boldogság jelei, pedig tényleg örülök, hogy még él és láthatom őt. Egyszerűen csak túlságosan fáradt vagyok. Fizikailag is természetesen, de sokkal inkább az elmém az, ami most kezdi utolérni magát és feldolgozni a történteket. Rajta is látom a csendes magábazuhanást, így azzal indítok, ami ilyenkor talán evidens.
Nem reagálok szavakkal, csak lesütöm tekintetem a talajra. Rogerre gondol, tudom. Ami őt illeti, még nem tudtam megemészteni, hogy elveszítettem, felfogni felfogtam, meg ha úgy tetszik, el is fogadtam, hogy ez megtörtént vele, mert valamilyen szinten mindhármunk úgy érkezett ide, hogy nem biztos, hogy hazamegyünk még, Roger pedig mindhármunk közül a legközelebb állt a kurdokhoz lélekben. Ellen ellenére sem hiszem, hogy mártírhalált halt volna és belement volna valami olyasmi akcióba, amiben ő feláldozta volna magát. Csak megtörtént. Egy lövés, egy szerencsétlen pillanat és már vége is. Ennyi történt csupán, egy másodperc alatt elérte őt a halál. Ez megtörténhetett volna bármelyikünkkel, ahogy velem is, tudom jól. Remeg is még a gyomrom, ha belegondolok, hogy vajon még hányszor lehet szerencsém az életben. Mindig megpróbálják ezt a fajta szemléletmódot kiírtani belőlem, de időnként újra meg újra előjön.
Tudom, hogy bőven van miről beszélnünk Harriettel, a fejemben kavargó gondolatok nyomása viszont arra késztet, hogy még egy kicsit maradjak csöndben és öleljem meg őt. Látom, hogy benne is dúlnak az érzelmek, azt is érzékelem, hogy nem egyből, hanem némi tétovázás után ölel csak vissza. Nem bízik még bennem teljesen, nem baj, nem haragszom rá ezért. Bár úgy gondolom, hogy a legkritikusabb pillanatok megmutatták, felfedték, hogy kik is vagyunk valójában, de megértem, ha gondolkodik rajtam, rajtunk. Én tudom ki vagyok és az vagyok, akit keres, ha fél is még, legyen, de egy belső hang azt súgja, hogy hinni fog nekem.
Biztatni próbálom. Elmondom neki, hogy bár tudom, hogy nem katona, attól még nagyon ügyes volt a mai nap. Helytállt! Igen, már sok mindent kitaláltam Harriettről, de ezúttal már okosabb vagyok és nem hozom rá a frászt, nem úgy, mint amikor kimondtam a nevét és Harriett fegyvert szegezett rám. Most nem mondhatom el neki, mi mindenre jöttem már rá a látottakból és hallottakból. Hogy Harriett nem idevalósi, hanem teljesen arab közelben élt eddig. Mivel még él, ennyi év után is, feltehetőleg feleségként, majd anyaként kellett boldogulnia, nem végezhetett egyedül semmit, ami kicsit is férfias munka. Nem katona, hát persze hogy nem! Azt persze még nem tudom, hogy miként került ide, de kétségtelenül fel kellett égetnie mindent maga mögött ahhoz, hogy eljöjjön otthonról. Menekül… menekül a régi élete elől Lenaval együtt és bár nem is sejthetem, miért, de kétségtelenül a csillagoknak is tökéletesen kellett állniuk ahhoz, hogy mi most itt találkozzunk. Esélyem sem lett volna találkoznunk, ha egyikünk egy kicsit is megrogyik. Eddig mérgelődtem, hogy hogyan lehetséges az, hogy nem találom a nővéremet ezen a világon, ezen a kibaszott ultramodern high-tech világon. Hát ezért… mert ez a világ nem modern, nem high-tech, csupán az a földrész az, ahonnan én jövök. Elkényelmesedtem, elhittem, hogy minden be van hálózva, hogy minden információ megszerezhető és minden ember megtalálható. Mekkora hülyeség! Pedig megjártam már Irakot, tudtam, hogy milyen a világ ezen pontja. Tudom milyen Afrika, de nem kell ilyen messze eljutni, elég csak elindulni az Egyesült Államok határától délebbre. Ez még mindig nem az a világ, ahol emberek nem tudnak csak úgy a semmibe eltűnni… És ez még mindig az a világ, amikor mindennek klappolnia kell és hatalmas szerencsével két ember újra találkozni tud. Két testvér, ő és én, harminc év után. De ez nélküle nem ment volna! Neki is ebben az időpontban ezen a helyen itt kellett ezen a támaszponton tartózkodnia, ahogy nekem is végig kellett csinálnom Irakot, jelentkeznem kellett a légierőhöz CRO-nak és kíméletlenül verni az asztalt Rogerrel, hogy eljöhessek egy kibaszott fegyverekkel teli ládával ide. Még mindig nem fogtam fel teljesen, hogy kezeim között a nővérem testét érzem.
De közben már észnél is vagyok. Annyira egyszerű lenne megmondanom neki, hogy nem kell annyit mesélnie, mert a felét már sejtem, megszabadítanám őt a történetének egy részéről, de nem tehetem. Az ő fejével kell gondolkodnom és nem ijeszthetem meg azzal, hogy mennyi mindent sejtek róla, mert félrevezető lehet. Nagyon sokat nyomoztam utána, de mégis minden információ, amit most tudni vélek róla, azt itt szedtem össze, itt, ahogy figyeltem őt, a mozgását és a szavait. De ezt nem fogom tudni bebizonyítani neki, úgyhogy csendben maradok. Nem sietek, nem kapkodok az információkkal. Nekem is le kell nyugodnom és elhinnem, hogy talán most van, lesz időnk beszélgetni és nem fogják ránk robbantani a következő másodpercekben az egész olajtartályt.
- Tudom, hogy nem vagy katona, de attól még velünk együtt mozogtál és helytálltál. Rengeteget segítettél nekünk! Hidd el, néha elég ennyi is, hogy megforduljon egy háború menete! - Nem kell szuperhősnek lenni. Én sem vagyok az és nem is tettem semmi hősieset az elmúlt órákban. Sok embert mentettünk meg együtt közösen, de egyúttal sokak életét meg nem. Mindig van érv és ellenérv, mindennek van pozitív és negatív szemlélete is. Ahogy, ha kiértékelném az elmúlt napon tett cselekedeteimet, van, amire büszke tudok lenni és bizony van sok olyan is, amire mérges leszek, mert jobban észnél kellett volna lennem. Millió ilyet tudnék mondani Harriettnek, de persze nem akarom, mert én is csak próbálom elfelejteni most egy kicsit mindazt, amik megtörténtek. Pihennem kellene valahogy fejben is, mert borzasztóan sok volt ez az elmúlt egy hét. Próbálok is inkább a jövőbe nézni és nem a múltba.
- Igen, ennek így kell maradnia szerintem is! - felelek, miközben bontom az ölelést és a fegyvert magam elé terelve leülök a kármentőárok szegélyezte gátperem tetejére. - Nem tudom, honnan kerültetek ide, de ha tudnám sem híresztelném el. Olyan helyről jövök, ahol az információ az igazi fegyver és nem ez itt - mozdítom meg a fegyvert az ölemben. - Arról pedig nem is beszélve, hogy könnyebben kijuttok innen a helikopterrel, ha mindenki csak az utolsó pillanatokban értesül a szándékotokról. - Nem akarom, hogy terjedjen róluk bármilyen információ. Ha pedig egyszer kijut innen, nem csak engem kap vissza, hanem a szüleit is.
- Ott fognak várni téged Franciaországban. - Csak részben szándékosan alakult így. Mikor kiderült, hogy jöhetek Szíriába, akkor anyáék épp Marseilleben tartózkodtak. Minden évben többször is visszajárnak egy-egy hónapra a régi otthonukba, a francia riviérára, ez idén sincs másként. Mikor felhívtam őket a hírrel, hogy megyek Szíriába, azontúl, hogy összerándult a gyomruk, megértették a burkolt jelzésemet is. Maradjanak még otthon egy kicsit, ne jöjjenek haza a tervezett időpontban. Tudom, hogy értették. Megérezték a hangomon, pláne azok után, hogy ők is beszéltek Lena szüleivel és ők is hallottak a francia ex-ENSZ békefenntartó üzenetéről. Hiszen ők küldték hozzám. Éppen ezért, mikor meghallották, hogy megyek Szíriába és el tudtam intézni ezt, a félelmen kívül örültek is. Tudom, hogy remegnek ezekben a percekben is. Ez most nekik a mindent vagy semmit. Vagy újra teljes lesz a család, vagy elveszítik mindkét gyereküket. - Ha nem így, ilyen szervezett akció keretén belül jöttem volna el érted, akkor apámmal együtt, privát módon oldottuk volna meg. Nem csak én kereslek harminc éve, hanem ők is. Mindannyian együtt, sőt, kis túlzással egész Franciaország! - Ez túlzás, mert nyilván nem beszélhetett az elmúlt gyerekekről senki, de mégis megrázta az országot az eltűnésük híre, különösen a francia elitet. Ami pedig a hogyant illeti…
- Közlöm majd a helikopter pilótájával, hogy franciák vagytok és kimenekítünk titeket innen. Ha kész tények elé állítom, akkor nem lesz ideje kérdéseket feltenni, elég lesz neki az, hogy franciák vagytok, ami azért látszik rajtatok. Ezt elintézem, ne aggódj miatta. Hogyha felszállunk a helikopterre, engedélyünk van átrepülni a török légtéren, onnan pedig egy köztes megállóval Franciaországba repülünk. Nyilvántartásba fognak téged venni Lenaval együtt. - Ami feltételezem, nagy hírként fog elterjedni a francia sajtóban, de ezzel nem akarom megrémíteni. - De ne aggódj, nincs félnivalód! A kormány pontosan tudja, hogy kik vagytok, be fognak engedni az országba és szabadon élhetsz ezután. A megcsonkított családok tettek érte, hogy senki se felejtsen el titeket - mosolyodom el biztatóan. Szívesen elmondanám az egész történetet, a múltat, hogy mi hogyan történt és miért, de szerintem a teljes történet most még korai. Talán fél óra múlva már nem lesz az, de tartok attól, hogy túl sok szót kellene magyaráznom Harriettnek. Kétlem, hogy most ilyen állapotban megértené azokat a komplex, országok között húzódó külpolitikai szálakat és emberi ésszel felfoghatatlan okokat, melyek odáig vezettek, hogy neki, mint ártatlan kislánynak anno el kellett szakadni a családtól és szenvednie kellett egész életében. Ezt még én sem tudom felfogni.
- Ha hazajutunk… - kezdek bele, de nyelnem kell egyet. - Ha hazajutunk, a régi Marseille-i otthonunkban fogsz aludni, ott leszünk te, én és a szüleink. - Semmi sem lesz már ugyanolyan, bár Harriett szobája kétségkívül ugyanolyan maradt, mert senki sem mert eltávolítani semmit. Anya mindig kitakarítja azt a szobát is, de a nővérem játékait sosem távolítja el onnan.
Megértem, ha aggódik. Eltelt harminc év és mindannyian tudjuk, hogy már semmi sem lesz ugyanolyan. Ő sem ugyanaz a lány már, aki volt és kétségtelenül tennie kellett bizonyos dolgokat azért, hogy túlélje ezt az időt. Nagyon meg szeretném ismerni őt, de még nem tudom, hogyan kellene indítanom a kérdéseket. Nem akarok sebeket feltépni.
- Én nem fogok elkotyogni semmit, Harriett! - suttogom az éjszakába fáradtságtól csillogó szemekkel. - Nem fogom ilyen gyerekes hülyeséggel tönkretenni harminc év kínzó munkáját és küzdelmét. - És azon kapom magam, hogy nem is számít igazán, hogy mit kellett feladnia neki ahhoz, hogy most itt lehessen ketten Lenaval, arab férfiak nélkül. Tudni akarom, persze, érdekel is, de közben érzem, hogy ez nálam nem lesz szempont. Én őt feltétel nélkül szeretem. Szeretni és védeni fogom akkor is, ha a világ összes bűne a kezéhez tapadna, azért, mert a testvérem. Legalábbis ez az egyik indok. A másik kicsit komplikáltabb, elvégre sokkal személyesebb is. Harminc évem során Harriett emlékébe kapaszkodtam. Ő volt a célom, a küzdelmeim értelme, miatta hajtottam magam, hogy megnyerjük gimiben a focimeccseket, érte vonultam be és lettem katona, érte költöztünk ráadásul még Amerikába is, mint utólag szüleimtől megtudtam és Harriettért fésültem át a nyugati világ informatikai rendszereit. Harriett nekem már nem csak a nővérem, bármennyire is furcsa ebbe belegondolni, hanem egy szentimentális értelemmel bíró megtestesült alak is, aki eddig az életem értelmét és az erőm forrását adta. Esélytelen, hogy ezt valahogy meg tudjam neki magyarázni, de az az igazság, hogy legyen ő valójában bárki, csináljon bármit, ahogy biztosra is veszem, hogy fogok még csalódni, hiszen a kialakult kép a fejemben róla bizonyára nem fog egyezni a valósággal, de amíg Franciaországba nem érünk, addig nekem nem fog tudni olyat mondani, amivel csorbíthatná az elhivatottságom. Talán szűklátókörű vagyok, de most igenis egy cél lebeg a szemeim előtt, hogy aztán Marseilleben megfogalmazódjon egy újabb.
- Tudhat róluk a francia titkosszolgálat? Azokról a tetteidről… - kérdezek vissza kissé komoly tekintettel. Valószínűleg nem ezt a választ várta most tőlem, hanem arra számított, hogy majd megijedek tőle és mint testvére kezdek el kíváncsiskodni. De nem. A helyzet az, hogy nem érdekel, milyen szörnyűségeket tett. Addig nem érdekel, amíg el nem viszem őt Marseillebe, biztonságos területre, mert nem tud akkora bűnt elkövetni, ami miatt egy pillanat erejéig is megfordulna a fejemben, hogy itt hagynám. Börtönbe se küldeném, de ha jogilag nincs esélyem megvédeni őt, mert nemzetközileg is elismert bűnöző - ami biztosan nem, azokat megismerem és Harrietten látom, hogy nem az -, ha bűnöző, akkor is még így testvéreként is azt mondom, hogy inkább üljön éveket egy francia börtönben, mint itt. Mert még az is jobb hely, higiénikusabb és biztonságosabb, mint ez itt. Ezen a ponton pedig hatalmas gombóc nő a torkomban, legszívesebben elbőgném magam. Behunyom a szemeimet arra a gondolatra, hogy még börtönben is szívesebben látnám a testvéremet, mint a jelenlegi szituációban. Hogy kerültünk mi ide? Hogy sodródott idáig az életünk? Harriett egy nyugat-európai családban született ártatlan gyermek… volt. Egy árva rossz szó sem hagyta el a száját, nemhogy bármi, amivel megérdemelte volna ezt az életet. Ártatlan volt, ahogy a többi elrabolt francia gyerek is! Ahogy én is, mert most épp edzősködnöm kellene a legfiatalabb triatlonos tehetségeket nevelve, erre itt vagyok Szíria északi határán és az amerikai kormánnyal viaskodva próbálom összekaparni az utolsó reményszálakat is arra, hogy valahogy Harriettet haza juttassam. Olyan, mintha bűnt követnék el azzal, hogy egy francia lányt visszajuttassak az eredeti országába és az is, bűn, ismerve az amerikai nézőpontot, de őszintén szólva, engem már nem érdekel! Nem érdekelnek az okosok a Fehér Házban, nem érdekel a zászló, mely jelenleg is a mellkasomon van. Bár őket szolgálom, de az embereket is, én pedig úgy döntök, hogy elsőként az embereket, a civileket, a normális gondolkodást és csak azután a politikát fogom képviselni. Naivan hinni akarok benne, hogy nem lesz olyan jogi papír, ami megtílthatná, hogy egy, pontosabban két francia lány, nő felülhessen egy francia katonai mentőhelikopterre. Hisz azért jöttünk bassza meg!
Kavarognak bennem az érzések, a józan ész és közben a reális eszem. Mert a kettő sajnos nem ugyanaz. Pontosan tudom, mennyire nem úgy működik a világ, ahogy kellene és igen, van olyan forgatókönyv, amikor egy amerikai telefonnak köszönhetően az ENSZ parancsnoksága kiadja az utasítást az ide érkező helikopternek, hogy nem jöhet haza olyan személy, aki idefelé nem utazott rajta. De… Amerika nem tudja, hogy Harriettet megtaláltam. Azt sem tudja, hogy itt van a kurdoknál és ezért most Harriettnek rettenetesen hálás vagyok, legyen erre bármilyen indoka. Mert most kulcstényező, hogy ő is titokban mászkál. Egyetlen egy személy tudott Harriettről, őt pedig pár órája temettem el. Vagyis elvileg Harriett aktuális helyzetéről jelenleg a büdös életben senki sem tud nyugaton apámon és a volt ENSZ-tagon kívül, akik részt vettek a kimenekítésében. Elvileg Amerika vakon van. Egyetlen egy embernek van innentől joga dönteni Harriett sorsáról, ő pedig a helikopter pilótája, aki hacsak nem kap jóval előre tiltó felszólítást, ő minden bizonnyal fel fogja engedni a francia nőt a francia gépre, francia katonák mellé, hogy együtt repüljünk vissza Franciaországba. Ehhez az akcióhoz Amerikának már vajmi kevés köze van, pláne azután, hogy a fegyverek elérték a céljukat. A franciákat pedig ismerem. Hát naná, hogy ismerem! Nem fognak kötekedni Harriettel és Lenaval, de ha minden kötél szakad, megmondom nekik, hogy ki a két nő, mindegyik hallott az országot ért sérelmekről. Elvileg! Elvileg működnie kell… De hát tudjuk, mennyire könnyen fordulhatnak a dolgok.

A nevem hallatán már fájdalmasan nyelek egyet. Már tudom, hogy nem lesz képes ilyesmit megígérni. Hiába szeretném azt hinni, hogy ezúttal nem maradok magamra, ezt senki sem tudja biztosítani számomra. Ténylegesen úgy érzem magam, mint harminc évvel ezelőtt. Mintha még mindig az a kislány lennék akit magára hagytak. Egyedül a nagyvilágban. És annyira szeretném biztosra tudni, hogy ez nem történik meg újra, hogy képes vagyok vállára tenni ezt a terhet. Tisztában vagyok vele, hogy milyen nehéz teher is ez, hogy könnyedén roppanhat Tim össze alatta, mégis megteszem mert… mert félek. Mert hülyeség lenne azzal áltatnom magam, hogy nem félek. Hogy nem rettegek attól, hogy ismét elveszítem őt, vagy éppen a reményemet arra, hogy valaha is hazajussak. Azt akarom, hogy megígérje nekem, hogy hazavisz és vigyázni fog rám és nem hagyja, hogy újra elragadjanak tőle, de nyilvánvaló, hogy ezt nem tudja megtenni. Nem haragszom rá, de a csalódottság most engem roppant össze. Vagy inkább a félelem. Hogy lehetséges az, hogy ennyire átkozott közel kerültem az álmaimhoz, de mégis mennyi akadály van még mindig köztem és az otthonom között? Karnyújtásnyira van minden, ami most már türelmetlenné tesz, hiába voltam olyan türelmes harminc éven keresztül. Pedig hiába van karnyújtásnyira minden vágyam, ha a megmaradt út tele van akadályokkal, mintha a föld láva lenne, nekünk pedig át kellene jutni azon. Csalódottan és egyben félelemmel megtelve sütöm le tekintetem egy pillanat erejéig, hogy felfogjam amit mond és tudjak olyan választ adni ami talán kevésbé lesz fájdalmas a számára. Hiszen ez nem az ő hibája. Semmi sem az ő hibája. Ő miattam van itt, sőt… értem! És biztos vagyok benne, hogy mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy együtt is jussunk ki innen.
Aztán amikor újra kinyitom a szemem és ránézek, csupán egy könnycsepp gördül le az arcomon és egyszerűen nem tudok megszólalni. A könnycsepp a válaszom. Túl fájdalmas ez ahhoz, hogy válaszolni tudjak. Főleg anélkül, hogy tudná min mentem keresztül az elmúlt évtizedek során. Szabályosan a nyelvemre harapok, mert nem akarom még több tehernek kitenni őt, nem akarok elárulni sokat arról, hogy miként érzek vagy mi játszódik le bennem. Még nem. Talán majd akkor ha már biztonságban leszünk és anélkül tudom rázúdítani a harminc évnyi szenvedésem, hogy azzal nagyobb kárt okoznék neki. Mert tudom, hogy most legalább egyikünknek észnél kell maradnia és nyilvánvaló, hogy az nem én leszek. Én már teljesen elvesztem a felnyitott sebek között. Azok a sebek amikre kislányként sebtapaszokat tettem, ma Tim mind egy szálig felnyitotta és könyörtelenül tépte le róluk a tapaszokat, olyan hirtelenséggel, hogy talán ő maga sem tudja, valójában milyen fájdalmat okozott vele. Az összes seb vérzik, fáj és a lelkem most fejvesztve próbál mindent helyrehozni, de nem tudja. Lehetetlenség is ennyi sebet néhány perc vagy óra leforgása alatt begyógyítani. Ugyanakkor Tim reményt is adott arra, hogy azok a sebek valaha is beforrhatnak, mert valljuk be… az évek alatt sűrűn azt éreztem, hogy az soha nem fog bekövetkezni. És mégsem hibáztatom őt. Senkit sem hibáztatok azokon kívül akik annak idején elragadtak tőlük, hiszen a családom keresett. És most meg is talált! Még ha sok-sok év elteltével is, de a tény, hogy most itt van, ténylegesen azt jelenti, hogy végig keresett és nem adta fel. Éppen úgy ahogyan én sem adtam fel.
Az események némileg felpörögnek a fejemben miközben csak elveszve bolyongok. Egyáltalán nem vagyok fejben itt. Nem tudom helyrerázni magam, még az iszlamista kegyetlen lelövése sem segít, vagy ha éppen fel is ébreszt némileg, vissza-vissza esem a saját gondolataim és érzéseim tömkelegébe. Mintha csak egy mederben lennék amiből igyekszem kimászni, talán el is érem a tetejét, de aztán mindig valami oknál fogva elernyednek az izmaim és visszazuhanok. Harcolok, küzdök magammal és mindennel, de egyszerűen nincs erőm és nincs időm mindent elraktározni magamban. Nincs időm átrágni magam a szörnyűségeket átélt nők látványán, az iszlamistán aki remélhetőleg kínhalált fog elszenvedni. Timen, aki megüti a nőt és úgy tesz, mintha ez sokkal jobb megoldás lett volna… talán így van? Nem tudom mert egyszerűen nincs időm átgondolni, hiszen ahogy megtörténik az eset már megyünk is tovább. Folytonosan lemaradva érzem magam, legfőképpen hozzá képest. Úgy tűnik, hogy neki sikerül tartani a lépést. Akkor nekem mi az ördögért nem megy? Annyira szeretném, de nem megy!
Most érzem már nagyon régóta először azt, hogy valójában csak sodródom az árral, hogy csak hagyom, hogy megtörténjen aminek meg kell történnie mert egyszerűen nem áll módomban változtatni semmin. A sátrakhoz érve átadom Tim kérését, szerencsére a nő nem tétlenkedik, nem kér magyarázatot, még annak ellenére sem, hogy mind tudjuk, nem bíznak meg az amerikai katonákban. Azonnal cselekedni kezd, gondolom mert tudja, hogy itt most nem sok választásunk van, hogy minden erőre szükségünk van, nemzetiségtől függetlenül. Amikor azonban tolmácsolási szándékkal testvérem felé fordulok, teljesen letaglóz, hogy arabul szólal meg. Magam sem tudom miért, hiszen akárcsak az angolt is megtanulta, már miért ne tanulhatott volna arabul is? Mégis… egy pillanat erejéig értetlenül nézek rá és szinte azonnal beugrik a korábbi kép amikor Lenával arabul szólaltunk meg az orra előtt és ő pedig némán fürdőzött a szavainkban. Próbálok visszaemlékezni és felidézni, hogy mit is beszéltünk épp Lenával, de nem megy. Csak hallgatom őt, teljesen elalélva, mintha örülnék… mert talán örülök is? Magam sem tudom miért. Talán mert ezzel rájöttem, hogy képes lesz a másik családommal is kommunikálni. Akik immáron már az ő családja is. És már megint azon kapom magam, hogy teljesen lényegtelen dolgokról agyalok. Legalábbis lényegtelen addig amíg itt vagyunk ebben a porfészekben. Addig amíg fogalma sincs arról, hogy valójában többszörösen nagybácsi lett belőle.
De aztán ott van az érem másik oldala, amelyben rájövök, hogy valójában mennyire veszélyes is lehet az számomra ha Tim esetlegesen nem is az akinek mondja magát. Ha más okból beszéli a nyelvet és valójában csak arra utazik, hogy vele menjek. Aztán Franciaország helyett egy egészen más helyre visz. Kettős érzések kezdenek bennem kialakulni ezzel kapcsolatban, szeretném elhinni, hogy ez csak véletlen egybeesés, hiszen ő valóban őszintének tűnik. Fájdalmasan őszintének. Mégsem tudok nem bizalmatlan lenni felé, talán majd akkor tudok az lenni ha már otthon vagyok, biztonságban.
Szörnyű érzés ez a várakozás. A feszültséget szinte tapintani lehet. A félelmet és rettegést egyaránt. Mindenki fél, van aki csak némán maga elé meredve, van aki sirdogál, van aki pedig gyerekekbe próbál csendesen lelket önteni. Van aki pedig az elemlámpákat használja arra, hogy megpróbáljon felvidítani néhány megriadt gyermeket, fura kézjátékokat és árnyakat jelenítve meg a poros falon. Elmosolyodom ugyan annak láttán, de mégsem őszinte ez a mosoly. Hálás vagyok amiért valaki odafigyel a gyerekekre és meggyőződik arról, hogy nem fognak fejvesztve rohangálni amikor majd elszabadul a pokol, főleg azok akik már így is a szüleik után sírnak és valljuk be, nagy eséllyel azok már halottak. Elmosolyodom, de mégis olyan szomorúság rejtőzik szívemben amiről ezeknek az embereknek itt fogalmuk sincs. És bár nem itt nőttem fel, nem vagyok kurd, soha nem is leszek, mégis együtt tudok velük érezni. Senkinek sem kellene így élnie! Poros alagutakban bujkálva, úgy hogy egy elemlámpa tulajdonképpen az egész világuk. Semmi másuk nincs. Aztán ott az a világ amiből én származom, ahol senkinek semmi sem elég és a gyerekek már azért sírnak ha nem a legmodernebb játékot kapták meg. Nem az ő hibájuk, ez a társadalom hibája. Egy ilyen élethelyzetben azért bárki átértékelné, hogy mi is a fontos és mi az amire valóban szüksége van.
Az árnyjátékról Tim felé nézek amikor meghallom a fólia csörgését. Aggódva nézek rá és bár a nyugalom megtartása érdekében nem szólalok meg, tekintetemben mégis ott az a bizonyos ,,jól vagy?” kérdés. Hamar rájövök, hogy ez neki sem egyszerű. Hogy hiába kiképzett katonáról van szó, ez neki is pontosan olyan idegfeszítő és szörnyű akárcsak nekem, vagy éppen a civileknek. Ahogy a fegyverropogások egyre közelednek, felállunk. Szinte minden porcikám remegni kezd ezen a ponton és nem tudom elrejteni a bennem meglapuló félelmet. Egyre szaporábban kezdem a levegőt is venni, mintha ebben a szűk, poros alagútban nem lenne elegendő levegő, ám valójában csak egy pánikroham kezd eluralkodni rajtam. Vajon Lena jól van? Nem tudok nem arra gondolni, hogy amíg én elvesztem teljesen az érzéseimben, teljesen egyedül hagytam a barátnőmet. Az egyetlen személyt aki mellettem volt az elmúlt harminc évben. Én egy szempillantás alatt hagytam őt magára! Bűntudatom támad és kezdem teljesen elveszíteni a fonalat… legalábbis addig amíg meg nem érzem magamon Tim karját. Az ő érintése az ami visszarángat a földre és néhány fokozattal lejjebb veszi a pánikot bennem. Lena biztosan idelent van valahol…
- Tim! - Csak ismételgetem a nevét mert nem tudom mit mondhatnék. Jól tudom, hogy mi a teendőnk, hogy neki menni kell… vagy legalábbis egyikünknek menni kell. Ezért is nem ellenkezem, ezért nem ragadom meg most én az ő karját és húzom vissza, ezért nem vagyok képes bármi mást kimondani a nevén kívül, mert jól tudom, hogy mit kell tennünk a túlélés legalább egy halvány kis reményéhez. Mégis átkozottul fájdalmas végignézni, ahogy elsétál mellőlem az öcsém és esélyesen már soha többet nem láthatom őt. Nem tudtam megismerni őt. Nem mondhattam el neki, hogy mennyire hiányzott nekem, hogy minden áldott nap gondoltam rá az elmúlt évtizedek során, hogy bármit megadtam volna azért, hogy újra a karjaimban tudjam őt. Látni őt elsétálni tőlem olyan mintha kitépte volna a szívem egy részét és magával vitte volna. Eszméletlenül fájdalmas és szívesen mennék utána, hogy ne hagyjam őt magára, de nem tehetem. Ennek így kell lennie! Reménykednem kell abban, hogy győzedelmeskedni fogunk és ez nem lesz a vég. Hogy egymásból fogunk erőt meríteni… vagy inkább egymásért.

Csak némán meredek ki a fejemből mikor meghallom a léptek zaját. Aztán meglepetésként ér az ismerős, számomra annyira de annyira kedves hang. Szinte azonnal pillantok is a hang forrása felé, hogy megpillantsam Timet. A szívem egyszerre dobban meg és hagy ki egy ütemet, mintha el sem tudná dönteni, hogy hogyan kellene reagálnia az öcsém jelenlétére. Nem hibáztatom ezért, hiszen én magam sem tudom. Hosszú egy nap volt ez és kifejezetten érzelemdús. Sokmindent kell még átgondolnom a mai nappal kapcsolatban. Amilyen egyszerűséggel vetettem magam bele karjaiba a nap folyamán, most olyan egyszerűséggel önt el egyben a bizalmatlanság is vele kapcsolatban. Lena szerint nem kellene bíznom benne, szerinte ez egy csapda és óvatosabbnak kellene lennem. És neki arról még csak nem is szóltam, hogy Tim arabul beszélt. Az agyam mindenképpen küzdeni akar ellene, elhitetni velem, hogy ő csak átver és bizalmatlanná tesz. De aztán ott van a szívem, ami pedig olyan örömmel, melegséggel telítődik el már csak a látványára is. Nehezen tudok engedni bármelyiknek is. Ám megígértem, hogy megadom az esélyt neki arra, hogy bizonyítson. Addig meg hadd élvezzem egy kicsit annak gondolatát, hogy van egy testvérem.
- Neked is. - Felelem üveges tekintettel, hiszen tudom, hogy ma nem csak én vagy a város veszített el embereket, szeretteket, de ő maga is. S bár nem tudom mennyire álltak közel egymáshoz a katonával, mégis bajtársak voltak, ami pedig néha szorosabb kapcsolat, mint bármi más. Szemmel láthatóan fáradt vagyok, nem csak testileg, de lelkileg is. Sok volt a mai nap számomra, ezt pedig egész nap érezhette rajtam. Most is így van. Fogalmam sincs, hogy miként viszonyuljak hozzá, szívesen bombáznám le kérdések ezrével, ugyanakkor félek, hogy mi lesz akkor ha rossz választ kapok azokra. Mi lesz akkor ha összetöri azt a képet bennem amit a nap folyamán megalkottam róla és a jövőről. Mi van ha kiderül, hogy ő tényleg nem az akinek mondja magát? Aztán ezeket a kételyeket szinte egy szempillantás alatt űzi ki belőlem a következő szavaival, vagy inkább azzal az öleléssel amiben részesít. Nem azonnal viszonzom azt, érezheti, hogy van bennem egy bizonyos fokú bizonytalanság, hogy mióta utoljára találkoztunk már túl sok időm volt agyalni rajtunk, de néhány másodpercnyi tétovázás után elengedem… vagy inkább megadom magam, és akárcsak egy kislány bújok oda hozzá, átölelve derekát, fokozatosan egyre szorosabban és szorosabban. Mintha azt a bizonytalanságot pillanatról pillanatra űzné egyre messzebbre tőlem és veszi át a helyét a bizalom, az iránta érzett szeretetem. A szívem. Az agyam háttérbe szorul most.
- Tim… - Mondom ki a nevét, mintha tényleg nem is ismernék más szót ezen a világon. Teljesen meghatódom attól amit mond, még annak ellenére is, hogy nem kifejezetten egyezek vele. Elvégre többször kevertem magunkat bajba, mint segítettem. Még abban sem tudtam hasznos lenni, hogy jó útmutatást adjak neki, pedig az igazán az én dolgom lett volna. Mégis most meghatottan ölelem őt magamhoz és ezúttal hagyom, hogy gyűljenek tekintetemben a könnycseppek. Már nincs erőm harcolni ellenük. Ma már semmi ellen nem tudok harcolni, de legfőképpen nem az érzelmeim ellen. - Én nem vagyok katona. - Mondom ki ügyetlenül a nyilvánvalót, amire már valószínűleg ő maga is rájött. Ugyanakkor csak próbálok elárulni valamit magamról… bármit. Aztán hamar rájövök, hogy ez nem ilyen egyszerű. Hogy fogalmam sincs miként kezdhetnék bele harminc évnyi történésnek anélkül, hogy azzal kitépném az ő szívét is a helyéről. - Csak nem olyan régen kerültünk ide. - Mondom ki a következő mondatot is, mintha válaszolnék mindarra amit ő mondott, vagy inkább megpróbálnék választ adni rá, ugyanakkor sokkal inkább csak elismétlem amit mond, mert fogalmam sincs, hogy miként válaszolhatnék fájdalommentesen. Tudom, hogy fájni fog neki ha velősebb magyarázkodásba kezdek. De mégis néhány dolgot tudnia kell. - Itt senki sem tud rólunk vagy arról, hogy kik vagyunk valójában… és ennek így is kell maradnia! - Suttogom ezt már inkább a fülébe, mintha amiatt aggódnék, hogy valaki meghallja amit mondok, pedig jól tudom, hogy egyedül vagyunk. Mégis tudnia kell, hogy erről senkinek sem beszélhet, legalábbis addig nem ameddig biztonságban nem leszünk. Hogy akármit mondok el neki, annak mindenképpen közöttünk kell maradnia. Mert nem véletlen, hogy itt kötöttünk ki. Nem véletlen, hogy menekülünk, semmi sem véletlen. Tettem dolgokat amikre nem vagyok büszke, de mindent a túlélés reményében tettem, ugyanakkor most mégis félek, hogy mit fog rólam gondolni ha kitudódik minden. Vajon akkor is büszke lesz rám mindenki? Ha megtudják, hogy embereket öltem? Ha megtudják, hogy a saját férjemet is megöltem? A gyerekeim apját. Elég mentség lesz az számomra, hogy bántott? Nem tudom. Talán éppen ezért is harapok rá nyelvemre mielőtt még folytathatnám a történetet, nem vagyok elég erős ahhoz, hogy elmondjam neki. Belehalnék ha ez a büszkeség utálatba váltana át. Mégis egy pillanat leforgása alatt kezdenek el áramlani bennem az érzések ahogyan megemlíti a szüleinket. Szóval még élnek.
- Gondolod, hogy tényleg találkozhatok velük? - Teszem fel a kérdést félve, miközben lassan eltolom magamtól csak éppen annyira, hogy a szemébe tudjak nézni. - Hogyan? - Ez a kérdés sokkal inkább irányul arra, hogy miként tervez innen kijuttatni hiszen… nem vagyok ugyan katona, de kétlem, hogy bárkit felültethet arra a helikopterre amivel érkezett is. Akkor a fél város velük menne.
- Sokmindent tettem amire nem vagyok büszke. És talán ők sem lesznek azok. Te sem. - Mondom halkan, sokat sejtetően, a világ összes csalódottságával a hangomban. Egyszerre örülök a belőle sugárzó büszkeségnek, és egyszerre undorodom tőle… vagy inkább magamtól. Szinte bűntudatom támad tőle, mert jól tudom, hogy nem érdemlem azt meg, talán éppen ezért is bukik ki belőlem ez a mondat, mert képtelen vagyok úgy tenni, mintha semmi rosszat nem tettem volna az elmúlt harminc év során, mert igenis tettem! Máskülönben most nem lennék itt. Fáj ezt beismernem neki, de tudom, hogy muszáj megtennem mert különben nem tudnék magammal együttélni. Tudnia kell, hogy mivé váltam és ki lett belőlem, mert már semmiképp sem vagyok az az ártatlan kislány akivel együtt bújócskázott. És nem tudom mit vár, hogy ki vagyok, vagy ki lett belőlem, de nem szeretném, hogy később csalódjon bennem. Most még dönthet. Ha nem tetszik neki aki lettem, megfordulhat és itthagyhat. Ha úgy érzi, hogy nem kell neki belőlem, hogy mégis jobb volt amíg halottnak gondolt akkor megadom neki ennek lehetőségét, még ha azzal teljesen össze is törné a szívem. Mégis… ez az ő döntése kell, hogy legyen.

