A válaszára csak biccentek egyet, egy amolyan "akkor a vendégeim vagytok" módon. Én figyelmeztettem őket, na nem mintha lenne más választásuk, mint elfogadni ezeket a feltételeket, elvégre örülhetnek, hogy nem a szabad ég alatt kell aludniuk. Vagy éppen a romos épületek egyikében, amelyik bármelyik pillanatban ráomolhatnak bárkire. Nem túl fényes a kilátás, ahogyan a fogadtatás sem, de mégis próbálok a lehető legelfogadóbb módon viszonyulni hozzájuk, ha másért nem is, hát a saját önös céljaim elérésének érdekében. Mert az hazugság lenne ha azt mondanám, hogy nem fogom előnybe helyezni azokat. Mert igenis fogom.
Nem megyek a katonák után, megvárom amíg befoglalják a sátrat maguknak, ugyanakkor nem is fordulok még el tőlük, elvégre jól tudom, hogy nekem kell lefutnom velük azokat a bizonyos köröket, amelyben helyzetjelentést teszünk, az amúgy átkozott szar helyzetről. Már éppen fordulnék is ismét a férfi felé, hogy némi magyarázatot adjak neki, mikor a szemem sarkából meglátom a beérkező autókat. - Lehet egyszerűbb lenne arról mesélni, hogy mikor nem. - Válaszolom ezt inkább amolyan vészjóslásként, részben már csak azért is, hogy figyelmeztessem őket. Ugyan most szélcsend van, de az ördög nem alszik és ameddig ők itt tartózkodnak, igenis fel kell, hogy legyenek készülve mindenre. - Csak legyenek készenlétben. Később még kifejtem. - Adom is meg neki a figyelmeztetést, ha az előző mondatom még nem lett volna elég egyértelmű számára. Nem válaszolok egyenlőre mást, csak megindulok az érkező kocsik felé, reménykedve abban, hogy a férfi követni fog, ahogyan azt is megérti, hogy most fontosabb dolgunk támadt, mintsem az itteni helyzet lefestése. És bár a kezeimbe hulló kislány semmiképp sem súlyos, mégis hálás vagyok a katonának mikor átveszi őt tőlem, hiszen a néhány nappal ezelőtt szerzett sérülésem szinte azonnal ellenkezni kezd. Természetesen ennek jelét nem adom, sokkal keményebb vagyok én annál, mintsem a saját sebeim nyalogatásába kezdenék, miközben gyermekek küzdenek az életükért körülöttem. És bár tudom, hogy képes lennék sokmindenre ha a saját életem forogna kockán... de gyermekeknek sohasem ártanék. Még ha nagyon igyekszem is erősnek tűnni ezekben a pillanatokban és nem mutatni ki semmiféle érzelmet, mert tudom, hogy egy háborúba érzelmeket nem hozhatunk, mégis a szemeim elé táruló kép, szörnyű. Egy hatalmas nyelés után guggolok le ismét a kislány elé akit a katona jobb ötlet híján a földre helyez.
- Az történt, hogy ezeknek semmi és senki sem szent! - Válaszolom ingerülten a kérdésre, ebből már érzékelheti, hogy talán több érzelem fűz engem hozzájuk, mint azt első pillantásra gondolhatta. Még mindig tőmondatokban beszélek, csak arra válaszolok amire nagyon muszáj és arra is csak annyit amennyit nagyon muszáj. A hangom ingerült, már-már rideg, holott ez mind csak palástolja a bennem kavargó érzéseket. Azt, hogy nem akarom ezt a kislányt hagyni meghalni, hogy legszívesebben felkarolnám őt és az összes többit, hogy aztán kimenekítsem őket innen, valami biztonságos helyre víve őket. Már ha tudnék ilyen helyet. Néhány mélyebb levegővétel után kezdek neki először a kislány vállának kiszabadításához. Gondolkozás nélkül tépem el a pólóját, ami mostanra már teljesen átázott vérrel, hogy így aztán egy gyors elsősegélyben tudjam a kislányt részesíteni. Nem végleges, de remélhetőleg elegendő lesz addig, ameddig valaki, aki több szakértelemmel rendelkezik, el tudja őt látni komolyabban is. Kimondottan örülök azoknak a készleteknek amiket a katonák hoztak magukkal, nem tagadhatom, hogy igazából az időzítés jobb nem lehetett volna.
- A korábbi kérdésedre válaszolva... A földrengés óta mondhatni szélcsend van. Ugyanakkor mégsem. - Állok meg végül mellette mikor én magam is átadhatom végre a helyem az orvosoknak és ezzel együtt alkalmam adódik a zűrzavart figyelni. - Pontosan ezt csinálják. - Mutatok magunk köré, éreztetve vele, hogy bár igen, csend van, de mégsem, hiszen ha bombákkal nem is, de más módszerekkel támadnak. - Felfordulást keltenek. - Teszem még hozzá, miközben igyekszem lemosni kezemről a kislány vérét, abban a vízben amit a sátor bejáratánál egy hordóban állítottak fel pontosan erre a célzatra, és természetesen nem iható. Itt nem pazarolhatunk iható vizet kézmosásra, sem pedig fürdőzgetésre. Az idejét sem tudom megmondani, hogy mikor volt alkalmam utoljára egy kellemes - meleg - fürdőre. A város mellett elterülő folyóból hordjuk a vizet, ami bár nem a legtisztább, de jobb mint a semmi ugyebár.
