Dominic ő sosem volt az a nyitott személyiség, akivel könnyedén elcsevegsz bármiről, de ha mégis az többnyire egyirányú volt. Tudod, te beszélsz, ő hallgat. Aztán akadtak olyan pillanatok - általában Gwendolyn közelében - amikor ő is el tudta engedni magát. Olyankor szó nélkül állt bele a csipkelődő poénokba vagy éppen ő kezdeményezte azokat. Ilyen esetekben kikapcsolt az agya és jól szórakozott a saját világában, mellette a feleségével. Nem volt nekik egyszerű Dom munkája miatt, de Gwen úgy tűnik megértette kihez ment hozzá, Dominic meg próbálta bepótolni a kimaradt időt ahogyan csak lehetőségei engedték. Tény, hogy szerette a munkáját, értett is hozzá, de a magánéletét annál nagyobbra értékelte.
Aztán Gwendolyn eltűnt és szinte a szemünk láttára tört el valami Dominic lényében.
A távolságtartás enyhe kifejezés volt a viselkedésére és bárki aki segíteni próbált neki, csak még inkább azt érte el, hogy bezárkózzon. A munkájába temetkezett, többször ingerültebb volt, màr csak azért is, mert úgy tűnt rajta kívül mindenki letett arról, hogy megtalálja a feleségét.
Amikor belépett az új egységhez, azt hittük hogy javul az àllapota, hisz a csapat befogadó volt vele és így többet tud tenni majd Gwen érdekében is. De az igazság az, hogy Dominic elveszett és ha volt is valaki akivel megosztotta a gondolatait, azt a személyt mi nem ismerhettük. Megesett hogy napokig nem láttuk őt, aztán megjelent valami újabb áttörést emlegetve, ami ideig-óràig visszahozta őt - vagyis inkább csak a töredékét, míg két nappal később vissza nem zárkózott a saját világába. A munkáját ezután is komolyan vette, habár ritkán jött össze neki, hogy csapatjátékos legyen. Régebben nyitottabb volt erre, most meg inkább csak a saját ítélőképességeiben bízik, a mások véleményét pedig nehezen fogadja. Csalódott magában, a környezetében, a sikertelen próbálkozások pedig nem tettek jót neki.
Hogy Dominic egyszer újra önmaga lesz? Nincs megfelelő válaszom erre a kérdésre, talán sosem lesz. Azt viszont tudom, hogy amíg Gwendolynba kapaszkodik, addig megfelelő segítség nélkül a hiánya egyre lejjebb húzza őt is magával.

1 évvel ezelőtt, 21:36 perc, Manhattan
Nem sokkal fél tíz után a második rendőrautó is besorol az elődje mögé és szinte egymást követve száll ki a két egyenruhás alak. A magasabb Coulson, mögötte pedig a tőle egy fejjel alacsonyabb Vera próbálja tartani a lépést. Csak egy röpke pillantást vetnek felém miközben elsietnek mellettem és be a házam, házunk ajtaján, mintha már attól rájuk ragadna a bűn, hogy találkozik a tekintetünk. Két nappal ezelőtt még tisztelettel kezelve biccentettek felém, most meg ha tehetnék akkor kilométerekre elkerülnének.
- Meddig fog ez még tartani? - türelmetlenül ugrok fel ülő helyzetemből ahova korábban kísértek ki, Rogers pedig megálljt parancsolva tartja felém egy kezét.
- Maradj türelemmel.
- Mégis hogyan?! A feleségem eltűnt Rogers, a házunkat épp most szedik darabokra, én meg itt rohadok idekint tétlenül holott Gwent kellene keresnem. - folytatom ingerülten mire egy tőlünk távolabb álló járőr figyelme is ránk terelődik a szóváltásunk miatt.
- Gondolod azzal segítesz, ha akadályozod a nyomozást? Reynolds, térj már észhez! Téged gyanúsítanak és odabent Stevens alig várja, hogy a nyakadba varrjon mindent. Már így is pikkel rád. Mennyi okot kívánsz neki még szolgáltatni?
- Az az idióta akkor sem találna meg semmit, ha feldugnák a...
- Stevens! - rikkant fel Rogers szavak nélkül is figyelmeztetve a nyomozó érkezésére. Háttal állva neki forgatom meg a szemeimet, de az arckifejezésem akkor sem lesz kedvesebb amikor szemtől szemben állok Malcolm Stevenssel. Alig alacsonyabb nálam, de az arca akkora, hogy két kamion megfordulhatna rajta. Nem boldogít, hogy ő vette át az ügyet már csak azért sem, mert sosem voltunk haverok. Nem is alapfeltétel, de ha valaki a személyes vendettájára használja fel a hivatása által szerzett hatalmát, az sehova nem vezet.
Magával hordozott noteszét még menet közben előszedi, aztán lelassít a közelünkben. - Mit is mondtál Reynolds, hol voltál ma pontosan?
- Dolgoztam, amit neked is kellene, de látszólag jobban leköt minden más mint a feleségem ügyének megoldása.
Rogers egyre növekvő ingerültsége szinte hullámokban sodor el minket, ámbár egy szót sem szólt amivel közbeavatkozhatna.
- Azonos a célunk Dominic. Nekem is ugyanúgy érdekem megtalálni őt, mint neked. - folytatja Malcolm nyájasan, de már régóta nem veszem be ezt a kamu szöveget. Főleg úgy nem, hogy a nyomozó minden mozdulatából és arckifejezéséből sugárzik mennyire élvezi a vergődésemet.
- Akkor miért engem fárasztasz ahelyett, hogy az igazi tettest keresnéd? Korábban elmondtam mindent, amit tudnod kell, de ha ennyire meghaladja a képességeidet akkor add át olyannak az ügyet, akinek nem okoz gondot a mondatértelmezés.
- Dominic! - ripakodik rám újra Rogers, Stevens arcán pedig egyből megjelenik az a bárgyú mosoly melyet szívem szerint azzal a lendülettel le is törölnék.
- Ha lenne ellenem valamid, akkor már rég egy cellába sínylődnék és ezt te is tudod. Nem bántottam Gwendolynt és ha ehhez az kell, hogy felforgasd a házamat, csak tessék. Ne felejtsük el, hogy az egyetlen amiért a kis kutatómunkád végezheted az azért van, mert én megengedtem. - bökök a mellkasomra. - Máskülönben még mindig a bírónak könyörögnél a parancs aláírásáért, szóval jól használd ki. Azt viszont nem várhatod el, hogy tovább asszisztáljak ehhez az időhúzáshoz. - dobom a kezébe a házam kulcsát, majd hátrálok egy lépést. - Ha végeztél zárj be magad után. Én megkeresem a feleségemet!