I got you, and that's all I need. ♡|  @Timothée Léon Chauvet

Kétségtelenül nem számítok arra, hogy Harriett megölel, pláne azok után, hogy még nekem is fel kell fognom, hogy túléltem, pontosabban túléltük az arab férfi fenyegető közeledését és kár lenne tagadnom, hogy ezt Harriettnek köszönhetem. Még akkor is, ha nem teljesen tudatosan tette. Az ölelés kizökkent a fókuszálásomból, s bár próbálom magam tartani fejben, mondván, hogy nem hagyhatom, hogy elsodorjanak az érzések és elhomályosodjon a látásom, Harriett nagyon könnyedén tarol le és visz magával. Megtörök. Érzem, hogy már hisz nekem, elhiszi, hogy az öccse vagyok és bár nem értem, hogy ezt hogyan érdemelhettem ki nála, de ezekért a pillanatokért rendkívül hálás vagyok, hiszen egy ennyire kiélezett helyzetben ad nekem pár pillanatot, amikor magamhoz ölelhetem a nővéremet. Ezekben a pillanatokban megszűnök katona lenni, igaz, az már rég megszűntem lenni, hiszem őt és a társait védem, a katonai tudásomat pedig csupán felhasználom ebben a kaotikus harcban a terroristákkal szemben.
Biztatom őt, negyvennyolc órának kell már csak eltelnie és mindketten elhagyjuk ezt a területet, ugyanakkor mégis félek, hiszen addig még rengeteg minden történhet. Abban sem vagyok biztos, amit én magam mondok és ezt bizonyára Harriett is megérzi. Fájdalmasan dobban meg a szívem, mikor arra kér, hogy ígérjem meg neki, hogy túl fogjuk élni. Pofán csap a valóság és hirtelen elönt a felelősség, elvégre pontosan tudom, hogy nem biztos, hogy túléljük. Bármelyik pillanatban lelőhetnek minket, lelőhetjük akár egymást is kapkodásból, ezek mind a háborúk része pont úgy, mint ahogy az is, mikor rám akarták robbantani a házat. Bármire ráeshettem volna, ha egy kiálló, falakat tartó vasrúdra zuhanok, az simán felnyársalt volna. Semmi garancia nincs arra, hogy pont mi ketten megússzuk ezt. Ennek ellenére én mégis reménykedek, mert mást nem is tehetek. Nem mártírként jöttem ebbe a térségbe.
- Harriett… - szakad ki belőlem a fájdalomtól erőtlen sóhaj, miközben összeszorítom szemeimet. Ne csinálja ezt velem! Tudhatná, hogy ilyet nem tudok megígérni és neki nem fogok hazudni. Miért állít ilyen mentális teher alá? Hevesebben veszem a levegőt, szinte zilálok, mikor aztán nyelek egyet. - Nem látom sok esélyét annak, hogy ezt a negyvennyolc órát csak az egyikünk élje túl. De azt biztosan megígérhetem, hogy utolsó leheletemig harcolni fogok érted és magunkért, mert nem meghalni jöttem ide, nem is a kurdokért, hanem érted! - érintem meg arcát ezúttal erősebben, szinte gyengéden meg is rázom, hogy ezt felfogja, miközben újra keresem a szemeit. Mindent megteszek érte, de hagy ne kelljen ígéretet tennem, mert nem tudnék saját gondolataimmal együtt élni, ha ezek után őt mégis elveszíteném, én pedig valamilyen csodával határos módon életben maradnék. Mert igen, van rá esély, nem is kicsi, pláne mivel látom rajta, hogy nem kiképzett katona, nem tapasztalatból és tudásból harcol, hanem szívből és lélekerőből, ami történetesen van annyira erős kombináció, hogy számos esetben egy sok éves tapasztalattal rendelkező katonát is kitenne, de mégis… ha reálisan gondolkozok, magamnak is be kellene vallanom, hogy a Harriett félék veszítik el hamarabb az életüket egy olyan nem átgondolt, húzás miatt, amit a szívükből követnek el. De pont ezért ígérem meg neki, hogy én ezen a földrészen csak azért mozgok, hogy őt védelmezzem. Nem a fegyvereket, nem a kurdokat, bármennyire is nehéz ezt kimondani, de nem tudok megvédeni ennyi civilt, így hát egy nőre fókuszálok, ő pedig a nővérem. Pontosan ezért gondolom úgy, hogy nagy valószínűséggel vagy mindketten túléljük, vagy mindketten meghalunk.
De tovább kell mennünk. Nem maradhatunk ezen a helyen, mert valaki érkezni fog ide és a halott arab látványa árulkodó lehet kettőnk életéről. Harriett megy előre, én pedig fedezem őt a hirtelen előugró fegyveresektől, akiket szerencsére én látok meg előbb, vagy pusztán csak én húzom meg a ravaszt. Lényegében bárki keresztezi akarja a mi utcánkat, aki nem francia, vagy amerikai egyenruhás és fegyver van nála, arra egyből lövök.
Megállok a fedezéknél, a ház betüremkedő oldalánál szorosan Harriett mellett. Hátamat a falnak nyomom, lapulok a takarásba és mivel így már nem látok magunk mögé, így Harriettre pillantok, hiszen ő vezet, ő tudja, merre kell menni. Látom rajta, hogy gondolkodik valamin, őszintén szólva nem épp megnyugtató a tekintete, de nem szólalok meg, nem akarom tudatni vele, hogy mennyire megrémiszt a bizonytalansága. Valami… nem stimmel? Nagyon sok rossz dolog eszembe jut hirtelen, ami miatt Harriett (és általa már igazság szerint én is) megijedhet. Nyelnem kell egyet, hogy mindezt le tudjam küzdeni, nyugtatnom kell magam, továbbra is figyelnem kell, hiszen, ha újra előugrik valamelyik ház takarásából egy arab és nem az én reflexeim bizonyulnak élesebbnek, akkor már itt vége lehet a történetnek. Aztán meghallom én is a női sikítást és hirtelen már értelmet nyer Harriett tétovázása is. Ránézek, szinte könyörögve, hogy ha arra gondol, hogy bemenjen, akkor azt nagyon rossz ötletnek tartom, de mire bármit tehetnék ezügyben, a nővérem megiramodik a bejárat felé. Káromkodok egyet, viszont természetesen vele tartok. Fedezem még úgy is, hogy ezúttal nincs rám szüksége, maga intézi el a nőgyalázót, akinek első áldozatával már a bejáratnál szembesülhettünk.
Nem kell a nővéremre néznem, hogy érezzem rajta a fájdalmat, amit bosszú formájában próbál legalább elviselhetőbbé tenni magának. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem tudom, milyen érzés ez. De, tudom. Én is öltem már bosszúból. Követtem már el dolgokat, amikre nem vagyok büszke és nem is lehet kifogás az, hogy nagyon kritikus helyzetben nagyon mélyről fakadó érzelmek leptek el. De mégis, mindig megvolt az indokom arra saját magammal szemben, hogy miért épp úgy cselekedtem, ahogy. Kétségtelenül furcsa érzés, hogy a nővérem, akit utoljára még kislányként ismertem és vígan ugrálókötelezett a teraszunkon, ő most két pontos lövéssel küld lassú halálba egy iszlamistát, azonban valamiért erre a képre fel voltam készülve. Miután landoltunk Szíriában és megláttam a nőket, köztük a fordító Harriettet is, már tudtam, hogy a kezében lévő M16-ost nem csak díszből tartja és bár nagyon mérges vagyok rá, amiért bejöttünk ebbe a házba és kegyetlen érzelmi helyzetekbe sodortuk magunkat, mégis örülök, hogy azért látom őt ölni, hogy megvédje egy kurd társa becsületét. Ezzel azért egészen könnyedén együtt fogok tudni élni, valószínűleg ezért sem mutatok ki felé különösebb érzelmeket vagy meglepettséget egészen addig, amíg a nőre nem szegezi a fegyvert.
Ugyan nem értem, mit mond a nő, de sejtem. Könyörög, ezt azért bármelyik nyelven megérteném. Úgy érzem, mintha valaki feltépné a mellkasomat, megragadná a szívemet és a markában veszettül szorítaná, facsarná. Kegyetlen mentális teher telepedik ránk, egészen pontosan Harriettre és meg is érzem a hezitálását. Egy testileg, lelkileg összetört, de nagyon is élő, érző és beszélni is képes nő kéri a nővéremet, hogy lője le. Az a nő, akit épp megmentett a férfitól. Értem, hogy mi játszódhat le Harriettben és egyúttal azt is átérzem, hogy mennyire nehéz lesz ezzel a képpel együtt élnie, ha lelövi őt. Valószínűleg rossz döntést hozok, mégis arra kérem, hogy ne lőjön. Amit mondok, az igaz, tényleg van olyan kimenetel, amiben a nő túlélheti még, de arra kétségtelenül nagyon kicsi az esély, ezzel én magam is tisztában vagyok. Őszintén szólva, nem igazán tudom, mit teszek, improvizálok, amivel az egyetlen célom az, hogy Harriettet tehermentesítsem egy olyan döntéstől, amit így nem neki kell meghoznia. És nem is nekem… Hallom a nevemet, de nem reagálok, leguggolok a nő mellé, majd egy határozott mozdulattal fejbe verem. Kiütöm, tulajdonképpen. Valószínűleg fognak még mások is itt járni, miután mi elhagyjuk a házat, lehet rárobbantják az épületet, lehet majd a fájdalmába és vérveszteségbe fog belehalni, igen, én sem gondolom, hogy hősies mindaz, amit teszek. Se nem logikus, se nem hősies, de legalább nem Harriett lőtte le a saját bajtársát és nem is én teszem ezt meg a szeme láttára. Ezzel csupán elkerüljük, hogy lássuk őt meghalni.
De nem ragadhatunk le. Ez a legkínzóbb a harcok során, sosincs egy óra szünet, nem tudjuk rendezni a gondolatainkat, csak szívjuk magunkba a fájdalmas látványokat anélkül, hogy megemésztenénk mindazt, ami velünk történik. Még az ájult nő látványát sem tudom felfogni, de már reflexből rántom fel a fegyveremet a nyíló ajtó felé. Én is csak sodródom az árral, az eseményekkel, de az amerikaiak társasága legalább kis időre kizökkent a nővéremet körül lengő érzelmi viharból és újra tudatni tudom magammal, hogy én itt tulajdonképpen ki is vagyok. Gondolkodnom kellene, taktikázni, nem csak bizalmasan követni a nővéremet és megvárni, míg hibázik.
A terv, amit közösen összehozunk nem a legjobb, de a harc színtereken sosem úgy történnek a dolgok, ahogy azt a könyvekben tanítják. Most is csak rögtönzünk, mindössze ennyi időnk van, de legalább tapasztalatokra hivatkozva tesszük mindezt. Egy robbantás ráz fel minket és juttatja eszünkbe, hogy még fizikailag sincs több időnk tovább szusszanni, ezzel együtt pedig öntudatomon kívül ugrok Harriett elé, hogy takarjam testemmel a berepülő tárgyak, vagy esetleg egy a poros levegőtől nehezen látható térből megjelenő terroristától. Az ijedtség talán nagyobb, mint az aktuális baj, viszont gyorsan lefordítom a nővéremnek a beszélgetést és egyúttal segítségét is kérjük, mert ő tud igazán szót érteni a helyiekkel, nem csak a nyelv miatt, hanem mert benne bíznak meg és nem bennünk. Mi itt „csak” az amerikaiak vagyunk, ezúttal is pont úgy hoztuk el nekik a háborút, mint évekkel, évtizedekkel ezelőtt és hiába „hálásak” a segítségért, ezt a hozzáállást azért mégsem tudják elrejteni a tekintetükben. Aztán ahogy az előző házból, melyet ránk robbantottak, úgy innen is tovább kell állnunk.
Meglepődve tapasztalom, hogy még áll a sátor az alagút azon bejárata felett takarásban, melyhez sikeresen eljutunk Harriettel, így arra tudok következtetni, hogy a város ezen pontjára még nem értek el az iszlamisták, vagyis a védelem itt még működik. Az érkezésünkre egy többen gyűlnek körénk és bár nem értem, Harriett első kijelentését, sejtem, hogy utasítást adhat a tervünkkel kapcsolatban, mivel a nő egyből parancsokat kezd osztani a többieknek, akik a sátor körül felállított autókonvojt, mint úttorlaszt részben megbontva autókkal indulnak meg a város szélei felé. Nem értem a nyelvet, de nincs is rá szükségem, mert olvasok a jelekből. Ellenben valamiért meglepődöm, hogy a nővérem arabul kezd beszélni. Tudtam, hogy tud, Lenaval is hallottam ezen a nyelven szót váltani, csak akkor még sokkal távolibbnak éreztem őt magamtól. Ezen a ponton pedig eszembe jut, hogy anno még én tetettem azt, hogy nem tudok arabul, csak hogy hallgassam őket beszélgetni. Ez most természetesen nem akadályoz meg abban, hogy arabul szóljak én is a többiekhez, miközben terelem be a még kint lévő katonaruhában őrködő hölgyeket is az alagútba, majd ahogy látszólag mindenki bent van, akinek bent kell lenniük és nem a kinti gyűrűben segítenek, akkor elkiáltom magam szintén arabul, hogy zárják az ajtókat, hiszen akkor vagyunk hatékonyak, ha az alagút összes ajtaját ideiglenesen lezárjuk. Ilyen pillanatokat normális esetben egy civil kvázi repülőn él csak át, mikor a „boarding completed” végszó után a légiutaskísérők zárják az ajtókat, majd aktiválják a csúszdákat. Nos, igen, ez most annál sokkal ijesztőbb szituáció és nem tagadom, félek. Bezárva lenni egy alagútban még nekem is kegyetlenül testidegen érzés, nem erre képeztek ki leginkább és hallottam jó pár rémhírt arról, hogy mik történtek már ilyen helyeken. Mekkora mészárlást lehet csinálni egyetlen egy bejuttatott gázbombával, vagy biológiai fegyverrel. De hát nincs jobb ötletünk.
Eltelik némi idő, amely alatt szó szerint semmi sem történik. Néma, feszült csend, mely során mindenki próbálja megtalálni helyét a túltömött, csak elemlámpákkal megvilágított folyosókon. Én nem mozdulok az immáron kijárattá változott bejárat mellől Harriettel együtt, de a homokos kőzetbe vájt alagútfalnak döntöm hátamat és ujjaimat folyamatosan a fegyverem ravaszán tartva lassan guggolok le. Elfáradtam, jobban mondva leesik a vércukrom és pillanatokra elhomályosul minden. Aztán kotorászni kezdek zsebeimben és megtalálok egy müzliszelet méretű zselét, amit még triatlonos koromban használtam sokat, mikor gyorsan felszívódó, nagy energiát adó szénhidrátra volt szükségem. Feltépem fogammal a műanyag fóliát és számba nyomom a ragacsos, egyébként citrusos ízű zselét, melynek hatására nagyjából öt-tíz percen belül már érezhetően erőre kapok. Épp időben.
A fegyverropogások hangja távolból érkezik és mint viharfelhő, mely közeledik, úgy erősödnek fel a hangok. Felállok, megragadom Harriett felkarját, érezni akarom őt, de egyúttal nyugtatni is őt, hogy ne mozduljon, ne tegyen semmit idő előtt, mert ha az alagútba bújt katonákon félelmet és bizonytalanságot éreznek meg a civilek, akkor ők könnyen bepánikolhatnak, ami itt bent ilyen zárt, szűk helyen végzetes lehet. Indokolatlanul végzetes. Most ők tőlünk várják a csodát, mi vagyunk a bástyáik. Mi tudjuk, mennyire erősek is valójában ezek a bástyák, de nem szabad felkeltenünk bennük a gyanút, hogy talán mégsem vagyunk olyan szuperhősök, mint aminek tartanak minket.
Noha úgy tűnik az alagút ezen részét sikeresen megtisztítják a terroristáktól, egy másik lejáró felől azonban robbanás hangja hasít végig az alagútrendszer folyosóin. A hangokból ítélve betörték a bejáratot és meghaltak páran, feltételezem pont katonák, úgyhogy elkelhet a segítség. Nincs az az isten, akiért én Harriettet küldeném oda, úgyhogy megindulok, ám pár lépés után megtorpanok és hátrafordulok.
- Maradj itt! - nézek vissza rá, viszont ezúttal nem hagyom magamnak, hogy hosszasan belegondoljak abba, hogy megint szét kell válnunk és ez milyen mentális küzdelemmel is jár, elvégre megígértem neki, hogy megvédem. Vele akarnék maradni, de saját vesztünkbe futnánk, ha hagynám a feltört bejáraton át öldökölni az embereket, ezért muszáj mennem. Most muszáj. De nem búcsúzkodok, most nem, mert ez nem lehet a vége, fejben próbálom így felfogni, úgyhogy csupán megszorítom kezét, hogy érezze a küzdelmemet, amellyel elérem, hogy vissza fogok térni hozzá. Egyúttal el is tolom magamtól őt, a karját a nevem hallatára, mert nem szabad fejben most elvesznem. Talán megbánom… Talán örökké mérges leszek magamra, hogy nem mondtam el neki, mennyire szeretem még harminc külön töltött év után is teljesen függetlenül attól, hogy mik történtek velünk ez idő alatt is mi lett belőlünk. Egy utolsó pillantás után aztán futólépésben indulok meg a másik bejárat irányába az egyre jobban kiabáló emberek között.

Este tizenegy óra körül lehet. Késő van már, de a város nem alszik. Még mindig autók járnak össze-vissza, mentik a sebesülteket, viszik a halottakat és takarítanak. Van mit. Ma éjjel senki sem tud aludni, ki azért, mert tesz-vesz, ki pedig azért, mert egyszerűen nem jön álom a szemére. Ma feltehetőleg nincs olyan ember a környéken, aki nem veszítette volna el legalább egy szerettét.
Nekem is nyelnem kell egyet a belém nyilalló fájdalomtól, miközben felveszem a pólóm. Miután külső segítséggel sikeresen kivertük a támadókat az alagútból és az ostromgyűrű frontja áthaladt felettünk, a felszínen csatlakoztam a társaimhoz, Aaronhoz egészen pontosan. Vele együtt láttam meg a szemből érkező kurdokat és tört ki a siker öröme. A várost megtisztítottuk. A megnyugvás keltette öröm után azonban mindenki órákra elnémult. Ahogy elmúlt az adrenalin és az embereknek lett idejük felfogni az elmúlt órák eseményeit, látványait, melyek emléke keveredik azzal a borzalommal, amik az utcákon maradtak… síri csend lett. Felnyitottam az alagút még zárva maradt bejáratát és kezemet nyújtottam Harriett felé, hogy kisegítsem onnan. Őt és a többieket is. Nem jött ki hang a számon. Fájdalmat és ürességet éreztem, ahogy érzek jelenleg is, miközben a meggyepált, itt-ott szakadt, de azért újra felállított sátorban magamra veszem a katonai egyenruhámat, melyben őrjáratra készülök.
A gyászoló, hitetlenkedő és kijózanító csend még mindig jellemzi a várost. Miután előjöhettek a civilek, mindenki elkezdte keresni a hiányzó hozzátartozóit a holttestek között. Sikítások, sírások hangoztak fel a város különböző pontján, mintha csak fel-felrobbanó aknák lennének. Tudom, milyen érzés. Bár nem rokonom volt, mégis régi társamként és barátomként tekintettem Rogerre, a félig kurd amerikai katonára, akinek köszönhetem, hogy most itt vagyok. Ő intézte el, hogy én is jöhessek vele Szíriába és ezzel együtt ő volt az egyetlen, aki tudott Harriettről. Valószínűleg fel is ismerte, míg a nővérem elé ugrottam. Rajta kívül meghalt még néhány francia ENSZ békefenntartó is, akiket szintén sajnálok, bár szó mi szó, nekem Roger elvesztése vitte be az igazi gyomrost.
Nem is nagyon beszélünk Aaronnal. Nincs mit mondanunk egymásnak, csak megpaskolja a vállamat, mikor magamhoz veszem lőszerrel teljesen feltárazott fegyveremet, aztán megindulok az olajtartályokhoz. Nem tudom, azok, hogy maradtak még épek, de hatalmas szerencse, hogy nem taktikailag akarták megsemmisíteni a várost, hanem pusztán csak írtani akarták az embereket. Mészárolni akartak, nem pedig felrobbantani egy mozdulattal a fél várost.
Pontban az őrségváltás időpontjában érkezek a legkülső tartály kármentőárkának tövébe. Tudtam, hogy Harriett lesz ma a másik katona és természetesen az sem véletlen, hogy pont mi ketten vagyunk egyszerre ugyanott szolgálatban. Beszélni akartam vele, úgyhogy cseréltem Aaronnal.
- Őszinte részvétem - suttogom halkan, miközben a nővérem mellé állok és végignézek hatalmas kopár síkságon. Belenézek a messzi, sötét rengetegbe, miközben ki tudja, kik és mik néznek vissza rám a távolból. Most mégis teljesen csendes minden, a város felől szűrődnek csak ki idáig neszek. Nem megy a helyi kőolajat finomító desztilláló torony szivattyúi sem, feltételezem azért, mert áramra most máshol van szükség, annak mennyisége pedig véges. Ördögi kör ez. Dízelgenerátoroknak szükségük van gázolajra ahhoz, hogy áramot termeljenek, ugyanakkor ahhoz, hogy dízel legyen, áramra van szükség. De legalább csönd van. Ez a látszólagos nyugalom most kifejezetten jól esik itt a sötétben a város szélén. Még a tartályok sem világítanak természetesen, hiszen bolondok lennénk felkelteni rájuk a figyelmet.
Bizonyára tudja Harriett, miért mondom ezt. Ő is sok ismerősét veszítette el a mai nap során, egyről pedig tudok is. A nő, akit végül nem ölt meg, hanem én ütöttem fejbe meghalt. Az ostromgyűrű vezette front során a házat felrobbantották, annak mennyezete pedig ráomlott és szétlapította az ugyanolyan pozícióban fekvő nő testét, melyben én hagytam. De legalább nem szenvedett többet egy pillanatig sem.
- Nem tudom, hogy kerültél katonák közé, azt pedig pláne nem, hogy miként jutottál ide a kurdokhoz, de… - azzal magamhoz ölelem őt, szorosan - dicséretre méltó, ahogy ma küzdöttél. - Harriett nem katona. Arabul folyékonyan beszél, ami azt jelenti, hogy biztosan semmilyen férfias tevékenységet nem végezhetett az élete nagy részében. Sokat gondolkodtam ezen mióta lett időm gondolkodni. A harcok befejezte után nekem is volt egy pillanatom, amik teljesen összetörtem fejben. Roger miatt is, valamit összességében megéreztem azt a kegyetlen emléksokaság terhét, melyet egészen addig egyszerűen nem volt időm felfogni és feldolgozni. Akkor tudtam csak igazán belegondolni mindabba, amit Harriettel kapcsolatban láttam és hallottam. Szépen lassan kezd minden értelmet nyerni vele kapcsolatban. Az, hogy miért nem volt sohasem esélyem megtalálni őt és Lenat az elmúlt harminc évben. Még csak nem is Amerikában, vagy Európában volt... de talán pont így fordulhatott elő az, hogy még él. Nyomtalanul ugyan, de túlélte az elmúlt harminc évet és ez egyszerre önt el fájdalommal, hiszen rettenetes belegondolni, hogy miken mehetett keresztül az a francia elithez tartozó kislány, akit a táborának utolsó napján ragadtak ki az életéből és vitték el ezek szerint erre a földrészre.
Megremegnek kezeim hátán. Úgy ölelem őt, mintha én is fele ilyen magas lennék, mint amilyen most vagyok, Harriett pedig ugyanaz a kislány, aki utoljára él az emlékezetemben. Sosem öleltem meg őt ennyire szorosan, mint most és ezt utólag rettenetesen bánom. Annyira alapvető, természetes dolognak tartottam, hogy jól élünk, egymás életének szerves részét képezzük, hogy már-már cikinek tartottam akkoriban megölelni a nővéremet, vagy a szüleimet. Mert hiszen bármelyik nap megölelhettem… Normális volt, hogy ott vannak velem, körülöttem. Hiába jövök most is egy ilyen jóléti államból, a gondolkodásmódon a luxus és az alapvető szükségletekkel kapcsolatban korántsem olyan, mint a francia elité, vagy az átlagos amerikai polgáré.
- Apa nagyon büszke lesz rád! - levegőért kell kapnom. Nem tudom, miért terhelem őt ennyire ilyen érzésekkel. Lehet nem is érte csinálom, hanem… magamért? Mert most nekem van szükségem arra, hogy feldolgozzam és felfogjam, hogy tényleg a nővérem van a karjaimban. - És anya is! Már nincs sok hátra és találkozhatsz velük!

Megijeszt a tudat, hogy egyszerűen képtelen vagyok összeszedni magam, pedig ha valaminek, hát gyengének sosem tartottam magam. Most mégis annak érzem magam. Mióta Lenával Szíriába érkeztünk, most először érzem azt, hogy valóban félek, és hogy valóban féltek is. Őt. Természetesen nem saját magamat. Még annak ellenére is őt féltem, hogy ő nyilvánvalóan jobb kiképzésben részesült és amíg én csak találgatok meg tippelek és legjobb esetben is csak a megérzéseimet követem azzal kapcsolatban, hogy mit kell tennem, ő pontosan tudja, hogy mi a dolga. Ő sokkal jobban képes irányítani az érzéseit és kizárni azt aminek most nem lenne szabad, hogy bezavarjon. Ő nem tört úgy össze, mint ahogyan én tettem. Az esze még a helyén van. Az enyém már kevésbé, főleg a korábbi riadalom után, minek köszönhetően már-már elhittem, hogy vége és soha nem lesz alkalmam megismerni az öcsémet. S bár még mindig nem lehetek teljesen biztos abban, hogy ő valóban az öcsém, mégis valami felfoghatatlan okból kiindulva hiszek neki és jelen pillanatban másra sem vágyom jobban, minthogy kijussunk ebből a porfészekből és alkalmam adódjon megismerni a családomat, akiktől immáron több, mint harminc évvel ezelőtt szakítottak el. Még mindig hitetlenkedve nézek Tim-re amikor végül követve őt az egyik fal tövében húzzuk meg magunkat. Még mindig alig hiszem el, hogy ő az, még mindig civakodnak bennem az érzések és gondolatok, még mindig arra várok, hogy mikor szúr hátba és derül ki, hogy ez az egész csak egy undorító vicc volt. De ez nem történik meg.
Bólintok egyet a kijelentésére miszerint nem lett baja, örülök annak, hogy képes félmondatokból és szavakból is megérteni engem, mert jelen pillanatban képtelen vagyok annyira összeszedni magam, hogy értelmes és ép mondatokat alkossak. Az érintése az arcomon pedig korántsem segít abban, hogy kitisztuljon kicsit az elmém, sőt! Az érintése szinte áramütésként hat rám, de talán jobb hasonlat lenne a villámcsapás egy vihar közepén. Megrándulok tőle, összerezzenek, ugyanakkor mégsem húzódom el, inkább azt kívánom bárcsak így maradhatnánk örökre. Furcsa kettős érzés ez most bennem. Egyszerre akarom, vágyom az érintésére és egyben irtózom, ijedek meg tőle. Felfoghatatlan számomra, hogy ez miként alakulhat ki bennem.  - Negyvennyolc óra. - Ismétlem utána a szavakat egy újabb apró bólintással. Negyvennyolc óra. Ennyire közel állok ahhoz, hogy megismerjem a családomat. Még soha életemben nem éreztem ilyen közel magam a győzelemhez. Még soha életemben nem is voltam ennyire közel az otthonomhoz. Ugyanakkor mégis mennyire távol is van az, hiszen akármennyire is próbálom tagadni, de az otthonom már nem csak Franciaország, ahogyan a családom sem csak ott van. Még ha pontosan tudom is, hogy valószínűleg soha nem fogok újra a gyerekeimmel találkozni, mégis… ők is a családom éppen annyira, mint ahogyan Tim is az. Ők alkották a családomat az elmúlt harminc évben és fájdalmas belegondolnom, hogy tulajdonképpen feladtam őket egy bizonytalan élet reményében, egy olyan család reményében, akikről semmit sem tudok és eddig még csak azt sem tudtam, hogy egyáltalán életben vannak vagy már mind meghaltak. Esélyesen Timen kívül más nincs is életben. Mégsem merek erre rákérdezni, még nem. Félek az esetleges válaszától. Azt kívánom bárcsak ne lenne ilyen bonyolult az életem. Bárcsak egyszer boldog lehetnék, anélkül, hogy a szívem egyik része folytonosan össze lenne törve és vérezne. De a remény sosem hal meg. Ha valamiben igazán jó voltam világ életemben, az nem más mint a reménykedés. És ezzel a gondolattal vetem végül magam bele Tim karjaiba és döntöm el, hogy meghalni semmiképp sem fogok anélkül, hogy legalább megöleltem őt. Hogy elmondhassam magamról: a karjaimban tartottam az öcsémet, harminc elátkozott év után. Sikerült! Nem hiába harcoltam és küszködtem annyi éven át. Máris úgy érzem, hogy megérte a küzdelem, pedig még nincs vége. Hihetetlen, hogy megtaláltam… vagy inkább ő talált meg engem? - Ígérd meg, hogy túléljük! - Suttogom végül alig hallhatóan a fülébe épp mielőtt elhúzódnék tőle és párás szemekkel néznék fel rá. Tudom, hogy nem ígérhet meg ilyesmit, én sem tudnám megígérni, ugyanakkor szükségem van valami kapaszkodóra. Szükségem van a reményre, arra, hogy valóban kijutunk innen és kézenfogva tesszük azt, nem pedig koporsóban. Azt akarom, hogy megígérje nekem. Hogy vigyázni fog magára és egyben rám is és mindent megtesz annak érdekében, hogy kijussunk innen… együtt. Ennyire közel állni hozzá, ennyire közel állni a céljaimhoz és vágyaimhoz… az álmaimhoz. Amik eddig valóban csak az álmaimban léteztek. Egyszerűen képtelen lennék elfogadni ha most mindez megszűnne. Érzem, hogy ez az álomkép már a kezemben van és már meg tudom érinteni, kartávolságon belül van, hogy itt van velem, mellettem és már-már ténylegesen valósnak tűnik. Érzem, hogy ha ez valamilyen oknál fogva távolodni kezdene, azt talán nem élném túl. Már egyáltalán nem vagyok biztos abban, hogy sikerülne elegendő erőt gyűjtenem ahhoz, hogy újra talpra álljak és harcolni kezdjek. Pontosan ezért kezdek el rettegni. Pontosan ezért kezd el remegni a lábam amikor végül megindulunk az utca irányába és ezúttal legalább együttes erővel szegjük át az utca veszélyes szegleteit. Mostmár együtt harcolunk. Ehhez ragaszkodtam is, eszembe sem jutna újra szem elől téveszteni őt.
Amíg együttesen mozgunk, szinte lélegzetvisszafojtva figyelem a történéseket. A két fickót akit Tim bármiféle gondolkozás vagy éppen tétovázás nélkül lő le. Igazán hálás vagyok amiért legalább egyikünknek sikerül észnél maradni, amiért legalább egyikünknek működnek a reflexei és nincs teljesen elveszve. Bűntudatom is van emiatt, hiszen én kellene, hogy legyek az aki jobban kiismeri magát ezen a helyen, de ehelyett még azzal is meggyűlik a problémám, hogy megtaláljam az iskolát és az ahhoz kötődő alagútrendszert. Egyszerűen már minden össze-vissza van a fejemben és amikor megállok az egyik fedezéknél, már nem azért állok meg mert valóban fedezékre lenne szükségünk, sokkal inkább azért, mert fejben teljesen elveszek és szükségem van néhány másodpercre amelyben legalább részben összeszedhetem magam. Jól meg is rázom gondolatban vállaimat, nyelek egyet, veszek néhány mély lélegzetet a sálon keresztül, ami valójában rohadtul nem esik jól, a porról nem is beszélve, de mégis szükségem van rá ahhoz, hogy továbbra is vezetni tudjam magunkat és legalább annyi hasznom legyen, hogy nem tévedünk el ebben a hülye városban ahol már évek óta élek és valójában akkor is tudnom kellene már minden apró és eldugott szegletet ha álmomból rángatnak ki és csukott szemmel kellene megtalálnom valamit. Most mégis úgy szenvedek, mintha először járnék itt. És őszintén… remélem, hogy Tim ezt nem veszi észre. Mert igenis zavar és egyben szégyellem, hogy amíg én megpróbáltam megígértetni vele, hogy túléljük ezt a szart, én képtelen vagyok még a legalapvetőbb dolgokra is. Koncentrálj Harriett!
Aztán mégsem a gondolatbeli vállrázogatásom lesz az ami legalább egy kis időre kibillent ebből az állapotból. A sikítások azok. Amik nyilvánvalóan segélykiáltások. Éppen ezért sem vagyok képes elmenni a ház mellett és úgy tenni, mintha mi sem történt volna még ha tudom is, hogy az lenne a legokosabb. Főleg ha növelni akarjuk a saját életbenmaradási esélyeinket is, amire jelenleg némileg fittyet hányva indulok meg végül a ház ajtaja felé. Még ha annak semmi jelét nem is adom, hogy mennyire hálás vagyok amiért nem egyedül kell ezt végigcsinálnom, amiért nem egyedül kell ezekre a kínhalált szenvedő nőkre találnom, mégis átkozottul hálás vagyok. Egy pillanatra sem tudom félretenni az érzéseimet, hiába vagyok hozzászokva a halott testek látványához, ez már nekem is sok. Nem csak lesokkol, de haraggal telik meg a szívem és emiatt is adom le azokat a lassú halált okozó lövéseket az iszlamista hátába. Kettőt is küldök oda, hogy érezze a törődést és mindenképpen megdögöljön a rohadék, ugyanakkor semmiképp sem gyorsan nyúljon ki. Szenvedjen csak, megérdemli! Ha nem tartanék attól, hogy az öcsém egy szörnyetegnek gondolna, valószínűleg még nem álltam volna meg a két lövés után, talán a farka is kapott volna egyet, de így… nem szeretném elijeszteni Timet. Nem akarom, hogy azt lássa, a nővére egy könyörtelen gyilkos lett. Még ha valójában egy kicsit az is lettem. És pontosan ez az oka annak is amiért nem vagyok képes azonnal eleget tenni a nő kérésének. Hallani a könyörgést a hangjából, azt hogy valóban felkészült a halálra és tulajdonképpen másra sem vágyik, de én mégis gyenge vagyok. Nem tudom megtenni, hiába vagyok tisztában azzal, hogy a nőnek semmi esélye a túlélésre és ha így itthagyjuk valószínűleg szörnyű fájdalmak között fog meghalni. Szükségem van néhány pillanatra amíg ezt letisztázom magamban és végül párás tekintettel, remegő kézzel emelem fel újra a fegyvert amivel csupán néhány perccel ezelőtt lőttem meg azt aki ezt tette vele. Aztán mielőtt még megtehetném amire a nő vágyik, Tim hangja rángat ki gondolataim közül. Értetlenül nézek fel rá. Nem hallotta amit mondott? Vagy nem is érti… hát persze hogy nem érti! A következő szavak hallatára az értetlen tekintet most dühvel telik meg. Ugyanazt látjuk mi? Ugyanazt a nőt nézzük?! Szerinte ez a nő még komolyan túlélhet bármit is?! Még ha ténylegesen ki is tart addig ameddig sikeresen erősítést és segítséget tudunk hívni… nincs meg a kellő felszerelésünk és valószínűleg elég orvosunk sem ahhoz, hogy megmentsük. Arról nem is beszélve, hogy ha jól sejtem sebesültek száza fogja várni az ellátást, ez a nő semmiképp sem lesz az elsők között. - Én nem hiszem… - Kezdek bele a fejemet rázva, de végül mégis elharapom a mondat végét. Nem hiszem, hogy bárki is megmenti ezt a nőt, ugyanakkor jól tudom, hogy képtelen lennék lelőni őt. Képtelen lennék Tim kérése ellen menni és igazi szörnyetegként lefesteni magam a szemében. Így hát még néhány pillanatnyi habozás után végül leengedem a fegyvert tartó kezem, bár érzékelheti, sőt láthatja rajtam, hogy most nem egyezek vele. Hogy jól tudom mi lesz ennek a szerencsétlennek a sorsa, már túl sokat láttam ebből a háborúból és az iszlamistákból ahhoz, hogy tudjam, senkit nem fog érdekelni egyetlen női élet sem.
- Tim? - Szökik ki ajkaim közül a kérdés mikor az öcsém leguggol a nő mellé. Mégis mi az ördögöt művel vele? Értetlenül figyelem a testvéremet és őszintén fogalmam sincs, hogy most mégis mit tervez. Egyszerűen el sem tudom képzelni, hogy mit akar még a nővel, ha már megölni nem hajlandó és szívesebben hagyná itt szenvedni. Aztán az ütés következtében a testem megrándul és szinte azonnal megbánom, hogy végignéztem a jelenetet. Fájdalmasan sóhajtok fel és egyben hunyom le mindkét szemem néhány pillanat erejéig, ugyanakkor már nem kell magyarázkodnia, azonnal megértem, hogy mi volt a terve és bizonyára rá kell jönnöm, hogy ez a terv talán mégsem olyan rossz, mint amilyennek először tűnik. Legalább addig sem szenved amíg ki van ütve, remélhetőleg felébredni meg már nem fog. Az erősítésben meg a tündérmesékben még mindig nem hiszek. Még annak ellenére sem, hogy a családommal való egyesülés is eddig még csak egy tündérmeseként élt bennem, és lám…
Meglepve figyelem ahogy Tim most átveszi a vezetést. Magam sem tudom, hogy azért mert érzékelte, hogy eddig sem csináltam épp a legjobban, vagy mert úgy érzi, hogy neki van elől a helye, mindenesetre nem sok erőm maradt ellenkezésre, így aztán jobb ötlet híján követni kezdem őt. Hihetetlen, hogy valószínűleg jobban sikerült neki memorizálni a települést egy térkép alapján, mint nekem több évnyi ittlakás után. Legalábbis így tűnik jelenleg, hiszen ha nem zúdított volna rám egy egész életnyi érzelmi hullámot csupán néhány perc leforgása alatt, nyilvánvalóan nem ez lenne a felállásunk. Mégsem tudok rá haragudni, ha nem teszi meg akkor esélyesen lelőttem volna ott az iskolaépületben. Aztán pedig a társai engem.
Hirtelen torpanok meg a hangok hallatán, a fegyver ismét megemelkedik mindkettőnk kezében. Most először találom szerencsésnek, hogy némileg el vagyok tompulva és nem reflexszerűen húzom meg a ravaszt az idegen férfiak láttán. Van időm végignézni ahogy Tim felismeri a katonákat és az ő mozdulatát lekövetve engedem végül le a kezem. Értetlenül nézek a kis társaságra, de nem szólalok meg. Érzékelem, hogy most ez itt nem az én időm, hogy a katonák mindenképpen meglesznek nélkülem és az én meglátásaim nélkül is. Főleg jelenlegi állapotomban. Igyekszem ugyan értelmezni, hogy miről beszélnek, talán sejtésem is van arról, hogy a kurdokról van szó, meg valami káromkodás, de ennyi. Fogalmam sincs mit mondanak, ahogy Timet sem értem meg amikor megszólal. Vajon mikor tanult meg angolul? Én is tudnám a nyelvet ha soha nem raboltak volna el? Értelmetlen és semmiképp sem fontos kérdések jönnek fel bennem, aminek következtében ismételten csak bűntudatom támad amiért képtelen vagyok arra koncentrálni ami jelenleg fontos. Arra, hogy most túléljünk és negyvennyolc óra múlva elhúzzuk innen a csíkot. Rohadtul nem fontos, hogy vajon mikor tanult meg az öcsém angolul, hiszen volt rá harminc éve. Valószínűleg sokmindent megtanult ez idő alatt, engem pedig nem kellene, hogy ez meglepetésként érjen, ugyanakkor mégis fájdalmasan szorul össze a szívem ahogy rájövök, hogy valójában mennyire nem ismerem az öcsémet. Hogy valójában SEMMIT nem tudok róla a nevén, korán és a foglalkozásán kívül.
Ezekkel a gondolatokkal ugrok egyet ijedtemben amikor az ajtó becsapódik a közeli robbanás által, majd pedig Tim reakcióját látva a szívem most duplán szorul össze. Szinte elképedek annak láttán, hiszen a mozdulat reflex-szerű és egyben elég őszintének tűnik ahhoz, hogy még az a maradék, kételkedő énem is elhiggye mindazt amit korábban mondott nekem. A saját testével védene engem. Már miért tenne ilyesmit ha csak átverni akarna? Nincs időm ezen gondolkodni, már így is túl sok időt töltök el elmélkedéssel ahelyett, hogy hasznossá tenném magam és azt csinálnám ami a dolgom is lenne, ugyanakkor ez a mozdulat láttán ismételten kezdek elveszni a saját érzéseimben. Érzékelem ugyan a rám ragadó tekinteteket, ám még mindig nem értem a feltett kérdést, hiába próbálom megfejteni azt, egyszerűen fogalmam sincs hogy mit akarnak. Szerencsére Tim minden bizonnyal ezt észre is veszi rajtam, majd pedig tolmácsolni kezd nekem. Vagy legalábbis egy összegzést kapok a hallottakról, hogy én is tisztában lehessek a haditervekkel, amikkel magam sem tudom mennyire értek egyet, vagy éppen mennyire tudok először értelmezni, így aztán jobb ötlet híján csak bólintok és hagyom, hogy sodródjak az árral, reménykedve abban, hogy még időben sikerül magam össze is szedni, mert bár igyekszem úgy tűnni, mintha minden rendben lenne, de valójában csak életem színjátékát próbálom előadni. A valóság az, hogy szétrobbanni készülök, apró darabokra törni és fogalmam sincs, hogy miként kezeljem mindazt ami bennem van. Annak pedig talán még hálás is vagyok, hogy nem értem őket, nem értem az angolt, fogalmam sincs miről beszélnek, így aztán könnyedén bújhatok meg az értetlenségem mögött, anélkül, hogy észrevennék mennyire nem vagyok itt fejben, vagy inkább lélekben. Kizárólag testileg vagyok itt, de mintha az a test most teljesen üres lenne. Legszívesebben megkérném őket, hogy várjunk egy kicsit, idő kell amíg felfogok mindent, de jól tudom, hogy itt most nincs idő. Semmire sincs idő. Talán ténylegesen arra lenne szükségem, hogy egyikük jól lepofozzon. Az biztosan kijózanító lenne.
Csendben követem Timet. Talán egy kicsit túlságosan is csendben, még a hülye is érzékelheti rajtam, hogy mennyire bebuborékoltam magam a fejemben. Nehezemre esik kikecmeregni abból az érzelembuborékból, ám igyekszem kihasználni az időt amíg csak testvéremet kell követnem és nem nekem kell az irányt mutatni. Végiggondolok mindenen amit az elmúlt percekben hallottam és még ha nehezen is, de utólag sikerül értelmeznem a haditervet és egyben azt is, hogy miben kéri Tim a segítségem.
- Szükségük van autókra. - Szólalok meg kurd nyelven az egyik magasabb rangú kurd nőnek intézve a szavakat mikor megérkezünk az alagút egyik bejáratához. Aztán mivel én sem vagyok túlzottan magabiztos a kurd tudásomba, a következőket már arabul folytatom, hiszen egyébként is az arab volt a fő kommunikációs nyelvünk amikor Lenával megérkeztünk. Azóta persze már igyekeztem Lenával együtt megtanulni az ő nyelvüket…  De most túl kritikusnak találom a helyzetet ahhoz, hogy barkóbázni kezdjünk, meg találgatni, hogy mégis mi a jó fenét akarok mondani. - Mindenki az alagútba kell, hogy menjen és vagy meghúzni magukat, vagy pedig védeni a bejáratokat. A város körül egy gyűrűt alakítanak ki és mindenre lőni fognak ami mozog. Nincs sok idő! - Teszem még hozzá némileg összeszedettebben, majd pedig Tim felé fordulok, hogyha esetlegesen szeretne még valamit hozzátenni és tolmácsra lenne szüksége, akkor annak most van itt az ideje. Ahogy befejezzük az informálást, a nő szinte azonnal intézkedni kezd és elkezdi az alagútba terelni a még fennmaradt embereket, én pedig miután megbizonyosodom arról, hogy Tim is készen áll, saját magam is a bejárat felé indulok.
Várunk még néhány percet, megvárjuk amíg a bejárat körül elfogynak az emberek és mindenki biztonságba kerül, csak ez után jelzek az öcsémnek, hogy lezárhatja. És bár még mindig nem teljesen vagyok lelkileg rendben, most mégis az idegesség és az adrenalin kettős keveréke veszi át bennem az uralmat, amit a kintről beszűrődő fegyverropogás és hangos zajok keltenek fel bennem. Idegesen nézek Tim szemeibe, láthatja rajtam, hogy félek és szívesen mennék be a civilek közé, hogy a velük karöltve várjam amíg megvédik a fenekem. De számomra nem jár ki az a luxus. És talán jobb is. Nem hiszem, hogy tudnék nyugodtan ülni és csak várni miközben a bejáratokat ostromolják, de ez a várakozás is felemészt. Felelősséggel lenni ennyi emberre. Félni, sőt rettegni attól, hogy mikor kezdik meg a támadást. Évtizedeknek tűnik az a várakozási idő ami addig történik amíg el nem kezdenek támadni az odakint rekedt iszlamisták. A legfontosabb dolog ezekben a pillanatokban, hogy az égvilágon senki ne tudjon lejutni ide és amint valaki megpróbálja betenni a lábát, mi agyonlőjjük. A terv megvan. Már csak a kivitelezés kell.
Robbanások sokasága hallatszik fel az alagút egy másik lejárata felől. Szinte azonnal elfog egyfajta rossz érzés azok hallatán, majd pedig az egyre hangosodó fegyverek és kiabálások zajától, hamar egyértelművé válik, hogy berobbantották az egyik bejáratot. Tekintetem azonnal Timre szegeződik és tudom, hogy mi jár a fejében. - Tim… - Szinte könyörögve ejtem ki a nevét, mert tudom, hogy mi fog következni. Valakinek muszáj fedezni és egyben visszanyomni az ostromlást, a robbanás helyszínén, ha ő nem teszi, akkor nekem kell. Ugyanakkor egyikünknek maradni kell és szemmel tartani ezt a kaput is. Tehát ismét el kell válnunk. Vagy ez, vagy mind meghalunk.