- Ez semmiség. - Vágom is rá azonnal, holott egyáltalán nem semmiség, ahogyan a sérülés sem volt az, mégis még ha át is veszem tőle a gézt, legyintek egyet, majd mielőtt még bármi mást mondhatnék, Lena csatlakozik a társasághoz. Szinte kézzel tapintható az ő lelkiállapota is, talán még valamivel rosszabb is, mint az enyém. Egyikünk sem viseli jól ezeket a helyzeteket, de legalább nem vagyunk egyedül.
- Ez biztosan jó ötlet? Bízunk benne? - Kérdezi még mindig aggodalmasan, miközben lassan a mellettem álló katonára pillant, ezzel nyilvánvalóvá téve, hogy rá gondol. Ugyanakkor most nem franciául szól hozzám. Arabul. Tudja... vagy inkább sejti, ahogyan én is, hogy a férfi nem beszél arabul, így aztán ezt kihasználva teszi fel a kérdéseket. Nagyon igyekszem én magam nem a férfira pillantani, hiszen azzal nagy valószínűséggel elárulnám, hogy róla van szó, aztán nem szeretnék olyan kínos helyzetbe kerülni, amelyikben a végén még magyarázkodnom is kellene.
- Meglátjuk. - Válaszolom röviden és tömören, nem szándékozom a férfi előtt beszélni a terveimről... amiből igazából még nem sok van. Magam sem tudom, hogy mit akarok vele kezdeni. Talán csak puhatolózni, érdeklődni. Talán csak egy olyan emberrel beszélni aki abból a világból származik. Őszintén nem tudom.
- Csak ne csinálj semmi hülyeséget. Tudod, hogy óvatosnak kell lennünk. - Csupán bólintok egyet erre válaszul, tudja, hogy tudom. Ahogyan azt is tudja, hogy hajlamos vagyok túlzottan előre rohanni és túlzottan elbízni magam. Mint mikor legutóbb egy hozzá hasonló katona érkezett ide és elmeséltük neki a fél életünket. Változást ugyan nem hozott, de csak később tudatosult bennünk, hogy mennyire is meggondolatlan volt az tőlünk. Így tehát megértem Lena aggodalmát. Én viszont semmiképp sem akarok itt meghalni. Nem. Muszáj, hogy legyen egy út amin végigmehetünk. - Vérzel... már megint. - Szólal meg ezúttal franciául, bár tekintetéből leszűrve ez inkább reflexszerűen jött, mintsem akarattal. Egy bocsánatkérő halvány mosolyféleséget enged el a katona felé, gondolom amiért ezzel nyilvánvalóvá vált, hogy olyasvalamiről beszéltünk amit neki nem kellett volna hallania és semmiképp sem értenie. Már éppen újabb legyintésbe kezdenék, mikor Lena megrázza a fejét. - Most nem érünk rá erre. - Mondom miközben a férfira pillantok, aki eddig még mindig nem túl sok helyzetjelentést kapott, az idő pedig igencsak szűkös. - Gyere. - Int nekem, majd pedig a katona felé pillant. - Szükség lesz még pár dologra, hogy kicseréljük a kötést. - Szól oda neki, ezzel jelezve, hogy tőle várja, hogy összeszedje a hozzávalókat, majd pedig kövessen minket.
- Ez az egyik búvóhely. - Szólalok meg mikor az egyik - még - álló épületbe terel be minket Lena, ahol aztán a nő a sajátos irányítós stílusával le is ültet az egyik székre, hogy aztán átadja a terepet a katonának, reménykedve abban, hogy a férfi is el tud látni egy sérülést. - Az épület alatt. - Teszem hozzá, ezzel megmagyarázva, hogy nem a romos épületre magára gondolok,  sokkal inkább ami alatta van, majd pedig a lépcsőház felé is intek, ezzel jelezve, hogy hol tud lejutni oda, ha a szükség úgy hozza. Az épület maga egy régi iskola, ezt a következtetést ő is egyszerűen levonhatja, ugyanakkor jelenleg sokkal inkább szolgál az embereknek búvóhelyként a kinti szörnyűségektől, konyhaként és egyben étkezdeként, az illatokból talán erre ő maga is hamar rájöhet. Valamint hallhatja is, hogy az épület semmiképp sem üres, még ha az a tanterem amibe Lena beterelt minket, éppen az is. Aztán - végre - megszabadulok a fejem köré csavart sáltól, lévén már nem igazán van rá szükségem a falak között, majd pedig felszisszenve bújok ki csak féloldalasan a felsőmből, ezzel kizárólag a karomat kihúzva abból, hogy rendbe tudják hozni a sérülést és egyben ki tudják cserélni a kötést... akármelyikük is vállalkozik rá. Ami kizárásos alapon most csak a katona lehet, mivel Lena elhagyja a tantermet, hogy aztán néhány perccel később visszatérjen papírokkal a kezében.