“Gwendolyn Kinneyt a negyvennyolcadik óra elteltével nyilvánították eltűnt személynek és kezdték meg az ügy kivizsgálását. Reynolds ügynök kezdetben mesélt arról, hogy négy éve találkoztak először Gwendolynnal, aztán két évvel később össze is házasodtak. A nő fotósként dolgozott az egyik divatmagazinnál és természetéből fakadóan nem volt olyan, aki ártani akart volna neki. Felmerült a kérdés, hogy vajon a férj munkája jelenthetett veszélyt rá, de nem találtunk erre utaló jeleket. Látszólag egy átlagos házaspár voltak és a nőnek semmi oka nem volt az otthona elhagyására.
Két nappal később a nyomozók kiderítették, hogy Dominic Reynolds a felesége eltűnése napján egy nagyobb összeget utalt át egy bizonyos Gregor Sullivan számlájára. A férj ezt később azzal magyarázta, hogy Mr. Sullivannal a napokban összeütköztek a bevásárlóközpont parkolójába és ezért állta a javítás költségeit. Gregor igazolta az elhangzottakat.
A nyomozás menetében egyre több bizonyíték mutatott a férj bűnösségére. Egy előkerült házassági szerződés aláírások nélkül, a szomszédok vallomásai a házaspár állítólagos heves vitáiról és eddig elhallgatott pénzügyi gondok. A férj a második kihallgatás után ügyvédet kért és többet nem válaszolt a kérdéseinkre.
(...) Két hét után csakis közvetett bizonyítékaink voltak Reynolds ügynök ellen amiket az ügyvéd sorra cáfolt meg. A férfinek volt indítéka, de alibije is az eltűnés napját illetően. Dominic végül ártatlanként sétálhatott el, azonban addigra megbélyegezte őt a média. Gwendolyn Kinney továbbra sem került elő, így az ügy hivatalos állapota: lezáratlan.'” ― részlet Malcolm Stevens nyomozó jelentéséből, a New York-i rendőrségről.