Fáradtan nézek farkasszemet Lenával, aki mindenáron próbál lebeszélni a ma éjjeli őrjáratról, mert szerinte már elég akcióban volt részem és ő szívesen venné át tőlem. Szerintem meg egyébként sem lennék képes aludni a mai nap történései után. Olyan érzések kavarognak bennem, amiket megmagyarázni sem tudok, nemhogy megemészteni őket. Szükségem van egy kis gondolkodási időre, amit hol máshol tehetnék meg, mint a szabad ég alatt, ami minden bizonnyal sokkal nyugodtabbnak tűnik, mint bármelyik alvásra szolgáló hely ebben a koszfészekben.
- Légy óvatos! - Adja meg magát végül, bár jól tudom, hogy nem a remélhetőleg immáron csendes éjszakától int óva, sokkal inkább Timtől mert szerinte ez… vagy inkább ő maga ,,túl szép, hogy igaz legyen”. Amiben nem téved, valóban túl szép és túl jónak tűnik ez az egész, de talán éppen ezért van szükségem egy kis gondolkodási időre, meg arra, hogy egy kicsit egyedül legyek. Így aztán nem is pazarlom tovább az időt, a településen lévő olajtartályok felé veszem az irányt, hogy átvegyem az éjszakai őrjárat felelősségét az eddig ott tartózkodó nőtől, akire szemmel láthatóan már bőven ráfér egy alvás. Mondjuk itt kire nem?

I got you, and that's all I need. ♡|  @Timothée Léon Chauvet

Ahogy a körülmények drasztikussá fordulnak, nekem is nagyon gyorsan más lesz a prioritás. Eddig meg akartam győzni Harriettet, hogy én vagyok, Tim, a testvére és minden tudásomat bevetettem a hibámat követően, hogy megnyugtassam, vagy legalább csökkentsem benne a félelmet, amely természetesen érthető is tőle. Most azonban, ahogy a város felé már egyre közelednek az autó konvojok, csak a túlélés számít. Hirtelen már nem is tűnik annyira fontosnak, hogy testvéreként kezeljen, elég, ha elhiszi, hogy mellette és a társai oldalán harcolok, hiszen ezért jöttünk sok ezer kilométerről ide. Ha túléljük, minden más ráér utána.
Érdekes módon azonban mégis a nyomás hatására törnek elő belőlem is a legnagyobb érzelmek. Meghallom a nevét, az itt használt becenevét és szinte arcon vágnak az emlékek. Az a kislány (mai fejjel kislány) arca, aki gyerekkoromban nézett vissza rám félelemmel, mikor anya bejelentette, hogy apa mégsem aznap jön haza Líbiából. Mennyi olyan alkalom volt, mikor vakon, tudatlanul megijedtünk, hogy sosem láthatjuk többé apát és mégis mindig hazajött. Többségében sértetlenül. Valószínűleg mindkettőnk arca - némi ránccal, bőrhibákkal és gondterheltséggel immáron - most is olyan kölcsönös és egyöntetű rémülettel néz szembe egymással. Ugye visszajössz? Ugye látjuk még egymást? Ugye…
Csak akkor fogom fel Harriett arcán a rémület miértjét, mikor elválnak útjaink és a dolgomra sietek. Mert akkor ezek szerint már elhiszi, hogy nem hazudtam. Ha az agya még nem is, a szíve már biztosan.

A hosszantartó sípolás fokozatosan hagy alább, mégsem érzem, hogy újra jobban hallanék. A robbanás következtében a lökéshullám egyből bedugítja füleimet és csak az nyugtat meg, hogy nem szakította be a dobhártyámat, hogy még neszeket azért hallok. Tompán, akárcsak víz alatt lennék, de hallok és ez egyelőre megnyugtat. Kezd leülepedni a fal- és mennyezetbeomlás keltette porfelhő és már látom, hogy nagyjából hova eshettem. Mikor beléptem az épületbe azzal a céllal, hogy feljussak a tetőre, természetesen felmértem a terepet és amennyire lehetőségeim adottak voltak, biztosítottam is azt, hogy ne tudjanak feljutni mások, míg én éppen célozni igyekszem két szívdobogás között.
Aztán rohamosan tisztulni kezd a kép, pláne azután, hogy megérzem, veszélyben vagyok. A fal mögé húzódom be, ahol rezzenéstelenül várom és figyelem az arab férfi lépéseit. Próbálom kitisztítani a fejemet, gondolkodni, résen lenni, felderíteni a lehetőségeket, mikor meghallom Harriett hangját. Engem keres. Szétáramlik testemben a rettegés, képek sorozata játszódik le a fejemben, mert sejtem, hogy mi fog történni.
Pár másodpercnyi halálfélelemtől elvakított érzelmi túltengés után azonban újra kinyitom szemeimet arra, hogy az arab távolodik tőlem és valamilyen okból kifolyólag nem azonnal lő Harriettre. Túl mocskosok ahhoz, hogy csak úgy, egy mozdulattal, egy ujjlegyintéssel végezzenek ki egy nőt, gondolom elsőre. Velem valószínűleg így tett volna, dehogy egy nővel… Már a női test idomjaitól felhatalmazva érzik magukat ezek a csőcselékek, hogy játszanak velük, mert azt hiszik, megtehetik. És az a baj, hogy jelen helyzetben tényleg meg is teheti a testvéremmel. Ahogy kicsavarja kezéből a fegyvert, már tudom, hogy Harriettel is szórakozni fog és akkor ezek szerint mégsem vett észre engem, vagy csak megfeledkezik ezekben a pillanatokban, hogy nem találkozott még a cafatokra szakadt testemmel. Egy kicsit örülök most annak, hogy ennyire semmibe veszi a női harcosokat. Még csak nem is tekinthető civilnek Harriett, de a ruhája, a fegyvere mégsem ébreszt semmilyen hatást a támadóban. Hogy csavarhatta ki ennyire könnyedén a kezéből a fegyvert és rúghatja ennyire magabiztosan ki lábait alóla? Harriett!
A dühöm ellenére mégis örülök, hogy hagyta magát és zavarodottan zuhan térdre a férfi előtt. Ha nem lenne ennyire magatehetetlen Harriett most, hanem egyből lőttek volna egymásra, nekem sem lenne időm felállni és feléjük szegezni a fegyvert, így hát feleszmélek, hogy valószínűleg csak túl sokat gondolkodok és túl nagy teret engedek most az érzéseimnek. Merthogy mindegy is, miért adja meg magát a testvérem, tudatos taktikával, vagy pedig már ködösült gondolkodásmóddal, ezzel esélyt adott magának a túlélésre és nekem is, hogy lőjek. Én pedig lövök is, ellentétben a játszadozó férfival.
Nekem is fel kell fognom, hogy a férfi kiterül, de egyből Harriettet mérem végig elsősorban vérfoltokat keresve rajta. Találok ugyan, viszont vérző sebet nem, azt azért felismernék, vagyis a támadó nem lőtte meg sehol és a főúton való átkelése közben sem kapott sebet. Ez a tudat megnyugtat, érzem, hogy ernyednek el izmaim, amiknek ezúttal engedek. Még ha fejben nem is kapcsolhatok ki és hihetem az élő nővérem szemeibe nézve, hogy innentől már túléljük, kell adnom pár perc pihenést a megfeszült izmaimnak, hogy lassabban fáradjak el. Elmosolyodom, nem tudom, hogy látja-e ezt a maszkom takarásában ugyan, viszont szemeimből sugárzik a pillanatnyi öröm, amiért túlélte és azért is, mert itt van, utánam jött és ezzel valószínűleg meg is mentette az életemet, még ha elsőre most az a kép fest, mintha ez fordítva történt volna. Kaptam az alkalmon, ennyi történt.
Felsegítem, összeszedem a fegyvereket, majd egy fedettebb és jobban őrizhető helyiségbe megyünk, ahol van idő rendezni magunkat és a taktikát fejben. Valami irány kell ahhoz, hogy ne csak fejvesztve menjünk a fejünk után, abból jó nem fog kisülni. Egyértelmű, hogy a mesterlövészet eddig volt hatékony, most már állandó mozgásban kell lennünk. Míg kérdezek, kipattintom az iszlamista fegyverének tárát. Már a fegyvercsőből láttam, hogy kisebb colos töltényeket használnak, mint a mieink, így a két tár nem kompatibilis egymással. Legalábbis az enyémmel most biztosan nem. A fegyvert jobb híján hátrahagyom, a töltényeket viszont zsebre teszem, mert ha mi nem tudjuk őket használni, legalább a támadók se jussanak hozzá. Míg a kezem jár, természetesen figyelek Harriettre és a nevem hallatára az épp zsebembe csúsztatott töltényekről a szemeibe pillantok.
Ledermedek! Összetörtem őt. Fejben Harriett ripityára hullott és ezt az én vallomásom tette vele, már tisztán látom rajta, főként szemeiben az értetlen homályosságot, melyből sejtem, hogy nincs igazán itt, nem teljesen tudata saját fizikai valójának, mert az érzelmei valahová máshová repítik őt. Nekem is nyelnem kell egyet. Beleragadok a tekintetébe és megérzem, hogy testemen fokozatosan árad végig a zsibbadás és veszem át tőle azt a kimondhatatlanul ádáz érzelmi csatát, ami a pillanatnyi helyzet értelmezése céljából alakulhatott ki benne. És már bennem is… Ha tudtam volna, hogy támadás alá kerül a város, megpróbáltam volna nem elkotyogni az ittlétem okát neki. Most viszont ebből kell kihozni valamit. Mondjuk azt, hogy mindketten túléljük a mai napot. Aztán a holnapot, majd a következőt és velem együtt ő is elemelkedik majd ettől a kibaszott poklot jelentő homokos talajtól azzal a francia helikopterrel. Két nap!
- Nem lett bajom! - érintem meg arcát két kezemmel, suttogom, mert nem akarok hangos lenni, míg lapulva térdelünk egymással szemben a fal tövében. Közel hajolok hozzá, összeérnek homlokaink, melyekkel fáradtan egymás fejét támasztjuk pár pillanat erejéig. Tudom mit hitt, hogy nem másztam el a fal tövéből, ahol a lövések során voltam. Nem véletlenül jött is oda gránát, pontos volt, de az ösztöneim, miszerint arrébb kell mennem, megmentettek. - Még negyvennyolc óra! Túléljük, együtt túléljük és elhúzunk innen vissza Marseillebe, rendben? - Szavaim eléggé összeszedetlenek, nem is tudok, de nem is akarom mindent kimondani, ami a szívemben lakozik, vagyis azt, hogy sohasem kell már ezentúl ilyen dolgokat megtapasztalnia és Lena is biztonságba kerül majd vele együtt. De ez nem is stratégiavázolás, hanem csak egy kósza reménysugár, mellyel erősíteni akarom őt. Egy ketyegő órát mutatok neki, órában kifejezve az időt, nem pedig napokban, mert így még elérhetőbbnek tűnhet. Túl fogjuk élni! Látjuk a kiutat, most is élünk, ezután pedig még annyira sem fogom szem elől veszíteni őt, mint eddig. Vele maradok, azaz bármi lesz is, ugyanaz a sors vár ránk: együtt halunk, együtt élünk túl.
Részben a portól is könnyesedő szemeimmel és összeráncolt homlokkal fúrom bele magam a karjaiba. Enyhén feljebb emelem a súlypontomat, megfeszül egy feltehetőleg robbanás során roncsolódott izompólya a lábamban, de nem érzek akkora fájdalmat, hogy megszüntessem a mozdulatot, amivel átölelem a nővérem lapockáit, míg ő mellkasomba nyomja fejét. Mérhetetlenül koszosan, porosan, izzadtan szorítjuk egymást, egyik kezemmel hajába is túrok, mert nem hiszem el, hogy ez megtörténik. Tényleg ő az! Megtaláltam. Megtaláltam és él, beszélek vele, érzem őt, az izmait, védőruhák vastag anyagán keresztül is érzem a szívverését, vagy mindössze csak odaképzelem, mert annyira közelinek érzem őt magamhoz végre! Már nem csak egy kép, egy emlék, egy tintával írott sor a naplóm oldalain, nem egy bekeretezett fénykép a konyhapolcon. Megremegnek ajkaim, összeszorítom szemeimet, de közben már átkozom magam, mert tudom, hogy hibát követtem el azzal, hogy hagytam az érzéseit magamra venni. Úgy borított el velük, mintha cunami hulláma lenne. Esélyem sem volt védekezni ellene és most… most pedig meztelenül állok (térdelek) előtte pont annyira védtelenül és összetörten, mint amennyire mi vagyunk azok az iszlamisták számára jelen pillanatban.
- Mondd merre menjünk, fedezlek! - adom át neki az irányítást szinte azonnal, kérdés nélkül, hiszen ő ismeri jobban ezeket a házakat és utcákat. Igaza van, együtt kell maradnunk, kétlem, hogy ezek után képes lennék-e újra különválni tőle. Meghűl bennem a vér, amikor kinéz a hátsó kijáraton, mert mindig ez az egyik legkritikusabb pont a csapatmozgásoknak. Ezután megkezdődik a kommandózás. Lényegében azt csináljuk, ami nehéz mert látom Harriett mozgásán és viselkedésén, hogy nem kapott soha rendes kiképzést. Az alapok megvannak neki, amennyit az élet tanított, de azontúl feltételezem nem ismeri az alaptechnikákat, nem tudok neki félszavakkal sem kommunikálni. Az amerikai társaimmal tudnék, de szándékosan nem szólalok meg, nem adok jelet magamról, mert ha a frekvenciát más is fogná, azzal sokkal nagyobb bajba keverhetem magunkat. Ezt nekünk kell megoldanunk, nem számíthatunk segítségre, míg eljutunk a lejáróig. Harriett van elől, én legtöbbször hátranézek és biztosítom a terepet. Két arabot látok előugrani a szűk utca sarkán, akiket egyből lelövök, még mielőtt ők vennének észre minket. Ezen az eseten kívül rajtakapás nélkül sikerül öt házzal keletebbre kerülnünk, vagyis, ha a térkép jól él a fejemben, akkor még két ház balra és egy előre hiányzik ahhoz, hogy az egyik alagút lejárójához jussunk.
Aztán mindketten megtorpanunk, mikor meghalljuk a sikításokat. Kérdőn nézek Harriettre, de nem azért, mert ne tudnám, mi történik, sokkal inkább mert várom az utasítást. Be? Vagy menjünk el a ház mellett mintha mit sem hallottunk volna, hiszen százakat védeni fontosabb, mint egyetlen embert? Most ő vezet, így a megérzéseire hagyatkozom, s bár van bennem némi kétely, mikor int, hogy hatoljunk be az épületbe, mégis zokszó nélkül követem őt. Ha ellenkeznék csak rontanám az esélyeinket és pedig hivatsos katona vagyok, természetesen engedelmeskedem.
Szeretnék viszont előre menni a házban, ha már rajtam több a védőfelszerelés, azonban Harriett nem vár a benyitással, hogy odaérjek elé és ez egy pillanatra meg is lep. Halkan nyit be az ajtón, ami teljesen lesokkol. Én hirtelen mozdulattal berúgtam volna és egyből fegyvert szegeztem volna az emberekre, hogy ne tudjanak felkészülni ránk, ha esetleg látnák az ajtó mozgását. Mindezt viszont jelenleg nem tudom elmagyarázni neki, úgyhogy megint csak a hátát védem, amíg meg nem pillantom a földön fekvő meztelen testet. Én még nem láttam ilyet… ilyen kínzási technikát, így sokkol a látvány. Láttam már sokat, sok megcsonkított testet, levágott csecsemő kezeket, kolumbiai nyakkendőt, vízbefojtásos kínzásokat, de a végtagok megcsonkítása, kiszögellése, majd a női meztelen test megerőszakolása és felvágása egyike azoknak, amikről csak hallottam, de még nem láthattam. Mondjuk úgy, tanultam, közkedvelt módszer volt a délszláv háborúk során.
Fél másodpercre Harriettre nézek, aki a reakciói alapján nagyon is hozzá van szokva a halott emberek látványához. Sajnos én is. Még az ilyen gusztustalan tettekhez is, ezért is vetül tekintetem tovább a következő szobára, ahonnan hangok szűrődnek át. Amit ott látok meg, többszörösen elborzaszt. Mekkora önbizalom és erőfölénytudat kell ahhoz, hogy egy katona (iszlamista) egy ostromló városban a legkiszolgáltatottabb szórakozásának éljen? Mintha máris nyertek volna, fegyverét elengedve, ajtónak háttal vezeti bele minden indulatát a nőbe. Eddig is a ravaszon tartottam az ujjamat, s amikor látom, hogy a tettes keze lényegében fegyvertől mentes, ráadásul ő még nem is vesz észre minket, egyből megfordulok és hátulról őrzöm az épségünket, hiszen tudom, hogy Harriett elintézi azt a barmot. Az imént még ő volt kiszolgáltatva egy férfi akaratának, most pedig egy másik arabot lökött elé a sors, aki saját gyengeségébe fog beledögleni egy kurdoknál harcoló nő lövései által. Csak remélem, hogy nem fogja bevallani Harriett a halála előtt neki, hogy valójában nem is kurd, szeretném, ha ilyen tettek után azzal a haláltudattal dögölne meg, hogy hiába tesz bármit az istene nevében, nem fog üdvözülni. Akit egy kurd nő öl meg, annak pokol jár, legalábbis az ő hitük szerint.
Elrúgom tőle a földön heverő fegyverét, mikor fájdalmában, két golyóval a derekában próbálna utána nyúlni. Én lelőném, vagy legalábbis meglőném még két helyen, mondjuk a karjain a válla alatt, de nem fogok feleslegesen lőszert pazarolni, mikor úgyis megdöglik.
Ismét a résnyire csukott ajtó felé fordulok, hogy ha kell, lőni tudjak, azonban meghallom a gyenge, alig hallható, számomra pedig teljesen érthetetlen szavakat. Egyből Harriettre pillantok, miközben próbálom kitalálni, hogy hogyan tudnánk kimenekíteni ezt a meztelenre vetkőztetett, végtagjait kvázi teljesen elvesztett nőt. Várom, hogy fordítson, bár ez teljesen mindegy is, mert nem hiszem, hogy a nő tudna minket ilyen állapotban érdemi információval ellátni. Nem nézek le, nem nézek a bántalmazott nőre már csak tiszteletből sem, de voltaképp magamat is védem ezzel. Hiszen mélyen legbelül már tudom, hogy itt kell hagynunk. Most nincs meg sem az felszerelésünk, sem a megfelelő körülmény ahhoz, hogy magunkkal vigyük a menedékbe, lassítana minket, egyikőnket biztosan. Az megoldás lehet, ha felkapnám a testét, szigorúan a törzsét és elmorzsolva pár imát, Harriettet előre küldve, hogy eszébe se jusson megvárni, lefutom a nővel azt a pontosan három háznyi távolságot, melyben két utcasarok is van, de ez nem több, mint szerencsejáték. Orosz rulett egy töltény híján teli tárral. Arról nem is beszélve, hogy itt a városban elég fertőtlenítőszer sincs ahhoz, hogy amputáljuk a végtagjait. Belehalna. Ha nem a fájdalomba, akkor a belső vérzésekbe.
Felszökik a pulzusom, mert bassza meg, CRO-ként pont az efféle kimenekítés a szakterületem és mégis tehetetlen vagyok, hiszen se csapat, se hordágyunk, helikopterünk és megfelelő rádiójelünk sincs ahhoz, hogy a protokollt végigvéve járjunk el. Az egyetlen esélye a túlélésre, ha elájul, vagy tudatosan lecsökkenti a pulzusát, nem mozdul, hogy a vérkeringése is minimálisra csökkenjen, így minél kevesebb vért veszítsen, míg elmúlik ez a támadásroham és vissza nem jövünk érte, remélhetőleg nyugati erősítéssel. Izraelben vannak amerikai egységek, ezt tudom, de… nem hiszem, hogy segítségünkre jönnének, ám egy próbát megér. Ha halottnak tetteti magát ez a félholtra erőszakolt nő, nem fognak hozzáérni már többet, pláne az előtérben lévő ténylegesen halott test látványa után. De ezt hogyan értessem meg egy ennyire összetört, civil nővel?
- Hé! - szökik ki belőlem a vérfagyasztó félelemmel teli levegő, mikor Harriett felemeli a fegyverét. Tudom, mi jár a fejében, de… - Még túlélheti - emelem felé egyik kezemet vízszintesbe, széttárt ujjakkal, jelezve, hogy ne lőjön. - Adj egy esélyt még neki, nekünk, hogy túlélje. Ha visszaverjük a támadókat, hívunk erősítést! - Hívunk, de az egyetlen ok, amiért jönnének az amerikaiak, hogy három honfitársuk van a helyszínen és minket kell kimenekíteni. A kurd bajbajutottak miatt kislábukat sem mozgatják. Ugyanakkor szerintem értünk, hármunkért sem. Minket is itt hagynának megrohadni, van egy ilyen sejtésem, de a remény még él, hogy ezt mecáfolhatjuk, úgyhogy… hacsak kis esély is van a túlélésre, én megadom a nőnek. Azt viszont nem kérem tőle, hogy szenvedjen is.
Óvatosan leguggolok a hasán fekvő nő mellé, össze kell szorítanom a fogaimat, hogy a lehető legkisebb hatással legyen rám a látvány. Igyekszem csak tarkóját nézni. Érzem, ahogy felnyüszít, próbálna hátrafordulni, rám nézni, de nem bír, túl gyenge hozzá és ennyire széttört végtagokkal esélytelen is, így csak figyel, mi történik. Gondolom fél az újabb szenvedéstől és ezt nem tudom nem megérteni, hiszen épp most élt át kínokat egy férfi által. Én azonban egyszer és egy igencsak gyors, de pontosan meghatározott erejű és irányú mozdulattal érek hozzá. Megütöm a feje egy bizonyos pontján, amitől egyből elveszíti az eszméletét. Erőset ütök, mert ha netán túl erősnek is bizonyulna, akkor is legfeljebb ugyanazt a hatást érem el, amit Harriett akart volna a lőfegyverével, ám látom testében az életet, így ezek szerint csak elájult. Remélhetőleg sokáig. Általában két-három óra, de ez egyénektől is függ, a nő ilyen traumák után bizonyára több időre is eszméletét vesztette, ennyi pedig remélhetőleg elég lesz ahhoz, hogy megtisztítsuk a várost. Mi vagyunk túlerőben és ez egy nagy fegyvertény egy ennyire fejletlen csatamezőn. Felállok és sietve lépek az ajtó felé.
- Visszajövünk érte! - ragadom meg Harriettet és most én megyek előre. Kettőt balra, egyet le. Ez az irány házakban véve, tudom. Ekkor nyílik az főbejárati ajtó és nem sokon múlik, hogy lőjek, de utolsó pillanatban mégis elkapom a célkeresztet az érkezőről. Bazdmegezek magamban, amíg fújok kettőt Roger és a másik amerikai láttán.
- Ez így nem jó, fejvesztve lőnek ezek is basszameg! - vetíti ki a feszültségét Roger, aki ezek szerint megtalált itt a házban a radarjelem alapján. Tehát még működnek a rendszerek, legalábbis erre tudok következtetni abból, hogy jelenleg három amerikai van igazán képzetten felszerelkezve és mindhárman egy légtérben vagyunk. Nem tudom, Harriett mennyire ért angolul, felfogja-e, hogy most épp a kurdok taktikátlanságán vannak kiakadva a srácok, én viszont nagyon örülök, hogy van valaki, akivel beszélhetek az elképzelésekről.
- Be kellene keríteni őket, a város külső részéről indulva nyomni befelé a támadókat - teszi hozzá Aaron, akinek tekintete aztán megakad az előtérben fekvő női holttesten, míg épp az ablaknál akarta fedezni a ház belterét, aztán fintorogva fordul el és csak motyogni kezd magában. - Mocskos gecik!
- Minden alagútbejárathoz kell csapat, hogy belülről védjék a lejáratokat. Akik pedig nem a civileket védik, kezdjék el kialakítani a város széle mentén a gyűrűt - mondom az én álláspontomat, ami csak kiegészítése az előzőnek, majd mindannyian ugrunk egyet és fegyvert rántunk a bejárat felé, melynek ajtaja berobban egy a mellettünk lévő épületet ért robbanás hatására. Kezemmel egyből Harriett felé nyúlók, hogy magam mögé tereljem, míg a belső falhoz lapulunk, hogy ha ezt az épületet is találat érné, akkor legalább a belső fal védjen minket, hogy ne azonnal szakadjon ránk a tető.
- Oké, mennyi civil van még kint? - kérdi Roger rám, de inkább Harriettre nézve, mert mi szolgálhatunk neki új információkkal.
- Elvileg már elenyésző - tolmácsolom Harriett egykori válaszát nekik és újra rendesen is megfogom az M16-osomat. Aztán bólintunk, mindannyian.
- Oké, akkor kezdjük el a bezárkózást! - mondja Aaron ki a végszót, amivel sajnos vagy nem sajnos, de én is egyetértek, majd Harrett felé fordulok, ezúttal franciául. Ha tud is angolul, szeretném, ha mindent tökéletesen értene.  
- Le kell zárni a menedékhelyeket. Nincs több idő. Aki eddig bejutott, azt belülről megvédjük, miközben kívülről elkezdünk kialakítani a város körül egy gyűrűt. Kellene sok autó, meg jó lenne, ha minden helyi tisztában lenne a taktikával. Segítesz? - Arra szándékosan nem térek ki, hogy mi lesz azokkal a civilekkel, akik nem jutnak be az alagutakba idő előtt, de tudom, hogy Harriett is tudja. Remélhetőleg beállnak harcolni, vagy eleve halottnak tettetik magukat, de az ostromgyűrű kialakulása után a fiúk megindulnak befelé és lőni fognak mindenkire, aki mozog, amíg ki nem takarítják a várost a támadóktól.
- Szólok az embereknek - indulna Roger, az egyetlen amerikai közöttünk, aki beszéli a kurd nyelvet, mert ő is részben az. Aaron vele tart, ez jó, így azért ők remélhetőleg túlélik, míg én akkor az alagúthálózatért leszek felelős kizárásos alapon.
- Védjük a lejáratokat! - közlöm még velük és egyben megismétlem franciául is Harriettre nézve, majd nyelek egyet. Ez szar ügy, javarészt levegőre és szárazföldre képeztek ki, egy alagútrendszer teljesen más hadszintér, eltérő stratégiát követel, de itt most senki sem szakember. Ellenben mindenkinek talán van már némi tapasztalata.
Harriettről szándékosan nem szóltam nekik. Roger tudja, hogy a nővéremet keresem, ő az egyetlen, aki tud erről a légierőn belül. Eredetileg a vezetők csak őt akarták ide küldeni a származása miatt, de én meggyőztem, hogy kell még két tag és Roger elérte, hogy én legyek az egyik. Mikor a robbanás következtében Harriettet a testemmel fedeztem, a férfi szemében megcsillant a kérdés, láttam rajta, mégsem mondtam semmit. Ahogy ő sem kérdezett. Néma kommunikáció volt ez csupán, Aaron mit sem láthatott ebből, de én megéreztem rajta, Rogeren, hogy tudja, ki a nő mellettem.
Ahogy a két amerikai kiviharzik, nekünk egyértelmű, hogy nem azon a kijáraton kell távoznunk, mivel arra épp most hívták fel a figyelmet Rogerék a futásukkal. Viszont nem is a hátsó ajtón érdemes mennünk, az túl evidens, nem csak nekünk, de a támadóknak is az lehet, úgyhogy jobb híján marad a túloldali kis utcára nyíló ablak.
Megyek előre. Ezúttal nem nyitunk már be óvatosan újabb házakba, megyünk előre egyenesen a lejáratig, ahol átadjuk a helyi erőknek az információkat. Vagyis… mondjuk úgy, ez lenne a terv.