- A gyerekeket néhány nappal ezelőtt rabolták el az egyik egy ehhez hasonló búvóhelyről. - Ezzel Lena átnyújtja neki a papírokat, amik többnyire csak egy "térképként" szolgál a városhoz, részben különböző búvóhelyeket megjelölve, részben ételkészletet, amire ugyebár mindenáron vigyáznunk kell, különben hamar bajba kerülünk. Részben pedig a város különböző pontjain gondosan elhelyezett csapdákat jelölik, amiről nekik is tudniuk kell. - Megkínozták őket, néhányuk darabjait már napokkal ezelőtt visszaküldték. Nyomástgyakorolnak. Egy megmentőcsapat lett utánuk küldve és elhiheted, hogy sokkal több gyereket vittek el, mint amennyi ma visszaérkezett. Szóval igen... Jelenleg "tűzszünet" van, de valójában csak oda szúrnak ahol fáj és ennek is köszönhető jelenleg ez a feszültség. Mindenki érzi a közelgő bajt. - Mondom ki nyersen, még akkor is ha fáj, mert nem akarom, hogy félvállról vegye amit mondok. Nem akarom, hogy ne kezelje elég komolyan a helyzetet vagy éppen az ellenséget. Szerencsére Lena is segít végül a helyzet leírásában, közösen magyarázzuk el a katonának az elmúlt hónapok történéseit még ha csak nagy vonalakban is, de annyival tisztában vagyunk, hogy a férfinak szüksége van ezekre az információkra.

I got you, and that's all I need. ♡|  @Timothée Léon Chauvet

Kurdoknál még nem voltam, ellenben sokat hallottam és tanultam róluk. Vegyesek irántuk a megítélések. Amire viszont a leginkább felfigyeltem, azok a harcoló nők száma. Sok érvem van arra, hogy miért hiszem, hogy tényleg ezen a területen van a nővérem, ugyanakkor túl régóta nyomozok utána ahhoz, hogy teljesen elhiggyem, hogy ezúttal sikerem lesz. A katonai pályafutásom alatt már megtanultam, hogy ez nem így működik, mégis legalább abban előnyöm van, hogy én megtehetem és meg is merem tenni, hogy eljöjjek a szír háborús övezetbe, mivel megvan a képesítésem, a tapasztalatom és a lehetőségem rá. Talán most kiteljesedhet a katonai karrierem, noha hazudnék, ha azt mondanám, hogy csak azért lettem katona, hogy megtaláljam Harriettet. Ez is közrejátszott, mikor jelentkeztem, de egy eleve katonacsaládban virít a logika, elvégre… nem esik messze az alma a fájától. És bár Harriett nő, tudom, hogy ő sem esett messze. Legyen bárhol is, tudom, hogy küzd. Ha életben van, akkor küzd azért, hogy visszakapja a régi életét. Ennek ellenére persze félek a találkozástól, amennyiben tényleg találkoznánk. Nem tudom, ki lett belőle, mit gondol rólam, mérges lesz-e, egyáltalán megismer-e majd, vagy én megismerem-e őt.
Nem vártam nagy fogadtatásra. Igazából nem vártam én semmire sem a helyiektől, mivel bármikor jövünk a Közel-Keletre, látom a tekintetekben, hogy nemkívánatos személyek vagyunk. Amerikaiak, európaiak… talán utóbbival még kevésbé ellenszenvesek. Nincsenek kétségeim afelől, hogy legszívesebben azt szeretnék, hogy csak tegyük le a hozott árut, aztán menjünk is el. Le tudtuk volna nekik dobni helikopterből ejtőernyővel is, igen, viszont fegyverekkel nem lehet így bánni. Ha Amerika fegyvert ad valakinek, tudni akarja, hogy hová kerülnek azok, kiknek a kezébe, ezért nekünk is maradnunk kell pár napot, felmérni a helyzetet. Utálnak minket, mert a helyiek is pontosan tudják, hogy mindent, amit látunk, hallunk, érzékelünk, arról beszámolunk majd a vezetőinknek. Igen. De ha ez az ára, hogy megtaláljam Harriettet, megteszem. Ha pedig szagot fogok, lehet nem megyek vissza a három nap múlva érkező helikopterrel.