Napjainkban
Az üvegkirakattal körülvett termen belül Matias épp széles mosollyal az arcán vált egy-két szót a hálás családdal. George és April fia előkerült, akibe úgy kapaszkodik édesanyja mintha soha többet nem akarná elengedni. A terembe egy hosszú asztal helyezkedik el, mögötte két oldalról fogják közre székek. Az egyiken ott ül csapatunk vezetője Andre, a balján pedig Lysa osztozik a család örömében. Utóbbi engem is hívott - ahogyan előtte minden egyes alkalommal - de mégsem akartam az örömforrásuk megrontója lenni. Gwendolyn képe immáron egy éve keretbe foglalva áll az asztalom szélén és ilyenkor valahogy még inkább keserédes a helyzet annak ellenére is, hogy szívből örülök minden sikeresen zárt ügynek.
A mögöttem álló hónapok nyomasztóan ülnek meg vállaimon és emlékeztetnek azokra a zsákutcákra amelyekbe belefutottunk akárhányszor azt hittük egy nyommal közelebb kerültünk a megtalálásához. Aztán végignézek a megtalált személyek bővülő listáján és ahelyett, hogy magam mögött hagynám házasságom szilánkokra tört darabjait, helyette még jobban kapaszkodok a reménybe, hogy mi van, ha valahol még életben van? Egy év után szinte már őrültség ez a részemről, de aztán úgy vagyok vele, hogy még egy hónap nem árthat. Valamit biztosan nem vettem észre és ahogyan az idő telik, talán az én nézőpontomat sem homályosítja el a haragom. Túljutottam azon a tortúrán aminek a kollégák tettek ki amikor azt feltételezték megöltem a feleségemet. Kibírtam mikor összesúgtak emiatt a hátam mögött hiába állt hivatalos nyomtatványon az ártatlanságom. Akkor mit nekem még egy hónap?
Andre a füléhez tartott telefonjával siet ki a teremből és az irodája felé kanyarodik. Nem sokkal később a család is távozik, majd Matias a lifthez kíséri őket, aztán örömüket megosztják Lysával. Ami azonban meglepő amikor Andre felém int, majd a tárgyalóba tereli össze a csapatot.
- Mi történt? - Lysa hangjából kihallatszik az aggodalom, én meg az ajtó közelében állok meg, karjaimat mellkasom előtt összefűzve, ahonnan tökéletesen hallom a bejelentést.
- Most kaptam egy hívást és úgy tűnik egy időre új csapattagot kapunk.
- Mi okból? - szól közbe Matias, így hagyom hogy a közreműködésem nélkül haladjon tovább a társalgás.
- Személyesen majd beavat minket Quincey ügynök amint megérkezik.
- Hogy tessék? - vágok közbe és egyben fel is kapom a fejemet erre az információra amivel elérem, hogy minden figyelem rám terelődjön.
- Matilda Quincey ügynök. Ismered?
Ó, hogy a kurva életbe..már megint ő?!

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

Először is elnézést kérek a magam, és a leendő kolléganőd nevében is, amiért ilyen sokáig tartott ideérnem. Ha muszáj leverned valakin a késlekedést, akkor erre meleg szívvel ajánlom Quincey ügynököt.    

De rá is térek hamar a lapodra és a történetedre, ami bár nagyon tetszett, egyben igazán szomorú is. Sőt, enyhén frusztráló, ha belegondolunk, miken kellett keresztül menned. Már a jellemzésből kitűnik, hogy valóban szereted a feleségedet. Szereted - jelen idő, hisz bár már elmúlt egy év az eltűnése óta, a remény még mindig ott van, hogy életben lehet. Egyértelmű, hogy sokat jelent neked, hogy mellette több voltál, önmagad egy jobbik verziója. És ennek ellenére voltak - nem is kevesen, közeli kollégák is - akik rád gyanakodtak, téged gyanúsítottak azzal, hogy bántottad őt. Ami nem csak azért lehetett fájdalmas és frusztráló, mert igazságtalan, és azt bizonyítja, mennyire nem ismertek, sem téged, sem a kapcsolatotokat, hanem azért is, mert miközben a nyomozás rossz nyomon folyt, az esélyek arra, hogy megtalálják Gwent, napról napra romlottak. Gondok és veszekedés minden házasságban megesik, és tudjuk azt is, hogy a statisztikák szerint gyakran a házastárs a hunyó ehhez hasonló esetekben, ezért kézenfekvőnek tűnhetett utánad nyomozni. Ám néhány veszekedés és kapcsolati vagy pénzügyi probléma még nem lehet elég jó ok drága időt és energiát pazarolni olyan nyomokra, amik sehová nem vezetnek, miközben valaki élete veszélyben lehet. És bárcsak azt mondhatnánk, hogy ez az egész már csak a múlt, de amíg Gwen nem kerül elő, a te életedből sem tűnik el ez a hatalmas kérdőjel, ahogy a gyanakvás sem a munkatársak szeméből. Nagyon nehéz lehet ezzel az egésszel együtt élni, és minden nap besétálni az irodába. Ráadásul valami azt súgja, az új csapattárs érkezése sem fogja megkönnyíteni a dolgokat...    

Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!