Ahogy lassan kiejtem a nevem, majd pedig a becenevem is, szinte látom őt megtorpanni. Látom rajta azt a pillanatnyi megrökönyödést és bár nem tudom mi jár a fejében, azzal mégis teljes mértékben tisztában vagyok, hogy egy régi emlék törhet fel benne. Bennem is. Talán mindketten ugyanarra emlékezünk vissza… talán nem. De látom a szemeiben, hogy a név és ahogyan azt kiejtettem, igenis megérintette. És ha eddig még nem hittem neki, ha azt gondoltam volna, hogy talán csak hazudik… ez a megrökönyödés most teljes mértékben meggyőz. Mert ez őszinte. Ilyen reakciót nem tud csak úgy eljátszani. Éppen úgy ahogyan én sem tudom teljesen elrejteni mindazt amit érzek. Megpróbálkozom vele, úgy is teszek mintha menne, de… A szívem kihagy egy ütemet és szívesen mosolyodnék most el, hogy reagáljak az őszinteségére, ám tudom, hogy nincs időnk, muszáj megmaradnom az érzéketlenségem határvonalán, nem átadnom magam neki, erősnek maradni és semmiképp sem elengedni magam. Nem azért mert nem akarok, sokkal inkább mert az végzetes lehet. Mégis… amikor néhány perccel később végül megtorpanunk, ő pedig hozzám ér, a bőrömet érinti, az az apró elektromos kisülés ami köztünk játszódik le, egy pillanat erejéig sikeresen kibillent a tudatosan létrehozott érzéketlenségemből, a falak leomlanak, aminek fenntartásában egyébként sem voltam túl jó, de most aztán ténylegesen kiül minden az arcomra és egyben a tekintetemre.  Meglehet, hogy csak néhány pillanat erejéig történik ez meg, de ezekben a pillanatokban láthatja az elveszett kislányt, aki harminc évvel ezelőtt voltam, akit elrejtettem magamban. Láthatja a felcsillanó lángot a szememben, az örömöt, a szomorúságot, a félelmet, a zavart, mindent.
Aztán mégis, mintha mi sem történt volna fordulok el tőle, felkavartan és rettegéssel megtelve. Szükségem van néhány nyelésre és gondolatbeli vállveregetésre ahhoz, hogy kikecmeregjek abból a mederből amibe Tim megjelenése óta estem bele. Minden erőmmel arra koncentrálok, hogy kizárjam őt. Hogy kizárjam a gondolatát, azt amit mondott, hogy egyáltalán itt van. Igyekszem magamra és a civilekre összpontosítani, a terroristákra, arra, hogy túléljek, védjek és ne az öcsém túlélési esélyeit latolgassam, főleg miután rájövök, hogy hol is van ő valójában. Ezt nagyjából sikerül is tartanom egészen addig ameddig a robbanás meg nem történik. Akkor aztán elveszítem az irányítást, az agyam háttérbe szorul, a szívem veszi át az irányítást.
Hiába tudom, hogy ostobaságot csinálok, hallom Lena kiabálását is, mégsem állít meg. Kétségbeesetten rohanok be a romok közé, még csak nem is gondolva arra, hogy esetlegesen a terroristák is ugyanezt teszik. Elvégre gondolhattam volna, hogy ők is keresni fogják Timet, a különbség az, hogy míg én arról akarok megbizonyosodni, hogy még életben van, ők éppen az ellenkezőjéről teszik. Nekik az a céljuk, hogy megöljék őt. És engem is. Most pedig nagy eséllyel nem csak magamat, de az öcsémet is a halálba küldtem, mert képtelen voltam kontrollálni az érzelmeimet. Ez csak akkor tudatosul bennem, amikor a férfi a fegyvere csövét nyomja a fejemhez. Semmi másra nem tudok gondolni csak arra, hogy mennyire ostoba is vagyok. Őszintén nem értem, hogy mégis mi ütött belém, hiszen még soha korábban nem ért ilyen érzelmi hatás. Még soha nem éreztem így magam, még soha nem kellett a családom, de legfőképpen az öcsémet a haláltól féltenem. Hiába próbáltam erős maradni, mostmár be kell vallanom, hogy nem megy. Csak ki akarok kerülni innen… élve. Vele. Együtt.
Érzem ahogyan a tekintetem ismételten bepárásodik erre a gondolatra, mert tudom, hogy ez nem fog megtörténni. Tudom, hogy itt most vége. Elszúrtam. Sőt, elcsesztem az egyetlen esélyemet arra, hogy megismerjem az öcsémet, a családomat. Már soha nem szabadulok ki innen. A férfi térdre kényszerít, mindketten tudjuk, hogy mi következik. Remegek a félelemtől, hazugság lenne azzal áltatni magam, vagy bárki mást, hogy nem rettegek a haláltól. Igenis rettegek. De van az a pont amikor már nincs mit tenni. Tudom, hogy ezeket nem fogja meghatni a könyörgés. Láttam már belőlük eleget ahhoz, hogy tudjam, még örülnének is neki ha könyörögnék miközben megölnek. Így hát lehunyom a szemem és várok. A legjobb amit tehetek, hogy megpróbálok felidézni valami szép képet, egy szép emléket, előkotorni azt abból a bizonyos poros ládából, mert nem akarom, hogy ez a romos épület legyen az utolsó kép. Hallom, hogy beszél hozzám a férfi, de fejben már messze járok, nagyon messze. Franciaországban. Nem hallok és nem látok semmit.
Csak akkor nyitom ki újra a szemem mikor a hátam mögött álló férfi ahelyett, hogy lelőne, a földre hullik mellettem, ezzel egyidejűleg a zuhanás közben vállamat is meglökve. A lökéssel pedig kibillentve abból az álomképből amit elképzeltem magamnak és visszarántva engem a fájdalmas valóságba, amelyben a tekintetem még mindig könnyekkel van meggyűlve, a porban térdelek és a férfi szétlőtt fejét bámulom. Sokkos állapotban nézem azt, de még csak nem is azért mert annyira ocsmány egy kép tárulna elém, láttam már ilyet, többet is, mint kellett volna. Az már nincs olyan hatással rám, mint a haláltól való félelem. A sokkos állapot most leginkább amiatt alakult ki, amiért egy karnyújtásnyira voltam az elmúlástól. Amiért szinte már érezhettem magamon a halál jeges leheletét és az első pillanatban még fel sem fogom, hogy miként menekültem meg. Csupán akkor kezdek el felocsúdni amikor léptek közelednek felém én pedig most reflex-szerűen kapom fel a fejem. Próbálok kikecmeregni azokból az érzelmekből amik bennem kavarognak. Abból, hogy Tim a testvérem, a hiányérzetből ami az elmúlt harminc évben uralkodott bennem, abból, hogy azt hittem meghalt amikor ez az épület összeomlott a robbanás következtében. Abból, hogy ha nem ért volna ide amikor tette, talán most az én agyvelőm terült volna szét a porban és csupán azt találta volna belőlem. A hirtelen mindent elsöprő örömtől, amikor felnézek rá és meglátom, hogy nem halt meg. És én sem. Újabb esélyt kaptam arra, hogy megismerjem őt.
A hangja rángat vissza a földre. Immáron másodszor a mai nap folyamán. Érdekes ez, mert ő az én mentsváram, ugyanakkor ő az is aki éppen azt a várat ostromolja. Csupán néhány másodpercet vesztegetek mielőtt még a segítségét elfogadva állnék lábra. És még csak nem is azért fogadom el a segítségét mert szükségem lenne arra, sokkal inkább annak reményében, hogy újra megérinthetem őt. Ami szintén meglep, még engem is, mert nem vágyom az érintésére, ám a szívem mégis azért kiabál, hogy öleljem őt magamhoz. Túlélte! Ehelyett most mégis csak bólintok egyet, majd a fegyveremet átvéve tőle, indulok meg utána. Még mindig zavartan és feldúltan, de igyekszem lenyugtatni magam. Még nincs vége. Emlékeztetnem kell erre magam, mert akármennyire is szeretném, hogy mindennek vége legyen, tudjuk, hogy ez nem így van. Az iszlamisták még mindig odakint vannak, még mindig sorba lőnek rá bármire ami megmozdul és ostromolják az alagútba való lejáratokat is.
- Nem sokan, de… - Nyelek egyet. Nem tudom befejezni a mondatot. Kezdem teljesen elveszíteni a fonalat. Kezdek túlcsordulni érzelmekkel, a sokkal, félelemmel, mindennel ami ma történik velünk és egyszerűen már nem tudom magam tartani. - Tim… - Nézek rá, de még mindig nem tudom kimondani amit akarok. Nem tudom, hogy egyáltalán ki merem-e mondani. Ha kimondom akkor valóssá válik minden. Láthatja rajtam, hogy nem vagyok jól. Fizikailag talán igen, de lelkileg semmiképp sem. Ez túl sok. Nem akarom ezt. Nem akarok aggódni érte, nem akarok újra elválni tőle. Nem akarom, hogy egy újabb épület robbanjon fel alatta. Önző kérés talán, de azt kívánom bárcsak el tudnánk bújni valahol, hogy megvárjuk amíg el nem csendesedik minden. Tudom, hogy ezt nem tehetjük meg, de azt kívánom bárcsak megtehetnénk. - Az hittem… - A mennyezet felé intek, ezzel jelezve, hogy mit hittem, de nem mondom ki, mert attól félek, hogy az túlzottan elérzékenyítene. Mégis valami módon tudtára akarom adni, hogy aggódom érte és egyben azt is, hogy hiszek neki, érzem mindazt ami köztünk van. Elhiszem amit mondott. Elhiszem, hogy ő a testvérem.
Veszek egy mély lélegzetet, szemébe pillantok, majd mielőtt még kifújhatnám a levegőt, egyszerűen tovább nem is gondolkozva lépek közelebb hozzá, hogy megöleljem őt. Tisztában vagyok azzal, hogy ez veszélyes és esélyesen valaki megjelenik mögöttünk, hogy lelőjjön mindkettőnket, ugyanakkor nem tudnék azzal a tudattal tovább menni vagy pedig meghalni, hogy még csak magamhoz sem öleltem az öcsémet, akit harminc éve nem láttam. Így hát ezzel a gondolattal vállalom be a rizikót és bújok most oda hozzá, kezeimet a dereka köré fonva, arcomat mellkasába fúrva, megpróbálva kizárni az agyam ellenkezését és szinte sikítozását. Hagyom, hogy csakis a szívem és az abból fakadó érzések irányítsák ezt a mozdulatot. Adok magamnak néhány másodpercet, hogy belélegezhessem az illatát, hogy elraktározzam azt magamban és egyben felelevenítsem azt. Tudom, hogy sürget minket az idő, de… ezt muszáj volt megtennem. Csupán azt bánom, hogy már nem tettem meg korábban. Ugyanakkor kellett az a riadalom amit az épület felrobbanása okozott bennem ahhoz, hogy rájöjjek milyen könnyen is veszíthetem őt el. Pedig eddig is tudtam. Hiszen oly sokmindent vesztettem már el életem során… köztük őt is, mégis az a robbanás valamit felrobbantott bennem is.
- Maradjunk együtt! - Mondom ki végül halkan mikor sikerül tőle elválnom és újra farkasszemet tudok vele nézni. Nem kérés volt ez, még csak nem is kérdés. Sokkal inkább hangzott ez parancsnak tőlem és talán azt is akarom, hogy annak vegye. Szemmel akarom őt tartani. Azt akarom, hogy mellettem legyen. A tőle való távolság csak ront a helyzeten, hiszen nyilvánvaló, hogy úgy nem tudok tisztán látni az aggodalomtól és csak a saját halálomba rohanok bele. - Együtt erősebbek vagyunk. - Mondom ezt úgy, mintha valami cserkésztáborban lennénk, csak az hiányzik, hogy a kisujjamat nyújtsam át neki.
Veszek még néhány mély lélegzetet, majd már jóval összeszedettebben fordulok a szemközti fal felé. Nem nézek vissza rá, bízom abban, hogy követni fog, ha másért nem is akkor azért mert tisztában van azzal, hogy én jobban ismerem a környéket. Lassú léptekkel közelítem meg a hátsó kijáratot - vagy éppen annak maradványait -, próbálok először csak kilesni azon, hogy megbizonyosodjak arról, tiszta a levegő. Majd miután ez megtörténik csak intek Tim felé a fejemmel, hogy kövessen. Nem szólalok meg és valahol remélem ő sem fog, elvégre ha valaki a még álló épületekben lenne és meghallaná a francia beszédet, az szar ügy lenne, valljuk be. A szűk, lakóházak közötti utcákon vezetem át magunkat, ahová autók be sem férnének. Igyekszem mihamarabb visszajutni az iskolaépülethez, természetesen anélkül, hogy bárkinek szemet szúrnánk. Megtorpanok néhányszor, egyszer-kétszer még fedezékbe is megyek, vonva magam után Timet is. Az egyik ilyen alkalommal figyelek fel arra a sikítozásra, ami az egyik ház nyitott ajtaján át szűrődik ki hozzánk. Nem tagadom, megfordul a fejemben, hogy figyelmen kívül hagyjam a segélykiáltásokat, de aztán mégis egy egyértelmű tekintettel pillantok fel Timre, ezzel tudtára adva, hogy én segítek a nőnek. Ő meg eldöntheti, hogy követ vagy sem. Ha tippelnem kellene, nyilván arra tippelnék, hogy jön velem.
- Gyere. - Mondom csak olyan halkan, amilyen halkan ez lehetséges, majd állammal az ajtó felé bökök. Megindulok, ám még bennem is megáll az ütő amikor a ház ajtaján beosonva meglátom a hamarosan szemünk elé táruló képet. Egy nő a földön fekszik, meztelenül, vérben fagyva, az összes végtagja meglőve, talán el is törve… ha jól sejtem az volt az első, majd a csontjai szétmorzsolása után jöttek a golyók, hogy azzal ki is véreztessék az illetőt. Szemmel látható, hogy megkínozták. Vágás és ütés nyomok is vannak rajta. Minden bizonnyal halálra kínozták, nem mozdul, még csak a mellkasa sem emelkedik, ha jól sejtem halott. Morbid ez a kép, a hányinger kezd kerülgetni. És bár hozzá vagyok szokva a halott emberek látványához, ez még számomra is soknak bizonyul. Nem tudom sokáig nézni a nőt. Elfordítom a tekintetem, de most nem nézek Timre, jobb ha nem látja azt ami jelenleg az arcomra van írva. A haragot. A gyűlöletet.
Tovább megyek. Követem a hangok forrását, a nő még mindig segítségért kiáltozik, de egyre elenyészőbb a hangja. Kezdi erejét veszíteni, talán a reményét is. Kihallom ezt a hangjából, nem csak mert olyan ismerős az számomra is. Nem tagadom, félek attól, hogy mit fogunk találni a következő szobában ahonnan a hangok jönnek. Nincs egyedül, erre hamar rájövök. A kép viszont valójában nagyon hasonló. Csupán annyiban különbözik, hogy a nő még életben van, már amennyire ezt életnek lehetne nevezni, mindkét tenyerében egy-egy kés döfve, majd azzal együtt a fapadlóhoz szegezve. A nőn pedig a férfi, akinek hangját már odakintről hallani lehetett. Valami olyasmit motyog a nőnek, hogy Allah nevében teszi amit tesz és majd ő megtisztítja a nőt attól a sok bűntől amit itt elkövetett. Aha, persze! Nem tart sokáig kitalálni, hogy mit művel a nővel. Megerőszakolja őt… is. Ha jól sejtem a korábbi nőnek is hasonló sors jutott ki az utolsó pillanataiban. Ismét rosszul leszek, nem is tétovázom sokáig, a korábban már kezembe vett fegyveremet szegezem felé. Direkt nem a fejét veszem célba. A hátát célzom be, mert azt akarom, hogy szenvedjen, legalább annyira, mint ezek a nők teszik… tették. A férfinak a figyelme szerencsére elveszik a nőben - szó szerint -, hangos morajlások közepette kap két golyót deréktájban, aminek következtében a férfi fájdalmasan ordít fel. Jól teszi! Szinte reflex-szerűen nyújtózkodna is a saját fegyvere után, amit ha jól sejtek nem tud már elérni, ugyanakkor talán nem kellene alábecsülni sem. Ám figyelmem most mégis a nő arcára siklik, aki valóban életben van, talán hálás is a megjelenésünknek, mégis…
- Legyen vége! - Csendül fel a hangja fájdalmasan, szinte alig hallhatóan. Nem tudom, hogy Tim megérti-e a kurdot, fogalmam sincs, talán meg sem kell értenie ahhoz, hogy tudja mire kért meg minket a nő. Mindketten, sőt mindhárman tudjuk, hogy ilyen szintű egészségügyi segítséget nem tudunk neki nyújtani, ha nem öljük meg, nagy valószínűséggel csak lassan, fájdalmak között fog elvérezni. Aztán ahhoz képest, hogy milyen egyszerűséggel tudtam meglőni a terroristát, most mégis remegő kézzel emelem fel újra az M16-ost, hogy véget vessek a szenvedésének, de még nem célzok a nőre. Nem tudom azonnal megtenni, hiába tudom, hogy jobb lesz neki. Gyengeség kerít hatalmába, mert ha Tim nem lenne itt talán gondolkozás nélkül tenném meg. Így viszont… Mi van ha azt fogja látni, hogy egy szörnyeteg lett a nővéréből? Mi van ha tényleg az lett belőle? Egy szörnyeteg. Pedig csak túlélek. Csak azt teszem amit muszáj ahhoz, hogy túléljem ezt az elcseszett világot.

I got you, and that's all I need. ♡|  @Timothée Léon Chauvet

Olyan vak voltam eddig. Most már el sem tudom hinni, hogy miért nem ismertem fel egyből Harrettet, de hát akkor még nem is ilyen félig könnyes szemekkel nézett rám, mint amikkel most bocsánatot kér a tétlenkedését. Szeretném azt gondolni, hogy pontosan tudom, mi játszódik le épp benne, tulajdonképpen az, ami az én szívemben is. Talán csak az ittlétem szándéka az, ami erősít engem, mivel én kifejezetten azért jöttem Szíriába, hogy őt megtaláljam, így könnyebben tudok feleszmélni, mikor nem a megszokott zajok lepik el a várost. Vagy épp a tapasztalat és a kiképzettségem… inkább az utóbbi, elvégre korántsem állíthatom magabiztosan, hogy nekem több tapasztalatom lenne a háborúkban, mint neki. Nem tudom, hol élt eddig, végig itt a kurdoknál? Ha igen, ő sokkal profibb nálam. De ez most mit sem számít. Mennünk kell és mindkettőnknek meg kell tenni mindent, hogy életben maradjunk.
Felhúzom a kesztyűket és megindulok kifelé, mikor aztán megtorpanok a név hallatára. A tekintetem meglepetten vetül rá, de mégsem értetlenül, hiszen tudom, hogy milyen nevet oszt meg velem. A saját, itt használt nevét, mégis gyomrom bukfenceket vet, ahogy meghallom a becenevét. Újabb érzések lepnek el, amiért megannyi emlék tárul elém, mikor Arynak szólítottam őt és meg is hatódok, hogy ezt a becenevét megtartotta. Mintha csak azt sugallná ezzel, hogy ő még mindig magával hordozza az eredeti életének egy darabkáját. Némán bólogatni kezdek, jelezve, hogy megértettem, de a szavak belém szorulnak. Nem is tudnék hirtelen mit mondani, ahhoz órákra lenne szükségem, most viszont egy percünk sincs.
Az iskola falának takarásában terepfelmérés végett állok meg, egyelőre nem látok illetéktelen alakokat, így tisztul a kép, hogy támadás várható és nem már azalatt van a város. Ennek ismeretében egy pillanat erejéig visszapillantok a nővéremre, ami talán rossz ötlet a részemről, de nem bírok ellenállni a kísértésnek. Túl régóta keresem őt ahhoz, hogy csak úgy hagyjam eltávolodni magam mellől. A testem üvölt, hogy ragadjam meg és ne engedjem el már sohasem, talán pont ezért is érintem meg. Tudom, hogy nincs hozzászokva az ilyen kontaktusokhoz és látom is rajta, hogy meglepetten érinti, tulajdonképpen engem is, merthogy a testem és lelkem előbb cselekedett, mint ahogy az agyam utasításba adta volna azt. Úgy érintem meg, hogy pár pillanatig én magam sem tudom, hogy képes leszek-e még valaha is elengedni őt. Elveszik bennem a katona és csak az ember marad terepszínű ruhába csomagolva. Alig látszik ki bőrfelületünk, de ahogy tenyerem alatt megérzem a húsvér embert, elönt a félelem. Sokszor félek hadszíntereken, kár is lenne tagadni, de most egyenesen rettegek. Eddig még sosem kerültem háborúba a saját rokonommal együtt, sosem kellett aggódnom, hogy elveszíthetem őket. Apa miatt ugyan aggódtunk, de az más volt, akkor még gyerekek voltunk, de ez… ez a helyzet most mindennél kijózanítóbb. Ez a rettegés most felnyitja szemeimet és csontomig hatolva tudatja velem a háború igazi arcát.
Aztán bugyuta módon rettegni kezdek attól, hogy mennyire megbénított engem és általam Harriettet is a félelem. A magatehetetlenségben fogunk meghalni, hiszen itt nem maradhatunk, mozdulnunk kell, cselekednünk kell, mert csak így élhetjük túl ezt a poklot, amit tulajdonképpen mi magunk hoztunk el. Nem én, Amerika. Vagy legalábbis olajat öntött a tűzre azáltal, hogy légitámaszpontot vert ezen város melletti területen.
Nem szűnök meg embernek lenni, de hirtelen kitisztul a kép és értelmet nyer minden. Már látom magam előtt a túlélés lehetőségeit, beindul az agyam, feléled bennem a katona, mely az érzésekkel karöltve pillant utoljára Harriettre, míg betakarom arcomat a maszkommal azzal a hittel és fogadalommal, hogy nem fogom meglátni a testvérem holttestét. Kevés vagyok én egyedül ahhoz, hogy megvédjem, kell egy nagy adag szerencse ahhoz, hogy újra találkozzunk, ez a kényelmetlen igazság, de azért tenni is kell. Úgyhogy elfedem könnyesedett szemeimet és megiramodok a fegyverek felé.
Nagyon gyorsan felpörögnek az események, ahogy az iszlamisták elérik a várost. Próbálom azt tenni, amihez értek, amire kőkeményen kiképeztek. A mesterlövész fegyvert használni korántsem egyszerű, más gondolkodásmódot igényel, mint például a mellettem lévő M16-os, ráadásul folyamatosan gyakorlatokon kell részt vennem, hogy megkapjam az engedélyem rá. De az a képesítés mit sem számít most, a tapasztalatok viszont annál inkább, így minden tudásomnak megfelelően választok pozíciót, ahonnan jó szögből tudom bemérni az érkező arabokat.
Kifejezetten megnyugtatóan hat, hogy működik a rádióm, így én sem vagyok rest használni azt, hogy jelentéseket adjak a megfigyeléseimről, elvégre a munkámnak csak egy tört része az, hogy lövéseket adjak le, sokkal fontosabb, hogy információkat közvetítsek a főtér és környékéről. Amikor aztán áttörik az elsődleges és másodlagos védelmet is a terepjárók, elszabadul a pokol.
Ösztönből cselekszem amikor leadom az első lövéseket, ezzel előidézve egy hatalmas robbanást, de mikor befókuszálom Harriettéket, már az én fejem sem bír teljesen nyugodt maradni. Annyira biztosan nem, amennyire ideális lenne, feltehetőleg ezért is kell elpazarolnom egy töltényt, hogy felfogjam, az egyetlen talpon lévő, közelben halált osztó támadó ruhája alatt golyóálló mellény bújik meg. Elpattan bennem valami. A pánik, hogy a hibámat a nővérem fogja elszenvedni. A torkomban dobog a szívem, össze kell szorítanom fogaimat és össze kell szűkítenem a szemeimet, hogy a homályos látásom ismételten kiélesedjen. Nem várhatok sokat, így lényegében azt az egy másodpercet várom meg, mikor érzem, hogy sikerül lenyugodnom. Nem tart sokáig ez az állapotom, ténylegesen is egy-két pillanatig, de úgy tűnik, ez elég ahhoz, hogy a találatom pontos legyen és ezzel ne bírja elsütni Harriették felé emelt fegyverét. Elveszem szemem elől a fegyverem távcsövét és szabad szemmel pillantok a testvérem felé, most így tudom leggyorsabban felmérni a terepet és felbecsülhetetlen megkönnyebbülés ér, mikor újra találkozik a tekintetünk. Csak egy rövid szemkontaktus, semmi több, ami után ő a kislány felé fordul, én pedig lehúzódom a fal takarásába, még a mesterlövész fegyvert is magam mellé csúsztatom, míg hasra fekszem és a feljáró felé fordulok.
Kúszásban indulok el felé, megteszek pár métert így, hiszen tudom, hogyha felállnék, egyből lelőnének, azonban ez sem bizonyul elégnek. Már túl késő. Repeszek ezrei tépik fel mögöttem a vasbeton falakat, a fülem egyből bedugul és csak a pillanat tört része erejéig látom meg a vörös lángfelhőt, mely aztán egyből szerte is foszlik, s helyette a lökéshullám pusztít tovább. Egyből összerántom végtagjaimat, oldalamra dőlök, felhúzom térdeimet, hogy azokkal védjem tüdőmet és belső szerveimet, míg karjaimmal fejemet kulcsolom össze, merthogy érzem, meginog alattam az épület, nem látok semmit a porfelhőtől, levegőt sem veszek, csak érzékelem, hogy omlanak a falat valahol körülöttem, minek hatására a mennyezet egy része is beszakad velem együtt.
Felszisszenek a földetérés pillanatában, törmelékre érkezem a baloldalammal, de van olyan szerencsém, hogy a tetőszerkezet nem azonnal hullott le, hanem fokozatosan adták meg magukat a tartóelemek, ezért nem is zuhantam igazán, sokkal inkább csúsztam.
Elsőként kezeimet mozdítom meg, hogy kicsomagoljam közülök az általuk védett arcomat és körülnézzek. Az ütés, vagy talán a robbanás keltette lökéshullám hatására még nagyon homályosan látok, a fülem sípol, de hallok mozgásokat, kövek ropogását bakancsok talpa alatt, úgyhogy sejtem, hogy nem süketültem meg. A tompultság ellenére viszont megijesztenek a lépések hangjai, így hát egyből ülőpozícióba húzom magam és kinyújtom lábaimat, bele sem gondolva, hogy mi van, ha azok nem teljesen épek már. Nem fájnak, de tudom, hogy a sokk és a szervezetemben kavargó végtelen adrenalin hormon miatt nem is fogok még fájdalmat érezni egy kis ideig. Így voltam képes kilométereket tekerni törött kulcscsonttal bringán az egyik triatlon világbajnoki selejtezőn fiatalkoromban és így vagyok képes most is úgy tenni, mintha nem robbantották volna rám az épületet.
A lépések egyre közelednek, én pedig ültömből kúszva behúzódom a még álló fal takarásába egy egykori ajtókeret mellett. Hátamat a falnak döntöm, lábaimat behúzom, hogy ne láthassák meg az ajtónyíláson keresztül, míg némán és mozdulatlanul fújok párat. Egyből a fegyvereimet keresem, melyek a robbanás pillanatában ott voltak velem, így most is közelben kell lenniük. Az egyiket, az M16-ost megtalálom közvetlenül mellettem a túlsó ajtófélfa előtt. A fegyvercsöve és az tartóöve látszódhat az ajtónnyíláson keresztül, a nagyobb baj viszont az, hogy ki kell bújnom a fal takarásából ahhoz, hogy megragadjam. A mesterlövész fegyveremet viszont nem látom sehol. Mivel az nem volt hozzám kötve, feltételezem a robbanás elsodorta és… talán a tetőn maradt. A tető azon kicsi részén, ami még áll felettem.
Egyre élesebben hallok, mégpedig lövéseket, egész sortüzet közvetlenül a mellettem lévő utcafrontról, de engem most jobban megrémít az a valaki, akinek már nem hallom neszét a mögöttem félig nyitottá váló helyiségből. Vagyis áll. Le kell higgadnom, mert a fülemben visszhangzó heves szívverésem elnyomja az érzékeimet. Nyelek egyet és meredtem figyelem, hogy mit lép. Hol lehet, merre nézhet. Még egyszer végigfutom az előttem lévő területet ezúttal nagyobb üvegszilánkok után kutatva, amik esetleg tükrözhetik a képet és engem is, számomra hátrányos módon, de vagy nincsenek, vagy már mindet belepte a por. Tehát az egyetlen árulkodó tényező a félig látószögben lévő M16-os és most csak imádkozni tudok, hogy ne szúrja ki azt. De tudom, hogy észre fogja venni. Észre is veszi.
Megfeszülnek izmaim, ahogy határozott lépések indulnak meg felém, meghűl bennem a vér és már majdnem mozdulnék is, hogy előbb kaparintsam meg a fegyvert, mint ő, hiszen, ha azt elveszi tőlem, akkor halott vagyok.
Ekkor viszont meghallom a nevem, mire a lépések is azonnal megszűnnek. Megfagy a beltér, nem tudom, ki van a mögöttem lévő fal túloldalán, de azt igen, hogy nem tőle jött a hang. Ezen a ponton pedig az agyamban elpattan valami, megszédülök, merthogy felismerem a helyzetet és az érzelmek, a hirtelen rám törő pánik és halálközelségtől kapott roham együtt pillanatokra kiütnek. A fejem (védősisakostul) a falnak koccan, behunyom szemeimet és úgy érzem, hogy most veszítek el mindent. Mindent! Harriett engem keres ezekben a percekben is, én viszont tudom, hogy nem engem talál majd meg, hisz nem én vagyok közelebb hozzá. Ahogy arra is feleszmélek, hogy már hisz nekem, elvégre itt van, hallottam hangjából a félelemteli aggodalmát, míg nevemen szólított és már tudom, hogy én elő fogok ugrani, ki fogom dugni a fejem és testemet is a fal takarásából, mert meg fogom őt védeni. És amikor kimozdulok innen, a mögöttem lévő arab szétlövi a testem. Ki tudja, talán sosem kerül az vissza Amerikába, vagy épp Franciaországba. De pár perc erejéig mindenem megvolt. Tényleg mindenem! Visszakaptam nővéremet, visszakaptam Sorat, elértem a céljaimat és végül is teljes értékű életet tudtam élni.
Másodpercekig van csak ez az érzelmek túlfakadásából adódott részleges eszméletvesztésem, de nekem óráknak tűnik, mire ismét kinyitom a szemeimet és ugyanúgy nesztelenül fülelek mögém, mint ezelőtt. Mozgást hallok, aki eddig mögöttem állt, szaporán jobbra indul, távolodik tőlem, de lövést nem hallok, viszont ez nem nyugtat meg, épp ellenkezőleg. A nővéremet akarja megtalálni és nincsenek kétségeim afelől, hogy ez sikerül is neki.
A blackout-tal együtt kapott pánikom elillan és újra átkapcsol bennem a katona, mikor megszólal a férfi. Nem látom, de hallom, ezúttal tisztán és bár máskor feldühítene, hogy lefegyverezik Harriettet, most még örülök is neki, elvégre még él és a köztük lévő egyoldalú kommunikációval sikerül beazonosítanom hozzávetőlegesen a helyüket és távolságukat is hozzám képest. Már távolabb vannak tőlem és feltételezem, nem rám figyel egyikük sem. Nem tudom, ez egy tipp, egy szerencsefaktor a játszmában, de úgy vagyok vele, hogy ezt bevállalom. Lassan és amennyire lehet, halkan nyúlok a fegyverem után és mikor érzem, hogy nem lőtték még szét a kezem, kígyó lassúsággal kilesek az ajtófélfák között. Az iszlamista nekem javarészt háttal áll, olyan száztíz fokos szöget zárhatunk be, előtte pedig megpillantom Harriettet.
Nem nézem sokáig, épp csak annyi időt hagyok magamnak, hogy felvegyem a fegyvert és azzal együtt lapuljak meg újra a fal mögött. Hallom a kiabálást és meglep, hogy mennyire tisztán értem a kifejezését. Iraki, vagy… talán az Iránban élő arabok nyelvjárásával beszélhet, merthogy az én arab tudásom ott edzett meg. De hogy őszinte legyek, marhára nem érdekel, ki ez a fickó.
Állva pillantok ki újra a fal mögül és még épp elkapom a pillanatot, ahogy kirúgja Harriett lábait. Kedvem lenne nagyon kellemetlen dolgokat mondani neki, megmutatni számára, hogy mi a fájdalom, mi a rettegés, de még nem vakít el teljesen a harag. A harag, hogy így bánik Harriettel és megannyi civilt ölt meg ebben a városban a mai napon és ki tudja, mikor máskor még. Megérdemelné, hogy egyesével szakítsam le a végtagjait egy-egy pontos lövéssel, de… nekem Harriett életének garantálása fontosabb, úgyhogy… ma megmaradok katonának lenni ahelyett, hogy olyanná váljak, mint ő.
Pillanatokon belül három lövést is leadok a fejére. Az M16-ossal nem tudok annyira pontosan célozni, mint a mesterlövész fegyverrel, de ilyen közelről nekem azért illene eltalálnom a férfi koponyáját. El is találom, két fém töltény is elkapja fejét, a harmadik fúródik csupán a falba annak következtében, hogy az első két találat oldalra billenti és immáron lényegében fej nélkül hullik teste a földre. Nem szép látvány, de mint mondtam, nem kockáztathattam. A mellkasa könnyebb célpont, azonban nem tudhattam, hogy van-e rajta mellény és az milyen minőségű, ahogy nagyon a fejétől lentebb sem mertem célozni, mert mi van, ha a nővéremet találom el.
A lövés után kissé megfagy minden. Én is, mert csak Harriettet figyelem, azt remélve, hogy az ő teste nem dől el és hogy nincs baja. Végignézek testén anélkül, hogy egy szót is szólnék. Az aggodalmam épp eléggé tükröződik szemeimben. Viszont ahogy a robbanás előtt, úgy most sem gondolhatjuk, hogy „vége”. Hogy végleg megúsztuk a bajt, így hát közelebb lépek, átmegyek a törmelékeken - ezek szerint tényleg tudok még járni - és egyenesen mellé állok. Ha kell, felsegítem és a kezébe nyomom a halott testre zuhanó egykori fegyverét, az arabét pedig magamhoz veszem.  
- Gyere! - indulok meg egyből az épület túloldala felé, mely biztosabbnak tűnik, mint a félig beomlott szoba. Nem távozok a házból, hanem megállok a túlsó külső fal belső oldalán, amin mindössze csak egy kis ablak van. Azon keresztül látom, hogy közvetlen közelségben kétoldalt is álló épület van, vagyis a házak között legfeljebb szűk kisutcák lehetnek. Bombázás nehezen elképzelhető - persze semmi sem kizárt -, ha pedig valaki beugrik az ablakon, akkor mi hamarabb lelőjük, minthogy ő észrevenne minket. Arról nem is beszélve, hogy szétlőtt épületre kisebb valószínűséggel lőnek, vagyis pár perc erejéig még biztonságosnak tűnik ez a hely. Mondjuk egy ilyen helyzetben mi számít biztonságosnak, ugyebár. Leguggolok, gondolom Harriettel együtt azon a ponton, ahol egyik ablak és ajtónyílásból sem vagyunk láthatóak.
- Milyen sokan lehetnek még az utcán civilek? - kérdezem, de nem nézek rá mert, épp az arabtól lopott fegyver tölténykészletét próbálom kideríteni. Nagyon szeretném azt a választ hallani, hogy „elenyésző”. Nem tudunk mindenkit megmenteni, esélytelen, de több százakért természetesen én is utcán maradnék. - Előbb-utóbb el kell kezdenünk védeni az alagút-lejáratokat is. - Ha nincs más mód, akkor kívülről, de a mi épségünk érdekében jobb lenne inkább belülről. Mondani sem kell, mi történne, ha a támadók bejutnának a szűk alagútba.