Sokáig csak nézzük egymást. Tippre arra várnak, hogy a helikopter felszálljon, én bennem pedig egy pillanatra megfogalmazódik a gondolat, hogy mi van, ha itt lőnek le minket. Nem tudom, kik ezek az emberek, az pedig szerény vigasz, hogy a titkosszolgálat lebeszél mindent előre velük, nem csak az érkezésünket, de az ittlétünket és a munkánkat is, ettől mi még magunkra vagyunk utalva. Őszintén szólva, ha nem látnék nőket velem szemben, nem tudnám megítélni, hogy arab terroristák, vagy pedig kurdok. Azt mondták, lesz itt, aki tud franciául, úgyhogy tapogatózni kezdek, de a kérdésemtől mindenki ledermed. Látom, hogy elég feszült itt a helyzet, nagy a bizalmatlanság, amit megértek, ezért jó lesz vigyázni. Végignézek a szempárokon - sokaknak mást se látok, csak a szemét a sáljuktól, mely védi őket homoktól -, érzékelem, hogy elkezdenek összenézni, majd mire beazonosítom, hogy kik felé tekintenek, egy nő megszólal. Szinte lökésként ér a francia női hang, mire nyelek egyet és bólintok, jelezvén, hogy megértettem, innentől tudom, hogy ha bajunk van, vele biztosan tudunk kommunikálni. Ezzel együtt pedig reményt is kapok, hogy ha van egy franciául beszélő nő, lehet lesz még több is…
Nem látom teljesen az arcát, szemei is apróra húzódnak össze, hogy kiszűrje a port, de belenézek a szemébe. Nem tudom, mit látok benne, leginkább semmit, szigort, vagy inkább fegyelmezettséget. Ridegséget és ellenállóságot. Intésére aztán mindenki egyszerre mozdul meg és válik ez a merev légkör hirtelen dinamikussá, amiből már tudjuk, hogy a második nehézségen is túlvagyunk.
- Katonák vagyunk mindannyian, nem katasztrófaturisták - felelem a kérdéshez hasonlóan mereven, de egy félmosolyt megengedek magamnak a végén, hogy legalább ezzel oldjam a feszültséget. Az igaz, hogy katonák vagyunk, de természetesen az ENSZ-től sokan katonaorvosok, így ők célirányosan azért jöttek, hogy ellássák a bajbajutottakat.
Kibújok a nagyméretű táskából és besétálok a sátorba, hogy letegyem oda. Nincs benne érték, a kütyük és más harcászati eszközös mind rajtam annak. A sátor egyébként erősnek néz ki, de tudom, hogy se földrengéstől, sem pedig a bombázásoktól nem fog megvédeni. Ahogy idefele jövet elnéztem a tájon… a megmaradt kőépületekben jobban félnék, mert azok még maguk alá is temethetnek, amilyen rossz állapotban vannak. Alapvetően az első dolog, ami megfogalmazódik bennem, hogy biztosan vannak föld alatti bunkerek, amik nem csak a meleg ellen védenek, hanem talán masszív védelmet is jelenthetnek a terroristák ellen. Persze ha oda bekerül egy vegyi fegyver, akkor mindenkinek annyi.
Kisétálok a sátorból, vissza a franciául beszélő nőhöz. Van akcentusa, de szépen és érthetően beszél. Úgy mondja, hogy rossz a helyzet, mintha emiatt bocsánatot kérne, pedig mindannyian tudjuk, hogy hova jöttünk és miért vagyunk itt. Szívesen megérinteném a karját, hogy megnyugtassam, de nem ismerem őt, így nem fogok meggondolatlanságot csinálni. Ki tudja, milyen fizikai és mentális sebekkel rendelkezik.
- Mikor érte a települést utoljára támadás? - felelek inkább egy kérdéssel, miközben tesztelem a titkosszolgálat hatékonyságát is. Profik vagyunk, legalábbis, akik Amerikából érkeztek, ők biztosan és talán, ha ezt megtapasztalják a kurdok is, akkor már ők is máshogy fognak hozzánk állni. - Megmutatnátok a búvóhelyeket? - Nem magam miatt kérdezem, de ha menekítani kellene az embereket, akkor tudjuk, hogy hova kell menni.
A védőfelszerelésen túl az M16-os és egy Sig Sauer van nálam, mikor látom, hogy az úton járművek közelednek, majd állnak is meg. Én a helyiekre nézek kérdő tekintettel, hiszen nem tudom megítélni, hogy mi történtethetett, de az sokatmondó, hogy többen is rohannak a furgonok felé. A nővel együtt indulok meg én is, aztán ahogy visszafordul és a segítségünket kéri, felfogom, hogy valószínűleg sebesültek érkeztek. Visszakiálltok a többieknek, hogy iparkodjanak, majd futólépésben közelítem meg a kocsikat, ahol kisebb sokk telepedik rám, mikor meglátom, hogy fiatal, tíz év körüli gyerekek sérültek súlyosan. Reflexből tőr rám a félelem és ezzel együtt az érzés, hogy talán az egyik kislány Harriett lehet. Magatehetetlenül nézem az arcukat, mikor kitisztul a kép és rájövök, hogy egyik sem lehet a nővérem. Annyi év telt már el, mégis még mindig a fiatalkori arca lebeg szemeim előtt, így hát sokszor emlékeztetnem kell magamat arra, hogy most tulajdonképpen hány évesnek kell lennie a testvéremnek. Sikerül megakadályozni, hogy a lány összeessen, mire én a fegyvert a hátamra fordítom és két kezemmel a kislány alá nyúlok, hogy átvegyem a kurd nőtől a gyereket. Körbenézek, de látom, merre viszik a gyerekeket, úgyhogy nem kell kérdeznem ahhoz, hogy megismerjem az egyezményes jelet az egyik sátron.
Megterhelő. Nem a lány súlya, dehogy, hiszen rendkívül alultáplált, hanem az, hogy egy csapat gyerek kerül elő véresen. Mégsem hagyhatom, hogy ezek az érzések befolyásoljanak és gátolják a cselekvőképességemet. Bemegyek a sátorba, ahol keresem, hogy van-e üres ágy, de jelenleg nem látok egyet sem, úgyhogy leteszem egy viszonylag kevésbé forgalmas helyre, a földre. Orvost keresek a szememmel, de csak azt a nőt találom meg, akivel tudok franciául beszélni.
- Mi történt a gyerekekkel? - kérdezem míg nézem őt az elsősegélyben és asszisztálok hozzá, ahogy tudok. Mivel lényegében mentőalakulatban szolgálok, így az elsősegéllyel én is tisztában vagyok, de most vagyok itt először, úgyhogy biztosra veszem, hogy nálam hatékonyabbak lesznek a helyiek. Szerencsére ekkorra érnek be a társaim az egyik megbontott elsősegélyláda tartalmával, így ők is tudnak nekünk segíteni. Még pár másodpercig figyelem a kislányt, aztán átadom helyemet az orvosoknak.
Legutóbb ekkora pusztítást az afgán háborúban láttam és mégis azt kell, hogy mondjam, ott nem érkeztek kocsik vérző gyerekekkel. Van egy olyan érzésem, hogy most sem a szomszédos gyermekkórház omlott össze, hanem valami teljesen másról van szó. 
Mivel elég nagy a sürgés-forgás a sátorban, ezért jobbnak látom, ha nem állom el az utat. Kifelé menet még elveszek egy egy kötszert, majd a sátor előtt nézek szét a gyerekek hírére összegyűlt tömegen. Hol és mégis hogyan él itt ennyi ember? A szemem előtt elevenedik meg a humanitárius katasztrófa. Kezeim ökölbe szorulnak, egyikben ott a műanyagba csomagolt géztekercs, ami egyértelműen Európából érkezett.
- Átvéreztél… - mutatok a nő karjára, ahol láthatóan véres a ruhája, mikor megjelenik mellettem. Ezelőtt még nem volt ott az a vérfolt és nem is gondolom, hogy hozzáért volna azon a ponton a lányhoz, úgyhogy látszik, hogy az a saját vére. Felé nyújtom a gézt, szüksége lesz rá, majd kicsit elidőzök az arcán, már amennyit látok belőle. Ekkor lép oda hozzánk egy másik nő, ő ezúttal már sál nélkül.

A remény mindig akkor érkezik, mikor legkevésbé sem számítasz rá. Ritka dolognak számít az errefelé. Most mégis mindenki bizalmatlanul méregeti az éppen leszállni készülő helikoptert, mintha mi magunk sem tudnánk eldönteni, hogy ez öröm vagy éppen átok lesz nekünk. Talán valahol ez érthető, hiszen itt már senkinek sincs szüksége átokra, nekünk segítség kell, hogy újra tudjunk építeni tulajdonképpen mindent. Mert ha már maga a háború nem lenne elég probléma számunkra, akkor a földrengés már egészen biztosan megoldotta, hogy egy darab ép épület sem maradjon a környéken. Az áldozatok számát már rég nem számoljuk. Jobb nem számolni.
Mikor a helikopter leszáll, még mindig mindenki csak némán bámulja őket, mintha nem a mi dolgunk lenne valamiféle útmutatást adni nekik, ugyanakkor tudom jól, hogy itt senki sem bízik bennük. Miért is tennék? Úgy tesznek mintha segítő szándékkal jönnének, de sohasem tudjuk meg, hogy valójában nem egy bombát jöttek elrejteni, vagy franc tudja. Igazság szerint nem csak bennük nem bíznak itt az emberek. Senkiben sem. Bennem sem. Saját magukban sem. Megpróbálunk úgy tenni, mintha ez nem így lenne, de valójában bárki hátbaszúrna bárkit ha a saját vagy a családja életéről lenne szó. Szomorú, de talán én is megtenném. Mert a túlélési ösztönök itt felerősödnek. A folytonos veszélyérzet őrjítően hat az emberekre. Senki sincs biztonságban, még saját magunktól sem.