Küzdök ellene. Valóban tudatosan próbálok küzdeni az egész lénye ellen, mindaz ellen amit mond és próbál velem elhitetni, mert nem akarok elgyengülni. Nem akarok hinni neki. Pontosabban, nem merek hinni neki. Tudom ha megteszem, az olyan reményt fog bennem ébreszteni, ami ha aztán elveszik mert kiderül, hogy átvert… Az teljesen össze fog törni. Olyan szinten össze fog törni engem és az összes még megmaradt reményemet és hitemet, hogy nagy valószínűséggel soha többet nem fog egyetlen reményfoszlány sem fellobbanni bennem. Akkor tényleg vége és feladom. Az egész küzdelmet. És bár átkozottul nehéz ez most nekem, mégis egyre jobban érzem ahogyan kezdek hinni neki. Olyasmiket mond amik… amiknek értelme van és nem lehet véletlen. Az a katona. Neki azzal a reménnyel intettünk búcsút, hogy megtalálja a családjainkat vagy valamiféle segítséget küld. Most meg amikor kiderül, hogy valóban beváltotta az ígéretét… Hát hogy a fenébe is ne hinnék neki?
Tim leengedi a kezét, én pedig ahelyett, hogy rámordulnék, vagy követelném, hogy emelje őket vissza fel, hogy jól lássam azokat, csak leengedem a kezemben tartott fegyvert is. Átadom magam az érzéseknek és szinte teljesen elhagyom a logikus gondolkozásom. Megadom neki a bizonyítási lehetőséget, holott már nem is biztos, hogy akkora szükség van arra a bizonyításra. Látom rajta, hogy ez nagyon is érzékenyen érinti, hogy a tekintete éppen olyan üveges, mint az enyém és egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy átver. A könnyekkel való küszködés nem lehet csupán színjáték. Zavartan fordítok hátat neki, hogy nyerjek magamnak néhány másodpercet és megpróbáljam összeszedni a gondolataimat és egyben érzéseimet. Többszörösen ki kell törölnöm szemeimből a könnycseppeket, amiket egyre nehezebb és nehezebb visszafojtani. Igyekszem tartani magam, igyekszem nem elhamarkodott döntéseket hozni és nem azonnal a karjaiba borulni. Pedig az elmúlt harminc év során oly sokszor elképzeltem magam amint átölelem őt, vagy éppen a szüleinket. Hirtelen ezernyi kérdés borítja el az agyam. Még csak azt sem tudom, hogy anyáék élnek-e, vagy elvitte őket valami betegség. Esetlegesen lett egy új testvérünk, akiről még nem hallottam? Lena szülei? Fogalmam sincs, hogy mi történt az elmúlt évek során és még ha vér köt is ehhez az emberhez… más nem. Alig tudok emlékezni bármire is, most pedig az elmém túl ködös ahhoz, hogy tudjak épkézláb emlékképeket előkotorni abból a poros dobozból, amit az elmém legmélyebb bugyraiba temettem el. Olyan mintha egy libikókán ülnék. Egyszer lent, egyszer fent. Egyszer örülök neki. Másszor meg félek tőle. Egyszer öcsémként nézek rá, de aztán rájövök, hogy nem ismerem őt. A kettős gondolatok és érzések csak úgy záporoznak bennem. Teljesen összezavarodok, ugyanakkor a szívem mélyén érzem őt. És tudom, hogy ő is érzi amit érzek. Egy láthatatlan kötelék van köztünk, ami egyenlőre talán csak egy vékony cérna, de mégis ott van. Rajtunk áll, hogy milyen kötelék is lesz belőle.
Fájdalmasan lélegzek fel amikor válaszol a kérdésemre. Csak egy szó. Egy rövidke “igen”. Semmi több, mégis számomra az egész világot jelenti. Az egész életem nyer újabb értelmet azzal az igennel. Mintha ezzel újjászületnék és annyira de annyira szeretnék most helyet foglalni vele, hogy nyugodtan átbeszéljük a napot és talán az egész éjszakát. Elmesélje mi történt a családunkkal az eltűnésem után, hogy elmeséljem neki, milyen csodás gyerekeim is vannak. Aztán eszembe jut, hogy még azt sem tudja, hogy nagybácsi lett. Többszörösen is. Összeszorul a szívem amikor rájövök, hogy erre a beszélgetésre még nem kerülhet sor, hogy még nincs itt az ideje annak, hogy jobban megismerjük egymást és esélyesen bepótoljuk a kiesett időt. Már ha be lehet pótolni harminc évnyi kiesést. Még mindig könnyes szemekkel fordulok vissza felé. Meredek rá, próbálok lépni, mozdulni, mondani valamit… bármit. Nyelek egyet, aztán mégis a nevem hallata lesz az ami visszaránt a földre. Harriett. Senki sem szólít itt ezen a néven. Az egyetlen ember aki egyáltalán ismeri ezt a nevet, az Lena.
- Igen… Sajnálom. - Ejtem ki a szavakat lassan, egy bocsánatkérő pillantással, még mindig nem feltétlen érzem magam a helyzet magaslatán, de legalább már értelmezni tudom a körülöttünk kialakuló felfordulást. Magamhoz veszem a fegyvert, majd pedig a kezébe adom a térképet, egyben tudatva vele a rögtönzött tervet is, ami nyilvánvalóan nem a legjobb, de most jobb nincs. Nincs időnk. - Maryam… Ary. - Pillantok szemébe miközben tudatom vele a nevet amit itt használok, majd pedig a becenevet is, ami talán közelebb áll hozzá is, hiszen annak idején Harriettként is Ari-nak becézett. Ugyanakkor talán nem éri meglepetésként ha nem szeretném itt szétkürtölni az igazi nevem, holott jelenleg valójában egyik nevem sem túl biztonságos. De a Maryam talán még mindig az okosabb választás, legalábbis amíg ki nem jutok innen. Az meg főleg nem árthat ha tudja, hogy milyen néven találhat meg, mert mindketten tudjuk, hogy most mi jön. El kell válnunk. Nincs mese! Még akkor sem ha látom a tekintetében, hogy ő sem akarja ezt.
Nem húzom tovább az időt, mert tudom, hogy csak még fájdalmasabb lesz ez az elválás. Megindulok hát. Eldöntöm magamban, hogy nem fordulok meg, hogy nem nézek vissza rá, ám amikor megtorpan végül én is így teszek. Magam sem tudom miért. Gyenge vagyok? Visszanézek rá. A tekintetem most ismét megcsillan, legszívesebben magamhoz ölelném őt. Nem tudok nem arra gondolni, hogy elveszíthetem őt… újra. Pedig még arra sem volt alkalmunk, hogy megismerjük egymást. Azt pedig már túlságosan jól tudom, hogy az ember bármit elveszíthet tulajdonképpen egy szempillantásnyi idő alatt. Semmi sem végtelen. Nem tudom magam rávenni arra, hogy megöleljem őt. Még annak ellenére sem, hogy érzem azt a láthatatlan erőt amivel vonz magához. Nem érzem helyén a dolgot, egyszerűen nem megy. Még nem. Nézek rá, ő néz rám, de nem szólalunk meg. Mégis úgy érzem, mintha tudnám mit gondol, mintha tudnám mi menne végig benne, tudnám mit érez, vagy éppen mi az amit ki akar mondani, de mégsem teszi. Szavak nélkül kommunikálunk. Magam sem tudom, hogy miként vagy hogyan, de egyszerűen működik. Egy árva szó nélkül képes a lelkemig, a szívemig hatolni, csupán egy tekintettel. Ez nem lehet véletlen.
Már éppen elfordulok tőle, hogy tegyem a dolgom, mert mindketten tudjuk, hogy nincs idő erre, amikor megérzem az érintést. Olyan hirtelenséggel fordulok és emelem vissza fel rá a tekintetem, amiből valójában rájöhet, hogy a reflexeim rohadtul ki vannak éleződve, érezheti, hogy ha most másról lenne szó, valójában ez az érintés megijesztene, sőt talán védekeznék is. Láthatja rajtam, hogy nem vagyok hozzászokva idegen érintésekhez és nem is vagyok megbarátkozva velük, még az arcizmaim is megfeszülnek. Tökéletesen tükrözi, hogy milyen múltban is részesültem, hogy milyen a lelkiállapotom maga. Mégsem rántom el a karom, még annak ellenére sem, hogy ez lenne a normális reakcióm és egy aprócska énem szívesen meg is tenné. Ugyanakkor ezt az érintést valahol mélyen én is akarom. Sőt, mintha hiányzott volna. Szinte lélegzetvisszafojtva várom meg ahogyan végigsimít a karomon, a tekintetem először a kezére vándorol, bizalmatlanul figyeli azt néhány másodperc erejéig, majd onnan lassan felfelé indul, vissza a szempárra, hogy ismét farkasszemet nézzek vele. A mozdulat végére csupán nyelek egyet és őszintén szólva, nem tudom eldönteni, hogy mi is a helyes reakció erre. Adjam vissza neki? Fogalmam sincs. Még soha nem érintett így senki. Nem teljesen értem még a lényegét sem annak amit tett, ugyanakkor mégis jól esik. Mintha törődést sugározna vele, amire valljuk be… szükségem van, még ha már hozzá is szoktam, hogy soha nem kapok túl sokat belőle. Végül csak ügyetlenül bólintok egyet, mintha egyeznék azzal amit csinált, pedig tényleg nem tudom, hogy mit vár tőlem, vagy mi a helyes. Ezt pedig a zavart tekintetem tükrözi is. Fogalmam sincs, hogy mit gondolhat rólam. Kicsit olyan érzésem van, mintha valami torzszülött lennék, aki még az alapvető dolgokkal sincs tisztában. Mégis az a zavar mellett némi hála is fellelhető a tekintetemben. Talán öröm is. De aztán a valóság ismételten átveszi a helyét ennek az érzelmes pillanatnak, és már semmi más nem marad, csak félelem. Rettegve fordulok végül el tőle, mert tudom, hogy esélyesen soha többé nem fogom őt látni. Esélyesen valamelyikünk meghal ma.
A sál újra felkerül az arcomra, a futkározás és a mozgolódó autók ismét felkeverik a port, kell a védekezés. Az orvos sátorhoz érve első dolgunk a sérült gyerekeket előre vinni, három másik nő csatlakozik hozzám, mindhárman azon igyekszünk, hogy mihamarabb juttassunk mindenkit az alagútrendszerbe. Az egyik nő Lena, aki most nem kérdez semmit, tudja, hogy mi a dolga. Érzékelem az egyre jobban közeledő bajt, hallom a fegyverropogást, a robbanást, a lövéseket, amikhez az ember azt gondolná, hogy ennyi idő után már hozzászoktam. És igen, talán már nem rezzenek össze minden hangosabb zajra, az idegrendszerem talán már hozzászokott, de valójában nem így van. Még mindig megrémiszt minden egyes lövés. Még mindig az jut eszembe, hogy valójában minden egyes lövés egy emberi életet jelenthet. Ehhez nem lehet hozzászokni. Amikor az egyik kocsi áttör a jeepeken, mi reflex-szerűen terelnénk mindenkit a fal tövébe, fedezékbe, ám nincs elég idő. A két kocsiból kiugró férfi egy szempillantásnyi idő alatt kezd el lőni ránk, szinte érzem ahogyan elmegy a golyó a fejem mellett, majd pedig fúródik bele az az egyik katona fejébe mögöttem. Hallom és egyben látom, hogy többen is a földre hullanak. És ugyan ez a jelenet vérfagyasztóan hat rám, mégsem fagyok most le. Az M16-ost magam elé húzva célzom be az egyik terroristát és lövöm le. Ezúttal nem habozok, nem remegek meg, ezúttal gondolkozás nélkül húzom meg a ravaszt. Nincs időm szétnézni, csak reménykedni tudok abban, hogy Lena nem egy a földre hullottak közül.
Miután az egyik férfi élettelenül esik el, a másik egyértelműen próbál becélozni, ám ekkor már a falat veszem fedezékül, majd pedig a bal kezemet kinyújtva rántom be az egyik kislányt is magammal, akinek már éppen kíváncsiskodni lett volna kedve. Számítok rá, hogy a férfi közelebb fog merészkedni, de nem teszi. Hallom a lövést ami a távolból érkezik, majd néhány másodpercnyi várakozás után ki is lesek a fal mögül, hogy megbizonyosodjak arról ami történik. Hamar rájövök, hogy ez végzetes hiba volt. A terrorista most térden van, de a kezében tartott fegyvert egyenesen rám célozza. Ez az a pillanat amikor az életem lepereg előttem és tényleg elhiszem, hogy akkor most vége. Az egész csupán a másodperc egy töredéke, de olyan érzés mintha lelassult volna az idő. Aztán mégis fellélegzem mikor a férfi homlokába egy igencsak nagy méretű golyó fúródik. Nyelek egyet, majd tekintetemmel én magam is keresni kezdem, hogy honnan is érkezett az a bizonyos golyó, amelyik minden bizonnyal megmentette az életem. Csak egy pillanatra kapom el Tim-et, legszívesebben megköszönném neki, de tudom, hogy nincs idő. Ki kell használnom a pillanatot amíg újabb embereket küldhetünk le az alagútba. Így aztán csak gondolatban morzsolok el egy köszönömöt, majd pedig már küldöm is előre azt a kislányt, akit korábban a falhoz szorítottam.
Már csak néhány civil van hátra, a halottakkal akár szomorú, akár nem, de jelenleg nincs időnk foglalkozni. Őket már nem menthetjük meg, míg az élőket viszont igen. Lena már éppen intene fejével, hogy menjünk tovább, amikor meghallom a robbanást abból az irányból amelyikben néhány másodperccel ezelőtt még Tim volt. Azonnal a robbanás irányába fordulok.
- Ne! - Szökik ki számon a kiáltás, amire érzem Lena kérdő tekintetét magamon. Ő még nem tudja… Megérzem magamon a nő kezét, ahogyan húzni kezd magával. Egy röpke pillanat erejéig még engedek is a húzásnak, de aztán mégis megtorpanok. Az érzelmek teljesen elborítanak. Sírni lenne kedvem, megrémülök, legszívesebben ordítani kezdenék. Kirántom a karom Lena kezei közül, majd magyarázat nélkül indulok meg az omladozó épület felé, akárcsak egy komplett idióta.
- Mi a francot művelsz? - Hallom még magam mögül a francia nő kiabálását, de nem válaszolok, csak arra összpontosítok, hogy mielőbb át tudjam szelni a távolságot köztem és az öcsém között. Nem hagyhatom őt meghalni. Még csak most kaptam őt vissza. És bár Lena nem érti, hogy miért robogok be egy leomlott épületbe, egy idegen katonát keresve, mégis fedez engem és bízik abban, hogy nem csinálok ostobaságot. Ez nyilvánvalóan hiba. Még szép, hogy ostobaságot csinálok, de most először érzem azt, hogy megéri. Még annak ellenére is, hogy semmiben sem vagyok biztos abból amit korábban mondott nekem, most mégis úgy érzem megéri kockáztatni érte. Ha valóban a testvérem, aki nem adta fel a keresést még harminc év után sem és ma itt van, megtalált…
- Tim! - Kiáltom el magam amint az épület romjaiba érek. A por szinte mindent belep, alig lehet átlátni rajta, ahogyan az épület maga sem épp a legbiztonságosabb. A ház elülső fele teljesen leomlott.  - Tim?! - Kiáltom el magam ismét, holott az agyam regisztrálja, hogy ez talán nem a legokosabb, most mégis az érzelmek vezényelnek. A hangomból kihallatszik az a kétségbeesés ami elfog annak gondolatára, hogy az öcsém talán az egyik rom alatt van. Aztán mielőtt még újra elkiabálhatnám magam, megérzem a tarkómnak szegezett súlyos tárgyat, ami feltehetően egy gépfegyver fémes csöve. Hallom ahogyan utasít arra, hogy adjam meg magam, aminek köszönhetően egy lassú mozdulattal emelem fel mindkét kezem, egyikben ugyebár az M16-os, amit a férfi most egy szempillantás alatt csavar ki ujjaim közül. Teljesen lefagyok, hallom ahogyan a férfi mond valamit nekem, ezt már ugyan nem tudom értelmezni. Csupán akkor jövök rá, hogy azt kiabálta “térdre”, mikor kirúgja lábaimat magam alól és ő maga kényszerít engem térdre. Csakis arra tudok gondolni, hogy nem halhatok meg. Most nem. Még nem.

I got you, and that's all I need. ♡|  @Timothée Léon Chauvet

Érdekes belegondolni, hogy mennyire fiatalon találkoztunk mi utoljára. Amikor még kisiskolások voltunk és nyaranta sok időt töltöttünk a nagyszüleinknél, vagy a nagynéninknél Nizzában és az volt a legnagyobb bajunk, ha apáék nem engedtek ki minket a barátainkkal játszani. Akkor még nyúztuk egymást, sokat veszekedtünk, csak mert picik voltunk és nagyon más érdekelt minket, idegesítettük egymást, rivalizáltunk egy szelet karamelldarabért is. Most pedig itt állunk Szíria háborús övezetében egymással szemben, én feltartott kezekkel, teljes katonai egyenruhában és nézem, ahogy Harriett rám szegezi a fegyvert. Azt a fegyvert, amiről már gyerekkorunkban apánk mesélt nekünk, hiszen mégiscsak tudtuk róla, hogy milyen szerepet tölt be ő a francia állam számára. Nem csak a fegyverek erejéről mesélt, de azok tiszteletéről is. Sosem gondoltam volna, hogy pont így fogjuk egymást viszont látni Harriettel, bár azt sem, hogy valaha is elrabolják majd tőlem a testvéremet.
Nem hibáztatom, hogy nem hisz nekem. Én sem ismertem fel őt elsőre, most már látom a vonásaiban megbújó hasonlóságot, de eddig nem láttam a fától az erdőt. Ebből látszik jól, hogy hiába a sok AI program generálta kép róla, azok aligha érnek valamit éles helyzetben. Mondjuk úgy, a fronton. Volt egy sejtésem, hogy így lesz, de mi mást tehettem volna, kellett egy kapaszkodó, ami támpontot adhatott nekem, hogy legalább tudjam, kit keresek. Egy arc, ami lebegett a szemeim előtt. Most pedig a valódi arcával nézem feszült farkaszszemet.
Láthatja rajtam, hogy nem csak az üres kezemet mutatom neki, de egyben nem is bántom őt, mikor közelebb lép hozzám, így aztán pont ugyanúgy távolodhat el tőlem, ahogy mellém lépett: fegyverestül, sértetlenül.
Látom a szemében, hogy hisz nekem, csak még fél, mert feltehetőleg annyi rosszat tapasztalt, hogy már nem meri elhinni az igazságot. Nem haragszom érte, hogy is haragudhatnék. A válasza - hogy ő sem adta még fel - viszont bennem is elindít még egy érzelemhullámot. Szóval gondolt ránk, emlékszik még ránk. Rám. És nem felejtette el ki ő és még mindig reménykedik abban ennyi év után is, hogy hazataláljon hozzánk. Még ha a haza nem is ott van már helyileg, mint régen volt, de továbbra is ott, ahol a családja, melybe született, de biztos vagyok benne, hogy ha nem engednék be Amerikába, akkor mindannyian visszaköltöznék érte Franciaországba. A nyelvem a szájpadlásomhoz tapad, ezen a ponton már én is küzdök a könnyeimmel, amit láthat is csillogó szemeimből, noha hamar erőt veszek magamon és összeszedem a gondolataimat, hogy miként lenne érdemes elmesélnem neki az elmúlt harminc évet. Próbálok kapaszkodókat adni neki, olyan információkkal látom el, amelyekkel alá tudom támasztani az igazamat inkább észszerűen, mint érzelmileg. Felismeri a francia ENSZ békefenntartó nevét, ami már bíztató, ennek hatására szépen lassan leengedem a kezemet magam mellé. Nem nyúlok a fegyvereim felé, ezzel továbbra is biztosítom Harriettet arról, hogy nem fogok meggondolatlanságot csinálni. Én nem. Remélem, hogy ő sem, bár a tekintete kétségeket ébreszt elsőre, aztán ahogy ő is lejjebb engedi a fegyverét, már tudom, hogy nem fog lelőni és megkapom tőle azt az esélyt. Márpedig, ha eddig nem ölt meg, most már nem fog.
Aztán hátat fordít és én meredten vezetem végig tekintetemet hátának ívén. Próbálom ellazítani vállaimat és veszek pár mély levegővételt így, hogy már nem kell vigyázzban állnom előtte, szó mi szó, nekem is jól esik ez a pár pillanat nyugalom. Akkor kapom vissza rá a tekintetemet, amikor kimondja a nevem. Ez már nem olyan megszólítás, mint az előbbi, ez már… talán sokkal személyesebb annál. Végre el tudok mosolyodni.
- Igen - erősítem meg őt és ezúttal már mosolyom örömtelin mutatkozik meg hangomban, hiába látom heves lélegzetét és azt is, ahogy szemeit törli. Én nekem is meg kell törölnöm kissé szemeimet, de mindezeket rendkívül pozitívan élem meg. Szívesen megölelném, de még nem merem, félek, hogy még túl ijesztő lenne Harriettnek az, ha mögötte megindulnék felé, úgyhogy türkőztetem magam egészen addig, amíg az eddigiektől eltérő hangokat hallok meg odakintről.
Az én agyam már riadót fúj, mégis csak állok a kiabálások közepette és nézem Harriettet, aki nem mozdul, nem csinál semmit. Mivel ő a jártasabb itt, ezért alapvetően engedelmeskedek neki és követem a megérzéseit, azonban ahogy telnek a másodperek, kezdem felfogni, hogy rosszul mérem fel a helyzetet és Harriett agya blokkolt, nem pedig kivár. Ami pedig azt jelenti, hogy nincs vesztegetni való időnk, tehát nekem kell kezembe vennem az irányítást.
- Harriett! - ejtem ki nevét másodszorra is, ám azúttal határozottan és hangosabban is, egyfajta felhívásként, hogy kizökkentsem a pánikszerű állapotából. - Mennünk kell! - Én is megijedek a riadótól, de próbálom átkapcsolni az agyamat, hogy a megfelelő döntéseket tudjam meghozni. Ez úgy tűnik sikerült is, aztán beleszólok a rádiómba, remélve, hogy működik is - nem biztos -, de jelzem a többieknek a kialakult helyzetet, ha ők esetleg nem hallanák a kiáltásokat.
Figyelem a testvérem javaslatait és el is veszem tőle a térképet, rajta az alagúttal, ahova az embereket kell besegíteni, de felpillantok a szemeibe, mikor aztán tudatosul bennem, hogy szét kell válnunk. A gyomromba fájdalom nyilall, teljes testemet átjárja a félelem és annak a gondolata, hogy talán nem fogom újra látni többet élve. Márpedig nem fogom elveszíteni a testvéremet percekkel azután, hogy megtaláltam.
Látszik, hogy ő is visszatért teljesen fejben a jelenbe, ide Szíriába és fájdalmasan hat, hogy emlékeztet az eredeti, hivatalos feladatomra, amit bár nem felejtettem el, mégis nehéz rákényszerítenem magam, hogy élettelen fegyvereket védjek, mintsem élő emberek életét mentsem. De bólintok, majd újra felveszem a kesztyűimet. Itt most nincs idő sem ellenkezni, sem alternatívákon gondolkodni, mert a leghatékonyabb az lesz, ha mindenki teszi a dolgát.
Harriettel együtt hagyom el a volt iskolát, ám a falak takarásában még megtorpanok egy pillanat erejéig, hogy felmérjem az utcafrontot. A szemeibe nézek, de csak magamban teszem fel a kérdést, miszerint „ugye találkozunk még?”. Erre mindketten tudjuk a választ, azt, hogy „nem tudjuk”. Mert ez az igazság, nem tudhatjuk. Még mielőtt más irányba tartanék, ezúttal veszem a bátorságot, hogy megérintsem ép kezének felkarját és végigsimítsak rajta. Próbálom finomat tenni, bár ezt ilyen kesztyűben és katonaruhában, mely mindkettőnkön van, esélytelen. Csak érezni akartam őt, a testét, elmondani, hogy igenis nem csak láttam és beszéltem a nővéremmel, de hozzá is értem. Megfogtam! Tényleg él és ő az.
De aztán… a tekintetünk megváltozik, én is betakarom arcomat a maszkommal, amit még akkor vettem le, mikor leszálltunk és a kurdokkal néztünk farkaszszemet, majd megindulok rohamos tempóban a sátrak felé. Futás közben a fegyveremet előre veszem és élesítem is. Még él a fejemben a térkép, úgyhogy az emberáradattal szembe haladva próbálok az út szélére kerülni, míg meglátom a homokszínű, vastagfalú épület még létező és masszívnak tűnő nyitott ajtaját, ahonnan rohannak ki az az emberek. Nem meglepően egész sokan állnak a teremben, úgyhogy lassítok, mikor meglátom, hogy épp osztja ki a másik két amerikai katona a ládába rejtett eszközöket. A mi feladatunk megvédeni a szállítmányt, de jelen helyzetben, egy támadás esetén természetesen a védelem az első, így csak azt kell garantálnunk, hogy jó kezekbe kerüljenek és ne a terroristákhoz. Elvégre azért hoztuk, hogy a kurdok meg tudják védeni magukat. Kevésbé szépen fogalmazva pedig azért, hogy az amerikaiak helyett ők harcoljanak a terroristák ellen.
Én is odalépek a ládához, azonban több ember nem kell osztogatni, úgyhogy ahogy meglátom az egyik mesterlövész puskát, magamhoz ragadom, tudván, hogy valószínűleg hatásosabban tudom majd azt használni, mint a helyiek többsége, így remélhetőleg több embert is tudok vele megvédeni (és megölni).
Immáron két fegyverrel távozok az épületből, ki a felporzott útra, ahol már jeepek hasítanak el mellettem egyirányba. A figyelmem azonban nem ragad le rajtuk, hanem egy olyan helyet próbálok kiszúrni, ami magasabban van, de ha összeomlik alattam, még túlélhető. Ki is szúrok egy ilyen helyet, az egyik mellékutcában, ezért nem leszek annyira fókuszban, de az épület tetejéről sok utat be tudok látni. Jobb híján megindulok felé, a térképet egy velem szemben érkező kéksapkás kezébe nyomom, ő pedig ezalatt a pár másodperc alatt, míg megfordul felém, elmondja, hogy az egyikori kórház felől érkeznek a támadók kocsikkal. Oké. Azt fejből is tudom, merre volt a kórház, a város nyugati oldalán, melytől egy út vezet befelé a városba, ahol aztán rengeteg szűk utca és félig összeomlott ház labirintusa indul el. Jelenleg az amerikai légibázison nincs olyan gép, amit védeni kellene, egyúttal ami bevethető lenne, pedig most kifejezetten jól jönne egy vadászgép. Vagyis kettő.
Időközben feljutok a még egészen ép, de már üres, kitört ablakos épület lapos tetejére, melyet a forró, valamint mediterrán éghajlaton oly népszerű és elterjedt tetőterasznak alakítottak ki egykoron, a kerítését pedig téglákból építették meg. Látszik, hogy egykor mennyire virágzó élet lehetett ebben a városban. Megvolt mindene, vannak olajkutak, a város el tudta látni magát és a környéket üzemanyaggal, volt kórháza, rengeteg iskolája, üzletek, közösségi helyek… fájdalmas belegondolni, hogy a háborúk milyen pusztításokat képesek tenni. Itt is, pont ahogy a többi övezetben, melynek pusztulását végig kellett néznem az elmúlt évtizedekben.
Kissé magas a téglából épített kerítés a tetőn, nekem nagyjából derékig él, úgyhogy leguggolok, hogy stabilizáljam a mesterlövész puska csövét. Leveszem a kesztyűmet a pontosabb fegyverhasználat érdekében, aztán belenézek a távcsövébe. Keresem a támadókat, akiket szerencsére egész korán kiszúrtak, elvégre sivatagos területen nem nehéz egy terepjáró- és kamionkonvojt észrevenni közeledni, már csak azok hatalmas pórcsíkja miatt is, így a támadó erők csupán most érnek a kórházhoz, vagyis a város szélére. Bár a fegyverem hatótávolságán belül vannak már, még korainak érzem lőni. Az utcán még mindig civilek rohannak, többségük egy irányba, kelet felé, feltételezhetően az alagutak lejáratai irányába.
Próbálom csökkenteni a pulzusomat, ez kell ahhoz, hogy jól tudjak célozni ezzel a távolsági fegyverrel, miközben elhelyezkedem stabil pozícióba. A távcsővel aztán a kórház helyett azt a közelebbi pontot fókuszálom be, ahol feltűnnek majd úton. Ilyen közeli távolságból már kevésbé zavar be az időnként felélénkülő szellő, vagyis nem kell azzal korrigálást kalkulálnom, csak lőni.
Már ropognak a fegyverek a kórháznál. Időnyerés, gondolom én, mert itt most minden perc számít. Minden másodperc egy ember életét jelentheti. Sokszor voltam már a Közel-Keleten, de még mindig meg tud lepni, hogy itt mennyivel máshogy kell taktikázni. Itt nincsenek pontos radarok, nincs kiépítve rakétarendszer, nem számíthatunk arra, hogy pillanatokon belül megjelennek legalább a gripenek felettünk. Nem fog jönni senki, egy ennyire széttaposott városba repülőket biztosan nem vetne be semelyik fél.
A rádióm meglepően magához tér, melyben amerikai akcentussal kapom az információt, hogy a kórháznál áttörtek a terroristák szám szerint öt terepjáróval. A főútutat ezután a jeepekkel eltorlaszolják, hogy a kisutcákba ne tudjanak bejutni, ennek köszönhetően ahogy a főtérre érnek (ahol az elsősegély sátor is van), a támadók fékezés nélkül telibe verik a kurd jeepeket. Nekem ez kivételesen kapóra jön, várok, ahogy a féknyomok keltette por csökkenjen, miközben odalent megindul a fegyveres összetűzés. Ahogy a láthatóság javul, leadom az első lövést, mellyel fejbe találok egy terepjáróból kiszálló fegyverest, majd egyből keresem is a következő célpontot a távcsövön keresztül. Két autóval odább fókuszálok be egy másik támadót, aki épp gránátot vesz elő. A jobb pontosság miatt muszáj súlypontomat balra kell billentenem, mialatt sikerül aktiválnia a gránátot és már lendül a keze, hogy el is dobja. Próbálom nem lekésni a pillanatot, úgyhogy nincs időm tökéletes találatra, a fejét célzom, ám mozdul annyit ezidő alatt, hogy ne a homlokát, hanem a lényegében a nyakának felső részét találjam el, minek következtében a dobó keze hátralendül, a gránát pedig pár méterrel maga mögé, egyenesen a kisebb méretű kocsi anyósülésének lábtövébe esik, ahol két másodperccel később el is sül. A robbanás ereje felrepeszti a kocsi motorházának tetejét, szétszaggatja az üzemanyagcsöveket, így annak ereje elér egyenesen az üzemanyagtartályig, ahol belobban a benzin és a gránátnál sokkal nagyobb robbanás égeti szét és löki méterekkel arrébb az embereket. Főként a terroristákat, de a tűzcsóva nem válogat, öl mindenkit, aki a közvetlen közelben volt. Én is behúzom fejemet a téglafal takarásába pár pillanat erejéig.
A lángok még pusztítanak, mikor újra kinézek és ezúttal az áldozatokon nézek végig, noha lelkem mélyén tudom, hogy egyetlen egy arcot keresek igazán. Próbálom feleleveníteni magamban, hogy mit is mondott Harriett, hova megy. A sátorba, erre emlékszem, ami itt van velem szemben, de az emberek között már nem látom őt. Ennek fejében feltételezem, hogy az alagút lejáratnál lehet, csak nem tudom, melyiknél. Jobb híján a közeli iskola felé kezdem el fordítani a fegyver távcsövét, pásztázom az utcafrontot, amíg ki nem szúrok egy kövekkel szegélyezett, egészen a ház alá benyúló pinceajtót két még álló épület között, ahol emberek másznak befelé katonák vezetésével. Az egyik katonai egyenruhában pedig meglátom a Harriett arcát eltakaró sálat. A szívem hevesebben kezd verni, érzem, hogy a pulzusom magasra szökik, amitől remegni kezdenek ujjaim.
„Így nem lehet lőni” – én magam súgtam ezt magamban pont Harriettnek az imént, mikor az ő remegő fegyvercsövével néztem szembe és ez pont ugyanúgy igaz rám is. Visszahúzódom a fal takarásába és kúszva közelítem meg az eddigire merőleges falat, mivel onnan kedvezőbb szögből tudom védeni az alagútba menekülő embereket, köztük a nővéremet is. Túl sokan csoportosulnak egy helyen, mindenki arra vár, hogy lemehessen a lejáróba, ami nagyon feltűnő, ezért feltételezem, hogy hamar célponttá válnak. Ez tulajdonképpen be is igazolódik, mert a robbanás után egy újabb terepjáró hajt be a főtérre olyan sebességgel, hogy félrelöki a szétrobbant kiskocsi égő maradványait, áthajt a halottakon (többségben a volt társaikon, de ez mit sem érdekli őket látszólag). Egyenesen előre, vagyis a civilek felé halad.
Egy lövést adok le a szélvédőjére. Egy mesterlövész fegyver tölténye simán áthatol az edzett üvegen is, most is látszólag talál a lövésem, de tükröződik az üveg, úgyhogy csak annyit látok, hogy tovább halad egyenesen előre. Nyelvemet a fogaimhoz kell szorítanom, hogy ne káromkodjak, merthogy ahelyett is próbálok higgadtan fókuszálni maradni, még ha ez most marhára nem könnyű. Még egy lövést elsütök, ahogy a vezetőülés beér a célkeresztembe, ami már találatnak tűnik, merthogy az anyósülésről és hátulról is kiugrik a mozgó autóból két férfi, mielőtt a kocsi elhaladna Harriették mellett és belehajtana a szemközti házba.
- Baszki! - szökik ki belőlem szinte suttogva, míg mély levegőt veszek és kapkodva próbálom megtalálni a kocsiból kiugrott iszlamistákat, akik talán legközelebb kerültek Harriettékhez. Lőni kezdenek, nem látok, de hallom és érzékelem, hogy civilek kerülnek földre és szívem szerint a távcsővel a nővéremre fókuszálnék, hogy lássam, mi van vele, de akkor hatástalanná válnék, úgyhogy csak feltételezem, hogy a testvérem fegyveréből indulnak meg lövések, amitől az egyik férfi kiterül. A másik azonban belelő a tömegbe, míg ő maga a fal tövébe húzódik. Egy sarok választja el Harriettet (és a még mindig alagútba tartó civileket) a támadótól, vagyis, ha Harriett kiles a sarkon, telibe fogja lőni. Zihálva lövök, hogy ezt megakadályozzam, eltalálom a mellkasát, mitől a férfi térdre rogy, látszik rajta a zavar és én várom, hogy eldőljön, de ez nem történik meg. Nincs is vér, sőt, a fegyverét visszaemeli a ház sarka felé. Mi a faszom!
Egy pillanatra megfordul a fejemben, hogy fegyvert váltok és a mellettem a földön lévő M16-ossal szétlövöm, de túl sok idő lenne fegyvert cserélni, valamint a 16-os sem üt át az erős kevlár mellényén, úgyhogy jobb híján bízva magamban, újra befókuszálom.
Nyelek egyet, keresem a fejét és ezúttal több lövést is leadok rá. Az első a feje mellett a falba hatol, de a második telibe fúrja a homlokát. És ezúttal már vért is látok. Mintha a lelkemet lehelném ki, kiszalad belőlem a hosszú időn át bent tartott levegő, ahogy ideiglenesen megnyugodhatok, amiért talán pár másodperc erejéig Harriett és az általa védett civilekre nincs jelenleg közvetlen fenyegetés. Leveszem szememet a távcsőről és szabad szemmel pillantok az átjáró felé. Láttam, hogy mielőtt meghalt volna, lőtt párat és tudnom kell, hogy senkit, vagy önző módon Harriettet nem találta-e el. Megvan a nővérem, lábon, mire teljes izomzatom megkönnyebbül, ezzel fejemet is visszahúzom a kerítésfal takarásába. Ennyi lövés után pozíciót kell váltanom, túl veszélyes itt maradnom.

Elmerengek a tekintetében. Nem tudok nem arra gondolni, hogy emlékét sem tudom már, mikor nézett valaki így rám. És bár félek tőle és félek attól a tornádótól amit magával hozott ide, meglepő módon mégsem érzem tőle fenyegetve magam. Amikor ránézek nem látom azt a fenyegetést benne, mint amit az agyam próbál velem elhitetni. A tekintete egyáltalán nem egy kemény katonához hasonlítható, teljesen más van most benne, ugyanakkor tudom, hogy ez könnyen lehet egy csapda, egy álarc, akármi. Nem hihetek neki, nem ilyen egyszerűen. Szabályosan erőltetnem kell magam ahhoz, hogy ne ugorjak most fejest az érzéseimbe. Nem hihetek neki, még nem! Még akkor sem ha a szívem most szívesen adná meg magát, a józan eszem harcol ellene. Minden ellen. Közelebb lépve hozzá most még közelebbről sikerül elmélyedni abban a szempárban, szinte kétségbeesetten kutatok bármi jel után, legyen az számomra jó, vagy rossz, egyszerűen csak utálom ezt a magatehetetlenséget, ezt a döntésképtelenséget. Tudni akarom, hogy igazat beszél-e. Összeszorult szívvel nézek le az a varrás felé, ahol végül el is időzöm néhány másodperccel tovább, mint azt kellett volna. Megengedem magamnak azt, hogy ha még csak néhány pillanat erejéig is, de úgy tegyek, mintha ez valóságos lenne. Mintha ő ténylegesen az öcsém lenne. Megengedem magamnak ezt a gyengeséget, amíg lecsapott fejjel és szorosra zárt szemekkel érintem meg csupán egyetlen ujjal, de egyben rengeteg gyengédséggel a bőrét, ami a póló feltűrése után villan ki. Természetesen próbálok úgy tenni, mintha ez egy véletlenszerű érintés lett volna, pedig nem volt az. Nagyon is akaratos és egyben tudatos érintés ez. Lehetséges ez? A testvérem? Teszem is fel magamban a kérdéseket, miközben érzem, hogy az érzelmek kezdenek elönteni, kezdenek túlcsordulni, így aztán jobbnak látom visszavonulót fújni, mielőtt még túlságosan átadnám magam ennek az érzésnek… ennek az álomképnek, ami nyilvánvalóan nem valós, csak próbálok úgy tenni, mintha az lenne. Mintha valóban egy álomvilágba készülnék belépni ebből a rémálomból. Nem hagyhatom, hogy becsapjon. Azt a kósza könnycseppet letörölve lépek végül el tőle, csupán néhány lépéssel hátrébb, hogy újra levegőt tudjak venni anélkül, hogy őt érezném és ezzel valamennyire kitisztíthassam az elmémet is. A dohos és poros iskolának a szaga sokkal kevésbé émelyítőbb, mint esélyesen az öcsémé. Összeszorul a szívem annak gondolatára, hogy fegyvert fogok rá, hogy egyáltalán megfordult a fejemben a megölése. Mert mi van ha tényleg ő az? Ha ő Tim? Én pedig… komolyan meg tudnám lőni? Nem.
Egyre kétségbeesettebben kezdek gondolkozni, egyszerűen fogalmam sincs, hogy mihez kezdjek vele, vagy éppen az egész helyzettel. Nem akarom őt lelőni, már nem. Nem azért mert meggyőzött volna az amit láttam, sokkal inkább azért mert nem akarok azzal a tudattal élni, hogy esélyesen kivégeztem Timet, a kisöcsémet, akiről bár nagyon kevés emlékem van mégis… az öcsém. Az az ember akiért ölni tudnék. Nem pedig megölni őt. Ugyan még ráfogom a fegyvert, mert félek leengedni azt, mégis leveszem ujjamat a ravaszról és csak némán figyelem őt. Meghallgatom őt, próbálom megfejteni, hogy vajon mennyi őszinteség van a hangjában, a tekintetében, az egész lényében. Olyan valósnak és igaznak  tűnik, hogy már-már fáj nem hinnem neki. Esélyt akar. Bizonyítani akar. Ennyit igazán megadhatok neki, nem? Ha nem bántani akar, vagy éppen visszavinni… Talán ez még nem fájhat. Elvégre ha lefegyverezni akarna, már megtehette volna, hiszen én magam is tisztában voltam azzal, hogy megtehette volna mikor közelebb léptem hozzá és a varrással voltam elfoglalva. Megtehette volna, nagyon is könnyen. Csapda is lehetett volna az egész, de nem volt az. Nem támadott meg, nem fegyverzett le, nem lőtt le, nem tett semmit. Meg akarok szólalni, de mégsem tudok. Vagyis tudnék, de ha megtenném azonnal kiérezné hangomból, hogy mennyire is elgyengültem, hogy mennyire szívesen is adnám meg neki a néhány napnyi bizonyítási lehetőséget. Hogy mennyire el akarom hinni mindazt amit mond. Miért ilyen nehéz küzdenem ellene és az érzéseim ellen? Pedig akarok! De tulajdonképpen egész életem során erre a pillanatra vártam, ez a pillanat volt az ami a reményt és egyben az életet tartotta bennem. Hogy a fenébe is ne szeretném ha igaz lenne mindez?
Még ha nem is túl magabiztosan, de némi habozás után, egy apró kis bólintással jelzem neki, hogy megkapja az esélyt. Nem szólalok meg, mert jobbnak látom nem megszólalni. Az túl érzelmes lenne jelenleg és nem akarom, hogy túlzottan elbízza magát, nem akarom hogy lássa rajtam a gyengeséget, még akkor sem ha tudom, hogy már így is bőven eleget lát. Azt akarom, hogy a bizalmatlanságomat érezze, hogy tudja, egy rossz lépés és lelövöm és igenis van mitől félnie. Mert megteszem ha fenyegetést érzek, még ha nem is szeretném megtenni. Ám megadom neki az esélyt, hogy bizonyítson. Nem csak arra, hogy bebizonyítsa ő Tim, de arra is, hogy segíteni tud rajtam… rajtunk. Hogy valóban tud tenni annak érdekében, hogy kikerüljünk innen.
Aztán ismét megszólal. Ismételten egy szót mond, de az az egy szó bőven elég ahhoz, hogy ledöntse az egész világomat. Az egész világom romokba dől, épp úgy ahogyan ez a település is tette. Belefájdul a szívem, szinte tőrként hat bennem az amit mond. Egy szempillantás alatt gyengülök el, még a korábbinál is sokkal jobban. Nem adták fel? Ennyi év után sem? Miattam van itt? A tekintetem most fájdalmasan csillan, nagyon próbálom megtalálni a hangom. Még a torkomat is megköszörülöm, majd nyelek egyet. - Én sem adtam fel. - Válaszolom ezt most olyan megtörten, olyan gyengén, olyan érzelemdúsan, amilyen talán még soha korábban nem voltam. Rátapintott a gyengepontra, de magam sem tudom eldönteni, hogy csak azt mondja amit hallani akarok, vagy valóban komolyan is gondolja. Hinni akarok neki. A megszólalásomból pedig már tudhatja, hogy küzdök érte, pontosan úgy ahogy az elmúlt harminc évben tettem. Mert nem adtam fel… egyetlen egyszer sem adtam fel az elmúlt harminc évben. Végig küzdöttem… ezért a pillanatért. Ezért itt. Érezheti, hogy egyre jobban kibillent a logikus gondolkodásomból és kezdem magam átadni… neki. Minden egyes szóval közelebb és közelebb kerülök hozzá, még ha fizikailag nem is, de lelkileg, mindenképpen.
- Christophe Bardet. - Ismétlem a nevet csak suttogva, sokkal inkább magamnak, mintsem neki. Ismerem a nevet. Hogy a fenébe ne ismerném?! És az eszem ekkor már tudja, hogy igazat beszél, épphogycsak nem vagyok még képes felfogni és értelmezni mindazt ami történik. Pontosan emlékszem mikor Lenaval karöltve avattuk be a katonát mindenbe ami velünk történt, ő pedig azzal hagyott itt minket, hogy megpróbál segíteni a hazajutásban. Tényleg megkereste volna a családomat? Végülis esélyes… Miért ne tehette volna? Elgondolkozva nézek most az öcsémre. Nem válaszolok még, mert igyekszem helyére rakni a puzzle darabkákat, próbálok megbizonyosodni arról, hogy nem most fogom magamat csapdába csalni. Ahogyan Tim lassan elkezdi leengedni a karjait, először kérdőn nézek rá, mintha csak azt kérdeztem volna “Erre ki adott engedélyt?” ám végül tekintetem elengedi őt és egyben az én kezemben tartott, már cseppet sem fenyegető M16 is lejjebb csúszik. Néhány másodperc erejéig még lógatom azt a testem mellett, de végül megadom magam… Úgy teszem azt le a székre amin korábban még én ültem, mintha undorodnék tőle, vagy éppen attól, hogy esélyesen az öcsémre fogtam azt és kis híján meghúztam a ravaszt.
A tekintetemmel még elidőzök egy ideig a fegyveren, de csak azért mert nem biztos, hogy elég erőm van ahhoz, hogy újra felnézzek a férfira. Nem biztos, hogy rá tudok nézni. Nem biztos, hogy az öcsémként tudok rá tekinteni. Pontosabban, nem tudom, nem emlékszem, hogy miként kellene az öcsémre tekintenem, főleg azután, hogy fegyvert fogtam rá és majdnem megöltem őt. Hátat fordítok neki, szükségem van néhány másodpercre amíg némileg összeszedem a gondolataimat, arcomat tenyereimbe temetem és próbálom szabályozni a lélegzetvételem. Egyszerűen nem tudom felfogni mindazt amit mondott és mindazt ami itt ma történt. Ez túl sok most számomra. Nem merek visszafordulni. Az elmúlt harminc évben az egyetlen ember aki sebezhetőnek láthatott, az Lena volt. Most meg itt van ez a számomra teljesen idegen férfi, aki azt próbálja elhitetni velem, hogy a testvérem… én meg vagyok olyan ostoba, hogy el is hiszem neki. Mégsem akarom, hogy így lásson. Ha ő valójában az akinek mondja magát, biztosan nem így képzelte el ezt a pillanatot…
- Tim? - Még mindig háttal állok neki, csupán suttogom a kérdést,  de ezúttal most teljesen máshogy hangzik, mint a korábbi volt. Akkor még csak emlékeztetni próbáltam magam a névre, arra, hogy ő tényleg létezik. Ez a kérdés viszont sokkal inkább egy “Tényleg te vagy az?”. A tudatom még mindig harcol ellene, nem akarja hagyni, hogy beleéljem magam ebbe mert tudja, hogy veszélyes, de valójában a szívem már megnyílt felé. A szívem már elhiszi és egyben sikít azért, hogy megöleljem őt. Mégis félek ezt megtenni. Félek szembenézni vele. Fogalmam sincs, hogy mégis mit mondhatnék neki. Nem tudok megszólalni, sőt még csak gondolkozni sem. Az agyam teljesen elködösödött és egyszerűen nem tudom mitévő legyek. Olyan régóta vártam erre a pillanatra, mégsem készültem fel rá. Talán mert bár reménykedtem, mégsem bíztam abban, hogy megtörténhet. Vagy mert még most sem merek bízni abban, hogy ez a valóság. Az arcomat elfedő kezeimet, most ismét leengedem magam mellé, de csak miután letörlöm az újabb kósza könnycseppeket, majd pedig egy lassú mozdulattal fordulok vissza felé. Némileg sokkos állapotban nézek fel rá és még mindig nem tudok megszólalni. Hiába próbálom a szavakat megtalálni, nem megy. Időre van szükségem ahhoz, hogy kitaláljam mi legyen… velünk.
Mielőtt még sikerülne annyira összeszednem magam, hogy kibökjek bármit is, vagy egyáltalán megmozduljak, a kintről beszűrődő egyre jobban hangosodó hangok zökkentenek ki a jelenlegi állapotomból. Nem teljesen, de éppen elegendően ahhoz, hogy rájöjjek, baj van. Hogy valami nincs rendben és megszólaljanak a vészcsengők a fejemben. Még ha nehezemre is esik, muszáj összeszednem magam.
- Igen… - Válaszolom bizonytalanul, miközben igyekszem megrázni magam gondolatban, de valójában hirtelen azt sem tudom mit csináljak. Csak némán állok tovább, nézve rá továbbra is, mintha fogalmam sem lenne arról, hogy miről beszél, pedig valójában értem, egyszerűen csak nem tudom miként tegyem amit mond, amit kellene. Vagy egyáltalán miként mozduljak meg. Még akkor sem, ha közben érzem, hogy kezd a pánik és az adrenalinszintem is emelkedni. Harriett, most nincs idő erre…
- A sátor… - Nyelek egyet. - A sátortól nem messze… van egy másik lejáró. Az alagút…ba. - Találom meg lassan a hangom, bár abban semmi magabiztosság sincs jelenleg, ám minden erőmmel próbálok arra fókuszálni, hogy most kizárjam az érzéseket, hogy megpróbáljak rá csak egy katonaként tekinteni és még csak arra sem gondolni, hogy valójában sokkal több ő annál. Muszáj kizárnom az érzéseket, különben itt halunk meg mindannyian. Én pedig nem akarom őt elveszíteni… Még nem. Kezembe veszem a korábban letett fegyverem, azt a vállamra akasztva teszek végül néhány lépést előre, hogy felvegyem a korábban kezéből kiesett térképet, amivel ismét megállok mellette, hogy az alagútba való esélyes lejáratokra bökjek rajta neki. - Én megyek az orvosi sátorhoz. - Mondom végül miután sikerül rebootolni az agyam és ismét megtanulok összefüggő mondatokat alkotni, dadogás nélkül. - Neked a fegyverekre kell figyelned. - Akármilyen nehezemre is esik ezt kimondani, mindketten tudjuk, hogy neki más dolga van. Hiszen a terroristák minden valószínűség szerint miattuk jelentek meg. Meg amiatt amit magukkal hoztak. Most pedig muszáj az eszemre hallgatnom, akármennyire is szeretnék vele karöltve kisétálni innen.
A papírokat most átnyújtom neki, talán szüksége lesz még rá. Szemmel láthatóan megremeg a kezem amikor összeér a kezünk, mintha egy áramütés ért volna, aztán egy utolsó pillantást vetek még rá, próbálom magam tartani és nem a karjaiba borulni… sietnünk kell. Nincs idő erre! Fájdalmasan soknak érzem azt a néhány másodpercnyi időt amelyben farkasszemet nézek vele, de végül egy óriási nyelés következtében, mégis elfordulok tőle. Nem nézek hátra, tudom, hogy az elgyengítene. Egyenesen a sátor felé veszem az irányt, ahol az emberek már pánikolnak. Még mindig sokkos állapotban kezdem el őket terelni az alagút bejárata felé, miközben nagyon igyekszem nem az elmúlt percekre gondolni és fókuszálni arra, hogy mindenkit biztonságos helyre tudjak vinni.