A férfi kérdésére mindenki felkapja a fejét. - Nem! - Szólal meg Lena mellettem, szinte suttogja a szavakat, miközben megfogja a kezemet is. Egy értetlen pillantást vetek felé. Tudom, hogy aggódik, de szarabb helyzetbe már aligha kerülhetnénk, ezek a katonák pedig a mi kijutásunkat szolgálhatják ha okosak vagyunk. Mire Lena-ról újra felnézek, már több szempár is rajtunk van, úgy tapadnak azok ránk, mintha ténylegesen mi lennénk az egyetlen opció, pedig nem így van. Ugyanakkor nem bánom. Még annak ellenére sem, hogy Lena a karomra szorít, így aztán egy erőteljesebb mozdulattal kell azt kitépnem ujjai közül, hogy aztán előre tudjak lépni. - Én. - Szólalok meg az anyanyelvemen, szinte hallani ahogyan a körülöttem lévők kiengedik a visszafojtott levegőket. A levegő most fagyos, és nem a hideg miatt, mert az nyilvánvalóan nincs. Mégis... magam sem tudom mit mondjak, néhány pillanat erejéig a sál mögül csak a férfi szemeibe meredek. Vagy inkább hunyorgok, miután a helikopter le- és felszállása igencsak nagy port kevert. - Erre. - Szólalok meg végül, miközben a kezemmel egy bárki számára értelmezhető jelet is adok, azok kedvéért akik esetlegesen nem beszélik a francia nyelvet. Nem mutatkozom be, nem nyújtok kezet felé, ilyesmit mi erre nem csinálunk. Nem bízunk és nem is barátkozunk. Talán valamiféle védelmi reakció is ez, hiszen bár nem jó egyedül lenni, folytonosan barátokat elveszíteni még a magánynál is rosszabb. Talán ennek köszönhető Lena aggodalma is. Hiszen most még mi itt vagyunk egymásnak. De vajon meddig?
- Remélem nem ötcsillagos szállodára számítanak. - Mondom miután megbizonyosodom arról, hogy a katonák követnek a szállásuk felé. Valamiféle elcsépelt viccnek szánom ezt, amolyan feszültségoldás gyanánt, bár én magam is érzékelem, hogy nem túl frappáns. Ugyanakkor tisztán érezhető szinte minden szóból és mozdulatból, hogy mennyire feszült is vagyok... mennyire feszült a helyzet maga. - Itt lepakolhatnak. - Mutatok a sátor irányába ami mellett most megállunk. Ennél jobbat aligha kaphattak volna, főleg miközben a város legnagyobb része romokban hever és a legtöbb lakosnak még sátor sem jut alváshoz. Már így is többet kaptak, mint az ártatlanok nagy része. - Elég rossz a helyzet. - Mondom ezt némileg talán bocsánatkérésképpen amiért nem túl kedves fogadtatásban részesültek, hiszen jól tudom, hogy itt mindenki hálás bármilyen segítségért, csak éppen nehezükre esik már kimutatni bármiféle érzelmet is. Ezzel pedig én is így vagyok. Ennek köszönhetőek ezek a tőmondatok is, amiket bár némi akcentussal és esélyesen néha hibásan, mégis franciául ejtek ki és amúgy rohadt jól esik. Túl sokáig kellett elnyomnom az anyanyelvemet ahhoz, hogy ne hiányozzon. Ha Lena nem lett volna, valószínűleg már évekkel ezelőtt elfelejtettem volna beszélni is.  
- Óh! - Szólalok meg most ingerültebben, ahogyan észreveszem, hogy megérkezik az a csapat, amit néhány nappal ezelőtt a fogjul ejtett gyerekek után küldtek ki. Nem mozdulok ugyan, de lélegzetvisszafojtva figyelem a parkoló járműveket. Az már jó jel, hogy visszatértek, nem? Aztán lassan elkezdenek kiszállingózni a terepjárókból az emberek, az pedig nyilvánvaló, hogy ellátásra és segítségre lehet szükségük. Szinte gondolkozás nélkül indulok meg, de aztán néhány lépés után mégis megtorpanok és visszafordulok a férfi felé. - A segítség talán jól jönne. - Mondom egy apró fejmozdulattal, amivel jelzek, hogy kövessenek ha akarnak. Erőltetni nem fogom, de elvileg ezért jöttek. Ugyan orvos nem vagyok, sőt az orvosok itt elég ritkák, de hamar megtanulja az ember, hogy miként láthat el sebeket, még ha nem is tökéletesen. Valamit muszáj tennünk, annak ellenére is, hogy nem éppen bővelkedünk orvosi ellátmányokban sem. Ezzel a gondolattal lépek oda a társasághoz, ahol már a kiszabadított gyerekeket próbálják biztonságos helyre terelni. A legtöbbjük rémült ugyan, de kisebb horzsolásokkal megúszták a dolgot. Ám mégis van két tíz év körüli kislány, akik igencsak rossz állapotban vannak. Az egyik, amelyik eszméletlen állapotban érkezett, lőtt sebbel, már kezelés alatt van, az egyik orvos kezdi el ellátni őt. A másik kislányhoz viszont én érkezem meg. Szemmel láthatóan nincs jól, az arcát és vállát vér borítja be, rémült és esélyesen sokk alatt van jelenleg is. Szinte bármiféle gondolkozás nélkül guggolok is le mellé, hogy szemügyre vegyem őt és eldönthessem, hogy egyáltalán miben is tudok neki segíteni, mikor a kislány most szemmel láthatóan a föld felé kezd dőlni, a lábai feladják a szolgálatot, elájul. Szerencsére elég közel vagyok hozzá ahhoz, hogy időben el tudjam őt kapni és a föld helyett a karom felé dőljön, ezzel megakadályozva legalább azt, hogy megüsse magát. Egy fájdalmas nyögéssel állok fel a lánnyal a kezemben. És bár a lány nem nehéz, mégis a sérült karomnak ez a súly semmiképp sem tesz jót, szinte érzem ahogyan a felkaromon lévő kötés is pillanatok alatt vérzik át, ám mégsem magammal foglalkozom most. Az a sátor irányába fordulok amit még néhány héttel ezelőtt állítottunk fel egy amolyan... mobil kórházként. Gondolom nem lepne meg senkit ha azt mondanám, hogy a kórház az első épületek egyike volt, amelyiket lebombáztak.
Szomorú, de igaz.  

I got you, and that's all I need. ♡|  @Timothée Léon Chauvet

A helikopter rotorjának zaját szinte már kiszűri a hallásom. Percek óta az aramiddal átszőtt kesztyűs kezemmel tapogatom ujjperceimet, mintha fel se fognám, hogy körülöttem ül még másik tizenkét ENSZ katona, valamint további két társam az amerikai légierőtől. Mindenki csendben van, nem kommunikálunk mióta beléptünk Szíria légterébe és ugyan hivatalosan van engedélyünk a be- és átrepülésre, az ittlévők gyomrában lévő görcsök mégiscsak néma aggodalomra késztetik az egység tagjait. Még ha tényleg csak elsősegély és egyéb elláttást biztosító felszerelés lapulna a ládákban, akkor sem lehetnénk meggyőződve arról, hogy a török - vagy épp a Szíria és környékén élő terroristák - nem fogják lelőni a gépet. Mindannyian tudjuk, hogy manapság a legmodernebb technológiák sem mindig elegek, ha pedig a hírszerzés információt kapott az elsősegélyládák alján megbújó amerikai fegyverekről, melyeket Amerika akar eljuttatni terrorszervezetek ellen harcoló kurdok számára, természetesen titkosan, akkor valószínűleg nem éljük meg, hogy földet érjünk. Én viszont mégsem ezért vagyok ideges.

Egy héttel ezelőtt megtudtam, hogy három láda átszállítását kell biztosítani Ramsteinbe, az amerikai légierő legnagyobb külföldi támaszpontjára. A feladatra nem engem kértek meg, hanem ez egyik társamat, akivel reggelente futni szoktam. Beszélt nekem a ládákról és azok tartalmáról, melyeket aztán Európában titokban átpakolnak az ENSZ bázisára, hogy onnan Szíriába reptessék őket, kihasználva az épp földrengés sújtotta övezetben lévő katasztrofális állapotokat. Már sokszor bírálták az ENSZ mentőalakulatát, hogy cserbenhagyta a kurd régiót a legutóbbi két, Richter-skála szerinti 7-nél nagyobb erősségű földrengés alkalmával, ezt pedig ezúttal kihasználja Amerika. Nyomást helyezve az európai békefenntartó erőkre, a vezetők elérték, hogy ezúttal már ne hagyják szó nélkül az áldozatokat, azzal az indokkal, hogy aktív háborús területen történt a szerencsétlenség. Eredetileg egy embert jelöltek ki az amerikai fegyverek őrzésére, míg azok Tompaból Ramsteinen keresztül Szíriába érnek, azonban a társam - miután kellően elültettem a bogarat a fülébe - hamar meggyőzte a vezetést, hogy kettő, de inkább három amerikai katonát érdemes küldeni. Így kerültem én is a csapatba és most a szír légtérbe.

Tudtam, hogy nem lehetek türelmetlen. Bár már terveztem a módját, hogyan juthatnék el Szíriába magánakcióként, részben az állásom elvesztésével, ezúttal végre az élet visszaad egy maroknyi szerencsét a több, mint harminc évnyi szerencsétlenség után. Egyértelmű volt, hogy ki kell használnom, mert még egy ennyire „ingyen kapott” alkalmam nem lesz, hogy lényegében leplezetten közelítsem meg Szíriát. Legalábbis az amerikai vezetőség számára leplezetten, akik minden bizonnyal nem tudják még, amit én tudok.