I got you, and that's all I need. ♡|  @Timothée Léon Chauvet

Tudat alatt előbb felfogom már, hogy kikkel vagyok egy szobában, aminek köszönhetően folyamatosan tompul el az érzékelésem és kezdek el ösztönből, érzelmekből fakadóan cselekedni. Kiejtem Harriett nevét, de ezek szerint kiejtettem Lena nevét is, melynek következtében arra kell feleszmélnem, hogy fegyvert szegeznek rám. Pár pillanat erejéig megrészegít az öröm és a felismerés, hogy megvan a nővérem, szinte képes vagyok elhinni, hogy minden olyan lesz innentől kezdve, mint régen. De már semmi sem lesz ugyanolyan. Szép lassan fordulok meg parancsára, hogy szembenézzek vele és a valósággal is. Én már tudom az igazat, de hiba lenne azt gondolnom, hogy Harriett is az ölembe borulna pont ahogy én futnék a karjaiba.
Ha valaki belenéz a fegyver csövébe, elönti agyát a vér. Vagy bepánikol és baromságokat kezd el csinálni, vagy pedig lefagy. Ami engem illet, bennem is meghül a vér, a világ hirtelen teljesen letisztul, a fejem kiszór minden mellékes emlékképet és csak az marad, ami igazán számít. Az, aki ténylegesen vagyok. Fel tudnék sorolni személyeket, akiknek arca végigpörög előttem, a szüleimé, Soráé, barátoké… Néhány másodpercig a világ igazán egyszerűnek tűnik, mindenféle politikától, titkosítási szerződésektől, ügyintézéstől és egyéb idegesítő gondoktól mentes, mivel az ember, így az én igényeim is lekorlátozódnak egyetlen egy dologra: az életben maradásra. Katonaként engem megtanítottak arra, hogy ha szembenézek egy fegyverrel, akkor minden mást kizárjak, csakis a jelenlegi helyzetre és annak kimeneteleire, valamint megoldásaira fókuszáljak anélkül, hogy elkezdenék remegve belegondolni, hogy talán itt most elvész az életem. Ha arra gondolnék, az agyam is blokkolna.
Látom, hogy remeg kezében a fegyver. Így nem lehet lőni, így nem lehet célozni se… Ez a legrosszabb, ilyen állapotban nem szabad meghúzni a ravasz, mert nem azt az eredményt kapjuk, amit el szeretnék érni. Mikor mesterlövésznek képeztek ki, folyton azt mondták, hogy ha feszült is vagyok, a lövés előtti pillanatokban ki kell zárnom mindent, nagy levegőt kell venni és mikor nem remeg a kezem, akkor megtenni, amit meg kell. Nem tudom, miért gondolkozok épp ilyeneken… talán csak tényleg elhiszem, hogy megölne. Ha pedig lőni akar és ennyire remeg, könnyen pontatlanná válhat a lövése és így nem ölne meg egyből, hanem olyan sebet okozna, ami hosszú és fájdalmas küzdelem után venné el az életem. És mégis, mintha ezekben a percekben is Harriettet kezdené el nyugtatni az agyam. Semmi baj! Nyugodj meg, nem lesz baj, nem remeghetsz így! Szintúgy elkezdem méregetni, hogy ha adott pontokon talál el, mi lesz a következmény, hosszú időnek tűnik a fejemben, de valójában mindezek csak másodpercek.
De nincs könnyű dolgom. Ha a fegyvert nézem, elillannak belőlem az érzések és érzéketlen katonaként vizsgálom a lehetőségeket, ám mihelyst tovább vezetem a tekintetemet annak tulajdonosára, millió régi emlék és érzelem borít el. Most már nagyon is a nővéremet látom. Nem megtanítani akarom lőni, hanem némán ordítom felé szemeimmel, hogy ne tegye meg, mert meg fogja bánni és nem csak tőlem veszi el a lehetőséget, hogy ezután jobb életem legyen, hanem magától is, hiszen már itt vagyok! Már nem lesz többé egyedül.
Látom arcán a kétségbeesettséget, tudom, hogy emlékszik még rám, az arca elárulja róla, hiába az esze ezt még neki sem tudja feldolgozni, pont úgy, mint nekem az imént. Idő kell még, csak ehhez az kell, hogy ne lőjön. Tudom, hogy el kell terelnem a gondolatait, vagy legalábbis le kell kötnöm a figyelmét, ami nem egyszerű, mert ismerem az érzést… azt az érzést, hogy mennyivel egyszerűbb lenne csak meghúzni a ravaszt és megszabadulni a döntésképtelenség őrjítő tudatától. A biztosabbat választani a bizonytalanabb helyett, mondván, hogy a bejárt utat már ismeri, tudja, milyen nélkülem élni egy ilyen vidéken, hiszen eddig is ezt tette, most mégis arra kérem, hogy hagyja el azt az utat és térjen le a járatlanra, ezzel adjon nekem egy esélyt, hogy bebizonyítsam az igazamat.
Azonban az én feltartott kezeim is megremegnek, mikor kimondja gyengéd hangjával a nevemet. Nem félek, hanem letarolnak az érzések és össze kell szorítanom az állkapcsomat, hogy megbirkózzak velük. Hányszor álmodtam azt, hogy ő szólítgat... A szobámban voltam hét évesen, ő pedig a kertből kiáltott fel, én kinéztem az ablakon, aztán legyintettem, mondván, hogy nem érdekel mennyire ügyesen tud cigánykerekezni. Azóta is néha azt gyengéd, vékony hangú hívogató hangjára ébredtem sokszor az éjszaka közepén, szétnéztem kómásan őt keresve, amíg teljesen magamhoz nem tértem és fogtam fel újra, hogy megint csak aludtam. Valószínűleg összemosom ezt a jelenleg hallatszódó „Tim?” segélykiáltását az egyetlen megmaradt emlékhanggal a fejemben, és bár ennek semmi értelme nincs, de nekem most is borzasztóan ugyanúgy cseng a hangja, mint akkoriban. Csakhogy most már nagyon is leszaladnék hozzá a kertbe és napokig nézném, ahogy cigánykerekezik.
Nyelek egyet. Egy nagyot. A szemeibe nézek továbbra is, tulajdonképpen el sem fordulok tőle egy pillanatra sem, csak épp hol a jelenben, hol pedig a múltban kóválygok. Ki kellene zárnom az érzéseimet, hogy ténylegesen is vele tudjak foglalkozni, hogy ezúttal jó döntéseket hozzak és ne rontsam el megint. Megpróbálom magam az ő helyébe képzelni, bár nehéz úgy, hogy harminc éven át semmit sem tudtam róla. Figyelem a zavarát, a benne dúló vihart, ahogy valószínűleg a józan esze küzd a szívével, én ebből pedig már tudom, hogy nem csak okos nő, hanem még küzd is azért, hogy egyszer visszakapjon mindent, amit elveszített. Ha nem küzdene ennyire érte… értem(!), akkor vagy már rég lelőtt volna nem foglalkozva a következményekkel, vagy naivan az ölembe borulna. Az, hogy még egyiket sem tette meg jól mutatja, hogy szíve is és az esze is még helyén van, vagyis Harriett még úgy ahogy, de nem őrült meg az elmúlt harminc évben. Nem úgy, mint néhány másik elrabolt francia gyerek…
Bizakodva adok utasítást arra, hogy hol találja meg rajtam legkönnyebben írásos formában a főbb adataimat és ahogy kéri, meg sem mozdulok, míg Harriett közelebb lép hozzám. Arcom csak minimálisan fordul el a nyakamon, szemeimmel viszont tartom a szemkontaktust egészen addig, amíg nem érzem, hogy esetleg fenyegésnek venné. Akkorra viszont már olyan közel ér hozzám, hogy a közelsége fokozza a szívverésemet. Érzékelem továbbra is a félelmét, amitől azt feltételezem, hogy első mozdulatával megfoszt a rajtam lógó fegyveremtől, ezért meglepetten nézek magam elé, mikor mégis az oldalamhoz nyúl és a védőmellény alatt feltűri felsőmet, hogy megnézze azt a varrást, amit említettem neki. Nem tudom, miért nem fegyverez le. Megtehetné… de talán, ha csak egészen kicsit is, de már bízik bennem. Ellenben látom, ahogy egyik kezével tartja csak az ő gyilkoló eszközét rám. Ha ez egy merőben más szituáció lenne, elgondolkoznék, hogy könyökömmel hirtelen hátracsapva fejbeverjem, míg másik kezemmel kicsavatjam tőle az M16-ost, bár ez is kockázatos, mivel a combomnál van egy rövid hatótávolságú pisztoly, valamint az övem tokjaiban robbanóanyag és detonátor is, amiket, ha gyors, ki tudja kapni, míg én őt próbálom lefegyverezni. Még szerencsére, hogy ez csak egy automatikusan érkező gondolat nálam, az agyam pörög a feszült pillanatok közepette, de természetesen csak akkor ragadnék fegyvert, ha valaki kéretlen akarna ránk törni és akkor sem Harriettet bántanám.
A stratégiai húzásokból egy bizsergető érzés lendít vissza a józanságba, melynek során érzem, hogy megérinti bőrömet ujjával, míg felhúzza a pólómat. Ez az apró, pár pillanatig tartó kontaktus igencsak valóságossá teszi a találkozást. Még én is dolgozom fel a történteket.
Mélyeket lélegzek, mivel érzem, hogy nézi a ruhámba varrt feliratokat. Kíméletlenül sokáig nem mozdul, én pedig nem tudom, hogy most mi játszódhat le a fejében, én pedig azon kapom magam, hogy izgulni kezdek. Nem ismerem - bármennyire is nehéz ezt megfogalmazni -, nem tudom, hogy épp most hatódott meg, vagy éppenséggel azon agyal, hogyan tüntessen el. Legszívesebben leengedném a karomat és magamhoz ölelném, azonban még tartanom kell magam, amit a közelségétől egyre nehezebben bírok megtenni. Nem fizikailag, lelkileg.
Épp felé fordítom fejemet, hogy valamit leolvassak végre arcáról és elkapom azt a legördülő könnycseppet, melyet egyből le is töröl. Összeszorul a gyomrom, vele együtt pedig a tüdőm is, olyannyira, hogy levegőért kell kapnom. Behunyom szemeimet válaszára.
- Féltem, hogy ezt mondod - suttogom félig elgyengülve. Fáradok, mentálisan biztosan, mert teljesen lefegyverez érzelmileg. Aztán újra kinyitom a szemem és ránézek, ahogy újra erősebben tartja rám azt a fegyvert, amit láthatja, nem vettem el tőle, pedig megtehettem volna. De hisz ő sem fosztott meg az enyémtől. Ez azért mégiscsak sokat elmond. - Nem vádollak azért, mert nem hiszel nekem, de legalább add meg nekem ezt a pár napot, hogy megszerezzem a bizalmad. - Nincs más opció, csak ez, nem lőhet le, mert azzal saját magát is veszélybe sodorja. Nem azért, mert engem a mögöttem lévő állam, melynek zászlaját viselem ruhámon, annyira védelmezne egngem, hanem mert akkor valószínűleg Harriettet is vagy lelőnék, vagy meghurcolnák, apánk pedig feltehetőleg felkötné magát, hogy a két gyereke lényegében közvetlenül és közvetetten egymást végezte ki abban a katonai közegben, amiben ő - apánk - mindig is otthonosan mozgott. A hivatása volt, pont annyira, mint most nekem, a fiának.
- Téged! - felelem egyszerűen és határozottan, miközben mélyen a szemeibe nézek. Hiszen pont őt keresem itt. - Akár hiszed, akár nem, sosem adtuk fel, hogy megtaláljunk téged. - Nagyon meg kell válogatnom a szavaimat, mert mégsem zúdíthatom rá az elmúlt húsz-harminc év történetét. Nyelek egy újabbat, mintha csak ezzel gyomromba küldhetném az a sok évet, amit most úgy ugrok át, mintha mi sem történt volna, elvégre nem hiszem, hogy Harriett tudja, hogy hányukat rabolták el és kik voltak a tettesek. Azt sem tudja, hogy már rég nem Franciaországban élünk. Nem tud semmit rólunk és pont ez a meghökkentő, mert ekkor fogom fel csak igazán, hogy mennyire nem tudok én sem róla semmit. A saját testvéremről, aki mindig ott volt velem a gondolataimban, de a hús vér ember most csak egy idegen. Igen, idegen. Erre az érzésre bár számítottam, de nem hittem, hogy ennyire pokolian fog fájni tényleg megtapasztalni. Így hát mondom azt, amiről tudhat és amibe ő is belekapaszkodhat.
- Találkoztam Lena szüleivel, Yvettel és Laurenttel. Elmondtam nekik, hogy még nem zártuk le a nyomozást és általuk elterjedt a pletyka, hogy én még mindig keresem a nővéremet. Sok év után először sikerült felbolygatnom az állóvizet, ezúttal sikerrel. Pár héttel később megkeresett egy leszerelt ENSZ-katona. Ő mondta el, hogy látott két francia nőt itt ebben a térségben, akik haza akarnak kerülni Franciaországba. Christophe Bardet-nak hívják, talán ez a név még mond valamit neked is. - Nem tudom, bemutatkozott-e nekik, de feltételezem igen, ha már ígéretét adta, hogy kimenekíti őket innen. Azóta leszerelték, de becsületes ember révén megtalálta a módját, hogy valahogy teljesítse az ígéretét. Én teljesítem helyette. Közben szép lassan elkezdem leengedni a kezemet, bízva abban, hogy a mondanivalóm vagy eltereli a kezeimről a figyelmét, vagy már egyre jobban elkezd hinni nekem. Ha ő nem is emlékszik Lena szüleinek nevére, megkérdezheti Lenat, remélhetőleg hamarosan visszajön és meg tud ebben erősíteni.
- Nem voltam benne biztos, hogy te és Lena vagytok azok, de ennyire kézzelfogható információm még sosem volt rólad. Mivel követtem apát és csatlakoztam a légierőhöz, ezért meg tudtam találni a módját, hogy most én is itt legyek rakománnyal. Mások nem tudják, hogy téged kereslek. Semmit sem mondtam nekik rólad, hiszen ezt az akciót nekem is titokban kell tartanom. - Érzem, hogy nagyon vékony jégen táncolok, nem tudom, mi az, ami érzékenyen érintheti, valamint mi az, amivel pont elnyerem a bizalmát, de én az igazat mondom. Próbálom ugyan leegyszerűsíteni, ahogy lehet, mert ha túl bonyolultan fogalmaznék, akkor azért pánikolhatna be, mert nem érti. Nem azért, mert buta lenne, hanem mert tényleg túl feszült most a helyzet egy átfogó történethez.
Épp azon gondolkodok, hogy a miértek után hatásosabb lenne, ha közös emlékeket mondanék, amik annyira személyesek közöttünk, hogy általuk egyszerűen eloszlathatnám a kétségeit. Keresem a megfelelő képet úgy, hogy egy tapodtat sem lépek közelebb hozzá, ezzel is tiszteletben tartom a félelmét, csakhogy a kitört ablakokon keresztül a távolból egyre hangosodó kiabálásokra figyelek fel. Harriettre pillantok kérdőn, de nem kell megkérdeznem, hogy ez mennyire normális itt, mert felismerem a helyzet kaotikusságát. Az izmaim megfeszülnek, a menedék csapóajtajára pillantok, majd vissza Harriettre.
- Ürítsük ki az orvosi sátrat!

Ugyan háttérben maradok, mert szükségem van néhány percre, hogy összeszedjem magam és egyben az érzéseimet, hogy újra abba a makulátlan, erős katona-szerepbe tudjak lépni, mint amiben eddig is voltam, mégis figyelek és megfigyelek. Látom, hogy nem én és Lena vagyunk az egyetlenek akiket megérintett a gyerekek elrablási ügye, ami valahol most meg is lep. Nem azért mert egy férfinak nem lehetnek érzései, vagy nem érintheti rosszul a dolog, de úgy ahogyan kiolvashatom Lena tekintetéből a fájdalmat, ugyanúgy megteszem a férfi tekintetéből is. Nem számítanék arra, hogy egy hozzá hasonló katona elérzékenyülne, ez talán gyengeség is lehet a részéről. De ki vagyok én hogy megkövezzem érte? Mindhárman elgyengülünk egy röpke pillanat erejéig. A férfiból sugárzó őszinteség igazság szerint nagyon jól esik. Látszik, hogy az együttérzése nem csak színjáték, nem azért van, hogy megpróbáljon a bizalmunkba férkőzni. És az igazat megmondva ritkán kaptam eddig ilyen őszinte reakciót az életem során bármikor vagy éppen bármiért is. Hálás vagyok érte neki, még ha ennek nagyobb jelentősége nem is lesz. Csupán egy apró öröm a szörnyű hétköznapokban. Annak öröme, hogy meg tudtam osztani egy aprócska részem, egy apró fájdalmam valakivel, aki szemmel láthatóan meg is érti azt a fájdalmat. Nem tudom mi történt ezzel a férfival, valószínűleg soha nem is fogom megtudni és soha nem fogok rákérdezni, de… tudom, hogy valami ott van benne is. Épp úgy mint bennem és Lena-ban.
Aztán miután sikerül újra mindannyiunknak visszalépni az eredeti szerepünkbe és megbeszélni a komolyabb témákat és egyben a biztonsági intézkedéseket is átvenni, egyszerűen pofáncsapásként ér a megszólalása. Először mikor csak Lena nevét ejti ki, még igyekszem nem rosszra gondolni, próbálkozok emlékezni arra, hogy mikor vagy éppen hol hallhatta a barátnőm nevét, mert tény, hogy esélyesen hallotta valahol vagy valakitől. De mikor az én nevem is kiszalad a száján, már eluralkodik rajtam a pánik. Hirtelen magam sem tudom, hogy mihez kellene kezdenem, átfut az agyamon, hogy le kell őt lőnöm, sőt nem csak átfut, de gondosan át is rágom magam az ötleten. Az ok amiért nem teszem meg az az, hogy hallani akarom a magyarázatát. Valamint a csöppnyi még épphogy megmaradt reális gondolkodásom, miszerint a társai seperc alatt lőnének agyon ha megtenném. Szóval ha így is és úgy is holtan végzem akkor legalább szedjek ki belőle valamit és tudjam meg miként jutottak el hozzánk. Hogyan találtak meg egy kibaszott háborús zóna kellős közepén?! És ekkor ugrik be az a bizonyos katona, ami bizonyára nem volt a legokosabb döntésünk…
Rémülten nézek a katonára miközben immáron a fegyveremet is rá szegezem, remegő kezekkel, szinte teljesen megsemmisülve. Fogalmam sincs, hogy mit tegyek. Ha segítségért kiáltok… mégis mit fogok mondani? Hogy a fickó beletrafált a nevembe szóval ejnye-bejnye? Nem hiszem, hogy a katonák ellen kellene fordítanom a települést. Holott elgondolkodtat a dolog… Vajon mindannyian csak beépült terroristák? Vajon mind miattunk jöttek? Meg fognak ölni? Vagy rosszabb? Mert igen, a haláltól sokkal rosszabb dolgokat is művelhetnek egy emberrel. Olyan dolgokat amiktől az a bizonyos ember a halálért fog könyörögni még annak ellenére is, hogy ott az a bizonyos életre való ösztön minden élőlényben. Tudom, hogy nem egy fényes sors várna rám. A kezem és egyben az abban tartott fegyver egyre jobban remegni kezd ahogy szembefordul velem. Le kell lőnöm! Aztán a többit is. Aztán pedig megszökni, mert nyilván a helyiek sem szívlelnék a tettem. Szinte könyörögve nézek most a katonára, hogy legyen valami értelmes válasza számomra, hogy szolgáljon valami értelmezhetővel és ne kelljen megtennem. Mert nem akarom. És ha a logikus gondolkozásom veszem elő akkor tudom, hogy nem is tehetem. A gondolatok csak úgy repkednek bennem, legszívesebben ki is dobnám a taccsot, de egyenlőre még tartom magam. Lassan mozdul, nem tesz semmi fenyegetőt, ami egy egészen kicsikét megnyugtat ugyan, de mégsem bízom benne. Tudom, hogy ő katona. Ő hivatásos katona aki nyilvánvalóan tudja miként kezeljen egy szorult helyzetet és egy szempillantás alatt játszana ki engem ha egy pillanatra is leengedném a pajzsomat… vagy ebben az esetben a fegyveremet. Félek tőle, de ő is fél tőlem. A tekintete semmit és egyben sokat elárul.
A szemembe nézve böki ki azt a szót. Azt a bizonyos szót, amire nyilvánvalóan nem számítottam. Őszintén… bármit mondhatott volna. Bármit. Bárkinek kiadhatta volna magát. Lehazudhatta volna a csillagokat is az égről. Mondhatta volna, hogy ő Allah. Bánom is én. Miért pont a testvérem? Ennek mi értelme van? Miért lenne a testvérem pont itt? A semmi közepén. A tekintetem szinte másodpercenként váltakozik az értetlenség, bizalmatlanság és kíváncsiság között és most nem tud megállapodni. Pont úgy ahogy az érzéseim és gondolataim sem. Csak némán meredek rá, konkrétan köpni-nyelni nem tudok és nem értem. A következő mondatából pedig csupán egyetlen dolgot hallok meg. A nevet.
- Tim? - A hangom halk és egyben gyenge. Mintha nem is tudnám kiről van szó, és épphogycsak derengeni kezdene a dolog. Pedig valójában tudom. Azt hiszem. Hirtelen semmiben sem vagyok már biztos. A mondata többi része már elmosódik. Hallom hogy beszél, de az agyam egyszerűen lesokkolt a név hallatán. Szinte érzem ahogyan ismét szédülni kezdek. Olyan rég nem hallottam ezt a nevet, hogy már abban sem vagyok biztos, hogy egyáltalán létezik. A név. Vagy az öcsém. Pedig létezik… létezett. Mindkettő. Tim. Timothée. Egyre mélyebbről kell a levegőt vennem ahhoz, hogy tisztán tudjam tartani az elmém, hogy ne okozzon ennek a névnek a hallata túltengést a testemben és egyben a fejemben és ne essek itt menten össze. Egy apró részem, az amelyik harminc éve erre a pillanatra vár és reménykedik minden egyes nap, most azonnal a nyakába ugrana és megölelné őt. Ez a részem visszaemlékezik a férfi néhány perccel ezelőtti fájdalmas tekintetére mikor az elrabolt gyerekekről volt szó. Értelmet próbál erőszakolni arra a bizonyos tekintetre. Viszont a másik részem, az amelyik kevésbé naiv és tudja, hogy a világ nem így működik, az ennél sokkal pesszimistább… az a részem nem hisz neki. Nem hiszi, hogy nekem szerencsém lehet ezen a világon, de legalábbis nem így. Nem érti mi okból lenne itt az öccsém és azt sem érti hogyan találhatott meg engem. Szemmel láthatóan összezavarodtam, de még mindig tartom vele a szemkontaktust, mert egyszerűen csak rettegek egy pillanatra is levenni róla a tekintetem. Mert mi van ha ez az egész csak egy trükk? Egy elterelés? Miért játszana bárki is ilyen módon az érzéseimmel? Hirtelen most harag kerít hatalmába, mert rájövök, hogy milyen aljas játék is ez. Ha ténylegesen játszik velem… az kegyetlenség lenne. Szorosabban ráfogok a fegyverre, próbálok navigálni a haragom és az elérzékülésem között, próbálom beállítani a légzésem és próbálok valami értelmes válasszal előrukkolni, mikor újra megszólal.
- Anya nevét? - Kérdezek vissza ügyetlenül, mert az azt jelentené, hogy az én anyámról lenne szó. Nem tudok felülkerekedni az érzéseken, egyszerűen nem értek semmit sem. Az én anyám nevét? Aztán tekintetem némileg szégyenérzetet sugároz, mert hirtelenjében még a saját anyám neve sem jut eszembe. Amiért talán nem hibáztathat, hiszen ezeket a neveket olyan mélyre eltemettem magamban, amilyen mélyre csak lehetséges volt. Nem gondoltam volna, hogy valaha is használni fogom még őket, de legfőképpen nem arcokat kötni a nevekhez. Új arcokat. Számomra új arcokat. Beugrik: Elise. - Ne mozdulj! - A hangom megcsuklik és semmiképp sem cseng fenyegetően, érzékelheti, hogy a korábbi magabiztosságom már rég kiugrott az ablakon. Értetlenség, félelem és talán remény az ami itt maradt. Most mégis minden erőmet összeszedve, remegő lábakkal és kezekkel lépek közelebb hozzá, már csak kíváncsiságból is.
Mellé lépek, de tekintetét még nem engedem el. Úgy vizsgálom a szempárt, mintha abban reménykednék, hogy megláthatom benne a gyerekkori énjét és nem tudom… felismerném? De ez nem történik meg. A félelem egyszerűen ködként telepszik le rám, amin ugyan átlátok, de semmiképp sem tisztán. Egyik kezemet leveszem a fegyverről, ezzel pedig már bőven elég alkalmat adva neki támadásra vagy lefegyverzésre, ha akarna, de ebben a pillanatban, bizalmat szavazok neki. Magam sem tudom miért… kíváncsiság? Lassan érintem őt meg, mintha attól félnék, hogy megégetne. De megérintem. A szívem most olyan hevesen ver, hogy azt merem gondolni, hogy még ő is meghallja azt, főleg abban a síri csendben ami most letelepedett ránk. A félelem és remény keveréke. Még mindig remegő kézzel próbálok meg hozzáférni a kabátja belső felében lévő felirathoz. Csak akkor szakítom el a pillantásom a szemeiről, mikor azt megtalálom. Csupán egy pillantást veszek a szövetbe varrt feliratra, egy pillanat bőven elég ahhoz, hogy megbizonyosodjak arról, nem hazudik. Mégsem mozdulok el. Úgy teszek mintha még mindig a feliratot nézném, de valójában behunyom a szemem és próbálom elhinni amit mond… amit látok. Próbálok arra gondolni, hogy kezeim most valóban az öcsém oldalát érintik, hogy ténylegesen a testvérem van csupán leheletnyi távolságra tőlem. Tényleg ő az? Néhány pillanat erejéig engedek ennek az érzésnek, átadom magam neki és érzem ahogyan a szemeim is kezdenek üvegesedni. Könnyek ellen küzdök. Ez a néhány pillanat most örökkévalóságnak tűnik. Beleélem magam. Aztán alig tudom rávenni magam, hogy végül ismét kinyissam a szemem és felnézzek rá, majd pedig vissza is húzzam magamhoz a saját kezem és úgy lépjek hátra, mintha mi sem történt volna. Mintha nem épp az öcsém nevét láttam volna rajta, mintha nem épp őt érintettem volna meg. Mintha nem gördült volna le az a kósza könnycsepp, amit szinte azonnal törlök is le, hogy ne láthassa meg.  
- Ez nem bizonyít semmit. - Mondom végül bizonytalanul. Láthatja rajtam, hogy mennyire nem vagyok magabiztos, hogy mennyire fogalmam sincs, hogy mit gondoljak a helyzetről. Azt hogy átkozottul bizalmatlan vagyok és bár meggyengített, de nem győzött meg. Annak ellenére sem, hogy elérzékenyültem és tekintetem párás. Még mindig ráfogom a fegyvert, bár már abban sem vagyok olyan biztos mert... Mi van ha tényleg ő az? Fegyvert fogok a saját öcsémre? A szívem szakad meg ennek gondolatára. A küzdelem a szívem és az eszem között most talán nagyobb, mint az egész háború maga, amiben jelenleg is vagyunk és körülvesz minket. Egyszerűen nem tudok mit mondani. Nem tudok mit tenni. De mégis mi a francot kellene tennem? Mi van akkor ha átver? - Miért vagy itt? Mit keresne az öcsém itt? Pont itt? - Megnyomom kicsit jobban az utolsó kérdést. - Ennek semmi értelme. - Rázom meg a fejem értetlenül. Én tényleg hinni akarok neki. Hiszen erre vártam már évek óta, de most mégsem merek. Mert lehetséges, hogy a világ kicsi… na de ennyire?! És bár eldöntöttem, hogy nem lövöm le… még. Mivel semmiképp sem akarok azzal a tudattal együttélni, hogy esetlegesen lelőttem a saját testvéremet, mégsem engedem le még a kezemben tartott fegyvert, mert ennyi biztonság kell. Nem bízom benne, akármennyire is szeretnék. Sajnos a világ már túl sok rosszat tartogatott számomra ahhoz, hogy fejest merjek ugorni egy ilyen tündérmesébe.