Ugyanis megtudtam. Harminc éven át a teljes családom egyetlen egy helyadatra vadászott, én pedig onnan tudtam meg, ahonnan a legkevésbé számítottam rá. Egyszer csak megcsörrent a telefonom, az idegen számon pedig, mint utólag kiderült, egy volt-ENSZ katona keresett. Találkoztunk, aztán… sokáig minden olyan eszeveszetté vált. Mintha megőrültem volna, rohamom lett, összetörtem és egy teljes napon át dolgoztam fel a nővérem helyzetét, próbáltam megemészteni, vagy vártam, hogy az információ emésszen fel engem, avagy néha én dobtam ki a taccsot, máskor a taccs engem, de végül összeszedtem magam. A szüleim elé álltam és a szemükbe mondtam, hogy „Tudom, hol van Harriett”. Ami erős túlzás volt. Az igazság az, hogy volt egy információm, ami kimondja, hogy talán őt látták a szír-kurd területek északi részén. Eszméletlen távol volt és mégis akkor végre annyira közel éreztem a testvéremet, mint 91 előtt sosem.

Ahogy egyre közeledünk Ash Saddadiba, ez a bizonyos optimista közelség érzés egyre jobban kezd elpárologni belőlem. Mi van, ha Harriett már rég nincs Ash Saddadiban. Mi van, ha meghalt a földrengésben, vagy ha abban nem, akkor a terrorszervezet golyója által. Mi van, ha elfogták, megerőszakolták, bombát kötöttek a testére és terrorakcióra kényszerítették? Mi van, ha... Nyelek egyet. Nem csak a hevesen verő szívem fokozta nyáltermelés miatt, hanem mivel érezhetően süllyedni kezdünk. Még az aramidos kesztyűn keresztül is látom ujjaim remegését és úgy tűnik, nem csak én.
- Nyugalom! - teszi vállamra vaskos kezét a mellettem ülő francia. - Én is így féltem, mikor először voltam ebben a régióban… - Közben átbújtatja a gépfegyvert a nyakán. Most már tényleg mindjárt leszállunk, úgyhogy én is így teszek, viszont nem válaszolok neki. Túl bonyolult és túl sok idő lenne elmagyaráznom neki, hogy már többször is voltam Szíria háborús övezetében és bár van bennem aggodalom, mert természetesen számítunk arra, hogy az elsősegélyszállítmányt meg fogják támadni a helyi terrorszervezet tagjai, de a remegésem tárgya nem ez. Húsz évnyi szolgálat után fegyverek hangjától én már nem remegek, ellentétben attól, hogy talán ezúttal újra a nővérem szemeibe nézhetek, attól annál inkább.
A küldetés első nehéz pontját sikeresen teljesítjük azzal, hogy landolunk a „város” melletti homokban. Legalábbis a település mellett, mely egykor város volt, most viszont láthatóan meggyötörték a robbantások. Amit a rakéták nem tettek tönkre eddig, azt a természet tette próbára. Teljes katonai felszerelésben hagyjuk el a helikoptert, mire megpillantok három kisteherautót tolatni felénk, egészen addig, míg két méterre meg nem állnak a még mindig forgó rotoros helikoptertől. Félre állok, nem az én dolgom, hogy ezen a pár méteren a ládák az autókba kerüljenek, ellenben rajta tartom a szemem az árukon, míg be nem csukják a kocsik hátsó ajtaját és el nem indulnak velük. Nem kis port kavarnak fel maguk mögött. Jól ismerem már ezt a homokot, emlékszem, hogy gyűlöltem mindig, legyen szó Szíriáról, Iránról, vagy Izraelről. Lemoshatatlan, leporolhatatlan, bekerül a pórusainkba, a cipőnkbe, gatyánkba, átmegy mindenen, hogy mindig emlékeztessen minket, hol vagyunk.

Három napot leszünk itt elvileg, ennyi napot kell kibírni, ha minden jól megy, nekem pedig pontosan ennyi időm van megtalálnom, vagy legalább érdeklődnöm a nővérem iránt. A maszk véd valamennyit a már éppen ülepedő por ellen, mikor újra felpörög a helikopter rotorja, másodpercekkel később pedig már a levegőben is van újra. Megy vissza Európába.
Állva a porvihart, melyet a katonai halikopter okoz, ahhoz a néhány fegyvereshez megyek, aki minket fogad, vagyis azt a maradék nyolc katonát, akik nem ültek be a ládákkal teli kocsikba. Elvileg a helyiek tudnak mindenről, milyen katonák vagyunk, miért jöttük hivatalosan, és nem hivatalosan is, ezeket a jeleket keresem a testbeszédükben, így mikor meglátom sállal tekert arcukon a kommunikációs hajlamot, ami az előttem álló férfi esetében kimerül egy bólintással, majd az azt követő intéssel, én is bólintok.
- Van itt valaki, aki tud angolul, vagy franciául? - kérdezem elsőként kurd nyelven, mert ennyit megtanultam az érkezésünk előtt. Feltételezem, mindenki tud arabul itt, de nem merem megkockáztatni, hogy bekezdek azzal, mert a végén golyót kapok a fejembe, hiába jöttem segítő szándékkal. Azért az itt élő kurdokkal is vigyázni kell.