I got you, and that's all I need. ♡|  @Timothée Léon Chauvet

Bár eddig nem sokat kommunikáltam velük - nem is számítottam nagyon beszélgetésekre -, ugyanakkor végig nyitott szemmel járok és olvasok a jelekből. Abból, ahogyan kommunikáltak, mozognak, viselkednek, figyelem a találat érte épületek romjait és a homokban hagyott nyomokat is, hiszen nyilvánvaló, hogy nem fognak mindent a számba rágni. Sosem teszik ezt a helyiek, mindegy, hol vagyunk. Ami a nőket illeti, első látásra azt hittem, hogy ők is egyikük azoknak a kurd nőknek, akik a térségben harcolnak és akikről elterjedt az arabok körében, hogyha általuk halnak meg, akkor nem kapnak üdvözülést Allahtól. Ugyanakkor mire az egykori iskolába érünk, egyértelmű már, hogy ez nem igaz. Nem kurdok. Az első tippem, ami kapásból megmagyarázná a francia nyelvtudásukat, az az, hogy esetleg légiósok. Katonák, akik ide jöttek és itt is ragadtak, ám nem áll össze így sem a kép. Nem katonák. Az agyam veszettül gondolkodik, már csak azért is, mert tudni akarom, hogy kikkel van dolgom. Ahogy ők is bizalmatlanok velem szemben, úgy én is az vagyok. Tisztában vagyok vele, hogy csak mert férfi vagyok közöttük még nem jelenti azt, hogy erősebb is vagyok, a fegyver bár nagyot ránt, ha elsütik, de egy nőnek is pont ugyanannyi meghúzni a ravaszt, mint nekem. Ezeket a fegyvereket nem nehéz használni, ellenben okosan, megfelelően és higgadtan bánni velük már annál inkább. Ez teszi a katonákat katonákká.
Az megint más kérdés, hogy mi választja el a hivatásost és nem hivatásos katonától és én nem gondolnám, hogy ez annyira egyértelmű lenne, mint amennyire a fogalom adja. Talán a fegyelem és a magatartás… de ezen nem ragadok le, csupán tudomásul veszem a válaszát, majd elkezdem bekötözni a sebhelyét. Érzem, hogy folyamatosan egyre feszültebb lesz, pláne, miután a szőke hajára célozva kimondom az amúgy egyértelmű tényt, hiszen ő nem arab. Ha szőke hajú arab nő lenne, millió tevét érne és normális esetben nagy becsben tartaná a férje. Nem néz rám, én viszont időnként az arcára pillantok, látom szemeiben a titkokat, a félelmet, azt, hogy ne érdeklődjek többet, mert nem veszik jónéven. Ez speciel vészjósló nekem, de nem fogom tovább szítani bennük a feszültséget, már csak azért sem, mert az az én kilátásaimat is negatívan befolyásolná. Felkavaró a pillanat, de magam sem tudom, hogy miért leszek hirtelen ideges, míg őt nézem. Annyiszor csináltam már… nála sokkal veszélyesebbnek tűnő emberekkel is együtt kellett már működnem, mégis itt ezen a térségben tényleg azt érzem, hogy mintha még jobban meg lennének csavarva az emberekben dúló konfliktusok és érzelmek.
Némileg aggódó, vagy inkább vészjósló gondolatokkal állok fel, hogy elvegyem a papírlapot és míg vizslatom azt, hallgatom, hogy mi történt a bajbajutott gyerekekkel. Szinte veszekszik a józan eszem az érzéseimmel. Egyfelől tudom, hogy sajnos ez egy bevett taktika és még csak azt sem mondhatom, hogy az araboknál, mert az amerikaiak sem voltak szentek harminc éve. Pont azok, akiknek zászlóját jelenleg is hordom a mellényem alatt. Másfelöl viszont nehezen tudom felfogni, hogy idejövök a Föld túlfeléről, hogy végre megtaláljam az elrabolt nővéremet és újabb hozzá hasonló történetekkel kell találkoznom. Ha nem ismerném a taktikákat, még azt gondolnám, hogy ez nem véletlen.
Mivel szeretik, ha ilyenkor az idegen egység tagjai őszinte érzésekkel fejezik ki együttérzésüket, így én is részben megnyílok nekik. Még csak megerőltetnem sem kell magamat miatta, épp, hogy viaskodok a felkavarodott érzéseimmel, míg próbálom nem Harrietthez hasonlítani az elrabolt kislányokat. Nem akarom szó szerint nyakukba zúdítani azt a terhet, amit én cipelek a vállamon és cipeltem egészen ide, Szíriába is, de ha akarják kihallhatják szavaimból, hogy elvesztettem a testvéremet, így az együttérzésem megalapozott. Mégsem számítok arra a reakcióra, amit a sebesült nőtől hallok. Szavaira újra felgyorsul a szívverésem és pár másodperc erejéig teljesen ledermedek, merthogy nagyon is beleképzelem magam a gyerekek helyébe. Ugyan nem éltem át én magam ilyen borzalmakat, de hét éves koromtól kezdve nem volt olyan nap, amikor ne kérdeztem volna meg az égen haladó felhőket, vagy épp a csillagokat, hogy mégis most mi lehet a nővéremmel. Mit érezhet, érez-e még bármit is, vajon ő azt a napot hogyan élte meg. Örült? Vagy csak volt olyan nap, amikor nem szenvedett? A csend közepette szinte érezni lehet mindhármunkban a fájdalmat, azt, hogy valamilyen módon, de mind kötődünk egy történettel az elrabolt gyerekekhez. Én speciel először annak tulajdonítom be azt, hogy ő a gyerekek fejével képzeli bele magát a helyzetbe és nem családtagként, hogy bizonyára a női lét, a női érzések, az anyai szeretet sokkal inkább képes gyerekfejjel látni a történteket.
Mikor aztán mégis szomorú arcomat felé fordítom, elgondolkozok azon, hogy mi van, ha ő az. Mert mindig ott van az a bizonyos, mi van ha. Az arcvonásai… nem tudom, talán. De olyan nincs, hogy talán. Annyi AI-generálta képem van, de én is nézek tükörbe, csak felismerném Harriettet, ha ő lenne. Felismerném? Vagy ez megint már csak tündérmese. Több tíz éven át sétáltam úgy New York utcáin, hogy hetente egyszer legalább egy valakit megszólítottam, hogy ő-e az. Fiatalon, persze. Mert… hasonlított, legalábbis én azt hittem, hogy hasonlít, vagy pusztán csak azt akartam, hogy hasonlítson rá. Aztán elengedtem ezt az önmarcangoló megszállított keresést. Nem feladtam, csak megálltam, mert eljött egy pont, amikor már be kellett látnom, hogy a saját életemmel kell foglalkoznom és nem az övével. Ez a helyzet itt most túl valóságos, én pedig az elmúlt harminc év sikertelenségét hordozom magamon, jön hát a kérdés, hogy mégis miért lenne pont ő Harriett. Ilyen távlatból az ember már nem hiszi el, ha valaminek vége, így az én szemeim is homályosan látnak. Csak akkor tisztulnak ki, mikor újra jön a szakmai kérdés.
Mintha fogaskerekeket kapcsolnának át az agyamban, beindul a véráramlásom és elkapom a tekintetemet a szőkésbarna nőről, rá a térképre és tüzetesen végigmérem azt. Mi hol található, hol látok kritikus pontokat, amiket előszeretettel támadnak meg, hol tudnak legkönnyebben behatolni a településre és melyek a legkockázatosabb pontjai a falunak, amiket mindenképpen védeni kell. Bombázás esetén esélytelen a felszínen bármit is túlélni itt, ez látszik az állapotokból és remélem, hogy van több lejárat is a menedékekbe, azt pedig még inkább, hogy van egy alagútrendszer a föld alatt. Ha nincs, sürgősen kell egy. Irakban voltam már ilyenben, vannak ötleteim rá, néhányat meg is osztok velük, hiszen nem kérdés, hogy ha ilyen a település, akkor jobb híján a föld alá kell menekülni.
Aztán visszaemelem a másik nőre a tekintetemet, pusztán csak azért, hogy lássam szemeiben az értést és valamilyen reakciót kapjak tőle. Kapok is, tulajdonképpen, de ahogy találkozik a tekintetünk, elsőre a szemei, aztán az orra és végül az arcának egész látképe eszembe juttatja Lena anyját. Fél másodpercig még furcsállom is, hogy miért jut épp most eszembe az a család, mire aztán megkezdődik a szívet összenyomó hidegség, mely a felismeréssel és megdöbbenéssel jár együtt. Az a bizonyos zuhanás.
A pulzusom egekbe szökik, a levegőt is hevesen veszem hosszú időn keresztül, míg a nő helyét bámulom. A felismerés miatt leblokkolok, ami nagy hiba tőlem, mégis másra sem tudok gondolni, mint, hogy az imént talán Lenat láttam, akinek azt sem tudom, hogy kimondtam-e hangosan a nevét vagy sem. Ha pedig ő Lena volt, akkor…
Az eszem tudja, a szívem még nem bírja elhinni. Itt vagyok Harriettől ki tudja hány méterre és mégsem merek megfordulni, hogy a szemeibe nézzek, mert ott van bennem a félelem, hogy ha mégsem ő az, akkor egészen biztosan a testvérem halott. De ő az, érzem és tudom, láttam a szemeiben visszatükröződni a kislányt, kit elvesztettem. Már emlékszem. Ő az. Fülemben visszhangzik a szívdobogásom, melytől nem hallok tökéletesen, ám ekkor a zajok közepette meghallom, hogy fegyver szegeződik rám a hátam mögött. Ezt a hangot jól ismerem, nem lehet összetéveszteni. Ez egy olyan hang, amitől még mindig meghűl bennem a vér, dermed le testem és hirtelen a ködös látképpel egyszerre szűnik meg a fülemben duruzsoló lüktetés és lengi be a termet csettintésre a veszettül feszült néma csend és mozdulatlanság.
Nyelek egyet, hallom a kérdést, majd a kitisztult képpel együtt beindul bennem mindaz, amiért annyit szenvedtem a kiképzéseken és az eddigi kiküldetéseimen. A túlélési vágy. Tudatosan nyugtatom le ziláló testemet és bár nehéz, de megpróbálom kizárni azt a gondolatot, hogy épp most akar meglőni a testvérem. Ha a kevlár mellényt lövi meg ilyen közelről, akkor valószínűleg súlyos sebet ejt egy létfontosságú szervemen, de tompít annyit a mellény, hogy ne halljak meg a körülbelül harminckilenc inches tölténytől. Ha a végtagomat célozza meg, ami logikus, akkor kiiktathat, de mégis reményt ad a túlélésre azáltal, hogy „csak” a végtagomat veszítem el, bár ilyen orvosi sátorban feltehetőleg el fogok vérezni. Ha pedig fejbe lő, akkor nincsenek valószínűségek.
Markomat kibontom, minek következtében a papírgalacsin (egykor térkép) a földre hull. Széttárt ujjakkal, nagyon-nagyon lassan elkezdem oldalirányban felemelni kezeimet egészen addig, amíg a könyököm is eltávolodik az oldalamtól, vagyis a fegyveremtől.
Tudom, miért szegezi rám a fegyverét. Hibáztam. Elöntöttek az érzések és kimondtam a nevét, a valódi nevét, ő pedig fél. Ezt a félelmet láttam a szemeiben akkor is, mikor a karját kötöztem. Már tisztán látok, mégis háborút vívok az érzéseimmel, míg engedelmesen szép lassan megfordulok felé és ráerőltetem magam, hogy a szemeibe nézzek. Összeszorítom fogaimat, a nyál csak gyűlik számban a testemben végigáramló fájdalmas, de egyúttal mégis örömteli meghatódottságtól, azonban nem nyelek, mert ezekben a pillanatokban is arra koncentrálok, hogy nyugodt maradjak és ne csináljak semmi olyan mozdulatot, amit ő félreérthetne.
Ő Harriett. Csak arcát nézem, nem pillantok el más irányba, hiszen azt szándéknak veheti, de nekem az arca épp elég. Mondanám, hogy annyira tudtam, hogy ő az, de ez nem igaz. Fogalmam sem volt eddig, hogy a nővéremmel beszéltem, az ő karjából kaptam ki a gyereket, az ő kezét kötöttem be és hogy ezek szerint akkor nem a női érzések miatt tud annyira együtt érezni a bajbajutott kislányokkal. Hát persze, hogy nem, az ég szerelmére is! Harriett! Tedd már le azt a szart!
Szembenézek a fegyverével és egyáltalán nem vagyok biztos abban, hogy nem fog lelőni. El kell vonatkoztatnom attól, hogy testvérek vagyunk, mert ezt csak én tudom egyelőre, ő pedig láthatóan fél tőlem, mint idegentől. Védekezik, de talán pont ezért érzem, hogy nem fog lelőni, amíg nem csinálok butaságot. Ha lelő engem, mint amerikai-francia CRO-t, azzal nem járna jól, ezt ő is tudhatja, függetlenül attól, hogy most nem ebben a státuszomban vagyok itt. A bennem dúló halálfélelem - mégiscsak akarom még látni a szeretteimet - mellett viszont egy részem meg is könnyebbül attól, hogy ő fogja a fegyvert rám. Mert él. Ez egy fals, csalóka érzelem bennem, de átjár a megnyugvás, mivel kezdem felfogni, hogy mi történik velem. Én örülök neki még akkor is, ha ő sosem fog tudni már rám bizalmasan nézni.
- A testvéred! - mondom ki a lehető legnyugodtabb és leghatározottabb hangon, de ezt nem is kell nagyon megjátszanom. Így kell fogalmaznom, hiába tűnik neki felszínesnek, elvégre ezt bárki mondhatná, mégis tudom, hogy többet érek el vele pillanatnyilag, mintha egy nevet mondanék neki, hiszen először is azt akarom elérni nála, hogy legalább az ujja ne feszüljön annyira kíméletlenül rá a ravaszra. Nézem arcát, a szó után továbbra is szorítom fogaimat és nagyon küzdök azzal, hogy elzárjam a személyes érzéseimet. Nem így képzeltem el ezt a találkozást, szívesebben mennék most oda hozzá és ölelném meg, de ha elindulnék felé, biztosra veszem, hogy még ezek után is lelőne.
- Tim, Timothée Léon Chauvet. Marseilleben születtünk, te három évvel előbb, mint én és ott is éltünk addig a napig… - nem fejezem be a mondatot, mert ő is tudja, mi történt. Szándékosan csak magamról beszélek és nem azt kezdem el sorolni, hogy róla milyen adatokat tudok, pedig szembesíthetném a teljes nevével, az ő születési helyével, az anyánk nevével és mindennel, de még félek tőle és attól tartok, hogy zsarolásként venné. Arról nem is beszélve, hogy nem akarok róla úgy beszélni hangosan, hogy az kéretlen fülekhez is elérjen. Nyilván nem véletlenül szegezett rám fegyvert a neve hallatára. - Ha a bal oldalamhoz lépsz, a védőmellény alatt, a kabátom belső felében van egy nagyobb szövetminta, melybe belevarrták a nevemen túl a születési időmet és helyemet, valamint anya nevét. - Ugyan végig nagyon lassan és nyugodtan beszélek, az utolsó szavakra elcsuklik a hangom, miközben nehéz nem ökölbe szorítanom a kezeimet a tudattól, hogy nem anyámról, hanem anyánkról beszélek. Csak asszisztálok neki, hol találhatja meg rajtam a legfőbb adataimat, amiket természetesen szövetre varrtak bele a ruhám egyik azon részébe, ahol a legnagyobb a valószínűsége, hogy megmarad még akkor is, ha közben egy bomba szétszaggatja a testemet. Valahogy azonosítani kell engem is, ha elesnék, a műanyag csak rám égne, fém pedig nem lehet több okból sem. Nem egyszerű megtalálni a varrást, épp ezért, de én mégsem nyúlhatok az oldalamhoz, mivel centikre van csak ettől a bizonyos varrástól a rajtam lógó M-16-os és az utolsó, amit szabad tennem az az, hogy bármilyen módon is közelítek a fegyveremhez.
Továbbra is feltett kezekkel figyelem őt és állok egyhelyben akkor is, ha úgy dönt, hogy közelebb lép felém és meg akar győződni legalább még egy bizonyítéknak kinéző forrásból mindannak, amit szavakkal is elmondtam. Tudom, hogy még ez sem elég, mert a ruha lehet lopott is, de ezen a ponton már bíznom kell abban, hogy Harriett is hisz legalább annyira a szavamnak, hogy letegye a fegyvert.

Bólintok egyet a kijelentésére, igaza van, az amerikai katonák érkezését nem fogják jó szemmel nézni a terrorszervezetek. Éppen ezért sem tudjuk, hogy az érkezésük vajon átok vagy segítség lesz számunkra, elvégre egyenlőre ezt nehéz megmondani. A szállítmányuk mindenképpen segítség, ugyanakkor ha megtámadnak minket ezekben a gyenge állapotokban, lehetségesen a szállítmány sem fog minket megmenteni. Sőt! Gondolatban még éppen próbálom összeszedni magam kicsit a korábbi sokk után amit a sérült gyerekek érkezése okozott, mikor Lena csatlakozik a társaságunkhoz, hogy aztán a férfi orra előtt intsen óvatosságra, hiszen mindketten tudjuk, hogy ezúttal nem lehetünk meggondolatlanok. Hogy korántsem vagyunk biztonságban és most nem csak a háborús állapotra gondolok… gondolunk. Sokkal több van a háttérben, amiről ez a katona semmit sem tud. Vagyis remélhetőleg semmit sem tud. Ha mégis, az már régen rossz számunkra. Lopva teszek csak egy pillantást rá miközben Lena arabul beszél, és mivel nagyon is lefoglalja a felgyülemlett tömeg, így merem azt remélni, hogy nem érti amit beszélünk, ezzel egyidőben pedig azt sem tudja, hogy kik vagyunk és mit keresünk itt. Bizalmat szavazok neki ugyan, noha még én magam sem tudom, hogy milyen téren. Nem tudom mennyit mondhatunk el neki, csak azt tudom, hogy ezúttal lassabban és óvatosabban kell őt megközelítenünk. Az újabb kérdésére elgondolkozva pillantok fel rá miközben Lena már türelmetlenül az iskolaépület felé terel minket. Még hátranézve látom, ahogyan a katonák most igyekeznek feloszlatni a tömeget a sátor körül. Az aggódó szülők ugyan nem szívesen hagyják magukra a gyerekeiket egy ilyen szörnyűség után, mégis most ésszel kell cselekednünk, semmiképp sem szívvel. Mégis átérzem a fájdalmukat, hiszen én magam is hátrahagytam a saját gyerekeimet és még abban sem vagyok biztos, hogy valaha is újra látni fogom őket.
- Nem tudjuk még. Egyenlőre próbáljuk menteni a menthetőt. - Válaszolom az őszintét. Nyilvánvaló lehet számára, hogy itt nem én vagyok a főnök, sokkal inkább csak egy kis hangya a sok közül, akit csak sodort az ár. Az az ár pedig belesodorta a hangyát a lehető legrosszabb élethelyzetbe. Rosszból egy rosszabba. Mintha egy soha véget nem érő körforgásban lennénk, amiből nincs kiút. Csak annyit tudok amennyit látok és elmondanak… pontosabban a számba rágnak, mivel a kurd nyelv nem feltétlen az erősségünk.
Ismételten csupán bólintok egyet a kijelentésre, aztán némileg meglepve figyelem ahogy tekintete megváltozik mikor felém fordul. Magam sem tudom minek tudom ezt le, egy háborús övezetben igazából bármi megtörténhet, így aztán igyekszem ennek nem túl sok jelentőséget szolgálni, még akkor sem amikor kijelenti, hogy mi nem vagyunk katonák. Ugyanakkor a tekintetem most érdeklődővé válik, nem teljesen értem ennek mi köze van bármihez is. Őszintén szólva itt elég sokan csak önkéntes katonák. Olyan nők, akik az életüket teszik fel mindenki védelmében, mindenki életéért és jogaiért harcolva… tudva, hogy valószínűleg nem élik meg a következő nyarat. Pontosan úgy ahogyan én és Lena is tudja, hogy ha nem jutunk ki innen, mi sem sokáig fogjuk húzni. Ugyan kaptunk kiképzést, de valójában fogalmunk sincs, hogy mit csinálunk az idő kilencvenkilenc százalékában. Ösztönösen cselekszünk. Igyekszünk az eszünkre hallgatni a szívünk helyett.
- Itt nagyon kevesen hivatásos katonák. - Válaszolom, ezzel valahol talán próbálva elterelni a figyelmet rólunk, mert valljuk be… rohadtul nem akarjuk, hogy idegen férfiak bombázzanak minket találóskérdésekkel. Mert az még oké, hogy rájön mi nem vagyunk katonák. De egyre jobban halad veszélyesebb zónák felé. Nem vagyunk kurdok. Ezzel még mindig meg tudok barátkozni, csak Lenára pillantva döntöm oldalra fejem, inkább már nem is válaszolva erre a kijelentésre. Ám amikor rám célozva kijelenti, hogy én arab sem vagyok, ott már nekem is szükség van egy nyelésre. Nem pillantok a férfira… direkt nem. Mert nem akarom, hogy megláthassa a tekintetemben megcsillanó kétségbeesést. Miért csinálja ezt? Miért érdekli ez? Nem mindegy neki, hogy honnan jöttünk? Egyre jobban kezdenek megfeszülni az izmaim és kezd egy szörnyű érzés hatalmába keríteni, de mégis igyekszem ezt nem túlzottan kimutatni. Vagy éppen úgy tenni, mintha még mindig a sérült gyermekek érintenének rosszul. Végül nem szólalok meg. Csak síri csend telepszik le ránk amíg bekötözi a sebemet, még véletlenül sem nézek rá, igyekszem bármiféle szemkontaktust elkerülni és csak próbálom mély levegővételekkel nyugtatni le magam. Milliónyi végkimenetel jelenik meg most a fejemben és sajnos egyik sem kimondottan jó. Nem szabadna, hogy bárki is kutakodjon utánunk. Átkozottul hálás vagyok mikor Lena visszaérkezik a papírokkal és ezzel megbontja a kínos csendet amit a hülye találgatása okozott. Abban meg csak reménykedni tudok, hogy nem kezd el találgatni azért is amiért csendben maradtam.
- Mérhetetlen fájdalom beleképzelni magad azoknak a gyerekeknek a helyébe. A rettegés amit érezhetnek… Elszakítva a szeretteiktől. - Válaszolom szomorúsággal a hangomban hiszen tény, hogy az érem ennek a része sokkal közelebb áll hozzám, ahogyan Lena-hoz is. Felpillantok barátnőmre, ebben a pillantásban pedig mindent megtalál. Az együttérzést, a szomorúságot, a szörnyű emlékképek felszakadását, a rettegést mikor egymás kezét szorítva vártuk, hogy mi lesz velünk. Mindent. Még ha csak egy pillanat erejéig is, de ebben a pillanatban pontosan tudja, hogy mire gondolok és mit érzek, ahogyan én is pontosan tudom, hogy ő mit gondol vagy éppen érez. Kimondatlanul is. Mindketten pontosan tudjuk, hogy milyen érzés elrabolt gyereknek lenni, akiket elszakítottak a családjaiktól. Hogy milyen érzés elveszíteni mindent és milyen érzés elveszíteni a reményt. Senkinek sem kívánom, legfőképpen nem gyermekeknek. A szívem újra és újra megszakad ennek a gondolatnak köszönhetően, így aztán kifejezetten örülök, mikor Lena belekezd inkább az elmúlt hónapok történésének magyarázatába. Nekem még szükségem van néhány másodpercre, hogy összeszedjem magam, talán éppen ezért is maradok ülve, némileg háttérben, hogy a férfi ne rám figyeljen ezekben a percekben.
- Köszönjük. - Válaszolom a végén mikor ellát minket javaslatokkal. Csak ekkor kelek fel a székről, némileg megszédülve. A fáradtság és vérveszteség nem túl jó kombó, ahogyan a mellé párosuló fájdalom és folytonos stressz sem tesz jót. És bár hallom a nevet amit kimond a férfi, ekkor még nem sikerül teljesen regisztrálnom amit mond. Mégis elgondolkodom, próbálok visszaemlékezni, hogy mikor mutatkozhatott be Lena. Nem emlékszem. Lassan fordulok a férfi felé, egy gyanús tekintettel mérem végig a hátát, mivel ugyebár nem fordul felém. Egyre jobban kezd eluralkodni rajtam a pánik és legszívesebben Lena után kiáltanék, hogy ne hagyjon magamra vele, de… túl késő. Egy hang sem jön ki a számon, még ha ki is nyitom azt. Aztán az én nevemet is meghallom. Ekkor pedig már az a bizonyos pánik olyan szinten uralkodik el rajtam, hogy gondolkodás nélkül nyúlok a normális esetben hátamon fityegő, de a korábban, kötözés miatt a szék támlájára akasztott fegyverért, rántom azt magam elé és fogom azt egyenesen a férfira. Még ha nem is látja ezt a mozdulatot, tudom, hogy hallja és érzékeli.
- Mit mondtál?! - A pulzusom és a vérnyomásom most együttes erővel szökik az egekbe, azon sem csodálkoznék, ha infarktust kapnék. Teljesen letaglóz a nevem hallata, amit tulajdonképpen harminc éve nem is használok. Ha a becenevemen szólított volna még azt mondom, oké… talán valakitől hallotta, de ez nem egy becenév volt. Harriett. Honnan ismer? Miért van itt? Akarattal nem biztosítom arról, hogy a név “hozzám tartozik”. Bár a reakcióm már így is sokat elárulhat számára. Nem akarom lelőni, de… sarokba szorított. Szó szerint. - Fordulj meg! Lassan! - Szólalok meg, még mindig fegyvert fogva rá, most néhány lépést téve felé, hogy megálljak előtte. Látni akarom az arcát mikor megválaszolja a bennem felgyülekvő kérdések áradatát. Még akkor is ha közben ő is meglátja a szememben csillanó rettegést, amit ő okozott, csupán egyetlen névvel… Vagy kettő. - Csak egyetlen kibaszott indokot mondj amiért ne lőjjelek le most azonnal! - Ejtem ki lassan és érthetően a szavakat, fenyegetően ugyan, de érzékelheti, hogy valójában ő sokkal nagyobb fenyegetést jelent rám. Arról nem is beszélve, hogyha most lelövöm, hét másik katona fog ide belódulni és szitává lőni engem is. Így tehát igyekszem megtartani az ésszerű gondolkozásom és semmit nem elhamarkodni, ám ebben a pillanatban ez most igencsak nehéznek bizonyul. Ahogyan az is, hogy testartásommal ne áruljak túl sokat neki el. Főleg mikor a fegyver is elkezd remegni a kezemben és ezúttal nem kifejezetten a karomat ért sérülés miatt. Félek tőle. Félek attól, hogy itt most végetérhet a harc… az a harc amit már harminc éve a világ ellen folytatunk Lenaval. Félek attól, hogy ő ténylegesen csak beépült katona és visszavisznek minket… oda. Ahol aztán ki tudja milyen büntetésre számíthatunk. Ennek gondolatára nyelek egyet, majd igyekszem némileg szorosabban fogni a fegyvert. Nem megyek vissza! Ha tényleg oda kerülne a sor akkor inkább fejbe lövöm magam… De vissza nem megyek.
A férfi szemei előtt omlik le most az a magam köré felhúzott fal, az az egyben pajzs és maszk, amit Szíriában állítottam fel magam elé, hogy senki ne tudjon átlátni rajta. Most mégis itt ez a férfi, aki csupán néhány perccel ezelőtt érkezett és tulajdonképpen egyetlen szóval sikerült neki ledönteni mindent. Még annak ellenére is én érzem magam sarokba szorítva, hogy nálam a fegyver és én vagyok az aki őt fenyegeti. Nem pedig fordítva. Mégis most sokkal inkább érzem magam annak a kislánynak aki harminc évvel ezelőtt voltam és Lena kezét szorítottam egy idegen országban, idegen férfiakkal magam előtt, mint a jelenlegi nő, aki átment már a poklon is és érzelmek nélkül tudna lelőni egy katonát aki csupán a nevét ejtette ki, semmi mást. Ugyanakkor azzal a névvel egy szempillantás alatt tett sebezhetővé és védtelenné, akármennyire is próbálok ez ellen küzdeni. A testem szinte minden porcikája csak remeg a feltörő emlékektől és érzésektől amit ez a név hallata okozott, a tekintetem pedig tökéletesen tükrözi is a jelenlegi lelkiállapotom. Le kell őt lőnöm. Nem hagyhatom, hogy…

I got you, and that's all I need. ♡|  @Timothée Léon Chauvet

Látom, hogy mennyire kaotikus a helyzet a településen. Az agyam egyből próbál azzal hitegetni, hogy talán a közelben van egy nagyobb város, ami jobb állapotban van, de felmértük előre a teret, tudom, hogy nincs. Nem véletlenül jöttünk pont ide. Hiába a felkészülés, további információra van még szükségem ahhoz, hogy teljesen reális képet kapjak az itteni helyzetről. Már a sátrak is beszédesek, bár hozzájuk vagyok szokva, hogy akkor is ilyen helyen vagyunk elszállásolva, amikor állnak mellettünk masszív falak, úgyhogy ez nem probléma.
Mindazonáltal meglep a nő válasza. Ilyen katonai közegben nem vagyok hozzászokva, hogy elterelő, nem konkrét választ kapok. Hallgatom őt, miközben a távolban megálló autókra pillantok pár másodperc erejéig, így gyorsan leszűröm, hogy nem most van itt az ideje a mesélésnek, ugyanakkor az sokatmondó, hogy idő szűkében előbb mond ki egy összetett mondatot, mintsem egy legfeljebb két szóból álló időhatározót, amivel egyúttal pontos információval tudna ellátni. Viszont nem teszem szóvá, már csak azért sem, mert én is megindulok a sérült gyerekek felé.
Átveszem tőle a gyereket és az orvosi sátorba viszem őt. Mivel nem vagyok orvos, bár tudok életet menteni, most jobbnak ítélem meg felállni és átadni a helyemet nálam sokkal szakavatottabb embereknek. Mégis leragadok közben a kislány arcán. Mikor gyerekek sérülnek, nagyon dühös tudok lenni, viszont igyekszem ilyenkor kizárni a saját fájdalmaimat és arra fókuszálni, hogy mit tehetek az itteni emberek védelme érdekében. Most éppen semmit, pontosabban most nem én leszek a hős, aki majd ellátja a kislányt. Újra kérdezek és a kislányról a kurd nőre pillantok homlokomat ráncolva, amiért ismét kitérő választ ad. Ez azonban most más, mint a legutóbb, immáron sokkal több érzelmet hallok ki hangjából, dühöt, félelmet és haragot mindazok iránt, akik ilyen tettekre képesek. Őszintén szólva megértem. Ő itt él, érzelmek kötik a helyi emberekhez, valószínűleg megannyi fájdalmat élt már át velük. Még engem is érzékenyen érint, hát még őt.
Aztán otthagyom a sátrat és még egy géztekercset lopok kifelé. Nem lenne értelme tovább bent lennem hisz elállom az utat, szívom az oxigént a levegőből, arról nem is beszélve, hogy nem vagyok helyi, olyan kórokozók forrása lehetek egy vérző, gyenge immunrendszerrel rendelkező kislánynak, amibe lehet belehalna. Másrészt pedig ilyen érzelemdús, kritikus helyzetben nem fogom tovább faggatni a nőt, aki aztán megáll percekkel később mellettem a sátor környékén.
Egyenesen felüdülésként ér, hogy nem felejtette el egyik kérdésemet sem. Hálásan nézek arcára, majd az egyre jobban átvérző katonaruhájára. Értem, mit ért felfordulás alatt, ezt hívják háborús helyzetnek. Nincs sosem teljes csend, valami mindig történik és őszintén szólva van egy sejtésem, hogy pontosan tudják, hogy itt az ENSZ és ezt ki is fogják használni arra, hogy megtámadják a területet. Ezért kérdezek ennyit és a válaszából ítélve ennek nagyon is van realitása. Ha azt mondta volna, hogy a napokban letarolták a várost, akkor kevésbé hinném, hogy újra megtennék. De így… Fel kell készülnünk.
- Javaslom, hogy rendeljetek el az elkövetkező két napra magas fokú készenlétet és veszélyhelyzetet a településen. Az ittlétünk és az áruszállítmány miatt elég magas a valószínűsége egy új támadásnak - mutatok a tömegre, ami a gyerekeket szállító autók és az orvosi sátor között alakult ki, míg ő kezet mos. Ezt nem szabad hagyni, el kell oszlatni, túl veszélyes gócpontokat kialakítani. Már mondanám, hogy szívesen átvizsgálom az autókat is, hogy nincs-e bennük bomba elrejtve, de látom, hogy azokat már kezelésbe vették, úgyhogy jobb híján a sérülésére hívom fel a figyelmet és a kezébe nyomom a gézt. Nem fogok akadékoskodni, hogy mennyire semmiség egy lőtt (feltételezem, hogy lőtt) seb, de van egy olyan érzésem, hogy nem az első neki, mint ahogy nekem sem egy volt már életemben, úgyhogy tulajdonképpen ráhagyom. Ő érzi.
A figyelmemet egy immáron sálnélküli, sötétebb hajú nő hangja tereli el. Ezt a nyelvet ismerem, elsőre oda is kapom feléjük a tekintetemet, csak aztán korrigálom magam, mikor rájövök, hogy nem hozzám beszél. Visszafordulok a tömeg felé. Tudom, hogy egy ember szeméből virít az, ha érti a beszédet, elsőre el is gondolkodok azon, hogy közlöm is velük már csak a korrektség jeléül is, hogy értek arabul, még ha ezzel a tájszólással nem is vagyok teljesen kibékülve. Reflex-szerűen nyugtatnám őket, hogy bízhatnak bennem, nem vagyok beépített terrorista, azonban az önös érdekeim felülbírálják az erkölcsömet, ezért végül csendben maradok. Ha nem fedem fel, hogy tudok arabul, akkor talán több mindent hajlandóak kibeszélni mellettem és így több háttérinformációra tehetek szert. Ezekre pedig szükségem van. Nem esek hanyatt a bizalmatlanságuktól, én is az vagyok, pedig én felkészülten jöttem ide, nekik pedig fogalmuk sincs, hogy kik vagyunk, ki vagyok. Azon viszont már fennakadok és vissza is fordítom feléjük a tekintetemet, hogy ismét francia szót hallok, egész jó kiejtéssel a másik nőtől. Lényegében két olyan nő van itt mellettem, aki beszél franciául és egyben arabul is. Lehet mégsem kurdok. Nem tudom. A szívem gyorsabban kezd el verni, mert ezek alapján tényleg lehet, hogy a nővérem is itt van. Körbe nézek, bár őszintén szólva nem tudom, mit keresek, ellenben maximálisan egyetértek azzal, hogy cseréljük ki azt a kötést és egyúttal kapjak némi helyismeretet.
- És mik a kilátások? Újra tudjátok építeni a helyet? - Ekkora pusztítás után lehet megéri elgondolkozni, hogy a legközelebbi szintén kurd faluhoz csatlakozzanak, még akkor is, ha kockázatos. Ha folyamatos támadás alatt vannak, akkor nem tudnak olyan gyorsan építkezni, amilyen gyorsan pusztítanak itt. Ezen a ponton pedig összeszorul a gyomrom. Sorra törnek rám az afgán és iraki emlékek, amiket legszívesebben örökre elfelejtettem volna. A kihívások, amikkel naponta szembenéztünk. Amennyi évet Irakban voltam, szinte elfelejtettem, hogy én nem helyi vagyok, ez nem az én országom… megelevenedett előttem a valóság, az ösztönös harc a túlélésért. Mert ott már nekünk amerikaiaknak sem az volt a cél, hogy Amerika tarolja le az államot. Ott mi egymásért küzdöttünk.
Az emlékképek elillannak aztán, ahogy beérünk a volt iskola épületébe. A teremben aztán felmérem az állapotokat és végigfuttatom tekintetemet a padlón, ahol meglátok egy halvány, de szabályos repedést, mely befut egy még úgy ahogy ép, de roppant poros perzsaszőnyeg alá. - Gondolom, ez a lejáró - mutatok a szőnyeg környékére, majd visszafordulok hozzájuk, hogy lássam reakcióiak, ám pár pillanat erejéig lefagyok, ahogy a sérült nő lecsavarja fejéről és arcáról a sálat és meglátom szőke tincseit. A haja, a vonásai… szinte pofán csapnak.  
- Ti nem vagytok katonák - mondom ki hangosan, amit már akkor megállapítottam róluk, mikor leraktam a táskámat. Nyilván körülírhatjuk, hogy mi számít katonának, de én most célirányosan a hivatásos, régóta harcoló, vagy épp katonai közegben élő emberekre gondolok. Nem egyenesen beszélnek. Mikor kérdeztem, hogy mikor volt utoljára támadás, a legpraktikusabb és leggyorsabb válasz is az lett volna, hogy „négy napja”, vagy ki tudja mennyi ideje. A reakcióik, a viselkedésük, a testtartásuk… egyszerűen érzem, hogy ők nem katonaként érkeztek még régebben a régióba. - És kurdok sem vagytok. - Ezt nem azért mondom, mert az egyikük szőke. Sok apró puzzledarabból már így is leszűrtem elég sok mindent, hiába osztottak meg velem kevés információt eddig.
Közben leveszem a kesztyűimet, elveszem a sérült nőtől a gézt és leülök vele szembe a kihelyezett székre, míg ő kibontja a vállát takaró ruhát. Érzékelem, hogy a másik elmegy valahová, így mi ketten maradunk. Leveszem róla az átvérzett kötést, majd a lőtt sebről felpillantok a szemeibe. Nyelek egyet. - És te arab sem! - Szinte torkomban dobog a szívem, de próbálom nem remegő kezekkel adogatni egyik kezemből a másikba a gézt, míg azzal körbe tekerem a karját. Benyálazom az ajkaimat, igyekszem tudatosan lecsillapítani a szívverésemet, mert ahogy őt nézem, egy kisebb roham söpör rajtam végig. Meg akarom kérdezni tőle, hogy hívják, mégis van bennem egyfajta gát. Valami félelem. Mit csinálok, ha mond egy ismeretlen nevet? Mit teszek, ha ő az?
A pillanatnyi érzelemkáoszból a másik nő érkezése ébreszt fel. Szinte homályosan látok, olyan, mintha bódult lennék. Nyelek egyet és felállok, hogy átvegyem a papírokat. A történet viszont így is fejbe lő. Egy térképet kapok, amelyen meg is ragadnak szemeim, ám az agyam leragad a gyerekrablásnál.
- Köszönöm - nézek a sötétebb hajú nőre, akitől a térképet kapom, ez nagyon hasznos, bár fejben nem itt járok. A történettől érzem, hogy szinte hányni fogok. Mit érez egy szülő, ha a gyereke maradványait kapja vissza? Már amennyiben él még a szülő. Értem mit mond, de ez a brutalitás mégis sokkol. Miért gyerekek? Nyilván pontosan tudom miért, ahogy azt is értem, hogy Harriettéket miért rabolták el anno, mégis vagyok még annyira ember, hogy ez az egész teljesen elborzasszon. Visszanézek az immáron bekötözött karú nőre. Nyers és erős a hangja. Nem katona, de annyi borzalmat átélt már, ez kétségtelen. Látom rajta, róluk, mert felismerem az ezt bizonygató emberi reakciót.
- Fenntartják a félelmet és lekötik az erőiteket, hogy aztán ne maradjon semmitek, mire jön a megsemmisítő támadás - fordítom le magamnak a nő szavait és amennyire tudom, én is megpróbálom elrúgni magam a téma érzelmi részétől, még ha ez nehéz is. - Mérhetetlen fájdalom elveszíteni egy gyermeket, egy testvért! És csak várni, hogy hátha előkerül. - De nem kerültek elő már sohasem és ezek alapján néha jobb nem tudni róluk, mintsem viszont látni őket darabokban. - Részvétem! - teszem hozzá őszinte együttérzéssel a szemeibe nézve. Láthatja rajtam, hogy bár erős vagyok, tényleg megérintett a történet. A valóság, hisz valljuk be, tényleg így működik a világ. Lehet New Yorkban boldogan netflixezni és romantikus drámákat nézni, de még mindig van olyan hely a Földön, ahol ez megtörténik. És ez engem nem elrettent, hanem erőt is ad hivatásom iránt, mert mikor itt vagyok háborús övezetekben, akkor szívemre teszem a kezem és noha parancsot teljesítek, de kurvára nem Amerikát szolgálom.  
Végig hallgatom, amit mondanak, örülök, hogy a gyerekekről túljutunk a szakmaibb részre, az állapotokra és az én agyam is beindul, hogy miként tudjuk megerősíteni a védelmet, amit meg is osztok velük egyből. Nem vagyok helyi, de azért van annyi sivatagi háborúkban szerzett tapasztalatom, hogy értékes lehet, amit javasolni tudok.
Mikor aztán elfogynak a javaslataim, a térképről ismét felpillantok arra a nőre, akitől ezt a papírt is kaptam. Amennyire ártatlan, céltalan mozdulatnak indult, annyira megfagyaszt a testemet a fejem búbjától a talpamig terjedő bizsergető ideghullám, amit leginkább akkor szoktam érezni, mikor kiugrok repülőből ejtőernyővel. Az első pár métereken a szívem szinte megáll és próbálja feldolgozni a szabadesés valóságát. Az az automatikus félelemtudat, hogy kíméletlenül zuhanok. Hát most is zuhanok lélekben. Össze.
A nő mindezt a dermedt nézést valószínűleg úgy fordítja le magának, hogy végeztem, így meg is indul azonnal, hogy továbbadja a védelmi javaslataimat egy olyan személynek, aki érdemben ezeket meg is tudja valósítani.
- Lena... - kiáltanék reflexből utána, de a hangom elakad a nyálamban, ami pedig kiszűrődik fogaim közül, azt ő a termen kívül már biztosan nem hallhatja. Nem bírok lépni, előre, vagy hátra mozdulni, csupán még mindig az arca helyét, immáron az ajtót bámulom. Pár másodperc erejéig a térkép is mozdulatlanul áll kezemben. Az mutatja, hogy visszatérek az életbe, mikor a normálistól sokkal erősebben kezd remegni a papír.
Megláttam. Nőben az anyját, akit pár hónapja láttam épp. Beszéltem vele, vele és az apjával is, így tisztám emlékszem a vonásaikra. De nem ezért remeg kezemben a papír, amit görcsös, már-már rohamszerű tüneteket produkáló ujjaim egy közepesen lassú mozdulattal gyűrnek galacsinná. Azért remegek, mert már tudom. Ha Lena állt velem szemben, akkor tudom ki van a hátam mögött. Talán tudat alatt már akkor is tudtam, mikor bekötöttem a kezét, csak még nem bírtam felfogni, hogy tényleg ennyi. Vége. Itt a vége. Ajkaim hosszú hezitálás és egy újabb nagyon fájdalmas nyelés után elválnak egymástól, a tüdőm megtelik levegővel, majd szinte suttogva, amennyire tudom, hangosan, de még így is alig hallhatóan egy szóval lehelem ki a bennem kavargó levegőt.
- Harriett!

A válaszára csak biccentek egyet, egy amolyan "akkor a vendégeim vagytok" módon. Én figyelmeztettem őket, na nem mintha lenne más választásuk, mint elfogadni ezeket a feltételeket, elvégre örülhetnek, hogy nem a szabad ég alatt kell aludniuk. Vagy éppen a romos épületek egyikében, amelyik bármelyik pillanatban ráomolhatnak bárkire. Nem túl fényes a kilátás, ahogyan a fogadtatás sem, de mégis próbálok a lehető legelfogadóbb módon viszonyulni hozzájuk, ha másért nem is, hát a saját önös céljaim elérésének érdekében. Mert az hazugság lenne ha azt mondanám, hogy nem fogom előnybe helyezni azokat. Mert igenis fogom.
Nem megyek a katonák után, megvárom amíg befoglalják a sátrat maguknak, ugyanakkor nem is fordulok még el tőlük, elvégre jól tudom, hogy nekem kell lefutnom velük azokat a bizonyos köröket, amelyben helyzetjelentést teszünk, az amúgy átkozott szar helyzetről. Már éppen fordulnék is ismét a férfi felé, hogy némi magyarázatot adjak neki, mikor a szemem sarkából meglátom a beérkező autókat. - Lehet egyszerűbb lenne arról mesélni, hogy mikor nem. - Válaszolom ezt inkább amolyan vészjóslásként, részben már csak azért is, hogy figyelmeztessem őket. Ugyan most szélcsend van, de az ördög nem alszik és ameddig ők itt tartózkodnak, igenis fel kell, hogy legyenek készülve mindenre. - Csak legyenek készenlétben. Később még kifejtem. - Adom is meg neki a figyelmeztetést, ha az előző mondatom még nem lett volna elég egyértelmű számára. Nem válaszolok egyenlőre mást, csak megindulok az érkező kocsik felé, reménykedve abban, hogy a férfi követni fog, ahogyan azt is megérti, hogy most fontosabb dolgunk támadt, mintsem az itteni helyzet lefestése. És bár a kezeimbe hulló kislány semmiképp sem súlyos, mégis hálás vagyok a katonának mikor átveszi őt tőlem, hiszen a néhány nappal ezelőtt szerzett sérülésem szinte azonnal ellenkezni kezd. Természetesen ennek jelét nem adom, sokkal keményebb vagyok én annál, mintsem a saját sebeim nyalogatásába kezdenék, miközben gyermekek küzdenek az életükért körülöttem. És bár tudom, hogy képes lennék sokmindenre ha a saját életem forogna kockán... de gyermekeknek sohasem ártanék. Még ha nagyon igyekszem is erősnek tűnni ezekben a pillanatokban és nem mutatni ki semmiféle érzelmet, mert tudom, hogy egy háborúba érzelmeket nem hozhatunk, mégis a szemeim elé táruló kép, szörnyű. Egy hatalmas nyelés után guggolok le ismét a kislány elé akit a katona jobb ötlet híján a földre helyez.
- Az történt, hogy ezeknek semmi és senki sem szent! - Válaszolom ingerülten a kérdésre, ebből már érzékelheti, hogy talán több érzelem fűz engem hozzájuk, mint azt első pillantásra gondolhatta. Még mindig tőmondatokban beszélek, csak arra válaszolok amire nagyon muszáj és arra is csak annyit amennyit nagyon muszáj. A hangom ingerült, már-már rideg, holott ez mind csak palástolja a bennem kavargó érzéseket. Azt, hogy nem akarom ezt a kislányt hagyni meghalni, hogy legszívesebben felkarolnám őt és az összes többit, hogy aztán kimenekítsem őket innen, valami biztonságos helyre víve őket. Már ha tudnék ilyen helyet. Néhány mélyebb levegővétel után kezdek neki először a kislány vállának kiszabadításához. Gondolkozás nélkül tépem el a pólóját, ami mostanra már teljesen átázott vérrel, hogy így aztán egy gyors elsősegélyben tudjam a kislányt részesíteni. Nem végleges, de remélhetőleg elegendő lesz addig, ameddig valaki, aki több szakértelemmel rendelkezik, el tudja őt látni komolyabban is. Kimondottan örülök azoknak a készleteknek amiket a katonák hoztak magukkal, nem tagadhatom, hogy igazából az időzítés jobb nem lehetett volna.
- A korábbi kérdésedre válaszolva... A földrengés óta mondhatni szélcsend van. Ugyanakkor mégsem. - Állok meg végül mellette mikor én magam is átadhatom végre a helyem az orvosoknak és ezzel együtt alkalmam adódik a zűrzavart figyelni. - Pontosan ezt csinálják. - Mutatok magunk köré, éreztetve vele, hogy bár igen, csend van, de mégsem, hiszen ha bombákkal nem is, de más módszerekkel támadnak. - Felfordulást keltenek. - Teszem még hozzá, miközben igyekszem lemosni kezemről a kislány vérét, abban a vízben amit a sátor bejáratánál egy hordóban állítottak fel pontosan erre a célzatra, és természetesen nem iható. Itt nem pazarolhatunk iható vizet kézmosásra, sem pedig fürdőzgetésre. Az idejét sem tudom megmondani, hogy mikor volt alkalmam utoljára egy kellemes - meleg - fürdőre. A város mellett elterülő folyóból hordjuk a vizet, ami bár nem a legtisztább, de jobb mint a semmi ugyebár.
- Ez semmiség. - Vágom is rá azonnal, holott egyáltalán nem semmiség, ahogyan a sérülés sem volt az, mégis még ha át is veszem tőle a gézt, legyintek egyet, majd mielőtt még bármi mást mondhatnék, Lena csatlakozik a társasághoz. Szinte kézzel tapintható az ő lelkiállapota is, talán még valamivel rosszabb is, mint az enyém. Egyikünk sem viseli jól ezeket a helyzeteket, de legalább nem vagyunk egyedül.
- Ez biztosan jó ötlet? Bízunk benne? - Kérdezi még mindig aggodalmasan, miközben lassan a mellettem álló katonára pillant, ezzel nyilvánvalóvá téve, hogy rá gondol. Ugyanakkor most nem franciául szól hozzám. Arabul. Tudja... vagy inkább sejti, ahogyan én is, hogy a férfi nem beszél arabul, így aztán ezt kihasználva teszi fel a kérdéseket. Nagyon igyekszem én magam nem a férfira pillantani, hiszen azzal nagy valószínűséggel elárulnám, hogy róla van szó, aztán nem szeretnék olyan kínos helyzetbe kerülni, amelyikben a végén még magyarázkodnom is kellene.
- Meglátjuk. - Válaszolom röviden és tömören, nem szándékozom a férfi előtt beszélni a terveimről... amiből igazából még nem sok van. Magam sem tudom, hogy mit akarok vele kezdeni. Talán csak puhatolózni, érdeklődni. Talán csak egy olyan emberrel beszélni aki abból a világból származik. Őszintén nem tudom.
- Csak ne csinálj semmi hülyeséget. Tudod, hogy óvatosnak kell lennünk. - Csupán bólintok egyet erre válaszul, tudja, hogy tudom. Ahogyan azt is tudja, hogy hajlamos vagyok túlzottan előre rohanni és túlzottan elbízni magam. Mint mikor legutóbb egy hozzá hasonló katona érkezett ide és elmeséltük neki a fél életünket. Változást ugyan nem hozott, de csak később tudatosult bennünk, hogy mennyire is meggondolatlan volt az tőlünk. Így tehát megértem Lena aggodalmát. Én viszont semmiképp sem akarok itt meghalni. Nem. Muszáj, hogy legyen egy út amin végigmehetünk. - Vérzel... már megint. - Szólal meg ezúttal franciául, bár tekintetéből leszűrve ez inkább reflexszerűen jött, mintsem akarattal. Egy bocsánatkérő halvány mosolyféleséget enged el a katona felé, gondolom amiért ezzel nyilvánvalóvá vált, hogy olyasvalamiről beszéltünk amit neki nem kellett volna hallania és semmiképp sem értenie. Már éppen újabb legyintésbe kezdenék, mikor Lena megrázza a fejét. - Most nem érünk rá erre. - Mondom miközben a férfira pillantok, aki eddig még mindig nem túl sok helyzetjelentést kapott, az idő pedig igencsak szűkös. - Gyere. - Int nekem, majd pedig a katona felé pillant. - Szükség lesz még pár dologra, hogy kicseréljük a kötést. - Szól oda neki, ezzel jelezve, hogy tőle várja, hogy összeszedje a hozzávalókat, majd pedig kövessen minket.
- Ez az egyik búvóhely. - Szólalok meg mikor az egyik - még - álló épületbe terel be minket Lena, ahol aztán a nő a sajátos irányítós stílusával le is ültet az egyik székre, hogy aztán átadja a terepet a katonának, reménykedve abban, hogy a férfi is el tud látni egy sérülést. - Az épület alatt. - Teszem hozzá, ezzel megmagyarázva, hogy nem a romos épületre magára gondolok,  sokkal inkább ami alatta van, majd pedig a lépcsőház felé is intek, ezzel jelezve, hogy hol tud lejutni oda, ha a szükség úgy hozza. Az épület maga egy régi iskola, ezt a következtetést ő is egyszerűen levonhatja, ugyanakkor jelenleg sokkal inkább szolgál az embereknek búvóhelyként a kinti szörnyűségektől, konyhaként és egyben étkezdeként, az illatokból talán erre ő maga is hamar rájöhet. Valamint hallhatja is, hogy az épület semmiképp sem üres, még ha az a tanterem amibe Lena beterelt minket, éppen az is. Aztán - végre - megszabadulok a fejem köré csavart sáltól, lévén már nem igazán van rá szükségem a falak között, majd pedig felszisszenve bújok ki csak féloldalasan a felsőmből, ezzel kizárólag a karomat kihúzva abból, hogy rendbe tudják hozni a sérülést és egyben ki tudják cserélni a kötést... akármelyikük is vállalkozik rá. Ami kizárásos alapon most csak a katona lehet, mivel Lena elhagyja a tantermet, hogy aztán néhány perccel később visszatérjen papírokkal a kezében.
- A gyerekeket néhány nappal ezelőtt rabolták el az egyik egy ehhez hasonló búvóhelyről. - Ezzel Lena átnyújtja neki a papírokat, amik többnyire csak egy "térképként" szolgál a városhoz, részben különböző búvóhelyeket megjelölve, részben ételkészletet, amire ugyebár mindenáron vigyáznunk kell, különben hamar bajba kerülünk. Részben pedig a város különböző pontjain gondosan elhelyezett csapdákat jelölik, amiről nekik is tudniuk kell. - Megkínozták őket, néhányuk darabjait már napokkal ezelőtt visszaküldték. Nyomástgyakorolnak. Egy megmentőcsapat lett utánuk küldve és elhiheted, hogy sokkal több gyereket vittek el, mint amennyi ma visszaérkezett. Szóval igen... Jelenleg "tűzszünet" van, de valójában csak oda szúrnak ahol fáj és ennek is köszönhető jelenleg ez a feszültség. Mindenki érzi a közelgő bajt. - Mondom ki nyersen, még akkor is ha fáj, mert nem akarom, hogy félvállról vegye amit mondok. Nem akarom, hogy ne kezelje elég komolyan a helyzetet vagy éppen az ellenséget. Szerencsére Lena is segít végül a helyzet leírásában, közösen magyarázzuk el a katonának az elmúlt hónapok történéseit még ha csak nagy vonalakban is, de annyival tisztában vagyunk, hogy a férfinak szüksége van ezekre az információkra.

I got you, and that's all I need. ♡|  @Timothée Léon Chauvet

Kurdoknál még nem voltam, ellenben sokat hallottam és tanultam róluk. Vegyesek irántuk a megítélések. Amire viszont a leginkább felfigyeltem, azok a harcoló nők száma. Sok érvem van arra, hogy miért hiszem, hogy tényleg ezen a területen van a nővérem, ugyanakkor túl régóta nyomozok utána ahhoz, hogy teljesen elhiggyem, hogy ezúttal sikerem lesz. A katonai pályafutásom alatt már megtanultam, hogy ez nem így működik, mégis legalább abban előnyöm van, hogy én megtehetem és meg is merem tenni, hogy eljöjjek a szír háborús övezetbe, mivel megvan a képesítésem, a tapasztalatom és a lehetőségem rá. Talán most kiteljesedhet a katonai karrierem, noha hazudnék, ha azt mondanám, hogy csak azért lettem katona, hogy megtaláljam Harriettet. Ez is közrejátszott, mikor jelentkeztem, de egy eleve katonacsaládban virít a logika, elvégre… nem esik messze az alma a fájától. És bár Harriett nő, tudom, hogy ő sem esett messze. Legyen bárhol is, tudom, hogy küzd. Ha életben van, akkor küzd azért, hogy visszakapja a régi életét. Ennek ellenére persze félek a találkozástól, amennyiben tényleg találkoznánk. Nem tudom, ki lett belőle, mit gondol rólam, mérges lesz-e, egyáltalán megismer-e majd, vagy én megismerem-e őt.
Nem vártam nagy fogadtatásra. Igazából nem vártam én semmire sem a helyiektől, mivel bármikor jövünk a Közel-Keletre, látom a tekintetekben, hogy nemkívánatos személyek vagyunk. Amerikaiak, európaiak… talán utóbbival még kevésbé ellenszenvesek. Nincsenek kétségeim afelől, hogy legszívesebben azt szeretnék, hogy csak tegyük le a hozott árut, aztán menjünk is el. Le tudtuk volna nekik dobni helikopterből ejtőernyővel is, igen, viszont fegyverekkel nem lehet így bánni. Ha Amerika fegyvert ad valakinek, tudni akarja, hogy hová kerülnek azok, kiknek a kezébe, ezért nekünk is maradnunk kell pár napot, felmérni a helyzetet. Utálnak minket, mert a helyiek is pontosan tudják, hogy mindent, amit látunk, hallunk, érzékelünk, arról beszámolunk majd a vezetőinknek. Igen. De ha ez az ára, hogy megtaláljam Harriettet, megteszem. Ha pedig szagot fogok, lehet nem megyek vissza a három nap múlva érkező helikopterrel.
Sokáig csak nézzük egymást. Tippre arra várnak, hogy a helikopter felszálljon, én bennem pedig egy pillanatra megfogalmazódik a gondolat, hogy mi van, ha itt lőnek le minket. Nem tudom, kik ezek az emberek, az pedig szerény vigasz, hogy a titkosszolgálat lebeszél mindent előre velük, nem csak az érkezésünket, de az ittlétünket és a munkánkat is, ettől mi még magunkra vagyunk utalva. Őszintén szólva, ha nem látnék nőket velem szemben, nem tudnám megítélni, hogy arab terroristák, vagy pedig kurdok. Azt mondták, lesz itt, aki tud franciául, úgyhogy tapogatózni kezdek, de a kérdésemtől mindenki ledermed. Látom, hogy elég feszült itt a helyzet, nagy a bizalmatlanság, amit megértek, ezért jó lesz vigyázni. Végignézek a szempárokon - sokaknak mást se látok, csak a szemét a sáljuktól, mely védi őket homoktól -, érzékelem, hogy elkezdenek összenézni, majd mire beazonosítom, hogy kik felé tekintenek, egy nő megszólal. Szinte lökésként ér a francia női hang, mire nyelek egyet és bólintok, jelezvén, hogy megértettem, innentől tudom, hogy ha bajunk van, vele biztosan tudunk kommunikálni. Ezzel együtt pedig reményt is kapok, hogy ha van egy franciául beszélő nő, lehet lesz még több is…
Nem látom teljesen az arcát, szemei is apróra húzódnak össze, hogy kiszűrje a port, de belenézek a szemébe. Nem tudom, mit látok benne, leginkább semmit, szigort, vagy inkább fegyelmezettséget. Ridegséget és ellenállóságot. Intésére aztán mindenki egyszerre mozdul meg és válik ez a merev légkör hirtelen dinamikussá, amiből már tudjuk, hogy a második nehézségen is túlvagyunk.
- Katonák vagyunk mindannyian, nem katasztrófaturisták - felelem a kérdéshez hasonlóan mereven, de egy félmosolyt megengedek magamnak a végén, hogy legalább ezzel oldjam a feszültséget. Az igaz, hogy katonák vagyunk, de természetesen az ENSZ-től sokan katonaorvosok, így ők célirányosan azért jöttek, hogy ellássák a bajbajutottakat.
Kibújok a nagyméretű táskából és besétálok a sátorba, hogy letegyem oda. Nincs benne érték, a kütyük és más harcászati eszközös mind rajtam annak. A sátor egyébként erősnek néz ki, de tudom, hogy se földrengéstől, sem pedig a bombázásoktól nem fog megvédeni. Ahogy idefele jövet elnéztem a tájon… a megmaradt kőépületekben jobban félnék, mert azok még maguk alá is temethetnek, amilyen rossz állapotban vannak. Alapvetően az első dolog, ami megfogalmazódik bennem, hogy biztosan vannak föld alatti bunkerek, amik nem csak a meleg ellen védenek, hanem talán masszív védelmet is jelenthetnek a terroristák ellen. Persze ha oda bekerül egy vegyi fegyver, akkor mindenkinek annyi.
Kisétálok a sátorból, vissza a franciául beszélő nőhöz. Van akcentusa, de szépen és érthetően beszél. Úgy mondja, hogy rossz a helyzet, mintha emiatt bocsánatot kérne, pedig mindannyian tudjuk, hogy hova jöttünk és miért vagyunk itt. Szívesen megérinteném a karját, hogy megnyugtassam, de nem ismerem őt, így nem fogok meggondolatlanságot csinálni. Ki tudja, milyen fizikai és mentális sebekkel rendelkezik.
- Mikor érte a települést utoljára támadás? - felelek inkább egy kérdéssel, miközben tesztelem a titkosszolgálat hatékonyságát is. Profik vagyunk, legalábbis, akik Amerikából érkeztek, ők biztosan és talán, ha ezt megtapasztalják a kurdok is, akkor már ők is máshogy fognak hozzánk állni. - Megmutatnátok a búvóhelyeket? - Nem magam miatt kérdezem, de ha menekítani kellene az embereket, akkor tudjuk, hogy hova kell menni.
A védőfelszerelésen túl az M16-os és egy Sig Sauer van nálam, mikor látom, hogy az úton járművek közelednek, majd állnak is meg. Én a helyiekre nézek kérdő tekintettel, hiszen nem tudom megítélni, hogy mi történtethetett, de az sokatmondó, hogy többen is rohannak a furgonok felé. A nővel együtt indulok meg én is, aztán ahogy visszafordul és a segítségünket kéri, felfogom, hogy valószínűleg sebesültek érkeztek. Visszakiálltok a többieknek, hogy iparkodjanak, majd futólépésben közelítem meg a kocsikat, ahol kisebb sokk telepedik rám, mikor meglátom, hogy fiatal, tíz év körüli gyerekek sérültek súlyosan. Reflexből tőr rám a félelem és ezzel együtt az érzés, hogy talán az egyik kislány Harriett lehet. Magatehetetlenül nézem az arcukat, mikor kitisztul a kép és rájövök, hogy egyik sem lehet a nővérem. Annyi év telt már el, mégis még mindig a fiatalkori arca lebeg szemeim előtt, így hát sokszor emlékeztetnem kell magamat arra, hogy most tulajdonképpen hány évesnek kell lennie a testvéremnek. Sikerül megakadályozni, hogy a lány összeessen, mire én a fegyvert a hátamra fordítom és két kezemmel a kislány alá nyúlok, hogy átvegyem a kurd nőtől a gyereket. Körbenézek, de látom, merre viszik a gyerekeket, úgyhogy nem kell kérdeznem ahhoz, hogy megismerjem az egyezményes jelet az egyik sátron.
Megterhelő. Nem a lány súlya, dehogy, hiszen rendkívül alultáplált, hanem az, hogy egy csapat gyerek kerül elő véresen. Mégsem hagyhatom, hogy ezek az érzések befolyásoljanak és gátolják a cselekvőképességemet. Bemegyek a sátorba, ahol keresem, hogy van-e üres ágy, de jelenleg nem látok egyet sem, úgyhogy leteszem egy viszonylag kevésbé forgalmas helyre, a földre. Orvost keresek a szememmel, de csak azt a nőt találom meg, akivel tudok franciául beszélni.
- Mi történt a gyerekekkel? - kérdezem míg nézem őt az elsősegélyben és asszisztálok hozzá, ahogy tudok. Mivel lényegében mentőalakulatban szolgálok, így az elsősegéllyel én is tisztában vagyok, de most vagyok itt először, úgyhogy biztosra veszem, hogy nálam hatékonyabbak lesznek a helyiek. Szerencsére ekkorra érnek be a társaim az egyik megbontott elsősegélyláda tartalmával, így ők is tudnak nekünk segíteni. Még pár másodpercig figyelem a kislányt, aztán átadom helyemet az orvosoknak.
Legutóbb ekkora pusztítást az afgán háborúban láttam és mégis azt kell, hogy mondjam, ott nem érkeztek kocsik vérző gyerekekkel. Van egy olyan érzésem, hogy most sem a szomszédos gyermekkórház omlott össze, hanem valami teljesen másról van szó. 
Mivel elég nagy a sürgés-forgás a sátorban, ezért jobbnak látom, ha nem állom el az utat. Kifelé menet még elveszek egy egy kötszert, majd a sátor előtt nézek szét a gyerekek hírére összegyűlt tömegen. Hol és mégis hogyan él itt ennyi ember? A szemem előtt elevenedik meg a humanitárius katasztrófa. Kezeim ökölbe szorulnak, egyikben ott a műanyagba csomagolt géztekercs, ami egyértelműen Európából érkezett.
- Átvéreztél… - mutatok a nő karjára, ahol láthatóan véres a ruhája, mikor megjelenik mellettem. Ezelőtt még nem volt ott az a vérfolt és nem is gondolom, hogy hozzáért volna azon a ponton a lányhoz, úgyhogy látszik, hogy az a saját vére. Felé nyújtom a gézt, szüksége lesz rá, majd kicsit elidőzök az arcán, már amennyit látok belőle. Ekkor lép oda hozzánk egy másik nő, ő ezúttal már sál nélkül.

A remény mindig akkor érkezik, mikor legkevésbé sem számítasz rá. Ritka dolognak számít az errefelé. Most mégis mindenki bizalmatlanul méregeti az éppen leszállni készülő helikoptert, mintha mi magunk sem tudnánk eldönteni, hogy ez öröm vagy éppen átok lesz nekünk. Talán valahol ez érthető, hiszen itt már senkinek sincs szüksége átokra, nekünk segítség kell, hogy újra tudjunk építeni tulajdonképpen mindent. Mert ha már maga a háború nem lenne elég probléma számunkra, akkor a földrengés már egészen biztosan megoldotta, hogy egy darab ép épület sem maradjon a környéken. Az áldozatok számát már rég nem számoljuk. Jobb nem számolni.
Mikor a helikopter leszáll, még mindig mindenki csak némán bámulja őket, mintha nem a mi dolgunk lenne valamiféle útmutatást adni nekik, ugyanakkor tudom jól, hogy itt senki sem bízik bennük. Miért is tennék? Úgy tesznek mintha segítő szándékkal jönnének, de sohasem tudjuk meg, hogy valójában nem egy bombát jöttek elrejteni, vagy franc tudja. Igazság szerint nem csak bennük nem bíznak itt az emberek. Senkiben sem. Bennem sem. Saját magukban sem. Megpróbálunk úgy tenni, mintha ez nem így lenne, de valójában bárki hátbaszúrna bárkit ha a saját vagy a családja életéről lenne szó. Szomorú, de talán én is megtenném. Mert a túlélési ösztönök itt felerősödnek. A folytonos veszélyérzet őrjítően hat az emberekre. Senki sincs biztonságban, még saját magunktól sem.
A férfi kérdésére mindenki felkapja a fejét. - Nem! - Szólal meg Lena mellettem, szinte suttogja a szavakat, miközben megfogja a kezemet is. Egy értetlen pillantást vetek felé. Tudom, hogy aggódik, de szarabb helyzetbe már aligha kerülhetnénk, ezek a katonák pedig a mi kijutásunkat szolgálhatják ha okosak vagyunk. Mire Lena-ról újra felnézek, már több szempár is rajtunk van, úgy tapadnak azok ránk, mintha ténylegesen mi lennénk az egyetlen opció, pedig nem így van. Ugyanakkor nem bánom. Még annak ellenére sem, hogy Lena a karomra szorít, így aztán egy erőteljesebb mozdulattal kell azt kitépnem ujjai közül, hogy aztán előre tudjak lépni. - Én. - Szólalok meg az anyanyelvemen, szinte hallani ahogyan a körülöttem lévők kiengedik a visszafojtott levegőket. A levegő most fagyos, és nem a hideg miatt, mert az nyilvánvalóan nincs. Mégis... magam sem tudom mit mondjak, néhány pillanat erejéig a sál mögül csak a férfi szemeibe meredek. Vagy inkább hunyorgok, miután a helikopter le- és felszállása igencsak nagy port kevert. - Erre. - Szólalok meg végül, miközben a kezemmel egy bárki számára értelmezhető jelet is adok, azok kedvéért akik esetlegesen nem beszélik a francia nyelvet. Nem mutatkozom be, nem nyújtok kezet felé, ilyesmit mi erre nem csinálunk. Nem bízunk és nem is barátkozunk. Talán valamiféle védelmi reakció is ez, hiszen bár nem jó egyedül lenni, folytonosan barátokat elveszíteni még a magánynál is rosszabb. Talán ennek köszönhető Lena aggodalma is. Hiszen most még mi itt vagyunk egymásnak. De vajon meddig?
- Remélem nem ötcsillagos szállodára számítanak. - Mondom miután megbizonyosodom arról, hogy a katonák követnek a szállásuk felé. Valamiféle elcsépelt viccnek szánom ezt, amolyan feszültségoldás gyanánt, bár én magam is érzékelem, hogy nem túl frappáns. Ugyanakkor tisztán érezhető szinte minden szóból és mozdulatból, hogy mennyire feszült is vagyok... mennyire feszült a helyzet maga. - Itt lepakolhatnak. - Mutatok a sátor irányába ami mellett most megállunk. Ennél jobbat aligha kaphattak volna, főleg miközben a város legnagyobb része romokban hever és a legtöbb lakosnak még sátor sem jut alváshoz. Már így is többet kaptak, mint az ártatlanok nagy része. - Elég rossz a helyzet. - Mondom ezt némileg talán bocsánatkérésképpen amiért nem túl kedves fogadtatásban részesültek, hiszen jól tudom, hogy itt mindenki hálás bármilyen segítségért, csak éppen nehezükre esik már kimutatni bármiféle érzelmet is. Ezzel pedig én is így vagyok. Ennek köszönhetőek ezek a tőmondatok is, amiket bár némi akcentussal és esélyesen néha hibásan, mégis franciául ejtek ki és amúgy rohadt jól esik. Túl sokáig kellett elnyomnom az anyanyelvemet ahhoz, hogy ne hiányozzon. Ha Lena nem lett volna, valószínűleg már évekkel ezelőtt elfelejtettem volna beszélni is.  
- Óh! - Szólalok meg most ingerültebben, ahogyan észreveszem, hogy megérkezik az a csapat, amit néhány nappal ezelőtt a fogjul ejtett gyerekek után küldtek ki. Nem mozdulok ugyan, de lélegzetvisszafojtva figyelem a parkoló járműveket. Az már jó jel, hogy visszatértek, nem? Aztán lassan elkezdenek kiszállingózni a terepjárókból az emberek, az pedig nyilvánvaló, hogy ellátásra és segítségre lehet szükségük. Szinte gondolkozás nélkül indulok meg, de aztán néhány lépés után mégis megtorpanok és visszafordulok a férfi felé. - A segítség talán jól jönne. - Mondom egy apró fejmozdulattal, amivel jelzek, hogy kövessenek ha akarnak. Erőltetni nem fogom, de elvileg ezért jöttek. Ugyan orvos nem vagyok, sőt az orvosok itt elég ritkák, de hamar megtanulja az ember, hogy miként láthat el sebeket, még ha nem is tökéletesen. Valamit muszáj tennünk, annak ellenére is, hogy nem éppen bővelkedünk orvosi ellátmányokban sem. Ezzel a gondolattal lépek oda a társasághoz, ahol már a kiszabadított gyerekeket próbálják biztonságos helyre terelni. A legtöbbjük rémült ugyan, de kisebb horzsolásokkal megúszták a dolgot. Ám mégis van két tíz év körüli kislány, akik igencsak rossz állapotban vannak. Az egyik, amelyik eszméletlen állapotban érkezett, lőtt sebbel, már kezelés alatt van, az egyik orvos kezdi el ellátni őt. A másik kislányhoz viszont én érkezem meg. Szemmel láthatóan nincs jól, az arcát és vállát vér borítja be, rémült és esélyesen sokk alatt van jelenleg is. Szinte bármiféle gondolkozás nélkül guggolok is le mellé, hogy szemügyre vegyem őt és eldönthessem, hogy egyáltalán miben is tudok neki segíteni, mikor a kislány most szemmel láthatóan a föld felé kezd dőlni, a lábai feladják a szolgálatot, elájul. Szerencsére elég közel vagyok hozzá ahhoz, hogy időben el tudjam őt kapni és a föld helyett a karom felé dőljön, ezzel megakadályozva legalább azt, hogy megüsse magát. Egy fájdalmas nyögéssel állok fel a lánnyal a kezemben. És bár a lány nem nehéz, mégis a sérült karomnak ez a súly semmiképp sem tesz jót, szinte érzem ahogyan a felkaromon lévő kötés is pillanatok alatt vérzik át, ám mégsem magammal foglalkozom most. Az a sátor irányába fordulok amit még néhány héttel ezelőtt állítottunk fel egy amolyan... mobil kórházként. Gondolom nem lepne meg senkit ha azt mondanám, hogy a kórház az első épületek egyike volt, amelyiket lebombáztak.
Szomorú, de igaz.  

I got you, and that's all I need. ♡|  @Timothée Léon Chauvet

A helikopter rotorjának zaját szinte már kiszűri a hallásom. Percek óta az aramiddal átszőtt kesztyűs kezemmel tapogatom ujjperceimet, mintha fel se fognám, hogy körülöttem ül még másik tizenkét ENSZ katona, valamint további két társam az amerikai légierőtől. Mindenki csendben van, nem kommunikálunk mióta beléptünk Szíria légterébe és ugyan hivatalosan van engedélyünk a be- és átrepülésre, az ittlévők gyomrában lévő görcsök mégiscsak néma aggodalomra késztetik az egység tagjait. Még ha tényleg csak elsősegély és egyéb elláttást biztosító felszerelés lapulna a ládákban, akkor sem lehetnénk meggyőződve arról, hogy a török - vagy épp a Szíria és környékén élő terroristák - nem fogják lelőni a gépet. Mindannyian tudjuk, hogy manapság a legmodernebb technológiák sem mindig elegek, ha pedig a hírszerzés információt kapott az elsősegélyládák alján megbújó amerikai fegyverekről, melyeket Amerika akar eljuttatni terrorszervezetek ellen harcoló kurdok számára, természetesen titkosan, akkor valószínűleg nem éljük meg, hogy földet érjünk. Én viszont mégsem ezért vagyok ideges.

Egy héttel ezelőtt megtudtam, hogy három láda átszállítását kell biztosítani Ramsteinbe, az amerikai légierő legnagyobb külföldi támaszpontjára. A feladatra nem engem kértek meg, hanem ez egyik társamat, akivel reggelente futni szoktam. Beszélt nekem a ládákról és azok tartalmáról, melyeket aztán Európában titokban átpakolnak az ENSZ bázisára, hogy onnan Szíriába reptessék őket, kihasználva az épp földrengés sújtotta övezetben lévő katasztrofális állapotokat. Már sokszor bírálták az ENSZ mentőalakulatát, hogy cserbenhagyta a kurd régiót a legutóbbi két, Richter-skála szerinti 7-nél nagyobb erősségű földrengés alkalmával, ezt pedig ezúttal kihasználja Amerika. Nyomást helyezve az európai békefenntartó erőkre, a vezetők elérték, hogy ezúttal már ne hagyják szó nélkül az áldozatokat, azzal az indokkal, hogy aktív háborús területen történt a szerencsétlenség. Eredetileg egy embert jelöltek ki az amerikai fegyverek őrzésére, míg azok Tompaból Ramsteinen keresztül Szíriába érnek, azonban a társam - miután kellően elültettem a bogarat a fülébe - hamar meggyőzte a vezetést, hogy kettő, de inkább három amerikai katonát érdemes küldeni. Így kerültem én is a csapatba és most a szír légtérbe.

Tudtam, hogy nem lehetek türelmetlen. Bár már terveztem a módját, hogyan juthatnék el Szíriába magánakcióként, részben az állásom elvesztésével, ezúttal végre az élet visszaad egy maroknyi szerencsét a több, mint harminc évnyi szerencsétlenség után. Egyértelmű volt, hogy ki kell használnom, mert még egy ennyire „ingyen kapott” alkalmam nem lesz, hogy lényegében leplezetten közelítsem meg Szíriát. Legalábbis az amerikai vezetőség számára leplezetten, akik minden bizonnyal nem tudják még, amit én tudok.
Ugyanis megtudtam. Harminc éven át a teljes családom egyetlen egy helyadatra vadászott, én pedig onnan tudtam meg, ahonnan a legkevésbé számítottam rá. Egyszer csak megcsörrent a telefonom, az idegen számon pedig, mint utólag kiderült, egy volt-ENSZ katona keresett. Találkoztunk, aztán… sokáig minden olyan eszeveszetté vált. Mintha megőrültem volna, rohamom lett, összetörtem és egy teljes napon át dolgoztam fel a nővérem helyzetét, próbáltam megemészteni, vagy vártam, hogy az információ emésszen fel engem, avagy néha én dobtam ki a taccsot, máskor a taccs engem, de végül összeszedtem magam. A szüleim elé álltam és a szemükbe mondtam, hogy „Tudom, hol van Harriett”. Ami erős túlzás volt. Az igazság az, hogy volt egy információm, ami kimondja, hogy talán őt látták a szír-kurd területek északi részén. Eszméletlen távol volt és mégis akkor végre annyira közel éreztem a testvéremet, mint 91 előtt sosem.

Ahogy egyre közeledünk Ash Saddadiba, ez a bizonyos optimista közelség érzés egyre jobban kezd elpárologni belőlem. Mi van, ha Harriett már rég nincs Ash Saddadiban. Mi van, ha meghalt a földrengésben, vagy ha abban nem, akkor a terrorszervezet golyója által. Mi van, ha elfogták, megerőszakolták, bombát kötöttek a testére és terrorakcióra kényszerítették? Mi van, ha... Nyelek egyet. Nem csak a hevesen verő szívem fokozta nyáltermelés miatt, hanem mivel érezhetően süllyedni kezdünk. Még az aramidos kesztyűn keresztül is látom ujjaim remegését és úgy tűnik, nem csak én.
- Nyugalom! - teszi vállamra vaskos kezét a mellettem ülő francia. - Én is így féltem, mikor először voltam ebben a régióban… - Közben átbújtatja a gépfegyvert a nyakán. Most már tényleg mindjárt leszállunk, úgyhogy én is így teszek, viszont nem válaszolok neki. Túl bonyolult és túl sok idő lenne elmagyaráznom neki, hogy már többször is voltam Szíria háborús övezetében és bár van bennem aggodalom, mert természetesen számítunk arra, hogy az elsősegélyszállítmányt meg fogják támadni a helyi terrorszervezet tagjai, de a remegésem tárgya nem ez. Húsz évnyi szolgálat után fegyverek hangjától én már nem remegek, ellentétben attól, hogy talán ezúttal újra a nővérem szemeibe nézhetek, attól annál inkább.
A küldetés első nehéz pontját sikeresen teljesítjük azzal, hogy landolunk a „város” melletti homokban. Legalábbis a település mellett, mely egykor város volt, most viszont láthatóan meggyötörték a robbantások. Amit a rakéták nem tettek tönkre eddig, azt a természet tette próbára. Teljes katonai felszerelésben hagyjuk el a helikoptert, mire megpillantok három kisteherautót tolatni felénk, egészen addig, míg két méterre meg nem állnak a még mindig forgó rotoros helikoptertől. Félre állok, nem az én dolgom, hogy ezen a pár méteren a ládák az autókba kerüljenek, ellenben rajta tartom a szemem az árukon, míg be nem csukják a kocsik hátsó ajtaját és el nem indulnak velük. Nem kis port kavarnak fel maguk mögött. Jól ismerem már ezt a homokot, emlékszem, hogy gyűlöltem mindig, legyen szó Szíriáról, Iránról, vagy Izraelről. Lemoshatatlan, leporolhatatlan, bekerül a pórusainkba, a cipőnkbe, gatyánkba, átmegy mindenen, hogy mindig emlékeztessen minket, hol vagyunk.

Három napot leszünk itt elvileg, ennyi napot kell kibírni, ha minden jól megy, nekem pedig pontosan ennyi időm van megtalálnom, vagy legalább érdeklődnöm a nővérem iránt. A maszk véd valamennyit a már éppen ülepedő por ellen, mikor újra felpörög a helikopter rotorja, másodpercekkel később pedig már a levegőben is van újra. Megy vissza Európába.
Állva a porvihart, melyet a katonai halikopter okoz, ahhoz a néhány fegyvereshez megyek, aki minket fogad, vagyis azt a maradék nyolc katonát, akik nem ültek be a ládákkal teli kocsikba. Elvileg a helyiek tudnak mindenről, milyen katonák vagyunk, miért jöttük hivatalosan, és nem hivatalosan is, ezeket a jeleket keresem a testbeszédükben, így mikor meglátom sállal tekert arcukon a kommunikációs hajlamot, ami az előttem álló férfi esetében kimerül egy bólintással, majd az azt követő intéssel, én is bólintok.
- Van itt valaki, aki tud angolul, vagy franciául? - kérdezem elsőként kurd nyelven, mert ennyit megtanultam az érkezésünk előtt. Feltételezem, mindenki tud arabul itt, de nem merem megkockáztatni, hogy bekezdek azzal, mert a végén golyót kapok a fejembe, hiába jöttem segítő szándékkal. Azért az itt élő kurdokkal is vigyázni kell.